Page 26

Valami bűzlik Dániában Az a valami pedig marihuána, bár az idős Hamlet körüli rejtélyre tippelő olvasóink se járnak messze az igazságtól. Hogy mi? Fű a híresen törvénytisztelő skandinávoknál? Erre a megoldás Christiania, a hippi autonóm városka Koppenhága egyik belső kerületében. Ha kiruccannál egy hosszú hétvégére, de nem tengerparton feküdnél a homokban, vagy csak szimplán odavagy a viking mitológiával megfűszerezett északért, ez a cikk neked íródott!

jolni az adott népcsoport karakterét, mentalitását. A dánok pedig nem véletlenül büszkék, hogy sorozatosan ők nyerik a legboldogabb nemzet titulust a különféle nemzetközi felméréseken. Amikor mesélték a helyi diákok, hogy itt az állam fizet az egyetemistáknak átlagtól függetlenül, sőt ha mellette még félállásban dolgoznak, több kedvezményt kapnak, leesett az állam.

Dánia Európa egyik kis ékszerdoboza, na meg svédasztalos büféje, ahonnan mindenki annyit és azt vesz el, amire éppen a foga fáj, persze csak a kötelező körök lefutása után. Az egyik ilyen a főváros, Koppenhága. Lányok, a bennünk élő hercegnő itt aztán kitombolhatja magát, kastélyok paloták hátán, nagy királyi rezidenciák előttük az illő kucsmás-egyenruhás gárdával, és apró múzeumnak berendezettek, se szeri, se száma. Amit semmiképp se hagyjunk ki: Christiansborg Slot, mely ugyan már nem királyi tulajdon, de jelentős külföldi államfőket itt fogad a királynő, meseszép lakosztályok sorakoznak itt, a Slot másik felében pedig a parlament ülésezik, oldalról pedig a fegyvermúzeum és a király lovarda van az épülethez csapva. Lefelé kutakodva Koppenhága alapítójának, Absolon püspök erődjének romjai között bóklászhatunk, ha meg madárperspektívára váltanánk, a város legmagasabb tornyából élvezhetjük a kilátást (hab a tortán, hogy ingyen van; a dán árak mellett megtanulja értékelni az ember az ilyen kis apróságokat).

Koppenhága 2-3 nap alatt kényelmesen megnézhető, a múzeumok szerelmeseink a Glyptotek kötelező, múmiákkal, ókori görög szobrokkal és a francia klasszikusokkal, érdemes lehet még egy vizitre a Nemzeti Múzeum is. Örök gyerekeknek pedig ott a Tivoli, a város közepén elterülő hatalmas vidámpark, 1843-as megnyitása óta folyamatosan bővül, egy eklektikus stíluskavalkád kínai pagodával, mini Taj Mahallal és a legelborultabb pörgetó-agykirázó szerkezetekkel. A bevezetőben említett autonóm városkába, Christianiaba betérve mintha egy teljesen más világban találnánk magunkat; mára már történelmi időbe veszik, amikor 1971-ben az elhagyott tengerészeti bázist hippik, hajléktalanok, politikai aktivisták vették birtokba, majd egyre több és több ember költözött ide egy kommunát hozva létre, himnusszal, rövid ideig saját pénzük és postájuk is volt, nem fizetnek adót, maguknak építik a házaikat, és mindenhol háborúellenes meg spirituális transzparensekbe botlunk. Valahogy így vizionálnám, ha a korai Sziget fesztiválok (még a holland hordák előtt) egész éves projektek lettek volna.

Innen induljunk el Észak felé a folyóparton, érdekes látni, a modern és a klasszikus mennyire jól megfér egymás mellett. Koppenhága tiszta, emberléptékű, nagyon biciklibarát és hát jóléti állam, majdnem minden harmadik bolt lakberendezési üzlet. Ahogy haladunk a vízparton, balra fordulva Nyhavn (Új Kikötő) tárul elénk, ami a város egyik legikonikusabb látképe a sok karcsú, színes házával, sörözőivel és éttermeivel, vitorlásaival és utcazenészeivel. Itt jól esik ejtőzni egyet, élvezni a pezsgést, az egykori vöröslámpás negyednek ma már nyomát sem találjuk, pár tetoválószalont leszámítva, fun fact, hogy Hans Chistian Andersen is itt élt csóróbb napjaiban. Andersen a dán öntudat szerves része, ahogy A kis hableány szobrot is elsőként keresik fel a turisták. A szobor a legdánabb sör, a Carlsberg Sörfőzde tulajdonosának ajándéka volt a városnak, miután úgy meghatódott a sellő tragédiáját feldolgozó baletten. A szobor eredeti modellje a hableányt táncoló balerina lett volna, aki miután megtudta, hova lesz elhelyezve a szobor, otthagyta a projektet, így a sellő testét a szobrász végül a feleségéről mintázta. Az életnagyságúnál kisebb, szomorúan az elhaladó hajókat figyelő bronzöntvény a helyi vandálok között is nagyon népszerű, vágták már le a karjait, vörösre festették a haját vagy dekapitálták. A belvárosban céltalanul sétálgatni, gyönyörködni az épületekben, az utunkba eső templomokba bekukkantani, az atmoszférát magunkba szívni és ráhangolódni a város lüktetésére jelen sorok írójának nagy hobbija, az olvasók figyelmébe is ajánlja, nem sztereotipizálás, de így jól be lehet tá-

Hamlet nélkül nem Dánia Dánia, szerencsére Helsingor (ez a bájos kis városka, ahol Kronborg, maga a kastély található) mindössze 1 óra vonatútra van Koppenhágától, ha korán kelünk, egy fél napos program, a kastély bár nem nagy, bővelkedik az izgalmas kiállításokban, és semmiképp se felejtsünk el felmászni a toronyba, jó kis kardió. Ami lehet ránk fér, ha alámerülünk a nem annyira híres, de annál finomabb dán konyhában, érlelt sajtok (sanszos, hogy ez is bűzlik, saját tapasztalat, hogy vákumcsomagoltat vegyetek, ha hoznátok haza) és pácolt halak a világ legfinomabb kenyerével, az autentikus savanyú, tömény 100% rozskenyérrel. Meg a krémes sütik és édes pékáruk, hjaj. Mivel minden cikket konklúzióval illik zárni, az enyém ez: Olyannyira beleszerettem Dániába, a helyiek mindig mosolygós kedvességébe, a tisztaságba és az átláthatóságba, hogy már nézem is az Erasmus lehetőségeket Koppenhágába - kell ennél jobb ajánlólevél? SZÖVEG: LAKOSA ALINA

26

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

Szinapszis 2017. november  
Szinapszis 2017. november  

XIV. évfolyam 3. szám

Advertisement