Page 1


Bemutatkozunk: 3 Új a csapat…. Ahogy múlik az idő… 4 Óvjuk a környezetünket németül 6 Mikulásnap dobós módra 7 Santa Claus is coming to Dobó 8 Ha szavakkal nem mondható el… 9 Rudolf a Weihnachtspartyn 10 Ha mondom, akkor jó? – Gombavató 2009 12 A gomb titkai 13 Színház az egész világ 14 Dobósok és a szilveszter 16 Teanap 17 Félévi frász Kulturális sarok – vagy kör 19 Rockoperát láttunk 20 Felválthatja az internet a könyveket? 21 Carpe diem, azaz élj a mának 22 Tűz, te gyönyörű… Színes ez+az 23 Online lány 24 Jó a szemed, mégsem látsz 26 Nőként az egész életünk egy verseny 27 Báli divat 28 Viccek

2


Biztosan észrevettétek, hogy új neveket olvashattok szerzőkként a cikkek alatt. 2009 szeptemberétől új diákcsapat szerkeszti az iskola újságját. A koordináló tanár személye is változott. Hernádi Ferenc tanár úr 1975-óta, 34 éven át segítette a szerkesztőbizottság munkáját és szerkesztette az iskolaújságot, mely 2008 óta digitális formában olvasható az iskola honlapján. E tanév szeptemberétől Nemcsikné Pinczés Györgyi tanárnő segíti a diákújságírók munkáját. Az állandó tagok mellett, alkalmi cikkírók is színesítik lapunkat. Higgyétek el, ez nem könnyű feladat az újságírás! Nekünk is tanulnunk kell minden nap, sportolunk és randizunk, de lelkesen vágtunk bele a munkába. Célunk: szórakoztatni benneteket és nyomot hagyni az utókor számára. A szerkesztőség tagjai: Doktorcsik Noémi 7.a Bodnár Krisztina 7.a Borbély Lilla 11.e Majoros Krisztina 11.e Pálkovács Boglárka 10.b Orosz Fanni 10.b

Román Katalin 10.b Kurucz Renáta 12.e Kovács Zsófi 12.d design: Kecső Ádám 11.e Bánfi Ariadné 11.e


- avagy óvjuk környezetünket németül Aki november 18-án délután az első emeleten járt, néhány ide-oda rohangáló, ünnepi ruhába öltözött fiatalt láthatott. Ez nem egy kis délutáni bolondozás volt, hanem egy környezetvédelmi verseny megyei döntője. A németet tanulóknak ismerős lehet a szó ,,Kunterbunt”, hiszen ez egy évek óta megrendezésre kerülő iskolai verseny, aminek rendszerint mindig más és más a témája. Idén ez nem is lehetett volna más, mint a környezetvédelem. Nemcsikné Pinczés Györgyi tanárnő hirdette meg a versenyt, de ezúttal szélesebb, egészen pontosan megyei szinten. Szeptembertől lázban égtünk, és a különböző állatfajoktól kezdve, a szelektív hulladékgyűjtők színein át, a Greenpeaceig igyekeztünk minél többet megtudni a témáról, természetesen németül. A végső megmérettetésre aztán novemberben került sor, amikor öt egri, egy gyöngyösi és egy hevesi csapat igyekezett bebizonyítani, hogy ki a legfelkészültebb. Kezdetben a könyvtárban volt a gyülekező, majd a csapatok és felkészítő tanáraik átvonultak az 1/1-es terembe, ahol minden készen állt a versenyhez. A csapatoknak még az otthoni felkészüléskor készítenie kellett egy prezentációt, amiben egy környezeti probléma, annak hatásai illetve valamiféle megoldás bemutatása volt a feladat. A prezentáló diákokat és persze az egész versenyt szigorú zsűri pontozta. Az előadások mellett sor került egy digitális TOTÓ-ra, ki kellett töltenünk egy feladatlapot, továbbá volt egy diktálós ügyességi feladat is. A legnagyobb kavarodást talán a szövegkeresés jelentette. Minden csapat kapott szövegrészletekkel teli papírokat, amiket aztán az első emeleten elhelyezett paravánokról kellett kiegészíteni. A feladatot nehezítette, hogy a helyes megoldások mellett a gyorsaság is számított, így halálmegvető bátorsággal rohangáltunk akár magas sarkú cipőben is, hogy megszerezzük az áhított pontokat. Ez a kicsit fárasztó, de mégiscsak vidám feladat egyben a verseny végét is jelentette, az eredményhirdetésig nem is maradt más


feladat hátra, mint hogy kifújjuk magunkat, és a várható helyezésekről beszélgessünk. A végeredménnyel végül nem is lehettünk volna elégedettebbek, hiszen a Dobó csapata (Kormos Angelika 12.a, Kurucz Renáta 12.e, Tóth Eszter 11.e) hozta el a képzeletbeli aranyérmet, leszorítva ezzel a Gárdonyit a második, a Neumannt pedig a harmadik helyre. Jó kis verseny volt, úgy vélem fontos minél több fiatal figyelmét felhívni a környezetvédelemre, és ha ez a nyelvismerettel is összekapcsolódik, a végére remek szórakozás kerekedik belőle. Itt ragadnám meg a figyelmet arra, hogy felhívjam diáktársaim figyelmét is arra, hogy jobban ügyeljenek az iskola tisztaságára is. Ugye ismerősek ezek a feliratok? Kurucz Renáta 12.e


Mint minden évben, idén is megrendezésre került iskolánkban 2009. december 3-án a Mikulás nap, amit a diáknapon elért 2. helyezéssel a 11. a osztály rendezhetett. A hagyományokat megőrizve az osztály jelöltje, idén Czeglédi Péter húzott mikulásjelmezt és két szüneten keresztül fényképeszkedett a lelkes vállalkozókkal, tanárokkal és diákokkal egyaránt. Ha a jelmez hossza nem is, de a Mikulás szerep remekült passzolt hozzá. Az osztály többi tagja zenével és sütivel várta az érdeklődőket, igazi ünnepi hangulatot varázsolva az első emeleti kerengőre. Délután az osztályok többsége szűkebb körben, a hagyományoknak megfelelően ünnepelt. Több héttel a nevek kihúzását követően végre eljött a pillanat, mikor megtudhattuk, hogy kitől kapunk ajándékot, és örömmel nyugtáztuk, ha az általunk húzott személy örült az ajándéknak. A mi osztályunk az esti diszkóig együtt maradt, kihasználva az alkalmat, hogy egy tízperces szünettől végre több időnk nyíljon beszélgetni. Délután 5 órakor elérkezett a diszkó ideje, ahol a táncolni vágyók tömege remekül szórakozott. Elfelejtve minden házi feladatot, mikulásunkkal együtt táncolhattunk, vagy elfáradván jót beszélgethettünk az üres osztálytermekben. Sajnos minden jó véget ér egyszer, így a diszkónak is vége lett 8-kor. Habár a diákok heves ellenvetését váltotta ki e korai időpont, a másnapi tanítás miatt nem tarthatott tovább a diszkó. A Mikulás nap üde színfolt a hétköznapokban és a téli szünet közeledtét jelzi. Jó alkalom, hogy jobban megismerd azokat, akikkel nap mint nap együtt vagy, de talán fogalmad sincs ki is ő valójában. Ez a nap értünk van, épp ezért gyere el jövőre is, és használd ki a lehetőséget, hogy végre nem csak tanulni lehet az iskolában. Majoros Krisztina 11.e


Santa Claus is coming to Dobó… Rengeteg kemény, bár mégis vicces próba után csendült fel a Santa Claus- dal a 7. a „Group 1’ előadásában egy szép decemberi délelőtt. No, de kezdjük a legelején… Az egyik angolórán, Krügerné tanárnő azzal fogadott minket, hogy még múlt évben, elvállalt számunkra egy bizonyos Santa Claus partyt. Mindez, azt takarja, hogy kb. egy 30 perces produkcióval kell készülnünk délutáni programmal, esetleg discoval… Mi nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtuk mindezt, az egész társaságot kicsit jobb kedvre hangolta, nem is gondoltuk, hogy ezzel ennyi munka jár. Aztán, tecnikai okok miatt, délelőttre, egy angolóra keretében került megrendezésre ez a rendezvény. A próbák többnyire fegyelmezettek voltak, bár tanárnőnek azért néha fel kellett emelnie a hangját. Egy műsormenetünk volt, azon belül kisebb produkcióval köszöntöttük a nagyérdeműt, amit a másik angolos csoport, Zagyváné tanárnő, igazgató helyettes nő, és Batári tanár úr tett ki. Az előadás előtt már mindenki nagy izgalomban volt, utoljára átfutottuk a szövegünket, elvégeztük az utolsó simításokat a díszleten, aztán (csak angolosan) show time!, elkezdődött csekély műsorunk. 1-2 „bakival” megúsztuk, és a közönség is (úgy láttuk) nagy odaadással, érdeklődéssel figyelte az előadást. Sokat énekeltünk, táncoltunk, nevettünk közben, és úgy érzem, ezek a programok kovácsolják össze igazán az osztályt. Mindenki (csupán egy ember kivételével) szerepelt a „színdarabban”, és mi nem az ötösért, vagy dicséretért adtunk bele apaitanyait, hanem mert ha valaki azért megtapsol, mert tetszett neki, az, amit csináltunk, annál jobb érzés nincs, és nem is kell. Nagyon sok új dolgot tanultunk, szeretném megköszönni az egész Group 1 nevében Krügerné Bakos Gabriella tanárnőnek a felkészítést, az új ismereteket, a sok vidámságot, mindent, amit ez alatt a 3 hét alatt kapott tőle az osztály, mert velünk azért nem könnyű! A végén aztán megkönnyebbülten (habzsolva a szaloncukrot és sok cukrot, amit kaptunk), ünnepeltük mi közösen a Mikulást! Doktorcsik Noémi 7.a


- karácsonyi koncert –

Az idei tanév új programmal bővítette iskolánk hagyományait. A dobós zenei koncert mintájára 2009. december 15-én az énekkar tagjai karácsonyi koncertet adtak, ami a tanárok és a diákok körében is egyaránt sikert aratott. A műsorban mindenki talált kedvére valót: hangszeres és énekes darabok váltották egymást, néha latin, néha angol nyelven. Hallhattunk kórusművet és szólót, gitárokat, fuvolát és zongorát is, mindezt művészien összerendezve. A latin szöveg megtanulása eleinte nehéz feladatnak bizonyult, de a sok próba és gyakorlás után az eredmény önmagáért beszélt. Az énekkar tagjaként részese voltam mindennek, és tudom, mennyi időt és energiát fektettek bele a diákok. Aki mindezt összefogta, Pribéliné Téglás Andrea tanárnő volt, aki visszatértével ugyanolyan lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, mint azelőtt. A visszajelzések azonban mindenkit kárpótoltak, a közönség soraiból csak dicséretet hallhattak a szereplők. A zene sok mindenre képes. Ha fáradt vagy, felüdít, ha szomorú vagy, felvidít. Karácsonyi hangulatot varázsol pár röpke pillanat alatt, és szavak nélkül emlékezteti az embereket arra, miért is várjuk olyan nagyon ezt a csodás ünnepet minden decemberben. Majoros Krisztina 11.e


A német nyelven tanulók vagy egyéb szórakozni vágyók minden évben szívesen vesznek részt az iskolánkban már hagyományosan megrendezett Weihnachtsparty-n. Nagy munkát fektettek be most is a német munkaközösség és a szereplő diákok. December 16-án, szerda délután 15 órakor, miután mindenki elfoglalta a helyét, kezdetét is vette az első szerepjáték, ahol a húsvéti nyuszika helyettesítette a Mikulást, mivel ő a manók legnagyobb rémületére eltűnt. Azután a tizenkettedikesek adtak elő egy színjátékot a piros orrú Rudolf rénszarvasról, akinek az agancsa többször is leesett, bár ez a nézőket cseppet sem zavarta, inkább mulattatta. A kivetítő vásznon még kisfilmet is nézhettünk Christian Andersen híres meseíró életéről. A 12.a-sok eddigi műsoraik felidézésével búcsúztak a Weihnachtsparty-tól és a közönségtől. A kilencedikesek egy hagyományos bajor táncot adtak elő, a tizedikesek gyönyörű karácsonyi dalokkal készültek. A sütimajszolás és a forró tea osztása után vetélkedőn vehettek részt a diákok. Kéry tanárnő állított össze érdekes feladatokat, pl. nyelvtörőket, Nena-dal kiegészítését, érdekes kérdéseket a karácsonyi ünnepkörről: „Milyen nemzetiségű volt az első Mikulás?” Teli hassal és egy kis ismerettel gazdagabban mehettünk haza, miután kihirdették a győztest. Ha kedvet kaptál eljönni te is, akkor jövőre megteheted. Én csak annyit mondok, hogy nagyon jó volt, és jövőre is biztos elmegyek. Orosz Fanni 10.b


Gombavató 2009 – egy alsóbbéves szemével 2009. december 18.-án ismét megrendezésre került az Ifjúsági Házban iskolánk szokásos decemberi rendezvénye, a Gombavató. A szülőkön kívül sok diák is kíváncsi volt erre az eseményre. 3 órakor már mindenki izgalommal várta, milyen előadással készültek az idén a végzős osztályok. Elsőként a 12.A-sok léptek színpadra. Egy humoros bevezetővel kezdtek, azt követte egy edzőtermi jelenet, amelyben azt a tavalyi diáknapos tanárprodukciót elevenítették fel, amikor Néző tanár úr és Pecsenye tanár úr „gyúrtak”. Ezután további tanárparódiák következtek, s ezek közé csempésztek még egy humoros videót, ahol tökéletes férfitestekre montírozott 5 férfitanár hipp-hoppot táncolt. A záró részben az iskolánkban töltött 8 évükről láthattunk fotóösszeállítást. Ezután a 12.B-sek következtek. A „De nehéz az iskolatáska” című dal nyomán emlékeztek vissza az osztály kedves tanáraira. Ferenc Balázs fergetegesen alakította Hóbor tanár urat, akinek még a füle is krétás volt, s a felelőket is jól összekrétázta. A 12.C osztály műsorának kerettörténetét a Beugró című műsor adta. BondTom, a volt diákigazgató-jelölt alakította a játékmestert. Nagy sikert aratott Maxi (Milán) mint Hadházi tanár úr. Lassított színjátékán jól szórakozott a közönség, s a többi diák is remekül játszotta el lassítva – nem véletlenül!!!- a


matekdolgozattól megrémült osztályt. A Bekérdező játékban Petercsákné tanárnő óráját mutatták be. Geri felelt történelemből, de csak kérdésekkel. „Mi volt a téma?” „ A 20-as – 30-as évek?” „ Ezt kérdezed, vagy mondod?” „ Ha mondom, akkor jó?” A 12.D osztály egyenesen a bíróság elé állította a Dobó tantestületét. Ellenük a vád általában félelemkeltés és stresszokozás volt. Veresné tanárnő, az osztályfőnök, már a jövő heti hiányzásokat is követelte az osztálytól, ill. nem volt elégedett a 98%-os előrehozott érettségikkel sem. A végén persze minden tanár felmentést kapott. A 13.E osztály – legnagyobb meglepetésünkre - egy „High School Musical”-t adott elő. Miközben tanáraik problémáikkal Csernus doktorhoz jártak, az osztály lányai „megénekelték” iskolai életüket. Hogyan dohányoztak titokban, s milyennek látták tanáraikat. Nagy szeretettel énekeltek osztályfőnökükről, Pecsenye Pál tanár úrról, aki sajnos már régóta beteg, de a műsorra szerencsére el tudott jönni. Minden osztály egy-egy közös dallal zárta a produkcióját, s virágcsokorral köszöntötték osztályfőnökeiket.

Bodrogi Flóra 11.e


2009. december 21. … Úgy gondolom, ez a nap minden idei 12-es osztály szívébe egy emlékezetes és feledhetetlen napként íródott be. Elérkezett a gombavatónk napja, az a nap, amikor megtesszük az első lépést a nagyvilág felé. S bár lehet, hogy jó néhányunk számára ez a mondat csupán elcsépelt közhelyként hangzik, mégis nagy igazságtartalommal bír. Úgy érzem, a műsorra való készülődés, a közös emlékek felidézése és végül a négy év megpecsételése – a gomb feltűzése- igazi varázslat volt az osztályok számára. Hogy miért?... Mert szinte elmondhatatlan érzés volt az, hogy megírhattuk a saját történetünket, hogy részesei lehettünk annak az eseménynek, amikor itt eltöltött négy év korszaka lezárul, és ezt egy gombbal pecsételjük meg. Hiszem és tudom, hogy ez az aprócska gomb a hovatartozásunkat hivatott jelképezni, jelezvén, hogy honnan indultunk és hogy merre is tartunk… Bízom benne, hogy minden 12-es diák mérhetetlen szeretettel viseli majd, tudván, hogy az a picike jelkép habár aprócska gesztus csupán, mégis egy hatalmas történetet hordoz magában… A mi történetünket…

Kovács Zsófia 12.d


„Színház az egész világ“ A színjátszó kör az egyik legkedvesebb elfoglaltságunk már lassan öt éve. Mindig örömmel jártunk a jókedvű, felszabadult hangulatú próbákra, mely közelebb hozta egymáshoz a szereplőket és kedves rendezőnőnket, dr. Hanisné Petró Valéria tanárnőt. Sem a gombavatók, sem a diáknapok, sem más egyéb iskolai elfoglaltságok nem szegték kedvünket a szerepléstől. Lelkesen böngésztük az Internetet a jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb forgatókönyvekért. Az évek során Hanisné tanárnő egyre többet hozott ki belőlünk és egyre nagyobb kedvvel mentünk újra és újra, mivel rávilágított a bennünk rejlő tehetségre. Az egyik legnagyobb elismerés számunkra az volt, amikor a Dobó téren és a Polgármesteri Hivatalban képviselhettük iskolánkat. Minden évben láthattok bennünket – első félévben - az évnyitón, az október 23.-i műsoron, az iskolai karácsonyon, hallhattatok az október 6.-i rádiós műsorban. Ebben az évben felléptünk a Dobó-téren a Daganatos betegek világnapja alkalmából tartott városi rendezvényen és az iskolaigazgatók karácsonyi rendezvényén is. A színjátszó kör minden tagjából olyan érzéseket, gondolatokat, élményeket hívtak elő a szereplések, amelyeket mi, szereplők, nem is gondoltuk, hogy bennünk léteznek. Ez volt az egyik legjobb rendszeres program, amiben részt vehettem itt töltött éveim során, s remélem még sokáig fog ilyen jól működni iskolánknak ez a művészi ága. Szemerszki Noémi 13.e


December. Egész évben ez a legzsúfoltabb hónapunk. Ez alól a 2009-es év sem volt kivétel. Mikulás, karácsony, szilveszter, születésnapok, névnapok… ünnep ünnep hátán. Megvoltak a nagy bevásárlások, pénzköltések és a családi programok, ezek után a fiatalok legjobban a szilvesztert várták. Az emberek teljesen átformázták napjainkra azt a kérdést, hogy „miről is szól a szilveszter?”. Vagy talán évekkel ezelőtt is arra törekedtek volna, hogy eljussanak egy minél nagyobb kaliberű buliba, oda, ahol még a nevüket sem tudják, és mindegy mennyit isznak, és mit gondolnak?!! Nem hiszem. Sajnos vagy nem, de a mai fiatalságot erőteljesen ez az állapot jellemzi, ami nem tart tovább pár óránál. Úgy vélik, ezzel tudják felejthetetlenné, és leginkább izgalmassá tenni ezt az ünnepet. Hozzá kell tenni, másnapra semmi sem rémlik az egészből, az ember elveszve és rettegve kutat az emlékei között, mindhiába. Persze szép dolog a barátainkkal eltölteni az év utolsó napját, és azokkal, akik igazán fontosak, de úgy gondolom sokkal bensőségesebb körülmények között is megvalósítható lenne ez. Értesüléseim szerint a Dobó diákjai is kivették részüket az év utolsó napjának a megünneplésében. Igencsak sokféle választ kaptunk arra a kérdésre, hogy „Hogyan telt a szilvesztered?”. Voltak, kik otthon egy szűk kis baráti társaságban (gondolok itt a fiatalabb diáktársaimra), de olyan is előfordult, aki egy fergeteges bulival búcsúztatta az elmúlt évet. Sokan új, vagy már régi osztálytársukkal együtt, de akár az egész osztály is összegyűlt erre az ünnepre. A babonásabbak rendszerint fogadalmakat tettek. Remélem be is tartják ezeket, mert akkor nem fognak magukban csalódni. Az ígéretek is egy színes csoportot alkotnak. Megtaláltam azt az embert, akinek a fogadalma az volt, hogy mindent ugyanúgy fog tenni az újévben, ahogyan az óévben is tette. Remélem, egyszer mindenkinek ez lesz az újévi fogadalma, mert ezek szerint akkor semmilyen tettét nem bánta meg, és minden a legnagyobb rendben. Persze ő sem tökéletes, de ki kell békülnünk magunkkal, így lehetünk igazán kiegyensúlyozottak.


Tehát a szilveszter az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, babonák, és fogadalmak legszélesebb skálája ide tartozik.

Néhány régi szokás:

A magyar babona szerint, ha nem eszünk meg mindent szilveszterkor, akkor az újesztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az arany vizet", és egész évben szerencsés volt. 

Tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.

A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újesztendőben.

A lányok gombócot főztek, mindegyikbe egy-egy férfinév került. Amelyik gombóc először feljött a víz felszínére, az jelezte a leendő férj nevét

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.

Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna. Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen a következő esztendőben.

Azért remélem, mindenki épségben túlélte az ünnepeket. Legyen boldog, sikeres évetek 2010-ben. Ne hagyjátok, hogy mások befolyása alá kerüljetek, hiszen minden ember egy igazi értéket képvisel és önmagáért felelős.

BÚÉK DOBÓ!


Román Katalin 10.b

TEANAP A DOBÓBAN Hozzá va ló k : 1 4 0 l i t e r for r ó ví z 4 0 0 fi l t e r t e a 4 k g c u k or 2 l i t e r c i t r o ml é 2 0 g fa hé j 1 0 g s z e g f űs z e g

Elkészítés i javallat: Elképesztő mennyiségű vizet 3 pislákoló lángon, vérrel-verejtékkel, lehetőség szerint 45 perc alatt felforralunk. Ezalatt megkísérlünk saját megérzéseinkre hagyatkozva az udvaron összeszerelni egy rengeteg beazonosíthatatlan és látszólag minden funkciót nélkülöző fémelemből álló sörsátrat, majd összevont szemöldökkel megállapítjuk, hogy ez a sátor bizony nonfiguratív. Az időközben szánalmasan langyos hőmérsékletűre felküzdött vízbe mamutmaroknyi teafiltert szórunk, majd erősen kétségbe esünk, mert kicsöngetnek. Az elkövetkező másodpercekben cukor, citromlé, fahéj és szegfűszeg molekulák és az ezekhez tartozó szorgos kezek emberi aggyal fel nem fogható sebességgel cikáznak a levegőben, és


mi lepődünk meg a legjobban, mikor kemény munkánk eredményeként, az imént még fagyos és átlátszó izé, forró, gyümölcsös-fűszeres gőzöket produkál… Hát így készül egy teanap a Dobóban. Egészségünkre! Kecskés Nóri 11.a

Bizonyára nem csak rajtam lesz úrrá az izgalom a félév közeledtével. Ilyenkor szinte minden diák próbálja a legjobbat kihozni magából, hogy a félévi a lehető legjobban sikerüljön, sokszor látni ilyenkor átlagot számoló, vagy igencsak szorgosan tanuló diákokat. Aztán eljön a január 15-e, és nincs mit tenni, nem marad más, csak a várakozás, vajon sikerült-e az utolsó elkeseredett javítási kísérlet. De miért törjük magunkat ennyire ilyenkor? Persze fontos a félévi bizonyítvány, mert haza kell vinni, és bemutatni a szülőknek, de más tétje nemigen van. Az általános iskolában fontos volt, hiszen az utolsó félév jegyei számítottak a felvételinél, de ez itt, a gimnáziumban megváltozik. A végzősöknek sem kell már e miatt aggódniuk, hiszen ők is az év végi jegyeket viszik tovább. Vegyük szépen sorra. Elkezdődik a tanév, mindenki tanul, dolgozatokat ír, felelget, de nem sűrűn gondolunk a bizonyítványosztásra. Aztán eljön a december és valami furcsa, nyomasztó köd üli meg az iskolát, a közelgő félév gondolata. Persze igyekszünk ezt elhessegetni, nehogy már így teljen a téli szünetünk, de a vészterhesen felénk tornyosuló leckehalom nem nagyon hagy más választást. A január már a teljes izgalom jegyében telik. Az ember próbál másra gondolni, de egyszerűen nem megy, mindenki erről beszél, ezt látja mindenhol az elkeseredett diák. Aztán a többségen úrrá lesz a csendes kétségbeesés, miszerint kevesebb, mint két hét van addig, hogy olyat tegyen, ami kellőképp meggyőző. Majd hirtelen vége szakad, az osztályfőnökök begyűjtik az ellenőrzőket, mindenki tudja, hogy itt már nincs mit tenni. Persze a legtöbb tanár elmondja előre az eredményeket, de sosem lehet tudni, hátha változik valami.


A pénteki beiktatott osztályfőnöki órán aztán ismét visszakapjuk az ellenőrzőt, amiben már ott díszeleg félévi eredményünk. Általában mindenki megfogad valamit, jobban fog teljesíteni, igyekszik meghálálni a kapott jegyet, vagy csak egyszerűen tartja magát a nyújtott színvonalhoz. Aztán kezdődik az egész elölről. Megint végigcsináljuk ezt az egészet, immár a végleges, bizonyítványban is helyet kapó eredményekért. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem egyszerűen nem sikerül úgy gondolnom a félévi bizonyítványra, mint egy papírra, ami csak úgy mellékesen közli, mintegy tájékoztató jelleggel, hogy hogyan állok. Nekem ez fontos, és mindig a maximumra törekszem. Megkérdeztem pár dobós diákot, hogy nekik mi a véleményük: ,,Mivel maximalista vagyok, ezért ezt is fontosnak tartom. Viszont nem számítják bele a felvételi pontokba, ami nekem, mint végzősnek elsődleges szempont. De a tanárok nagy része figyelembe veszi ezt is az év végi osztályzásnál, tehát ha nem is a legfontosabb, de azért van jelentősége.” – Mezei Luca 12. a ,,A félévi bizonyítvány számomra visszaigazolást jelent, hogy megfelelően csinálom-e a dolgomat vagy kell valamin változtatnom. Az eddigi években az év végi bizonyítványom mindig jobb lett, így azt gondolom, hogy ez egy jó figyelmeztető, de nem kell véresen komolyan venni.” –Nagy Brigitta 12.e ,, A félévi bizonyítvány számomra csak egy erős visszajelzés arról, hogy mennyire volt elég az a tanulásmennyiség, amennyit belefektettem, de ettől nem több. Az év végihez képest sokkal kevesebb a jelentősége, mert még semmi nem dőlt el, csak egy pillanatnyi állapotot jelez. Mondjuk úgy fogalmaznám meg, hogy olyan mint egy jelzőtábla.” –Bolla Dávid 11. c,A félévi bizonyítvány szerintem jó, egy értesítés az addigi teljesítményről. Ez egy ösztönzés, hogy jobban teljesítsek az év végi jegyek szempontjából, a továbbtanulás miatt.” –Kokovai Bernadett 12. c ,,Számomra a félévi értesítő csak egy visszajelzés az eddigi munkámról, mivel ténylegesen csak év végén kapunk bizonyítványt, ami beleszámít a továbbtanulásunkba is. Főleg most, 12-ben nagyon fontos, na és persze 11. év végén. Örülök a mostani félévimnek, mert úgy érzem, hogy jól sikerült, de azért van mit javítani év végéig.” –Zvara Gréta 12. b Kurucz Renáta 12. e


„Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem leHet” /Rockoperát láttunk/ Egy ismert népballada zenés színpadi feldolgozását néztem meg novemberben az osztályommal, a 7.a osztállyal. Az egri Körcsarnokhoz egyénileg érkeztünk és az előtérben találkoztunk. A Kőműves Kelemen című balladából Sarkadi Imre drámát írt. Ennek felhasználásával Szörényi Levente- Bródy János szerzőpáros rockoperát szerzett. A Honvéd Kamaraszínház és a Honvéd Táncszínház művészei adták elő nagy sikerrel a tánc-musicalt. A mű alapjául szolgáló népballadának sokféle változata létezik. Minden vidéknek megvan a saját története, az ott lakók azt gondolják, az az igazi. Mi is a története? Ősi hiedelem rejlik a Kőműves Kelemenben. A várépítők azt hiszik, Déva várán átok ül, ezért omlik le reggelre, amit estig fölépítettek. A kőművesek azt gondolják, csak emberáldozat révén szabadulhatnak meg az átoktól. Úgy, ha valamelyikük feleségét elégetik, és hamvait beleépítik a vár falába. Az elsőnek odalátogató asszonyra esik a választás. Ez éppen Kőműves Kelemenné lesz. Az asszony befogat a kocsiba, hogy Dévára menjen. A férj, amikor meglátja feleségét, imádkozik, hogy bárcsak elbotlana a lova, a hintó kereke elakadna. Hiába. A kőművesek tűzbe vetik az asszonyt, hamvát mészbe teszik, és felépítik a várat. A modern rockopera úgy folytatódik, hogy a vár felépült, és a már ünneplő kőműveseket látjuk. Mikor hírét veszik, hogy a hatóságok ki akarják vizsgálni, mi is történt Kőműves Kelemennével, a kőművesek egymásnak esnek félelmükben. „Kinek volt olyan fontos ez az átkozott vár?” Kiderítik, hogy Kelemennek. Éppen őrá akarják „kenni” a bűnt, amikor ő a várépítés legnagyobb vesztese, hiszen elveszítette a feleségét és fiát is. (A fia betegségben hal meg, mert az anyja nem tudja ápolni.) Egy régi meghatározás szerint a ballada: „tragédia dalban elbeszélve”. Ebben a feldolgozásban nemcsak zenés, hanem táncos darabot láthattunk. A színházi előadásban a tánc, a dallam, a szövegismétlődések lüktetést adtak a műnek. Mikor a kőművesek azt énekelték, hogy „Most épül, most épül, magas Déva vára.”, csak a lábukkal dobbantottak, de mi mégis elhittük nekik, hogy nagy erőfeszítéssel a köveket teszik egymásra. A párbeszédek egyre feszültebbé tették a rockoperát. A konfliktus sem hiányzik, hisz összeütközik a kőművesek akarata a szeretettel, a családi összetartozással. A hivatástudatának lesz áldozata Kőműves Kelemen. Feláldozza a családját a vár felépüléséért. Kétszeresen megfizet érte. A népballadában sokszor előfordul strófaismétlés, itt a rockoperában is felfedezhettük ezeket a jegyeket. „Itt az idő, itt az idő az önfeláldozásra.” Az opera üzenete ma is érvényes lehet. Hivatástudat, karriervágy vagy túlzott ambíció? Milyen az a „vár”, amelyet csak emberáldozattal lehet fölépíteni? „De szabad-e ölni, embert ölni, gyilkolni, hogy álljon a vár?” Az énekesek változatos előadásmódja, a megénekelt események valóságos mai történetté tették nekünk ezt az ősi balladát. A színészek kosztümjei is ezt sugallják, egyszerű kockás ingben és vászonnadrágban játsszák-táncolják végig az építést a kőművesek. A Honvéd Táncszínháztól fantasztikus táncelőadást láthattunk. A darabnak azzal a dalrészletével zárnék, ami nekem a legjobban tetszett. „Nem lehet, nem lehet hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” Bodnár Krisztina 7.a


Sok szempontból azt lehet mondani: igen. A mai modern világban minden elképzelhető. Mint tudjuk, ez már a huszonegyedik század. Csak egy kattintás, és bármit elérhetsz. Viszont az internetnek az a hátránya, hogy szinte elveszel a világháló végtelen adathalmazában. Ugyanakkor jöhet egy vírus is, és véged van. Az összes fájl, kép elveszett. Gondolj csak bele, mi lenne, ha egy óriási könyvtár, benne több ezer könyvvel, egy pillanat alatt megsemmisülne. A könyv ennél megbízhatóbb. A legrosszabb esetben fel tudod gyújtani. Szerény véleményem szerint, amikor olvasol, ahhoz az is hozzátartozik, hogy a kezedbe fogod, lapozol, és hallod a papír zizegését. Vagy amikor belépsz egy könyvtárba, és az az utánozhatatlan „könyvszag” fogad. Ezek csupán apróságok, de számomra igenis lényegesek. Bizonyos szempontból viszont egy virtuális könyvtár nagyon praktikus lehetne. Nem kellene keresgélni a polcok között, csak beütnéd a könyv címét, és már olvashatnád is a keresett művet. Ráadásul egy elektronikus könyv nem tud elszakadni, nem lesz szamárfüles, se koszos. Mindkét verziónak megvannak a maga előnyei és hátrányai, de ha arra kerülne a sor, én azt hiszem, mégis inkább a jó, régimódi, lapozható könyv mellet döntenék. Visnyei Petra 9.c


azaz élj a mának! Miért létezünk? Miért vagyunk a Földön? Mi a szerepünk az életben? Csupa olyan kérdések, melyeken csak filozofálni tudunk, de választ adni nem. Ahelyett, hogy ilyeneken törnénk magunkat, hálásnak kell lennünk a megadatott életért, és ki kell használnunk azt. Erre tanítja a Peter Weir által megrendezett „Holt költők társasága” (Dead Poets Society) című filmben Mr Keating (Robin Williams) angol-irodalom órán a poroszos fegyelemmel nevelt diákjait. A film cselekményére nem kívánok kitérni, akit érdekel, úgyis megnézi. A rendező viszont a történés mögött mély érzelmeket és életérzéseket, tapasztalatokat próbál átadni a nézőknek, amelyekben a tehetséges színészek remekül közbejátszanak. Igyekszem megfogalmazni azokat a bonyolult érzéseket, amelyeket egy ilyen romantikus és realista filozófiával átitatott film kelt bennem. Érdekes dolog az élet. Mindenhol jelen van, mindenben benne van, nem tudjuk elképzelni a hiányát. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk az elmúlásnak, nem vesszük komolyan a halál fogalmát mindaddig, amíg egy ilyen ’tragédia’ a közelünkben nem történik. De tényleg tragédia? Számunkra nyilván leírhatatlan fájdalom egy szerettünk elvesztése, de ha belegondolunk, lehet, hogy az elhunytnak sokkal jobb, ahol halála utána van, és mivel visszakívánjuk önző módon az életbe, lehet, hogy ezzel fosztanánk meg az örök nyugalom boldogságától. Másrészt, a halálban úgy is egyesülünk, idővel. Az élet felfogás kérdése. Minden történésnek két oldala van, és aki megtanulja ezeket kezelni, céljait sikeresen eléri, az akadályokat csalódások után is újult erővel leküzdi. Viszont aki folyton a rossz oldalt nézi, elsüllyed a melankólia tengerében, átadja magát az önsajnálatnak, elszalaszt olyan örömteli pillanatokat, melyek lehet, hogy soha nem térnek vissza. Az arany középutat mindenki megtalálhatja, ha magába néz és meghallgatja a lelkét. Az sohasem hazudik. Fontos megjegyezni még az önállóságot, mint az élet egyik vezérelvét. Az emberek természete szeszélyes: némelyek, ha eláruljuk mély gondolatainkat, kiszolgáltatjuk magunkat, visszaélnek a helyzettel, és számukra előnyös módon kihasználnak bennünket, ami szintén egy lelki traumához vezethet, csalódásként. Továbbá, a helyzet-, problémakezelés önállóságát is el kell sajátítanunk azért, hogy minden esetleges konfliktust és incidenst a lehető legjobb kimenetellel alakítsunk, önállóságunkat megtartva. Carpe diem, élj a mának, ragadd meg a napot! Nem tudhatjuk, mi lesz holnap, minden rosszban ott a jó, az élet egy ajándék, csak lássuk meg szépségét. Végezetül, ajánlom mindenki figyelmébe a fent említett filmet, és csak úgy lehet a történet lelki, erkölcsi tanulságait magunkévá tenni, ha élvezzük, és hálásak vagyunk a megadatott életért. Nagy Balázs 11.b


Tűz, te gyönyörű… 2010.01.30-án a ’ Nagy László emléknapok ’, nemzetközi művészeti, költészeti rendezvények , valamint irodalmi fórum megrendezésére került sor. Dohnál Tibor festőművésznek köszönhetően megvalósulhatott egy egész napos nemzetközi irodalmi konferencia, melyen a kor jeles költői, színészei, illetve egyetemi professzorai vehettek részt. A Dobó István Gimnáziumot én és tanárnőm, Dr. Hanisné Petró Valéria képviselték. A konferencia elsődleges célja az volt, hogy megidézze a halhatatlan költő, Nagy László szellemét. Először az irodalmi blokk keretében hallgathattunk végig néhány érdekes előadást, majd a kortárs művészek visszaemlékezéseit kísérhettük figyelemmel. Ezután a szervezők vendégül láttak minket egy finom ebéddel a Zsinagóga Galériában, ahol kikapcsolódhattunk egy kicsit. Ebéd után folytatódtak az előadások. A kortársakat felváltották az egyházi személyiségek, színészek majd levetítették az „Ady pör” című filmet (Kósa Ferenc 1977). Ebből a filmből sajnos csak egyetlen egy példány maradt fenn, a többit mind elkobozták. A rendező úr a rendszerváltás után sem hozta nyilvánosságra a filmjét. Zárásképpen megtekinthettünk egy kiállítást Nagy László vázlataiból és verseiből a Polgármesteri Hivatalban. Ezután ünnepélyes keretek között Kósa Ferenc rendező urat tiszteletbeli borlovaggá avatták. Az est további része egy rendkívül finom vacsora keretében folytatódott házigazdánk jóvoltából. Rám egészen nagy hatással volt ez a találkozó. Egyrészt roppant felemelő érzés volt, hogy ott lehettem nemzetünk nagyjai között, másrészt boldog voltam, hogy részese lehettem annak, ahogy méltó emléket állítottunk Nagy Lászlónak, ennek a nagy magyar költőnek. Mikó András (10/e) Nagy László: TŰZ Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van,

öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba jéghegyek fölé piros bálba, ifjuság királya, tűz! KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!


Online onlány - avagy szerelem első chat- elésre A 21. század az online kapcsolatkeresés évszázada. Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? Csupán rámész a legfelkapottabb "love csináló" oldalra, regisztrálsz, végigméred a potenciális jelölteket, mintha egy katalógust lapozgatnál és kész is? Manapság már pár kattintás árán találhatunk szerelmet? Vajon az ember lánya miből gondolja, hogy például "roy57" vagy "falubikája" és egyéb fantáziadús nevekkel rendelkező férfiak a tökéletes párjaink? Mert esetleg küld nekünk egy virtuális rózsát? És ha már ilyen lovaggal van dolgunk, vajon mi a garancia arra, hogy az illető valóban él és virul? Az igazság sajnos az, hogy az egyre nyíltabbá váló világ egyre zártabb lesz. Úgy értem lassan már a’ feltételezett szerelmünk’ is házhoz jön - de ha mást nem, a monitorunkra - , mégsem találjuk meg azt, akire igazán vágyunk. Úgy vélem, talán túlságosan is elkényelmesedtünk ahhoz, hogy a való életben nyitott szemmel járjunk… És talán ez az egyik legjobb példa arra, amikor a technika nem a mi oldalunkon áll… Ami számomra különleges, hogy fiatalok százai, sőt ezrei próbálnak szerelmet találni a neten (fiúk többségben!). Olyan fiatalok, akiknek az átlagéletkora alig haladja meg a 18-at, 19-et! Ami pedig ennél is furcsább, hogy a nagy Ő helyett lassacskán beérjük a közepessel is, sőt egyre inkább kezdjük feladni az esélyt, hogy nemhogy a nagy Ő-t, de még a kicsit sem találjuk meg. És ekkor jön az ötlet, hogy íme a 21. században ott van nekünk az internet, mondhatni a „megoldás”. Regisztrálunk, képeket töltünk fel (természetesen valamilyen szuperfelkapott helyen készült fotóról van szó), megadjuk az adatainkat, csalunk kicsit a magasságunkon, mert hát ugye milyen már az, hogy ilyen alacsony vagyok, meg ha már itt tartunk, egy príma szerkesztőprogrammal a szemünk barnáról kékre változik, merthogy mindig is olyat szerettünk volna… Azt meg, hogy valójában igazakat írunk-e le ellenőrizze, aki tudja! Ezek után kezdődhet is a vadászat. Az első héten roppant lelkesek vagyunk, sorra kapjuk a leveleket, üzeneteket, a második héten már lankad az érdeklődés, végül pedig rájövünk, hogy nem egy honlap fog minket elbűvölni, sem pedig egy olyan fickó, aki valószínűleg ugyanúgy „véletlenül elütötte” az adatait, mint ahogy mi tettük (természetesen a cél érdekében)… Vannak persze szerencsések, mondhatni mázlisták, akik viszont megfogták a „chat” lábát, és boldogságot, valamint szerelmet találtak az interneten keresztül. A jó hír tehát, hogy létezik ilyen, a rossz, hogy az emberek 3%-ával fordul elő, hogy valóban komoly dologról is van szó. Végül, azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom, hogy anélkül, hogy nem lépünk ki az utcára és nézünk szembe másokkal és elsősorban önmagunkkal, nem találunk szerelmet… És egyet tisztáznunk kell magunkban: a „szerelem- keresés” bármilyen jól is hangzik, még nem szerelem. Csupán éppen annak a hiánya. S bár az is igaz, hogy manapság már bárkinek lehet akár egy indonéz cyber-kedvese, kérdés, mennyire valóságos ez. Vajon a virtuális kapcsolat szerepel már a 21. század szótárában? Vagy létezhet egyáltalán? Kovács Zsófia 12.d


Karácsonyra kaptam a szüleimtől egy igen érdekes könyvet, Barbara és Allen Pease: A TESTBESZÉD ENCIKLOPÉDIÁJA című könyvét. Eleinte nem igazán érdekeltek ezek a dolgok, de ez a könyv felkeltette az érdeklődésemet. Rengeteg érdekes dolgot olvastam benne, ezeket szeretném veletek megosztani. A mosoly és a nevetés Az az ember, aki megérti a testbeszédet és felismeri a másik ember által felé irányuló jeleket sokkal könnyebben ismerkedik, tart fenn kapcsolatot, és igazodik ki a másikon. Úgy gondolom, ez a fajta tudás rengeteg kínos, zavarba ejtő élménytől kímélhet meg minket. Az emberek általában nem mondják ki, amit éreznek vagy gondolnak a másikról, de ezzel ellentétben, a testbeszéddel mindent leközölnek. És az, aki nem jártas a testbeszédben, nem is tudja irányítani a másik ember felé irányuló saját jeleit. Sajnos, ez sokszor konfliktus- helyzethez vezethet. A mosollyal kapcsolatban az a legérdekesebb, hogy akire rámosolyognak, az önkéntelenül visszamosolyog. Van az agyban egy úgynevezett tükörneuron, ez hozza működésbe az arc és az arckifejezés felismeréséért felelős agyi területet, ez azonnali tükörreakciót eredményez. Más szóval: a látott arckifejezést automatikusan lemásoljuk. Minél többet mosolygunk, a többiek annál pozitívabban viszonyulnak hozzánk. Tehát mosolyogj sokat és máris megnyerted a másik felet!

Tudtad, hogy :


Aki hazudik, annak a bal arcán általában feltűnőbb a mosoly, mint a jobbon. Ha valaki összeszorított szájjal mosolyog, az titkol valamit. Egy felnőtt átlagosan tizenötször nevet egy nap, egy óvodás négyszázszor. Nevetésünk mindössze 15% -a kötődik vicchez. A kutatások szerint a nő a számára vonzó férfi viccein nevet. A férfi számára nem az a jó humorú nő, aki vicceket mesél, hanem aki az ő viccein nevet. A műmosolynál csak a száj húzódik szét. Az igazi mosolynál a szem is összeszűkül, mert a természetes mosoly jellegzetes apró ráncokat csal a szem köré. Társas környezetben több mint harmincszor annyit nevetünk, mint magányosan. A nők mind társaságban, mind hivatalos környezetben jóval többet nevetnek, mint a férfiak. A nők a társas környezetben töltött idő 87 százalékában mosolyognak, míg a férfiaknál ez az érték csak 67 százalék. A nők 26 százalékkal gyakrabban viszonozzák a férfi mosolyát, mint a nőkét.

Ezek a dolgok könnyen felismerhetőek ha észreveszed a feléd irányuló jeleket. Ha tisztában vagy a testbeszéd általános jeleivel

sokkal gyorsabban

megismerkedhetsz és akár össze is barátkozhatsz a másik féllel. Mindenkinek tudom ajánlani A testbeszéd enciklopédiája című könyvet, amelyben sok érdekes információhoz juthattok hozzá. (Kiadó: Park Könyvkiadó Kft.,2008, 3800,-Ft)

Pálkovács Boglárka 10.b


Nőként az egész életünk egy verseny Az elején azért küzdünk, hogy nekünk jusson a legjobb játék az oviban, hogy mi legyünk az egyetlen -és persze legszebb - királylány a sulis farsangon, hogy nekünk legyen a legtöbb piros pontunk, majd nekünk legyenek a legjobb jegyeink, mi legyünk az iskola nagy ászai, legyen helyünk a legjobb egyetemeken vagy főiskolákon, hogy megkapjuk az álom-munkánkat, hogy befussunk, hogy szerelmesek legyünk, hogy meglegyen minden, amit csak akartunk... Nőként mára már mindent elérhetünk. Lehetünk orvosok, professzorok, ügyvédek, lehet saját cégünk, vállalkozásunk, élhetünk a családunkkal, élhetünk egyedül, sőt voltaképp férfiak nélkül is nevelhetünk, sőt ma már szülhetünk is gyerekeket...

Nekem úgy tűnik a tudomány és a világ mindent megtesz azért, hogy boldog, elégedett nőket lásson maga körül. Olyan nőket, akik előtt nyitva van minden kapu, a mi dolgunk csupán annyi, hogy válasszunk ezek közül. A kérdés csak az, hogy miért vagyunk mégis ennyire döntésképtelenek? Vajon a nagy szabadság "ront" el minket? Mi hiányzik, amit nem kaphatunk meg?! Miközben a válaszokon törtem a fejem ráébredtem, hogy a legtöbb nő tart az optimizmustól. Kicsit olyan ez számomra, mintha belénk kódolták volna azt, hogy pesszimistának lenni olykor- olykor megoldás, hiszen sosem lehetünk elég tökéletesek… Sem magunknak sem pedig a külvilágnak. Az igazság, hogy sokaknak az optimizmus olyan, mint egy tiltott szer, mint egy drog, amely ugyan egy bizonyos ideig jó, de hosszú távon ártalmas. Vajon, ha optimisták vagyunk, magunknak ártunk? Túl nagy terveket szövünk, addig még ezek romba nem dőlnek? Személy szerint úgy gondolom, nem baj, ha vannak terveink, még ha azok egy ideig tündérmesének is tűnnek. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy kitartsunk ezek mellett… Mert csak így lehetünk igazán elégedettek és boldogak…És ez az, amit úgy neveznek: ÉLET. Kovács Zsófia 12.d


…És akkor Hamupipőke elindult a bálba…

Ha február, akkor Dobós bál… Ha Dobós bál, akkor báli ruha. Egyszóval: itt az ideje, hogy pihentessük a susogós melegítőt és leporoljuk a féltve őrzött kincsünket: a báli ruhánkat…

Ruhánk lehet rövid vagy hosszú, a lényeg, hogy passzoljon az alkalomhoz. A 2010-es év a természetesség éve, visszatérnek a pasztell színek, újra hódít a „kevesebb több” elv.

Ha úgy érzed, hogy még mindig a jól bevált kis fekete ruha az ideális választás, íme néhány tipp, hogyan tedd még különlegesebbé kedvenced:

Humanic, Deichmann Mexx 5390/db 26990 Ft, 8990 Ft Dior

Divatszerkesztő: Kovács Zsófia 12. d


A legyek fociznak az asztalon, és az egyik elmegy vécére. Mikor visszajön, látja, hogy a többiek görcsbe rándulva fekszenek az asztalon. - Hát itt meg mi történt? - Lefújták a meccset.

Öreg székely bácsi megy az országúton, egyszer csak megáll mellette egy Mercedes, kihajolnak az ablakon és megkérdezik a bácsit: - Hány lóerős a szekér, papa? - Kettő, hát a tied? - 320 - mondja a sofőr és nagy gázt adva elhúz. Pár kilométerrel arrébb az öreg látja, hogy a Mercedes nekiment egy fának. Erre gúnyosan így szól: - Mi van fiam, szétszaladt a ménes?

Általában csak ültem a TV előtt, és sakkversenyeket néztem. Aztán az orvosom azt mondta, több mozgásra lenne szükségem. Azóta teniszmeccseket nézek.

Két skót beszélget. - Miért magyarázod meg minden nap a fiadnak, hogy forog a Föld? - kérdezi az egyik. - Azért, hogy ne kérjen pénzt körhintára!

- Két Lada áll a parkolóban egymás mellett. Melyiknek van köze az irodalomhoz? - ??? - A bal-ladának.

Iskolaujsag  

Dobo Istvan Secondary 2009 februar issue

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you