2016 – tavaszi-nyári kiadás Áramrázta kísérletező Kb. ötödikes lehettem, szerettem nagyon villanyárammal játszani, építettem mindenféle motrot, feszültségmérőt stb. Egy alkalommal a hosszú kábel egyik vége be volt dugva a fali csatlakozóba, én pedig valahogy megfogtam a két lecsupaszított végét. Elkezdett rázni az áram, én pedig nem tudtam elengedni. Ijedtemben, reflexből arra gondoltam, elfutok a csatlakozótól, és így majd kihúzom magam az áramból. Neki is iramodtam, csakhogy a huzal túl hosszú volt, hosszabb, mint a szoba túlsó faláig a távolság! Mindez másodpercek alatt játszódott le, közben bejött édesanyám, és (okosan) kihúzta a dugaszt a csatlakozóból. És a következő pillanatban meg is kaptam a megérdemelt „hazait”. Még hetekig jó mély árambélyeg volt a kezeimen!
például a rákbetegség gyógyítása érdekében. – Még hol tevékenykedett? – 2006-tól egyetemi adjunktus és doktorátusvezető voltam a Texasi Egyetem MD Anderson Rákkutató Központja Karának Rendszerbiológia Tanszékén, 2014től pedig New York államban, a Stony Brook-i Egyetemen dolgozom docensként, és a szintetikus, illetve rendszerbiológia, valamint a biofizika területén kutatásokat végző héttagú csoport vezetője vagyok. – Nemzetiségi szempontból milyen a csoport összetétele? – Jelenleg három amerikai, akik közül az egyik spanyol ajkú, valamint egy-egy kanadai, etiópiai és lengyel, illetve egy Angliában felnőtt, Oxfordban diplomázott magyar alkotja, de előzőleg volt már benne orosz, kínai, koreai és Puerto Ricó-i is.
kapcsolatot velük. Ez St. Louis-ban már két hónap alatt sikerült egy nemzetközi fesztiválon, ahol megtaláltam a magyar sátrat. Innentől kezdve folyamatosan kapcsolatban állok a magyar közösségekkel, hiszen másképp az életemet el sem tudom képzelni, sőt, régen egy műkedvelő néptánccsoportot is alapítottam, ahol a gyerekektől az aggastyánig ízlelgették a zenét, tanulgatták a lépéseket, s nem csak a magyar származásúak. Nagyon sokat köszönhetek az Amerikában élő magyaroknak, hiszen anyagi és szellemi segítséget egyaránt kaptam tőlük; ha látják, hogy jóravaló vagy, akkor támogatnak, és büszkék a teljesítményedre. Cserébe én is nyújtottam, amit tudtam, énekeltem, szavaltam, sőt még presbiter is voltam, és a tánccsoporttal is több helyen felléptünk. Természetesen a magyar élet intenzitása abban a hatalmas országban vidékenként változik. Délen, például Houstonban, ahol nyolc évet éltünk, gyengébb, csak baráti összejövetelekre és a negyedévenként tartott istentiszteletekre szorítkozik, egyrészt ezért is költöztünk el onnan. Északon viszont, konkrétan New York államban sokkal erősebb, Magyar Ház is
„Még presbiter is voltam”
– Az amerikai magyarokkal sikerült-e kapcsolatba lépnie? – Miután kikerültem, nagyon hiányzott a magyar beszéd, így már az első napoktól azon voltam, hogy felvegyem a
92