Page 1

2 018. FE BRUÁ R 1 4 .

LVI. F É L ÉVFOLYAM 1 . SZÁM

IL K HET Ö H K A TT

APJA

N E B Z O K V É A Z B Z I Ö L T O L K KÖ tkezés en iumi jel -7.. oldal g é l l o k 6 tás Várólis l

O

a G á z5z. soldal A B a ú 14-1 Interj ? l i m poildaal O N y g 9. va limpia

NYUZ.

E LT E . H

U

ES

INGYEN


ELTE Jeges Est

A természet útjai kifürkészhetők

Az ELTE Hallgatói Önkormányzata tizenegyedik alkalommal szervezi meg a Városligeti Műjégpályán a Jeges Estet. A tavaszi szemeszter első összegyetemi programján zenével, tánccal, puncssal és forralt borral várják nemcsak a korcsolyázás szerelmeseit, hanem azokat is, akik inkább a „szárazföldön” szeretnék elbúcsúztatni a vizsgaidőszakot és a telet. A rendezvényre minden ELTE-s polgár (hallgató, oktató, dolgozó) igényelhet kezdvezményes jegyet. Helyszín: Városligeti Műjégpálya (1146 Budapest, Olof Palme sétány 5.) Időpont: 2018. február 15. 20:30 - 23:59

a

Slíz Mariann, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet munkatársa és Gulyás András, a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszék oktatója tart előadást A természet útjai kifürkészhetők címmel a Fiatal Kutatók Klubjában. Sok minden, ami körülvesz minket, modellálható hálózatként. Mi magunk is sejtekből álló hálózat vagyunk, de hálózatok vannak a sejtjeinken belül és az agyunkban is, mi emberek pedig közösségi hálózatok építőelemei vagyunk. Az áramszolgáltatás vagy az internet olyan példák, amelyek esetében a hálózatot egyértelműen látni is lehet. A hálózattudomány mögött álló két évtized minden kétséget kizáróan meggyőzte a kutatókat arról, hogy ezen hálózatok felépítése sok tekintetben meglepően hasonló. Bár a hálózatok felépítésének hasonlóságát valós mérések ezrei támasztják alá, arról nagyon keveset tudunk, hogy a jelek/ utasok/csomagok hogyan közlekednek ezekben a rendszerekben. Az előadás témáját a hálózatokban használt útvonalak feltérképezése adja valós mérések segítségével. Helyszín:MTA Nyelvtudományi Intézet (1067 Budapest, Teréz körút 13., 108.) Időpont: 2018. február 22. 19:00

Csapat Tóth Bálint főszerkesztő, tördelőszerkesztő, író

foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

Luczi Richárd József író luczi.richard@nyuz.elte.hu

Puskás Júlia író puskas.julia@nyuz.elte.hu

Őri Bálint

Kulik Laura

olvasószerkesztő ori.balint@nyuz.elte.hu

olvasószerkesztő kulik.laura@nyuz.elte.hu

Szűr Gábor

Tóth Teodóra

író szur.gabor@nyuz.elte.hu

író toth.teodora@nyuz.elte.hu

Gál Nóra író, olvasószerkesztő

gal.nora@nyuz.elte.hu

Arrasz Niki olvasószerkesztő, író arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

Horváth Luca író

horvath.luca@nyuz.elte.hu

Varga Ági író varga.agi@nyuz.elte.hu


A FŐ S ZER K ES ZTŐ N A D R ÁG S ZÉ LE TARTALOMJEGYZÉK

Újra itt Újra Tététékás Nyúzt olvashattok, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé mindannyian túléltük a vizsgaidőszakot. Remélem sokatoknak sikerült úgy teljesítenie a vizsgákon, ahogy tervezte. A tavaszi félév is sok újdonságot tartogat. Az ELTE Online új főszerkesztőt kapott, így bízom benne, hogy sikerül kicsit felpörgetni a kari lapok kooperációját. Úgy tűnik, hogy már elindultunk ebbe az irányba, ugyanis március nyolcadikán megrendezésre kerül az idei első közös projektünk, az ELTE Press Akadémia. A rendezvény egyszer már megrendezésre került és akkor is hatalmas sikere volt, ugyanis az esemény mindenki számára nyitott. A 3 órás előadássorozatban többek között olyan újságíróktól hallhattok előadásokat, akik már bizonyítottak a sajtó világában. Illetve, ha már ELTE Press, bemutatkozik az összes kari lap, úgyhogy ha esetleg érdekel az egyetemi sajtó, mindenképp ott a helyed. Pontosabb információkkal még jelentkezünk. :) Ha ez nem lenne elég, február végén elindul a mentorjelentkezés, ami már előrevetíti az izgalmasabbnál izgalmasabb programokat a mentorképzésen belül. Eseményekben tehát továbbra sem lesz hiány, és azt se hagyjuk ki, hogy már erősen kezdünk kifelé menetelni a télből, lassan itt a tavasz és a jó idő :)

HÖK............................................................ 4–8 Beszélgetés a TTK HÖK elnökével Költözz évközben koliba Gyakori Kérdések Sport..................................... 9 Olimpia vagy NOlimpia? Faliújság...................................................10-11 Tudósítás..................................................12-13 Las Vegas- Másfél nap az igazi Sin Cityben Interjú.......................................................14-15 Interjú a BAGázzsal Helyvektor & Kritika................................... 16 Bors Gasztrobár Murakami Haruki - abszurd realizmus Sorozatlövő & Kr it i ka........................... 17 The Walking Dead 8. évad Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Belszíni fejtés - Képregény.......................... 18 Mozizóna & Sorozatlövő............................ 19 A Viszkis Hármastársak

Csatlakozz!

Tóth Bálint

Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának a folyamata? Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!

főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

IMPRESSZUM

LVI. félévfolyam, 1. szám.

Kiadja az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: Tóth Bálint Olvasószerkesztők: Arrasz Nikolett, Kulik Laura, Őri Bálint Rovatvezető: Szendrei Zoltán (Sport). Készült a Print City Europe nyomdában 1000 példányban. Címlap: flickr.com/kevinszhou Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz. Telefon: 372-2654, lapzárta után 20/331-8715. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 15:00. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A kiadást fedezte az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 14:00-15:30), Déli Hali (00.732). A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.


H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

BESZÉLGETÉS A TTK HÖK ELNÖKÉVEL A vizsgaidőszak végén levezetésképpen, a TTK HÖK elnökével, Horváth Lucával beszélgettem, hogy mik a tervek a jövőre nézve, és hogy hogyan állunk most.

Így, az őszi félév végén aktuális az Oktatók Hallgatói Véleményezése (OHV) a Neptunban. Mit gondolsz erről a rendszerről? Maga az OHV egy jó ötlet, és a minőségbiztosítás érdekében egy remek intézmény… lehetne. De jelen formájában a kivitelezés hagy némi kívánni valót maga után. Az előző ELTE HÖK Kabinet megpróbálta ezt az OHV-t úgy eladni, hogy ez maximálisan átlátható és nyilvános lesz az összes egyetemi polgár számára. Én a beszámolómban is leírtam, hogy ez egyszerűen parasztvakítás, mert csak akkor nyilvános ez az értékelés, ha az oktató nem állítja át privátra. Nálam ez nem jelenti azt, hogy nyilvános. Ha írok egy oktatónak, hogy szeretném látni ezeket az értékeléseket, akkor nem kötelessége őket elküldeni. Egyébként, a legutóbbi Kari Tanácson is volt szó róla, hogy ezt nem igazán sikerült úgy megoldani, ahogy az el lett fogadva a Szenátuson. Most állítólag elindultak az informatikai fejlesztések, hogy az adatokat nyilvánossá tegyék, erre pedig három hetet kértek. AZ OHV-t tehát jelen formájában én haszontalannak tartom. Egyes oktatók nem szeretik, hogy a kérdőívek kitöltésének határideje a vizsgaidőszak végére esik. Sokak szerint jobb lenne, ha még a szorgalmi időszak végén lezárulna ez az egész, ugyanis szerintük több hallgatót erősen befolyásol az értékelésben a szerzett jegye. Egyszerűen megsértődnek, és ezért nem töltik ki korrekt módon az OHV-t.

4.

Szerintem ez azért nem ilyen egyszerű, mert nagyon sokan vannak azok a hallgatók is, akik tisztában vannak vele, hogy saját maguk miatt kaptak rosszabb jegyet, mert egyszerűen nem tudták az anyagot, és emiatt nem is fognak megsértődni. Nyilván ez a probléma minden perspektívából máshogy néz ki. Teljesen biztos, hogy vannak olyan hallgatók is, akik megsértődnek, de mi van akkor, ha esetleg jogos a hallgató panasza, és tényleg nem történt korrekt módon az osztályozás? Mindent összevetve, én hiszem azt, hogy a hallgatók többsége tudja, hogy mikor van jogosan megbuktatva, és ez alapján tölti ki az OHV-t, de lehet, hogy ezt csak az én idealizmusom mondatja velem.

Hogyha szeretnék hasonlóan érvelni, akkor csak azoknak az oktatóknak lesz nyilvános az értékelése, akik lusták voltak átállítani? Nyilván nem. Sok olyan oktatónak is elérhető lesz az OHV-ja, akik szeretnék, hogy nyilvános legyen, mert hisznek abban, hogy ennek így kell lennie. Hozzáteszem, az értékelésnek az írásbeli része még itt a nagy nyilvánosság mellett sem publikus, pedig szerintem az OHV-nak pont az a lényegi része. Nekem nem azok lesznek a döntő érvek egy oktató megítélésével kapcsolatban, hogy mennyire tartozott oktatási segédanyag az adott tárgyhoz, vagy hogy mennyire volt az oktató elérhető a tanórán kívül. Szeretem, ha egy oktató válaszol az e-mailjeimre, de valljuk be az azért nem olyan lényeges. Véleményem szerint, nem

attól lesz valaki jó oktató, hogy eszeveszett módon ppt-ket és jegyzeteket gyárt. Ez csak egy plusz. A fontos az, hogy mennyire tudja átadni az anyagot. Volt már pár tárgyam, ahol semmilyen segédanyagot nem kaptunk, de rendszeresen bejártam az órára, jegyzeteltem így könnyen teljesítettem a követelményeket. De, ha már itt tartunk, mit is nevezünk oktatási segédanyagnak? Ha van hozzá könyv? Az Alkotmányjoghoz például ott van az Alkotmány. Az egy segédanyag? Ez miért is számít egy oktató megítélésekor? Ezek a kérdések rettenetesen vannak megfogalmazva, és szerintem egyáltalán nem tesznek hozzá ahhoz, hogy miért lesz valakiből jó oktató, pedig szerintem nagyon fontos lenne egy jó OHV. Természetesen az ELTE nem teheti meg, hogy elismerje, hogy a rendszer teljes mértékben rossz, pedig ez egy több éves projekt „gyümölcse”. Ez persze egyéni vélemény, lehet, hogy vannak, akik a jelenlegit egy tartalmas kérdőívnek tartják. Mi is a lényege az OHV-nak? Véleményem szerint, az OHV-nak a lényege, hogy az oktató kapjon egy visszaigazolást a féléves munkájáról. Alapvetően -gondolom - egy oktatónak nincs szüksége ránk ahhoz, hogy megítélje, hogy mennyi segédanyagot tett elérhetővé számunkra, vagy hogy mennyire tartotta be az előadások időkeretét. Én mindig úgy éreztem, azzal érek valamit, ha szöveges értékelést adok. Természetesen olyan érvelést is hallunk, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad. Mert hiába nyilvános egy értékelés az ELTE-s polgárok számára, bármikor lehet rá tolni egy printscreent és elküldeni a nem ELTE-s haverodnak, és emellett még el is lehet érni, hogy ezek után téged ne találjanak meg és még büntetést se kapj. Ezért kicsit meg is értem az oktatókat, hogy elzárkóznak a szöveges értékelés nyilvánosságától, hiszen ez egy olyan dolog, ami miatt lehet aggódni. Az OHV ugyanis hivatalosabb, mint például egy MarkMyProfessor értékelés. Bár megjegyzem, az ÁJK-s szenátorok tavas�szal a nyilvánosság mellett érveltek; náluk ennyivel fejlettebb lenne a rendszer? Meglátásom szerint ez még sokáig megoldatlan probléma lesz az ELTE-n, hogy mégis miként kezeljük az OHV-kat, és ha őszinte akarok lenni, én se látom, hogy mi lenne a legjobb, mert mindegyik oldal mellett vannak pro és kontra érvek. Jó lenne egy ideális világ, ahol minden gond nélkül nyilvánosak lehetnének az OHV-k, a szöveges értékelésekkel együtt.


H A L LG ATÓI KÖZÉLE T Múlt hónapban volt az Educatio és a Nyílt nap. Mit gondolsz, hogy sikerültek ezek a rendezvények? Szerintem alapvetően jól sikerültek az előbb említett eventek, ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített. Az Educatio-t a Rekrutációs Bizottság készítette elő, az idei repi-termékek is kifejezetten jól sikerültek. Persze, voltak problémák, amiket a jövőben javítani kell. Az Educatio szombati napján ellátogattam a rendezvényre, és összegyűjtöttem a többi Természettudományi Kar szóróanyagát, hátha segítséget nyújt a jövőben, hogy merre kellene fejlődnünk ilyen téren. Fontos megjegyezni, hogy az intézetek is küldtek minden napra oktatókat, hogy segítsék a tájékoztatást, ami könnyítette a hallgatók munkáját. A Nyílt napon is sok érdeklődő látogatott el, úgy gondolom a visszajelzések alapján, hogy jól sikerült a rendezvény, viszont itt több mindenen változtatnunk kell a jövőben. Ez a gondolat az előző Dékáni Tanácson is felmerült, ahol Horváth Erzsébet dékánhelyettes asszony elmondta, hogy terveznek egy megbeszélést, ahol össze fogjuk gyűjteni az idei év tapasztalatait, hogy jövőre minőségibb eseményt tudjunk lebonyolítani. Múlt hónapban volt a szombathelyi nyílt nap is, ami tudomásom szerint szintén sok felvételizőt megmozgatott. Reméljük, hogy ezek a rendezvények meghozták az érettségizőknek a kedvét az ELTE TTK-hoz.

Most, hogy már lassan 2 hónapja kiderült, hogy össz-TTK-s gólyatáborunk lesz, milyen tervekkel, reményekkel vágsz bele ebbe az egészbe? Legnagyobb reményem, hogy mindenkiben ki fog alakulni egy TTK-s identitástudat a szakterületi mellett. Ez akár segítheti is az egyetemről kikerülő hallgatókat, hiszen széles kapcsolati hálót tud biztosítani a természettudomány minden területén, ami, valljuk be, a mai világban elég hasznos. Konkrét tervem nincsen, nem gondolom,

hogy nekem kellene meghatározni, hogy milyen legyen a TéTéKás GT. Fontos, hogy minden szakterület beletegye a saját tudását, hogy mindenki magáénak tudja majd érezni a tábort. Rengeteg kihívással fog járni, ezt a tavalyi év során tapasztaltam a GyógyMatek, Fizika és Kémia gólyatábor összevonása során. Fontos, hogy minden szakterület nyitott legyen az új dolgokra, és kompromis�szumképes legyen a többi szakterület felé, hisz mindannyiunk érdeke, hogy egy jó tábort hozzunk létre. Az előzetes munkálatok elkezdődtek, a Hallgatói Szolgáltató Központ számára már el kellet küldeni az egyes gólyatáborok igénytáblázatát, ahol meg kellett határozni egy javaslatot, hogy hol legyen, mikor és milyen eszközökre lesz szükség. Ha a táblázatokat feldolgozzák, akkor megtörténik a beszerzési kiírás, ha az sikeresen zárul, elkezdődik a tényleges megvalósítási időszak. Bízom benne, hogy ez még tavasz elején meg fog történni. Addig csak koncepcionálisan tudunk foglalkozni a gólyatáborral. Ez a következő félév egy nagy projektje a terepgyakorlatok mellett. Hogy állnak most az egyeztetések a terepgyakorlatokkal kapcsolatban?

Novemberben volt alkalmam beszélni Dékán Úrral, ahol meg tudtam kérni, hogy érdeklődje meg, az érintett intézeteknek körülbelül mekkora anyagi igényük van az egyes terepgyakokhoz. Január 5-én voltam a Kancellár Úrnál egy megbeszélésen, ahol kiderült, hogy szerinte is probléma, hogy a hallgatók finanszírozzák a terepgyakorlataikat, úgyhogy állíthatom, hogy haladunk ezzel a projekttel. Nagyon örülök neki, hogy Kancellár Úrnak is fontos a téma, és bár a Dékán Úr is egyetért abban, hogy ez így nem fenntartható, ő elég nehéz helyzetben van a Kar rossz anyagi helyzete miatt. Ha minden igaz, az idei évi EFOTT fesztiválnak az ELTE lesz a házigazdája. Hol tart most a szervezés? Igen, igaz. A szervezés elkezdődött az ELTE-s megjelenéssel kapcsolatban, a főbb feladatköröket az ELTE Elnöksége koordinálja, én például a sport divíziót kaptam. Jelenleg rengeteg egyeztetés folyik, hogy hogyan nézzen ki az alapkoncepció, mert rekrutációs szempontból nem mindegy, hogy miként rakjuk össze az ELTE-s programot, hiszen ez nagyon jó lehetőség az egyetem hirdetésére. Lassan körvonalazódik a terv, és akkor rá lehet térni a konkrét megvalósításra, amihez sok segítségre lesz szükség, szóval, ha valaki szeretne nyáron dolgozni esetleg az EFOTT-on, akkor jelentkezzen majd a meghirdetett munkákra. Ha valaki csak részt venne rajta és ELTE-s, akkor viszont mindenképp vegye igénybe az egyetem hallgatóinak járó kedvezményes jegyet, vannak kari promoterek, akiktől már lehet vásárolni. Tóth Bálint toth.balint@nyuz.elte.hu

5.


H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

KÖLTÖZZ ÉVKÖZBEN KOLIBA VÁRÓLISTÁS KOLLÉGIUMI JELENTKEZÉS Január 22-től lehet jelentkezni várólistán az ELTE kollégiumaiba. Az a helyzet, hogy várólistáról szinte mindenki bekerül, aki jelentkezik, így felejtsd el a „jaj, de tök kevés pontom lenne’’ ellenérvet. Lehetőséged van kolissá válni! Vizsgáljuk most meg, mit lehet ezzel nyerni és veszíteni! Mikor, hogyan és ki szerezhet kollégiumi férőhelyet? A Kollégiumi Szolgáltató Központ felvételi szabályzatának 4. pontjában szereplő szövegből idéznék: ,,Kollégiumi férőhelyre pályázhat minden, az Egyetemmel hallgatói jogviszonyban lévő, vagy az Egyetemre felvételt nyert hallgató’’ ,,Budapesti székhelyű tagkollégiumba csak budapesti székhelyű képzésben részt vevő hallgató jelentkezhet” -az ELTE része a szombathelyi campus is, s bármennyire jó is a közlekedés, az ottani koliba sajnos nem jelentkezhet Budapesten tanuló hallgató.

Aztán, ugyanezen szabályzat 6. b. pontjába is lessünk bele: Várólistás felvételi menete: A kollégiumi várólistára az elsőéves jelentkezési időszak lezárultát követően folyamatosan lehet jelentkezni. A várólistás kérvények véleményezése folyamatosan történik, így a hiánypótlás lehetősége is folyamatos. Jelentkezőt a várólistáról nem lehet elutasítani, ezért a jelentkezés aktív marad mindaddig, amíg a hallgató felvételre nem kerül, vagy a szemeszternek vége nem lesz. A várólistáról akkor történik felvétel, ha valamelyik kollégiumban férőhely szabadul fel. A felvétel pontos idejéről és a felvett hallgatókról a kollégiumok diákbizottsága és a kollégium vezetője saját hatáskörében dönt. A várólistás felvételi eljárásban előnyt élveznek az alanyi jogon férőhelyre jogosult hallgatók. A várólistáról bármelyik kollégiumba be lehet kerülni. Az a hallgató, aki korábban férőhelyet nyert, de lemondta, a lemondást követően fél évig nem jelentkezhet várólistás jelentkezés keretében. ‘’

6.

Tehát akkor vesznek fel embert, ha üresedés van. Na mármost, félév végén egész sok ember végez tanulmányaival, így sok férőhely szabadul fel a kolikban. Ezért könnyű bekerülni most. Ha nem is vesznek fel rögtön, legfeljebb egy hónappal a jelentkezés leadása után a legtöbb várólistás már bent csücsül a koleszban.

No de miért jelentkezz most erre, miért légy kollégista? A kollégiumi jelentkezés egyik legfőbb oka, hogy az ember fia szerény anyagi lehetőségekkel bír. Az ELTE-n tagkollégiumtól függően egy hónapra 9 320-15 320 forintot kell fizetni, míg az átlagos albérlet ennek a háromszorosától kezdődik, s ezt az összeget valahonnan elő is kell teremteni. Szerencsés helyzetben lévőknél a szülő tud támogatni, ahol viszont szegényebb az eklézsia, ott más módon kell megoldani az anyagiakat: elmész melózni, diákhitelt veszel fel, plazmát adsz vagy egyéb alternatívával élsz. Erős érv a koli mellett az olcsóság. Ha nincs jelentős kiadásod, könnyebb önállóvá válni, fenntartani magad szülői segítség nélkül. Jelentős összegeket tudsz megtakarítani és/vagy jobb célokra fordítani, és kevesebb munkaórát kell eltölteni a szállásdíj összegyűjtéséhez az albérlethez képest. Az így nyert plusz időt pl. tanulással töltheti ki az ember, úgy talán összejön a tanulmányi ösztöndíj is. Ugyanakkor sokan azért mennek mégis albérletbe, hogy ne kelljen random emberekkel egy fedél alatt lakniuk, több személyes teret és intimszférát szeretnének -ezért hajlandók többet fizetni. No igen, ez emberfüggő, aki nagyon ragaszkodik ehhez, oké,

érthető. De szerintem érdemes kipróbálni, milyen is az ha szobatársakat kapsz. Ami el tud sülni jól is meg balul is, de mindkettő esetből lehet profitálni. Ha mázlid van, barátokra tehetsz szert, legrosszabb esetben meg tanulsz egy kis konfliktuskezelést. Ha pedig nagyon borzalmas a szobatárs, és tényleg nem valami apróságról van szó, átköltözhetsz másik szobába: írsz a kollégiumi vezetőnek, hogy nem tudsz szobataársaddal élni, és szeretnél másik szobába költözni -de csak ha tényleg indokolt az eset. És ne feledjük, a koleszban nem csak te és a szobatársaid laktok, akad ott még jó pár ember, és vannak közösségi terek is, ahol esély nyílik az ismerkedésre, simán lespanolhatsz a szimpi emberekkel. Akár csak, ha kimész kotyvasztani valamit, és veled egy időben más is főz, simán össze lehet ismerkedni, és még tarhálhatsz is tőle, mit tudom én, mosogatószert. Összehaverkodhatsz a szomszéddal, szinten lakó emberkékkel, a cigizőben gyakran megtalálható káros szenvedélyt űzőkkel, ha van rá igény. Ezen felül a diákbizottságok, klubok, egyéb társaságok szervezgetnek ilyen-olyan rendezvényeket, amiken jól érezheti magát az ember és dettó szerezhet új ismerősöket. Sok kollégiumnak van sportpályája, lehet tolni ott mindenféle csapatsportot, és dönthetsz úgy, hogy lekiabálsz a röpizőnek, hogy „csönd legyen már, jó lenne aludni”, vagy esetleg csatlakozhatsz is hozzájuk, és megbeszélhetitek, hogy máskor játszhatnátok együtt (mondjuk nem hajnali 3-kor). Van

aerobik, előfordul néhol kettlebell, jóga. Konditerem is van a nagyobb kolikban. Szóval pörög a közösségi élet, jelen vannak a sportok, de még kulturálódni is szoktak néha együtt a kolisok. Van, ahol tartanak felolvasó esteket egymás verseiből, néha hívnak egy-egy érdekesebb előadót, de akad filmklub is. Ez az a rész, ami szerintem a legértékesebb egy kollégiumban, amiért a leginkább megéri bekerülni: a közösség, a koliban szerezhető kapcsolatok, ismerettségek, barátságok. Itt nem csak olyan embereket ismerhetsz meg, akikkel egy szakra, egy kar-


T U D ÓSÍ TÁ S ra jársz, hisz ezek az intézmények kevertek ebből a szempontból -lehet, hogy jövőbeli céged több fő emberét itt szeded össze, volt már példa ilyenre. Ezen a területen múlik rajtad a legtöbb, itt kell a legbátrabbnak lenni, mert ha ,,jaj, inkább kockulok a szobában, mint hogy emberekkel beszéljek” mentalitásod van, sok értékes ember megismerésének a lehetőségét mulasztod el. A koliban meg tudja találni az ember a maga társaságát - elég könnyen, ha nem vagyunk nyuszik. Sokan azt gondolják, a kollégisták éjjel-nappal buliznak és soha nem tanulnak, és ilyen közösségbe kerülvén nem is lehet tanulni. „A gyakori szobapartyk miatt nem tud aludni a korán kelni szándékozó ember, s ezért partvisával kénytelen felkopogni vagy felmenni és bekussoltatni a bulizókat” -terjed a másik sztereotípia. A kollégiumoknak van házirendjük, ebből idéznék egy idevágót: ,,A Házirend az ésszerű életritmushoz és a tanulmányi munka zavartalan végzéséhez igazodik, ezért szorgalmi időszakban 22 órától 7 óráig terjedően, vizsgaidőszakban egész nap a pihenéshez és az alváshoz szükséges nyugalmat biztosítani kell” A kollégista életének egyik eleme lehet a buli, de ez nem kötelező. Ha az ember tanulni akar, megvan rá a lehetősége, amelyet a házirend véd. Aki ez ellen vét, fegyelmi eljárás indítását kockáztatja magával szemben. Azonban el kell ismerni, nehéz ellenállni a jó társaság hívásának és nem hagyni a francba a tanulást, néha előfordul az ilyen. Hullottak már kreditek a közösségi életben való részvételért, s ugyanakkor sok kredit épp ezért lett meg. Segíthet is tanulmányi előmenetelünkben a kolis lét. Több kolesz rendelkezik saját könyvtárral és redukálja

nullává az időégetést, amit az Ervinbe való BKV-zás jelentene. Segíthet az is, ha szaktársaiddal laksz egy fedél alatt, és közösen tudtok tanulni, vizsgára készülni. Egész jó tud lenni, ha jegyzetet tarhál az ember, és csak 2 emeletet kell érte lépcsőzni, ha meg még szobatársak is vagytok, pláne. Egymáshoz igazítjátok a vizsgáitokat, ellopod a közgázkönyvét, mikor már nem használja és neked nem kell megvenned, csak adni neki

egy csokit/sört, amiért tanulhattál belőle. Csoki és sör -néha egyesek kolivalutaként utalnak e két dologra. Van ugyanis még egy előny, ha kollégiumban élsz -mindenféle cucc beszerzésének az egyszerűsége. Főznél valami bonyolultabbat, és épp nincs hozzá himalájai okkersárga tárkonyos almaeceted? Kiírod a kolicsoportba, hogy tudna-e adni valaki -nagy valószínűséggel találsz ilyen embert, és mehet a cserekereskedelem. Épp tegnap járt le a bérleted, de egy vizsgáért nem vennél egy egész havit – kérsz egyet valakitől, a jótevő meg kap egy Löwent. Ha belépsz egy kolis Facebook csoportba, 80%-ban efféle posztokkal találkozol: ,,Tudok valakinél most nyomtatni?’’; ,,Anyukám túl sok kaját küldött fel, kell valakinek egy tál lecsó?’’ Megkönnyíti az életet a sok helyi miniszolgáltatás: van pár lány aki körmöt fest, fodrászkodik, van, aki nyomtat, tudsz szerezni hajnyírót, fehér kesztyűt dékáni kézfogásra stb. Megkérhetsz IK-sokat, hogy nézzenek rá a halott gépedre, tegyenek fel neked Windows-t, segítsenek a

telefonvásárlásban -mindig jól jön egy IKügyi miniszter a háznál. Egyfajta piacszerűség van jelen tehát a kollégiumban, hála az égnek. Nade! Van-e hátránya a kolis életnek? Naná, de ezen el kell gondolkodnom. Talán az ember intim szférájának visszaszorulása: nem tekerheted fel a fűtést ötösre vagy épp le nullásra, mert figyelembe kell venned a szobatársad -alkalmazkodnod kell másokhoz. Egyesek azt mondják, a kolik messze vannak az egyetemtől, de hát ez van. De amit ad, ahhoz képest ez elhanyagolható. Meg amúgy is hozzá lehet szokni. Improvise. Adapt. Overcome. Végül egy kis toborzó: Miért jelentkezz várólistára, miért kerülj be koliba? Mert eddig nem igazán tudtál megismerkedni jófej emberekkel és bekapcsolódnál egy új közösségbe. Esetleg spórolnál az albérleten -a legdrágább koli havi 15 320 Ft, a legolcsóbb havi 9 320 Ft. Személyiségedre ráférne egy kis fejlesztés, ki akarod próbálni magad nehezebb terepen és megtanulni, milyen alkalmazkodni más emberekhez, esetleg finnyás vagy

és e tulajdonságodtól megszabadulnál. Ha tán érdekel, milyen hangot hallatnak a kollégiumokban található tűzjelzők az odaégett kaja füstjének érzékelésekor. És ha szeretnéd majd mesélni gyerekeidnek az egykori kolis sztorijaidat. A Neptun felületén belül itt tudsz a várólistára jelentkezni: Neptun – Ügyintézés – Kollégiumi jelentkezés – időszak: Várólistás jelentkezés Az ELTE több kollégiuma közül választhatsz. Többféle szempontot érdemes figyelembe venni mielőtt döntenél, melyiket jelölöd meg első helyen, de tartsd szem előtt: van rá esély, hogy másik kollégiumban kapsz férőhelyet. Ha úgy hozza a sors, akkor sem érdemes szomorkodni, Isten útjai kifürkészhetetlenek ;) Pár ELTE koli a teljesség igénye nélkül, érdemes rájuk guglizni ● Ajtósi Dürer sori Kollégium (ADK) 270 férőhely, 2 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 12 320 Ft ● Damjanich utcai Kollégium (DUK) 170 férőhely, 2-3-4 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 10 320 Ft ● Hotel Griff Junior (GRIFF) 570 férőhely, 3 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 10 320 Ft ● Kerekes Kollégium (KUK) 400 férőhely, 3 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 10 320 Ft ● Kőrösi Csoma Sándor Kollégium (KCSSK) 1177 férőhely, 2-3 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 15 320 Ft ● Nándorfejérvári úti Kollégium (NFK) 100 férőhely, 2-3 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 12 320 Ft ● Vezér úti Kollégium (VUK) 353 férőhely, 2-3-4 ágyas szobák, havi kollégiumi díj 9 320 Ft A várólistás jelentkezések bírálása január 22-től folyamatos. A várólistára való jelentkezéssel kapcsolatos kérdéseiteket a elnok@kolhok.elte.hu email címre írjátok meg! A Kollégiumi Szolgáltató Központ felvételi szabályzatára guglizz rá, ott megtalálod, milyen papírok kellenek a jelentkezéshez. Ha kipróbálnád magad kollégistakánt, hajrá! Szűr Gábor

7.


H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

GYAKORI KÉRDÉSEK Kedves Hallgatótársak! Ismét eljött egy új félév, lezárult egy választékos jelzőkkel illethető vizsgaidőszak. Mindenki túlélte? Remek! Remélem összeszedtétek az energiáitokat a regisztrációs héten, s a tárgyfelvétel is sikeresen megtörtént.

A versenyjelentkezés zárulásával utólagos kurzusfelvételre és -leadásra február 23-ig van lehetőségetek elektronikus kérvény formájában, a Neptun-Ügyintézés-Kérvények fül alatt. Az önköltség befizetésének határideje március 15. Záróvizsgára való jelentkezésre február 28-ig, kizárólag elektronikus kérvényben van lehetőség. A legtöbb észrevételetek a vizsgaidőszak alatt a számonkérés tartalmára vonatkozott. Beszéljünk hát egy kicsit többet erről, hallgatói jogokról, oktatói jogokról és mindkét fél kötelezettségeiről! Az a szó, hogy tematika, talán mindenki Neptunjában előfordult már, ám csak kevesen kattintanak rá. A tematika többre hivatott, mint az órák címeinek felsorolása. Ez egyfajta biztosítékrendszer mind a hallgatók, mind az egyetemi oktatók számára. A HKR rögzíti, hogy a tematikát a kurzus teljesítéséhez szükséges szakirodalmak megjelölésével el kell juttatni a hallgatókhoz, valamint tájékoztatást kell adni arról, hogy miként lehet az adott tanegységet teljesíteni. A vizsga meghirdetésének időpontjában a tételsort, vagy a pontos követelményrendszert közzé kell tenni. Ez azt jelenti, hogy a vizsga meghirdetésétől kezdve a tanegység teljesítésének feltételein nem lehet változtatni és a kihirdetett követelmények, legyen az kurzus gyakorlat vagy előadás, mindenkire egyformán érvényesek.

8.

Az OHV-ban nem véletlenül van benne a „Mennyire lehetett információt szerezni az értékelésről?” kérdés sem. Pontosan ezt az átláthatóságot szolgálja a vizsgabetekintés és a kurzuskövetelmények időbeni kihirdetése. Fontos azonban, hogy ezzel a joggal tisztában legyünk és éljünk, ha rossz érdemjegyet kapunk, attól még ne adjunk erre a kérdésre kevés pontot az oktatónak! A tematikában foglaltak tehát egyfajta hivatkozásként, mankóként állnak a hallgatók és az oktatók rendelkezésére. Ha valamelyik oktató nem készített ilyet, kérjétek meg rá, hiszen ez az ő érdeke is. A továbbiakban jöjjön néhány általános infor-

máció a félévvel kapcsolatban! Gyakorlatok esetén a foglalkozások ¼-éről lehet igazolás nélkül hiányozni. Ez a kitétel laborra nem vonatkozik. Általánosságban viszont nem lehet olyan követelményeket támasztani, ami a gyakorlatok több mint ¾-én való részvételt írja elő. Gyakori kérdés még az átsorolás. Az átsorolási időszak mindig tavaszi félév után esedékes. Minek is kell megfelelni az átsorolás elkerüléséhez? Először is a 2016/2017-es tanév előtt felvetteknek az utolsó két aktív félévük alatt teljesíteni kell legalább 27 kreditet. Ebbe a kreditértékbe a vizsgakurzusok teljesítése is beleszámít. A 2016/2017-es tanévben vagy azt követően felvettek számára ez a kreditmennyiség 36-ra módosul. Ezen felül el kell érni a szükséges tanulmányi átlagot, ami osztatlan tanárszak esetén 2.5, bármely más képzés esetén 2.25. Fontos hangsúlyozni, hogy itt egy VAGYLAGOS kitétel áll fenn. Tehát ha már vagy a szükséges kreditérték, vagy az elvárt átlag egymást követő két aktív félévben nem teljesül, akkor lehet átsorolásra számítani. De milyen lehetőségek vannak akkor, ha már megtörtént a baj? Ebben a félévben május 15-ig lehet kérvényezni az önköltségfizetés alóli mentességet. Minden félévben lehetőség nyílik önköltségcsökkentést kérni. A kérelem elbírálásában számít a tanulmányi átlag, az eddigi elégtelenek száma, a háromszori tárgyfelvételek száma. Az alapfeltételek: a kreditekkel súlyozott tanulmányi átlaga az előző két aktív félévét tekintve mindkettőben legalább 4,0 legyen. A kedvezmény igénylésére kérvényt kell benyújtani az oktatási dékánhelyetteshez, a szorgalmi időszak első hetének végéig. A kérelmekről a kari Tanulmányi és Oktatási Bizottság dönt a szorgalmi időszak második hetének végéig. Mindenkinek hasznos és kreditekben bővelkedő félévet kívánok! :) Németh Prátpál Mirtyll


S PORT

OLIMPIA VAGY NOLIMPIA? 2018. február 9-én rajtolt a XXIII. téli olimpia a dél-koreai Phjongcshangban. Az Olimpiák kezdetén mindig felmerül, hogy létezik-e még az Olimpia szellemisége, amit Pierre de Coubertin álmodott meg, amikor elindította az újkori olimpiákat. Nézzük meg az elmúlt pár évet!

A XXIII. téli olimpián nem lehet ott Oroszország a szervezett doppingolás miatt, ezt a döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság decemberben hozta és a fellebbezések után is helyben hagyta. 169 orosz sportolónak lehetősége van elindulni, de nem a saját nemzeti zászlaja, hanem az olimpiai lobogó alatt. Ez az elmúlt évek legszigorúbb döntése. Ma már minden csak a doppingról szól? Az elmúlt 2 évtizedben rengeteg nagy doppingbotrány rázta meg a sportot, a ros�szmájú kijelentések szerint ma már nem is a sportolók versenyeznek, hanem a tudósok, hogy ki tud jobb és nehezebben kimutatható szert gyártani. Pierre de Coubertin azt mondta: „A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal,

az igyekezet, az akaraterő, a kitartás a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól!” Ez mennyire érvényesül a mai játékokban? Hány sportoló mentené meg társát, ha a másik bajba kerülne? Minden megnyitó ünnepségen a sportolók esküt tesznek, hogy be fogják tartani a szabályokat, igazi sportemeberhez méltón fognak viselkedni, ám természetesen ezt nem mindenki tartja be, de minden olimpia előtt/alatt vannak, akiknek még mindig számít a fent idézet magasztos gondolat. Nézzünk erre néhány példát! 2006-ban Torinóban Sara Renner élen tartotta csapatát a női sprintfutás váltójában, amikor a bal síbotja eltört. Ezt a nehézség legyőzhetetlennek tűnt, amikor a pálya széléről egy férfi lé-

pett elő és síbotot adott Renner kezébe. Ezután Renner tovább tudott versenyezni, és remek verseny után Kanada ezüstérmet szerzett. A férfi Bjoernar Haakensmoen, aki a negyedik helyen végző norvég csapat edzője volt. Ezután Haakensmoent hősként ünnepelték Kanadában, és több újság a TAKK! (norvégul köszönjük) szalagcímmel jelent meg. Haakensmoent a verseny után pár nappal a következőt nyilatkozta egy napilapnak: „Hiszen valamennyien az olimpiai szellemet igyekszünk követni. Ha az ember győz, de nem segít valakin, akin segítenie kellene, ugyan miféle győzelem az?” Vegyünk egy másik példát: Sárosi Laura 2016-ban egy rioi kvalifikációs versenyen odaadta váltó cipőjét az ellenfelének, aki így folytatni tudta a versenyt, amit végül Schnaase nyert. A meccs után felmerült, hogy Laura szabadkártyával vehet részt a 2016-os nyári olimpián, de végül sikerült kvalifikálni magát, így alanyi jogon vehetett részt rajta. Megnyugtathat minket a tudat, hogy tényleg vannak, akik még komolyan veszik az olimpia szellemiségét. De vajon kik vannak többen? Több doppingbotrányról hallani, mint sportszerű cselekedetről, és talán ez nem a média torzítása miatt van, mert mai világban annak is hírértéke van, ha valaki jót tesz. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy érdemes-e a mai világban olimpiát tartani. Mennyire torzult el az évek során az olimpia, egyáltalán lehet-e még „Olimpiai Játékok”-nak nevezni az eseményt? Dél-Korea és Észak-Korea egy zászló alatt vonult be a 2018. február 9-i megnyitón és közös női jégkorongcsapatot indítanak Phjongcshangban. Ezek a kis eredmények azt az érzést kelthetik bennünk, hogy az emberek néha – még ha kevés időre is – képesek félretenni az ellentéteiket. Louis Zamperini azt mondta: „Az olimpiai szellem olyan, akár a szél. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Érzed jelenlétének erejét. Élvezed elhaladásának következményeit. Aztán emlékké válik, a dicsőség napjainak visszhangjává.” Nincs más hátra, mint bízni abban, hogy a XXIII. téli olimpia botrányoktól mentes lesz, és minél több nagyszerű eredményt és tiszta játékot láthatunk majd. Horváth Luca horvath.luca@nyuz.elte.hu

9.


Kรถve

t! e k n i ss m


TUDÓSÍ TÁ S

LAS VEGAS – MÁSFÉL NAP AZ IGAZI SIN CITYBEN Úgy gondolom, hogy Las Vegas egy olyan város, amiről mindenkinek van egy véleménye. Ez a vélemény persze a skála teljes egészén mozoghat, de semlegesen nem hagy senkit, legfeljebb ambivalens érzéseket kelt. A semmi közepén, a földből kinőtt, neonfényekben tündöklő, testet öltött hedonizmus engem is hívott, hát mennem kellett. Az esős New Yorkban repülőre szállva 6 órányi út várt ránk, majd a gépből kiszállva meg is csapott minket a forró, száraz, sivatagi levegő. Az igazán türelmetlenek számára már a reptéren is játékgépek sorakoztak, de mi csak minél előbb el akartunk jutni a szállásunkat adó Stratosphere Hotelig. A hőség továbbra sem csillapodott, így egy burger befalása után inkább gyorsan nyugovóra tértünk. Másnap reggel kezdtük csak felfogni a körülöttünk lévő világot, és merészkedtünk ki a környékre reggelizni. Végül megállapodtunk abban, hogy a nyolcadik emeleti, tetőtéri medencénkben minden bizonnyal jobb idő van, így ott töltöttünk el néhány órát. A következő oldal tetején látható kép erről a szintről készült, kontraszt pedig van bőven. Azt ugyan nem tudom, mikor épültek az előtérben látható motelek, de annyi biztos, hogy láttak már jobb napokat. Van valami groteszk abban, ahogy a Las Vegas Strip-re keresztelt fő utca égbe meredező, fényűző kaszinói mögött egy letűnt kor tetemei oszlanak a tűző napon. 1. Egészségügyi javaslatok ide vagy oda, nem volt sok időm a városban, így a kora délutáni kánikulában útnak indultam a belváros, vagyis Old Vegas felé, néha hátrasandítva a vállam felett az 1996-ban megnyitott Stratosphere 350 méteres tornyára. Egészen elképesztő módon ez az épület az Egyesült Államok nyugati felén a létező legmagasabb, még San Francisco Transamerica piramisát és a los angelesi

bankszékházat is megelőzi. Sajnos mindenen spórolva sem jutottunk fel a kilátóig, mindenesetre iránytűnek tökéletes volt, ugyanis a város majd' minden pontjáról látható. 2. Európaiként szokatlan óvárosról beszélni egy olyan település esetében, amely 1905-ben alapult, de Las Vegasban a Fremont Street tekinthető annak. Nevada meglehetősen félvállról vette a szerencsejátékok szabályozását, így viszonylag hamar megjelentek az első játéktermek, a Hoover-gát építésekor, a harmincas években pedig bőven akadt játékos a munkások között. A második világháború után a város neve egybeforrt a kaszinókkal és a fényűzéssel. Amikor 1989-ben a The Mirage Casino távolabb épült az új Strip-re, az éjszakai élet kifelé tolódott, de ma is roppant érdekes a belváros, később külön cikket írok róla.

3. Visszafelé haladva úgy döntöttem, nem a Las Vegas Boulevard-on sétálok végig, inkább keresztül vágok pár mellékutcán. Amint azt már sejtettem, itt véget ért a pompa, a belvá-

rost és az új csodakaszinó-utcát egy 3 km hos�szú városrész választja el, amelyben egymást érik az olcsó tetováló szalonok, zálogházak, még bezárás előtt álló vagy már apokaliptikus állapotú motelek, valamint közöttük hordában cirkáló hajléktalanok, akik közül feltehetően nem egy itt szórta el a maradék pénzét. Egészen abszurd képet fest, ahogy a háttérben tornyosuló színes tornyok előterében emberi roncsok csoszognak az üvegszilánkkal teleszórt, forróságtól vibráló betonon.

4. Dél felé haladva, a Stratosphere-t elhagyva buszra szálltunk és irány a Strip. Jobb oldalon a korábban említett Mirage emelkedik ki a mesterséges oázisból, korához képest meglepően impresszív küllemével.

5. A Strip szívében leszállva szembe találjuk magunkat a Paris hotellel. Mindössze 18 éve készült el ez a monstrum, utcafrontján pedig egy 1:2 arányú Eiffel szobor áll, melyet eredetileg az igazival megegyező méretű replikának szántak, de az már zavarta volna a közeli reptér forgalmát.

6. Néhány vadiúj kaszinót elkerülve az egyik kereszteződés "sarkában" a nem túl sok kreativitással elnevezett New York New York szálloda és kaszinó található. Nos, ez kifejezetten az a komplexum, ami a legkettősebb érzéseket váltja ki az emberből. Egyrészt színpompás és izgalmas, másrészt iszonyú random és

12.


T U D Ó S Í TÁ S

groteszk, pláne az eredeti látványa után, ahogy minden New Yorkra jellemző dolgot besűrítettek erre a néhány ezer négyzetméterre és az egész tetejére még rádobtak egy hullámvasutat. Mert az kell oda...

7. Az október elseje óta baljós Mandalay Bay mellett elsétálva, a város déli végéhez érve, szó szerint, ahol a reptér kerítése kezdődik találjuk a híres-neves Welcome to Vegas táblát. Ami azt illeti, meglehetősen pindurka a jelenség, cserébe több tucat turistát találunk előtte a nap minden időszakában. 1959 óta áll a helyén, így a város szimbóluma lett, talán ezért érdemes eljönni idáig, ha másért nem.

8. Visszabuszozva a Strip közepére, eltöltöttünk egy kis időt a Belaggio híres szökőkútjának vízjátékát csodálva. Bár a környezetében akad pár furcsaság, számomra ez a kaszinó nézett ki a legkulturáltabbnak a "régi nagyok" közül.

9. Néhány filmből már ismerős lehet az 1966ban elkészült, római stílusú Ceasars Palace. 28.000 négyzetméterével és közel 4000 szobájával a legnagyobbak egyike- hozzájárulva ahhoz, hogy a bőség miatt Las Vegasban viszonylag olcsó a szállás-, és folyamatosan bővítik. Emellett a póker-világbajnokság kizárólagos helyszíne, és a hozzá tartozó Colosseumban világsztárok adnak elő napról-napra.

10. Sokat gondolkodtam, hogy milyen képet szúrjak be utolsónak, végül a mindössze 9 éve megnyitott, 64 emeletes Trump toronyra esett a választásom. Ugyan az elnök legalább annyira megosztó, mint ez a város, de a nevét viselő torony egyszerűsége mellett hordoz egy zsenialitást is, ez pedig az elhelyezése. Kicsit meghökkenve konstatáltuk, hogy nem közvetlenül a kétszer négy sávos út mellé épült, a többi kaszinóval egy vonalban, hanem voltaképp egy mellékutcában. Másnap, akkor már a bérelt kocsival áthajtva a zebrát pótló gyalogos hidak alatt realizáltuk, hogy miért ott van. A Las Vegas Strip ugyan jórészt egyenes, ám félúton van benne egy törés, és enyhe jobb kanyar után folytatódik. Ezt a kanyart kihasználva építették a hotelt oly módon, hogy a városba dél felől autóval behajtók biztosan pontosan szembe találják magukat a toronnyal, a TRUMP felirat pedig mérföldekről látható legyen, amolyan Mordor szemeként pásztázva a sétányt. A cikk elsőként a huntasztikus.blog.hu-n jelent meg. Luczi Richard József luczi.richard.jozsef@nyuz.elte.hu

13.


INTE RJ Ú

INTERJÚ A BAGÁZZSAL A BAGázs Közhasznú Egyesület két munkatársával, Lőrincz Borcsával, a dányi gyerekprogramok koordinátorával és Benedek Borival, a jogklinika és az adósságkezelő programok vezetőjével beszélgettünk a szervezet tevékenységéről és az önkéntességről. Kérlek, néhány szóban mutassátok be a BAGázst azoknak, akik még nem hallottak róla! Bori: A BAGázs Közhasznú Egyesület egy civil szervezet. Két romatelepen (Bagon és Dányban) dolgozunk, ahol különböző programokon keresztül segítjük az ott élők integrálódását. Borcsa: Úgy gondoljuk, hogy mindkét oldalon kell változtatni ahhoz, hogy a romák integrációja megvalósuljon, ezért nem csak a telepeken élők fejlesztésével foglalkozunk, hanem a többségi társadalomra is igyekszünk hatni, elérni, hogy befogadóbb legyen.

Ti hogyan kerültetek a BAGázshoz? Borcsa: Nekem nagyon sok ismerősöm önkénteskedett itt, a BAGázs indulásától kezdve, Facebookon láttam, hogy részt vesznek ebben. Ennek hatására mentem el hat éve először egy nyári táborba; öt éve kezdtem el rendszeresen önkénteskedni, fél éve pedig munkavállaló vagyok a szervezetnél. Bori: Barátnőim önkénteskedtek az IKSZben (Iskolai Közösségi Szolgálat), és mindig nagyon jókat meséltek, úgyhogy idővel én is kedvet kaptam ehhez. A környezetetekben hogyan reagáltak, amikor megtudták, hogy itt kezdtetek önkénteskedni? Borcsa: Nekem lassan mindenkim itt önkénteskedik, úgyhogy mondhatjuk, hogy elég jól… De viccet félretéve, engem nagyon támogatott a családom, egyáltalán nem lepődtek meg, tudták, hogy régóta érdekel a téma, ezzel akartam foglalkozni. Most már sok év eltelt, amióta elkezdtem, és valamilyen formában szinte az összes ismerősöm bevonódott. Bori: Én is támogató közegben vagyok, bár

1 4.

a szüleim kicsit meglepődtek, mert most nyáron végeztem a jogon, és talán nem arra számítottak, hogy jogászként a BAGázsban fogok dolgozni, de végül is örülnek neki. Milyen nehézségekkel szembesültök a munkátok során? Bori: A jogklinika programon belül a legnagyobb nehézséget a – még számomra is – a rettentő bonyolult hivatalos eljárások és bürokratikus rendszerek jelentik. Amikor még nekem is nehezen érthető valami, akkor nagyon nehéz megnyugtató magyarázatot adni olyan embereknek, akik még a nyolc általánost sem végezték el. Borcsa: Nagyon sok fronton dolgozunk egyszerre, a telepiekkel, az önkéntesekkel és a helyi intézményekkel együttműködve, és mindenütt mások a nehézségek. Amíg a gyerekprogramban voltam önkéntes, addig az volt kihívás, hogy a gyerekeknek, akikkel dolgozunk, többnyire nem erőssége a szabálykövetés, gyakran nehezebben kezelhetők. Programfelelősként foglalkozom az önkéntesekkel, emellett pedig motiválni kell a gyerekeket és a szüleiket, hogy eljárjanak a foglalkozásokra, és a helyi intézményrendszer elvárásainak is igyekszünk megfelelni az együttműködés sikerének érdekében. A telepiektől milyenek a visszajelzések? Szívesen vesznek részt a programokban? Bori: Szerintem igen. Néha vannak nehezebb időszakok, szituációk. Dányban például már egy éve dolgozunk, és még mindig várják az ottaniak, hogy mikor viszünk bútort, mikor építünk kerítést. Ilyenkor újra és újra el kell mondanunk, hogy mi nem azért vagyunk itt, hogy adományozzunk, ha esetleg egy cég felajánl ilyen segítséget, akkor együtt építünk, közösen dolgozunk… Az adósságkezelő programon belül különösen az áramhasználat legalizálásában motiváltak a telepiek, hiszen az áramlopás bűncselekménynek minősül, amit igyekeznek elkerülni. Borcsa: Változó a motiváció. A gyerekek szeretnek járni, sokan közülük nagyon szeretik a foglalkozásokat, de ez sokszor csak akkor tűnik föl nekik, ha például egy alkalom elmarad. Ilyenkor nagyon

várják a következő programot, ez azt mutatja, hogy sikerült megszólítanunk őket. Természetesen vannak olyan családok, akiket nehezebb elérni és bevonni, illetve azoknál a programoknál vagyunk nehezebb helyzetben, ahol hosszú út vezet a célig, például felnőttoktatásban a harmadik osztálytól eljutni a nyolc osztály sikeres elvégzéséig nagyon hosszú idő. Ilyen sokáig bennmaradni a programban mindenkitől sok kitartást igényel. Hangsúlyoztátok, hogy nem adományoztok. Miért lett ez ilyen fontos alappillére a tevékenységeteknek? Bori: Úgy gondoljuk, hogy az adományozás alá-fölé rendeltségi viszonyt eredményez: a megajándékozott egyrészt kiszolgáltatott helyzetben marad, másrészt sokkal kevésbé érzi magáénak, amit kapott, mint ha neki is hozzá kell adni valamennyi önerőt. Borcsa: Hosszú távon azt tartjuk célravezetőnek, ha képessé tesszük az embereket arra, hogy ők változtassanak az életükön.

Vannak konkrét eredmények, amiken le lehet mérni a program sikerét? Borcsa: Az eredményeink tudatos mérését csak nemrég kezdtük el, bár próbálkozásaink már korábban is voltak. Az ilyen programokat általában jellemzi, hogy nagyon nehéz a hatásukat pontosan mérni, mert nagyon hosszú távon lehet csak szemmel látható változást elérni – ráadásul a telepen belül is hatalmasak a különbségek az egyes családok között. Sok hullámvölgy is van, ráadásul a nehezen mérhető dolgokban történnek a legnagyobb változások. Nem igazán lehet számokba foglalni egy közösség működését, összetartását, hogy az emberek hogy viszonyulnak egymáshoz. A gyerekprogramok eredményét is csak most kezdjük látni, amikor lassan kilépnek az általános iskolából a mentoráltjaink, és nekik igyekszünk megfelelő középiskolát találni, illetve támogatni őket abban, hogy leérettségizzenek, vagy szakmát szerezzenek. Bori: Tavaly év végén Bagon és Dányban is végeztünk egy alapfelmérést. Bagon a hetven házból majdnem ötvenet elérünk a


T E R MÉS ZET - T U D O M Á N Y - T EC H NI KA programjainkkal, ott már a munkanélküliség is jóval alacsonyabb, mint Dányban. A munkaadók sztereotípiáival mennyire nehéz megküzdeni? Bori: Rengeteg munkáltatóval vagyunk kapcsolatban, akiknek nagy szükségük van munkaerőre. A nehézséget nem a sztereotípiák okozzák, hanem az, hogy a telepiek többségének alig van munkaszocializációja, így alapvetőnek tűnő dolgokat is meg kell tanítani nekik. Ezzel kapcsolatban is tervezünk egy csoportos foglalkozást, illetve májustól egyéni mentorokat is keresünk majd a munkavállalók mellé.

A másik oldalról is látszik eredmény? Csökkennek vajon a többségi társadalom előítéletei? Borcsa: Tény, hogy a hozzánk érkező önkéntesek többnyire eleve nyitottabbak, nem feltétlenül azokat érjük el, akik sok negatív élménnyel vagy előítélettel rendelkeznek. De az önkénteseink többsége pozitív élményekről számol be, jelenlegi munkavállalóink jó része önkéntesként kezdte, ahogy mi is, végül sokan évekre elköteleződnek. Az IKSZ-programban résztvevő középiskolás önkénteseink között is sok ilyen van: 50 óra közösségi szolgálat lenne nekik kötelező, de végül gyakran ennek többszörösét teljesítik. Bori: A jogklinika programnak része egy kurzus is, ami szabadon választható tárgy az ELTE joghallgatói számára. A végén rendszeresen az derül ki a visszajelzésből, hogy sok hallgatónak vannak előítéletei, és kicsit tartanak a programtól, de kíváncsiak annyira, hogy belevágjanak, végül pedig sokkal nyitottabbá válnak, sokat változik a hozzáállásuk. Borcsa: Sok olyan embert is elérünk, aki maga nem biztos, hogy részt szeretne, vagy tudna venni a tevékenységünkben, de az önkénteseken keresztül eljut hozzá a hírünk, és akár anyagilag, akár erkölcsileg vagy szakmailag támogatókra találunk bennük. Önkéntesként melyik programokba lehet bekapcsolódni? Borcsa: Jelenleg az Iskolai Közösségi Szolgálatba keresünk önkénteseket, ez a

program a telepen élő 4 és 14 év közötti gyerekeknek szóló csoportos foglalkozásokból áll, és 15 hetes turnusokban zajlik, ez kb. heti három-négy órás elfoglaltságot jelent az utazást is beleszámítva. Kéthetente pedig egy másfél órás esetmegbeszélésen kell részt venni. Bagon a BAGázs konténereiben, Dányban pedig az iskolában tartjuk az alkalmakat. Egy-egy csoportot 1-2 felnőtt önkéntes (ide várjuk egyetemisták jelentkezését), 2-6 középiskolás és 5-10 gyerek alkot, illetve a telepeken élő kollégáink, a helyi koordinátorok segítik a munkát. Elsősorban olyanok jelentkezését várjuk, akik szeretnek gyerekekkel foglalkozni, jó, ha esetleg tapasztalatuk is van ebben, de persze a gimnazistákkal is meg kell találni a hangot, hiszen az ő támogatásuk is a csoportvezető feladata. Ettől eltekintve nincs semmilyen előfeltétel, a program indulása előtt tartunk egy háromnapos képzést, ahol igyekszünk felkészíteni az újoncokat a feladatra. Persze nagy előny, ha valaki tanult pedagógiát, de rengeteg területről érkeznek az önkénteseink, egyáltalán nem követelmény az ilyen irányú képzettség. Mi a tapasztalatotok, milyenek az újonnan érkező önkéntesek első benyomásai? Bori: Amikor először járnak a telepen, akkor a legtöbben megdöbbennek, mert nincsenek hozzászokva az ottani körülményekhez. A képzésen rengeteg szituációs játékot játszunk és módszertant is tanítunk, igyekszünk felkészíteni az újakat a tapasztalt önkéntesek és a helyi koordinátorok segítségével. Borcsa: Most indult újra pedagógiai módszertani csoportunk, amelyben főleg tapasztalt önkéntes pszichológushallgatók dolgoznak, ők igyekeznek biztosítani, hogy komolyabb pedagógiai-pszichológiai hátteret is adjon a képzésünk, megismerjük a gyerekek életkori és körülményeikből adódó sajátosságait. Tanárszakos hallgatónak vajon mennyire ad releváns tapasztalatot az önkéntesként végzett munka arra az esetre, ha később roma gyerekekkel találkoznak a közoktatásban? Borcsa: A legtöbb tanár nincs felkészülve a hátrányos helyzetű gyerekek problémáinak kezelésére. Önkéntesként az iskolai nyomás nélkül, szabadon ismerkedhetnek a hallgatók a gyerekekkel és a hátterükkel. Biztos vagyok benne, hogy minden helyzetet sokkal könnyebb kezelni, ha jobban ismerjük a gyerekek körülményeit, így nagyobb empátiával tudunk hozzájuk fordulni.

Nektek önkéntesként mi volt a legnagyobb élményetek? Bori: Nekem az volt az első meghatározó élményem, amikor az IKSZ-ben először önkénteskedtem, és egy óvodás csoporthoz kerültünk. Felkészítettek minket, hogy kicsit rosszcsontok a gyerekek, de amikor beléptünk Bagon a konténerbe, az összes gyerek kiabálni kezdett, hogy „Fúj, nem játszunk veletek!”, mert nagyon ragaszkodtak ahhoz a csapathoz, akik korábban foglalkoztak velük, és őket várták volna. Először sokkoló volt a reakció, de később nagyon jól alakult a viszony, és jó volt látni, hogy másfél év közös munka után mennyit fejlődtek. Borcsa: Annyi történetem van, hogy nem tudok választani, inkább egy általános érzést tudnék megfogalmazni, ami nem csak az én saját élményem, hanem nagyon sokan érzünk így… A legtöbben úgy érkezünk ide, hogy segíteni akarunk a cigány gyerekeken, de idővel rádöbbenünk, hogy mi is rengeteget kapunk tőlük. A legtöbb önkéntesünknek például azon túl, hogy fejlődnek a konfliktuskezelésben, nagyon megnő az önbizalma is. Az a befogadás és szeretet, amit a telepen lehet megtapasztalni, átformálja az ember felfogását az integrációról.

Tóth Teodóra toth.teodora@nyuz.elte.hu Az önkéntességről, illetve az aktuális felhívásokról itt olvashatsz részletesen: http://bagazs.org/onkentesseg Hogyan jelentkezhetsz? Küldd el nekünk az onkentes@bagazs.org email címre az önéletrajzodat! A levél tárgya legyen: „IKSZ önkéntesjelölt”! Jelentkezési határidő: 2018. február 20. Ha bármilyen további kérdésed van, tedd fel nekünk bátran írásban az info@bagazs.org e-mail címen!

15.


HELY VE K TO R & KR I T I KA

BORS GASZTROBÁR A STREETFOOD-SZENTÉLY A koleszosok/albérletben lakók legnagyobb kérdésköre kétségtelenül a „Mit együnk?”. Az igények persze adottak: legyen jó minőségű, de olcsó és gyorsan beszerezhető is. A Bors már 2012 óta ezt a három igényt elégíti ki, és hozzáad egy kimondatlant is: hogy jól érezzük magunkat közben. A Bors az a hely a Kazinczy utcában, ami előtt az a hatalmas tömeg áll. Mindig. Az emberek egyik fele sorban áll, hogy leadja a rendelést, a másik fele pedig boldogan szürcsöli papírbögréből a levesét, vagy majszolja a bagettjét, miközben telt férfihangok kiabálnak neveket odabentről, mintha egy boxmeccs versenyzőit konferálnák fel – ilyenkor próbálják a nagy tömeggel tudatni hogy kinek készült el a rendelése. Ezt csak az szakítja meg, ha a pultos felvesz egy rendelést, és hangosan közli a többiekkel a tartalmát, például így: „Egy Foki-broki és egy Barack Obama rendel!”, mire a lelkes dolgozók „Igenis!” felkiáltással nyugtázzák a dolgot, majd újabb „boxolónév” következik. Egyszóval a kialakult miliő nem az, ami mellett az ártatlan járókelő csak úgy szemrebbenés nélkül elsétál. Azok, akik ráadásul még éhesek is, és kivárják a hosszú sort, biztosan nem csalódnak. A Star Wars-téma alapján berendezett helyiség, bár aprócska, tele van pozitív energiával a borsos-fiúk folyamatos jókedve és a megállás nélkülszóló rap-muzsikáknak köszönhetően. Amíg a sorunkra várunk, elmélázhatunk a falra festett ínycsiklandó kínálaton, amelyben a

leveseké és a bagetteké a főszerep, de tésztát, salátát és desszertet is választhatunk, szörppel. Akárhogy is döntünk, úgy nem érdemes meghalni, hogy a klasszikus leves-bagett kombót nem próbáltuk. A személyes ajánlatom egy gazdag raguleves a naponta változó kínálatból, édesszájúaknak pedig az örökzöld „Túrórudi DE leves”. Igen, a Borsban standardnak számít, hogy XY szilárd ételt levesként árulják – ami ráadásul még finom is –, ahogy az is, hogy a leveskínálat fele hideg/édes, fele pedig meleg/sós. Bagettből vannak fix ajánlatok és egy hetente változó kínálat. A fent említett „Barack Obama” bagett természetesen a benne lévő sárgabarackról kapta a nevét, és személyes kedvencemmé vált, miután először heti bagettként kóstoltam, fél évvel később pedig az állandó kínálat része lett. Kezdő Bors-bagett-evőknek viszont minden Bors-szakértővel egyetértve én is a „French ladyt” ajánlanám, ami házi besamellel, pácolt csirkével, málnás lilahagyma lekvárral és edamival készül. Szerencsére a srácok folyton pörögnek, így viszonylag hamar sorra kerül az ember, és mindig kedvesen fogadják, csak sajnos kártyával nincs lehetőség fizetni. Viszont rettentően há-

MURAKAMI HARUKI, HIPER-/SZÜRREALIZMUS 1949-es születésű, japán nemzetiségű író. Könyvei a '80-as években váltak ismertté Amerikában. A leghíresebb alkotásait a ’90-es években adták ki, hazánkban, magyar nyelven viszont még csak nemrég lettek kaphatók. A hiper-/szürrealizmus szinte összeegyeztethetetlen műfajnak hangzik, de az ellentétek kiegészítik egymást, teljessé teszik egymás hiányosságait. A hiperrealisztikus leírás párosul az abszurd és szürreális elemekkel. Hogy milyen szürreális jelenségekről is beszélek? Egy novellában például egy elefántgyár munkásának történetét meséli el. „Ez az író, akinek olyan depressziós írásai vannak?” Valóban, Murakami Haruki nem szokott vidám témákat választani. Gyakran kerülnek olyan események a középpontba, amelyek negatív élethelyzetekhez kapcsolódnak. Ez sokaknak nem nyeri el a tetszését, mert így

16.

a könyv/novella hangulata is melankolikus, lehangoló lesz. Az álom és ébrenlét, a valóság és a szürreális elemek gyakori, és nem mindig behatárolható váltakozása miatt az olvasónak néha nehézséget okozhat, hogy meghatározza, hol, mikor és miért történnek a dolgok. Aki valamilyen jellemfejlődéssel járó történetet vár, azt itt nem találja meg. A szereplők egyike sem fejlődésen, hanem változáson megy át, amit a kellemetlen események idéznek elő. Ezek ellenére kellemes, elgondolkodtató olvasnivalók. Gyakran szórakoztató, gondolatébresztő fordulatokban és eseményekben gazdagok. Ettől lesz izgalmas, a késleltető jelenetektől pedig még jobban várjuk az események fejleményeit. A főszereplőkkel gyorsan azonosulni tudunk,

lásak tudnak lenni, ha veszed a fáradságot, és aprópénzzel fizetsz. További meglepetés volt még számomra, hogy amikor rendszeresen elkezdtem járni hozzájuk, nem sok idő kellett, és – az állandó tömeg ellenére is – a nevemen szólítottak. Bár a leglényegesebb az étel, arról nincs sok egyéb mondanivalóm; akárhányszor náluk jártam, mindig finomakat ettem, és jóllaktam. Talán egyszer történt, egy sörös leves esetében, hogy nem voltam teljesen megelégedve, de, ahogy egy kezdő Borsba járó idegennek mondtam egyszer sorbaállás közben, nehéz olyat választani, ami annyira nem fog ízleni, hogy ne gyere vissza máskor is.

Ha ti is rákaptok az ízére, és rendszeres Borsba járók lesztek, külön ajánlom figyelmetekbe a termoszaikat, amelyeket megvásárolva ugyanazért az árért életed végéig több levest kapsz bele, mint mások a papírpoharukba, egyfajta jutalomképpen a környezetvédelemért. Arrasz Nikolett arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

mert a leíró részek elvezetnek minket a lelkük legmélyebb bugyrág, és a gondolati világukat, a világképüket is áthatóan megismerjük. Míg külsőre átlagemberek, a velük lejátszódó események különlegessé teszik őket. A mellékszereplők személyes történetei gyakran hosszú kitérőket eredményeznek a főcselekménytől, hogy ezáltal új élettörténeteket, érzelmeket, életutakat is megismerhessünk. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, szereted a meglepően furcsa dolgokat, izgalmas történeteket olvasni és vastag könyveket cipelni, akkor ez a neked való! Első falatnak az én javaslatom: Köddé vált elefánt. Az késztetett rá, hogy megírjam ezt, hogy ma reggel is felkelt a kurblimadár, az ablakom alá szállt, és azt a hangot adta ki, hogy „giiii”. Ezen cselekmények következtében az írásokra 5 kurblimadarat adok az ötből. Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu


S OROZAT LÖVŐ & K R ITI KA

THE WALKING DEAD 8. ÉVAD EZ MÁR NEM AZ A SOROZAT Amikor a viszgaidőszakban már teljesen kifogytam a tevékenységekből, amiket tanulás helyett végezhettem, úgy éreztem, ideje befejezni, amit elkezdtem. Ideje megtennem a lehetetlent. Ideje megtennem azt, amitől a mérhetetlenül unalmas epizódok eltántorítottak: befejezni a The Walking Dead 8. évadát. Amikor néhány éve elkezdtem nézni, számomra a The Walking Dead jelentette a kiszakadást az akkori kereskedelmi televíziózás mételyéből. Akkor tanultam meg, hogy létezik sorozat a Barátok Közt-ön és az Így jártam anyátokkal-on kívül is, csak hát nem a tévében kellett volna keresgélni… De maradjunk az eredeti témánál! Szerintem lesznek enyhébb spoilerek, úgyhogy aki még nemigen tart itt a sorozatban az lapozzon tovább, vagy valami. A hetedik évad izgi befejezése után gyermeki lelkesedéssel vártam az előre megígért aljas, véres, kegyetlen leszámolást Negan és Rick pereputtya között, de hiába. Az évadnyitó semmilyen általam felállított mércét nem ugrott meg, volt lövöldözés meg jó sok zombi, de „nem ez volt megbeszélve”! Na mindegy, gondoltam, majd biztos bepörögnek a dolgok, csak hát azon kaptam magam az évad utolsó előtti részére, hogy még mindig nem nagyon történt semmi.

Amíg Negan csapata próbál kiszabadulni a kutyaszorítóból, amibe az első részben kerültek, egyre nagyobb szerepet kap a sorozatban Eugene, akire Negan maga bízta rá a feladatot, hogy találjon ki valamit, amivel eltűntetik azt a rengeteg zombit, aki az ajtajuk előtt kopogtat. Végigkísérjük tehát Eugene vívódását a barátai, illetve a saját élete között, aminek az lesz a kimenetele, hogy rájövünk, ez a karakter még mindig ugyanaz a gyáva féreg, mint akit a felbukkanásakor megismerhettünk. Ebben a tempóban követték egymást az

WASS ALBERT – KICSI ANNA SÍRKERESZTJE Bár nem műelemzést írok, kötelességemnek érzem, hogy egy pár aprósággal kicsit megismertessem az olvasókat, tekintve hogy Wass Albert sokak számára talán teljesen ismeretlen. De nem is véletlen, hogy egy erdélyi nemesi család sarját, akinek gyakorlatilag az összes műve a háborúról és annak következményeiről szól, nem nézték jó szemmel a XX. század második felében Magyarországon. 1945-ben született Valaki tévedett című novellás kötete, ebben van a Kicsi Anna sírkeresztje című novella is. Bár (mint már említettem) Wass Albert majdnem összes műve kapcsolódik valahogy a háborúhoz, ez a novelláskötet talán az egyik legerőteljesebb alkotása ebben a témában. Persze gondolhatják az olvasók, hogy minek nekünk még egy háborús kötet, amikor már annyi regény, vers, novella, kisregény és persze film született a témában, és már inkább felkötnék magukat, mint hogy még egy novellát elolvassanak ebben az enyhén szólva lehangoló témában. Én mégis csak bátorítani tudok mindenkit,

hogy olvassa el legalább ezt az egy novellát. Többre nem is kell buzdítanom, mert ha ezt az egyet elolvassa valaki, garantálom, hogy nem fogja abbahagyni a Wass Albert-művek „falását”. Felmerül a kérdés: mégis miben más Wass Albert, mint a többi szerző, mi miatt kéne elolvasni a műveit? Legfőbb „különleges képessége” egyrészt a fantasztikus írásmódja, amelytől az erdélyi táj megelevenedik, fenyőillattal telik meg a levegő, és az ember látja maga előtt a végtelen hegyeket, a másik pedig (és most inkább erre fókuszálnék) biztos hite az emberek jóságában, ami áthatja műveit. Hiába történnek szörnyűségek a világban, az emberek

epizódok az évadzáró előtt. Jól látjátok, Rickékről még egy szót sem ejtettem, ugyanis tényleg nem csinálnak semmit. Előkészítenek ezt-azt, mennek ide-oda, sétálgatnak itt-ott, Ezekiel bíztatja a népét, Carol még mindig egy undok, de badass néni, és ennyi. Joggal vártam el tehát az évadzárótól, hogy üssön, és a vége felé elég izgalmas is lett az egész, de hamar rájöttem, hogy kutyából nem lesz szalonna, és az a mérhetetlenül pofátlan időhúzás, amit az egész nyolcadik évad alatt tapasztaltam, itt is előjött. Mikor Rick és Negan az utolsó öt percben végre egymásnak estek, már kezdtem dörzsölni a tenyerem, hogy végre megkapom azt, amire több hete várok, de tévedtem. Sőt, ez az évadzáró szerintem az évadzárok történetében a legaljasabbak és legunalmasabbak egyike, és az az érzésem, hogy annak a bizonyos karakternek a halála, amivel lezárult az évad, csak azért következett be, mert a kedves készítőknek nem volt jobb ötlete, és „miért ne öljünk meg valakit, aki már úgyis elég sok embert irritál?” Sajnos nem igazán gondolom azt, hogy ez a sorozat még ugyanaz lenne mit mi megismertünk jó pár éve; lassan érne már egy lezárás, ugyanis nem úgy látszik, hogy ebből még ki tudnának hozni bármi újat. Kíváncsi leszek a következő évadra, de ha minőségileg ugyanilyen lesz, nagyon remélem, hogy az lesz az utolsó. Tóth Bálint toth.balint@nyuz.elte.hu megőrzik jóságukat és igazságérzetüket még akkor is, ha ezzel csak még nagyobb szenvedést vonnak a fejükre. De ezáltal megmarad a tisztaságuk, ami fontosabb a földi szenvedéseknél. Ebben a novellában egy kis erdélyi faluban találjuk magunkat a német és később az orosz megszállás idején. A falu zsidóját és kommunistáját elbújtatják a németek elől, az árva, kicsi Anna gondoskodik róluk. Az egész falu várja a felszabadító orosz hadsereget, viszont amikor megérkeznek, a nép rádöbben, milyen szabadságot hoz magával ez a hadsereg. Azt gondoljuk, ebben a „mai világban” nem könnyű jónak maradni, hiszen annyi kísértéssel nézünk szembe nap mint nap. Egy ilyen, számunkra már elképzelhetetlen világban is, ahol a véleményért kínzás, a cselekedetekért meg egyenesen halál járt, voltak emberek, akik meg tudták őrizni tisztaságukat. Gál Nóra gal.nora@nyuz.elte.hu

1 7.


BELSZÍ N I F E J T É S

STANDARD SUDOKU A Belszíni Fejtés általában Livus reszortja, de most én fogok megpróbálkozni vele. Mivel nem vagyok nagy hozzáértő, ezért most egy alap Sudoku lesz terítéken, illetve hogy próbáljam menteni a menthetőt,lejjebb találtok egy színezőt is. :) A szabályok egyébként a megszokottak, úgy kell beírni a számokat 1-től 9-ig egy oszlopba, sorba, és a vastag keretek közötti 3x3-as területekre, hogy egy szám ne ismétlődjön.

MONDOK EGY Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot, a tanár és a kurzus nevét!

NYEREMÉNYJÁTÉK Beküldési határidő: a megjelenéstől számított következő hét végéig (következő hét péntek 13.00). Ezt, kérlek, tartsátok tiszteletben! A nyertes a nyalókáját az Északi Hallgatói Irodában (É 0.75) nyitvatartási időben veheti át. Nyertesnek az minősül, aki ebben a dobozban látta a nevét.

HETI NYERTESEINK

http://www.asparatu.com/tag/garfield/page/3/

Virág Szabolcs Szinger Árpád Kéri Tímea

18.


M OZIZÓN A & S OROZAT LÖVŐ

A VISZKIS AZ ÉVTIZED MAGYAR AKCIÓFILMJE Komoly érzelmeket váltott ki az emberekből a november végén mozivásznakra került újabb magyar produkció. Mindenkinek volt véleménye róla, akár látta, akár csak tervezte, hogy megnézi. A film a „Viszkis” néven elhíresült bankrabló történetét és életét mutatja be, gyerekkorától egészen az elfogásáig. Ambrus Attila, a „Viszkis” gyerekkori álma volt, hogy profi jégkorongozó legyen. Egy nehéz erdélyi gyermekkor után Magyarországra szökött, és vágya beteljesüléseként bekerült a Dózsa jégkorongcsapatába. Az állampolgárság megszerzéséhez és a megélhetéséhez pénzre volt szüksége, ezért egy veszélyes és sokkal jövedelmezőbb másodállás után nézett. A kezdetben apróbb bankrablások egyre keményebbé váltak. Összességében mintegy 30 intézményt fosztott ki: bankokat, postafiókokat és takarékszövetkezet. A rendőrség tehetetlen volt, semmit sem tudtak az elkövetőről, aki ilyen szempontból profi „munkát” végzett. Hét éven keresztül folyt a macska-egér harc a rendőrség és „Viszkis” között a '90-es években. Végül egy bankrablás után a bűntársa buktatta le, a rendőrség csak így tudta elkapni az ártándi határátkelőhelynél. A közvélemény nagyon felkapta Ambrus Attilát, az emberek szerették, a XX. század Rózsa Sándorát látták benne, aki kijátszotta a rendszert és borsot tört a rendőrség orra alá. Becenevét onnan kapta, hogy a szemtanúk csak annyit tudtak mondani róla, hogy erős alkoholszagot árasztott, ezért a média ragasztotta rá a „Viszkis rabló” nevet. A filmen a történet párhuzamosan fut:

Ambrus Attila vallomásában a saját szemszögéből mondja el az eseményeket a rendőrségi irodában, közben az őt üldöző nyomozó félbeszakítja és rávilágít az ügy másik oldalára, hogy ezek a bűncselekmények valójában milyen következményeket vontak maguk után. A film nagyszerűsége pont ebben rejlik: egyszerre kelt a nézőben empátiát és világít rá a szikár tényekre. Ugyanakkor nem tör pálcát Ambrus Attila

HÁRMASTÁRSAK Bár a poligámiáról az iszlám és a nők jogainak hiánya jut eszünkbe, Amierikában is élnek olyanok, akik önként választották ezt az utat, mégis bujkálniuk kell az előítéletek miatt. A vizsgaidőszak utolsó hetében, amikor már a sitcomok sem tűntek hatásos stresszoldónak, valami „ütősebb cuccra” volt szükségem. Ekkor futottam bele egy bonyolult párkapcsolati témákat kínáló sorozatlistába, ahol sikerült kiválasztanom a legbizarrabb témájút. Mint a tabutémák szerelmese, nagy elánnal vetettem bele magam a Hármastársakba, ám amint megismertem Billt és három feleségét, no meg a rotációban működő házasélet-gyakorlást az első tíz percben, besípolt a fejemben a keresztény neveltetés és a feminizmus riasztóberendezése.

Végig kellett gondolnom, van-e gyomrom ehhez. Végül a kíváncsiság győzött. A sorozat szerint a mormon család a mélyen vallásos Utah-ban, Salt Lake City-ben él. Alapkonfliktus bőven akad: a feleségek közötti rangsor, a féltékenység, a társadalom elől való rejtőzködés és az igaz barátok hiánya mind afelé mutathatna, hogy a helyzet tarthatatlan. Ennek ellenére a család minden egyes tagja a problémák megoldására és egymás elfogadására törekszik, hiszen önként vállalták ezt az életet, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. A sorozat amellett teszi le a voksát, hogy

felett, a megítélését teljes mértékben a nézőre bízza. Bemutatja azt, hogy semmi sem mondható csak feketének vagy fehérnek. A film karakterei is ezt erősítik, amikor egyszerre ismerjük meg a szereplők jó és rossz tulajdonságait. A mű hatalmas sikert aratott. Már megjelenése első hetében 87 ezer ember tekintette meg, mára pedig több mint 300 ezer fölött van a nézettsége (forrás: Filmforgalmazók Egyesülete). Nem is véletlenül vezette a magyar toplistát: a történet könnyed, izgalmas, akcióban gazdag, humoros, ugyanakkor tartalmaz romantikus szálat is. A „Viszkis” élete eseményekben nagyon gazdag, felvonultat mindent, ami ahhoz kell, hogy filmen „eladható” legyen. Természetesen a sikerhez hozzájárul a remek forgatókönyv, a kiváló rendezői és operatőri munka, és nem utolsó sorban a színészek hiteles játéka is. A magyar nézőkben az utóbbi időkig élt a hazai filmekkel szembeni előítélet, de az elmúlt pár év filmjei és ezek sikerei bebizonyították, hogy a magyar mozit nem kell temetni, érdemes a bizalomra. Ezt támasztja alá A Viszkis című alkotás is, amely a legjobb amerikai gengszterfilmekkel is felveszi a versenyt. Élvezetes, és garantáltan nem hagy maga után hiányérzetet a nézőben. Megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudom! Varga Ági varga.agi@nyuz.elte.hu A VISZKIS (magyar akciófilm, 126 perc, 2017) Rendező: Antal Nimród Forgatókönyvíró: Antal Nimród Szereplők: Szalay Bence (Ambrus Attila), Móga Piroska (Kata), Schneider Zoltán (nyomozó) Értékelés: 10/10

mindenki élhet olyan életet, amilyet szeretne, és hogy a poligámia csak egy lehetőség a sok közül; ám a teljes igazságot is bemutatja: a mormon telepen – ez hasonlít az amish-okéhoz –, ahonnan szereplőink elindultak, valóban férfiközpontú a közösség, és a nőknek nincs sok lehetőségük a kitörésre. Ám ennek fényében válik a kezdetben reflexszerűen ellenszenves családfő egyre rokonszenvesebbé, ahogy egyszerre három család anyagi jólétéért küzd, miközben annak mind a tíz tagjára próbál odafigyelni. A világ tehát nem fekete-fehér, a poligámiára sem húzhatjuk rá vakon, hogy rossz dolog. Mindenkinek ajánlom ezt a művet, hiszen a világképünk szélesítésére szolgál, mások elfogadására tanít. Arrasz Nikolett arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

1 9.


ELTE KARÁCSONYI GYŰJTÉS 2017 Mint minden évben idén is beköszönt lassan a tél. Ezen időszak nem mindenki számára telik az ünnepekre való meghitt készülődés örömeivel. Sajnos sok nehézkörülmények között élő gyermek számára a karácsony is nélkülözésben telik. Az egyre hidegebb éjszakák miatt pedig az utcán élő emberek élete veszélybe kerül. Ezért, hogy ez ne így legyen az ELTE Hallgatói Önkormányzata adománygyűjtést szervez a hajléktalanok, illetve a Cseppkő Gyermekotthonban élő gyermekek számára.

AMINEK A LEGNAGYOBB HASZNÁT VESZIK AZ UTCÁN ÉLŐ EMBEREK: • tartós élelmiszer • takaró • megunt, számodra már nem használt, de még jó állapotban lévő cipő, meleg, téli ruházat

A GYEREKEK SZÁMÁRA: • mesekönyvek • játékok • tanszerek • jó állapotban lévő ruhák, cipők • nem romlandó édességek (cukrok, csoki stb.)

Az adományokat az egyetemi karok HÖK irodáiban nyitvatartási időben tudjátok elhelyezni december 12-ig, amiket a karok esélyegyenlőségi referensei fognak továbbítani a rászorulók részére. Segítségeteket előre is köszönjük!

„NE FELEDD, NEM KÖTELEZŐ MÁSOKKAL JÓT TENNI, DE HA JÓT TESZEL, AZ A JÓ VALAHOGY MINDIG VISSZAJUT HOZZÁD!”

Tétékás Nyúz 5601  

56. félévfolyam 1. szám

Tétékás Nyúz 5601  

56. félévfolyam 1. szám

Advertisement