Korosztály-specifikus deficitként is értékelhető a rossz hatékonyságú pénzgazdálkodás. De a nagyon keveset a felnőtt is nehezen tudja beosztani. A narratívákban tájékoztatási deficitként is megjelenik a fogadó ország pénzügyi rendszeréről kapott elégtelen információ. „Volt a bankszámla, az ott nagyon körülményes, nem úgy van, mint nálunk, hogy az ember csak úgy besétál és nyit egy bankszámlát, hanem kellettek hozzá különféle iskolai iratok, amit nekem elfelejtettek kiadni, vagy rosszul adták
43
ki, és akkor mindenért ott kellett rohangáljak. Mert ha az embernek meg nincs számlája, akkor innen nem kapja meg az ösztöndíját és akkor nem tudja fizetni a lakbérét, és akkor halmozottan rossz a szituáció.” (Panna, Hollandia)
Panni már otthon kapott tájékoztatatást a praktikus dolgokról. „De összességében azért sokat segített, hogy mire figyeljek, mikor kimegyek, biztosítástól elkezdve utazásbiztosításon keresztül, bankkártya vagy nyelvóra, alapdolgok, mint mennyibe kerül normál áron egy szoba, élelmezési költségek, mi az, ami más, mire kell vigyázni, meg lehet-e inni a csapvizet, meg ilyen alapdolgok. Ezek általában bejöttek.” (Panni)
Az, hogy a családi segítségre lehet számítani sokuknak könnyebbséget jelentett. „Volt, amire szükségem volt, az itthoni anyagi támogatás. Tehát az, hogy ha kifutottam a pénzemből, akkor hazatelefonáltam a szüleimnek, hogy küldjenek valamennyit. Mert volt, hogy kifutottam a keretből, mert az Erasmusösztöndíj csak november közepén érkezett meg, a sajátom viszont elfogyott. És akkor szóltam, hogy bocsánat, de kellene még és visszafizetem később. Így is történt, hogy küldtek és visszafizettem.” (Vilmos)
Az ösztöndíj átutalásával több diáknak is volt problémája. Laci elbeszéléséből pontosan kirajzolódik, hogy az ösztöndíj, aminek egyik fontos üzenete, hogy anyagi biztonságot nyújt a hallgatóknak a tanulás idejére, újabb bizonytalanságot generál. „Az egy igazi kálvária volt, mert igazából nem az volt a probléma, hogy későn jött a pénz.[…] Én kimentem február 5-én, kitöltöttem minden papírt, és írt is a rendszer, és akkor március 5-én ott volt a pipa, hogy utalás. Úgyhogy én azt hittem, hogy egy utalás bankok között max. 5 nap. És akkor március 5-én ott volt a pipa, 25-én írtam a nőnek, hogy mi van? És mondta, hogy hát igen. Akkor én április 20-án kaptam meg a pénzt. Nem az volt a baj, hogy későn, hanem, ha azt mondják, hogy Kedves… , április 20-án kapsz pénzt, az úgy oké, úgy osztom be. De így mindennap úgy kelek fel, hogy izé. Hogy osszam akkor be?” (Laci)
Ritka kivétel Margo, belegondol, és így fogalmaz: „Hát… nem is tudom, ami esetleg sok mindenkinek nehézség lehetett, az az anyagi vonzata. Nekem személy szerint nem volt ilyen gondom sem, ugye az ösztöndíjakból, meg abból adódóan, hogy hál’ istennek jól tudok spórolni, úgyhogy nem tudom, nekem tényleg nem voltak ilyen problémáim, tehát tényleg semmi negatívumot nem tudok mondani, ami rosszul érintett volna.” (Margo)
A z e r a s m u s ö s z t ö n d í j j a l k ü lf ö l d i f e l s ő o k t a t á s i i n t é z m é n y b e n t a n u l ó d i á k o k s z a k m a i é s s z e m é l y e s t a p a s z t a l a t a i