Festészetét a szürrealizmus és expresszív formanyelv jellemezte. A 40-es években az Európai Iskola tagjaként a Kállai Ernő-féle „bioromantika” szellemében festett, majd a szovjet típusú szocreál feltétlen híve lett. Az 1942-ben megjelent 18 művész 48 rajz című albumban látható Virág című rajza az egyik legszebb, legjellegzetesebb példája annak, ami művészetét Szentendréhez kötötte. 1956-tól külföldön élt. 1965–72 között a Tel Aviv-i képzőművészeti főiskola tanára. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet BÁNÁTI SVERÁK József, Schwerak, Schverák (Temesvár, 1897. okt. 6. – Szentendre, 1951. jan. 3.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Glatz Oszkár növendéke. Németországi tanulmányútja után 1927ben letelepszik a városban. A Szentendrei F e s t ő k Társaságának egyik alapító tagja. Hamar beilleszkedik a város életébe. 1929-ben a KÉVE művészegyesület kiadásában megjelent szentendrei képeslapon már az ő festménye népszerűsíti a várost. Szentendrén dolgozó három festőbarátjával közösen készítették el a 30-as években a középkori alapokon álló római katolikus plébániatemplom freskóját. 1936-tól haláláig az itt működő Szentendrei Római Katolikus Egyházközség gimnáziumában rajzot tanított. Több szentendrei mestert is tanított (Deim Pál, Balogh László). 1998. március 27-én, születésének 100. évfordulójára emlékezve az egykori iskola falán (ma II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium) a város önkormányzata márvány emléktáblát helyezett el. A művész több képét a Nemzeti Galéria és a 18
helyi Ferenczy Múzeum őrzi. 1969-ben az új művésztelep átadásakor a telep egyik határutcája ~ nevét vette fel. Feleségével, Kiss Ilonával (1907–1990) a szamárhegyi római katolikus temetőben vannak eltemetve. Sírkövére a mozaikot a festőtárs és barát, Deli Antal (l. ott) tervezte. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Szánthó Imre: Megérdemelne egy emléktáblát (Szentendre és Vidéke, 1997. okt. 3.); Üdvözlet Szentendréről! BÁNOVSZKY Miklós (Besztercebánya, 1895. jan. 17. – Szentendre, 1995. jan. 10.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. Egyaránt festett aktot és tájképet. Az újklasszicizmushoz kötődött. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja. A két világháború között mint portréfestő vált ismertté, a felső középosztály és az arisztokrácia ismert alakjairól festett arcképeket. E korszakának kiemelkedő darabja a Paizs Goebel Jenőről (l. ott) és Barcsay Jenőről (l. ott) festett kettős portré, mely a szentendrei Ferenczy Múzeumban található. Az 50-es évektől haláláig zsánerképek, tájak, utcarészletek ábrázolása jellemzik pályáját a dekoratív naturalizmus szellemében. Szentendre város díszpolgára (1988), 1995-ben a Magyar Köztársaság kiskeresztjével tüntetik ki. Haláláig a városban élt. A szentendrei művészettel és művészekkel kapcsolatos naplója, visszaemlékezései Egy festő naplója címmel dr. Hann Ferenc művészettörténész gondozásában, 1996-ban jelent meg. A városi köztemető díszsírhelyén van eltemetve. F.: Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szent-