Page 42

Öregdiák oldalak A VAKOK BATTHYÁNY LÁSZLÓ OTTHONÁBAN VÉGZETT

ÖNKÉNTES SZOLGÁLAT Több mint egy évtizede működik az a szolgálat, amelyet Forgó Éva hívott életre a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonában. Az intézmény, amelyet Fehér Anna nővér irányít, a gyermekvédelem, szociális hátrányban élő, fogyatékos  személyek otthona és nappali ellátása, valamint közoktatás terén lát el feladatokat. Éva a Szociális Missziótársulat kültagjaként és a Magyar Piarista Diákszövetség tagjaként az önkéntesekkel, rendszeres programokat szervezett a gyermekotthonban élők számára. Az önkéntesekhez idővel a piarista diákok is csatlakoztak, eleinte a Tevékeny Szeretet Iskolája (TESZI), majd a kötelező közösségi munkavégzés keretien belül. A fogyatékkal élők számára ezek a találkozások rendkívüli jelentőségűek, ugyanis így tudnak az egészséges diákokkal, felnőttekkel beszélgetni, akik ha rövid időre is, de megpróbálják pótolni részükre a családot. A fogyatékkal élők megnyílnak, és elmondják azt, ami számukra fontos, ami történt velük, és közben a közös tevékenység példát mutat, segíti a diákokban az empatikus készség fejlesztését, a különbözőség elfogadását. A diákok emellett rádöbbennek az emberi törékenységre, gyengeségre. Éva nagyjából két éve fordult a Piarista Diákszövetséghez a kapcsolódó feladatok támogatásának kérésével azért, hogy a szolgálat hosszútávon és megbízhatóan működhessen tovább. Ennek eredményeként a Diákszövetség tavaly ősz óta személyes és anyagi segítségnyújtás és felelősségvállalás formájában átvett a szolgálatot segítő feladatokból. A Diákszövetség szolgálattal kapcsolatos feladatai és céljai között szerepel az is, hogy az önkéntesek köre bővüljön és a közös együttlétek gazdagodjanak a következő években. A fogyatékkal élők számára fontos találkozások létrejötte ugyanis azon múlik, hogy hány ön-

42

PIARISTÁK

kéntes kapcsolódik a közös programokhoz. Ugyanakkor, ahogy az alábbi személyes visszatekintésből is látszik, a szolgálat különleges élményt jelent és sok pozitív érzést szabadít fel az önkéntességre vállalkozókban is. „Egy nagyon kedves barátom invitálásának tettem eleget, amikor először jártam az intézetben önkéntes segítőként. Először komolyan aggódtam, hogy a beteg, vak, sérült gyerekek látványa, a velük eltöltött idő „megtépázza” a lelkemet, ezért előre jeleztem, hogy az első alkalmat tesztnek tekintem, és csak akkor merek majd állandó önkéntességet vállalni, ha a „lelkem nem hal bele”. Engem is meglepett, hogy milyen természetes volt számomra a gyerekekkel való együttlét, hogy nem néztem az órámat, hogy mikor lesz a programnak vége, semmiféle megterhelő érzelmet nem tapasztaltam, sőt, kifejezetten megható volt, ahogy a gyerekek, akikkel életemben először találkoztam mennyire helyesek, nyitottak és befogadóak voltam velem. Az is torokszorító volt, hogy egy teljesen hétköznapi program mekkora élményt jelentett számukra. Mivel nemcsak a gyerekek, hanem a többi önkéntes személye, kisugárzása is pozitív élmény volt számomra, nem volt kérdés, hogy szeretném az intézetben folytatni az önkéntes munkát. Azóta is rendszeresen részt veszek az intézet önkénteseinek munkájában, és soha, egyetlen alkalommal sem éreztem úgy szombat délelőtt, amikor 10-kor találkoztunk az intézetben, hogy ki akarnék bújni ez alól, vagy ne lenne kedvem menni. Örülök, hogy Orsi barátom megszólított ezzel a lehetőséggel. Barátságok szövődtek önkéntesekkel, gyerekekkel. Egyszerűen jó ott lenni.” G.B.

Piaristák MA - 2/2017, Autumn  
Piaristák MA - 2/2017, Autumn  

It is a special, anniversary edition of the official quarterly magazine of the Hungarian piarist fathers.

Advertisement