Lebbencstészta A lebbencs magyar tésztaféleség, melyet a pásztori életforma hívott életre. Egy olyan gyúrt tészta, melyet nagy lapokra nyújtanak, amit annak idején rudakra tettek (akárcsak a ruhát száradni), s ahogy száradt, úgy potyogott le darabonként az alá tett abroszra a kész lebbencstészta. Elmaradhatatlan kelléke természetesen a lebbencslevesnek és a bográcsban főtt slambucnak egyaránt, mely az alföldi pásztorok gyakori étke volt, amihez nem egyszer még a tésztát is maguk készítették el.
Orosházi libamáj A liba (lúd) ősi állat, melyet már az ősember is ismert. Az egyiptomiak és a rómaiak is hamar felismerték, hogy töméssel jelentősen növelhető a libamáj nagysága, mely már korábban is finom csemegének számított. Hazánkban a 11-12. századtól vannak feljegyzések arról, hogy őseink libát tartottak, ami nemsokára megjelent a környező országok piacain is. Orosháza környékén az 1860-as évektől kezdve nőtt meg ugrásszerűen a libatenyésztők száma, bár már ezt megelőzően is jelentős volt a vidék baromfitenyésztése. Korábban úgy időzítették a többhetes tömés kezdetét, hogy a libák Márton-napjára (november 11.) legyenek érettek a vágásra (kb. 8-10 kg). A jóminőségü, speciális összetevőjü tömőanyag (kukorica és zab), a libafajták és maga a tömési módszer együttesen eredményezik a kiváló minőségű libamájat. Mára a város neve szorosan összekapcsolódott a libamájjal, mely jelentős kiviteli cikke a vidéknek, ami sok helybeli gazdának nyújt biztos megélhetést. A konzerv kivitelben forgalmazott (nagy energia-, vas- és foszfortartalmú) májat egy vékony szalonnaréteg veszi körül, mely még finomabbá varázsolja egyedülálló ízét.
39