Page 1

“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

MAGYAR-KANADAI KULTÚREGYESÜLET - CALGARY

HUNGARIAN - CANADIAN CULTURAL ASSOCIATION OF CALGARY Tizenhetedik évfolyam, 2. szám

2015 június


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

KULTÚREGYESÜLET TERVEZETT PROGRAMJAI: 2015 július 12 vas. PIKNIK NYÁRI SZÜNET 2015 augusztus 22 szom. szt.István ünnep 2 0 1 5 s z e p t e m b e r 1 2 s z o m . Z e n é s - T á n c o s Va c s o r a 2 0 1 5 o k t ó b e r 3 s z o m . S z ü r e t i B á l z e n e : B a r t a “ Ta l f i ” A l f o n z 2 0 1 5 o k t ó b e r 2 4 s z o m . D a n c s A n n a m a r i O P E R E T T k o n c e r t ( Te r v e z é s a l a t t ) 2015 október 25 vas. ’56-os megemlékezés 2015 október 31 szom. Halloween Disco 5015 november 5 CSÜTÖRTÖK TRIÁSZ PLUSZ koncert 2015 november 7 szom. Sport Bál 2015 november 14 szom. János vitéz (Komáromi Lovas Szinház) 2015 november 21 szom. Savanya István CD bemutató koncert 2015 december 5 szom. Mikulás ünnep 2015 devember 31 Szilveszteri Bál ( D Á T U M O K É S I D Ő P O N TO K V Á LTO Z H AT N A K ! ! ! ) Ezen kívűl, esetleges magyar művészek előadó estjei.

Jegyek rendelhetők a Kultúrközpont telefonján (259-8373, üzenetrögzítő), közönségszervezőnknél Séfel Katalinnál (259-5838) Bővebb információ vagy jegyrendelés : hcca_ticket@yahoo.ca Kedves Olvasóink! Felhívjuk figyelmüket hogy a rendezvényeinkre a jegyek korlátozott számban kaphatók, kérjük gondoskodjanak idejében a jegyek rendeléséről. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Calgaryi Magyar Kanadai Kultúregyesület 231 Forge Rd. S.E. Calgary, AB. T2H 0S9 Kultúregyesület web oldala : www.hcca-calgary.blogspot.com Elektronikus levélcime : hcca_calgary@yahoo.ca


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

AZ EGYESÜLET KERETÉBEN MŰKÖDŐ CSOPORTOK:

MAGYAR TELEVÍZIÓADÁS Látható a 89-es csatornán minden csütörtök és szombat délelött 10-12 órakkor (csak digitális vevővel)

ÖSSZEJÖVETELEINK

Egyébb magyar érdekeltségek ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET PLÉBÁNIA 819 – 13TH Avenue S.W. Calgary, Alberta T2R 0L1

Telefon/Fax: 228-3834 Plébános: Ft. Manolache Lőrinc

Csütörtökönként este 6-10:30 óra között társas összejövetelt tartunk.

KÖNYVTÁR NYITVATARTÁS


 A Kultúr Egyesület könyvtára csütörtökönként este 7-9 óra között várja olvasóit, akik több mint 9000 könyv közűl válogathatják ki kedvenc olvasmányukat.

Szentmise minden vasárnap de. 10:30-kor. Az egyházközség szeretettel vár mindenkit a szentmise utáni kávéra, süteményre és beszélgetésre.

KÁLVIN REFORMÁTUS EGYHÁZ 101 – 14TH Avenue S.W. 
 Calgary, Alberta T2R 0L8 Telefon: 262-4122 Fax: 269-5993 Web: www.kmre.ca

BARTÓK

TÁNCEGYÜTTES

Vezető: Mary Stoesz Tel.:293-2175 Szeretettek várják azokat a gyermekeket, akik érdeklődnek magyar hagyományaink és néptáncunk iránt

Istentisztelet minden vasárnap de. 11:00 órakor. A gyülekezet szeretettel vár mindenkit az istentisztelet utáni kávéra, süteményre és beszélgetésre.

VADRÓZSA TÁNCEGYÜTTES 403-726-0016 i n f o @ Va d r o z s a . c o m w w w. Va d r o z s a . c o m

Szeretettel várnak minden fiatalt, akik szeretnének a magyar néptánccal és népviselettel megismerkedni.

MAGYARORSZÁG TISZTELETBELI KONZULÁTUSA

Dél -Alberta Tiszteletbeli konzul: Szabó Arthur

szabo@hungarianconsulate.org

Calgaryi Cserkészcsapatok 819  -­‐13th  Ave.  SW. Csapatparancsnok:   Németh-­‐Siegl  Tamás Tel:  403-­‐594-­‐2510 e-levél cim: nemethsiegl@gmail.com Összejövetelek:

HéFő estéken  6:30-­‐tól  8:30-­‐ig,   Csapat  Naptár  szerint.


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

KÉPES BESZÁMOLÓK A KULTÚREGYESÜLETÜNK ELETÉBŐL Kiskunhalasi Lyra együttes gyermekműsora

Asztalitenisz bajnokság


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Wetzel Tamás államtitkár és Bodnár Gergely Főosztályvezető látogatása


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Okuláré Project

Áprilisi vacsora


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Gyombolai Péter összekötő diplomata és kedves felesége látogatása

Pomázi Zoltán koncertje


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

VERSÜNNEP

PÖTTYÖS BÁL


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

GYERMEKNAP


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

„ OH,  SZABADSÁG,  HADD  NÉZZÜNK  SZEMEDBE  !” Március  15-­‐ei  megemlékezés  Calgaryban  . Azon  a  reggelen  a  márciusi  iLjak, A  szabadság  mámoros  poharából  ittak. Hol  nemzet,  s  a  haza  érdeke  az  első,   Örömkönnyet  sírt  a  márciusi  felhő. Azon  a  szép  napon  megtörtént,  mit  vártunk, Szabadság  virága  nyílott  ki  minálunk. Illatát  tavaszi  szelek  vitték  messze, Térben  és  időben  távol....  végtelenbe. Az  1848-­‐as  forradalom  nemzetiszínű  virága     minden  márciusban  megszületik,  kinyílik  szívünkben.  Hagyományainkhoz  híven,  március  15-­‐én    Calgaryban    tavaszt  idéző    zenés,  irodalmi,  táncos  összeállítással   emlékeztünk  a  167    évvel  ezelőtti  hőseinkre,  és  a  „  márciusi  iLjak”  által  felszított  forradalmi  lángra.        Nemzetiszínben  pompázott  a  Magyar  Ház,  3oo  ember  kabáthajtókáján    az  Erő-­‐  Hűség-­‐  Remény    jelképét   képviselő    kokárdát  kócolta  a  tavasz  után  visszatérő  téli  szél.    Szabó  László,  a  Magyar  Kultúrközpont  vezetője  volt  az  emelkedett  hangulatú    ünnepi  műsor  szervezője.     Nyitányként  a  cserkészcsapat  és  a  közönség  ajkán  zengett  fel  a    Himnusz.   Kedves  Márta,  az  ünnep  háziasszonya  köszöntötte  vendégeinket:  Szabó  Arthur  tiszteletbeli  konzult,  a  calgaryi   magyar  szervezetek  vezetőit,  a  nagyszámú  közönséget,  kiemelve    a  március  iLjak  távoli  unokáit,  a  sok-­‐  sok   Liatalt.  A  cserkészcsapat,  és  a  Bethlen  Gábor  Magyar  Nyelviskola  tanulói    jól   összeállított  műsorral  elevenítették    föl  1848  szép  történéseit:  a  12  pontot,   a  Pilvax  Kávéházban  összegyűlt  iLjúság  kezdeményezését,  a  Talpra  Magyart!,   a  Kossuth  nótákat,  a    forradalmi  toborzó,  lelkesítő    dalokat.    A  felszíni   események  mögött    megmutatták  március  15.  történetét:    a  mélyben   elindult  történelmi  mozgást,  éreztették,  hogy    a  nemzetté  alakult  nép  első   nyilatkozata  volt  a  március  15-­‐ei  esemény.  Legnagyobb  költőink    és  harci   dalaink  emelkedett  hangulata  megérteti  Liataljainkkal,  ezt  a  napot    nem   felejthetjük  el  soha!  Mert  ’48-­‐as  elődeink  példát  mutattak  bátorságból,   példát  mutattak    összefogásból  is!  Ha    a  mi    kanadai  Liataljaink  nem  is  érzik  ,     mit  jelent  a    „magyar”  olyan  értelemben,  ahogyan  PetőLi  lángolt,  Balassi  élte,  Bartók  Kodállyal  sikoltotta...,  ahogy     nagy  magyarjaink,  féltették,  óvták,  simogatták,  de  az  ünnepekre  való  felkészülés  során  tőlük  tanulják  meg,  mit   jelent  a  haza  iránti  hűség,  odaadás.  A  magyarság  megőrzése  „külhonban”  fontos  tett,  és  a  bajtársiasságot,   hűséget,  összetartozás  erejét  itt  távol  a  hazától  sem  nélkülözhetjük.  Magyarságunk  megmaradásának  „titka”   abban  rejlik,  hogy  megtartjuk,  ápoljuk  nyelvünket,    gyökereinket,  hagyományainkat.  És  a  cserkészek  vezetői,  a   magyar  iskola  tanára,  Bezdeg  Éva  példamutatóan  látják  el    ezt  a  nemes  feladatot.   Az  iskolások  -­‐kicsik  és  nagyok-­‐  lelkesen,  szép  magyarsággal   idézték  meg,  élték  át  a  történelmet.    A  Liúk  karddal  a  kezükben,  a   lányok  pirosló  arccal,  nemzetiszín  pántlikával  a  hajukban   gondolatban  a  törtek  „ELŐRE”.  S  átszellemült  versmondásuk,   énekük,  játékuk  segítségével  mi  nézők  is  részesei  lehettünk  a   haza  szeretéből  táplálkozó    hűségnek.  Jó  érzés  látni,  gyerekeink   hittel,  tiszta  szívvel  ünnepelnek-­‐  tanuljunk  példájukból! A  Bartók  gyermek  tánccsoport    mosolygó  arccal,  vidám  népi   játékokkal  örvendeztette  meg  a  nézőket  és  a  büszke  szülőket.  Van   folytatás,  híven  őrzik  nagyszüleik,  szüleik  hazájának   gyönyörűszép,  már-­‐  már  feledőbe  vesző  hagyományait.  A   Vadrózsa  tánccsoport  megmutatta  a  magyar  virtust,  hamisítatlan  


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

magyar hangulatot  teremtettek  a  botos  és  üveges   tánccal,  magyar    táncok  vidámságával. Moldován  Líviusz  Vörösmarty  Harci  dalával,  Rózsa   Tamás  brácsajátékával    emelte  az  emlékezés    fényét.    Határainkon  túli,  székely  és  vajdasági    magyarság   törekvéseinek  is  hangot  adott  az  ünnep.  Molnos   László    történelmi  kitekintőjében  a  székely   vértanúkra  emlékezett.  Szívet  melengető  a  szeretet,   ahogy  Laci    hitet  tesz  népe  mellett.    Szebenyi  Magdi  pedig  a  Vajdaságban  élő  testvére,  Szebenyi  Judit:   Magyarország  című  versével  idézte  meg  népének  sóvárgását,  magyarságszeretetét. A  magyarországi  LYRA  együttes  Himnusz-­‐  töredék  és  A  költő  visszatér  dalokkal  emelte  fel  szívünket.      Ünnepi  szónokként    Németh  –Síegl  Tamás,  a  cserkészek  parancsnoka  debütált.    Szép  ívű,  logikusan     összeállított  beszéde,  hibátlan  magyarsága,  szép  orgánuma  örömmel  tölti  el  szívünket.    A  márciusi  iLjak  késői   utóda  beszédében  előremutó  volt.  A  felidézett  hősök    nagylelkű  tüzét  összekapcsolta  a  jelen  tennivalóival.   Szebb  emberi  életünk  csak  akkor  lehet,  ha  megbecsüljük  múltunkat,  nyelvünket,    elfogadjuk,  hogy  a  múlt  és  a   jövő    között  a  jelen  feszíti  az  összekötő  hidat,  és  a  jelenben  mindent  megteszünk  a  megosztottság  ellen.    Utolsó  műsorszámként  Savanya  Eszter  és  Savanya  István  elénekelték  a  Nemzeti  dalt,  a  Szózat  közös   eléneklésével  véget  ért  az  megemlékező  ünnepély.    A  mindennapi  gondok  között,  amikor  a  munka  tölti  ki  napjaink  nagy  részét,  jó  időt  szentelni  az  ünneplésre,     méltósággal,  tisztelettel  emlékezni  elődeinkre,  hőseinkre,  áldozatainkra.  A  szabdság  több  annál,  mint  hogy  egy-­‐   egy  ünnepen  nemzetiszín  zászló  alatt  elszavaljunk  ,  elénekeljünk  egy  dalt,  eljárjunk    egy  táncot!    Szívünkben   kell    éreznünk:  tartásra  és  kitartásra,  hűségre  és  helytállásra,  tettekre  van  szükség!                                                                                                                                                                                                                              Bakos  Mária    


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Trianon 95

Nemzeti gyásznapunk 1920 június 4 odasorakozik nagy gyásznapjaink sorába: 1241 – a Tatár invázió, 1526 – a Mohácsi vész, 1541 – Buda török kézre kerülése, 1711 – a Rákóczi szabadságharc vége, 1849 – a 48-as Szabadságharc leverése, 1947 – a Párizsi Békediktátum, 1956 – Forradalmunk és Szabadságharcunk eltiprása és megbosszulása. Trianon a ránk kényszerített békedikátumával, országunk feldarabolásával, népünk egyhamadának ellenségeink csizmája alá vettetésével, országunk kirablásával mégis csak kiemelkedik nemzeti tragédiáink közül, melyenek átkos terhét majd’ száz éve hordozzuk, s alatta sorvadunk és fogyunk – az akkor ütött seb még ma is nyitott, élő és fájdalmas s nem tud gyógyúlni. Álljanak itt a tények, amit nem lehet elégszer elismételni: A trianoni békediktátum következtében az Magyarország területe 282,870 - ről 91,114 - km² -re zsugorodott, lakossága 19 millióról 8 milliónál is kevesebbre. A történelmi Magyarország területéből Románia 102,782 km²-t kapott. Megkapta Erdélyt, a Partiumot és a Temes bánság felét. Csehszlovákia 62,937 km²-hez jutott a Felvidéken és Kárpátalján. Szerbia Horvátországon kívül Bácskát, Temes felét és Muraközt is elvitte, 20,956 km²-t. Mindezek tetejében az Őrvidéket Ausztriának adták: 5,055 km²-t. Elszakítottak 3.5 millió magyart, akiket ellenségeiknek védtelenül szolgáltak ki. A szántóföldek kétharmadát, vas- és szénbányák négyötödét, só- és rézbányák összességét, az erdők és szőlők háromnegyed részét vették el. Elveszett a haszonállatok kétharmada, vasúti fővonalak nagy része, és az összes jó karban lévő vasúti kocsi. Az elszakított területekről mintegy 200,000 tisztviselő, tanitó és érelmiségi menekült a csonkává tett hazába. A megcsonkolt és kivéreztetett országnak még háborús jóvátételt is kellet fizetnie: 200 millió aranykoronát! Magyarországot Trianonban nem csak büntették, hanem ki akarták végezni! A kérés felvetődik: lehet-e a Trianoni Tragédiáról ismételgetésén túl valami újat mondani, új megvilágításba és új látásban szemlélni? Lehet, ha figyeleme vesszük a mai nemzetközi helyzet egy szegmensét, nevezetesen az ISIS nevü szélsőséges iszlám szervezet amely nemcsak kegyetlen genocídiumok elkövetésében vétkes más vallásuak, köztük keresztények ellen. Hanem ezentúl ez év március eleje óta történő évezredes mezopotámiai kultúr-emlékek módszeres rombolását, pusztítását végzi ami miatt is óriási a nemzetközi felháborodás és tilakozás, annyira, hogy „az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) elítélte és háborús bűntettnek minősítette a rombolást, és jelezte, hogy az ENSZ-hez és a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbírósághoz (ICC) fordult az ügyben”(Magyar Kurír). Ez az jelenti, hogy békeidőben is lehet háborús bűntettet elkövetni ami kövekezményekkel jár. Felkell ismernünk, hogy a trianoni békeparancs is alapjaiban a történelmi Magyarország ellen békeidőben elkövetett háborús büntett volt! Vagyis a trianoni békeszezrődés annak álcája alatt ravaszul rejtve alapjában véve békeidőben elkövetett háborús büntett volt! Nem az volt-é, amikor a szövetséges hatalmak a fegyerszünet megkötése után, tehát a háború de facto megszünte után egyes hatalmaknak megengedték, ha ugyan nem ösztönözték, hogy fegyveres intervenciót indítsanak Magyarorság ellen. Így a Cseheknek a Felvidéken, a Szerbeknek a Délvidéken és a Románoknak Erdélyben?


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Nem az volt-é, amikor a Központi hatalmak Woodrow Wilson amerikai elnök által meghírdetett 14 pontos békajánlatára ezek fegyveszünetet kértek – bízva egy igazágos békében? Amiből semmi sem lett! Ezáltal az egész békeígéret egy óriási átveréssé lett! Nem az volt-é, amikor a Páduában 1918 november 3-án megkötött tűzszüneti megállapodás ellenére a francia Vix ezredes újabb és újabb demarkációs vonalra szorítatta vissza Magyaroszág határait, amelyet a békekonferenciának tárgyalásos alapon kellett volna megtennie? Mindezzel álságosan fait accomplit teremtett a szerződés aláírásának idejére! Nem volt-é az, amikor a béketárgyalásokor Párizsba meghívott magyar delegációt nem engedték a tárgylóasztalhoz ülni, akik csak átvehették az előre elkészített békparancsokat, majd reagálhattak azokra. Ezért ez a procedúra nem nevezhető béketárgyalásnak, hanem békediktátumnak! Nem az volt-é, amikor a békeszerződés parancsszavával elvették és szétosztották az ellenséges szomszédok között Magyarország 2/3-ad részét, holott a vitás területekre nézve népszavazást ígértek? Nem az volt-é, amikor az anyaországtól megkérdezésük nélkül egy tollvonással elszakítottak 3.5 millió etnik magyart? Ezzel sok százezer magyar családot, rokonságot és közösséget szakítottak széjjel – kollektív bűnösséggel súlytva – holott áratlanok voltak! Nem az volt-é, amikor 3.5 millió etnik magyart elszakítva anyaországától, ellenséges és idegen népek uralma alá hajtottak beleegyezésük nélkül s úgy kezelték őket mint “kollektív háborús bűnösöket” – amit még a német néppel sem tettek meg a II. Világháború után! Nem ez volt-é a trianoni békediktátum, amelyért 3.5 millió etnik magyart büntettek kollektíve volt ellenségeik uralma alá lökésével? Akiket aztán kisemmizéssel, kizsákmányolással, kultúrájuk és anyanyelvük elvételével, beolvasztással vagy állandó üldözéssel leredukálták úgy, hogy mára az eredeti többmilliós létszámuk töredékére csökkentve vegetálnak a végő felszámolás határán. Az 1920-as Trianonban és annak másolata az 1947-es Párizsban hozott Békediktátum – amely ellenséges haderő jelenlétében létre jött – alapjában véve “békidőben elkövetett háborús büntettek voltak”. Trianon 95-ik évfordulóján talán már elég volt a krokodil könnyek hullatásából, fájdalmaink világgá kürtöléséből és az évi emlékúrákból a Trianon palotához. Itt az ideje a cselszövések, átverések és üres igérgetések gyökereit megkeresni, feltárni és az új felimerések alapján ezeket kezelni és végre igazságosan megoldani. Edmonton, 2015 június 4 Dr. Pungur József


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

OKULÁRÉ Irodalmi felolvasóestek  Calgaryban A  2o14-­‐es  többfordulós  irodalmi  kísérletként  bevezetett  országhatárokat  átívelő  interaktív  irodalmi   felolvasóest  ,  az  OKULÁRÉ  idén  is  folytatódott.  Otthon  14  helyszínen,  kultúrházakban,  irodalmi   „kocsmákban”,  valamint  egy  németországi  helyszínen,    és  itt  Calgaryban  .    Örülünk,  hogy  a  szervezők   idén  is  kíváncsiak  az  emigrációban  élő  magyarok  véleményére. Sajnos  maroknyi  csapat  vagyunk,  a  „hírverés”,  a  hívó  szó    ellenére  kevés  az  érdeklődő,  de  amikor   összejövünk  egy-­‐  egy  új  est  alkalmával,  izgalmas  viták,  kellemes  megbeszélések  részesei  lehetünk.  Az   irodalom  aktív  és  passzív  művelőiként  érdekel  bennünket  az  Amargant  Színház    kezdeményezése  által   gerjesztett  mai  magyar  drámai  kísérletek  körüli  vita,  a  mai  irodalmi  nyelv  ,  a  témaválasztás,  a  mai   otthoni  társadalmi-­‐  kulturális  élet.  Nem  is  mindig  az  elküldött  három  egyfelvonásos  az,  amit  élvezünk,   inkább  a  felolvasás  utáni  elmélyült  beszélgetések,  a  vélemények  ütköztetése  által  gazdagodunk.  Az   időeltolodás  miatt  mi  mind  a  felolvasásról,  mind  a  vitáról  készült  felvételeket  a  számítógép  jóvoltából   elküldjük  a  szervezőknek,  de  otthon  körkapcsolásos  műsorban  azonnal  reagálhatnak  az  adott  darab   vitájában  kialakult  nézetekre.  Örömmel  vennénk,  ha  alkalmunk  lenne  más  helyszínek  csatározásait  is   megismerni. Az  eddigi  felolvasóestek  témái  változatosak,  érdekesek  voltak:  az  Identitás,  Újrakezdés,  Emigráció,   Szerelemtelen,  Egyén  és  tömeg,  Diszkrimináció  témák  köré  írták  egyfelvonásosaikat  a  hazai  Lital   drámaírók,  akik  ismertek,  vagy  éppen  most  bukkantak  föl  az  ismeretlenség  homályából.  Az  idei   évadzáró  témja  a  Flört. Egy-­‐  egy  alkalommal  bemutatott  3  egyfelvonásos  felolvasása  és  az  azt  követő  „szakmai”  vita  azt  a  célt   szolgálja,-­‐  szolgálná-­‐,  hogy  aktuális  közpolitikai,  kulturális  és  civil  társadalmi  kérdésekre  keresik  a   választ,  kötetlen  interakcióra  hívó  atmoszférát  teremtve,  színházi  formákon  keresztül  kívánnak     kommunikálni  a  közönséggel,  a  jelenlevőket  kívánják    aktivizálni,  kritikus  gondolkodásra   ösztönönözni. Számunkra  sokszor  szokatlan  formanyelvvel  ,  rendkívül  kidolgozatlan  munkákkal,  lezáratlan,   megoldás  nélküli  írásokkal,  a  mai  Liatalok  számunkra  kissé  idegen  látásmódjával    szembesültünk.   Véleményünk  szerint  nem  minden  darab  felel  meg  az  egyfelvonásos  színdarab  kritériumának.  Sok  est   alkalmával  megkérdőjeleztük  a  folytatást,  mert  nem    értünk  egyet,  hogy  az  utca  nyelvének   igénytelensége,  a  stílusnélkülivé  válás    egyre  nagyobb    teret  kap  a  színpadon,  amely  az  igényes  kultúra   közvetítésének  színtere  kellene,  hogy  legyen.  Itt  idegenben  az  a  véleményünk,  hogy  örökségünket,   nemzeti  kincsünket  ,  a  nyelvet  ápolni!    S  itt  igyekszünk  is  minél  többet  megőrizni,  továbbvinni   sokszínű  hagyományainkból,  iLjúságunkat  a  szép  magyar  nyelv  használatára  nevelni,  melynek   közösségteremtő  erejében  hiszünk.  Sajnos  a  Facebook,  az  Ipad,  a  tablet  világában  többezer  éves  nyelvi   formáknak  hánynak  Littyet,  és  még  a  színház  is  lerombolja.  De  nem  rejtettük  véka  alá  a   véleményünket,  mindig  őszintén  közöltük  is,  és  azt  is  ,  ha  továbbra  is  ilyen  igénytelenséggel   találkozunk,  kilátásba  helyezzük  a  kísérletből  való  kilépésünket.    De  mindig  találunk  kapaszkodót,   értékeltük,  van  még  tartalék  a  Liatalokban,  van  igény  a  mívesebb  irodalmi  szövegre,  a  személyiség   ijesztő  sivársága  ,  kiüresedése  ellenére  egy-­‐  egy  szerző    megcsillant  pozitív  megoldásokat  is.  Igy  a   folytatás  mellett  döntött  csapatunk.  Kíváncsian  várjuk  a  következő  témakör,  a  Flört  darabjait,  amely   eldönti  a  hogyan  tovább  kérdését.                                                                                                                                                                                                                      Bakos  Mária


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

                                                                                                                                     „Hívok  egy  látomást!”                                                                                                                                                  Versünnep  2015 Az  idei  évben  9.  alkalommal  adtak  találkozót  egymásnak    a  versszerető  amatőr  művészek  és   műélvezők.    Sajnálatos  módon  most  kevesebben  voltak  kíváncsiak  a  Versünnep  adta  lelki  feltöltődésre,  mint  a   múlt  években.  Kevés  ilyen  közösség  van,  mint  Calgary  magyarsága,  akik  olyan  szerencsés  helyzetben   vannak,  hogy  évről  évre  összeáll  egy  estére  a  sok  igényes  versértő,  versérző  amatőr  és  egy  izzig  –vérig   a  művészeteknek  hódoló  költő-­‐  zenész,  s  közreműködésükkel  örömmel  és    önzetlenül  tárják  ki    a   magyar  költészet  kincsestárának  kapuját  a  mi  örömünkre.  Ezen  alkalmakkor  mindig    együtt  rezgünk  a   költőkkel,  a  versekkel,  melyek  halhatatlanná  varázsolják  a  mulandóságot,  mély  gondolatokat,   fájdalmat,  örömet,  igazságokat  tudnak  belesűríteni  néhány  sorba.  Az  irodalom  magába  szippant,  és   elrepít  egy  másik  világba,  gyönyörű,  az  élet  egyik  nagy  ajándéka.    Az  idei  est  alkalmavál  Jónás  Gabriella  volt  az  est  műsorközlője,  aki  elmondta,  a  calgaryi  Magyar   Kulturális  Központ  és  a  Hungarian  Art  and  Heritage  Foundation  támogatása  nélkül  kilenc  éve  sem,  és   ma  sem  ünnepelhetnénk  a  költészetet.  Az  idei  Versünnep  szervezője  Savanya  István  volt,  s  örömünkre   új  versmondók  is  bemutatkoztak,  de  hiányoltuk,  hogy  sok  jól  ismert,  hosszú  évek  óta  minden   alkalommal  szereplő  versmondó  (Dr.  Barabás  Á.  Balla  K,  Kelemen  A,  Egry  B.)    távol  maradt?,  pedig   sokszor    megdobogtatták  a  szívünket  egy-­‐  egy  jól  választott  ,  hatásosan  előadott  verssel.    Idén  is  közreműködött  a  Bethlen  Gábor  Magyar  Nyelviskola.  Bezdek  Éva  tanárnő  vezetésével  az  estet   Móra  Ferenc  :  A  didergő  király  verses  meséjének  előadásával  kezdték  .   A  mesejátékot  karácsonykor  előadták  a  református  templomban,  itt  más  szereposztásban,  más   díszlettel  ismerhettük  meg  az  immár  megérett  szöveget.  17  gyerek  játszott  hallatlan  örömmel.  Kinek   hosszabb,  kinek  rövidebb  szerepe  volt,  mindegyikük  lelkesen  közvetítette  a  szeretet  misztériumának   üzenetét:  egyetlen,  ami  felmelegíti  az  önző,  szívtelen  ember  lelkét,  oldja  magányát,  az  a  szeretet,  a   másokkal  való  törődés  melegsége.  A  gyerekek  átélték  szerepüket,  szép  magyar  nyelven  közvetítették   azt.  Nagyon  jók  voltak  a  jelmezek  és  a  színpadkép  is. A  felkészülés  során  gyerekeink  mennyi  mindent  megtanulhattak  belőle!  A  nemtörődömség,   gonoszság,  önzés  okozta  magányt-­‐  fázást-­‐  nem  lehet  kívülről  felmelegíteni.  Csak  a  szeretet,  kedvesség,   őszinteség  az  egyedüli  orvosság  rá!    Megtanulták,  hogy  egy  közösségnek  össze  kell  fognia  a  cél  elérése   érdekében! Az  iskolások  tanára  Bezdek  Éva,  munkája  dicséretes.  Évek  óta  fáradhatatlanul  tanít,  szívügye  a  magyar   nyelv  oktatása  hazánktól  távoli  idegen  országban.  Láthatóan  élvezték  a  játékot,  és  velük  együtt  mi  is   örültünk. Savanya  István  Hívok  egy  látomást  című  megzenésített  versével  választotta  el,  s  vezette  föl  a  felnőttek   színrelépését,  és  az  egész  műsor  a  megzenésített  lírai    versek  folyamán  hullámzott,  s  vitte  előre  a   versfolyamot.  Bartók  Marcsi  és  Pivarnyikné  Lipécz  Lilla  egy-­‐  egy  Savanya  verssel  erősítették  e  lírai   láncot.  Lilla  Hazavisznek  csillagok  nagyon  szép  lírai  vallomását  mondta  el  zenei  aláfestéssel,  Bartók   Marcsi  pedig  a  Rügy  című  tavaszt  ígéző  gyönyörű  lírai  dallal  lepte  meg  a  közönséget  és  Istvánt.  A  vers   képeinek  mélyrétegei  az  élet  szépségének,  örökös  körförgásának  a  zsoltárok  hangján  való   megidézése.    Lilla  Csokonai  :Reményhez  című  versével  régóta  adósa  volt  a  közönségnek!  Versmondása  olyan  volt,   mintha  Mozart  zenéje  kísérte  volna  az  ellentéten  feszülő  gondolatsort,  hiszen  a  verszene  szépsége   oldja  a  szerelemtől  való  búcsúzás  fájdalmát.  Előadásában  kitűnően  érzékeltette,  e  rokokó   könnyedségű  vers  jellemzője  az  érzékek  kifejezésének  gyönyörűsége.


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Moldován Líviusz  Móra  :  A  cinege  cipője  c.  verssel  még  vissza-­‐visszatekint  a  gyermeki  lélek  világára,   de  Bezdek  Éva  József  Attila:  Karóval  jöttél  c.verse  jelzi  a  komoly  mondanivalóval  folytatják  .  A   költemény  egész  kép-­‐és  szókincsét  a  gyermekkor  világából  meríti.  Éva  kitűnően  érzékeltette  egy,  a   léttől  már  semmit  sem  remélő  ember  számadását,  melyben  a  lírai  én  önmagához  intéz  monológot,   számonkéri  tönkrement  életét.  Csupa  fájdalom  ez  a  vers,  a  versmondó  és  a  hallgató  szinte  nyújtaná  a   kezét,  hogy  segítsen. Moldován  Líviusztól  még  hallhattuk  Vass  Albert:  A  magyar  cirkusz  című  hatásos  versét,  melyet  már   sok  más  alkalommal  is  elmondott,  valamint  Mécs  László:  A  királyLi  három  bánatát.  Talán  a  kevesebb   több  lett  volna!   Új  tehetséget  fedezett  fel,  és  nyert  meg  az  ügynek  Savanya  István  és  Eszter.    Kerekes  Éva  Arany  János  :   Vörös  Rébék  balladájával  mutatkozott  be.  A  hallgatók  hátán  futkozott  a  hideg  a  nagy  színészek   versmondását  idéző  kitűnő  előadáson.  Hol  volt  eddig  Éva?  Miért  nem  mutatta  meg    nekünk  eddig  a   tehetségét? Arany  balladáját  nagyon  nehéz  mondani  és  értelmezni  is.  Egy  falusi  történetet  mesél  el,  a  reális   valóságot  keveri  babonás  elemekkel,  naív  látomásokkal  így  a  hallgatóban  megkérdőjeleződik  egyes   állítások  igazsága,  ami  arra  készteti,  hogy  saját  véleményét  is  megpróbálja  összevetni  a  balladában   foglaltakkal.  Vörös  Rébék  (Rebeka)  hol  mint  varjú,  hol  mint  vén  boszorkány,  kerítőasszony  jelenik   meg,  aki  házasságtörésre  csábít  egy  Liatal  menyecskét.    E  véres  rémtörténetben  a  népmondai  eredet  és   a  mindennapi  tapasztalat  keveredik,  nehezen  hámozható  ki  a  homályos    jelentésű  közlésekből.  A   nehezen  követhető  ugrásokat,  a  nem  könnyen  értelmezhető  célzásokat  Éva  hanghordozása,  intonálása   éreztette  az  érzelmek  nyílt  kimutatásával,  vagy  éppen  elfojtásával.    Gazdagodtunk  Éva  előadásával,   nyeresége  ő  a  versmondó  csapatnak.  Várjuk  őt  a  következőkre  is!  Évától  hallhattuk  még  Örkény  :   Macskajáték  c.  tragikomédia    egy  jelenetét.  A  darabban  elhangzó  monológok  általában  levélszövegek,   vagy  telefonbeszélgetések  részlete.  Éva  egy  telefonbeszélgetést  úgy  mondott  el,  mintha  egyetlen   mondat  lenne,  s  ehhez  alkalmazkodott  az  előadás  tempója,  ami    nem  tűr  semmiféle  lelassulást,   megállást,  elejétől  végig  a  zaklatott  lelkű  Orbánné  egyre  zaklatottabb  és  feszültebb  vitája  önmagával,   nővérével,  a  világgal.  Élveztük,  ahogy  érzékeltette  a  jelenetből  megismert  “szerelmi  háromszög”,  a   hárompólusú  viszony  tragikomikus  voltát:  e  háromszög  szereplői  hatvan  –egynehány  évesek,  az   elkényelmesedett  időskori  szerelem  kisszerűségének,  mindennapiságának  groteszkségét   megmosolyogtuk. Vörös  Gábor  az  első  felvonásban  Remenyik  Sándor:  Csillag  a  víz  alatt  versét  hozta  el  nekünk,  mig  a   második  részben  Was  Albert:Üzenet  haza  örökérvényű  szavaival,    hatalmas  hazaszeretetével,   emberszeretetével  és  töretlen  hitével    mutatkozott  be.  Gábor  kitűnő  orgánumú  versmondó. Mig  az  első  rész  tetőpontja  Kerekes  Éva    Vörös  Rébék  balladamondása  volt,  a  második,  Bartók  Mária   előadása,  de  mondhatjuk,  hogy  a  Versünnepre  Karinthy:  Előszava  tette  rá  a  koronát.  E  kikezdhetetlen,   csupa  ellentmondásos,  feszültséggel  teli  vers  jambikus  lejtése  az  élőbeszéd  természetességével   lüktetett  Marcsi  előadásában.  Hallatán  a  hallgatóban  gondolatfutamok,  érzelemhullámok  támadnak   belőle.  “  Nem  mondhatom  meg  senkinek,  elmondom,  hát  mindenkinek”  szállóigévé  vált  sorok   variációs  ismétlődés  a  vers  szervező  ereje.  A  nagy  titok  a  SZERETET.  Talán  ezért  a  csodáért  jöttünk  a   világra!?  Rejtélyek  után  nyomoz,  válaszokat  keres  a  költővel.  Hogy  is  mondható  el,  hogy  az  élet   csodálatos  és  félelmetes  egyszerre?  Az  ember  igényt  tart  a  belső  összetartozásra,  részvétre,  szeretetre.      Savanya  Eszter  Radnóti  :  Himnusz  a  békéről    gyönyörű  idilljében  felcsendül  a  jövő  békemotívuma  a   IX.  szimfónia  pátoszával  és  reményével.  A  természeti  képek  zord  dalából  átforrósodik  a  kínzó  vágy  a   tavaszvárás-­‐békevárás-­‐  sajgó  örömébe.A  legkülönfélébb  érzések  és  tudattartalmak  hullámoznak  elő   belőlünk,  amikor  halljuk  verseit.


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

A Hasonlatok  című  vers  balzsamként  hatott  lelkünkre.  Az  áradó  vallomás  a  színek,  az  ízek,  a  hangok   keverékéből  állítja  össze  a  szeretett  kedves  impresszionista  portrét.   Örültünk  Bocskorás  Boróka    Liatalos  versválasztásának,  aki  egy  diákköltő,  Kovács  Roland:  Márciusi   iLjak  című  versével  lelkesített.  Milyen  aktuális  lenne  ez  Március  15-­‐én,  az  ünnepségen! Köszönjük  Szabó  Lászlónak,  a  Kultúrközpont  kultrális  igazgatójának,  hogy  ízletes  magyar  gulyással   kedveskedett  a  szünetben. Aki  szereti  a  verset  mindig  eljön  erre  az  évenként  ismétlődő  kulturális  rendezvényre.  Amatőr   művészeink  megérdemlik  a  Ligyelmet,  hiszen  időt,  fáradságot  nem  kímélve  juttatnak  hozzá  bennünket   ilyen  intelluktális  élményhez.                                                                                                                                                                                                                                                                    Bakos  Mária


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

         „Az  ember  nem  tesz  semmi  egyebet,  csak  egész  életében  hazatér” A  85  éves  Varga  Imre,  nagy  idők  tanújának  hitvallása  :  az  emigráns  életről,    magyarságról,  emberségről Varga  Imre  gyémánt  diplomás  olajmérnök  a  calgaryi  magyarság  ismert   vezető  egyénisége  85.  születésnapját  ünnepli  május  12-­‐én.    E    hosszú   életút  tapasztalatairól  faggatom:    életútjáról,  emigrációról,   magyarságáról,  emberségéről. Bakos Mária: Honnan indult, hogy lett a kanadai magyarság egyik jelentős, meghatározó egyénisége?

Varga Imre:  Hosszú  utat  teTem  meg  a  Vas  megyei    Kemenesaljáról,  az   egykori  mezővárosi  rangban  lévő,  ma  már  kis  lélekszámú   Vásárosmiskéről,  ahol  egy    5  gyermekes  családba  szüleTem.     Középiskoláimat  Szombathelyen  kezdtem,  majd  az  újonnan  alakult   Celldömölki  Gimnáziumban  éreTségiztem  1950-­‐ben.    Utána  a  miskolci,   majd  a  soproni    egyetemen  folytaTam  tanulmányaimat,  ahol  1954.     szeptemberében  szereztem  olajmérnöki  diplomát.    Friss  diplomásként     kerültem  Budapestre  a  Bányásza]  Aknamélyítő  Tröszthöz.   A  forradalom  ideje  alaT  a  Tröszt  Munkástanácsának  elnökévé   választoTak,  amelynek  funkcióit  hazafias  lelkiismeretességgel  és   lelkesedéssel  végeztem.    Látván  a  kommunista  országvezetők   hatalmának  újraerősödését,  a  megtorlás  elkerülése  érdekében  1956.   decemberében  menekülésre  kényszerültem.  Ausztriában  a  Soproni   Egyetem  kimenekülő  csoportjához  csatlakoztam,  amely  Kanadában,   Torontóban  kapoT  helyet.    1957.  január  közepén  érkeztünk  meg  új   országunkba,  majd  a  torontói  Egyetem  keretein  belül  egy  négyhónapos   nyelvtanfolyamon  veTem  részt.  Ez  időben  ismerkedtem  meg  egy  magyar  származású  lánnyal,  MargareTel,  akivel   rövidesen  házasságot  kötöTem  Torontóban,  majd  Kanada  nyuga]  részén,  Calgaryban,  az  olajvárosban  telepedtünk  le. BM: Milyen kanadai munkái voltak, hogy boldogult a magyar egyetemen megszerzett tudással? VI:  Megtapasztaltam  a  mélységet  és  magasságot,  szembesültem  az  emigráns  élet  kezde]  nehézségeivel.  Calgaryban   angol  nyelvtudás  nélkül  lehetetlen  volt  mérnökként  elhelyezkednem,  így  mélyfúró  berendezésnél  fizikai  munkásként   dolgoztam.    Utána  sikerült  egy  kezdő  rajzolói  állást  kapnom  a  Texaco  Olaj  Vállalatnál,  ahol  lépésről-­‐lépésre   bebizonyítoTam  mérnöki  szaktudásomat  és  rátermeTségemet.    1960-­‐ban  az  Albertai  Egyetem  elismerte  a  Soproni   Egyetemi  végzeTségemet,  ekkor  tagja  leTem  az  Albertai  Mérnök  Egyesületnek,  mint  Professional  Engineer  (P.Eng.).     Ezután  szépen  haladtam  előre  a  ranglistán,  15  év  elteltével  a  felső  menedzseri  csoport  tagja  voltam  egészen   nyugdíjazásomig.    A  30  éves  Texaco-­‐i  munkám  alaT  alkalmam  volt  dolgozni  és  tárgyalni  az  olajipar  legalacsonyabb   beosztású  embereitől  kezdve  a  legmagasabb  vállala]  vezérigazgatókig,  vagy  tulajdonosokig.    1988-­‐tól  1994-­‐ig  az   Albertai  Olajipari  Tábla  Bíróságnál  dolgoztam,  ahol  a  mélyfúrási  teendőket  és  tanácsadási  szolgálatokat  láTam  el. 1991-­‐ben  a  magyar  kormány  kérésére  és  az  Olajipari  Tábla  hozzájárulásával  tagja  leTem  a  magyar  bányatörvényeket   felülvizsgáló  és  új  törvényeket  javasló  külföldi  bizoTságnak.    Az  új,  nyuga]  mintára  készült  törvényi  javaslatainkat  a   magyar  parlament  1993-­‐ban  elfogadta,  és  azóta  is  kisebb  módosításokkal    érvényben  vannak.    A  magyar  kormány   ezért  a  Magyar  Köztársaság  Érdemrend  Tisz]keresztje  kitüntetésben  részesíteT,  a  kanadai  kormány  pedig  gratulált! 1994-­‐től  2012-­‐ig  meghívásos  alapon  konzultáltam,  tanácsokat  adtam  és  előadásokat  tartoTam  különböző  helyi  és   nemzetközi  szervezeteknek.    Műszaki,  mérnöki  munkáim  részleteiről    iT  nem  kivánok  beszélni,  mivel  azok   terjedelmesek  lennének.    Röviden  csak  annyit,  hogy  foglalkoztam  az  olaj-­‐  és  gázipar  felső  ágának  legtöbb  részével:  a  


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

mélykutak  fúrásával;  olaj-­‐  és  gáztermelés  földalan  és  földszin]  problémáival;  gázfinomítás,  könnyű,  nehéz  és   kátrány  olajok  termelésével,    szállításával  és    gazdaságosságával,  törvényeivel,  stb.,    gyakran  minus  25  –  30  fokos   hidegben,  vagy  magasszintű  tárgyaló  termekben.    Mindezeket  csak  úgy  tudtam  elérni,  hogy  szakmailag  kimagasló   eredményeket  értem  el,  amit  elsősorban  az  oThoni  tanáraimnak  és  professzoraimnak  köszönhetek  kiváló   oktatásukért. BM: Hogyan tudta összeegyeztetni e szerteágazó munkát a családi élettel, valamint a calgaryi magyarság érdekeiben végzett munkával? Milyen tapasztalatai vannak a kanadai, calgaryi magyarság megítélésében? VI:  Ez  nem  egy  egyszerű  kérdés.    A  kezdet  nem  volt  könnyű,  sem  a  családi,  sem  a  kanadai  életbe  való  beilleszkedés.   Mivel  a  Texaco-­‐nál  végzeT  munkám  első  1o-­‐12  évében  időm  nagy  részét  az  olajmezőkön  töltöTem,  feleségemre   hárult  a  négy  gyermekünk  nevelése.  De  Margaret  mindig  biztosítoTa  számomra  a  nyugodt  hátországot,  ő  volt  a   családi  élet  fáradhatatlan  motorja.  A  kanadai  élethez  sem  volt  könnyű  hozzászokni.    Különösen  az  angolszászok   fogadtak  be  nehezen    a  kezde]  gyenge  angol  tudásom  miaT.    Ezért  az  angol  nyelv,  illetve  a  poli]kai  és  gazdaságtani   tudásom  fejlesztésére  es]  tanfolyamokra  jártam.    Továbbá,  a  szónoklat  technikáját  a  „Toastmasteri”  gyűléseken   igyekeztem    elsajástani,  ahol  ugyanakkor  alkalmam  volt  ismertetést  adni  a  magyar  értékeinkről,  kultúránkról,   történelmünkről,  a  trianoni  békediktátumról  és  annak  igazságtalanságáról,  majd  a  45-­‐éves  szovjet  megszállás   iszonyairól,  romboló  erkölcsi  és  gazdasági  hatásairól.  Az  1956-­‐os  Forradalom  és  Szabadságharc  50  éves  évfordulója   alkalmából  ismereTerjesztő  előadásokat  tartoTam  számos  magas  műveltségű  egyesületek  tagjainak,  illetve  közel  300   éreTségiző  diáknak.    Ez  időben  a  „volt  hallgatóim”  elismeréssel  néztek  rám,    még    ma  is  örömmel  találkoznak  velem. A  magyar  közösségbe  való  beilleszkedésünket  az  első  években  a  calgaryi  Magyar  Katolikus  Templomhoz  való   tartozásunk  jelenteTe,  ahol  több  vezetővel  is  megismerkedtem,  akik  valamely  helyi,  vagy  országos  szervezetnek   voltak  tagjai.    Tagja  leTem  a  Szt.  István  Férfiegyletnek,  a  Magyar  Harcosok  Bará]  Körének  (MHBK),  a  Szabadságharcos   Egyesületnek,  a  Mérnökök  és  Technikusok  Egyesületének,  s  a  Magyar  Háznak,  és  hűen  támogaTam  őket  célkitüzéseik   elérésében.    Megítélésem  szerint,  ezekben  az  egyesületekben  voltak  kiváló  keresztény  és  hazafias  vezetők  és  tagok,   de  voltak  olyanok  is,  akik  hatalmi,  vagy  anyagi  előnyök  elérésére  törekedtek. BM: Szerénykedés nélkül, mi az, amire leginkább büszke a számos elért eredmény közül?  VI:-­‐  Az  életemben  elért  eredményekre  mindig  büszkén  tekintek  vissza.    A  Vas  megyei  nevelés  és  feleségem  megértő   támogatása,  a  kiegyensúlyozoT  családi  életünknek  köszönhetően  gyermekeinket  megtanítoTuk  a  magyar  nyelvre.   Mind  a  négy  gyermekünk  és  feleségem  (15  éves  megszakítás  után)  keTős,  vagy    felsőfokú  diplomát  szerzeT  a   különböző  egyetemeken.        -­‐A  calgaryi  magyar  Árpádházi  Szt.  Erzsébet  Katolikus  Templom  Építő  BizoTságának  elnöke  voltam  1961  és  63   közöT.    Annak  idején  felismertem,  hogy  a  templom  talán  mindenhol,  de  az  emigrációban  még  inkább  egy  átölelő   kart,  egy  közös  oThont,  valahová  tartozást  jelent  a  bevándorlók  számára,  különösen  az  első  években,  de  később  is.  A   sok  fáradságos  munka  és  szervezés  eredményeként    1962-­‐ben  a  templom  felépült,  és  az  egyházközség  még  most  is   erőteljesen  működik.    A  templom  az  egyik  fő  központja    a  calgaryi  magyar  egyházi  és  világi  rendezvényeknek,  a   magyar  iskolának,  cserkészetnek  és  az  öreg  magyarok  találkozásának.   -­‐Vezetésem  alaT,  feleségem  és  a  Könyv  BizoTság  tagjai  segítségével  terjedelmes,  nagyon  szép  kiállítású  kétnyelvű   könyvben  örökíteTük  meg  az    Árpádházi  Szent  Erzsébet  Egyházközség  1950  –  2010  történetét.    A  hatéves  munkánkat     a  Könyv  Védnökei  és  Adakozói    nagy  tetszéssel    és  köszöneTel  fogadták.    Továbbá,  a  világ  különböző  helyeire  elküldöT   könyvek  címzeTjei  is    elismerésüket,  köszönetüket  fejezték  ki,  mint  például  az  Országos  Széchenyi  Könyvtár,  Budavári   Palota  könyvtárosa,  vagy  a  Calgary-­‐i  St.  Mary’s  University  President-­‐je  (Rektora). -­‐Az  elmúlt  20  év  alaT  számos  történelmi  és  egyházi  témájú  értekezést  írtam  a  helyi  magyar  Krónika  televízió  számára.     Egyházi  és  világi  magyar  ünnepségek  gyakori  angol-­‐  és  magyarnyelvű  szónokának  kértek  fel. -­‐  A  magyar  névnek,  a  mérnöki  teljesítménynek,  üzle]  és  gazdasági  e]kának,  a  kereszténységnek  és  a  magyarokon   való  segítőkészségnek  mindig    zászlóvivője  voltam.


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

-­‐ A  celldömölki  Kemenesaljai  Bará]  Körnek  aksv  tagja  vagyok.    Ennek  keretén  belül  1995-­‐ben  feleségem   indítványozására  a  kör  létrehozoT  egy  tanulmányi  ösztöndíj-­‐alapot,  amelynek  az  egyik  fő  anyagi  támogatói  mi   voltunk  18  éven  át,  s  örömünkre,  ma  már  sok  végzeT  ösztöndíjas  tevőlegesen  támogatja  kezdeményezésünket. BM:. Ez nagyon inspiráló.   Milyen üzenete, javaslata van a következő generáció magyarjainak : gyökereink, a magyar hagyományok megőrzése, a magyar lelkület éltetése érdekében? VI:    Legfontosabb  a  magyar  nyelv  megőrzése,  tanulása!  A  magyar  közösségekben  való  aksv  részvétel:  (templom,   cserkészet,  iskola,  tánccsoport,  színház,  Magyar  Ház)  e  szervezetek  közösségépítő  szerepének  felismerése,  a  magyar   gyökerek  megismerése,  hagyományaink  továbbörökítése.  A  felnövekvő  fiatalok  törekedjenek  magasabb  iskolai   végzeTségre,  oktatói  és  poli]kai  pályák  elérésére,  ahol  sokat  tehetnek  majd  a  magyarság  érdekeiért!    Segítsék  mind   anyagilag,  mind  erkölcsileg  a  reális  és  keresztény  alapokon  álló  és  célt  szolgáló  intézményeket  (magyar  egyesületek  és   egyházak),  mert  ezek  a  szervezetek  a  magyarság  szervező  intézményei,  a  magyarság  fennmaradásának  zálogai,  a   magyar  kultúra,  a  felnövekvő  nemzedék  anyanyelvi  nevelésének  műhelyei,  közösségépítő  szerepük  felbecsülhetetlen.   Az  éle]genlés,  a  jövő  irán]  bizalom,  a  remény  bizonyossága    ma  is  meghatározó. BM: Adja Isten, hogy úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést. Az  emigráció  áLormáló  élmény,  kemény  éleMapasztalat.Varga  Imre    ahhoz  a  generációhoz  tartozik,  akinek  élete  azt   mutatja,  idegenben  élve  is  sokat  lehet  tenni  a  magyarságért.  Össze  kell  fognunk,  munkálkodni  kell  az  eltéphetetlen   gyökerek  erősítésén,  hagyományokat,  örökséget  ápolni  kell!  A  calgaryi  magyarság  életében  fórumot  teremteM  a   magyar  közgondolkodásnak,  munkájával  segíteMe  a  magyarságkép  kialakítását,  előadásaival,  írásaival  nagy   szolgálatot  teM  a  magyarság  ügyének.  Soha  nem  szakadt  el  hazájától,    ösztöndíj  létrehozásával  tevőlegesen  is  részt   vesz  szűkebb  hazája  segítésében,  szellemi  érintkezésében,  népéhez  kitartó  hűségben  példát  mutat.   Jó  egészséget,  további  sikeres  munkát  kívánok  a  calgaryi  magyarság  nevében!                                                Bakos  Mária,      Calgary                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Trianoni megemlékezés


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Hírdessen a Hírmondóban hcca_hirmondo@yahoo.ca

2015-ös TAGSÁGI KÁRTYÁK megvásárolhatók az egyesület könyvtárában, minden csütörtökön este 7-9 óra között. A Kultúregyesület tagsági díja egy évre érvényes, mégpedig az év január 1-jétől december 31-éig. Tagsági díjszabás: felnőtt,dolgozó pár $40, dolgozó egyedülálló $30 nyugdíjas házaspár $30, egyedülálló nyugdíjas $20 Postázott Hírmondó éves előfizetése $10 Szerkesztői megjegyzés A Calgary-i Magyar Hírmondó megjelenik 3 havonta 300 példányban. A lap nem politikai jellegű, célja a kapcsolatteremtés és a közösségi szolgálat. Cikkeket szívesen elfogadunk, de a szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy visszautasítsa a Hírmondó profiljával ellenkező cikkeket, illetve, hogy az írásokat lerövidítse. Szerkesztő: Szabó László Kultúrközpont e-mail címe: hcca_calgary@yahoo.ca Hírmondó e-mail címe: hcca_hirmondo@yahoo.ca HIRDESSEN ÚJSÁGUNKBAN!

KÖSZÖNJÜK HIRDETŐINK TÁMOGATÁSÁT ÉS OLVASÓINK ÉRDEKLŐDÉSÉT


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Nyugat-Kanadai Magyar Szervezetek évfordulói

Áprilisban a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének két alapító tagszervezete ünnepelte a fennállásának 70. illetve a 60. évfordulóját. A Vancouveri Mag yar Kulturális Eg yesület idén lett 70 éves valamint a Vancouveri Első Mag yar Refor mátus Eg yház 60 éves, ez alkalomból háromnapos ünnepségsorozatot rendeztek melyen többek közt megjelent Németh Zsolt Külüg yi bizottság elnöke, Ódor Bálint Ottawai Nag ykövet, Gyombolai Péter összekötő diplomata és több kanadai mag yar szervezet vezetői is. A Kanadai Mag yarok Országos Szövetséget a British Columbiai és az Albertai területi alelnökök valamint az Eg yházakért felelős tiszteletbeli alelnök képviselte.

40 éves az Edmontoni Csárdás néptánccsoport

és 3. évébe lépett a Leng yel-Mag yar Barátság Országos Szövetsége

Munkájukhoz további sok sikert kívánunk!


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

ELŐZŐ SZÁMUNKBÓL KIMARADT BESZÁMOLÓ                                                                                                                                          ANGYALI    SZÓZAT

                                                           A    Calgaryi  Bethlen  Gábor  Magyar  Nyelviskola  karácsonyi  műsora A  karácsonyi  lázban  égő   bevásárlóközpontok  talmi  csillogása,  a  kin]   világ  hangzavara  elvonja  figyelmünket  az   ünnep  lényegéről.    Jó  volt  kivonni  magunkat   e  külső  zűrzavar  forgatagából,   elcsendesedni,  és  lelkileg  feltöltődni  a   református  templom  karácsonyi   ünnepségén.  Mert  lelkünk  áhítja  a  csendet,   a  másokra  és  önmagunkra  figyelést,  a   szeretetet.  S  erről  szólt  a  rövidíteT   isten]sztelet,  és  a  Bethlen  Gábor  Magyar   Nyelviskola  karácsonyi  műsora.      Zsúfolásig  megtelt  ünneplőkkel  a  Kossuth   Terem.  Elsőként  Nt.  Bocskorás  Bertalan   köszöntöTe  az  elcsendesedni,  ünnepelni   vágyókat.  A  meleg,  szereteTeljes  légkör   ráhangolt  a  Jézus  várásra,  az  ünnepvárásra.      Elsőként  a  14  óvodás  “angyali  szózata”  töltöTe  el  szereteTel  szívünket.    Az  ismert  karácsonyi  versek  az   épphogy  beszélni  tanuló  gyermekek  ajkáról  néhol  bátortalanul,  mégis  büszkén  hangzoTak  fel.  A  nagyobbak   bátrabban,  szép  magyarsággal  idézték  meg  a  karácsonyi  áhítat  hangulatát.  Bakó  Mária  óvónő  áldozatos   munkáját  dícséri  az  összeállítás  és  a  felkészítés.        A  rövidíteT  isten]szteleten  7  hiTanos  gyerek  olvasta  fel  az  evangéliumi  történetet.  Bocskorás  Bertalan  is   üzenetet  közvesteT:  a  gyerekeket  szólítoTa  meg,  bújjanak  Heródes,  majd  a  Napkele]  bölcsek  bőrébe.   Szépen  rávezeTe  a  gyermekeket-­‐  felnőTeket  is-­‐  Heródes  hazugságára,  s  arra:  “Legcsúnyább  dolog,  ha  valaki   tudja,  mit  kell  tenni,  és  nem  azt  teszi”.  Komoly  erkölcsi  értékekre  tanítoT:  Merre  tart  az  életünk?   Odafordulunk-­‐e  Jézushoz?  Azt  adjuk-­‐e  Jézusnak,  amink  van-­‐  a  szívünket?    Azt  kell  odaadni,  ami  szívünknek   kedves,  akkor  meggazdagodva  térünk  meg!    Lelki  értékekre  hívta  fel  a  figyelmet.  Máris  messzire  kerültünk  a   külvilág  csillagszórós  sürgés-­‐  forgásától,  csábító  reklámjaitól.   Közben  csengtek-­‐  bongtak  az  ismert  szép  karácsonyi  énekek,  sóhajok:  “Ó,  jöjj,  ó,  jöjj  Immánuel…”      Az  iskolások  “A  didergő  király”  című  mesejátékát  Kelemen  Kris]na,  Kovács  Dániel,  Kovács  Chris]na,   Buzogány  Szabina  versmondása  vezeTe  be.  Gyönyörűséges  karácsonyi  “dallam”  -­‐  Csillagfényű,  Karácsonyi   mese,  Mesék  tavában  …-­‐  csodálatos  csengő  magyarsággal  hangzoT  fel.  Öröm  töltöTe  el  a  lelket  ilyen  szép   magyar  versmondás  hallatán. A    didergő  király  című  mesejátékot  17  gyerek  játszoTa  hallatlan    örömmel.  Kinek  hosszabb,  kinek  rövidebb   szerepe  volt,  mindegyikük  lelkesen  közvesteTe  a  szeretet  misztériumának  üzenetét:  egyetlen,  ami   felmelegí]  az  önző,  szívtelen  ember  lelkét,  oldja  magányát,  az  a  szeretet,  a  másokkal  való  törődés   melegsége.  A  gyerekek  átélték  szerepüket,  szép  magyar  nyelven  közvesteTék  azt.  Nagyon  jók  voltak  a   jelmezek  és  a  színpadkép  is.  A  mesejáték  sokrétű  lehetőséget  biztosít  az  ünnepvárás  hangulatának  megteremtéséhez.  A  felkészülés   során  mennyi  mindent  megtanulhaTak  belőle!  A  nemtörődömség,  gonoszság,  önzés  okozta  magányt-­‐  


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

fázást-­‐ nem  lehet  kívülről  felmelegíteni.  Csak  a  szeretet,  kedvesség,  őszinteség  az  egyedüli  orvosság  rá!     Megtanulták,  hogy  egy  közösségnek  össze  kell  fognia  a  cél  elérése  érdekében! Dícséret  ille]  Bocskorás  Júliát  és  Horváth  Annát,  Földesi  Ádámot,  Moldován  Teklát  és  Purnhauser   Benedeket,    a  mesélőket,  valamint    Királyt  alakító  Bocskorás  Barnabást,  akiknek  hosszabb  szöveg  jutoT,  és   hibátlanul  irányítoTák  a  mesefolyamot.  De  minden  szereplő  tudta  a  szövegét,  érthetően  beszélt  a   színpadon. Az  iskolások  tanára  Bezdek  Éva,  munkája  dicséretes.  Évek  óta  fáradhatatlanul  tanít,  szívügye  a  magyar  nyelv   oktatása  hazánktól  távoli  idegen  országban.  Szerénykedve    mondta,  a  produkció  nem  jöheteT  volna  létre  a   szülők  ,  a  Bethlen  Történelmi  Társaság  ,  László  József,  Moldován  Csaba,  Czont-­‐Szakács  Imre  és  Csilla  ,   Bocskorás  Marci,  és  Teresa  McLaren  segítsége  nélkül.  Köszönet  mindenkinek,  aki  tevékenykedeT  e  műsor   sikere  érdekében.   Új  színfolt  volt  az  angol  anyanyelvű  felnőT  “tanulók”,  a  13  tagú  kanadai  csoport  fellépése,-­‐  őket  is  Éva   tanítja  -­‐    akik  csodaszép  vallomást  teTek  a  magyar  nyelv  tanulásának  szépségéről  és  nehézségéről.   MegtudhaTuk  tőlük,  hogy  valamennyiüknek  van  magyar  kötődése  (magyar  férj,  vagy  feleség),  ami  ösztönzi   őket  hétről  hétre  a  nyelvtanulás  nehézségeinek  legyőzésére,  a  magyar  nyelv,  Magyarország,  a  magyar   kultúra,  a  magyar  szokások  megismerésére.      Az  isten]sztelet  befejező  éneke,  a  Dicsőség…  jelezte,  Karácsonykor  a  keresztény  ember  Krisztus   eljövetelére,  felfelé  figyel,  feltöltődik.  Ne  hagyjuk,  hogy  magával  ragadjon  a  mai  rohanó  világ  zűrzavara,   vásárlási  láza…!  Jó  ilyenkor  megállni,  elcsendesedni,  csak  ilyenkor  hallhatjuk  meg  Jézus  szeretetének   hangját!  Ilyen  alkalom  volt  ez  a  nap.  Ezen  a  napon,  ezen  az  ünnepélyen    éreztük  a  szeretet  összefogó  erejét,   melegségét.        Szép  gesztus  volt,  hogy  a  Női  kör  megköszönte  a  lelkész  házaspárnak  és  a    kiemelkedő  munkát  végzőknek   az  egész  évi  áldozatos  munkáját.  Örülünk,  hogy  az  iskola  tanárait  is  megjutalmazták. Majd    szeretetvendégségre  hívták  meg  az  ünnep  résztvevőit,  akik  boldog  mosollyal  fogyasztoTák  a  sokféle   kívánatos  magyar    ételt,  csendesen  beszélgeTek  még  sokáig.    Felejthetetlen  ez  a  lélekemelő  ünnepre  hangolódás.  Köszönjük  a  református  templom  közösségének  és  a   Bethlen  Gábor  Magyar  Nyelviskola  tanárainak,  diákjainak,  a  szülőknek. További  szép,  eredményes  munkát  kívánunk.  Nagyszerű  dolgot  tesznek:  anyanyelvünk    életben  tartását,   ápolását  vállalták  magukra  iT  idegenben.                                                                                                                        

Bakos Mária Calgary


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Calgaryi Magyar Közös Bizottság Célja, hogy a Calgaryban működő csoportokat összefogja és a külömböző nagyobb horderejű témákban- valamint programokat - egyeztessen. A Calgaryi egyeztetett és összesített programokat a http://hcca-calendar.blogspot.com blog oldalon lehet megtalálni MUNKÁJUKHOZ SOK SIKERT KÍVÁNUNK!


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

A CALGARYI MAGYAR KULTÚREGYESÜLET ÜRESEDŐ POZICIÓKRA SEGÍTSÉGET KERES. A CALGARYI MAGYAR KULTÚREGYESÜLET

KÖNYVTÁROST KERES, FELADATKŐR: ADOMÁNY KÖNYVEK ÁTVÉTELE, KATEGÓRIZÁLÁSA, KÖNYVEK KIADÁSA ÉS A KIADOTT KÖNYVEK SZÁMONTARTÁSA. AKIT ÉRDEKLI EZ A POZICIÓ AZT KÉRJÜK VEGYE FEL A KAPCSOLATOT A VEZETŐSÉGGEL HCCA_CALGARY@YAHOO.CA VAGY AKÁRMELYIK VEZETŐSÉGI TAGGAL. Előre is köszönjük

A CALGARYI MAGYAR KULTÚREGYESÜLET

SZERKESZTŐT KERES A HÍRMONDÓ SZÁMÁRA, FELADATKŐR: A HÍRMONDÓ ÚJSÁG 3 HAVI SZERKESZTÉSE, POSTÁZÁSA. AKIT ÉRDEKLI EZ A POZICIÓ AZT KÉRJÜK VEGYE FEL A KAPCSOLATOT A VEZETŐSÉGGEL HCCA_CALGARY@YAHOO.CA VAGY AKÁRMELYIK VEZETŐSÉGI TAGGAL. Előre is köszönjük


“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”

Hirmondo 2015 július  

Calgaryi Magyar Kultúregyesület Hírmondója

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you