__MAIN_TEXT__

Page 1


BARANYAI HORVÁT NÉPVISELETEK DRÁVA MENTI SOKÁCOK BARANJSKE HRVATSKE NOŠNJE PODRAVSKI ŠOKCI CROATIAN FOLK COSTUMES OF BARANYA SOKAC-CROATS OF DRAVA REGION


BARANYAI HORVÁT NÉPVISELETEK DRÁVA MENTI SOKÁCOK BARANJSKE HRVATSKE NOŠNJE PODRAVSKI ŠOKCI CROATIAN FOLK COSTUMES OF BARANYA SOKAC-CROATS OF DRAVA REGION

© TANAC KULTURÁLIS EGYESÜLET/KUD TANAC/TANAC CULTURAL ASSOCIATION 2017


Szerkesztő: Szávai József Fényképek: Kollár Ákos, Körtvélyesi László és Szávai József Szöveg: Barics Ernő, Bockovac Tímea, Bosnyák Mirjana, Matovics Mária, Merényi László és Végh Andor Angol szöveg: Pálfy Éva Külön köszönet: Kásádi és Siklósi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat Urednik: Jozsef Szavai Slike: Akos Kollar, Laszlo Kortvelyesi i Jozsef Szavai Tekst: Ernest Barić, Timea Bockovac, Mirjana Bošnjak, Marija Matović, Laszlo Merenyi i Andor Vegh Engleski tekst: Eva Palfy Posebna zahvala: Hrvatska manjinska samouprava Kašada i Šikloša Editor: Jozsef Szavai Photos: Akos Kollar, Laszlo Kortvelyesi and Jozsef Szavai Text: Erno Barics, Timea Bockovac, Mirjana Bosnyak, Maria Matovics, Laszlo Merenyi and Andor Vegh English text: Eva Palfy Special thanks: Croatian Local Government of Kasad and Siklos

Nyomdai munkák: Molnár Nyomda, Pécs, 2017. ISBN 978-963-12-6761-7 A könyv kiadását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

A könyv kiadását Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.


TARTALOM A FOTOGRÁFUS SZEMÉVEL............................................................................................................... 7 A MENYASSZONY ÖLTÖZTETÉSE................................................................................................. 36 A NÉPRAJZI GYŰJTŐ SZEMÉVEL................................................................................................... 41 FÉRFI NÉPVISELETEK................................................................................................................ 41 NŐI NÉPVISELETEK.................................................................................................................... 51 RÉGI FÉNYKÉPEK...............................................................................................................................132 FÜGGELÉK..............................................................................................................................................166 KÉPJEGYZÉK................................................................................................................................167 A TELEPÜLÉSEKRŐL.................................................................................................................177 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS...................................................................................................... 212

SADRŽAJ OČIMA FOTOGRAFA............................................................................................................................... 7 OBLAČENJE MLADE............................................................................................................................. 36 OČIMA ETNOGRAFA............................................................................................................................. 41 MUŠKE NOŠNJE.............................................................................................................................. 41 ŽENSKE NOŠNJE............................................................................................................................ 51 STARE SLIKE...........................................................................................................................................132 DODATAK................................................................................................................................................166 POPIS SLIKA....................................................................................................................................184 O NASELJIMA.................................................................................................................................193 ZAHVALA.........................................................................................................................................212

CONTENTS THROUGH THE EYES OF THE PHOTOGRAPHER..................................................................... 7 THE DRESS UP OF THE BRIDE......................................................................................................... 36 THROUGH THE EYES OF THE ETHNOGRAPHER.................................................................. 41 MEN’S FOLK COSTUMES............................................................................................................. 41 WOMEN’S FOLK COSTUMES..................................................................................................... 51 OLD PHOTOS.........................................................................................................................................132 APPENDIX...............................................................................................................................................166 LIST OF IMAGES............................................................................................................................201 ABOUT THE SETTLEMENTS.................................................................................................... 205 ACKNOWLEDGEMENT.............................................................................................................213


(Google Maps)

(Google Maps)


A FOTOGRÁFUS SZEMÉVEL (Körtvélyesi László) OČIMA FOTOGRAFA (Laszlo Kortvelyesi) THROUGH THE EYES OF THE PHOTOGRAPHER (Laszlo Kortvelyesi)


1

8


2

9


3

10


4

11


5

12


6

13


7

14


8

9

10

11

15


16

12

13

14

15


16

17

17


18

19

18


20

21

19


20

22

23

24

25


26

27

28

21


29

22


30

31

23


32

33

34

24


35

36

25


37

26


38

39

27


40

41

42

28


43

44

29


45

46

30


47

48

31


49

32


50

33


51

52

34


53

35


A MENYASSZONY ÖLTÖZTETÉSE (Kollár Ákos) OBLAČENJE MLADE (Akos Kollar) THE DRESS UP OF THE BRIDE (Akos Kollar)


54

37


55

56

38


57

39


58

59

40


A NÉPRAJZI GYŰJTŐ SZEMÉVEL (Szávai József) FÉRFI NÉPVISELETEK OČIMA ETNOGRAFA (Jozsef Szavai) MUŠKE NOŠNJE THROUGH THE EYES OF THE ETHNOGRAPHER (Jozsef Szavai) MEN’S FOLK COSTUMES


FÉRFI INGEK/MUŠKE KOŠULJE/MEN’S SHIRTS

60

61

42

62


63

64

65

43


66

67

44

68


FÉRFI MELLÉNYEK/MUŠKI PROSLUCI/MEN’S VESTS

69

70

71

45


72

73

46


FÉRFI KÖTÉNYEK/MUŠKE PREGAČE/MEN’S APRON’S

74

47


75

76

77

48


78

79

49


80

50


NŐI NÉPVISELETEK ŽENSKE NOŠNJE WOMEN’S FOLK COSTUMES


INGSZOKNYÁK/KOŠULJE, RUBINE/SHIRT-SKIRTS

81

82

83

52


84

85

86

87

53


88

89

90

54


91

92

55


93

56


94

95

96

97

57


58

98

99

100

101


102

103

59


104

105

60


106

107

61


108

109

62


110

111

63


112

64


113

114

65


115

116

66


117

67


118

119

68


120

121

69


122

123

70


124

125

71


126

127

72


128

129

73


130

74


131

132

75


76

133

134

135

136


137

77


138

139

78


140

141

79


142

143

80


144

145

81


GYERMEK INGSZOKNYA/RUBINKA/SHIRT-SKIRT FOR CHILDREN

146

147

148

82


NŐI ING/OPLEĆAK/WOMEN’S SHIRT

149

150

83


ALSÓSZOKNYA/KRILCE/UNDERSKIRT

151

152

84


153

154

85


KÖTÉNYEK/PREGAČE/APRONS

155

86


156

157

158

87


88

159

160

161

162


163

89


164

165

90


166

167

91


168

169

92


170

171

172

93


173

174

175

94


176

95


SZÉLES KÖTÉNYEK/OBOJCI/WIDE APRONS

177

178

179

96


180

97


181

182

98


183

184

185

99


186

187

188

100


189

101


190

191

102


192

193

103


SZOKNYÁK/SUKNJE/SKIRTS

194

195

196

104


197

198

105


199

106


200

201

107


202

203

204

108


205

206

109


ÖVEK/POJASEVI/BELTS

207

208

110


209

210

111


211

212

112


213

214

113


NŐI MELLÉNY/ŽENSKI PROSLUK/WOMEN’S VEST

215

216

217

114


NŐI BŐRMELLES/ŽENSKI KOŽUH/WOMEN’S JERKIN

218

219

220

115


NAGY FEJKENDŐ/KRPA/BIG KERCHIEF

221

222

116


PÁNTLIKÁK/MAŠLIJE/RIBBONS

223

117


224

118


225

119


DÍSZEK/NAKITI/DECORATIONS

226

227

120


FŐKÖTŐK/KAPICE/BONNETS

228

229

121


230

231

122


232

233

123


234

235

124


236

237

125


238

239

126


HARISNYÁK/ČARAPE/STOCKINGS

240

241

242

243

127


KÖTÖTT NŐI HÁZICIPŐK/ĆOSE/KNITTED SLIPPERS

244

245

128


246

247

129


PÁRNAHUZATOK/PAVLAKE/PILLOW SLIPS

248

249

250

130


SZŐTTES/ĆILIM/HOMESPUN

251

131


RÉGI FÉNYKÉPEK STARE SLIKE OLD PHOTOS


ALSÓSZENTMÁRTON/SEMARTIN/ALSOSZENTMARTON

252

133


253

254

255

134


256

257

258

259

135


260

261

262

136


263

137


264

265

138


266

267

268

139


269

270

140


271

272

273

141


274

275

276

142


277

278

279

280

143


281

282

144


283

284

145


146

285

286

287

288


289

290

291

147


292

148


293

149


294

295

150


296

297

298

151


299

152


300

301

302

153


303

304

154


305

306

155


KÁSÁD/KAŠAD/KASAD

307

156


308

309

310

157


158

311

312

313

314


315

159


316

317

160


318

319

320

161


321

162


322

163


164

323

324

325

326


327

165


FÜGGELÉK DODATAK APPENDIX


KÉPJEGYZÉK 1. Legény posztókabátban 2. Asszony ingszoknyában, főkötővel 3. Leány ingszoknyában 4. Leány ingszoknyában 5. Leány ingszoknyában 6. Leány ingszoknyában 7. Asszony főkötővel 8. Asszony ingszoknyában, főkötővel 9. Leány ingszoknyában 10. Leány ingszoknyában 11. Leány ingszoknyában 12. Legény gatyás viseletben 13. Legény csizmanadrágos viseletben 14. Legény gatyás viseletben 15. Legény csizmanadrágos viseletben 16. Leány és legény 17. Kóló az udvaron 18. Férfi ing és mellény (részlet) 19. Férfi ing és mellény (részlet) 20. Férfi posztókabát (részlet) 21. Férfi posztókabát (részlet) 22. Ingszoknya (részlet) 23. Ingszoknya és pántlika (részlet) 24. Ingszoknya (részlet) 25. Ingszoknya (részlet) 26. Ingszoknya (részlet) 27. Főkötő és női felső (részlet) 28. Főkötő (részlet) 29. Lakodalmi torta 30. A menyasszony és édesanyja 31. Lányok és asszonyok 32. Lány fejdíszben 33. Ingszoknya és pántlika (részlet) 34. Főkötő (részlet) 35. Lányok és a menyasszony édesanyja a menyasszony­ nyal 36. Asszonyok és a menyasszony édesanyja a meny­ asszonnyal 37. A menyasszony édesanyja a menyasszonnyal 38. Nyoszolyólány, vőlegény és a vőlegény szülei 39. Lakodalmas menet a lakodalmi tortával 40. Idős asszony főkötőben 41. Várakozás a vendégekre 42. Asszonyok 43. Érkezik a násznép a menyasszonyért 44. A vőfély köszöntőt mond 45. A menyasszony találkozik a vőlegénnyel 46. Kóló az udvaron 47. A menyasszony, a vőlegény és a menyasszony édesanyja hintón hajtanak a templomhoz 48. A templomban 49. Érkezik a násznép a lakodalmas házhoz 50. A násznép a zenészekkel

51. A lakodalmi ebéd előtt 52. A menyasszony édesanyja, az új asszony, a vőlegény és a vőlegény édesanyja 53. Az új asszony főkötőben 54. Az ingszoknya megkötése 55. A gyöngyök felrakása 56. A pántlikák felrakása 57. A fejdísz alapjainak felrakása 58. A fejdísz rögzítése 59. A menyasszony a rokonaival FÉRFI VISELETEK 60. Régi típusú, házi szövésű vékony pamutvászonból készített ünnepi férfi ing eleje szálszámolásos fehér subrikával és fekete szövőöltéssel díszítve, ujja alján horgolt pamutcsipkével szegve 61. Régi típusú, házi szövésű vékony pamutvászonból készített ünnepi férfi ing ujja alja (részlet), kézelőjén színes szegővel, fekete szövőöltéssel díszítve, fehér horgolt pamutcsipkével szegve 62. Régi típusú, házi szövésű vékony pamutvászonból készített ünnepi férfi ing ujja (részlet), szálszámolásos fehér subrikával és fekete-kék szövőöltéssel díszítve 63. Újabb típusú, gyári kasmír anyagból készített ünnepi férfi ing mellrésze (részlet), eleje közepén gépi tűzéssel, rátéttel díszítve 64. Újabb típusú, gyári kasmír anyagból készített ünnepi férfi ing mellrésze eleje közepe (részlet), gépi tűzéssel, rátéttel díszítve 65. Újabb típusú, gyári kasmír anyagból készített ünnepi férfi ing hátrész közepe (részlet), berakással díszítve 66. Újabb típusú, gyári hímzett selyemanyagból készített ünnepi férfi ing 67. Újabb típusú, gyári hímzett selyemanyagból készített ünnepi férfi ing eleje középrésze gépi varrással, selyemrátétes megoldással díszítve 68. Férfi selyeming (részlet) 69. Szabómester által készített ünnepi férfi mellény eleje gyárilag hímzett bársonyból, aranypaszománnyal, flitterekkel szegve, aranypitykével díszítve 70. Szabómester által készített ünnepi férfi mellény háta gyárilag hímzett bársonyból, aranypaszománnyal, flitterekkel szegve 71. Szabómester által, gyárilag hímzett bársonyból készített ünnepi férfi mellény elején található aranypityke díszítés (részlet), aranypaszománnyal, flitterekkel szegve 72. Szabómester által készített ünnepi férfi mellény háta gyárilag hímzett bársonyból (részlet) 73. Szabómester által készített ünnepi férfi mellény háta

167


gyárilag hímzett bársonyból, ezüstpaszománnyal, flitterekkel szegve (részlet) 74. Régi típusú, fehér pamut felvetőszálakkal, finom színes gyapjú- és piros, fekete pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény (részlet) 75. Régi típusú, fehér pamut felvetőszálakkal, finom színes gyapjú- és piros, fekete pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény gyári csipkével, díszítőkkel szegve 76. Régi típusú, fehér pamut felvetőszálakkal, finom piros, fekete, kék pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény gyári csipkével szegve 77. Régi típusú, fehér pamut felvetőszálakkal, finom piros, fekete, kék, zöld pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény (részlet) 78. Régi típusú, fehér pamut felvetőszálakkal, finom színes gyapjú- és piros, fekete, kék, zöld pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény (részlet) 79. Újabb típusú, fehér pamutvászon alapra, színes pamutfonallal, keresztszemes hímzéssel, flitterekkel díszített férfi kötény (részlet) 80. Régebbi típusú, fehér, fekete pamut felvetőszálakkal, finom rózsaszín gyapjú- és piros, zöld, pamut vetülékszálakkal házilag szövött ünnepi férfi kötény (részlet) NŐI VISELETEK 81. Régi típusú ingszoknya (középkorú asszonynak) eleje, finom, házi szövésű lenvászonból, mellrészén, vállrészeken, ujja aljarészeken fekete, kék, piros pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, ujjak hosszanti vonalán szálkihúzásos fehér subrikával díszítve, ujjak szélén csipkével szegve 82. Régi típusú ingszoknya (középkorú asszonynak) háta, szoknyarészén apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, finom, házi szövésű lenvászonból készítve, vállrészeken ujja aljarészeken, szoknya háta alja részén fekete, kék, piros pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, ujjak hosszanti vonalán szálkihúzásos fehér subrikával, illetve háta szoknyarészének hosszanti vonalán pamut tűcsipke betétekkel díszítve, ujjak szélén csipkével szegve 83. Régebbi típusú ingszoknya (középkorú asszonynak) háta szoknya aljarésze (részlet) apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, fekete, kék, piros pamutszállal, madaras mintájú szálszámolásos magashímzéssel, illetve hosszanti vonalán pamut tűcsipke betéttel díszítve finom, házi szövésű lenvászonból készítve 84. Régebbi típusú fehér ingszoknya (fiatalabb asszonynak) mellrésze finom, házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fehér, gyári selyem csipkeszalagokkal díszítve

168

85. Régebbi típusú fehér ingszoknya (fiatalabb asszonynak) háta szoknyarésze (részlet) finom, házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fehér, gyári selyem csipkeszalagokkal díszítve 86. Régebbi típusú fehér ingszoknya (idősebb asszonynak) háta szoknyarésze (részlet) finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fehér, pamut gyári madeira-, és necc csipkeszalagokkal díszítve 87. Régebbi típusú fehér ingszoknya (idősebb asszonynak) mellrésze (részlet) finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú lenvászonból készítve, vagdalásos, szálkihúzásos technikával, fekete, zöld pamutszállal, szálszámolásos hímzéssel díszítve 88. Régebbi típusú sötét ingszoknya (idősebb asszonynak) szoknyarésze (részlet) apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalban pamut tűcsipke betétekkel díszítve 89. Régebbi típusú sötét ingszoknya (idősebb asszonynak) szoknyarészén apró, sűrű, lapos redők, hosszanti vonalban pamut tűcsipke (részlet) betéttel díszítve, házi szövésű lenvászonból készítve 90. Régebbi típusú sötét ingszoknya (idősebb asszonynak) ujja hosszanti vonalán szálkihúzásos fehér subrikával, válla- és hátrészén kék, fekete pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel díszítve, apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, házi szövésű lenvászonból készítve (részlet) 91. Régebbi típusú sötét ingszoknya (idősebb asszonynak) mellrésze (részlet) hosszanti vonalán, kék, fekete pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel gazdagon díszítve, apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, házi szövésű lenvászonból készítve 92. Régebbi típusú sötét ingszoknya (idősebb asszonynak) ujja, aljarészén kék, fekete, piros pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, illetve szálkihúzásos fehér subrikával díszítve, gyári horgolású, pamutcsipkével szegve, apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, házi szövésű lenvászonból készítve 93. Régebbi típusú, ünnepi ingszoknya (fiatalabb asszonynak) mellrésze (részlet), piros, fekete, kék pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel gazdagon díszítve, apró, sűrű, lapos redőkbe szedve, házi szövésű lenvászonból készítve 94. Régebbi típusú, ünnepi godina (“egy év” hosszan hímezték) nevezetű ingszoknya (középkorú asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban szálkihúzásos fehér subrikával, és fehér, pamut necc csipkeszalagokkal díszítve, szélesebb, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak 95. Régebbi típusú, ünnepi godina (“egy év” hosszan


hímezték) nevezetű ingszoknya (középkorú asszonynak) háta szoknyarészét díszítő szálkihúzásos fehér subrika (részlet), pamutszállal készítve házi szövésű lenvászonra 96. Régebbi típusú, ünnepi godina (“egy év” hosszan hímezték) nevezetű ingszoknya (középkorú asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban szálkihúzásos fehér subrikával, fehér, pamut necc csipkeszalagokkal és szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel díszítve 97. Ingszoknya szalagból, gyöngyökből készített dísze 98. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya háta (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, ujjain és szoknyarészén fehér selyemszállal hálón hímzett (rátét) csíkokkal, illetve hátrészén színes selyemszállal szintén hálón, kézzel hímzett (rátét) csíkokkal gazdagon díszítve, melyek mindegyike hosszanti vonalban helyezkedik el, az ujjak alján is színes selyemszállal hálón, kézzel hímzett (rátét) csík fut körbe, melyet gyári csipke szegélyez 99. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya háta szoknyarésze (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, fehér selyemszállal hálón, kézzel hímzett (rátét) csíkokkal gazdagon díszítve, szélesebb, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak 100. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya mellrésze (részlet) színes selyemszállal hálón, kézzel hímzett (rátét) csíkokkal gazdagon díszítve, finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve 101. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya színes selyemszállal hálón kézzel hímzett (rátét) csík díszítése (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vásznon 102. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya ujja alja (részlet) színes selyemszállal hálón, kézzel hímzett (rátét) csíkkal díszítve, gyári selyemcsipkével szegve, finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vásznon 103. Újabb típusú, ünnepi fehér selyemmel kivarrott hálós nevezetű ingszoknya háta szoknyarész alja (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, fehér selyemszállal hálón, kézzel hímzett (rátét) csíkokkal, szélesebb, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, rózsaszín gyapjúbojtocskákkal, piros, zöld, kék selyemszalagból, gyöngyökből készített rátétekkel gazdagon díszítve 104. Régebbi típusú sötétes ingszoknya (idősebb asszonynak) házi szövésű lenvászonból készítve,

apró, sűrű redőkbe szedve, ujjak vállrészén fekete, valamint alja részén kék, fekete pamutfonallal szálszámolásos magashímzéssel, illetve mellrészen zöld, fekete szálszámolásos technikával, hosszanti vonalakban fehér, pamut, kézzel horgolt csipkebetétekkel díszítve, melyek az ujjak alját is szegélyezik 105. Régebbi típusú, házi szövésű lenvászonból készített ingszoknya sűrűn, aprón redőzött nyakrésze (részlet) fekete, kék, piros, zöld pamutfonallal, szövőöltéssel díszítve 106. Régebbi típusú sötétes ingszoknya (idősebb asszonynak) mellrésze (részlet), finom, házi szövésű fodrosvászonból készítve, apró, sűrű redőkbe szedve, ujjak vállrészén fekete, illetve eleje középrészen kék pamutfonallal, szálszámolásos magashímzéssel, ujja hosszanti vonalán fehér, horgolt pamutcsipkével díszítve 107. Régebbi típusú sötétes ingszoknya (idősebb asszonynak) mellrésze (részlet), finom, mintásan szövött házivászonból készítve, apró, sűrű redőkbe szedve, vállrészén fekete szövőöltéssel, elején hosszanti irányban kék és zöld kiegészítő színű pamutfonallal, ujjain, és elején hosszanti irányban, fehér lyukasztott hímzéssel gazdagon díszítve 108. Régi típusú, ünnepi, mélyen hímzett ingszoknya (idősebb asszonynak) eleje felsőrésze, házi szövésű lenvászonból készítve, mellrészén és ujjain hosszanti irányban gazdagon, fehér szálkihúzásos, cifra vagdalásos technikával, valamint fekete, zöld, kék szálszámolásos hímzéssel, ujjak középrészén, valamint alján gyári horgolású pamutcsipke rátétekkel díszítve 109. Régebbi típusú, ünnepi bodoljac nevezetű ingszoknya (középkorú asszonynak) háta szoknyarésze (részlet) házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban szálkihúzásos fehér subrikával, és szálszámolásos hímzéssel, valamint fehér, gyári necc csipkeszalagokkal díszítve, szélesebb, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak 110. Régebbi típusú, ünnepi ingszoknya (középkorú asszonynak) háta felsőrésze (részlet) házi szövésű lenvászonból készítve, apró, sűrű redőkbe szedve, vállrésze fekete selyemmel, szálszámolásos magashímzéssel kivarrva, ujján hosszanti vonalakban szálkihúzásos és szintén szálszámolásos fehér subrikával, valamint kék, piros, fekete szálszámolásos hímzéssel az ujja szélén, valamint fehér, gyári necc csipkeszalagokkal díszítve, szegve 111. Régebbi típusú, ünnepi ingszoknya (középkorú asszonynak) ujja alja (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, apró, sűrű redőkbe szedve, kék, piros, fekete szálszámolásos hímzéssel és szálkihúzásos fehér vagdalásos technikával díszítve,

169


valamint fehér, gyári necc csipkeszalaggal szegve 112. Újabb típusú, ünnepi ingszoknya mellrésze (részlet), finom, mintásan szövött házivászonból készítve, apró, sűrű redőkbe szedve, hosszanti irányban elhelyezett fehér, pamut necc csipkeszalagokkal, arany paszománnyal, flitterekkel, vállrészén piros, kék, zöld szalagokból, gyöngyökből készült rátétekkel díszítve 113. Újabb típusú, ünnepi ingszoknya háta szoknyarésze (részlet), finom, mintásan szövött házivászonból készítve, szélesebb, és apró, sűrű redőkbe szedve, hosszanti irányban elhelyezett fehér, pamut necc csipkeszalagokkal díszítve 114. Újabb típusú, ünnepi ingszoknya ujja (részlet), finom, mintásan szövött házivászonból készítve, hosszanti irányban elhelyezett fehér, pamut necc csipkeszalagokkal, arany paszománnyal díszítve 115. Újabb típusú, ünnepi ingszoknya ujja aljának fehér, pamut necc csipkeszalagos, arany paszományos és flitteres díszítése (részlet) 116. Újabb típusú, ünnepi ingszoknya háta szoknyarész alja (részlet), finom, mintásan szövött házivászonból készítve, széles redőkbe szedve, hosszanti irányban elhelyezett fehér, pamut necc csipkeszalagokkal, merőleges irányban elhelyezett arany paszománnyal, flitterekkel, piros, kék, zöld szalagokból, gyöngyökből készült rátétekkel, selyemvirágokkal díszítve, alján fehér, necc csipkével szegve 117. Régi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, valamint fehér, gyárilag horgolt csipkeszalagokkal díszítve, ezt merőleges irányban szálkihúzásos, fehér vagdalásos technikával, piros, kék, fekete kitöltő színekkel ékesített mintasor keresztezi, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, alja gyári horgolású piros, fehér színű csipkével szegve 118. Régi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya háta alja szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos hímzéssel, valamint fehér, gyárilag horgolt csipkeszalagokkal kivarrva, ezt merőleges irányban szálkihúzásos, fehér vagdalásos technikával, piros, kék, fekete kitöltő színekkel díszített mintasora keresztezi, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak 119. Újabb típusú, félünnepi ingszoknya háta alja szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fehér, gyári hímzésű pamut madeira csipkeszalagokkal díszítve, ezt merőleges irányban piros, kék, zöld szalagból,

170

flitterekkel készített rátétek, valamint fehér gyári csipkeszalag keresztezi, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak 120. Régebbi típusú, félünnepi ingszoknya (fiatal asszonynak) mellrésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, vállrészén fekete, mellrészén svábocska motívumsorokkal hosszanti vonalakban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, valamint fehér, ujjakon hosszanti irányban szálkihúzásos, fehér vagdalásos technikával, ujja alját piros, kék, fekete kitöltő színekkel díszített szálszámolásos mintasor keresztezi, apró, lapos vászonredőkbe szedve 121. Régebbi típusú, félünnepi ingszoknya (fiatal asszonynak) háta alja szoknyarésze (részlet) házi szövésű lenvászonból készítve, hosszanti vonalakban fehér, kézzel horgolt csipkebetétekkel, ezt merőleges irányban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos magashímzés, valamint szálkihúzásos, fehér vagdalásos technikával, piros, kék, fekete kitöltő színekkel díszített mintasor keresztezi, apróbb, lapos vászonredőkbe szedve 122. Régi típusú, ünnepi szilva mintás hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) mellrésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba és apróbb redőkbe szedve, hosszanti vonalban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos magashímzéssel, ujjain apróbb, lapos hajtásokba rendezve, fehér szálkihúzásos, vagdalásos technikával gazdagon, ujjak alján piros, kék, fekete szintén pamutfonallal rávarrott ágacskás mintasorral díszítve, amelyet fehér vagdalásos hímzés keretez 123. Régi típusú, ünnepi szilva mintás hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban fekete, piros, kék pamutszállal, szálszámolásos, szilvára emlékeztető mintázatú magashímzéssel gazdagon díszítve, amelyet merőleges irányban fehér szálkihúzásos, vagdalásos hímzés és a három színt használó magashímzéses motívumsor keresztez 124. Újabb típusú trukovana (hímzésmódra vonatkozóan) nevezetű ingszoknya háta szoknyarésze (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, fehér selyemszállal előrajzolt minta alapján, kézi hímzéssel, és gyári selyem csipkeszalagokkal díszítve, szélesebb, lapos berakásokba szedve 125. ​​Trukovana hímzésminta (részlet) előrajzolt, fehér selyemszállal, kézzel készítve finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vásznon 126. Újabb típusú trukovana (hímzésmódra vonatkozóan)


nevezetű ingszoknya ujja alja (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, fekete, piros, kék, zöld színű pamutfonallal, előrajzolt minta alapján, kézi hímzéses motívumsorral, gyári selyem csipkeszalaggal díszítve és szegve, apróbb, lapos redőkbe rendezve 127. Újabb típusú trukovana (hímzésmódra vonatkozóan) nevezetű ingszoknya háta szoknya alja (részlet), finom, házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, fehér selyemszállal előrajzolt minta alapján, kézi hímzéssel, és gyári selyem csipkeszalagokkal, piros szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel díszítve, alja szintén gyári selyem csipkeszalagokkal szegve, szélesebb, lapos berakásokba rendezve 128. Régi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban fekete, piros, kék fonallal, szálszámolásos, magashímzéssel, valamint fehér, gyárilag horgolt csipkeszalagokkal díszítve 129. Régi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) háta szoknya alja (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban fekete, piros, kék fonallal, szálszámolásos, magashímzéssel, valamint fehér, gyárilag horgolt csipkeszalagokkal díszítve, ezeket merőleges irányban fehér szálkihúzásos, vagdalásos és a három kitöltő színt használó hímzés keresztez 130. Régi típusú, ünnepi szilva mintás hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban fekete, piros, kék fonallal, szálszámolásos, szilvára emlékeztető mintázatú magashímzéssel, valamint fehér, gyári selyem csipkeszalagokkal gazdagon díszítve 131. Régebbi típusú, házi szövésű lenvászonból készített ingszoknya sűrűn, aprón redőzött nyakrésze (részlet), fekete, kék, piros pamutfonallal díszítve 132. ​Szilvás hímzésminta (részlet), fekete, piros, kék fonallal készített, szálszámolásos magashímzés, finom, házi szövésű lenvásznon 133. Régi típusú, ünnepi szilva mintás hímzettes ingszoknya (fiatal asszonynak) mellrésze (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban fekete, piros, kék fonallal, szálszámolásos, szilvára emlékeztető mintázatú magashímzéssel gazdagon díszítve 134. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett ingszoknya

(lánynak, menyasszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi, mintásan szövött, finom lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel és fehér, gyári selyem csipkeszalagokkal gazdagon díszítve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros szalagdíszítés, szalagrátétek kereszteznek 135. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (lánynak, menyasszonynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel, arany paszományszegővel gazdagon díszítve 136. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (lánynak, menyasszonynak) mellrésze (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel, arany paszományszegővel gazdagon díszítve 137. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (eljegyzett lánynak, vagy menyasszonynak) ujja (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, valamint vállrészén fekete selyemfonallal, szálszámolásos magashímzéssel kivarrva, kitűzőszerű szalagdíszekkel, valamint színes flitterekkel, arany paszományszegővel gazdagon díszítve 138. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (lánynak, menyasszonynak) ujja alja (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, apróbb, lapos vászonredőkbe szedve, hosszanti vonalban szalagból, gyöngyökből készített rátéttel, arany paszományszegővel, ujjak szélén gyárilag hímzett piros szalaggal, flitterekkel díszítve, gyári, selyem csipkeszalaggal szegélyezve 139. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (lánynak, menyasszonynak) háta szoknyaalja (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel, arany paszományszegővel gazdagon díszítve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros szalagdíszítés, valamint flitterből, gyöngyből

171


készült (susogós) fityegők kereszteznek 140. Újabb stílusú, ünnepi susogós, flitterezett ingszoknya (eljegyzett lánynak) háta szoknyarésze (részlet), házi szövésű, finom lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel és piros, gyári selyem csipkeszalagokkal gazdagon díszítve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros, színesen hímzett szalag, valamint flitterből, gyöngyből készült (susogós) fityegők kereszteznek 141. Újabb stílusú, ünnepi susogós, flitterezett ingszoknya (eljegyzett lánynak) háta szoknyaalja (részlet), házi szövésű, finom lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, színes flitterekkel és piros, gyári selyem csipkeszalagokkal gazdagon díszítve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros, színesen hímzett szalag, valamint flitterből, gyöngyből készült (susogós) fityegők kereszteznek 142. Újabb stílusú menyasszonyi ingszoknya “S”-alakú mintával háta szoknyaalja (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban „S” alakú kék, piros, zöld flitterdíszítéssel, gyöngyökkel gazdagon kivarrva, melyeket erre merőlegesen piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétek, piros szalagsorok, valamint fehér, gyári pamut- és selyem csipkeszalag sorok kereszteznek, és rózsaszín gyapjúbojtok díszítenek 143. „S”-alakú kék, piros, zöld flitterdíszítéssel, gyöngyökkel gazdagon kivarrt házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászon (részlet) 144. Újabb típusú, ünnepi selyemmel kivarrt ingszoknya (eljegyzett lánynak) mellrésze (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, kisebb lapos hajtásokba rendezve, különböző színű selyemszállal, előrajzolt minta alapján, kézi hímzéssel, aranypaszománnyal, gyöngyökkel kivarrva, felette több sorban ezüst, és piros színű gyöngysorok 145. Újabb stílusú, ünnepi flitterezett, susogós szalagdíszes ingszoknya (eljegyzett lánynak, vagy menyasszonynak) mellrésze (részlet), házi szövésű, cédulácskák mintázatú vászonból készítve, lapos berakásokba szedve, melyek apróbb, lapos vászonredőkkel váltakoznak, hosszanti vonalban piros, kék, zöld szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel, valamint vállrészén fekete selyemfonallal, szálszámolásos magashímzéssel kivarrva, kitűzőszerű szalagdíszekkel, valamint színes flitterekkel, arany paszományszegővel gazdagon díszítve, felette két sorban ezüst pénzláncok 146. Újabb stílusú, ünnepi gyermek ingszoknya házi

172

szövésű, finom lenvászonból készítve, háta lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban arany színű, kehely formájú flitterrel, és fehér pamutszállal, szálszámolásos technikával kivarrott motívumsorokkal, valamint szintén fehér, gyári horgolású csipkeszalaggal díszítve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros szalagból, gyöngyökből készített rátétek, ujját szintén arany színű, flitterrel és fehér pamutszállal, szálszámolásos technikával kivarrott motívumsorok ékesítenek, a ruha alja szélén szálkihúzásos, vagdalásos fehér hímzés van, ami az ujja alján is megjelenik a piros, fekete, kék szálszámolásos hímzéssor mellett, melyet fehér, gyári csipkeszalag zár le a széleken 147. Házi szövésű, finom lenvásznat díszítő arany színű, kehely formájú flitterrel és fehér pamutszállal, szálszámolásos technikával kivarrott motívumsorok (részlet), valamint szintén fehér, gyári horgolású csipkeszalag, lapos berakásokba szedve, melyeket erre merőlegesen elhelyezkedő piros szalagból, gyöngyökből készített rátétek díszítenek 148. Házi szövésű, finom lenvásznat díszítő piros, fekete, kék szálszámolásos hímzéssor arany flitterekkel kiegészítve (részlet), amit szálkihúzásos, vagdalásos fehér hímzés és szintén fehér, gyári csipkeszalag zár le 149. Újabb stílusú, ünnepi női ing hímzett bársonyszoknyához mellrésze (részlet), házi szövésű, finom lenvászonból készítve, lapos berakásokba szedve, hosszanti vonalban arany és színes flitterrel kivarrt motívumsorokkal, vállrészén fekete pamutszállal, szövőöltéssel, valamint piros szalagból, gyöngyökből készített rátétekkel díszítve 150. Házi szövésű, finom lenvásznat díszítő fekete pamutszálas szövőöltés (részlet) 151. Régebbi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya alatt viselt alsószoknya házi szövésű lenvászonból, derékban sűrűn, szélesebb rakásokkal készítve, alsó széléhez közel fekete, piros, kék fonallal szálszámolásos, madarakat ábrázoló motívumsor magashímzéssel készítve, és fehér szálkihúzásos, vagdalásos hímzés három kitöltő színnel kivarrva, valamint hosszanti irányban elhelyezett piros, gyári pántlikákkal díszítve (részlet) 152. Régebbi típusú, ünnepi hímzettes ingszoknya alatt viselt alsószoknya fonák oldal alja (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, szélesebb rakásokkal, alsó széléhez közel fekete, piros, kék fonallal szálszámolásos, madarakat ábrázoló motívumsor magashímzéssel készítve és fehér szálkihúzásos, vagdalásos hímzés, három kitöltő színnel díszítve (részlet) 153. Régebbi típusú, ünnepi csibés alsószoknya alja (részlet), házi szövésű, finom lenvászonból, derékban sűrű, apróbb rakásokkal készítve,


alsó széléhez közel fekete, piros, kék fonallal szálszámolásos, csibéket ábrázoló motívumsor magashímzéssel kivarrva, és fehér szálkihúzásos, cifra vagdalásos hímzés három kitöltő színnel, valamint hosszanti irányban elhelyezett mintás, vásárolt pántlikákkal díszítve, alja gyárilag horgolt piros, fehér csipkeszalaggal szegve 154. Régi típusú, ünnepi pávás alsószoknya alja (részlet), házi szövésű lenvászonból készítve, alsó széléhez közel fekete, piros, halványszürke (valamikor kék lehetett) fonallal szálszámolásos, pávákat ábrázoló motívumsorral magashímzéssel kivarrva és fehér szálkihúzásos, vagdalásos hímzés három kitöltő színnel díszítve, alja kézzel horgolt fehér pamutcsipkével szegve, melyet piros, kék színű záró sor keretez 155. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény (idősebb asszonynak), szélein színes gyapjú rojtokkal szegve 156. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény szövés mintája (részlet) 157. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény (idősebb asszonynak), szélein színes gyapjú rojtokkal szegve 158. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény szövésmintája (részlet) 159. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény (idős asszonynak), szélein színes gyapjú rojtokkal szegve 160. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény szövésmintája (részlet) 161. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény szövésmintája (részlet) 162. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény szövésmintája, szélén gyapjú rojtokkal szegve (részlet) 163. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött, mintázatában gazdagon díszített gyapjú kötény (részlet) 164. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött, mintázatában gazdagon díszített gyapjú kötény szövésmintája (részlet) 165. Újabb típusú, ünnepi, gyárilag hímzett bársony kötény (részlet) 166. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjú kötény (idős asszonynak), szélein színes gyapjú rojtokkal szegve (részlet) 167. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött kötény, lovas és szíves szövésében gazdagon díszített, gyapjúból készítve, szélein színes gyapjúrojtokkal szegve (részlet) 168. Újabb típusú, ünnepi, gyapjúból szőtt kötény pirosas változata, szövésében gazdagon díszített szőlő mintával is, szélei színes gyapjúrojtokkal szegve (részlet) 169. Újabb típusú, ünnepi, gyapjúból szőtt kötény pirosas változata, szövésében gazdagon díszített, széle színes

gyapjúrojtokkal szegve (részlet) 170. Újabb típusú, gyári kasmír anyagból készített, apróbb, lapos redőkbe szedett kötény (részlet) 171. Újabb típusú, gyári kasmír anyagból készített, apróbb, lapos redőkbe szedett kötény, széle (részlet) flitterrel és fekete, gyári selyemcsipkével szegve 172. Újabb típusú, ünnepi, gyárilag hímzett selyemanyagból készített kötény, lapos redőkbe szedve (részlet) 173. Újabb típusú, gyári, színesen szövött brokátselyemből készített gyermek ingszoknyához való kötény, széle flitteres aranypaszománnyal szegve 174. Újabb típusú, ünnepi, gyárilag hímzett brokátselyemből készített kötény, lapos redőkbe szedve, széle ezüstpaszománnyal szegve 175. Újabb típusú, ünnepi, gyárilag hímzett brokátselyemből készített kötény, lapos redőkbe szedve (részlet) 176. Újabb típusú, menyasszonyi, kézzel hímzett brokátselyemből készített kötény, lapos, szélesebb redőkbe szedve (részlet) 177. Régebbi típusú, félünnepi, kézzel szövött széles gyapjúkötény „S” alakú mintákkal díszítve (középkorú asszonynak) 178. Régebbi típusú, félünnepi, kézzel szövött széles gyapjúkötény (idősebb asszonynak) 179. ​Ujjakon szövött széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 180. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött széles gyapjúkötény (részlet) 181. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 182. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 183. Régebbi típusú, félünnepi, kézzel szövött széles gyapjúkötény (idős asszonynak) 184. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 185. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 186. Régebbi típusú, félünnepi, kézzel szövött széles gyapjúkötény (idősebb asszonynak) 187. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 188. Régebbi típusú, kézi szövésű széles gyapjúkötény szövésmintája (részlet) 189. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött széles gyapjúkötény, mintasorokkal gazdagon díszítve (részlet) 190. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött széles gyapjúkötény, apróbb mintasorokkal díszítve (részlet) 191. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött széles gyapjúkötény „S”-alakú mintával, illetve gazdag

173


mintasorokkal díszítve (részlet) 192. Újabb típusú, ünnepi, kézzel szövött, keretes, széles gyapjúkötény, mintázatában gazdagon díszített (részlet) 193. Újabb típusú, ünnepi, lábak alá (térdeplő) széles gyapjúkötény lovas mintákkal szövésmintája (részlet) 194. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött gyapjúszoknya, szövésében „S”-alakú és ollócska mintával díszítve, derékban sűrűn rakott, alja fekete, gyárilag horgolt csipkeszalaggal szegve 195. Régebbi típusú, kézzel szőtt, derékban aprón, sűrűn rakott gyapjúszoknya (idős asszonynak) 196. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött gyapjúszoknya, szövésében „S”-alakú és ollócska mintával díszítve, sűrűn rakott (részlet) 197. Régebbi típusú, kézzel szőtt, derékban aprón, sűrűn rakott gyapjúszoknya (idősebb asszonynak) 198. Újabb típusú, ünnepi, kézzel szövött gyapjúszoknya, mintázatában gazdagon díszített, sűrűn, szélesebben rakott (részlet) 199. Újabb típusú, ünnepi, ujjakon szövött gyapjúszoknya, szövésében gazdagon díszítve, sűrűn rakott (részlet) 200. Újabb típusú, ünnepi, kézi szövésű gyapjúszoknya eleje széle 201. Újabb típusú, ünnepi, kézi szövésű gyapjúszoknya gazdagon díszített szövésmintája (részlet), sűrűn, szélesebben rakott 202. Régebbi típusú, félünnepi, kézi szövésű gyapjúszoknya eleje (középkorú asszonynak) 203. Régebbi típusú, félünnepi, kézi szövésű, derékban aprón, sűrűn rakott gyapjúszoknya (középkorú asszonynak) 204. Régebbi típusú, félünnepi, kézi szövésű, aprón, sűrűn rakott gyapjúszoknya (részlet) 205. Régebbi típusú, félünnepi, kézi szövésű gyapjúszoknya eleje (részlet) 206. Régebbi típusú, kézi szövésű gyapjúszoknya szövésmintája (részlet) 207. Régebbi típusú, félünnepi, fehér, kék, zöld, rózsaszín pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv (középkorú asszonynak), mintázatában aprólékosan, gazdagon díszített (részlet) 208. Régebbi típusú, félünnepi, fehér, kék, zöld, rózsaszín pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv szövésmintája (részlet) 209. Régebbi típusú, félünnepi, fehér, kék, zöld, rózsaszín pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv (idősebb asszonynak), mintázatában aprólékosan, gazdagon díszített (részlet) 210. Régebbi típusú, félünnepi, fehér, kék, zöld, rózsaszín pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv szövésmintája (részlet) 211. Régebbi típusú, ünnepi, aranyszálból, fehér, kék, zöld pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv (idősebb asszonynak), mintázatában

174

aprólékosan, gazdagon díszített (részlet) 212. Régebbi típusú, ünnepi, aranyszálból, fehér, kék, zöld pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv szövésmintája (részlet) 213. Régebbi típusú, ünnepi, aranyszálból, fehér, kék, zöld, piros, rózsaszín pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv (fiatal asszonynak), mintázatában aprólékosan, gazdagon díszített (részlet) 214. Régebbi típusú, egyszerű, fehér, kék pamut és fekete gyapjú szálból, kézzel szövött öv (idős asszonynak), mintázatában enyhén díszített (részlet) 215. Újabb stílusú, ünnepi női mellény eleje, gyárilag nyomott mintázatú bársonyból készítve, szabásvonalak mentén arany paszományszegővel, nyakkör csúcsán piros szalagból, gyöngyökkel, flitterekkel készített rátétekkel díszítve 216. Újabb stílusú, ünnepi női mellény háta, gyárilag nyomott mintázatú bársonyból készítve, szabásvonalak mentén arany paszományszegővel, háta karcsúsító vonalak szélein piros szalagból, gyöngyökkel, flitterekkel készített rátétekkel díszítve 217. Újabb stílusú, ünnepi női mellény háta (részlet), gyárilag nyomott mintázatú bársonyból készítve, háta karcsúsító vonal mentén arany paszományszegővel, annak szélén piros szalagból, gyöngyökkel, flitterekkel készített rátéttel díszítve 218. Szűcsmester által készített női bőrmelles eleje, színes bőrrátétekkel díszítve 219. Szűcsmester által készített női bőrmelles háta, színes bőrrátétekkel díszítve 220. Szűcsmester által készített női bőrmellest díszítő motívum (részlet) 221. Régi típusú, gyászos fejkendő (részlet), finom hagyományos, illetve cédulácskák mintázatú szövött házivászonból készítve, fehér pamutfonallal szálkihúzásos, vagdalásos, szálszámolásos, előrajzolt technikával gazdagon hímzett, szélein gyári, pamut madeira csipkével szegve 222. Régi típusú, gyászos fejkendő cédulácskák mintázatú szövött házivászonra fehér pamutfonallal előrajzolt technikával hímzett motívum (részlet) 223. Újabb típusú ünnepi selyempántlika, előrajzolt mintájú, színes selyemszálakkal gazdagon hímezve, gyöngyökkel, alján flitteres arany paszományszegővel díszítve (részlet) 224. Újabb típusú ünnepi selyempántlika, előrajzolt mintájú, színes selyemszálakkal gazdagon hímezve, gyöngyökkel, körülszegett tükröcskékkel, alján flitterekkel, arany rojtokkal díszítve (részlet) 225. Újabb típusú ünnepi selyempántlika, színes, gyárilag szövött mintás szalagból (részlet) 226. Gyöngyökből készített, főkötőhöz használt díszek 227. Piros, zöld selyemszalagból készített, gyöngyökkel, flitterekkel kivarrott díszek


228. Régebbi típusú, félünnepi, piros, fekete, fehér pamutszállal és kék, barackszínű, rózsaszín, zöld gyapjúszálakkal, kézzel szövött főkötő, apró mintázattal, homlokrészén gyárilag horgolt csipkeszalaggal díszítve (középkorú asszonynak) 229. Régebbi típusú, félünnepi, piros, fekete, fehér pamutszállal és kék, barackszínű, rózsaszín, zöld gyapjúszálakkal, kézzel szövött főkötő szövésmintája (részlet) 230. Régebbi típusú, ünnepi, ujjakon szőtt főkötő ezüsttel és arannyal, valamint piros, fekete, lila, zöld, rózsaszín selyemszállal, aprólékos, szövésében összetett mintázattal gazdagon ékesítve (fiatal asszonynak), homlokrészén ezüst paszományszegővel díszítve 231. Régebbi típusú, ünnepi, ujjakon szőtt főkötő ezüsttel és arannyal, valamint piros, fekete, lila, zöld, rózsaszín selyemszállal, aprólékos, szövésében összetett szövésmintája (részlet) 232. Újabb típusú, kilences flitterezett főkötő, teljes felületén színes, motívumonként kilenc flitterrel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (újasszonynak), homlokrészén arany paszományszegővel, gyöngyökkel díszítve 233. Újabb típusú, kilences flitterezett főkötő, motívumonként kilenc flitterrel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (részlet) 234. Újabb típusú, „S”-alakú mintával flitterezett főkötő, teljes felületén színes, “S”-alakban flitterrel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (újasszonynak), homlokrészén arany paszományszegővel, gyöngyökkel díszítve 235. Újabb típusú, „S”-alakú mintával flitterezett főkötő “S”-alakban arany, piros, kék színű flitterekkel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (részlet) 236. Újabb típusú, ünnepi főkötő, gyárilag hímzett bársonyból, flitterekkel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (fiatal asszonynak), homlokrészén arany paszományszegővel, flitterekkel díszítve 237. Újabb típusú, ünnepi főkötő, gyárilag hímzett bársonyból, flitterekkel, gyöngyökkel aprólékosan kivarrva (részlet) 238. Újabb típusú, ünnepi bársonyra hímzett főkötő, előrajzolt minta alapján színes selyemszálakkal, bársonyra gazdagon hímzett bársonyból (fiatal asszonynak), homlokrészén ezüst paszományszegővel, flitterekkel díszítve 239. Újabb típusú, ünnepi főkötő hátsó része, piros, kék, sárga, zöld, fehér selyemszállal, laposhímzéssel kivarrva (részlet) 240. Régi típusú, kézzel kötött színes, sávosan mintás gyapjúharisnya 241. Régi típusú, kézzel kötött színes, sávosan mintás gyapjúharisnya kötésmintája (részlet) 242. Újabb típusú, ünnepi, színes, mintásan kötött harisnya (részlet)

243. Régebbi típusú rózsaszín gyapjúharisnya (részlet), színes, keresztszemes hímzéssel, gazdag motívumsorokkal aprólékosan díszítve 244. Gyapjúfonalból, kézzel kötött, színes hímzéssel díszített női lábbeli 245. Többszínű gyapjúfonalból, kézzel horgolt, mintás női lábbeli 246. Többszínű gyapjúfonalból, kézzel horgolt, csíkosan mintás női lábbeli 247. Többszínű gyapjúfonalból, kézzel horgolt, mintás női lábbeli 248. Díszes, kézi szövésű finom lenből, színes pamutszálakból készített, sávmintázatú párnavég alja 249. Díszes, kézi szövésű finom lenből, színes pamutszálakból készített, sávmintázatú párnavég teteje 250. Díszes, kézi szövésű finom lenből, színes pamutszálakból készített, sávmintázatú párnavég szövésmintája (részlet) 251. Ünnepi, kézi szövésű, kelim típusú gyapjú térdeplő, szövésében gazdag, összetett mintázatú (részlet) RÉGI KÉPEK 252. Magusics Anasztázia, Horváth Katalin, Magusics Ágnes (1914) 253. Bosnyák Ádám, Bosnyák Ágnes, Dofatics Márta (1941) 254. Dofatics Márta, Bosnyák Ágnes (cca 1940) 255. Jozin Mihály (Klemin) dudás (cca 1940) 256. Dofatics Márta (1934) 257. Bosnyák Pál, Dofatics Márta (1947) 258. Alsószentmártoni asszonyok, gyermekkel 259. Markovics Pavka (cca 1950) 260. Markovics Anna és Markovics Pál (cca 1940) 261. Janics Anna és Ivanac Márk (1939) 262. Dofatics Anna, Vecsanin Ágnes, Bosnyák Anna (cca 1950) 263. Janics Anna (1940) 264. Farsang Alsószentmártonban (cca 1950) 265. Lakodalom Alsószentmártonban (Markovics Pálné Ági lakodalma) 266. Torjánác Anna, Maticsánác Ágnes (cca 1950) 267. Ágota Verbanac, Janja Magušić, Ana Marković (cca 1960) 268. Bosnyák Pál és Cselinácz Rózsa lakodalma (cca 1930) 269. Dofatics Anna (cca 1940) 270. Asszonyok és gyerekek: Maticsánácz Júlia, Markovics Anna, Markovics Márton, Tomics Miroszláv, Markovics Pavka, Tunya Éva, Markovics Ágnes, Bosnyák Anna, Markovics Anna, Tunya Ágnes, Maticsánácz Ágnes 271. Markovics Anna és Gróc András (1940)

175


272. Markovics Anna, Gróc István és Gróc András (1944) 273. Lukics István, Lukics Ágota, Lukics Janca, Lukics Éva (1944) 274. Lukics Anna (cca 1960) 275. Jozin Ágota, Lukics Anna, Jozin Anna (1967) 276. Az utolsó sokac lakodalom Alsószentmártonban (1971) 277. Dofatics Anasztázia, Dofatics Mátyás, Dofatics Márk (1909) 278. Dofatics Anasztázia, Dofatics Márk (1916) 279. Horváth Katalin, Magusics Ágnes, Magusics Pál (1910) 280. Horváth Magdolna, Knézevics Márta, Bosnyák Anna, Knézevics Marián (1939) 281. Lukics Anna, Jozin Mihály, Lukics Janca, Lukics Ádám, Lukics Ágota (cca 1936) 282. Lukics Janca, Tunya Márk, Tunya Pál (1949) 283. Markovics Anna, Sztévics Mária, Sztévics István, Sztévics Pál, Tunya Mihály (1934) 284. Lukics Janca, Lukics Anna, Lukics Ágota, Lukics Ágota (1940) 285. Koleszár Ilona (1965) 286. Markovics Anna (1940) 287. Janics Anasztázia és Janics Pál (cca 1940) 288. Janics Mariska (1950) 289. Gyüd (1942) 290. Markovics Pál 291. Asszonyok, lányok kézimunka közben 292. Alsószentmártoni fiatalok. Mattyasovszky Zsolnay Teréz fotója. 293. Alsószentmártoni házaspár. 294. Farsang Alsószentmártonban (1960) 295. Jozin Mihály (Klemin) mint vőfély (1965) 296. Alsószentmártoni család 297. Matovics Anna (1952) 298. Alsószentmártoni asszonyok-lányok és a tanító 299. Alsószentmártoni család 300. Tunya Anasztázia, Magusics Mária, Tunya Ágnes (cca 1916) 301. Markovics Márk (cca 1928) 302. Tunya Pál, Magusics Mária, Tunya Márián, Tunya Ágnes (cca 1937) 303. Aratás 304. Aratás (1959) 305. Verbánácz Mihály háza Alsószentmártonban Úrnapján 306. Az alsószentmártoni templom 307. Koleszár Ágnes, Vorgics Márta, Vorgics Mátyás (1927) 308. Vorgics Ági (1946) 309. Vorgics Ági, Kovács Éva (1940) 310. Horváth és Vorgics család (1946) 311. Horváth Márk, Ivánovics József, Horváth Márk, Szlipcsevics István (cca 1940)

176

312. Sztévics Éva, Horváth Ági (1950) 313. Sztriskovics Jelena és barátnői (cca 1935) 314. Bosnyák Pál és családja (cca1940) 315. Kásádi fiatalok (cca 1930) 316. Kásádi fiatalok (1950) 317. Bosnyák Márk és Tomin Mária lakodalma (cca 1950) 318-320.Kásádi képek a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának archívumából 321-327.Kásádi képek a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum archívumából


A TELEPÜLÉSEKRŐL Bevezető megjegyzések a Baranya megyei sokácok és bosnyákok történetéhez (Barics Ernő) A két legnépesebb Baranya megyei horvát népcsoport, a sokácok és bosnyákok elődei jelenlegi lakhelyükre, a korábbi háborús események következtében kifosztott és elnéptelenedett, magyarok által lakott településekre tömegesen, ferences papok vezetésével, több hullámban érkeztek Kelet-Szlavóniából és Bosznia középső és északi részéből a 17. század második felében, valamint a 18. század elején. Ezzel magyarázható, hogy a helységnevek ma­g yar és horvát elnevezése azonos, pontosabban a korábbi magyar településneveket az új lakók, saját horvát nyelvjárási ki­ejtési szabályaihoz igazítva használták. Földrajzi tekintetben e települések a Mohácsot Péccsel összekötő út két oldalán helyezkednek el. A sokácok, ahogy említettük, Szlavónia keleti feléből és Bosznia középső részéből érkezve telepedtek le az alábbi, a múlt század közepéig többségi illetve nagyobb számú sokác-horvátok által is lakott településekre: Lothárd (Lotar), Birján (Birjan), Belvárdgyula (Belvar), Töttös (Titoš), Kásád (Kašad), Alsószentmárton (Semartin), Nagykozár (Kozar), Magyarsarlós (Šoroš), Kátoly (Katolj), Olasz (Olas), Maráza (Maraza), Márok (Marok), Monyoród (Minjorod), Versend (Vršenda), Lánycsók (Lančug) és Mohács (Mohač/Muvač) város. Ezeknek a sokác helységeknek a tömbje azután délebbre, a Drávaszögben, a jelenlegi Horvát Köztársaság területén folytatódott a következő települések felölelésével: Dályok (Duboševica), Izsép (Topolje), Hercegmárok (Gajić), Darázs (Draž), Kiskőszeg (Batina), Nagybodoja (Podolje), Hercegszöllős (Kneževi Vinogradi), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo) és Torjánc (Torjanci). A horvátországi szakirodalom a Duna, Dráva és magyar országhatár övezte térségben, vagyis a Drávaszögben élő sokácokat két csoportba sorolja, Duna és Dráva menti sokácokra. Ahogyan az elnevezésekből is kikövetkeztet­ hető, a Duna mentiek a Duna közelében lévő településeken lakó sokácok, a Dráva mentiek pedig a Dráva folyó melletti településeken élők. A Duna menti sokácokhoz tartoznak az alábbi horvátországi települések Dályok (Duboševica), Darázs (Draž), Hercegmárok (Gajić) és Izsép (Topolje), a Dráva mentihez pedig Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč) és Torjánc (Torjanci). Ez utóbbi csoporthoz tartoznak történeti, viseleti és nyelvjárási sajátosságaik alapján a Magyarországhoz tartozó bara­nyai részben lévő (egykori) sokác települések: Alsószentmárton (Semartin), Kásád (Kašad) és Beremend (Breme). Egy 19.századi feljegyzés szerint a környékbeliek Kásád falu lakóit kásásoknak illetve podravinciknek nevezték. Itt jegyezzük meg, hogy napjainkban a felsorolt helységek valamint a Bács- Kiskun megyei Hercegszántó mellett a sokác horvát népcsoporthoz tartozó települések találhatók Szlavóniában (Horvátország), Boszniában, Nyugat-Szerémségben, Bánátban és Bácskában (Szerbia) is. A bosnyákok Észak-Boszniából az alábbi kilenc Baranya megyei helységben telepedtek le: Szalánta (Salanta), Németi (Njemet), Pogány (Pogan), Szökéd (Sukid), Áta (Ata), Szőke (Suka), Pécsudvard (Udvar), Kökény (Kukinj) és Szemely (Semelj). A felsorolt kisebb helységeken túl történetük Pécsett és Szigetváron is nyomon követhető egészen a 20. század első feléig. Ezek a közösségek a polgárosodás erősebb hatása miatt azonban korábban asszimilálódtak falusi társaiknál. A magukat bosnyákoknak valló horvát etnikai csoport bosnyák elnevezése valójában korábbi tartózkodási helyükre, vagyis Boszniára utal. Semmiképpen nem szabad őket összetéveszteni, legkevésbé pedig azonosítani a mai Bosz­nia és Hercegovinában élő, magukat bosnyáknak való muzulmán vallású néppel, annál is inkább, mert a Baranyában élő bosnyákok horvát identitással rendelkező katolikus vallásúak voltak és maradtak ideérkezésük előtt és után is, sőt, szülőföldjük elhagyásának alapvető oka az erőszakos iszlamizáció előli menekülés volt. E tények valóságtartalmában kételkedők figyelmébe ajánljuk, akárcsak a sokácok horvát identitását és nyelvi hovatartozását tagadóknak, az itteni bosnyákok és sokácok temetkezési szokásait, legfőképpen pedig a sírfeliratok nyelvi és tartalmi jellemzőit, amelyekből egyértelműen kitetszik a katolikus keresztény vallási világnézethez és helyi nyelvjárási sajátosságokkal színesített horvát anyanyelvükhöz való ragaszkodás. Összefoglalásképpen, a rendelkezésre álló mértékadó levéltári, történeti és nyelvészeti források alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Baranya megyei két horvát etnikai népcsoport a sokácok és bosnyákok etno-

177


genezisében az észak-boszniai bosnyák, illetve a közép-boszniai és kelet-szlavóniai sokác horvátok domináltak. Az etnikai kérdésekben való tisztánlátás kedvéért megemlítjük, hogy a jelenlegi Bosznia és Hercegovina, önálló ENSZ tagállamként három ott élő nemzet, a horvát, szerb és bosnyák egyenjogúsági elven alapuló országa.

Kásád története a kezdetektől napjainkig (Merényi László) Kásád (1211: Cassad, 1294: Kassád) középkori magyar falu a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Egyes feltevések szerint Zrínyi Miklós katonái pusztították el a települést. Egy másik, generációról generációra öröklődött történet szerint a török időkben egy banya, tetűit égetve, felgyújtotta a falut, mely akkor a Sztári Kásád nevű dűlőben állt. A harmadik változat szerint a siklósi várban állomásozó török had pusztította el Kásádot harácsolás közben. .A 17. század végén horvát lakosság népesítette be Kásádot. Egy 1711.évi népeségösszeírás szerint a település lakói: Marianus Kovácsovics, Josephus Kovácsovics, Matheus Sarinovics, Benedictus Bosnyák, Michael Oldinacz, Marcus Sokacz, Georgiusz Zágorecz, Petrus Filak, Joannes Svokovics. Az 1732-es esztendőből való felmérés szerint a településen egy Maszleninek Kovacsics nevű bíró működött, akiknek a munkáját két esküdt, Kásádi Stipe és Josephus Kovacsics segítette. Az 1800-as évek közepén németek, a 19. század utolsó harmadától magyar anyanyelvűek is megtelepedtek. A Dráva szabályozása és az 1860-ban megépített töltés a mocsarak kiszáradását hozta magával, így az állattartás miatt a földművelés is egyre inkább előtérbe került. Nem véletlen, hogy a juhtenyésztés ebben a periódusban kiemelkedően fontos volt, ugyanis a horvátok ruháinak fontos alapanyaga volt a gyapjú. A kertészkedés is jelentős szerepet kapott. A falu történetéről sok információ áll rendelkezésre az 1785/1786-os esztendőből, ugyanis Széchényi Ferencnek a megyére vonatkozó összefoglalásában részletes adatok szerepelnek Kásádra vonatkozóan. E felmérés szerint a település tulajdonosa Eszterházy Kázmér gróf volt. Megállapították, hogy a falu sík vidéken, a Dráva áradásának az útjában fekszik, két patak szeli át. A falu termelésre alkalmas területeit harmadosztályúnak minősítették. Szőlő a településen nem volt. A legelők ugyancsak harmadosztályúak voltak. Általában 1-1, időnként 2 vagy 3 család lakott a házakban, melyekhez többnyire kút is tartozott. Kásád a későbbiekben a dárdai uradalomhoz tartozott. Az 1870–1900 közti időszakra vonatkozóan a köz­ igazgatás működéséről és a nyelvhasználati kérdésekről részletes adatokkal rendelkezünk. Noha a Kásádon élők a­nya­nyelve horvát volt, a szabályokat, az ügyrendet és a községi vizsgálatokat magyar nyelven rögzítették és végezték. 1891-ben a jegyzőkönyveket magyarul és horvátul is megírták. A 19. század utolsó évtizedében, azaz 1891-1899 közt a településeket évenként felmérték. Ebben az anyagban maradt fenn a faluban tevékenykedő bírók listája. Az ő funkciójuk, a mai értelemben vett polgármesteri szerepkörrel egyezett meg. A 19. század utolsó évtizedében a kö­ vetkező személyek töltötték be ezt a fontos állást: Horváth Bozsó (1891-1892), Zágorácz Tádé (1893), Józin Sztipó (1894), Sztevics Andria (1896, jegyzőként Biczó Gusztáv működött mellette), Horváth Márkó (1897), Feldvébel Antal (1898), Pluzsár Márkó (1899). Kásádnak 1930-ban 122 magyar, 41 német és 406 horvát anyanyelvű lakosa volt, a kisebb külterületi lakott helyein összesen 10 magyar, 7 német és 10 horvát anyanyelvű élt. 1970-ben külterületével együtt 128 magyar, 58 német és 377 horvát lakosa volt. 1934-ben a falu közigazgatási szempontból (pl. járásbíróság, járási-királyi adóhivatal, telekkönyvi ügyek, csendőrség) Siklóshoz tartozott. A II. világháború idején a harcok 1945. március 5–20. között elérték Kásádot, a 16. bolgár hadosztály foglalta el a falut. 1970-ben külterületével együtt 128 magyar, 58 német és 377 horvát lakosa volt. 1948-ban, a kommunisták hatalomátvétele után sok minden megváltozott. Az 1950-es évek rendkívül nehéz helyzetbe hozták a falut. A Jugoszláviával való megromlott és feszült viszony miatt e határmenti települést dupla szögesdróttal és aknazárral vették körbe. Sokakat kitelepítettek. Egyre inkább megmutatkoztak az erőszakos asszimilációs törekvések. 1956-ban 674 fő élt a településen. 1951. október 28-tól (egészen 1968. nov. 31-ig) Kásád önálló tanáccsal rendelkezett. Az 1950-es évek végén Kásád lakosainak kb. 90%-a mezőgazdasági tevékenységet folytatott. A maradék 10% kisiparosként dolgozott. A 1956-os forradalom nem érintette a települést. Viszonylagos nyugalomban vészelte át ezt az időszakot a falu. Az 1970-es években egy sor, a falut hátrányosan érintő központi intézkedést hoztak. A körzetesítés áldozata lett az iskola. Kásád lakói úgy érezték, hogy tudatosan sorvasztják el a települést, s ezek a folyamatok sajnos erős elvándorlást eredményeztek. Az általános iskola valamennyi tanulója Beremendre járt, napközis ellátásban is részesültek. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Kásádon 386 lakos él, többségük magyarnak vallotta magát, a lakosság egyharmada horvát nemzetiségű. A településen horvát kisebbségi önkormányzat működik.

178


Felhasznált irodalom Tímár György: Beremend középkori és törökkori története. In: Beremend és környéke, 1997. Consriptio domestica 1732, Kásád. Baranya Megyei Levéltár Baranya megye földrajzi nevei: Mohácsi járás, Siklósi járás. Szerk. Pesti János, 1982. Széchényi Ferenc: Descriptio Physico-Topographia Comitatus Baranyiensis 1785/1786. Tegzes Ferenc: Adatok az alsófokú közigazgatás nyelvhasználatához, 1982. Közigazgatási felmérő lapok 1891-1899: Kásád. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1926. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1934. Baranya Megyei Levéltár Gilbert Csaba: Kompország keletnek indul: Beremend története 1944-46. In: Beremend és környéke, 1997. Dunai Imre: Készül a múzeum, a kiállítóterem és a falutörténet, jön a Horvát Színház. In: Dunántúli Napló, 2009.02.27. Tanfelügyelői iratok, 5048/1948. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1972. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1976. Baranya Megyei Levéltár

Alsószentmártonról (Bockovac Tímea, Matovics Mária, Végh Andor) „Itt sokácok már nem élnek, róluk az emlékek beszélnek...“ A település nevéről Alsószentmárton Baranya megye déli részén, a siklósi járásban, a magyar-horvát határ mellett, Siklós városától 7 kilométerre található település. A helységnévnek a történelem folyamán számos változata volt (Drávaszentmárton, Szentmárton, Alsószentmárton), melyek közül a Szentmárton a falu templomának védőszentjére utal, a megkülönböztetett szerepű Dráva- előtag a Dráva közelségével, az újabban adott Alsó- pedig egyfelől a megye alulsó, déli részével kapcsolatos, másfelől pedig kapcsolatban van a Dráva folyása mentén feljebb fekvő Felsőszentmárton előtagjával. A falu horvát elnevezésében (Semartin) a „sven“ ószláv jövevényszó egészül ki a védőszent nevével és egy, a kiejtésben végbemenő hangtörvénnyel. A település története A falu első írásos említésére a 14. században került sor, ekkor a pápai tizedösszeírás lajstromában (1332) Sv. Martino-ként, a 997-ben Szent István király által alapított vaskaszentmártoni apátság területeként szerepel. A település a törökdúlás idejében teljesen elnéptelenedett, Árpád-kori temploma is elpusztult. A Pécsi Püspökség levéltárában található adatok szerint 1751-ben 10 ház állt a faluban, valamint egy fából épült kápolna. 1759-ben a lakosok száma 897 fő, melyek közül 728-an katolikus vallásúak. A település a 18. században az Esterházyak dárdai uradalmához - Esterházy Kázmér építette a templomot Szent Márton püspök tiszteletére -, majd később a Batthyány család tulajdonába tartozott. A sokác-horvát népcsoport betelepülése a Rákóczi-szabadságharc utáni időkre tehető. A betelepült sokácok homogén, elszigetelt (nyelv)közösséget és harmonikus faluközösséget alkottak, kapcsolatuk a szomszédos Kásáddal, illetve a mai Horvátország területén található Petárdával és Torjánccal folya­matosnak és tartósnak mondható. 1830-ban történt meg a siklósi hitközség püspöki vizitációja, amelyben megemlítik Szentmárton falut, temp­ lomával és annak felszereltségével, valamint oltárának leírásával, melyen Szent Márton lovon ülő alakja látható. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a faluban külön tisztelet övezi Szent Barbara és Szent Márton ünnepnapját, melyek alkalmából illír nyelvű énekek csendülnek fel a templomban. A 18. század második felében a település nemzetiségi struktúrája jelentősen átalakul, a többségi sokác lakosság mellé magyarok és bácskai németek is költöznek, illetve három szlovák család Miskéről. A legmódosabb réteget a német családok alkották, az állattenyésztésnek, a gazdasági felszereltségük fejlettségének és a városi kultúra hatásának köszönhetően. A századforduló után (1906) a település és a közeli puszták népessége 961 fő, melyből 77 magyar, 77 német, 10 szerb, 604 horvát és 193 cigány nemzetiségű. A felsorolt népcsoportok ugyan jelentősen különböznek életmódjukat, nyelvüket és kultúrájukat tekintve, ennek ellenére azonban interkulturális szálakkal átszőtt együttélésük békésnek volt mondható. Nyelvük biztosította identitásukat, de egyben eszközként is szolgált, amely segítségével a zárt világok

179


megnyílhattak és újabb kulturális mintázatok befogadására váltak alkalmassá. A 20. század viharos történelmi eseménysora a falu lakóinak sorsát sem kímélte. Az I. világháborút lezáró békeszer­ződések következtében a települést elszakították azoktól a horvátországi falvaktól: Baranyavár/Brnjevar, Torjánc/Torjance, Petárda/Petarda-Baranjsko Petrovo Selo, Lőcs/Luč, Benge/Benga, melyekkel évszázadok óta intenzív nyelvi és kulturális kapcsolatokat ápolt. A közösség elszigetelődésén túl további történelmi, gazdasági és szociológiai tényezők is hozzájárulhattak az 1930-as évekre tehető első nagy kitelepülési hullám megindulásához. A Rákosi-éra alatti kuláklisták,­a kitelepítési kényszer, az állandó megfigyelés (Havas:1999) - melynek oka a titói Jugoszlávia közelsége -,­a vagyonelkobzás megaláztatása, a kényszerű kollektivizáció eredménye, a szigorú nyelvtörvények, az anyanyelvű oktatást nem biztosító iskolarendszer által generált kudarcok, a hagyományos nagycsaládi létforma megszűnése következtében az 1940-es évek végére a sokác lakosság kétharmada hagyja el végleg a települést. A népszámlálási adatok szerint 1949-1960 között az elvándorlás a lakosság 15,5%-át, összesen 183 főt érint, ez a fo­ lyamat ugyan valamennyi falubeli nemzetiségre jellemző, ám ennek ellenére az 1960-as évek végére a cigány lakosság kerül többségi helyzetbe (Virág:2008). A nemzetiségi struktúra további változása az 1960-as évektől követhető nyomon, ugyanis ekkortól válik intenzívebbé azon cigány családok betelepülése a faluba, akik ezidáig annak délkeleti részén az ún. Duz­lukban éltek. Mindezen felsorolt okok és egyéb szociológiai tényezők miatt a falu elnéptelenedése az 1970-es évektől kezdve rohamosan felgyorsul, az utolsó sokác család 1977-ben hagyta el azt. A kitelepültek a környező falvakban és városokban, jórészt Siklóson telepedtek le. Új életterük hatásaként hamarosan kezdetüket vették a napjainkra már jórészt lezajlott asszimilációs folyamatok, kiváltképp a nyelvvesztés tragikus jelensége, elhagyott lakóhelyükön pedig az 1980-as évek elejétől létrejött az első magyarországi „cigány falu“, melynek napjainkban 1247 lakosa van. Nyelvhasználat Az alsószentmártoni beszédmód a szlavón dialektus Száva menti aldialektusának részét képezi. Baranya megye magyarországi részében három horvát falu - Alsószentmárton, Monyoród és Belvárdgyula - beszélőközösségére (volt) jellemző az ősszláv ún. „jaty” íző-ező hangtörvényi reflexiója, e nyelvváltozatot azonban leginkább az alsó­ szentmártoni homogén nyelvközösség képviseli. Az alsószentmártoni beszédmód hallgatóra gyakorolt hatása közül kiemelendő a mérsékelt beszédtempó, a vokális nyitottság, bizonyos palatális hangzók lágyítása a szegmentális szin­ ten, illetve a folyamatos dallamosság szupraszeg­mentális szinten. A horvát köznyelvi normától eltérően kevesebb a mássalhangzók száma. A magyar nyelv hangzókészletre való hatása elhanyagolható, amely tény magyarázata a helyi közösség életmódjában kere­sendő: Magyarországon éltek ugyan, de elszigeteltségben. Leginkább a szomszédos Kásád lakóival voltak nyelvi kapcsolataik, akikről ugyan azt feltételezték, hogy azonos a származási helyük, de a több évszázados kásádi kapcsolattartás során sem tértek át az ott használt íző-ező ejtésmódra. A szentmártoni ejtésmód mondatfonetikai eszköztára igen gazdag. Elsősorban a röviden ereszkedő, emelkedő, kétszótagú, hosszan ereszkedő, valamint a nyomatékos hangsúlyfajták a jellemzőek, melyek posztakcentuális hosszúságokkal is kiegészülhetnek (Golić-Samardžija-Barić:2002). Népviselet Az alsószentmártoni viseletet Matovics Mária kutatta és írta le, aki szerint „a falu lakói egyaránt mesterei voltak a vászon- és gyapjúszövésnek. A szükséges alapanyagokat az önellátás keretében döntően maguk termelték: ken­ dert, lent vetettek, feldolgozták, fonták, szőtték. Birkát is elsősorban gyapja miatt tartottak, s a gyapjút maguk tettek szövésre alkalmassá (a festést kivéve). Az asszonyok egész életükben lankadatlan szorgalommal munkálkodtak az értékes és színpompás viseleti darabok és más használati tárgyak (pl. törölközők, lepedők) létrehozásán. Már a 19. század közepén viselték az asszonyok a gyapjúszoknyákat (suknja), ám azok kezdetben egyszerűek, csak csíkosak voltak. Később geometriai minták (téglalapok) jelentek meg rajtuk, melyek az idő előre haladtával egyre bonyolul­ tabbá váltak, majd jöttek a stilizált virágok (tulipánok, rózsák), madarak, babák, szívek, lovak, stb. Egyre növekedett a különböző színű csíkok száma. A színeket igen merészen használták. Természetes volt egymás mellett a kék és zöld, a piros és rózsaszín vagy a narancssárga és rózsaszín. Az eredmény nem zavaró, hanem megkapó jellegzetesség lett. A viseleti darabok idővel nemcsak színben és motívumokban, hanem szövési technikában is gazdagodtak. Külön kiemelendő az aprólékos, időigényes kelim (ćilim) technika. A színekkel a sokácok életkorukat, lelki állapotukat is jól kifejezhették. A leggyászosabb és a nagyon időseknek készült ruhák színösszeállításában a sötétzöld, sötétkék, citromsárga szerepelt, kevés fehérrel és feketével. A kevésbé gyászos darabokon megjelent a narancssárga is kevés pirossal. A fiatalok szoknyáin a világosabb zöld, kék, narancssárga színek domináltak és rengeteg piros. A nők által viselt övekben (pojas) igen régi viseletdarabokra ismerhetünk. Már 1824-ben is tettek róluk említést. A szőttes övet

180


a vászon ingszoknyához (košulja) viselték elsősorban, mely az etnikum jellegzetes viseleti darabja. Az ingszoknya esetében is a legősibb darabok nagyon egyszerűek voltak, sokszor tiszta fehér vászonból készültek. Idővel azután hímzés is került rájuk: fehér, majd fekete-piros-kék színösszeállításban. Az 1930-as években szinte már túlburjánzott rajtuk a díszítés, csak úgy csillogtak a rengeteg sárga, fehér, piros, zöld flittertől. Az öveken a pamut és gyapjú felhasználása mellett feltűnik az ezüst és aranyszál is. A női főkötő formáját tekintve ugyancsak jellegzetes viseleti darab. Anyagában, díszítésében nagyon változatos. Az ünnepi darabokon nemcsak flitterek, de tükröcskék is ékes­kedtek. Viseletről szólva az asszonyok-lányok által hordott darabokra gondolunk főként. Ám a férfi viseleti darabok közt is akadnak említésre méltóak. Ilyen például a keresztben (vízszintesen) rakott vászon gatya, mint felsőruha”. Zenei kultúra Végh Andor kutatásai alapján elmondható, hogy: „Alsószentmárton egykori sokác zenéje, a nyugat-bara­nyai horvátok zenei dialektusának egyik részét képviseli, mely a szlavóniai pannon népzenei dialektus egy része. Az ­észa­kab­bi bara­nyai horvát csoportokhoz képest jelentősebb a többszólamúság a vokális zenében, ez különösen az egyházi énekeknél konzerválódott, de az esetenkénti harmadik szólam a világi zenében sem ritka. Érdekes módon Torjánccal (Torjanci) mutat a legtöbb rokonságot, amely különösen a Valpó irányába húzódó szlavóniai kapcsolatok meglétében figyelhető meg. Jelentős számban maradtak meg a régi 10 szótagos (deseterac) éneklésnek a mára csak a „bećarac” formára silányodott variánsai (külön lakodalmi, farsangi stb. változatok). A szokásdalla­mok (lakodalmasok, esőkérők, pünkösdiek) is jelentős számban őrződtek meg az emlékezetekben, bár a lakodalom teljes dalanyagának, úgy tűnik, sajnos végleg nyoma veszett. Külön érdekesség az egyházi zenei formák gazdagsága (passiók, karácsonyi énekek és zarándokénekek sokasága) és szépsége. Hangszeres népzenéjében is jelentősnek mondható a falu ha­ gyománya. A Dráva-menti sokácság utolsó jelentős dudás famíliájának utolsó képviselői Mészárovics Pál, - dudáját ma a Magyar Néprajzi Múzeum őrzi -, és Jozin Mito (valamint utódaik) voltak.” Felhasznált irodalom A Pécsi Egyházmegye Schematizmusa 1981. Golić Samardžija, Latinka - Barić, Ernest: Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi In: Studia Slavica Savariensia 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. Glatz F. szerk.: A cigányok Magyarországon. Budapest, Magyar ­Tudományos Akadémia, 1999. 163–203. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. XLS táblázat. Központi Statisztikai Hivatal, 2015. ­szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. március 21.) Matovics Mária: Sokac viselet. Élet és Tudomány. 1989. 4. 112-114. Végh Andor: Alsószentmárton zenei hagyománya, kézirat, 2005. Virág Tünde: Változó gazdasági - társadalmi kapcsolatok egy cigányok lakta faluban Szociológiai Szemle: 2008/1. 60-77.

A kásádi sokácok vezetékneveiről és nyelvi/nyelvjárási sajátosságairól (Barics Ernő) Kásádi vezetéknevek Minden népet, függetlenül attól, hogy többségi vagy kisebbségi státuszban él-e, vezeték- és keresztnevet viselő emberek alkotják. Nem véletlen, hogy ilyenkor a „Nomen est omen” (A név intő jel) latin közmondást szokás idézni, mely szerint a név kötelez. Nincs ez másképpen a magyarországi horvátok, így a kásádi sokácok esetében sem. Tekintettel arra, hogy a vezetéknevek összesége minden nép és nemzetiség egyfajta kollektív memóriájának és „műemlékének” tekinthető, ezért az identitás fontos jellemzőjeként tartják számon. A történeti források és születési anyakönyvi kivonatok nagy számának köszönhetően a kásádi sokác közösség vezetéknév állománya történetiségében, vagyis a kezdetektől napjainkig vizsgálható. Itt természetesen felvethető a következő kérdés: Miután az itteni sokácok több mint háromszáz éve költöztek el eredeti lakóhelyükről és telepedtek le jelenlegi településeikre, vajon elhe­ lyezhetőek-e vezetékneveik, beleértve nyelvjárásukat is anyanemzetük nyelvi/nyelvjárási és vezetéknév állományába? Egyszerűbben fogalmazva, vannak-e a kásádihoz hasonló vezetéknevek és nyelvjárások Horvátországban? Nézzük, mit mondanak a tények! Vezetéknevek vonatkozásában nagy segítséget jelent a 2001. évi horvátországi népszámlálási

181


adatokra támaszkodó, 2008-ban kiadott háromkötetes Hrvatski prezimenik (Horvát vezetéknévtár). Ez tulajdonképpen tartalmazza (nemzetiségtől függetlenül) valamennyi horvátországi településen lakó állampolgár vezetéknevét. Emellett az említett vezetéknévtár (valójában vezetékneveket tartalmazó lexikon) ábécé sorrendben ismerteti az 1000 leggyakoribb horvát vezetéknevet és viselőik számát is. Alább ismertetjük a kásádi sokác vezetékneveket, majd összevetjük azokat az említett horvátországi névtárban lévőkkel. Zárójelbe tett számokkal ismertetjük „helyezésüket a horvátországi 1000 fős toplistán szereplő nevekkel”. Kásádi vezetéknevek ábécé sorrendben, horvát latin betűs írásmóddal: Balatinac, Bošnjak (28), Božanović (939), Ćosić (55), Filak(ov), Gal, Gojak, Grajić, Horvat (1), Jagodić (660), Jozin, Kašadac, Kolesar, Kovačević (2), Kovačić (7), Marjanović (195), Oldinac, Oršokić (769), Pavlović (15), Plužar, Stipanović (552), Šarinović, Šokac, Stević, Svo­ ković, Taradan, Tomin, Torjanac, Trubić, Tunja (793), Vorgić, Vrbanac (889), Vukman (741), Zagorac (704), Zetović. Ha tehát összevetjük a kásádi horvát vezetékneveket a horvátországiakkal, a következő eredményt kapjuk. Horvátországban a két leggyakoribb vezetéknév a Horvat (Horvát) és a Kovačević (Kovácsevics). Azonos vezetéknevűek, amint látjuk, Kásádon is találhatók. A 100 leggyakoribb horvátországi vezetéknév közül az alábbiak szerepelnek a kásádi listán: Bošnjak (28) Bosnyák, Ćosić (55) Csoszics, Kovaćić (7) Kovacsics és Pavlović (15) Pavlovics. Az ezres listán vannak a következő kásádi vezetéknevek: Božanović (939) Bozsánovics, Jagodić (660) Jagodics, Marjanović (195) Márjánovics, Oršokić (769) Orsokics, Stipanović (552) Sztipánovics, Tunja (793) Tunya, Vrbanac (889) Vrbánác, Vukman (741) Vukmán és Zagorac (704) Zágorác. Viszonylag szép számban találunk a szemközti, szűkebb és szélesebb horvátországi régió településein kásádi vezetékneveket: Balatinac, Filak(ov), Gal, Gojak, Graić, (Graics), Jozin, Kolesar (Koleszár), Šokac (Sokác), Stević (Sztevics), Tomin, Torjanac, Trubić (Trubics), Vorgić (Vorgics) és Zetović (Zetovics). Mindezen ismertetett tények alapján megalapozottnak tűnik azon állítás, mely szerint a kásádi vezetéknevek a horvát nemzeti vezetéknév korpusz szerves részét képezik. A kásádi vezetéknevek vizsgálatánál nem vettük figyelembe a két világháború közötti időszakban, többnyire kényszer alatt keletkezett, magyarosított neveket, sem pedig a későbbi, különböző motivációktól vezérelt önkéntes névmagyarosító folyamatok eredményeként keletkezett vezetékneveket. Kásádi nyelvjárás A Baranya megyei sokác és bosnyák nyelvjárásokat, mások mellett, a múlt század 60-as és 70-es éveiben neves horvát (Dalibor Brozović akadémikus, Ivan Brabec, Stjepan Sekereš), szerb (Pavle Ivić akadémikus) és hazai nyelvészek (Predrag Stepanović és Ivan Mokuter) kutatták. A magyarországi horvát nyelvjárásokat leíró és tartalmazó kutatási eredményeket megtalálhatjuk Josip Lisac legújabb, horvát nyelvjárásokat ismertető Hrvatska dijalek­tologija 1. címet viselő átfogó művének első kötetében. (Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003.). A közzétett, a Baranya megyei sokácok és bosnyákok nyelvi, nyelvjárási sajátosságait ismertető szakirodalom alapján megállapíthatjuk, hogy minden alapot nélkülöznek azon állítások, amelyek szerint a megyénkben élő sokác és bosnyák nyelvjárásokat sehova sem tartozó extra nyelvi/nyelvjárási jelenségként kell kezelni. Ezzel szemben a nyelvtudományban, jelen esetben, a horvát dialektológiában tudományosan elfogadott kritériumok alapján az itteni horvát nyelvjárások, a tájszólási összefonódások és kölcsönös hatások ellenére, minden nehézség nélkül elhelyezhetők a megfelelő összhorvát što-nyelvjárási csoportba. Ami a kásádi helyi tájszólást illeti, jegyezzük meg, hogy az irodalmi horvát nyelv alapját képező ún. što nyelvjárást beszélik. A što nyelvjárások osztályozásánál a három meghatározó legfőbb kritérium a következő: 1. A hangsúlyrendszer fejlődési szintje (vagyis az adott tájszólás ún. új što hangsúlyrendszerrel rendelkezik-e vagy régi, archaikussal); 2. A régi ősszláv mássalhangzócsoport št illetve šć mássalhangzó párosban rea­lizálódik . Ezen fonológiai változás alapján beszélünk ún. šća és šta nyelvjárásokról; 3. A régi ún. jaty hang a különböző nyelvjárásokban: i, ije, illetve e hangot eredményezett. Ezek alapján iző, ijező és ező nyelvjárásokról van szó. A felsorolt osztályozási szempontok alapján a kásádi tájszólásról az alábbiakat állapíthatjuk meg: 1. A kásádi nyelvjárást négy (az irodalmi horvát nyelvvel megegyező), ún. új što hangsúlyrendszerhez tartozó hangsúlytípus jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a többszótagú szavak esetében a hangsúly, az utolsó szótagon kívül, bármelyik szótagon lehetséges. A négy hangsúlytípus: hosszú ereszkedő és emelkedő, valamint rövid ereszkedő és emelkedő. 2. Az említett ősszláv mássalhangzó csoport realizációt illetően egyértelmű az eredmény. A Baranya

182


megyei horvátok, így a kásádiak is ún. šćakavacok, akárcsak a Szlavóniában élők túlnyomó többsége. Kásádi példák: milošća milošta helyett, ognjišće ognjište helyett, išću (kruva) ištu (kruva) helyett, vrišćat vrištati helyett, šćipat štipati helyett, prepušćat prepuštati helyett, kršćenje krštenje helyett, gušćer gušter helyett, kosišće kosište helyett, šćuka štuka helyett. A šćakavizmust őrzik az alább kásádi földrajzi nevek (határrésznevek) is: Vodeničišće, Zobišće, Konopljišće stb. 3. A kásádi tájszólás harmadik legfőbb jellemzője a régi ún. jaty hang i-e kontinuánsokban való realizációja. Ezen tulajdonsága alapján, az országhatár túlsó oldalán lévő Baranjsko Petrovo Selo-ban (Petárda) beszélt tájszólással megegyező módon, a két település lakói az ún. i-ző nyelvjárást beszélik. vagyis a hosszú jaty helyén, a példák többségében hosszan ejtendő i áll: brig, vrime, tilo, mliko, lipo, dite, Na pisku (határrész név), Stipina livada, Privoz, Dioka, de kevés számú kivétel is van, pl.: bijel, bijela, bijelo. Sino (sijeno) helyett sijano áll. A rövid régi jaty hang helyén néhány kivételtől eltekintve rövid e hang áll: deca, vremena, pevat, letos, terat és ugyancsak e van a Leskova međa, Dedinje földrajzi nevekben is. A pre prefixum jaty hangja minden esetben e lesz: preko puta, pret kućom stb. Minden bizonnyal analógiával magyarázhatók az alábbi példák, amelyek esetében rövid e helyett i magánhangzó áll: bri­ govi, mlikara, diteta. A nyelvjárás típusát meghatározó három alapvető, a kásádi nyelvjárásra is alkalmazott kritérium, valamint a helyi tájszólásra jellemző fonológiai, szótani, mondattani és szókincsbeli sajátosságok alapján a kásádi nyelvjárás, a Baranjsko Petrovo Selo-i nyelvjárással egyetemben, egyértelműen a horvát dialektológiai szakirodalomban használt Slavonski dijalekt-hez (Szlavóniai nyelvjárás) tartozik. Felhasznált irodalom Baranya megyei földrajzi nevei II. Szerkesztette Pesti János. Pécs, 1982. Barić, Ernest: Rode, a jezik?! Pečuh, 2006. Brabec, Ivan: Hrvatskosrpski govori u mađarskom dijelu Baranje. Ljetopis Jazu, knj. 74 (1971) Brozović, Dalibor: Dijalekatska slika hrvatskosrpskoga jezičnog područja. Radovi. razdio lingvističko-filološki (5) Zadar, 1970. Golić, Samardžija Latinka – Barić, Ernest: Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi In: Studia Slavica Savariensia 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Ivić, Pavle: Prilog rekonstrukciji predmigracione dijalekatske slike srpskohrvatske jezičke oblasti. Zbornik za filologiju i lingvistiku IV-V (1961-62). Kitanics, Máté: A Magyarországra irányuló horvát migráció a 16-18. században. PhD értekezés. Pécs, 2015. Lisac, Josip: Hrvatska dijalektologija 1. Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003. Mandić, Živko: Latice ivančice. Narodne pripovijetke šokačkih hrvata u Mađarskoj. Poduzeće za izdavanje udžbenika. Budimpešta, 1984. Maletić, Franjo-Šimunović, Petar: Hrvatski prezimenik. Zagreb, 2008. Merényi László: Kásád község története. Kásád, 2009. Sekereš, Stjepan: Govori Hrvata u južnoj Baranji. Hrvatski dijalektološki zbornik, knj.4. Zagreb, 1977. Stepanović, Predrag: Govori Srba i Hrvata u Mađarskoj. Novi Sad 1994.

183


POPIS SLIKA 1. Momak u surki 2. Žena u košulji i kapici 3. Djevojka u košulji 4. Djevojka u košulji 5. Djevojka u košulji 6. Djevojka u košulji 7. Žena u kapici 8. Žena u košulji i kapici 9. Djevojka u košulji 10. Djevojka u košulji 11. Djevojka u košulji 12. Momak u gaćama 13. Momak u hlačama 14. Momak u gaćama 15. Momak u hlačama 16. Djevojka i momak 17. Kolo na dvoru 18. Košulja i prsluk (detalj) 19. Košulja i prsluk (detalj) 20. Surka (detalj) 21. Surka (detalj) 22. Košulja (detalj) 23. Košulja i pantlike (detalj) 24. Košulja (detalj) 25. Košulja (detalj) 26. Košulja (detalj) 27. Kapica i lepirica (detalj) 28. Kapica (detalj) 29. Svadbeni kolač 30. Mlada i njezina majka 31. Djevojke i žene 32. Djevojka u kapici 33. Košulja i pantlike (detalj) 34. Kapica (detalj) 35. Djevojke, mladina majka i mlada 36. Žene, mladina majka i mlada 37. Mlada i njezina majka 38. Djeveruša, đuvegija, punica i tast 39. Svadbena povorka s kolačem 40. Stara žena u kapici 41. Čekanje gostiju 42. Žene 43. Dolaze svatovi po mladu 44. Čalo drži zdravicu 45. Mlada upoznaje đuvegiju 46. Kolo na dvoru 47. Mlada, đuvegija i punica voze se kočijom do crkve 48. U crkvi 49. Dolaze svatovi do kuće đuvegije 50. Svatovi i svirači 51. Prije svatovskog ručka 52. Punica, mlada, đuvegija i svekrva 53. Mlada u kapici

184

54. Vezivanje košulje 55. Stavljanje zrnja 56. Stavljanje pantlike 57. Postavljanje osnove za vijenac 58. Učvršćivanje vijenca 59. Mlada s rodbinom MUŠKE NOŠNJE 60. Prednji dio svečane muške košulje starijeg tipa od tankog, domaćeg pamučnog platna, ukrašena tehnikama brojenja niti, crnim koncem šiven povlačanskim vezom, bijelim vezom s pamučnim koncem, isjekom, rub rukava obrubljen heklanom, pamučnom čipkom 61. Detalj s ruba rukava muške košulje starijeg tipa od tankog, domaćeg pamučnog platna, obrub rukava, crnim koncem šiven povlačanskim vezom, obrubljen heklanom, pamučnom čipkom 62. Detalj rukava muške košulje starijeg tipa od tankog, domaćeg pamučnog platna, crnim i plavim koncem šiven povlačanskim vezom, te ukrašen isjekom, bijeli vez s pamučnim koncem 63. Detalj poprsja muške košulje novijeg tipa od kašmira, na srednjem dijelu poprsnice strojem šiveni ukras 64. Detalj poprsja muške košulje novijeg tipa od kašmira, na srednjem dijelu poprsnice strojem šiveni ukras 65. Stražnja strana muške košulje (detalj) novijeg tipa od kašmira, na srednjem dijelu bogato ukrašena naborima 66. Svečana muška košulja novijeg tipa od tvornički vezene svile 67. Detalj poprsja svečane muške košulje novijeg tipa od tvornički vezene svile, na srednjem dijelu poprsnice šiveni ukras isto od svile 68. Detalj svilene muške košulje 69. Prednja strana svečanog muškog prsluka novijeg tipa u izradi šnajdera od tvornički vezenog baršuna, ukrašen zlatnom kupovnom trakom, jaspricama i zlatnim dugmetima 70. Stražnja strana svečanog muškog prsluka novijeg tipa u izradi šnajdera od tvornički vezenog baršuna, ukrašen zlatnom kupovnom trakom, jaspricama i zlatnim dugmetima 71. Detalj ukrasa od zlatne kupovne trake i zlatnih dugmeta o rubu svečanog muškog prsluka novijeg tipa na prednjoj strani u izradi šnajdera od tvornički vezenog baršuna 72. Stražnja strana svečanog muškog prsluka (detalj) novijeg tipa u izradi šnajdera od tvornički vezenog baršuna


73. Stražnja strana svečanog muškog prsluka (detalj) novijeg tipa u izradi šnajdera od tvornički vezenog baršuna, ukrašen srebrnom kupovnom trakom, gajtanom i jaspricama 74. Detalj svečane muške pregače starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, plavim pamučnim nitima, odnosno ružičastom i zelenom vunicom u potki 75. Svečana muška pregača starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, plavim pamučnim nitima, odnosno ružičastom i zelenom vunicom u potki, obrubljena kupovnom čipkom, ukrasnim trakama 76. Svečana muška pregača starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, plavim, zelenim pamučnim nitima u potki, obrubljena kupovnom čipkom 77. Detalj svečane muške pregače starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, plavim, zelenim pamučnim nitima u potki 78. Detalj svečane muške pregače starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, plavim, zelenim pamučnim nitima, odnosno ružičastom, žutom i zelenom vunicom u potki 79. Detalj muške pregače novijeg tipa vezena križićima od raznobojnih pamučnih niti na bijeloj, pamučnoj tkanini, ukrašena našivenim jaspricama 80. Detalj svečane muške pregače starijeg tipa, ručno tkana po bijelim pamučnim nitima u osnovi, te bijelim, crvenim, crnim, zelenim pamučnim nitima, odnosno ružičastom vunicom u potki ŽENSKE NOŠNJE 81. Prednja strana polusvečane rubine (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna ukrašena tehnikama brojenja niti, bijeli vez uzduž rukava izrezom, raspletom, odnosno pružankom s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem po prsima, ramenima i na rubu rukava, koji su obrubljeni čipkom 82. Stražnja strana polusvečane rubine (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna ukrašena tehnikama brojenja niti, bijeli vez uzduž rukava izrezom, raspletom, odnosno pružankom s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem po ramenima, na rubu suknje i rukava, koji su obrubljeni čipkom, po cijeloj dužini suknje pripletom izvezenim ušivkom, te sitnim, gustim naborima 83. Stražnja strana donjeg dijela suknje polusvečane rubine (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna ukrašena tehnikama

brojenja niti, pružanka ticama s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, po cijeloj dužini suknje pripletom izvezenim ušivkom, te sitnim, gustim naborima 84. Poprsje polusvečane rubine (za mlađu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna uzduž ukrašena bijelim tvorničkim svilenim, čipkastim trakama 85. Stražnja strana suknje (detalj) polusvečane rubine (za mlađu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna uzduž ukrašena bijelim tvorničkim svilenim, čipkastim trakama 86. Stražnja strana suknje (detalj) polusvečane prosjecane bile rubine starijeg tipa sa upletovima (za stariju ženu) od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž ukrašena bijelim, kupovnim, pamučnim upletovima 87. Poprsje polusvečane prosjecane bile rubine starijeg tipa sa upletovima (za stariju ženu) starijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž ukrašena tehnikama brojenja niti, bijelim vezom prosic i crnim, zelenim pamučnim koncem izvezen 88. Stražnja strana suknje (detalj) polusvečane mrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena tehnikom brojenja niti, po cijeloj dužini suknje bijelim pripletom izvezenim ušivkom, te sitnim, gustim naborima 89. Detalj pripleta na stražnjoj strani suknje polusvečane mrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena sitnim, gustim naborima 90. Detalj rukava polusvečane mrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena tehnikom brojenja niti, uzduž rukava izvezen bijelim raspletom, isjekom, po ramenu i leđima pružankom s crnim, plavim pamučnim koncem, te sitnim, gustim naborima 91. Poprsje (detalj) polusvečane mrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena tehnikom brojenja niti, te sitnim, gustim naborima, uzduž i po ramenu bogato izvezen pružankom s crnim, plavim pamučnim koncem 92. Rub rukava (detalj) polusvečane mrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena tehnikom brojenja niti, te sitnim, gustim naborima, izvezen pružankom s crnim, plavim pamučnim koncem, te bijelim raspletom, isjekom, obrubljen kupovnom čipkom 93. Poprsje (detalj) svečane rubine odnica (za mlađu ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna bogato ukrašena tehnikom brojenja niti uzduž košulje pružankom izvezena odnica s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima

185


94. Stražnja strana suknje (detalj) svečane rubine godina (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna uzduž bogato ukrašena tehnikom brojenja niti bijelim izrezom, raspletom izvezena, odnosno bijelim, kupovnim, pamučnim upletovima, te širim i sitnim, gustim naborima 95. Detalj raspleta sa stražnje strane svečane rubine godina (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena tehnikom brojenja niti, bijelim vezom 96. Donji dio stražnje strane suknje (detalj) svečane rubine godina (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna uzduž bogato ukrašena tehnikom brojenja niti bijelim izrezom, raspletom izvezena, odnosno bijelim, kupovnim, pamučnim upletovima, širim i sitnim, gustim naborima, te crvenim, perlicom našivenim pantlikama 97. Pantlika, ukras rubine od crvene trake našivena perlicama 98. Stražnja strana (detalj) svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) novijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž rukava i suknje ukrašena bijelom svilom ručno vezenom mrežicom, te na leđima i na rubu rukava raznobojnim svilenim koncem po mrežici ručno vezena, rukavi obrubljeni kupovnom čipkom 99. Stražnja strana suknje (detalj) svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž suknje bogato ukrašena bijelom svilom ručno vezenom mrežicom, te širim, plosnatim i sitnim naborima 100. Poprsje (detalj) svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena raznobojnim svilenim koncem po mrežici ručno vezena 101. Detalj raznobojnim svilenim koncem ručno vezene mrežice sa svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice 102. Rub rukava (detalj) svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) novijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, rubu rukava raznobojnim svilenim koncem po mrežici ručno vezena, rukavi obrubljeni kupovnom čipkom 103. Donji dio stražnje strane suknje (detalj) svečane rubine bijelom svilom šita po protku (za mladu snašu) novijeg tipa od finog domaćeg, lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž suknje bogato ukrašena bijelom svilom ručno vezenom mrežicom, te širim, plosnatim i sitnim naborima, odnosno ružičastim vunenim ukrasima, perlicama, i

186

pantlikama od crvene, zelene, plave svilene trake 104. Polusvečana rubina podmrko (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena gustim, sitnim naborima, odnosno tehnikom brojenja niti, po ramenima pružankom od crnog, te po rubu rukava, crnim i plavim pamučnim koncem, na poprsju zelenim i crnim koncem vezena, uzduž rubine bijelim heklanim, pamučnim ušivkom 105. Detalj sitno, gusto nabranog ovratnika rubine od domaćeg lanenog platna ukrašen povlačanskim vezom od crvenog, crnog, plavog, zelenog pamučnog konca 106. Poprsje (detalj) podmrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od domaćeg platna “servijana” ukrašena sitnim, gustim naborima, odnosno tehnikom brojenja niti po ramenu izvezen pružankom s crnim, a uzduž košulje plavim i crnim pamučnim koncem 107. Poprsje (detalj) podmrke rubine (za stariju ženu) starijeg tipa od finog domaćeg platna tkanog po uzorku, ukrašen sitnim, gustim naborima, odnosno tehnikom brojenja niti po ramenu izvezen povlačanskim vezom s crnim, a uzduž košulje pružankom izvezen plavim i zelenim pamučnim koncem, po rukavima i na poprsju po dužini bogato ukrašen bijelim vrtanim vezom 108. Poprsje svečane košulje (za stariju ženu) duboke vezenka starijeg tipa od finog domaćeg platna, uzduž košulje i rukava bogato ukrašen šarenim isjekom, odnosno izvezen crnim, zelenim, plavim pamučnim koncem po brojenju niti, na rubu i po sredini rukava ukrašen tvornički heklanom pamučnom trakom 109. Detalj raspleta sa stražnje strane suknje svečane košulje bodoljac (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena širim plosnatim i sitnim, gustim naborima, odnosno tehnikom brojenja niti, uzduž suknje bijelim pamučnim koncem raspletom vezen, te bijelim tvornički necanom, pamučnom čipkom 110. Detalj stražnje strane gornjeg dijela košulje bodoljac (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena sitnim, gustim naborima, svileno poramenje vezeno crnim svilenim koncem tehnikom brojenja niti, ukrašen uzduž rukava bijelim pamučnim koncem raspletom vezen, te po rubu rukava pružankom goropad izvezen plavim, crnim, crvenim pamučnim koncem, odnosno bijelim pamučnim koncem vezenim isjekom i tvornički necanom, pamučnom čipkom obrubljen 111. Detalj ruba rukava košulje bodoljac (za ženu srednje dobi) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna ukrašena sitnim, gustim naborima, po rubu rukava ukrašen pružankom goropad izvezen plavim, crnim, crvenim pamučnim koncem, odnosno bijelim


pamučnim koncem vezenim isjekom i tvornički necanom, pamučnom čipkom obrubljen 112. Detalj poprsja i rukava svečane rubine „s upletovima“ novijeg tipa od domaćeg lanenog platna tkanog po uzorku, ukrašena sitnim, plosnatim naborima i „upletovima“ (bijela tvornički necana pamučna traka), te zlatnim kupovnim trakama, odnosno na ramenima perlicama izvezenim crveno-zelenim i crveno-plavim ukrasima 113. Detalj svečanedijela suknje rubine „s upletovima“ novijeg tipa od domaćeg lanenog platna tkanog po uzorku, ukrašena sitnim, plosnatim naborima i „upletovima“ (bijela tvornički necana pamučna traka) 114. Detalj rukava svečane rubine „s upletovima“ ukrašen „upletom“ (bijela tvornički necana pamučna traka) i zlatnom kupovnom trakoms upletovima 115. Detalj ruba rukava svečane rubine „s upletovima“ novijeg tipa ukrašen „upletom“ (bijela tvornički necana pamučna traka) i zlatnom kupovnom trakom izvezenom raznobojnim jaspricama 116. Detalj donjeg ruba suknje svečane rubine „s upletovima“ novijeg tipa od domaćeg lanenog platna, uzduž ukrašena širim plosnatim naborima, te „upletovima“ (bijela kupovna necana pamučna traka), blizu ruba po širini zlatnom kupovnom trakom, pantlikama i ukrasima koji su napravljeni od svilenih, raznobojnih traka, obrubljena također bijelom kupovnom necanom pamučnom trakom 117. Detalj stražnje strane suknje svečane rubine vezenke starijeg tipa od domaćeg lanenog platna, ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, uzduž bijelom pamučnom tvornički heklanom čipkom, odnosno tehnikama brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, crvenim, plavim koncem, te blizu donjeg ruba po širini izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama, obrubljena tvornički heklanom crveno-bijelom čipkom 118. Detalj stražnje strane suknje svečane rubine vezenke starijeg tipa od domaćeg lanenog platna, ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, uzduž bijelom pamučnom tvornički heklanom čipkom, odnosno tehnikama brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, crvenim, plavim koncem, te blizu donjeg ruba po širini izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama 119. Detalj donjeg ruba stražnje strane suknje polusvečane rubine novijeg tipa od domaćeg lanenog platna, uzduž ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, odnosno kupovnim bijelim pamučnim „madeira“ trakama, po širini kupovnom čipkastom i zlatnom trakom, te

pantlikama napravljene od zelenih, plavih i crvenih traka, izvezene jaspricama 120. Detalj poprsja i rukava polusvečane košulje vezenke “odničica” (za maldu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, ukrašena uzduž na prsima tehnikom brojenja niti, pružankom na prsima izvezena „švabičicama“ s crnim, plavim, crvenim, te na poramenju s crnim pamučnim koncem, odnosno uzduž rukava izrezom, raspletom vezen bijelim također pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima 121. Detalj stražnje strane suknje polusvečane košulje „odničica“ (za mladu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, ukrašena po širini blizu donjeg ruba tehnikom brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, uzduž ručno heklanom bijelom pamučnom čipkom, te sitnim, gustim naborima, po širini izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama 122. Detalj poprsja i rukava svečane košulje vezenke “šljivara” (za maldu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž i na rubu rukava bogato ukrašena tehnikom brojenja niti, pružankom izvezen s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima, na rukavima izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem 123. Detalj stražnje strane suknje svečane košulje vezenke “šljivara” (za mladu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž bogato ukrašena tehnikom brojenja niti, pružankom izvezen s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima, te blizu donjeg ruba po širini izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama 124. Detalj stražnje strane suknje rubine “trukovana” novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, te kupovnim svilenim čipkastim trakama, izvezen bijelim koncem po nacrtu trukovanjem 125. Detalj veza “trukovana” na finom domaćem platnu s motivima ciduljice izvezen po nacrtu bijelim pamučnim koncem, trukovanjem 126. Detalj rukava rubine “trukovana” novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž ukrašena sitnim, gustim naborima, te kupovnom svilenom čipkastom trakom, pantlikama, izvezena crnim, crvenim, zelenim, plavim koncem po nacrtu, obrubljena isto kupovnom svilenom čipkastom trakom 127. Detalj stražnje strane suknje rubine “trukovana” novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s

187


motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, te kupovnim svilenim čipkastim trakama, pantlikama, izvezena bijelim koncem po nacrtu trukovanjem, obrubljena isto kupovnom svilenom čipkastom trakom 128. Detalj stražnje strane suknje svečane košulje vezenke (za mladu ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna, uzduž ukrašena sitnim, gustim i širim plosnatim naborima, te bijelim pamučnim kupovnim čipkama i tehnikama brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, crvenim, plavim koncem 129. Detalj stražnje strane suknje svečane košulje vezenke (za mladu ženu) starijeg tipa od domaćeg lanenog platna, ukrašena sitnim, gustim naborima, uzduž bijelom pamučnom tvornički heklanom čipkom, odnosno tehnikama brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, crvenim, plavim koncem, te blizu donjeg ruba po širini izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama 130. Detalj stražnje strane suknje svečane rubine vezenke “šljivara” (za mladu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž bogato ukrašena tehnikom brojenja niti, pružankom izvezena s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima i bijelim kupovnim čipkastim trakama 131. Detalj sitno, gusto nabranog ovratnika rubine od domaćeg lanenog platna ukrašena vezom od crvenog, crnog, plavog pamučnog konca 132. Detalj veza “šljivara” na finom domaćem lanenom platnu izrađen tehnikom brojenja niti, vezen pružankom s crnim, plavim, crvenim koncem 133. Detalj poprsja svečane rubine vezenke “šljivara” (za mladu ženu) starijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž bogato ukrašen tehnikom brojenja niti, pružankom izvezen s crnim, plavim, crvenim pamučnim koncem, te sitnim, gustim, plosnatim naborima 134. Detalj sražnje strane donjeg dijela suknje svečane rubine jasprenke (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna tkanog po uzorku, uzduž bogato ukrašena raznobojnim jaspricama zelenim, crvenim, plavim ukrasima, kupovnim čipkastim trakama, perlicama, te gustim i sitnim naborima, po širini kupovnim svilenim trakama, našivenim šarenim ukrasima 135. Detalj staržnje strane donjeg dijela suknje svečane rubine jasprenke sa “šuškanim pantlikama” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena zelenim, crvenim, plavim pantlikama, kupovnim zlatnim trakama, raznobojnim jaspricama, srebrnim perlicama, te sitnim, gustim i širim plosnatim

188

naborima 136. Detalj poprsja svečane rubine jasprenke sa “šuškanim pantlikama” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena zelenim, crvenim, plavim pantlikama, kupovnim zlatnim trakama, raznobojnim jaspricama, srebrnim perlicama, te sitnim, gustim i širim plosnatim naborima 137. Detalj rukava svečane rubine jasprenke sa “šuškanim pantlikama” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena zelenim, crvenim, plavim pantlikama, kupovnim zlatnim trakama, raznobojnim jaspricama, srebrnim perlicama, sitnim naborima, te crnim kupovnim svilenim trakama koje su isto jaspricama našivene, poramenje crnim svilenim koncem vezeno iznad kojih se nalaze isto raznobojne pantlike 138. Detalj donjeg dijela rukava svečane rubine jasprenke sa “šuškanim pantlikama” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž ukrašena zlatnom kupovnom trakom, gustim sitnim naborima, obrubljena kupovnom svilenom čipkom i šarenom svilenom trakom koja je izvezena jaspricama 139. Detalj sražnje strane donjeg dijela suknje svečane rubine jasprenke sa “šuškanim pantlikama” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena zelenim, crvenim, plavim pantlikama, kupovnim zlatnim trakama, raznobojnim jaspricama, srebrnim perlicama, te gustim sitnim i širim plosnatim naborima, po širini raznobojnim kupovnim svilenim trakama iznad kojih vise šuškani ukrasi od perlica i većih jasprica 140. Detalj sražnje strane donjeg dijela suknje svečane košulje “šuškana jasprenka” (za djevojku prije udaje) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž bogato ukrašena raznobojnim jaspricama zelenim, crvenim, plavim ukrasima, kupovnim višebojnim čipkastim trakama, perlicama, te gustim i sitnim naborima, po širini kupovnom šarenom, svilenom trakom 141. Donji dio stražnje strane suknje svečane košulje (detalj) “šuškana jasprenka” (za djevojku prije udaje) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž bogato ukrašena raznobojnim jaspricama zelenim, crvenim, plavim ukrasima, kupovnim višebojnim čipkastim trakama, perlicama, te gustim i sitnim naborima, po širini kupovnom šarenom, svilenom trakom 142. Donji dio stražnje strane suknje vjenčane košulje (detalj) „S”-ovima (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena raznobojnim jaspricama u


obliku “S”, perlicama, te gustim i sitnim naborima, po širini pantlikama, kupovnim šarenim i bijelim čipkastim trakama, “morgastim” (ružičastim) vunenim ukrasima i perlicama 143. Detalj veza vjenčane košulje jasprenke „S”-ovima (za mladu) novijeg tipa na finom domaćem lanenom platnu s motivima ciduljice vezen raznobojnim jaspricama u obliku “S”, te perlicama 144. Detalj poprsja svečane rubine “svilom našita” (za djevojku prije udaje) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena raznobojnim svilovezom po nacrtu, poramenje vezeno crnom svilom, na rukavima kupovnim zlatnim trakama, jaspricama, perlicama, te plosnatim naborima, oko vrata srebrno i crveno zrnje u više reda 145. Detalj poprsja svečane jasprenke “šuškana” (za mladu) novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna s motivima ciduljice, uzduž bogato ukrašena zelenim, crvenim, plavim ukrasima, kupovnim zlatnim trakama, raznobojnim jaspricama i srebrnim perlicama, poramenje vezeno crnom svilom tehnikom brojenja niti, pružanka, te gustim sitnim i širim plosnatim naborima, oko vrata nose se dukati u dva reda 146. Stražnja strana svečane jesprene rubinke novijeg tipa uzduž ukrašena sa motivima ”kalenice” od finog domaćeg platna, te širim plosnatim i sitnim naborima, blizu donjeg ruba pantlikama, na rubu rukava i suknje kupovnom bijelom čipkom obrubljena 147. Detalj jasprenog i bijelog veza “kalenice” na stražnjoj strani svečane rubinke novijeg tipa od finog domaćeg lanenog platna, uzduž širim plosnatim i sitnim naborima ukrašena 148. Detalj veza tehnikom brojenja niti sa crvenim, crnim, plavim, bijelim pamučnim koncem i bijelim raspletom, izrezom, te jaspricama na finom domaćem lanenom platnu 149. Detalj poprsja svečanog oplećka novijeg tipa “uz komošnu suknju” ukrašen raznobojnim jaspricama i bijelim vezom od pamučnog konca, te pantlikom na ramenu 150. Detalj povlačanskog veza sa crnim pamučnim koncem na finom domaćem lanenom platnu 151. Detalj donjeg dijela svečanog krilca starijeg tipa od domaćeg lanenog platna u struku sitno, gusto nabrano, blizu donjeg ruba ukrašeno tehnikama brojenja niti, pružankom izvezeno crnim, crvenim, plavim koncem, te izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama, odnosno uzduž tvorničkim trakama 152. Stražnja strana donjeg dijela svečanog krilca starijeg tipa (detalj) od domaćeg lanenog platna sitno, gusto nabrano, blizu donjeg ruba ukrašeno

tehnikama brojenja niti, pružankom po motivima pilića izvezeno crnim, crvenim, plavim koncem, te izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama, odnosno uzduž tvorničkim trakama 153. Detalj svečanog krilca “pilići” starijeg tipa od domaćeg lanenog platna u struku sitno, gusto nabrano, blizu donjeg ruba ukrašeno tehnikama brojenja niti, pružankom po motivima pilića izvezeno crnim, crvenim, plavim koncem, te izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i dodatnim bojama, odnosno uzduž tvorničkim trakama, obrubljen tvornički heklanom crveno-bijelom čipkom 154. Detalj donjeg dijela svečanog krilca “pavunovi” starog tipa od domaćeg lanenog platna blizu ruba ukrašeno tehnikama brojenja niti, pružankom po motivima pauna izvezeno crnim, crvenim, sivim (koji je moguće nekeda bio plave boje) koncem, te izrezom, raspletom vezen bijelim pamučnim koncem i crvenim, plavim dodatnim bojama, obrubljen ručno heklanom čipkom od bijelog, na rubu od crvenog i plavog pamučnog konca 155. Ručno tkana vunena pregača (za stariju ženu) starijeg tipa, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 156. Detalj uzorka tkanja ručno tkane vunene pregače starijeg tipa 157. Ručno tkana vunena pregača (za stariju ženu) starijeg tipa, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 158. Detalj uzorka tkanja ručno tkane vunene pregače starijeg tipa 159. Ručno tkana vunena pregača (za stariju ženu) starijeg tipa, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 160. Detalj uzorka tkanja ručno tkane vunene pregače (za staru ženu) starijeg tipa, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 161. Detalj uzorka tkanja ručno tkane vunene pregače starijeg tipa 162. Detalj uzorka tkanja ručno tkane vunene pregače starijeg tipa, obrubljena vunenim prandžama 163. Ručno tkana svečana vunena pregača (detalj) novijeg tipa na prste bogato ukrašena po tehnici, mustri tkanja i bojama 164. Detalj bogate mustre tkanja svečane, ručno tkane vunene pregača novijeg tipa na prste 165. Svečana komošna pregača (detalj) novijeg tipa od tvornički vezenog baršuna 166. Detalj ručno tkane vunene pregače (za staru ženu) starijeg tipa obrubljena vunenim prandžama 167. Detalj svečane vunene pregače novijeg tipa na prste sa konjem i srcetima bogato ukrašena po tehnici, mustri tkanja i bojama, obrubljena raznobojnim

189


vunenim prandžama 168. Detalj svečane vunene pregače novijeg tipa po crveno bogato ukrašena po tehnici, mustri tkanja loza, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 169. Detalj svečane vunene pregače novijeg tipa po crveno bogato ukrašena po tehnici, mustri tkanja, obrubljena raznobojnim vunenim prandžama 170. Detalj pregače novijeg tipa od kašmira ukrašena sitnim, plosnatim naborima 171. Detalje ruba pregače novijeg tipa od kašmira ukrašena sitnim, plosnatim naborima, jaspricama, obrubljena kupovnom crnom svilenom čipkom 172. Detalj svečane pregače novijeg tipa svilenac od tvornički vezene svile, ukrašena sitnim, plosnatim naborima 173. Svečana pregača novijeg tipa svilenac za rubinku od tvornički tkane, šarene žakardne svile, obrubljena kupovnom zlatnom jasprenom trakom 174. Svečana pregača novijeg tipa svilenac od tvornički vezene žakardne svile, ukrašena sitnim, plosnatim naborima, obrubljena kupovnom srebrnom trakom 175. Detalj svečane pregače novijeg tipa svilenac od tvornički vezene žakardne svile, ukrašena sitnim, plosnatim naborima 176. Detalje pregače za mladu od ručno vezene žakardne svile ukrašena širim, plosnatim naborima 177. Ručno tkani polusvečani vuneni obojak starijeg tipa (za ženu srednje dobi) ukrašen po tkanju sa „S”ovima 178. Ručno tkani polusvečani vuneni obojak starijeg tipa (za stariju ženu) 179. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka 180. Detalj ručno tkanog svečanog vunenog obojka starijeg tipa ukrašen po tkanju sa „S”-ovima 181. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 182. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 183. Ručno tkani polusvečani vuneni obojak starijeg tipa (za staru ženu) 184. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 185. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 186. Ručno tkani polusvečani vuneni obojak starijeg tipa (za stariju ženu) 187. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 188. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog vunenog obojka starijeg tipa 189. Detalj ručno tkanog svečanog vunenog obojka novijeg tipa na prste bogato ukrašen po tkanju 190. Detalj ručno tkanog svečanog vunenog obojka novijeg tipa na prste ukrašen po tkanju sitnim motivima

190

191. Detalj ručno tkanog svečanog vunenog obojka novijeg tipa na prste s „S”-ovima, odnosno bogato ukrašen uzorcima po tkanju 192. Detalj ručno tkanog svečanog obojka novijeg tipa sa glavom, bogato ukrašen uzorcima po tkanju 193. Detalj uzorka tkanja ručno tkanog svečanog obojka novijeg tipa pod noge sa konjem 194. Svečana ručno tkana vunene suknje novijeg tipa na prste „S”-ovi i škarice, u struku gusto nabrana 195. Ručno tkana vunena suknja (za stariju ženu) starijeg tipa, u struku sitno i gusto nabrana 196. Detalj svečane ručno tkane vunene suknje novijeg tipa na prste „S”-ovi i škarice, gusto nabrana 197. Detalj ručno tkane vunene suknje (za stariju ženu) starijeg tipa u struku gusto, sitno nabrana 198. Detalj svečane ručno tkane vunene suknje novijeg tipa, bogato ukrašena uzorcima po tkanju, gusto, šire nabrana 199. Detalj svečane ručno tkane vunene suknje novijeg tipa na prste, po mustri i tehnici bogato ukrašena 200. Prednja pola svečane ručno tkane vunene suknje novijeg tipa 201. Bogato ukrašen detalj mustre tkanja svečane, ručno tkane vunene suknje novijeg tipa, gusto i šire nabrano 202. Prednja strana polusvečane ručno tkane vunene suknje (za ženu srednje dobi) 203. Detalj polusvečane, ručno tkane vunene suknje (za ženu srednje dobi) starijeg tipa, u struku sitno nabrana 204. Detalj polusvečane, ručno tkane, sitno nabrane vunene suknje 205. Prednja strana polusvečane, ručno tkane vunene suknje (detalj) 206. Detalj mustre tkanja ručno tkane vunene suknje starijeg tipa 207. Detalj polusvečanog pojasa (za stariju ženu) starijeg tipa, ručno, sitno tkani od plave, bijele, zelene, ružičaste pamučne i crne vunene niti, po mustri i tehnici bogato ukrašen 208. Detalj mustre tkanja polusvečanog pojasa starijeg tipa, ručno, sitno tkani od plave, bijele, zelene, ružičaste pamučne i crne vunene niti 209. Detalj polusvečanog pojasa (za stariju ženu) starijeg tipa, ručno, sitno tkani od plave, bijele, zelene, ružičaste pamučne i crne vunene niti, po mustri i tehnici bogato ukrašen 210. Detalj mustre tkanja polusvečanog pojasa starijeg tipa, ručno, sitno tkana od plave, bijele, zelene, ružičaste pamučne i crne vunene niti 211. Detalj svečanog pojasa (za stariju ženu) starijeg tipa, ručno, sitno tkani od zlatne, plave, bijele, zelene pamučne i crne vunene niti, po mustri i tehnici bogato ukrašen 212. Detalj mustre tkanja svečanog pojasa starijeg tipa,


ručno, sitno tkani od zlatne, plave, bijele, zelene pamučne i crne vunene niti 213. Detalj svečanog pojasa (za mladu ženu) starijeg tipa, ručno, sitno tkani od zlatne, plave, crvene, ružičaste, bijele, zelene pamučne i crne vunene niti, po mustri i tehnici bogato ukrašen 214. Detalj jednostavnog pojasa (za stariju ženu) starijeg tipa, ručno tkani od plave, bijele pamučne i crne vunene niti, po mustri manje ukrašen 215. Prednja strana svečanog ženskog prsluka novijeg tipa od tvornički šaranog baršuna, obrubljen zlatnom tvorničkom trakom, u kut oko ovratnika našivena kitica 216. Stražnja strana svečanog ženskog prsluka novijeg tipa od tvornički šaranog baršuna, obrubljen zlatnom tvorničkom trakom, koja ukrašava i ušiv, na čiji je rub našivena kitica 217. Stražnja strana svečanog ženskog prsluka (detalj) novijeg tipa od tvornički šaranog baršuna, obrubljen zlatnim tvorničkim trakama, koji ukrašava i ušiv, na čiji je rub našivena kitica 218. Prednje strana ženskog kožuha u izradi krznara, ukrašen raznobojnim ukrasima od kože 219. Stražnja strana ženskog kožuha u izradi krznara, ukrašen raznobojnim ukrasima od kože 220. Detalj ukrasnog motiva sa ženskog kožuha u izradi krznara 221. Detalj krpe starijeg tipa za glavu (za žalost) od finog, običnog pamučnog, domaćeg platna i platna ciduljice, ukrašen bijelim vezom po nacrtu, i tehnikom brojenja niti, te isjekom, obrubljen kupovnom pamučnom čipkom 222. Detalj bijelog veza po nacrtu bijelim pamučnim koncem sa krpe starijeg tipa za glavu (za žalost) na domaćem platnu s mustrom ciduljice 223. Detalj svečane, svilene pantlike novijeg tipa za zrnje po nacrtu ručno, bogato vezena raznobojnim svilenim koncem, ukrašena perlicama, na rubu zlatnom, jaspranom tvorničkom trakom 224. Detalj svečane, svilene pantlike novijeg tipa za zrnje po nacrtu ručno, bogato vezena raznobojnim svilenim koncem, ukrašena obšivenim ogledalcima, perlicama, na rubu jaspricama i zlatnim visuljcima 225. Detalj svečane, šarene, tvorničko tkane pantlike novijeg tipa za dukate 226. Ukrasi od perlice za kapicu 227. Kitica 228. Stariji tip polusvečane kapice (za ženu srednje dobi), ručno tkana od tanke pamučne niti u crvenoj, crnoj, bijeloj boji i ukrašena vunicom u ružičastoj, zelenoj, bež, plavoj boji, dio iznad čela ukrašen kupovnom, heklanom čipkom 229. Detalj mustre tkanja polusvečane kapice starijeg tipa, ručno tkana od tanke pamučne niti u crvenoj, crnoj, bijeloj boji i ukrašena vunicom u ružičastoj,

zelenoj, bež, plavoj boji 230. Stariji tip svečane kapice na prste sa srmom i zlatom (za mladu ženu), te crvenom, crnom, ljubičastom, zelenom, ružičastom svilom, bogatim motivima, sitno, ručno tkana, dio iznad čela ukrašen srebrnom, kupovnom trakom 231. Detalj svečane kapice starijeg tipa na prste sa srmom i zlatom, te crvenom, crnom, ljubičastom, zelenom, ružičastom svilom, bogatim motivima, sitno, ručno tkana mustra 232. Noviji tip svečane kapice jasprene po devet (za novu mladu), po motivima se sastoji od devet ručno našivenih jasprica, bogato ukrašen po cijeloj površini jaspricama i perlicama, dio iznad čela ukrašen zlatnom, kupovnom trakom i perlicama 233. Detalj svečane kapice jasprene po devet, po motivima se sastoji od devet ručno našivenih jasprica, bogato ukrašen jaspricama, perlicama 234. Noviji tip svečane kapice jasprene s “ S“-ovima (za novu mladu) bogato ukrašen po cijeloj površini u obliku „S“ ručno našivenim zlatnim, crvenim, plavim jaspricama, perlicama, dio iznad čela ukrašen zlatnom, kupovnom trakom i perlicama 235. Detalj svečane kapice novijeg tipa jasprene s “ S“-ovima ukrašen u obliku „S“ ručno našivenim zlatnim, crvenim, plavim jaspricama, perlicama 236. Svečana kapica (za mladu ženu) novijeg tipa od tvornički vezenog baršuna, ručno ukrašena jaspricama i perlicama, dio iznad čela ukrašen zlatnom, kupovnom trakom i jaspricama 237. Detalj svečane kapice novijeg tipa od tvornički vezenog baršuna, ručno ukrašena jaspricama i perlicama 238. Noviji tip svečane kapice komošne trukovane (za mladu ženu) po nacrtu bogato, ručno vezeni baršun s raznim bojama svile, dio iznad čela ukrašen srebrnom, kupovnom trakom i jaspricama 239. Detalj takozvane guzičice šiven plosnatim vezom od crvene, plave, žute, zelene i bijele svile na svečanu kapicu novijeg tipa 240. Stariji tip vunene, prugaste, ručno pletene čarape 241. Detalj vunene, prugaste, ručno pletene čarape starijeg tipa 242. Detalje vunene, ručno i šarano pletene čarape novijeg tipa 243. Detalj vunene, ženske čarape starijeg tipa u roza boji, bogato ukrašene šarenim križićima 244. Ručno pletene, vunene ženske ćose ukrašene šarenim vezom 245. Šarene, ženske ćose ručno heklane od vune 246. Šarene, prugaste ženske ćose ručno heklane od vune 247. Šarene, ženske ćose ručno heklane od vune 248. Donja strana svečane, prugaste, domaće tkanine pavlake od finog lana i šarenih pamučnih niti

191


249. Donja strana svečane, prugaste, domaće tkanine pavlake od finog lana i šarenih pamučnih niti 250. Detalje svečane, prugaste, domaće tkanine pavlake od finog lana i šarenih pamučnih niti 251. Ćilim, domaće vuneno tkanje na prste, bogato ukrašeno po motivima i boji STARE SLIKE 252. Stana Magušić, Katalin Horvat, Janja Magušić (1914) 253. Adam Bošnjak, Aga Bošnjak, Marta Dofatić (1941) 254. Marta Dofatić, Aga Bošnjak (oko 1940) 255. Gajdaš Mito Jozin (Klemin) (oko 1940) 256. Marta Dofatić (1934) 257. Pavo Bošnjak, Marta Dofatić (1947) 258. Semarkuše s djetetom 259. Pavka Marković (oko 1950) 260. Ana Marković i Pavo Marković (oko 1940) 261. Ana Janić i Marko Ivanac (1939) 262. Semarkuše, prva s lijeve Ana Dofatić, druga s desne u drugom redu Aga Večanin, prva s lijeve u prvom redu Ana Bošnjak (oko 1950) 263. Ana Ivanac r. Janić (1940) 264. Poklade u Semartinu (oko 1950) 265. Svatovi u Semartinu 266. Ana Torjanac, Aga Matičanac (oko 1950) 267. Aga Verbanac, Janja Magušić, Ana Marković (oko 1960) 268. Rozika Čelinac i Pavo Bošnjak (mlada i mladoženja) (oko 1930) 269. Druga s lijeva u prvom redu Ana Dofatić (oko 1940) 270. Tkalje i djeca: Juliška Matičanac, Ana Marković, Marcika Marković, Mirko Tomić, Pavka Marković, Evica Tunja, Aga Marković, Ana Bošnjak, Ana Marković, Aga Tunja, Janja Matičanac 271. Ana Marković i Andraš Groc (1940) 272. Ana Groc r. Marković, Stipo (Pišta) Grocz, Andraš Groc (1944) 273. Pišta Lukić, Aga Lukić, Janca Lukić, Eva Bačić Lukić (1944) 274. Ana Lukić Jozin (oko 1960) 275. Aga Jozin, Ana Lukić Jozin, Ana Jozin (1967) 276. Zadnji šokački svatovi u Semartinu (1971) 277. Stana Dofatić, Matija Dofatić, Marko Dofatić (1909) 278. Stana Dofatić, Marko Dofatić (1916) 279. Katalin Horvat, Janja Magušić, Pavo Magušić (1910) 280. Manda Tunja, Marta Knežević r. Tunja, Ana Bošnjak, Marjan Knežević (1939) 281. Ana Lukić, Mišo Jozin, Janca Lukić, Adam Lukić, Aga Lukić (oko 1936) 282. Janca Lukić, Marko Tunja, Pavo Tunja (1949) 283. Ana Marković, Mara Stević, Stipo Stević, Pavo

192

Stević, Mišo Tunja (1934) 284. Janca Lukić, Ana Lukić, Aga Lukić, Aga Lukić (1940) 285. Jelica Kolesar (1965) 286. Ana Grocz r. Marković (1940) 287. Stana i Pavo Janić (oko 1940) 288. Mariška Janić (1950) 289. U Đudu (1942) 290. Pavo Marković - Ilkača 291. Semarkuše rade ručni rad 292. Mladi iz Semartina 293. Bračni par iz Semartina 294. Poklade u Semartinu (1960) 295. Mišo Jozin Klemin kao čalo (1965) 296. Obitelj iz Semartina 297. Ana Matović (1952) 298. Prvi red: Strina Kokoševa, Aga Tunja, nepoznata, Aga Filina, Janja Andretina, Anica Klemina, drugi red: Ana Verešova, Marta Đokina, Ana Večanova, nepoznata, nepoznata, Janja Juriškova, Ana Klemina, Ana Bežanova, Ana Bošnjak Marjan, nepoznata, nepoznata 299. Obitelj iz Semartina 300. Stana Tunja, Mara Magušić, Janja Tunja (cca 1916) 301. Marko Marković (cca 1928) 302. Pavo Tunja, Mara Magušić, Marjan Tunja, Janja Tunja (cca 1937) 303. Žetva 304. Žetva (1959) 305. Kuča u Semartinu u vrijeme Tijelova 306. Semartinska crkva 307. Janja Kolesar, Marta Vorgić, Matija Vorgić (1927) 308. Aga Vorgić (1946) 309. Aga Vorgić, Eva Kovač (1940) 310. Obitelji Horvat i Vorgić (1946) 311. Marko Horvat, Josip Ivanović, Marko Horvat, Stipan Slipčević (cca 1940) 312. Eva Stević, Aga Horvat (1950) 313. Jelena Strišković i njezine prijateljice (cca 1935) 314. Pavo Bošnjak i njegova obitelj (cca1940) 315. Kašadski mladi (cca 1930) 316. Kašadski mladi (1950) 317. Marko Bošnjak i Mara Tomin u svatovima (cca 1950) 318-320.Kašadske slike iz arhive Muzeja Janus Pannonius 321-327.Kašadske slike iz arhive Muzeja Kanizsai Dorottya


O NASELJIMA Uvodne napomene o povijesti Šokaca i Bošnjaka u županiji B ­ aranja u Mađarskoj (Ernest Barić) Kao što je poznato Šokci i Bošnjaci, dvije najbrojnije hrvatske narodnosne skupine baranjskih Hrvata, doselili su se masovno u raznim valovima iz istočne Slavonije i srednje i sjeverne Bosne tijekom i nepo­sredno nakon turske vlasti koncem 17. i početkom 18. stoljeća pod vodstvom franjevaca u današnja, ranije već postojeća, ali zbog ratova pro­rijeđena ili opustošena mađarska naselja. Zato se i ne razlikuju mađarski i hrvatski nazivi tih mjesta, to jest raniji su mađarski nazivi prilagođeni hrvatskom dijalektalnom izgovoru novih stanovnika. Zemljopisno gledano ta se mjesta nalaze s jedne i druge strane glavne ceste Mohač-Pečuh. Šokački su se Hrvati dakle doselili iz istočne Slavonije i srednje Bosne i naselili se u sljedeća naselja koja su bila do sredine 20. stoljeća napučena većinskim ili pak brojnijim šokačkim življem: Lotar (Lothárd), Birjan (Birján), Belvar (Belvárdgyula), Titoš (Töttös), Kašad (Kásád), Semartin (Alsószentmárton), Kozar (Nagykozár), Šoroš (Magyarsarlós), Katolj (Kátoly), Olas (Olasz), Maraza (Maráza), Marok (Márok), Minjorod (Monyoród), Vršenda (Versend), Lančug (Lánycsók) i grad Mohač/Muvač (Mohács). Istim su migracijskim valom stigli i šokački Hrvati koji su se naselili u sljedeća naselja u današnjoj Republici Hrvatskoj, u Baranjskom (Dravskom) trokutu: Duboševica (Dályok), Topolje (Izsép), Gajić (Hercegmárok), Draž (Darázs), Batina (Kiskőszeg), Podolje (Nagybodoja), Kneževi Vinogradi (Hercegszőllős), Branjin Vrh (Baranyavár), Šumarina (Benge), Luč (Lőcs), Baranjsko Petrovo Selo (Petárda) i Torjanci (Torjánc). U regiji između Dunava, Drave i Mađarske Šokci su podijeljeni u dvije skupine: podunavske i podravske Šokce. Kao što im sam naziv kaže, podunavska Šokadija živi u krajevima bliže Dunavu, dok su na suprot­noj strani, uz rijeku Dravu, podravski. Podunavsku Šokadiju čine u hrvatskom dijelu Baranje stanov­nici Duboševice, Draža, Gajića i Topolja, a podravsku oni iz Baranjskog Petrovog Sela, Branjinog Vrha, Šumarine, Torjanaca i Luča, a toj skupini pripadaju i Šokci u mađarskom dijelu Baranje: Semartin, Kašad i Breme. U povijesnom zapisu s kraja 19. stoljeća stoji zapisano da su Kašadce stanovnici susjednih hrvatskih sela nazivali podravincima, a Mađari kašašima. Zaključno napominjemo da Šokci danas žive i u Slavoniji, Baranji (Republika Hrvatska), u Bosni, zapadnom Srijemu, Banatu i Bačkoj (Republika Srbija), a također i u Mađarskoj u navedenim naseljima Baranjske županije te u Santovu u Bačko-kiškunskoj županiji. Bošnjaci iz sjeverne Bosne su se naselili u sljedećih devet sela u današnjoj Baranjskoj županiji: Salanta (Szalánta), Njemet (Németi), Pogan (Pogány), Sukid (Szökéd), Ata (Áta), Suka (Szőke), Udvar (Pécsudvard), Kukinj (Kökény) i Semelj (Szemely). Postoje dokazi o prisutnosti bošnjačkih Hrvata osim u nabrojenim seoskim naseljima, i u gradovima Sigetu (Szigetvár) i Pečuhu (Pécs) sasvim do sredine 20. stoljeća. Zajednice bošnjačkih Hrvata asimilirale su se i utopile u populaciju većinskog naroda u spomenuta dva grada kao posljedica intenzivnog procesa stvaranja građanstva. Hrvati u navedenim još postojećim seoskim selima sebe nazivaju Bošnjacima, čime se zapravo ukazuje na prostor, tj. Bosnu odakle su se doselili u ove krajeve južne Mađarske. Nikako ih ne valja pobrkati niti poistovjećivati s pripadnicima bošnjačkog naroda u Bosni i Hercegovini, tim prije jer je ove Bošnjake u Mađarskoj karakterizirao kao bitna odlika hrvatski identitet i katolička vjeroispovijest i prije i poslije doseobe, a upravo pokušaj njihove islamizacije je bio glavnim razlogom njihove migracije u mađarske prostore. Uostalom tko dvoji u hrvatstvo Bošnjaka u selima blizu Pečuha neka pogleda njihova, ali i šokačka groblja, odnosno nadgrobne natpise i spomenike, posebno starijega datuma, pa će vidjeti da je katolički kršćanski svjetonazor bio utkan od iskona i neodvojiv od njega kao i hrvatski materinski jezik kao temelj njihova identiteta a čije se lokalne posebnosti i jezična draž lijepo dadu iščitati iz posljednjih poruka što su ih pokojniku uputili njegovi najbliži i najmiliji. Na temelju mjerodavnih arhivskih, povijesnih i lingvističkih podataka jednosmisleno se nudi zaključak, prema kojemu, u etnogenezi Šokaca i Bošnjaka, ove dvije hrvatske etničke skupine u županiji Baranja u Mađarskoj, dominantnu prevagu čine njihovi preci u istočnoj Slavoniji i središnjem i sjevernom dijelu Bosne, odakle su se doselili u današnje prostore obitavanja. Valja znati da su Bošnjaci u današnjoj Bosni i Hercegovini muslimanske vjeroispovijesti te kao poseban narod uz Hrvate i Srbe čine treću konstitutivnu naciju u toj državi.

193


Povijest Kašada od početaka do danas (László Merényi) Srednjovjekovno mađarsko naselje Kašad (u povijesti se prvi put spominje pod imenom Cassad (1211), Kassád (1294)) opustjelo je za vrijeme turske vladavine. Po nekim pretpostavkama naselje su razorili vojnici Nikole Zrinskoga. Prema predanju koje se širilo s koljena na koljeno u tursko je vrijeme jedna stara baba paleći vaši zapalila cijelo selo koje se tada nalazilo na mjestu u polju koje čuva mikrotoponim Stari Kašad. Prema trećoj verziji selo su zapalili turski voj­nici stacionirani u šikloškoj tvrđavi nakon što su opljačkali selo. Koncem 17. stoljeća naselje organizirano naseljavaju Hrvati, prema onodobnim zapisima useljenici su Šokci rimokatoličke vjeroispovijesti. Njihovi potomci su postali naseljenicima, a popis od 1711. bilježi stanovnike ovih imena i prezimena: Marianus Kovácsovics, Josephus Kovácsovics, Matheus Sarinovics, Benedictus Bosnyák, Michael Oldinacz, Marcus Sokacz, Georgiusz Zágorecz, Petrus Filak, Joannes Svokovics. Prema zapisu iz 1732. godine na čelu sela je sudac Maszleninek Kovacsics s dvojicom prisežnika Kásádi Stipom és Josephusom Kovacsicsem. Sre­ dinom 1800.-ih godina mjesto naseljavaju Nijemci, pod kraj 19. stoljeća i Mađari. Reguliranjem toka rijeke Drave i podignutim nasipom isušene su močvare, pa se mještani sve više bave stočarstvom i poljodjelstvom. Nije slučajno da tada u prvi plan izbija uzgoj ovaca zbog vune od koje je hrvatsko stanovništvo izrađivalo svoje ruho. Sve veći broj mještana se bavi i povrtlarstvom. Poveći broj podataka o Kašadu imamo iz 1785/1786. godine zahvaljujući Ferencu Széchenyiju koji u svom izvješću o prilikama u županiji detaljno piše i o Kašadu. Tako, među ostalima napominje da je vlasnik sela grof Kázmér Eszterházy, da se naselje prostire na ravnici, uz Dravu, presijecaju ga dva potoka. Obradiva površina zemljišta je ocijenjena kao trećerazredna, jednako tako kao i pašnjaci. Vinograda nema u naselju. U kućama živi po jedna, ponekad dvije ili i tri obitelji, većina kuća ima i bunar. Kašad kasnije pripada dardanskom vlastelinstvu. Imamo značajne podatke iz razdoblja između 1870-90-ih godina o upravljanju naseljem i uporabi jezika. Bez obzira na nacionalni sastav mjesta pravilnici, poslovnici i rezultati opisa stanja u selu pisani su isključivo na mađarskom jeziku. Zapisnici iz 1891. godine pisani su dvojezično, na mađarskom i hrvatskom jeziku. Zadnjeg desetljeća 19. stoljeća stanje u pojedinim naseljima evidentira se svake godine. U tim se zapisima nalazi popis sudaca u Kašadu. Oni su obnašali, u današnjem smislu dužnost načelnika sela. U spomenutom periodu ovu su dužnost obnašali: Horváth Bozsó (1891-1892), Zágorácz Tádé (1893), Józin Sztipó (1894), Sztevics Andria (1896, uz njega radi kao notar (bilježnik) Biczó Gusztáv), Horváth Márkó (1897), Feldvébel Antal (1898), Pluzsár Márkó (1899). Kašad je 1930. godine imao 406 pripadnika hrvatske, 122 mađarske i 41 njemačke nacionalnosti a na pripadajućim vanjskim prostorima 10 pripadnika hrvatske, 10 mađarske i 7 njemačke nacionalnosti. 1934. godine selo u upravnom pogledu (kotarski sud, porezni ured, gruntovnica, žandarmerija) pripada Šiklošu. Za vrijeme 2. svjetskog rata, ratna su zbivanja zahvatile Kašad između 5 i 20 ožujka 1945., selo je zauzela 16. divizija bugarske vojske. Mnogo toga se promijenilo nakon 1948. godine kada su komunisti došli na vlast. Selo se našlo u 50-im godinama u vrlo teškoj situaciji. Zbog pogoršanih i napetih odnosa sa susjednom Jugoslavijom ovo pogranično naselje je okruženo dvostrukom bodljikavom žicom i minskim poljem. Neki su prisilno iseljeni. Sve više dolazi do izražaja nasilna asimilacija. Od 1951. do 1968. godine Kašad u upravnom smislu je bilo naselje sa samostalnom upravom. 90% mještana se bavilo poljoprivredom, 10 % se malim obrtom. Revolucija 1956. nije imala posebna odjeka u selu. U 1970. godini Kašad je imao 377 pripadnika hrvatske, 128 mađarske i 58 njemačke nacionalnosti. Tih 70-ih godina sveopća centralizacija negativno pogađa Kašad. Ukinuta je samostalna škola. Od tada učenici svaki dan putuju na nastavu u Beremend. Mnogi su se iselili iz sela smatrajući da je ono u mnogočemu zakinuto. Po popisu stanovništva iz 2001. godine Kašad ima 386 stanovnika. Mađari su većina. Hrvati u selu imaju manjinsku samoupravu i čine više od trećine stanovnika. (Hrvatski tekst: Ernest Barić) Literatura Tímár György: Beremend középkori és törökkori története. In: Beremend és környéke, 1997. Consriptio domestica 1732, Kásád. Baranya Megyei Levéltár Baranya megye földrajzi nevei: Mohácsi járás, Siklósi járás. Szerk. Pesti János, 1982. Széchényi Ferenc: Descriptio Physico-Topographia Comitatus Baranyiensis 1785/1786. Tegzes Ferenc: Adatok az alsófokú közigazgatás nyelvhasználatához, 1982.

194


Közigazgatási felmérő lapok 1891-1899: Kásád. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1926. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1934. Baranya Megyei Levéltár Gilbert Csaba: Kompország keletnek indul: Beremend története 1944-46. In: Beremend és környéke, 1997. Dunai Imre: Készül a múzeum, a kiállítóterem és a falutörténet, jön a Horvát Színház. In: Dunántúli Napló, 2009.02.27. Tanfelügyelői iratok, 5048/1948. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1972. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1976. Baranya Megyei Levéltár

O Semartinu (Timea Bockovac, Marija Matović, Andor Vegh) „Tu Šokaca više nema, to je samo uspomena...“ O imenu naselja Semartin, (Alsószentmárton) se nalazi u južnom dijelu Mađarske u Baranjskoj županiji, uz mađarsko-hrvatsku državnu granicu. Iako su stanovnici ovoga šokačkohrvatskoga sela svoje mjesto oduvijek nazivali Semartin, posebne poteškoće za istraživanje povijesti naselja predstavlja nedosljedno imenovanje, spominjanje i bilježenje službene, tojest mađarske inačice naziva naselja u raznim službenim izvorima i dokumentima, tim prije što više naselja u istoj županiji ima iste ili slične nazive na mađarskom npr. Felsőszentmárton, Kisszentmárton, Hegyszentmárton. Semartin je 1700-ih nazvan Drávaszentmártonom, zbog blizine rijeke Drave. Od 1900. godine službeno se spominje kao Alsószentmárton (Donji Sveti Martin.) Današnji mađarski naziv našega sela je složenica koja se sastoji od tri riječi: Alsó + Szent + Márton (donji­ + sveti + Martin). Prva sastavnica službenoga naziva (Alsó) upućuje na zemljopisni položaj, naime da se naselje nalazi u donjem dijelu Baranjske županije. Drugim riječima, taj dio složenice u mađarskom jeziku ima razlikovnu funkciju spram Felsőszentmártona (tj. gornjeg + svetog + Martina), koji se nalazi također uz Dravu, u njegovu gornjem dijelu. Uzgred budi rečeno Felsőszentmárton je naseljen podravskim Hrvatima koji ga na hrvatskom nazivaju isključivo Martincima. Druga sastavnica službenoga mađarskog naziva je pridjev (szent), slavenska posuđenica u mađarskom, a treća sastavnica mađarskoga naziva (Márton) nosi ime zaštitnika sela, svetoga Martina. U hrvatskoj varijanti naziva sela Semartin čuva se staroslavenski oblik (sven), tj. mjesni Hrvati rabe straroslavensku riječ s izvornim, a ne denaza­ liziranim izgovorom staroslavenskoga prednjega nazala, kojemu su dodali ime zaštitnika, pa tako, u skladu s pravilima distribucije fonema toga mjesnoga govora Hrvata, ime naselja se u jeziku mještana izgovara pokraćeno kao Semartin. Povijest naselja Prvi spomen naselja datira iz srednjega vijeka, u 14. stoljeću (1332.) je zabilježen je kao Sv. Martino. Na­selja­, među njima i Semartin, nazvana prema svecima ubrajaju se u najranija i najstarija. Selo se nalazilo na području vašćanskoga arhiđakonata, koji je obuhvaćao našički i virovitički dekanat, a utemeljio ga je 997. g. kralj Sveti Stjepan. Naselje Vaška nalazi se sjeverno od Podravske Slatine uz rijeku Dravu. U 9. stoljeću arhiđakonat Vaška imao je 18 župa. Za vrijeme turske najezde Semartin su napustili njegovi stanovnici. Šokci su krajem 17. stoljeća - nakon protjerivanja Turaka – naselili i južne prostore Baranjske županije, koji danas pripadaju Mađarskoj. Šokačka katolička zajednica prilično je dugo bila homogena, bez obzira na prisutnost većinskih mađarskih naselja kalvinske vjeroispovijesti u okruženju (Old, Matty, Gordisa, Egyházasharaszti, Siklósnagyfalu). Prema podatcima Pečuške biskupije iz 1751. godine u Semartinu ima 10 kuća i jedna drvena kapelica, 1797. godine broj stanovnika se popeo na 897, od kojih katolika 728. U 18. stoljeću selo je pripadalo plemićkoj obitelji Eszterházy, kasnije obitelji Batthyany, crkvu je izgradio Kazimir Eszterhazy u čast biskupa Svetoga Martina u vrijeme kada je u selu bilo samo 16 kuća. Godine 1830. u zapisniku načinjenom nakon biskupske vizitacije šikloške župe spominje se i selo Semartin sa svojom crkvom, opremom, opisom oltara iznad kojega je oslikan lik Sv. Martina na konju. Prema zapisima u mjestu

195


se posebno štuju blagdani sv. Barbare i sv. Martina prilikom kojih se pjevaju crkvene pjesme na ilirskom, tj. hrvatskom jeziku. U 18. stoljeću se mijenja etnička struktura sela, naime uz dotadašnje većinsko šokačko stanovništvo pojavljuju se kao useljenici i Mađari, pripadnici njemačke nacionalnosti iz Bačke te tri doseljene slovačke obitelji iz sela Miške u kalačkom kotaru. Najbogatiji sloj seljaka su sačinjavali pripadnici njemačke nacionalne manjine zahvaljujući bavljenju stočarstvom i posjedovanju odgovarajuće opreme za uspješno gospodarenje, ali i prijemčivosti za domete gradske kulture, koju su znatno ranije prihvatili od ostalih mještana. Početkom 20. stoljeća, 1906 g. Semartin, zajedno s okolnim pustarama, broji 961 dušu, od čega 77 Mađara, 77 Nijemaca, 10 Srba, 604 Hrvata i 193 Roma. Valja napomenuti da navedene narodnosne skupine stanovništva se uveliko razlikuju svojom kulturom, načinom života i jezikom, ali unatoč svim razlikama, postojao je miran suživot, i vjerojatno nesvjesno, ali dokazano iprepleten interkulturološkim nitima. Jezik kao jamstvo očuvanja identiteta pokazao se poveznicom članova date narodnosne skupine, ali i sredstvom pomoću kojega se taj zatvoreni svijet otvarao i preuzimao nove elemente kultura iz okruženja o čemu svjedoče i toponimi npr: Krčevina, Široka ledina, Selišće, Belo brdo, Gore, Crno blato, Plavilo. Semarćani nakon Prvog svjetskog rata uslijed pomicanja državne granice (1920.) ostaju odsiječeni od „Šlavonije“ tj. hrvatskog dijela Baranje a to znači i od ostalih šokačkih naselja s kojima su stolje­ćima održavali intenzivne jezične i kulturne veze (Branjin Vrh, Torjanci, Petarda, Luč, Baranjsko Petrovo Selo). Iseljavanje Šokaca iz Semartina je započelo 1940-ih godina, prvenstveno zbog političkih razloga, naime narušene, čak neprijateljske međudržavne veze Rakosijeve Mađarske s Titovom Jugoslavijom su tada uveliko utjecali na odnos mađarskih vlasti prema toj tada još homogenoj hrvatskoj manjini, čiji su pripadnici preko noći postali sumnjivi neprijatelji, izloženi klevetama, zlostavljanjima i šikaniranjima (Havas 1999). Podatci popisa stanovništva iz toga vremena potvrđuju da je između 1949-1960 godina 15,5% stanovništva, 183 osoba napustilo selo. Tendencija iseljavanja je nastavljena i kasnije, njom su zahvaćeni i pripadnici ostalih nacionalnih manjina, uključujući i imućniji sloj Roma. U konačnici iseljeničkog vala je 1960-ih godina prevagnulo romsko stanovništvo (Virág:2008). Dalnje promjene u narodnosnoj strukturi naselja datiraju od 1960-ih godina od kada se bilježi useljavanje u selo Roma koji su prije obitavali posebno, jugoistočno uz selo, u tzv. Duzluku. Ova činjenica, kao i niz socioloških, društveno-političkih i gospodarskih promjena, - npr. kolektivizacija, (ne)mogućnost zapošljavanja, ili socijalna politika aktualne vlade -, imat će sudbonosni utjecaj po Šokce iz Semartina, prouzrokujući masovno napuštanje sela i pre­ seljenje u obližnja naselja, prvenstveno u grad Šikloš. Zadnja je šokačka tročlana obitelj napustila selo 1977 godine, a Semartinu je uskoro pripala titula „prvog ciganskog sela” u Mađarskoj, što potvrđuju i podatci popisa pučanstva iz 2011. godine, prema kojima je selo ponovno etnički homogeno, jer u naselju žive takoreći isključivo (1 172) Romi. O jeziku Poznati dijalektolozi kao što su Pavle Ivić, Dalibor, Brozović i Stjepan.Sekereš na temelju svojih istraživanja smat­ rali su da semartinski ikavsko-jekavski štokavski govor pripada istočnohercegovačkom dijalektu. Drugi jezikoslovci npr. Ivan Brabec i Predrag Stepanović dolaze do istih zaključaka, tj. mjesni govor Semartina smještaju u ikavskojekav­ske štokavske govore, ali bez preciziranja veće dijalekatske skupine kojoj bi on trebao pripadati. U mađarskom dijelu Baranje su postojala tri hrvatska sela s ikavsko-jekavskim refleksom jata (Semartin, Minjorod i Belvar), sva tri mjesna govora prema klasifikaciji suvremene hrvatske dijalektološke znanosti pripadaju prema 1. akcentuaciji, 2. refleksu jata i 3. prema realizacijama praslavenskih suglasničkih skupina s dj, zdj, i stj, posavskom poddijalektu slavonskog dijalekta. Semartin se pokazao posebno pogodnim i zahvalnim za dijalektološka jezična istraživanja iz raz­ loga što su Semarćani stoljećima sačuvali svoj mjesni govor, a zbog načina života i razmjerno dugog perioda njegova homogena karaktera utjecaj mađarskoga jezika je bio neznatan. „Akustički dojam koji ostavlja na slušatelja govor Semarćana je umjerenost govornog tempa, vokalska otvorenost i naglašena mekoća pojedinih palatala na segmentalnoj razini te stalna pjevuckavost na suprasegmentalnoj razini. Dojam bogate i šarolike melodioznosti osiguravaju specifične vokalske, konsonantske i akcenatske osobine semartinskog govora. Semartinski konsonantizam ima manji broj konsonanata u svom inventaru od hrvatskog standarda. Utjecaji mađarskoga jezika su u semartinskom govoru, posebno u akcenatskom pogledu bili uglavnom neznatni, čemu je uzrok već spomenuti način života semartinskog starinačkog stanovništva.” Zahvaljujući tome sačuvan je akcenatski inventar semartinskog izvornog govoru, a on je brojniji od književnog hrvatskog. Na površinskoj razini mogu se zapaziti ovi akcenti: kratkosilazni, tromi, kratko­ uzlazni, dvoslogi, dugosilazni, akut te postakcenatske i predakcenatske dužine. O narodnoj nošnji Semarćanska nošnja, - kako ističe Marija Matović u svojim studijama – čuvena je po svojoj šarolikosti i po

196


bogatstvu motiva. Sve potrepštine oko odijevanja su žene same proizvodile i majstorski prerađivale. Od sredine 19. stoljeća žene se oblače u vunenu suknju, koje su u početku skroz jednostavne, samo s prugama. Kasnije se pojavljuju geometrijski motivi (pravokutnik), koji će postati sve složeniji, obogaćuju se stiliziranim cvjetovima (tulipanima, ružama), ptičicama, lutkama, srcima, konjima itd. Raste broj raznih pruga, koriste se smjelije boje, uz plavu i zelenu naglašenija je crvena i roza, odnosno narančastožuta boja. Odjevni predmeti osim bogatsva boja svjedoče i o tkalačkoj vještini, a od tehnika se posebno ističe tehnika izrade ćilima. Boje su izražavale dob i duševno stanje. U najžalosnijim trenutcima, odnosno u odijevanju najstarijih žena dominirala je tamnozelena, tamnoplava i žuta boja uz malo bijele i crne. Na nošnji mladih su se pojavile svjetlije boje, zelena, plava i narančasta s prevagom crvene. Među pojasevima prepoznajemo one koji su krasili drevne odjevne predmete, opisane davne 1824 g. Među ženskim košuljama one najstarije su izuzetno jednostavne, nerijetko izrađene od čiste bijele lanene tkanine, kasnije su se ukrašavale bijelim, odnosno crno-crvenim vezom. Od 1930-ih godina pojavljuje se mnoštvo ukrasa, cijela oprava sjaji od žutih, bijelih i zelenih šljokica, a i u pojasu se pojavljuje srebrna i zlatna nit. Kapica je izrađena od specifičnog materijala, po ukrašavanju šarolika, na svečanim kapicama se uz jasprica ugrađuju i zrcala. Spomena je vrijedna i muška nošnja, npr. gaće koje su prepoznatljive po vodoravnoj nabranosti. Glazbena tradicija Prema Andoru Veghu šokačka glazba sela je pripadala zapadno - baranjskom mikrodijalektu, koji čini dio slavonsko-panonskog glazbenog dijalekta hrvatskih prodručja. Specifično je kako se višeglasna vokalna glazba sačuvala na višem stupnju, naročito u crkvenoj tradiciji pjevanja, no nije rijedak treći glas ni u svjetovnoj glazbi. Prepoznajemo i utjecaje Valpovštine. U Semartinu se u znatnom broju mogu pronaći glazbene varijante deseterca (pokladna, svatovska, tužna itd. varijanta) Također su sačuvane pjesme vezane za pojedine običaje (svatovci, dodole, kraljice na duhove), no po svemu sudeći cjelovita glazbena baština svatovskog običaja nije se sačuvala odnosno nije zabilježena. Posebnu zanimljivost predstavljaju crkvene pjesme sa svojim bogatstvom i starinom (muke, božićne, marijanske i hodočasničke pjesme), što se dijelom može tumačiti i blizinom svetišta Đuda. Tradicija sela se može nazvati značajnom i na polju instrumentalne glazbe. Ovo se dijelom odnosi i na romske stanovnike naselja, ali ne smijemo zaboraviti ni za svirače među Šokcima. Poslijed­ nji gajdaši među podraskim Šokcima su bili iz rodova Semarćana – Mesarović Pavo i Jozin „Klemin” Mito. Literatura A Pécsi Egyházmegye Schematizmusa 1981. Latinka Golić Samardžija- Ernest Barić: Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi. Studia Slavica Savariensia. 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. Glatz F. (szerk.): A cigányok Magyarországon. Budapest, Magyar ­Tudományos Akadémia, 1999. 163–203. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. XLS táblázat. Központi Statisztikai Hivatal, 2015. ­szeptember 3. (stranica posjećena:21.03.2017.) Matovics Mária: Sokac viselet. Élet és Tudomány. 1989. 4. 112-114. Végh Andor: Glazbena tradicija Semartina. rukopis, 2015. Virág Tünde: Változó gazdasági-társadalmi kapcsolatok egy cigányok lakta faluban Szociológiai Szemle: 2008/1. 6077.

197


Anka Matović-Gatai (Verešova): Putujem U mislima putujem Preko šuma i njiva Vozim se druskavim putevima I tako dođem Do malog sela vesela Mojeg rodnog Semartina Tu ima jabuka i šljiva I svakaki’ lakrdija Kroz selo vodi drum A u kućama se nađe I koji podrum U podrumu vino rumeno Na Šokici ruvo šareno Na žuto je očapana kuća naša A na plavo ofarbana kapija i vraca Pred kućom ledinka zelena A kraj plota red dudova šarena Kad sazrije dud Odrmaju ga Ciganke Po selu svud Ima još kuća žut’ i b’jeli I u njima Šokci veseli Rakiju piju šljivovicu I ljubu čestitu Šokicu Svako jutro po svem selu Viđeš djecu veselu Žuru se u škulu staru Da nauču svaku tajnu Kraj škule stoji crkva mala Svake nedelje puna je žara Tu su se pjevale pjseme svete Kak’e se danas pjevaju r’jetke To je prošlost od davnina Iz oni’ pedeseti’ godina Tu Šokaca više nema To je samo uspomena I tako dođem na kraj sela Do groblja naši’ pradjedova Tu počiva Šokadija moja Daj njim Bože mira i pokoja

198


O prezimenima i jeziku kašadskih Šokaca (Ernest Barić) Kašadska prezimena Svaki narod, bez obzira bio on u većini ili manjini, čine ljudi s imenima i prezimenima, po kojima se oni prepoznavaju. Ne citira se slučajno stara latinska izreka, to jest „Ime je znak”. Nije tomu drugačije ni kada su u pitanju imena i prezimena Hrvata u Mađarskoj, pa tako i šokačkih Hrvata u Kašadu. Pošto su prezimena kao spomenici i svojevrsna memorija naroda valja znati, otuda se s pravom smatraju i važnim obilježjem hrvatskog identiteta, ali i dokumentiranoga svjedočanstva njihove jezične povijesti. Zahvaljujući povijesnim ispravama i matičnim knjigama rođenih kontinuirano se mogu pratiti i prezimena hrvatske zajednice u Kašadu. Pri tome se postavlja pitanje, s obzirom da su se Šokci u ovaj kraj doselili prije tristotinjak godina, može li se njihov govor, uključujući i prezimena ­smjestiti u jezični i prezimenski sustav svoje matične zemlje. Drugim riječima postoje li i u Hrvatskoj ista prezimena kao npr. u Kašadu, i govori slični kašadskomu? Pogledajmo što kažu činjenice! Posao će nam olakšati trotomni Hrvatski prezimenik, priređen na temelju popisa stanovništva Republike Hrvatske što ga je 2001. proveo Državni zavod za statistiku, a izdan 2008. godine u Zagrebu. To zapravo znači da imamo popis svih hrvatskih prezimena u svim selima i gradovima u Hrvatskoj. Osim toga, u Prezimeniku (zapravo leksikonu prezimena u Hrvatskoj) posebno je navedeno tisuću naj­učestalijih hrvatskih prezimena s brojem njihovih nositelja. Najprije navedimo kašadska prezimena kako bismo ih mogli usporediti s onima u Hrvatskom prezimeniku. U zagradi smo naveli brojeve, tj. mjesto datoga prez­ imena na „hrvatskoj top-ljestvici“ tisuću najčešćih prezimena. Kašadska su prezimena abecednim redom: Balatinac, Bošnjak (28), Božanović (939), Ćosić (55), Filak(ov), Gal, Gojak, Grajić, Horvat(1), Jagodić (660), Jozin, Kašadac, Kolesar, Kovačević (2), Kovačić (7), Marjanović (195), Oldinac, Oršokić (769), Pavlović (15), Plužar, Stipanović (552), Šarinović, Šokac, Stević, Svoković, Taradan, Tomin, Torjanac, Trubić, Tunja (793), Vorgić, Vrbanac (889), Vukman (741), Zagorac (704), Zetović. Ako, dakle usporedimo prezimena Kašađana s onima u spomenutom Prezimeniku Republike Hrvatske doći ćemo do sljedećih rezultata. Najbrojniji su u Hrvatskoj ljudi s prezimenom Horvat i Kovačević, tj. zauzimaju prvo i drugo mjesto, a Horvate i Kovačeviće imamo i u Kašadu. Među 100 najčešćih prezimena spadaju sljedeća kašadska: Bošnjak(28), Ćosić (55), Kovaćić (7) i Pavlović (15). Među tisuću najčešćih su Božanović (939), Jagodić (660), Marjanović (195), Oršokić (769), Stipanović (552), Tunja (793), Vrbanac (889), Vukman (741) i Zagorac (704). S prilično solidnim brojem su zastupljena, posebno u Slavoniji, ali i u drugim krajevima Hrvatske kašadska prezimena Balatinac, Filak(ov), Gal, Gojak, Graić, Jozin, Kolesar, Šokac, Stević, Tomin, Torjanac, Trubić, Vorgić, Zetović. Na temelju tih činjenica možemo reći da takoreći nema na početku navedenih prezimena u Kašadu kojih ne bi bilo u manjem ili većem broju u Hrvatskoj. Prema tome, na osnovu analize kašadskih prezimena možemo zaključiti da su ona, i to u najužem smislu riječi, sastavni dio hrvatskog nacionalnog korpusa, bez obzira na više od tristogodišnje odvojenosti od matične zemlje. Kada je riječ o kašadskim hrvatskim prezimenima nismo uzeli u obzir pomađarena imena nastala nasilnim preimenovanjima između dvaju svjetskih ratova, kao i kod mnogih drugih nemađarskih prezimena, niti pak nenasilna pomađarivanja hrvatskih i ostalih „nemađarski zvučećih”, koja su se odvijala poslije 2. svjetskog rata i traju i danas. Razlozi i motivacija mijenjanja prezimena kako bi ugodnije zvučala „mađarskomu uhu”mnogobrojni su i simptomatični, pa bi o njima valjalo i posebno detaljnije govoriti. A sada da vidimo što kažu jezikoslovci, to jest stručnjaci za jezik, o govoru Kašada. O jeziku kašadskih Šokaca Recimo odmah na početku da su govore Šokaca i Bošnjaka u Mađarskoj istraživali, među ostalima i poznati jezikoslovci iz Hrvatske, akademik Dalibor Brozović i Ivan Brabec, Stjepan Sekereš, srpski dijalektolog akademik Pavle Ivić te domaći lingvisti Predrag Stepanović i Ivan Mokuter. Opise tih govora unio je dijalektolog Josip Lisac u najnoviju Hrvatsku dijalektologiju 1. (Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003.). Prema tome možemo konstatirati za govore Šokaca i Bošnjaka u Mađarskoj da oni ne predstavljaju, kako neki pogrešno misle, nikakvu i nikuda ne pripadajuću ekstra pojavu već se na temelju, u lingvističkoj znanosti uvriježenih kriterija mogu uklopiti u svekoliki hrvatski dijalektološki sustav. Zbog na početku već spomenutih povijesnih razloga može se reći da su štokavski šokački i bošnjački govori u Mađarskoj složeni i po svojim jezičnim obilježjima isprepleteni, što i nije čudi pošto su živjeli jedni pored drugih, no to ne znači da se ne mogu svrstati u odgovarajuću štokavsku dijalekatnu skupinu. Što se tiče mjesnoga govora Kašada valja napomenuti da Kašadci govore štokavski, a štokavskim narječjem govori se približno u polovini naselja u Hrvatskoj. U nalaženju kriterija za klasifikaciju štokavskoga narječja koji bi

199


bili dovoljno važni, a ujedno bi omogućili odvajanje jednih dijalekata od drugih, iskristalizirao se stav o tri kriterija: 1. Stupanj razvoja akcentuacije (to jest, je li akcentuacija novoštokavska ili nije; 2. Realizacija nekadašnjih praslavenskih suglasničkih skupina u št ili šć, pa zato imamo nazive šćakavski i štakavski govori; 3. Refleksi nekadašnjega glasa jata dali su i, ije ili e otuda nazivi ikavski, ijekavski, ekavski govori. Imajući u vidu navedena tri glavna aspekta za svrstavanje štokavskih dijalekata o govoru Kašada možemo reći­­sljedeće: 1. Kašadski govor ima novoštokavski četveroakcenatski sustav (jednako kao i govori na kojima se temelji današnji hrvatski književni jezik). To znači da naglasak u višesložnim riječima imamo svugdje osim na posljednjem slogu te da imamo sva četiri naglaska (dugosilazni, kratkosilazni, dugouzlazni i kratko­ uzlazni) kao u standardnom jeziku. 2. Po suglasničkom kriteriju svi su govori Hrvata u Baranji, pa tako i u Kašadu, kao i u pretežitom dijelu Slavonije šćakavski. Njihova glavna govorna odlika je starošćakavica Primjeri iz Kašada: milošća umjesto milošta, ognjišće umjesto ognjište, išću umjesto ištu (kruva), vrišćat umjesto vrištati, šćipat umjesto štipati, prepušćat umjesto prepuštati, kršćenje umjesto krštenje, plandišće umjesto plandište, gušćer umjesto gušter, kosišće umjesto kosište, šćuka umjesto štuka. Šćakavizam je sačuvan i u kašadskim mikrotoponimima Vodeničišće, Zobišće, Konop­ljišće, Plandišće itd. 3. Treća važna osobina govora Kašada jest ikavsko-ekavska kontinuanta refleksa jata, to znači da je ref­leks dugoga jata i u većini slučajeva:brig, vrime, tilo, mliko, lipo, dite, u mikrotoponimu Na pisku, Stipina livada, Privoz, Dioka s otklonima bijel, bijela, bijelo i to s jasno dvosložnim izgovorom. Umjesto sino (sijeno) imamo oblik sijano, pre uvijek ide s e: preko puta, pret kućom itd. Kratki refleks jata daje dosljedno e: deca, vremena, pevat, letos, terat, u mikrotoponimima Leskova međa, Dedinje s manjim brojem izuzetaka. Ipak, vjerojatno analogijom ponekad i kratki jat daje i: brigovi, mlikara, diteta. Također uslijed analogije pored sikera javlja se i sikerka s dugim akcentom. Na temelju navedenih osnovnih jezičnih osobina, uz mnoge druge fonološke, morfološke, sintaktičke i leksičke karakteristike, mjesni govor Kašada pripada, jednako tako kao i govor preko puta, u Baranjskom Petrovom Selu, Slavonskom dijalektu, kojim u načelu govore samo Hrvati. Literatura Baranya megyei földrajzi nevei II. Szerkesztette Pesti János. Pécs, 1982. Barić, Ernest: Rode, a jezik?! Pečuh, 2006. Brabec, Ivan: Hrvatskosrpski govori u mađarskom dijelu Baranje. Ljetopis Jazu, knj. 74 (1971) Brozović, Dalibor: Dijalekatska slika hrvatskosrpskoga jezičnog područja. Radovi. razdio lingvističko-filološki (5) Zadar, 1970. Golić, Samardžija Latinka – Barić, Ernest: Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi In: Studia Slavica Savariensia 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Ivić, Pavle: Prilog rekonstrukciji predmigracione dijalekatske slike srpskohrvatske jezičke oblasti. Zbornik za filologiju i lingvistiku IV-V (1961-62), Kitanics, Máté: A Magyarországra irányuló horvát migráció a 16-18. században. PhD értekezés. Pécs, 2015. Lisac, Josip: Hrvatska dijalektologija 1. Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003. Mandić, Živko: Latice ivančice. Narodne pripovijetke šokačkih hrvata u Mađarskoj. Poduzeće za izdavanje udžbenika. Budimpešta, 1984. Maletić, Franjo-Šimunović, Petar:Hrvatski prezimenik. Zagreb,2008. Merényi László: Kásád község története. Kásád, 2009. Sekereš, Stjepan: Govori Hrvata u južnoj Baranji. Hrvatski dijalektološki zbornik, knj.4. Zagreb, 1977. Stepanović, Predrag: Govori Srba i Hrvata u Mađarskoj. Novi Sad 1994.

200


LIST OF IMAGES 1. Lad in milled cloth coat 2. Woman in shirt-skirt and bonnet 3. Girl in shirt-skirt 4. Girl in shirt-skirt 5. Girl in shirt-skirt 6. Girl in shirt-skirt 7. Woman in bonnet 8. Woman in shirt-skirt and bonnet 9. Girl in shirt-skirt 10. Girl in shirt-skirt 11. Girl in shirt-skirt 12. Lad in wide pants 13. Lad in breeches 14. Lad in wide pants 15. Lad in breeches 16. Lad and girl 17. Circle dance in the courtyard 18. Men’s shirt and vest (detail) 19. Men’s shirt and vest (detail) 20. Men’s milled cloth coat (detail) 21. Men’s milled cloth coat (detail) 22. Shirt-skirt (detail) 23. Shirt-skirt and ribbon (detail) 24. Shirt-skirt (detail) 25. Shirt-skirt (detail) 26. Shirt-skirt (detail) 27. Bonnet and blouse (detail) 28. Bonnet (detail) 29. Wedding cake 30. The bride and her mother 31. Girls and women 32. Girl in headpiece 33. Shirt-skirt and ribbon (detail) 34. Bonnet (detail) 35. Girls and the bride’s mother with the bride 36. Women and the bride’s mother with the bride 37. The bride and her mother 38. Bridesmaid, bridegroom and the bridegroom’s parents 39. Wedding procession with the wedding cake 40. Old woman in bonnet 41. Waiting for the guests 42. Women 43. The wedding guests are coming 44. The best man tells a salutation 45. The bride meets the bridegroom 46. Circle dance in the courtyard 47. The bride, the bridegroom and the bride’s mother are driving in a barouche to the church 48. In the church 49. The wedding guests are coming to the wedding house 50. The wedding guests with the musicians

51. Before the wedding dinner 52. The bride’s mother, the new wife, the bridegroom and his mother 53. The new wife in bonnet 54. The tie of the shirt-skirt 55. The setup of the necklace 56. The setup of the ribbons 57. The setup of the base of the headpiece 58. The fitting of the headpiece 59. The bride with her relatives MEN’S COSTUMES 60. Old men’s shirt 61. Old men’s shirt (detail) 62. Old men’s shirt (detail) 63. New kashmir shirt (detail) 64. New kashmir shirt (detail) 65. New kashmir shirt (detail) 66. Men’s silk shirt 67. Men’s silk shirt (detail) 68. Men’s silk shirt (detail) 69. Men’s vest 70. Men’s vest 71. Men’s vest (detail) 72. Men’s vest (detail) 73. Men’s vest (detail) 74. Men’s apron (detail) 75. Men’s apron 76. Men’s apron 77. Men’s apron (detail) 78. Men’s apron (detail) 79. Men’s apron (detail) 80. Men’s apron (detail) WOMEN’S COSTUMES 81. Shirt-skirt 82. Shirt-skirt 83. Shirt-skirt (detail) 84. Shirt-skirt (detail) 85. Shirt-skirt (detail) 86. Shirt-skirt (detail) 87. Shirt-skirt (detail) 88. Shirt-skirt (detail) 89. Shirt-skirt (detail) 90. Shirt-skirt (detail) 91. Shirt-skirt (detail) 92. Shirt-skirt (detail) 93. Shirt-skirt (detail) 94. Shirt-skirt (detail) 95. Shirt-skirt (detail) 96. Shirt-skirt (detail)

201


97. The decoration of the shirt-skirt (star) 98. Shirt-skirt (detail) 99. Shirt-skirt (detail) 100. Shirt-skirt (detail) 101. Shirt-skirt (detail) 102. Shirt-skirt (detail) 103. Shirt-skirt (detail) 104. Shirt-skirt 105. The collar of the shirt-skirt 106. Shirt-skirt (detail) 107. Shirt-skirt (detail) 108. Shirt-skirt (detail) 109. Shirt-skirt (detail) 110. Shirt-skirt (detail) 111. Shirt-skirt (detail) 112. Shirt-skirt (detail) 113. Shirt-skirt (detail) 114. Shirt-skirt (detail) 115. Shirt-skirt (detail) 116. Shirt-skirt (detail) 117. Shirt-skirt (detail) 118. Shirt-skirt (detail) 119. Shirt-skirt (detail) 120. Shirt-skirt (detail) 121. Shirt-skirt (detail) 122. Shirt-skirt (detail) 123. Shirt-skirt (detail) 124. Shirt-skirt (detail) 125. Shirt-skirt (detail) 126. Shirt-skirt (detail) 127. Shirt-skirt (detail) 128. Shirt-skirt (detail) 129. Shirt-skirt (detail) 130. Shirt-skirt (detail) 131. The collar of the shirt-skirt 132. The needlework of the shirt-skirt 133. Shirt-skirt (detail) 134. Shirt-skirt (detail) 135. Shirt-skirt (detail) 136. Shirt-skirt (detail) 137. Shirt-skirt (detail) 138. The wrist of the shirt-skirt (detail) 139. Shirt-skirt (detail) 140. Shirt-skirt (detail) 141. Shirt-skirt (detail) 142. Shirt-skirt (detail) 143. Shirt-skirt (detail) 144. Shirt-skirt and necklace of coins (detail) 145. Shirt-skirt and necklace of coins (detail) 146. Small shirt-skirt 147. Small shirt-skirt (detail) 148. Small shirt-skirt (detail) 149. Women’s shirt (detail) 150. The needlework of the women’s shirt 151. Underskirt (detail)

202

152. Underskirt (detail) 153. Underskirt (detail) 154. Underskirt (detail) 155. Homespun apron 156. Homespun apron (detail) 157. Homespun apron 158. Homespun apron (detail) 159. Homespun apron 160. Homespun apron (detail) 161. Homespun apron (detail) 162. Homespun apron (detail) 163. Homespun apron (detail) 164. Homespun apron (detail) 165. Velvet apron (detail) 166. Homespun apron (detail) 167. Homespun apron (detail) 168. Homespun apron (detail) 169. Homespun apron (detail) 170. Kashmir apron (detail) 171. Kashmir apron (detail) 172. Silk apron (detail) 173. Apron made of factory material 174. Silk apron 175. Silk apron (detail) 176. Silk apron (detail) 177. Wide homespun apron 178. Wide homespun apron 179. Wide homespun apron (detail) 180. Wide homespun apron (detail) 181. Wide homespun apron (detail) 182. Wide homespun apron (detail) 183. Wide homespun apron 184. Wide homespun apron (detail) 185. Wide homespun apron (detail) 186. Wide homespun apron 187. Wide homespun apron (detail) 188. Wide homespun apron (detail) 189. Wide homespun apron (detail) 190. Wide homespun apron (detail) 191. Wide homespun apron (detail) 192. Wide homespun apron (detail) 193. Wide homespun apron (detail) 194. Homespun skirt 195. Homespun skirt 196. Homespun skirt (detail) 197. Homespun skirt (detail) 198. Homespun skirt (detail) 199. Homespun skirt (detail) 200. Homespun skirt (detail) 201. Homespun skirt (detail) 202. Homespun skirt 203. Homespun skirt 204. Homespun skirt (detail) 205. Homespun skirt (detail) 206. Homespun skirt (detail)


207. Homespun belt (detail) 208. Homespun belt (detail) 209. Homespun belt (detail) 210. Homespun belt (detail) 211. Homespun belt (detail) 212. Homespun belt (detail) 213. Homespun belt (detail) 214. Homespun belt (detail) 215. Women’s vest 216. Women’s vest 217. Women’s vest (detail) 218. Women’s jerkin 219. Women’s jerkin 220. Women’s jerkin (detail) 221. Big head scarf 222. Big head scarf (detail) 223. Ribbon (detail) 224. Ribbon (detail) 225. Ribbon (detail) 226. Decorations 227. Decorations 228. Homespun bonnet 229. Homespun bonnet (detail) 230. Homespun bonnet 231. Homespun bonnet (detail) 232. Bonnet with sequins 233. Bonnet with sequins (detail) 234. Bonnet with sequins 235. Bonnet with sequins (detail) 236. Velvet bonnet with sequins 237. Velvet bonnet with sequins 238. Velvet bonnet 239. Velvet bonnet (detail) 240. Stockings 241. Stockings (detail) 242. Stockings (detail) 243. Stockings (detail) 244. Knobbed women’s shoes 245. Knobbed women’s shoes 246. Knobbed women’s shoes 247. Knobbed women’s shoes 248. Pillowcase 249. Pillowcase 250. Pillowcase (detail) 251. Homespun with kelim technics (detail) OLD PHOTOS 252. Anasztazia Magusics, Katalin Horvath, Agnes ­Magusics (1914) 253. Adam Bosnyak, Agnes Bosnyak, Marta Dofatics (1941) 254. Marta Dofatics, Agnes Bosnyak (cca 1940) 255. Mihaly Jozin (Klemin) bagpipe player (cca 1940) 256. Marta Dofatics (1934)

257. Pal Bosnyak, Marta Dofatics (1947) 258. Women with child from Alsoszentmarton 259. Pavka Markovics (cca 1950) 260. Anna Markovics and Pal Markovics (cca 1940) 261. Anna Janics and Mark Ivanac (1939) 262. Anna Dofatics, Agnes Vecsanin, Anna Bosnyak (cca 1950) 263. Anna Janics (1940) 264. Carnival in Alsoszentmarton (cca 1950) 265. Wedding in Alsoszentmarton 266. Torjanac Anna, Maticsanac Agnes (cca 1950) 267. Agota Verbanac, Agnes Magusics, Anna Markovics (cca 1960) 268. Wedding of Pal Bosnyak and Rozsa Cselinacz (cca 1930) 269. Anna Dofatics (cca 1940) 270. Women and children: Julia Maticsanacz, Anna Markovics, Marton Markovics, Miroszlav Tomics, Pavka Markovics, Eva Tunya, Agnes Markovics, Anna Bosnyak, Anna Markovics, Agnes Tunya, Agnes Maticsanacz 271. Anna Markovics and Andras Groc (1940) 272. Anna Markovics, Istvan Groc and Andras Groc (1944) 273. Istvan Lukics, Agota Lukics, Janca Lukics, Eva Lukics (1944) 274. Anna Lukics (cca 1960) 275. Agota Jozin, Anna Lukics, Anna Jozin (1967) 276. The last traditional wedding in Alsoszentmarton (1971) 277. Anasztazia Dofatics, Matyas Dofatics, Mark ­Dofatics (1909) 278. Dofatics Anasztazia, Dofatics Mark (1916) 279. Katalin Horvath, Agnes Magusics, Pal Magusics (1910) 280. Anna Bosnyak, Marta Knezevics (1939) 281. Anna Lukics, Mihaly Jozin, Janca Lukics, Adam Lukics, Agota Lukics (cca 1936) 282. Janca Lukics, Mark Tunya, Pal Tunya (1949) 283. Anna Markovics, Maria Sztevics, Istvan Sztevics, Pal Sztevics, Mihaly Tunya (1934) 284. Janca Lukics, Anna Lukics, Agota Lukics, Agota Lukics (1940) 285. Ilona Koleszar (1965) 286. Anna Markovics (1940) 287. Pal Anasztazia Janics and Janics (cca 1940) 288. Mariska Janics (1950) 289. In Mariagyud (1942) 290. Pal Markovics 291. Women in work 292. Young people from Alsoszentmarton 293. Married couple from Alsoszentmarton 294. Carnival in Alsoszentmarton (1960) 295. Mihaly Jozin (Klemin) as best man (1965) 296. Family in Alsoszentmarton

203


297. Anna Matovics (1952) 298. Women and girls 299. Family in Alsoszentmarton 300. Anasztazia Tunya, Maria Magusics, Agnes Tunya (cca 1916) 301. Mark Markovics (cca 1928) 302. Pal Tunya, Maria Magusics, Marian Tunya, Agnes Tunya (cca 1937) 303. Harvest 304. Harvest (1959) 305. House in Alsoszentmarton in the time of Corpus Christie Day 306. The church in Alsoszentmarton 307. Agnes Koleszar, Marta Vorgics, Matyas Vorgics (1927) 308. Agi Vorgics (1946) 309. Agi Vorgics, Eva Kovacs (1940) 310. The Horvath and Vorgics families (1946) 311. Mark Horvath, Jozsef Ivanovics, Mark Horvath, Istvan Szlipcsevics (cca 1940) 312. Eva Sztevics, Agnes Horvath (1950) 313. Jelena Sztriskovics and her friends (cca 1935) 314. Pal Bosnyak and his family (cca1940) 315. Kasad youth (cca 1930) 316. Kasad youth (1950) 317. Wedding of Mark Bosnyak and Maria Tomin (cca 1950) 318-320.Kasad images from the archive Janus Pannonius 321-327.Kasad images from the archive Kanizsai Dorottya

204


ABOUT THE SETTLEMENTS Introductory Comments to the History of Shokatz and Bosniak/Bosnians in Baranya County (Barics Ernő) The predecessors of the two most populous Croatian groups, the Shokatz and the Bosniak, arrived in Baranya county at the location of their present settlements in the late 17th and early 18th centuries. They came in more waves from Slavonia and the central and northern parts of Bosnia. They were led by Franciscan monks into the territories of those Hungarian villages which had been raided and therefore abandoned by their inhabitants due to warfare. Therefore, it is easy to understand why both the Hungarian and the Croatian village names are nearly the same: the original Hungarian place names were used by the new arrivals. Adjustments were made only to match their own pronunciation rules. If we look at the map, these settlements are situated on both sides of the road from Mohács to Pécs. The Shokatz, as we mentioned earlier, flowed in from the eastern parts of Slavonia and the centre of Bosnia, at the following settlements, where they were dominantly in a majority as Shokatz-Croatians until the middle of the 20th century: Lothárd (Lotar), Birján (Birjan), Belvárdgyula (Belvar), Töttös (Titoš), Kásád (Kašad), Alsószentmárton (Semartin), Nagykozár (Kozar), Magyarsarlós (Šoroš), Kátoly (Katolj), Olasz (Olas), Maráza (Maraza), Márok (Marok), Monyoród (Minjorod), Versend (Vršenda), Lánycsók (Lančug) and the town of Mohács (Mohač/Muvač). This block of Shokatz settlements spread to the south, in the area by the river Drava, (belonging today to the Croatian Republic), comprising these villages: Dályok (Duboševica), Izsép (Topolje), Hercegmárok (Gajić), Darázs (Draž), Kiskőszeg (Batina), Nagybodoja (Podolje), Hercegszöllős (Kneževi Vinogradi), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo) and Torjánc (Torjanci). The Shokatz living in the area between the River Duna, the river Drava and the Hungarian border, the so-called Drava triangle, are divided into two groups by the Croatian experts: Shokatz by the river Duna and Shokatz by the river Drava. This means that the settlements around the Duna river are called the Shokatz by the Duna and respectively, the others scattered around the river Drava are called the Shokatz by the Drava. The following settlements in Croatia also belong to the Duna group: Dályok (Duboševica), Darázs (Draž), Hercegmárok (Gajić) and Izsép (Topolje), while the following to the Drava group: Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč) and Torjánc (Torjanci). The settlements Alsószentmárton (Semartin), Kásád (Kašad) and Beremend (Breme) in Hungary, in Baranya county, also used to belong to this group considering their historic, folk costume and dialect characteristics. According to a historic account, the inhabitants of the village Kásád were called kásás or podravinci by the people from the neighboring villages. We should note here that besides the above-mentioned villages and the one in Bács-Kiskun county, called Hercegszántó, there are others as well which belong to the Shokatz nationality in Slavonia (Croatia), Bosnia, Eastern Srem, Banat, Backa (Serbia). The Bosniak from northern Bosnia settled in the following nine settlements in Baranya county: Szalánta (Salanta), Németi (Njemet), Pogány (Pogan), Szökéd (Sukid), Áta (Ata), Szőke (Suka), Pécsudvard (Udvar), Kökény (Kukinj) and Szemely (Semelj). Their history can be traced not only at these smaller settlements, but also in Pécs and Szigetvár until the early 20th century. However, these communities assimilated earlier than the ones in smaller places due to the effects of the embourgeoisement. The name of the Croatian ethnic group who call themselves Bosniak refers to their place of origin, that is Bosnia. However, it would be a huge mistake to classify and identify them with the Bosniak living in Bosnia and Hercegovina today, as those are of Muslim religion. The Bosniak living in Baranya have always been of Catholic-Croatian identity and never gave that up. Their primary cause for migrating from their homeland was the aggressive and forced muslimization, which made them flee. Some people are doubtful concerning the truthfulness of these facts. Others deny the Croatian identity and language characteristics of the Shokatz. Therefore, we would like to draw their attention to the burial traditions of the Shokatz and the Bosniak as well as to the inscriptions on the tombs which stand as linguistic and semantic evidence. They prove that these nationalities have insisted on keeping to their Catholic/Christian belief and their Croatian

205


mother tongue, though colored by their local dialects. In conclusion, based on the numerous available historic, archive and linguistic sources, it could be unquestionably established that the two ethnic Croatian groups, the Shokatz and the Bosniak living in Baranya county, are descendants of the north and central Bosnian Bosniak and also of the eastern Slavonian Shokatz-Croatians if an ethnogenetic point of view is applied. Understanding the ethnic map of the region may be easier if we point out that Bosnia and Hercegovina, as an acknowledged country by the United Nations, devoted to accepting the equality of the Croatians, Serbs and Bosniaks.

The History of Kásád from the Beginnings to Date (Merényi László) The medieval Hungarian village of Kásád (1211: Cassad, 1294: Kassád) became deserted during the Ottoman rule of Hungary. Some believe that the soldiers of Zrínyi Miklós destroyed the settlement. According to another story, which was passed on from generation to generation, during the Turkish times a witch, while burning her lice, also burned the village, which was situated in Stari Kasad at that time. A third story tells us that the Turkish, stationed in the castle of Siklós, annihilated Kásád while foraying the countryside. Croatians began to populate the area at the end of the 17th century. A census from 1711 lists the names of the inhabitants of the village: Marianus Kovácsovics, Josephus Kovácsovics, Matheus Sarinovics, Benedictus Bosnyák, Michael Oldinacz, Marcus Sokacz, Georgiusz Zágorecz, Petrus Filak, Joannes Svokovics. Even a judge, Maszleninek Kovacsics, was mentioned in another survey from the year 1732, working with his two jurors, Kasadi Stipe and Josephus Kovacsics. In the mid-1800s Germans, from the 1870s Hungarians also settled down here. The harnessing of the river Drava and the building of an embankment made the nearby swamps dry out, thus making it possible for cultivating the fields for animal husbandry. Sheep breeding became especially important in this period as wool was an essential raw material for the clothes of the Croatians. Gardening was another major occupation. There is a substantial amount of information from the years 1785/86 providing detailed descriptions and data about Kásád in a survey of the county by Széchényi Ferenc. According to this survey, the owner of the settlement was Lord Eszterházy Kázmér. The village was located at a plain area, prone to be flooded by the river Drava. Two streams flew across it. The fields appropriate for cultivation were graded as third class ones. There were no vineyards by the village. The grazing fields were graded third class as well. The houses were occupied normally by 1, rarely by 2-3 families. Most of them had a well. Later Kásád belonged to the Lord of Darda. From 1870 to 1900 we have detailed data about the public administration and the use of language. Although the mother tongue of the inhabitants of Kásád was Croatian, the rules and regulations were put on paper in Hungarian. In 1891 the official record was written in both Croatian and Hungarian. In the last decade of the 19th century, between 1891-1899, all the settlements were surveyed yearly. From that source, we have a list of the names of the judges working in the village. Their function seems to be the equivalent of today’s mayors. The following persons acted in this important role in the last decade of the 19th century: Horváth Bozsó (1891-1892), Zágorácz Tádé (1893), Józin Sztipó (1894), Sztevics Andria (1896, his notary was Biczó Gusztáv), Horváth Márkó (1897), Feldvébel Antal (1898), Pluzsár Márkó (1899). Below is the list of the dwellers in Kásád in 1930 grouped by the mother tongue they spoke: 122 Hungarians, 41 Germans, 406 Croatians, as well as 10 Hungarians, 7 Germans and 10 Croatians in the neighboring fields. In 1970 128 Hungarians, 58 Germans, 377 Croatians lived in the village. In 1934 Kásád referred to the Siklós public administration district for taxpaying, judicial services, police, regional administration purposes. During the Second World War, the battles reached the village between 5 and 20 March 1945, and it was occupied by the 16th Bulgarian Division. In 1948 it changed a lot under the communist regime controlling the country. The 1950s were hard to suffer for the inhabitants. As the relations with Yugoslavia deteriorated and were quite tense, this border village was surrounded by double layers of wired fence and mine barrage. Many were deported. The signs of forced assimilation became more and more apparent. 674 people lived in the village in 1956. It had its own municipality from October 28, 1951, until November 31, 1968. Roughly 90 % of its inhabitants worked in agriculture at the end of the 1950s. The remaining 10% were handicraftsmen. The village lived in quite a peace during the revolution in 1956 as it was not affected by it. Unfortunately, some central measures in the 1970s put the settlement into a disadvantageous position. The local school was closed due to the centralization efforts in which smaller scale schools were eliminated. The inhabitants felt that their settlement was under a deliberate deterioration process. Consequently, people reacted

206


with migrating elsewhere in greater and greater numbers. All primary school aged students had to attend the school in Beremend, where afternoon care was provided for them. The census in 2001 lists 386 residents, the majority of whom declaring themselves as Hungarians, and only onethird of them as Croatians. A minority municipality for the Croatians functioned in the village. Bibliography Tímár György. Beremend középkori és törökkori története. In: Beremend és környéke, 1997. Consriptio domestica 1732, Kásád. Baranya Megyei Levéltár Pesti János ed. Baranya megye földrajzi nevei: Mohácsi járás, Siklósi járás. 1982. Széchényi Ferenc. Descriptio Physico-Topographia Comitatus Baranyiensis 1785/1786. Tegzes Ferenc. Adatok az alsófokú közigazgatás nyelvhasználatához. 1982. Közigazgatási felmérő lapok 1891-1899: Kásád. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1926. Baranya Megyei Levéltár Községvizsgálati jegyzőkönyvek: Kásád, 1934. Baranya Megyei Levéltár Gilbert Csaba. Kompország keletnek indul: Beremend története 1944-46. In: Beremend és környéke, 1997. Dunai Imre. Készül a múzeum, a kiállítóterem és a falutörténet, jön a Horvát Színház. In: Dunántúli Napló, 2009.02.27. Tanfelügyelői iratok, 5048/1948. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1972. Baranya Megyei Levéltár Kásádi krónika 1976. Baranya Megyei Levéltár

Alsószentmárton (Bockovac Tímea, Matovics Mária, Végh Andor) ’The Shokatz don’t live here anymore, only memories remain about them’ The Name of the Settlement Alsószentmárton is situated 7 km from the town of Siklós, near the Hungarian-Croatian border, in the Siklós district of southern Baranya county. The name of the settlement had many different forms throughout history (Drávaszentmárton, Szentmárton, Alsószentmárton ). Szentmárton refers to the name of the patron saint of the village. Dráva as a prefix indicates the settlement’s close proximity to the river Drava. The prefix Alsó was added recently marking the geographical location of the village in the most southern part of the county as well as differentiating it from another village called Felsőszentmárton, which lies further north by the river. The prefixes alsó/ felső are opposites of each other bearing the meaning lower/upper. In the Croatian name of the village (Semartin) the ancient Slavic word ’sven’ is attached to the name of the patron saint while also taking into account certain pronunciation rules. The History of the Settlement The first written documents about the village appear in the 14th century. The Pope ordered the compilation of a catalogue in 1332 with the intention of levying the tax of the clergy (called the tithe). Then it was called Sv.Martino, as a territory owned by the Abbey of Vaskaszentmárton, which was founded by Szent István (St.Stephen). The settlement became deserted during the Turkish rule of the country, its church from the Árpád era also perished. The documents in the Pécs Episcopal Archives show that there were 10 houses and a wooden chapel in the village in 1751. Out of the 897 residents 728 were Catholic in 1759. In the 17th century the settlement belonged to the estate of Darda owned by the Eszterházy family. Lord Eszterházy Kázmér had the church built in honor of bishop Saint Martin. Later the Battyhány family claimed it as their property. The Shokatz-Croatian people might have settled here after the war of independence led by Rákóczi. The settlers set up an isolated, linguistically homogeneous community forming a harmonious village community. They had steady and good relations with the neighboring Kásád, Petárda and Torjánc (the latter two located in Croatia today). The episcopal visit of the Siklós parish in 1830 mentions the village called Szentmárton. The registers describe its church, together with its furnishing, and the altar depicting Saint Martin on a horse. It was also noted in the records that Saint Barbara’s and Saint Martin’s remembrance days

207


are honored by a special reverence, the songs are sung in the church in Illyrian language then. In the second part of the 18th century the ethnic structure of the village changed. Hungarians, Germans, and even 3 Slovak families from Miske settled in the Shokatz majority village. The wealthiest ones were the German families due to the effect of the urban culture they came from, as well as engaging themselves in animal farming and using developed equipment and toolkits. After the turn of the century (1906) the number of residents in and around the village was 961, out of which 77 were Hungarians, 77 Germans, 10 Serbs, 604 Croatians, and 193 Gypsies. Although these ethnic groups have substantially different lifestyles, culture and language, their cohabitance was peaceful, thanks to the intercultural threads they could develop. While their language guaranteed their identity it also served as a medium through which the sofar closed worlds could open up making it possible to incorporate new cultural aspects. The fate of the villagers during the 20th century was similar to that of the history of the country. As a result of the peace treaties following the First World War the village was separated from those Croatian villages with which it had close cultural and linguistic ties for centuries (Baranyavár/Brnjevar, Torjánc/Torjance, Petárda/Petarda-Baranjsko Petrovo Selo, Lőcs/Luč, Benge/Benga,) Besides this separation, some historic, economic and sociological factors contributed to the first big emigration wave in the 1930s. Two-thirds of the Shokatz left forever by the end of the 1940s as a consequence of the Rákosi era’s kulak persecution, the forced emigration, the constant watch because of the proximity of Tito’s Yugoslavia (Havas:1999), the indignity suffered through the confiscation of property, the compulsory collectivization, the stringent laws about language, the monopolised school system where education in their native language became impossible and because the traditional big family lifestyle ceased to exist. Data from the census shows that altogether 183 persons, i.e. 15.5 % of the residents left between 1949-1960, thus by the end of the 1960s the gypsies formed a majority. (Virág:2008) The change in the ethnic structure became prevalent from the 1960s with the intensifying immigration of those gypsies who previously lived to the southeast of the village, called Duzluk. As a result of the above-mentioned causes and other sociological factors, the depopulation of the village gathers speed from the 1970s. The last Shokatz family left in 1977. The former residents settled in nearby villages or towns, mostly in Siklós. Their assimilation process has nearly finished to date, subsequently with the tragic loss of their language. In their abandoned village the ’first Hungarian gypsy settlement’ was formed by the 1980s with 1247 inhabitants. Use of Language The Alsószentmárton way of speaking is part of the Sava subdialect of the Slavonic dialect. It was typical of three Croatian villages in Baranya county, Alsószentmárton, Monyoród and Belvárdgyula, to pronounce the archaic Slavic [jat] sound tending towards an [i] or [e], and was most characteristic of the homogeneous community of Alsószentmárton people. The most noticeable feature when an Alsószentmárton person speaks is the moderate tempo of speech, the vocal openness, the softening of certain palate sounds at the segmented level and the constant melodiousness at the suprasegmental level. The number of consonants is less when compared to the colloquial Croatian norm. The sound system hasn’t been deformed by Hungarian language because of their way of life, namely, being an isolated community, though living in Hungary. They had linguistic contact mainly with people of the neighboring Kásád, who supposedly derived from the same place as them. However, they never took over the [i]/[e] transformation of [jat] from them even though having been in close contact with them for centuries. The Szentmárton pronunciation is characterized by rich phonetics. The typical stress can be two-syllable short descending or rising; long descending and the stressed, which may be paired with postaccentuated lengthenings (Golić-Samardžija-Barić:2002). Traditional Folk Attires The traditional wear was researched and described by Matovics Mária. She acknowledges that the villagers were experts both in wool and linen weaving. They themselves produced the necessary raw materials. They sowed hemp and flex, processing, spinning and weaving them. They kept sheep predominantly for their wool, processing it with the exception of dying. Women assiduously worked all through their lives to create colorful and valuable attire, materials and articles for household use, such as towels, bedsheets, etc. Woolen skirts, called suknja, were worn by the women in the mid-19th century, but those were simple, only striped, in those times. Later geometrical forms appeared on them, forming more and more complicated patterns as time went by. Then came the flowers (tulips and roses), birds, dolls, hearts, horses, etc. The number of differently colored stripes rose steadily. Colors were used daringly. Blue and green, red and pink, orange and pink were used beside each other. Astonishingly, the result didn’t

208


become weird but strikingly picturesque. As the costumes were enriched by the colors and motifs the weaving technology also got improved. We must mention here the kelim (ćilim) technique which was prepared with meticulous care and took a lot of time. The Shokatz could express their age and their mood with the use of colors. The most mournful attires and the ones for the elderly ones bore dark green, dark blue and light yellow with occasional white and black. The less mournful clothes included some red and orange as well. The skirts of the younger generations were colored dominantly by light green, blue and orange with lots of red. The belts (pojas) worn by the women have had a long history. We know of records mentioning them in 1824. The woven belts were worn with the linen shirtskirt (kosulja), which is a typical piece of clothing for this ethnic group. The earliest pieces were always plain, mostly of pure white linen. Later they were decorated with embroidery, white, then red, black and blue. In the 1930s the decorations were way too much proliferating, the attires glittered due to the numerous yellow, white, red and green sequins. The belts began to be sewn with golden and silver threads besides the original linen and wool. Women’s mob caps were also of special feature. Their material and the decoration was of a wide range. The ones worn for special occasions were decorated not only by sequins but small mirrors as well. When we talk about traditional wear we mostly speak about the female clothing. However, there are some extremely nice male pieces, too. One example are the extremely baggy, horizontally pleated linen trousers. Musical Culture Based upon the research by Végh Andor we can declare that the Alsószentmárton Shokatz music is linked to the western Baranya Croatian line which is a subpart of the Slavonian-Pannon folk music. Compared to the music of the northern parts it is featured by polyphony in vocal music. This typically remained in ecclesiastical songs, hymns, with three-part songs in some secular music, too. Interestingly, this kind of music is related to Torjánc (Torjanci), which can be explained as a consequence of the contact with Valpovo in Slavonia. Formerly a ten-syllable singing existed (deseterac), but these became degraded, and today we find their numerous variants, called ’bećarac’ with special ones for wedding parties, carnivals, etc. Tunes sung at certain traditions, like at weddings, at Whitsun, or begging for rain, have been retained in great numbers. Unfortunately, some wedding tunes cannot be recovered anymore. The beauty and the wide variety of the forms of ecclesiastical music are remarkable (Christmas songs, pilgrimage songs, passion music). Besides the above mentioned vocal music, the village must also be noted for performing folk music on instruments. Mészárovics Pál and Jozin Mito (and their descendants) were the last members of the Shokatz bagpipe musician families by the river Drava. The bagpipe of Mészárovics is on display at the Hungarian Ethnographic Museum. Bibliography A Pécsi Egyházmegye Schematizmusa 1981. Golić Samardžija, Latinka - Barić, Ernest. Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi. In: Studia Slavica Savariensia 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Havas Gábor. A kistelepülések és a romák. Glatz F. ed. A cigányok Magyarországon. Budapest, Magyar ­Tudományos Akadémia, 1999. 163–203. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. Központi Statisztikai Hivatal, 2015. s­ zeptember 3. Matovics Mária. Sokac viselet. Élet és Tudomány. 1989. 4. 112-114. Végh Andor. Alsószentmárton zenei hagyománya. 2005. Virág Tünde. Változó gazdasági - társadalmi kapcsolatok egy cigányok lakta faluban. Szociológiai Szemle: 2008/1. 60-77.

209


About the Surnames and the Special Linguistic Features of the Shokatz in Kásád (Barics Ernő) Kásád Surnames All nationalities, whether in majority or minority, are composed of people with surnames and first names. The Latin saying ’Nomen est omen’ is often quoted regarding this topic (meaning that a name is a warning sign and that your name obligates you). Obviously, this is true of the Shokatz living in Hungary, thus of the ones in Kásád. Considering that the aggregate of surnames of each nation or nationality can be viewed as a collective memory and relic it is regarded as an important feature of identity. Thanks to the great number of historic documents and birth certificates the surnames of Kásád people can be researched from the beginnings to date. Here the following question might be asked: May the Kásád surnames and their dialect be an integral part of the mother nation’s stock of surnames and dialects even if these Shokatz migrated from their homeland to their present place of residence 300 years ago? That is to say, are there names and dialects in Croatia similar to the Kásád ones? Let’s look at the facts. The three-volume Hrvatski prezimenik, published in 2008, (Catalogue of Croatian surnames) will be of help. It relies on the data of the census of 2001. It lists the surnames of all citizens in all Croatian settlements. Moreover, it enumerates the 1000 most common names telling how many people bear them. We are going to give an outline of the surnames in Kásád below. Then we are going to compare them with the Croatian Catalogue. The number in brackets shows their rank in the top 1000. Kásád surnames in alphabetical order written in Croatian-Latin character style: Balatinac, Bošnjak (28), Božanović (939), Ćosić (55), Filak(ov), Gal, Gojak, Grajić, Horvat (1), Jagodić (660), Jozin, Kašadac, Kolesar, Kovačević (2), Kovačić (7), Marjanović (195), Oldinac, Oršokić (769), Pavlović (15), Plužar, Stipanović (552), Šarinović, Šokac, Stević, Svoković, Taradan, Tomin, Torjanac, Trubić, Tunja, (793) Vorgić, Vrbanac (889), Vukman (741), Zagorac (704), Zetović. When putting the Kásád surnames side by side the Croatian ones we arrive at the following conclusions: The two most common surnames in Croatia are Horvat (Horvát) and a Kovačević (Kovácsevics). Residents with these names can also be found in Kásád. Out of the 100 most common ones the following are also represented in our list of Kásád: Bošnjak (28) Bosnyák, Ćosić (55) Csoszics, Kovaćić (7) Kovacsics and Pavlović (15) Pavlovics. While out of the top 1000 the following matches are found: Božanović (939) Bozsánovics, Jagodić (660) Jagodics, Marjanović (195) Márjánovics, Oršokić (769) Orsokics, Stipanović (552) Sztipánovics, Tunja (793) Tunya, Vrbanac (889) Vrbánác, Vukman (741) Vukmán and Zagorac (704) Zágorác. Quite a number of Kásád names appear in settlements on the other side of the border: Balatinac, Filak(ov), Gal, Gojak, Graić, (Graics), Jozin, Kolesar (Koleszár), Šokac (Sokác), Stević (Sztevics), Tomin, Torjanac, Trubić (Trubics), Vorgić (Vorgics) and Zetović (Zetovics). Considering all the above facts it may seem well-grounded to establish that the Kásád names form an integral part of the Croatian national corpus of surnames. We must note here that when studying these names we did not take those into account which showed obvious signs of forced Hungarianization mainly during the two world wars, or others created arbitrarily or haphazardly for some reason. The Kásád Dialect The Shokatz and Bosniak dialects of Baranya county were researched in the 1960s and 1970s, among others, by renowned Croatian (Dalibor Brozović, Ivan Brabec, Stjepan Sekereš), Serbian (Pavle Ivić) and Hungarian linguists (Predrag Stepanović and Ivan Mokuter). The results describing the Croatian dialects in Hungary can be found in the first volume of the latest comprehensive study about Croatian dialects titled Hrvatska dijalektologija 1. by Josip Lisac (Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003.) Some assumptions concerning the Baranya Shokatz and Bosniak dialects hypothesized that they cannot be linked to any groups and therefore must be deemed as distinct. However, the available studies suggest that this statement is without any ground. Although these dialects mutually affected each other, in some cases having mingled, they could easily be classified as belonging to the što dialect group using the scientific criteria of today’s Croatian dialectology. In the Kásád local dialect, the što dialect is used, which is the base of the standard Croatian language. Studying the što dialects in order to categorize them, the following three decisive criteria are applied: 1. The stress pattern (that is, whether the dialect under investigation belongs to the new što or the archaic

210


stress pattern); 2. The archaic consonant groups are characterized by the št and šć consonant pairs. Therefore, we differentiate between šta and šća dialects based upon this phonological change; 3. Different dialects pronounced the archaic [jat] sound in three different ways: [i], [ije], [e]. Consequently, the dialects are grouped according to these pronunciations. Taking the above classifications into account we might draw the following conclusions about the Kásád dialect: 1. The Kásád dialect is characterized by four new što stress patterns, the same as for Standard Croatian. This means that the stress on a multisyllable word may fall on any syllable except for the last one. The four stress patterns are: long falling, long rising, short falling, short rising. 2. Kásád dwellers, similarly to other Croatians in Baranya and the majority in Slavonia, spoke the so-called šćakavac form from the above-mentioned archaic consonant groups. Some examples: milošća instead of milošta, ognjišće instead of ognjište, išću (kruva) instead of ištu (kruva), vrišćat instead of vrištati, šćipat instead of štipati, prepušćat instead of prepuštati, kršćenje instead of krštenje, gušćer instead of gušter, kosišće instead of kosište, šćuka instead of štuka. The following geographical names also apply this rule: Vodeničišće, Zobišće, Konopljišće, etc. 3. The third most important feature of the Kásád dialect is the transformation of the archaic [jat] sound into [i] or [e]. Similarly to the inhabitants of Barajnsko Petrovo Selo, at the other side of the border, Kásád people follow the so-called [i] transformation pattern, namely, where there is a long [jat] a long [i] should be pronounced in most cases: brig, vrime, tilo, mliko, lipo, dite, Na pisku, Stipina livada, Privoz, Dioka, though there are a few exceptions: bijel, bijela, bijelo and sijano instead of sino (sijeno). The short, archaic [jat] is mostly replaced by a short [e] sound in: deca, vremena, pevat, letos, terat, also in the geographical names Leskova međa, Dedinje. The [e] in the prefix ’pre’ will always change into an [e], preko puta, pret kućom. The [i] instead of [e] in brigovi, mlikara, diteta may be an analogy. The Kásád dialect undoubtedly belongs to the Slavonian dialect group together with the one in Barajnsko Petrovo Selo, specified by the three fundamental criteria and based on the characteristics of its phonology, lexicology, syntax, and vocabulary. Bibliography Pesti János ed. Baranya megyei földrajzi nevei II. Pécs, 1982. Barić, Ernest. Rode, a jezik?! Pečuh, 2006. Brabec, Ivan. Hrvatskosrpski govori u mađarskom dijelu Baranje. Ljetopis Jazu, knj. 74 (1971) Brozović, Dalibor. Dijalekatska slika hrvatskosrpskoga jezičnog područja. Radovi. razdio lingvističko-filološki (5) Zadar, 1970. Golić, Samardžija Latinka – Barić, Ernest. Ikavsko-jekavski govori u županiji Baranyi. In: Studia Slavica Savariensia 1-2-Szombathely, 2002. 237-254. Ivić, Pavle. Prilog rekonstrukciji predmigracione dijalekatske slike srpskohrvatske jezičke oblasti. Zbornik za filologiju i lingvistiku IV-V (1961-62). Kitanics Máté. A Magyarországra irányuló horvát migráció a 16-18. században. Pécs, 2015. Lisac, Josip. Hrvatska dijalektologija 1. Hrvatski dijalekti i govori štokavskog narječja. Zagreb, 2003. Mandić, Živko. Latice ivančice. Narodne pripovijetke šokačkih hrvata u Mađarskoj. Poduzeće za izdavanje udžbenika. Budimpešta, 1984. Maletić, Franjo-Šimunović, Petar. Hrvatski prezimenik. Zagreb, 2008. Merényi László. Kásád község története. Kásád, 2009. Sekereš, Stjepan. Govori Hrvata u južnoj Baranji. Hrvatski dijalektološki zbornik, knj.4. Zagreb, 1977. Stepanović, Predrag. Govori Srba i Hrvata u Mađarskoj. Novi Sad 1994.

211


KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondunk a képeken szereplőknek, akik idejüket a fényképek elkészítésére áldozták: Ana Pavlović, Balogh Máté, Bosnyák Mirjana, Bosnyák Pál, Bozsánovics Anett, Bozsánovics Ivana, Dervár Ferenc Kume, Elter Evelin Anna, Fenyősi Ljubomir, Gavallér Zorica, Greksa Andrea, Gulyás Réka, Guttengéberné Horváth Ágnes, Jaksics Luca, Janics László, Kassanin István, Kellner Erneszt, Kollár Márk, Kozma Lászlóné Trencsényi Erzsébet, Krizsics Zorán, Krum Anna, Krum Márk, Kupai Sándorné Tunya Éva, Manyaszekné Janics Ildikó, Maticsánácz Marica, Minárik Kristóf, Pávkovics István, Pavo Marin Franjin, Pozsgai Gergely, Sándor Márk, Sárosácz Mirjana, Schneider Zsófia, Standovár Anna, Stivics Ramóna, Sztévics István, Takács Attila, Takácsné Horváth Tímea, Tenzlinger Kristóf, Tiszai Eszter, Vélin Veszna, Zsoldos Jánosné Bosnyák Anna, valamint a lakodalom összes közreműködője Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a régi fotókat adták és a személyek azonosításában segítettek: Bockovac Tímea, Bosnyák Zoltán, Dofatics Anna, Fórizs Sándorné Bosnyák Anna, Greksa Andrea, Rudolfné Grócz Anna, Guttengéberné Horváth Ágnes, Janics Krisztina, Janus Pannonius Múzeum, Kanizsai Dorottya Múzeum, Lázárné Ivanacz Ágnes, Markovics Anna, Pappné Zsdrál Anna, Skutnik Tiborné, Spiesz Ferencné, Szekszárdiné Verbánácz Rita, Torjanac Anna, Tolnai Ágnes Köszönetet mondunk azoknak, akik adományaikkal a könyv megjelenését segítették: Branka és Vincent Armić Renata Pavošević-Peštić Végül köszönetet mondunk mindazon sokácoknak, akik a mai napig megőrizték viseleteiket, hogy legalább nyoma és emléke maradjon meg mindannak a küzdelemnek, munkának és áldozatnak, amit a megmaradásért és utódaikért meghoztak. Áldja meg őket az Isten életükben és haló poraikban!

ZAHVALA Zahvaljujemo svima onima koji se nalaze na slikama i koji su svoje vrijeme posvetili izradi fotografija: Ana Pavlović, Mate Balogh, Mirjana Bošnjak, Pavo Bošnjak, Anett Božanović, Ivana Božanović, Franjo Drvar Kume, Anna Evelin Elter, Ljubomir Fenyosi, Zorica Gavaller, Andrea Grekša, Reka Gulyas, Janja Guttengeber r. Horvat, Luca Jakšić, Ladislav Janić, Stevan Kašanin, Ernest Marko Kellner, Marko Kollar, Erzsebet Kozma r. Trencsenyi, Zoran Križić, Ana Krum, Marko Krum, Eva Kupai r. Tunja, Ildika Manyaszek r. Janić, Marica Matičanac, Kristof Minarik, Stipan Pavković, Pavo Marin Franjin, Gergely Pozsgai, Marko Sandor, Mirjana Šarošac, Zsofia Schneider, Ana Štandovar, Ramona Štivić, Stipan Stević, Attila Takacs, Timea Takacs r. Horvat, Kristof Tenzlinger, Eszter Tiszai, Vesna Velin, Ana Zsoldos r. Bošnjak i svi sudionici svatovca Zahvaljujemo svima onima koji su nam dali stare fotografije i pomogli u identificiranju osoba: Timea Bockovac, Zoltan Bošnjak, Ana Dofatić, Ana Forizs r. Bošnjak, Andrea Grekša, Ana Rudolf r. Grocz, Janja Guttengeber r. Horvat, Kristina Janić, Janja Lazar r. Ivanac, Muzej Janus Pannonius, Muzej Kanizsai Dorottya, Ana Marković, Ana Papp r. Ždral, Tiborne Skutnik, Ferencne Spiesz, Rita Szekszardi r. Verbanac, Ana Torjanac, Janja Tolnai Zahvaljujemo svima onima koji su sa svojim doniranjem pomogli u izdavanju knjige: Branka i Vincent Armić Renata Pavošević-Peštić Na kraju zahvaljujemo svim onim Šokcima koji su do dana današnjega sačuvali svoje nošnje i s time ostavili uspomenu i trag truda, rada i žrtve radi svoga opstanka i očuvanja vrijednosti. Neka ih Bog blagoslovi u životu i neka bude mir njihovu prahu!

212


ACKNOWLEDGEMENT Thanks to the participants, who devoted their time to creating the photos: Ana Pavlović, Mate Balogh, Mirjana Bosnyak, Pavo Bosnyak, Anett Bozsanovics, Ivana Bozsanovics, Ferenc Dervar Kume, Anna Evelin Elter, Ljubomir Fenyosi, Zorica Gavaller, Andrea Greksa, Reka Gulyas, Agnes Guttengeber, Luca Jaksics, Laszlo Janics, Istvan Kassanin, Ernest Mark Kellner, Mark Kollar, Erzsebet Kozma, Zoran Krizsics, Anna Krum, Mark Krum, Eva Kupai, Ildiko Manyaszek, Marica Maticsanac, Kristof Minarik, Stipan Pavkovics, Pavo Marin Franjin, Gergely Pozsgai, Marko Sandor, Mirjana Sarosac, Zsofia Schneider, Ana Standovar, Ramona Stivics, Istvan Sztevics, Attila Takacs, Timea Takacs, Kristof Tenzlinger, Eszter Tiszai, Vesna Velin, Ana Zsoldos and all the participants of the wedding Thanks for the old photos and for the help to identify the people in the photos: Timea Bockovac, Zoltan Bosnyak, Ana Dofatics, Ana Forizs, Andrea Greksa, Anna Grocz, Agnes Guttengeber, Krisztina Janics, Agnes Lazar, Anna Markovics, Museum of Janus Pannonius, Museum of Kanizsai Dorottya, Anna Papp, Tiborne Skutnik, Ferencne Spiesz, Rita Szekszardi r. Verbanac, Ana Torjanac, Janja Tolnai Thanks to the donators, who contributed to the edition of this book: Branka and Vincent Armić Renata Pavošević-Peštić Finally, we thank all those Shokatz who preserved their folk costumes, leaving some trace and memory of all the struggle, work and sacrifice what they have done for the survival and their successors. May God bless them in their lives and in their death!

213

Profile for Szávai József

Croatian Folk Costumes of Baranya - Sokac People of Drava Region