címlapon
Fábry Sándor:
Amirõl még nem meséltem… Bádogasztal, medvetalp, kincsek
- Rengeteget olvasol, most melyik könyvet ajánlanád? - Daniel Kehlmann: A világ fölmérése címû könyvét. Ez egy szenzációs pali, remek humora van. A könyv Humboldtnak és Gaussnak, a híres matematikusnak a kapcsolatáról szól: nem nagyon lehet elmesélni, olyan jó. Az író még nincs negyven éves és már világhíres. Tudja, hogy milyen méretû regényt kell írni, bravúros könyv. A szentendrei könyvesboltban minden jó könyvet megszerez nekem Ferge Lajos barátom, aki egy „szentendrei intézmény”, Tahiból kerékpárral közlekedik, és néha a kapura akasztja a válogatott szerzeményeit. Sõt, a boltjában kedvezményt is kapok, és ez nagyon jó dolog! - Szentendrét szereted? - Egészen különös, hogy Szentendrét soha nem úgy néztem, mint egy turista! Ezen most elgondolkodtam, hogy ami a tiéd, az mindig kézenfekvõ, hogy megnézheted. Bejártam a fél világot, de van olyan templom Szentendrén, amit még nem néztem meg. Ezt nem tekintem erénynek! - Gyerekkorod ezernyi élménye mégis ide köt. - Annak idején, nem volt autónk – mi Leányfalun nyaraltunk, ifjonti hévvel és busszal jöttünk. Apám nyáron minden nap kijött HÉV-vel vagy busszal. Kicsit szomorúan látom, hogy ugyanazok a hév kocsik
16
futnak, mint gyerekkoromban. Szentendrére kerékpárral jártunk, ez azt jelentette, hogy szeptember elsejéig nem voltunk Pesten, tehát Pest akkor olyan távolinak tûnt. - Dolgoztál is Szentendrén. - 1973-74-75-ben a Pap-szigeti strandon dolgoztam, mint úszómester. Megvan a munkakönyvem, elsõ bejegyzése: medencetakarító. Utána elõléptem, vízõr kettõvé, majd vízõr eggyé. Utána letettem az úszómesteri vizsgát, nem kisebb ember vizsgáztatott, mint Bárány István. Aki 1928 és 1930 között háromszor döntötte meg a száz méteres gyorsúszás Európa-csúcsát. Õ az elsõ európai úszó, aki a távot egy percen belül tette meg. Három olimpián vett részt, 1928-ban legjobb európaiként szorult az egyesült államokbeli Johnny Weissmüller mögött a második helyre. Élõ legenda volt! Rendkívül büszke vagyok arra, hogy van ilyen szakképzettségem. Nemrégiben megnéztem, hogy mit kezdenék akkor, ha fordulna a világ, de meg kellene újítani az engedélyem. - Akkor már fõiskolás voltál? - Igen, Pécsre jártam, de már májustól a strandon készültem a vizsgákra. Május elsején beléptem, én mindig csak hideg májusokra emlékszem, sok vendég nem volt, így nagyszerûen tudtam tanulni. A
medence mellett a bádogasztalnál elmélyülhettem a tananyagban. - Sok barátod volt ott? - Kialakult egy haveri kör, majdnem mindenki valami mûvészféle szeretett volna lenni. - És te? - Én filmrendezõi babérokról álmodtam. Az volt az érdekessége, hogy a fürdõnadrágban mindenki egy kicsit hazudott: álmodozott, vagy lódított, vagy kormozott. Úszómester társam volt Csajka Gábor, õ aztán késõbb az Élet és Irodalom versrovatának lett a szerkesztõje – sajnos már meghalt. Õ mondta nekem mindig: „ Sanyikám, addig nem nyugszom, míg fel nem jutok a Parnasszusra.” Fantasztikus kedves fickó volt, kicsit úgy nézett ki, mint az indián a „Száll a kakukk fészkére” címû filmben. De ott kötöttem barátságot Czweiber Fercsivel, õ híres szentendrei festõ-restaurátor, azóta is javít nekem képeket, barátságból. Vele voltam medencetakarító, a mi munkánk zárás elõtt kezdõdött, amikor a zuhanyozókat ki kellett ciroksöprûvel takarítani. Akkoriban a medencéket minden héten leengedték, izgalmas volt, mert rengeteg legendát hallottunk arról, hogyha eresztik le a vizet, akkor sok értékes dolgot lehet találni. De ezt mindig más találta, mégis mindig volt valami „bizsergetõ remény”.