Page 14

HAMIS ISTEN URALOM

a pénz

Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” - Mt.. 21:12-13 „Engedd meg, hogy én bocsássam ki és felügyeljem egy nemzet pénzét, és fütyülök rá, hogy ki hozza a törvényeit.” - Mayer Amschel Rothschild

A MÁGIKUS PAPÍRFECNI

14

SZINAPSZIS // 2018. ÁPRILIS

Mivel a modern világban egyre ritkább az autonóm, önfenntartó egyén vagy közösség, az átlagos ember élete egy globális gazdasági rendszertől függ. Az erőforrások és energiák kontrollálásának eszköze a pénz, melyen keresztül az emberiség élete lényegében irányításra kerül a „pénzistenhit” konszenzuális álvallására való áttér(ít)éssel. Hogyan működik az uralom? Volt egyszer egy kis falu, ahol az emberek semmit sem tudtak a pénzről, vagy a kamatról. Minden vásárnapon elhozták csirkéiket, a tojást, sonkát és kenyerüket a piactérre, majd hagyományos rítusszerű beszélgetések közepette elcserélték áruikat arra, amire szükségük volt. Aratáskor, vagy ha épp valaki viharvert pajtáját kellett javítani, a falusiak egyszerűen egy másik régimódi szokást gyakorolva segítettek egymásnak, tudva, ha velük fordul elő hasonló eset, ugyanúgy viszont segítséget kapnak. Egy ilyen vásárnapon egy idegen fényes fekete cipőben és elegáns fehér kalapban, tudálékos mosollyal az arcán megfigyelte a folyamatot. Mikor az egyik farmer, aki egy nagy sonkát akart és hat csirkéjét próbálta befogni cserébe, az idegen nem tarthatta vissza nevetését. „Szegény emberek,” mondta. „Olyan primitívek.” Hallva ezt a farmer felesége kérdőre vonta: „Gondolja, hogy tud jobb munkát, mint baromfit tenyészteni?” Az idegen válaszolt: „Csirkék, nem. De van egy megoldásom, hogy felszámoljam ezt a kavalkádot. Hozzanak egy darab tehénbőrt és gyűjtsék össze a családokat. Akkor jobban elmagyarázom.” Ahogy kérte, a családok összegyűltek, az idegen pedig vette a bőrdarabot és tökéletes karikákra vágta és kidolgozott pecsét mintát nyomott rájuk. Aztán minden családnak tíz korongot adott, állítva, hogy minden darab egy csirke értékét képviseli. „Most kereskedhettek és üzletelhettek a bőrérmékkel, a kényelmetlen csirkék helyett,” mondta. Értelmesnek tűnt a dolog

és mindenkinek imponáló lett az idegen. „Még egy dolog,” tette hozzá. „Évente vis�szajövök, és akkor mindenki hozzon nekem vissza egy extra kört, a 11.-iket. Ezt a fejlődés elismeréseként kérem, amit lehetővé tettem számotokra az életetekben.” „De honnan jön elő az a darab?” kérdezte a feleség. „Meglátjátok,” válaszolta az idegen tudálékos arccal. Feltételezve, hogy a populáció és az éves termelés pontosan ugyanolyan maradt abban az évben, mit gondolsz mi történt? Emlékeztetőül: a tizenegyedik kört sosem hozták létre, azt sosem vágták ki a tehénbőr darabból. Ahogy az idegen azt javasolta, sokkal kényelmesebb volt bőrdarabokat, karikákat cserélgetni csirkék helyett a piactéren. Ennek a kényelemnek rejtett ára volt: a keresett tizenegyedik kör egy rendszerszerű visszatörést, hanyatlást generált a résztvevők közt kialakult verseny miatt. Minden 11 család közül egynek el kellett vesztenie minden bőrkarikáját, még akkor is, ha mindenki jól kezelte ügyleteit, mert az idegennek biztosítaniuk kellett a 11. kört. A következő évben, amikor vihar fenyegetett néhány farmert, atipikus vonakodás jellemezte a segítségnyújtást. A családok most a 11. körért birkóztak egymással. A kamat hajtotta pénz bevezetése aktívan ellenezte a hosszú ideje fennálló spontán együttműködés hagyományát.

BERNARD LIETAER: A 11.-IK KÖR TÖRTÉNETE

A pénz egy a ma Földön élők domináns része által elfogadott standardizált csereeszköz, lényegét tekintve nem anyagi, hanem virtuális létező, melynek pusztán fizikai megnyilvánulása az érme vagy bankjegy, értéket közös megegyezésünk alapján képvisel. Megjelenése nem egyidős az emberiséggel. Az ember fiziológiás berendezkedésének tekinthető szoros kisebb közösségek korában a munkamegosztás és törzsi önellátás volt jellemző, cserére ezeken belül nem volt szükség, hisz az „enyém” mai értelemben vett fogalma nem létezett. A törzsi jelleg elvesztével a szakosodott termék-előállítással hamar eljött az igény egy olyan univerzális, értékálló, könnyen forgatható csereeszközre, mely felválthatja az ezekben a korokban már működő klasszikus cserekereskedelmet, így a különböző állati részeken, köveken, kagylókon, fűszereken át az út az időtálló nemesfémekig vezetett. Utóbbiak tartós volta nyomán megindulhatott a felhalmozás (mely kevéssé emelő irányultság). Mivel ezeket nagy mennyiségben biztonságosan tárolni problémás, megjelentek az első bankok, akik papíralapú igazolást (papírpénz atyja) adtak az elhelyezett pénzről, melyet fizetőeszközként kezdtek használni az emberek, inflációs tulajdonságának hátrányait viselve. A bank hitelt is adott ezen papírigazolások formájában, melynek valós nemesfém fedezete nem mindig volt, feltalálták hát a „semmiből pénzcsinálás” intézményét, vele együtt pedig a kamatot. A kamat alapmechanizmusát, emberi életre való kihatását jól mutatja a követkző történet.

A megélhetési költségek emelkedését sok éve nem követő, komolyanvehetelen ösztöndíjak, rezidensi bérek, kamarai tagdíjemelés – ha gyerekként, tinédzserként nem is, egyetemistaként sokunk élményszinten szembesül azzal, hogy a pénz(hez társuló mentális koncepciók) mennyire kihat(nak) az egyén életére, milyen kellemetlen korlátozó tényező a (mesterségesen) szűkre szabott anyagi keret, az egyenlőtlenségek milyen könnyen szítanak indulatokat, okozhatnak személyiségtorzulást.

Szinapszis 2018. április  

XIV. évfolyam 7. szám

Szinapszis 2018. április  

XIV. évfolyam 7. szám

Advertisement