Page 1

DEBRECENI ANIKÓ

Tankönyv az általános oktatási rendszerű tanintézetek 10. osztálya számára Ajánlotta Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztéruma

ЛЬВІВ Видавництво „СВІТ” 2010


УДК 82.161.2(075.2) ББК 83.3(4УГО)я7 Д25 Рекомендовано Міністерством освіти і науки України (наказ № 177 від 03.03.2010 р.) Видано за рахунок державних коштів. Продаж заборонено Психолого-педагогічну експертизу проводив Інститут педагогіки НАПН України Експерти, які здійснювали експертизу: Олас Е. Б., Пийтерфольвівський ліцей Виноградівського р-ну, Закарпатська обл., вчитель, вчитель-методист; Гулачі Є. Л., Мукачівський ліцей, Закарпатська обл., вчитель, старший вчитель; Ковач Т. Ф.Берегівська філія Закарпатського ІППО, методист; Гортвай К. І., Ужгородський національний університет, доцент, доцент, кандидат філологічних наук

Д25

Дебрецені О. О. Література (інтегрований курс, угорська та зарубіжна): підруч. для 10 кл. загальноосвіт. навч. закладів із навчанням угорською мовою / О. О. Дебрецені. – Львів: Світ, 2010. – 472 с.: іл. ISBN 978-966-603-645-5. УДК 82.161.2(075.2) ББК 83.3(4УГО)я7

ISBN 978-966-603-645-5

© Дебрецені О. О., 2010 © Видавництво „Світ”, 2010


3

BEVEZETŐ „Valamely irodalom éppen annál inkább lehet világirodalmi érték, mennél nemzetibb: mennél több új színt, új hangot visz belé a világirodalomba. E nagy koncerthez egy új hangot adni, új színt a világirodalom nagy tarkaságához, a legnagyobb szolgálatok egyike, melyeket egy kis irodalom a világirodalomban tehet.” Babits Mihály: Magyar irodalom

KEDVES TANULÓK! Az újabb követelményekhez igazított tankönyv a középiskolák 10. osztálya számára készült. Hogy mit értünk újabb követelményeken? Három tanterv összehangolásának eredménye ez a könyv. Meg kell felelnie a középiskolai oktatás állami szabványának, a filológiai szakirányú oktatásnak és az akadémiai szintnek, azaz a társadalmi-humán szakirányú irodalomoktatás tantervének. Segítségével az irodalom elméletébe és történeti múltjába szeretnénk bevezetni ifjú olvasóinkat. Ennek értelmében a tankönyv első része rövid áttekintést nyújt az ókor irodalmából, amit a filológiai szakirányú tanterv irányoz elő. A továbbiakban a korai középkor, az ókeresztény, a középkor, a késő középkor, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus és romantika irodalmáról és művészetéről olvashattok, amit az állami szabvány ír elő. Időben és mennyiségben tehát hatalmas anyagot ölel fel a könyv: több mint 3000 év irodalmi alkotásaiból válogat, az ókortól a XIX. század első negyedéig. Időrendben, történelmi korok és irodalmi irányzatok szerint tagolva kerül elétek a tananyag. Előbb a világirodalom legkiemelkedőbb, kulcsfontosságú műveivel, majd az adott irányzathoz kapcsolódóan a magyar irodalom nagyjainak életművével ismerkedhettek meg. A művelődéstörténeti korszakok és stílusok művészeti törekvéseiről – a képzőművészetben, zenében, építészetben – is igyekeztünk képet adni. Az alkotók életpályája és munkássága bemutatásával átfogó képet nyújtunk az adott íróról vagy költőről. Célunk az, hogy a tankönyvben megismert és megtárgyalt irodalmi alkotások segítsenek új meglátások, észrevételek, értelmezések felfedezésében. Azt szeretnénk, ha együtt gondolkodnátok a könyvvel, elfogadnátok, kiegészítenétek azt, vagy esetleg vitatkoznátok megállapításaival, s így fejlesztenétek műértő képességeteket. Az irodalmi műveltség megalapozására és szélesítésére, az irodalom megismertetésére fordítottuk figyelmünket, mert meggyőződésünk, hogy az irodalmi kultúra azonos az irodalmi alkotások alapos és elemző-értelmező ismeretével. A tankönyv két részből áll: az első rész az elméleti anyagot tartalmazza a tanterveknek megfelelően, a másodikban a kötelező olvasmányokkal ismerkedhettek meg. Természetesen több mint háromezer év irodalmi termését nem tudtuk belezsúfolni egyetlen könyvrészbe sem, ezért az alkotásokat részben kivonatosan olvashatjátok. A tankönyvben kétféle kérdés- és feladattípus olvasható: a Š -vel jelöltek (nehezebb) és a jelöletlenek (egyszerűbb), amelyek az irodalom tanulásának megkönnyítését, a lexikális ismeretanyag rendszerezését, a tudásszint állandó próbáját és ellenőrzését teszik lehetővé. A feladatok megoldásához sok sikert kívánunk, reméljük örömötöket lelitek a tankönyvben, és a belőle merített ismeretek az iskola elvégzése után is hasznotokra válnak.


4

I. RÉSZ

I. RÉSZ AZ ÓKOR IRODALMA Korabeli történelmi helyzet • Az ókor történelmi korszakát kb. i. e. 3000től számítjuk az I. század 476-ig. Az ókori civilizáció először a Nílustól a messzi Hoanghóig ívelő, nagy folyamoktól öntözött óriási területen, az ókori Keleten bontakozott ki. Megjelentek az első osztálytársadalmak (rabszolgatartó) Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában és Kínában. Az ókori Kelet jelentős népei: az egyiptomiak, a sumérok, a babiloniak, a föníciaiak, a zsidók, az asszírok, a perzsák, a hinduk, a kínaiak és még sokan mások a termelés, a műveltség, a tudományok és művészetek terén gazdag örökséget hagytak ránk. Az ásatások felszínre hozták a régi népek alkotásait. Épületek, síremlékek, templomok, paloták, szobrok és képek egész sora került napvilágra. Az ásatásoknál előkerült kövekbe vésett feliratok, agyagtáblácskák, papiruszok megszólaltatják a mintegy 5–6 ezer évvel ezelőtt élt embereket. Megismerhetjük meséiket, vallási hiedelmeiket, hősmondáikat, munkadalaikat, kalandos útleírásaikat, királyaik haditetteit, a kereskedők számadásait, üzleti leveleiket, diplomáciai iratokat. Az egyiptomi elbeszélések: Apophisz és Szekenenré története, Asztartétörténete, Bentres-sztélé, Egyiptomi amazontörténet, Az éhínség hét esztendejéről szóló felirat, Hórusz és Széth története (összesen 28), a sumér Gilgames-eposz, a nagy indiai költemények – a Mahábhárata és Rámajáma –, a zsidóknak a Bibliában összegyűjtött irodalma, a kínai költészet ma is időtálló értékei. Az európai irodalom története, mint maga az egész európai műveltség is, a görögökkel kezdődött. Mítosz, mitológia • Az irodalom kezdeti szakaszában fontos szerepet töltött be a mese, mely fantáziára épülő, csodás, fantasztikus elemekkel átszőtt „történetet” mond el. A történelmi eseményekről szóló mese a monda (vagy rege). A mesék és mondák minden nép körében igen általánosak, a népköltészet egyik fő ágát alkotják. A mese különleges fajtája a mítosz (gör. müthosz: ’monda, mese, történet’), mely isteni lényekről, félistenekről, különleges hősökről szóló, azok életét, cselekedetét bemutató mű. Másképpen: a mítosz vallásos elemeket tartalmazó monda, hitrege, mely az ember és az őt környező világ küzdelmét mutatja be. Az egy nép körében kialakult mítoszok összességét nevezzük mitológiának. Ez voltaképpen az adott nép vallásos hiedelmeit, a világról alkotott képét, az ember és az istenek, az ember és a természet kapcsolatáról vallott nézeteket összegezte. Minden nép másképpen képzelte el a világ rendjét, felépítését, így tehát más volt a mitológiája. A mitológiai történeteket, mítoszokat csoportosíthatjuk tematikai, motivikus vagy szerkezeti szempontból. Tematikai szempontból megkülönböztetünk teremtéstörténeteket, melyek témája a világ keletkezése, az ember születése, teremtése. A mítoszoknak témája lehet természeti jelenségek, képződmények, lelki tulajdonságok, állapotok, szokások, mesterségek, állatfajok, növények létrejöttének magyarázata. A motívumok szempontjából elkülöníthetjük a vándormotívumokra, illetve a különböző kultúrák sajátos motívumaira, jelképeire épülő mítoszokat. Szerkezeti, kompozíciós szempontból megkülönböztetünk különálló, illetve történetfüzérekből, egymással összefüggő történetcsoportokból


AZ ÓKOR IRODALMA

5

álló történeteket. Az utóbbiak között a kapocs lehet lazább (közös helyszín) és lehet szorosabb (egyazon főhős). A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, eredeti szövegük tehát ismeretlen, írás nem rögzítette azokat. A különféle mitológiákban ugyanazok a történettípusok térnek vissza: a világ keletkezése, az ember teremtése, a víz- vagy tűzözön, világtörténeti korszakok, a népek, helyek, nevek eredete, a világvége, a beavatás, a próbatétel, az áldozat, a pokoljárás történetei. Mítosztípusok: • ISTENEK SZÜLETÉSÉRŐL SZÓLÓ (teogónia) • ISTENEK HARCÁRÓL SZÓLÓ (teomákhia) • A VILÁG SZÜLETÉSÉRŐL SZÓLÓ (kozmogónia) • A VILÁG FELÉPÍTÉSÉRŐL SZÓLÓ (kozmológia) • AZ ÖZÖNVÍZRŐL, AZ ALVILÁGRÓL, ARANYKORRÓL SZÓLÓK • A TERMÉSZETI ERŐK ÁLLATI FORMÁBAN VALÓ MEGJELENÉSÉRŐL SZÓLÓK A mondáknak két nagy csoportját különböztetjük meg: eredetmondák (egy nemzet, egy család eredetét magyarázzák), helyi mondák (egy helység nevét vagy különös természeti jelenségek keletkezésének titkát fejtik meg). A magyar nép eredetmondáját, a csodaszarvas történetét Arany János dolgozta fel a Rege a csodaszarvasról című versében. A leghíresebb germán hősmondákat a Nibelung-mondakör tartalmazza. A Nibelung név eredetileg a kincset őrző törpék neve volt, jelentése valószínűleg: „a köd fiai”. A germánok i. e. 800 körül a Keleti-tenger partvidékén éltek. Múltjukról régészeti leletek is tudósítanak. Sok germán törzs az évszázadok során nyomtalanul eltűnt vagy beolvadt más népekbe, jelentős részük azonban megtelepedett Észak-Európában, illetve Nyugat- és Közép-Európában. A mai Európa igen sok népe beszél germán nyelveket: a svédek, dánok, norvégok, az angolok, hollandok, flamandok és a németek. A Nibelung-történetek szereplői között voltak ismert történelmi személyiségek is, például Attila hun király és az udvarában élő Veronai Detre. A germán mondák egy csoportja olyan elbeszéléseket tartalmaz, amelyek nem istenekről és nemzeti hősökről szólnak, hanem óriásokról, hableányokról, ördögökről és híres varázslókról, akiket csak a népi képzelet ruházott fel természetfeletti varázserővel, és sokáig csak a szájhagyomány őrizte őket. A germán és kelta mondák adták az alapját – többek között – a német Richard Wagner (1813–1883) operáinak: Lohengrin, A Nibelung gyűrűje, Parsifal. Az istenek születése a görög-római mitológiában • A görögök elképzelése szerint eredetileg sem istenek, sem emberek nem éltek a földön. Maga a világ sem létezett, csak az alaktalan ősanyag, a végtelen világűr, amelyet Kháosz személyesített meg. Belőle született a sötétség: az éjszaka és a világosság: a nappal. Később megszületett Gaia, a föld. Gaia szülte Uranoszt, az égboltot és a tengert is. Amikor Uranosz uralomra jutott, feleségül vette Gaiát és ebből a házasságból titánok (isteni lények), egyszemű küklopszok és ötvenfejű, százkezű szörnyek születtek. Uranosz nem szerette utódait, ezért az alvilágba zárta valamennyit. Gaia megharagudott ezért, s rábeszélte a legifjabb titánt, Kronoszt, hogy büntesse meg az apját. Kronosz megtámadta Uranoszt, megfosztotta ha-


6

I. RÉSZ

t talmától, s maga lépett a főisten hellyére. Kronosz feleségül vette Rheiát éés hat gyermekük született: Hesztia, Déméter, Héra, Zeusz, Poszeidón D éés Hádész. A második istenpár, Zeusz és Héra, leszármazottai a görög hitvilág H iistenei. Az ókori görög mítoszok és mondák több csoportot, úgynevezett m mondakört alkotnak. Mindegyikben m kközös azonban az ősi istenek világa. Emberi szenvedélyek, emberi hibák E Az olümposzi istenek jjellemezték őket. Az embereket védelmezték és üldözték, büntették és jutalmazták, de befolyásolhatóak voltak, ajándékokkal hatni lehetett rájuk. Lakomákra jártak, ambróziát és nektárt fogyasztottak. Úgy éltek, ahogy az emberek. A sok-sok isten közül tizennégy különleges rangra emelkedett. Ezek a magas Olümposzon laktak, ezért olümposzi isteneknek is nevezzük őket. Az istenek világában sajátos „munkamegosztás” uralkodott, mindenkinek megvolt a maga feladatköre. Zeusz (Jupiter), az istenek királya, az emberek és istenek atyja, olümposzi palotájában trónolva uralkodott a világon. Két testvére, akikkel megosztozott a világ uralmán: Poszeidón (Neptunus), a tenger ura, és Hádész (Pluto), a ködös alvilág fejedelme. Héra (Juno), a főisten felesége, a házasság istennője, Aphrodité (Venus), a szép istennő, a szerelem hatalmát képviselte. Zeusz másik lánya, a szűzies Palasz Athéné (Minerva), a bölcsességet, rendet és munkát. Hermész (Mercurius), a pásztorok, kereskedők és tolvajok védője – ami illik is ahhoz az istenhez, aki a monda szerint már csecsemő korában ellopta bátyja, Apollón barmait. Apollón a napfény, a zene, a jóslás és egyben a költészet istene. A költészet védnökségében osztozik vele a kilenc múzsa – az isteni szüzek, Zeusz lányai. A többiek: Déméter (Ceres), a földművelés és a termékenység istennője, Hesztia (Vesta), a családi tűzhely védelmezője, Árész (Mars), a háború istene, Dionüszosz (Bacchus), a bor és a mámor istene, Artemisz (Diana), a vadászat istennője, Héphaisztosz (Vulcanus), az isttenek kovácsa. Az istenek mellett nnagy szerepet játszanak a mitológiában a félisteni hősök is, akik g llegtöbbször egy isten és egy hallandó szerelméből születtek. Legnevezetesebb köztük Héraklész n ((Hercules), Zeusz fia, a nagyerejű, llegyőzhetetlen hős, az erős ember eszményi e megtestesítője, aki híres ttizenkét munkája véghezvitelével, minden akadályt legyőzve, elnyerm tte a halhatatlanságot és az istenek kközé emelkedett. Pallasz Athéné Aphrodité


AZ ÓKOR IRODALMA

7

Hésziodosz szerint az emberiség története öt nagy korszakra osztható: 1. ARANYKOR – Kronosz uralkodása, az emberiség aranykora. 2. EZÜSTKOR – Zeusz uralkodásának kezdete, az emberiség serdülőkora. 3. RÉZKOR – a kegyetlen harcok kora. 4. BRONZKOR – a héroszok, egy jobb nemzedék kora, a trójai, thébai háborúk ideje. 5. VASKOR – a Zeusz által lealacsonyított mai nemzedék kora. Zeusz és Héra A mítoszok hősei jó és rossz tulajdonságokkal rendelkeznek (az istenek is), követendő vagy éppen elrettentő példaként jelennek meg. A történetek nemcsak a világ rejtelmeire keresik a választ, hanem erkölcsi, nevelő célzatuk is van. Hermész a becsületes embert segíti, de a hazugot megbünteti. Prométheusz bölcsességével boldogul, még Zeusz (a főisten) eszén is túljár. A furfangos Prométheusz szereti az embereket, megajándékozza őket a tűzzel és bölcsességgel. A hatalmas istenek kicsinyes vitáit mutatja az Erisz almájáról szóló mítosz. Erisz a viszály istennője, tehát a gonosz, a rossz emberi tulajdonságok is isteni eredetűek. Az istennők – csakúgy, mint a földi nők – hiúk, nagy többségük magát tartja a legkülönbnek, a másikat lenézi. A mítosznak ugyanakkor történelmi vonatkozása is van. A döntésre kiszemelt ifjú ugyanis a trójai királyfi, Parisz, aki így maga és Trója ellen hangolja a két sértett istennőt: Hérát és Pallasz Athénét, s ez végül a trójai háborúhoz vezet. Az európai népek (s közte a magyar nép) fejlődésében, kultúrájában két mitológia játszott döntő szerepet: a görög-római és a zsidó-keresztény mitológia. A valóság és képzelet keveredéséből született mítoszok hatása óriási. Feldolgozásukkal a művészetek minden ágában újra meg újra találkozunk. Ebből táplálkozott a görög epika és dráma, a festészet és a szobrászat is számos mitológiai történetet örökített meg. Az azóta eltelt évezredekben (napjainkig) az irodalom, a képzőművészet, zene stb. számtalan alkotása merített az ókori mítoszokból. A görög-római mitologikus hagyományt a művészeteken belül az irodalom – Homérosz, Hésziodosz, Vergilius, Ovidius és mások művei – őrizte meg elsősorban. A sumér irodalom • Az ókori keleti népek közül elsőnek – még i. e. 3000 körül – a sumérok tűntek fel a Tigris és az Eufrátesz folyók közének, görögül Mezopotámiának (folyóköz) déli részén. Fejlett öntözéses gazdálkodást folytattak, árpát, búzát, lent, olajos növényeket, malátát, szőlőt termesztettek. A sumérok voltak a történelem első és mindmáig egyetlen olyan népe, amelyre illik Goethe bölcs mondása: „Bortól és sörtől az okos bölcsebb, a buta pedig még butább lesz.” Az első kiseposzok is sumér nyelven keletkeztek még az i. e. 4–3. évezred fordulóján. A sumér hősepika központi témája az uruki mondakörből ered. Uruk dél-mezopotámiai város (ma Dél-Irak területe), az


8

I. RÉSZ

i. e. 4–3. évezredi mezopotámiai kultúra egyik vezető ereje volt. Gilgames királyfi személye körül, aki Uruk város királya volt az i. e. XXVII. században, gazdag epikus hagyomány bontakozott ki. Az első akkád nyelvű Gilgames-eposzt a sumér epikus ciklus alapján valószínűleg az óbabiloni korban, az i. e. XIX–XVIII. században írta egyetlen zseniális költő. Az eposz legteljesebb, akkád nyelvű klasszikus formája, az újasszír kiadás az i. e. VIII. század végén keletkezhetett. Ez a szöveg maradt ránk Assur-ban-apli (i. e. 669–626), az utolsó nagy asszír uralkodó híres ninivei könyvtárának 12 ékírásos agyagtábláján. A Gilgames-eposz • Mai ismereteink szerint az embberiség első epikus műve, a mezopotámiai sumér kultúra r fő alkotása, a Gilgames-eposz (hősköltemény), amely Gilgames királyfi hősi harcait, a halhatatlanságért, az G ö örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. A ma is eelterjedt változata az i. e. VIII. század végén keletkezzett. Az eposz Gilgamest félisteni lényként mutatja be „„kétharmadrészt isten, egyharmadrészt ember”. Anyjja Aruru istennő volt, apja azonban halandó férfi, és Gilgames Gilgames életében is ez utóbbi vonás kerekedik felül, folyamatosan szembesül létének korlátozottságával és az ellenfeléből barátjává lett Enkidunak (a vadembernek) halála után saját halandóságának tudatával. Sok viszontagság után megérkezik Utnapistimhez és feleségéhez, akik egyedül élik túl a vízözönt, mert az istenektől halhatatlanságot kaptak, hogy megtudja tőlük az örök élet titkát. Gilgames virrasztással (hét napig kellene egyfolytában ébren lennie) örök életet nyerhetne, de elalszik. Haza kell térnie, de Utnapistim felesége megszánja, kéri férjét, hogy legalább az ifjúság füvét adják Gilgamesnek. A füvet sikerül felhoznia a tenger fenekéről, ám egy kígyó elragadja tőle, így üres kézzel tér haza Uruk városába. Gilgames megérti az örök törvényt: neki is el kell viselnie a halált, mint más halandónak. Az újasszír Gilgames-eposz 11. táblája a világot elpusztító özönvíz mondáját örökíti meg. A történet főhőse, Utnapistim (vagy Um-napisti-rugu) isteni sugallatra bárkát ácsolt, melyre felvitte családját és a földi állatokat, így az özönvíz elmúltával újrakezdődhetett az élet a földön. Mindezt maga mondja el egyes szám első személyben az őt felkereső Gilgamesnek. Nem nehéz a történetben a bibliai özönvíz és Noé történetére ismernünk.

?!

1. Milyen időszakot ölel fel az ókor? Hol bontakozott ki először az ókori civilizáció? 2. Sorold fel az ókori Kelet jelentős civilizációit! 3. Mi a mítosz? Milyen mítosztípusokat ismersz? 4. Mi a mitológia? 5. Š Milyen tulajdonságokkal ruházták fel isteneiket a görögök? Mondj példákat! 6. Š Az ismert mitológiai személyekhez jellegzetes és jellemző tárgyak tartoznak: szelence, síp, lant, szárnyas saru, kalap, gomolyag, fonal, olló. Illeszd össze a neveket és a tárgyakat! Némely esetben egy-egy név mellé több tárgyat is írhatsz. Mit jelképeznek a tárgyak? A nevek: Apollón, Hermész, Pán, Pandora, párkák. 7. Hésziodosz szerint az emberiség történetének hány korszaka van? 8. Melyik két mitológia játszott döntő szerepet az európai kultúra fejlődésében?


AZ ÓKOR IRODALMA

9

9. Š Elevenítsd fel történelmi tanulmányaidat a sumérokról! Hol és mikor éltek? 10. Mi volt a sumér hősepika központi témája? 11. Ki volt Gilgames? Milyen mű szól róla? 12. Mi a Gilgames-eposz fő mondanivalója? IRODALOMELMÉLETI ISMERETEK Az eposz • Az eposz szájhagyomány útján örökölt hősmonda, hősi ének, az egyik legősibb epikus műfaj. Olyan verses nagyepikai alkotás, melynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva egy egész közösség sorsára kiható tetteket hajt végre. Megkülönböztetünk naiv- és műeposzt. Az első eposzok az i. e. I. évezredben keletkeztek. Az európai irodalom és kultúra szempontjából a legfontosabbnak a görög Homérosz nevéhez fűződő két hatalmas költeményt, az Íliászt és az Odüsszeiát tekinthetjük. Szerb Antal A világirodalom története című könyvében a következőképpen ír erről: „Amint a világ egy csodával, a világteremtéssel kezdődik, hasonlóképp az irodalomtörténet első ténye is csoda (és egyben egy világ teremtése). Homérosz eposzai, a legrégibb irodalmi emlékek, mindjárt a legtökéletesebb művek közé tartoznak, és az eljövendő évezredek számára mintául szolgáltak a költészetnek.” (Szerb Antal. A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1941. 5. o.) Homérosz alakját már az ókorban legendák övezték, és a mai napig nem tisztázódott az ún. homéroszi kérdés: élt-e egyáltalán, ha igen, mikor, egy szerző alkotása e a két eposz, vagy kettőé, saját szövegről van szó vagy meglévő töredékes szövegekből, történetrészletekből álltak-e össze a művek? (Bővebben Homéroszról és a „homéroszi kérdésről” később olvashatsz.) A „homéroszi” eposzokat és a hasonló módon keletkezett műveket naiv eposznak szoktuk nevezni, melynek hősei rendkívüli emberek, esetleg isteni származásúak. A naiv eposzban egy adott nép mitológiája tükröződik. Cselekményvezetése fordulatos, lenyűgöző. A hős, a hősök harca az egész nép sorsát döntően befolyásolhatják. Például: Gilgames, Mahábhárata, Rámájana, Kalevala, Kalevipoeg. A naiv eposz mintául szolgált a műeposznak. Vergiliustól Zrínyin át (Szigeti veszedelem) Vörösmartyig (Zalán futása) példaként szolgált Homérosz műve, az Íliász és az Odüsszeia. Ezek közül az első nagy jelentőségű munka az i. e. I. században élt római költő Vergilius Aeneis (e.: éneisz) című alkotása. A későbbi századokban született műeposzok szerzői nemcsak Homérosz műveit tekintették mintának, hanem az Aeneist is, sőt elsősorban azt. Példaként a fentebb már említett Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát és Arany János Buda halála című művét emelhetnénk ki. Az újabb korok eposzfajtáiból a hősi eposzon kívül még jó néhány típus ismeretes. Ismerünk lovagi eposzt (Cid, Nibelung-ének), polgári eposzt (Goethe: Hermann és Dorothea) és komikus eposzt (Csokonai: Dorottya). A költők igyekeztek követni azt a hagyományt, amelyet az ókori mesterektől tanultak, alkalmazni mindazokat az eposzi kellékeket, amelyeket az imitált (utánzott) művekben találtak. Az eposzi kellékek • Eposzi sajátságoknak is szokták nevezni. Invokáció: segítségül hívás – múzsák, illetve valamely istenség segítségül hívása a mű megírásához. Propozíció: tárgymegjelölés – a fő téma rövid megjelölése. Enumeráció: seregszemle – a hősök katalógusszerű felsorolása. Deus ex machina: isteni gépezet – természetfeletti lények beavatkozása. Retardácio: késleltetés – a cselekményt döntően befolyásoló események híre késve jut el az érintettekhez. Anticipacio: előremutatás – egy későbbi fontos eseményre való utalás.


10

I. RÉSZ

In medias res: a dolgok közepébe vágva – az eposz cselekménye nem a kezdő pillanattal indul. A szerző nem ismerteti a trójai mondakört, egyszerűen onnan kezdi, ahol a történet szempontjából fontos. Epitheton ornans: állandó jelzők – a történetben szereplő hősöket, isteneket jelzős szerkezettel vezeti be a szerző és a cselekménysorban is alkalmazza. Pl.: szőke hajú Menelaosz, hős Odüsszeusz. Formulák: adott helyzetekben ugyanazt a szófordulatot használja. Pl.: „Mily szó szökkent ki fogad kerítésén!”

?!

1. Mit nevezünk eposznak? 2. Mi a különbség a naiv eposz és a műeposz között? Soroljatok fel néhány példát! 3. Melyek a legfontosabb eposzi kellékek?

A BIBLIA A Biblia a világirodalom mindmáig legnagyobb hat tású műve. A világ majdnem minden nyelvére lefordíttották (arámiból vagy arameusból, amely a héber nyelv eegyik változata, Jézus is ezt beszélte illetve görögből). A zsidóság és a kereszténység számára a Biblia – szent kkönyv, isteni kinyilatkoztatás, tehát egyben szilárd erkölccsi útmutatás: ismerete és tanításainak követése magától értetődő kötelesség kötelesség. A könyv egyedülálló népszerűségének oka azok a mélyen emberi történetek, amelyek e könyv lapjairól szólnak hozzánk. Istenkeresés, fájdalom, öröm, szerelem, barátság, önfeláldozás és kegyetlenség, alantasság és hősiesség: mind-mind megszólal e könyv – vagyis inkább könyvek – lapjain. A Biblia valóban az emberi magatartásformák tárháza, s – annak, aki akarja – út az önismerethez. Megnevezése a könyv jelentésű görög biblosz szóból származik, annak többes számú alakja. Jelentése tehát: könyvek. Ki írta, mikor és miért? • A babilóniai fogság idején kezdték meg a zsidó papok és írástudók az írásban és szájhagyományban élő régi mítoszok, legendák, történetek, elbeszélések, törvények összegyűjtését. A rabság és szétszakítottság állapotában a hagyomány táplálta a nemzeti tudatot. Amikor a perzsák meghódították Babilont, a zsidók hazatérhettek. Újra felépítették a lerombolt Jeruzsálemet és a Templomot. Otthon folytatták, és az i. e. II. századig be is fejezték a hagyományok írásba foglalását. Azokat a szövegeket, amelyek megfeleltek a kor politikai és filozófiai követelményeinek, szentesítették, másokat kihagytak a szentnek jelentett szövegek sorából. Jeruzsálemben született tehát az Ószövetség, a zsidó vallás szent könyve, amely inkább kisebb könyveknek: biblionoknak, könyvecskéknek (pontosan 39) a gyűjteménye. Az Ószövetség könyvei a próféták (Isten kiválasztott embere, aki az ő akaratát, üzenetét tolmácsolja. Látnok, egy eszme lelkes hirdetője.) által írt könyvek. A Biblia első könyvét a hagyomány Mózes által írottnak tartja. Ennek az öt könyvnek zsidó megnevezése a Tóra (tanítás, törvény), mert ez tartalmazza a legfontosabb törvényeket. Mózes könyveiben található a teremtés története, az emberiség kialakulása, a zsidók kivonulása Egyiptomból és Kánaán elfoglalása. Ebben szerepel a Noéról és a vízözönről, valamint a


AZ ÓKOR IRODALMA

11

Bábel tornyáról, a nyelvek sokféleségéről szóló történet. Itt található a Tízparancsolat, amely a Biblia legfőbb erkölcsi és vallási alaptörvénye. Az általános, örök érvényű parancsolatok napjainkig meghatározóak az emberiség életében. Az Ószövetség további könyvei az egyes próféták történetét, látomását, jóslatait stb. tartalmazzák. Az egyes könyveket tartalmi és formai gazdagság jellemzi. A Biblia összeMózes a kőtáblákkal állítói mintegy ezer év alkotásaiból válogattak, így természetes, hogy irodalmilag is a legtökéletesebb alkotások kerültek be. A mű teljes keresztmetszetét adja az ókori zsidó irodalomnak. A mitikus, történeti írások mellett megtalálhatóak itt a kor tudományos és jogi ismeretei, de szerepelnek benne találós kérdések, közmondások (Példabeszédek könyve) éppúgy, mint szerelmes versek (Énekek éneke). Irodalmilag is kiemelkedik az Ószövetség könyvei közül Jónás próféta könyve. Ez a novellaszerű elbeszélés az alapja a XX. századi magyar költészet egyik kiemelkedő művének, Babits Mihály Jónás könyve című elbeszélő költeményének. Időszámításunk első századában halt Jézus, a „Názáreti” kereszthalált, s benne sokan és egyre többen Krisztusra, azaz a zsidóknak megígért és várva várt Messiásra ismertek. Ézsaiás próféta szavai a Dávid házából való, szűztől született „gyermekről” és az emberek bűnét halálával megváltó „szegény szolgáról” különös értelmet és jelentést kaptak. A Krisztusban hívők úgy vélték, hogy a Jeremiás próféta megjövendölte „újszövetséget” Jézus Krisztuson keresztül kötötte meg velük az Isten. Már röviddel Jézus keresztre feszítése után kezdték összegyűjteni a rá vonatkozó szóbeli emlékeket: a születéséről, igehirdetéseiről, csodás gyógyításairól, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló történeteket. Ezen írások gyűjteménye a Kr. u. II. századra összeállt. Ez lett az Újszövetség, amely a Biblia másik részét alkotja és 27 könyvből áll. Az Új Testamentum az Ótestamentummal együtt a keresztény vallások Szentírása. Az Újszövetségben található a Jézus életét feldolgozó négy evangélium (szerzői: Máté, Márk, Lukács és János), az őskeresztény egyház történetét bemutató Apostolok cselekedetei, az apostolok levelei (többségének szerzője Pál apostol) és a Jelenések könyve (vagy Apokalipszis), mely a kereszténység győzelmes elterjedéséről, valamint az utolsó ítéletről szóló látomásokat tartalmazza. Az evangéliumokban olvasható a Hegyi beszéd, mely a mózesi törvények új értelmezését, a keresztény erkölcs alapjait fogalmazza meg. Az evangéliumi történetek nagy része parabola: erkölcsi célzatú példabeszéd. Ilyen például A tékozló fiú története is. A Biblia két részét – az Ószövetséget és az Újszövetséget – az időszámításunk szerinti IV. században (390–405 között) Szent Jeromos (Hieronymus) kapcsolta össze Betlehemben, amikor latinra fordította a Szentírást. Fordítása Vulgata (elterjedt, közkedvelt, népszerű) néven vált ismertté.


12

?!

I. RÉSZ

1. Honnan ered a biblia szó? Milyen nyelven íródott a Biblia? 2. Kik írták? Mettől meddig íródott? 3. Hány könyvből áll a Biblia? 4. Mi a Biblia két fő része? 5. Milyen műfajú szövegek vannak a Bibliában? 6. Milyen felosztásai vannak az Ószövetségnek? 7. Mi a Tóra? Ki írta? 8. Mi a Tízparancsolat? Hogyan tagolódik? Sorold fel pontjait! 9. Š Mutasd be az Újszövetséget! 10. Mit jelent az evangélium szó? Miről szólnak az evangéliumok? Kik írtak evangéliumot? 11. Š Melyik római császár idején élt Jézus? Ki volt ekkor a római helytartó? Ki volt ekkor a zsidó király? 12. Mi a Vulgata?

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM Az európai kultúra bölcsője • Az ókori görögök népe az i. e. 2. évezredben telepedett meg a Balkán-félsziget déli részén. Itt – a fejlettebb déli és keleti népekkel szoros érintkezésben – a görögség gyors fejlődésnek indult, s már ebben a korban nagy művészi alkotásokat hozott létre: a homéroszi eposzokat. Az ókori Görögország a múzsák otthona és a tudományok bölcsője volt. Itt alakultak ki az irodalmi műnemek: a líra, epika és a dráma. Görögországból erednek a tudományok, melyek közül sokat ma is görög terminológiával illetünk. Itt fejlődött ki szoros kapcsolatban a természettudományokkal a filozófia, a történetírás, a földrajz és az orvostudomány. Elég csak Hérodotoszra, a történetírás atyjára, vagy Hippokratészre gondolni. Görögország a bölcsője a beszéd művészetének, a retorika kialakulásának is, amelyet a politikai viszonyok hívtak életre. Az ókori görögök egyik legnagyobb szellemi teljesítménye a filozófia volt. A filozófiát (bölcsesség szeretete) a tudományok és művészetek, sőt minden tudás, ismeret, tapasztalat összegzésének tekinttették. Az irodalom és művészetek szempontjából a két meghatározó ókori görög filozófus Platón és Arisztotelész. Mindketten a filozófia nagy rendszeA rrezői. Az irodalomelmélet szempontjából Arisztottelész legmeghatározóbb műve a Poétika, amely eesztétikai, irodalomelméleti, műfajelméleti alapmű. A Poétika évszázadokra meghatározta, befolyásolta t az irodalomhoz, művészetekhez való viszonyullást, értékítéletet. Arisztotelész bölcseleti munkái megalapozták a keresztény filozófia fejlődését is, m eelsősorban Aquinói Szent Tamás „közvetítésével”, ugyanis a skolasztikus filozófus saját rendszerét u Arisztotelészre építette. A A görög irodalom négy nagy korszakra osztható: t Hérodotosz A KEZDETEKTŐL A PERZSA HÁBORÚIG: (i. e. ?484–?425) i. e. VI–V. század fordulójáig, az ión felkelésig tart, mellszobra


AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

13

és archaikus kornak is nevezik. Az irodalmi tevékenység központja az aiól és ión Kis-Ázsiában van. A PERZSA HÁBORÚKTÓL NAGY SÁNDORIG: ez a korszak kb. i. e. 480–i. e. 323-ig tart. Görögország a hódító háborúk után agrárállamból kereskedelmet űző tengeri hatalommá fejlődött. Az i. e. V. század Athén és az attikai dráma fénykora, Periklész korszaka. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész alkotott ekkor. A HELLENIZMUS KORA: a Nagy Sándor halálától számított korszakban a tudományé, a filozófiáé lesz a vezető szerep, de a költészet sem tűnik el. A CSÁSZÁRI KOR: Alexandria bukásától az antikvitás végéig terjed az utolsó időszak, i. e. 30 – Kr. u. 529-ig, az athéni Platón-akadémia bezárásáig tartott. Az akadémiát Iustinianus záratta be. A görög szellem azonban nem tűnt el, hiszen még közel egy évezredet élt tovább a Bizánci Birodalom művészetében. Nyugaton a keresztény egyház is sok mindent átvett a görög bölcselőktől és tudósoktól. A középkor viszont elfelejtett görögül, de a reneszánsz és a humanizmus korában újra föléledt a görög szellem.

HOMÉROSZ ÉS EPOSZAI A görög irodalom első és legnagyobb költője, a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja Homérosz. Ő az első költő, akinek neve ránk maradt. „Azok közé a világalkotó géniuszok közé tartozik, amilyen csak három-négy ha megjelent az egyetemes irodalomtörténet folyamán.” (Szerb Antal. Ism. mű. 7. o.) ÉLETPÁLYÁJA

A legendás hírű görög költő személyét teljes homály borítja. Valamikor az i. e. VIII. században élhetett és Kis-Ázsia volt a szülőhazája. Szülővárosa vita tárgya volt. Erről szól egy ókori epigramma: „Hét város verseng, melyikük fia volt Homérosz: / Homérosz Szmürna, Rhodosz, Kolophón, Szalamisz, Khiosz, Aragosz, Athénai” Hérodotosz, a görög történetíró vak énekmondónak, az i. e. IX. században élő rapszódosznak nevezte. A hagyomány isteni származású énekesnek festi, aki vak koldusként vándorol városról városra, a szegények közt él, és dalnokversenyeken vesz részt. Sorsát tragikusnak, őt magát pedig végtelenül bölcs embernek képzelték. Lehetséges, hogy Iosz szigetén halt meg, itt egy hónapot is elneveztek róla, sírját pedig kultikus tisztelet övezi. A hagyományok bizonytalansága s történeti hitelük hiánya sok tudóst arra vezetett, hogy teljesen tagadja Homérosz, mint történeti személy létezését. Ezek a tudósok úgy magyarázták a két nagy eposz – az Íliász és Odüsszeia – keletkezését, hogy a nép ajkán élő, kisebb, önálló énekek, költemények egybekapcsolódása vagy későbbi egyszerű, mesterséges összeillesztése útján jöttek létre.


14

I. RÉSZ

E körül az úgynevezett „homéroszi kérdés” körül folytatott hosszú viták eredményeképpen ma már világos, hogy ilyen úton nem jönnek, és nem jöhettek létre nagy költői alkotások. A két eposzban az egységes szerkezet, a művészi tudatosság már igazi költőegyéniség kezére vall. Az Íliász és Odüszszeia keletkezése kb. az i. e. VIII. századra esik, és Ióniában (a mai Kis-Ázsia nyugati partján) ment végbe. Az Íliászt általában régebbinek, az Odüsszeiát valamivel későbbinek vélik a tudósok. Az utóbbit sokan egy, az Íliász költőjétől különböző, későbbi poéta művének tartják, aki már az Íliászt ismerve és követve, bizonyos mértékig utánozva alkotta meg másféle, de példaképével felérő remekművét, az Odüszszeiát. Az újabb kori irodalomtörténet-írás egyik álláspontja az, hogy a két eposz nem egy időben keletkezett. A két mű szemléletbeli eltéréseiből arra következtettek, hogy születésük közt több nemzedéknyi időkülönbség van. Míg az Íliász az arisztokratikus királyságok idejét idézi, az Odüsszeia inkább a „demokratikus” társadalmi rendszerét. A világszemléletbeli különbség mellett szerkezeti, formai eltérések is utalnak arra, hogy a szerző nem lehet ugyanaz a személy. A viták máig nem ültek el. A homéroszi eposzok történetének alapja a görög mitológia. Azokra a mítoszokra épülnek, amelyek a trójai háború (i. e. kb. XII. század) történetét magyarázzák. Ahhoz, hogy értsük az eposzok világát, először a trójai mondakörrel kell megismerkednünk. H Á T T É R I N F O R M Á C I Ó ♦ ERISZ ALMÁJA (rövidítve)

Pélion sziklavárában, hol a tenger istennőjének, Thetisznek a lakodalmát ünnepelték a mürmidónok királyával, Péleusszal, a nagy hírű hős, Akhilleusz jövendő apjával, amelyre Eriszen kívül minden istenséget meghívtak. Történt, hogy Erisz, az irigység és viszály istennője, a vidáman lakmározók közé egy aranyalmát gurított ezzel a bevésett felirattal: „A LEGSZEBBNEK!”, és kaján nevetéssel már el is tűnt. – Engem illet az aranyalma! – mondta egyszerre három istennő is. Az egyik HÉRA volt, aki avval dicsekedett, hogy ő a legfőbb istennek, Zeusznak a felesége. A másik PALLASZ ATHÉNÉ, a szűz istennő, kinek szép szeméből sugárzott az értelem. A harmadik APHODITÉ, a szerelem istennője, aki vágyódva nyújtotta kezét az aranyalma felé, azt állítva, hogy fia pajtásai, a pajkos Erószok küldték, senki másnak, csak neki, mert nála szebb senki nem lehet a világon. Látta már Zeusz, hogy az istennők vetélkedése felborítja a szép egyetértést, s hogy a civakodásnak elejét vegye, szólította Hermészt, az istenek követét. – Menj el Trójába, fiam – hagyta meg neki –, és keresd meg Priamosz király fiát, Pariszt, ott legelteti a nyájat az Ida hegyén. Vidd el neki az aranyalmát, és bízd rá nevemben a döntést: ő a legszebb férfi a halandók között, ítélje meg, melyik a legszebb istennő, és a győztes az ő kezéből vegye el a jutalmat. Felöltötte Hermész saruját, kezébe vette a hírvivő pálcát és az aranyalmát, és a három istennővel együtt útra kelt Trója felé. Ott találta a királyfit az Ida hegyen, mert Parisz a pásztorok közt élt (…) Tágra nyitotta szemét a pásztor, amikor megpillantotta az istennőket Hermész kíséretében. Alig tudott szépségükkel betelni. Tetőtől talpig szemügyre vette mind a hármat, szinte elvakította a ragyogás, de nem akart elhamarkodottan dönteni. Ekkor közelebb lépett hozzá Pallasz Athéné, és így szólt. – Ha nekem ítéled az aranyalmát, minden művészetre megtanítalak, és szülővárosod hős oltalmazójává teszlek!


15

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

– Én egész Ázsiát vetem uralmad alá, ha engem választasz – ígérte az istenek királyának a felesége, Héra. De Aphrodité teljes szépségét feltárta Parisz előtt, és édes mosollyal suttogta a fülébe: – Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak megjutalmazni. Helenét adom neked, Menelaosz feleségét, aki után szüntelenül sóvárog minden férfi földön és az Olümposzon. Mit kezdesz a bölcsességgel, mit használ neked a hatalom, ha fut tőled a szerelem! Hallgass hát szíved szavára, és engem kiálts ki győztesnek! Még be sem fejezte szavait a szerelem istennője, s Parisz elbűvölten neki nyújtotta az aranyalmát. Gúnyosan mérte végig két vetélytársát Aphrodité, és diadalmasan ellibegett. Sérelmüket szívükbe zárva a legyőzöttek is távoztak Hermésszel, miközben Héra e szavakat mondta: – Így hát e miatt a fajankó miatt lesz átkozott Trója, és emészti el a háború tüze. Falai leomolnak, fiai porba hullnak, gyermekei meg asszonyai az ellenség védtelen zsákmányául esnek! Átok arra a halandóra, aki szégyent hozott rám, az istenek királynéjára! Átok a városra, amely otthont ad neki, és átok a népre, mely fölnevelte! (...) (…) A feldühödött istennők Zeusztól követeltek véres elégtételt, aki elhatározta Trója pusztulását. Rövidesen görögök és trójaiak egyaránt tapasztalhatták, mily gonoszul és gátlástalanul szabják meg és irányítják az égi lakók az emberek sorsát (…) Parisz hajót ácsoltatott és Spárta felé indult, ahol Menelaosz király uralkodott, a gazdag Trójának akkoriban jó barátja. Nyolc napig időzött Parisz a királyi várban mint tisztelt és ünnepelt vendég. A kilencedik éjjel azonban elrabolta Menelaosz feleségét, Helenét, aki Aphrodité varázsától megérintve már az első pillanatban vakon beleszeretett a hosszú szempillájú és göndör, fekete hajú trójai királyfiba. (…) Miután a királyi kincsek nagy részét magához vette, önként szökött csábítójával a hajóhadhoz. (…) Amikor megérkeztek Trójába, minden férfi úgy elvakult szépségétől, hogy ünnepélyesen megesküdtek, sohasem adják vissza a görögöknek ezt az észbontó földi szépséget, bármi legyen is makacsságuk következménye. Csak Kasszandra, Priamosz leánya, Parisz testvére öltött gyászt, haját megtépdeste, és elhajította aranyos fátylát. A királylány a jövőbe látott, s tudta milyen veszedelmet hoz Trójára, ha befogadja falai közé a spártai asszonyt. Jóslatainak azonban senki sem hitt. (…)

ÍLIÁSZ Történelmi háttér • A homéroszi eposzok története nemcsak a görög hitvilág mítoszaiban gyökerezik, hanem a görög történelem eseményeiben is. Trója ostroma történelmi tény. A kis-ázsiai partvidék híres kereskedővárosát valóban feldúlták a görög törzsek az i. e. XII. század környékén. Heinrich Schliemann német régész Priamosz király mesés kincseinek keresése során talált rá Trója (Ilion) városára 1870-ben. Az ásatások a következő évben kezdődtek. A ásatások során talált leletek igazolták az Íliász cselekményének történeti valóságát: több mint háromezer évvel ezelőtt folyt le az a háború, melyet a görögök viseltek a kis-ázsiai Trója ellen. A történet mondai előzményére már utaltunk (Erisz almája). Keletkezése • I. e. VIII. század elején, a legenda szerint Homérosz ifjú korában alkotta művét. Műfaja eposz. Címe a trójai mondakörre utal, Trója görög neve Ilion, tehát Íliász = Trójáról szóló történet. Témája: Akhilleusz haragja és enyhülése. Az Íliász a haragvó hős története. A vérig sértett hős, Akhilleusz elhatározza, hogy nem harcol tovább, amíg


16

I. RÉSZ

a fővezér, Agamemnon ki nem engeszteli. Akhilleusz, a főhős, félisten (anyja Thétisz istennő, aki az örök élet vizébe merítette csecsemő fiát sarkánál fogva, így csak ott sebezhető). Idő: a háború 10 évéből 51–52 nap eseményeit emeli ki, lineárisan halad a cselekmény. Helyszín: Trója. Szerkezet • 24 énekből áll, szerkezetileg egységes, tudatosan megalkotott mű. A történet négy alappillére: 1. Akhilleusz és Agamemnon viszálya. Akhilleusz visszavonul a harctól 2. Patroklosz halála. 3. Akhilleusz kiengesztelődése. 4. Akhilleusz és Hektór párviadala; Hektór halála és temetése. Erre a vázra csatajelenetek és egyéb epizódok (Akhilleusz pajzsának leírása, Hektór és Andromáché búcsúja stb.) épülnek. Az eposz Hektór temetésével zárul. Időmértékes verselésű, terjedelme 15 700 hexameter. Nyelvezete: ión, aiól dialektikus keveréke. Cselekmény • Apollón papjának lányát Agamemnon elrabolta, ezért az isten dögvésszel büntette az akhájokat. Akhilleusznak megjósolták, a lányt vissza kell adni. Agamemnon engedett a kérésnek, de cserébe elvette Akhilleusztól Briszéiszt, kedves rabnőjét. A hős megharagudott, és nem harcolt tovább. Agamemnon ráébredt arra, hogy Akhilleusz nélkül nem győzhetnek a görögök. Engesztelő küldöttséget irányított Akhilleuszhoz, de az még ellenállt. Abba egyezett csak bele – Nesztór, a legidősebb görög vezér kérésére –, hogy legjobb barátja, Patroklosz öltse fel az ő ruháját, s az ő fegyverzetében induljon harcba, hogy ezzel a trójaiakat megtévesszék. Nesztór abban reménykedett ugyanis, hogy Akhilleusz puszta látványa elrettenti az ellenséget. Reménye azonban nem igazolódott be. Hektór – a trójai királyfi megölte Patrokloszt, s elvette a fegyvereit. Akhilleuszt megrázta barátja halála, békét kötött Agamemnonnal és új fegyverzetben – amelyet Héphaisztosz, a sánta kovács-isten készített számára – visszatért a harcba. A döntő küzdelembe természetesen az istenek is beavatkoztak. Bár a háború kimenetele már eldöntött az Olümposzon, egy-egy hős életét még megmenthetik a halhatatlanok. (Így mentette meg korábban Aphrodité Parisz életét a Menelaosszal vívott párbaj során, s így menekül meg Akhilleusz kardjától Aineiasz, Vergilius eposzának főhőse.) Akhilleusz szörnyű pusztítást visz véghez a trójaiak j soraiban,, s végül g – Pallasz Athéné segítségével – elfogja és megöli Hektórt. Bosszúvágyát azonban ö eez sem csillapítja, tizenegy napon át ggyalázza a holttestet szekeréhez kötvve hurcolva a porban. Dühöngésének ccsak az agg Priamosz könyörgése vet vvéget, aki eszébe juttatja az ő hazattérését váró édesapja bánatát. Fegyvernyugvást rendel el, s kiadja a v ttrójai királynak fia holttestét. Hektórt kkilencnapos gyász után temetik el, s eezzel végződik az eposz. Akhilleusz és Hektór


17

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

trójaiak

Szereplők: ↔

akhájok Emberek: Parisz – királyfi, a háború okozója Menelaosz – Helené férje Hektór – Parisz bátyja Agamemnon – Menelaosz testvére Polüdórosz – Hektór öccse Akhilleusz – félisten Priamosz – Trója királya Patroklosz – Akhilleusz barátja Rhészosz – szövetséges Odüsszeusz – Ithaka királya Dolón – trójai kém Aiasz – akháj harcos Istenek: Aphrodité Héra Apollón Pallasz Athéné Aineiasz (Aphrodité fia) Thétisz Hermész (Priamosz segítője) Poszeidón Az istenek szerepe a műben nagy, ők irányítják a háború menetét, az emberek csak játékszerek. Akhilleusz az Íliász központi figurája, a görögök legkiválóbb bajnoka. Bátorsága, vitézsége és rettenthetetlensége miatt az arisztokrácia világának eszményített hőse. Nemcsak vitézi ereje, halálmegvető bátorsága emeli minden görög és trójai hős fölé, nem csupán isteni származása, hanem a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, hogy két lehetősége van, két emberi magatartás között választhat: vagy hős marad és rövid életű lesz, vagy megfutamodik és névtelenül él sokáig. Akhilleusz a hősi halálHéphaisztosz és Akhilleusz lal megszerzendő hírnevet választotta a nincstelen, dicstelen élet helyett. Bár nem ő a sereg fővezére, hanem Agamemnon, a háború kimenetele tőle függ. Végzete ismeretében rohan a harcba engesztelhetetlen bosszúvágyát kitölteni Hektóron. Akhilleusz az egyetlen fejlődő jellemű hőse az eposznak. Makacssága megtörik Patroklosz halála után, s önvád gyötri. Hektór holttestének meggyalázásával sem tud megnyugodni. Megbékélés csak akkor száll lelkére, amikor Priamosz fia holttestéért könyörög, kezet csókol neki az agg király. Akhilleusz ekkor apjára gondolva képes megtisztulni, a megbocsátó szánakozás és közeli halálának tudata legyűri benne a vadságot, emberséges lesz. Ez az Akhilleusz Homérosz ideálja, aki az egész emberi sors szomorúságán könnyezik.

?!

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Mikor élhetett Homérosz? Mit tudunk a születéséről? Milyen műveket írt? Mi a „homéroszi kérdés”? Milyen névből származik az Íliász címe? Említs szereplőket az Íliász című eposzból! Milyen származásúak? Akhilleusz származásáról mit tudsz? Hány alappillérre épül az Íliász című eposz? Miért vonul vissza a harctól Akhilleusz? Milyen körülmények között hal meg Patroklosz?


18

I. RÉSZ

10. Miért vállalja újra a harcot Akhilleusz? Hogyan győzi le Hektórt? 11. Minek a hatására adja ki végül Akhilleusz Hektór holttestét Priamosznak? 12. Š Három eposzi kellékre találsz példát az alábbi részletben. Keresd meg azokat! Akhilleusz haragja (részlet) Istennő, haragot zeng Péleidész Akhilleuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette, míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja, attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz. Devecseri Gábor fordítása 13. Š Nézz utána, ki volt Átreidész! Mi a másik, ismertebb neve? VITATÉMA: Akhilleusz viszonya a közösséghez. H Á T T É R I N F O R M Á C I Ó ♦ A háborúnak azonban még nincsen vége. Más mondákból tudjuk – s történelmi ismereteink is ezt igazolják –, hogy Trója elpusztult, a tíz évig tartó háborúból a görögök kerültek ki győztesen. Hogyan győzhettek? Ezt beszéli eel a trójai faló története. A görögök – Odüsszeusz ötlete alapján – megtéveszO ttésül hatalmas falovat építettek engeszttelő ajándékként a trójaiak számára, és sszínleg elvonultak a falak alól… De a ggörög seregnek csak egy része vonult el, a többiek élükön Odüsszeusszal a faló gyomrába rejtőztek, „amely magas volt g mint egy hegy”. (…) m Egy isteni jóslat győzelmet ígért a ttrójaiaknak, ha behúzzák a lovat a várrosfalak közé. Trója kapui megnyíltak eelőtte. A görögök éjszaka előmásztak a falóból, és megkezdődött az öldöklés. Görögök és trójaiak mindhalálig küzdötG A trójai faló ttek.

ODÜSSZEIA A múlt évezred III. századában élt Longinosz szerint az Odüsszeia Homérosz öregkori műve, amelyben nyoma sincs az Íliász zaklatott harcleírásainak, a véres jeleneteknek, viszont tobzódik a gyönyörű természeti jelenségek, a naplementék, tájak leírásában. A költő különösen megértő szeretettel ábrázolja az idősebb generáció tagjait (Nesztórt, Laertészt), tehát bizonyára a bölcs, élettapasztalatokban gazdag Homérosz áll szemben itt az Íliász ifjú, heves vérmérsékletű szerzőjével. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az Odüsszeia két, sok együttérzéssel ábrázolt énekest is színre visz (Démodokosz a phaiákok palotájában énekel a trójai háborúról, Phémiosz Ithakában szórakoztatja a kérőket művészetével), akikben az általános vélemény szerint ha nem is magát Homéroszt, de legalábbis a vándorénekes-költő mesterség tiszteletreméltó képviselőit, tehát Homérosz feltételezett kollégáit kell látnunk. Így előttünk áll a költő


AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

19

életpályája: ifjúkor (kalandvágy, izgalom, harc, hősiesség) = Íliász; öregkor (bölcsesség, tapasztalat, érzelmesség, higgadtság) = Odüsszeia. Előzmény • A trójai háborúnak vége, az akhájok elpusztították Tróját, s a görög harcosok több-kevesebb kaland után hazatértek otthonukba. Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra vártak hiába Ithakában. Hazafelé tartó útja tíz évig tart. Homérosz 40 nap eseményeit emeli ki a tízéves bolyongásból. Helyszíne a görög szigetek és Ithaka. Az eposz témája: Odüsszeusz bolyongása és hazatérése. Főhőse Odüsszeusz, a társaiért és a hazajutásért küzdő ember. Szerkezet • Az eposz 24 énekből áll, két szálon fut a cselekmény, majd a mű felénél összekapcsolódik, bonyolultabbá válik. I–IV. ének: Ithaka – jelen – Pénelopé (Odüsszeusz felesége) hűségesen várja haza férjét már húsz éve. Négy esztendeje 108 kérő ostromolja, hogy válasszon közülük férjet, és közben pusztítják Odüsszeusz vagyonát. – Télemakhosz (Odüsszeusz fia) felnő, s kénytelen végignézni, amint otthonát ingyenélők hada dúlja fel. Az istenek sugallatára az éj leple alatt apja keresésére indul. A kérők azt tervezik, hogy a hazatérő fiút megölik. V–VIII. ének: Kalüpszó nimfa szigete (Ogügié) – jelen – Odüsszeusz hét évet tölt Kalüpszó nimfánál, aki nem hajlandó elengedni őt. Zeusz parancsának azonban kénytelen engedelmeskedni, jó tanácsokkal látja el a hőst. – Posszeidon, aki fia, Polüphémosz (a küklopsz) megvakítása miatt haragszik Odüsszeuszra, meg akarja gátolni hazajutását. A tengeren összetöri tutaját, Odüsszeusz két napig hánykolódik a vízen, mire partot ér a phaiákok földjén. – A phaiák királya látja vendégül (lánya, Nauszikaa beleszeret Odüsszeuszba), elmesélteti vele kalandjait. IX–XII. ének: Odüsszeusz kalandjai – múlt – Kikónok szigete – feldúlják, társai mohók, kapzsiságuk határtalan. – Lótuszevők szigete – társai közül többen nem akarnak hazamenni, mámort okoz a növény fogyasztása. – Küklopszok szigete – Polüphémosz megvakítása. – A szelek királyának, Aiolosz szigete – bőrtömlőbe zárva nekik adja a szelet, hogy könnyen hazajussanak. Társai kapzsisága miatt (kinyítják, mert azt hiszik, hogy arany van benne) Ithaka partjaitól sodródnak vissza. – Kirké (Aiaié) szigete – 21 társát disznóvá változtatja a varázslónő. – Alvilág – Teiresziász megjövendöli keserves útját, találkozik anyjával, aki hírt ad otthonról. – Szirének szigete – társai fülét viasszal tapasztja be, őt árbochoz kötik. – Szkülla és Kharübdisz – két tengeri szörny. – Héliosz, a napisten szigete – társai leölik a csorda legszebb tehenét, Héliosz ezért megharagszik. A viharban elvesznek emberei, egyedül Odüsszeusz marad életben. Kalüpszó nimfánál tölt hét esztendőt. XIII–XXIII ének: Odüsszeusz Ithakában – jelen – A phaiákoktól hajót kap, hazaviszik, Ithaka egyik öblében teszik partra, ahol a hős rögtön elalszik. Pallasz Athéné koldussá változtatja és figyelmezteti,


20

I. RÉSZ

hogy mire számíthat otthonában. Felkeresi hűséges kondását, Eumaioszt és hazatérő fiával együtt eltervezik a kérőkkel való leszámolást. – A kérők gonoszul bánnak a koldussá változtatott hőssel, akit csak dajkája és kutyája, Argosz ismer fel. – Pénelopé íjversenyt hirdet: ahhoz megy hozzá, aki fel tudja ajzani Odüszszeusz íját, és a nyílvesszőt át tudja lőni tizenkét fejsze fokán. – Egyetlen kérőnek sem sikerül a feladat végrehajtása csak a koldusnak. Ekkor Odüsszeusz felfedi magát és megöli a kérőket. Feleségével újra egymásra találnak. Odüsszeusz elmeséli neki a veszedelmeket, amin keresztülment. XXIV. ének: békekötés – jelen Az eposz verselése időmértékes, terjedelme 12 100 hexameter. Az istenek szerepe • Kevesebb szerep jut az Odüsszeiában, mint az Íliászban. Az utóbbiban az istenek irányítanak, az Odüsszeia világában az emberek sorsát már nem, vagy nem kizárólag az istenek intézik. Az Odüsszeia hőse a felnőtt, cselekvő ember. Odüsszeusz jelleme • Kalandok ssorán vezet útja hazafelé. Igazi emberri hős, nem elérhetetlen hérosz, megkközelíthetetlen harcos, hanem esendő, kkíváncsi ember. Ellenállhatatlan vágy hhajtja birodalmába, családjához, felességéhez, fiához. Hiányzik neki a csalládja, mégis enged Kirké csábításának éés Kalüpszó nimfánál hét évet tölt. Kíváncsisága miatt számos kalandba K keveredik, ami megkülönbözteti őt k Odüsszeusz leszámol a kérőkkel társaitól, s egyben föléjük is emeli, hogy ő ezekből a kalandokból mindig tanul. Figyel, fejlődik, kétszer ugyanazt a hibát nem követi el. Gondolkodó, a társaiért felelősséggel tartozó, cselekvő ember: emberi erényekkel és emberi hibákkal. Ha kell, király létére kétkezi munkát is végez, hiszen Kalüpszó nimfa szigetéről saját maga készítette tutajjal távozik. A hős tetteivel maga vívja ki a hazatérés jogát. Az eposz középpontjában az emberi individuum áll, egyre nagyobb szerepet kap az ember felelőssége saját tetteiért. Odüsszeusz alakjában jelennek meg első ízben azok a pozitív eszményeket megtestesítő vonások, amelyek a görög rabszolgatartó demokráciában teljesednek majd ki: bár kiváló harcos is, legfőbb erénye az okosság, leleményesség, az igazságosság, a minden tudás megismerésének szomjúsága, kompromisszumkészség, a hajlékonyság a jó ügy érdekében, a megfontoltság, a cselekedet következményeinek latolgatása. Az Odüsszeia embereszménye tehát már nem a bátor ember, nem a heroikus életeszményt megtestesítő harcos, hanem a sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember, aki éppen eszét használva igyekszik megmenteni saját és társai életét. Homérosz a főhős jellemzésére ötvennél több állandó jelzőt használt. A leggyakoribbak: leleményes, sokattűrt, erőslelkű, tarkaeszű, kínban hányódó, tűrőlelkű vitéz, és hosszan lehetne még a sort folytatni. Eposzi kellékek Homérosz műveiben • Most nézzük, hogyan alkalmazta Homérosz a szóbelileg hagyományozott mondaanyag összeállításában az eposzi


AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

21

kellékeket. A homéroszi eposzok történetének alapja a görög mitológia. Az Íliász cselekménye nem ott kezdődik, ahol a háború története, s nem is ott fejeződik be. Az előzményeket nem az eposzból tudjuk meg, hanem a mondákból, a mitológiából. Az eposz egyik fő jellemzője ugyanis, hogy a „dolgok közepébe vágva” (in medias res) indítja a cselekményt az énekmondó. Bárhol kezdhette történetét, hiszen a hallgatók ismerték az eseményeket. Az eposzok kezdő soraiban olvasható valamely istenség vagy természetfeletti lény segítségül hívása (invokáció). Ősi eleme ez a költészetnek. Azt érzékelteti, hogy a költő valamely istentől ihletett módon adja elő dalait, ő tulajdonképpen csak közvetíti a szöveget. A tárgymegjelölés (propozíció) nagyon szorosan összekapcsolódik a segélykéréssel. Homérosz műveiben már az első sorban egymás mellé kerül e két elem, kellék. A propozícióból tudjuk meg, hogy az Íliász tárgya, témája nem a trójai háború története, hanem Akhilleusz haragja, az Odüsszeiáé pedig Odüsszeusz bolyongása. A seregszemlével (enumeráció) folytatódnak az ókori eposzok. A költő részletesen számba veszi a harcba induló görögöket. Ez a rész az eposz legrégibb eleme. „Csodás elem”-nek vagy isteni gépezetnek (deus ex machina) nevezzük azokat a fordulatokat, ahol az istenek közvetlenül beavatkoznak a cselekmény menetébe. A görögöknél az istenek irányítják a földi emberek életét. Az állandó jelzők (epitheton ornans) nagyon gyakorlatias célt szolgáltak, hiszen velük megkönnyítette az énekmondó a saját dolgát. Akhilleusznak például 36 jelzője van a műben. A költő ezeket a jelzőket nagyon tudatosan, a jelzett személy pontos jellemzésére használta fel. Az eposzi vagy homéroszi hasonlatok szintén fontos szerepet játszanak az eposzban. A bőséges, terjedelmes hasonlatokkal a költő látszólag elkalandozik a tárgytól. Az Íliászban több mint kétszáz ilyen részletező, kitérőszerű hasonlat található. A homéroszi eposzok verselése is kötött: minden verssor hat verslábból áll, s ezek mindegyike daktilus vagy spondeus. Az ötödik versláb mindig daktilus, az utolsó mindig spondeus esetleg trocheus. Ezt a verssort hexameternek (hatmértékű, hat verslábból álló) nevezzük.

?!

1. Mivel magyarázható, hogy az Odüsszeia Homérosz öregkori műve? 2. Mi az előzménye az eposznak? 3. Vázold röviden az Odüsszeia című eposz szerkezetét! 4. Š Keress példákat Odüsszeusz jellemzéséhez! A hős mely jellemvonásai kapnak nagyobb hangsúlyt? 5. Š Odüsszeusz mely cselekedetei bizonyítják ravaszságát? 6. Miért pusztulnak el Odüsszeusz társai? Mi vagy ki okolható pusztulásukért? Mi ebben Odüsszeusz szerepe? 7. Š Változik-e Odüsszeusz jelleme az eposz során? Válaszodat indokold meg! 8. Keress példákat az istenek beavatkozására a IX–XII. ének kalandjaiban! 9. Š Párosítsd a szereplőket a helyszínekkel: Nauszikaá, Kalüpszó, Kirké (Aiaié szigete), Ogügié, a phaiákok földje! 10. Š Készíts táblázatot Odüsszeusz kalandjairól: helyszín – esemény – személyek! VITATÉMA: Odüsszeusz és a nők: Kalüpszó, Nauszikaa, Pénelopé


22

I. RÉSZ

A GÖRÖG LÍRA A történelmi változások hatása • A homéroszi eposzok a görög arisztokrácia világának kifejezői voltak. Ez a világ azonban már fénykorának végét élte abban az időben, mikor az eposzok keletkeztek. Nemsokára megkezdődött az arisztokrácia hanyatlása. Új rétegek nyomultak előtérbe, főleg a gazdagodó iparosok és kereskedők. A tömegek mozgalmai egyre erősebbé váltak. A politikai hatalomért vívott hosszas harcok eredményeként, a földbirtokos nemesek uralma a legtöbb görög területen összeomlott, s a legfejlettebb görög városokban kialakult a demokrácia. Ugyanebben az időben ment végbe – i. e. VII–VI. század – a görög gyarmatosítás. A görögök sűrű rajokban szállták meg a Földközi-tenger partvidékét, mindenütt városokat alapítottak, amelyek az egyre messzebb nyúló kereskedelem központjaivá váltak. Távoli földeket látogattak meg a tengerjáró hajósok, és idegen népek váltak ismerősökké. Mozgalmas világ volt ez, amelyben kitágult a görög világ, a gazdasági élet rohamosan fejlődött, élesedett a társadalmi harc, felbomlottak a régi kötöttségek. Az egyéniség kibontakozása, érvényesülése, önállósulása előtt tág tér nyílott. Az életnek ez a mozgalmassága, az egyénnek és az egyéni érzelmeknek ez az előtérbe jutása fejeződött ki a kor irodalmában is, amelyben a kifejlődő líra került vezető helyre. A görög líra sokoldalú és sok forrásból eredt. Régi szertartási énekek, harci indulók, szerelmi dalok, gúnyolódó versek régtől fogva éltek a nép ajkán. Mindezek emelkedtek művészi szintre, s kialakultak a líra különböző ágai: az elégia, az epigramma, a iambosz, a melosz (dal) és a kardal. Elégiák és epigrammák • Az elégia formailag közvetlenül az eposzból nőtt ki, versformája a disztichon, amelyben egy hexameter váltakozik egy rövidebb, két részre tagolódó sorral, pentameterrel (öt mértékű sor). Az első elégiaköltők általában nem a mai értelemben vett elégiákat – búsongó verseket – írtak. Átmenetet jelent az elégia az epikus költészet és a tisztán lírai költészet között. Az elégia műfaján belül tematikus csoportosítás is lehetséges: – a politikai, közéleti témákat Türtaiosz, Arkhilokhosz, Szolón, – a bölcseleti témákat Theognisz, – a szerelmi-erotikus tárgyú verseket Mimnermosz vagy Szimónidész költészetében lelhetjük fel. Türtaiosz (i. e. VII. század) elégiái – A spártai harcosokhoz, Szép a halál… – csatadalok, amelyek a spártai hadsereget lelkesítették harcra: Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi, bátran, s ott esik el, védve hazája rögét. Kerényi Grácia fordítása

Szolón, az athéni demokrácia megalapítója viszont politikai elveit fejtette ki elégiáiban, pl.: Kétféle ember, Az igazi gazdagság. Arkhilokhosz (i. e. 680–640) a tréfás népi csúfolódásokból kinőtt gúnyverseket csiszolta irodalmivá, megalapítva az iambosz (ócsárlás) műfaját. Ránk maradt töredékei: Neobulé, Megnyugvás a sorsban, A nagyképű hadvezérekhez. Theognisz (i. e. VI. század második fele) költői szemléletét arisztokratikus származása erősen befolyásolta. Elégiáinak stílusa elsőrangú, a fájdalom és a lírai szenve-


23

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

dély tiszta megnyilvánulásai, pl.: Szárnnyal öveztelek én…, Könyörgés, Szemrehányás. Vannak olyan elégiák is, amelyek a mi fogalmaink szerint is azok, pl.: Mimnermosz (i. e. 670–600) versei, amelyekben az öregedő költő a „tűnő álomként elsuhanó” ifjúságot és szerelmet siratja. Ő teremtette meg a szerelmi elégiát. A mai elégiák szomorú hangnemét a görög gyászdalokra vezethetjük vissza. Az epigrammaköltészet a tartalom hasonlósága és a versforma (disztichon) egyezése alapján rokonítSzolón (i. (i ee. 640–560) ható az elégiaköltészettel. Az epigramma görög szó, jelentése felirat. Eredetileg sírfeliratok szövege vagy isteneknek szánt épületek falára vésett írás volt. Rövid, tömör, csattanóra épült vers. A hexameteres sor szerepe az előkészítés, a pentameteresé pedig a csattanó, illetve a lezárás megteremtése. Általában bölcs gondolatokat fogalmaz meg. Gyakori a kérdés felelet retorikai alakzat alkalmazása. Az antik görög irodalom leghíresebb epigrammaköltője Szimónidész (i. e. ?556–?468). Udvari költőként jelentős hírnévre tett szert. Neki tulajdonítják A thermopülai hősök sírfelirata című verset. Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ponori Thewrewk Emil fordítása

Dalköltészet • A görög dalköltészet (a melosz) Leszbosz szigetéhez kapcsolódik. A gazdag sziget az i. e. VII–VI. században az aiol dalköltészet fellegvára volt. A leszboszi költőknek jelentős szerepük volt abban, hogy a személyesség, az egyén érzelem- és gondolatvilága került előtérbe. A meloszköltészet legnagyobb művelője két leszboszi – Alkaiosz és Szapphó – és egy hozzájuk csatlakozó ión költő, Anakreón. Valójában ők voltak az európai líra kialakítói – de műveikből csak csekély töredékek maradtak ránk. Alkaiosz (i. e. 630–570) nevét elsősorban egy róla elnevezett lírai versszak (az alkaioszi versszak) őrzi. Himnuszok, harci dalok, politikai versek, bordalok és szerelmi dalok alkotják életművét. Himnuszainak jellegzetessége, hogy emelkedett hangvételű, a hagyományos istendicséret mellett a költői én személyes mondanivalója vagy egyéni élmények is megjelennek bennük, pl.: Apollónhoz, Hélioszhoz, Hermész-himnusz. Hasonló szemlélet jellemzi harci dalait is. A bátor helytállásra buzdító költeményekkel szemben Alkaiosz számára az esztétikai gyönyörködtetés az elsődleges. Igazi világhírét azonban bordalainak köszönhette, melyekben a gondűző vidámságot érzékeltette, a bort, az ivást dicsérte. A másik leszboszi alkotó Szapphó (i. e. 619– 568), az első asszony-költő. Lobogó, perzselő hevű, Alkaiosz és új formákban megcsendülő költeményeit gyönyörű Szapphó. fiatal lányokhoz írta. (Az egyneműek közötti szeVázakép


24

I. RÉSZ

relmet a görögök természetesnek találták.) Életművéből csak két hosszabb és számos rövidebb töredék maradt ránk, melyek műfaja az aiol dalköltészetben kialakult óda, illetve himnusz. Költészetének állandó témája a szerelem, a szerelmi líra nagyjaként őrzi emlékét az irodalomtörténet. A szerelem megszületésének hangulati finomságát s a felerősödő szenvedély testet-lelket bénító erejét villantja fel Édesanyám! nem perdül a rokka… kezdetű töredékes helyzetdalában. Az Úgy tűnik nekem… kezdetű versben a mindent feldúló, felégető szerelmi vágyakozást szólaltatja meg. Aphroditéhoz című himnuszában az istennőhöz könyörög, hogy segítse, vigasztalja őt, vigye sikerre legújabb szerelmes harcát is. Költészete nagy hatással volt a római lírikusokra: Catullusra, Horatiusra. Szapphó versei az individuális dalköltészet emlékei. A későbbi görögök az ókor kilenc múzsája mellett Szapphót a tizediknek nevezték. Alkaioszhoz hasonlóan strófákra, versszakokra bontotta verseit. A szapphói strófa az egyik legelterjedtebb forma lett az európai költészetben, gyakran egyeztetve a hangsúlyos és hangsúlytalan ritmussal, melyben a hangsúly az ütemkezdő hosszú szótagra esik. A harmadik dalköltő, Anakreón képe úgy él az utókor u előtt, mint a bor és szerelem derűs élvezője. Töredékei közül valóban sok szól erről – de éppT úúgy hangot kap bennük az öregkor fájdalma, félelem a kérlelhetetlenül közeledő haláltól és az öregkori, viszonzatlan szerelem keserűsége. Anakreón nem v kedvelte a harcokról, háborús hősökről szóló ének kkeket, nem akart hős lenni. Azért gyűlöli a háborrút és a lélekölő viadalt, mert az élet szépségeitől ffosztja meg az embereket. Ő az életet, a jó borokat, a nőket élvezte. Szeretett élni. Az Anakreóni dalok ccímű vers bizonyítja, hogy az élet számára az öröm, a boldogság forrása, érték. Az Engem a Szerelem... kkezdetű dalában azt énekli meg, amikor idősebb koAnakreón rában fellobbant benne a szerelmi vágy, de a fiatal (i. e. 572–487) lány a költő fehér haját látván inkább elszalad és másokra kacsint. Az életszeretetet egyetlen dolog fenyegeti: a halál. Költészete könnyed, játékos, képes volt önmagát is ironikusan szemlélni, s a nehéz témákat oldani könnyedséggel és az ehhez jól illeszkedő jambikus formával. Anakreón költészetének nagy hatása volt, a későbbi ókorban egész költői iskolát hívott életre, az úgynevezett anakreóni költészetet. Az anakreóni dalok alapverslába a jambus. A szerző nevét több sorfajta és kólon (a verslábnál nagyobb, a sornál kisebb időmértékes ritmusegység) őrzi, a legismertebbek az anakreóni hetes és az anakreóni nyolcas. Az újkori Európában is hódított Anakreón. A mi Csokonaink is írt anakreóni verseket.

?!

1. Miért éppen a líra került a vezető helyre a görög irodalomban az i. e. VII–VI. században? 2. Melyek az ókori görög líra fő műfajai? Röviden mutasd be mindegyiket! 3. Kik a görög líra első jelentős alkotói? Mondj tőlük verscímeket! 4. Mi az elégia és az epigramma? Hogyan csoportosíthatók az elégiák? 5. Sorold fel a görög dalköltészet képviselőit!


AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

25

6. Mely ókori görög lírikusokról neveztek el strófa- illetve sorfajtát? 7. Mit fejez ki verseivel Anakreón?

A GÖRÖG DRÁMA ÉS SZÍNJÁTSZÁS Történelmi-politikai háttér • Az i. e. V. század elején a görög városállamoknak történelmük legnagyobb megpróbáltatásával szemben kellett helytállniuk. Keleti szomszédjuk, az Indiától a Földközi-tengerig terjedő óriási perzsa birodalom megkezdte előnyomulását Európa felé. A görög államok függetlensége komoly veszélyben forgott. Sokan voltak, akiket a túlerő megfélemlített és hajlandók lettek a behódolásra, de azok a görög városok, amelyek a két legerősebb állam – Athén és Spárta – körül tömörültek, el voltak szánva arra, hogy a végsőkig védelmezzék szabadságukat. Évtizedekig tartott a háború. Óriási perzsa seregek vonultak fel Hellász ellen, de a görögök hősies ellenállásán összeomlott a támadók minden erőfeszítése. Az emlékezetes marathóni és szalamiszi csatában a hazájukat és szabadságukat védelmező görögök megtörték a perzsa hódítók erejét. A szabad fejlődés lehetősége biztosítva volt. Ez a fejlődés Athén városában bontakozott ki a leggazdagabban. A demokratikus államforma teljes kifejlődését is ekkor érte el Athén, legnagyobb államférfija, Periklész (i. e. 443–429) vezetése alatt. Olyan jólétet és annyi politikai szabadságot biztosított szabad polgárai számára, mint egyetlen más korabeli állam sem, a demokrácia pedig kibontotta a görögök alkotókészségét. A perzsa betörések rombolásai után újjáépült Athén nemcsak az ókor gyönyörű világvárosa, hanem a szellemi élet központja is lett. Az irodalom is, mint a kulturális életnek úgyszólván minden ága, az i. e. V. században érte el klasszikus csúcspontját. Ekkor éltek és alkottak Athénben a legnagyobb görög írók. Ekkor írta tragédiáit Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, komédiáit Arisztophánész. A görög dráma kezdetei • A dráma a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett kultikus szertartásból fejlődött ki. Dionüszosz a bor, a mámor és a termékenység istene a görög mitológiában. A földművelő népesség termékenység és védő istenének tiszteletére az év folyamán négy alkalommal is rendezett ünnepet. Március végén, április első hetében került sor a nagy Dionüszia ünnepségsorozatra. Az ünnepségek középpontjában a kardal állt. Ezek előadói kecskebőrt (a kecske Dionüszosz szent állata) öltöttek magukra, ezzel is jelezték, hogy Dionüszoszhoz tartoznak. Dionüszosz isten életének történeteit adták elő tánc- és zenekíséret mellett. A mítosz szerint Dionüszosz isten Zeusz és Szemelé fia, akit Héra egész földi életében üldözött. A tragédia szó is innen ered: tragosz ’kecskebak’, ódé ’ének’. Ekkor rendezték meg a drámai versenyeket is: tragédia- és komédiaköltők vettek részt rajta. Az előbbiek rendszerint tetralógiával (három tragédia és egy szatíra) versenyeztek. A görög színház • Mivel az ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt, a színházat is ennek megfelelően alakították ki. Az athéni Dionüszosz-színházat i. e. 472-ben avatták fel. A színház félkör alakú, a domboldalon elhelyezett üléssorokból épült fel. A sorokat sugárirányban feljáratok tagolták, hogy a közönség könnyen foglalhassa el a helyét. A nyitott nézőtér lábánál helyezkedett


26

I. RÉSZ

e egy 10–12 méter átmérőjű kerek el ttérség, az orkhesztra (tánctér). Ezen a helyen állt a drámai előadásokon sszereplő kar is. Mögötte néhány lépccsővel magasabb szinten volt a színpad, ahol a cselekményt megjeleníp ttették a művészek. A színpad mögött volt a szkéné (öltöző és kelléktár). v A mögötte emelkedő fal általában a királyi palota vagy templom homk llokzatát ábrázolta. Ez volt az egyetllen díszlet is. A színpad közepén és oldalán ajtók nyíltak, a színészek o A görög színház beleépült a tájba ezeken át hagyták el a színpadot. Az építmény lapos tetejét is használták az előadások folyamán: az istenek megjelenésének helye volt. A háttérben emelőgépekkel juttatták a magasba az isteneket alakító színészeket. Innen ered a deus ex machina kifejezés. A görög színházakban nem használtak függönyt, amely a közönséget a színpadtól elválasztotta volna. Az előadások tagolását a jelenetekkel érték el. Az előadások egyvégtében tartottak. A színház befogadóképessége hatalmas volt: 15–20 ezer ember foglalhatott helyet a nézőtéren. A színpad és nézőtér is fedetlen volt, az előadás a szabad ég alatt zajlott kora délelőttől 7–10 órán át. A görög színházakban csak férfiak lehettek színészek, a női szerepeket fiatal fiúkkal játszatták el. Díszes öltözetben léptek színpadra. Arcukat nem láthatta a közönség, mert álarcot viseltek, melynek belső oldalára a szájnyílásnál hangosító tölcsért szereltek, hogy a távol ülők is kitűnően hallják a szöveget. Az álarcok nagyon karakteres emberi fejeket mintáztak, és nagyok is voltak, ezért mindenki jól láthatta őket. A kórus (kar), mely énekkel (kardal) fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és magyarázta a cselekményt. Minden színpadi mű a kardalok és a dialógusok váltakozásából épült fel. A görög tragédiaköltészet • Az antik görög tragédiaköltők nemzedékéből mindössze három szerzőnek maradtak fenn művei. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész tragédiáit sem teljes egészében, csupán töredékekben ismerjük. Az ókori adatok szerint Aiszkhülosz 90, Szophoklész 130, Euripidész 92 drámát írt: mindebből Aiszkhülosz 7, Szophoklész 7, Euripidész 19 darabját őrizte meg az idő. Amit ma a görög drámáról tudunk, azt ezekből a művekből, illetve Arisztotelésznek, az ókori filozófia nagy rendszerezőjének Poétika és Metafizika című munkáiból merítjük. A görög tragédia szerkezeti elemei • Prologosz: a kar bevonulása előtti szöveg; paradosz: a kar első megjelenése; epeiszodion: a kardalok utáni párbeszédes rész; sztaszimon: a kardal, amikor már a kar elfoglalta a helyét; kommosz: erős érzelmeket, megjelenítő ének, a kar és a szereplők közös panaszdala; exodosz: a kar kivonulási éneke, utána már nincs kardal.


27

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

Aiszkhülosz, a „tragédia atyja” együtt nőtt a születő és erősödő athéni demokráciával. Egész művészetének alaphangját az athéni demokrácia diadalmas felemelkedése, a demokratikus poliszközösség eszményei, együttes erőfeszítései, öntudata és magas erkölcsi igényei adják. Ránk maradt művei közt van egy teljes trilógia: Oreszteia – Agamemnon, Áldozatvívők, Eumeniszek. A drámaciklus terve tőle ered: tematikusan összefüggő tragédiatrilógia. Fontos dramaturgiai újításokat vezetett be. Ő alkalmazta először a drámai tetralógiát. Aiszkhülosz a thébai mondakört dolgozta fel ebben a formában. A Laiosz, az Oidipusz, a Heten Thébai ellen és a Szphinx alkotta a tetralógiát. Legismertebb művei: a Perzsák és A leláncolt Prometheusz.

Aiszkhülosz (i. e. 525–456)

SZOPHOKLÉSZ (i. e. 496 – 406) Az athéni virágkor költője, a második nagy tragédiaköltő, Periklész korának művésze Szophoklész. Méltó művésze és megtestesítője annak a fénykornak, amikor a győzelmes és virágzó athéni demokráciában a szabad polgárok gátak nélkül fejthették ki legjobb képességeiket mind a politikában, mind a kultúrában. Hosszú életével a kivételes harmónia példájaként emlegették már a régiek is. Athén kedvence volt, a görögök bizalma többször juttatta magas állásba – még az athéni politikai pályafutás csúcspontját, a hadvezéri tisztséget is elérte. Drámáival sokszor nyert első díjat. ÉLETPÁLYÁJA

Származása • Az Athén közeli Kolónoszban szüyvergyáros volt. volt 16 éves letett. Gazdag családból származott, apja jómódú fegyvergyáros ifjúként a szalamoszi győzelmet ünneplő karban szerepelt. Kitűnő lantjátékos és táncos hírében állt, pályája elején valószínűleg fel is lépett saját darabjaiban. Az athéni demokrácia fénykorának és első nagy válságának tanúja volt. 28 éves korában első díjat nyert az azóta elveszett Triptolemosz című tragédiával. Ezután huszonnégyszer lett első a drámai versenyeken. Több dramaturgiai újítás fűződik nevéhez: a színészek számát kettőről háromra, a kar tagjainak számát tizenkettőről tizenötre emelte. Arisztotelész szerint ő alkalmazott először díszleteket. Politikusként is részt vett a polisz életében. I. e. 443-ban állami felügyelő lett, a szövetséges városokból beérkezett pénzek kezelésével bízták meg. Két alkalommal is sztratégosszá választották, később Nikiász mellett töltötte be ezt a tisztséget. Szophoklész több vallási közösségben is ellátott papi feladatokat. Kilencvenéves korában, i. e. 406-ban Athénban halt meg. A sors halálában is kegyes volt hozzá, megkímélte a legrosszabbtól: nem kellett megérnie hazája összeomlását és megaláztatását. Halála után Dexión néven héroszként tisztelték az athéniak.


28

I. RÉSZ

MUNKÁSSÁGA

Az életmű közel 130 drámát tartalmaz, ezek közül hét szerzősége bizonytalan. 170 olyan kézirat maradt fenn, amelyben teljes vagy töredékes művei olvashatók. A hatalmas életműből azonban csak hét tragédiája maradt az utókorra és egy szatírajáték-töredék, a Nyomkeresők. Ebben a körülbelül 400 soros töredékben a Hermész-mítoszt dolgozta fel. Legrégibb az Aiasz című tragédia lehet, bemutatásának évét azonban nem ismerjük. Aiasz, a Tróját ostromló görögök legnagyobb hőse, Agamemnontól és Menelaosztól szenvedett sérelem miatt bosszút forral: meg akarja gyilkolni a vezéreket. A 40-es évek végén mutatta be az Antigóné című drámáját (részletesebben is beszélünk majd róla). 442 körül írhatta a Thaikiszi nők című művét, melyben a Heraklész-mítoszt dolgozta fel. Déianeira (Heraklész felesége) férjét várja haza, de Heraklésszel egy szép, fiatal rabnő is érkezik. Déianeira, hogy visszaszerezze férje szerelmét, Nesszosz kentaurosz vérével bekent ruhát ajándékoz Heraklésznak. A ruha azonban halálra marja a hőst. Déianeira kétségbeesésében öngyilkos lesz. 429– 425 között alkotta az Oidipusz király című drámát, melyben a thébai mondakörből ismert történetet dolgozza fel. Már az ókorban, de a modern irodalomban is kedvelt témát dolgozott fel az Élektra című tragédiában: Agamemnon gyermekei, Élektra és Oresztész bosszút állnak atyjuk gyilkosain – anyjukon, Klütaimnésztrán, és szeretőjén, Aigiszthoszon. A Philoktétészben Aiszkhülosz és Euripidész által is dramatizált témát dolgoz fel, melynek bemutatója kb. 409 körül volt. Philoktétész gyűlöli a görög sereget, amely őt kígyómarta sebével magára hagyta Lémnosz szigetén, s csak haza vágyik. A görögök viszont csak Philoktétész Heráklésztól kapott nyila segítségével tudják Tróját elfoglalni, s a hős is csak Trója alatt gyógyulhat meg kínjaiból. Szophoklész hattyúdala maradt az Oidipusz Kolónoszban. Oidipusz vak koldusként érkezik Kolónoszba, csak leányai Antigóné és Iszméné vannak vele. Itt végre megtalálja az áhított nyugalmat és békét, s megbékélten hagyja el a világot. Az öregkor vágya a végső pihenés után meghatóan szólal meg ebben a darabban. Tragédiáinak hősei eszményített figurák. Sűrített jellemek, akik sokszor emberfeletti tulajdonságokkal vagy akaraterővel rendelkeznek, ez teszi lehetővé számukra tragikus sorsuk vállalását. A cselekmény folyamán nincs olyan erő, mely eredeti szándékuktól eltávolítaná őket, képviselt eszméik lényegében megváltoztathatatlanok. Ez okozza tragédiájukat. Arisztotelész a Poétikájában Szophoklészt idézi: „Szophoklész azt mondta, hogy olyannak ábrázolja az embereket, amilyennek lenniük kellene…” Szophoklész hősei nem az isteni igazságtalanság áldozatai, hanem saját akaratukból fordulnak szembe a világgal. Egyéniségük nem tűri az evilági igazságtalanságot, tragédiájuk ebből az akaratból, egyéniségükből és tetteikből következik. H Á T T É R I N F O R M Á C I Ó ♦ A THÉBAI MONDAKÖR

A korabeli néző számára közismert volt a téma, a mai olvasónak viszont, hogy megértse a tragédiát, meg kell ismernie a thébai mondakört, amely a Labdakida-nemzetségbe kalauzol el minket. Labdakosz fia, Laiosz átkot és jóslatot kapott: gyermeke fogja megölni. Ezért amikor megszületett a fia, átfúratta bokáját (innen a neve: Oidipusz – „dagadt lábú”), és kitette a Kitharión hegyére. A megbízott szolga azonban Polübosz korinthoszi


29

AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

király pásztorára bízta a csecsemőt, aki átadta a gyermeket királyának, és Oidipuszt sajátjukként nevelték fel. Valaki egyszer lelencnek nevezte, és nevelőszülei hiába biztosították az ellenkezőjéről, el kezdte nyomozni a múltját. Delphoiba ment, hogy Apollón jósdájában választ kapjon kérdéseire. Ott azonban csak annyit tudott meg, hogy meg fogja ölni apját, és feleségül veszi saját anyját. A jóslattól megrémült Oidipusz minél messzebbre akart kerülni korinthoszi szüleitől, ezért Thébaiba ment. Laiosz király ugyanebben az időben indult a delphoi jósdába, hogy megtudja, fennáll-e még a jóslat, életben maradt-e a fia? Az úton összetalálkozott a kocsijuk, és a két kocsis összeszólalkozott azon, hogy ki álljon félre. A vitába Laiosz is bekapcsolódott, és Oidipusz dühében agyoncsapta. Így teljesedett be a jóslat egyik fele. Egy szolga viszont megmenekült, és azt újságolta Thébaiban, hogy a király rablók áldozata lett. Mikor Thébai falai alá ért, a várost éppen a Szphinx, a félig oroszlán, félig leány madárszárnyú szörny tartotta rettegésben. Oidipusz megfejtette a Szphinx talányos kérdését, a város megszabadult tőle, Oidipusz jutalmul elnyerte az özvegy királyné kezét és a város trónját. (Laiosz halála után Kreón volt a király.) Beteljesedett tehát a végzet: édesanyjának lett a férje. Oidipusz – mit sem sejtve a kettős bűnről – boldogan és igazságosan uralkodott Thébaiban. A vérfertőző házasságból két fia, Polüneikész és Eteoklész, s két lánya, Antigóné és Iszméné született. Egyszer azonban pusztító dögvész dühöngött a városban, s ez a delphói jóslat szerint mindaddig nem ér véget, míg Laiosz király gyilkosa el nem nyeri méltó büntetését. Oidipusz mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett, s éppen a gyilkos utáni kutatás közben derült fény mindenre. Iokaszté, a felesége, amikor meghallotta a szemtanú szolga szavait, öngyilkos lett. Oidipusz Iokaszté aranytűjével vakította meg magát, hogy ne kelljen többé látnia a számára már elviselhetetlen világot. Oidipuszt megfosztották minden királyi jogától és száműzték Thébaiból. Két fia is ellene fordult. Az elkeseredett apa a testvérviszály átkát mondta ki rájuk. A királyság a két fiúra szállt. Békésen megegyeztek, hogy felváltva fognak uralkodni. Azt remélték, hogy megtörik az apai átkot, s elkerülhetik a testvérviszályt. Eteoklész azonban jog- és törvénysértő módon megszegte a szerződést, s bátyját örökre száműzte hazájából. Polüneikész az argoszi királyhoz menekült, feleségül vette annak lányát. Apósa megígérte, hogy visszasegíti vejét a trónra. Hatalmas sereggel indultak Thébai ellen. Az elkeseredett küzdelemben végül is a thébaiak győztek, a két testvér pedig egymás kezétől esett el. A királyi hatalmat Kreón, a volt királyné, Iokászté testvére vette át. Itt kezdődik az Antigóné című tragédia cselekménye.

ANTIGÓNÉ Keletkezése • Az Antigóné (Kr. e. 442) című tragédia egyike annak a hét teljes terjedelemben meglévő darabjának, amely Szophoklész életművéből ránk maradt. Címe a főszereplőt nevezi meg. Témája két ellentétes akarat – a szokás, erkölcs és a királyi hatalom – összeütközése, a thébai mondakörből emel ki egy részt, erkölcsi problémát. Műfaja konfliktusos tragédia. Két központi hőse van: Antigóné és Kreón. A két hős egymással eredendően nincs ellentétben, de Kreón még a dráma cselekményének megindulása előtt olyan helyzetet hoz létre, amelyben Antigoné nem tud létezni, s így a helyzet megváltoztatására törekszik. Ebből fakad a főkonfliktus, a két központi hős összeütközése. Helyszíne egyetlen tér, a thébai palota, a külső eseményekről őr vagy hírnök számol be. Kevesebb mint egy nap története elevenedik meg, követve a hármas egységet: egy helyszín, egy nap, egy eseménysor.


30

I. RÉSZ

Szerkezet • A görög dráma hagyományait követi, az alábbi részekből áll: Prologosz (1–99. sor) – expozíció: Antigóné és Iszméné párbeszéde. Paradosz (100–161. sor) a kar diadalmi éneke, a győzelem napjának üdvözlése. Első epeiszodion (162–331. sor) – a bonyodalom kezdete: Kreón és az őr. Első sztaszimon (332–375. sor) – a kar az emberek titokzatos-félelmetescsodálatos hatalmáról énekel. Második epeiszodion (376–581. sor) – a drámai harc fokozódása: Kreón, az őr, Antigóné, Iszméné. Második sztaszimon (582–625. sor) – a kar második éneke a tragédiát az istenek haragjának tulajdonítja. Antigóné sorsát származása határozza meg. Harmadik epeiszodion (626–780. sor) – késleltető mozzanat: Kreón, Haimón. Harmadik sztaszimon (781–800. sor) – a Kreón és Haimón közt kialakult konfliktus okaként Erósz hatalmát jelöli meg. Kommosz (801–882. sor) – erős érzelmeket, szenvedélyeket megjelenítő ének. Szerepe ebben a tragédiában kettős: egyrészt gyászdal, másrészt késleltetés. Negyedik epeiszodion (801–943. sor) – a drámai feszültség fokozódása: a búcsúének folytatása, Antigóné búcsúzó monológja. Tettének indokai: a testvérszeretet és az istenek parancsának követése. Negyedik sztaszimon (944–987. sor) – a kar búcsúztatja a halálba menő Antigónét. Ötödik epeiszodion (988–1114. sor) – a drámai feszültség tetőpontja: krízis – Kreón, Teiresziász. Ötödik sztaszimon (1115–1154. sor) – a kar a thébai városvédő istenhez, Dionüszoszhoz fohászkodik énekében. A város fölé tornyosuló vészt csak az isten mulaszthatja el. Exodusz (1155–1347. sor) – a végkifejlet, katasztrófa. Hírnökök, Eurüdiké, Kreón. Kommosz (1261–1347. sor) – Kreón és a karvezető panaszdala. Exodikon (1348–1353. sor) – a tanulság összefoglalása: a gőg elítélésével és a bölcs belátás, a józan mérlegelés dicséretével zárul a tragédia. Alaphelyzet: Antigóné és Iszméné párbeszéde. Kiderül az előzmény: két törvény szembenállása (drámai szituáció) – ez tragédiát sejtet. Antigónétól tudhatjuk meg Kreón parancsát. Az új király megtiltja a város ellen támadó fiú eltemetését, aki parancsát megszegi, halál vár rá. Az isteni törvény azonban az, hogy minden halottat el kell temetni. Antigóné közli szándékát testvérével, hogy halott testvérüket, Polüneikészt Kreón parancsa ellenére el fogja temetni. Iszméné nem meri vállalni ezt a tettet, de lebeszélni sem tudja nővérét. Kreón parancsával nincs bátorsága szembeszegülni, bár elismeri a temetési rítus jelentőségét (61–62. sor). Bonyodalom: Kreón összehívatja Thébai véneit, támogatásukat kéri hatalmának törvényesítéséhez. Beszéde trónbeszéd és uralkodói parancs. Legfontosabb szerinte a haza iránti kötelesség teljesítése, a legrútabb vétek a hazaárulás. Közben egy őr hozza a királynak a hírt: valaki eltemette Polüneikész testét. Éleződik a drámai harc: Antigóné megingathatatlan, vállalja tettét és igazát (450–455. sor). Kreón a hatalomtól megrészegülve gőgösen beszél, bizo-


AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM

31

nyítani akarja, hogy amit kimond, megkérdőjelezhetetlen. Iszméné csatlakozni akar nővéréhez a büntetésben, de Antigóné visszautasítja. Késleltetés: Haimón (Kreón fia), Antigóné vőlegénye megpróbálja apját meggyőzni, másítsa meg döntését. Kreón egyre önteltebb, az apai tekintélyen nem eshet csorba. Ugyanakkor tart a közhangulattól, hogy gyávának fogják tartani, ha első döntését megváltoztatja egy nő vagy fia szavára (657–678. sor). A drámai feszültség fokozódik: Antigóné önfeláldozóan vállalja sorsát. Tetőpont: Teiresziász, a vak jós kéri a királyt, tegye jóvá hibáit, baljós sugallata: elveszti majd gyermekét (1064–1066. sor). Kreón meginog, és a vének kara is győzködi, végül maga indul Antigónét kiszabadítani, visszavonja parancsát. Végkifejlet: a zárójelenet a hírmondó megjelenésével kezdődik, aki Haimón halálhírét jelenti. Eurüdiké (Kreón felesége) kérésére részletesen elbeszéli a történteket: Polüneikész temetését, A sziklasír megnyitását, Antigóné öngyilkosságát, Haimón apja elleni támadását, majd öngyilkosságát. Eurüdiké szó nélkül távozik, és fiúk halála miatt öngyilkos lesz, de halála előtt megátkozza Kreónt. Amikor a király értesül felesége öngyilkosságáról, teljesen összeomlik. Bukott államférfi, férj és apa. Erkölcsi bukása egyben a helyes és követendő értékrend helyreállásának feltétele (1348–1353. sor). Jellemek: ■ ANTIGÓNÉ: Oidipus király lánya a szophoklészi nőideál. Benne a szeretet mindenek fölött való parancsa a legfőbb női vonás: „Az én vezérem a szeretet, nem a gyűlölet” (323. sor). Lelkiismerete, a szeretet hite irányítják tetteit. Ugyanakkor jelleme férfiasan kemény, megingathatatlan, határozott, makacsul dacol az emberi paranccsal. Az emberi átlagon felülemelkedő erős jellem. Tragikuma abból fakad, hogy eszméjét mindenki elismeri, de senki sem meri követni példáját. ■ KREÓN: A korlátlan hatalom urának hiszi magát. Sértett hiúsága, gátlástalan önzése egyre mélyebbre taszítja. Kegyetlen, embertelen zsarnokká lesz, önfejű, gőgös, tekintélyelvű. A város érdekeivel már nem is törődik, csak saját tekintélyének őrzése, féltése, megmentése tölti be egész szívét és lelkét. Csak amikor elveszti a számára legfontosabb két embert, akkor ébred rá, mit tett. Saját haláláért, „a legszebb napért” fohászkodik. De összeomlását nem tragikus bukásnak tekintjük, hanem jogos büntetésnek. Részvétünket csak hibáinak kései felismerése, őszinte megbánása keltheti fel. ■ HAIMÓN: Őszinte, szókimondó, alázatos és bátor egyszerre. ■ ISZMÉNÉ: Oidipus kisebbik lánya, könnyen befolyásolható, megalkuvó, gyáva, gyönge, meghunyászkodik Kreón parancsa előtt, engedelmes. Nővére példája láttán, vállalja vétlenül is a büntetést, a halált, a sorsközösséget, de Antigóné keményen elutasítja. ■ A KAR SZEREPE: Ismerteti az előzményeket, magyarázza a tetteket, értékelésében közvetíti a szerző és a közönség véleményét, elmondja a színfalak mögötti eseményeket. Az eposz verselése időmértékes, a párbeszédek hatos jambikus sorokból állnak, a kardal változatos. A tragédia arra tanít, hogy még parancsra sem szabad embertelenséget elkövetni. Nem szabad körömszakadtáig ragaszkodni igaznak és jónak vélt elképzeléseinkhez, mindig legyen bátorságunk változtatni.


32

I. RÉSZ

Euripidész, a harmadik nagy tragédiaíró, akit a h hagyomány két elődjével szemben komor, önmagávval és környezetével meghasonlott embergyűlölőnek áábrázol. Mivel nem vett részt aktívan a politikai ééletben, hanem irodalmi munkásságára és filozófiai ttanulmányokra fordította minden idejét, különcnek sszámított az athéniak szemében. Ezt a hírét csak növvelte, hogy – ami ebben a korban még ritkaságnak sszámított – nagy könyvtárat gyűjtött össze magának. Kétszer nősült, de mindkét házassága szerencsétlen K vvolt, s állítólag ez tette nőgyűlölővé. Euripidész Euripidész egy kezdő korszak új szemléletét kép(i. e. 480–406) viselte az athéni színpadon. Az ő drámái már az athéni polisz kibontakozó válságát tükrözik. Műveiben – az athéni demokrácia dicsérete mellett – megszólal a hibák kritikája: veszélyesnek találja az egyre erősödő vagyoni rétegeződést, s elítéli a belső ellentéteket. Kételyeit, mardosó vívódásait fogalmazta meg tragédiáiban. Arisztotelész őt tartotta a legtragikusabbnak a nagy triászból. Egyesek szerint a színpad filozófusa volt. Egyes ókori adatok szerint 23 tetralógiát írt, ami 92 drámai művet jelent. Köztük 18 műve maradt ránk. Neki köszönhetjük az egyetlen fennmaradt szatírajátékot, melynek címe Küklopsz. Ránk maradt egy epigrammája, egy néhány sorból álló epinikion (győzelmi dal) és a töredékek. Fennmaradt első darabja, az Alkésztisz, i. e. 438-ban került színre. Híres tragédiái: Iphigenia Auliszban, Élektra, Oresztész, Héraklész, Médeia, Trójai nők és a Hippolütosz. Témái mitologikusak, de a mítosz barbár vonásait nem enyhíti, mint a harmóniára törekvő elődei. Az istenek nála már nem az erkölcsi rend őrzői, hanem szeszélyesek, kiszámíthatatlanok, s a szerencsétlen emberek kiszolgáltatottként viselik életüket. Szerinte a világot nem az istenek, nem is a végzet, hanem az értelmetlen véletlen, a Tükhé irányítja. Ugyanakkor még hisz az antik istenekben, akik azonban elvesztették nemességüket. Műveiben gyakran jelenik meg témaként a női szenvedély. Stílusa élvezetes, a természetesség, a szellemes társalgás jellemzi. Felbontotta a megszokott szerkezetet is. Legdöntőbb célja: a néző befolyásolása, a hatásra törekvés. Leginkább a jellemzés terén hozott újat a drámaírásban. Hőseinek lelki mozgatóit, a szenvedélyek, erőteljes érzések kirobbantását mutatja be. Az utókor hálásan tekint a lázadó drámaszerzőre, aki az attikai újkomédiát gazdagította. Hatása alá került Seneca is. Gluck, Racine, Goethe és sokan mások kaptak ihletet tőle. Nemcsak az irodalomra, hanem a zene-, a balett-, sőt a filmművészetre is hatással volt az Euripidész-örökség.

A KOMÉDIA A görög komédia éppúgy Dionüszosz tiszteletéből ered, mint a tragédia. Gyökerei visszanyúlnak a görög parasztság Dionüszosz-ünnepeiig. Az V. századi komédia gazdag terméséből csupán a legnagyobb komédiaíró, Arisztophánész tizenegy műve maradt ránk. Drámáinak alapvonása a szembenállás. Vígjátékainak mindig van megcélzott tárgya: hol a demagóg (A lovagok), hol a filozófusok (Felhők), hol az eltúlzott athéni joggyakorlat (A darazsak), hol az erőszak,

/Literatura_ugurska_Debreceni  

http://informatics.net.ua/pidruchnik/Literatura_ugurska_Debreceni.pdf

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you