Page 1


Tartalomjegyzék SZÍNHÁZ

RIPORT

Lélegzetvirágok - Horváth Lillával

5

EHÖK Hírek

7

HIVATÁS

A csapatmunka ereje

11

Instant nyugi

13

STRESSZ

5

A meglepetések színháza 15

KÉPRIPORT

Látogatóban a Bárkában

A legszebb színdarab

18

ÁOK HÖK

Fesztivál Norvégiában

19

IÖCS

Vannak filmek...

20

Sajtótájékoztató

21

VILÁGJÁRÓ FILM

REZIDENS

14

11

22

Hamarosan HÖK választás 25 Képzés krónikája

26

Tavaszi Fesztivál

28

EGYETEMI ÉLET

15 I

26 3


Szinapszis

A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja Alapítva 2005-ben

Kiadja a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzata VII. évfolyam 6-7. szám 2011. április-május

Megjelenik havonta, 2500 példányban. 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. szerk.szinapszis@gmail.com Felelős kiadó: Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök Főszerkesztő: Oláh Dániel

Főszerkesztő-helye3es: Dr. Békási Sándor Szerkesztők: Balogh Réka Barbalics Viktória Császár Johanna Galasi Zsófia Hajdú Petra Hegedűs Orsolya Jancsó Máté Kasza Ádám Kiss-Dala Noémi Kiss Enikő Kókai Judit Kovács BernadeB Pataky Borka Rocskó Noémi Fanni Szőnyi András Tauzin Krisz@na Tamara Vad László Munkatársak: Bojtor Adrienn Chernel Ágnes Ildikó Dr. Cserhá@ Zoltán Dinu Roland Dr. Freisinger Ádám Horváth Lilla Kósa Antal Lauter Beatrix Margi@cs Anikó Dr. Papp Magor Takács Tamás

A logó Táncos László munkája. 4

I

A szerkesztőség jelenti Kedves Olvasó! Sok szereteBel köszöntünk a kezedben tartoB lappal. Ismét eltelt egy szemeszter, sokunknak ismét iB a vizsgaidőszak, sokan pedig már végzeB hallgatóként keresik új útjukat. Igaz még jelentkezünk egy bővíteB tartalmú számmal a vizsgaidőszak végén, de szeretnék már iB, ebben a lapban is visszatekinteni az elmúlt hónapokra. A legjobban talán a KÖSZÖNJÜK szó jellemezhe@ az elmúlt félévet. Köszönjük a szerkesztőség nevében a rengeteg hozzászólást a honlapunkon, a sok építő kri@kát a lappal kapcsolatban. Örömmel töltöB el bennünket, amikor sorra kaptuk a le-

veleiteket munkánkról. Felemelő érzés, hogy ennyire foglalkoztatok a Szinapszissal. Megújult az újság, eBől a félévtől nemcsak tartalmában, de küllemében is szereBük volna színesebbé tenni a hétköznapokat. IB szeretnénk megköszönni az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat képviselőinek azt a rengeteg segítséget, amit kaptunk . Büszkék vagyunk az új szerkesztőségi irodánkra, ahol nagy szeretettel várunk minden kedves Olvasót, érdeklődőt. Reméljük felejthetetlen perceket tölthetünk majd el a következő években. Sok sikert kívánunk a vizsgákhoz!

Kedves Hallgatók! Úgy érzem, hogy minden lapszámnak van egy aktualitása, egy gondolata, ami végigkíséri a kedves Olvasót az újság böngészése során. Most talán a tavasz külső és belső színvilága az, ami leginkább megjelenik a cikkekben. Sőt nem is annyira a lapban, inkább a most megélt időkben, eseményekben. Kicsit forog körülöBünk a világ. Egyetemünkön a programok, az események, tágabb környezetünkben az átalakulás, a változás szele jár körbe. Mint annak idején a legendás Scorpions együBes dalában. Mindannyiunkat megérint, de mindenki másképp érzékeli üzenetét. Ha hagyjuk, hogy ezek a gondolatok magukkal sodorjanak egy kicsit, megadjuk az érzésnek, ami neki jár: egy kis szabadságot, felemelkedést a napi ru@nból, akkor megérezhetjük egy másik dimenzió ízét. Egy jó színházi előadás, egy könyv, vagy akár egy hegycsúcs megmászása pont ezt teszi lehetővé. A közeledő vizsgaidőszak, a kötelezeBségek viszont sokszor behatárolják

lehetőségeinket. Mégis azt ajánlom, hogy minden nap legyen egy olyan kis idő, ami a miénk: barátainké, szereBeinké vagy éppen gondolatainké, kultúránké. Ez nemcsak megkoronázhatja a napot, hanem folyamatosan értelmet is adhat céljainknak. Manapság gyakran feledésbe merül, hogy az értelmiségi lét elsősorban nem a munka, tevékenység szellemi jellegét jelen@, hanem azt a hozzáállást, intelligenciát és emberséget, ahogyan megközelítjük problémáinkat, életünk céljait, társadalmunkat és környezetünk eseményeit, összefüggéseit. Ez olykor nehézséget is jelent, de mégsem mehetünk el melleBe. Ahogyan a hajó kormányosának tartania kell az irányt, úgy kell ragaszkodnunk azokhoz az alapértékekhez és minőséghez, amely Egyetemünk közösségére jellemző. Ehhez az érzéshez, és a felüdítő kikapcsolódáshoz szeretnénk hozzájárulni e lapszámmal! Jó tanulást, kellemes élményeket és sok boldogságot kívánok!

A felelős kiadó köszöntője


Lélegzetvirágok

"Kötetnyi kenyérszeletet tálal az asztalunkra, friss, egyedi ízesítésű, igazi éhségoltó üzenetekkel." - írja róla Táncos Laci bácsi, akinek a segítsége nélkül bizony mind szegényebbek lennénk jó pár "lélegzetvirággal".

De hogy miről is van szó? Horváth Lillának, Egyetemünk negyedéves hallgatójának 2011 áprilisában jelenik meg első könyve Lélegzetvirágok címmel. Lillát az egyetemen ismertem meg, azóta az egyik legjobb barátnőm és szobatársam a kollégiumban, úgy is mondhatnám „éleBársam”. Sokszor beszélgetünk emberi érzésekről, lelkeket elemzünk, világot megváltunk, és bizony szóba kerülnek a fogalmazások, az írások. Ahogyan ő csinálja. Mióta csak ismeri a betűket, foglalkozik azok egyéni egymásutánrendezésével. Kilenc évesen szappanoperát írt, aminek karakter- és történetvilágát valamelyik éppen aktuális sorozat ihleBe, a gimnáziumban már verseket, novellákat írogatoB. Akkoriban a saját könyv gondolata csak naiv gyermekábrándként jelent meg hosszabb távú elképzelési közöB. Ez az álomkép a két évvel ezelőC Alkoss! pályázaton kezdeB valósággá válni. A díjátadón együB voltunk jelen, mikor odajöB Lillához Táncos Laci bácsi, a Semmelweis Kiadó igazgatója, és elmondta, hogy szívesen kiadná az írásait. A hirtelen döbbenetet nagy boldogság köveBe az adódó lehetőség felismerése után. Saját elmondása szerint az ihletet életéből, egyetemista létének szépségeiből, dilemmáiból, hétköznapi gondjaiból és történéseiből nyeri Anno a gólyatábori fórumunkon mondták nekünk a tanárok, hogy ez lesz életünk legszebb öt-hat éve, amit majd csak utólag fogunk látni. Ez utóbbiban tévedtek. Nappalokat és éjszakákat töltünk világmegváltó- beszélgetésekkel és már most is elmerengünk azon, hogy mennyire ideális az az élethelyzet, amiben most vagyunk. Rengeteg lehetőség, ugyanakkor csekély felelősség. Így nagyon nagy amplitúdókat tudunk megélni komolyabb következmények nélkül. Ez ennek az életkornak a sajátsága, és ha nem becsüljük sem túl, sem alul, akkor izgalmas és tartalmas tapasztalatanyaggal lehetünk gazdagabbak. Forrunk és élünk. Ezeket az élményeket nem túl, hanem meg kell élni, fel kell dolgozni, és Lilla ehhez választja eszközként és egyben célként is az írást. Művei mindenkinek szólnak, aki érezni szeretne. "Nem igazán sorolhatóak az instant kategóriába, amikor is kiöntöd a port egy tálba, felhígítod csapvízzel és már kész is, az éppen hogy csak fogyasztható, de annál sósabb leves. Kell némi energia befektetés, egy kis főzés, és az olvasó saját élményei is hozzájuk."

Kri@kusként talán néha felmerülhet bennünk, hogy ezt vagy azt a részt nem értjük: „Nem baj - mondja Lilla - Én sem! És ebben van is igazság. Ezeket nem érteni, hanem érezni kell. Lehet. Ha szeretnéd”. Amennyiben a könyv tartalma nem lenne elég és egyéb vizuális ingerekre, fotókra, festményekre, film- és zeneajánlókra, irodalomra, lakberendezésre, vagy divatra vagyunk éhesek, érdemes meglátogatni a művésznő blogját is a hBp://sarwynblog.wordpress.com/ címen. Végezetül szeretnék magától a főszereplőtől idézni, hogy mindenki kaphasson egy kis ízelítőt a valódi Lillából, cenzúrázatlanul és személyes impresszióktól mentesen, ahogyan saját magáról vélekedik, ha feltesszük neki a kérdést, hogy valójában ki is ő és merrefelé tart: ”Ha sorrendet kell felállítani, akkor elsősorban orvostanhallgató, azután egy lány, aki írogat. A művészet (még akkor is, ha ez mű-vészet) nagyon fontos szerepet játszik az életemben, alkotói szinten az irodalom és a fotók (játszom a kamera előB és ötletelek, mert a krea@vitás lételemem), fogyasztóként könyvek hegye, képek, zenék, filmek, előadások. Az engem körülvevő emberek nélkül ennek persze nem lenne sok értelme. A hét éves testvéremmel, Leventével, a családommal, a barátaimmal olyan energiák szabadulnak fel, olyan erőteljes és inspiráló kapcsolatok alakulnak ki, melyekért már önmagában is megéri létezni. Ha ez a kiindulási alap, akkor pedig pláne. Többek közöB ezért is szeretnék gyermekaneszteziológiai és intenzív terápiával foglalkozni. A nagyobbik öcsém, Lacus, akinek emléke örökké erőt és energiát jelent számomra, 2001-2002-ben hosszabb időt töltöB el a Szent László Kórház csecsemő- és gyermekintenzív osztályán. Amit oB láBam, az orvosok és nővérek tevékenysége, hozzáállása példamutató a számomra. Hozzá kell ehhez még tenni, hogy a gyermekeket bizonyos értelemben többre tartom, mint a felnőBeket. Exupéryt idézve, a "furcsa fölnőBek" világa taszít. A gyerekekben sokkal több az energia, lelkesek, logikusak, őszinték. Élnek, éreznek, és én abban szeretnék nekik segíteni, hogy még ha az élet úgy is hozza, hogy nagyon súlyos állapotba kerülnek, később visszatérhessenek; boldogok és EGÉSZségek lehessenek. Mert egésznek lenni jó.” I

5


Csontkinövés A két sín közöB ültem, törökülésben. A mindkét oldalról hívogató alagút karakán, határozoB pislogással révedezeB rám. Tudtam, hogy melyik oldalról fog feltűnni, hiszen számtalanszor szálltam fel rá, hogy kivigyen a vasútállomásra, ahonnan haza mehetek hőn szereteB testvéremhez. Hátra sem pillantoBam, végig nyugodt és felszabadult tesBartással vártam a jövőm. Mégis, mikor 12 óra 42 perc 23 másodperckor feltűnt a macskaszemű metró, éreztem, ahogyan forróság ömlik végig tagjaimon. Nem egyszer képzeltem már el ezt a pillanatot, és valahogy mindig úgy játszódoB le bennem, hogy majd lepereg előBem az életem, megjelenik a szereBeim arca, legfőképpen a testvéreimé, elsuhannak lelki szemeim előB régi szerelmeim és meg nem élt álmaim… Gondoltam, szinte biztos voltam benne, hogy a mohatetejű, tengerpar@, soha fel nem épült viskót meg fogom siratni. De nem így történt. Ezek a dolgok egészen egyszerűen eszembe sem jutoBak! Ahogyan közeledeB felém a hatalmas jármű, vad dudaszó közepeBe, a rémült arcú sofőrrel és a mit sem sejtő utasokkal (vasárnap volt, az állomáson és a kocsikban is csupán néhány ember lézengeB), hirtelen a lány arca futoB a tudatomba. A leggyönyörűbb ismeretlen teremtés volt, akit valaha láBam. Hatalmas, jégkék szemeivel, bársonyos bőrével, finom, rendkívül nőies vonású arcával páratlan jelenségként tűnt fel előBem pár nappal azelőB. A kendő a fején, a pilláinak és szemöldökének hiánya sem a kemoterápiára és a steril kórházi környezetre hívták fel a figyelmet, inkább még angyalibb ragyogással ruházták fel egyébként is végtelenül poziAv kisugárzását. Nem egy @zenhét éves, Ewing-sarcomás, számos

tüdőáBéBel rendelkező lány mosolya ült az arcán, hanem egy világszép tündéré, aki nem azért nem gondol a halálra,mert fél tőle és letagadja, hanem mert teljességgel elfogadta az elmúlás káprázatos lényegét. És az utolsó pillanatban, mielőB ijedten hátra dőltem volna, ennek a lánynak az arca uralta el az elmém. Fogalmam sincs, mi történt ezután. Nem jöB a fény, sem az alagút, a boldog megsemmisülés vagy a fájdalom, hogy esetleg túléltem. A következő @szta kép a fejemben az volt, mikor kinyitoBam a szemem az Ortopédia Klinikán és a melleBem lévő ágyon megpillantoBam azt a lányt, akivel pár napja, mint orvostanhallgató találkoztam. Nem voltam képes megszólalni, nem tudtam gondolkodni, csak bámultam rá hatalmasra nyitoB szemekkel. Az egyik nővér épp akkor jöB be, és észreveBe, hogy felébredtem. Miközben megigazítoBa körülöBem az ágyneműt, úgy rémlik, rekedtes, dohányos hangján, cinikusan-haragosan beszélt hozzám, amiből átszűrődtek olyan részletek, hogy “az utolsó pillanatban megijedt”, “szerencsétlen metróvezető”, “kerekesszék”, “miért akarta ezt tenni magával?”, “amputáció”, de egy idő után abbahagyta, mert észreveBe, hogy én még mindig csak az alvó, csodás lányt figyelem. - Az a lány haldoklik, maga viszont életben van! – mondta az ápolónő, és egy határozoB mozdulaBal elhúzta keBőnk közöB a függönyt. A lány még aznap délután meghalt, anélkül, hogy újra láBam volna a szemeit, vagy a mosolyát.

PORTRÉ

Horváth Lilla negyedéves orvostanhallgató, tele érzésekkel, gondolatokkal, amiket szeretne megosztani, mert szerinte a lényeg a közöBünk mozgó energiában van. Állítja, hogy zöldre fes@ az eget, de valójában az ég fes@ őt színessé. Csecsemő- és gyermekintenzíven és gyerekmentőn szeretne dolgozni, és mindig meglátni a dobozban a bárányt. Csak úgy, mint mindenki más(t). 6

I


EHÖK hírek Kedves Hallgatók! Egyetemünk életében a legutóbbi lapszám megjelenése óta több fontos esemény történt: vezetőváltás volt a Testnevelési és SporBudományi Karon, több sikeres hallgatói rendezvény került megrendezésre, hogy csak a leginkább ismerteket soroljam. 2011. március 3-án nagy sikerrel rendezte meg a Hallgatói Önkormányzat, az Instruktor Öntevékeny Csoport, valamint a külföldi hallgatók szervezetei (ISAS, DSVS) a Semmelweis Tavaszi Fesz@vál programsorozatot is megnyitó Semmelweis Karnevált a Nagyvárad téri Elméle@ Tömbben. Az estet prof. dr. Karádi István Dékán Úr, valamint prof. dr. Lige@ Erzsébet és prof. dr. Kollai Márk igazgatók, a Külföldi Hallgatók Titkárságának vezetői nyitoBák meg. A hangulatra idén sem volt panasz, sikerült ötvözni a karneváli forgatagot a hozzánk járó hallgatók nemze@ konyháival és ízvilágával. A rendezvényen több ország diplomáciai képviseletének munkatársai is részt veBek, és a visszajelzések szerint poziAv, örömteli élményeket vittek magukkal az estről és Egyetemünkről. A Karnevál bevételéből a szervezők két, a betegellátás fejlesztése, színvonalának emelése érdekében tevékenykedő, közhasznú alapítványt támogaBak. A Trautsch András Olivér Alapítvány és a Kútvölgyi Klinika Alapítvány egyaránt 100.000 – 100.000 Ft támogatásban részesült. A Semmelweis Tavaszi Fesz@vál további ren-

dezvényei – Semmelweis Csütörtök (Semmelweis Szalon), Versmondó és Kazinczy Szép Magyar Beszéd Verseny, Virtuózok Viadala, Művész–Mozgás Egyéni és Csoportos Táncverseny – is nagy sikerrel zajloBak, megjelenítve Egyetemünk hallgatóinak művészetét, tehetségét és kulturális értékeit is. A Fesz@vál az immáron hagyományos GálaesBel zárult március 31-én a Nagyvárad téri Elméle@ Tömbben. 2011. március 26-án az Egyetemi Karrierközpont első ízben, hagyományteremtő céllal megrendezte a „Semmelweis Karriernap és Konferencia” c. rendezvényt a NET-ben. DélelőB egy kiállítás és konferencia keretén belül ismerheBék meg az érdeklődő hallgatók az egészségügyi állásokkal kapcsolatos szervezeteket; előadásokat hallhaBak – többek közöB – az állásinterjúkról, protokollról, munkajogról; valamint több neves munkáltatóval is megismerkedheBek közelebbről. Délután egészségügyi életpálya fórum zajloB, a magyar egészségügy neves szereplőivel: a Nemze@ Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Állam@tkárságának vezetőjével: dr. Szócska Miklóssal, a Magyar Orvosi Kamarát, a Magyar Kórházszövetséget és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát képviselő vezetőkkel, valamint Egyetemünk több magas rangú képviselőjével. A fiatal orvosok problémáit a Magyar Rezidens Szövetség vezetője, dr. Papp Magor mutaBa be a fórum résztvevőinek. A vitafórum nézői, hallgatóink is sok olyan kérdést tettek fel, amely a mai magyar egészségügy kulcsproblémáit érinteBék. Az egész napos rendezvényen – börze jelleggel – több egyetemi egység (Könyvtár, Sportközpont, Nyelvi Kommunikációs Központ) és hallgatói szervezetek színe-java is képviselteBe magát. 2011. március 30án egyhangú dön-

téssel fogadta el az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöksége az EHÖK 2011. évi költségvetését. (A költségvetésről és főbb összegeiről külön cikkben olvashaBok.) Az ülésen az Elnökség jóváhagyta a TF HÖK Szerveze@ és Működési Szabályzatának módosítását, valamint döntöB arról, hogy támogatjuk – az Önkéntesség Európai Éve keretén belül megrendezendő – környezetvédelmi akciókat. Ennek keretén belül április 27-én szemétszedésre, május 21-én takarításra kerül sor. A helyszínekről és a részletekről a kari Hallgatói Önkormányzatoknál érdeklődheBek. Április 12-én határozoB a Hallgatói Önkormányzat Elnöksége, hogy a tanulmányi ösztöndíjak számítására vonatkozó szabályok módosítását kezdeményezi, mivel több karon jelentős problémák merültek fel a jelenlegi szabályokkal kapcsolatosan. A módosítás célja, hogy csökkentse a „kreditvadászat” jelenségét, és kiszámítható, jó tanulmányi eredmény elérésére ösztönző legyen. A javaslat lényege, hogy az ösztöndíjszámítás alapja az eddig alkalmazoB korrigált kredi@ndex helyeB a súlyozoB tanulmányi átlag lenne, természetesen további, karonként létrehozoB részletes szabályozás melleB. Az elnökségi döntést követően egyeztetünk az Egyetem vezetésével, ill. kari dékáni hivatalokkal, és szeretnénk egy olyan rendszert kidolgozni, melyet minden érinteB jó szívvel tud támogatni. Az előterjesztést ezt követően készítjük el az Egyetem Szenátusa részére. Az ösztöndíjrendszerrel kapcsolatos további eseményekről e lap hasábjain is folyamatosan olvashaBok. Április 13-án tartoBuk az immáron egyetemi Sportnapot, melynek során több, mint 500 hallgató sportolt és érezte jól magát a Zágrábi úton, a Testnevelési és Sportközpontban. A sportolás és a versenyeken részvétel melleB lehetőség nyílt szűrővizsgálaton részvételre. 2011. április 21-én a Testnevelési és Sporttudományi Kar Tanácsa nagy többséggel szavazoB bizalmat Prof. Dr. Tóth Miklós RektorhelyeBes Úr részére, aki Prof. Dr. Tihanyi József Dékán Úr megbízatásának lejártát követően fogja ellátni a dékáni feladatokat a Karon. Munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk! I

7


EHÖK költségvetés Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöksége egyhangú támogatás melleB 2011. március 30-án elfogadta a Hallgatói Önkormányzat 2011. évi költségvetését, melynek főbb, dologi kereteiről – a tavalyi évhez hasonlóan – e lap hasábjain szeretnénk tájékoztatni Egyetemünk közösségét, hallgatóságát. A legfőbb változás a keretek emelkedése, amelyet többek közöB azért is biztosítoB az Egyetem számunkra, mert az előző évek költségvetésének felhasználása során takarékosan gazdálkodtunk a ránk bízoB forrásokkal. A 2010. évi költségvetésben a dologi keretek összege 20.547.000,- Ft volt, amelyből sikerült megvalósítani több komolyabb fejlesztést, ill. a tavaly megfogalmazoB célok nagyobb részét. Folyamatosan bővíteBük, berendeztük a hallgatói területeket, új bútorokat szereztünk be a Nagyvárad téren a DC előterébe, az „Akváriumba”, illetve korszerűsíteBük a számítógéppark egy részét. A Szinapszis Szerkesztőség új, berendezeB irodában folytathatja munkáját a Nagyvárad téren, az előadók közöC területen. (Kép: a 7. oldalon. A szerk.) Több helyen nyílt lehetőség lapbeolvasásra (szkennelésre), amely az előadások, jegyzetek elektronikus rögzítésével könnyíthe@ meg tanulmányainkat. A költségvetésből támogaBuk azokat a hallgatói és kulturális rendezvényeket (Semmelweis Kulturális Napok, Sportnap, Kari

Napok, Jégfarsang, Gólyatábor, stb.) melyek a hallgatói élet szerves részei. Az előző évekhez hasonlóan támogaBuk a cseregyakorlatokat is, illetve egyes karokon a hallgatók által elérhető klubokat, foglalkozásokat, rendezvényeket. Végül – persze nem utolsó sorban – a költségvetésünk teBe lehetővé a Szinapszis kiadását, a Hallgatói Iroda működését, az „Akvárium” fejlesztését is. Idén is ezeket a fejlesztéseket szeretnénk folytatni, a korábbiakhoz hasonlóan takarékos, felelősségteljes gazdálkodással. Természetesen fel kell készülnünk rendkívüli pénzügyi helyzetre (és az ezzel járó még szigorúbb szabályozásra), mivel az Egyetem költségvetéséből közpon@lag zárolt, több, mint 1 milliárd forint időközben elvonásra került. Most is olyan költségvetést fogadtunk el, amely minden érinteB kari önkormányzat önmérsékletéről tanúskodik. Az elvek igazodtak az előző évek gyakorlatához és a hagyományokhoz is: az ÁOK, a FOK és a GYTK Hallgatói Önkormányzata továbbra is közös kereBel gazdálkodik, amely kibővült az EKK Hallgatói Önkormányzatával is. Az ETK és a TSK Hallgatói Önkormányzata a továbbiakban is kari szinten kezeli forrásait. A közös egyetemi feladatok fedezésére az EHÖK közpon@ kerete szolgál. Bízunk benne, hogy sikerül feladatainkat ellátni és lehetőség szerint fejlesztéseket megvalósítani.

Fogorvosi Kari Napok Idén is a Fogorvosi Centrum szolgált a három napos rendezvénysorozat színhelyéül, melyre ezúBal is egyaránt igen nagy számban látogaBak el mind a hallgatók, mind az és oktatók egyaránt. Külön örömmel töltöB el bennünket, hogy az ősi hagyományokkal bíró Fogorvos Délutánon többek közöB a fogorvosi kar Dékánja és DékánhelyeBese is látogatását teBe, ezzel emelve a rendezvény fényét. A Fogorvosi Kari Napok megnyitóját egy nagy közös filmveAtés köveBe, mely megalapozta a további programok remek hangulatát is. Ehhez természetesen nagymértékben hozzásegíteBhozzájárult a Másnaposok című filmet is rendezőjének rendező Todd Phillips újabb komédiájának, a Terhes társaságnak könnyed humora is. A 8

I

veAtés helyszínéül szolgáló Fogorvosi Centrum aulájának besötéAtése, a profi fény- és hangtechnika illetve az ingyen kapható étel- és ital remekek mind-mind fokozták a nézők moziélményét. Olyanynyira, hogy közkívánatra egy ráadásfilm leveAtése is elkerülhetetlennek bizonyult! Ha minden jól megy, és az időjárás sem szól közbe, akkor jövőre remélhetőleg a Filmes Estnek remélhetőleg már a tető ad oBhont az aula után helyeBa tető ad majd oBhont... A következő napon negyed- és ötödéves fogorvostanhallgatók mérheBék össze elméle@ és fogpreparálási tudásukat értékes nyereménycsomagokért. A Fogpótlástani Klinika oktatói által összeállítoB, huszonöt25 kérdésből álló tesztsorozatot tesztsorozaBal a versenyzők az Árkövy teremben válaszolhaBák megpróbálhaBak szeren-


csét. Ezt köveBe a gyakorla@ rész, ahol mulázsokban elhelyezeB műfogakat kelleB meghatározoB időn belül rögzíteB fogpótlások készítéséhez előkészíteni. Az egyórás munkafolyamat közben a négy4 tagú oktatói gárda pontozta az elkészítés technikáját, majd az elkészült munkák minőségét. Szoros versenyben versenyt követően alakult ki a következő végeredmény: I. Berze Ildikó (V.), II. Marosi Csilla (V.), III. (pontegyenlőséggel) Kovács Lilla (IV.) és Döbrentey Zsolt (IV.) A helyezeBek nyereménye az Ivoclar Vivadent egyenként húszezer20 000 forint értékű nyereménycsomagja, emelleB valamint egy ingyenes továbbképzési lehetőség volt a Dr. Volom Dental jóvoltából. A preparáló verseny napját egy nagy közös mulatság zárta az M2 Klubban, ahol katonai felszerelésben buliztuk át magunkat az utolsó napra.

A Fogorvos Délután ötletes és szórakoztató feladataival, kitűnő hangulatával a Kari Napok méltó lezárásának bizonyult. A Fogorvosi Centrum auláját a három mérkőző csapat indulói zengték be a tanár-diák vetélkedő lelkes résztvevőinek bará@ „összecsapásai” alaB. Az impozánsan feldíszíteB helyszínen a különböző édes, és sós finomságok, üdítőitalok remek alapul szolgáltak egy kötetlen hangulatú eseménynekeseményhez, ahol oktatók és hallgatók vállvetve küzdöBek a főnyereményekért. A Délután záróakkordjaként közösen fogyasztoBuk el a Dékán Úr pincészetében palackozoB, külön a Fogorvos Délután számára felajánloB bort. Bízunk benne, hogy mindenki kellőképpen feltöltődöB egy nagy adag jókedvvel a közelgő vizsgaidőszak előC utolsó „nyugodt” hetekben.

HUPSA Hírek Hallgatói találkozó a Debreceni Egyetemen

Az előző tanévben Szegeden került megrendezésre a háromnapos találkozó, idén pedig február 25. és 27. közöB a Debreceni Egyetem veBe át a stafétát és láBa vendégül a Budapestről, Pécsről és Szegedről érkező, összesen 342 regisztrált hallgatót. A szomba@ szakmai programot (a Gyógyszerész Börzét, valamint a fórumokat) megfelelően körbefonó, péntektől vasárnapig tartó keretprogramban ismerkedés, játék, korcsolyázás és táncos kikapcsolódás változatos kínálata várta a diákokat, melyet a helyi Hallgatói Önkormányzat (DE GYTK HÖK) vezetői, Lakatos Dolóresz és Priksz Dániel szerveztek körültekintő odaadással és a munka nagyságával arányos lelkesedéssel. 2011. február 26-án, szombaton került sor immár harmadik alkalommal, a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete megrendezésében (HUPSA) a szintén hagyományteremtőnek számító orientációs fórumra: a Gyógyszerészi Diploma Jövője (GYDJ) című szimpóziumra, mely ezúBal a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság I,úsági BizoBsága (MGYT IB) elnökével, dr. Bozó Tamással szövetkezve jöB létre. A GYDJ helyszínéül ezúBal a Debreceni Egyetem ÉleBudományi Központja szolgált, a fórum célja pedig az volt, hogy mélyebb és személyesebb bepillantást nyújtson a hallgatók számára a különböző gyógyszerészi hivatásterületekbe, azért, hogy minden hallgató idejében megtalálhassa az egyéniségének, érdeklődési körének leginkább megfelelő helyet a gyógyszerészetben. Ennek jegyében számos szakterület jeles képviselője mutaBa be saját munkáját, mindennapi problémáit, örömeit, és teB hitet a gyógyszerészi hivatás melleB. Dr. Vecsernyés Miklós dékán úr veBe védnökségébe az igen nagy érdeklődésnek örvendő eseményt, s a dékán úr megnyitója után Prof. Dr. Tósaki Árpád előadása tartoB elénk tükröt a mai gyógyszerészdiploma jelenéről és jövőjéről. Dr. Kraszits István, a Debreceni Egyetem Egyetemi Gyógyszertárá-

nak munkatársa a kórházi-klinikai gyógyszerészet lehetőségeit ismerteBe a hallgatóság számára, majd ezt követően Dr. Rixer Mária, a MOSZ (Magyángyógyszerészek Országos Szövetsége) I,úsági Fórumának elnök asszonya, a tőle megszokoB lendüleBel ismerteBe a közforgalmú gyógyszerészet értékeit, bemutatva a pa@kákban végzeB munka jelentőségét, valamint a jövő kihívásait. A hatóság oldaláról dr. Harasz@ Csaba képviselte az OGYI, dr. Kokovay Katalin @sz@főgyógyszerész asszony pedig az ÁNTSZ megújult szerepkörét. A Richter Gedeon Nyrt., valamint a TEVA Gyógyszergyár Zrt. delegáltjai adtak a jelenlevők számára a hazai gyógyszeriparból igen széles spektrumú ízelítőt. A két, fentebb említeB i,úsági szervezet (HUPSA és MGYT IB) most először tartoB rendhagyó szekciót is, a Gyógyszerész Szervezetek Bemutatkozása (GYSZB) fórumot, melyre szombaton délután került I

9


sor. Ezen fórumon a hallgatói és a professzionális gyógyszerésze@ szervezetek mutatkoztak be, hangot adva azon egységes véleményüknek, mely szerint a magyar gyógyszerészet jövője az összefogásban, az e@kus elvek, valamint a hivatás szabályainak egyéni és közös érvényesítésében van. A MOSZ munkájáról, szerepéről és célkitűzéseiről dr. Mikola Bálint elnök tartoB kiváló előadást. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT), a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK), a Nemzetközi Gyógyszerészhallgatói Szövetség (IPSF) és a Fiatal Gyógyszerészek Klubja (FGYK) is a legmagasabb szinten képviselteBe magát a rendezvényen. Jan Röder, az IPSF jelenlegi elnöke hangot adoB a gyógyszerészhallgatóknak az egészségügyi oktatás tendenciájának befolyásolásában betöltöB szerepéről, miközben erős párhuzamot húzoB a FIP (Interna@onal Pharmaceu@cal Federa@on, Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség), valamint az IPSF közöB, az IPSF-et a FIP „óvodájaként” aposztrofálva.

10

I

Prof. Dr. Vincze Zoltán (MGYT elnöke) előadásából többek közöB megtudhaBuk a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság múltját, jelenét és perspekAváit, valamint Professzor úr a HUPSA-t szervezete „előszobájaként” üdvözölte a nemzetközi mintára visszautalva, s egyben buzdító szavaival lelkesíteBe a hallgatóságot a szakmai életben való akAvabb részvételre. Dr. Horváth Tamás (MGYK elnöke) bemutaBa a hallgatóknak a gyógyszerészek önkormányzaBal rendelkező érdek-képvisele@ köztestületét, a Kamarát. Dr. Dinya Mariann, az FGYK elnöknője kifejteBe a vezetésével működő szervezet célját, melyet szerinte a „híd lenni a generációk közöB” szlogen testesít meg a leghitelesebben. erét jól fémjelezte a nagyelőadó zsúfoltsága, a remek hangulat, és annak a huszonöt horvát és cseh vendég pa@kuspalántának az érdeklődése és kérdései, akik a rendezvényen a fórumokat a HUPSA team (Pomázi Katalin, Kerék Dániel, Harangozó Réka, valamint Chernel Ágnes Ildikó) szinkrontolmácsolásában hallgaBák. Reményeim szerint hozzám hasonlóan minden kedves jelenlévő úgy meheteB haza a hétvégéről, hogy többet tudhatoB meg a páratlanul sokszínű gyógyszerészi hivatásról, valamint leendő kollégáiról. Szervező csapatunk fontosnak tartja ugyanis, hogy mi hallgatók idejekorán, és hiteles módon értesüljünk a gyógyszerészet közösségi, tudományos, valamint érdekvédelmi szervezeteiről, ezzel is mo@válva egymást a későbbi akAv közösségi szerepvállalásra. Végezetül a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete nevében köszönetemet fejezem ki a gyógyszerészet kiváló képviselőinek és szervezeteinek a rendezvény létrehozásában nyújtoB szakmai és anyagi támogatásért! Jövőre Pécs a soron következő rendezője ennek a hagyománnyá váló eseménynek.


A csapatmunka ereje Komplex mozgásszervi rehabilitáció Budakeszin

Először az ortopédia gyakorlat keretein belül volt szerencsém ellátogatni az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (OORI), és a látottak azonnal megfogtak. Első gondolataim közö3 volt, hogy ha valamiről, erről igazán tudnia kellene az embereknek szélesebb körben is, mert az, hogy i3hon, Magyarországon, a közvetlen közelünkben működik egy ilyen intézmény, meglepő, és egyben igen 2szteletre méltó. Következő látogatásomkor, melyet már, mint a Szinapszis újságírója te3em szerzőtársammal, az intézet médiareferensével és szomatopedagógusával, Bálint Évával beszélge3ünk az OORI működéséről.

Az intézet történetéről Az intézet maga Budakeszi és Budapest határán található, a Budai hegyekben, természethez közeli, @szta levegőjű környezetben. Nem véletlen ez, hiszen az intézetben még a XX. század elején nem mozgásszervi rehabilitációval, hanem tüdőbetegekkel, egészen pontosan TBC-s katonák ápolásával foglalkoztak. Nagy változásokat a világháborúk hoztak – az I. világháború után a hadirokkantak munkaterápiája is bekerült az intézet profiljába, a II. világháború után pedig ez – a TBC visszaszorulásával arányosan – egyre nagyobb teret kapoB. Ekkor már nem katonai kézben volt az intézmény, civil betegek gyógyításával is foglalkoztak. Végül 1975-ben kapta meg mai nevét, fő profiljává a különböző okokból kialakult mozgásszervi elégtelenségek kezelése leB. 2000-ben megkezdődöB az új épület építése, mely idén fejeződöB be, és már csak az átadásra vár. Komplex rehabilitáció Megérkezésünkkor az épület impozáns aulájába, egy energikus és határozoB hölgy, Bálint Éva fogadoB bennünket. Az aulában lévő kis társalgórészleghez vezeteB minket, iB kezdtük a beszélgetést.

Mosolyogva várta a kérdéseket, melyek először is a betegekről szóltak: pontosan kiket kezelnek is iB, és hogyan. Első két szava az alcímben szerepel: a betegek iB komplex mozgásszervi rehabilitációban részesülnek. De mit is takar ez pontosan? A fen@ művelet azt jelen@, hogy bármilyen eredetű mozgásszervi elégtelenséggel foglalkoznak, legyen az gerincvelő-sérülés miaC paraplégia (azaz két alsó végtag bénulása), koponya-agysérülés miaB kialakult hemiplégia (azonos oldali végtagok bénulása), stroke, szepszis vagy amputáció miaC károsodás, mégpedig teljesen á?ogó módszerekkel. Ezek a módszerek a különböző Apusú fizikoterápiák, hidroterápia, ergoterápia (vagyis különböző, az élethez alapvetően fontos tevékenységek, mint evés-ivás, @sztálkodás, játék, stb. gyakorlása), zeneterápia, sporBerápia és mentális fejlesztés. A különböző terápiák célja a meglévő képességek melleB elérhető lehető legtökéletesebb önellátás, vagyis, hogy adoB esetben egy deréktól lefelé bénult beteg tudja használni a kerekesszékét és azzal együB is el tudjon készíteni magának egy reggelit, meg tudjon fürödni, vagy önállóan el tudja végezni a dolgát – nehéz feladatok ezek. A betegek csoportos vagy egyéni terápiát kaphatnak, állapotuktól és igényeiktől függően.

Terápián I

11


Csapat nélkül nem megy Vendéglátónk ezután elmesélte, hogy természetesen ezt egy ember nem tudná véghezvinni. Nem is lehet, hiszen komplex a rehabilitáció, és mint láBunk, rengeteg különböző problémát kell megoldani egy súlyos mozgássérült, netán vigil kómás beteg életében. Ezért egy csapatban kell, hogy dolgozzon a kezelőorvos, aki diagnosz@zál és felírhatja a megfelelő kezelést, az ortopéd sebész, aki adoB esetben a művégtag beállítását végzi, a gyógytornász és a konduktor, akik a mozgások fejlesztésével foglalkoznak, a testnevelő tanár, aki a megfelelő fizikumot alakítja ki a terhelések elviseléséhez, a pszichológus, aki segít az elfogadásban, a pszichiáter, aki a problémásabb esetek kezelésében (pl. különböző szenvedélybetegek esetén) vesz részt, a szomatopedagógus, aki többek közöB az értelmi fejlesztésért felelős, az ápoló, aki elvégzi a betegek körüli teendőket, és a szociális munkás, aki a betegek társadalomba való visszatérését könnyí@ meg, és segít az utánkövetésben. Látható, hogy ez a folyamat nem megy egyik pillanatról a másikra – a betegek az OORI-ben pár héBől pár hónapig terjedő időszakot töltenek. Nem kerülhet mindenki az intézetbe: ha a beteg általános állapota nem stabil, lázas vagy belgyógyásza@ problémákkal küzd, a rehabilitáció nem kezdhető meg. A beteg egy napja Azonban, ha megkezdődöB a rehabilitáció, akkor a betegeknek egy komoly napirendet kell betartaniuk. A reggeli ápolási teendők, vérvétel, fürdés után reggeli következik, melyet a délelőC csoportos sporBerápia követ. Ezután, ha szükséges, egyéni terápia is következik, majd jön az ebéd, és egy pár órás csendes pihenő. Délután kerülhet sor a további csoporBerápiákra, melyek közöB szerepel a sport vagy a pszichoterápia is. A késő délutáni vacsorát szabadfoglalkozás köve@, és korai lefekvés. Ezekhez a terápiákhoz megfelelő eszközök is rendelkezésre állnak: teljesen felszerelt tornaterem és futópálya, uszoda, akadályfolyosók, kézműves szobák. Maga az intézet teljes mértékben alkalmazkodik a mozgássérültek igényeihez: 12

I

mindenhol lehet kerekesszékkel közlekedni, illetve korlátok és kapaszkodók is fel vannak szerelve – sőt, ezek az újra megszerzeB képességek gyakorlására is alkalmasak. Természetesen a betegek rehabilitációja az intézetből való távozással nem fejeződik be. A betegek egy védeB környezetben vannak, míg iB tartózkodnak, de utána várja őket az élet. Sokukat nem várja haza segítő család, és szociális helyzetük sem rózsás – a róluk való gondoskodás egyelőre nem megoldoB, nem mindig tudnak újra munkát kapni, és hiába a befekteteB rengeteg munka, sokan elkallódnak. Az intézetbe való visszajárás persze engedeB – de csak egy bizonyos ideig. Hogy utána mi lesz, nos… „…ha céljaink közösek” Miután vendéglátónk körbevezeteB minket, búcsút veBünk egymástól. Egy kerekesszékes hölgy ment el melleBünk, arcán mosollyal, ahogy figyelte, hogy az a hölgy, aki neki segítségére volt, hogyan beszélget velünk. Éva is észreveBe őt, és megcirógaBa az arcát, mondván: „EgyüB csináljuk, igaz?” Ekkor tudatosult bennem végérvényesen, az, ami már elsőre is megfogoB ezen a helyen: ha egyedül vagyunk, sokkal nehezebben haladunk, mint ha van kihez fordulnunk. Olyan mértékű együBműködésbe nyertem iB bepillantást, amit eddig sehol sem láBam egyetemünkön. IB nem érezte magát az orvos magasabb rangon a gyógytornászhoz képest, a testnevelő tanár együBműködöB a sebésszel, a pszichológus a konduktorral. Ez példaértékű lehet mindannyiunknak, akik egy egyetemre járunk, és ugyanaz a célunk: a beteg emberek életének jobbá tétele. Nem érdemes haragudnunk egymásra, nem szabad hátráltatnunk egymást, és nem szükséges elszigetelten dolgoznunk. Ha a másikba veteB bizalom, és az embertársaink irán@ szeretet, a ránk bízoB betegek irán@ @sztelet lehetne az alapja mindannak, amit el kell végeznünk, sokkal könnyebben vennénk az akadályokat, sokkal nagyobb eredményekre lennénk képesek, és egy jobb világot tudhatnánk magunk körül. A kerekesszékes hölgy már a gyógyulás útjára lépeB. Megtesszük mi is?


Instant nyugi - relaxációs technikák, irányzatok

Mit szólnál hozzá, ha lenne egy olyan eszközöd, amellyel hiába ér bármilyen feszült helyzet,, percek ala3 megnyugodhatsz? Amelytől már rövid idő ala3 is jobban érzed magad, és a segítségével könnyebb megszabadulni a nyugtalanító gondoktól? Ami lehetővé teszi, hogyha elfáradtál a napi munkában vagy tanulásban, könnyen és gyorsan új erőre kaphass? Ha először valamilyen új, drága, mellékhatásoktól sem mentes gyógyszerre gondolsz (amelyről „feltétlenül kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét”), akkor még időben jelzem, hogy máshol, Benned rejlik az ajánlo3 megoldás. Tanulj meg inkább valamilyen relaxációs módszert, gyakorold be jól, s ha szükséged van rá, szinte bármikor, bárhol használhatod. Szöveg: Dr. Cserháti Zoltán A relaxáció tes@ és lelki ellazulást jelent, ezáltal járul hozzá a szorongás, a stressz, a feszültség csökkentéséhez. Többféle relaxációs módszer is létezik, ezek mind egyeznek abban, hogy gondolataink és testünk összeköBetésben állnak egymással. Az izmokban különösen sok feszültség halmozódhat fel, s ha figyelmünket az izmainkra, s azok ellazultságára irányítjuk, hamarosan létrejön a valódi ellazulás. Amit képzeletünkkel előhívunk, testünk úgy reagál rá, mintha valóságos lenne. A relaxáció többféle testhelyzetben gyakorolható: hanyaB fekve, ülve, sőt némi ru@n megszerzése után akár állva is. Az egyik legkönnyebben elsajáAtható módszer a progresszív relaxáció, amelyet Edmund Jacobson amerikai pszichoterapeuta fejleszteB ki az 1920-as években, kifejezeBen a szorongás kezelésének céljából. Ebben a módszerben az egyes izomcsoportokat először megfeszítjük, majd ellazítjuk (ugyanis ha az elernyedést feszítés előzi meg, akkor nagyobb mértékű lazulás jön létre az elmélet szerint), s így haladunk végig a karokon, az arcon, a mellkason, a hason és a lábakon. A gyakorlat ideális időtartama 15-20 perc, de már néhány perces relaxációval is érdemi felfrissülés tapasztalható. Az autogén tréning egy olyan relaxációs technika, amely a tes@ és lelki ellazultság elérése melleB a szervezet önregulációs képességeit is felébresz@, s hozzásegít minket ahhoz, hogy keringésünket, légzésünket, szívritmusunkat mi magunk is kontrolláljuk. A német származású pszichiáter, Johannes Heinrich Schulz által kidolgozoB módszert terápiásan is használják: több, mint 60 tudományos közlemény igazolja hatékonyságát és életminőséget javító szerepét különböző kórképek esetén. Az autogén tréning is olyan módszer, amely megfelelő gyakorlat után önállóan is végezhető, az elsajáAtásához viszont feltétlenül ajánloB képzeB terapeuta segítségét is igénybe venni. Egyetemünkön a NET Karrieriroda és a Magatartástudományi Intézet szervezésében hallgatók számára is indulnak térítésmentes csoportok minden félévben Zsombók Terézia vezetésével. A meditáció mostanában felkapoB fogalommá vált, gyakorla@lag megszámlálhatatlanok a különféle meditációs technikák. Nem feltétlenül minden meditációs tevékenység spirituális, a meditáció „konyhanyelven” annyit is jelenthet, hogy figyelmünket egyetlen dologra összpontosítjuk. Ez lehet egy szó, egy mondat, egy kép,

vagy valamilyen mechanikai érzékelés. A cél lehet a test ellazítása, a fejünkben pörgő gondolatok elengedése, az „iB és most” –ban való jelenlét, a lelki béke és nyugalom átélése. Egyszerűen megtanulható figyelemösszpontosító módszer, ha légzésünkre koncentrálva számolni kezdjük a levegővételeket. A számolást például minden negyedik légvétel alkalmával kezdhetjük elölről, a kele@ hagyományban pedig a „száz légzés” nevű technika is elterjedt (ahogy neve is mutatja iB meglepő módon száz légvételt kell egymás után megszámolni ). Ha a számolás során elkalandozna a figyelmünk (kezdetben gyakran megesik az ilyesmi), semmi gond, kezdjük el elölről a számolást. Az egyszerűsége melleB a gyakorlat nagy előnye, hogy a légzésre irányítoB figyelem önmagában is segít helyreállítani a természetes légzésritmust, és a gyakorlat aztán szinte tényleg bárhol, bármikor, mások számára észrevétlenül végezhető. A jóga tudománya magában foglalja a testmozgást, a spiritualitás filozófiát, a légzés szabályozását és az elme meditációval való elcsendesítését. Az irányzat erede@leg Indiában, a hinduizmus és a buddhizmus központjában alakult ki, mostanra számos formában adaptálták a más kultúrájú, modern környezetekben is, a tanfolyamok széles körben elérhetőek. A jóga kapcsolódik a gyógyításhoz, az orvostudományhoz is. Néhány évvel ezelőB még Prof. Dr. Vígh Béla vezetésével választható kurzus keretében, „Jóga és orvostudomány” címmel hallhaBak róla az érdeklődők. Az imaginációs technikákban pedig a képzeleté a főszerep. Ilyenkor olyan képeket, élményeket idézhetünk magunk elé, amelyek jó érzéssel töltenek el, például eltölthetünk gondolatban egy negyedórát a kedvenc pihenőhelyünkön. Hasonló módon az is nyugtató hatású lehet, ha szép, nyugalmat árasztó képeket nézegetünk: az ilyen képsorokat összegyűjtő, zenével aláfesteB bemutatókból is egyre több kering az interneten. A relaxációra is igaz az, ami minden feszültségoldó módszerre: nagy egyéni különbségek vannak vele kapcsolatban. Van, akinek nehezebben megy, s akad, aki már kezdetben nagyon könnyen ráérez a technikára. Ahhoz, hogy bármelyik módszer előnyeit szabadon élvezhessük elengedhetetlen a tanulási fázis, és a folyamatos, naponkén@ gyakorlás. Ha mindez felkelteBe az érdeklődésedet, válassz közülük, s próbáld is ki valamelyik módszert! Jó relaxációt!

I

13


A kávézás művészete a XXI. században

Avagy hova térj be egy finom és frissítő kávéért

„Felpezsdítjük és gazdagítjuk a lelket; egy ember, egy csésze, egy közösség egy időben.” Starbucks Coffee Company

Szöveg:Kiss Enikő

Magyarországon a kávézás a XVIII. században kezdett elterjedni. Starkh János 1727-ben nyitotta meg az első kávéházát a mai Régiposta utcában, ezt követően egyre több kávéház nyílt városszerte. A pesti kávéházak színteréül szolgáltak a szabadságharc előkészítésének és a haladó gondolkodású iak találkozóhelyei voltak. A patinás régi kávéházaktól indult minden, amikor még volt ideje az embereknek reggelente újságot olvasva elszürcsölni egy kávét a törzshelyükön. Sajnos a mai, rohanó világunkban ez nehezen kivitelezhető. Szinte teljesen átalakult a kávézás művészete, és manapság már csak a koffein pótlás és a fáradtság legyőzése miatt gurítanak le az emberek egy-egy csészével. A manapság nagy népszerűségnek örvendő kávéházláncok remek ötvözetét képezik a régi kávéházaknak és a modern igényekhez igazodó kávéházaknak. Ha az embernek van ideje, nyugodtan elfogyaszthat egy remek kávét a kávézó kényelmes foteljeiben, de ha épp nagyon siet, akkor elvitelre is kérheti koffeinadagját. Úgy gondolom, mi, egyetemisták ebbe a rohanó közösségbe tartozunk. Ezek a kávézók is a legjobb minőségre törekszenek, úgy, mint hajdan a neves kávéházak. Kínálatuk bámulatos, eszpresszó, cappucino, mocha, latték és jeges latték széles választékából mindenki kedve szerint válogathat, valamint a méretük is különböző. Nagy örömmel vágtam bele a cikk kedvéért egy kis kutatómunkába. Elmentem öt kávézóba, és az eszpresszókat hasonlítottam össze. Jártam a Coffee Heaven-ben, a Costa Coffee-ban, a Starbucks-ban, a McCafé-ban, melyek tipikus kávéházláncok, de kíváncsi voltam egy igazi, régmúltra visszatekintő kávéházra is, ezért beültem a New York Kávéházba is. Mind a négy helyen igazán finom kávékat ittam, ezért nagyon nehéz döntenem. Persze egy diák számára nem csak az íz fontos, természetesen mérlegelnie kell a pénztárcájának megfelelően is. Az árban az első helyen a McCafé áll, ő adja a legolcsóbb eszpresszót. Kérheted csészében, helyben fogyasztásra és papírpohárban, elvitelre is. A Coffee Haven-ben csak papírpohárban szolgálnak ki, de persze 14

I

nem muszáj rögtön kirohanni a kávézóból, kényelmesen le lehet ülni, és a kávé mellé valamilyen különleges szendvicset, vagy süteményt fogyasztani. Szinte mindegyik kávézó biztosít ingyenes internet elérést, így akár be is ülhet az ember lánya egy kényelmes kis sarokba a kávéjával együtt tanulni, dolgozni egy jót egy borongós délutánon. Nekem személy szerint a Coffee Heaven a kedvencem. Szeretem oda bevackolni magam, nézni a kirakat előtt elsiető embereket, vagy a személyzetet, ahogy szakértelemmel és odaadással készíti a vevőnek a finomabbnál-finomabb italokat. De ha szeretnék elzárkózni a világ elől, olvasni egy jó újságot és élvezni a forró kávé nyújtotta élvezetet, akkor is az első választásom ez a kávézó. Gondolkodtam rajta, hogy készítek egy szemléletes összehasonlító táblázatot a cikk közepére, hogy mindenki pénztárcája és szimpátiája alapján válasszon, de rájöttem, hogy mindenkinek érdemes mindegyik kávézót egyszer kipróbálni, és önmaga dönteni, hogy melyik az a hely, ahova szívesen beül egy fárasztó nap után kicsit kikapcsolódni, regenerálódni. Persze ezek a helyek főként azok számára jelentenek sokat, akik nem dohányoznak, vagy legalábbis le tudnak mondani egy kis időre a cigarettáról, mert szerencsére mindegyik kiszolgáló egységesen füstmentes. És végül, de nem utolsó sorban néhány szó a New York Kávéházról. Ez a legelegánsabb hely, ahol eddig Pesten jártam. A pincérek lépten-nyomon angolul szólítanak meg, ugyanis főleg külföldi vendégek járnak ide. A kiszolgálás Pazar, a kávé minőségi, aromája lágy, és nem hagy kesernyés utóízt maga után. Itt, ahogyan az ildomos, az eszpresszóhoz egy pohár vizet, és két kocka teasüteményt is felszolgálnak. Igazi méltóságnak érezheti magát az, aki ide betér. Persze ennek az előkelő kiszolgálásnak ára van, szóval nem fogok a New York Kávéházba szokni, de úgy gondolom, egyszer mindent ki lehet próbálni.


A meglepetések színháza Kárpáti Péter: Szörprájzparti

Több szempontból is kísérletező színházat láthatunk a HOPPart, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Sirály/Városi Színház Kht. közös produkciójában. Kísérletező egyrészt, mert a műfaja lakásszínház; a nézők a „színpadon” ülnek fotelekben, kanapékon, a földre fektete3 la2celeken, másrészt, mert egy része improvizáció. Szöveg:Galasi Zsófi Az előadás Kárpá@ Péter, drámaíró első rendezése, melyet a színészekkel közösen alkotoB meg.A színház és a mozi közöC egyik legnagyobb különbség, hogy a színház az orrunk előB történik, akkor és oB hozzák létre az előadást, nincs két egyforma este. Ez a Szörprájzpar@ra hatványozoBan igaz. Biztos vagyok benne, hogy vannak nagyon jól és rosszabbul sikerült előadások is. Amit én láBam, valószínűleg a középmezőnybe tartozoB, nem volt katarzis élmény, de végig nagyon jól szórakoztak a színészek és a közönség is. Az első meglepetés maga a helyszín volt: nyolc óra előB pár perccel a Trafóban várakoztunk mikor kiderült, hogy az előadás nem oB lesz - átkísértek minket a szomszédos Tündérgyár Presszóba, ahol egy lakásnak berendezeB pincetérbe érkeztünk. Középen egy asztal állt, rajta kóla, ásványvíz, ropi, szotyi. Nem leheteB tudni, hogy ki színész és ki néző, azt viszont sejteni leheteB, hogy iB nem csupán nézőként kell majd viselkedni. A történet egyszerű, hétköznapi sok iróniával és humorral színezve, középpontjában egy mindennel és mindenkivel szakító férfival. A jelenetek egyszerűek, a hangsúly a párbeszédekre helyeződik. A cselekmény nem igazán fontos, az előadás a játékossága, újszerűsége miaB válik különleges élménnyé. Szokatlan, hogy a színészek is látnak minket, elkerülhetetlen a folyamatos szemkontaktus. Néha közénk ülnek, megszólítanak, elültetnek, ránk szólnak. A darab második felében egyre több az improvizáció, a nézők hirtelen részt-

vevőivé válnak a szerveződő „szörprájzpa@nak”, ők is beleszólhatnak az előadásba, színészekké válhatnak. Nagyon fontos feladat jut a Nyúl nevű szereplőnek, ugyanis neki kell áBörnie a színészek és nézők közöB a fizikai közelség ellenére fennálló falat, ami olykor olyan jól sikerül, hogy az előadás tényleg házi bulivá alakul át. Ezen az estén azonban senki sem volt igazán akAv, inkább zavart nevetgélést váltoBak ki a Nyúl beszélgetést kezdeményező próbálkozásai. Végig nagyon izgalmas volt, hogy nem tudtuk mi fog történni, kit fognak megszólítani a következő pillanatban, és vajon ki, hogyan fog reagálni egy-egy kérdésre, provokációra. A HOPPart társulat fiatal színészein kívül, az ex-krétakörös Nagy Zsolt és Bánki Gergely szerepel. Nagy Zsolt a főszereplő, ő viszi a hátán a darabot. Tapasztaltabb a többieknél, felszabadultabb, többet mer improvizálni. A fiatalok is nagyon jók, a két lány - Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Katalin - valamint a CBA-s fiú Herczeg Tamás, aki néha gitározik, néha pedig a két orrlyukával furulyázik. Nézzétek meg, ha meg akarjátok tapasztalni, hogy milyen nem „csak” nézőként ülni egy előadáson, de nyugodtan menjetek akkor is, ha nem akartok szerepelni. Nem kényszerítenek senkit, viszont remekül feloldják a feszültségeket és emiaB nem is tűnik félelmetesnek a részvétel. Sajnos ritkán játsszák a darabot, úgyhogy ha felkelteBem az érdeklődéseteket, akkor látogassatok el a www.hoppart.hu oldalra.

I

15


Velencei รกlom


A legszebb színdarab

18

I

Van, amikor az ember úgy érzi, minden ellene fordul. Csak bolyong céltalanul, felvéve azt a művészi pontossággal megfesteB álarcot, amin szinte senki sem lát át és vár. Vár arra, hogy majd valaki észreveszi és segít, vár a csodára, vár és közben elfelejt körülnézni. Pedig olykor egy elkapoB beszélgetés, egy fél pillantás, egy félénk mosoly az, amitől visszakaphatjuk a reményt. Szombat este volt, későre járt. Egy hoszszúra nyúlt beszélgetés után indult haza a barátaitól. Kint már besötétedeB. A langyos tavaszi éjszakában lépdelt a metróállomás felé, hosszú barna hajába bele-belekapoB a szél. A magas sarkú cipője enyhén törte a lábát, de nem foglalkozoB vele. Napok óta azon tűnődöB, miért történt vele ez a szörnyűség. Így érkezeB meg, mélyen a gondolataiba merülve az aluljáróhoz. A mesterséges fények durván bevilágítoBák a teret, már-már természetellenessé téve azt. Ekkor eszmélt fel és veBe észre maga körül a többi embert. Szinte meglepődöB a jelenlétükön. Egyszerre kételkedni kezdeB: vajon mások is látják rajta? Tudják, hogy akit annyira szereteB, nemrég tudaBa vele, hogy nem jön vissza többé? Talán a homlokára van írva, hogy milyen magányos? A pánik első hullámai elmúltával, miután beláBa, hogy ez nem lehetséges, eldöntöBe, hogy lehiggad. Ekkor kezdeB el csak figyelni a környezetére. Késői óra lévén alig néhány utas várakozoB csupán, így aztán volt lehetősége alaposabban szemügyre venni őket. Hozzá legközelebb egy másik fiatal nő állt. Rövid természetes szőke haja volt, éppen olyan, amire kislány korában mindig is hiába vágyoB. Nagy kék szemeit tussal emelte ki, ezáltal szinte óriásinak hatoBak. Vonásai szoborszépségűek voltak, arcán nyoma sem volt feszültségnek. Nem úgy az öltönyös, aktatáskás férfin, aki fel-alá járkálva telefonált. Szemmel láthatólag nem viselte jól, hogy várnia kell, ezért a fennmaradó időt utasítások osztogatásával hasznosítoBa. Kissé távolabb egy feketébe öltözöB fiatal férfi ült. Lazán hátradőlt s miközben megigazítoBa lófarokba fogoB sötét haját, a csuklóján lévő számtalan karkötőn tompán tükröződöB a neon fénye. ElnyomoB egy ásítást és unoBan nézeB abba az irányba, ahonnan a szerelvényt várták. Mindannyian beszálltak a legközelebb eső kocsiba. IB is látszoB, hogy a csúcsforgalomnak már rég vége. A sarok-

ban kamaszok vihorásztak jó hangosan. Nagyon is éberek voltak és hatalmas lelkesedéssel tervezgeBék az es@ buli legapróbb részleteit. Odébb egy idős házaspár ült. Egymás felé hajolva diskuráltak valamiről. Az öltönyös férfi továbbra sem adta fel, kitartóan telefonált és időnként idegesen megigazítoBa a nyakkendőjét. A többiek ezzel látszólag mit sem törődve úgy teBek, mintha nem is hallanák. A férfi talpig feketében még a fejét is elfordítoBa megvetően. Monoton hang mondta be a megállókat. Azt remélte, mire hazaér, varázsütésre elmúlik majd minden gondja. Persze tudta, hogy ha megérkezik, nem várja más, csak az üres lakás. Már épp kezdeB volna eluralkodni rajta ez az érzés, mikor arra leB figyelmes, hogy az öregek halkan nevetgélnek. Ugyan mi leheteB ennyire mulatságos? Eddig szinte ügyet sem veteB rájuk, most azonban kíváncsian kezdte figyelni őket. MindkeBen elegáns, mégis egyszerű ruhákba voltak öltözve. A bácsi hófehér haja érdekes kontrasztot adoB a zakó fekete színével. Arca sugárzoB az örömtől. A felesége ibolyakék blúzának gallérja kitűnt a kigombolt kabátja alól. Idős kora ellenére tekintete élénk volt és úgy tűnt, épp a mondandója kellős közepén jár. Halkan beszéltek, mégis egy idő után a többiek is őket hallgaBák. Hamar kiderült, mi a jókedvük oka: színházban voltak. Annyira tetszeB nekik az előadás, hogy azóta sem tudtak másról beszélni, hogy hazaindultak. A végállomáson aztán a kamaszok elsőként, kiabálva tódultak ki a kocsiból. Az öregek egymásba karolva indultak az ajtó felé. Ahogy elhaladtak az öltönyös melleB, az egy pillanatra abbahagyta a telefonálást és tűnődve nézeB utánuk. A fekete ruhás férfi már messzebb járt, a mozgólépcsőről veteB rájuk egy lopoB pillantást, amikor azt hiBe, senki sem látja. A két nő maradt utoljára, ők lassabban haladtak, talán a magas cipők miaB. Az időseket figyelve találkozoB a tekintetük: mindkeBejük arcán keserű mosoly ült. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem hasonlítoBak, ebben a pillanatban egymás tükörképei is leheBek volna. MegérteBék, hogy a másik is a csalódoBságát próbálja leplezni a világ elől. Félénken elmosolyodtak, de ezúBal igazi örömmel. IB volt az, amire olyan nagy szükségük volt: a remény, egy öreg házaspár képében. Akkor már tudták, hogy számukra ez volt a legszebb színdarab, amit ma este láthaBak.


Kinek jut eszébe február közepén Európa egyik leghidegebb országába, az év leghidegebb hónapjában egy ezer fős nemzetközi fesz@vált szervezni? „Normenn er gale!” – mondják, azaz „a norvégok őrültek!” Két évvel ezelőB egy oBani barátomtól szereztem tudomást az ISFIT-ről (Interna@onal Student Fes@val in Trondheim), a világ legnagyobb nemzetközi tema@kus diákfesz@váljáról. Úgyhogy kaptam a lehetőségen, és el is küldtem a jelentkezésemet, főleg, hogy az idei év témája még passzolt is a tanulmányaimhoz, ugyanis a „Global Health” címet viselte. Nemsokára jöB az e-mail, hogy kiválasztoBak, ötszáz másik diákkal együB, a közel négyezer jelentkező közül. Ehhez társult még a másik ötszáz önkéntes trondheimi diák, mint szervező. Korábban veBem már részt jó néhány nemzetközi táborban, ill. tréningen, így sejteBem, hogy miről is fog szólni ez az egész. De be kell vallanom, Trondheim minden várakozásomat felülmúlta. Hihetetlen érzés, amikor egy összesen százhatvanezer főt számláló várost eláraszt ötszáz, a világ legkülönbözőbb pontjairól, összesen száznégy országból érkezeB diák. Mindezt összesen egy BudapestTrondheim repülőjegy áráért. Már az első naptól kezdve csapatokra osztoBák a társaságot, én a „Sport Workshop”-ba kerültem, harminc másik emberrel együB, akik közöB volt pl. nepáli, argen@n, egyiptomi, indonéziai, macedón, butáni, kenyai, vagy guatemalai. Az idő nagy részét együB töltöBük, általában világmegváltó ötleteket próbáltunk elméletben megvalósítani. Miután a mi témánk a sport volt, sokszor jártunk a helyi egyetem tornatermében is, tajcsiztunk reggel nyolckor a jéghideg időben a város főterén, valamint kipróbálhaBuk a sí-

futást is (az afrikaiak különösen élvezték). Aztán délután összegyűlt mind az ötszáz fiatal, hogy neves professzorok előadását hallgassa végig, majd este együB koncertezzen vagy éppen megnézzen egy cirkuszi előadást a „Student Society” nevű, az egyetem diákközössége által birtokolt kör alakú épületben. A rengeteg híresség melleB még a norvég hercegi pár is meglátogatoB minket. Az elszállásolásunk norvég családoknál történt, akik a sztereoApiákkal ellentétben - azaz az „északi népek hidegek és távolságtartóak” - rendkívül vendégszeretőek, és gondoskodóak (a leghasznosabbnak talán a kölcsönkapoB gyapjú ruhák tűntek). Sőt, még saját kulcsom is volt a lakáshoz! Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy egyetlen kulcs nyitoBa a garázst és a bejára@ kaput, ami mögöB vagy száz lakás található, illetve magát a lakást. Még búcsúajándékot is kaptam tőlük: egy auten@kus méteres lazacdarabot és a kedvenc gyapjúkesztyűmet, ami megmenteB a fagyhaláltól Az napon keresztül. Talán az egyetlen negaAvum az időjárás volt, ugyanis mínusz Az foknál nemigen ment feljebb a hőmérő higanyszála. Mindent hó és jég borítoB, így még a járdán való sétálás is nehézséget jelenteB. Azt hiszem, ahhoz, hogy ez tartósan túlélhető legyen, norvégnak kell születni. Utolsó nap, a záró ceremónián még egyszer összegyűlt mindenki, majd a különböző koncertek és egy utolsó hercegnői villámlátogatás után indultak a buszok Osloba. Éjjel háromkor az üres repteret megtöltöBe vagy száz nemzetközi diák, majd szépen lassan mindenki egyenként elrepült. Magam részéről elmondhatom, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Lauter Beatrix I

19


Vannak filmek,

melyek a súlyosságuk miatt szépek. Szöveg: Takács Tamás

Nem kifejeze3en látványosak, nem öltek dollármilliókat az utómunkálataikra. A történetük nem kiszámítható, nem facsarodik uno3 mosolyra a szád, amikor a forgatókönyvíró pontosan az általad elképzelt szavakat adja a sablonos karakter szájába. Nem tudsz őszintén nevetni rajta, mert megcsap a belőle áradó élet s a re2nád lehorzsolva fut végig az idegszálaidon s o3 bizseregnek, rakódnak egymásra még sokáig a képkockái. Nem jelennek meg időben, mert nem hajlandó senki sem fizetni azért, hogy a mozikba kerüljön. Nem a szórakoztató jelzőt a legkönnyebb rájuk aggatni, inkább felzaklatnak, elgondolkodtatnak s pontosan ezzel érin2k meg az erre fogékony befogadót. Piroska krónikus elfekvő osztályon dolgozik nővérként. Nem az a @pikus belevaló karakter, nem vennéd észre, ha a villamoson melleBed állna meg s morfondíroznál, vajon mivel keresi a kenyerét. Pedig a munkája mondhatni egyszerű, azonban a hyposzagú falak, a kínos @sztaság, a monoton zajok illetve a csönd, a kommunikáció minimálisra csitulása eszeveszeBül marja a lelket, még annak a gondolatnak az enyhet adó áldásától is megfosztva, hogy ez az építmény az ember alkony -éveinek fájdalommentességét hivatoB biztosítani. Egyik nap gyermekkori barátnőjével azonos nevű idős hölgyet hoznak munkahelyére, s ez indítja a túlsúlyos, civilben egyébként informa@kusként dolgozó színész által vászonra viB szereplőben a változást. Rögeszmés keresésbe kezd, nekiindul kutatni az életéből még gyermekkorában elveszteB, utolsó igaznak hiB és valós színekkel teli barátsága után. Azonban nem a minden fiatal lelket megreBentő filmes technika, a lecsupaszítoB, steril környezetbe helyezeB lassú, a napi ru@nnal kapcsolatos életképek készte@k menekülésre Piroskát. Élete, úgy érezni megállt, a múltból nyert energiát felőrölte a jelenben terjengő semmi. Bár nem él egyedül, a vele lakó férfihez fűződő viszonyáról a pontban nyolckor érkező telefon, a tes@ érintkezés minimális volta nem árul el kifejezeBen sokat, hosszú időnek kell eltelnie, mire kiderül, nem édesapjával, nem is testvérével hanem egy éleBárssal nem-osztja meg az es@, esetleg az éjszakai ügyelet miaB reggeli étkét.

20

I

Kutatása során felbukkannak korábbi életének szereplői: volt általános iskolai, már lassan demens osztályfőnöke, a pedellus, a macskaimádó volt szomszéd, több egykori iskolatársa, akik közül valamelyikük eltartoB, másikuk ügynök, harmadikuk jól menő építészszé vált. Az abszolút köznapi szereplők emlékei azonban eltérőek és kuszák is, Piroska segítségére kevesen vannak - az elhangzoB információ pedig nem csak a főszereplőt teszik próbára. Ez a híres japán filmrendezőt, Kuroszavát idéző momentum különösen élénken végighúzódik a filmen, élesen rávilágítva a lelki oldalról időnként mindössze hajszálnyi különbségekre ember és ember közöB. Vannak filmrendezők, akik arra törekednek, hogy az általuk megjeleníteB történet egységes, kiragadoB egész legyen, az esetleges happy end után pedig csak általában egy szűk és cinikus kör kutakodik a megkedvelt főszereplők további sorsa iránt. Kocsis Ágnes meséje azonban lassan lüktet, millió és elvághatatlan élő, pulzáló szállal kötődik a múlt és jövő síkjaihoz. Apró képek jelenítenek meg egy átlagos, a mozgalmas évektől és az embertársaktól egyre jobban eltávolodó, elszakadó éleBeret. A filmszalag, bár teljesen letekeredik egyszer, maga a történet élesen nem zárulhat le. Sokáig kígyózik még a gondolatokban, el, elmerengve a látoBakon, gyönyörködve a tapasztaltakban... ...mert vannak filmek, melyek a súlyosságuk mia szépek.


Minden nap 3 magyar orvos adja fel a küzdelmet és lépi át a nyuga@ országhatárt. Ez a tendencia eredményezi azt, hogy 2013 végére 4000 orvos fog eltűnni Magyarországról. Beavatkozás nélkül világosan látszik: össze fog omlani az ellátórendszer. Egyrészt betegeink, másrészt a saját életünk iránt érzeB felelősségünk diktálja azt, hogy a döntéshozók figyelmét az egészségügyre fordítsuk. Ne legyen illúziónk. A mi betegeink, a mi munkánk, a mi életünk. Ez a kérdés senki másnak nem lehet annyira fontos, mint nekünk, érinteBeknek. Rögtön az elején szögezzük le: eddig valamennyi kormány mostohagyerekként kezelte az egészségügyet. A kialakult helyzet az elmúlt év@zedek poli@kájának közös felelőssége. Minden hónapban, amikor megkapjuk a bérpapírunkat, belegázolnak az önbecsülésünkbe. IB az ideje, hogy megharcoljunk a saját önbecsülésünkért is. Célunk, hogy olyan viszonyok létrejöBét indukáljuk, amiben tovább vállalható a munkavégzés. A múlt héten világos jelzést kaptunk, hogy nem vagyunk fontosak. Nyilvánvaló, hogy az ágazaton belül nincs meg a beavatkozáshoz szükséges többle?orrás. Ezért levélben fordultunk Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz. Kértük, hogy segítse az egészségügyben zajló drámai folyamatok megállítását. Választ csupán egy @tkárságvezető részéről kaptunk, érdemi tartalom nélkül. A miniszterelnök úr válaszra sem méltaBa a magyar egészségügyet. A 2010-es migrációs adatok világossá teBék, hogy az orvosok jelen körülmények közöB nem vállalják a magyar ellátórendszerben történő munkavégzést. Fogalmazhatok úgy is, csehül állunk. Az elmúlt hónapokban jártuk az országot és felmértük, mi a kollégák és a többi szakmai szervezet véleménye. A visszajelzések száma és a közhangulat beszédes. Olyan elkeseredeBséget és tenni akarást tapasztalunk, ami megerősíteB bennünket abban, hogy betegeink és saját érdekünkért ki kell állnunk. Világossá akarjuk tenni azt is: nekünk is egy életünk van. Ahhoz, hogy 2012. január elsejét követően is vállalni tudjuk a munkavégzést, ahhoz gyökeres változás szükséges végbemenjen. 1. Elvárásunk, hogy az orvosok átlagos alapbére érje el a nemzetgazdasági átlagfizetés 3x-osát. 2. Elvárásunk a vonatkozó jogszabályok betartása. Különös tekinteBel a túlórák és az önként vállalt többletmunka elszámolására. 3. Elvárásunk, hogy a szakma szabályai szerint gyakorolhassuk a hivatásunkat. Különös tekinteBel az adminisztraAv terhekre és a szakképzés minőségére. Útra készen áll az a több ezer orvos, szakdolgozó, akit az elmúlt hónapokban, években csak a változás reménye tartoB iBhon. Egyetlen kérdés van csupán, ami döntésre vár. Elég fontosak vagyunk-e Magyarország számára?

Lássunk @sztán! Milyen megbecsülést kap ma iBhon egy orvos? Ma annyit keresünk, mint egy utcaseprő, egy konyhai kisegítő vagy egy segédmunkás. Ez alaB nem azt értem, hogy ők keresnének érdemtelenül sokat. Csupán arra akartam rávilágítani, hogy a szakmánkén@ béreket összehasonlítva a 80-90 ezer forintos fizetésünkkel Magyarország legalulfinanszírozoBabb munkavállalói közöB vagyunk. Mindezért he@ 60-80 órát töltünk munkával. Miközben figyelmünkön, pihentségünkön emberéletek múlhatnak. Látva a tapasztalt kollégák napi küzdelmét, kilátásunk sincs arra, hogy idővel bármi változzon. Viszont a sta@sz@kák könyörtelenül elénk veA@k az átlag lakossághoz képest ránk váró, közel 10 évvel rövidebb várható éleBartamot. Ezúton szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Hiszen amikor bérekről beszélünk, ellenpéldaként rendszeresen megkapjuk, hogy „a kórház parkolójában luxusautók állnak”. Javaslom Önöknek, hogy adják össze a kórház udvarán parkoló autókat, majd ezt követően számolják össze az intézmény egészségügyi dolgozóinak a számát. Hamar kiderül, hogy a többség tömegközlekedéssel jár munkába. Egy orvos, amikor a személyes életét tervezi, 4 fő szempontot tart a szeme előB, az anyagi önállóságát, a magánéletét, családalapítást, gyermekvállalást, morális elveit, Magyarországot. Ma arra kényszerítenek bennünket, hogy valamelyikről lemondjunk. Kérdezem a döntéshozókat és a társadalmat: mi az elvárás velünk szemben, melyikről mondjunk le? Kíváncsiak leBünk vagyunk ez ügyben a miniszterelnök úr véleményére is. Félreértés ne essék. Nem a meglévő problémákat akarjuk fokozni, csak jelezni szeretnénk, hogy a jelenlegi körülményeket tovább nem fogjuk vállalni. Azért vagyunk ma iB, mert szeretnénk időben jelezni: mi már döntöBünk. December 31-ig ügyvédi letétbe helyezzük a felmondásunkat. A szolidaritást vállaló kollégákat pedig arra kérjük, nyilatkozatban jelezzék, január 1-től nem végeznek önként vállalható túlmunkát. Ezek a nyilatkozatok akkor ak@válódnak, ha idő közben nem történik a kormányzat és a Magyar Rezidens Szövetség közöB megállapodás. Kérjük, akik egyetértenek célkitűzéseinkkel, támogassák a Rezidens Szövetség kezdeményezését. Várjuk valamennyi kolléga és szakmai szervezet csatlakozását. A kezdeményezéshez már jelezte csatlakozási szándékát a Magyar Orvosok Szövetsége. Támogatja a kezdeményezést a Magyar Orvosi Kamara is. Kimondhatjuk, hogy létrejöB a legszélesebb körű összefogás az orvostársadalmon belül. Végezetül engedjék meg, hogy fájó szívvel bár, de újra Vörösmarty szavait idézzem: „Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átoksúly alaB”. I

21


Színház testközelből Látogatóban a Bárkán szöveg és fotó: Békási Sándor

Idén március 27-én 49. alkalommal ünnepelte a bolygó kultúraszerető közönsége a Színházi Világnapot. A Bárka Színház szíves meghívására szerkesztőségünk kulisszajáráson vett részt, Mucsi Zoltánnal főzött, és Hajós Andrással a Zeneladikon tett kirándulást a hangszerek és a zeneszerzés világába. Képes beszámolónk következik.

Mucsi Zoltán (Kapa) tejbegrízfőzés közben is hozta a tőle megszokottakat.

Telekes Péter hirtelen ötletként énekléssel szórakoztatta a bejutásra várókat.


Hajós András miközben a hangszeres zenéről mesélt, egyszerre szórakoztatta a Zeneladik közönségét, vagyis a gyermekeket és szüleiket.


A Kopaszi gát Ugyan a Kopaszi gát nem éppen az egyetem vonzáskörzete, de kétségkívül gyönyörű hely. Azonnal megtelik éleBel, mihelyst kicsit melegebbre fordul az idő. A füvön mindenhol pokrócok, nevetgélő társaságok, egy-egy fiatal pár, s kisgyermekes családok mindenfelé. A XI. kerületben a Lágymányosi Öbölben fekvő park 2007ben nyitoBa meg kapuit. A nyugalom szigete Az hektáron, a pihenni vágyók hatalmas füves területeket, s egy homokos strandrészt is találnak. Az ember csak kivisz egy pokrócot, s annyi D-vitamint szívhat magába, amennyit csak bír. Elkényelmesedve épp elbóbiskolna a kedves vendég, amikor kiáltás harsan az éterben: Húzd! Tovább! Igen, az

öböl meglehetősen népszerű leB az evezősök körében is. S ha már a sportnál tartunk, újabban egy rekortános futópálya is ki leB képezve a füves területek közöB, szóval az akAv sportolás szerelmeseinek sem fog csalódást okozni a hely. Bátorítok mindenkit, hogyha beköszönt a jó idő, keresse fel a gátat. Akár vizsgaidőszakban, amikor megunja a négy falat, akár csak egy délután pihenésképpen, az ember körbebringázhatja az öblöt, majd ha elfáradt, kereshet magának egy szimpa@kus helyet a pázsiton, vagy kiülhet az egyik partmen@ kávézó teraszára, s gyönyörködhet a kilátásban egy pohár hűsítő melleB.

Egy sorban az ovisokkal Bármely vasárnap estére jó program lehet egy mozi, egy cukrászda, vagy egy séta a parkban. Mindenkinek megvan a saját kis elképzelése a kevéske szabadidő eltöltésére, sokan azonban egyszerűen megfeledkeznek a kikapcsolódás egyik legkézenfekvőbb módjáról, a színházról. A közelmúltban lehetőségem nyílt arra, hogy egy estémet Baluval, Bagirával és Mauglival töltsem el a Pes@ Színházban. Őszintén jelenthetem ki, hogy életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt. Ehhez összesen három dologra volt szükség, az egyik természetesen maga a kedves történet. Ki ne gondolna vissza szívesen a kistestvérrel együB töltöB estékre, amikor a takaró alaB kuporogva hallgaBa Kipling bácsi történeteit? A farsangra, amikor az ovis legjobb barát Sir Kánnak öltözöB? A Disney-változatra, amit harmadikas korában együB nézeB meg az osztállyal? A másik a színház csapatának munkája. A precízen begyakorolt koreográfiák, a pontosan megtanult szövegek, a szívvel-lélekkel átélt szerepek és a lelkes előadásmód. Ami azonban még szebbé teBe az estémet, arra a közönség so-

24

I

raiban találtam rá. Eleinte kissé zavarban voltam, hogy körülpillantva szinte csak és kizárólag ovis csoportokat és általános iskolásokat láBam a teremben (egy-egy óvónénitől vagy szerelmespártól eltekintve). Mondhatni „öregnek” éreztem magam, és fel is merült bennem egy pár percre a kérdés: „Illik-e ilyen vén fejjel beülni A dzsungel könyve című darabra, és megbotránkoztatni a kicsiket, hogy mit keres iB a néni?” Kérdésemre az este végére egyértelmű választ kaptam. Igen. Érdemes. Ennyi gyerek közöB két órára én is újra az leheBem anélkül, hogy ezért valaki ferde szemekkel nézeB volna rám. Én is hangosan nevetheBem Csilen és egész bandáján, amikor temetkezési vállalkozónak öltözve kalapban és aktatáskával bemasíroztak a színpadra. Én is lélegzetvisszafojtva figyelheBem Kát, ahogy megbűvöli tekintetével a rakoncátlan majomcsapatot, és én is elérzékenyülheBem a jó öreg Balu medve halálán. Fantasz@kus érzés volt belefeledkezni a magával ragadó történetbe, és újra elhinni, hogy ami a színpadon van az valóság. Még akkor is, ha ez a csoda is csak pár óráig tartoB.


Hamarosan HÖK-választás Valószínűleg most még legtöbbünk gondolatait az előBünk álló vizsgák jelenteBe kihívás töl@ ki, de hamarosan iB a vizsgaidőszak vége, és mindenkit vár a megérdemelt pihenés – na meg a nyári gyakorlatok. Nemsokára véget ér a Hallgatói Önkormányzat tagjainak megbízatása is, és nincs már messze szeptember, amikor is megválaszthatjátok az új képviselőket. EljöB hát az értékelés ideje: hogy mérleget vonjatok, képviselőitek és az ő általuk választoB vezetőség mennyire hatékonyan képviselte érdekeiteket az egyetem vezetése és az intézetek előB, és mennyire színesíteBék egyetemi léteteket a HÖK által szervezeB sokszínű kulturális, sport- és egyéb programok. Nyilvánvalóan mindnyájatoknak van véleménye az elvégzeB munkáról. De ennek hangot adni csak úgy tudtok, ha minél többen részt vesztek a szeptemberi választásokon! Fontos ez akkor is, ha akár csak támogatásotokról akarjátok biztosítani a jelenlegi vezetést, hiszen legközelebb csak egy év múlva tudtok ismét véleményt nyilvánítani. Természetesen a felelős döntés feltétele, hogy minél jobban megismerhessétek a jelöltek programját. Ezért a korábbi évekkel ellentétben nem csak a NET-ben, hanem az EOK Tűzoltó utcai épületében is kirakjuk majd az indulók plakátjait. Kérlek @teket,

tanulmányozzátok át azokat, hogy megalapozoBan szavazhassatok az általatok legalkalmasabbnak tartoBakra. A jövő tanév elején pedig figyeljétek a Választási BizoBság tájékoztatását a NEPTUN-on és az évfolyamok levelezőlistáin keresztül! IB értesülheBek majd a jelölés pontos szabályairól, később pedig a szavazás idejéről. Ami a legfontosabb változás tavalyhoz képest, hogy a hatodév melleB negyed- és ötödéven is a két évfolyamfélen együB lesz megtartva a választás. IB minden évfolyamról 6 jelölt juthat a Választmányba. Első három éven minden marad a régiben, vagyis évfolyamfelenként külön 3-3 jelöltet választhaBok meg. Az évfolyamok 36 képviselője mellé pedig 12 fő az elnökjelöl@ listáról nyerhe@ el megbízatását. Őszintén remélem, hogy sokan vannak köztetek olyanok, akik úgy gondolják, hogy szeretnének az egész hallgatóság érdekében dolgozni, és erre hajlandóak idejükből és energiájukból is áldozni. Ha ez igaz rád, akkor ne habozz te se megméreBetni magadat! Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy az arra legalkalmasabbak képviseljenek minket, és ez csak akkor valósulhat meg, ha széles körből, minél több jelölt közül lehet majd választani.

I

25


Képzési Krónika 2011 - avagy kiből és hogyan lesz/lehet instruktor?

Mindenki találkozott már egyetemi léte során az instruktorok áldásos tevékenységével, legyen az gólyatábor, órafelvétel vagy csak némi vigasztalás egy rossz nap után. Tiszteljük és szeretjük őket, tegnap óta pedig újabb cirka kétszázötven diák avatódott instruktorrá. Én is közöttük lehettem, és ha a benyomásaimat kellene összefoglalnom, egy szóval tudnám a leginkább megtenni: leírhatatlan. MielőB valaki azt keresné, hogy akkor vajon mi a csudával vannak kitöltve a cím alaB szereplő hasábok, pontosítanék a fen@ állításomon és inkább nehezen leírhatónak nevezném. Nehéz, mert a „frisstruktor” még révedezve tekint maga elé az előadásokon vagy a buszon utazva, az átélt élmények hatása alól nem lehet, de nem is akar szabadulni. Nehéz elhinni, hogy az emberfia azon magabiztos és fáradhatatlan emberek sorát gyarapítja, akikhez addig csak, mint tanácskérő, elveszeB kisgyermek fordult útmutatásért. Több hét élményeit kellene két oldalban összefoglalnom, a vállalkozás lehetetlen mivolta miaB viszont inkább maradok a szubjekAv válogatásnál: személyes impressziókat kiragadva igyekszem néhány gondolatot megosztani a kedves olvasóközönséggel. Aki eljutoB a gólyatáborba, ízelítőt kaphatoB abból, hogyan lehet napokat együB lenni, játszani, nevetni és bulizni, láBa, hogyan csinálják ezt az őt instruáló emberek, akikre már akkor felnézeB, és a legtöbb emberben oB fogalmazódik meg, hogy szeretné ezt még nagyon sokszor átélni. És hogy ehhez mit kell tennie? Belevágnia egy másfél hónapos utazásba, aminek állomásai mind egy-egy kaland a saját személyiségének rejteB részeibe, lehetőség remek emberek megismerésére és alkalom hatalmas bulizásokra. Az utazás neve: instruktorképzés. Az ideinek a vezetői, Baratkai VioleBa („LeC”) és Jankovics Péter („Ork”), az Őrült Arborétum címmel hirdeBék meg a képzést és nagy örömmel fogadták a több száz jelentkezőt február 23-án, majd kis kóstolót kaphaBunk a képzésről egy film segítségével. Ezután a Az képzéscsoport-vezető egyenként kiment és felolvasta a csoportjába tartozók (szaknyelven „blasztok”) névsorát. A csoportokba osztás véletlen összekeverés eredménye volt, így teremtőd-

26

I

tek meg a feltételei annak, hogy minél kevesebb csoport-, illetve kari ismerősük legyen az instruktorjelölteknek. Ez egyébként az egyik nagy előnye a képzésnek és emiaB választják a legtöbben: rengeteg új arcot ismerhetnek meg, ami komoly alapot teremt jövőbeni barátságokhoz is. Ahogy az egy bölcs embertől elhangzoB: „instruktornak lenni éle?orma”, a kifejezés legkevésbé közhelyes formájában. Nem lehet „részmunkaidőben” közösséget építeni, vagy másokat tanácsokkal ellátni, esetleg csak félig megszervezni egy rendezvényt. A képzés célja, hogy átvegyünk egy olyan gondolkodást, amely csa-


pat- és közösségorientált, olyan továbbá, amelyben az egyén akAv része egy csoportnak, de annak érdekei állnak az első helyen. Erre a legjobb módszer a játék általi tanulás, melyből a képzés alaB jócskán kijutoB. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az ugrálások, csapatokra oszlás, vagy rigmusokban skandálás céltalan lenne, komoly szerepük van ugyanis abban, hogy kimozdítsanak bennünket a komfortzónánkból, az álmos szürke hétköznapokból. A több hetes képzés záróakkordja Várgesztesen volt, ahol az addig külön képződő blasztnövények találkozhaBak ugyancsak fotoszinte@záló társaikkal, hogy megoszthassák tapasztalataikat és fel-

készüljenek instruktorrá avatásukra. A jeles eseményt a hagyományőrzés szelleme lengte körül, ugyanis mint már oly sok éve, idén is iB került sor a legalább három akAv instruktorévvel rendelkező, karukon végzős hallgatók szeniorrá avatására, amely egyéni feladatokkal való megbízatást és egy szereteBeljes, nosztalgiával teli ceremóniát jelenteB. Vasárnap délután aztán ismét a blasztoké volt a főszerep: csoportonkén@ bontásban, egyesével mindenkit kihívoB képzéscsoport-vezetője a színpadra, mindenkit egy-egy személyes gondolaBal felkonferálva, hogy oklevelének átvétele és az Instruktor Öntevékeny Csoport Egyesület vezetőségének gratulációját fogadva, csatlakozhasson az instruktorok népes csapatához. Így képződik tehát az instruktor, ha az egésznek szigorúan a technikai részét vesszük górcső alá. A legkülönfélébb szituációkat megélve tanulhat meg nagyon sokat másokról, illetve saját magáról: annak ellenére, hogy a legtöbb ide érkező @zenkilenc - húsz éves fiatal kész személyiségnek gondolja magát, rengeteget változik a világképe és szeleteket kap ebből a különleges éle?ormából. Megtanul konfliktusokat kezelni, szervezni, játszani, másokkal együB dolgozni, és ha kell, elviselni, hogy mindezen arzenált felhasználva az életben is kicsit jobban helytálljon. Nem számít, hogy ki milyen céllal jöB el képződni: szeretne a gólyatáborba visszatérni, sört csapolni, rendezvényt szervezni vagy csak lemezlovaskodni, biztos vagyok benne, hogy többet kapoB, mint azt remélte. Sőt még sokéves tapasztalaBal felvértezeB képzőim is úgy nyilatkoztak, hogy idén is tanultak újat. Nehéz elhinni, hogy közéjük tartozhatunk mi is, ráadásul mostantól fogva már az összes instruktordicsérő minősítés kínosan önös módon hatna. Épp ezért csak arra buzdítanék mindenkit, legyen bármely kar bármelyik évfolyamán, hogy menjen el maga is képződni. Az együvé tartozás élményével gazdagodva nagyon is bátran írom le: nem fogja megbánni. I

27


Tanárok és diákok a színpadon – A Semmelweis Tavaszi Fesztivál krónikája

Sikeresen zárult az egyetem kulturális programsorozata. Évről-évre egyre több az érdeklődő rendezvényeinken, és idén a versenyzők száma is száz fölé szökött. 2007 tavasza Három diákban, Csordás Katalinban, Kárpáthi István Kevében és Nardai Péterben felmerült a gondolat, hogy szükség lenne egy helyre, ahol az orvostanhallgatók is megmutathatják, hogy nem csak a tudományok terén kiemelkedőek, de a tanulás melleB művészi tehetségük kamatoztatására is tudnak időt szakítani. 2011 tavasza A kezdeményezés hagyománnyá vált. A Korányi Frigyes Szakkollégium, az Instruktor Öntevékeny Csoport és a Hallgatói Önkormányzat ötödször rendezte meg az eddig Semmelweis Egyetemi Kulturális Napokként ismert rendezvénysorozatot lendületesebb, Semmelweis Tavaszi Fesz@vál néven. A fesz@vál teljes ideje alaB adományokat gyűjtöBünk a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának. 2011. március 16. Semmelweis Est Az elegáns Semmelweis Szalon adoB oBhont az idén először megrendezeB színházi estnek, ahol Tallián Marianne és Lázár Balázs színművészek mutaBák be Békesség-óhajtás című előadásukat. Méltó megnyitása volt ez a fesz@válnak, ahol az irodalomtörténeten keresztülívelve kortárs költőinkig számos kiváló verset hallhaBunk egymásba fonódva, énekszóval, hegedűdallammal átszőve, az em-

28

I

beriség egyetemes vágyáról, a békéről. 2011. március 21. Versmondó- és Kazinczy Szép Magyar Beszéd Verseny Idén is a II. sz. Patológiai Intézet pa@nás könyvtárában rendeztük meg a szavalók megméreBetését. A zsűrit Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének társelnöke, a Kazinczy-díj alapítvány @tkára vezeBe, egyetemünket a II. sz. Patológiai Intézet közkedvelt tanára, Prof. Dr. Kulka Janina képviselte. Bordi András Kazinczy-díjas rádióbemondó, előadóművész, nem csak az előadásokat értékelte, de gitárkíséreBel megénekelteBe a közönséget (Ismerős Arcok és Cseh Tamás klasszikusok), ezzel megteremtve az est alaphangulatát. A színes paleBán hallhaBunk verset Nagy Lászlótól, Pilinszkytől, Radnó@tól, vidám prózát Kányádi Sándortól, és megindító részletet egy Wass Albert regényből. 2011. március 23. Virtuózok Viadala Nem csak gyógyszerész-, fogorvos- és általános orvostanhallgatók, de a Testnevelési és SporBudományi Kar és az Egészségtudományi Kar diákjai is nagy számban képviselteBék magukat az ETK Vas utcai épületének aulájában megrendezeB Virtuózok Viadalán. Hallgatótársaink énekkel, zongoraművekkel, fuvolán, hegedűn, trombitán mutaBák meg virtuozitásukat, a TF műhely tehetséges fiataljai


pedig furulyával, gitárral, és cahunnal remekeltek. A zsűriben neves személyiségek foglaltak helyet, mint Dr. Kellermayer Miklós rektorhelyeBes úr és Szilvásy László gordonkaművész. 2011. március 29. Művész- Mozgás Egyéni és Csoportos Táncverseny Idén is nagy tömeget mozgatoB meg a táncverseny, az Elméle@ Orvostudományi Központ aulája egy estére színpaddá változoB. Óriási tapsviharral jutalmazta a közönség az SOTE Salsa csoportját, a la@n-, baleB- és hastáncosokat, akik többünkben is felkelteBék a tánctanulás irán@ vágyat. Kiemelt különdíjban részesült az évről-évre fellépő és elsöprő sikert arató anatómiatanárunk, dr. Adorján István. A produkciók értékelésében a táncművészek melleB egyetemünk részéről dr. Székely Andrea docens asszony, és Kalmár Zsuzsanna, a Testnevelési és SporBudományi Kar tanára veB részt.

Puszi

Két nappal az első tavaszi nap után rendezték meg a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának aulájában a Semmelweis Tavaszi Fesz@vál 2011 keretében a Virtuózok Viadalát, melyen öBagú zsűri értékelt. A vetélkedő első részének nyolcadik számaként Karácsony István, a SE-ÁOK V. évfolyamos hallgatója gépzenei kíséreBel tolmácsolta a nagyérdeműnek Bereczki Zoltán „Hangokba zárva” című művét. A szám közben egy pár tánclépésre felkérte feleségét, aki egyébként fogorvos és nyolcadik hónapja hordoz új életet méhében. A tánc után a jövendőbeli orvos művész letérdepelt és egy puszit nyomoB hitvese hasára, amelyet - gondolom - a majdani jövevénynek szánt. A jelenetet látván e sorok írójának pár csepp könny jelent meg a szemében.Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy teljesítményét a zsűri „csak” bronzérmesnek minősíteBe. Bár Karácsony István produkciója nem leB aranyérmes, de érzésem szerint roman@kából és családszeretetből summa cum laude vizsgázoB.

2011. március 31. Jótékonysági Gálaest Rendezvényeink záróakkordja a Nagyvárad Téri Elméle@ Tömb hangulatosan berendezeB dísztermében megrendezeB Gálaest volt, melyet Prof. Dr. Szél Ágoston rektorhelyeBes úr nyitoB meg. IB a versenyek legkiválóbb előadói mutaBák meg magukat, a nézők pedig egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Az Alkoss! – Képzőművésze@ és Irodalmi pályázat legjobbjai is iB veheBék át jutalmukat, idén Nexus- kapcsolatok témában vártuk a műremekeket. Kívánom, hogy e krónika ne fejeződjön be iB, hanem évről évre hosszú fejezetekkel bővüljön. Akadjanak mindig lelkes hallgatók, akik a fesz@vált megszervezik, sokoldalú egyéniségek, akik megmutatják nekünk tehetségüket, és értő közönség, akik nyitoBak a művészetekre és hallgatótársaikra!

I

29


Horváth Lilla: Pillanatok

Tessék széjjelszeretni, tessék nem elsietni. Mindennek adoB idejét belefektetni, mert igényli, mert csak akkor válik teljessé, ha odateszed azt, ami jár neki. Ne gondolj tovább egy puszta előre- és hátralépésnél, figyelj oda a részletekben elodázódó giccsre. Értékrendeket szépen sorban a polcra rakva te is tűnj olybár megálmodoB valónak, széteseB magánynak, kiégeB, kiéhezeB, megvárt és megvásoB alapokat lerakó icipici keselyűnek. Nem szeretnélek puszta tényekkel vádolni, a valóságot letagadni egyszerű, de próbáltál már mindennél féktelenebb hazugságokat latba vetve széBörni a végtelenséget? Ha, mintegy egyszerű porlényként szeretnél maradandót marni a homokdűnékbe, keresd meg azt a leveteB haloB testedet, kérdezd meg tőle, hogy miért nem áll mögöBed faggyúszagú matrózként örökkön süvíteni a füledbe léted illúzióinak parányi realitás-darabkáit.

Én tudom, hogy mosolyogtál már éjszaka a halálra ítélt beteg gyógyult hazatérésének örvendezve. Én tudom, hogy halloBad már a temetőben csiripelő madarak hangját lágyan omlani a fák közöB. Én tudom, hogy könnyeztél már véres teste feleB az egy perce világra tévedeB csodának. Én tudom, hogy láBad holdfényes, meleg, nyári éjszakán, a vörös hajú, soha fel nem növő gyermek hajóját elsiklani a fák fölöB. Én tudom, hogy te már éltél és éreztél, de tudod te ezt, földvirágnyi illúzióid közöB?

Horváth Lilla: A Kérdés.

- Tegyük fel, hogy létezik egy szürke szakállú, bölcs öregember, aki a felhők feleB, aranytrónon üldögélve dönt az univerzum sorsáról, jókról, rosszakról, ismered a történetet, a szokásos. És tegyük fel, hogy hiszel benne. És ha már iB tartunk, tegyük fel azt is, hogy valami végtelen nagy kegy vagy szerencse folytán megada@k neked, hogy szemtől szemben állj vele, és feltehess egy kérdést, mely után kedvedre folytathatod előzőleg megkezdeB tevékenységedet. Igen, igen, arra gondolok, hogy ha úgy óhajtod, akár túl is élheted a találkozást. Szóval. Mi lenne a kérdésed? - Őszintén? - Nincs mit veszítened. - Azt, hogy… „szeretsz engem?” - És ha igen a válasz? - Úgy a végtelen szabadságba fogok belepusztulni. "Bemutatkozás. Egyelőre teljesen egyszerű tőmondatok jutnak eszembe: Horváth Lilla 1989-ben születe3 Kiskunhalason. Orvostanhallgató. Szeret érezni. Vagy önironikusak: Horváth Lilla 22 éves, orvostanhallgató, és nem tud kenyeret vágni."

Ez az idézet abból a levélből származik, amelyet Lilla írt nekem a könyv külső borítójának szövege kapcsán. Fogalmazhatnék én is hasonló egyszerűséggel, és mondhatnám sommásan: a tehetség keresi a maga útját. De mert az ilyen megállapítások úgy csúsznak a közhelyek pocsolyájába, mint eső ázta3a töltésről a kimoso3 földgöröngyök, megfordítom a mondatot, és azt tanácsolom, haladjunk egy darabig azon az úton, amelyet egy olyan fiatal lány mutat nekünk, aki kíváncsi szenvedéllyel éli át a legmélyebb érzelmeket. Zavarba ejtő, erőteljes hasonlatai, meghökkentő asszociációi, szokatlan monda1űzései egymáshoz és önmagunkhoz való viszonyunk bonyolult, ellentmondásos és kiszámíthatatlan voltát tükrözik. A rádöbbenés, a felismerés nyugtalanságot kelthet bennünk, hiszen újra kell gondolnunk belső rendünket. "Nem tud kenyeret vágni" – írja "önironikusan". De mi az önirónia ebben a bemutatkozó mondatban? A önminősítés, az önmegfogalmazás? Nem: a dolog bája, hogy kötetnyi kenyérszeletet tálal az asztalunkra, friss, egyedi ízesítésű, igazi éhségoltó üzenetekkel. Az önirónia addig maradjon a szerző joga, amíg talál olyan olvasót, aki utánagondol a miértnek.

Táncos László 30

I


Szinapszis 2011. április-május  

VII. évfolyam 6-7. szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you