Terézváros 2018. június 28. fókusz 5
Bogányi Gergely az általa tervezett különleges hangszeren játszott
dúr keringő követte. Végezetül Wolfgang Amadeus Mozart–Liszt Ferenc: Don Juan Phantasie hangjai szólaltak meg. A műről Bogányi Gergely korábban egy interjú során azt nyilatkozta, hogy a szerző azt egy olyan hangszerre képzelhette el, mint a csodazongora. E különleges hangszerről két műsorszám között néhány információt is megosztott a közönséggel az est háziasszonya, Halász Zsuzsa. A jelenlévők egyebek között megtudhatták, hogy Bogányi Gergely célja egy tisztább, gazdagabb, erőteljesebb hangzás elérése volt. Nem a tradicionális mesterhangszereken akart javítani, hanem alapjaitól újragondolva a zongoraépítést egy olyan hangszert álmodott meg, amely fizikai lehetőséget teremt arra, hogy a lehetetlen valósággá váljon. A hangszer egyszerre éneklő és briliáns. Csapatával nem pusztán a zongora lelkét, a rezonánst reformálták meg, amit fa helyett karbonkompozitból készítettek, hanem a hangszer más alkatrészeit is. Ezek összességének köszönhető a nagyon tiszta, erőteljes, felhangdús hang. Ami a formát illeti, az nemcsak futurisztikus, hanem funkciója is van. A hagyományos három helyett csak két lába van, amelyek hangvetőként a közönség felé terelik azt a hangmennyiséget, ami a hagyományos zongora esetében elvész.
Ováció fogadta a zeneakadémia épületére komponált videoinstallációkat
Bogányi Gergelyről köztudomású, hogy a mű, a közönség tisztelete számára elsődleges. Önmagát csupán a zenedarabok közvetítőjének, tolmácsának tartja. E szemléletének, no meg virtuozitásának, érzelemgazdag, érzékeny előadásmódjának köszönhetően koncertje alatt a tökéletesség pillanataival ajándékozta meg közönségét. Amikor a külvilág és a valóság helyét a hallgatóság fejében és szívében kizárólag a szerzőnek a zene egyetemes nyelvén megfogalmazott gon-
dolatai, érzései vették át. Nem meglepő, hogy a hangverseny végén a hálás közönség felállva ünnepelte a zongoraművészt. Az est a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségéhez tartozó alkotók, Gutema Dávid és Mikulán Dávid, Pál Gábor, végezetül Gábor Éva Mária által egy-egy Csajkovszkij-motívumra a Zeneakadémia homlokzatára vetített, izgalmas és gyönyörű videoinstallációival ért véget. A káprázatos alkotásokat a közönség nagy ovációval fogadta.