Page 1

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum saját gondozásában megjelenő kiadványa

Interjú a Skanzen Hangjával luig eljutnak, de nekem a színház volt mindig a legfontosabb az életemben. Az én részemről orientációról szó sincs. Szintén fontos része az életemnek a szinkron, vagy, hogy a rádióban elmondok egy reklámot.

Kautzky Armand hazánk egyik legismertebb szinkronszínésze, de emellett színészként is rendszeresen bizonyít a különböző színpadok deszkáin. Reklámok garmadája, egy budapesti kereskedelmi rádió szignálparkja fűződik nevéhez. A kivételes orgánum mögött pedig kivételes ember, igazi úriember rejlik. Év elején azon gondolkodtam, melyik szinkronszínész szájából hangozna igazán hitelesen a Skanzen reklámszpotjának szövege, ki az, akinek a személyisége is tükrözi a múzeum által közvetített értékrendet, aki maga is a „régi világ embere”, hagyománytisztelő, családcentrikus. A válasz magától értetődött: Kautzky Armand. A művészt egy budapesti kávéház teraszán kérdeztem a szinkronizálásról és a szüreti időszak közeledtével a borhoz főződő kapcsolatáról.

Idén május végén mutatták be az Új Színházban a Szűz és a Szörny című darabot, amelyet az Ön rendezésében láthat a közönség, az említett darab már a harmadik rendezése. Hosszú távon a színpadot vagy a mikrofont szívesen lecserélné a rendezői székre? Isten ments! A színpadot nem adom, de természetesen hozhatja úgy a sors, hogy bármilyen irányba induljon az ember, de magamtól a színháznak a mámorát, a mákonyát én nem cserélném fel semmire. Én anélkül nem is nagyon tudok létezni. Az, hogy az ember elkezd rendezni, már egyfajta érettségnek a jele. Nagyon sokan kérdezték tőlem, az elmúlt évtizedekben, hogy miért nem rendezek, gondoltam-e már rá? Elhárítottam, korainak találtam. Akkor még talán nem értem meg rá, még önmagam kerestem a színpadon. Aztán két éve, Szolnokon kaptam meg az első rendezés lehetőségét, egy zenés darabban, ami nagyon jól sikerült, de nem úgy, hogy maga a mű előadása lett jó a nézők számára, hanem maga a munka, hogy én hogyan felelek meg saját magamnak egy ilyen „szerepkörben”, mint rendező… nagyon jól sült el.

Édesanyja és édesapja is színészek, viszont Önt elsősorban, mint szinkronszínészt ismerik az emberek. Miként orientálódott e mesterség felé? Melyik feladat áll Önhöz közelebb, a szinkronizálás, amikor jó értelemben elbújik a hang mögé − ad egy kis intimitást, vagy a teljes színpadi kitárulkozás − amikor a beszéd mellé a mimika és a gesztikulációs is társul?

Az eset pikantériája, hogy korábban a Szörny és a szűz című darabban Ön alakította volna a főszereplőt, aki nem beszél. Nem maradt Önben kíváncsiság saját magával szemben, hogy hogyan is szórakoztatná a legfontosabb kifejezőeszközétől megfosztva a közönségét − aki talán ilyen szerepkörben még nem is látta Kautzky Armandot?

Nem orientálódtam egyáltalán (nevet), az egy szerencsés, vagy szerencsétlen véletlen, hogy a televízió minden lakásban ott zörög esténként, és ezáltal azok a filmek, amelyeket én szinkronizálok, a legkisebb fa-

Ezért is merült fel néhány éve, amikor ez a darab bemutatás céljából előkerült, hogy én lennék az a szereplő, aki nagyon keveset és inkább artikulálatlanul beszél, hiszen én akárhogy is, a beszédemről, a hangom-

ról vagyok híres (nagyon sokan szeretik hál’ Istennek, nem akarok álszerény lenni). Talán pikáns lett volna, hogy a legfőbb kifejezési eszköztől megfosztva szerepelek, de akkor nem jött létre ez a produkció. Most, már egy komplexebb kapcsolatot alakítottam ki a darabbal, most már nagyon nehéz lenne visszamenni „csak” arra a szerepre. A rendező átfogóan, felülről, vagy ahogy tetszik, kívülről látja a darabot, de hogyan tudja innen megélni azt a katarzist, amit a színész belülről, a színpadon, az adott pillanatban? Az ember rendezőként önmagán belül minden szerepnek a katarzisát is külön-külön megéli. Hiszen csak akkor tudom a színészt instruálni, ha magam már előtte átéltem. Előtte is, vele együtt, közben is, utána is. Egy színésznek „csak” a saját szerepeivel kell foglalkoznia, egy rendezőnek pedig minden szereppel, mindennel: zenével, hanggal, hogyan tudja a szituációt, a drámai helyzetet és a katarzist létrehozni. Ez hihetetlen izgalmas dolog, majdhogynem izgalmasabb, mint a színészet, de azt nem adom (nevet). Nagy társasági életet él, a kávé pedig a társas érintkezés „kelléke”. Olvastam, hogy nagy kávéfogyasztó, kedveli a pörkölt, aromás feketét. A szüreti időszakban, muszáj megkérdeznem, hogy áll a borral, mit jelent Kautzky Armandnak egy pohár bor? Az étkezés elmaradhatatlan kísérője, hétköznapi ital, vagy kimondottan az ünnepi hangulat, jeles esemény megkoronázó nedűje? Évad közben, amikor dolgozom, viszonylag ritkán kerül bor az asztalomra. Megpróbálok egészségesen élni, ugyanakkor én elég mértéktelen vagyok mindenben: nagyon szeretek enni, inni, kávézni, beszélgetni. Észre sem veszem, hogy elfogy esetleg két üveg bor. Mit jelent? Magyarul a társasági élet, a kikapcsolódás, a kellemes együttlét − akár csak kettesben a feleségemmel együtt egy szabad estén − a megkoronázása, annak az alátámasztója a bor. Ma már nagyon jó magyar borokat kapni, én egri vagyok, tehát kifejezetten szeretem az egri borokat. Badacsony környékén

2012. SZEPTEMBER IV. ÉVFOLYAM található a nyári rezidenciánk, és ott nem vagyunk hajlandóak mást inni, mint a helyi termelőktől vett „hegy levét”. Imádja a régi, antik tárgyakat, a kifinomult polgári stílust. A borok esetében is a patinás, érett, kifinomult borokat kedveli? Igen, kifejezetten hagyománytisztelő ember vagyok, minden téren. Nagyon szeretem, és kell, hogy az életemben legyenek „cölöpök”, hagyományok, legyen fundamentuma az életünknek. A fundamentum önmagában a tradíció, a hagyomány, a régi tárgyak, a régi gondolatok, a régi könyvek... Próbálok az állandóságra törekedni minden területen. Nem szeretem ezt a mai műanyagpoharas, „fast food” − direkt ezt a divatos kifejezést használom most − életet. Észre se vesszük, és az emberi kapcsolatokat is ilyen „fast food” kapcsolatoknak gondoljuk… a házasságainkat, a barátságainkat, a kapcsolatainkat: nem fontos, tovább megyünk, majd jön a következő alapon. Büszke vagyok arra, hogy 10-20-30 éve tartó barátságaim vannak, vagy a házasságom már majdnem 15 éves, szóval nem dobálózok, nem kapkodok, hanem igyekszem megfontolt lenni. Vissza az italokhoz. A pezsgő fémjelzi a kivételes, ünnepi alkalmakat. Ha választania kellene egy jeles eseményre inkább minőségi bort vagy gyöngyöző pezsgőt nyit fel? Régen, amikor egyedül éltem, a 30-as éveim elején, óriási pezsgőfogyasztó voltam, minden este egy Hungária Extra Dry volt a menetem, akkor nagyon fárasztó napokat éltem, rengeteget dolgoztam, egyik szinkronból mentem a másikba, egyik premierből a másikba, mindig éjjel vergődtem haza. Az volt a levezetés, hogy kinyitottam egy ilyen jégbe hűtött száraz pezsgőt, és megittam. Kicsit meg is csömörlöttem tőle. Most kevéssé fogyasztom, de ünnepi alkalmakkor mindig pezsgővel koccintunk. Inkább boros vagyok, inkább a finom borokat szeretem. Egy színházi szerep szövegének elsajátításakor, vagy egy jó könyv olvasásához a kedvenc foteljében milyen „társat” vá-

ki á l l ít á s a j á n l ó

Típusbútorok a Skanzenben A Skanzen Galéria új kiállításában a típusbútorok megjelenését és elterjedését mutatjuk be. Újfajta lakáskultúra jelenik meg a falusi otthonokban, az új életmód modellek tükröződnek a lakásbelsőkben is. A bútorok mellett a kiállításban megjelennek a bútorokat készítő gyárak és tervezők, a bútorokat reklámozó lapok és a televízió, és természetesen a bútorokat használó emberek. A 20. századi magyar, rurális lakáskultúra egyik legjelentősebb átalakulása a típusbútorok megjelenésével zajlott le. A gyáripari bútorok megjelenése, az olcsó, tömegáru megjelenését jelentette a falvakban is. Ennek első jelentős, legnagyobb úttörője a Thonet-szék volt. A típusbútorok felbukkanása összefügg a típusterves építkezések elterjedésével is. Már a II. világháború előtti típusterves építkezésekhez kapcsolódva megjelent a tömeges bútor kialakításának szükségessége. Nagy érdeklődés mutatkozott az iparművészek, képzőművészek részéről is. A szociálisan érzékeny, progresszív iparművészek (Kozma Lajos, Bodon Károly, Kaesz Gyula) új gondolatokat jelenítettek meg: célszerűség, egyszerűség és anyag-

szerűség. A II. világháború után tovább élt a három alapvető lakástípus, a polgári, a munkás és a paraszti otthonkultúra. Az ötvenes években a − jobb módú − paraszti lakás berendezésének egyik legfontosabb darabja a többnyire kézműves munkával készített, két szekrényből, két éjjeliszekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, székekből és asztalból álló bútor együttes, amit vagy szimmetrikus, vagy centrális elrendezésben helyeztek el. A szimmetrikus berendezés esetében az ágyakat a szélső falak mellé állították, a szekrények az ágyak végébe kerültek, az asztal a székekkel középre. A centrális berende-

zés során az ágyak a szoba közepén egymás mellé kerültek, végébe az asztal a székekkel, a szekrények pedig a falak mentén voltak. Ez a modell volt a szegényebb paraszti rétegek számára a követendő minta, és ezt próbálták a városba kerülő falusiak − akikre már ekkor is hatással voltak a városi kispolgári minták − is megvalósítani. Az 1960-as évek második felében házasságot kötők lakásaiban megjelentek az első gyáripari bútorok, az első típusbútorok. Az új szoba berendezésében a kihúzható kétszemélyes kanapé mellett két szekrény, egy fényezett asztal és négy kárpitozott szék játszott szerepet.

A rendszer megszilárdulása, a termelőszövetkezeti juttatások emelkedése és stabillá válása, a háztáji megerősödése, a családok több lábon állása következtében a korábbi évtizedhez képest magasabb jövedelmekre tettek szert a falusi családok is, így a megszerzett jövedelmet fogyasztásra és az életkörülményeik javítására tudták használni. Ebben az évtizedben jentősen növekszik a lakásépítések száma, folytatódik a régi házak átalakítása, évente mintegy 20.000 új lakás épül. A 70-es években az általános életcél a lakás megteremtése és berendezése lett. A 70-es évek közepétől általánosan elterjed a szekrénysoros berendezés, amelyben két fotel, két szék, egy dohányzóasztal, egy kétszemélyes, fekvőhellyé alakítható kanapé, és a 4-5 tagra osztott szekrénysor található meg. A kiállítás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Zala Megyei Levéltár, a Sóstói Múzeumfalu, valamint a Csíki Székely Múzeum együttműködésében valósul meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Kiállításunk a Skanzen után a Nyíregyháza-Sóstói Falumúzeumban, majd a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban lesz látható.

laszt? Inkább hazai vagy külföldi borok kerülnek a poharába? Én sokszor csalódtam a nagy világmárkákban: spanyol, francia, borok... Található azok között is nagyon sok finom, de sok gyenge is. Mivel nem értek hozzá, nem tudom, pontosan, hogy a külföldiek közül mi lehet jó vagy mi nem. Viszont a magyarok közül pontosan tudom, hogy melyik az a tájegység, melyek azok az évjáratok, amiket én szeretek, úgyhogy én inkább magyar bor párti vagyok. Elismert színész, Magyarország egyik legkeresettebb reklámhangja. Szakmájában mit kívánhat még az ember? Nagyon sok mindent. Nehéz is lenne néhány mondatban megfogalmazni. Szeretnék egy társulathoz tartozni. A Madách Színházban dolgoztam 20 évig, most újra szabadúszó vagyok, amiben én nem igazán érzem jól magam. Tehát egyfajta fejlődés lenne újra egy társulat tagja lenni. 45 éves koromra elértem, hogy rendezek, ez egy minőségi előrelépés a szakmámban. Sőt, a Madách Színháznak van egy musical iskolája, ott tanítok, most már harmadik éve. Átadni valamit a szakma fortélyaiból mindenképp egy előrelépés. Alapvetően a fejlődés pártján vagyok, a fejlődést szeretném célként kitűzni szakmailag és emberileg: férjként, apaként, a szüleimnek a gyerekeként, hogy én egyre jobb, egyre tartalmasabb ember legyek, egyre többet szeretnék tudni a világból. Sokszor ugyan tudatlanul boldogabb az ember, de én nem a tudatlan boldogságra vágyom, hanem a fejlődés boldogságára. Ezt kívánom magamnak.

skan z e n H í r e k

Futás a Skanzenbe(n)! Immáron második alkalommal a Skanzen ad otthont a Mezei futó Országos-bajnokságnak, így november 25-én ismét a kiállítási épületek között róják a köröket a versenyzők. A hazai megmérettetés nem sokkal később nemzetközivé avanzsálódik, és a november végi esemény után alig két héttel, december 9-én újra a Skanzenben, de ezúttal kontinens viadalon mérik össze erejüket az atléták. A komoly felkészülést követően – mind a versenyzők, mind a Skanzen részéről – a szurkolókon a sor, hogy versenynaptárukba feljegyezve a Mezei futó Eb részesei legyenek.

Új nyomvonal A kerékpárosok számára most tesztelt, szakavatottak által megtervezett útvonalakat ajánlunk a múzeum megközelítésére. A nyeregbe ülőkre szabott nyomvonalakon már a múzeumba vezető út is élmény, legyen a számos alkalommal megpróbált fővárostól, a karnyújtásnyira lévő Duna-kanyari településektől, vagy a felfedezésre váró távolabbi városoktól induló bicikli túra. A kerekezés nem ér véget a bejáratnál, hisz a Skanzen 60 hektáros területén szabadon bringázhatnak tovább a biciklivel érkezők.

Aktív nagyi Hazánkban a 2012-es évet az aktív időskorúak éveként tartjuk számon, melyhez mi is kapcsolódunk, ugyanis keressük az év nagyiját. Akciónk során a nagyszülők tudását kívánjuk bemutatni a gasztronómián keresztül. Nagyik által elkészített ételeket gyűjtjük össze e-szakácskönyvünkben és adunk teret azok elkészítésére Ásványrárói konyhánkban, így örökítve át nem csak családon belül, de jóval szélesebb körben, látogatóink számára is a nagyszülői tudást. Az aktív gasztronómiai bemutatóra a recepteket szeptember 30-ig várjuk a kovacs. zsuzsa@sznm.hu.


2

akt u á l is

A ruha teszi az embert Piros(hka) kék-fehérben

A hagyományos és kortárs értékek egyszerre, egy anyagon, egy időben történő harmonikus megjelenítései a „Gombold újra! Divat a magyar” pályázatban fiatal tehetségek által keltek életre. Az egyedülálló hazai pályázat célja, hogy a figyelem a fiatal tehetségekre fókuszáljon, s teret adjon szakmai szárnypróbálgatásaiknak. Hegedűs Anna (művésznevén Piroshka) I’m blue fantázianevű kollekciójával bekerült a pályázat utolsó fordulójába. Ruháinak portfólióját később a Skanzenben fotózták. A fiatal tervezőt kérdeztük. Hogyan jellemeznéd röviden a kékfestős ruhadarabokat? Mi ihlette őket? Amikor Magyarországra jöttem, nagy tervekkel érkeztem, úgy gondoltam, egyszerű lesz a régi szakmák mestereit megtalálni, munkájukból meríteni, aztán rájöttem, hogy sok mesterség már kihalt. Láttam, hogy a kékfestést − habár ez nem kifejezetten magyar hagyomány − még néhány műhely, magyar család műveli. Például a Kovács kékfestő család.

A ruhák szabásmintáit a magyar népviselet különféle ing formái inspirálták, így mi sem kézenfekvőbb annál, mint, hogy a szentendrei Skanzenben készüljön Piroshka portfóliója...

Egyelőre csak az anyagot használtam úgy, ahogy van, nem alkalmaztam különösebb koncepciót, csak szabadon dolgoztam. Készítettem szabás szempontjából érdekes ingruhákat, egy ködmön-féle kabátot, szeretnék a jövőben többet foglalkozni a bőrrel. A kék, az ég színe- számomra a légiességet, álmodozást jelenti-, ötvözve a tiszta fehérrel, ehhez párosítottad a kemény barna, föld színt. Milyen háttértartalmat jelképez mindez? Így akartad a kollekciódat az álmodozásból visszazökkenteni a valóságba?

Történelmi szőlő szeme(zgetése)k Bor volt, bor nem volt, volt egyszer egy…

Szeptemberben és októberben az ország minden táján minden gondolat, rendezvény középpontjában a bor áll. Míg régen kivételes alkalmakkor nyitottak palackokat, az istenek italának titulálták, győzelmi diadalokon fogyasztották, napjainkban már a mindennapi étkezés részét is képezi, s ez valószínűleg számos jótékony hatásának tudható be: amíg a vörösbor nyugtat és altat, addig a fehérbor élénkít. Sőt a mérsékelt borfogyasztás hozzájárul az általános közérzetjavításhoz és védi szív- és érrendszerünket. Tovább fokozzuk a bor dicséretét, ha megjegyezzük: nem tudunk még egy olyan folyékony halmazállapotú „élvezetet” mondani, amely annyira hatott volna az emberiségre, mint a bor, hiszen költeményekben, irodalomban, festészetben, zenében, konyhaművészetben, vagy épp a szakralitásban egyaránt kiemelt helyet kapott. Ki gondolná, de a bor felfedezése egy meglehetősen régi és véletlen esethez kötődik. A szőlő, már az ősember előtt sem volt ismeretlen, hiszen kutatók az emberelődök barlangjaiban szőlőmagvakra bukkantak. Kezdetben az édes gyümölcsöt csak táplálékként tartották számon, mígnem teljesen véletlenül felfedezték az erjedés folyamatát. Minden bizonnyal a tárolóedényben raktározott szőlőszemek magva megrepedt, és ezután a természetes élesztőgombák szépen lassan elkezdtek dolgozni, megtették hatásukat. A legenda úgy tartja, élt régen egy király, aki „Méreg” feliratú agyagkorsóba helyezte el az általa nagyon kedvelt szőlőfürtöket, – ezzel biztosítva, hogy senki meg ne dézsmálja a gyümölcsöket – ám arra még ő sem számított, hogy háremének egy tagja véget akar vetni életének, s megitta az agyagkorsó tartalmának egy részét. A halál helyett a jókedv kerítette hatalmába a háremhölgyet, aki királyával is megízleltette a nedűt. A felségnek olyannyira elnyerte tetszését az ital, hogy azon nyomban elrendelte: a szőlőt innentől kezdve lehet erjeszteni. Ami viszont tény és nem legenda, hogy az ősi Egyiptomban már modern technikával készültek a döntő többségében édes fehérborok. A Nílus deltája ideális termőtalajt biztosított a rajta gondosan művelt szőlőnek, amit az egyiptomiak fakádakba helyezve tapostak és erjesztettek. Az Ozirisz isten ajándékának titulált borral az életből eltávozottak – ha társadalmi státuszuk megengedte – holttestét és a személyes tárgyait meglocsolták. A görög borkultúrára a sokrétű jelző illik leginkább. Isteneik sokaságából kiemelkedik Dionüszosz a bor és a féktelen mámor istene, akinek tiszteletére félévenként dionüszoszi ünnepségeket rendeztek. A Krisztus születése előtt má-

Most nem voltak elvont koncepcióim, de a kékfestő műhelyben megfogott a kék-fehér mellett a gépek rozsdaszíne, ez rendkívül tetszett. Úgy éreztem jól illik hozzá a csoki barna. Belevittem a pirosat is − a Piroshka visszaköszönése − mert látom, hogy a magyar díszítőművészetben mindig ott a piros, mint egy felkiáltójel és mert nem mellékesen szeretem is ezt a színt (nevet).

sodik évezredre Görögország egész területén és az égei-tengeri szigeteken mindenütt található már szőlőültetvény. A görög férfiak napi szinten szájukhoz emelték a bort, ez az élvezeti forrás viszont tiltott volt a nők számára, nem is nézték jó szemmel, ha az asszonyok alkoholt fogyasztottak. A bort többféle megnevezéssel illették, pl. oinosz, de a nemes, jó minőségű szőlő levét ganosznak, szép látványnak, csillogásnak hívták. A bor héber kultúrában betöltött szerepe mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen az Írásban az Özönvíz vége után Noé keze munkáját dicséri az első szőlőskert az Araráton! A mai borfogyasztó talán nem találná annyira vonzónak az ókori világ nemes italait, hiszen a görög bor általában fenyőgyantával tömített anyagedényben pihent, gyakorta ízesítették fűszernövényekkel és hígították tengervízzel. Ki-ki a maga istenének áldoz: a görögök Dionüszosznak, a rómaiak Bacchusnak, és a hunok? Ha nem magának az „élvezet” tárgyának, a bornak, hanem magának a szónak az eredetét kutatjuk, akkor a hun-magyar őstörténetig kell visszanyúlnunk. Európa népei a bor szóra egy latin kifejezést, a vinumot alkalmazzák, viszont nekünk erre külön szavunk van. A hunok szent hegye állítólag a Bor Tengri nevet viselte, s e szent helyen áldoztak az újjászületés istenének a nemes nedűvel. Ebből jött létre később magának az italnak a neve. Tudta, hogy... - tízezer különféle szőlőfajta ismert, viszont ebből csak néhány tett szert világismertségre? - régen a pincetokláda a benne elhelyezett üvegcsékkel a legértékesebb bor szállítását szolgálta? - manapság az asztalainkon díszelgő borospalack a 17. századtól fogva használatos. Előtte a bort közvetlenül a hordókból mérték és abban is tárolták, szállították? - minél édesebb a szőlő, annál magasabb a bor alkoholtartalma? - a legnagyobb bortermelő ország címet Spanyolország birtokolja a maga 1,2 millió hektáros szőlőterületével, ennek ellenére a termés évi mennyisége elmarad Olaszország és Franciaország után, így csak a dobogó harmadik helyén áll? - Ausztrália az első olyan tengerentúli ország, amely minőségi boraival a nemzetközi piacon is helyt áll? - A francia pezsgők döntő százaléka (80%) az évjárat megjelölésének mellőzésével kerül a polcokra, ennek pedig az az oka, hogy az előállítás során több évjárat borait használják? Egészségünkre!

Igen, nagyon tetszik a szentendrei Skanzen, nagyon jó helyszínnek, háttérnek tartom. Még azt is el tudnám képzelni, hogy rendezzünk a múzeumban egy divatbemutatót (mosolyog). Berlinben éltél, tanultál Tel-Avivban, dolgoztál jelmeztervező asszisztensként Németországban és Argentínában. A külföldön ért élményeket, impressziókat, a kulturális sokszínűséget hogyan ötvözöd munkáidban? Nem is annyira a munkáimban, mint inkább a hozzáállásomban kamatoztatom a külföldi élményeimet. Egy általános nyitottság, széles látókör kell ehhez a munkához és én széles látókörűnek tartom magam. Szüleim két különböző nemzetiségből valók, és ez az identitásomat is meghatározza. Mindig nyitott voltam más kultúrákra, fontosnak tartom a toleranciát. Voltam Izraelben, később Németországba mentem, foglalkoztam a zsidósággal, a diplomamunkámat az orientalizmusból írtam. Mindennapi, vagy alkalmi divatot szeretnél inkább teremteni? A főiskolán mindig eléggé elvont dolgokat csináltam, a Piroshkával pedig ismét szeretnék in-

kább mindennap hordható ruhákat megalkotni, de arra is gondoltam, hogy a „street divatot” ötvözöm a magyar népviseleti elemekkel. A magyar nagymamád, Piroska szabónő volt. Amikor nála töltötted a szabadidődet, milyen praktikákra hívta fel a figyelmedet, hogyan kezdj neki szakszerűen a munkafolyamatnak? Állítólag ő híresen jól szabta a nőkre a kosztümöket. Sajnos nincsenek meghatározó élményeim vele kapcsolatban, mert amikor engem nevelt, már nem dolgozott szabóként. Való igaz, előfordult, hogy időnként leültetett az egy lábbal hajtós varrógép elé... A varrás, szabás, tervezés szeretete nálam inkább talán utólag alakult ki, valószínűleg a „német részemről” örököltem, ugyanis anyukám színházi jelmeztervező, így adott volt az alkotó, művész család alap, csak később tudatosult, hogy a magyar nagymamám is szabónő volt. Sajnos meghalt, mielőtt én az Iparművészeti Főiskolára beiratkoztam. De azt érzem, hogy látja fentről, hogy mit csinálok, és büszke lenne rám. Művésznevemben is az ő emlékét őrzöm. Őrzöl tőle kabalát, ami a szakmához köt? Esetlen egy gyűszű, varródoboz?

lyiségnek. Jelen esetben egy divattervező szempontjából a ruha teszi az embert. Mit gondolsz Nicole Kidman kalocsai mintás ruháiról, vagy a Forma 1-es pilóta-overállról? Ez egy „belső vicc” a divattervezők körében, a folyton visszaköszönő kalocsai minta idegesít mindenkit. No persze nem a minta maga, hanem a túlzásba vitt használata. Van szerencsére elég sok más gyönyörű magyar motívum. Azzal nincs baj, ha egy laikus külföldinek tetszik, de itthon ez már túlzás. Mi az, ami 2011-ben hazaszólított?

Igen, néhány szétnyitható kis fadobozkát. Ha valaki felkér tervezésre, szánsz rá időt, hogy megismerd, a külső, vagy a belső tulajdonságaira szabod a ruhákat? Mindkettőre. Szakmai szemmel meg tudom oldani szabással, hogy a testi adottság előnytelenségeit kicsit ellensúlyozzam, illetve a személyes beszélgetésből vonok le következtetést, hogy „kinek is kell ruhát készíteni.” A ruha egyfajta kifejezése is az szemé-

Én kiskoromban három évig Magyarországon, Gödön éltem. Szép gyerekkorom volt, 9 évesen költöztem Berlinbe anyukámhoz, ahol jó volt felnőni, Berlin rendkívül pezsgő kulturális város, de ennek ellenére a honvágy mindig munkálkodott bennem. Ha létezik olyan, hogy hivatás, akkor számomra az, hogy Magyarországon a népviselettel foglalkozzam a „Piroshka” által. www.piroshka.hu

A ház, ahol megállt az idő férfiak a nagy reményekkel kecsegtető észak-keleti államokban telepedtek le, és lettek magyar parasztból amerikai bányásszá. A Nyugat-pennsylvaniai bányavidéken számos kis, világtól elzárt telep jött létre, jelentős magyar bányászlakossággal, amelyeket az amerikai magyarok „pléz”-nek (place-hely) neveztek, ilyen volt E kép az Amerikai Egyesült Államok Vintondale is. Nyugat-pennsylvania-i Vintondale városába repít minket: egy magyar emigráns, A ma már csendes, szinte kihalt pennsylBagu Balázs „burdos házába”. De, hogy vaniai Vintondale bányásztelepülésének kerül a Skanzen muzeológus csapata az fénykorában, a 20. század első felében laUSA-ba, ki is az a furcsa nevű férfi, s hogy kosságának jelentős része Magyarországmit jelent a „burdos ház”? Sorra veszünk ról érkezett. Nem volt ez másképp Bagu Balázs esetében sem, aki a mai Ukrajnámindent. A Skanzen tudományos látótere nem hoz tartozó kárpátaljai Bátyu településről csupán a Kárpát-medencében élő magya- indult útnak. rokra terjed ki, hanem a távoli, akár egy A Vintondale-ben letelepülő Bagu Balázs óceánnyi távolságra lévő szórványban élő idővel létrehozta „burdos házát”, ami nem emigráns magyarságra is. Így kerülünk más, mint az amerikai magyarok szóhaszmi az amerikai kontinensre – no de erről nálatban szállásként vagy panzióként fordítható angol boarding house kifejezés. részletesen később. Talán kevesen tudják, hogy a 19. és 20. Ilyen „burdos házakban” nőtlen legények, század fordulóján tömegesen mentek vagy a családjukat Magyarországon haAmerikába magyar bevándorlók. Az gyó, egyedül munkát vállaló férfiak lakitthon nehéz fizikai munkában edzett tak. Voltaképpen személyenkénti félnapos Mintha csak a világválság idején lennénk, az 1920-as évek végén. A pénztárgépben a szalag befűzve, az apró a kasszában, az adóskártyák fakkokban sorakoznak, és csak telik-múlik az idő. Minden arra vár, hogy megtalálják, felfedezzék, értékeljék.

ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában annyian aludtak jóformán, ahány ágy befért, és mivel a bányászok váltott műszakban dolgoztak, ezért mindig aludt valaki az ágyakon. Az üzleti érzékkel megáldott Bagu Balázs házának alsó szintjén szatócsés húsboltot alakított ki, így a szobabérlők helyben meg tudtak vásárolni mindent. Ám a világválság következtében egyik napról a másikra be kellett zárni a boltot. A bányászváros lakosságának elveszett a munkája, nem volt kereseti lehetőség a településen, nem béreltek többet szobát a munkások, és nem vásároltak már az üzletben. Ahogy egyik nap kinyitott Bagu Balázs boltja, úgy a másik nap már mintha Csipkerózsika álmába zuhant volna. Az adóskártyákon feljegyezett hitelek nem csökkentek, a raktáron kötegekben felhalmozott ponyvaregények sem találtak gazdára. Ilyen csodával határos módon maradt meg az üzlethelyiség teljes eredeti berendezése szinte érintetlenül, melynek felgyűjtésére és megvásárlására érkeztek a Skanzen muzeológusai Vintondale-be. A kutatás során felmért és a Skanzen műtárgygyűjteményébe megvásárolt eredeti összetartozó tárgyegyüttes hazai vonatkozásban egyedülálló, hiszen Magyarországon eddig még nem került közgyűjteménybe hasonló nagyságú és értékű amerikai magyarsághoz tartozó tárgyegyüttes. Terveink szerint a gyűjtemény a közeljövőben felépülő magyar migránsok életmódját bemutató tájegységben kap helyet a felépülő „burdos házban”. A kutatás az NKA Ithaka programjának keretében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az MTA Bölcsészettudományi Központ és az MTA Néprajzi Kutatóintézet, valamint a New York-i Magyar Kulturális Központ együttműködésével valósult meg.


3

t u d á st á r

„AZ VOLT A LEGJOBB, HOGY MINDENT HASZNÁLTUNK, AMIT LEHETETT” – EGY GYÛJTEMÉNY ÚTJA A SKANZENBE Tárgyfelajánlások gyakran érkeznek múzeumunkba, egész gyűjtemény szinte sosem. Ezért volt izgalmas kérdés számunkra, hogy mi motiválta néhai Lelkes Klára családját egy teljes néprajzi gyűjtemény felajánlására.

A felajánlás 2012 májusában érkezett. A Velencei-tó melletti Sukorón egy 1975-ben vásárolt – egykor istállóként, tárolóként használt – majd felújított ház rejtett több száz darab, a szarvasi tanyavilágból összegyűjtött tárgyat. „Amikor a nádtető is felkerült a házra, akkor adódott, hogy a már korábban megszerzett dísztárgyak; köcsög, rokka, asztalterítő, egy VI. kerületi bérház-

ból – ahol barátságosan éltek együtt az antik bútorokkal – ebbe a házba kerüljenek. Ezek voltak az első apró lépések. Ezután Lelkes Klára szenvedélyesen kezdte gyűjteni a régi tárgyakat a sukorói ház berendezéséhez.” Szarvas környékét és az ott lakó embere-

ket jól ismerte, hiszen itt volt tanyasi tanító, majd iskolaigazgató édesapja, Lelkes Pál. „A tanyavilágban akkoriban még cserekereskedelem volt: egy nejlonharisnyáért egy köcsög, egy orkánkabátért egy rokka… Tehát mindenre, amije a városi embernek csak volt, arra a parasztember szívesen elcserélte régi tárgyait. Addigra már számos korszerű

dologgal felszerelték a házaikat, így a régi tárgyak fölöslegessé váltak számukra. Felvitték azokat a padlásra, nem dobták ki, nem égették el, csak felvitték.” Az évek során rengeteg tárgy gyűlt így össze, berendeztek egy teljes háztartást tiszta- és lakószobával, konyhával. A tárgyak között találhatóak különböző bútorok: festett ládák, ágyvégek, szekrények, padok, székek, közülük a nagy bútorok egy helyről, a maradék a családtól származik. Ezeken kívül cserépedények, üveg- és egyéb használati tárgyak, valamint könyvek, képek és textilek is a gyűjtemény részét képezik. „A gyűjtés után ezek között a tárgyak között nagyon sok nyarat töltött el a családunk, és nagyon megszerettük a régi tárgyakat. Az volt a legjobb a házban, hogy mikor aktívan használtuk, akkor mindent használtunk, amit lehetett, ami olyan állapotban volt. Néhány tárgyat már nem, például a rokkát, vagy a vajköpülőt. Például volt olyan gyermek a családban, aki még az egyik bölcsőben ringott! Ő már nyilván ezért is kötődik a paraszti világhoz, népművészethez, magától megy be egy skanzenbe, néprajzi múzeumba. Ebben e gyűjteménynek is óriási szerepe volt. Úgy gondoljuk, hogy az egyedi magyar kultúra nagyon fontos színfolt az európai palettán, hiszen nincs még egy ilyen, nincs, ami hasonlítana rá. Családunk egy

pici kis szeletét kapta meg ennek a kultúrának a gyűjtemény által, melyet igyekeztünk a helyén, értékként kezelni. A mi generációnknak még gyönyörűség, hogy találunk ilyen tárgyakat a múzeumokban, a következő generációnak meg már csak ez marad, mert szertefoszlik a tanyavilág, és nem lesz, aki ezeket őrizze.” Éppen ezért hozta a család a gyűjtő halála után azt a döntést, hogy a gyűjteményt a Múzeumnak adományozza.

szépségszeretetét, kultúraszeretetét, tehát a gyökerek tiszteletét, ha ezt értő kezekbe adjuk, közkinccsé tesszük. Nagyon jó visszatekintés is egy múzeum, egy gyűjtemény, egy skanzen, hogy mennyi sok szívvel, szépérzékkel, ésszel, logikával, praktikummal próbálták az otthonukat berendezni az egyszerű paraszt emberek. Mindent megoldottak hihetetlen egyszerűséggel…”

A Lelkes Klára által összegyűjtött „Úgy gondoltuk, hogy úgy tudjuk iga- számos tárgy így megfelelő körülmézán tisztelni és becsülni Lelkes Klára, nyek között, továbbra is egy helyen az édesanya és nagymama gyűjtését, maradhat. Köszönjük a felajánlást!

Romani Platni –

RE C EP T

integrációs hangulatkonyha a Ferencvárosban A Skanzen Borünnepének egyik vendége a Romani Platni (Cigány Tűzhely) közösség, melyet ma már Budapesten élő, Északkelet-Magyarországról származó cigányasszonyok alkotnak. Pazar konyhájuk mára országszerte kedveltté tette a cigány ételeket.

AGYAGBAN SÜLT CSIRKE Régi, de praktikus cigányrecept - túrázóknak elengedhetetlen

Hozzávalók: 1 db csirke némi agyag só, bors, majoranna

A főzőcsoport a Ferencvárosi Tanoda és a Közért Ifjúsági Iroda közös, társadalmi integrációt szolgáló kezdeményezésére jött létre, és kemény magját a VIII. kerületben található lakásétterem pompás − tegyük hozzá, nem kicsit temperamentumos − szakácsnői alkotják, akik a romák elfogadását konyhájuk, ételeik és persze a „fűszeres” atmoszféra bemutatásán keresztül igyekeznek segíteni. Nem nehéz az ember dolga, ha eleve azt szokta meg, hogy népes családra főz, − tartják −, s a receptek sem szigorúan grammra készültek. Mindazonáltal a cigány konyha pontos meghatározása nem könnyű dolog, a lényeg mégis egyszerűen ös�szefoglalható: a legjobb alapanyagok, kisszámú, de annál intenzívebben alkalmazott fűszer és sok-sok hús, akár szabad tűzön elkészítve. Bár az as�szonyok – valamirevaló férfiember a konyhába a lábát be nem teszi! – nem használnak sokféle alapanyagot, a speciális műveletek és a hozzávalók minősége jellegzetes karaktert köl- meg − célszerű előre bejelentkezni. csönöz az egyszerű, finom és tartal- A világ vitathatatlanul sokat váltomas ételeknek. A vendégeket hetente zott, a cigány ételek és gasztronókétszer fogadó lakásétterem, amely- miai szokások azonban nem: ma is nek aktuális menüjét a piacokon épp garantáltan tradicionális ételek kekapható idény zöldségek határozzák rülnek terítékre. Aki tehát kíván-

Elkészítése: A csirkét tisztítás és belezés után kívül-belül besózzuk, majorannával, borssal, paprikával megszórjuk, majd agyagmasszával vonjuk be. Beledobjuk a parázsba, ahol néha-néha egy bottal megforgatjuk. Amikor elkészült, egy kőhöz vágjuk és kifordul belőle az elsőrendű étel!

LEGÉNYFOGÓ KELKÁPOSZTALEVES Hozzávalók: 40 dkg füstölt tarja 1 fej hagyma 2 gerezd fokhagyma 10 dkg gersli 1 fej kelkáposzta törött bors (esetleg só) a rántáshoz: liszt, zsír, paprika

csi a roma aromákra és megkóstolna olyan fogásokat, mint a pergelt leves, a gánca bordával, vagy a zsurmó, amelyek 100 éve is a cigány emberek előtt gőzölögtek, látogasson el a Tűzoltó utcába.

Elkészítése: Másfél liter vízben feltesszük főni a tarját, majd amikor már majdnem megfőtt, beletesszük a gerslit, az összevágott kelkáposztát és a zúzott fokhagymát. Amint a hús puhára főtt, kivesszük, az ember szájához illő kockákra vágjuk, a levest berántjuk, sózzuk-borsozzuk, majd puha kenyérrel és tejföllel tálaljuk. Receptek a Grocceni írásai alapján.


4

KITEKINTŐ

Toll-seprű-tánc,

avagy mit tartogatnak az év utolsó hónapjai ton napján a torkoskodásé a fő- Az ősz vége felé közeledve véget ér szerep, hisz aki ezen a napon libát ugyan a Skanzen megszokott nyitnem eszik, az egész éven át éhezik! va tartása, de a tél során sem hagyA jó étel mellé pedig dukál a finom juk magukra a Skanzen szerelmeseit. bor, meg is engedik a boroshordó- November első hétvégéjétől, decemkat, hogy az újbor bírájának napján ber közepéig minden szombaton és megmérettessék nedűiket a gazdák. vasárnap 10 és 16 óra között hetente változó, színes programokkal készüOktóber 20. és 26. fontos dátum a Katalin napjához érve a naptárban lünk. A nyári hőség után, amikor jól pásztor és a nyáj életében, amikor az őszi bálok és mulatságok befe- esett épületeink szobáinak és konyis egész éves munkájukról adnak jeződnek, András napjával a disz- háinak hűsítő, üde levegője, ősszel számot gazdáiknak. Hisz a tavas�- nóölések megkezdődnek. Szent már kabátba burkolózva, forró teát szal legelőkre kihajtott birkanyáj András napja a fiatalok életében vagy forralt bort kortyolgatva, keidőközben megszaporodott, mire mágikus szerepet tölt be, mert e na- mencéink és régi sparheltjeink meleaz idő őszbe hajlott a növendék jó- pon megtudhatják ki lesz jövendő- ge mellett betekintést engedünk a részágokból fejlett juhok lettek, a bá- belijük. A párjóslást és varázslást gi korok őszi és téli hétköznapjaiba. rányok pedig első alkalommal ta- követően a fonókban rá is lelhettek lálkoznak hivatalos gazdájukkal választottjukra. Novemberi programjaink során az őszi a számadáskor. A munka letétele munkákat ismerhetik meg, majd a egyben újbóli elszegődésre adott le- Az őszi behordástól elkezdődött fo- hosszú őszi és téli esték kedvelt időtöltéhetőséget. Ez máris két okot adott nó hangos társas együttlétei mellett seit. Lesz nálunk tollfosztás, kukoricaa mulatságra, megtartották a ju- lélekben egyre inkább elcsende- morzsolás, ruhajavítás. A női munkák hászbált, amely gyakran egy egész sülnek az emberek. A kalendári- mellett a férfiak munkái is megismerhétté, dömötörhétté vált. um utolsó lapjaihoz ér, advent ide- hetők és természetesen kipróbálhatók Novemberrel a hideg egyre közele- jében már minden a várakozásról lesznek. Középpontba a fát és a famegdik, az állatokkal kapcsolatos mun- szól. Karácsony ünnepére készül munkálást állítjuk. Az őszi és téli esték kák már nem szólítják távolra az a közösség valamennyi tagja, s az azonban nemcsak a munkáról, hanem embereket, a földeken a termés be- újévre, mely sok örömet és boldog- a közösségben eltöltött időről is szóltak. takarítása befejeződik; a szőlő már ságot tartogat. A Skanzenben megmutatjuk, hogy telt a pincébe, a gyümölcsök üvegekbe, az idő a tv korszak előtt, amikor csak a kukorica a góréba kerül. Utóbbi Az őszi társas munkákat vidám nép- a petróleumlámpa fénye mellett gyűlt ismét jó alkalmat kínál egy össze- szokásaikkal bemutatjuk a Skan- össze a szomszédság. A múzeumban jövetelre, a tengerihántásra, avagy zen tájegységeiben november 10-én mesével, játékokkal készülünk és felelea kukoricafosztásra. Legények és és 11-én, amikor is a sült alma il- venítjük a korábbi korok téli elfoglaltleányok áldott sok keze fosztja lata csalogatja a házakba a látoga- ságait. Így egy kis ízelítőt adunk a kézi a kukoricát, majd fonja formába tókat, a vidám tollfosztó és mulat- kötésből, horgolásból, lesz hímző iskola, őket. A munkát a hívogató zene- ságok helyszíneire. A hazai családi ahol a tanultak felhasználhatók klas�szóra meg-megszakítják táncukkal, pincészetek újborainak csapjait ki- szikus módon befőttes üveg díszítésa váratlan látogatók pedig masz- nyitjuk, az italok mellé liba étkeket nek, polccsíknak, de jól mutat a hímkos fizimiskájukkal szórakoztatják kínálunk Szent Márton Újborfesz- zés ékszeralapként is. A férfiak kedvenc a társaságot. tivál és Libator ünnepén. A hideg kikapcsolódását, a faragást és a kosárfobeköszöntével mi is szűkre vesszük A zsibongó őszi együttlétek a la- az ajtók nyílásait, és novembertől A legenda szerint őskeresztény kótérbe helyeződnek át, amint a rövidebb nyitvatartási napokkal, vértanú volt. E naphoz is kötődik fagyok betessékelik a gazdát és hétvégenként várjuk látogatóina juhászok számadása. A juhászcsaládját a házba. Márton nap- kat, őszi munkákkal, advent idején bálok ideje ez, amikor ha erős jához közeledvén a toll a libák- karácsonyi készülődéssel, s majd szél fúj, azt is „dömötörszél”-ként ról már lekerül, s azt szorgos női az újévben februárban a farsangra emlegetik. A pusztai pásztorok kezek fosztják, hogy az eladósor- koncentrálunk, a böjti időszakban zászló alatt vonultak a búcsúra. ban lévő lányok kelengyéjében a elcsendesedünk, húsvét előtt pedig Utánuk következtek a tanyai „kadunyha és párna minél magasabb- ünnepi készülődéssel telnek szompitányok”, vagyis az öreg gazdák, ra rúgjon. November 11-én, Már- batjaink és vasárnapjaink. a felbokrétázott juhászlegények az ajándékba szánt bárányokkal, JÁTÉKOS FEJTÖRŐ NEM CSAK GYEREKEKNEK majd a menyecskék, akik ropogósra sült fonatos kalácsot és szőlőt vittek. Szeptember 29. Mihály Október 15. Teréz Mihály az utolsó ítélet angyala. Baranyában ekkor kezdik a szüMilyen esemény fűződött DöBucsuta, göcseji falu hagyomáretet, ezért „Terézkezdés”-nek is mötör napjához a török-időknya szerint a Holdban ő mérenevezik. Brunszvik Teréziára, a ben? geti a lelkeket. Mindenképpen magyar kisdedóvás és a nőneveA a törökök elvették a magyarok emlékeztetni akarja a kereszlés hazai úttörőjére emlékezve a felhizlalt juhait tény lelkeket a nagy számadásNéphagyomány − éltető Óvónők B a hideg beálltával a törökök ra: a halálra és ítéletre. Európa Egyesülete október 12-én, pénteezen a napon szüntették be a harszerte pásztorünnep. A pásztoken tartja 8. alkalommal múzecokat rok elszámoltak a gazdának a ráumunkban szakmai napját több, C a magyarok marhát ajándékozjuk bízott állatokkal, és a többi mint 300 óvónő részvételével. tak a törököknek, hogy télen ne cselédhez hasonlóan újból elszekelljen harcolni gődnek vagy a régi gazdát szol1828 június 1-jén „...első kisdedgálják. Az iskola kezdő napja óvómat megnyitottam. Tizenegy November 11. Márton volt. gyermekkel kezdtem abban a hitMárton püspök legendája miatt e ben, de különösebb reménykedés naphoz a liba fogyasztása is kapMiért nevezik „borszűrőnek” nélkül, hogy akadnak majd szücsolódik. Az első gyertyagyújtó Szent Mihályt? lők, akik két-négy éves gyermenap, ekkor a mesterek libasülttel A mert szakállas volt, és ezen kekeiket iskolába küldik. Ideje volt vendégelték meg inasaikat, amit resztül szűrve itta a bort már különben, hogy Budapes„gyertyapecsenyének” neveztek. Az B mert ekkor lehetett kezdeni az ten és ismeretlen magyar hazánkújbort is ekkor kóstolták meg előújbor szűrését ban is meginduljon ez a munka.” ször. Az új bornak Márton a bírája C mert ő dönti el mérlegével, jó-e (Brunszvik Teréz) – tartja a közmondás. a bor Október 26. Dömötör Mit nevezünk tréfásan „szent Mit jelent a pásztorkészség? „Dömötörön van az idő, Márton nyavalyájának”? A ha szolgálatkész egy pásztor Nincsen a tarlón mező, A a jóllakottságot B különféle késeinek gyűjtőneve Sírnak, rínak a bárányok, B a részegséget C ma pásztorok jellegzetes eszközSzomorkodnak a juhászok.” C a gyávaságot készlete (kiskunsági pásztornóta)

Téli Skanzen

A kalendárium már a második felénél, Mindszent havánál törik. Ferenc napját elhagyva a szüreti munkálatok már javában zajlanak, s október végénél nagybetűvel jelzi Vendel és Dömötör napja a juhászújév kezdetét.

nást is kipróbálhatják az érdeklődők. András napja után, a tél beálltával levágták az első disznót, így a múzeumban is disznótorra kerül sor. A program során a disznóhús feldolgozás folyamatait láthatják, és ízelítőt kapnak a disznótoros csemegékből. Advent első vasárnapján mi is koszorúkötéshez fogunk, és arra biztatjuk látogatóinkat, hogy jöjjenek a múzeumba és kössék meg nálunk, velünk a koszorút. Ötleteket adunk az adventi lakásdíszítéshez, amihez hagyományos és egyedi anyagokból, technikákkal készítjük a kiegészítőket. Utolsó nyitvatartási hétvégénken karácsonyi ajándékkészítésbe fogunk, mert hisszük, hogy nincs nagyobb öröm ajándékozónak és ajándékozottnak, mint egy személyre szabott, egyedi készítésű ajándék. Akinek nincs ötlete, jöjjön ki hozzánk és mi segítünk. A „csináld magad” programok mellett új kiállítással A Bakony, Balaton-felvidék tájegységünkben álló Óbudavári templom oltárképén is láthatjuk Márton püspököt a lúddal. SZÓ-GOMBOLYÍTÓ Találd ki, melyik közmondást rejtettük el! Ha megtalálod az első betűt, Te is rájössz, merre kell folytatnod az olvasást. N

T

V

E

T

I

I U S S Z Á

készülünk, ahol a típusbútorokkal ismerkedhetnek meg. A tárlatot rendhagyó tárlatvezetésekkel tesszük különlegessé, és bepillantást engedünk a bútortervezők különleges világába. A kiállítás egyik elemeként pedig az érdeklődők is kipróbálhatják saját kreativitásukat és maguk is tervezőkké válhatnak. November 3-4. Őszi hétköznapok - munkák November 17-18. Őszi hétköznapok - szórakozás November 24-25. Disznótor December 1-2. Advent a Skanzenben December 8-9. Karácsonyi készülődés Februárban újra nyitunk téli programjainkkal és ismét a múzeumba várjuk Önöket! KERESZTREJTVÉNY 1. földművelő eszköz 2. nála szerezték be a szerencsepatkót Szilveszter éjszakáján 3. a kalácsot is ebben dagasztották 4. ajándékot vittek a kis Jézusnak 5. ünnepi sütemény 6. kislányok karácsonyi népszokása 7. ezért ment Betlehembe Mária és József 8. jellegzetes étel Szenteste 1. 2. 3.

M

L

Á

T

A

G

I

A

M

L

Á

Y

5.

K

Y

G

Ú

T

Á

6. 7.

November 30. András „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.” − Férjjósló praktikák is kapcsolódnak a naphoz, amit a disznóölések kezdőnapjaként tartanak számon. Az adventi időszak − a Karácsonyvárás − is az András naphoz közelebb eső vasárnappal kezdődik.

Impresszum Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2001 Szentendre, Pf. 63. Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502 E-mail: latogato@sznm.hu www.skanzen.hu A lapot szerkesztette: Gyenizse Anikó, Kecskés Noémi, Szabó Csilla Írta: Gyenizse Anikó, Kecskés Noémi, Kustánné Hegyi Füstös Ilona, dr. Sári Zsolt, Szabó Csilla, Szigethy Zsófia Fotó: Deim Péter, Egyed Melinda, Ferenczy Dávid

4.

8.

Ha 2012. október 15-ig (hétfő) beküldik a helyes válaszok betűjelét, családi belépőt nyerhetnek, amit a 2012. november 10-11-i Szent Márton Újborfesztivál és Libator rendezvényünkön, vagy a téli nyitva tartás valamelyik hétvégi programnapján használhatnak fel. A megfejtéseket ide várjuk: khfili@sznm.hu

Skanzen Hírlap 2012. szeptember  

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványa

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you