Issuu on Google+

MŰVÉSZETTÖRTÉNELEM DOLGOZAT

Sóki Tamás

2014 1


Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

MŰVÉSZETTÖRTÉNELEM DOLGOZAT Louis-Jacques-Mandé Daguerre

Konzulens tanár neve: Szilágyi András

Sóki Tamás Fotográfia

Budapest 2014 2


DOLGOZAT KIVONAT

1. A dolgozat alapvető kulcsszavai: •

Fényképezés

Portré

Daguerre

Fotográfia születése

2. A 2-3 legfontosabbnak ítélt forrás: 

MARIEN, MARY WARNER: A fotográfia nagykönyve: a fényképezés kultúrtörténete. Ford. GYÁRFÁS VERONIKA. Budapest, Typotex, 2011.

SZILÁGYI GÁBOR: A fotóművészet története. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1982.

MICHEL, FRIZOT: Neue Geschichte der Fotografie. Köln, Könemann, 1998.

3. A dolgozat rövid tartalma A dolgozatomban szeretném bemutatni a fotográfia születését, a fotográfia szükségességét, és a felfedezésének előzményeit. Jacques Daguerre munkásságát, korszakait és a rá ható művészek tevékenységeit.

2014. január 14.

3


Tartalomjegyzék

1. Daguerre-t érő hatások melyek a fényképezés felfedezéséhez segítették 1.1.Rajzolás mechanizálása ................................................................................................ 5 1.2 Thomas Wedgwood kísérletei és fotogramja ................................................................ 6 1.3 Daguerre és a vetített kép .............................................................................................. 6 1.4 Niépce tanulmányai ...................................................................................................... 8 1.5 Niépce és Daguerre közös vállalkozása ........................................................................ 9 2. Dagerrotípia 2.1. Dagerrotípia feltalálása ................................................................................................ 10 2.2 Első dagerrotípia és az első embert ábrázoló fénykép .................................................. 10 2.3 Az első portré fényképek ............................................................................................. 11 2.4 Daguerre és a dagerrotípia halála .................................................................................. 11

3. Daguerre és a dagerrotípia utóhatásai 3.1 Fotográfia elterjesztése a világban ................................................................................ 12 3.2 Sajtófotó ........................................................................................................................ 12 3.3William Herschel, rögzítés felfedezője .......................................................................... 12 3.4 Dagerrotípiát használó művészek ................................................................................. 13 3.5 Összegzésül ................................................................................................................... 14

4.Képjegyzék..............................................................................................................................15

5. Felhasznált irodalom ............................................................................................................26

4


1. Daguerre-t érő hatások melyek a fényképezés felfedezéséhez segítették

1.1 Rajzolás mechanizálása Az 18. század közepén a társadalmi fejlődés folyamata felgyorsul a nyugat-európai államokban, ennek hatására a társadalom középrétege megerősödik. A feltörekvő középosztály nem elégszik meg az anyagi fejlődéssel és azok birtoklásával életvitelben, ízlésben is próbálja követni az uralmon lévő arisztokráciával. Az arisztokraták között elterjedt szokás volt a családtagokról, felmenőkről portré készítetése. A portré festészetben meghatározott szimbólumrendszer alakult ki, és valósággal kötelezőnek számított a polgárság körében. A hatalmas megrendelés áradatott a festők már nem tudták kielégíteni így más leképzési megoldásokat dolgoztak ki. A leképzési módszerek közül a fizionotrász1 és a sziluett2 terjedt el szélesebb körökben, melyek lényegesen leegyszerűsítették a portrék elkészítését, habár a művészeti értékükből – a tömeges megrendelések miatt - vesztettek. Érdekessé, hogy a sziluett, avagy eredetileg Silhouette XV. Lajos francia király pénzügyminiszteréről (Etienne de Silhouette-ről )3 kapta a nevét, akiről az első árnykép készült. Az első alternatív megoldások hamar bebizonyították, hogy szükség van egy olyan találmányra, amely forradalmasítja a rajzolást illetve a portrékészítést, így engedve a társadalmi nyomásnak. A rengeteg megjelenés és az egyre tehetségtelenebb festők számára kiváltképp előnyös szerkezetek készültek ebben az időben. Az egyik ilyen találmány a már ókorban is ismert és használt sötétkamra, latinul camera obscura, melyet évszázadokon át tökéletesítettek. A XVIII. században lencsével erősítették a dobozba jutó fényt, majd prizmákkal és további lencsékkel kísérleteztek, mivel a sötétkamra a valóság fordított képét vetítette a papírra, így egy valósághű vázlatot pillanatok alatt képesek voltak bármilyen kézügyesség vagy tehetség nélkül papírra vetni. Az első, akinek eszébe jutott, hogy ember közbeavatkozása nélkül készítse el a valóság képét,

majd

azt

rögzítse

az

angol

Thomas

Wedgwood

volt.

4

Fizionotrász: Egy olyan műszer mely gépiesíti a portrékészítést, egyesíti a két portrékészítési módszert: sziluett és a metszet 2 (Szilágyi Gábor, 1982; 12) 3 ( Horváth Árpárd, 1965; 12) 4 (Mary Warner Marien, 2013; 26) 1

5


1.2. Thomas Wedgwood kísérletei és fotogramja

Bár Thomas Wedgwood előtt már két vegyész (Carls Wilhelm Scheele és Johann Heinrich Schulze) is folytatott fényérzékeny anyagot létrehozó kísérleteket, de a felfedezésük kísérleti kísérletei stádiumban maradt. Wedgewood kutatása fotótörténetileg jelentős, mivel az első volt, aki

a

sötétkamrában

csak

a

fény

segítségével

képet

tudott

előállítani.

5

Wedgwood technikája azon alapult, hogy ezüst-nitráttal átitatott bőrdarabot rakott a sötétkamrába, és ezt világította meg.6 Sajnálatos módon az utókornak nem maradt meg egyetlen egy fényképnek tekinthető alkotása sem, mivel nem tudta a fényt nem kapott ezüst sókat eltávolítani az anyagból - ezzel fixálni és rögzíteni a képet - így a képei idővel besötétedtek. Egyetlen egy képe maradt fent, ez egy fotogram7, ami a tárgyak ( Wedgwood-nál nővények) vetületét ábrázolja. A világon elsőként készített képet emberi kéz beavatkozása nélkül. A kép rögzítésének hiányában, ezek a képek rövid idővel eltűntek, ezért nem Wedgwoodot tekintik a fényképezés feltalálójának, bár kétség kívül sokat köszönhet neki a fotográfia. A kísérleteit barátja mutatta be, törekvései hatottak a kor kísérletező szellemű művészeire. Daguerre, az ő mintájára kezdett el a fényérzékenyítéssel foglalkozni és kísérletezni. Wedgwood fiatal korában meghalt, mielőtt még megfejthette volna, hogyan rögzítse az elkészült képet a papírra, egész életét ennek szentelte. Tanulmányai Nicéphore Niépce folytatta eredményesen.

1.3

Daguerre és a vetített kép

Louis-Jacques-Mandé Daguerre korai korszakában színházi díszletfestőként tevékenykedett 8, újításainak köszönhetően nagy ismertségre tett szert. Nagy tapasztalatot szerezett a camera lucida és a camera obscura használatában. Legsikeresebb műve – a korban újdonságnak számító – Dioráma intézménye volt. Korunkra már csak alig néhány emlék maradt fent ezekből. A fényképen látható Párizs Bry-sur-Marne kerületében található Saint Gervais-Saint Protais templomban lévő diorámája9. A diorámát alkotó kép és az előtérben lévő tárgyak egysége adja, azt az illúziót a nézőnek, hogy valós képet lát és nem csak egy vásznat. Daguerre diorámái egy

Képjegyzék: 1. (Szilágyi Gábor, 1982; 47) 7 Fotogram: Fényképezőgép és negatív közbeiktatása nélkül, csak fénnyel és fényérzékeny anyaggal készült kép 8 (Szilágyi, 1987: 15-23) 9 Képjegyzék: 2. 3. 5

6

6


helyszínt több helyzetben mutatnak be. Jelen esetben ez egy éjszakai és egy nappali képet jelent. Ez jellemző volt Daguerre munkásságára. Színházi díszletfestőként úgy szerzett tekintélyt és hírnevet, hogy vetített háttereket használt, amelyeket főként laterna magica-val10 állított elő, de nem volt ritka a duplán festett vászon sem. Daguerre egy speciális eljárást használt, hogy egy vásznon két képet is meg tudjon jeleníteni. A vásznak olajjal kezelte, hogy áttetsző legyen majd mindkét oldalára festett képet, így a néző azt a képet látta a vásznon, amelyik irányból meg lett világítva. Ezt az ötletet a svájci Franz Niklaus König11 portréfestő adhatta Daguerrenek 12 . König 1811-ben festette először áttetsző képeket, amelyeket Diafánoráma című kiállításán mutatott be a közönségének. Ezekről a képekről csupán csak feljegyzések maradtak. Daguerre segítője a korában elismert enteriőr festő Charles-Marie Bouton, 13 . Bouton művészete megfigyelhető Daguerre színházi díszleteinél, belső enteriőrjeinél. 14 A tökéletes technikai megvalósítás és a perspektivikus ábrázolás tökéletes művelése mindkettőjükre jellemző volt. Ezek hiányában nem is lehetett volna valósághű diorámákat készíteni. Bouton sokat dolgoztak közösen, együtt készítették el a nagyszabású projektjüket a több mint háromszáz férőhelyes kör alakú diorámának helyet adó Rotundát. A munka célja elsősorban szórakoztatás volt, de több ismeretterjesztő előadás is helyet kapott az épületben. 15 Daguerre rengeteg féle témát feldolgozott többek között: Éjféli mise, Földcsuszamlás a Goldau völgyében, Salamon temploma, A montreali Szent Szűz-bazilika…16 A valóság illúzióját azzal keltetette, hogy egy körképet függesztett fel körbe a nézőtér körül, az előtérbe a képnek megfelelő díszlet került, volt ahol még egy igazi patak is csordogált keresztül a diorámán, majd a néző feje fölül a napfény segítségével bevilágította a képet. A nézők a félhomályban úgy érezhették, hogy részesei a képnek. Daguerre hatalmas népszerűségre és vagyonra tett ezzel a találmányával szert. 1839. március 8-án egy munkása túl közel ment egy lámpással a frissen kezelt vászonhoz, ami meggyulladt és porig égett a dioráma, amiben Daguerre is lakott, így erről sem maradt fent a leírásokon kívül semmi.17 De Daguerre-t már régen más foglalkoztatta, méghozzá az, hogy hogyan tudja a valóság leképezni, anélkül, hogy emberi beavatkozást kelljen alkalmazni,

Laterna Magica: bűvös lámpás, a modern diavetítő őse. (Franz Niklaus König: 1765-1832) 12 (Szilágyi, 1987: 30) 13 Képjegyzék 4. 14 Képjegyzék 5. 15 Képjegyzék: 6. 16 (Szilágyi, 1982: 39) 17 ( Courrier des théâtres 1839. március 9-i száma) 10 11

7


létrehozni

egy

képet,

úgy

hogy

az

a

valóság

teljes

mása

legyen.

18

1.4. Niépce tanulmányai

Joseph Nicéphore Niépce a modern kori fényképezés feltalálója, az első maradandó fénykép megalkotója. Niépce-t nem a fényképezés, hanem a kőnyomás vagy a litográfia technikája izgatta. 19 Elsőként hajtott végre sikeres másolást csupán a fény segítségével 20 , eljárását a napfényről héliográfiának nevezte el. Ebben az eljárásban Lenolajjal tett áttetszővé egy rézmetszetet és ráhelyezte egy levendulaolajban feloldott aszfalttal érzékenyített cinklemezre, majd a kettőt összefogva erős napfényen hagyta két három órán keresztül. Ahol fényt kapott a ott megkeményedett az oldott júdeai aszfalt, a többi helyen pedig lágy maradt, melyet levendulaolajjal tudott eltávolítani a képről. Ezzel a gyors eljárással könnyen készíthetett másolólemezt a metszet sokszorosításához. 1826 őszén sikerült Niépce-nek egy hasonló technikával sötétkamrában (camera obscura) képet rögzítenie. 21 Ez az alkotás a világ első fényképe és ezt a dátumot hívják a fotográfia születésnapjának. A világ első fényképén Niépce az ablakából exponált 7-8 órán át egy kezdetleges camera obscurával, konkáv lencsékkel.22 A képen feltehetően a család Saint-Loupde-Varennes-i házának udvara látható. Majd a héliográfia eljárással kidolgozta a képet. A hossz expozíciós időt onnan lehet tudni, hogy a szemben lévő házat érte a napfény. Találmányáról így ír jegyzeteiben: „Felfedezésem, a napképészet az ember beavatkozása nélkül, a fényt önkényes közreműködésre bírva, a sötétkamrában a fekete-fehér mind-megannyi árnyalatának pontosan megfelelően megjelenő képet újrateremti”23 Két év elteltével Niépce-nek sikerült fényképet készítenie, gravírozni és korlátlan mennyiségben papírnyomatokat készíteni vele, így teljesült az álma. Későbbi éveiben már ezüstlemezt jódgőzzel kezelt (így ezüst-jodid képződött) és az így érzékenyített lemezt reprodukciós célokra használt, közel 10 évvel korábban, mint ahogy azt Daguerre tette. Hozzá tartozik, hogy a camera obscurán végrehajtott módosításai közel 50

18

(Mary Warner Marien, 2013; 30) (Szilágyi Gábor 1982: 14-15) 20 Képjegyzék: 7. 21 Képjegyzék: 8. 22 (Mary Warner Marien, 2013; 76) 23 (N. Niépce: Tudni Valók napképészetemről, 1829:163) 19

8


évvel megelőzték a korát. Niépce találta fel az íriszblendét24, a cserélhető objektívet és annak foglalatait, és a mai rollfilm ősét egy fahengerre tekercselt fényérzékeny papírszalagot. 25 Niépce a camera obscurájához a lencséket egy párizsi optikusnál szerezte be, nevezetesen Charles Louis Chevalier-nél26, pont annál az optikusnál, akihez Daguerre is lencsékért járt. Daguerre értesült Niépce előrehaladott kísérleteiről, így levelet írt, melyben kérte, hogy Niépce segítsen neki, illetve felajánlotta, hogy közösen megoldják a problémát, de ezt az ajánlatot Niépce elutasította:„Manapság, amikor mindenki felfedezés után sóvárog, az ember nem lehet elég óvatos.”27 Niépce aggodalma érthető, mivel ő is és Daguerre is tudta, hogy előrébb és más utakat jár, mint vetélytársa. Míg Daguerre azzal volt elfoglalva, hogy az prizmán megtörő fény színeit összehozza, addig Niépce már képet rögzített. 1.5. Niépce és Daguerre közös vállalkozása Miután Niépce-t bátya halála megrázta, és anyagi körülményei se voltak kielégítőek, így megkereste Daguerre-t, hogy folytassák együtt a felfedezésüket. Levelében ezt írja: „Mindkettőnket ugyanaz a téma foglalkoztat, így együttműködésünkből csak előny származhat. Örömömre szolgálna, ha hírét venném, mire jutott tökéletesített sötétkamrájával, vajon beváltotta-e hozzá fűzött reményeit. Ne vegye tehát kíváncsiskodásnak részemről, ha tudni kívánom eredményeit, és boldogan ajánlom értük cserébe az enyéimet.”28 Daguerre szerződést kötött Niépce-szel, melyben kikötötte, hogy a találmányukat daguerrotípiának fogják hívni melyet: „ Niépce talált ki, és Daguerre tökéletesített”29. Niépce eleinte tiltakozott, majd miután rájött, hogy Daguerre-t csak a feltaláló szerepkörére pályázik, és a kereskedelmi bevételeket egyenlően megfelezné vele aláírta a szerződést. 30 A közös kutatásuk jól folytatódott, felfedezték, hogy a jódgőzzel érzékenyített ezüstlemez sokkal érzékenyebb a fényre, mint korábban Niépce kísérleteinél használt bőr vagy papír. De ez sem volt elég érzékeny, és nem tudta visszaadni a valóság tónusait úgy, ahogy a feltalálók szerették volna. Négy évvel azután, hogy Daguerre és Niépce együtt dolgoztak Niépce meghalt, így fia Isidore vette át a szerepét.31

Íriszblende: Az objektíven belül vagy kívül elhelyezkedő kör alakú fém lamellákból álló rendszer, mely a fény mennyiségének szabályozására szolgál 25 (Horváth Árpád: 1965: 22-30) 26 (Mary Warner Marien, 2013; 31) 27 N. Niépce, 1826. november. 5. 28 N. Niépce levele Daguerre-hez 1827. nyár. 29 Szerződés J.N.Niépce és Daguerre között, 1829. december 14. 30 (Szilágyi Gábor, 1982:17) 31 (Horváth Árpád, 1965: 34) 24

9


2. Dagerrotípia 2.1. Dagerrotípia feltalálása Daguerre 1835-ig nem találta megfelelőnek a camera obscurában létrejött képet rögzítő eljárásának minőségét. Ahogy fogalmaz: „Amennyiben rajtam állna, csak az esetben tárnám a nyilvánosság elé, ha arcképezésre készen vagyon, mert hiszem, hogy alkalmas lészen erre.”32 1835-ben egy véletlen folyamán sikerült felfedeznie, hogy a higany gőz előhívja az ezüst lemezről a láttens képet. A véletlen felfedezés úgy történt, hogy pár vegyszert véletlenül abba a szekrénybe helyezett, amelyben az exponált ezüstlemezeket is tárolta. Reggelre felerősödött képekkel találta szemben magát Daguerre.33 1838-ra tökéletesíti eljárását, majd kijelenti, hogy az eljárás neve Dagerrotípia. Daguerre a Francia Tudományos Akadémiának 1839. január 7én mutatta be a találmányát 34 , és azt, hogy végre sikerült a sötétkamra által vetített képet rögzítenie és fixálnia. A találmányát elfogadták, és neki és Niépce-nek a francia állam életjáradékot ajánlott fel, Daguerre-nek évi 6000 Niépce örökösének évi 4000 frankot, az emberiség szolgálatáért és a fényképezés közkincsé tételéért cserébe. 1839. augusztus 19-én hozta forgalomba a Giroux cég a Daguerre adatai alapján készült fényképészeti felszerelést, amely a daguerreotípia elkészítéséhez minden felszerelést tartalmazott. A berendezés súlya meghaladta a 45 kilogrammot és 400 frankba került. 35 2.2. Első dagerrotípia és az első embert ábrázoló fénykép Daguerre 1837-ben készítette el az első publikált fényképét, melynek Csendélet címet adta36. A kép több tárgyról készült, feltehetően Daguerre saját stúdiójának kialakított szobájában. Ez az első Daguerre által készített kép, ami szerepel a fotótörténetben. Kezdeti kísérletezések után a városi tájképek felé irányult az érdeklődése. 1838 és 1839 között Párizs különböző pontjairól csinált fényképfelvételt, melyet egy kiállításon mutatott be a nagyközönségnek. Több híres helyszínről ezek voltak az első hiteles felvételek, köztük a Notre-Dame37, a Templom körút, a királyi palota. Daguerre első jelentős felvételét a párizsi Templom körútról készítette. Mivel a technikai lehetőség nem engedte – a hosszú záridő miatt – eddig nem jelentek meg emberi alakok a

Daguerre levele Isidore-hoz 1835. október 5. (Szilágyi Gábor 1987: 110) 34 (Michel Frizot, 1998: 93) 35 (Daguerre: 1840: 45) 36 Képjegyzék: 9. 37 Képjegyzék: 10. 32 33

10


felvételeken, csupán tárgyakról épületekről készült felvétel. Daguerre 1838-as felvételén, egy férfi látható, ahogy egy fiú pucolja a cipőjét. Mivel a több perces expozícióban minden haladó ember láthatatlan lett, így csak a két mozdulatlan alak látható. Ez az első fényképfelvétel a történelemben, amin emberi alak látható.38 2.3 Az első portré fényképek Daguerre szándékai között természetesen az állt, hogy a találmányából pénzt lásson viszont. A társadalmi konvencióknak és igényeknek eleget téve felhasználta a technológiai újítását a portrékészítésre is. Az egyre érzékenyebb nyersanyagok miatt már nem kellett órákat ülni a különböző segédeszközök előtt, hanem egy 4-5 perces expozíció alatt elkészülhetett a megrendelő élethű a valósággal pontosan egyező felvétele. 39 Daguerre elsőként önarcképet csinált magáról, mely mintául szolgált a következő 10 év fényképezési hagyományaira.40 A korszak portré képeinek elvárásait tökéletesen teljesítette a dagerrotípia is - a háttér egy egyszerű egyszínű háttér volt, melyből csak a fél alak tűnt elő. A fotográfiai eljárás azonban hűen a valóságot tükrözte, emberi kéz nem tudott a folyamatba beavatkozni. A korábban felvázolt rajzolás mechanikussá tételére irányuló minden mozgalmat keresztülhúzott a a Daguerre féle fotográfiai eljárás, mivel gyorsasága és pontossága felül múlt mindent ami a korban elérhető volt. Összehasonlításul egy portré a romantika egy neves festőjétől Theodore Gericaul-tól.41. A portrékat napfényműteremben készítették, amely ahogy a neve el is árulja nagy ablakokon át beáradó napfényt használta fényforrásként. Ám így is hosszú expozíciót kellett alkalmazni, emiatt a portrék nem minden esetben lettek élesek, mivel az alany könnyen bemozdulhatott, ez megakadályozására több szerkezetet kitaláltak, amellyel az alanyt egy helyben tudták tartani. 42 A mellékelt képen az látható, amint használatban van egy ilyen szerkezet. A berendezésnek egyetlen célja van, hogy meggátolja az alanyt abban, hogy elmozdítsa a fejét az expozíció alatt, vagy az expozíció előtt az élességállítás után. 2.4. Daguerre és a dagerrotípia halála

Képjegyzék: 11. (Szilágyi Gábor. 1982. 26) 40 Képjegyzék: 12. 41 Képjegyzék: 13. 42 Képjegyzék: 14. 38 39

11


Alig 13 évvel a dagerrotípia bejelentése után Louis-Jacques-Mandé Daguerre tragikus hírtelenséggel eltávozott az élők sorából.43 Ezzel egybeesően a dagerrotípia is a végnapjához közeledett. Felváltotta két könnyebb és kevésbé veszélyes eljárás. Az egyik a kalotípia, amelyet Henry Fox Talbot44 fejlesztett ki Daguerre-el egy időben, a másik a Frederick Scot Arscher45 kollódiumos nedves eljárás. Talbot pozitív negatív eljárása46 szolgál alapul a modern analóg fényképezésben. Az eljárás során papír kerül érzékenyítésre, majd exponálás után egy másik érzékenyítet papírra kerül levilágítva, ezzel megkapva a valósághű pozitív képet. A modernebb eljárások egyszerűsége, érzékenysége és a sokszorosítás lehetősége egyértelműen alátámasztják miért áldozott le a dagerrotípia ideje. 3. Daguerre és a dagerrotípia utóhatásai 3.1. Fotográfia elterjesztése a világban Daguerre megosztotta mindenkivel a találmányát és bárki vásárolhatott magának saját dagerrotípia készítő szettet, mellyel otthon egyszerűen és gyorsan készíthetett fényképeket. Ezzel a lehetőséggel élt is az arisztokrácia és a felső polgárság, sőt a kor politikusai47, irodalmi személyiségei és lényegében mindenki dagerrotípiát akart magáról. Ennek köszönhetően a világ számos pontján megjelent a fényképészet a XIX. század közepére. Daguerre hozománya a fényképezés elfogadtatása és megismertetése a világgal. A bejelentése után eltelt 10-15 évet többen dagerromániának titulálátk.48 3.2. Sajtófotó Dagerrotíp eljárással készült a világ első sajtófotója49, bár a készítője ismeretlen. A kép egy fiút ábrázolnak, akit letartóztatnak a rendőrök. A kép az első nyomtatott sajtóban megjelent kép. 3.3 William Herschel, rögzítés felfedezője John Frederick William Herschel folytatta Daguerre találmányának fejlesztését és kísérletezett, hogyan tudná fixálni az előhívott képet. Daguerre eredményei a saját kutatásának folytatására ösztökélték. Hamar rájött, hogy a nátrium-tioszulfát, akkori nevén nátriumhiposzulfit, oldja a (Szilágyi Gábor 1987: 187) William Henry Fox Talbot (1800-1877) angol matematikus, utazó, talbotípia kifejlesztője 45 Frederick Scot Arscher (1813-1857) angol származású, kollódiumos nedves eljárás kifejlesztője 46 Képjegyzék: 15. 47 Képjegyzék: 16. 48 (Szilágyi Gbáor 1987: 176) 49 Képjegyzék: 17. 43 44

12


fényt nem kapott ezüst-halogenideket, így időtállóvá tudta tenni az előhívott képet. Felfedezését 1839-ben mutatta be a Francia Akadémiának.50 3.4. Dagerrotípiát használó művészek A svájci Johann Baptist Isenring eredetileg festőként dolgozott majd rájött, hogy a dagerrotípiával nem tud versenyezni. Műtermében dagerrotípiával kezdett el foglalkozni, majd ő lett az egyik legkeresettebb dagerrotípista Münchenben. Az ügyfeleinek 5 perces portrét ígért, amit helyben megvárhattak és egy saját képpel térhettek haza. Ettől kezdve nem apadt a magukat fényképezni kívánó emberek hada. A portékészítés közben részletesen és aprólékosan bemutatta a megrendelőinek, hogyan is készül el a saját képmásuk. A korban nem volt lehetőség színes képek készítésére, csak a dagerrotípiára jellemző monochrom elszíneződött képek voltak közismertek. Isenring erre a problémára is megoldást talált. Kézzel színezte ki a kép azon pontjait, amit a megrendelő kért. 51 Ezzel ideiglenesen megoldva a színes kép problémáját, melyet csak a következő évszázadban találnak fel. Antoine-François-Jean Claudet egy francia származású ám Angliában tevékenykedő fotogárfus volt. A korban ő készítette a legfinomabb dagerrotípiákat, a saját stúdiójában készítette el a portréit London belvárosában. Szintén színezett dagerrotípiákkal dolgozott. Feltalálta a fénymérő elődjét, amely egy olyan műszer volt, amivel a fényképezőbe jutó fénymennyiséget tudta ellenőrizni, további felfedezései közül a sztereokamera volt a legnagyobb, mely az első három dimenziós illúziót nyújtotta a megrendelőinek. Sztereofényképeiből hamarosan kiállítás nyílt52 Londonban. John Jabez Edwin Mayall amerikából származó fotográfus, aki szintén Londonban tevékenykedett. Az American Daguerrotype Institution megalapítója, melyben a kor nagy embereinek portréit készíti el. Daguerre, Herschel, Faraday, Brewster portréját is ő készíti, de az angol királyi család portréjait 53 is Mayall készítheti el. Az 1849-es Iparkiállításon az életnagyságú portréjával hívja fel a figyelmet magára. „A leghatalmasabb kép, amelyet a fénysugár valaha is festett”54 Hippolyte Bayard francia fényképész a fotográfia úttörője. Megmutatta a világnak, hogy a fényképezés nem csupán a valóság leképzése. Az önarcképe sokkolta a világot.55 Az, ahogy

(Szilágyi Gábor 1982: 20) Képjegyzék:18 52 Képjegyzék:19 53 Képjegyzék: 20 54 The Art Journal, 1849:294 55 Képjegyzék 21. 50 51

13


egy vízbefulladt férfiként mutatja be magát, ezzel fejezvén ki a csalódottságát, amiért eljárását nem fogadták el. A képhez szöveg is tartozott:” A holttest, amit ezen a képen látnak, ama Hippolyte Bayardé, annak az eljárásnak a felfedezőjéé, melynek felséges eredményeit éppen most látták vagy éppen most fogják látni.[…] A kormányzat, mely monsieur Daguerre-nek túlságosan sokat is adott, kijelentette, hogy monsieur Bayard érdekében nem tehet semmit. Így hát a szerencsétlen vízbe fojtotta magát, Ó, emberi állhatatlanság!”56. Gaspard Felix Tournachon művésznevén Nadar, sokan a fényképezés Tizianójá-nak nevezik. Magas színvonalon művelte a kor fotográfiai eljárásainak nagy részét és bravúros megoldásokkal, kísérletekkel rukkolt elő, amely a korban egyedülállónak számított. Párizs alatt húzódó alagúthálózatokat és katakombákat fotózta.57 A sötétben való fényképezéshez ívfényt használt, a modern vakuk is ezen az elven működnek, amely forradalmasította a fényképezést. A fényképezése mellett minden érdekelte, a XIX. század közepén a léghajózás problémáival foglalkozott, majd oldotta meg. 1858-ban léghajóról készített felvételeket, majd a Solferinói csatánál az ellenséges csapatokat fotózta a léghajójáról. 3.5. Összegzésül Daguerre olyan maradandó felfedezést tett, ami a korban rohamosan elterjedt és népszerűvé tette a fotográfiát minden társadalmi rétegben. Az általa elkészített fotográfiai szett, amivel bárki készíthetett fényképet, megismertette az emberekkel, hogy lehetséges a valósággal megegyező képet festeni emberi beavatkozás nélkül. Bár a dagerrotípia virágkora mindössze 15 év volt, és rengeteg hátránya és nehézsége volt az eljárásnak, mégis bebizonyította, hogy kellő alapot ad a fotográfiának, ahhoz, hogy elterjedjen és a mai napig legyen, aki használja. „Hiszen miért is kellene a fotográfiának – miközben növekedésére ügyel- felednie, hogy törzse, ágai mellett gyökerei is vannak?”58

(Fényképművészeti tájékoztató. 1961/2. 52–53.) Képjegyzék: 22. 58 (De la Daguerreéotypie en. 1984.) 56 57

14


4. Képjegyzék 1. THOMAS, WEDGWOOD, Levél, 1830-as évek, feszítette bőr

2.

LOUIS, DAGUERRE, Saint Gervais-Saint Protais templom dioráma nappali képe. 1822.

15


3.

LOUIS, DAGUERRE, Saint Gervais-Saint Protais templom dioráma éjszakai képe. 1822.

4. CHARLES MARIE, BOUTON, Calvary Chapel in the Church of St. Roch. festmény, Musée des beaux-arts de Rouen.

16


5. LOUIS, DAGUERRE, The Effect of Fog and Snow Seen through a Ruined Gothic Colonnade 1826, olajfestmĂŠny.

6. LOUIS DAGUERRE, Rotunda metszet

17


7. NICÉPHORE, NIÉPCE, Cím nélkül. heliográfia 1825.

8.

NICÉPHORE, NIÉPCE, Point de vue du Gras. júdeai aszfalt, 1826 nyara.

18


9. LOUIS, DAGUERRE, Csendélet. dagerrotípia, 1837.

10.

LOUIS, DAGUERRE, Notre-Dame. dagerrotípia, 1838.

19


11.

LOUIS, DAGUERRE, Boulevard du Temple. dagerrotípia, 1838.

12.

LOUIS, DAGUERRE, Önarckép. dagerrotípia, 1844.

20


13. THEODORE, GERICAULT, Portrait of a Young Man. 1820-25, Harvard Art Museum, Cambridge, Massachusetts.

14.

HENRY F. TALBOT: Fényképész, 1850-es évek.

21


15.

HENRY F. TALBOT: Pozitív-negatív, 1850-es évek, talbotípia.

16. NICHOLAS H., SHEPHERD: Abraham Lincoln. dagerrotípia, 1846 Libary of Congress.

22


17. Ismeretlen fényképész. Letartóztatás Franciaországban. 1847.

18. JOHANN BAPTIST, ISENRING: Cím nélkül. dagerrotípia, 1839, Svájc

23


19. ANTONIE, CLAUDET: Portrait of a lady. dagerrotípia, 1855.

20. JOHN JAZEB EDWIN, MAYAL: Queen Victoria. dagerrotípia, 1860.

24


21. HIPPOLYTE BAYARD: Self Portrait as a Drowned Man. 1840

22. NADAR: Pรกrizsi katakombรกk. 1861

25


5. Felhasznált irodalom 

MARIEN, MARY WARNER: A fotográfia nagykönyve: a fényképezés kultúrtörténete. Ford. GYÁRFÁS VERONIKA. Budapest, Typotex, 2011.

SZILÁGYI GÁBOR: A fotóművészet története. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1982.

MICHEL, FRIZOT: Neue Geschichte der Fotografie. Köln, Könemann, 1998.

STEMLERNÉ BALOG ILONA: Történelem és fotográfia. Budapest, Osiris KiadóMagyar Nemzeti Múzeum, 2009.

LOUIS, DAGUERRE: Daguerre képei’ elkészítése’ módjának leírása. (ford. Dr. Zimmerman Jakab), Bécs, Hagenauer Fridr. özvegye’s társa, 1840.

HORVÁTH ÁRPÁD: Camera obscura: A fényképezés és a film története. Budapest, Táncsics Könyvkiadó, 1965.

SZILÁGYI GÁBOR: Daguerre: A fényképezés felfedezésének története. Budapest, Gondolat kiadó, 1987.

TŐRY KLÁRA: A fényképezés nagy alkotói. Budapest, MÚOSZ 1982.

Kolta Magdolna, Tőry Klára (2007): A fotográfia története, Digitálfotó KFT., Budapest

 

Louis Daguerre and the pioneers of photography, In: Telegraph{online} http://www.telegraph.co.uk/culture/culturepicturegalleries/8898962/LouisDaguerre-and-the-pioneers-of-photography.html?, 2014. január 12. KOLTAI MAGDOLNA: Képmutogatók: A fotográfiai látás kultúrtörténete, http://www.fotoklikk.hu/sites/default/files/fm/kepmutogatok/ii_b.html, 2014. január 12.

26


Daguerre - Művészettörténelem