Issuu on Google+

4

PROGRAMAJÁNLÓ

SZENT MÁRTON ÚJBORFESZTIVÁL ÉS LIBATOR 2008. NOVEMBER 8-9. 9-18 ÓRÁIG

AKI PÉNZTÁRNÁL KÉT HATOST DOB, CSERÉBE EGY SÜLT LIBACOMBOT KAP!

A programok a tájegységekben 10-16 óráig, a fesztiválsátorban 10-18 óráig tartanak.

HAGYOMÁNYŐRZŐ PROGRAMOK Alföldi mezőváros tájegységben

10-16.00 Márton-Játszó: lúdgégetészta, kenőtoll, krumplipuska és tollsíp készítés KISBODAKI PAJTA

10-18.00 Hagyományos libaétkek kóstolója

11.00 Zenés-táncos mulatság és15.00 KISBODAKI PAJTA

10 ÉS 16 ÓRA KÖZÖTT Vidám Tollfosztó

A fesztiválsátor programjai 10 és 18 óra között

SÜKÖSDI LAKÓHÁZ

Vásári képmutogatás A LAKÓHÁZAK PORTÁI ELŐTT

Tematikus tárlatvezetések: 13.00

Régi konyhák titkairól mesél Kiss Kitti – Indulás a fesztiválsátortól!

13.00

Márton búcsú házról házra Palenik Józseffel – Indulás a Szent Anna kápolnától!

14.30

A szőlő- és bortermelés tárgyi emlékeit mutatja be Dr. Sári Zsolt – Indulás a fesztiválsátortól!

Nosztalgia fotózás Kisalföld tájegységben

10 ÉS 16 ÓRA KÖZÖTT 10-16.00 Márton-búcsú ÁSVÁNYRÁRÓI ÉS UNDI LAKÓHÁZ 10-16.00 Kovácsolás bemutató SZILSÁRKÁNYI KOVÁCSMÛHELY

13-15.00 Mézeskalács-sütés SÜTTÖRI LAKÓHÁZ 10-16.00 Őszi asztal készítése JÁNOSSOMORJAI LAKÓHÁZ

SZOMBATON Tükrös Zenekar Vivat Bacchus! Énekegyüttes Agócs Gergely nagyot mond Borvirág Zenekar Hahota Gyermekszínház: Lúdas Matyi Agócs Gergely nagyot mond

VASÁRNAP

10-16.00 HAJDÚBAGOSI PORTA

10-16.00 Gyertyamártás HARKAI LAKÓHÁZ

A nagyszínpadon a „Bornépek Dalai Bordalverseny 2008.” résztvevőinek Gálakoncertje látható.

11.20 13.00 14.00 14.20 15.00 16.00

10.40 11.30 12.20 13.10 14.00 14.15. 14.30 15.30 16.30 16.45

Csurgó Zenekar Cimbaliband Zengő Zora Zenekar Agócs Gergely nagyot mond Utassy Árpi mesél Vizin Zenekar Gabalyda Bábszínház: Lúdas Matyi Agócs Gergely nagyot mond Utassy Árpi mesél

A színpadi program szüneteiben szombaton 12 és 13 óra között az Etnofon Népzenei Kiadó lemezeiről hallhatunk ruszin népdalokat a Técsői Banda előadásában, valamint 16 óra után a Bornépek Dalai Bordalverseny 2006. évi hanganyagát mutatjuk be “Noé mondta “ címmel.

Ádventi készülődés Az egyházi esztendő Ádvent első vasárnapjával kezdődik, amely minden évben a november 30-ához legközelebb eső vasárnap. Az ádvent szó a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. Az András napjától (nov. 30.) karácsonyig (dec. 25.) tartó négy hét a húsvét előtti nagyböjthöz hasonlóan a felkészülés és a várakozás időszaka. A karácsony misztériumára, Jézus születésére való felkészülést a hívők böjtöléssel és imádkozással szentelik meg. Adventi szent időt meghatározzák a hajnali szentmisék (roráte) és az adventi koszorú négy gyertyájának vasárnapról vasárnapra történő meggyújtása. Az advent liturgikus színe a lila: a szertatást végző pap ruhája vagy stólája, a templomi terítő és az adventi koszorú gyertyáinak színe is lila, egyetlen kivétellel. A harmadik gyertya hagyományosan rózsaszín, ugyanis a harmadik vasárnap az örvendezés vasárnapja. A különleges időpontban tartott istentisztelet, a korai harangozás, a sötét reggelek sejtelmes izgalma miatt ádvent idejéhez varázscselekedetek, különösen szerelmi varázslások sokasága fűződik. András-nap estéjén a lányok kutyaugatás hallva az udvarra szaladtak és irányából a vőlegényük érkezésére következtettek. December 4-én szokás volt Borbála-ágat vágni: a cseresznye-, mandula- vagy barackágat vízbe tették, s ha az ág kizöldült, úgy tartották, a lány a következő évben férjhez megy. December 13án, Luca napján 13 egyforma papírdarabra 13 fiú nevét felírták, majd a cetliket összegyűrték.

Minden nap tűzbe dobtak egyet, s a karácsonykor megmaradt papírt kibontva megtudták, ki lesz a férjük. A varázslástól, jóslástól eltekintve ádvent idején a falusi közösségek tartózkodtak a hangos mulatozástól, ez alól csak a decemberi disznótorok jelentettek kivétel. Ádvent idején zajlott a betlehemezés dramatikus játéka, amelyet eredetileg a templomban adtak elő, később a papírból készített és

berendezett betlehemi istállóval házról házra járva felnőttek, majd gyermekek idézték fel Jézus születésének történetét. Az ádvent utolsó kilenc napjának jellegzetes újkori népi ájtatossága a szálláskeresés, más néven Szent-Család járás. Napjainkban a lélekben való készülődésen kívül a gazdag színválasztékban előforduló ádventi koszorúk és a gyermekek számára készített vagy vásárolt, többnyire édességet rejtő ádventi kalendáriumok a karácsonyi várakozás legnyilvánvalóbb külsőségei. Szabó Zsuzsanna

GASZTRONÓMIAI ÉS BORSZAKMAI PROGRAMOK 11-15.00 Bede Róbert ismét védjegyes magyar baromfiból főz és kóstoltatja a vendégeket 10-18.00 Újborok bemutatója és kóstolója – 19.00

Jászárokszállási Fogadó gálavacsorája, szombat este (előzetes jelentkezés szükséges!)

BOROS ÉS GASZTRONÓMIAI KIÁLLÍTÓK Taschnervin Kft. - Sopron Dúzsi Tamás - Szekszárd Garamvári Szőlőbirtok- Vinárium Kft Pálinkaház Kft. – pálinkakereskedés Brill Pálinkaház - pálinkakereskedés Corvinum Zrt. - borkereskedő Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet Szövetkezet – Dél-Balaton Zódor Pince - Siklós Júlia Szőlőbirtok és Pincészet - Tokaj-Hegyalja Vagoemt Kft. - Szarvasgomba termesztő

Múzeumi Jósda FESZTIVÁLSÁTOR Vásárfiák és csemegék: állati pólók, méz, szilvalekvár, birsalmasajt, szarvasgomba készítmények, magvas csemegék FESZTIVÁLSÁTOR 10.00-18.00 Lovaskocsis körséta a múzeum területén - (Indulás a FESZTIVÁLSÁTORTÓL. Felnőtteknek 500,- Ft, gyerekeknek 300,- Ft) 16.00-18.00 Tűzgyújtás és melegedő SZÁNTÓFÖLD

A rendezvény társszervezője a Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. A rendezvény a Reneszánsz 2008 programsorozat része, a Múzeumok Őszi Fesztiválja őszbúcsúztató záróeseménye.

Médiatámogatók:

mozi tv színház

VÁSÁRI ÉS EGYÉB PROGRAMOK Őszi Falatozó és Lélekmelegítő GYURKA MŰHELY Sült gesztenye és kenyérlángos A SZILSÁRKÁNYI KOVÁCSMŰHELY ELŐTT Márton-napi csemegék: a KIÁLLÍTÁSŐRÖK a házakban sült almával, sült krumplival, sült tökkel, pattogatott kukoricával kínálják a vendégeket, és a Szatócsbolt is nyitva tart.

Balzsamecetes libamáj mézes céklával, Lúdas Matyi ajánlásával Matyival egyszerű, de különleges libamájas előételt ajánlunk szíves figyelmükbe, amely akár Márton napra, akár karácsonyra, vagy bármely különleges alkalomra időzíthető. Elkészítése – a cékla főzésétől eltekintve – még 10 percet sem vesz igénybe.

A céklát alaposan megmossuk és enyhén sós vízben megfőzzük. Még langyosan megpucoljuk, majd vékony (1-1,5 centis) karikákat vágunk belőle. A libamájat is hasonlóan vékony szeletekre vágjuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd felhevített olívaolajban elkezdjük sütni. Miután az egyik felük megpirult, megfordítjuk, és pár csepp balzsamecettel meglocsoljuk a szeleteket. Szaftosra sütjük. A felkarikázott céklát szintén olívaolajon pirítjuk, sózzuk, borsozzuk és miután mindkét oldalán átmelegedett, kevés mézzel locsoljuk meg. A pirított céklát a tányérra helyezzük, ráhalmozzuk a libamájat, a kompozíciót körbelocsoljuk mézes olívaolajjal és meghintjük frissen vágott petrezselyemmel. Tehetünk a tányérra 3-4 szem sült, pucolt szelíd gesztenyét is. Bede Róber

Hozzávalók (4 főre): 50 dkg magyar hízó libamáj 50 dkg cékla 2-3 cl balzsamecet 0,5 dl olívaolaj 1 dl virágméz só, bors ízlés szerint 1 csomag friss petrezselyem


ÚJ TÉKA A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványa - Új Téka

2008. SZEPTEMBER I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

A város, a Skanzen, és a kortárs művészet Beszélgetés Szyksznian Vanda grafikussal, tiszteletbeli szentendreivel Szyksznian Wanda Ferenczy Noémi díjas grafikus-művésznő munkáinak már két kiállítást is szentelt a szentendrei Skanzen. Posztereinek, illusztrációinak, könyv- és CD-borítóinak jellegzetes világa szinte észrevétlenül épült be sokunk vizuális kultúrájába. A művésznőt a Skanzenhez fűződő kapcsolatáról, jelen munkáiról és az adventi készülődésről kérdeztük. Miként került kapcsolatba a szentendrei Skanzennel? SZ.W.: - A történet első állomása maga Szentendre volt. Kamasz koromban édesanyámmal jártuk a város utcáit. Vettünk két összecsukható kis kemping széket, kiültünk a járdára, ő olvasott, én rajzoltam. Óriási hatással volt rám

szítettünk, nagy karácsonyfát állítottunk. Összejött a család, és megajándékoztuk egymást. Kifejezetten az ünnepkörhöz nem gyakoroltunk lengyel szokásokat, viszont akkoriban Budapesten, a Váci utcában volt a Lengyel Kultúra Háza, ahol Édesapám sok időt töltött velem együtt.

küzdelem volt ez az anyaggal. Végülis az én temperával, merített papírra festett képeimet 1996 szeptemberében állíthattam ki a műhelyében. A következő szentendrei kiállításomra már a Skanzen kisbodaki Pajtájában került sor 1997 nyarán. Akkor samottlapokat, agyagkönyveket és merített papírra készített grafikáimat mutattuk be. A kiállítást feltűnően sok látogató kereste fel, s tudomásom szerint ez indította a Skanzen vezetőit annak kigondolására, miként adhatnának helyet a kortárs művészetnek is.

Az advent napjaiban jut-e azért idő a személyes készülődésre?

Ebből a gondolatból született a Skanzen Galéria... a város hangulata. Mélyen megérintettek a szentendrei művészek alkotásai is, főként Barcsay és Vajda. Később aztán megismerkedtem Vincze László papírmerítővel, aki szentendrei műhelyében rendezett kiállításokat kortárs művészeknek. A meghívott művészeknek az általa készített merített papírokkal kellett megküzdeniük, legalábbis számomra valódi

SZ.W.: - Így van. A Skanzen Galéria megnyitóján 2004-ben én is részt vehettem, sőt, tiszteletbeli szentendreinek neveztek, ami a mai napig nagy örömmel tölt el. Nagy megtiszteltetés volt, amikor azután a második kiállításom megrendezésére kaptam felkérést az új Skanzen Galériában. A kiállítás 2006 októberében nyílt meg „Hol volt, hol nem volt” címmel, és egyaránt kapcsolódott a Duna Televízió hasoncímű mesesorozatához, meg a Kerekes Györggyel közösen készített Jazz Portrék című könyvünkhöz, és még a Bitó Lászlóval közösen megalkotott Gáspár, Menyhért, Boldizsárhoz is, hiszen mindezekből a grafikai munkáimból merítettünk. Min dogozik mostanában? SZ.W.: - Továbbra is folyamatosan készítek illusztrációkat a Duna Televízió kéthetente sugárzott gyermekműsorához, és vannak kiállításaim Budapesten és vidéken is. Tavaly karácsonyra jelent meg Halász Judit Szeresd

testvéred! című albuma, amit én terveztem, és most is egyszerre dolgozom egy könyv és egy CD borítóján, utóbbi Koltai Gergely Őrizz meg engem című albuma, december elején jelenik majd meg. A népi kultúra formavilága számára adottság, vagy tanult dolog? Ön miként élt ezzel? SZ.W.: - Hozzám a lengyel népi népművészet közelebb állt, mint a magyar. Amikor a Budapesti Művészeti Gimnáziumba grafika szakára jártam, sokat merítettem a lengyel hatásokból. Meghatározó volt a lengyel plakát “világ első” alkotóinak stílusa.

SZ.W.: - Nagyon remélem, mert szeretek ajándékot adni, elsősorban készíteni. Többnyire saját munkáimmal lepem meg a családom tagjait és a barátaimat is. Munka és személyes készülődés egybe is kapcsolódhat, hiszen ha karácsonyra éppen megjelenik valamelyik munkám, abból kettős öröm ajándékozni a barátaimnak. Díjak és elismerések: 2008 Magyar Kultúráért díj 2006 Gundel oklevél 2004 Plononus „Az év embere díj” 2000 Ferenczy Noémi díj 1981 „Év plakátja” közönség díj

Hogyan emlékszik a gyerekkori adventekre, hogyan volt jelen ezekben a lengyel-magyar kulturális kettősség? SZ.W.: - Otthon a karácsonyok gyerekkoromban hasonlóak voltak a magyar szokásokkal. Templomba mentünk, kis Betlehemeket ké-

SKANZEN HÍREK

„Tájházak a közösségért” Tájház megújító program Magyarországon 2008. október 3-án tartották Szennán a Magyarországi Tájházak VI. Országos Találkozóját. A konferencia a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény 30 éves évfordulójához kötődött. Az eseményt a Magyarországi Tájházak Szövetsége, a szentendrei Skanzen és az Oktatási és Kulturális Minisztérium közösen szervezte, melyen ismertették a Reneszánsz Év keretében meghirdetett „Tájházak a közösségért” program eredményeit. A „Tájházak a közösségért” pályázatnak különös jelentősége van a kis lélekszámú, korábban kevéssé látogatott települések esetében, hiszen így – a hagyományőrzés felbecsülhetetlen értékei mellett – bekapcsolódhatnak a kistérség

vendégforgalmába, bemutatva értékeiket, tehetségüket, vendégszeretetüket. A négy támogatott program – melyekre összesen 95 millió forintot támogatást nyújtottak - a következő: „A mi házunk” - a tájházi gyűjteményeknek otthont adó épületek felújítására, infrastruktúrájuk fejlesztésére „A mi kiállításunk” – a gyűjtemények megújítására, szakszerű kezelésére, kiadványok megjelentetésére, és gyűjtemény-digitalizálásra nyújt támogatási lehetőséget. „A mi programunk” és „A mi diákjaink” – hagyományőrző és kézműves programok kidolgozását és folyamatos fenntartását, a tájházak élővé tételét segíti.

Tudományos tanácskozás Tudományos tanácskozást tart a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén 2008. november 1112-én 20. századi életmódváltozások falun címmel.

múzeumban őrzött anyag kiegészítését szolgálják, hanem hozzásegítenek a jelenkori népi építészeti és életmódbeli változások megfelelő mélységű felméréséhez is, a modernizáció előrehaladásának dokumentálásához, s lehetőséget teremtenek a hagyományos formák továbbélési törvényszerűségeinek megértéséhez.

A múzeum középtávú tudományos koncepciójának egyik meghatározó pillére a közelmúlt változásainak vizsgálata, dokumentálása. A „Falusi építészet, lakáskultúra és életmód átalakulása a 20. században” című OTKA (K62412) kutatási programra épülve dolgozzuk ki a „20. századi falu” épületegyüttes telepítési tervét.

A november 11-12-i tanácskozáson a hazai tudományos közélet jeles képviselői tartanak bevezető előadásokat, valamint a kutatási programban résztvevő kutatók, doktoranduszok, egyetemi hallgatók mutatnak be esettanulmányokat és posztereket. Fontosnak tartjuk, hogy a kutatások közben is eszmecserét folytassunk a témáról, hiszen az ország több tudományos műhelyében folynak hasonló vizsgálatok: más tudományterületek képviselői is foglalkoznak a közelmúlt történéseivel.

A projekt megvalósításával célkitűzésünknek, a közelmúlt és a jelenkor változásainak dokumentálásának is eleget kívánunk tenni. Az újabb adatfelvételek, gyűjtések nemcsak a mai

Együttműködés a Skanzen és a szentendrei iskolák között A Skanzen kezdeményezésére keret-megállapodást írtak alá október 1-én a múzeumban, amely az intézmény és tíz szentendrei iskolák között jött létre. A példaértékű szakmai kapcsolat, mely Szentendre Város Önkormányzata és civil kezdeményezés támogatásával jött létre, közvetlen célja a város és a kistérségi települések jövendő nemzedékének környezeti és honismereti nevelése.

A megállapodás keretében a múzeum ingyenes múzeumlátogatást és kedvezményes áron oktatási és szabadidős programokat kínál az iskoláknak, valamint élményszerű, tevékenységközpontú oktatási és szabadidős programokat különböző korosztályok számára. Termet és helyiséget biztosít az iskola rendezvényeihez – közösségi és diákrendezvények -, illetve akkreditált továbbképzési lehetőséget ad a pedagógusoknak a múzeumi kiállítások önálló értelmezéséhez és hasznosításához. Részvételi lehetőséget biztosít pályázatokon a diákok számára, és szakmai segítséget nyújt a múzeumi órák tanmenetbe történő beépítéséhez. Az iskolák és diákjaik részt vállalnak a múzeum területének gondozásában és ápolásában a

„tájegység örökbefogadó program” keretében; indulnak a múzeum által meghirdetett pályázatokon. Az iskolai szervezésben működő művészeti csoportok fellépnek a múzeum rendezvényein, valamint a pedagógusok részt vesznek a múzeum által felajánlott képzési programban. A programban résztvevő iskolák: Agy Tanoda, Barcsay Jenő Általános Iskola, Izbégi Általános Iskola, Móricz Zsigmond Gimnázium, Templomdombi Általános Iskola, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Petzelt József Szakképző Iskola, Ferences Gimnázium, Református Gimnázium, Vujicsics Tihamér Zeneiskola.

„Hetedhét játék” a Néprajzi Látványtárban Több magánszemély, így Karlócai Mariann, Hayden Dóra és családja, valamint Komlósi Gáborné játékgyűjteményének legszebb darabjaiból állítottuk össze azt a speciális kiállítást, amely 2008. november 7-től a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Néprajzi Látványtárában előzetes bejelentkezéssel látogatható. A Látványtár vitrinjeiben olyan falusi és mezővárosi játékokat ismerhetünk meg, amelyek végigkísérték a 20. század gyermekeinek és felnőtteinek életét, sőt, egyiknek-másiknak napjainkban a reneszánszát is megélhetjük. A bemutató különlegességei a Keönch Ferenc és felesége által gyermekeik számára karácsonyi ajándékul készített nagyméretű, berendezett babaházak, amelyeket 2008-ban a család tagjai múzeumunknak ajándékoztak. Számos

izgalmas játék mellett Karlócai Mariann gyűjteményéből való Tamás Zsuzsa munkája, az ún. „széki kicsi ház”, teljes berendezésével együtt. Komlósi Gáborné édesanyja, Bába Mihályné, egykori varrónő nagy szeretettel és gonddal őrzött babáit bocsátotta rendelkezésünkre a kiállításhoz. A bemutatóhoz izgalmas kísérletként középiskolások számára nyitott múzeumi műhely programunk kapcsolódik, várjuk az érdeklődőket!


2

GYEREKSAROK FELADVÁNYOK - FEJTÖRŐK

ben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!”

Régi tankönyvben lapozgatva… Az alábbi feladványokat a Betűország negyedik virágos kertje című olvasókönyvből válogattuk ki, melyet az 1925. évi elemi iskolai tanterv alapján Móra Ferenc és Voinovich Géza szerkesztett.

Mit neveznek cinteremnek? a. ahol a fém edényeket cinezik b. a templomot körülvevő temetőt c. ahol a cintányérosok gyakorolnak (megfejtés: b)

Kérdés gazdasszonyokhoz Melyik növény termését hívják hecsedlinek? a. a kökényét b. a galagonyáét c. a csipkebogyóét

Találósdi nagyobbaknak a kalendárium nyomán

(megoldás: c)

A „Mindenszentek”-re való utalás a Biblia melyik könyvében található? a. Jób Könyve b. Jelenések Könyve c. Mózes Könyve

A hecsedli lekvárt érdemes otthon is elkészíteni, hiszen télen pótolja a C-vitamint és ízletes is.

Tudáspróba kicsiknek

(megoldás: b)

Vásárra ment a csizmadia lányostul, vele ment a szabó feleségestül. Vettek 3 almát, mégis mindegyiknek jutott egy egész, hogy lehetett az?

Mindenszentek napja november 1. mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezik meg. Jelenések könyve 6:9-10 „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezük-

(Úgy, hogy a csizmadia lánya a szabó felesége volt.) Tudod-e, hogy a Skanzen melyik tájegységében van a csizmadia műhely?

November 2. a Halottak napja, másként a lelkek emlékezetének is nevezik. A temetés után sok helyütt alamizsnát, egyéb ajándékokat osztottak ki a megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusoknak, betegeknek, öregeknek. Főleg kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. A hívek a halottak napi alamizsnát (zsírt, szalonnát, kölest vagy babot is) a templomban ilyenkor fölállított gyászkoporsó mellé rakták. A múlt század végén a szőregi koldusok ezen a napon énekelték a templomkapuban: „Elindultunk a szent helyre, a szomorú gyászos kertbe. Vigasztalást ott sem veszünk, Könyves szemmel hazamegyünk.” Ki volt Szent Márton? a. katona b. nemes ifjú c. pásztor (megfejtés: a)

November 11. a névünnepe. Katona volt, mielőtt az Úr hívását hallotta volna. A legenda szerint elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak tartotta, ő azonban így válaszolt: „Holnap védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” – Így is történt. Mit jelent a Márton név? a. Hold b. Lúd c. Part (megfejtés: b) Avis martis latinul ludat jelent. Szent Márton lúdjának egyik magyarázata szerint egy régi, római kori étkezési szokás továbbélése ez. A Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallok az éjszaka leple alatt el akarták foglalni a várost. Mit neveznek tréfásan „Szent Márton nyavalyájának”? a. a jóllakottságot b. a részegséget c. a gyávaságot (megfejtés: b) Az újbort is ekkor kezdték el kóstolgatni, hogy jól megforrt-e, így sokan le is részegedtek tőle. Az első gyertyagyújtás napja is e nap volt.

Népi időjóslás „Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha pedig hideg, száraz tél lészen.” Ha Mártonkor jégen jár a lúd, Karácsonykor sárba jár a rúd.” A Skanzen Bakony, Balaton-felvidék tájegységében épült Óbudavári templom védőszentje is Szent Márton püspök. Az oltárképen attribútumával, a lúddal ábrázolták. Mi a karácsonyi morzsika? a. ajándék kutya neve b. süteményféle c. ételmaradék (megfejtés: c) Hány hétig tart az ádvent? a. 6 b. 2 c. 4 (megfejtés: c) Mikor van Kiskarácsony? a. december 6. b. december 24. c. újév napja (megfejtés: c) Kustánné Hegyi Füstös Ilona

MÚZEUMPEDAGÓGIA

Szentendrei gyerekek a Skanzenben:

Nagy sikerű hétvégi programok:

„Megtanultunk vajat köpülni, ugyan nagyon sokáig tartott, de nagyon finom lett!!!”

Szombati Szöszmötölések és Tótágas Vasárnapok

Múzeumunk, valamint a városi óvodák és iskolák az elmúlt évtizedekben is sok szálon kapcsolódtak egymáshoz. Egy február 5-én megtartott többszereplős egyeztetésen - ahol az iskolák képviselői jelentek meg - kinyilvánítottuk szándékunkat, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésünket hivatalosan is megerősítjük. A közös gondolkodás eredményeként a szentendrei pedagógusok figyelme még jobban a múzeum nyújtotta lehetőségekre összpontosult. Míg 2007-ben 35 csoport 731 fővel vett részt foglalkozásainkon, idén 52 csoport 1120 fővel választotta múzeumi óráinkat, tematikus, kézműves és komplex foglalkozásainkat, hogy rendhagyó módon a néprajzi környezetet és adottságainkat felhasználja a játszva-tanuláshoz. A helyi diákok részvételét a megrendelt programokon fél áron biztosítottuk. Egyre gyakoribbá válik az is, hogy egyszerre egy egész iskola eljöjjön hozzánk.

Az év eleji találkozó eredményeképpen október 1-jén nyilvános keretek között aláírt együttműködési megállapodások alapján a tíz szentendrei oktatási intézménnyel egyedi éves tervet alakítottunk ki, hogy még hatékonyabb legyen a múzeumpedagógia. Sok diák már óvodás korától látogatója múzeumunknak és ezért iskolás-

ként, gimnazistaként úgy érkezik, mintha haza jönnének. Az Alkotónapok során már 10 éve hozzák el családjukat is a pályázó gyerekek. Az idei 617 pályázó közül 146-an Szentendréről küldték be alkotásaikat. A hon-és népismeret modul keretében évente visszatérő Templomdombi iskolások a lakodalmi szokásokat elevenítették fel a látogatók örömére.

Idén 640 diák járt itt különböző alkalmakon. Az Izbégi Iskola a „Kihívás napját” a falusi olimA diákok írásban is megörökítették élményeipia vezérfonalát követve, valamint a „Madarak, ket. Néhány hozzánk is eljutott gondolat közül fák napját” természeti környezetünkre alapozva közlünk alább néhányat. nálunk tartotta. A Ferences Gimnázium Isko„…szép mintát lehet a vizesnyolcasból csinállanapján a diákok az élő múzeumi helyszíneket ni…” kihasználva mélyítették tudásukat. A Móricz Zsigmond Gimnázium a gólyáknak rendezett „ Megtanultunk vajat köpülni, ugyan nagyon akadályversenyt itt, mely során a hagyományos sokáig tartott, de nagyon finom lett!!!” paraszti tevékenységek végzése közben egymást is jobban megismerhették. A Petzelt József „Sok érdekes dolgot tanultunk, játékosan Szakközépiskola és Szakiskola tanulói pedig és izgalmasan. Nagyon jól éreztem magam.” önállóan fedezték föl a Szombati Szöszmötölés Múzeumpedagógia Osztály munkatársai helyszíneit.

IMPRESSZUM Új Téka. Skanzen Hírlap A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja. Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós főigazgató Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2001 Szentendre, Pf. 63. Tel: (26) 502-500, Fax: (26) 502-502 Email: sznm@sznm.hu www.skanzen.hu Készült: Count Press Nyomda, Budapest

Az idei Hetedhét Játékévben 20 féle új hétvégi programot indítottunk, amelyek rendszeresen, minden szombaton és vasárnap várták a múzeum látogatóit. A Szombati Szöszmötöléseken és a Tótágas Vasárnapokon megidéztük a múzeumban a reneszánsz kor művészi világát, kíváncsi, kreatív és játékos kedvű szereplőit, felelevenítettük a magyar paraszti kultúra leleményes, ügyes kezű hétköznapi mestereit, és közös játékba hívtuk a nagyérdeműt. A Szombati Szöszmötöléseken az „átváltozás” szellemében az anyaggal játszottunk: a folyékonyból légneműt, a hidegből meleget, a feketéből fehéret, a fényből árnyékot, a kevésből sokat, a kicsiből nagyot, a hulladékból hasznosat készítettünk. A Tótágas Vasárnapokon az improvizáció jegyében színházat játszottunk: maszkot és jelmezt készítettünk, paravánt építettünk, álarc mögé bújva szerepet játszottunk, zsonglőrködtünk és komédiáztunk. A Vöcköndi párolóműhelyben Kemendi Ágnes szakértő segítségével növényi festékek, illatos vizek és illóolajok készültek. A természetes festékekkel a reneszánsz motívumok élethűen születtek újjá a kis festőmesterek kezei között. A Gyurka Műhelyben Zalka Imre és Bányai Tünde varázslóként bánt a fénnyel. A segítségükkel fotogramot készítettünk: a kollázsként összerakott képen a napfény hívta elő számunkra a Skanzen legkedvesebb lakóit és helyszíneit. Az Uszkai játékudvarban Szeredi Mária volt a játékmester, aki megtanította a népi ügyességi játékok fortélyait, az ördöglakatok megfejtésé-

től a gólyalábon járásig mindenben remek és kedves játszótársunk volt. A napi játékszerek: csutkababák, rongylabdák, gyapjúmadárkák és nemezlabdák készítésének örömét Kerekes Pálmától és Győri Andreától lestük el a Horvátzsidányi pajtában. Az egyszerű népi hangszerek készítését Kiss Attila tanította a Sükösdi udvaron. „Jó játék az anyag!” volt a címe Szeredi Pál foglalkozásának, aki a Milotai csűr árnyékos udvarán a fizika törvényeit mutatta be egyszerű játékszerek – szélforgó, kistutaj, maketthíd – készítésén keresztül. A „Rakd a falat!” programon a Szalafői háznál Szakács Márton irányításával rönkfát fűrészeltünk, fából és vesszőből valódi rönkházat építettünk. A Nyirádi ház mosodájában Varga Ferencné és Brczán Zsuzsa mutatta be a sulykolás, lúgozás, fehérítés, mángorlás, keményítés és a szappanöntés rejtelmeit. Fújókát is készítettünk, és az udvaron a szappanos léből óriási szappanbuborékokat fújtunk. Az Ásványrárói konyhában Szabadfi Lászlóné és Szili Jánosné kezében volt a fakanál: velük együtt gyúrtunk, dagasztottunk és kelesztettünk, sűrítettük és hígítottuk a palacsinta tésztát, és kóstoltuk saját remekeinket. A Harkai viaszformázó műhelyben Gembela József és Pabeschitz Imre vezetésével egyedi gyertyákat mártottunk, vagy kedvünk szerint akár szerencsét, egészséget hozó viasz offereket is önthettünk magunknak.

A Jánossomorjai szövőszobában szombatonként Szakács Nikolett szőni-fonni tanított, macskabölcsőt játszott, és mesét mondott az ujjai körül tekeredő színes zsinórokkal. Vasárnaponként ugyanitt Ék Erzsébeté lett a képzeletbeli színpad: az általa rajzolt kis papírszínház falai között kedves meséink szereplőit keltettük életre, vagy éppen magunk váltunk szereplővé, ötletesen elkészített papír álarc mögé bújva. A Tállyai „Babaszalonban” Zsidek Katalin segített az otthonról hozott babák restaurálásában, Salamon Eszter pedig a babaruhavarrásban. A nagyrét melletti időjárás megfigyelő állomáson Kellár János napórát szerkesztett, mérte a levegőben a páratartalmat, vagy éppen zsákba kötötte a szelet. Nagy közönség gyűlt egybe a Nyirádi vízimalomnál, ahol minden nap 11 és 15 órakor Ilyés Gyula felügyelete mellett nagy csobogással indult el a vízimalom óriási lapátkereke. A Tótágas Vasárnapok mutatványosai: Nagy Ibolya, Koltay Eszter és Susán Péter népi ügyességi játékokkal, látványos bűvész trükkökkel és zsonglőrködéssel ámították és mozgatták meg a közönséget. A vasárnapi komédiát Pfeifer Zsófia furulyaszóval csalogatta ki Varga Péter hátikosarából, a Babraszínház kedves és furfangos bábos meséit kicsik és nagyok csodálták a Bogyoszlói udvar fái alatt. Köszönjük a mestereknek és a közönségnek, hogy együtt játszottunk! Joó Emese


CULT-RURAL: egy európai projekt Szentendrén 3 2006 őszén indult el az Európai Bizottság Kultúra 2000 programjának a támogatásával egy hét országot összefogó nemzetközi kulturális projekt. A CULT-RURAL, ahogy röviden hívjuk egy sokat ígérő ötlettel indult el. Az elmúlt években egyre több néprajzos, muzeológus fordult a vidéki kulturális örökség mai alkalmazásainak lehetőségei felé. Újszerű gondolat ez, nemcsak itthon, de Európában is. Hét ország különböző intézményei, köztük a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szövetkeztek, hogy közös kutatási, kiállítási és oktatási projekt létrehozásával próbálnak egy közös hálózatot létrehozni. Az Európai Bizottság támogatásával indult el a CULT-RURAL, vagyis az Európai Vidéki Közösségek Kulturális Értékeinek Népszerűsítése

A projekt a kultúra falusi aspektusát tartja szem előtt. De a falusi kultúra nincs, és nem lehet elzárva a városi és a globális világtól. Nem szabad úgy tekinteni, mint valami egzotikumot, amelyben egy furcsa „emberfa” harmonikusan együtt él a környezetével. Ez nem igaz, és soha nem is volt igaz. A falusi élet is vezetett már ökológiai katasztrófákhoz, a föld és a természet kizsákmányolásához és mostoha használatához, gondoljunk csak az irtásos gazdálkodásra, amelynek következtében erdők sokaság pusztult el, változtatva meg a természeti környezetet. Fontos tudni ezt. De rendelkezünk felhalmozott tudással arról, hogy hogyan és mikor kell a természeti forrásokat gondos és fenntartható módon használni. A fenntartható fejlődést sokan és sokfé-

Az európai vidékek régmúlt kulturális megnyilvánulásai anyagi örökségének, szájhagyományának, hangoknak és mozgásoknak a bemutatásán és megtartásán kívül érdemes a falusi kultúra koncepcióját kortárs szemszögből is megközelíteni, és ezzel összekötni a múltat a jelennel és a jövővel, a régit az újjal. Kétségtelen, hogy a legtöbb európai országban a kortárs falusi kultúra nagyban különbözik a múltban megfigyelt kultúrától. Azt lehet mondani, hogy ma a vidéki régiók is részt vesznek a globális kultúrában, ugyanakkor megtartják saját önálló kulturális jellegüket, ami megkülönbözteti őket a városi környezettől, és közösségeiknek egyedülálló identitásérzetet ad, amely részben saját falusi kulturális örökségükön alapul. De megközelíthető a másik oldal felől is, és vizsgálható, vajon az európai falusi régiók elveszítik-e identitásukat és különbözőségüket a különféle nyomásoknak (nemzeti, globális vagy egyéb) engedve, amely megtöri hagyományos életmódjukat és a természetes világ ritmusát. A projekt kutatási eredményei, kiállításai workshop-jai erre keresnek válaszokat, mutatnak be példákat Európa különböző területeiről, a hét ország más-más adottságú vidékeiről. Három fő tematikát választottak ki a projektben résztvevők: 1. A vidéki kultúrtáj: kapcsolat a vidéki közösségek és a természeti környezet között

2007. nyarán egy 10 napos nyári egyetem keretében tartottunk képzést Európa minden részéről érkezett fiataloknak, szakembereknek, hogy fejlődjön technikai és elméleti ismeretük, valamint tudatosodjon bennük a vidéki örökség értéke, mint a fenntartható vidékfejlődés egy tényezője, s ösztönözzük a nemzeteken átívelő együttműködést és kapcsolatépítést. Hiszen, az is fontos, hogy vidéki emberek részt vegyenek a projektben és legyen információcsere a különböző országok helyi szintjein dolgozók között. A projekt az elmúlt hetekben fordult a finisébe, az utolsó esztendő is elkezdődött. Ideje a számvetésnek is, amelynek legkézenfekvőbb eredményei, példái a most és a közeljövőben megnyíló kiállítások. A lengyel, görög és bolgár közreműködéssel rendezett első kiállítás 2008 májusában nyílt meg Lubaczowban, majd néhány hete Szófiába költözött át a kiállítás, amelyben azt mutatták be a rendezők, hogy a vidék identitástudatának megőrzésében a vidéki örökségnek milyen lehetőségei vannak, a korábbi népszokások, rítusok, hogyan élnek ma, milyen szerepük van a helyi közösség identitásában, a rurális társadalom megőrzésében, legyen szó turizmusról vagy a közösség identitásáról egyaránt. Tárgyak, fotók, filmek, installációk és kortárs művészi alkotások segítségével mutatják be többek között a Húsvét, a Szent Iván éjjel vagy éppen az alakoskodó farsangi, téltemető szokások egykori és mai életét.

2. Inspiráció, innováció és technológia: rurális perspektíva és a globális nyomás című projektünk. A vidék öröksége az európai kultúra egyik fontos összetevője. Mindazonáltal az olyan kezdeményezések hiánya, melyek képesek ezt az örökséget megmenteni, illetve a vidék folyamatos elnéptelenedése a hagyományok, készségek és szokások ismeretének elfeledéséhez vezetnek, s ezek a vidéki kulturális identitás legfontosabb összetevői.

leképpen definiálták már, az azonban minden meghatározás alapja, hogy egy olyan fejlődésről beszélünk, amely takarékosan bánik a természeti, társadalmi és gazdasági tényezőkkel. Ebben a projektben azt szeretnénk megfogalmazni és példákkal bemutatni, hogy a kulturális örökség a fenntartható fejlődés egyik meghatározó forrása. Amikor drasztikus változások előtt állunk – például az energia probléma – az olajkészlet Ez az európai örökség sok színű, minta- kifogyóban, klímaváltozás – sürgősen át kell tehogy a projektben résztvevő intézmények kinteni a hagyományos tudást. A hagyományos is: A projektet vezető Svéd Helyi Örökségek tudás már nem csupán a történelemről szól, haSzövetsége (Sveriges Hembygdsfőrbund), a nem fontos a jövőnk alakítása szempontjából is. görög Fentartható fejlődések Tanulmánya központ (PRISMA), A Fenntartható és vidék A kultúra általában megfogható és nem megFejlesztési Európai Akadémia (The European fogható produktumain keresztül nyilvánul Academy for Sustainable Rural Development meg. Amikor falusi kultúráról van szó, minden -Euracademy Association), a lengyel Kresow-i aspektusa (anyagi és nem-anyagi) informáciMúzeum (Muzeum Kresów, Lubaczów), az óval szolgál a falusi emberek életmódjáról, hiolasz Nemzeti Biometerológiai Intézet (Con- edelmeiről, etikájáról és esztétikájáról, földje siglio Nazionale delle Ricerche - Istituto di használatának módjairól és a környezettel való Biometeorologia), a francia Mezőgazdasági harmonikus életviteléről, továbbá szokásairól, Múzeumok Szövetsége (Fédération des Musé- építészetéről és művészetéről (képző-, ipar- előes d’Agriculture et du Patrimoine rural), és a adó-művészet), dalairól és ünnepeiről, rítusairól bolgár Nemzeti Történeti Múzeum. és mítoszairól.

Négy nemzetközi műhelymunka szervezésével (amelyeket Stockholmban, Szentendrén, Firenzében, és Lubaczowban rendeztünk meg az elmúlt két esztendőben), melyek összehozták egymással a 7 résztvevő ország etnográfusait, múzeumi alkalmazottait, rendezvényszervezőit, történészeit és vidékfejlesztésért felelős szakembereit. A műhelymunkák hozzájárultak a tapasztalatcseréhez, és ennek eredményeként a kutatás elméleti keretinek lefektetéséhez, valamint Európa vidéki örökségének újfajta dokumentálásához; a részletes tematika kidolgozásához a közös vidéki örökséget bemutató kiállítások szervezéséhez.

A kiállításban olyan a paraszti gyakorlatból ismert, hagyományos technológiákat – földhasználati, vízgazdálkodási, energia felhasználási, táplálék előállítási, hulladékkezelési stb. módokat – mutatunk be, amelyek kreatívan újra alkalmazva ma az európai vidék számos környezeti, gazdasági és társadalmi problémájára megoldást jelenthetnek. Az S.O.S. nemzetközi morze kód: vészjelzés. Három rövid, három hosszú és újabb három rövid jelzésből áll (• • • - - - • • •), ami az S, O és S betűknek felel meg. Bár a rövidítésnek sokan tulajdonítanak értelmet (Save Our Souls/Mentsétek meg a lelkünket, Save Our Ship/Mentsétek meg a hajónkat, vagy Send Our Savior/Küldjétek a megmentőnket), valójában azért egyeztek meg ebben a jelzésben, mert egy amatőr könnyen használja, vagy felismeri még vételi zavar mellett is. Saját, a kiállításra vonatkoztatott értelmezésünkben az S.O.S. jelentése: Save Our Sources! - Mentsétek meg a forrásainkat! Kiállításunkat a 10-16 éves korosztály számára tervezzük, hiszen Ők tudják majd a forrásainkat, az örökségünket megmenteni, továbbvinni. Az ő nyelvükön, az ő kp eszközeikkel is élni kívánunk a kiállításban, amelyhez rövid, könnyen (szinte a reklámok nyelvén megszólaló) érthető üzeneteket kapcsolunk, mint például a Kevés néha több, Egyél szezonális terméket, Használj helyi anyagot, Van választás, még ha nehéz is! A kiállításban az eredeti tárgyak mellett, fotók, filmek, irodalmi és zenei alkotások, sajátos és egyedi installáció fog megjelenni. A kiállításhoz négy nyelvű (angol, magyar, francia, svéd) katalógust adunk ki, valamint mindhárom ország megjelentet egy-egy füzetet, amelyben egy-egy régi technika, technológia vagy mesterség, ami alkalmazása kerül bemutatásra.

3. A vidék szoció-kulturális konstrukciója: az anyagtól a szimbólumokig. A projekthez számtalan tevékenység kapcsolódik, többek között kutatómunka, műhelymunkák, a vidéki örökséget bemutató kiállítások, melyeket a társszervezők és együttműködő partnerek hoznak létre, képzések és projekt eredményeinek feldolgozása az alábbi módokon:

Kiállításunk címe: S.O.S. – Save Our Sources, azaz mentsétek meg forrásainkat!

Az olasz és a görög kollégák a természeti környezet és a vidéki közösségek kapcsolatát mutatják be közös kiállításukban, amely jövő márciusban Görögországban fog először megnyílni. Mi, a Skanzen munkatársai a francia és a svéd kollégákkal alkotunk közös csapatot. Olyan közösséggé szerveződtünk az elmúlt két esztendőben, akik már a projekt munkán túl is együttműködünk, segítjük egymást. Ez is óriási eredmény, hiszen a kulturális, tudományos, nyelvi különbözőségeken túllépve egy olyan tematikát építettünk ki, amely újszerű, európai viszonylatban is talán meglepő kiállítás létrehozásához vezet majd először Franciaországban, majd jövő áprilisában Szentendrén, hogy azután a teljes anyag Svédországba költözzön.

A projekt lezárására 2009 szeptemberében Athénben kerül majd sor, ahol egy nagyszabású nemzetközi konferenciát rendezünk. Addig is ajánljuk figyelmükbe a projekt honlapját, ahol folyamatosan nyomon követhetik a történéseket, eseményeket: www.cultrural.net Dr. Sári Zsolt

Megújult a Skanzen honlapja Megújult külsővel és új tartalmakkal várja látogatóit a Skanzen, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapja. Az oldal grafikailag már a múzeum nemrég megújult arculatához illeszkedik, a korszerű, letisztult megjelenéshez a múzeum kommunikációs csapata igyekezett informatív, látogatóbarát felépítést társítani. A Skanzen új weboldala gyors eligazodás biztosít a keresők számára. Az iskolai csoportokat kísérő tanárok most már letölthető oktatási anyagok segítségével tervezhetik meg a diákok

tanösvény-túráit, a népművészet iránt online érdeklődők pedig a Skanzen Látványtárának részletes, fotókkal gazdagon illusztrált virtuális változatában barangolhatnak. A múzeumi szakma részletes információkhoz juthat a nekik szóló tematikus oldalakon, míg a családi és egyéni múzeumlátogatók a kezdőoldalon találkozhatnak a legfontosabb információkkal. Térkép segít a tájékozódásban a közel 60 hektáros területen, az azonnali helyi időjárásjelzést pedig az online meteorológiai szolgálat biztosítja. Újdonság a hírlevélre történő online feliratkozás,

a 2009 decemberétől elérhető webkamera, a virtuális túra, és a a műholdas térkép Megközelíthetőség menüpontnál. Külön menüpontot kapott az oldalon a megújulás motorja, a Skanzen Örökség Program is, amely a múzeum történetének legnagyobb beruházása. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében négy projektelem épül meg, összesen 2,2 Mrd Ft értékben. 2010-re a Skanzen egy új tájegységgel, az Észak-magyarországi faluval gazdagodik. A múzeum saját Skanzenvasútja

azonban már 2009 tavaszán elindul, bejárva a kiállítási területet. Útját egy régi vasútállomásról kezdi, amely egyben a Skanzen új bejárati épületként is szolgál. Továbbá létrejön egy interaktív, nyitott Múzeumi műhely is, a jövőbeli téli rendezvények egyik leendő helyszíne. A honlap mindezt látványtervekkel, fotókkal, részletes leírásokkal mutatja be, így már most képet kaphatunk a fejlesztések jellegéről és nagyságrendjéről. A honlapot a Dogfish Stúdió tervezte.

„Bejárat a hagyományhoz” – új látogatófogadó épület a Skanzenben A múzeum történetében ez az idei évadzárás bizonyos értelemben rendhagyó lesz. Egy korszak véget ér, utoljára fogadja a múzeumlátogatókat a jelenlegi, 1990-ben emelt bejárati épület. A jövő tavasszal ide látogató közönség egy megújult Skanzenben tehet felfedező túrát. Az elmúlt évek kiállítás-építő munkái után most a látogatói infrastruktúra fejlesztését tűztük ki célul. Így 2009. áprilisában új bejárati épülettel és parkolóval nyílik meg a múzeum. Olyan épületet terveztünk, mely külső megjelenésében kapcsolódik a múzeum kiállításaihoz így szimbolikus értelemben bejáratot nyit a hagyományhoz. A múzeumi Alföldi mezőváros tájegység szélére megépülő Vasútállomás, úgy fogadja majd a múzeumlátogatót, mint ahogy eredetije Mezőhegyesen az utazóközönséget. Ez a külső megjelenésében 19. századi, felszereltségében modern épület híd szeretne lenni a múlt és a jelen között, és összekötőkapocs a kint és

bent között. Az új bejárat a Skanzenbe érkező és a hagyományokat felfedezni vágyó látogatókat a jelenkorból bevezeti a paraszti kultúrába, múltunk egy időszakába. Az eklektikus stílusú épület (jelenleg is áll Mezőhegyesen) az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1883-ban épült, korabeli típustervek alapján. Noha Mezőhegyes lakosságát tekintve ekkoriban igen jelentéktelen településnek számított mégis vasútállomása erejét meghaladó módon díszesre sikeredett. Ennek oka az volt, hogy az állami méntelep Mezőhegyesen működött és az uralkodó pár – Ferenc József és Erzsébet királyné – igen csak kedvelte a lovakat és ezért gyakran látogatott Mezőhegyesre. A Magyar Államvasútak akkori vezetése azért döntött úgy, hogy az állomás és a település vasútforgalmi jelentőségét messze meghaladó nagyságú és díszítettségű fogadóépületet emeltet a felséges királyi pár kényelmének biztosítására. Az épü-

let eredeti terveit a Közlekedési Múzeum gyűjteményében leltük meg és ezek szolgáltattak alapot a vasútállomás újra tervezéséhez. Az új fogadóépület a régi és az új kombinációja, belső terei a korabeli hangulatot tükrözik, egyes helyiségei úgy, mint a pénztárfülkék, a forgalomirányító iroda, és a resti eredeti funkciójukban várják a közönséget. Az egyedi kialakításnak köszönhetően az eredeti épület kibővült egy modern alagsori szinttel. A terület növelése több célt szolgál, mindenekelőtt olyan tágas, dekoratív terek kialakítását határoztuk el, melyek a látogatók közérzetét pozitívan befolyásolják, másrészt képesek kiszolgálni az egy időben érkező nagyobb létszámú közönséget is. Ilyenek az épület közösségi terei, mint a nagycsarnok, ahol a látogatók informálódhatnak, a peronról megközelíthető kávézó és a hozzá kapcsolódó egyedülálló pa-

norámát kínáló terasz. Az épület és a múzeum egy gyönyörű parkkal kapcsolódik egymáshoz. Ez a találkozási pont egy medence köré szerveződik, ahol a fák alatt padokon pihenhetnek meg a vendégek, és tervezhetik meg a látogatás útvonalát. A múzeumi séta végén a vendégek ugyanide térnek vissza és a népművészeti és kézműves termékeket, ajándéktárgyakat, valamint a múzeumhoz kötődő Skanzen termékeket kínáló múzeumi bolton keresztül jutnak vissza a parkolóba. A 2009-re ígért múzeumi megújulás további eleme az új élményeket kínáló Skanzenvasút. A Vasútállomáshoz kapcsolódó 2,4 km hosszú vasúti pályán egy felújított Ganz Jendrasik mo-

torvonat szállítja majd a látogatókat körbe a múzeum területén. A Vasútállomás terveit a műemlék épületek átalakítása és tervezése területén nagy tapasztalattal bíró Pannonterv Budapesti Városépítési Tervező Iroda (Nagy Gergely és Magyar-Nagy Mariann építészek) készítették. Az épület kivitelezője a Progress-B’ 90 Építőipari és Fővállalkozó Zrt. A nagyszabású fejlesztés, melynek keretében lehetőségünk nyílik a látogatói infrastruktúra modernizálására és a múzeum turisztikai vonzerejének erősítésére az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében Európai Uniós támogatásból valósul meg.


Skanzen Hírlap 2008. november