Page 1

Lobbikról és szabadságról Magyar Hírlap/ Bayer Zsolt - 2014. június 5-6., csütörtök, péntek Kulka János így foglalta össze a minap a gondolatait: „…A vélemény szabadságáról, az állampolgár jogai-ról, kötelességeiről van szó. Miért kell ellenségnek tekinteni, aki kimondja a véleményét?” Mivel tökéletesen egyetértek a fentiekkel, ezért bátorkodom megírni véleményemet a „buzilobbiügyben”. Meglátjuk, kik és mennyire tekintenek majd ellenségnek. Buserant és bugris Nos, ha Kerényi Imre a jóval szelídebb „meleglobbi” kifejezést használta volna, most lényegesen kisebb lenne a botrány. Ezért nézzük először a szavak eredetét. A „buzi” egy témával foglalkozó blog szerint a huszadik század fordulójának környékén „került a magyarba a német Buserant szó átvételével (...), s közben a szóvégi -ant átalakult -ans-sá (v.ö. német pedant, magyar pedáns, német kulant, magyar kuláns, stb.), mint buzeráns. E szó rövidült a pesti szlengben, s lett belőle hamar buzi… A németbe a velencei olasz buzerar (»szodomita«, »análisan közösülő«) nyomán jutott el. A szó korábban – azonos jelentéssel – az óolaszban mint buggero, ill. a spanyolban mint bujarrón volt használatos, valamint került az angolba a 14. században mint bugger (jelentése mind a mai napig »szodomita«)”. Azt talán kevesebben tudják, hogy a szó eredetije a latin „bolgár” népnév. Erre Nádasdy Ádám hívja fel a figyelmet a Magyar Narancs 2001. 02. 15-i számában számában, Örömtelen eretnekek című cikkében: „Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem erről van szó. Európán a 10. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek kiindulópontja a Balkán volt. (...) Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a külvilág egyszerűen »bulgároknak« nevezte őket. Így jutott el az eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol boulgre, majd bougre (ejtsd: »búgrö«) lett belőle. Elfelejtődött, hogy e szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már »eretnek, hitszegő« értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger) már szelídebb jelentésben: »paraszt, bunkó, tökfilkó«. Végül ez a német Buger a magyarba is átjött, még a szüleim is használták: »Ki ez a buger?«, azaz tökfilkó. Ebből származik a magyar bugris is.” Ez tehát a „buzi” eredete. Érdemes kiemelnünk - ez az idézett Nádasdy-szövegben is szerepel – a paraszt, bunkó, bugris jelentéstartalmat. Ugyanis nyelvünk egyik legrémesebb fejleménye, a kommunizmus egyik átkozott öröksége a „parasztozás”. A „paraszt” a mai napig a bunkó, az elmaradott, a hitvány szinonimája a magyarban, s többek között a „buzi” kifejezéstől irtózó, politikailag korrekt liberálisok parasztoznak önfeledten. De honnan ered a „meleg” kifejezés? A német schwul, schwüligkeit jelentése forró, kellemetlen, párás meleg, a németek így hívják a homoszexuálisokat, a magyar nyelv ezt vette át. Kálmán László ehhez a következőket teszi hozzá: „...itt olyan metonímiáról van szó, amelynek az az alapja, hogy a szóban forgó emberek a saját nemük képviselőivel szemben nem olyan tartózkodóak, nem hidegek, mint a heteroszexuálisak. Ezt a speciális viselkedésmintát terjeszti ki a metonímia (...) a személy egész viselkedésére, amikor rámondjuk, hogy úgy általában túlfűtött”. Tehát eredetileg a „meleg” is pejoratív kifejezés volt, de valamiért mégis ez lett az érintettek által elfogadott megnevezés. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a társadalom többségére mégsem erőltethető rá, hogy ezt használja. Ugyanis a társadalom többsége számára a meleg egészen mást jelent, és a többség ragaszkodni akar az eredeti jelentéshez. Így az érintettek kénytelenek lesznek beletörődni abba, hogy a többség továbbra is a homoszexuális megnevezéssel fog élni, amennyiben nem akar kifejezetten sértő lenni. (Ez amúgy elvárható a többségtől.)


A homoszexuálisok manapság előszeretettel hivatkoznak az antikvitásra, ahol teljesen „normális” és „elfogadott” volt a homoszexualitás, s ezt állítják gyakorta szembe a kereszténység „prűdségével”. Most csak egyetlen gondolatot idéznék. Marcus Aurelius, a filozófus-császár Elmélkedések című művének első könyvében felsorolja mindazokat, akiknek hálával tartozik. A leghosszabban atyját dicséri, aki „lemondott a fiúkkal való szerelmeskedésről”. Vagyis miközben a homoszexualitás valóban része volt a mindennapoknak, ezt a viselkedésformát akkor sem tartották „normálisnak”. Amúgy az ókori gladiátorképzőkben, a spártai laktanyákban vagy a római légiósok között a homoszexualitás nem elsősorban a szexről, hanem a hatalomról szólt. Mint a börtönökben. A zseniális Remény rabjai című filmben fel is tűnik ez a „hatalmi aktus” a „nővérek” névre keresztelt csoport kapcsán, amely megerőszakolja rabtársait. A néző pedig kifejezetten megkönnyebbül, amikor az amúgy aljas és szemét börtönőr agyonveri a „nővérek” vezetőjét. A homoszexuálisok másik érve, hogy az állatvilágban is normális az effajta viselkedés. Nem, nem az. Az állatvilágban mindig valamilyen drámai változás okán következik ez be. Mint a Rejtett dimenziók című könyvben ismertetett patkánykísérletben. Egy adott területen patkányparadicsomot hoznak létre, majd fokozatosan növelik a populáció létszámát. S egyszer csak elérkezik a kritikus pont: a patkányok bizonyos egyedszám felett hihetetlenül agresszívak lesznek, felfalják utódaikat, és a hímek között kitör a homoszexualitás. Majd a populáció létszáma mindezek következtében felére zuhan vissza, s ekkor helyreáll a rend. Egyszóval véleményem szerint a homoszexuális viselkedésmód nem tekinthető „normálisnak” sem társadalmi, sem pedig biológiai értelemben. A homoszexualitás normalitását és kötelező elfogadását a meleglobbi követeli.

Erősödő lobbi De akkor ezek szerint létezik meleglobbi? Létezik. „Az Eurovíziós Dalfesztivál nemcsak könnyed családi szórakozás, hanem az egész Európából érkezett melegek találkozóhelye is a mindenkori rendezvény helyszínén. (...) Jan Feddersen német újságíró becslése szerint a dalfesztivál rajongói klubjainak 95 százaléka férfi, akik majdnem mind homoszexuálisok.” Ez az idézet 2007 májusából való, és a Háttér Társaság a Melegekért nevű szervezet nyilatkozatából származik. A HVG ez év januárjában a következőket írta: „A svájci gárdistákat 2002–2008 között vezető Mäder a Schweiz am Sonntag hetilapnak úgy fogalmazott: a Vatikánt annyira hatalmas meleglobbi uralja, hogy ez már egyenesen veszélyezteti az egyházfő személyes biztonságát. (...) Arra a kérdésre, hogy abban a bíborosi jelentésben, mely a 2012-es Vatileaks-botrányt követően készült, szó van-e a vatikáni meleglobbiról, Becciu azt válaszolta, a jelentés tartalma titkos, és kizárólag a pápa ismeri”. Az Origo tavaly nyáron továbbment: „(...)A beszámoló szerint Ferenc pápa azt mondta: »a kúriában vannak szent emberek, tényleg, viszont mindennapos a korrupció is. (...) Beszélnek olyasmiről, hogy meleglobbi, és ez igaz, valóban létezik ilyen. Meglátjuk, hogy mit tudunk majd tenni«... Az AFP francia hírügynökség szerint amennyiben az audiencián valóban ez hangzott el, akkor ez volt az első alkalom, hogy egy pápa ilyen nyíltan beszéljen ezekről a kényes problémákról. Ferenc pápa megválasztása előtt több olasz újság is tudni vélte, hogy létezik a Vatikánban egy úgynevezett »meleglobbi«, amely egyszerre nyomásgyakorló csoport, illetve áldozata a vatikáni prelátusok zsarolásának. (...) Ennek a hálózatnak a létezése rendítette meg állítólag XVI. Benedek pápaságát és játszott közre lemondásában.” Amúgy a 444.hu liberális honlap is foglalkozott a témával ez év januárjában, ők egyebek mellett a már említett egykori svájci gárdistavezető Mäderrel kapcsolatban ezt írták: „Mäder nemhogy elismerte a vádakat, de még tovább is ment. Szerinte a Vatikán »mágnesként vonzza a melegeket«, mert ott szinte kizárólag férfiak élnek.”

Meleg szuperhősök A Hetek című lap tavalyelőtt ezzel a címmel jelentetett meg írást: „Világszerte nyerésre áll a meleglobbi”. A cikkben pedig ez olvasható: „Budapest az elmúlt időszakban több LMBT-esemény (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) színhelye volt… A művészet, a sport, az üzlet és a politika vi-

2


lágát is egyre jobban átszövő mozgalom térnyerése az evangéliumi keresztényeket is komoly próbatétel elé állítja. (…)A sporteseményekkel egyidejűleg és azzal összefüggésben zajlott a 3. Magyar LMBT Üzleti és Emberi Jogi Konferencia, amelyen olyan prominens személyiségek vettek részt, mint Theresa Bubbear, a budapesti brit nagykövetség nagykövethelyettese, Mavijnk Pijnenburg, az IBM Egyenlőségi és LMBT üzletfejlesztési vezetője és Toplie Farney, a Morgan Stanley vezető munkatársa. Egyébként nemcsak az IBM-en belül kezelik kiemelten a másságukat felvállalókat (külön meleg munkacsoportok alakulnak a »hatékonyabb munkavégzés« reményében), hanem például a Cisco is adókedvezményeket ígér amerikai meleg alkalmazottjainak, az American Expressnél pedig létezik egy »pride network« (büszkeség hálózat), amelynek már több mint ezer tagja van. …A politikai szintre emelt képviselet most amúgy is divat. Barack Obama egy hollywoodi sztárok között elköltött adománygyűjtő vacsora után talált úgy nyilatkozni a melegházasságról, hogy abból kínos magyarázkodás kerekedett. Megnyerte ugyan az LMBT társadalmi réteget a neki szóló ígéretekkel, de ezzel párhuzamosan súlyos veszteséget könyvelhet el az evangéliumi gyülekezetek táborában. Szimpatizáns szavain felbuzdulva a világ két legnagyobb képregénykiadója, a Marvel és a DC Comics elárulta, hogy vannak meleg szuperhőseik is. Miután a népszerű karakter, Northstar megkérte férfi partnerének a kezét, a DC is kénytelen volt meleget faragni a korábban nagy nőcsábász hírében álló Zöld Lámpásból. Batman és Robin kapcsolata is már régóta gyanús sokaknak, amit csak megerősített a homoszexualitását felvállaló Joel Schumacher rendező által elkészített két mozifilm, de azóta a hazánkban is ismert X-menben is megtörtént az első coming out. Mindkét kiadó úgy véli, hogy a változtatások nem jelentenek veszélyt a gyermekek egészséges nemi identitásának kialakulására.” De igen, veszélyt jelentenek. A társadalom mindig is tisztában volt azzal, kik a homoszexuálisok, és ebből nekik számottevő hátrányuk nem származott. Világhírű karmesterünkről, számos imádott színművészünkről volt köztudomású, hogy „homokos”, s ez a tény a legkevésbé sem befolyásolta népszerűségüket. Igaz, nem is mentek az utcára apácának öltözve, Bibliával a kezükben, szexuális aktust mímelve, és azt követelve, hogy ezért szeressék őket. Az a helyzet, hogy normális emberek a gyerekeik előtt nem szexelnek, és nem is imitálnak szexet. Miért gondolják a homoszexuálisok, hogy ez őnekik szabadságukban áll? Ugyanis nem áll. Az általuk hangoztatott liberális axióma szerint a szabadság addig terjed, ameddig nem korlátozza más szabadságát. Már ez sem igaz, de ők ezt a határt is átlépik. Ugyanis a többségi társadalom szabadságát és értékválasztását mélyen sérti ez a viselkedés. Miképpen azt is tudomásul kell venniük a homoszexuálisoknak, hogy két csókolódzó férfi látványa – a többire gondolni sem merek! – igenis undort és ellenszenvet vált ki az emberek döntő többségéből. S nem kárhoztathatják saját szabadságuk nevében a többséget arra, hogy saját undorát legyűrve még azzal is megbirkózzon, hogy mindezt politikailag korrekt módon megmagyarázza kiskorú gyermekeinek. S hogy maguk az érintettek is tisztában vannak a többségi társadalom reakcióival, arra nincs jobb bizonyíték, mint a „melegpropaganda” és „meleglobbi” bibliája, az Amikor a bál véget ér: Hogyan győzi le Amerika a félelmét és a melegekkel szembeni gyűlöletét a kilencvenes években című könyv. A szerző két, Harvardon végzett marketingszakember, Marshall Kirk és Hunter Madsen. Ők három fő lépésből álló stratégiát javasoltak a homoszexuális lobbi számára. Azt állították, hogy ezzel a programmal térdre lehet kényszeríteni a „homofób Amerikát”. Kirk és Madsen első javaslata az volt, hogy a közvélemény előtt „szenzációmentessé” kell tenni a melegkérdést. „A társadalmat el kell árasztani folyamatosan a melegekkel kapcsolatos információval és reklámokkal. Ezeket a lehető legkevésbé provokatív formában kell tálalni, a lényeg az, hogy a heteroszexuálisok »ne tudják elzárni a zuhanyt«, mert így hozzászoknak ahhoz, hogy »állandóan nedvesek«.”A szerzők szerint a homoszexuálisokat hétköznapi emberekként („Mr. Átlagos”) kell ábrázolni, azt sugallva, hogy mindenki környezetében élnek ilyen feltűnésmentes meleg emberek. „Egy ügyes és hatékony médiakampány a melegközösséget ártalmatlan, kedves csoportként tudja elfogadtatni, akik sokoldalúan hozzájárulnak a nyugati társadalom színes és modern jellegéhez” – javasolta Kirk és Madsen. (...)

3


A melegpropaganda második pillére agresszív taktikát javasolt a homoszexualitás kritikusaival szemben. A szerzők azt javasolták, hogy az ellenséges rádióadások zavarásának a mintájára, folyamatosan „zavarni” kell a melegpropaganda ellenzőinek „az adását”, társadalmi kommunikációját. A célba vett csoportok között különböző felekezetű keresztények, tradicionalisták és minden olyan – akár tudományos – közösség és közéleti személyiség szerepelt, akik bírálták a meleglobbit. „A homogyűlölet képviselőit kapcsoljuk össze a náci rémtettek képével. Mutassuk be őket olyan sötét bűnözőkként, akik készek lennének melegeket lemészárolni, fanatikusan uszítanak, és intoleranciát hirdetnek. Hivatkozzunk arra, hogy az ilyen homofób szörnyetegek újra felállítanák a náci koncentrációs táborokat, ahol a melegeket kínozták és gázkamrába küldték” – javasolják a szerzők. A stratégia harmadik eleme a pszichológiai kampány Amerika „átprogramozására”. Kirk és Madsen azt sürgetik, hogy „az átlagos amerikai érzelmeit, gondolkodását és akaratát folyamatos és jól megtervezett pszichológiai ostromnak kell alávetni, amelyet a média közvetít országos méretekben”. A szerzők fokozatosságot javasolnak, hogy a társadalom ne élje át sokkszerűen ezt a propagandát: „Nem szabad a közvéleményt túl korán kitenni a homoszexuális életmód tényleges bemutatásának. Kerülni kell a melegszex bemutatását, és a melegjogokat, amennyire csak lehet, absztrakt társadalmi kérdésként és emberi jogi küzdelemként kell tálalni. Először csak a teve feje bukkan fel a sátor nyílásában, mert azt mindenki kedveli, a rútabb hátsó fele ráér később!” – teszik hozzá cinikusan a harvardi szakemberek. Mi ez, ha nem propaganda, lobbi, méghozzá a leggátlástalanabb, legaljasabb, legundorítóbb fajtából? Nos, a teve fejét már láttuk, és mostanában kezdik megmutatni nekünk a hátsóját is. A melegszex szép lassan betüremkedik a televíziós sorozatokba, és a gyerekeknek szóló animációs filmekbe is. És ez az a pont, ahol az igenis létező és viruló meleglobbi kezdi átlépni a határt. És ennek még lesznek következményei. Addig is: el a kezekkel a gyerekeinktől, és kéretik tiszteletben tartani a többségi társadalom jogait is!

Bayer Zsolt

Magyar Hírlap Online

Bayer Zsolt - Lobbikról és szabadságról  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you