Ugyanakkor nem feltétlenül kell, hogy egy szülő folyamatos kapcsolódásban legyen az intézménnyel. Az iskola sem mondhatja azt, hogy mi egy remek iskola lettünk, mert a hozzánk járó gyerekek szüleinek nagy százaléka mindig eljön az iskolai rendezvényekre, és aktívan tevékenykedik. Az nagyon jó, ha létrejön egy olyan szülői kör, amelyik behozza az intimitását az iskolába, de megszólni azokat, akik ezt nem teszik, a legnagyobb hiba lenne. Az ilyen esetek – ha a szülőkkel való kapcsolódás nem erős – sem jelentik azt, hogy nem láthatnánk bele a család életébe. A gyerekek nagyon sok mindent elmondanak, lerajzolnak nekünk azokból a dolgokból, ami velük történik, ami otthon zajlik. Azt is, ami van, és azt is, amit szeretnének, vagy amitől rettegnek. Egy jó szemű, jó fülű pedagógus nagyon sokat lát a gyerekből, a gyerek által. Hol van az a pont, amikor a szülônek be kell avatkozni a gyerek érdekében, hogyan és milyen formában tegye ezt?
Ha azt látjuk, hogy a gyerek szenved, szorong. Amikor úgy látjuk, az iskola kiöli az érdeklődést a gyerekből. Ha felsír éjjel, reggel sírva ébred. Vizsgálatokból tudjuk, hogy a jól teljesítő lányok a magyar iskolában pszichoszomatikus tüneteket mutatnak, ellentétben a fiúkkal, akik mindig betegesebbek, mint a lányok, kivéve amikor iskolába kerülnek, mert akkor nem alkalmazkodnak elég jól, és ezért egészségesebbek maradnak. A kérdés megoldásához meg kell próbálni előbb bizalmasan, de nem szemrehányóan beszélni a pedagógussal, és ha ez sikertelen, akkor elgondolkozni a váltáson, másik osztályon, másik iskolán. Fontos tudni, hogy nagyon rossz állapotba kerülhet az a gyerek, aki tartósan a saját színvonala alatt képes csak teljesíteni. Vigyük máshová? De mi van, ha nincs másik iskola, másik osztály? Elvileg: akkor még mindig lehetne magántanuló, ha ezt meg tudjuk oldani, ami persze nagy erőfeszítés, és csak keveseknek hoz valóban sikeres megoldást. A szakszolgálatok (például az iskolapszichológus, nevelési tanácsadó) hogyan tudja segíteni az iskola és a szülôk kapcsolatát, és végsô soron a gyermek tanulását?
Ha a nevelési tanácsadó személyzete felkészült, legyen az pszichológus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, akkor nagyon sokat tud segíteni. Ezek az intézmények egyfajta mediátori szerepet is betöltenek: a jó nevelési tanácsadók meghívják beszélgetésre a pedagógusokat, és ott eseteket prezentálnak, hozzászólnak. A nevelési tanácsadó munkatársaival a szülő közvetlenül találkozhat. Körültekintően megvizsgálhatják a problémát, miközben részletesen beszélgetnek a szülővel. Az úgynevezett szakszolgálatoknál jellemzőbb gyakorlat, hogy kijárnak az osztályokba, és felméréseket készítenek. A mérések fontosak, ha országos trendet jeleznek. De az ilyen jellegű mérés egy gyerekről, egy tanító néniről, egy osztályról vagy egy iskoláról semmit nem mond! Nem lehet azt mondani, hogy ez rossz tanító néni, mert gyengébbek az eredményei, mint a másiknak. Meg kell nézni, mi van emögött. Lehet, hogy az egyik felveszi a „nehéz” gyerekeket is, a másik viszont kiválogatja magának a „jókat”. Milyen további szempontokra érdemes figyelni, milyen kritikus pontok vannak?
Az értékelésre például, ami sokat árthat a család és az iskola kapcsolatának. Az úgynevezett ítélkezési düh nagyon érzékeny terület a család számára. Van olyan magyar iskola, ahol nem a tanár értékeli a gyereket, hanem a gyerek önmagát. Nincs mindennap értékelés, osztályzás, szorongás (a szorongás visszafogja 72
Alma_a_fan_2_2012marcius_nyomdai.indd 72
2012.03.27. 11:42:44