Page 18

HA MINDENKI AZ ÁLMAIT KÖVETI, AKKOR KI FOG TAKARÍTANI? SZÖVEG: TÓTH GÁBOR, TUDATOS FIATALOK KÖZÖSSÉGE

Egyre nagyobb teret nyer az önmegvalósítási trend. Egyre többen követik a szívük diktálta utat, és saját vállalkozást kezdenek, webshopon árulják kézzel készített karkötőiket, amivel a pandák megmentését is támogatják. Egyre több startup indul, ami jobbá igyekszik tenni a világot, hol azzal, hogy összehozzák a kirándulókat, hol meg azzal, hogy élvezetesebbé teszik a szöveges üzenetek befogadását. Vannak, akik utazgatnak és blogolnak róla, úgynevezett digitális nomáddá válnak, és vannak akik motivációs előadásokat tartanak meg hatékonysági tanácsokat adnak a vállalkozásodhoz. Egyre többen teremtik meg a megélhetésüket olyan kreatív tevékenységből, amit magukénak éreznek, amit fontosnak tartanak, és úgy érzik a világ jobb hely lesz a munkájuktól. De ha mindenki elkezdi követni az álmait és utazó blogger meg tech startupper lesz, akkor ki fog takarítani? Ki szedi fel a szemetet az utcán és ki fog a boltban vonalkódokat lehúzni? A kérdés jogos. Viszont egyelőre sajnos nem releváns. Jogos azért, mert remélhetőleg senki; ugyanis idővel felismerjük majd, hogy a technológiai fejlődésünk, az internet és a megannyi újítás, amik dömpingszerűen érkeznek az életünkbe nap mint nap, majd lehetővé teszik, hogy ne kelljen egy emberi lénynek heti 40 órában egy kasszában állnia vagy egy futószalag mellett robotikus munkát végeznie, mert azt a robotoknak találták ki. Jó jó, de akkor ők mit fognak csinálni? Munka nélkül maradnak? Nos, érdekes érzés szembesülni ezekkel a kérdésekkel, amikor pedzegetem ezt a témát. Az emberek nagy része nem tudja elképzelni, hogy milyen lenne az élete, ha azt nem szabná meg valaki más. Nem érti, hogyan lehetne élni, ha nem kellene bemenni hétfőtől péntekig az irodába 9-től 5-ig és megcsinálni, ami meg lett mondva, hogy megkapja azt a kreditet, ami meg lett neki ígérve az idejéért cserébe, hogy azt majd visszaváltsa az életéhez szükséges dolgokra, mint étel és szállás. Ijesztő, mert ha nem tudod elképzelni, akkor nincsen róla egy képed, amit képezz. De a kérdés sajnos még nem releváns, pedig jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy gondot okozzon ez a kérdés, mert annyian hallgatnak a szívükre. Azért merülhet fel egyáltalán a “ki fog takarítani” kérdés, mert a kapitalista piacgazdaságban kimondva-kimondatlanul ez “alantas munkának” számít. Az teszi alantassá, hogy annyira felsőbbrendűnek érezzük magunkat, hogy elhittük, nekünk már nem kell takarítani, vagy tágabb értelemben a környezetünket ápolni, mert majd lesz valaki, aki aprópénzért megcsinálja helyettünk. Ami, amellett hogy leszoktatja az egyént arról, hogy foglalkozzon a saját szűk környezetén kívül mással is, még meg is bélyegez. Már az általános iskolai földrajzórán

18

SZINAPSZIS // 2017. MÁJUS

is feltűnt, hogy a tankönyvben szereplő grafikon szerint a világ összes élelmiszerét az emberek 3%-a termeli meg, pedig ez már több, mint 10 éve volt, a mezőgazdaság automatizálása következtében biztos vagyok benne, hogy ez az arány csökkent. De ha az étel megtermelődik és van elég ház (a 7 millió európai hajléktalanra jut 11 millió üres lakás), akkor tulajdonképpen miért küzdünk a munkanélküliséggel? Minek akarunk állást adni az embereknek egy olyan világban, ahol minden mozgásban van? Egy határtalan potenciállal rendelkező emberi lény meggymagozásra alkalmazásával mit nyer a társadalom? Mert az éhség valós, és a boltok polcain lévő élelmiszer is valós, ami pedig a két dolog közé áll, az nem valós. A pénz egy kitalált értékmérő, ami semmilyen fedezettel nem rendelkezik, és egy privát gazdasági vállalkozás bocsájtja ki. A sharing economy megjelenésével egy kis ízelítőt kaptunk már abból, hogy nem a birtoklás a fontos, hanem a hozzáférés. Csak mert havonta két hétvégére szükségem van egy autóra, badarság lenne venni egy sajátot, hogy az idő nagy részében kihasználatlanul álljon. Mint ahogyan zenei CD-t sem vesz ma már senki (mert a Spotifyon meghallgathat legálisan minden zeneszámot jó minőségben egy fél CD áráért), ugyanígy az emberek megélhetéséhez nélkülözhetetlen bevételt sem köthetjük a munkához úgy, ahogyan eddig tettük. A világ leggazdagabb emberei már belátták, hogy többé nem hatékony az embereket a klasszikus heti 40 órás módon alkalmazni. No de mikor valósulhat meg mindez? Természetesen az uralkodó gazdasági hatalomnak nem érdeke a közjó, ez egy közgazdasági paradoxon lenne. Éppen ezért a változás csak alulról jöhet. Tudatosabb életmóddal és fogyasztói szokásokkal. Ezeknek az elsajátítása senkinek sem lehet kihívás, aki rendelkezik internet hozzáféréssel. A jelenlegi digitális korban lehetőségünk van ingyen hozzájutni szinte minden hasznos és fontos információhoz. Lehetőségünk van kapcsolatba lépni emberek milliárdjaival, közösségeket alkothatunk, értelmes beszélgetéseket kezdeményezhetünk fontos témákról, és megoldhatjuk a saját problémáinkat együtt. Ugyanis erre lettünk tervezve, társas lények vagyunk,

Szinapszis 2017. május  

XIII. évfolyam 8. szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you