Issuu on Google+


KÖSZÖNTÕ

Kedves végzõs hallgató! Élete egyik legizgalmasabb szakaszát tudhatja most maga mögött, hiszen a mindenki számára meghatározó egyetemi évek végéhez érkezett, kezében tarthatja diplomáját. Patinás egyetem falai között végezhette tanulmányait, s biztos vagyok abban, hogy versenyképes oklevelet vehetett most át. A PTE Magyarország elsõ egyeteme, hiszen a Pécsi Tudományegyetem jogelõdjét 1367-ben alapította I. Nagy Lajos király, ami azt is jelenti, hogy pár éven belül a magyar egyetemalapításnak 650. évfordulóját ünnepeljük. Nagyszabású rendezvénysorozatra készülünk, az ország határain innen és túl valószínû, hogy hallani fog róla. Arra kérném, hogy amennyiben teheti, csatlakozzon és ünnepeljünk együtt! A Pécsi Tudományegyetem arra törekszik, hogy hagyományait megõrizve megfeleljen a XXI. század kihívásainak is, így reméljük, egyre több, a PTE-hez kötõdõ tudományos vagy kutatási eredményekrõl értesül majd a közeljövõben. Felhívnám a figyelmét arra is, hogy az egyetem képzési struktúrája lépést tart a kihívásokkal, biztos vagyok abban, hogy van olyan képzésünk, mely még tovább mélyíti választott tudományága kapcsán már megszerzett ismereteit, és további karrierlehetõségekhez segíti. Nagyon sok sikert kívánok Önnek mind a magánéletében, mind a karrierjében! Ne feledje alma materét, hiszen a Pécsi Tudományegyetem kapui mindig nyitva állnak Ön elõtt! Pécs, 2014. május Bódis József rektor

impresszum PTE Alumni Magazin A Pécsi Tudományegyetem alumni magazinja Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Marketing Osztály Alumni Iroda E-mail: alumni@pte.hu Web: http://alumni.pte.hu

Fõszerkesztõ: Harka Éva Közremûködõ újságíró: Steiner Petra Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Infografika: Lugosi "Scham" Tamás Címlapfotó: www.flickr.com/pelosbriseno Szerkesztõség: UnivPécs 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

TÁMOP 4.1.1.C12/1/KONV-2012-0019

Nyomda: Generál Nyomda Kft. Szeged, Kollégiumi u 11/h Felelõs vezetõ: Hunya Ágnes ügyvezetõ Megjelenik 5000 példányban Terjesztés: a PTE Pécsi Diplomások Köre számára, valamint a PTE diplomaosztóin

A hirdetések tartalmáért a szerkesztõség nem vállal felelõsséget. Az anyaggyûjtés 2014 májusában zárult le.


KÖZÖSSÉG 5. oldal

Neked, érted, veled! Ha tudni akarod, kik dolgoznak ezentúl is neked, érted, veled… akkor jobb, ha megismerkedsz az Alumni Irodával!

13. oldal

A siker kulcsa: generációs harc helyett együttmûködés X? Y? Z? Alfa? Pais Ella professzor asszony segít eligazodni

29. oldal

Kapcsolatban maradni Vannak barátaid? Tudod, hogy tartsd meg õket? Interjú Révész Györggyel

37. oldal

Karrier-coaching, Neked! Végzettként is jelentkezhetsz coachoz – olvasd el, miért éri meg!

TECHNOLÓGIA 19. oldal

Alap, adatokhoz Gyorstalpaló ahhoz, ki mire és meddig használhatja az adataid Információforrás: dr. Szõke Gergely László

23. oldal

Virtuális köldökzsinór Az összeköttetés megmaradhat, csak ismerni kell a megfelelõ kódokat…

47. oldal

3D nyomtatás Pécsett Hogy kezdõdik egy sikeres start-up? Mondjuk építs magadnak egy 3D nyomtatót, mint Bazsali Gábor!

53.

Kártyák és kedvezmények Azonosító kütyük, amik egyre kisebbek lesznek és egyre több infót hordoznak – meg kedvezményeket


SZABADSÁG 18. oldal

Szerszámosláda munkásoknak Apró eszközök, hogy ügyesebben érvényesülhess

41. oldal

Kertelés nélkül – Innováció és kutatás Afrikában – a MonJardin! Sztori Közgáz, színészet, növények és kenyai árvaház – mindehhez egyetlen név: Domonyai András

52. oldal

Mia imádja a zenét Amikor minden összeáll azért, hogy megkaphasd, amit szeretnél – Mia Malezija története

54. oldal

Szaglószervi forradalom Hogyan lehet a személyiséget parfümökkel kifejezni? Lipovszky Csenge illatesztéta beszél errõl is.

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR 1.oldal 2.oldal 2. oldal 3. oldal

Prof. Dr. Kecskés László dékán köszöntõje Igényesnek lenni Fábián Adrián dékánhelyettes Kemény munka és kritikus szemlélet Kiss László alkotmánybíró Aki kínai kapcsolatokat épít Pécsett Gál István docens

3. oldal

Egyenes út a sikerhez Mohay Ágoston, Európa Központ 4. oldal Jogi kari Doktori Iskola 5. oldal Legum Magister/Master of Laws 6. oldal Újjáéledt az Óriás Nándor Szakkollégium 7. oldal 40 éves a jogi továbbképzés Pécsett 10. oldal Útravalók 11. oldal Interjúk végzõs hallgatókkal

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR 1. oldal 2. oldal 4. oldal 5. oldal 6. oldal

Dr. Miseta Attila dékán köszöntõje Skills Lab kialakítása az ÁOK-on „A kíváncsiság nagyon fontos” Interjú Pintér Erika professzor asszonnyal Orvosi Biotechnológia Nemzetközi Alumni Találkozó

7. oldal 8. oldal

Megújuló 400 ágyas klinika Nemzeti Agykutatási Program: itthon tartani a tudást 10. oldal Egyetemi Orvosnapok és Évfolyamtalálkozók 2014 12. oldal Képzési összefoglaló


Baseball sapka Kapucnis pulóver

http://alumni.pte.hu/shop

6800 Ft

750 Ft

Póló

1250 Ft

Hátizsák

2500 Ft Övtáska

1250 Ft


Neked, érted, veled! Oklevelet kaptál.

5

PTE ALUMNI MAGAZIN

Ez azt is jelenti, hogy több szemeszteren keresztül voltál aktív hallgatója a Pécsi Tudományegyetemnek. Egészen biztos (de tényleg, legalább önmagadnak valld be), hogy megfogott az itteni miliõ. Hadd áruljuk el, hogy bármennyi hallgatója volt is, a PTE téged is a szívébe zárt. Persze, ezt akkor látod majd, ha visszatérsz ide, és a folyosón összefutsz az egyik volt tanároddal, megismer a

portás, vagy ha összefutsz valaki olyannal, aki szintén itt tanult, és egymásra mosolyogtok. Nem hiába nevezik az egyetemeket alma maternek, hiszen egyfajta furcsa, de anyai kötõdés alakul ki a hallgatók és az intézmény között. Lehet, hogy a nevelés miatt nem mindig volt könynyed és vidám ez a kapcsolat, de a léte és az erõssége nem tagadható. Szóval, ha már úgyis él ez a kapcsolat, hát légy aktív tagja a Pécsi Diplomások Körének. Ezt a szervezetet neked, érted hozta létre a Pécsi Tudományegyetem.


KÖZÖSSÉG

Differenciált és integrált alumni kapcsolatok Talán túlságosan is tudományosan hangzik a fenti tétel, miközben egyszerû és nagyszerû barátságokról, bajtársiasságról szólnak. Barátok, családtagok, kollégák vagy ismeretlen ismerõsök, akik mind egy padban ültek, és akik mind PTE-diplomával léptek ki egyetemünk kapuján. Különbözõek vagyunk és mégis egyformák. Büszkén valljuk: mi is a PTE-n végeztünk.

A korábbi Alumni magazinokban is írtunk már közösségkovácsoló erõrõl, tagsági formákról, képzéseinkrõl, tagkártyánkról, az elegáns és nívós egyetemi emlékgyûrûrõl… egyszóval RÓLUNK, az egyetemi alumni (öregdiák) programot megvalósító irodáról. Van, ami változik (tagsági formák); van, ami gyarapszik (kedvezményt adó partnereink köre) és van, ami állandó, szilárd jelenséget alkot és méltón képvisel bennünket (egyetemi emlékgyûrû). Az Alumni Irodában mi magunk is alakulunk, megújulunk, átszervezõdünk, de céljaink változatlanok: szeretnénk a jövõben is folyamatos és élõ kapcsolatot biztosítani akár online, akár offline megoldásokkal a diplomás végzett hallgatók és az egyetem között. A regisztrált végzettek számát tekintve közel 15.000 PTEdiplomás hálózata vagyunk. És a 2014. évi nyári diplomaátadó ünnepek még csak most következnek! Vajon ki lesz a 15000. tagunk? Már kíváncsian várjuk! A honlapunkon hamarosan olvashattok is róla!

Kari Alumni Természetesen minden karunkon alumni koordinátor munkatársak is segítik munkánkat, így bátorítjuk egykori hallgatóinkat, hogy látogassák meg a kari közösségi weboldalakat, csatlakozzanak és alakítsák ki saját profiljukat a felületeken. Célszerû az évfolyam- vagy csoporttalálkozók szervezõinek is náluk jelentkezni, hiszen teremfoglalásban, és az egykori oktatók elérésében is segítenek. Több karunkon szerveznek Alumni Napokat, illetve elõadásokat vagy képzési programokat, amelyek nyitva állnak az egykori diákok számára is.

Az ingyenes elvi tagság az egyetemmel fennálló kapcsolat megõrzését szolgálja, és a tagkártya biztosítása mellett havi egy e-hírlevelet is küldünk. Prémium tagság szolgálja mindazok kényelmét, akik szeretnék postaládájukban tudni az UnivPécs egyetemi lap minden példányát és az évente egyszer megjelenõ Alumni Magazint is. (Évi min. 10.000 Ft tagdíj.)

Emlékeink Az Egyetemi Ajándéktárgyak jelentõs köre irodánkban megvásárolható, és találkozhattok velünk minden diplomaátadó ünnepségen is, vagy a jelentõsebb egyetemi ünnepeken. Jelenleg még nem rendelkezünk webáruházzal, de dolgozunk rajta. A diplomás pályakövetési rendszer (DPR) kutatásai szerint a végzett hallgatóink jelentõs hányada „szalad szét” a nagyvilágba, így fontos lesz, hogy ezt a szolgáltatást is hozzátegyük az online megoldások tárházához. Magazinunkban megtaláljátok az egyetemi emlékgyûrû megrendelésének lehetõségeit is. A gyûrû önmagában kifejezi az egyetemhez fûzõdõ kapcsolatot és hûen tükrözi mindazt a tudást és eleganciát, amelyet képvisel, és amelyet viselõjének adományoz. Nemcsak irodánk jelképe, hiszen olyan ékszerrel gazdagít bennünket, amely a hétköznapokat is gyarapító értéket hordoz. Találkoztunk már olyan sztorival, amelyben két idegen a Pécs–Budapest IC-n azért kezdett beszélgetni egymással, mert mindketten viselték a PTE-emlékgyûrût, így ismeretlen ismerõsként találtak egymásra, és leltek új barátságra. Várjuk megtisztelõ rendeléseiteket!

… továbbképzési program a diplomán túl… Tagsági formák Junior Alumni – a PTE bármely, aktív jogviszonnyal rendelkezõ hallgatója jogosult csatlakozni, így már a tanulmányok ideje alatt is igénybe vehetõk az Alumni tagkártya kedvezményei. Végzett hallgatóink számára két tagsági formát ajánlunk az eddig négy helyett.

A fenti szlogent azért választottuk az Alumni Akadémia programjának mottójául, mivel sikerült olyan képzési megoldásokat találnunk, amelyek egyetemünk polgárainak és a végzettek számára is számos elõnyt jelentenek. Voltak már szombati programok, kis csoportos tréningekkel, és volt már hétköznapi nagy elõadás – szakmai mûhelymunkával egybekötve. A lényeg: hogy az egyetemi

6

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG éveken túl is nyújtsunk Nektek valami pluszt! Valami érdekeset és értékeset! Olyan témákat keresünk, amelyek szakmától, tudományterülettõl függetlenül, bárkinek hasznosak lehetnek. Reméljük, hogy a közeljövõben Téged is köszönthetünk egy ilyen program során. 2014 õszére egy egynapos motivációs tréninget tervezünk, a hírlevélbõl értesülhetsz majd róla!

PTE Alumni Klub Ha van a környezeteben néhány PTE-s ismerõs, akik szintén itt diplomáztak, és van kedvetek ahhoz, hogy létrehozzatok egy helyi PTE-közösséget a városotokban, jelentkezz! Elsõsorban olyan vállalkozó szellemû PTE-diplomásokra számítunk, akik közösségkovácsoló megoldásokkal és erõvel bírnak, és akiknek akár személyes érdekeltsége is van abban, hogy egy adott településen (elsõsorban persze a saját lakóhelyén, vagy munkahelyén) létrehozzon egy PTE Alumni Klubot. Persze indulhat az elképzelés egy kávézóban informális módon, és az egyre bõvülõ létszámhoz igazodóan lehet fejlõdni. Mindehhez kínálunk szakmai segítséget, személyes és online kapcsolatbõvítést, ötleteket és tartalmakat. Az elsõ három klubalapítónak egy-egy min. 10.000 Ft értékû PTE ajándékcsomag lesz a jutalma! Készen állsz? Jelentkezz! Bõvebb infót a weboldalunkon adunk.

ÉN is PÉCSETT diplomáztam… 2013-ban indult útjára az Én is PÉCSETT... kampányunk. A honlapunkon találtok számos olyan cikket, fotót, videót, amelyek olyan végzettekkel készültek, akik ismertek és elismertek szakmájukban, büszkén és jólesõ érzéssel gondolnak vissza egyetemen töltött éveikre. A PTE Tehetségkövetek közül is megszólal néhány hallgató. Rájuk érdemes lesz a jövõben odafigyelni! Ha van kedvetek csatlakozni, akkor a magazinban elhelyezett játéklap segítségével (61. oldal) ezt megtehetitek! Infó: http://alumni.pte.hu

7

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

GRAVITÁCIÓ Távoli kölcsönhatás, de annál fontosabb, hogy a korábban végzettek hogyan indultak el az életben azután, hogy átvették az oklevelüket. Ennek felmérésrõl szól a Diplomás Pályakövetési rendszer, ami voltaképpen erõsíti az alma mater, az ott végzett hallgatók és a munkaerõpiac kölcsönös kapcsolatát. A Pécsi Tudományegyetem 2010-ben csatlakozott az országos Diplomás Pályakövetõ Rendszerhez (DPR). Az eredmények nem csak azért fontosak, mert bátorításul és/vagy útmutatásul szolgálhatnak a most végzetteknek, hanem azért is, mert a konklúziók alapján a már végzettek is befolyásolhatják a PTE hosszú távú stratégiáját, legyen szó akár az oktatási portfólióról, akár új szolgáltatások bevezetésérõl. A 2013-as kutatás eredményeibõl szemezgettünk.

ÁLLÁS Az abszolutórium után állást keresõk 86,06%-a talált magának munkát, közülük 34,79% egy hónapon belül, ami kiemelkedõen jó arány. Sokkal könnyebben jutottak álláshoz egy hónapon belül a nappali tagozaton végzettek (36,52%), mint a levelezõsök (25,81%), valamint kevesebben (10,40%) vannak azon nappali tagozaton végzettek is, akik még nem találtak állást, mint a levelezõsök (31,61%). Az abszolutórium megszerzése után azok közül, akik keresés után találtak munkát vagy azonnal egy hónapon belül találtak, 66,39% közel negyed évig, 29,90% egy évig és 3,71% annál is hosszabb ideig próbálkozott álláskereséssel. A nappali tagozatosok egy éven túl már sokkal kisebb arányban kényszerülnek állás után nézni, mint a levelezõsök (4,64% és 14,47%). Egyetemi összesítésben az átlag munkakeresési idõ 3,89 hónap.

A PTE MEGÍTÉLÉSE

A „szófelhõ” szemléletesen mutatja be a végzett hallgatók elsõ gondolatát a PTErõl. A betûméretek arányosak a szavak, kifejezések elõfordulási gyakoriságával. Már a korábbi évek vizsgálataiban is jelentõs számú említést kapott a város és a PTE szlogenje („Magyarország elsõ egyeteme”), és ezek az idei eredmények között is kimagaslóak.

AZ ALUMNI SZERVEZET MEGÍTÉLÉSE A végzés éve szerint jelentõs növekedés tapasztalható az öregdiák szervezeti tagságot választók számában. Míg a 2008-ban végzettek 18,40%-a tagja az Alumni szervezetnek, addig a 2010-es végzettek körében ez az arány 34,45%, a 2012-ben végzett hallgatóknál pedig már 56,07%.

A teljes tanulmány letölthetõ a http://alumni.pte.hu/kutatasi-eredmenyek weboldalról.

8

PTE ALUMNI MAGAZIN


P O RT R É

Egy egyetemi városban nem meglepõ, hogy úton-útfélen külföldi hallgatókba botlunk. Noha a világ különbözõ pontjairól érkeznek hozzánk, azt nem tudjuk pontosan, miért jöttek hazánkba tanulni. Egy lehetséges miértrõl Ouma Lindával, a magyar szak egyik külföldi hallgatójával beszélgettem.

Junior Alumni 10

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

M

agyar nyelv és kultúra közvetítése Afrikába Hogyan kerültél hozzánk, Pécsre? Párizsban tanultam nyelvtudományt a Sorbonne egyetemen, ahol a minorom volt a magyar. Mindent meg akartam tanulni Magyarországról, így a párizsi magyartanárnõ ajánlotta a magyarországi magyar nyelvi és a hungarológiai képzést. Tehát pályáztam a budapesti Balassi Intézet tízhónapos ösztöndíjára, amit meg is nyertem, így 2010-tõl 2011 júniusáig tanulhattam Magyarországon. Ennek keretében jártam intenzív magyar órára, majd mivel annyira tetszett, megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat, így még tovább maradhattam. Ennek keretében jutottam el Pécsre, ahol 2011–2012-ben hallgattam az órákat, de mivel sokkal érdekesebb volt itt tanulni, mint Párizsban, a Sorbonne-on, ezért gondoltam, itt maradok. Megpályáztam, és azóta hivatalosan is a pécsi egyetem hallgatója vagyok magyar szakon, nyelv és kultúra szakirányon.

kultúra és a magyar irodalom szorosan kötõdik az õ nevéhez, így jó választás lenne. Rajta kívül még Radnóti Miklóst is szeretnék fordítani, ami még egyelõre várat magára, viszont Petõfinek már több mûvét is lefordítottam szuahéli nyelvre. Szeretném közvetíteni a magyar nyelvet a Magyar Nagykövetség segítségével, hogy tudjak tanítani magyarul Kenyában, így választható idegen nyelvvé tenném az ottani gimnáziumokban.

Miért pont a magyar nyelv? Azért jöttem ide, Európába, mert nyelveket akartam tanulni, ami számomra olyan, mint egy hobbi. Mivel franciául már jól beszélek, egy másik európai nyelvet is szerettem volna megtanulni. Amikor Párizsban nyelvtudományt hallgattam, egy minor nyelvet kellett választani. Elõször a németre gondoltam, mert sokat jártam Németországban, de nem tudtam felvenni, mivel nem tanultam a nyelvet a gimnáziumban. Ezt követte a finn, mert a finn tanárok nagyon ismertek az ottani egyetemen, de lemaradtam róla, mert már az összes hely betelt. Így esett végül a választásom a magyarra. Igazából nem ismertem semmit a magyar nyelvbõl, korábban azt se tudtam, hogy hol van Magyarország. Mégis, amikor elkezdtem tanulni, a tanárok nagyon kedvesek voltak, és érdekes volt megtanulni ezeket a hosszú szavakat, amikben jelek, képzõk és ragok vannak, tetszett hogy egy szó lehet egy egész mondat. Gondoltam, miért ne?

Mi a véleményed a városról? Amikor Budapesten voltam, a Balassi Intézetben többször rendeztek kirándulásokat az ország különbözõ pontjaira. Így juthattam el többek között Esztergomba, Debrecenbe és Pécsre is. Már az elsõ pillanattól fogva szerettem itt lenni, megkedveltem az itteni embereket, és úgy éreztem, hogy itt mindenki nyugodt. Emellett pedig nagyon szép hely, ráadásul igazi hallgatói város, így én is itt szerettem volna tanulni, mivel én egy kisvárosban nõttem fel Kenyában, és Pécs ezt a hangulatot idézi fel bennem. Amikor az Erasmus keretében idejöttem tanulni, nagyon tetszett, ahogy a tanárok támogatnak a tervemben, ezért gondoltam, hogy itt maradok. Ami jó, hogy az orvosi karnak köszönhetõen számos külföldi ország hallgatói tanulnak itt, így mikor szórakozni megyünk, mindig találkozunk velük, igazi nemzetközi hangulat alakul ki. Valamint BTK-s Erasmusos diákokkal is tudok gyakorolni franciául, hogy ne felejtsem ezt a nyelvet.

Azt hallottam, hogy Petõfit kutatod. Az a tervem, hogy lefordítom a Petõfi verseket, hogy Afrikában is tudják olvasni a magyar irodalmat szuahéli nyelven, amit nemcsak az én otthonomban, Kenyában beszélnek, hanem más afrikai országokban is. A Balassi Intézetben találkoztam több nemzetközi hallgatóval, de csalódtam, mert szinte minden országból jöttek magyarul tanulni, csak Afrikából nem. Mivel az 1848–49-es forradalom Magyarországon Petõfi nevéhez kötõdik, ezért gondoltam, hogy a magyar

11

PTE ALUMNI MAGAZIN

Tulajdonképpen hány nyelven beszélsz? Öt nyelvet beszélek folyékonyan. Kenyában három nyelvet beszél az, aki járt iskolába. A szuahéli és az angol a két hivatalos nyelv, valamint van még a törzsi nyelv, amibõl 60 változat létezik Kenyában. Emellett van még a francia, és most már a magyar is.

Mik a további terveid? Most vagyok másodéves hallgató itt, Pécsett, és szeretném elvégezni a BA-t, utána pedig hazamennék Kenyába, mert már majdnem nxolc éve nem voltam otthon. Késõbb még lehet, hogy tovább fogok tanulni mesterképzésen, és ezért visszajövök Magyarországra, de elõbb még el szeretnék kezdeni tanítani otthon, hogy megismerhessék a magyar irodalmat, a magyar kultúrát.


sd Aztán hallgamajd!

Bencze Csaba, a tehetséges zenész nevével egészen biztosan találkozunk még! Õ is idén végez, errõl nyilatkozott:

„Bécsben tanultam egy évet, utána jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Karára. Farkas István Péterhez mentem meghallgatásra, aki akkor a Magyar Operaház harsonamûvésze volt, ugyanis mindenképpen nála szerettem volna tanulni. Emlékezetes volt az az elsõ meghallgatás, kiderült ugyanis, hogy Szakszon Balázs, a Budapesti Fesztiválzenekar mûvésze éppen tart egy kurzust, még a felvételi elõtt részt vehettem, és mély benyomást tett rám. Farkas István Péter tanár úrral jó a viszonyom – talán most már mondhatom, hogy baráti. Jelenleg a Pannon Filharmonikusok elsõ harsonása vagyok, de emellett szólista irányba szeretnék indulni amelynek elsõ állomása egy meghívás Szöulba, Dél-Koreába, ahol 2014. májusában adok szólókoncerteket. Maga a város nem jelentett újdonságot: eredetileg bonyhádi vagyok, de Pécsett jártam szakközépbe 2004-tõl, úgyhogy gyakorlatilag lassan már tíz éve, hogy pécsinek számítok. Amióta bekerültem a PTE MK-ra, egyéni tanrendes vagyok, hiszen a zenekar mellett nehéz lenne minden órán ott lennem. Tavaly és idén is tehetségkövet voltam a PTE-n. Idén tavasszal szerzem meg a BA-diplomámat, márciusban volt a diplomakoncertem. Nyilván lesz majd folytatás: tervezem, hogy elvégzem a mesterszakot is. Szerintem mindig mindenki tud zenészektõl, emberektõl tanulni, és szerencsére mindig van is olyan, aki tud ú j a t mutatni.”

2009 Nemzetközi Harsonaverseny (Brno, Csehország), 1. díj és „Abszolút gyõztes” minden kategóriából 2012 Nemzetközi Harsona Szövetség Robert Marsteller Harsonaversenye (Párizs, Franciaország), 1. díj 2013 Junior Prima Díj


A siker kulcsa: generációs harc helyett együttmûködés

Dr. Pais Ella Regina (PTE PMMIK) négy éve kutatja a generációkkal kapcsolatos kérdéseket. A most munkába álló generáció lehetõségeirõl és problémáiról kérdeztük.

13

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG Mennyire meghatározó a munkaerõpiacon, hogy ki mely generáció tagja? Muszáj foglalkozni a generációs kérdésekkel és azokkal a kódokkal, amelyek valószínûsítik majd a fiataljaink munkaerõ-piaci sikerét. Úgy gondolom, hogy az elsõ és leglényegesebb az, hogy rendelkezzenek azokkal kompetenciákkal, jártasságokkal, képességekkel, amelyek alapját képezik a munkaerõpiac elvárásainak. Ez mindjárt felveti azt a problémát, hogy vajon össze van-e hangolva a munkaerõ-piaci elvárás és a felsõoktatás képzési struktúrája, illetve megfogalmazódik-e, hogy mit vár a piac. A másik lényeges dolog a munkaerõpiac szükségleteinek és a fiatalok elvárásainak megfeleltetése, hogy ezek minél nagyobb mértékben fedjék egymást. A siker harmadik tényezõje pedig a motiváció és a munkaerõpiacra készülõk életvezetési elvei. Utóbbi jelentõsen függ attól, hogy milyen generációs szintû jegyek jellemzik õket. Lényegesnek tartom, hogy a személy oldaláról közelítsük meg ezt a kérdést, s az õ oldaláról próbáljuk az optimális válaszokat megtalálni. Mégis milyen ez a korosztály? Mindenekelõtt szeretném leszögezni, hogy rendkívül tehetséges, okos és kreatív fiatalokról van szó még akkor is, ha általában az oktatásban nem ez hangzik el. Vajon miért nem látjuk mindnyájan azt, hogy egy okos generációról van szó? Kifejezetten erõs technikai érdeklõdéssel és használati igénnyel, kitûnõ és nagyon kifinomult informatikai tudással rendelkeznek. Nagy elõnye ennek a generációnak, akárme-

14

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG lyik korábbival – de fõleg a csendessel és a baby boomerekkel – szemben, hogy multikulturális környezetben rendkívül gyorsan és jól alkalmazkodnak. Így a felsõoktatásban megjelenõ ösztöndíjprogramok kapcsán, amikor a felsõoktatásban tanuló fiatalok külföldön mélyíthetik el a tudásukat, ez összetalálkozik a fiatalok természetes igényével és könnyedségével. Sajnos azonban azt is világosan kell látni, hogy az elmélyült tudás iránti igény gyengülni látszik – legalábbis a felszínen. Amely területen ugyanis sikerül a motivációjukat megcsípni, sikerül õket megnyerni az adott feladatnak, akkor az Y-generáció tagjai nagyon komoly mélységekig jutnak, és ez nemcsak az oktatás területén, hanem a munkára is igaz. A motiváció kulcskérdéssé vált. Ugyanakkor a fatalizmus a kutatások szerint, bár szakmaspecifikusan, de egyre erõteljesebben jelenik meg a fiatalok körében: ilyenkor sem önmagukban nem bíznak, sem külsõ motivációra nem reagálnak, és úgy vélik, „majdcsak történik valami”. Ez általában egyfajta félelmet, szorongást takar. Különösen igaz ez a munkaerõpiacra történõ kilépéskor, s egyebek között ezt az okot valószínûsítsük a kapunyitási pánik hátterében. Részben ennek köszönhetõ, hogy kitolódik a munkába állási idõ, ha anyagi körülményeik ezt nem írják felül, az elsõ diploma után 27–28%-uk a mesterképzést, másik alapképzést vagy felsõfokú szakképzést választ a munka világa helyett. Ez utóbbit természetesen örömmel vesszük, hiszen egyrészt biztosabbá akarják tenni a tudásukat, másrészt így kitolhatják a pályakezdés idõpontját. A fatalizmus komoly elbizonytalanodási folyamatot jelez a fiataloknál.

15

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

Azt is elmondhatjuk, hogy a belsõ kontroll attitûdös teljesítménymotiváció is nõtt, tehát õk valójában meghatározók akarnak lenni a környezetükben, csak félnek, hogy vajon rendelkeznek-e azzal a tudással, amit ma a munka világa vár el. Ez a félelem érthetõ. Olyan még nem volt, hogy egy fiatal diplomával a zsebében úgy kerüljön a munka világába, hogy annak tökéletesen megfeleljen. De hogyan lehet ezt a megfelelést jobbá tenni? Az oktatásban a módszertani váltások nem igazodtak a kihívásokhoz: tekintélyelvû, régóta változatlan módszerekkel nem lehet motiválni a fiatalokat. Úgy gondolom, elérkezett az ideje annak, hogy egy komoly módszertani kultúrafejlesztés történjen. Leegyszerûsítve: meg kell tanulnunk közelebb jutni a fiatalok igényeihez és elvárásaihoz, s meg kell találnunk azokat a pontokat, ahol elkötelezetté tehetõk a tudomány adott területein. A tehetséggondozásban ez csodálatosan zajlik – ott a fiatal megtalálja azt a területet, amiben õ érintett és szárnyakat kap. Az Y-generáció – s az õket követõ Z-k inkább gyakorlatban gondolkodnak. Ehhez kell igazítani az oktatást is – ha ezt megtesszük, akkor sikeresek leszünk, és úgy gondolom, hogy ez nagyban elõsegíti a munkaerõ-piaci megfelelést, hiszen ott sem arra van szükség, hogy ismereteket tudjon visszaadni, hanem napi problémákat tudjon kezelni. Ahhoz viszont, hogy át tudjuk alakítani a módszertani rendszerünket, a jelenlegihez képest másfajta tantervszemléletre is szükség van. Úgy gondolom, ezt úgy lehet jól szolgálni, ha a jelenlegi 30 óra feletti kontakt óraszámokat legfeljebb 25 körülire csökkentjük. Így ideje lesz a hallgatónak arra is, hogy aktívan kutasson és sokkal erõteljesebben, aktívabban legyen részese saját képzésének. Ez egy nagyon nehéz folyamat lesz. Mi a helyzet a munkaerõpiac oldaláról? Hiszen egy korábbi generáció tagjainak kell ott megfelelni, akik tapasztalt vezetõkként és munkavállalókként vannak jelen. Véleményem szerint a siker kulcsa a hatékony együttmûködés és az, hogy ismerjük és megismerjük a leendõ munkavállalót. A generációs jellemzõk kutatása a késõ középkorig nyúlik vissza. A reformáció korában például négy generáció élt együtt, az újvilág korában három, ma viszont már hat! Olyan iszonytató gyors a változás, hogy a korábbi 25–30 éves periódus helyett ma egy generációnál 15 évenként már generációváltásról beszélhetünk az adott embercsoportot meghatározó jegyek szempontjából.

16

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

Most együtt él az ún. csendes generáció, a baby boomerek, az X-, az Y- és a Z-generáció – az óvodákban pedig már ott vannak az alfák. A múlt és a jelen összekapcsolódik; szükség van az együttmûködésre. Döntõen a baby boomerek és az X-generáció tagjai vannak a munkaerõpiacon, akiknek meg kell érteniük a Zgenerációt, de különösképpen az Y-t, mivel õk állnak a munkába állás küszöbén. Ütközési pontok egészen biztosan vannak ezek között a generációk között, hiszen a baby boomerekre a tekintélyelvûség, mély szakmai tudásigény jellemzõ, s azt várják el, hogy az ideális munkavállaló magas motiváltsággal, felkészültséggel rendelkezzen. Márpedig ma az egyetemi padokban ülõ generáció a tekintélyt nem igazán tiszteli. S míg az Y-generációnál kevésbé gond a virtuális identitás megjelenése, ha továbblépünk, a Z-generáció tagjainak esetében komolyan számolni kell majd olyan problémákkal, amik korábban alig voltak: õk gyakorlatilag a net világában élnek, gyakorta ott identifikálódnak, így van egy valódi és egy virtuális énjük, és a kettõ között pedig komoly énkép-eltérés van, ami eleve meghozza a maga problémáit szorongás és stresszhelyzet vonatkozásában. A generációs helyzet alakulásának tényezõje a család. A családi szocializáció szerepe jelentõs, a munkahelyi szocializáció ennek függvényében is zajlik. Az Y- és a Z-generáció között van nagy szakadék? Nincs. A generációs vonásokat nem úgy kell kezelni, hogy ezek szigorúan egymás után jelennek meg; nagyon komoly átfedések vannak. A család és azon belül látott modellek szerepe meghatározó. Ami a két egymást követõ generáció viszonyánál még érdekesebb, az az, hogy ugyanazok a generációkra jellemzõ archetípusok térnek vissza idõrõl idõre – vagyis a nagyszülõk, dédszülõk és az unokák egymást lényegesen egyszerûbben értik és megértik, mint közvetlenül a szülõ és a gyerek, mert archetípus szempontjából több az azonosság. Magyarország idõsödõ társadalom. Ez milyen hatással van a kooperációra? A Z-generáció a legkisebb számú generáció, ráadásul nem túl érdekérvényesítõk. Ha arról az oldalról közelítjük ezt a problémát, hogy kinek kell nagyobb toleranciát mutatnia, akkor a személyes véleményem szerint az idõsebb korosztálynak. Sokkal elfogadóbbnak kell lenni, sokkal nagyobb türelemmel és odafigyeléssel kell viseltetni irántuk. Az elfogadás lenne a legfõbb attitûd az idõsebb generáció részérõl, nem az elítélés.

17

PTE ALUMNI MAGAZIN


Szerszámosláda munkásoknak Végzetteknek állítottunk össze néhány olyan hasznos dolgot, amiket akkor sem árt észben tartani, ha az oklevél kézhezvételekor már állásuk is van.

Fejvadászat A fejvadászat olyan szolgáltatás, melynek során egy betöltetlen állásra a jelöltet nem hirdetés, hanem közvetlen keresés során választják ki. A fejvadász cég munkatársa, a tanácsadó direkt megkeresés és ajánlás útján jut el az optimális pályázóhoz, és egyenesen neki kínálja fel az álláslehetõséget. Az álláskeresõk többségének sajnos nem jut eszébe az, hogy egy fejvadászcégnél is regisztráljon, pedig hosszú távon és szakmailag is megfelelõ helyeken tudnak így sáfárkodni az illetõ tehetségével.

Hálózati kulcs Az álláskereséshez nagyon hasznos, ha mások is tudnak arról, ha valaki munkát keres: nem kell ezt feltétlen a Facebookon világgá kürtölni, de érdemes olyan ismerõseinket megkeresni, akik hasonló területen dolgoznak, ahol mi magunk is szeretnénk. Létezik továbbá egy kifejezetten szakmai kötelékekre, kapcsolatépítésre és munkaerõ-toborzásra specializálódott hálózat, a LinkedIn. Több mint 120 ezer magyar felhasználója, világszinten pedig több mint 100 millió tagja van. A netes álláskeresési tanácsadók szerint ez a platform ad majd új irányt a vállalatok szakemberekért folytatott harcának.

Fontos apróságok Munkába állás elõtt nem árt tájékozódni azokról a dolgokról, amiket ugyan jó esetben a kiválasztási folyamat alatt nem felejtünk el, ám jobb az elsõ napokat úgy kezdeni, hogy tisztában vagyunk velük! Ha próbaidõre vettek fel, érdemes odafigyelni, hogy ebbõl még mennyi van vissza. Jobb, ha tisztában vagyunk azzal, mikor és mennyi ideig ildomos szabadságra menni, ezt ugyanis illik elõre egyeztetni a munkáltatóval. A fizetési papíron ellenõrizzük le, hogy minden megígért bérpótlékot megkaptunk-e. Ha hosszú távon nem jönne be az állás, nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi a felmondási idõ és mennyi végkielégítéssel számolhatunk.

Start kártya Azok a pályakezdõk jogosultak rá, akik még nem töltötték be a 25., illetve felsõfokú végzettség esetén a 30. életévüket, és elsõ alkalommal létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. A Start kártya segítheti a pályakezdõt az elhelyezkedésben, mert a kártya tulajdonosát foglalkoztatót járulékfizetési kedvezmény illeti meg, így a munkáltatónak a munkabért terhelõ költségei csökkennek. Konkrét munkaajánlat esetén érdemes kiváltani – de mindenképpen még a munkába állás elõtt – a területileg illetékes adóhatóságnál.

Külföld Ha 3 hónapnál többet tölt valaki egy másik EU-s országban, regisztrálni kell a helyi okmányirodában, vagy a rendõrségen. Alapesetben az EU egy tagállamában lehet társadalombiztosításunk, ami azt jelenti, hogy huzamosabb külföldön tartózkodás esetén passzívvá kell tenni a magyar TB-számot – ehhez van egy bejelentõlap is, amit az OEP felé kell eljuttatni. Ezt akkor tudja kitölteni a munkavállaló, ha külföldön már bejelentkezett az ottani társadalombiztosítási rendszerbe. Ha ideiglenesen tartózkodtunk külföldön, de ott pénzt kerestünk, akkor adóznunk Magyarországon kell. Ha viszont huzamosabb ideig egy másik EU-s országban dolgozunk, akkor a fogadó országban kell adót fizetnünk. EU-s állampolgárként ugyanolyan feltételek és ugyanolyan foglalkoztatási eljárások vonatkoznak ránk is, mint az adott ország lakóira.

18

PTE ALUMNI MAGAZIN


TECHNOLÓGIA

A lap,adatokhoz Ha valaki befejezi a tanulmányait az egyetemen, akkor meddig tarthatnak meg róla adatokat, illetve bepillantást nyerhet-e ezekbe? A hallgatói adatok tárolásának szabályait és általában az adatkezelésre vonatkozó szabályokat törvény rendezi. A felsõoktatásról szóló törvénynek van egy olyan fejezete és melléklete, ami kifejezetten errõl a kérdésrõl szól, és az megállapítja az adatok megõrzésének idejét is, ami meglepõen hosszú idõtartam: a hallgatói jogviszony megszûnésétõl számított 80 év. Ez abban az esetben érthetõ lehet, ha hosszú évek után kérdésessé válik, hogy valakinek tényleg van-e valamilyen végzettsége vagy nincs, s lehet, hogy magának az érintettnek érdekében áll, hogy igazolhassa ezt. Ami érdekesség, hogy a törvény nem differenciál, tehát az összes olyan adatot, amit a hallgatóról kezelünk, ilyen hosszú ideig tárolni lehet. Természetesen az adatvédelmi szabályozás biztosítja az érintetteknek a betekintés jogát, illetve emellett a tájékoztatáshoz való jogot is, vagyis megtudhatja, hogy egészen pontosan ki és milyen célból kezeli ezeket az adatokat, kiknek továbbították, illetve kérheti azok helyesbítését.

Interjú dr. Szõke Gergely Lászlóval, a PTE belsõ adatvédelmi felelõsével.

Mik lehetnek ezek az adatok? Ha egyszer írtam egy nagyon megalázó eredményû ZH-t, az 80 évre megõrzõdik? A törvény elég pontosnak látszóan felsorolja azokat az adatköröket, amiket a felsõoktatási intézmény nyilvántart egy-egy hallgatóról. Mégsem teljesen pontos, hiszen van egy-két általánosabb kategória, amit nem is lehet pontosabban meghatározni. Ilyen például a „hallgató tanulmányainak értékelése, vizsgaadatok” vagy a még kevésbé pontos „hallgatói jogviszonyból adódó jogok és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok”. Ezek nyilván az aktív hallgatói jogviszony alatt szükségesek, ezek alapján lehet jegyet adni, majd diplomát kiállítani. Viszont a késõbbi megõrzéssel kapcsolatban nem differenciál semmit a jogszabály, vagyis azt mondja, hogy a teljes adathalmaz, ami a hallgatói jogviszony alatt megvan, az a jogszabály alapján megõrizhetõ. Ugyanakkor belsõ selejtezési szabályok árnyalják ezt a képet; egy jól/rosszul sikerült ZH-t biztosan nem õriz az egyetem 80 évig.

19

PTE ALUMNI MAGAZIN


TECHNOLÓGIA

„Az esetek többségében ezek ártatlan adatkéréseknek tûnnek, de elõfordulhatnak olyan esetek, amikor a kiadott adat valakinek kényelmetlen vagy kellemetlen, s a törvény megvédi az ilyen helyzetektõl.”

Milyen feltételekkel adhatók ki, illetve kiadhatók-e egyáltalán a rám vonatkozó adatok? Mondjuk egy cég, ahová állásra jelentkezem, elkérheti? Szerencsére a jogszabály itt is elég pontos fogódzókat ad ezzel kapcsolatban: pontosan meghatározza, mely szerveknek lehet kiadni a törvény alapján a hallgatói adatokat. Ezek az állam- és közigazgatás szervei, a rendõrség, ügyészség, bûnüldözõ szervek, bíróság. A leendõ munkahely ezek között nem szerepel. Ez azt jelenti, hogy a törvényben nem felsorolt szervezeteknek ezeket az adatokat csak a hallgató hozzájárulásával lehet továbbítani. Nyugat-Európában például nagy hagyományai vannak annak, hogy az állásra jelentkezõket külsõ cégekkel informálják le, ellenõrzik, hogy a jelölt által megadott adatok valósak-e. Az általános eljárás mégis az, hogy a jelentkezõ hozzájárulását kérik ehhez. A probléma akkor jelentkezik, amikor ezt elmulasztja az adott szervezet, és az egyetemhez érkezik egy adatkérés, mondjuk a jelentkezõ diplomáját kell igazolni. Ez látszólag ártatlannak tûnik, ugyanakkor komoly dilemmát vet fel: egyrészt az egyetem jogszerûtlenül jár el, ha az érintett hozzájárulása nélkül ezt kiadja, másrészt viszont tudjuk, hogy éppen a hallgatót, akinek a személyes adatait próbáljuk védeni, hozhatjuk ezzel kellemetlen helyzetbe, hiszen könnyen lehet, hogy ezen múlik, hogy megkapja-e az állást, amiért folyamodott. Ilyenkor az egyetemnek az a lehetõsége még mindig megvan, hogy – ha vélelmezhetõ, hogy ez volt hallgatójának az érdeke is – õ maga próbálja beszerezni a hozzájárulást.

20

PTE ALUMNI MAGAZIN


TECHNOLÓGIA Ha kíváncsi vagyok valakinek az eredményeire vagy a csoporttársaimat szeretném elérni, akkor az ilyen adatokat kikérhetem? Kérni lehet, de az egyetem jogszerûen nem adhatja ki. Ez akár egy évfolyamtalálkozó megszervezését is nehézzé teheti, de az érintettek hozzájárulása nélkül az egyetem nem jogosult ezeket az adatokat valamelyik csoporttársnak csak úgy kiadni. Az esetek többségében ezek ártatlan adatkéréseknek tûnnek, de elõfordulhatnak olyan esetek, amikor a kiadott adat valakinek kényelmetlen vagy kellemetlen, s a törvény megvédi az ilyen helyzetektõl. Említetted, hogy pontosíttatni lehet az adatokat. Töröltetni lehet? Az adatvédelmi szabályok szerint azon adatoknak, melyeket törvény alapján kezel egy szervezet, nem lehet kérni a törlését. Ha nem ilyen adatokra vagyok kíváncsi, hanem mondjuk volt egy levelezésem, amit egy kari levelezõlistán vagy szolgáltatásban végeztem, akkor mondhatom-e azt, hogy azokat töröljék? Elvileg igen. Ha az adatkezelés nem a jogszabályon alapul, és nem a tanulmányi elõmenetelhez kötõdik, akkor lehet kérni annak törlését. De amennyiben például egy levelezõrendszerben tett levélváltásnak van relevanciája a

21

PTE ALUMNI MAGAZIN

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Postacím: 1530 Budapest, Pf.: 5. Cím: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/c Telefon: (1) 391-1400 Fax: (1) 391-1410 Email: ugyfelszolgalat@naih.hu URL: http://naih.hu


TECHNOLÓGIA tanulmányi elõmenetelt tekintve, vagy valami miatt fontos, hogy nyoma legyen, mert például amiatt módosítottak egy jegyet vagy bármilyen tanulmányi következménye lett, akkor a törvény alapján meg kell õrizni. Ha az ember az egyetemen belül van, akkor könnyû dolga van, mert hozzád lehet fordulni adatvédelmi ügyekben. A végzettek hová fordulhatnak, ha úgy érzik, visszaélnek az adataikkal? Az adatvédelemnek viszonylag jól mûködõ felügyeleti rendszere van. Sokáig az adatvédelmi biztos látta el ezt a feladatot, 2012. január 1-jétõl azonban egy új hatóság jött létre, a Nemzeti Adatvédelmi és információszabadság Hatóság (NAIH). Bárki fordulhat hozzájuk, ha úgy érzi, hogy a személyes adataival kapcsolatban jogsérelem következett be, vagy annak közvetlen veszélye fennáll. A NAIH ingyenesen kivizsgálja az esetet, és például állásfoglalást ad ki, de adott esetben bírságot is kiszabhat. Ha a jogellenes adatkezelés kárt okozott a panaszosnak, akkor akár bírósághoz is fordulhat, kártérítést, illetve az új polgári jogi szabályok szerint sérelemdíjat is követelhet. A NAIH-nak és korábban az adatvédelmi biztosnak is igen gazdag joggyakorlata van, az állampolgárok elég gyakran fordultak és fordulnak hozzájuk a legkülönbözõbb ügyekben. A bírósági perek száma minimális, igazán emlékezetes bírósági esetet nem tudnék mondani, ami a személyes adatokkal kapcsolatos kártérítés kapcsán merült fel. Mikre ügyeljünk, milyen adatainkat ne adjunk meg? Vannak bizonyos különösen érzékeny, ún. szenzitív adatok. A törvényben is van egy ún. különleges adat kategória, amelyet a jog fokozottabb védelemben részesít, ennek körét fel is sorolja: a faji eredetre, nemzetiséghez tartozásra, politikai véleményre, pártállásra,

vallásos/világnézeti meggyõzõdésre, érdek-képviseleti, szervezeti tagságra, szexuális életre, egészségi állapotra, kóros szenvedélyre vonatkozó adat, és a bûnügyi személyes adat. A gyakorlatban ezek közül van olyan, amit az érintettek nem feltétlen kezelnek érzékeny adatként, míg más, fokozott védettséget nem élvezõ információkat – mint például a jövedelemi viszonyokat érintõket – õ maga érzékenyebbnek tekint. Elvileg ezeket a törvényben felsorolt különleges adatokat szigorúbb feltételek mellett lehet kezelni (például a hozzájárulásnak mindenképpen írásbelinek kell lennie), de ezek a szigorúbb feltételek a gyakorlatban sokszor nem érvényesülnek. Amire érdemes figyelni, az az ún. célhoz kötöttség elve, ami kimondja, hogy csak olyan adat kezelhetõ, amely valamely cél eléréséhez szükséges. A gyakorlatban gyakran elõfordul, hogy egy-egy kérdõív ezen túlmegy, és olyan adatokat is bekér, amin nem nagyon látszik elsõre, hogy miért is kell az adott szervezetnek éppen az adott információ. Tegyük fel, hogy külföldi munkavállalással vagy egy ösztöndíjjal startolok? Adatvédelmi szempontból hogyan változik a helyzetem? Az európai adatvédelem jól harmonizált jogterület, kisebb-nagyobb különbségektõl eltekintve egységes védettségi szintet garantál minden EU-tagállam. Európán túl árnyaltabb a kép: vannak országok, amelyeknek a védelmét az EU elfogadja ún. megfelelõ szintû védelemnek, ezekben az államokba többé-kevésbé az európaihoz hasonló színvonalú adatvédelemben részesülhetnek az érintettek. Más országok esetén, ahol ez a védelem nem áll fenn, a hazai jogszabályi keret annyit tehet, hogy szûk körre szabja az adattovábbítást. Ilyen esetben az érintettnek számolnia kell vele, hogy ami a saját államában megilleti, az ott nem feltétlenül fogja.

22

PTE ALUMNI MAGAZIN


Virtuális

köldökzsinór

Nem szakad el, hacsak nem akarod: akkor is kötõdni lehet az egyetemhez, ha már befejezted. Az Alumni Irodán és a Pécsi Diplomások Körének rendezvényein és szolgáltatásain túl online is nyomon lehet követni a Pécsi Tudományegyetemen történõ dolgokat. Az Alumni Iroda rendszeresen küld ki egy ún. Alumni hírlevelet, amire, ha valaki feliratkozik, a legfontosabb olyan események összefoglalóját kapja a postafiókjába, amik õt végzettként érinthetik. A PTE-nek 2014 tavaszán újult meg a weboldala, amirõl a tanszékek is elérhetõk. Vannak olyan konferenciák, diplomaosztók és ünnepségek, amiket lehet követni élõben távolról is: az Universitas Televízió stábja készíti ezeket az anyagokat, s a PTE központi weboldalán napokkal az adott esemény elõtt kommunikálják a linket. Ha összefoglalókat olvasnál, ott az UnivPécs egyetemi hírlap weboldala, s magát a kéthetente megjelenõ újságot sem lehetetlen megszerezni. Az UnivTV mûsorainak is megvan a maga Youtube-csatonája, így akár az öszszes híradót és beszélgetést nyomon lehet követni. A Facebookon is fent van az egyetem, itt érdemes akár tanszékekre vagy egy-egy szakhoz kötõdõ csoportra is rákeresni, hiszen vannak olyan területek, amiken a már végzetteknek külön Facebook-csoportot tartanak fent. A kötõdés virtuális õssejtje viszont maga az EHA-kód és a hozzá tartozó ETR-es jelszó, mint a kapcsolat és a megújulás záloga. Ez nem szûnik meg a végzés után, ami azt jelenti, hogy ha rászánjuk magunkat arra, hogy újra a padsorokba üljünk és továbbképezzük magunkat, bármikor ugyanarról a pontról folytathatjuk tanulmányainkat, ahol abbahagytuk – az EHA-kódunk biztosan ugyanaz marad. Úgyhogy az EHA-kódot és az ETR-es jelszót nem árt nem elfelejteni.


KÖZÖSSÉG

Alumni közösség Nagyváradon Úgy tûnik, egyre több felsõoktatási intézmény törekszik arra, hogy a már végzett hallgatók számára közösségi teret teremtsen, ahová azok visszajárhatnak, akár a szabadidejüket kellemesen eltölteni, akár az élethosszig való tanulás örömét megélni és képzõdni. Így van ez a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is. Románia elsõ akkreditált magyar nyelvû egyetemeként küldetésének is tekinti, hogy az egyetem falain belül lehetõvé tegye végzettjei számára a szakmai és személyes kapcsolatok ápolását és fejlesztését a diplomaosztó után is. Annak érdekében, hogy az Alumni közösség szervezésének terén tapasztalatot szerezzek, a Pécsi Tudományegyetem Alumni Irodájában töltöttem egy hetet és ezt az Erasmus Mobilitási program adminisztratív dolgozóknak szóló pályázata tette lehetõvé.

A pécsi Alumnisok között töltött egy hét sokat segített abban, hogy letisztuljon bennem az a kép, mi is a feladata egy Alumni Irodának. Milyen programokat kell nyújtania és mire kell odafigyelnie annak, aki a már végzett hallgatók bizalmát szeretné kiérdemelni! Szeretném elérni, hogy nálunk is olyan szépen gördülékenyen mûködjön az alumni program, mint Pécsen! Az ott töltött idõ alatt az információ és tapasztalatcserén még a napi ügyvitelbe is belekóstolhattam apró feladatokon keresztül. Ez a szakmai kirándulás nem csak az egyéni tapasztalatszerzés miatt fontos, hanem ez által intézményi szinten is még könnyebbé vált a kapcsolódási lehetõség a két egyetem között. Szakács Zsuzsánna, Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad


KÖZÖSSÉG

Kapcsolatban maradni Interjú Révész Györggyel, a PTE BTK Pszichológiai Intézet intézetigazgató-helyettesével Hogyan és mi módon kötõdhet egy végzõs az egyetemhez és az évfolyamtársaihoz? Sokféleképpen. Mert az elsõ szint valószínûleg valami olyasmi, hogy befejezi az alapképzését, és utána valamilyen szakképzésre, mesterképzésre vagy doktori képzésre jön. A mi szakmánkban még ezek után is találkozunk velük, hiszen vannak kötelezõ továbbképzések, ahol kreditpontokat lehet gyûjtögetni. A pszichológia és más segítõ szakma sem magányos mûfaj, szupervízió nélkül nem lehet dolgozni, vagyis a társas beágyazottság egyfelõl egy saját szükséglet, másrészt pedig szakmai elõírás. Ilyen téren lehet azt mondani, hogy ez a szimbolikus, vagy nagyon is konkrét köldökzsinór talán sosem szakad el. Ami a csoporton belüli kapcsolatok hosszú távú megtartását illeti, arra csak anekdotikus ismereteim vannak, viszont ezek nagyon jó hangulatúak: a végzett hallgatóink idõrõl idõre

„önindította aktivitásokat” kezdeményeznek, magyarul bulikat szerveznek. Ezek, bár szakmai alapokon szervezõdnek, mégis informális kapcsolatok. Egyikük valami olyasmirõl számolt be, hogy az ilyen évrõl évre való összejöveteleknek amellett, hogy frissítik a kapcsolatot és újabb élményekkel gazdagítják egymást, van egy másik motivációja is, mégpedig ifjúnak maradni. Akinek egyetemista korában szoros és jól mûködõ kapcsolatai voltak, az meg fogja tartani ezt a késõbbiekben. Igaz ez akkor is, ha mondjuk, családot alapít, és idõlegesen más feladatok fontosabbá válnak. Az ember társas lény, s attól függetlenül, hogy mi a szakmája, a kapcsolatok a legfontosabbak. Ma már nem mûködik az, hogy az ember szinte remeteként él, fõleg nem egy egyetemen. Az egyetem az ember legcsodálatosabb éveirõl szól, szakmai fejlõdésében és személyiségfejlõdésében is meghatározó. Az el-

27

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

„A barátság nem haverkodás, sokkal intimebb és szorosabb kapcsolat.”

sõ igazi, nagy, talán egész életre szóló szerelmek helye mégiscsak az egyetem. Ez az az életkor, amire az ember a legszívesebben emlékszik vissza. Nagy szavaknak tûnhet, de nem baj az, mert tényleg igaz: a pszichológiai értelemben vett létezés eszmélése az egyetem. Akkor kezd olyan módon identikussá válni évrõl évre egyre jobban, beleágyazódva, belegyökerezve abba a tudományba, amit aztán feltehetõleg hosszú éveken keresztül folytat – de akkor is így van, ha alkalmasint idõvel vált vagy a saját szakmájában képezi tovább magát. Izgalmas dolog látni, milyen gyermeki örömmel jönnek újra hozzánk tanulni a volt hallgatók, mennyire kötõdnek az alma materhez. A generációk között van különbség a kapcsolattartást tekintve? Szerintem ez nem generációkhoz kötött. Azok az emberek, akik rengeteg sok közös szépet és jót, és közös nehézséget, élményeket éltek át az egyetemi évek alatt, tartani fogják a kapcsolatot, akármilyen generációba tartoznak, akármikor születtek is. Ezek a közös évek nem múlnak el nyomtalanul, a szónak nem az eredeti értelmében, de mégiscsak imprintáló, bevésõdõ élmény ez, és emiatt fogják is keresni a találkozásra az alkalmat.

Nem egyszer lehet a mi folyosóinkon is látni nagy egymásra találásokat, amikor például szakképzésre visszatérnek hallgatóink, és örülnek, hogy újra látják egymást. Persze mi, tanárok is örülünk, hiszen számunkra is fontosak, az ember mégiscsak úgy éli meg, hogy a „mi gyerekünk”. Persze annak, hogy valaki folyamatosan képezi magát, lehet egy rejtett motívuma is: így tud minél hosszabb ideig „gyerek maradni” a szó, jó értelmében véve is önfeledt, „felelõsségmentes”világban marad. Van a barátságoknak valamiféle dinamikája? Megfakulhatnak vagy megszürkülhetnek, de nem múlnak el. Az bizonyára nehezíti ezeknek az élénkebb érzelmi színezetû fenntartását, ha a barátok fizikailag távol vannak egymástól – mondjuk, valaki hazaköltözik a tanulmányai befejezése után az ország másik végébe. Pontosan ennek áthidalására valók az éves bulik. Azt gondolom, a barátságok nem maguktól mûködnek, azokért dolgozni kell. Mindkét félnek. A szó szoros értelmében is. Mert az, hogy „De jó lenne!”, meg „Miért nem hívsz?” – az nem elég. Nem beszélve arról, hogy ma már olyan kapcsolattartási

28

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG eszközök állnak rendelkezésünkre, amik akár napi kapcsolatot tehetnek lehetõvé a fizikai távolság ellenére is. Ez mind arról az igényrõl szól, hogy miközben egy individualista és egoista világban élünk, az emberek végtelenül magányosak, és kapcsolatokra vágynak. Az már más kérdés, hogy ahelyett, hogy ezeket valamilyen személyes formában élnék ki, a Facebookon és mindenféle fórumokra csatlakozva csetelnek egymással. A számítógépek világa ad egy félig-meddig pótlehetõséget arra, hogy személyes kapcsolataink megmaradjanak, bár megjegyezem, ez azért nem ugyanaz, mint amikor beülünk valahová, iszunk egy kávét és beszélgetünk – ez utóbbira kétség kívül kevesebb idõ van. Tenni és dolgozni kell azon, hogy a barátságok megmaradjanak, különben mindkét fél csak áhítozik vagy ágál, hogy miért nem folytatódik. Persze egy igaz barátsághoz odafigyelés kell, mert abból nem lehet bármikor kilépni. Miért nem lehet pótolni ezt a nettel? A személyes élményt nem lehet pótolni; azokat a pillantásokat, vagy a közös élmények intenzív megélését – feltételezik a személyes kapcsolatok. Nem megy másképpen. És

látja, olyan dolgokat pakolnak meg posztolnak a emberek a közösségi hálóra, amiket sok esetben egyszerûen nem is lenne szabad felrakni. Az egyik oldalon ott van a szelfi, mint túlzott kitárulkozás, a másik oldalon pedig ez éppen a személyes kapcsolatok hiányát, az azok iránti sóvárgást jelenítik meg. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok és a gyerekek esetében ez még veszélyes is lehet, mert a feltöltött képekkel vissza is lehet élni – nagyobb kontrollra lenne szükség. Mit ért azalatt, hogy dolgozni kell rajta? Tenni kell érte sokat, odafigyelni a másikra, érdeklõdni kell és idõt szakítani minderre. Nem csak arról szól, hogy a saját lekötetlen érzelmi vegyértékeimmel matatok a világban. A barátság nem haverkodás, sokkal intimebb és szorosabb kapcsolat. Igazi jó barátságok akkor is megmaradnak lélekben, ha fizikailag kevésbé valósulnak meg. Ha csak a saját élményeimbõl indulok ki: van olyan általános iskolai barátom, akivel hiába kopnak a közös élmények és hiába nem találkoztunk évtizedek óta, biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény lenne, ha újra találkoznánk, az a néhány tíz év semmivé válna, és ott folytatnánk, ahol abbahagytuk.


KÖZÖSSÉG Élményeim a Pécsi Tudományegyetem

Povilas Verbyla a nevem és Litvániából érkeztem Pécsre. A kevés európai sportegyetem egyikén dolgozom és egy olyan egységet vezetek, amely az alumni klubokért, a karrier-központért és számos kurzusért felel. Az ERASMUS keretében lehetõségem nyílt arra, hogy partneregyetemeket látogassak meg, és nagyon örültem, hogy a Pécsi Tudományegyetem is szerepelt a listán. Úgy láttam, hogy itt hagyománya van a felnõttképzésnek, az alumni mozgalomnak és a diákok karrier tanácsadói rendszere is nagyszerû. Nem volt más dolgom, mint útra kelni! Nagyon élveztem a Pécsett töltött idõt. Az egy hét alatt találkoztam minden olyan kollégával, akinek munkája nagyon érdekelt. A mi alumni klubunk még csak most teszi meg az elsõ lépéseket és lenyûgözött, hogy a Pécsi Tudományegyetemen már több mint 14000 tag van! A karrier iroda munkáját is nagyon érdekes volt látni, különösen, hogy voltaképpen egy kávézóban mûködnek, ami számomra nagyon meglepõ volt. Mi a Litván Sport Egyetemen minden új ötletet örömmel fogadunk, ezért saját tapasztalataimat is megosztottam a pécsi kollégákkal, remélem, hasznukra vált, tanulhattak belõle. A felnõttképzési karon (FEEK) is jártam, hiszen mi Litvániában felnõtteket is képzünk, így kíváncsi voltam, hogy itt milyen rendszerben mûködik ez. Persze a munkafolyamatok eltérõek, mégis sokat tanultam az itt tapasztalatokból. Igazán nagy köszönet illet mindenkit, akivel találkoztam, és aki megosztotta velem gondolatait. Remélem, e kapcsolatok nem tûnnek el és még találkozhatunk a jövõben! Povilas Verbyla Lithuania Sports University Head of Carrier and Competence Development Center

30

PTE ALUMNI MAGAZIN


Jól viselkedni elõny Az Alumni Akadémia keretében Sélei Annamária, a HRessence ügyvezetõ igazgatója tartott tréninget a jelentkezõknek 2014 májusában.


Mi a protokoll, és miért fontos? Voltaképpen egy olyan szabályrendszer, mely gyakorlati keretrendszert ad a viselkedéshez, s ez kultúránként más és más. Szituációfüggõ, de komoly hátrányt is jelenthet, ha valaki nincs tisztában a protokolláris szabályokkal. Hogy csak egy példát mondjak: egy elegáns díjátadón jártam, ahol magas szintû vezetõk voltak jelen, a kisebb vállalatok képviselõi viszont elõfordult, hogy oda nem illõen viselkedtek, és zavarban voltak, nem csak azért, mert például beszédet kellett mondaniuk, hanem azért is, mert nem voltak tisztában azzal, mikor kit szólíthatnak meg. Amin elsõ pillanatban óhatatlanul látszanak a hiányosságok, az a megjelenés. Mennyire közelednek egymáshoz a különbözõ országok szabályai a mai, globalizált világban? Mindenképpen van közeledés a nemzetközi protokoll tekintetében, de inkább az elfogadásban látok különbséget. Országon belül tartják magukat az adott szokásrendszerben kialakult brit, osztrák vagy éppen magyar szabályokhoz, de nyitottabbá váltak más országok protokolláris szabályaira. Az, hogy más nemzetek etikettjébõl elemeket vennének át, jóval ritkább, hiszen évtizedek óta kialakult szabályokról beszélünk. Mennyire tanulható mindez? Ha valaki elolvas egy jó protokollról szóló könyvet, abból sok mindent megtanulhat, amit hasznosíthat a késõbbiekben. Ugyanakkor az, hogyan tudja mindezt alkalmazni is, nagyban függ attól, milyen gyakran fordul meg ilyen közegben. Nyilván egy multinacionális cégnél gyakrabban nyílik mód arra, hogy a protokollról tanultakat alkalmazhassuk, s az illetõ látja a többi kollégát is, kap visszajelzéseket. Aki a kis- és középvállalkozások szektorában dolgozik, nehezebben tanulhatja meg a gyakorlati részt, hiszen nincs visszacsatolás, vagy nem lát másokat. Esetükben az is problémát szokott jelenteni, hogy egy multinacionális céghez kell elmenniük tárgyalni – vagy éppen nekik kell fogadniuk egy nagyobb partnert. Ilyenkor azért hasznos a szükséges elemeket a találkozók elõtt egy tréningen átbeszélni. Nyilván nem velünk született tudásról van szó. Egy-egy rangosabb esemény, állófogadás, vagy egy bál kapcsán nem csak olyan kérdések merülhetnek fel, hogy milyen ruhát illik felvenni, hanem az is, hogyan viselkedjenek, vagy éppen az, hogyan illik étkezni – utóbbi egyébként kevésbé szokott gondot okozni. Az a tapasztalatom, hogy arra szinte egyáltalán nem figyelnek a cégek, hogy hogyan ültetik le a tárgyalópartnert, mert ebben sokszor a tárgyaló már adott berendezése dönt, amit viszont elõzetesen nem hangoltak össze a protokollal. Pedig itt is fontos, hogy kellõ távolságban üljenek le egymással tárgyalni a felek. Az esetek döntõ többségében egy kis odafigyeléssel ezeket át lehet hidalni, meg lehet oldani. Hogyan viszonyulnak a különbözõ cégek a protokollhoz? Trend startup-okról beszélni, náluk például mi a helyzet? Mivel többnyire fiatalok kezdenek ilyen típusú vállalkozásba, esetükben kevésbé jelent gondot a protokoll. Egyrészt valószí-

Alumni Akadémia A magabiztossághoz járul hozzá az Alumni Akadémia, ugyanis a programokon résztvevõk olyan készségeket és képességeket sajátíthatnak el, melyek a mindennapi élet és a karrierépítés során segíthetik a végzetteket. Korábban a protokolltól kezdve a kulturált borfogyasztáson keresztül a sikeres idõmenedzselésig széles tematikát ismerhettek meg a jelentkezõk. Ezek az események általában gyakorlatorientált tréningek, melyek egy-másfél napos elfoglaltságot igényelnek. Az Alumni Akadémia a 2014/15-ös tanév õszi félévében Karrier-coaching kurzust indít majd, azt megelõzõen Sélei Annamária (képünkön) tartott tréninget 2014 májusában. Részletek és info: www.alumni.pte.hu

nûbb, hogy tanultak már róla valamelyik felsõoktatási intézményben, s emiatt eleve tájékozottabbak. De olyan is van köztük, aki olyan imidzset alakít ki és vállal fel, ami teljesen összhangban áll azzal, amivel foglalkoznak, és így hiteles a megjelenésük. Lehet, hogy ez nem teljesen felel meg a protokollnak, de nem lehet neveletlennek nevezni. Az már más kérdés, hogy van, aki ezt is túlzásba viszi. A magyarországi nagyvállalatok kezdik felvenni a lépést, részükrõl nagy az igény a protokoll tréningekre. Korábban inkább a diplomáciai protokoll volt kötelezõ, a banki szférában dolgozók vagy a vezetõk kaptak ilyen képzést, ma viszont eleve vagy külföldi a tulajdonosi kör, vagy erõteljesen nyitnak a külföldi piacok felé, s ezért van rá szükségük. A kis- és középvállalatoknál viszont olyan, mintha egyes cégeknél megállt volna az idõ. Volt olyan ügyfelem, akit más, de ugyanebben a szektorban dolgozókkal együtt töltött üzleti reggelik sora döbbentett rá arra, hogy cégtulajdonosként nem a famer-pulcsi kombináció a megfelelõ viselet, hanem más a dresszkód. A protokoll alapja az, hogy mutassuk ki a mások iránti tiszteletünket. Egy állásinterjún például lehet valaki intelligens, okos, lehetnek nagyon konstruktív javaslatai és talpraesett válaszai, de egy kinyúlt pulcsi vagy farmer üzenete az, hogy nem adja meg a kellõ tiszteletet.

33

PTE ALUMNI MAGAZIN


Ezeregy meseszép pillanat… A társadalmi felelõsségvállalás állt a központjában annak a rendezvénysorozatnak, amelyet a PTE indított útjára 2013 szeptemberében. A nyolc hónapot felölelõ Meseszép… jótékonysági kampány fõ üzenete az volt, hogy a gyermekek lelki fejlõdését a családok sokkal nagyobb felelõsséggel kezeljék. Ehhez a kampányállomásokon a könyvbõl felolvasott meséket helyezték fókuszba, és kínálták a szülõknek, pedagógusoknak is eszközül, továbbá használt mesekönyveket is gyûjtöttek, amelyeket iskoláknak és óvodáknak ajánlottak fel. Többen önkéntesen is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így bõvült ki az eredetileg 22 kampányállomás

30-ra, a 39 mesekönyvgyûjtõ pont 45-re, a 14 híres mesélõ 17-re. A felolvasók között a Pécsi Tudományegyetem híres alumnusai is szerepeltek: többek között Szõllõsi Györgyi, Besenczi Árpád, Sors Tamás és Michelisz Norbert. A „CSAK EGY KÖNYV, MERT A MESE SZÉP!” címmel meghirdetett mesekönyvgyûjtõ akcióhoz az ország több pontjáról, többek között Gyõrbõl, Paksról, Budapestrõl, de az országhatáron túlról is érkezett felajánlás. A kampány végén 3500 mesekönyvet ajándékozhatnak a szervezõk a program során meglátogatott iskolák és óvodák gyermekeinek.


Badge tartó

450 Ft

Kapucnis pulóver Összecsukható esernyõ

6800 Ft

1300 Ft

Póló

1250 Ft

Konferenciatáska

2500 Ft


Karrier-coaching,

NEKED!


KÖZÖSSÉG A Diplomás Pályakövetési Rendszer eredményei alapján vált egyértelmûvé, hogy a hallgatók igényelnék a személyre szabott tanácsadást a karriertervezés kapcsán is. Mivel erre a coaching hatékony módszer, 2012 õszén meghirdettünk egy ilyen szolgáltatást, az Alumni keretén belül – tájékoztat Héráné Tóth Andrea, a PTE Marketing Osztály Stratégiai és Elemzõ Iroda vezetõje. Az elsõ hallgatókat Kuráth Gabriella és Héráné Tóth Andrea coacholta, majd ezt egy kurzussal is kiegészítették, melyet velük együtt Lakner Szilvia és Farkas Ferencné Kurucz Zsuzsanna vezetett. Eddig huszonkét hallgató vette igénybe a PTE új szolgáltatását, s mivel az igény láthatóan valós, a kezdeményezést folytatják. 2014 õszétõl ismét elindítják a Karrier-coaching kurzust (ezúttal Farkas Ferencné Kurucz Zsuzsanna, Gyarmatiné Bányai Edit, Héráné Tóth Andrea és Kuráth Gabriella vezetésével): hallgatók a campus kredit keretein belül vehetik fel, a már végzettek pedig a PTE Alumni weboldalán jelentkezhetnek. Egyéni coachingban a 2014/2015-ös tanév tavaszi félévben lesz lehetõség részt venni, hasonló feltételekkel. Sereg Rékát és Dobosi Ervint, a kurzuson részt vett hallgatókat, valamint Gödör Csengét és Kékesi Alexandrát, akik egyéni coaching folyamatban vettek részt kértük fel arra, jelezzenek vissza, számukra milyen volt a karrier-coaching.

Miben segített a kurzus illetve a coaching, mi változott ennek eredményeként? Sereg Réka: Új nézõpontokat kaptam a kurzus során, a mankók, amivel segítenek céljaim elérésben, gondolok itt a hétlépcsõs problémamenetre, a hiedelmekre, az értékek leírása és célok elérésére – az akciótervekre. Ezek mind olyan dolgok voltak, amelyekkel minden nap együtt élünk, de így kimondva nem jelenik meg, nem gondolkodunk el ezeken. Elég nehéz volt az elsõ gyakorlatok alkalmával kitölteni bizonyos feladatokat. A coaching beszélgetést külön kezelném, mert ott is új szemléletmódokra hívták fel a figyelmemet, de (kérdés formájában) nagyon sok pozitív megerõsítést kaptam, amire nagy szükségem volt. Ha jól belegondolok, minden tanár részérõl kaptam valamilyen támogatást, akár egy mosollyal, vagy egy nagyon jó mondattal. Kicsit másképp látom a világot, ha lehet ilyet mondani, pozitívabban szemlélõdöm. Dobosi Ervin: A kurzus elõadásainak segítségével jobban megismerhettem belsõ, õszinte önmagam. Nem azt, amit mások megnyerésére és elismerésére álarcként felvettem. Megmutatta az értékeimet, gyengeségeimet és erõsségeimet. Így elkezdhettem építeni belsõ önmagam, ami már nem dominánsan a külsõ környezettõl függ, hanem céljaimmal és értékeimmel van összhangban. Elismerem hibáim, jobban elfogadom önmagam és környezetemet, így korábbi irigység már kevésbé jelentkezik vagy tetten érhetõ és kezelhetõ. Határozottabb vagyok, ami nem csak konfliktuskezelésekben, hanem testtartásomon és külsõ megjelenésemen is látszódik.

„Nem mindig elég, ha csak sodródom azt árral, magamnak kell eveznem a céljaim felé!”

Kékesi Alexandra: Nagyon jól esett, hogy a közelmúltban és a jelenben fontosnak tartott problémáimat is megoszthattam az egyéni coaching folyamat során, mert ezek megértése elõrelendített. Sok dolog volt, ami érdekelt, de itt végre megtaláltam azt a célt, ami bár kibontakozóban volt, mégis kicsit rá kellett dolgozni a megszületésére. Emellett sok olyan dolgot tudtam meg magamról, olyan tulajdonságot ismertem fel, mely önbizalmat adott és értékelni tudtam úgy is, hogy elõtte talán számításba sem vettem. Gödör Csenge: Segített rendet tenni önmagamban, az értékeim, a céljaim között, megtalálni a belsõ célomat, amiért önátadással tudok küzdeni. Segített elfogadni ezt a belsõ célt. Mert ez elsõ lépésben nem álomcél. Hanem olyan, amitõl sírnom kellett. Segített elhinni, hogy érdemes ezer lépést megtennem, hogy a végén az álomcélt is elérjem. Segített, hogy higgyek abban, hogy elérhetem. Összességében ajánlanád-e más hallgatónak a coachingot, és ha igen, tapasztalataid alapján milyen ajánlást fogalmaznál meg? Kékesi Alexandra: Jó alap arra, hogy kibontakozzon az, ami igazán benned van! Segít olyan dolgokat is megvilágítani, amihez eddig nem volt merszed, vagy csak egyszerûen nem jutott eszedbe, hogy az igazán benned van. Sereg Réka: Csak magamról tudok beszélni: én úgy jöttem ide, hogy minden ilyen téma érdekel, karrier, pszichológia, az álláskereséssel kapcsolatosan, és próbálok minden kurzust felvenni, mert véleményem szerint ezek segíthetnek a késõbbi elhelyezkedésemben, önmagam megismerésében. Nekem konkrét céljaim voltak, ezért inkább azok elérési lehetõségeiben kellett a segítség. Feltétlenül ajánlom a coachingot, mert mindenkinek segített szerintem valamilyen formában. Ha másért nem is, de hetente egy jó óráért érdemes eljönni, mert nagyon pozitív légkörben zajlott az összes óra. Mindig jobb kedvem lett tõle. Dobosi Ervin: Nagyon ajánlanám! Egy ingyenes lehetõséget kaphatnak önmaguk menedzselésére. Pszichológiai törvényszerûségeken kívül nem szabályok, elméletek, filozófiák megtanulása, hanem önmagunk megismerése a cél. Ezek által – a hallgatók körében nagyon sokszor vágyott – pozitív önbecsülés és önbizalom kiépítésére kaphatnak eszközöket. Így álmokból lehetnek elérhetõ célok, sikerek hajkurászásából lehetnek izgalmas útkeresések és felismerés, hogy bennünk ezekhez az erõforrás már mind megvan, és emellett még más nagyon sok érték is!

38

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG Gödör Csenge: Jó szívvel ajánlom a coachingot bárkinek, aki szeretne egy kis segítséggel dolgozni magán, közelebb kerülni önmagához, megtalálni a helyét a világban, kiválasztani azt a tevékenységet, pályát, széles értelemben vett karriert, amiben a legtöbbet hozhatja ki magából, vagyis megvalósíthatja önmagát. Ez persze csak akkor mûködik, ha tényleg dolgozunk rajta. Ha valaki nem akar „megizzadni”, akkor semmiképpen sem javasolnám. Olyan ez, mint leadni a felesleges kilóinkat: lehet sporttal és plasztikai sebész segítségével. A coaching a „sportos” verzió. Kitartás kell, és türelem, de amit elérünk, az a miénk, és ezért feltehetõen tartós lesz. A nehéz perceinkben ott van a tréner, aki segít átlendülni az akadályon. A végén pedig elégedettnek érezhetjük magunkat: fontos dolgokat tettünk a saját boldogságunkért. Van-e valami, amit másként látsz most, mint a folyamat elején? Ha igen, akkor mi az? Kékesi Alexandra: Jobban értékelem magam, és érzem, hogy el lehet azt a célt érni, amihez eddig nem volt merszem. Sereg Réka: A céljaimat, hogy mindenképp el kell érnem õket, eddig is nagyon fontosak voltak, de csak lebegtek a szemem elõtt. A kurzus hatására rájöttem, hogy mindenképp meg kell próbálnom õket megvalósítani. Magamat is másként látom, pozitívabban, egy kis önbizalommal növelve. Dobosi Ervin: Önmagamat és eredményeimet már pozitívabban látom. Értékesnek látom a munkám és valós, jó tulajdonságaim.

„Így álmokból lehetnek elérhetõ célok, sikerek hajkurászásából lehetnek izgalmas útkeresések és felismerés, hogy bennünk ezekhez az erõforrás már mind megvan, és emellett még más nagyon sok érték is!” Hibáim mindig lesznek, ezt elfogadom, és a jobbítás szándéka mellett elvárom, hogy így is elfogadjanak, mert ezzel együtt vagyok teljes és egész. Gödör Csenge: Elsõsorban magamat látom máshogy. Pozitív irányban változott az énképem. Ezen kívül a világot és benne az én helyemet. A folyamat elején leginkább az volt az érzésem, hogy nincs helyem a világban, vagy legfeljebb csak a peremén. A folyamat végére már látok helyeket a világban, ahová pont beleilleszkedem. És nem csak ködképek vannak a helyekrõl, hanem pontosan körvonalazott területek. Ráadásul több is – még választhatok is; már nem érzem magam annyira a külsõ körülményekõl kényszerítettnek. Úgy látom, hogy sok mindent én irányítok az életemben, mert már látom, hogy mit tudok kontrollálni.

39

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG „Elõször megkerestük, hogy mitõl érzem jól magam, és aztán hogy milyen tevékenység fogja ezt megadni nekem.”

Volt-e, és ha igen, mi volt a legnagyobb felismerés, változás, élmény? Kékesi Alexandra: Az egész folyamat maga volt az élmény. Az, hogy a héten egyszer volt másfél óra, ami csak rólam szólt, amikor koncentrálhattam magamra és a gondolataimra. Már tisztában vagyok azzal, mit kell tennem ahhoz, hogy sose felejtsem el értékes vagyok, úgy mint bárki más. Sereg Réka: A pozitív és kellemes órák hangulata. Sajnos kevés ilyen óra van az egyetemen, ahol önmagunkra és környezetünkre fókuszálva tanulunk, mert elsajátítottunk olyan módszereket, amelyek mankóként bármikor segítségünkre lehetnek a továbbiakban. Magamról olyan dolgokat tudtam meg, amelyek számomra rejtve voltak, és kaptam olyan pozitív megerõsítést, amit sem a környezetem dicséretével, sem olvasással, sem eredményeimmel nem tudtam elhinni magamról. Dobosi Ervin: Tényleg elfogad a környezetem, amilyen valójában vagyok! Elismernek a látszat ellenére, talán jobban, mint én önmagam! Bennem a tulajdonságaim, képességeim nem annyira gyorsan változtak, de mégis hatalmas változást éreztem a hozzáállásom változása miatt, amit a környezetem is észrevett! Gödör Csenge: A legfontosabb felismerés a céljaim megfogalmazásával kapcsolatos volt. A coaching elõtt „külsõ” célokat akartam elérni, pl. hogy legyen munkahelyem, vagy hogy lediplomázzak, vagy azt, hogy megtaláljam a megfelelõ hivatást. A folyamat nagy felismerése és az azt követõ változás volt számomra, hogy „belsõ” célokat fogalmaztam meg. Azt, hogy milyen szeretnék lenni, mit szeretnék érezni, pl. magabiztosságot vagy kiegyensúlyozottságot, és azok a „külsõ” dolgok inkább eszközök ennek az elérésére. Tehát azt kell megkeresnem, hogy mit szeretnék érezni, milyen szeretnék lenni, és aztán azt, hogy milyen „külsõ” dolgokkal fogom tudni ezt megteremteni. Ez a sorrend volt az egyik, ami segített rendet tenni a céljaim között: elõször megkerestük, hogy mitõl érzem jól magam, és aztán hogy milyen tevékenység fogja ezt megadni nekem.

40

PTE ALUMNI MAGAZIN


Kertelés nélkül Innováció és kutatás Afrikában – a MonJardin! sztori

Újító, független, kísérletezõ – ezek a jelzõk jutottak eszembe, miközben az animális illatú levendulák, limeízû korianderek és eperillatú menták között besétáltunk. Domonyai András, a MonJardin! kitalálója egykor a PTE Közgazdaságtudományi Karára járt, a Janus Egyetemi Színház, majd a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, projektje keretében pedig tavaly egy önfenntartó kertet hozott létre egy kenyai árvaház számára. Aki a növényekre kíváncsi, olvassa a MJ! blogot, mi az elvekrõl beszélgettünk.


SZABADSÁG Nem szokványos kelet-európai karrierutat jársz be. Hogyan kapcsolódott össze a színészet, a közgazdaságtan és a botanika? Természettudományos középiskolába jártam, de valamilyen oknál fogva a színpad, a versmondás mindig jelen volt az életemben. Elõször úgy gondoltam, a színészettel fogok foglalkozni, de nem elégített ki annyira, mint én azt akartam. Jelentkeztem a közgázra, mert úgy éreztem, az a tudomány reális, nem lehet többféleképpen értelmezni. Ott aztán hamar kiderült, hogy az viszont nem passzol annyira a lelkületemhez az a fajta kötöttség, amit a közgáz kíván: nem voltam kiemelkedõ tanuló, ami érdekelt, azt nagyon tudtam, a többivel meg szenvedtem. Csatlakoztam a Janus Egyetemi Színházhoz, és nagyon szerettem. Azt is tudni kell, hogy az indulástól a 2000-es évek elejére a Tóth András és Mikuli János vezette JESZ volt az egyetlen jól mûködõ hazai alternatív, nemzetközileg jegyzett egyetemi társulat Magyarországon. Aztán bekerülve a Pécsi Nemzeti Színházba kiderült, hogy inkább vagyok elemzõ színész, mint színpadi. Elkezdtem foglalkozni azzal, hogyan finanszírozódik a színház, hogyan függ össze a népszerûsíthetõsége és a bevételi oldal – ebbõl írtam a szakdolgozatom is, aminek a vidék-fõváros viszony kapcsán volt egy vidékfejlesztési vetülete is. Egy, az utóbbival foglalkozó kutatás-fejlesztési cégben is dolgoztam ezután, ahol a vidéki hagyományos kiskerti mezõgazdaságot próbálták megújítani, új fajtákkal. Ebbõl váltam ki, és elkezdtem csak a különleges növénytermesztés és gasztronómia tárgykörével foglalkozni. Ebbõl született a blog és a MonJardin! projekt. Ez egész organikus fejlõdésnek tûnik. Milyen alapjaid vannak ehhez? Édesapám szõlészettel és borászattal foglalkozott a hetvenes években, az elsõk között helyezte elõtérbe a borászat és gasztronómia kapcsolatát, és újabb erjesztési eljárásokat, technológiákat honosított meg. Talán õ volt az elsõ, aki szüretelõ gépeket próbált beszerezni téeszeknek a nyolcvanas években. Valahogy átvettem ezt a stafétát. Fogadásból, félig poénból még a közgázzal párhuzamosan, JESZ-es színészként hallgattam át félévre a Kertészetire, és ott bármirõl beszéltek, folyamatosan az volt az érzésem, hogy ezt valahonnan már tudom. Mert ezt hallottam otthon, a szüleimtõl, és érdekelt is – nyilván ez is predesztinálja az embert. A közgázon persze nem volt ilyen érzésem! (nevet) Ami viszont érdekes, és ezt üzenem mindenkinek, aki nehezen ment át a vizsgákon, de emiatt nagyon megtanulta az anyagot, hogy most remekül tudom használni a mikróból, makróból, matekból, statekból felszedett tudást elemezésben, napi tárgyalásban, kutatásfejlesztésnél tõkebevonásban. Mindezt a színészetbõl jövõ kreativitással kombinálva egészen új utakat lehet mutatni egyegy megbeszélésen. Szerettem a bölcsészektõl az orvosokon át a jogászokig beszélgetni olyanokkal, akiknek más a szakterülete, mert ez élményszerûen földolgozva új látásmódot ad. Mindenféle tudásra nagyon nyitottnak kell lenni. Azt is szoktam mondani, hogy a jó tanár nagyon fontos, még akkoris, ha kirúg a vizsgáról. Például Tóth Tibor tanár úr gazdaságtörténet óráira mindig bementem. Vagy ott volt Rappai tanár úr, aki egy száraz tárgyat úgy tanított,

42

PTE ALUMNI MAGAZIN


SZABADSÁG hogy még most is emlékszem rá. Hosszú távon úgy tûnik, jó döntés volt a közgáz alaposságát és a hozzá tartozó tudományág ismeretét magamba szívni, ugyanakkor bátran mondom azt, hogy mindez azért tehet sikeressé, mert máshogy nézem a dolgokat, ahogy az emberek általában. Összetett dolgokkal foglalkozol, a blogodon sem „kedélyes vasárnapi kávézás” szintjén beszélsz a növényekrõl. De mit értesz ezen a más szemlélet alatt? Ahogy a blogot írom, ahhoz kell egyfajta bátorság. Az, hogy létezik egy üregesre érõ paradicsom, amit meg lehet tölteni anélkül, hogy kivágnád a közepét, érdekes, és nyilván hideg fejjel ki lehetne gondolni erre egy hivatalos marketingkommunikációt. Nem így mûködöm. Kialakul bennem egyfajta lelkesedés, közben pedig bennem van annyi racionalitás, hogy megítéljem, van-e annyira jó dolog, hogy érdemes-e vele agrár-közgazdaságtanilag foglalkozni. Nem számító racionalizmus ez, inkább racionális alapokon nyugvó holisztikus megközelítésnek mondanám. A pécsi közgáz ránevelt arra, hogy mélyen meg kell ismerni valamit ahhoz, hogy utána attól el tudjunk szakadni, más, új irányba eltérni. Kell tudni azt, hogy mit ír róla az akadémikus szakma, a tudomány, a piac, de ezeket el kell tudni dobni. Az afrikai termesztésünknél is az volt, hogy sem elõtapasztalattal, sem pontos információkkal nem rendelkeztünk például arról, hogy pontosan milyen ott a talaj – nem is volt olyan kertészettel foglalkozó, aki kiment volna oda Magyarországról. Én meg azt mondtam, hogy kizárt, hogy ne lenne sikere! Az eddigi tudásunkat felhasználva, de azt átértékelve biztosan fogunk tudni termelni ezen az ismeretlen vidéken. Kivittünk 200 fajta növényt, és erre kiderült, hogy 60 fokos a talaj hõmérséklete, minden kisülhet az elsõ pillanatban. Nem kezdtünk el pipettával méregetni, hogy ez a hõmérséklet még megfelelõ-e a kisvárdai napraforgónak, hanem vetettünk. Alaposan felkészültem a szakirodalomból, ami szerint például Kenyában nem lehet bárhol sikerrel paradicsomot termeszteni – én meg arra gondoltam, hogy azért csak próbáljuk meg. Izgalmas kihívás volt. Elmondanád, hogyan jutottál el oda, hogy részt veszel ebben a kenyai projektben? Van egy Taita elnevezésû magyar alapítvány, amelyiknek van egy részben magyar fenntartású árvaháza Kenyában, a Taita hegységben, a tengerparttól nem messze, délnyugaton. Annak van egy kertje, amiben a hagyományos zöldségeket termelték, de nem elegendõ mennyiségben. Régóta tûnõdtek azon, hogy ha már ott a kert, akkor tegyenek bele valami olyat, amibõl pénzügyi és élelmi hasznuk származik. De hát nem volt olyan kertész, aki ott ezt meg tudta volna oldani. Az alapítvány a kertet akarta rendbehozni, a Vodafone mezõgazdasági projektet szándékozott támogatni, én pedig ekkor csöngettem be, hogy kutatási területet keresek. Gyorsan összeállt a történet: szeptemberben már ott is voltam, odavittünk kétszáz fajta növényt, amik között volt magyar tájfajta, nemzetközileg törzskönyvezett fajta, a világon kevéssé ismert gazdasági faj és fajta. A projekt elég sikeres lett: az egykori havi termésátlagnál kb. heti száz kilóval több termést szedtünk le az árvaház saját kertjébõl.

43

PTE ALUMNI MAGAZIN


Úgy tûnik, jól is folytatódik, amit elkezdtünk: az alapítványi kollégák küldik a képeket, most éppen esõs évszak van kint, teremnek a növények, minden nõ, mint az õrült. Beadtam egy újabb pályázatot is, lehet, hogy egy évre vissza is megyek. Értek a neten kritikák is, például, hogy miért nem biokertészetet viszel a Taita hegységben. Kétmilliárd ember él Afrikában, és õket etetni kell. Lehetnénk elvakultak, de például ha nem permetezel, akkor ott a kikelés után 24 órával valami megeszi a növényedet. Két-három év alatt ki lehetne kísérletezni a biotermelést a Taita hegységben – de addig mit esznek? Megérkeztem tavaly szeptemberben, és azt mondták, de jó, hogy itt vagy, akkor itt van fél hektár, decemberben szoktunk errõl szüretelni, a gyerekek decemberben és januárban ezt a termést, és szinte csak ezt eszik, tessék András, parancsolj. Ha ismerünk olyan növényeket, amik az emberek mindennapjait meghatározzák nálunk, miért ne lehetne kipróbálni, hogy mûködnek-e Afrikában? Vigyük oda a napraforgót, és nézzük meg, produktív lesz-e az afrikai, most nagyon egy helyben járó, klímaváltozással küzdõ kiskertekben. Vagy vittünk az Orinoco völgyébõl egy eddig csak ott létezõ növényt, ami a padlizsánok és a paradicsomok rokon faja, nézzük meg, mit lehet vele kezdeni, lehet-e szaporítani, hogyan lehet alacsony költséggel biztosítani az igényeit. Tudomásunk szerint termesztettünk olyan növényt Kenyában, amit annak ellenére, hogy gazdaságilag és botanikailag is ismert, senki nem termesztett még Afrikában, és nem tudjuk, mi ennek az oka. Amikor blogoltam arról, hogy Kenyába vittünk magyar fajtákat is, valaki azt kérdezte, miért kell befertõzni ezzel a kenyai tájat? Mondtam, hogy jó,

akkor ne egyél kukoricasalátát, burgonyát és paradicsomot, mert ezek amerikai növények, amikkel megfertõzték Európát. Ez ugyanolyan, amikor azt mondják, hogy „bezzeg a magyar paradicsom”, és miért kell bevezetni a tomatillot Magyarországon? Hát miért ne? Mi alapján különleges egy növény? A különleges növény többféle szempontból nevezhetõ annak: a kínai diplomata gyerekekkel például ültettünk bazsalikomot, amit annak ellenére nem ismertek, hogy a térségben megél. Vagy a Taitán nem ismerték a céklát, a gyerekek el is nevezték András almának rólam – ez mondjuk nagyon édes volt. Minden mikrotérségben esznek valamit, amit máshol nem ismernek, pedig lehet, hogy ott is megteremne. Egyáltalán, minden ehetõ növényt ismerünk már? Vannak vadnövények, amiket ma is fogyasztunk, és vannak olyanok, amik valamiért nem terjedtek el, pedig elterjedhettek volna. A kiwi például fagyálló, itthon mégsem telepítjük. Kutatom az elfeledetteket és az újra felhasználási módokat is, ennek pedig a megismertetés az alapja. Ezért érdekes gazdasági és botanikai szempontból is a folyamatos kenyai kapcsolat, mert így nem fagyálló növényekkel is dolgozhatok. Mutattál napfényazonos fényû ledlámpákat a fûszereid körül. Ez hogyan függ össze a kutatásaiddal? A világítás egy „depresszív kertészeti” kutatásunkhoz (ez csak az én kifejezésem, nem hivatalos terminus technicus) tartozik. Általában el szoktak pusztulni az ehetõ növények beltérben, hacsak nem nagyon jók az adottságok. Ahhoz, hogy biztosított legyen az, hogy például a fûszernövények túléljenek, ahhoz infrastruktú-

44

PTE ALUMNI MAGAZIN


SZABADSÁG ra kell köréjük – ezzel is kísérletezünk. Éppen emiatt a tetõterasztól a pincéig a lehetõ legkülönbözõbb helyeken lévõ kávézókba visszük kipróbálni a rendszert, ahol ezekbõl a növényekbõl fõzik, mondjuk a citromfûteát. Van már erre mindenféle robot, de mi mindenképpen low-cost megoldást akarunk, értelmesen, kis befektetéssel, ami viszont biztosítja ahhoz a feltételeket, hogy például egy csili beltérben is biztosan teremjen. De Kenyában is így dolgoztunk. Ne kelljen lefektetni csöveket meg kutat fúrni milliókért, hanem lehessen termelni úgy, hogy csak vetõmag van a kezedben – egyébként egy low-cost szivattyús projekt kapcsán most a Grundfossal is együtt dolgozunk. Mikor eljöttem Kenyából, pont akkor nyitották meg a galanai öntözõrendszert – de honnan szedik majd hosszútávon a vizet, kérdem én. Ott, ahol bõség van bármibõl, nem érzed azt, milyen a kényszer. Az európai viszonylatokra kifejlesztett használati tárgyak tervezésénél például nem veszik azt figyelembe, hogy az erõforrások erõsen korlátosak lehetnek. Nagyon jó telefonokat kaptunk, de ahogy bekapcsoltuk, csatlakoztak a netre és frissíteni kezdtek, ráadásul az okostelefonok akkumulátora kicsi, mert úgyis feltöltjük – de Afrikában néha nincs áram. Folyamatosan kommunikáltam az itteni kollégákkal, aztán elment az áram három napra és minden lemerült, nem válaszoltam – ez a lehetõség az itthoni kollégáknak eszébe sem jutott. Vagy hogy dolgozol felhõ alapú szolgáltatással Kenyában? Egyszerûen nem éred el. Ez a rendszer nem úgy gondolkodik, ahogy szerintem gondolkodni kéne. Nem érti meg a nincset. Mondok még egy életközeli példát: egész nap dolgoztam, lezuhanyozom. Ha nincs víz, akkor majd holnap, vagy a jövõ héten… Ez nem jelenti azt, hogy az ember koszos és büdös, hanem visszaáll arra, hogy vödörben mosakszik. Persze, rémisztõ a nincsre rádöbbenni. Pedig gyorsan kell alkalmazkodni. Nekem talán szerencsés az alkatom, hamar átálltam, nem voltam rosszul a víztõl, nem volt napszúrásom sem. Érzelmileg ezeken hogy lehet túllendülni? Úgy kell elképzelni a mai Kenyát, mint amilyen Magyarország lehetett a 30-as években, csak már van mobiltelefon. Úgy fogtam fel, hogy az a normálisabb, ahogy én ott élek velük. Egyszer történt olyasmi, ami nagyon megütött. Mentem le reggel öntözni, és jött át a kerten egy ismeretlen nõ, mezítláb, egy csomaggal, pont, ahogy az ember a National Geographicon látja, szakadt, európai szemmel népviseletnek tûnõ színes ruhában. Köszöntem, picit beszéltünk szuahéliül, kérdeztem, kit keres, hová tart. Kiderült, hogy a hegyek túloldaláról jött, és a csomag egy csecsemõ, azért hozta, mert nem tudja ellátni, és itt hagyja. Ezt a praktikum segített kezelni, szóltunk a fõnõvérnek, jöttek a gyerekek, nézték, hogy aha, ez a baba lesz a legújabb lakó. Máshogy, sokkal természetesebben fogták fel, mint én, európai szentimentális, aki fél órán át nyeldekeltem emiatt, hogy ez most sok volt. Nyilván Kenyában nagy a gyermekhaladóság, elõbb is találkoznak ilyesmivel az emberek. A nagyanyám jutott eszembe errõl, aki sokat mesélt arról, milyen volt parasztasszonynak lenni a harmincas években, Magyarországon. Amikor a testvére meghalt, akkor is kimentek reggel dolgozni. A praktikum diktál, az életet meg mûködtetni kell.

45

PTE ALUMNI MAGAZIN


P O RT R É

PTE Alapítvány

1 %

Kedves Végzett Hallgatónk! A Pécsi Tudományegyetem hazánk elsõ felsõoktatási intézményeként az oktatás, a kutatás, a tudományok magas szintû mûvelésének, valamint a gyógyítás nemes feladataival és kihívásaival néz szembe nap mint nap. Feladatunk, hogy hallgatóink és oktatóink számára minél színvonalasabb oktatási, tanulási és kutatási környezetet biztosítsunk. A Pécsi Tudományegyetem Alapítványának az elmúlt években számtalan pályázat támogatására nyílt lehetõsége az SZJA 1%-át felajánlók jóvoltából. Hallgatóink ösztöndíjat nyerhettek el. Oktatóink szakmai konferenciákon, tanfolyamokon vehettek részt. Az elnyert támogatások révén kollegáink számos, az oktatásban hasznos és hiánypótló tankönyvet adhattak ki. Céljaink megvalósítása érdekében a Pécsi Tudományegyetem Alapítvány 2014-ben is várja a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásait! Köszönjük, hogy Ön is a pécsi felsõoktatás jövõje mellett dönt! Tisztelettel: Dr. Bódis József egyetemi tanár rektor

Dr. Rappai Gábor egyetemi tanár a Kuratórium elnöke

Alapítványunk a 2013-as SZJA 1 %-os támogatásokat az alábbi célokra fordította: –

Innovatív és kreatív hallgatói tevékenységének támogatása.

csoportok,

mûhelyek

kulturális

Oktatók számára tankönyvek, gyûjtemények, elektronikus vagy nyomtatott formában történõ kiadásának, szerkesztésének támogatása.

Az egyetem munkatársainak szakmai konferenciákon, tanfolyamokon való részvételének támogatása.

Az egyetem szakmai tevékenységének fejlesztése és korszerûsítése, valamint a kiemelkedõ szakmai eredményeket felmutató oktatók, kutatók, hallgatók és dolgozók támogatása nemcsak intézményünk, hanem a régió érdekeit is szolgálja.

Adószám: 19034951-1-02

és

szakmai


3D nyomtatás Pécsett

Megszállottnak tartják Bazsali Gábort a vele dolgozó srácok – jó értelemben véve. A Pollackon végzett fiatalember ugyanis épített magának egy 3D-nyomtatót, s ma már ott tart, hogy brandet épít ennek kapcsán. Nagy növekedési potenciállal rendelkezõ, nem kizárólag a helyi piacra koncentráló, innovatív kisvállalkozás – mi ez, ha nem egy sikeres pécsi startup?


TECHNOLÓGIA Honnan jött az ötlet, hogy építs egy 3D nyomtatót? Két-három éve bukkantak fel az elsõ hírek a konzumerpiacra szánt 3D nyomtatók megjelenésérõl, pont akkor, amikor frissen végeztem a Pollack építészmérnök BSc szakán. Mindig is szerettem barkácsolni, és úgy döntöttem, hogy körbejárom a témát. Olvastam arról, hogy egy brit professzor elindított egy reprap nevezetû kezdeményezést, ami voltaképpen egy nyílt forráskódú 3D nyomtató. A célja az volt ezzel, hogy bárki, akinek van egy kis érzéke a nyomtatókhoz, építhessen magának egyet otthon. Neki is láttam, és összeraktam. Olyan másfél évbe telt, mire az elsõ nyomtatóm megfelelõen mûködött. Ez hosszú idõ, de nagyon sokat tanultam belõle! Közben belevágtam az MSc-be, s a mesterszakom alatt már végig tesztelgettem a nyomtatót – építészmérnökként végeztem, és arra gondoltam, hogy a 3D nyomtatást jól lehet majd használni az épületmodelleknél, mert amit nem lehet papírból kivitelezni, azt ki lehet nyomtatni. Alapvetõen ez volt az elképzelésem, de ettõl a ponttól kezdve ugrásszerûen fejlõdésnek indult minden: készítettem egy weboldalt és egy Facebook-profilt is, és kezdtek megtalálni az emberek, különbözõ elképzelésekkel, én pedig igyekeztem minden megrendelésnek megfelelni. Ehhez pedig szükség is volt arra a két év gyakorlatra és háttértudásra, mert így – már a gép minden gyermekbetegségén túl – tudtam, mire képes és mire nem, irányt tudtam mutatni. Jelenleg pedig egy erõs brand kiépítésén munkálkodunk, ez pedig a PickForm (pickform.hu). A nyomtató hardver részét hogyan tudtad megépíteni? Az elsõ nyomtatómat nagyon kevés pénzbõl, bontott alkatrészekbõl raktam össze, a léptetõmotort például egy régi mátrix nyomtatóból szereltem ki. Egy-két olyan alkatrészt azért meg kellett venni, mint az elektronikus vezérlést, a nyomtatott alkat-

részeket, meg a gép lelkét, a nyomtatófejet, illetve az extrudert, ami a mûanyag szálat továbbítja. Egyébként a reprapok arról híresek, hogy replikálni tudják magukat, vagyis ha van egy nyomtatónk, akkor nyomtathatunk vele egy másikat. Meg is tettem. Vagy, ha van egy kis sütnivalója valakinek, akkor a gépnek azokat az alkatrészeit, amik elkopnak, elhasználódnak majd, kinyomtatja elõre, addig, amíg jó a gép, és kicseréli, ha már elromlott. Nem volt célom nyomtatókat gyártani, elõször csak a felhasználóknak és magamnak szerettem volna segíteni. A gépet folyamatosan fejlesztem azért, hogy egyre pontosabb, megbízhatóbb és könnyen megismételhetõ legyen minden egyes alkalommal. A srácokkal próbáljuk olyan elemekkel és megoldásokkal kiegészíteni a gépet, amik egyáltalán nem kaphatók. Pont ahogyan a nagy nyomtató cégek teszik. Mi volt az elsõ, amit nyomtattál? Õszintén szólva alig emlékszem már rá. Valószínûleg egy négyszer négyes kalibrációs próbakocka volt, mert azon jól lehet látni a nyomtatás minõségét. A második pedig egy kis béka volt, ami szintén egy kalibrációs elem, könnyen megállapítható, hogy a nyomtató melyik beállításán kell még tovább finomtani. Milyen technológiák léteznek a 3D nyomtatás területén? Hagyományos gyártástechnológiákkal ellentétben a 3D nyomtatás egy additív technológia, ami azt jelenti, hogy nem anyag eltávolításával – például vésés, marás – hanem épp ellenkezõleg, anyag hozzáadásával építi fel a munkadarabot, rétegrõl rétegre. Ez sokféle technológiai megoldásra ágazik, és a különbözõ nyomtatási technológiáknál különbözõ anyagokat használnak. Gyakorlatilag ezt úgy kell elképzelni, mint egy CNC-szerszámgépet, amin van egy fecskendõ. Ha abba csokoládét töl-

48

PTE ALUMNI MAGAZIN


TECHNOLÓGIA tünk, akkor csokival tudunk nyomtatni egy 3D-s csokiszobrot, ha mondjuk, sejteket töltünk bele, akkor akár nyomtathatunk egy fület. Persze nyilván ezekhez kell kalibrálni a gépet is. Maga a technológia és annak elvei minden nyomtatásnál hasonlók, viszont az, hogy mire használjuk, és milyen anyagot használunk ehhez, bizonyos módosításokat követel. Talán az iparban legszélesebb körben elterjedt a Selective Laser Sintering (SLS), ami lézeres technológiával mûködik: egy porított anyagot olvasztanak meg lézerrel, és ott, ahol megolvasztja a lézersugár, összeragad. Ezzel lehet például már titánból is nyomtatni, de az orvostudományban is használják. A Digital Light Processing (DLP) fotokatalizátoros anyaggal mûködik, s itt fejjel lefelé nyomtatja a tárgyat, voltaképpen úgy húzza ki a folyadékból, amire egy projektort fókuszálnak, és ott, a fény hatására köt meg az anyag. Ennek az az elõnye, hogy a felbontást a projektor felbontása határozza meg, így finom részletek is felépíthetõk vele. A Fused Deposition Modeling (FDM) technológiánál egy nyomtatószálat húz be az extruder fejbe a gép, ezt a szálat olvasztják meg és egy vékony sugár formájában a szerszámpálya mentén teríti. Ennél a technológiánál is sok típusú anyagot használnak, a két fõ fajta a PLA és az ABS. Az ABS-t használják a nagy cégek fröccsöntéskor is, leegyszerûsítve mondhatom azt, hogy ez olyan anyag, mint amibõl a LEGO készül. A PLA pedig egy bioplasztik, amiben az a legklasszabb, hogy alapvetõen keményítõmolekulákból és polimerekbõl álló anyag, vagyis komposztálható, lebomlik – így alig szennyezzük a környezetet. Az ABS-re ez kevésbé jellemzõ, ebbõl az anyagból viszont elsõsorban ipari felhasználásra készítünk termékeket. Vannak olyan anyagok, amelyeknek nyomtatás után fa vagy kõ hatása lesz.

Vannak rugalmasak vagy világítanak a sötétben, és léteznek termokromatikusak, amelyek hõ hatására színt változtatnak. Az FDM-technológiával sokféle anyagot lehet használni, ezért is választottam ezt. Viszonylag elérhetõ árú, és széles körben, sok területen lehet alkalmazni. Az orvostudományban is egyre gyakrabban használják az FDM-technológiát, például egy balesetben elvesztett állkapocscsont öntõformáját ezzel a géppel is újra lehet nyomtatni. Ezek mellett kezdenek elterjedni a többfejes nyomtatók. Vannak olyan geometriák, amiknél szükség van támaszanyagra, ezeket egy PLA vagy ABS esetében ki kell törni. Viszont már vannak olyan támaszanyagok, amik vízzel vagy más vegyszerekkel oldhatók. Mennyire egyedi ez a vállalkozás? Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány hasonló cég van Magyarországon, akik jelenleg komolyabban foglalkoznak 3D nyomtatással. Bár a mesterszak mellett már foglalkoztam a 3D nyomtatással, sok idõt és energiát fordítottam rá, csak a végzés után döntöttem el, hogy a válság miatt éppen lefelé tendáló építészet helyett erre alapozok. Nagy lehetõségeket látok a 3D nyomtatásban és így a kreativitásom is kiélhetem. Azt is tudni kell, hogy maga a piac egyelõre nem laikus. Akiknek nyomtatunk, mind szakmabeliek, már kidolgozott modellel érkeznek, és közvetlenül minket keresnek, mert már tudják, hogy ez a technológia lesz számukra optimális ahhoz, hogy mondjuk egy prototípust vagy egy modellt elkészítsenek. Az, hogy az utcáról beessen valaki, hogy például egy eltört kilincset újra kéne nyomtatni neki, egyelõre várat magára. Magyarországon minden kicsit késõbb kerül az emberekhez, ezért nem csak ebben a piacban gondolkodunk, hanem az egész világról fogadunk megrendeléseket.

49

PTE ALUMNI MAGAZIN


TECHNOLÓGIA Úgy tûnik, hogy csak a fantázia szab határt a 3D nyomtatásnak, nem? Egyrészt a fantázia, másrészt az alkotó szaktudása. Megfelelõ ismeretek nélkül egy laikus nem fog tudni otthon modellezni magának mondjuk, egy fogaskereket, ha éppen az romlott el az órájában. Ehhez a gyártástechnológia pontos ismeretére és némi mérnöki látásmódra van szükség. Viszont pont ez az a terület, ahol a tapasztalatunkkal nagy mértékben segítjük megrendelõinket, hogy az õ esetükben valóban csak a fantázia jelölje ki a határokat. Egyre több ingyen elérhetõ szoftver akad, amivel a felhasználók saját maguk is könnyedén elkészíthetik a modelleket. Egyre többen fejlesztenek webes modellezõ programot is, amelyekkel alaptestekbõl kiindulva létre lehet hozni térbeli formákat és azokat ki is lehet nyomtatni. Hogy látod, milyen irányokban fejlõdik a nyomtatás? Igaz, hogy nemsokára mindenkinek lesz otthon 3D-s nyomtatója? A nyomtatásfejlesztésben is két irány van: az ipari fejlesztés és az otthoni, s ezek árban és teljesítményben is eltérnek. Az otthoni nyomtatók kis alapterületen tudnak nyomtatni, olcsón, viszonylag korlátozott a felhasználhatósággal, míg az ipari nyomtatók pontosabbak, megbízhatóbbak. Az ipari szegmens már jóideje használja a 3D nyomtatást, Magyarországon a '90-es évek óta. Hatalmas elõnye a 3D nyomtatásnak, hogy az, amit kinyomtatunk, teljesen egyedi lehet. Megtervezhetünk és kinyomtathatunk egyetlen egy darabot is, például egy ékszert. Ha ipari környezetben gondolkodunk, akkor nem feltétel a sorozatgyártás, hanem egyszerûen egy felskiccelt terv alapján modellt készítünk, és kinyomtatjuk. Nincs szükség arra, hogy egy prototípust jelentõs idõ és anyagi befektetéssel elõállítsanak, hanem akár egyetlenegyet is ki lehet nyomtatni, és ha az nem stimmel, akár egy napon belül korrigálni és új prototípust nyomtatni, ami alapján aztán megindulhat a sorozatgyártás. A termékfejlesztésnél ez kiemelten fontos. Arra, hogy a háztartásokban is megjelenjen ez a technológia, még várnunk kell pár évet, de be fog kúszni. Vannak olyan nagyobb cégek, amelyek kifejezetten a 3D nyomtatók piacán terveznek elõretörni, egyelõre viszont egy gyári gépet is hónapokon át szereltem, kalibráltam, hogy szépen nyomtasson, vagyis ehhez jelenleg megfelelõ mûszaki tudás kell. Idõvel nyilván felhasználóbarátabbak lesznek ezek a nyomtatók, de pillanatnyilag inkább a hozzám hasonló elszántak foglalkoznak vele. Azt kell mondjam, hogy az a tudás, ami a fabrikálással és a mérnöki látásmóddal jár, az a minõségbeli plusz valószínûleg késõbb sem áll egy laikus felhasználó rendelkezésére. El tudom képzelni, hogy sokan vásárolnak majd 3D nyomtatót, de biztos vagyok abban is, hogy sokan fordulnak majd szakemberhez is, amint elakadnak. A 3D nyomtatás jogi oldala mennyire maradt le ehhez a technikai fejlõdéshez képest? Általában egyedi dolgokat készítünk, nem másolás a feladat, ha erre célzol. Van ez az angol kifejezés, a gadget, vagyis kütyü. Szerintem ez jól leírja a 3D nyomtatás nem ipari irányát: a hét-

köznapi tárgyakhoz nyomtattatnak teljesen egyedi kiegészítõket, például okostelefontokot vagy kulcstartót, az iparban pedig prototípusokat gyártanak. Ez a folyamat a stock fotókhoz hasonló, vagyis ugyanúgy választhatóan meg lehet adni egy modellnél, hogy milyen felhasználhatóságot enged az alkotó, mint a fényképeknél. Az egyik piacvezetõ világcég készített is egy adatbázist, amibe fel lehet tölteni a 3D modelleket. Sok alkotó van jelen ebben termékeivel, és a licence-et is be lehet állítani, hogy csak megnézni lehessen, vagy ki is lehessen nyomtatni, esetleg értékesíteni is lehessen az adott terméket. Aki meg nem akarja, hogy a modelljét, termékét letölthessék, az nem teszi ilyen módon hozzáférhetõvé. Ebben egyébként ettõl még van üzlet: a modell lehet ingyenes, de otthoni gép nélkül a nyomtatásért fizetni kell. Mi lesz a helyzet a 3D nyomtatással 50 év múlva? Esélytelen pontosan megjósolni. Az biztos, hogy nõni fog a jelentõsége. Már ma is lehet különbözõ anyagokkal dolgozni, például fémporból fémet lehet nyomtatni. Van egy olyan jelenleg utópisztikusnak tûnõ törekvés, hogy ezt elemi, molekuláris szintekre próbálják bontani. Eszerint a periódusos rendszer elemeit töltik majd a gépbe, és attól függõen, hogy mit szeretne nyomtatni az illetõ, azokat az elemeket veszi be, keveri össze és valamiféle energiabehatással aktivizálja a gép, amikbõl a kívánt anyag összeáll. Persze a megfelelõ tudásra akkor is szükség lesz.

50

PTE ALUMNI MAGAZIN


KÖZÖSSÉG

Érték Nemcsak egy gyûrû. Annál sokkal több. Értéket ad, nemesít. Hogy boldogabbá is tesz-e, azt nem tudjuk… arra állítólag másik gyûrû való. Éppen ezért az egyetemi emlékgyûrût a középsõ ujjon viseljük, nem a gyûrûsujjon. Ráadásul stílusa, formája: kereksége és sarkossága miatt egyaránt való férfinak és nõnek. Unisex és unikum. Egyedi és megismételhetetlen. Ez a mi gyûrûnk, a pécsi egyetemistáké. Olyan, amit nem ajándékba veszünk másoknak, hanem magunknak akarjuk és magunkénak érezzük. Persze most már sztorija is van, na jó, szebben mondva: történelme. 2000-et írunk amikor elkészül egy pályázati kiírás a PTE emlékgyûrûje elkészítésére… Ekkor Péter Vladimir, aki 1993-ban álmodta meg és indította útjára a mára méltán híres és neves Wladis Galériát, nekilát. Tervez és rajzol, megismerkedik a PTE szellemiségével és szép lassan együtt lélegzik a PTE-vel. És láss csodát! A Munkácsy-díjas és Érdemes

Emlék Mûvész ötvösmunkái körébe egyszer csak beépül a számunkra „Nagy Mû”: a PTE emlékgyûrûje. UnivPécs. Ez áll rajta. Ismerõs? Talán nincs is olyan PTE-hallgató vagy egyetemi munkatárs, aki ne olvasta volna a 14 éve útjára indított UnivPécs egyetemi lap valamely számát… Az universitas bármennyire is színes, széles spektrumú oktatási és kutatási intézmény, mégiscsak találunk olyan igaz és valódi ékszert, amely ezt a határtalanságot összegyúrja és egységesíti. Igen, a gyûrûnk… Büszkén viseljük és mutatjuk, mi is a PTE-n diplomáztunk. A legkiválóbb ajándék a diplomaátadó ünnepélyre. Rendelsz Te is egyet? http://alumni.pte.hu/egyetemi-emlekgyuru


SZABADSÁG

Mia imádja a zenét (és az érzés kölcsönös) Malezija Mia zágrábi – naivan azt gondolhatnánk, hogy nem nagy szó, hogy tud magyarul. Pedig családi kötõdések nélkül kb. ugyanolyan eséllyel indult neki a magyarnak, mint mondjuk egy szibériai orosz. Mia elõször a PTE Nemzetközi Oktatási Központjában tanult magyarul, de közben kétszeresen rátalált a szerelem, s a zene iránt táplált érzelem olyan erõs volt, hogy ma a PTE Mûvészeti Kar hallgatójaként Tokody Ilona tanítványa. Tanultál korábban magyarul? A Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karán két szakon tanultam: magyar nyelvet és irodalmat az egyik szakon, a másikon pedig horvát nyelvet és fonetikát. 2012-ben alapszakon végeztem, jelenleg ott mesterszakon vagyok, csak éppen passziváltattam magam. A zágrábi egyetemen teljesen kezdõként kezdtem magyarul tanulni, nincsenek magyar rokonaim – legalábbis nem tudok róla, hogy lennének. Miért éppen ezt a nyelvet választottad? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, inkább azt mondanám, hogy a magyar nyelv választott engem a felvételi vizsgán. Amikor felvételiztem a zágrábi egyetemre, angolt és franciát akartam tanulni, és ezek mellett a zeneiskolába is tovább akartam járni. A felvételi vizsga nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Sok jelentkezõ volt, akinek jobb volt az eredménye az enyémnél, elõnyt is kaptak elõbb beiratkozni. Szóval beteltek a helyek. Szerencsémre még tudtam választani más tanulmányi lehetõségek közül, és mivel a magyarhoz nem kellett külön nyelvi felvételi vizsgát írni, így sok nyelv közül a magyar és horvát szakon kezdtem tanulni. Elõször ennek nem nagyon örültem, sokszor közel álltam ahhoz, hogy feladjam, mert nem könnyû nyelv, de 2011-ben nyáron a magyar ösztöndíjas programon Pécsen közbejött a szerelem. Ez maga után vonta, hogy jobban is kezdtem tanulni a magyart, szó szerint rám ragadt a nyelv, miközben a szerelem is virágzott. Valahogy minden tényezõ úgy jött össze, hogy most itt tarthassak és legyen egy erõs alapom, hogy tovább tudjak lépni.

Miért választottad a Pécsi Tudományegyetemet? Azért döntöttem Magyarország mellett, mert úgy érzékeltem, hogy itt az oktatás igencsak magas színvonalú, ráadásul nem kell fizetnem a tanulmányi költségeket sem. Sokkal jobban mûködik a Bologna-rendszer, mint Horvátországban. Az is jobban tetszik, hogy nincs index és sok papír munka – minden jegyet rögtön a vizsga után beírnak az ETR rendszerbe. Nagy elõny a felsõoktatásban az internetes felület, megkönnyíti a hallgatók tájékozódását az egyetemi rendszeren belül. Ugyanakkor az egyik legmodernebb épületben van lehetõségünk tanulni és gyakorolni akár este 11 óráig. A legjobb feltételeket biztosítják a fejlõdésünk érdekében. Mivel elég jól tudtam a nyelvet, gondoltam, megéri felvételizni arra a szakra, amit szívbõl szeretek és amely pályán a késõbbi életem során haladni fogok. Nem utolsó sorban tovább tanulni a magyart. Elõször 2011 augusztusában jöttem Pécsre, amikor megkaptam az egy hónapos ösztöndíjat, hogy nyáron lehetõségem legyen magyarul tanulni. A Zágrábi BTK-n magyar szakon a tanárok is mindig támogattak minket, hogy menjünk Magyarországra tanulni a nyelvet, mert ez a legjobb megoldás, ha folyékonyan akarunk beszélni. Az ember könnyebben tanul, ha abban a környezetben él. Mik voltak az elsõ benyomásaid a várossal és a PTE-vel kapcsolatban? Nekem nagyon tetszik itt Magyarországon, szeretek Pécsen lenni. Ez egy kis nyugodt egyetemi város. Szó szerint lelke van, és messzire visszanyúló történelme. Bevallom, elõször azt reméltem, hogy a nyarat Budapesten fogom tölteni az egy hónapos ösztöndíjas idõszakban, de végül Pécset hozta a sors. Õszintén szólva nem is tudtam, hol van ez a város, nem tudtam hova kerülök, de már elsõ nap után nagyon megtetszett a többkultúrájú „éghajlata”. A magyarok rokonszenves emberek, csak sokszor panaszkodnak, és általában elég komolyak – persze egy jó pohár bor után mindig összebarátkozunk. Az egyetemen nagyon kedves a társaság, a kollegákkal mindig támogatjuk egymást és segítünk a másiknak, ahol csak tudunk. Úgy tudom, hogy itt kezdted meg a zenei pályafutásod. Kérlek, mesélj hogyan és miket tanulsz most a PTE-n! Másodéves vagyok a Mûvészeti Karon a Zenemûvészeti Intézetben klasszikus ének alapszakon. Szoprán hangom van, operaénekes leszek, ha minden a terveim szerint alakul. Elsõsorban zenei kurzusaim vannak. Mindegyiket magyarul hallgatom, mivel itt rendes nappalis diákként tanulok, mint a többi magyar osztálytársam. A kedvenc kurzusom a fõtárgy, azaz az ének óra – Tokody Ilona mûvésznõnél. Emellett még zenetörténetet, szolfézst, zeneelméletet, zongorát, pedagógiát, színpadi játékot és beszédet, kamara zenét és még tudnám sorolni mit tanulunk, de ezek a legfontosabbak. Ugyancsak félévenként mindig készül egy opera produkció. Idén a Kodály Központban Wéber A bûvös vadász címû operáját adtuk elõ.

52

PTE ALUMNI MAGAZIN


kedvezmények

Kártyák és

Diákigazolvány Ha a 2013/2014-es tanév tavaszi szemeszterében végzel, a diákigazolványod – és így az azután járó utazási kedvezmények – október 31-ig érvényesek. Ekkorra kell ugyanis beszerezni a következõ félév hallgatói státuszát bizonyító matricát. Ha a 2014/2015-ös tanév õszi szemeszterében diplomázol, és januárban veszed át az okleveled, ez az érvényességi periódus március 31-ig tart. Vannak olyan utazási irodák, melyekben a diákkedvezmények mellett vannak fiataloknak szóló, barátságosabb árak – 30 éven aluliaknak érdemes ezeket a tarifákat is figyelniük.

Nemzetközi diák A nemzetközi diákigazolványt (International Student Identity Card) leginkább akkor van értelme kiváltani (2610 Ft), ha külföldön próbálsz boldogulni, akár ösztöndíjjal, akár egy utazás erejéig. Magyarországon csak korlátozottan fogadják el, a Budapesti Közlekedési Vállalatot kivéve utazási kedvezményre sem jogosít. A kiváltásához aktív jogviszonyra van szükség. A diplomaszerzésen túl is „diákos” árakhoz juthatunk, például a Nemzetközi Fiatal Utazó Kártyával (2050 Ft), ami a regisztrációtól kezdve 16 hónapon át érvényes, de nem jogviszonyhoz, hanem életkorhoz kötött. Kiváltás elõtt azért érdemes ellenõrizni, hogy abban az országban, ahová az ember készül, mennyire elfogadottak ezek a kártyák.

Alumni kártya Utazáshoz ugyan nem, de igen széleskörû szolgáltatásokhoz lehet felhasználni a PTE Alumni kártyát, melyet mindenki térítésmentesen kap meg, aki tagja a Pécsi Diplomások Körének. A kedvezményt adó cégek névsora folyamatosan frissül, a teljes lista a PTE Alumni weboldalán érhetõ el. Használd ki a diplomáddal járó összes elõnyt!

53

PTE ALUMNI MAGAZIN


SZABADSÁG

Pécsrõl a Sörgyár jellegzetes illata ugrik be neki – ez nem csoda, hiszen az Ifjúság úti campusra járt irodalomtudomány–esztétika szakra –, a parfümök világa pedig saját megfogalmazása szerint „beszippantotta”. Lipovszky Csenge illatesztétával beszélgettem.

54

PTE ALUMNI MAGAZIN


SZAGLÓSZERVI

SZABADSÁG

forradalom

55

Mit értesz az alatt, hogy illatesztéta? Nem az alkotás oldaláról közelítem meg a parfümöket, mint mondjuk egy Orr, azaz parfümõr, hanem a befogadó szemszögébõl értelmezem. Az foglalkoztat leginkább, hogy hogyan tudunk beszélni az illatokról, és a benyomásainkról. Ez nem is olyan egyszerû, hiszen az illatoknak nincs saját terminológiájuk. A szavakat mindig kölcsönvesszük az ízlelésbõl (például édesnek vagy citrusosnak nevezzük), vagy a zenébõl (harmóniákról, jegyekrõl beszélünk). A vegyészeknek, akik készítik a parfümöket, persze megvan a maguk szókészlete. Olyan kifejezéseket használnak, mint pl. az etil-maltol (a vattacukor illatért/ízért felelõs vegyület) – ezek az elnevezések viszont egyrészt unalmasak, másrészt a laikusnak nem mondanak semmit. Mindig is érdekelt, hogyan lehet az illatokról úgy beszélni, hogy azt mások is megértsék. Ez adja számomra az inspirációt. Amit látunk vagy ízlelünk, arra rengeteg szavunk van. Pont a szaglás kapcsán szerinted miért nincsenek kifejezéseink? A szaglás a leghamarabb kifejlõdõ érzékszervünk, a legújabb kutatások szerint már az anyaméhben is „szagolja”, ízleli a magzatvízben feloldódó illatmolekulákat a magzat. Mégis, ez az az érzékelésünk, amit a leginkább elnyomunk. Richard Axel és Linda B. Buck csupán 2004ben kapott Nobel-díjat a szaglószerv felépítésének és mûködésének feltárása kapcsán végzett kutatásáért. Már a dátum is szegényes bizonyítvány arról, mennyire háttérbe szorítjuk ezt az õsi érzékünket. Amellett, hogy a szaglás õsi – a legösztönösebb is, ezért aztán a tudatossággal legkevésbé befolyásolható érzékünk. Ha érzünk egy illatot, akkor azt vagy szeretjük, vagy nem – de nem biztos, hogy meg tudjuk magyarázni az okát. Nem csoda, hiszen a szaglás agyi központja összeköttetésben áll az amigdalával, ahol az érzelmek születnek és az emlékek tárolódnak. Akinek a nagymamájához jó emlékek köthetõek, és ott levendula illat volt, az imádja, akinek a molyirtó jut róla eszébe, az soha nem fogja megszeretni a levendulát. Magyarországon különösen gyerekcipõben jár ez az olfaktorikus vagy szaglószervi forradalom; az emberek nem merik elengedni a fantáziájukat, amikor illatokról beszélnek. Más országokban már operákat fogalmaznak meg parfümök köré, illatosított színházi elõadásokat rendeznek, és a kómában fekvõ betegek felébresztéséhez, kórházi felügyelettel használják az illatokat. Nálunk a parfüm még mindig csak a luxussal egyenlõ. Persze, az illatoknak anyagi vonatkozása is lehet, de én a

PTE ALUMNI MAGAZIN


SZABADSÁG mûvészet felõl szeretem megközelíteni a témát, és a jól megkomponált parfümöt úgy elemzem, mint egy mûalkotást. Ha sikerül az összetevõk mellett a hangulatot is érzékletesebbé tennem a megfogalmazásaimmal, akkor a szavakkal szebbé, érdekesebbé lehet tenni egy illatot. Hogyan pozicionáltad a blogodat, a ScentPoetry-t? Ügyeltél arra, hogy valami újat mutass a többiekéhez képest? Alapvetõen igen erõs belsõ késztetés volt, kirobbant belõlem! Természetesen megnéztem, hogy mi az, amilyet nem szeretnék. Azok a blogok tetszettek és tetszenek a mai napig, amikben a személyes hang dominál, intelligenciát és eleganciát sugallnak, és olyan felvállalt érzelmességet, ami nekem nagyon imponál – szerintem illatokról csak így érdemes beszélgetni. A többi bloggerrel ellentétben kritikus sem vagyok. A benyomást akarom megragadni egy illatról. A próféta szerepet sem akartam felvenni, de bevallom, az azért jó érzés, ha valaki elolvassa egy posztomat, érzi vagy érti, amit mondok, és elkezd szagolni. A blogra jut azonban legkevesebb idõm… A HVG Extra Pszichológia és Business magazinokban szoktam írni az illatokról és lélektani vonatkozásaikról. Vállalok egyszemélyes tanácsadást, de volt már arra is példa, hogy egy egész társaságnak tartottam bevezetést az illatok világába, és két órán át csak szagolgattunk. Egy barátnõmmel az illatos meseterápiába is belevágtunk: az illatok az érzelmek lenyomatai, így a mese fordulatait a terápia fordulópontjain illatmintákkal támasztom alá. Mondjuk a békakirály meséjében a dohos kút illatát a pacsuli olajjal idézzük fel. Ez élénkebben elõhozza azokat az élményeket, amiket a résztvevõk eltemettek magukban, és amikkel dolgozniuk kellene. Arra is volt példa, hogy illatvacsorát készítettem a szépség jegyében: az alma és mitológiai vonatkozásai, valamint a magyar néphagyományhoz kötõdõ rozmaring és kakukkfû állt a középpontban, a séf pedig ezekhez készített ételeket, így egyszerre beszéltünk ízekrõl és illatokról. A parfüm a személyiség része – ebbe belefér az, hogy van tavaszi személyiségem, meg téli? Persze, hiszen ez rendkívül összetett. Attól is függ, mit szeretnél erõsíteni, az életed milyen állomásánál tartasz, illetve hogy mit tudatosítasz magadban. Valóban igaz az, hogy más bõrön más lesz az illat, de befolyásolja például a diéta, stresszhelyzet, nõknél a menstruációs ciklus, az, hogy mit evett/ivott az illetõ (húst, fokhagymát, kávét stb.), zsíros-e a bõre vagy száraz, milyen gyógyszert szed. Télen jobban megülnek rajtunk a parfümök, nyáron viszont megterhelõ tud lenni egy-egy testesebb illat. Általában 3–4 fajta parfümöt használnak az emberek, és ezeket akár évszakhoz, vagy akár különbözõ tevékenységekhez (munka, sporthoz, szórakozás) rendelik. Persze, ha mindig ugyanabban az illatfelhõben van valaki, megszokja és már nem is érzi. Jómagam „hûtlen” típus vagyok, egy-egy adott életszakaszhoz kötöm a különbözõ parfümöket, így gyakran váltogatom õket. Vannak viszont olyanok, aki egyetlen illatot keresnek,

Tipp állásinterjúhoz A parfüm hozzátartozik a jelentkezõrõl alkotott képhez, de az is fontos, hogy tudjuk, mit szeretnénk sugallni egy illattal. Nem álarc mögé kell bújni, hanem a saját karakterünk megerõsítéséhez kell, hogy hozzájáruljon, hiszen a parfüm önbizalmat is ad. Leginkább a visszafogott, szolid tisztaságillatokat, az ápoltság érzetét sugalló illatokat szokták ajánlani állásinterjúra. Semmiképpen ne vigyük túlzásba! A HR-esek arra is szoktak figyelni, hogy a jelentkezõt mennyire lebegi körbe illatfelhõ – ha ez túl domináns, azzal senki nem tesz jó benyomást.

és ki is tartanak mellette, ha rálelnek. Van aki, hónapokat szán arra, hogy végigszagolja egy parfüméria polcait, és van, aki 15 éve keresi az „igazit”, és ha megtalálja, látni rajta a megelégedettséget. Mennyire nehéz megtalálni a személyiségünkhöz illõ illatot? Azt gondolom, hogy az illatokról beszélgetni és megtalálni az adott emberhez illõt – nagyfokú önismereti folyamat. Azt szoktam mondani, beszéljük meg, hogy mire kell, eddig mit használt… kicsit olyan, mintha grafológus és pszichológus lennék egyben. Ezek alapján már kirajzolódik egy kép, de magát a személyiséget ezekbõl még nem lehet megrajzolni. Például volt egy olyan bankban dolgozó felsõvezetõ hölgy, aki eljött hozzám, és azt mondta, hogy unja, hogy mindig az övé a férfiszerep, folyton felelõs döntéseket kell hoznia és szimbolikusan úgy fogalmazott: szeretné megtalálni a „hárfaillatát”. Két órába telt, és meg is találtuk. Érdekes folyamat volt, ahogy hagyta, hogy a katonás rend, a magas sarkú és a kiskosztüm mögött megérezzem õt magát – ehhez azért egy nagyfokú bátorság kell. Az illatok önbizalmat is adnak. Készült a 1990-es évek végén egy szépségipari felmérés, amibõl kiderült, hogy nem is kell a nõknek érezniük egy illatot ahhoz, hogy a hatását érzékeljék. Jóképû férfiakat kértek meg arra, hogy fo-

56

PTE ALUMNI MAGAZIN


tózás elõtt semleges vagy illatosított after shave-et használjanak. A tesztben részt vevõ nõknek a férfiak fényképei alapján azt kellett eldönteniük, kiket találnak vonzóbbnak. Mindannyian azokat találták attraktívabbnak, akik az illatos vizet használták. Ez is arra utal, hogy a férfiaknak tehát az illat adott valami olyan önbizalmat, erõsítette a kisugárzásukat, amely már egy fotón is átjött, nem is kellett személyesen találkozni. Hogy látod, mennyire hallgatunk az orrunkra, ha valamilyen illatot vásárolunk? Abszolút jellemzõ az emberekre, hogy az üveg és a hirdetések alapján döntenek. Jean-Claude Elenát, a Hermés Orrát két éve megkérdezte a párizsi Vogue, hogy mit ajánl az embereknek,hogyan válasszanak parfümöt. Õ lakonikusan így fogalmazott: „ felejtsék el a reklámokat és hallgassanak az orrukra.” Az ún. niche parfümök is ezt a választást segítik azzal, hogy az üvegeik – legyenek barokkosan túlzóak, vagy minimalisták – de egyenüvegek. Nem költenek marketingre, de aki értékeli a minõséget, a gerillamarketingnek hála, rájuk fog találni. Míg a tömegparfümökben általában szintetikus anyagok használata dominál, a niche egy kis szegmens, kézmûves, mûvészi színvonalon elkészített, általában családi manufaktúrákban készült parfümökben a természetes összetevõk vannak túlsúlyban. A jázmin illat a

niche-eknél az igazi virág felhasználását jelenti, nem annak szintetikus változatát. A parfümõrök nagy fájdalma az is, hogy a szigorodó EU-s szabályok és más érdekek miatt egyre kevesebb természetes anyagot használhatnak: nem lehet tölgymohát, civetet használni, mert allergizálnak. Ezzel egyrészt a régebben kiadott parfümök is változnak, hiszen már nem használhatók az eredeti összetevõk, másrészt pedig beszorítják az Orrok mozgásterét, és elõsegítik, hogy a szintetikus anyagokat gyártó mamutcégek elõretörhessenek – így az illatok illékony mûvészete még inkább tûnékennyé válik. Mennyire lehet az illatokat elsajátítani? Hogyan kell egy ilyen tanulási folyamatot elképzelni? Az ember szagol, szagol, szagol, szagol, mindent beazonosít, és újra szagol. Minél többet szagol valaki, annál érzékenyebb lesz az orra. Más dolog beszélni az illatokról – ezt nem tartom tanulhatónak. Kezdetben tartottam odamenni a metrón vagy más tömegközlekedési eszközön valakihez és megkérdezni, hogy „Elnézést, milyen parfümöt használ?” De az illatok, annak ellenére, hogy az intim szférába tartoznak, az embereket ugyanúgy érdeklik, mint akár saját írásképük elemzése, vagy a horoszkópjuk: megnyílnak, szeretnek róla beszélni, ezáltal saját magukról is többet tudnak meg, legyen szó akár húszéves fiúról, akár vagy idõsebb hölgyrõl.

57

PTE ALUMNI MAGAZIN


Illat-tipp A csuklók, a könyökhajlatok, a nyak hátsó része, a térdhajlatok – ezekre a helyekre érdemes parfümöt permetezni, de én három fújásnál többet sosem szoktam. A hajat csak akkor ajánlom illathordozónak, ha valaki allergiás, de léteznek már parfümékszerek, amikben egy itatóspapír vagy egy kicsi szivacs rögzíti az illatot. Sem a hajat, sem a sálat vagy ruhát nem ajánlom befújni, ha valaki több illatot használ, mert nem jó, ha keverednek. Akinek száraz a bõre, azon kevésbé marad meg a parfüm, ilyen esetben az illatmentes zsíros testápolóra lehet permetezni. Van, aki szereti, ha nagy sillage, vagyis illatfelhõ van körülötte – ez is egy üzenet. Abban is megoszlanak a vélemények, hogy kell-e utánfújni: aki elsõsorban magán szeretné érezni illatot és elfáradt az orra, az általában többször használhatja a parfümöt, de azért érdemes tiszteletben tartani a környezetünk ingerküszöbét.

Van olyan, hogy büdös? Biztos, hogy van, de az is hordoz egyfajta információt. Sissel Tolaas berlini illatmûvész például azt szeretné elérni, hogy a különbözõ illatokat a gyerekeknek úgy tanítsák, mint a betûket az ábécében: ne társítsanak hozzájuk érzelmeket, hanem mint egy nyelvet sajátítsák el, mert ezek által is tágul a világ, jobb lesz az asszociációs képességük, a kreativitásuk. Inkább arra kéne koncentrálni egy illattal kapcsolatban, hogy mi az az információ, amit számomra hordoz, milyen érzelmet, emléket ébreszt. Van, aki azt is el tudja mondani, hol érezte elõször… Illatesztétának lenni nagy anyagi befektetést igénylõ feladat? Semmibe nem kerül bemenni egy boltba, kipróbálni illatokat és gyönyörködni bennük. Korábban sokszor aromaterápiaként használtam az illatokat, ha mondjuk éppen rossz kedvem volt, bementem egy drogériába, csak fújkáltam és szagoltam a csíkokat. Dolgoztattam a szaglásom, és észrevettem, hogy ez nekem jó – gyógyítja a lelkem. Volt már egy meglévõ parfümparkom, de a „parfümös” közösséggel sok illaton meg is osztozunk és cserélgetünk egymás között, hiszen a Jóisten pénze sem lenne elég ennek a költséges hobbinak a fedezetére. Szoktam kapni illatmintákat, s a különbözõ üzletek szívesen invitálnak be magukhoz és nyilván szeretnék, ha az illataikról többet írnék vagy beszélnék – viszont igyekszem független maradni. Nem vagyok illatsznob sem, ha valakinek egy olcsó illat tetszik, akkor használja azt, nem feltétlen kell harmincezres parfümökre költeni. Ami a befektetést illeti, azt nem is anyagiakban mérem, hanem a kitartásban és az állhatatosságban. Az, hogy ezzel most foglalkozhatom, azt a családom türelmének, a belém vetett hitének és bizalmának köszönhetem. Úgy érzem, a lányainknak is példát mutatok ezzel, hogy merjék követni a szívük szavát, hogy aztán olyan hivatásuk és önazonos pályájuk lehessen, ami flow-élményt ad.

58

PTE ALUMNI MAGAZIN


DEBRECZENI MÓNIKA birtokigazgató, Vylyan A lányomat is a PTE-re írattam be. Természetes volt, hogy támogattam a gyerekemet döntésében, hisz magam is ide jártam. Egyrészt a város gyönyörû, élmény a diákoknak a kulturális pezsgés, másrészt amikor én jártam erre az egyetemre, már akkor is olyan konvertálható tudást kaptam, ami máig is segíti a munkámat. A közgazdasági karra jártam, angol szakfordító szakot is végeztem. Itthon és külföldön is hasznát vettem az itt szerzett tudásomnak. Emlékszem, milyen volt elõször besétálni az egyetemre: megilletõdöttség, várakozással teli állapot kis félelemmel fûszerezve, az épület jellegzetes illata… A PTE-n megtanultam, hogy hová nyúljak, ha keresek valamit, és kaptam egy olyan gazdasági látásmódot, ami képessé tesz arra, hogy megálljam a helyem. A KTK Alumni Tanácsának is tagja vagyok, mert úgy gondolom, hogy az egyetem a jövõ szakembereinek inkubátora, az egyetem színvonala így a jövõnket határozza meg. Tartozom ennyivel régi alma materemnek.

KOVÁCS ANTAL Kommunikációs igazgató, Paksi Atomerõmû Zrt. Egyrészt a földrajzi közelsége miatt – paksi vagyok ugyanis – választottam a Pécsi Tudományegyetemet, másrészt jó volt a híre is. Akkor már aktív sportoló voltam, és olyan felsõoktatási intézményt kellett választanom, ahová nehézségek mellett, de biztosan be is tudok majd járni. A barátaim közül többen, s az akkori barátnõm – aki most már a feleségem – is ott tanult. Akkor már olimpiai bajnok voltam, ami mindenképpen felelõsség: úgy éreztem, magas a mérce és muszáj rendesen tanulnom. Igazi közösségi szellem alakult ki az évfolyamon, közösen is dolgoztunk ki tételeket például. A barátaim és a csoporttársak fénymásoltak nekem, összerakták az anyagot – akkor még az elektronikus levél nem volt ennyire elterjedt – és az, hogy rendszerezve megkaptam egy adott kurzus anyagát és tényleg csak tanulnom kellett, nagy segítséget jelentett. A Paksi Atomerõmûben dolgozom, ez a fõállásom, és itt a srácok jelentõs része Pécsen, a legtöbben a Pollackon végeztek. Tanítok a TTK-n és az ETK-n, azok sem ismeretlenek.

HELYES ZSUZSANNA Kutatóorvos-tanár, PTE ÁOK Igazi tüke pécsi vagyok, imádom ezt a várost, s immáron tizennyolc éve dolgozom a Pécsi Tudományegyetemen. Ennek fényében talán nem meglepõ, hogy bátran ajánlom mindenkinek ezt az intézményt: úgy vélem, hogy itt minden lehetõsége megvan arra, hogy a tehetségek kibontakozzanak. Amikor én jártam egyetemre, az orvosi karnak azért a mostaninál kevesebb hallgatója volt – akkor a hangsúly éppen erre, a családiasságra esett: mindenki ismert mindenkit, számíthattunk egymásra, segítettünk a másiknak. Most lényegesen több diák van itt, ám ezzel párhuzamosan a lehetõségek is megszaporodtak. Sokkal több például a kutatási terület, amelyen a lelkesebb fiatalok elindulhatnak, hiszen a szellemi háttér maximálisan adott hozzá. A Szentágothai János Kutatóközpont elindulása minden fiatal számára egy kiugrási lehetõséget kínál. Összességében tehát úgy látom, hogy még mindig nagyon jó választást jelent a Pécsi Tudományegyetem egy fiatalnak: a lehetõségek tényleg határtalanok, a feladat csak az, hogy éljenek is vele.

59

PTE ALUMNI MAGAZIN


Alumni korrodinátorok

ÁJK – Bencsik András, bencsik.andras@ajk.pte.hu; Tel.: 72/501-500, 23175-ös mellék ÁOK – Duga Zsófia, zsofia.duga@aok.pte.hu, Tel.: 72/536-001/31129-es mellék BTK – Izsák Mónika, izsak.monika@pte.hu, Tel.: 72/501-500, 24287-es mellék ETK – Goldbach Julianna, julianna.goldbach@etk.pte.hu, Tel.: 72/501-500, 513-670/631-es mellék FEEK – Brezovics Tímea, brezovics.timea@feek.pte.hu, Tel.: 72/501-500, 22513-as mellék IGYK – Egléné Fekete Zsuzsa, eglenezsuzsa@igyk.pte.hu, Tel.: 74/528-300/1134-es mellék KTK – Szilágyi Szilvia, jade@ktk.pte.hu, Tel.: 72/501-500, 23291-es mellék MK – Végh Edit, vegh.edit@art.pte.hu, Tel.: 501-540/ 22837-es mellék PMMIK – Regdon Marianna, regdon@pmmik.pte.hu, Tel.: 72/501-500, 28842-es mellék TTK – Kiefer Evelin, kifere@gamma.ttk.pte.hu, Tel.: 72/501-500, 24283-as mellék



Alumni magazin 2014