Issuu on Google+

Karnevál Velencében

Ég veled, hús!

Szöveg és fotó: Silvano Candeo


Az észak-olaszországi Velence a világ egyik csodája, a lagúnák városa. Tölgy és fenyôfa oszlopok ezreire épített házakból áll. A tengervíz csatornákkal szeli apró részekre a területet. 118 szigetre épült és mintegy 400 híd található itt. Ha vaporettóval, azaz vízitaxival érkezünk, kiszállhatunk a Szent Már téren is. A teret a hasonló nevû templomról nevezték el, melyet 830-ban kezdtek el építeni, hogy megfelelô otthont adjanak Márk apostol földi maradványainak. Vallási célok mellett a templom egy ideig a városi kincstár szerepét is betöltötte. Nem messze a tôle a térre és a tengerre nézô Dózse palota emelkedik, mely közel egy évezredig a pompa és földi hatalom jelképének számított. A palotát a híres Sóhajok Hídja köti össze az egykor börtönként mûködô épülettel. A várost egy széles csatorna, a Canal Grande szeli 36

NÉPEK DIVATJA: VELENCE

ketté, mely mellett gyönyörû XIV. és XV. századi épületek, paloták és kereskedôházak láthatók. Egy nagyobb kanyar után tárul szemünk elé a Rialto híd, mely a XVI. században épült. Környékén igen sok aranymûves is található még a mai napig is. Minden év elsô havában rendezik a velencei karnevált. A szó eredete a „carne vale”, mely magyarul annyit tesz „ég veled hús”. A középkor vallásos embere szigorúan betartotta a húsvéti böjtöt. Elôtte azonban evés-ivással, mulatozással töltötték az idôt. Vízkereszttôl (január 6.) egészen Húshagyó Keddig tartott ez az idôszak Velencében. A tél elbúcsúztatásának is vehették régen ezt a periódust. Az Adriai Köztársaság idejében az összes tilalmat feloldották a karnevál idejére. Ez azért sem kis dolog, mert olyan szigorú törvények uralkodtak akkoriban Velencében, hogy a megszegésükért


NÉPEK DIVATJA: VELENCE

akár 2 éves börtönbüntetést is lehetett kapni. De az ünnepi idôszak feledtetett minden addigi keménységet. Az emberek vidámak voltak, elözönlötték Velence utcáit, tereit és szebbnél szebb ruhákat és álarcokat vettek fel. Az álarcokat már akkoriban is papírmaséból készítették és díszesen festették. Régi múltra tekint vissza a velencei maszkok viselete. A velencei tanács (a Serenissima) rettegett emberei betiltották a szerencsejátékot, a fegyverek viselését is az álarcot viselôknek, és nem véletlenül. Az álarc ugyanis személytelenné teszi az embert, az ölti fel, aki el akarja takarni magát és személyiségét. Így tényleg volt alapja a tiltásnak. Egyetlen álarc, a „bauta” viselését engedték meg, azt viszont egész évben. Ez egy fél álarc volt, így enni, inni is lehetett viselése közben. Volt a középkorban egy másik jellegzetes álarc is, a ret-

39


VAGABOND UTAZÁSI MAGAZIN

tegett „pestisdoktor”, mely egy hosszú, csôrben végzôdô képzôdmény volt. Elôször az 1630-as velencei pestisjárvány idején használták azok, akik el akarták kerülni a fertôzést. Hogy milyen sikerrel jártak, azt a könyvekbôl és filmekbôl már megismertük. Az álarcok mellett különös szerep jutott az arc festésének is. A fekete szín a kegyetlenséget, az arany a hôséget, míg a fehér a közönséges jellemet jelképezte. Egy ideig nem volt karnevál, míg közel 200 év után 1980-ban újból elindították a velenceiek ezt a mára már világhírûvé vált szokásukat. A néha kimondottan hideg februári hónapokban is csak úgy özönlenek a turisták a városba, hogy részt

40

vehessenek a farsangi mulatságokon. Mindenhol árusítanak álarcokat, tehát magunkat és kedvesünket is meglephetjük eggyel, mely aztán otthon egy szoba falát is díszítheti. Készüljünk fel arra, hogy a hotelek dugig vannak vendégekkel, tehát hónapokkal elôtte érdemes a szállást lefoglalni, vagy Velencén kívül, távolabb kell megszállnunk. A Szent Márk téren a legnagyobb a nyüzsgés. A milliónyi galamb is beáll a vigadozó emberek közé, különösen ha a minden sarkon kapható zacskós eledelbôl etetjük is ôket. Már úgy összenôttek a város és a galambok, hogy nehéz egyiket a másik nélkül elképzelni. Az épületeknek viszont nem kedv-

ez a sok madár által otthagyott piszok. Évente nagy öszszegeket fordítanak a Szent Márk templom és a Dózse palota megtisztítására. A Húshagyó Kedd a vidám karneváli idôszak utolsó napja. Ekkor búcsúznak a Karnevál Hercegétôl is. Ahogy az elsô nap mindent odaadtak neki, úgy most vissza is vesznek tôle mindent. Hogy a tél rossz szellemét el lehessen ûzni és véget vessenek az ünnepségnek, a Herceget elkísérik egy nagy máglyához. Helyette ma már csak egy szalmabábút vetnek a tûzre. Ez a momentum megtisztulást jelent az emberek számára, akik saját bûneiktôl is megszabadulnak. A Velencei Karnevál feledhetetlen élmény mindenkinek.


Vgbnd 34 40 velence