Page 1

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VI. évfolyam III. szám | 2016. tél

KALAZANCIUSI JUBILEUMI ÉV

HIVATÁS LUKÁCS LÁSZLÓ SP

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

AZ ÉNEKTANÁR AIGLL GLICÉR


Ima a kalazanciusi jubileumi évre Istenünk, irgalmasság Atyja, te azt akartad, hogy Kalazanci Szent József sok gyermek és fiatal atyja és tanítója legyen, minket pedig megajándékoztál az ő karizmájával, hogy azon keresztül éljük meg a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus követését. Tekints szeretettel a piarista rendre, e kicsiny nyájra, és tölts el minket Lelked erejével, hogy mindig hűek legyünk hivatásunkhoz, és felismerjük, mit kívánsz tőlünk. Áldj meg atyai szereteteddel minden gyermeket és fiatalt, akivel foglalkozunk, és azokat is, akiknek nincs atyjuk vagy tanítójuk, aki kísérné őket. Erősítsd és szenteld meg az összes piaristát – időseket és fiatalokat, betegeket és egészségeseket –, hogy odaadóan és örömmel éljük apostoli odaadásunkat és megszentelt életünket. Add meg minden pedagógusnak, hogy szenvedélyesen szeresse hivatását, és egész lényével tanítványai szolgálatára álljon. Áldd meg a piarista testvériségeket, a Kalazancius szívéből fakadt új rügyeket, hogy mindig a közösségvállalás és a küldetés színterei legyenek. Te termékennyé tetted Kalazancius karizmáját, kérünk, áldd meg és védelmezd testvérrendjeinket, a kalazanciusi család tagjait, akik mind arra kaptak meghívást, hogy – egyedi módon – a te kicsinyek iránti szeretetedet éljék meg. Add, hogy továbbra is legyenek olyan fiatalok, akik a piarista hivatást választják, hogy Kalazancius álmát megvalósítva Isten országának kovásza lehessünk mindenhol, ahová küldesz minket. Őrizd és növeld bennünk az apostoli buzgóságot és szolgálatvágyat. Add, hogy soha ne engedjünk a kísértésnek, hogy olyan életet éljünk, amelyben a te Fiad, a mi Urunk iránti szenvedélyes szeretetünk és a küldetésünk iránti odaadásunk lelohad vagy kihuny. Segíts, hogy állandóan nyitottak legyünk hívásodra, mel�lyel mindig új feladatokat akarsz ránk bízni. Máriának, a mi anyánknak, akinek oltalma alatt kívánunk élni, és alapító atyánknak, Kalazanci Szent Józsefnek közbenjárására kérjük mindezt tőled.

Ámen.


BEKÖSZÖNTŐ

A JUBILEUM HÍVÁSÁT KÖVETVE Jubileumot ünneplünk, kettős jubileumot: egyrészt a piarista szerzetesrend megalapításának 400., másrészt Kalazanci Szent József szentté avatásának 250. évfordulóját. S a jubileum gondolata a bibliai időkbe vezet vissza minket. A Szentírás szavai szerint minden ötvenedik év kezdetén megfújták a kos szarvából készült tülköt (héberül: jóbel), s ebben az évben parlagon hagyták a szántóföldeket, felszabadultak a szolgák, s mindazt, ami idegen kézre került, vissza kellett adni eredeti gazdájának. A szabadság, felszabadulás ideje volt ez. S az a tény, hogy a földeket nem vetették be, e szabadság eredete felé vezeti figyelmünket: Istenre bízták magukat, hogy majd Ő gondoskodik róluk. A jubileum így az Isten gondoskodásába, magába az Istenbe vetett hit megújulásának alkalmává is lett. Ünnepeljük ebben az évben rendalapítónkat, Kalazanci Józsefet, akit az egyház 250 évvel ezelőtt a szentek sorába iktatott. Talán túlságosan is hozzászoktunk ahhoz, hogy őt szentként említhetjük, s így nem figyelünk fel e tény különös fontosságára. Amikor az egyház kanonizál egy-egy személyt, akkor a hitelesség pecsétjét üti az életére, kijelenti, hogy az adott személy Jézus Krisztus követője volt, életében Jézus Krisztus életéhez és személyéhez igyekezett hasonlóvá válni. Bizalmat, biztonságot adó kijelentés ez: közösségünk és szolgálatunk alapja egy hiteles személy! S egyszerre bátorítás, buzdítás is a jövő felé: a szegény gyerekek szolgálatában és a testvéri közösségben Istennek szentelt élet Jézus követésének útja. Induljunk s haladjunk bátran ezen az úton! S tulajdonképpen épp ez az, amit az egyház megerősített, amikor a Kalazanci Szent József körül alakuló közösséget szerzetesrendként jóváhagyta. Ezzel a lépéssel intézménnyé lett az a karizma, az az ajándék, amelyet Kalazancius kapott Istentől a gyerekek és a fiatalok javára. Intézményesült, vagyis folytonossá lett, fenntartható jövőt kapott ez az ajándék.

Jubileumi évbe léptünk. S ez az év kettős ünnepével hálára hív minket; hálára Kalazanci Szent Józsefért s hálára a piarista szerzetes közösségért. Hálára mindazért, ami Rendalapítónk által érkezett a világba, s hálára azért is, hogy mi mindannyian kapcsolatba kerülhettünk az ő személyével, az ő közösségével. S legyen ez az év az Istenbe vetett hitünk megújulásának áldott ideje is! A múlt iránti hála megerősíti Isten gondviselésébe vetett hitünket; a szilárd alap tudata felszabadít a jövő leleményes építésére. Karácsonyra készülünk már, amikor kikerül a nyomdából ez a lap. Isten közelségében töltött, hitünket mélyítő, növelő áldott karácsonyi ünneplést kívánok minden kedves olvasónknak, a jubileumi évet ünneplő piarista család minden tagjának!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

PIARISTÁK

3


FERENC PÁPA ÜZENETE

A KALAZANCIUSI JUBILEUMI ÉVRE

Főtisztelendő Pedro Aguado Cuesta atyának, a piarista rend általános elöljárójának. Nagy örömmel fordulok Önhöz és az összes piarista testvérhez a Kegyes Iskolák [a Piarista Rend] szerzetesi kongregációként való létrejöttének négyszázadik és Kalazanci Szent József szentté avatásának kétszázötvenedik évfordulója alkalmából. Eme örömteli alkalomból nemcsak azért akartam jelen lenni [köztetek], hogy megünnepeljem a rendkívüli történelmet, amelyet az alapító korától egészen máig írtatok, hanem hogy bátorítsalak: lelkesedéssel, odaadással és reménnyel írjátok azt tovább „Isten dicsőségére és a felebarát javára”. Jóllehet a mai körülmények eltérnek azoktól, amelyek között a rend született, az biztos, hogy a szükségletek, amelyekre az válaszol, lényegében ugyanazok: a gyermekeknek és a fiataloknak szükségük van olyanokra, akik ellátják őket a pietas [istenhit] és a litterae [tudás] kenyerével, a szegények továbbra is hívnak és összefogásra hívnak titeket, a társadalom igényli az evangélium értékei szerinti átalakulást, Jézus örömhírét pedig el kell vinni minden népnek és nemzetnek. Négyszáz évvel ezelőtt V. Pál pápa felismerte, hogy Kalazanci József a Szentlélek indítására szentelte magát azon gyermekek oktatására, akik abban az időben Róma utcáin csellengtek, s ezért az Ad ea per quae bullával hivatalosan létrehozta a Kegyes Iskolák Isten Anyjának Páli Kongregációját, mint az első olyan kongregációt az egyházban, amely kizárólagosan a gyermekek és a fiatalok, különösen is a szegények nevelésével és oktatásával foglalkozik. A múlt században XII. Pius pápa elismerte alapítótok jelentőségét, és – halálának háromszázadik, boldoggá avatásának pedig kétszázadik évfordulója alkalmából – az összes keresztény népiskola égi pártfogójának nyilvánította (vö. Providentissimus Deus bréve, AAS 1948, 11, 454–455). E négy évszázad folyamán a Kegyes Iskolák Rendje megtartotta állandó nyitottságát a valóságra és megőrizte kifelé irányulását: Rómából a kis olasz falvak felé, ahol oktató-nevelő szolgálatotokat erősen szorgalmazták; Olaszországból más európai országok felé, ahol az egyház alapos nevelést kívánt nyújtani a gyermekeknek a katolikus hitben; azután a többi földrész felé, hogy szolgálja az egyházat és a világot a nevelés és oktatás területén. Szolgálatotokat mindig az iskolában végeztétek, de képesek voltatok karizmátokat más területeken is gyümölcsöztetni. Az egyház részéről érkező kéréseknek is eleget tudtatok tenni, lelkipásztori szolgálatot vállaltatok ott, ahol erre szükség volt. Végül – teljesítve a II. vatikáni zsinat kívánságát, amely a világi hívők tevékenyebb részvételét kéri az egyház életében – életre hívtátok a piarista testvériségeket, jó szándékú férfiakat és nőket hívtatok arra, hogy osztozzanak karizmátokban és küldetésetekben, és ezáltal hozzájárultatok a piarista hivatás sokszínű megéléséhez. 4

PIARISTÁK

Attól kezdve, hogy Kalazancius megkezdte oktató tevékenységét 1597-ben, addig, amíg az egyház hivatalosan létrehozta a kongregációt, húsz év telt el, húszéves tartalmas időszak, melynek során világos arculatot öltött identitásotok. Kívánom, hogy az évforduló megünneplésével és a kalazanciusi jubileumi év megélésével idézzétek emlékezetetekbe azt, amik vagytok és aminek lenni hívattatok. Kérem az Urat: adja meg nektek, hogy megéljétek azokat az erényeket, amelyek szentté tették alapítótokat. Ily módon a Kegyes Iskolák Rendje olyan lesz, amilyennek Kalazanci Szent József akarta és amilyenre a gyermekeknek és a fiataloknak szüksége van. Arra hívlak titeket, hogy ezt a jubileumi esztendőt a „piaristák új pünkösdjeként” éljétek meg. Engedjétek, hogy a Kegyes Iskolák közös házát betöltse a Szentlélek, hogy létrejöjjön köztetek a kellő közösség annak érdekében, hogy teljesíteni tudjátok – erővel – a piaristák saját küldetését a világban, legyőzve mindenféle félelmet és akadályt. Kívánom, hogy ti magatok sugározni tudjátok, de közösségeitek és intézményeitek is sugározni tudják az evangélium felszabadító és üdvözítő erejét minden nyelven, minden helyen és kultúrában. Segítsen titeket az Úr, hogy mindig megőrizzétek misszionárius lelkületeteket és az iránti készségeteket, hogy útnak induljatok. Irányítson és vezessen titeket az a mottó, amelyet erre az évre választottatok: nevelni, hirdetni, átalakítani. Legyetek nyitottak és figyelmesek a Szentlélek jelzéseire, főképpen azokat a kívánságokat kövessétek, amelyek a gyermekek és a fiatalok szemébe vannak írva. Nézzetek a szemükbe, és engedjétek, hogy szemük csillogása megigézzen titeket, hogy jövőt és reményt tudjatok adni nekik. Adja meg nektek Isten, hogy prófétai módon jelen tudjatok lenni a


őket, mély gyökerekből táplálkozva, akik megismertetik őket Krisztussal és kísérik őket az élet útján. Olyasvalamit is szeretnék elmondani nektek, amit különös erővel érzek, amikor a megszentelt életre gondolok. Az, hogy valaki egy szerzetes családhoz tartozik, Kalazanci Szent József számára azt jelentette, hogy az állandó és eltökélt kicsinnyé válás útját járja. A piarista per definitionem olyan személy, aki az alacsonnyá válás állapotában él, kicsiny, aki azonosulni tud a kicsinyekkel, szegény a szegényekkel. Üdvösségünk története a legmagasztosabb kicsinnyé válás története: az isteni emberivé teszi magát, a mennyei földivé teszi magát, az örök időbelivé válik, az abszolút törékennyé válik, Isten bölcsessége őrültséggé és ereje gyengeséggé válik; mert az Élet, az igazi Élet megalázza magát a halálig, a kereszthalálig. Jézust követni azt jelenti, hogy követjük az ő kicsinnyé válását, és eljutunk hozzá hasonlóan az emberiség, az emberi gyengeség legaljáig, és ott szolgának állunk, mint az, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul mindenkiért (vö. Mt 20,28).

világ minden szegletében, ahol a legkisebbek igazságtalanul szenvednek. Ma jobban, mint valaha szükségünk van egy olyan evangelizáló pedagógiára, amely át tudja alakítani az emberek szívét és a valóságot, összhangban Isten országával, a folyamatok főszereplőjévé és részesévé téve az embereket. A keresztény nevelés – különösen a legszegényebbek között, és ott, ahol a krisztusi örömhírnek kevés tér jut, vagy csak alig érinti az emberek életét – e cél elérésének kiváltságos eszköze. Egy nevelési karizma, mint amilyen a tiétek is, számtalan belső lehetőséget rejt, amelyek közül sok még felfedezésre vár. A nevelés megnyitja annak lehetőségét, hogy megragadjuk és befogadjuk Isten jelenlétét minden ember szívében, a legzsengébb gyermekkortól kezdve, felhasználva az emberi ismereteket (litterae) és az isteni ismereteket (pietas). Csak az erre a szeretetre alapozott, koherens élet tesz termékennyé titeket és tölt be titeket gyermekekkel. Szeretnélek emlékeztetni titeket azokra az erős kifejezésekre, amelyekkel alapítótok jellemezte a szolgálatot, amelynek életét szentelte: „a legméltóbb, a legnemesebb, a legérdemszerzőbb, a legjótékonyabb, a leghasznosabb, a legszükségesebb, a legtermészetesebb, a legészszerűbb, a legmegbecsültebb, a legtetszetősebb és a legdicsőségesebb” (Emlékirat Tonti bíborosnak). Ezek a szavak ma is igazak! Ma ugyanis sokmillió gyermek nem kap oktatást, kirekesztve él a nagyvárosokban, korlátozva van vágyaiban és jövőre vonatkozó kilátásaiban az emberi önzés és kapzsiság miatt; sokmillió gyermek van, akinek a háború miatt el kellett elhagynia otthonát, iskoláját, és sajátos nevelési igénye van. Az iskolába járó gyermekeknek pedig állandóan szükségük van hiteles nevelőkre, akik segítik felnőni

Kalazanci Szent József ezt mondta: „A legrövidebb és legkönnyebb út arra, hogy felemelkedjen önmaga megismeréséhez és onnan Isten tulajdonságaihoz, az irgalmassághoz, az okossághoz, a végtelen türelemhez és a jósághoz, az, ha lealacsonyítja magát, hogy világosságot gyújtson a gyermekeknek, különösen azoknak, akiknek senkijük sincs, mert ez egy annyira alantas és lenézett foglalkozás, hogy kevesen akarnak leereszkedni hozzá” (Levélgyűjtemény, 1236). Alapítótok felismerte, hogy az önismerethez és a legnagyobb erények gyakorlásához vezető igazi út a leereszkedés a gyermekekhez, főleg a legelhagyatottabbakhoz, hogy világosságot gyújtsunk nekik. Ahogyan az Úr az igazi örömet és boldogságot a kereszt alacsonyságába akarta helyezni, úgy ti is, mint megszentelt személyek, életetek teljeségét és az igazi örömet a gyermekekhez és a fiatalokhoz, különösen a legszegényebbekhez és a legelhagyatottabbakhoz való mindennapi leereszkedésben találjátok meg. Ti nem más nagyságra alapíttattatok, mint a kicsinység nagyságára, nem más magaslatra, mint a leereszkedésre, ami Krisztus érzelmeibe öltöztet és az isteni Igazság munkatársaivá tesz titeket, gyermekekké a gyermekekkel és szegényekké a szegényekkel (vö. Konstitúció, 19). A Boldogságos Szűz Máriára bízom Önt, az egész rendet, a kalazanciusi családot és a piarista testvériségeket, hiszen a Kegyes Iskolák Rendje az ő nevét viseli. Mária, aki Jézus nevelője volt, legyen példaképetek és védelmezőtök, hogy folytatni tudjátok küldetéseteket, a kicsinyek kísérését Isten országa felé. Ezekkel az érzésekkel szívből adom mindnyájatokra különleges apostoli áldásomat. Vatikán, 2016. november 27.

FORDÍTOTTA: TŐZSÉR ENDRE SP

PIARISTÁK

5


PIARHÍRVILÁG 400 ÉVES A PIARISTA REND JUBILEUMI ÉVET KEZDTEK A PIARISTÁK Kalazanci Szent Józsefnek, mint a világ összes keresztény népiskolája égi pártfogójának ünnepét november 27-én tartjuk. Ezen a napon nyitották meg a kalazanciusi szentévet Rómában, 2017-ben ugyanis két jelentős eseményt is ünneplünk: a rend alapításának 400. és a rendalapító szentté avatásának 250. évfordulóját. Ferenc pápa külön kalazanciusi jubileumi évet és hozzá kapcsolódó teljes búcsú elnyerésének lehetőségét engedélyezte az ünnepségeken résztvevők számára. A Rómában tartott megnyitón Magyarországról négyen vettek részt: Labancz Zsolt tartományfőnök, Urbán József generálisi asszisztens, Acél Zsolt kecskeméti tanár és Márkus Roland, aki jelenleg Granadában (Spanyolországban) végzi teológiai tanulmányait, és az ünnepségen is felszólalt. „ Azt hiszem, mi, akik a piarista rendhez tartozóan éljük hivatásunkat, azt éljük meg, hogy ez nem más, mint az életünk által valóra váló álom. Benne vannak az értékeink, az örömeink, a kérdéseink. Benne éljük meg rajongásunkat, saját őrültségeinket, de önátadásunkat is. Benne van minden aggodalmunk, lelkesedésünk és radikalitásunk a karizma megélésére. Olyan dolog ez, amellyel életet akarunk adni, életet akarunk adni a világnak. A ma ünnepelt piarista rend tizennyolcszor idősebb, mint én. (Ezzel csak szemléltetni akartam, hogy azért még fiatal vagyok.) Sokszor megkérdezik, miért lettem már fiatalon piarista szerzetes. Azt hiszem, a válasz valahol ott van, hogy amikor beléptem a piarista rendbe, akkor kezdtem el piarista szerzetesnek lenni. A rendbe lépésem, ez az elköteleződés az, ami felszabadít arra, hogy próbáljak egyre inkább, mindenestül piarista lenni a gyerekek és fiatalok, különösen a legrászorultabbakkal való törődés révén. A piarista rendről való álmom, hogy olyan közösséget jelentünk és tudunk adni a ránk bízottaknak, a hozzánk közel állóknak, amelyben mernek valami jót álmodni, amelyben felfedezik az életük által valóra váló álmot, amelyben kibontakoztathatják saját személyüket, amelyben szabaddá válnak a világ szépségének megélésére és megmutatására.” (részlet Márkus Roland SP 2016. november 27-én, a San Panteleo-rendházban elmondott beszédéből.) A megnyitó teljes programját élőben lehetett követni a rend Youtube-on lévő NewScolopi csatornáján, amely a következő volt: 11.30-tól João Braz de Aviz bíboros mutatta be az ünnepi szentmisét a rend Szent Pantaleonról és Kalazanci Szent Józsefről elnevezett központi templomában. A mise keretében felolvasták a jubileumi évről szóló pápai bullát. 12.30-tól ünnepi beszédeket tartottak a San Pantaleo-rendházban. Felszólalók voltak: Pedro Aguado SP, a Piarista Rend általános elöljárója, Alberto Cantero, a Piarista Testvériség Általános Tanácsának tagja, Márkus Roland SP, a Magyarországi Rendtartomány tagja, Christian Ehemba Djinamoto SP, a Kelet-Afrikai Provincia tartományfőnöke, Jesús Lacarra SP, a Japán-Fülöp-szigeteki Viceprovincia tagja és João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa. A jubileumi év egyes központi programjairól az előző lapszámban és a piarista. hu honlapon olvashatnak részletesen. A magyar rendtartomány programjairól a PIARISTÁK MA 2017 tavaszán megjelenő számában adunk hírt. SZATHMÁRY MELINDA – TŐZSÉR ENDRE SP

6

PIARISTÁK


HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL KÉT FEHÉRBOR NYERTE EL AZ ÉV PIARISTA BORA CÍMET

A Piarista Rend Magyar Tartománya által immár nyolcadik alkalommal meghirdetett borverseny díjazottjai október 25-én vehették át a boraikat kitüntető oklevelet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Aulájában. A győztes borok az év Piarista boraként kerülnek forgalomba. A régi piarista borászati hagyományokat megidéző pályázaton idén a száraz fehérborok versenyeztek. Ezúttal a Szászi Birtok Zeusz 2013 és az Istvándy Jenő Pincészete Farkastető Chardonnay 2015 nyerte el a Piarista bor címet. Az okleveleket Labancz Zsolt SP tartományfőnök adta át a nyerteseknek, aki megelőzően beszédében hangsúlyozta, hogy ez az évről évre visszatérő esemény   összeköti azokat, akik kapcsolatban vannak a piarista világgal. Labancz Zsolt egyúttal beszámolt a közösség életének fontosabb eseményeiről is. Szólt a jubileumokról: a rendalapítás 400. évfordulójáról, a budapesti Piarista Gimnázium fennállásának közelgő 300. évfordulójáról, valamint a szegedi és váci iskolák 25 évvel ezelőtti újraindulásához kap-

bánosát. A ceremóniára az öregdiákok rendezvényének (Piarista Vacsora) szentmiséjén került sor. A kerekegyházi származású, a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd zömével Budapesten működő Görbe László piarista plébánosi szolgálatát már augusztus 1. óta ellátja. A Jóisten áldását, kegyelmét kívánjuk lelkipásztori működésére!

KECSKEMÉTI PIARISTÁK AZ I. MOBIL ESZKÖZÖK AZ OKTATÁSBAN KONFERENCIÁN

November 11-12-én az IKT MasterMinds Kutatócsoport szervezésében tartották Veszprémben az I. Mobil eszközök az oktatásban című konferenciát. A szekciókban két kecskeméti előadás is elhangzott a Piarista Iskola és az ott működő Öveges Diáklabor munkatársaitól: Mikulás Domonkos - Talmácsi József: Mobil eszközök alkalmazásában szerzett tapasztalatok a kecskeméti Piarista Iskolában ■ 

Lévai Zita Mariann - Mikulás Domonkos: Okostelefonok kísérleti szenzorként való alkalmazása ■

A rendezvényen a közoktatás legkülönbözőbb területeiről jöttek előadók: gyakorló pedagógusok, felsőoktatási oktatók, doktoranduszok. A tematika is sokszínű volt; nyelvoktatás, óvodai nevelés, vizuális kultúra, természettudományok, irodalom, történelem többek közt. A három plenáris előadást  Molnár Gyöngyvér, Csapó Benő és Kárpáti Andrea professzorok tartották.

OLIMPIKONOKAT LÁTOTT VENDÉGÜL A DUGONICS ANDRÁS PIARISTA GIMNÁZIUM

csolódó ünnepekről. A tartományfőnök kiemelte a 25 éves fennállását ünneplő  gödi szakképző iskolát  is, mely a most nyílt sátoraljaújhelyi Tanodával  együtt olyan küldetést teljesít be, mely a piarista rendet arra indítja, hogy adjon választ kora társadalmi kihívásaira. 

A Dugonics András Piarista Gimnázium a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet ünnepelte november 28-án, melynek keretén belül meghívtak négy olimpikont és edzőiket kerekasztal-beszélgetésre az iskolába. A beszélgetésen részt vettek Márton Anita olimpiai bronzérmes súlylökő, Nagy Péter súlyemelő, illetve a paralimpikon futó Biacsi ikrek is. SZATHMÁRY MELINDA

BEIKTATTÁK GÖRBE LÁSZLÓT, A SZENTHÁROMSÁG PIARISTA TEMPLOM ÚJ PLÉBÁNOSÁT

2016. november 5-én Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek ünnepélyesen beiktatta  Görbe Lászlót, a kecskeméti Szentháromság Piarista Templom új pléPIARISTÁK

7


kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS ATYJA KORONÁZÁSÁN (1916) Az utolsó magyar királykoronázást 1916. december 30-án rendezték a budavári Nagyboldogasszony templomban. A pompás ünnepség közepette is nagy figyelem övezte az újonnan koronázott IV. Károly fiát, a négyéves Ottó főherceget (1912– 2011) is, aki mind a templomi szertartáson, mind a Szent György téri kardvágáson jelen volt. A királyfiról készült fényképek megmozgatták a korabeli kisfiúk fantáziáját is. Erről tanúskodik az a vízfestmény, amelyet Kozáky István (1903–1986) az újpesti gimnázium III. osztályos diákja készített „Ottó trónörökös atyja koronázásán” címmel. A kép igazi főszerereplője a bécsi Gräf & Stift gyárban készült királyi autómobil, amely a 13 éves Stefit talán még a trónörökösnél is jobban érdekelte. (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Kozáky/Cosacchi István hagyatéka [IV. 199])

1955

EURÁZSIA FÖLDRAJZA Hámori Gyula (1913–1977) hivatásos fényképésznek a terézvárosi Lázár utcában volt műhelye, és elsősorban esküvőket fényképezett. Az 1950-es évek elején iparengedélyét bevonták, így a katolikus békepapi „mozgalom” Kereszt című lapjának lett a fotóriportere. Templomi szertartásokról, békepapi gyűlésekről készített felvételeket. 1955-ben a két budapesti katolikus gimnáziumba is kiküldték, hogy fényképei demonstrálják a szocialista rendszer vallási toleranciáját, a működő egyházi oktatást. A piarista gimnáziumban Péter Mihály (1902–1975) fegyelmezetten zajló földrajzóráját örökítette meg. A demonstratív módon a sarokba akasztott „Eurázsia” térkép azt sugallja, hogy a tananyagot a Szovjetunió földrajza képezte. (fortepan.hu, 108469)

8

PIARISTÁK


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2 1894

1895

1913 1916. AUGUSZTUS 1. 1916. SZEPTEMBER 4. 1916. DECEMBER 10. 1919 1920 1924 1928 1944. NOVEMBER

1944. DECEMBER 6. 1950 1953 1991 2001. JANUÁR 1. 2003

KALAZANTINUM 100

KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A FŐISKOLA ÉS A RENDHÁZ TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN A magyar piarista rend Kolozsváron, a Farkas utcában megnyitotta növendékei számára a Kalazantinum hittudományi és tanárképző intézetet, amely egyaránt szolgálta a tudományos szakképzést, a teológiai oktatást, a pedagógiai módszertani képzést valamint a „szerzetespapi bensőbb lelki előkészülést”. Hivatalosan megnyílt a budapesti Kalazantinum is, három piarista tanárral és tizenhat növendékkel, bár Acsay Antal prefektus és négy növendék már az előző évben is együtt laktak a belvárosi piarista épületegyüttes északkeleti (a Kötő utca és a Városház tér felé eső) részén. A budapesti kalazantinerek első közös kirándulása Dobogókőre, majd onnét Dömösre vezetett. Hám Antal, a kolozsvári Kalazantinum utolsó prefektusa elhagyta a várost, és ezzel véget ért az intézet egy hónapon át tartó fölszámolása. Az egyesített Kalazantinum hat tanárja és hatvan diákja elsőként költöztek be az új budapesti piarista székházba, amelynek IV. (mai számozás szerint V.) emeletét foglalták el. Jászai Rezső házfőnök megáldotta a Kalazantinum kápolnáját, Schütz Antal beszédének kíséretében. A Tanácsköztársaság alatt negyvenöt növendékből tizennégyen távoztak a rendből. A Kalazantinum új igazgatója Zimányi Gyula addigi prefektus lett, akinek helyére Tomek Vince került. A gyakorló tanári év bevezetésével a teológiai képzés ideje is öt évre nőtt. A teológiai bevezető évvel a képzési idő hat évre nőtt. A kalazantinerek a budai Szent János Kórházban, a pesti Rókus Kórházban, valamint a Magyar Vöröskeresztnél vállaltak önkéntes szolgálatot. A Vöröskeresztnél dolgozó kalazantinereket Szombathelyre telepítették, ahol különféle irodai munkát végeztek. A Kalazantinum létszámát tizennégy főre korlátozták, a negyvenegy piarista növendék közül csak tízen maradhattak a Kalazantinumban. A piarista rendházzal és gimnáziummal együtt a Kalazantinum is a Mikszáth Kálmán téri Sophianum épületébe költözött. A Kalazantinum főiskolán megjelentek más szerzetesrendek növendékei is, akiknek létszáma hamarosan meghaladta a piaristákét. A Kalazantinum, valamint a bencés és ferences hittudományi főiskolák egyesítésével létrejött a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, ahol a tanítás 2000 szeptemberében megkezdődött. A kalazantinumi rendház a felújított belvárosi piarista épület legfelső (új számozás szerinti VI. emeletére) költözött.

5

1

2

3

4 7

8

6 9

KÉPEK

1. A budapesti Kalazantinum kezdetben a piarista rendház emeletén, a kerek zárterkély környékén kapott helyet (1894–1913). 2. Kalazantinumi életkép (1. Horváth Jenő, 2. Kováts Dezső, 3. Visegrádi János, 4. Agárdi László, 1902–1905 között) 3. A Kalazantinum 1916-ban költözött át a régi piarista rendház (a képen balra) mellé épült új piarista székházba (a képen a templom mögött). 4. A Kalazantinum kápolnája, tervezője Hült Dezső (1916) 5. Kalazantinumi csoportkép (1933) 6. Meskó Lajos rajza egy kalazantinumi focimeccsről (1934) 7. A Kalazantinum Mikszáth Kálmán téri kápolnája, tervezője Perczel Dénes (1974) 8. A Kalazantinum új kápolnája, tervezője O. Ecker Judit (2004) 9. A Kalazantinum új kápolnája 2016-ban

PIARISTÁK

9


HIVATÁS

AZ ISTENI SZERETET SZOLGÁLATÁBAN:

BESZÉLGETÉS LUKÁCS LÁSZLÓ ATYÁVAL Lukács László piarista szerzetes, tanár idén nyáron töltötte be 80. életévét. Hivatása során rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott: gimnáziumi, majd egyetemi tanárként, iskolaigazgatóként majd főiskolai rektorként, továbbá írásai révén és lelkigyakorlatok vezetőjeként is széles körben ismert. E gazdag életút néhány állomásáról beszélgettünk Lukács tanár úrral egy ködös decemberi estén. Mint vallásos, öt gyermekes értelmiségi családból származó gyermeknek, mi volt a legelső emléke Istenről? Több képre emlékszem: a családi esti imákra, közös szentmisékre, diákkori ministrálásokra. Meg aztán egyegy nyári éjszakára, amikor egy domboldalon hanyatt fekve néztük a csillagos eget, és osztályfőnökünk, Kovács Mihály beszélt a végtelen kozmoszról és annak Teremtőjéről. 1954-et írunk, amikor elhatározta, hogy belép a piarista rendbe. Hogyan zajlott e folyamat? Kik indították el ezen az úton? Hosszú és nehéz érlelődés volt ez bennem. Édesapám gyermekorvos volt, tőle örököltem a gyermekek szeretetét. Otthon természetesnek vették, hogy az ő nyomába lépek, mint a nővérem. Láttam, milyen sokan hálásak neki gyermekük meggyógyításáért. Engem mégis az a kérdés foglalkoztatott, hogy ő visszaadja ugyan a kicsiny betegek testi egészségét, de vajon később, az életük során jó és boldog emberré válnak-e? A piaristáknál pedig azt láttam, hogy tanáraink éppen a jó életre akarnak felkészíteni bennünket – nemcsak a tanítási órákon, de a szentmiséken, a kirándulásokon, a nyári táborozásokon is. Láttuk persze tanáraink hibáit is – melyik kamasz ne lenne kritikus? –, édesapám mellett mégis elsősorban piarista tanáraim életpéldája hatott rám. – A harmadik gimnázium végén aztán egy nyári lelkigyakorlaton megérintett az a felismerés, hogy ha Isten valóban maga a

10

PIARISTÁK

Szeretet, az emberek pedig szeretethiányban szenvednek, akkor oda kell adnom magamat ennek szolgálatára. Így érett meg bennem az érettségi előtt az a felismerés, hogy követni akarom a hármas piarista hivatást: tanárként nevelni a fiúkat, papként közvetíteni számukra Isten örömhírét, tehát paptanárként bevezetni őket a keresztény életbe, mindezt pedig egy élő szerzetesközösségben. Hálás vagyok azért, hogy immár több mint öt évtizede fiatalok vesznek körül: megszakítás nélkül taníthatok, huszonöt éven át középiskolásokat, azóta egyetemistákat. Életrajzában olvassuk: 1961-ben pappá szentelik, két évre rá az ELTE magyar-angol szakán tanári diplomát szerez; doktorál irodalomból, majd teológiából is. 1963-tól a kecskeméti piarista gimnáziumban tanít, 1966-tól a diákotthon, 1975-től a gimnázium igazgatója 1984-ig. Ettől kezdve a rendi főiskola, a Kalazantinum tanára, majd igazgatója is. Mit jelent az Ön számára PIARISTA TANÁRNAK lenni? Azt gondolom, hogy az előzőekben már megadtam a választ. Talán azt tenném hozzá, hogy napjainkra mintha az említett személyes közelség megfogyatkozott volna. Ennek persze oka az is, hogy egyre kevesebb a piarista szerzetes az iskoláinkban. Mondhatjuk, hogy a szerzetesség válságban van az egész világon. De elgondolkoztató, hogy jó úton járnak-e a rendek, ha egyre több intézményt tartanak fenn, miközben a szerzetesek létszáma egyre fogy. Persze sokat segít ezen a lelkes világiak csatlakozása, az eredmény mégis csalóka. A tanítórendek is egyre inkább


csak fenntartói az iskoláknak, de a konkrét tanító-nevelő munkában maguk a szerzetesek egyre kisebb számban vesznek részt. Így viszont aligha tudják azt a lelkiséget átsugározni a diákoknak, amit egy fogadalmakkal elkötelezett, a gyerekek szolgálatában radikálisan Istennek adott piarista szerzetes életpéldája jelent. Ferenc pápa ismételten emlegeti, hogy a jó lelkipásztornak „nyájszagúnak” kell lennie, ennyire közel kell lennie a híveihez. Ennek szellemében folytatnám: akkor vagyunk hűségesek Rendalapítónk szelleméhez, ha „diákszagúak” a piaristák. Ha egy-egy iskolánkba kevés ilyen szerzetes jut, aki együtt van a diákokkal jóban-rosszban, órákon és szakkörökön, kirándulásokon és táborozásokon, a piaristákat pedig inkább a vezetés és irányítás kevésbé diákközeli feladata köti le, akkor nehezen telik meg élettel a kalazanciusi eszmény. Harminckét éve a VIGILIA c. keresztény értelmiségi folyóirat főszerkesztője is. A rendszerváltás időszakából mely események voltak a legemlékezetesebbek? Ezek az évek számomra is igen mozgalmasak voltak. A legfontosabb feladatomnak azonban ettől az időtől kezdve a teológia tanítását tartottam a növendékeink számára. Annak is örültem, hogy így közel kerülhettem a jövendő piarista nemzedék életének alakításához. Ami a külső eseményeket illeti, azok közül kiemelkedik II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása, amelynek szervezésében közvetlenül részt vehettem. A másik legfontosabb találkozás talán Teréz Anyához kötődik. Úgy adódott, hogy itt jártakor 1986-ban és 1989-ben én kísérhettem végig, és segíthettem nővéreinek megtelepedését Magyarországon. Ez a kapcsolat a nővéreivel a mai napig tart.

előírt tudományos követelmények teljesítését. A három kis rendi főiskola ennek egyedül nem tudott megfelelni. Így született meg a döntés, hogy egyesítik a hármat, a teológiai képzést pedig felkínálják minden szerzetesnövendéknek, emellett elindítják a hittanárképző szakot is. A cél az volt, hogy a szerzetességnek és a keresztény nevelésnek egyaránt műhelyévé legyen az így létrejött új főiskola, amely a régi piarista rendház felújított épületében kapott helyet. Általános és sajnálatos jelenség, hogy egyre kevesebben tudják magukat Krisztus szolgálatára elkötelezni. Mivel lehetne megszólítani a mai fiatalokat annak érdekében, hogy több szerzetesi/papi hivatás legyen a világban, s a piarista rendben is? Biztos, hogy a mélyen hívő katolikus családok ma is, mint mindig, adhatnak hivatásokat. Ez azonban ma már nem olyan magától értetődő, mint egykor volt. Segíthetnek a szerzetek missziós tevékenységében a karizmájukban osztozó világiak is. Mégis elsősorban olyan szerzetesek és papok gyújthatják fel a hivatás tüzét Isten kegyelmével, akik „örömmel és fenntartás nélkül” egész életüket odaszánják Isten és az emberek szolgálatára. „Isten a kövekből is tud fiakat támasztani”, mégis igaz: intézményekből és struktúrákból aligha születnek hivatások. Élet csak életből fakadhat, amint erre jó néhány ígéretes példát láthatunk Krisztusnak radikálisan elkötelezett fiatalok között. SZATHMÁRY MELINDA – LUKÁCS LÁSZLÓ SP

1999-ben alapították meg Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát, amelynek első főigazgatója Ön volt. Mondjon néhány szót az alapítás körülményeiről! 1950-től csak négy szerzetesrend kapott működési engedélyt, két-két katolikus gimnázium fenntartására. A három férfi-szerzet – bencés, ferences, piarista – megtarthatta saját teológiai főiskoláját. 1990 után újra indulhatott az addig betiltott szerzetek élete, vehettek föl növendékeket. Az állam elismerte a teológiai főiskolák képzését és diplomáját, de elvárta tőlük a felsőoktatási intézményekben PIARISTÁK

11


PIARISTA

VEZETŐI CSAPATOK TALÁLKOZÓJA

FÓKUSZBAN: STRATÉGIA, VEZETÉSI KULTÚRA, GAZDÁLKODÁS

2016. november 17-én, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében egész napos munkaértekezleten vettek részt intézményeink vezetői csapatai. A „vezetői csapatok találkozója”, amely nemcsak az egyházi, de – ismereteink szerint - a teljes magyar köznevelés rendszerében élenjáró gyakorlatnak számít, immár hosszú évekre visszanyúló szakmai hagyomány: az első találkozót 2008ban szervezte a Tartományfőnökség, s azóta rendszerint évente kétszer valósul meg. A magyarországi rendtartományban a vezetői csapatok létrehozásáról, a csapatban történő vezetés, felelősségvállalás intézményesítéséről – más piarista tartományok gyakorlata nyomán is, de saját vezetés-felfogásának modellezéseképpen is – egy évtizede kezdett aktívan gondolkodni Urbán József tartományfőnöksége idején a tartomány vezetése. A történeti feljegyzések alapján ugyanakkor elmondható, hogy e rendszer kalazanciusi gyökerekkel bír – rendalapítónk levelezésében több helyütt felhívja elöljárói figyelmét, hogy a tanácsosokkal, munkatársakkal együttműködve végezzék vezetői tevékenységüket. Néhány idézet ennek illusztrálására: „...ugyanígy kezdetektől fogva azt hangoztattam, hogy fr. Pietro, akinek elég nagy érzéke van a házi ügyek vezetéséhez és a bevásárlásokhoz, legyen segítségére és könnyítse meg a munkáját és így tovább, másokat is mindig erre kértem, hogy sokaknak az együttműködése tegye könnyebbé, elviselhetőbbé az elöljárói tisztséget...” (242. levél) „…ez a mi intézményünk fő feladata, mindennél jobban ebben kell nekünk fáradoznunk inkább, mint akármi másban, és ebben mindnyájunknak együtt kell működniük, ki az egyikféle feladatban, ki a másikban, hogy az iskolai ügyek jól menjenek, és hogy az iskolás gyermekek jó oktatásban részesüljenek, az Isten iránti félelemben éppen úgy, mint a tudományokban.” (1098. levél)

„Tehát gondolja meg, hogy a jövőre egy más módot válasszon arra, hogyan tárgyaljon az alattvalókkal, mind a négy felszentelt pap hetenként egy alkalommal tartson megbeszélést a jó kormányzás, vezetés módjáról, mert: „plus vident oculi quam oculus et ubi multa consilia ibi salus...”, és kérje meg az atyákat, hogy vegyék észre, figyelmeztessék, ha személyében, vagy hivatali teendőiben valami hiányosságot vettek volna észre...” (1331. levél) „…a két elöljáró mellé Atyaságod rendelhet két vagy három Asszisztenst, egyrészt, hogy ne vezessen, kormányozzon szeszélyesen, hanem tanácsot kérve, én így gondolom, hogy az alattvalóknak nagyobb megnyugvást fog jelenteni.” (2209. levél) Kalazanci Szent József e részletekben elsősorban a rendi vezetésről, a szerzetesi közösség irányításáról ír, de kitűnik, hogy az iskolában is alapvetőnek tartotta az együttműködést. A szerzetesi tapasztalat természetesen került így kapcsolatba az intézményi vezetés mikéntjével. A vezetői csapatokban való működés újkori tartományi kezdeményezésének az egyedi csoportok létrejötte mellett célja volt a belőlük álló hálózat létrehozása is. A csapatok az idők során minden iskolában megalakultak, s dolgozni kezdtek. Miközben gyűltek a tapasztalatok, a tagok kiválasztásának mikéntje, az összetétel, a szerepek, a feladatok és felelősségek jelentős sokszínűséget mutattak. Az együttes letisztázás szükségességét megérezve 2016 nyarán, háromnapos műhelymunka keretében az igazgatók közössége – tízéves gyakorlata előterében – átvitatta és írásba foglalta a vezetői csapatok meghatározását. A megszületett dokumentum szerint

12

PIARISTÁK


PIARISTA

minden piarista intézményi vezetői csapat működésének célja, hogy együttműködő közösségben erősítse a piarista karizmát; érvényesítse az ideáriumot, vagyis a piarista nevelési intézmények alapvető jellegzetességeit összefoglaló dokumentumot, a piarista pedagógiai stratégiát és a törvényességet az intézményi működésben; kidolgozza és életté váltsa a helyi intézményi stratégiát; (döntés-előkészítéssel és/vagy társdöntéssel) segítse döntéseiben az intézményvezetőt; összességében megtestesítse, gyakorolja, éltesse, küzdje meg a közösségi vezetést. Az igazgatók a nyári értekezleten arra is irányadó elhatározásokat tettek, hogy a megfelelő definíciós időszak után az intézményi Szervezeti és Működési Szabályzatokban rögzítik a vezetői csapatok jellemzőit, meghatározzák működési rendjüket, kereteiket és munkaprogramjukat, az átláthatóság mikéntjét, s minderről tájékoztatást adnak a közösségeikben. A vezetői csapatok találkozói mindig jó lehetőséget biztosítottak számukra, hogy egyedi módon találkozhassanak magukban-magukkal, más csapatokkal, a fenntartóval, s hogy közösen dolgozhassanak fontosnak ítélt témákon. Most, november 17-én, a nyári igazgatói teremtő gondolkodást folytatva öt fókuszra összpontosítottak, amelyek: az intézményi stratégiaalkotás, a stratégia állapota és helyi „szemlélete”, a vezetői csapat kultúrája, a tagok szerepei, az intézményi gazdálkodásban vállalt felelősség és a csapat-fejlődés. Munkás nap lett, s amiért bizonyosan érdemes volt: születtek jófajta megakadások, új tanulási pontok, soha-nem volt kérdések. Valamen�nyi intézmény és a fenntartó is vitt haza saját felelősséget, de a közös jövőbeni tevékenységekre is keletkeztek szándékok, feladatok. „Tárgyalják, beszéljék meg együttesen, szeretettel, megbecsüléssel a kormányzásnak ügyeit…” – szól Kalazancius nagyszerű ajánlása (3208. levél). Igen: legyen így velünk. LÁZÁR LÁSZLÓ PIARISTÁK

13


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

300 ÉVES A BUDAPESTI PIARISTA GIMNÁZIUM

ALAPÍTVA:

1717

WWW.GIMN.PAIR.HU

„Évről évre új körforgásba kezd az idő, s vele az égbolt roppant óramutatója kimért és befejezhetetlennek tűnő pályáján. Szerpentinút ez, mely egyszerre süllyed és emelkedik alattunk. Köreit járva egyre kifosztottabbak s egyre gazdagabbak leszünk: az idővel együtt öregedve mind szélesebb és szélesebb tájakra pillanthatunk alá. Süllyedve emelkedünk, kifosztva gazdagodunk. Földi időnk ellentmondásaiban mintha máris az öröklét derengene. Ismerjük a tagolatlan idő iszonyatát, a ritmusától megfosztott, puszta mulandóság őrjítő monotóniáját. A puszta időt, miből eltűnik a nappalok és éjszakák irgalmasan eligazító hullámverése s az évszakok körszínpada! De az embernek még ez se elég. Számunkra az igazi feloldást a körforgás üres nyomása alól igazában az ünnepek csillagképei hozzák. Kozmikus hasonlattal szólva, ha a nappalok és éjszakák, s nyomukban az évszakok „bolygóközi” állomásai a földi időnek, az ünnepek hatalmasan gyengéd csillagképek benne, egyetemes megállók, s az öröklét hírnökei már.” – Pilinszky János A pesti Piár is egy ilyen, Pilinszky János kifejezését használva „egyetemes megállóhoz” érkezett idén: az iskola 300. tanévében, a Patrocíniummal jubileumi év kezdődött. Az iskolánk közösségéhez tartozó diákok, tanárok, a hozzánk kapcsolódó családok ebben az időszakban többféle módon lehetnek részesei ennek az ünneplésnek, amely lehetőséget ad arra, hogy megérthessük, hogy mennyire gazdag és sokféle tartalmú ez a háromszáz esztendő, amelyet magunk mögött hagytunk. Az ünnepi programokra készülődvén sokat tanulmányozzuk az iskola történetének különböző dokumentumait: feljegyzéseket, beszámolókat, régi képeket, anyakönyveket, tablókat, a diákéletről szóló anekdotákat. Rengeteg izgalmas, tanulságos dolog tárul elénk a régmúltból; míg a közelmúltunk eseményeinek mindmind személyes fontossága van. Háromszáz esztendő az ember életét sokkal meghaladó, ezért teljességében nehezen átlátható, megérthető időszak. Sokféle szempontból közelíthetünk hozzá: hogyan alakult az iskola működése, miként változott az iskolát éltető piarista szerzetesközösség, hogyan alakult a diákság összetétele, hogyan formálódott a pesti Piár a magyar történelem sorsfordító pillanataiban. Ezek közül talán két szempontra pillantsunk rá. 14

PIARISTÁK

Lenyűgöző a gimnáziumban végzett neves diákok hos�szú listája. Püspökök, szerzetesek, művészek, tudósok, államférfiak serege tűnik elénk, s ez árulkodik arról, hogy fontos szerepet töltött be Pest életében az intézmény. Izgalmas lenne tudni, hogyan alakította ez az iskola az utóbbi századokban a fővárosnak, az országnak a boldogulását a diákjai által. De lehet, hogy ennél sokkal érdekfeszítőbb az az iskolatörténet, amely diákok és tanáraik összefonódó személyes sorsából bontakozik ki. Sikerek és kudarcok; felelések, dolgozatok okozta szorongások és félelmek; izzadtság, erőfeszítés, barátság, jókedv; humor, tanári szigor és jóindulat, igazságosság és nagylelkűség. A „pietas” titkos története ez, amely minden piarista diákban legbelül, sajátjaként alakult az esztendők során. Csak a Jóisten látja azokat az apró mozzanatokat, amelyek valóban meghatározó pontjai diáklétünkből emberségünk alakulásának. Egy éven keresztül, ünnepi eseményeinken sokféle módon próbálunk közelebb kerülni e háromszáz évnek a gazdag valóságához, hogy minél inkább megérthessük saját magunkat is általa. Reménykedünk, hogy a jubileumi év mindannyiunk számára tartogat olyan ünnepi pillanatokat, Pilinszky szavával csillagképeket, amelyek felvillantanak valamit az öröklétből nekünk, mai diákoknak, tanároknak is.


PIARISTA ISKOLA BUDAPEST

A JUBILEUMI ÉV TERVEZETT PROGRAMJAI 2016. NOVEMBER 26.: A jubileumi év meghirdetése, ünnepi szentmise, iskolai ünnepség

2016. DECEMBER 16. : Dániel-játék (misztériumjáték az iskola énekkarának előadásában)

2017. JANUÁR 15. : PURCELL Kórus és az ORFEO Zenekar koncertje Vezényel: Vashegyi György

A gimnázium 1894-ben

2017. JANUÁR 27.: Jubileumi sajtótájékoztató (Sapientia Aula) 2017. FEBRUÁR 24-26.: Kórustalálkozó piarista iskolák és budapesti egyházi iskolák részvételével

2017. ÁPRILIS 22. : „Budapest 100” rendezvény keretében a százéves piarista épület nyílt napja, idegenvezetések az épületben

2017. ÁPRILIS 22-24.: Rendtartományi ifjúsági találkozó (PIT) 2017. ÁPRILIS 28.: Orgonaavató koncert

Sík Sándor osztályával 1922-ben

2017. MÁJUS 27.: Jubileumi öregdiák találkozó (emléktábla-avatás

a Mikszáth téren, híres öregdiákok emléktáblájának elhelyezése, tantárgyi bemutatók, találkozás az iskola tanáraival, előadások, vetítések, beszélgetések, grillezés az udvaron stb.)

2017. SZEPTEMBER: Kispályás labdarúgó bajnokság öregdiákok részére

2017. OKTÓBER: Öregdiákok koncertje a Kápolnában 2017. OKTÓBER 20.: „Diákpatrocínium”: iskolai házi vetélkedők, sportversenyek, játékok

A kápolna 1918-ban

2017. NOVEMBER 15.: A „Hitre, tudásra: piaristák

a magyar művelődéstörténetben” c. időszaki kiállítás ünnepélyes megnyitója a Budapesti Történeti Múzeumban (Budai Várpalota, 2017. november - 2018. március)

2017. NOVEMBER/DECEMBER: Ünnepi közgyűlés az Új Városházán 2017. DECEMBER 1.: Jubileumi Patrocínium - Ünnepi szentmise és ünnepség 2017. DECEMBER 15.: „Budapest és a piaristák 300 éve” – történeti konferencia (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola díszterme) Jubileumi szentmise az idei Patrocíniumon

TOVÁBBI TERVEZETT PROGRAMOK: 2017-ben negyedévente: tematikus kerekasztal-beszélgetések neves pesti öregdiákok részvételével. Ezen felül szakkörök, háziversenyek, havonta bővülő paraván kiállítás az iskola történetéről, új iskolai honlap, ajándéktárgyak, iskolapóló, jubileumi bor… HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ Piarista énekkar a 2016-os Patrocínumi ünnepségen

PIARISTÁK

15


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

EGYÜTT EGY ASZTALNÁL,

AVAGY AZ IKT UNIKÁLIS FORMÁJA GÖDÖN

ALAPÍTVA:

1991

WWW.G-PIAR.HU

„Amikor a szakképzési feladatok felelősségén és költségein a kölcsönös érdekek elismerése alapján megosztozik az állam és a gazdaság, duális szakképzésről beszélünk.” Ezekkel a sorokkal kezdődik a duális szakképzést összefoglaló kiadvány azon fejezete, ami ennek a képzési formának az előnyeit igyekszik felsorolni. Gödön már második tanévünket töltjük úgy, hogy az elméleti képzés mellett a Piarista Rend a gyakorlati képzést is átvállalta, előbbit az államtól, utóbbit a gazdaságtól. A 2015-ben alakult Gödi Piarista Oktató és Szolgáltató Kft-t azért hozták létre, hogy minél biztosabbak lehessünk abban: a piarista nevelés a szakképzés teljes spektrumán megvalósul.

Idén az IKT-ban is fejlődünk: persze nem biztosan úgy, ahogyan az első olvasatra tűnik. Most nem az infokommunikációs technológiák bevetéséről van szó, hanem az Intézményi Koordinációs Testületről. Abban a különleges helyzetben vagyunk itt Gödön, hogy egy telken két intézmény működik: egy cég és egy iskola, miközben a lelki életet erősítő rendház is itt van. Ez a „háromlábú szék” a Gödi Jelenlét, amit az IKT irányít az idei tanévtől kezdődően. Nemcsak amiatt fontos ez a testület, mert tagjai (Guba András SP, a tartományfőnökség megbízottja; Valaczka János Pál SP házfőnök; Dekiszkyné Fejér Rita, az iskola igazgatója; Meyer Tamás, a cég ügyvezetője és Kiss Éva, az intézmények gazdasági vezetője) közösen gondolkodnak, konszenzusos döntéseket hoznak. Ez talán hosszabb időt vesz igénybe, mint egy egyszerűbb szervezetnél, de így öten osztják meg a felelősséget. A gyorsan változó szakképzésben kiemelten fontos, hogy olyan stratégiát alkossanak, ami rövid- és hosszútávon is hatékony és eredményes működést tesz lehetővé. Eközben a gondolkodást is jelentősen átalakítja, hogy ez az intézményi működés megköveteli a vezetőktől, hogy döntéseiket egy testülettel egyetértésben hozzák meg. Az új típusú szervezet megváltoztatta néhány tanításon kívüli terület (épületigazgatás, gazdaság, informatika, kommunikáció) működését is. Ugyanakkor reményeink szerint segíteni fogja, hogy a népességcsökkenés ellenére is hatékony beiskolázást tudhassunk magunkénak, ahol a szakmatanulás mellett értékes itt-lét várja a fiúkat. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy idén huszonöt éves – egyébként is innovatív – iskolánk ismét megújulva kezdte a tanévet. 16

PIARISTÁK

Mit tud a Gödi Jelenlét együtt alkotni? A közös fejezetek közül máris kiemelkedik a Patrocínium: október végén két irányból indulva tettünk zarándoklatot Vácra. A jubileumi esemény fő gondolata a küzdelem volt, és nem is volt egyszerű hidegben, ködben elindulni egy tizenkét kilométeres gyalogtúrára. De a két csoport pontosan egyszerre érkezett a találkozási pontra, gyönyörű napsütéses késő őszi időben. A közös szentmisét Guba András SP főcelebrálásával tartottuk. Homíliájában fontos üzenetet kaptak a hozzánk járók: „Amikor köszönetet akarok mondani mindazoknak, akik a gödi piarista iskolában vannak, legfőképpen Nektek szeretnék köszönetet mondani. Mert ami belőletek jön, huncutság, okosság, bosszúság, öröm, tanulás és nem tanulás; az nekünk mindig olyan hívás, amiről azt érezzük, hogy Isten üzenete felénk és ha ezzel foglalkozunk, akkor azt csináljuk, ami a legfontosabb az életünkben és ettől boldogok vagyunk. Én komolyan sokat küzdöttem Veletek és erről tanáraitok közül néhányan tudnának mesélni. (…) amikor Veletek szóba álltam, akkor tiszta szavakat hallottam. Ha megkérdeztem, hogy mi van Veled, akkor nem mondtad meg.


GÖDI JELENLÉT

PIARISTA ISKOLA GÖD

Vagy elmondtad, hogy apám berúgott, vagy jó volt a barátnőmmel a hétvégén, vagy meghalt az apám. Egyből, tisztán elmeséltétek, ami a szívetekben volt. Ez nagyon fontos nekem. Azóta is bízom az igaz szavakban, amiket tőletek kaptam.” A szentmise után Radnics Zoltán SP megszentelte huszonöt éves iskolánk új freskóját, mely a kápolnában kapott helyet. A képen, ami Erős Norbert alkotása, Kalazanci Szent József látható, aki egy sárba ragadt szekeret egyedül “kiszabadít”. Közös programunk volt még a szakmai nap is, melyre meghívtuk az egyházi fenntartók és szakközépiskoláik vezetőit, oktatási igazgatókat, a kamara képviselőit. Fővédnöknek dr. Odrobina László piarista öregdiákot nyertük meg, aki a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára. A jól sikerült rendezvény nemcsak helyi és regionális szinten jelentett érdeklődést: nemrég iskolánkban jártak a békési Gál Ferenc Főiskola Szakképző Iskolájának képviselői, akikkel tapasztalatokat cseréltünk. Az iskola és a cég másik fontos közös eredménye, hogy alkalmasnak találtak minket a Szakma Kiváló Tanulója Verseny középdöntőjének megszervezésére. Tavasszal négy szakmában is nálunk találkoznak az egyik gyakorlati feladat megoldása érdekében a versenyzők. Bízunk benne, hogy nem ez az egyetlen év, amikor mi lehetünk a verseny rendezői, ugyanakkor komoly szakmai elismerésnek tartjuk a felkérést. Ez előtt még januárban Franciaországból is érkezik egy nagyobb csapat, hogy az Erasmus+ program keretében nálunk töltsék szakmai gyakorlatukat. A fémes szakmákban (karosszérialakatos, épület- és szerkezetlakatos és szerszámkészítő) mind az elméletben, mind a gyakorlatban együtt dolgoznak majd a nálunk tanulókkal.

A közös projektek mellett az iskola és a cég is törekszik arra, hogy egyénileg is fejlődjön. A zsámbéki Premontrei Szakgimnázium bemeneti mérését átvéve, adaptálva készítettünk valamennyi új diákunkkal tesztet, hogy annak eredményeit felhasználva mindenkinek képességei, érdeklődése mentén tudjunk segíteni a tanulásban. Az iskola humán és reál munkaközössége idén kiemelten foglalkozik a sajátos nevelési igényű diákok integrálásával a Hatékony segítés elnevezésű projekt keretében. A Gödi Piarista Kft. jelentős külső munkákban vesz részt. A tanműhelyek fejlesztése mellett idén üzembe került egy lézervágó, amely a legújabb technológiát hozta az asztalos szakképzésben tanulók számára elérhető közelségbe. Kiemelkedő szakmai jelentőségű munkát végeztek a kőfaragó tanulók a Fiumei úti sírkertben, amelyre a Gödi Jelenlét történetében első alkalommal kaptunk megbízást. Kőműves tanulóink pedig meglátogathatták a Dagály Strand építését, ami a 2017-es úszó világbajnokság helyszíneként jelentős beruházásnak minősül. Karosszérialakatosaink egy futó projekt keretében két Suzuki gépkocsit is kaptak, s vele a feladatot: építsék egybe azok karosszériáit. Az egyik autót már kivonták ugyan a forgalomból, de különféle részeit fel tudják használni a másik gépkocsi javítása során. A megmaradt elemeket szintén tovább lehet majd hasznosítani a műhely munkájában. A huszonötödik tanév nálunk tehát jelentős változásokat is hozott. A Gödi Jelenlét 2017. május 26-án nagyszabású programmal ünnepli meg (az iskola) alapításának negyedszázados évfordulóját. De addig is, az IKT-nak még sok komoly döntést kell meghoznia… BESZE ERIKA

PIARISTÁK

17


ÉT M E K KECS

MI, ALSÓSOK

20 ÉVE KEZDTÜK...

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU

Mi, kecskeméti piaristák, sokszor megtapasztalhattuk, hogy kegyeltjei vagyunk rendünk alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek, illetve hát magának a Jóistennek. Már az felér egy csodával, hogy a kecskeméti letelepedés óta, 1714-től folyamatosan működhettek piaristák városunkban. A történelem viharai miatt persze nem volt mindig zökkenőmentes a piaristák jelenléte, de összességében 302 éve a város szolgálatában állunk. Az iskola egyik legnehezebb időszakát a II. Világháború utáni idők jelentették. Az 1945-ös iskolareformmal létrehozott Piarista Általános Iskolát 1948-ban megszüntették, csak a gimnáziumi oktatás maradhatott meg hosszú évtizedeken át. Az országban csupán két helyen, Budapesten és Kecskeméten engedték működni a rendet.

Új pedagóguskollégáikat, az első két tanítónőt, Szabóné Adorján Erikát és Sz. Tóth Évát viszont szeretettel fogadták, segítették. Az akkori igazgató, Futó Béla SP gyakorta látogatta az iskola kis elsőseit, örömmel vett részt rendezvényeiken és büszkén figyelte a tanulmányi versenyeken elért szép eredményeiket.

A kecskeméti impozáns iskolaépületet („iskolapalotát”) elfelezték, és egy állami általános iskolát költöztettek be a piarista fiúgimnázium mellé. Az egyik részen a kommunista címer, a másik oldalon a feszület oltalma alatt folyt a tanítás hosszú éveken át. Erre a disszonáns helyzetre a rendszerváltás hozott megoldást. 1993 nyarán a piaristák visszakapták a várostól a teljes épületüket. A megszűnt Jókai Mór Általános Iskola felső tagozatos diákjait átvette a piarista rend, így a gimnáziumi oktatás mellett az ő tanításuk is elindult Kozicz János igazgató úr vezetésével. Stratégiai kérdés volt, hogyan történik az ötödik osztályosok utánpótlása, a felső tagozatra történő beiskolázás. Erre a legalkalmasabb megoldásnak az alsó tagozat újraindítása látszott. Ezt a döntést sok vita előzte meg a tantestületben. Végül Kállay Emil tartományfőnök atya megszavaztatta a pedagógusokat, majd engedélyezte az alsó tagozat indítását. Pontosan 50 évvel az első Piarista Általános Iskola elindítása után, 1996 szeptemberében 30 elsős kisdiák kezdhette meg tanulmányait az „alma mater” falai között. Kiváló lehetőség volt ez azon kecskeméti családoknak, akik kisgyermekeik katolikus nevelésében gondolkodtak.

Örömteli volt megélni az indulást követő növekedési trendet. A következő tanévben már két párhuzamos osztály indult évfolyamonként, 2009-tól pedig három. A 2012/13-as tanévtől külön alsós tagozatvezető koordinálja az iskolai munkát. Az itt tanító pedagógusok száma napjainkban 25 fő. Modern pedagógiai módszerekkel, magas színvonalon oktatjuk/neveljük a kicsinyeket. Munkánkat nagyban segíti a kiemelkedő taneszköz-ellátottság, továbbá, hogy saját gyógypedagógusunk, pedagógusasszisztensünk van. A gyerekek tanulmányi, képzőművészeti, sport eredményei igazolják iskolai munkánk eredményességét. Régóta egyértelmű és nyilvánvaló, hogy nem volt hiábavaló a kezdeti vágyunk, álmunk: helye van a kicsiny gyermekek nevelésének/ oktatásának is a piarista iskolában.

Izgalmas időszak kezdődött. A kamasz fiúk mellett megjelentek az apró, csicsergő, játékos, rohangáló, olykor hangoskodó kisdiákok. Eleinte a tanári kar vegyes érzelmekkel viszonyult a kisgyermekekhez. 18

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT Immár 20 éve annak, hogy az első tanítványok nagy várakozással és izgalommal elkezdték tanulóéveiket itt, a kecskeméti Piarista Iskolában. Mára már felnőttek: közgazdászok, mérnökök, orvosok, pedagógusok lettek… és bizalommal reméljük, hogy példás életű édesanyák, édesapák is lesznek (vagy már azok is). Reméljük, saját gyermekük nevelését,oktatását is szívesen bízzák egykori iskolájukra. SZABÓNÉ ADORJÁN ERIKA A KECSKEMÉTI PIÁR ELSŐ ALSÓS TANÍTÓJA

Utóirat volt tanítványoktól Szerintem senki nem volt ennyire „ultra” hogy Rómába menjen osztálykirándulni. Ezt is Erika néninek köszönhetjük! Persze sok más egyéb mellett,aminek az akkor elvetett magja a felnőtt életünkben meghatározott minket és beépült a személyiségünkbe. A piarista évek a bensőnkké váltak. Nekem meghatározó még mindig. Azon kívül a legjobb barátnőimet köszönhetem az általános iskolának és sok testvérként magamhoz ölelhető barátot. Semmiért nem cserélném el! KISJUHÁSZ DORINA

Hogy milyen érzés, hogy az elsők lehettünk? Hát nekem fel sem tűnt. Gyermekként mi ezt nem is fogtuk fel, csak a szülők, tanárok mondogatták nekünk. Minden gördülékenyen működött, Erika néni szakértelme pedig kimagasló volt. Nekem a legeslegelső emlékem Kisjuhász Dorinához köthető, aki épp nekem dicsekedett el, hogy milyen szép nagy tolltartója van. Az első nagy találkozások után csak sodródtunk az árral és jobbnál jobb dolgok történtek velünk. A fülöpházi homokdombokon történő túrázásunk után nem kis homokmen�nyiséget vittünk be magunkkal a házba.  :)  Emlékezetembe ivódott Béla bácsi reggeli tornája is.  Az úrihegyi családi nap, a tiszaugi „sárcsúszda”, az osztálykirándulások és természetesen a római osztálykirándulás is gazdagabbá tette diákéveinket. Nem tudom, hogy egyszer kijutok-e még Rómába, de ha igen, biztos az osztálykirándulás fog eszembe jutni először. A lelkigyakorlatok Szankon és az odavezető út a kisvasúton is emlékezetes maradt számomra (bár ez már a felső tagozat alatt történt,ha jól emlékszem). Ennek az osztálynak köszönhetem én is a legjobb barátnőimet, akikkel még mindig napi kapcsolatban vagyunk és havi egyszer minimum találkozunk. És végül, de nem utolsósorban, ebből a jó kis csapatból került ki az én párom, akivel már több mint hat éve boldogítjuk egymást. :) SIPOS DIA

Az, hogy az osztály tagja lehettem, kicsit olyan érzés, mintha részese lehettem volna egy kísérletnek, ami sikeres volt és azóta is remekül működik. Van egy saját fiú „bandám”, a MAG, akikkel 20 éve nagyon jó barátságot ápolok. Azon kívül sok embert megismertem a nagyvilágban, de sehol nem találkoztam ilyen összetartó osztállyal, mint a mienk volt. A mai napig próbálok minden évben szervezni egy kisebb-nagyobb összejövetelt, ahol 15-20 fő vesz részt rendszeresen. Rengeteg jó dolgot tudnék felsorolni még: osztálykirándulások, lelkigyakorlatok, sportnapok. Záró mondatként annyit, hogy SZERETLEK TITEKET! MOLNÁR CSABA

Amikor elkezdtük, nem is sejtettük, minek is vagyunk a részesei. Büszkeséggel tölt el, hogy úttörői lehettünk egy olyan dolognak, ami iskolánk életében is döntő jelentőségű fordulat lett. Barátokra, cimborákra, nagyon erős kötelékre tettünk szert, mely  egész életünkre  kihatással van. 1996 szeptembere mindannyiunk életét megváltoztatta (még a Holdra szállás sem akkora jelentőségű számunkra, mint hogy egymásra találtunk). Van, akikkel alig nyolc év, van, akikkel nyolc, de vannak, akikkel tizenkét éven keresztül koptattuk együtt az iskolapadot. Húszéves barátságról nyugdíjas korában számolhat be az emberek többsége, de mi már 30 éves korunk előtt is elmondhatjuk ezt. :) KALLAI ZOLTÁN

PIARISTÁK

19


YARG A ONM MOS ÓVÁR

ADVENT CSENDJE

KÉSZÜLŐDÉS. VÁRAKOZÁS

ALAPÍTVA:

1739 (1994) WWW.PIARISTAMOVAR.HU

A rohanó világban egy kis pont: ADVENT. Sodró életünkben hétfőn reggelenként gyertyagyújtásra gyűlünk össze. A csendes félhomályban felsorakoznak az osztályok, és felhangzik az ismert ének: Ó, jöjj, ó jöjj Üdvözítő… Minden héten eggyel több gyertya ég a közös koszorún. A szép versek és rövid elmélkedések megnyugvást hoznak, és egy kis reményt: lehet nyugodtnak maradni ebben a kusza világban is. Rajtunk múlik, hogy a külső körülmények ellenére is meg tudjuk-e teremteni magunkban a belső csendet, mely csak belőlünk áradhat a külvilág felé. Adventi reggel, hét óra. Nagy a nyüzsgés a kápolna ajtajánál. Elindult az angyalkagyűjtő-verseny. Az ajtó előtt jövés-menés; a táskák össze-visszaságban. De bent énekszó és béke. Gyertyák fénye vezeti a szemet az Oltáriszentség felé. Már csak pár nap, és Üdvözítőnk közénk jön újra. Vajon felismerjük-e? Vajon befogadjuk-e? A termekből türelmetlen várakozás zaja hallatszik. Kit húzok ki idén, kinek szerezhetek örömet, meglepetést? Vajon idén ki lesz az én adventi angyalom? A folyosón mézeskalács illata terjeng, az apró ajándékokkal megrakott asztalok a legkisebbekre várnak. Világmegváltó szeretetük kifejezése lesz egy-egy megvásárolt apróság: díszgömb, gyertya, képeslap…Közben a nagyok már türelmetlenkednek: „Ugye, van még mézeskalács?” Az adventi időszak hamar elillan. Nyomait magunkba kellene zárni, hogy karácsony éjjelén őszinte, gyermeki szívvel, nyugodt, békés lélekkel állhassunk majd Megváltónk kis jászolánál. TÖRÖKNÉ LEITNER HAJNALKA

TALÁLKOZÁS A BRUNO WALTER ZENEKARRAL

A mosonmagyaróvári piarista iskola diákjainak, dolgozóinak, felejthetetlen koncertélményben volt része az ősz folyamán két alkalommal is. A legnagyobbrészt fiatal tehetségekből álló nemzetközi zenekar, a Bruno Walter Symphony Orchestra hangversenyein vettünk részt. Először október 9-én voltunk Bécsben a Musikverein nagytermében, ahol Jack Martin Händler vezényletében Ludwig van Beethoven D-dúr hegedűversenyét és Johannes Brahms c-moll 1. szimfóniáját hallgattuk meg. Ezen a vasárnap estén iskolánk tanulói, tanárai, nyugdíjasai és nagykanizsai kollégáink élvezhették a lenyűgöző zenét, Szergej Dogadin hegedűművész lendületes előadását. Az eseményen közel száz fővel vettünk részt. A zeneszerető, lelkes piárosok kedvét nem szegte, hogy a következő alkalom, november 7-re, hétfői napra esett. Tanárok és diákok ismét együtt kerekedtek fel, hogy most a Pozsonyi Filharmónia Koncerttermében hallgassák meg Ludwig van Beethoven II. szimfóniáját és Johannes Brahms zongoraversenyét. A hangversenyre ötvenen látogattunk el. Mindkét koncert mély érzéseket keltett bennünk. Köszönjük Vereb Zsolt igazgató atyának, aki baráti kapcsolatai révén ingyenesen tette lehetővé számunkra, hogy e klasszikus művek meghallgatásán keresztül átérezzük Jack Martin Händler mottóját: „Fellépéseinkkel a humanitást, a kulturális párbeszédet szolgáljuk.” Bízunk benne, hogy e program beépül iskolánk hagyományrendszerébe, és diákjaink körében továbbörökíthetjük a zenei kulturális értékeket. FITUS SZILVIA

20

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR VARGA VIRGILNÉ ZSUZSA FAZEKAS JÓZSEF-DÍJBAN RÉSZESÜLT

Az idei tanévben Varga Virgilné Zsuzsa a Fazekas József-díj kitüntetettje. Zsuzsa 2004 óta dolgozója intézményünknek, de az iskolához rendkívül szoros szálak fűzik már 1990-től, az iskola újraindításától. Az első tanévben hozta hozzánk hatodikos diákként két legnagyobb gyermekét: Krisztinát és Virgilt, akiket Kornélia, Viktor, Zsuzsa, Vera, Bálint és Ciprián követett. Ők mindannyian nálunk végezték az általános iskolát, és közülük öten itt is érettségiztek. Mára felnőttek, és az ő gyermekeik járnak iskolánkba a Mamával. Az iskola befejezése, az érettségi bizonyítvány megszerzése Zsuzsa gyermekei számára nem azt jelentette, hogy kiléptek az iskola életéből, hanem édesanyjuk példája nyomán minden vasárnapi szentmisén együtt vannak, és énekükkel, gitáros szolgálatukkal színesítik az ünnepet. Jelen vannak az iskolai ünnepélyeken, sokszor az énekkari fellépéseken is. Nyaranta leutaznak Hegymagasra a családdal, hogy a Ghymes Fesztivál záró szentmiséjét támogassák énekükkel, hangszeres kíséretükkel.

PIARISTA JÓTÉKONYSÁGI BÁL

Immár 19. alkalommal készült nagy lelkesedéssel a Piarista Iskola közössége a komoly hagyományokkal rendelkező jótékonysági bálra. A nagysikerű rendezvény november 19-én zajlott több, mint 430 vendég részvételével. Évek óta tematikus estet szervezünk; az idén a retro jegyében állítottuk össze a műsort. Az előadásokban jelen volt a próza, a vígjáték, a zene, a tánc, mindez kiváló humorral fűszerezve. Az előkészületek, illetve a program alatt végig tapasztalható volt a munkatársak összefogása és egymás támogatása a közös cél érdekében, hogy a műsor színvonalas és mindenki számára szórakoztató legyen. Az est mindenki megelégedésére nagyon jól sikerült! A felnőttek előadását követően három nyolcadikos osztály is bemutatta, hogy szeptember óta mit tanultak a táncórákon. Az osztályok három különböző zenére koreografált táncelőadásában gyönyörködhettünk, s ezzel ünnepélyesen megnyitották a bált. A táncokat követően megérkezett a vacsora, majd kezdődhetett az éjszakába nyúló zenés-táncos mulatság. Rendezvényünkről nem maradhatott el a tombola, valamint az árverezés sem, melyek még érdekesebbé tették a bált. BOLLA ÉVA

Zsuzsa nemcsak családanyaként példa számunkra, hanem kollégaként is. Nyugodt, derűs természete, segítőkészsége tanítanivaló. Szinte mindig mosoly van az arcán, ami a közvetlen kollégák hangulatát is pozitív irányba befolyásolja. Bármilyen kéréssel fordulunk hozzá, elintézi, megoldja, a kérdéseket megválaszolja, a tőle megszokott nyugalommal, türelemmel, még ha a saját munkáját kell is félretenni. A tizenkét esztendő alatt megbizonyosodhattunk magabiztos szakmai tudásáról, mely a mai napig „naprakész” a folyamatos képzés, tanulás révén. Az iskola könyvelése nála biztos kezekben van. „Embernek lenni nem adottság, hanem feladat. Nem készen születünk embernek, hanem azzal a meghívással születünk, hogy legyen belőlünk ember.” Zsuzsa végtelen kitartással dolgozott, dolgozik azért, hogy a Jelenits István atya által megfogalmazott „feladatot” teljesítse, és példa legyen családja, és munkatársai számára. NÉMETHNÉ GYETVAI ANNA MOLNÁR LAJOSNÉ

PIARISTÁK

21


R RÓVÁ A Y G A ONM ERVÁR S O M HÉD

PILLANATKÉPEK

A DIÁKÖNKORMÁNYZAT MUNKÁJÁRÓL

ALAPÍTVA:

1983

ÁTVÉTEL: 2016

A hédervári iskola diákközössége mozgalmas időszakot tudhat maga mögött. A DÖK az éves munkatervében meghatározottak szerint különböző programokat, versenyeket hirdetett a diákoknak, melyek elsődleges célja a közösségépítés volt. Másrészt szerettük volna bevonni a szülőket is a készülődés izgalmas perceibe, valamint szerettük volna megajándékozni őket azzal a csodálatos érzéssel, élménnyel, amit a gyermekeikkel végzett közös munka, elkészült produktumok során átélhetnek. A programkezdő napunk a népmese napjához kapcsolódott. A gyerekek kedvenc népmeséjüket vagy annak egy jelenetét rajzolták le, majd az elkészült rajzokkal a mesefát feldíszítettük. Így mindenki a saját művével hozzájárulhatott a mesefa megszületéséhez. A töklámpás faragás évek óta igazi kihívás a gyerekeknek. Ezt a hagyományt folytatva töklámpások készítésére hívtuk a tanulókat. Rengeteg ötletes, igényes, szám szerint harminchét remekmű érkezett. Köztük cicák, boszorkányok, vasorrú bába, batman, pókember, oroszlán, ördög, mosolygós arcok, várkastély és a piarista pólón szereplő szerzetes. Az elkészült alkotásokból kiállítást szerveztünk. Sötétedés után közös lámpagyújtásra hívtuk a családokat. A szülők segítségével minden kisgyerek meggyújthatta a mécsesét és elhelyezhette a töklámpását a számára legkedvesebb helyre. Együtt gyönyörködtünk az elkészült alkotásokban, amelyek kellemes hangulatot árasztva még másnap este is kivilágítva díszítették az iskola bejáratát. Köszönjük a gyerekek és a szülők lelkes hozzáállását és az ötletes munkákat! A papírhulladékgyűjtés megszervezésére november elején került sor. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Hé22

PIARISTÁK

dervár község lakosainak, hogy az évek óta jól bevált módon, a házak elé kihelyezett újságokkal, papírhulladékkal támogatták iskolánk tanulóit. Köszönet illeti mindazokat a szülőket, akik azon fáradoztak, hogy minél több papírt sikerüljön összegyűjteni. Külön köszönjük Nagy Erikának a rengeteg kartont, Csiba Gáboréknak, Hegyi Károlyéknak, Horváth Gáboréknak, hogy segítettek a papírok ös�szegyűjtésében és azok iskolába történő szállításában. A hulladékgyűjtésből befolyt összeget a Diákönkormányzat által meghirdetett versenyek díjazására használjuk fel. A tanulás mellett ugyanolyan fontos számunkra, hogy az iskolai élet élményekkel teli legyen, ezért az őszi időszakot a szüreti bállal zártuk. Alapos szervezés után egy jóhangulatú estét tölthettek el együtt a gyerekek. A buli elmaradhatatlan része a zsákbamacska, sültkrumpli, sütemény, üdítő, tombola és természetesen a tánc volt. A jó hangulatról Horváth Csenge volt diákunk gondoskodott. A szüreti bálon részt vettek volt diákjaink is, akiket örömmel fogadtunk és továbbra is arra bíztatunk, gyakrabban látogassanak vissza hozzánk!


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR PIARISTA GIMNÁZIUM ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS ÓVODA NAPSUGÁR TAGÓVODÁJA HÉDERVÁR

Óvodánk egy Szigetközi faluban, Héderváron, nagyon szép környezetben helyezkedik el, amely kiváló tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt gyermekeink számára. Hédervár egy történelmi múltú kis falu, épített műemlékekkel, csodálatosan gazdag természeti környezettel. Két részben osztott csoporttal működünk, amelybe jelenleg 38 gyermek jár. A gyermekek mindennapjait négy óvodapedagógus, valamint két dajka néni szervezi, és fáradhatatlanul, lelkesen igyekszik otthonossá, boldoggá tenni. Köszönjük a szülők támogatását, a szülői szervezet segítségét, a finom, szemet gyönyörködtető házisüteményeket, a rengeteg tombolát! A bálon befolyt összeget teljes mértékben a gyerekek év végi kirándulására használjuk fel. FÖVÉNYESINÉ SÁGHI KATALIN DIÁKÖNKORMÁNYZATOT SEGÍTŐ PEDAGÓGUS

Óvodánk épülete részben felújított, csoportszobáink meleg, hangulatos, világos termek, esztétikusan berendezve, a gyermekek kedvére dekorálva. Mindkét csoportszobához külön helyiségben öltöző és mosdó, valamint ebédlő van kialakítva, és egy tornaszobával is rendelkezünk. Tágas udvarunk változatos lehetőséget kínál a mindennapos mozgásra a szabad levegőn.

ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS AZ ISKOLÁBAN

2016. október 21-én az 1956-os forradalom 60. évfordulójára emlékeztünk. Ünnepi műsorunkkal azok előtt a hősök előtt tisztelegtünk, akik harcoltak a szabadságért. Sokan életüket áldozták, többen börtönben szenvedtek tettükért. Az ünnepi műsor szereplői a 6-7. osztályos tanulók voltak, akik az ünnep hangulatához illő, méltó módon idézték fel az 1956-os októberi eseményeket. A gyerekek versek, jelenetek, tánc és dalbetétek segítségével idézték fel a forradalom előzményeit, legfontosabb történéséit és annak következményeit. Megfogalmazták a forradalom, jövő nemzedékének szóló üzenetét: „Higgyük azt, hogy egy kicsit mindig büszkébbek leszünk elődeink tetteire, egy kicsit mindig erősebbek, okosabbak, ös�szetartóbbak leszünk a mindennapokban, mert ez 1956 igazi üzenete.” Az ünnepi műsort megtisztelte jelenlétével Vereb Zsolt igazgató úr és Szabóné Németh Ágnes polgármesteras�szony is. Az ünnepség végén mindketten elismerően nyilatkoztak az iskola tanulóinak előadásáról. A dalok betanításában és a zenei aláfestésben közreműködött Karsai Klára zenetanár. Az ünnepi műsort összeállította és betanította: Fövényesiné Sághi Katalin. FÖVÉNYESINÉ SÁGHI KATALIN

Célunk egy olyan befogadó, érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes légkör megteremtése, amely minden óvodába kerülő gyermeknek biztonságot nyújt, egyéniségéhez igazodik, és figyelembe veszi igényeit, egyéni szükségleteit. Törekszünk a családokkal együttműködve közös értékek teremtésére, közös nevelési elveket kialakítva gyermekeinket együtt nevelni. A mindennapi nevelőmunkánkat, ezek feltételeinek megteremtését segítik a szülők. Ha kell jelenlétükkel, ötleteikkel, ha kell két kezük munkájával, karácsonyi, húsvéti vásárral, sütemény-vagy palacsintasütéssel, játék- és eszközvásárlással igyekeznek gyermekeik óvodáját, óvodánkat támogatni. Óvodánkban a gyermeki tevékenységek keretét az évszakok, jeles napok és az ünnepek adják. A Napsugár Tagóvoda vezetője Tóthné Göndöcs Annamária, aki 1998 óta óvodapedagógusa, 2014 júliusa óta pedig vezetője az intézménynek. Mindenkit szeretettel várunk, látogassatok el hozzánk! TÓTHNÉ GÖNDÖCS ANNAMÁRIA

PIARISTÁK

23


IZSA N A K NAGY

KANIZSAI KAVALKÁD

BECSENGETTEK…

Nem tudom, mikor szelídült ajándékká bennem a félelemmel vegyes izgalom. Tudom, hogy ti is szorongtatok a késő nyári napfényben, ahogy egymás mellett ültünk a padon, szüleitek karéjától övezve. Már csak lélekben óvtak benneteket, a kezeteket én fogtam. Akiknek múltja nem az intézmény falai közt gyökerezett („katicák”, „sünik”, „macik”) megszeppenve, bámész tekintettel meredtek a papi asszisztenciára. Ez is része lesz a tanulásnak?! A hétfői arcotok némi aggodalmat tükrözött. Ne haragudjatok, de mosolyognom kellett, ahogy ránéztem egy buksi kobakra. Bodó Béla Brumija jutott eszembe.

ALAPÍTVA:

1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU

„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.” (Jn 15,12-15) Vígasztaló Jézusom, „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, …” (Jn 17,9) KERTÉSZNÉ TÓTH ÉVA

„Anyácskám ismét megsimogatott: - Miért vagy szomorú, aranyos Brumikám? - Azért, mert azt szeretném, ha anyácskám is bejönne velem az iskolába, és leülne mellém a padba.” Aztán ahogy teltek a napok, a fent nevezett buksi gazdája így szólított meg: - Anya, légyszi… a cipzárom…! Jöttek nehéz pillanatok is, kevésbé megmosolyogtatók. Azok a fránya egyenesek csak nem akartak vonalközben maradni. A kapuvonalról nem is beszélve. Inkább hasonlított horpadt fazékra, mint betűelemre. És néha legörbült a szátok. Éreztem az erőtlen tiltakozást. Nem, ezt nem tudom! Hiába minden, tanító néni! Hogy nem mondhatom, hogy „nem”?! Na, mondhatom, fura világ ez! Derűs napokon, szinte láttam, hogy a lelketek is megtelik fénnyel. Hatalmas kulccsal megnyitottuk Betűország kapuját. Talán itt történt meg egy újabb csoda. Kezdtétek otthon érezni magatokat. Reggelente Ti adtok erőt, hogy feledjem gondjaimat, hátrahagyjam az engem is rémisztő feladatokat. Ha arra gondolok, hogy a nap kezdetén körbeüljük apró „oltárunkat”, a kegyelem jótékony köntösét érzem vállamon, ami a legzordabb hidegben is védelmet nyújt. Vallomásaitok nyomasztó álmokról, felfedezett örömökről, Jézusról, aki „mindig itt van köztünk”, és a történetek, amiktől új erőre kapunk – Ti és én is – ajándékok. Teremtő Istenünk, ha néha kuncogva is, de bizonnyal előkelő helyre teszi azokat. Észrevétlenül eltelt sok nap, és mennyi van még hátra! Mi az, amit útravalóul adhatok a közeljövőre, és arra az időszakra, amikor már nem lesztek velem?

24

PIARISTÁK

SZENT MÁRTON ÜZENETE: „A SZERETET MINDENKIÉ…”

Az 1700 évvel ezelőtt született Szent Mártonra emlékezett óvodánk november 11-én. A Mennyei Atya példaképül állította őt nekünk, hogy irgalmasságát mi is hirdethessük és meg tudjuk mutatni a hozzánk forduló testvéreinknek. Egyhetes készülődés előzte meg e jeles ünnepnapunkat. A kisgyermekek ismerkedtek életével, jócselekedeteivel és a családok között elindítottunk egy imaláncot, amelyben a szülők és gyermekeik kérték a szent közbenjárását. Hangulatos munkadélutánokon elkészültek azok a mécsesek, amelyek fényénél vittük a világosságot, a szeretet lángocskáit a nagykanizsai utcákon. A négy csoport közösen ünnepelt az iskolásokkal és a szülőkkel.


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

A Katica csoport lelkes felnőttjei jelenítették meg Szent Márton püspök életét, amelyet a gyermekek libás körjátéka színesített. Délután a mécsesek megáldásával indult el a kis csapatunk a Szent Márton kápolnába. Pali atya áldása, Szűcs Imre atya kedves vendégszeretete melegítette át az átfázott kezeket és a szíveinket. Ezen a napon egy olyan ajándékot kaptunk, amely üzenetet hordoz. Mi az üzenete számunkra? Legfontosabb, hogy gyertyaként fényt tudjunk vinni és adni a mindennapi cselekvéseinkben, megnyilvánulásainkban. Tetteinkben tükröződjék a szeretet, alázat és a jóság. Meglássuk embertársainkban Jézus arcát és készek legyünk szolgálni Őt. „Istenünk hálát adunk neked Szent Mártonért, akit példaképül adtál nekünk. Légy közbenjárónk az Atyánál.” SIFTER JÓZSEFNÉ

KAMARAKÓRUSUNK

Hogy miért alakult a kamara? Hát azért, mert szeretünk énekelni. De kezdjük az elejéről. A vegyeskarnak minden évben voltak, vannak kisebb-nagyobb fellépései. Azonban többször kaptunk olyan felkérést, hogy Cili néni úgy gondolta, elég lesz egy kisebb csapat is, minden szólamból páran. Egyre több ilyen kis éneklésen voltunk túl, és kialakult egy összeszokott társaság, akikkel általában a vegyeskaros darabokat énekeltük. Egy idő után elkezdtünk beszélgetni arról, mi minden szépet tanulhatnánk még meg így együtt. Igen ám, de varázsütésre senki nem fogja hirtelen elénekelni a saját szólamát, akármilyen darabról is legyen szó. És persze egy kórusnál nem csupán a szólamokról van szó…ehhez érdemi időre és munkára van szükség. Sokáig érlelődött bennünk a gondolat, egyre lelkesebbek voltunk. Végül feltettük Cili néninek a kérdést, nem csinálnánk-e egy kamarakórust.

Örömmel fogadta kérésünket, csak hogy jött a következő probléma, ugyanis mindez az év közepén történt. Mikor fogunk próbálni, úgy, hogy mindenkinek megfelelő legyen a sok óra, faktok és egyéb programok mellett? Csodával határos módon találtunk egy délutánt, amikor egy órára mindenki ráért. Az első alkalmat az Ave vera virginitas című darabbal kezdtük, ezzel kérve a Szűzanya áldását munkánkra. Mikor kicsit később Cili néni bejelentette, hogy akkor ebben az évben a kamarakórust is szeretné vinni Helikonra, azt hiszem, mindannyian mérhetetlenül boldogok voltunk. Új darabokat tanultunk, igyekeztünk odatenni magunkat a próbákon, teljes szívünkből. Nem is lett eredménytelen: arany minősítést szereztünk Helikonon, sőt, külön dicséretet is kaptunk a zsűritől. Szerintem ez mindegyikőnkbe rengeteg erőt öntött! Mivel kevesen vagyunk, jobban oda tudunk figyelni egymásra, igyekszünk segíteni a másiknak, együtt nevetünk (és néha sírunk), sokat beszélgetünk. Sokszor hozunk ötleteket, miket tanulhatnánk meg, úgyhogy lehetőség - és ezzel együtt feladat - van bőven. Olyanok lettünk, mint egy kis család. Pedig ez az egy óra sajnos könnyen elrepül, és vége szakad az együtténeklés varázsának. Szerencsére mindig csak egy hetet kell várni! Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek a kamarának, mert olyan társakkal énekelhetek együtt, akiket hozzám hasonlóan lázba tud hozni egy-egy borzongatóan szép harmónia, gyönyörű dallam; nem adják fel addig, míg meg nem tanulunk valamit tökéletesen. Mindemellett egy szuper közösség tagja vagyok! Bár az alapító tagok közül páran már elballagtak, mindig vannak újak, akik hasonló lelkesedéssel és örömmel jönnek közénk, mert elmondhatjuk: a Kamarában énekelni kiváltság! PAULIK FLÓRA, 12.A

PIARISTÁK

25


ED G E Z S ALAPÍTVA:

SZEGEDI

1720 (1991)

ÉLMÉNYEK

WWW.SZEPI.HU

PIARISTA PEDAGÓGIAI MŰHELY

Az október 15-én a Dugonics András Piarista Gimnáziumban rendezett pedagógiai műhely témája a piarista emberkép érzelmi, társas dimenziójához kapcsolódott. (…) „képesek vagytok egy másféle világ építésére...” (Pedro Aguado SP) A tantestületi belső továbbképzés előadásai nyitottak voltak, Csongrád megye több egyházi iskolájából érkeztek hallgatók. Uzsalyné dr. Pécsi Rita A sikeres nevelés, sőt a hatékony tanulás kulcsa: az érzelmi intelligencia című előadásában beszélt a nevelés problémáiról: Értelmes, okos gyerekek/felnőttek miért nem képesek életüket irányítani? Öröklött adottságaink mennyire határozzák meg a boldogulásunkat? Mire jó a mese, a beszélgetés, és a többi „haszontalan” időtöltés? Mire való és fejleszthető-e az érzelmi intelligencia? Urbán József generálisi asszisztens, egykori tanár és igazgató az iskola újraindulásának jubileuma kapcsán is megszólította a tanárokat: Hogyan válhatunk önmagunkká? Mit jelent, ha önmagunk vagyunk? Mit teszünk, ha önmagunk vagyunk? Az Iskola a múlt és a jövő között című előadás reflektált a ’90-es évek útkeresésére és egyben a szegedi nevelői hivatásra: „Az iskolánk kultúrájára érdemes figyelnünk, és olyan körülményeket, olyan közeget érdemes kialakítanunk, amely a ránk bízottakat abban segíti, hogy Isten megálmodta önmagukká, felnőtté, érett személyiséggé, személyé váljanak. És az a legcsodálatosabb, az az ajándék ebben az egészben, hogy ez a folyamat, vagyis ennek a közegnek a kialakítása, az iskola kultúrájának a kialakítása egybeesik azzal a tanulási folyamattal, amelynek során mi tanárok személyesen és közösségileg önmagunkká válunk.” (Urbán József SP) Ebéd után kollégák tartottak egymásnak a tantestület igénye szerint szekciófoglalkozásokat: Lengyel Csabáné fejlesztőpedagógus az SNI, BTMN tanulók integrált fejlesztésének lehetőségeiről, Sólyom Andrea meseterápiás foglalkozást vezetett, míg Zsódi Viktor SP az IKT eszközök nevelésben való hasznosításáról tartott egy rövid tréninget.

KÁROLYI ATTILA IGAZGATÓHELYETTES

26

PIARISTÁK

PATROCINIUM 2016 A SZEGEDI ISKOLA ÚJRAINDULÁSÁNAK 25. JUBILEUMÁN

A piarista jelenlétet fejezte ki, ahogy Jusztinné Nedelkovics Aliz igazgatóasszony, Jusztin István, a Sík Sándor Egyetemi Szakollégium igazgatója és Keserű György SP házfőnök köszöntőjében Kalazanciusról és a kalazanciusi jubileumi év üzenetéről beszélt a megnyitón. Vidám hangulatot, szórakozást nyújtott az iskolai színjátszó kör: Molière: A szerelem mint orvosság című darabját adták elő. (A darabot Keserű György SP rendezte, aki egyben színészként is szerepelt benne.) A Piár Pályaorientáció a 11-12. évfolyam programja: öregdiákok meséltek magukról, munkájukról, és külső vendég is érkezett az egyetem fizika tanszékéről.

Az Élet-Tér-Kép blokk az alsóbb évfolyamoknak szóló látványos előadásokkal, színes bemutatókkal érdekes programokat nyújtott. Szegedi olimpikonok (Márton Anita, Biacsi Ilona, Biacsi Bernadett, Nagy Péter) meséltek arról, hogyan készültek és élték meg Riót. (Sajnos frissen végzett öregdiákunk, Kopasz Bálint edzőtábor miatt most nem tudott jelen lenni.) A ’90-es évek újraindulásának titkos történetébe pódiumbeszélgetés (Kakuszi Péter, Angyal László, Károlyi Attila tanár urak és Bodacz Balázs öregdiák, újságíró) adott betekintést. Fotókiállítás idézi fel az egykori támogatókat, a tanár- és diákarcokat. Mészáros Ferenc és Zsova Tamás méltatta és élményszerűen mutatta be a tavaly elhunyt Szegheő József SP személyiségét, pedagógusi munkáját, kinek nevét az iskola díszterme is őrzi immár (Szegheő József terem). Az újraalapítás története nemcsak múltidézés, hanem ösztönzi a jelent, hogy az iskolaélő intézmény új és új irányokat felfedezve indul újra és újra. Nem zárja le a jövőt az, ami újraalapult. A több mint tíz háziverseny eredmé-


DUGONICS ANDRÁS PIARISTA GIMNÁZIUM

PIARISTA ISKOLA SZEGED

nyének kihirdetése fesztiváli hangulatot hozott. A Kalazancius nyomában járva…programon Nagy Mariann tanárnő a piarista találkozókról, Czeglédi Zsolt atya Kalazanci Szent József életéről beszélt. A Patrocinium erős üzenete az is, ahogy Tapodi Krisztián, Tóth Zsanett és Nagy Csongor végzős diákok szóltak a granadai piaristák közt megélt élményeik, valamint a PYM kapcsán a piarista lelkiségről, a PIPACS-ról, a Movimiento Calasanz szegedi csoportjáról, Kalazancius álmának megéléséről. A szentmisén Sárközi Sándor atya mesélt, és Kalazanciust idézte közénk. KÁROLYI ATTILA IGAZGATÓHELYETTES

ÚJRA KRAKKÓBAN – SMP 2016

Ha Krakkóra gondolok, nekem a piarista találkozó szókapcsolat jut az eszembe. Személyes érintettségem van, hiszen már másodjára volt lehetőségem eljutni ebbe a gyönyörű városba kísérőtanárként. Biztos vagyok benne, hogy sokunkban él ugyanez a bevésődés. Idén a magyar piarista iskolákból kb. 200 diák jelentkezett, s a jelentkezők nagy száma elgondolkodtatott, hogy mi az, amitől ez a gyakorlatilag hosszú hétvégényi időszak ennyire vonzó a fiataljaink számára? Egyrészt a lengyel piarista tanárok és diákok nyitottsága, ahogyan fogadnak bennünket, az nagyon könnyen otthonos érzéseket kelt bennünk. Az angolon, mint közös nyelven kívül nagyon jól használják kommunikációs csatornaként a zenét, a rövid jeleneteket, a közös szentmiséket, esti imákat. Valahogy Krakkóban ezek új színt kapnak, kicsit mások, mint a megszokott, a hazai. Tisztán emlékszem az érzésre, amikor a tavalyi krakkói találkozó végén bemutatták a Világifjúsági Találkozó himnuszát, és bár nem nagyon értettem a szavak jelentését, mégis az üzenet világos volt és megmelengette a szívem. Fiataljaink nagyon szeretik a gitáros miséket, s azt, hogy ott a közös ének természetes. Az esti imában szentségimádás is van gyakran ismételt énekekkel, amely időtartama akár a 90 percet is eléri. Magyarként különös élmény azt látni, hogy a lengyelek hosszan térdelnek, amikor mi már alig tudunk a fáradtságtól figyelni. A különbözőségeink tükröt tartanak számunkra, hogy lám, így is lehet. Fontos volt számomra, ahogy idén magamnak megnevezhetővé vált az érzés, hogy a piarista nagycsalád tagja

vagyok, hogy valahogy közös nyelvet beszélünk, hogy a zenén, a mosolyokon keresztül értjük egymást. Az idei találkozó különlegessége volt, hogy egy nappal meghosszabbították a szervezők a találkozót, így lehetőségünk nyílt arra, hogy ellátogassunk a Krakkótól 33 kmre fekvő Kalwaria Zebrzydowska-ba. Gyönyörű helyen, több létesítményből álló komplexumról van szó, amely az UNESCO Világörökség listáján is szerepel, s lehet róla tudni, hogy Lengyelország egyik legfontosabb zarándokhelye, s egyben Európa egyik legszebb kálváriája is. Mi, magyarok külön jártuk be ezt az utat, úgy éreztük, hogy itt jobb, ha csak magyarul halljuk és értjük a szövegeket. Különleges élmény volt, nem fogjuk elfelejteni, az biztos. Lélekben megújulva, fáradtan, de mosolyogva, feltöltődve érkeztünk haza Krakkóból. Szeretném megköszönni kollegámnak, Böszörményi Géza atyának, hogy koordinálja ezeket az utazásokat, gördülékennyé teszi a kommunikációt a lengyelekkel, hogy bíztat és szervez, szolgál és jelen van. Sokan gondolunk rá hálával. Hálásan gondolok azon kollegáimra és kolleganőimre is, akikkel ezen utak során ismerkedtem meg – milyen jó, hogy mi is ápolhatjuk kapcsolatainkat. Azt gondolom, hogy minden utazásnak van valami lélekápoló hatása, hiszen a hétköznapok megszokott ritmusából mozdít ki bennünket. Hatványozottan igaz ez minden SMP, PYM és PIT találkozókra, ahol világos, hogy egy nyelvet beszélünk, hogy a kegyelem szemmel látható, hogy a szeretet kézzelfoghatóvá válik. NAGY MARIANN

SZEGHEŐ JÓZSEF TEREM

Szegheő József SP (szül.: 1949, elhunyt: 2015) 1993-2011 között volt szegedi tanár. A tantestület legidősebb főállású tanáraként a ’90-es évek közepén a szegedi közösség létrejöttének meghatározó pátriárkája volt. Két diákja, Zsova Tamás igazgatóhelyettes és Mészáros Ferenc, a Szegedi Keresztény Roma Szakkolégium igazgatója idézte fel az osztályfőnök, a tanár és kolléga, a lelkivezető személyiségét. Az idei Patrocíniumi ünnepség keretében kapta a díszterem a Szegheő József terem nevet. Egyszerre fejezi ki, hogy nemcsak a fizika-matematika szakos tanárra emlékezünk, hanem az irodalom, a film, a zene értőjére, kedvelőjére, a közösséget szervező emberre.

PIARISTÁK

27


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

25 ÉV – 25 MONDAT ALAPÍTVA: NEGYED ÉVSZÁZADA INDULT 1714 (1990) EL ÚJRA A TANÍTÁS VÁCOTT WWW.VPG.SULINET.HU

1947 / 1948.

Júniusban a Piarista Gimnáziumot a kommunista rezsim bezárja. A gimnázium épületet azonnal el kell hagynia a szerzeteseknek és a tanároknak. Sokáig úgy tűnik, ez volt az utolsó tanéve a gimnáziumnak…

1990 / 1991.

Az előkészület „tanéve”. A Piarista Templom kórusában, a Szent Anna kórusban megmaradt öregdiákok - dr. Vajta Gábor vezetésével - kérik a Tartományfőnököt az iskola újraindítására. Először a rendházat kapjuk vissza. Kiköltözik Budapestről Nemes György atya. A házfőnök Pázmándy György piarista. Jelenits István tartományfőnök úr felkéri a Fazekas Gimnáziumból nyugdíjba vonuló Kőváry Károlyt az újrainduló Piarista Gimnázium igazgatására.

1991 / 1992.

Két fiúosztállyal, egy évfolyammal 43 év kényszerszünet után újraindul a Piarista Gimnázium. Osztályfőnökök: Pázmándy György és Nemes György atyák. Az újraindításban részt vevő rendtagok névsora: Kőváry Károly igazgató, Pázmándy György házfőnök, Dr. Jelenits István tartományfőnök, Ludmány Antal (az 1948 előtti iskola tanára), Molnár István és Dr. Nemes György.

1992 / 1993.

Újabb két osztállyal bővül az iskola. Vácra kerül Vereb Zsolt atya igazgatóhelyettesként. Az iskola visszakapja a fiúkollégium feletti folyosót, a mostani rendházi szárnyat. Itt kap helyet a Fizikum és az angol nyelvi terem is.

1993 / 1994.

A harmadik évfolyammal a diákok létszáma csaknem 200 fő. Az iskola a teljes Migazzi-szárnyat birtokba veheti, azaz a jelenlegi könyvtár folyosóját is, de az ebédlőt és a kistornatermet a szomszédos Boronkay iskolával közösen használják a diákok. 1994 / 1995. Kialakul az iskola klasszikus négyosztályos gimnáziumi rendszere két párhuzamos osztállyal. Közel 250 fiú tanul az iskolában, alig 25 pedagógus, s néhány munkatárs segíti az iskola működését. Az első érettségi májusban kezdődik - mintegy 47 év szünet után. Vereb Zsolt atya első váci római kerékpártúráját szervezi. 1995 / 1996. A Váctól távolabb élő fiúk a Honvéd utcai Szent József kollégiumban laknak, ami az egyházmegye fenntartásában működik 1991 óta. 1996 / 1997. Az iskolai informatikaórák még a Kolping-házban vannak, a diákok minden informatika óra előtt átsétálnak a tér túloldalára, mivel az iskolában nincsenek oktatási célra használható számítógépek.

1997 / 1998.

Bevezetik az épületbe az internetet, és nyolc számítógéppel gazdagodik az iskola. Gutbrod tanár úr örül.

1998 / 1999.

Endreffy tanár úr örömére (is) megépül az iskola új tornaterme, a ma is használt csarnok. A pályaavatón a pesti Piar kosárcsapatával mérkőzünk. Kikaptunk… Vereb Zsolt atya második római kerékpártúráját szervezi váci diákok részvételével.

1999 / 2000.

Kőváry Károly igazgató úr átadja az iskola vezetését Nyeste Pál piarista szerzetes atyának, aki 13 éven át igazgatja a Váci Piart. Megrendezzük az első szalagavató bált a tornateremben. A fiúk a budapesti Patrona Hungariae lánygimnázium 11-dikes tanulóival táncolnak.

28

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA VÁC 2000 / 2001.

Az iskola minden tanulója - közös iskolai kirándulás keretében - Erdélybe zarándokol a csíksomlyói búcsúra.

2001 / 2002.

A gimnázium első koedukált évfolyama három osztállyal elindul. A lányok különleges színeket hoznak a fiúiskolába.

2002 / 2003.

Ismét elindul a nyolcosztályos gimnázium. (Az 1948-as bezárás előtt is nyolcosztályos rendszerben működött az iskolánk.) Elhunyt Kőváry Károly, „Kavics” tanár úr, az újrainduló gimnázium első igazgatója. A tartományfőnök Vácra helyezi Albert András piarista szerzetes atyát, aki igazgatóhelyettesként, osztályfőnökként tanít haláláig.

2003 / 2004.

Ismét a piaristáké az iskola teljes, ma is használt, közel 10.000 négyzetméteres épülete. Nagy felújítási munkák kezdődnek. Az első ebédet február 23-án főzi meg a konyha. 2004 / 2005. Megkezdik tanulmányaikat a gimnázium első nyelvi előkészítős diákjai. A Veni Sancte még a Piarista Templomban, a Te Deum már a Székesegyházban van. A Piarista Templomban már nehezen férünk el. 2005 / 2006. Az újrainduló iskola első szárnyában megépül a fiúkollégium. Untsch Gergely tanár úr vezetésével ismét római túrára indulnak kerékpárosok Vácról. 2006 / 2007.

Az iskola tanulói létszáma már 527. Több mint 50 tanár tanít nálunk.

2007 / 2008. Elkészül az iskola műfüves pályája. (Ekkor a város egyetlen műfüves pályájával rendelkező iskola voltunk.) 2008 / 2009. Megépül az iskola nagy előadója, a Fizikum. Ma is ebben a formájában használjuk. Ebben az évben indul először két párhuzamos osztály a nyolcosztályos képzésben. 2009 / 2010. Nagyszabású, kétéves iskolafelújítás, korszerűsítés kezdődik. Megépül a konditerem, minden mosdó korszerűsödik, és lift is helyet kap az épületben. 2010 / 2011.

Megújul, egyben visszanyeri eredeti szépségét a díszterem. Ma is ez Vác legnagyobb hangversenyterme. Az iskola 625 tanulója ekkor már csak két részletben fér el itt. A Patrociniumi esték és a Piarista bál otthona is e terem lesz.

2011 / 2012.

Saját leánykollégium működik az iskolával szemközt a mai helyén. Megszépül az iskola központi aulája, s a hozzá kapcsolódó folyosók. Megalakul a PAD, a Piarista Diákönkormányzat.

2012 / 2013.

Ismét római kerékpáros zarándoklatot szervezünk. Kalász Ákos igazgatóhelyettes úr és Juhász Gábor tanár úr vezetésével 72 diák jut el Rómába. Nyeste Pál atya után Futó Béla atya lesz az iskola új igazgatója. Látogatást tesz nálunk a londoni olimpiai aranyérmes, a riói olimpián bajnoki címét megvédő kardvívó, Szilágyi Áron.

2013 / 2014.

A nagygimnázium diákjai számára nem kötelező már a latin. A választható nyelvek: angol, német, latin, olasz, spanyol és francia. 2014 / 2015. Iskolánk alapításának 300. jubileumi évét ünnepeljük. A 300 éves iskola diákjai és családjai megtöltik az Erkel Színházat. A Székely Dózsa György című táncjátékot a Magyar Nemzeti Táncegyüttes az iskola alapításának tiszteletére mutatja be. 2015 / 2016. A fenntartható fejlődés érdekében több nyári beruházás valósul meg: a napelemek felszerelése, világításkorszerűsítés, fűtéskorszerűsítés mellett a nyílászárók is megújulnak, ezenfelül a hulladékot is szelektíven gyűjtjük. 2016 / 2017. Iskolánk újraindulásának 25. jubileumát ünnepeljük. A gimnázium létszáma meghaladja a 610 főt. 60 tanár és közel 40 technikai munkatárs segíti az iskolai munkát. Megújul iskolánk honlapja és a PiarBlog is. KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES PIARISTÁK

29


JAL A R SATO HELY ÚJ

NEMZEDÉKEKEN ÁT…

(VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM)

ALAPÍTVA:

1945 (1992)

WWW.PIARISTA-KOLL.SULINET.HU

A 2016/17-es tanév tervezésekor merült fel a gondolat, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján kollégiumunk is gazdagítsa Sátoraljaújhely város megemlékezés sorozatát. Szerencsére élnek még közöttünk szemtanúk, akik átélték a 60 évvel ezelőtt történteket. A MVSZ. Zemplén Tagozat tagjai közül hárman is vállalkoztak arra, hogy felelevenítik emlékeiket. A nagyszülők és unokák nemzedéke fogott össze a közös cél érdekében. Az idősebbek a felidézés során újra élhették fiatalságukat, a fiatalok előtt pedig megelevenedtek az eddig csak a tankönyvekből ismert események. Az ünnepségre október 20-án került sor, hiszen az évforduló napján kollégistáink még családjuk körében időznek. Megemlékezésünkre meghívtuk városunk másik kollégiumának diákjait is, akik húszfős csoporttal képviselték intézményüket. A díszteremben elhelyezett mécsesek apró lángocskájukkal írtuk ki a forradalom dátumát. Lassan megteltek a széksorok és a közel százfős nézősereg betöltötte a termet. A műsor szereplői egyenként lassú, méltóságteljes léptekkel érkeztek a színpadra Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének egy-két versszakát szavalva, miközben Beethoven: Egmond nyitánya szólt.”A XX. század hazánkra is sok megpróbáltatást hozott: az első világháború, majd hazánk trianoni megcsonkítása után egy újbóli világégés következett. A szörnyűségekből felocsúdó ország bizakodva fordult a jövő felé…” hangzottak el a műsor nyitó gondolatai. A felvezető szavak után a kommunista diktatúra és a Rákosi időszak és személyi kultusz jellegzetes vonásait vetítettük a hallgatók felé: „Bízzál őbenne, aki ezt kimondta, figyeld szavát. Rád gondol. És tanít, Emeld fel a szemed csillagokra! Tekinteted kövesse: Rákosit!” (Kónya Lajos) A diákok ütemes tapssal zárták a vers szövegét. Majd az 1956. október 23-novemer 4. között eltelt időszak bemutatása történt meg dalban, versben. A műsort Márai Sándor: Mennyből az angyal című verse

30

PIARISTÁK

zárta. Itt a szereplőgárda kibővült Sinkovits Imrével és Varga Miklóssal, természetesen ők csak a hangjukkal voltak jelen. A szereplők jutalma a műsor során az érdeklődő figyelem, azt követően a taps volt. Ezután Sátoraljaújhely aljegyzője köszöntötte a jelenlévőket, aki rövid beszédében tréfásan megjegyezte, hogy ő a kihagyott nemzedékhez, a szülőkhöz tartozik. Ezt követően Eckert Józsefné (Márta néni) szólt személyes élményeiről, a sárospataki diákévek utáni küzdelmes időszakról, mikor elbocsátották származása miatt és kubikos munkát kellett vállalnia. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy munkatársai milyen nagy empátiával fordultak felé, hogyan segítették apró furfangokat megmutatva neki például abban, hogyan tudja megőrizni kezét a „feltöréstől”. Az 56-os eseményeket Dr. Szűcs Jenőné, mint diák élte át Budapesten; csakúgy, mint a hallgatóság nagy része,ő is kollégista volt. Beszámolt arról a nagy örömről és eufórikus hangulatról, amit azokban a napokban tapasztalt. Színesítette az elbeszélését kollégiumi tanára aggódásának, törődésének felidézése. Férje, Dr. Szűcs Jenő , mint orvostanhallgató élte meg az eseményeket - országunk fővárosában - s tapasztalta meg a fegyverek okozta pusztulást. A rendezvény végén lehetőség volt az ott elhangzottakhoz hozzászólni, kérdezni. A diákok aktivitását, érdeklődését mutatja, hogy erre sor is került. Az együtt eltöltött idő József Attila „A Dunánál” című versét juttatja eszembe: „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen Egy pillanat és kész az idő egészen mit száz ezer ős szemlélget velem.” PIARISTA KOLLÉGIUM, SÁTORALJAÚJHELY


ELY H J Ú ALJOADA R O T SA TAN

ALAPÍTVA:

ÚJ HELY PIARISTA TANODA 2016

JÁTÉKOS SZOMBAT

Novemberben minden szombaton játékos délelőttöt tartottunk a tanodás diákok számára budapesti, önkéntes fejlesztő- és gyógypedagógus kollégák bevonásával. Novemberben minden szombaton játékos délelőttöt tartottunk a tanodás diákok számára. Önkéntes fejlesztőés gyógypedagógus kollégák jöttek Budapestről Besze Erika gödi munkatársunk szervezésében a foglalkozások megtartására.. Öröm- és életsziget ez diákjainknak: végre van mit csinálni szombaton, nem kell unatkozni – a téli hidegben a terük is összeszűkül, hiszen csak a szűk otthonokban lehet lenni… És hát a játék… Amiről persze ők úgy gondolják, hogy játék, arról mi tudjuk, hogy fejlesztés és tanulás; és alakulás, változás. És felelősség nekünk. Mert a játékban ő önfeledt, magát beleadja és önkéntelenül is megmutatja. Játszom vele, látom őt, ismerem, egyre jobban megismerem, ráismerek életére. Kezemben, kezünkben van – belejátssza magát. Felelősség és vállalás lesz az, ami kívülről „csak” játéknak látszik. És akarok tanulni közben én is tőlük: belejátszani magam Isten kezébe. És engedni neki, hogy ismerjen és rám ismerjen. Életet játszunk. SZABÓ LÁSZLÓ SP

PIARISTÁK

31


EDA R E Z S CSÍK

SZERZETESEK KÖRÉBEN

(4.RÉSZ)

ALAPÍTVA:

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

Székelyföldön jelenleg tizenkét szerzetesrend imádkozik, dolgozik a maguk hivatásában, területein – de mégsem elkülönülten. Ott vagyunk egymás ünnepein, meghallgatjuk egymás tanításait, segítünk egymásnak a lelkipásztorkodásban, járunk egymáshoz gyónni-gyóntatni. Ebben az utolsó híradásban négy szerzetesrendet nézzünk meg: a segítő nővéreket, a kármelitákat, a pálosokat és a szeretet misszionáriusait! A Segítő Nővérek Kongregációját az észak-francia Eugénie Smet, szerzetesi nevén Gondviselésről nevezett Mária alapította 1856-ban, Párizsban. Egyetemes hivatásukat így foglalta össze: „Isten rendelkezésére állni, a tisztítótűz mélyétől a föld végső határáig, készen minden jóra, bármi legyen is az.” A rend Loyolai Szent Ignác lelkiségét követi. A mindennapjaikban életükkel és szavaikkal segíteni szeretnének az embereknek az Istennel való találkozásokban. Kis közösségekben élnek, civil ruhát viselnek, így próbálnak meg választ adni korunk szükségleteire és jeleire. A krízisben minden sötétnek és reménytelennek tűnik, de a tisztulás elfogadása újra visszahozza a reményt és a fényt.

Székelyföldi szerzetesek találkozóján

„A Gyulafehérvári Főegyházmegyében 1992 óta vannak segítő nővéreink: Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen. Karizmánkból és lelkiségünkből adódóan nincsenek intézményeink, kisközösségekben élünk. Tevékenységeink sokrétűek: a Szent Margit lelkigyakorlatos ház működtetése Csíkszentdomokoson, vezetőképzők, konfliktuskezelés, kommunikációfejlesztés, krízishelyzetek kezelése, szerzetesek képzése, civilszervezetekben való együttműködés, családpasztoráció, veszteséggel élő emberek lelki kísérete.” (Darvas Piroska nővér) A Sarutlan Kármelita Nővérek közössége 2006-ban érkezett Romániába Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek kérésére. Az alapítás előzményeihez tartozik, hogy az 1990-es évek elején több erdélyi magyar fiatal lány ment Magyarországra a Pécsi Kármelbe, és közülük többen szerzetesnővé is váltak az ottani közösségben. Az érsek már 1997 novemberében ellátogatott Pécsre, hogy „leányait hazahívja”, hogy erdélyi alapításra kérje fel a közösséget. A marosszentgyörgyi kolostort az érsekség építtette 2005-2006 között, és 2006. október 1-jén szentelték fel Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére. Az imádságos és közösségi életet három nővér kezdte el 2006 novemberében. Jelenleg öt erdélyi és két magyarországi származású nővér alkotja a közösséget.

A Segítő Nővérek lelkigyakorlatos háza, Csíkszentdomokos

Kiránduláson a domokosi Segítő Nővérek

32

PIARISTÁK


TANULMÁNYI HÁZ

CSÍKSZEREDAI SOROZATOK

Az elmúlt évek során létrehoztak három műhelyt: a liturgikus gyertya-díszítőt, a könyvkötőt és a varrodát. A kétkezi munka nyomán kialakult a kolostor környezete, jelenleg pedig az önellátás körülményeinek megteremtésén dolgoznak a nővérek. Az emberek szívesen keresik fel a kolostort, hogy elcsöndesedjenek, hogy a szerzetesnővérek imájába, munkájába bekapcsolódjanak. A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, megszervezője Boldog Özséb esztergomi kanonok volt. A rendet 1786-ban II. József Magyarországon feloszlatta, de Lengyelországban tovább működtek. Az 1934-es újbóli visszatelepedésüket követően 1950ben a kommunista hatalom tiltotta be a rend működését. Magyarországon 1989-ben kezdte meg újra tevékenykedését a közösség, jelenleg 19 szerzetes gyakorolja hivatását, a világon közel 550-en vannak. A rendfőnöki tanács 2013-ban határozott úgy, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak. Törekvéseiket segítve a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia rendelkezésükre bocsátotta a hargitafürdői templomot és plébániát. A korábbi fiatal plébános, László Rezső kezdeményezéseit is próbálják újraindítani. Rezső atya közben pálos szerzetes lett és újból itt tevékenykedik… Szeretet Misszionáriusai: „1990 júliusában Sepsiszentgyörgyre Szent Kalkuttai Teréz anya jött felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői roma telep lakóit, Bálint Lajos érsek, akkori egyházi elöljáró meghívására. Néhány nap után hazament és itt hagyott négy szerzetesnővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen. 1990–92-ben rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben, melyet Mária Világ királynője tiszteletére ajánlották. Sepsiszentgyörgyön jelenleg hat nővér lakik az őrkői szerzetesi házban. Fehér alapon kék csíkkal szegélyezett szárijukban, kettesével gyalogolva (mostani apostolokként), a hit derűjével arcukon, a Szűzanya szobrával járnak családlátogatni, viszik a jó szót, a törődést, a szeretetet oda, ahol a legnagyobb szükség van reájuk.” (Józsa Zsuzsanna) Nem irigykedünk, megbecsüljük (és segítjük) egymás munkáját, tanulunk egymástól. S közben, ráadásként, megerősödünk saját karizmánkban… SÁRKÖZI SÁNDOR SP

Pálos kolostor és Barnabás atya, Hargitafürdő

Kármelita kolostor, Marosszentgyörgy

Örökfogadalom Marosszentgyörgyön, Jozefa nővér

Botond testvér, Hargitafürdő

Szeretet Misszionáriusai, Sepsiszentgyörgy

Teréz anya nővérei egy szerzetestalálkozón

PIARISTÁK

33


OLY R Á K NAGY ALAPÍTVA:

NAGYKÁROLYBAN JÁRTUNK 1889

TÜNDÉRKERTI ADVENT

Beköszöntött a borongós szürkeségbe burkolózó télelő. Elcsendesült a Tündérkert nyári, őszi zsibongó zsongása. A kert minden lelkes lakója, játszója, táncolója, kacagója lázas készülődésbe fogott, nagy dolgok voltak előkészülőben. Még hosszú, fáradtságos, kalandokkal teli út állt mindannyiuk előtt. A tündérgyerekek már hónapok óta iskolába jártak, írtak is nem egy dolgozatot, volt olyan is, hogy feleltek, s megesett az is, hogy nem feleltek a tanító néni kérdéseire. A mindennapi házi feladatok, ceruzahegyezés, játék és mese, veszekedések-békülések közepette követték egymást a mindennapok. Mindenkiben csendesen növekedett a várakozás. Mindeközben a Tündérkert más lakói is lázas készülődésben voltak. Nyakukon a tél, s karácsonyra mindannyian Betlehembe szeretettek volna lenni. Lakott a kertben egy kis kavics. A Tündérkerti tavacska partján lakott már jó ideje, mióta az utolsó nagy víz leeresztéskor a partra vetették. Akkor hallotta az arra sétáló nővértől (mert a tavacskával szomszédos nagy házban fizika szakos piarista nővér is lakik), hogy a gömb a legtökéletesebb forma. Azóta nem volt se éjjele, se nappala: úgy tudta, ha eljut Betlehembe, ott segíteni fog rajta Valaki. A kis kavics szomszédságában húzódott meg a hangya. Vele mindig baj volt a bolyban, kilógott a sorból, mert a legszívesebben ellógott, amikor csak tehette. Hiába volt a hangyafaj világra szóló hírneve a szorgalomról, rajta nem segített. Hiába intette az édesanyja, piszkálták a testvérei, végtére a barátai is csak azt kívánták, keljen útra, próbáljon szerencsét Betlehemben. Ha ő is akarja, ott segítenek a baján. A hangya elhatározta: egy élete, egy halála, a lustasággal le kell számolnia, s ehhez segítséget fog kérni. Egy madárszárnycsapásnyi levendulaillat is útra kelt, amikor a kicsi kavics kigurult a kertkapun. Őt a felfedezés vágya hajtotta és a büszke öröm. Ugyanis éppen aznap reggel az a nővér, aki a kertnek, növényeknek őre, elgondolkozva tekintett végig az apró levenduláson, halkan 34

PIARISTÁK

mondta: a lila az advent színe, hamarosan karácsony van. A csöppnyi illatpára karácsony elébe igyekezett, hogy mihamarabb rátaláljon. Ennek az évnek a tavaszán költözött a Tündérkertbe egy csapat facsemete. Van köztük alma, körte, szilva és barack. Magonc koruktól őriztek egy titkot: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. 2Az Úr lelke nyugszik rajta” (Iz 11, 1-2). A legjobban egy baracksuhángot izgatott a dolog, el is küldte követségbe egyik legépebben megmaradt, még ágon csücsülő levelét, menjen, lásson és hozzon hírt a csodáról. A zöldégeskertben is aludni tért már, aki tehette, csak egy kis uborkakacs kunkorodott rendületlenül a hidegedő égbolt felé. Egész nyáron számolatlanul ontotta az uborka a termését, kicsi és nagy szívesen majszolta zsíros vagy bundáskenyérhez, vagy csak úgy magába. De mióta nem terem uborka, és alig fordul meg valaki a kertben, csak a


szürkülő kunkori kacs integet az arra járó madaraknak. Egy parlagi pityer szállt le hozzá, észre véve az integetését. Nem kellett hosszasan unszolnia, a vidám dalú madárka szívesen a hátára vette, hogy a fagy elől a melegcsengésű Betlehembe repüljön vele. A parlagi pityer többször látogatott már a Tündérkertbe, s jól ismerte az uborkát és az egész uborkázó társaságot. Ha a fiatal tündérnép épp a kertben időzött, a kis dalnoknak esélye nem volt szóhoz jutni. Ezért kivárta az alkalmas időt, s olyankor önfeledten áradt torkából az a dal, amit csőrről csőrre adtak az idei szezonban is a dalos madarak: „Harmatozzatok égi magasok…”

A Nagykárolyból Betlehembe tartó úton már nagy volt a forgalom. Volt, aki sietve, volt, aki megfontoltabban haladt előre. Kisebb vagy nagyobb társaságok követtek egy-egy magányos úton levőt. A Tündérkert lakói számára rég elveszettnek hitt játékmackó cammogott halvány rózsaszín csattal a bundájában, két radírnyúl is itt szaladt, akik közül az egyiknek a bal, másiknak a jobb füle volt erősen megkopva, két grafit és egy piros színes ceruza, valamint egy megrepedt macskabajszos vonalzó járta az utat rendületlen. A még mindig a nyári biciklizések önfeledt örömére kattogó, nyikorgó biciklilánc, egy alig kopott porcelán angyalnak volt az útitársa, néhány színes gomb, gombocska, valamint három félpár zokni társaságában. Mindeközben a Tündérpalotában is, bár leplezni igyekezett, de határozott készülődés zajlott. Szöszmötölés, papírzizegés, szisszenés és szusszanás zaja hallatszott. Mindez felszálló teagőzzel és kávéillatával keveredve (mert a negyedik nővér szívesen kávézott), sülő mézeskalácsok, és narancsokba mélyesztett szegfűszegek aromájának adták át a helyüket. Végül a huszonnyolcadik napon, szenteste a palota lakói egyenként léptek a kápolna apró fényektől derengő bűvös sötétjébe. A négy gyertyájában erősen megfogyatkozott koszorú helyét a betlehemi jászol

A kicsi alma a kertvégi almafáról legurulva találkozott először egérkével. Ismeretségük nem indult túl jól, az egérke ugyanis komolyan megorrolt a fékezhetetlenül gördülő alma tolakodásának. Miután sikerült az ellentéteket félretenni, az egér nem fájlalta az oldalát, és az alma nem tartott az egérke harapásától, onnantól már kedélyesebben folyt közöttük a diskurzus. Az ismeretségi kör feltérképezését követve már arról beszélgettek, vajon hova indult olyan sebesen az alig valamivel korábban közöttük sietve elsuhanó fürge gyík, s nem akarván lemaradni a jóról, lelkesen a nyomába szegődtek. Száműzött porcicák csavarogtak a ház bejárata körül. Portörlés, ádáz porszívózás és tisztítószerek szervezett fellépése eredményezte kényszeredett távozásukat. (Az elszánt hadviselést az a nővér folytatta, aki a tisztaság komoly elkötelezettje volt). Tanácstalanul ődöngtek hol erre, hol arra, mikor a közöttük elkocogó egérke bundájába kapaszkodva, új lehetőségek reményében ők is útnak vágtak.

foglalta el. Mindnyájuk számára úgy tűnt, a fény magából a Gyermekből sugárzik a körülötte állókra. A szent szülők megilletődve ölelték körbe szeretetükkel az Egyszülöttet, s ugyanakkor boldog bizalommal nyújtották a körülöttük állók felé. A kápolnában szép csendesen elhelyezkedők figyelmesebbje érdekes csoportozat érkezését figyelhette meg a betlehemi képben. Ott volt a kavics, aki a hosszú úton végül gömbölyűre kopott, a hangya, aki állhatatosan kitartott az úton, a szárnycsapásnyi levendulaillat, a dalos parlagi pityer és mind a többiek ott szorgoskodtak a jászol körül. Itt vagyunk mindnyájan együtt, csendben, s mégis mintha ének szólna a szívünkből és az első piarista nővér szavai melengetik a lelkünket: „Hinni, érteni, érezni Istent és forrón vágyakozni utána, biztos módja annak, hogy lássuk és magunkénak tudhassuk Őt.” TÓTH BORBÁLA, PIARISTA NŐVÉR

PIARISTÁK

35


PIARISTA

AZ ÉNEKTANÁR:

AIGLL GLICÉR Az 1807. évi budai országgyűlés alatt, május 15én Ferenc császár és magyar király látogatást tett a pesti Piarista Gimnáziumban. Ege Sándor rektorral együtt végigjárta a kápolnát, a rektor szobáit, a könyvtárat és az osztálytermeket, ahol egy-egy eminens diák üdvözölte őt. A kiráAigll György gyermekkori rajza, 1775 (PMKL) lyi felség mindenhol tetszését fejezte ki, különösen a retorikai osztályban, amelynek tanárát, Aigll Glicért a rektor így jellemezte: „valósággal az ifjúság nevelésére született férfi, … aki mind lelkületével, mind tudásával különösképpen szolgálja intézményünk hírét és dicsőségét.” Aigll György a Nyitra megyei Sasváron született 1761-ben, már minden olyan ismeretet elsajátított, amely a papságde gyerekkorát a Pozsony megyei Szentgyörgyön töltötte. hoz szükséges. A Helytartótanács nem adott helyt a kéCsaládja német volt, de beszélték a város másik nyelvét, résnek, így 1788-ban meg kellett kezdeni tanulmányait a a szlovákot is. A gimnáziumot a szentgyörgyi piaristáknál pesti központi szemináriumban. Két év múlva, 1790 elején végezte, majd 1777-ben azonban elhunyt II. József, szülei Pestre küldték, és visszaállt a papnevelés hogy a filozófiát is a piarisrégi rendje. A piaristák táknál tanulja. „Gyermeknyáron elhagyták a közkoromtól fogva különleges ponti papnevelő intézetet, vágyat ápoltam magamban Aigll pedig augusztus 28az egyházi rend és a papság án Szentgyörgyön letetiránt, és mivel nem csekély te az örökfogadalmat, és hajlamot éreztem az ifjúság szeptember 14-én Pesten tanítására, hogy belső készpappá szentelték. tetésemet kövessem, a piarista rendbe léptem” – írta Továbbra is Pesten makésőbb. A filozófiát be sem radt, és a városi elemi isfejezve, 1778-tól a trenkola 3. és 4. osztályában cséni noviciátus növendéfolytatta a tanári munkát, A pesti piaristák régi kápolnája (Piarista Múzeum) ke lett. Ekkor választotta majd fokozatosan haladt szerzetesi nevét (Glycerius a S. Georgio), nyilván a fiatalon a ranglétrán, és felsőbb osztályokat kapott. Módszereielhunyt, szentéletű római piarista hittanár, Glicerio Land- ről a források kevés konkrétumot őriztek meg, de úgy riani (1588–1618) iránti tiszteletből. látszik, hogy szeretett és tudott is tanítani. „Kiváltképpen a gyenge ifjúság szívébe igen ügyesen és édesdeden tudta bécsepegtetni az erkölcs és tudományok szeretetét, … [és] a A TANÁR Második noviciátusi évében már a trencséni gimnázium- jámborságot” – írta róla halálakor a Hazai s Külföldi Tudóban tanított, majd 1782-ben ugyanezt otthonában, Szent- sítások. Mind rendi elöljárói, mind a város vezetői nagyra györgyön folytatta. Tanári pályája olyan időben kezdődött, becsülték. Széchényi Ferenc gróf több alkalommal is szeamely a magyar piaristák számára számos nehézséget rette volna megnyerni nevelőjének fiai mellé. 1794-ben a hozott. II. József császár 1783-ban úgy rendelkezett, hogy tizenhárom éves Lajos, 1801-ben pedig tizenkét éves Pali a piarista szerzetesnövendékek is az általa fölállított köz- számára kérte elengedését a tartományfőnöktől. Erre ponti papnevelőkben tanuljanak. Aigll ugyan 1784/1585- azonban nem került sor, mert Aigll atyára a pesti gimnáben elvégezte a filozófia második évét Pesten, a királyi ziumban még nagyobb szükség volt. egyetemen, de az öt év hosszú teológiának nem tudott nekikezdeni, mert a rend ennyi időre nem tudta nélkülözni az iskolai munkában. Egy évet Tatán, majd 1786-tól Pesten tanított az elemi iskola legfelső (IV.) osztályában. 1787-ben kérelmezte a Helytartótanácsnál, hogy teológiai tanulmányok nélkül is letehesse a szerzetesi örökfogadalmat, és pappá szentelhessék, mert rendtársaitól 36

PIARISTÁK

AZ IGAZGATÓ

1807-ben a piaristáknak sikerült elérniük, hogy a király által még 1776-ban kinevezett Schaffrath Lipót pesti igazgatót, aki időközben kilépett a rendből, a Helytartótanács nyugalomba helyezze. Helyette Egerváry Ignác tartományfőnök 1807. november 27-én Aigll Glicért nevezte ki.


Képek: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára

Aigll Glicér aláírása, 1800 (PMKL)

Aigll Glicér által összeálított ima- és énekeskönyv, Pest, 1797 (PMKK)

Tisztségét haláláig, 1830-ig, tehát huszonhárom éven át megtartotta. Irányítása alatt a pesti gimnázium tovább növelte jó hírét. Amikor 1815-ben a Helytartótanács jelentést kért arról, hogy mi az oka a diákság erkölcsi romlásának, Aigll büszkén jelenthette, hogy az ő gimnáziumának tanulói ellen nem emelhető komoly kifogás, sőt „olyan jó híre van az intézetnek, hogy az ifjúság seregesen tódul ide”. A számok valóban ezt igazolják, mert a gimnázium létszáma igazgatósága alatt közel kétszeresére nőtt. Az 1820as években a hat osztályba több,mint 900 diák járt.

zsefhez és Gonzaga Szent Alajoshoz szóló himnuszaival, reggeli, esti, tanítás előtti és utáni imádságaival a késő barokk piarista lelkiség sokatmondó lenyomata. Miután Aigll Glicér a pesti gimnázium igazgatója lett, a rendes tanítás mellett – a magyarországi gimnáziumok között először – zeneiskolát indított. Egyik legnevesebb tanítványa, Rothkrepf (később Mátray) Gábor, az első magyar zenetörténész, erre így emlékezett vissza: „...1808 év őszén tisztelendő Aigll Glicér, az ájtatos iskolák igazgatója Pesten ugyan ez intézeti zeneiskolába vezetett, s itt az éneklésre ingyen taníttatott. Itt nyerém tulajdonképpen hangászati míveltségemet mind az éneklés, mind egyéb hangműszerek s átalján a zenészet ismeretében, melyet későbben a

AZ ÉNEKTANÁR

Diákkorától kezdve szívesen énekelt, tanár korában pedig szívén viselte, hogy a vasárnapi miséken a diákság illő énekkel kísérje a szentmisét. Ezért összeállított, és 1797-ben nyomtatásban is kiadott egy latin nyelvű ének

???? Aigll-Opuscula_Salutatoria ????

Imakönyvet használó piarista diákok a pesti rendház refektóriumának Kalazancius festményén, Schwartz József, 1819 (Piarista Múzeum)

és imakönyvet (Preces et hymni in usum studiosae juventutis apud Scholas Pias), amely több kiadásban is megjelent. A későbbi kiadások előszava szerint a könyvecske nem csak iskolai használatra készült, hanem arra, hogy egész életük során is elkísérje a diákokat. Kalazanci Szent Jó-

»general bass« tanulása tökélyesíttetett. Hálám jeléül jótevőm névnapjára 1809-ben írtam húros hangszerekre első zeneművemet, mely lassú és friss magyar nótából állott.” Mátray 1815-ben egy Veni Sanctét is írt a gimnázium zenekarra és kórusa számára, amelyet a kápolnában többször is előadtak. Aigll Glicér egészen halálig dolgozott. 1830 nyarán még jelen volt a félévi vizsgákon, majd ágynak dőlt, és augusztus 28-án elhunyt. Másnapi temetésén hatalmas sokaság kísérte a belvárosi templom kriptájába, köztük „azon nagy számú hazafiak, kik oktató, és vezérkeze alól kikerülvén, most külömbféle hivatalokban áldják a derék tanító és igazgató emlékezetét.” KOLTAI ANDRÁS

PIARISTÁK

37


PIARISTA

KOVÁCS MIHÁLYRA,

AZ ELSŐ INFORMATIKATANÁRRA EMLÉKEZTEK SZEGEDEN 2016. november 10-én, Szegeden, a Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság az NJSZT Informatika Történeti Kiállításának helyet adó Szent-Györgyi Albert Agorában minikonferenciával és tárlatvezetéssel emlékezett a 100 éve született Kovács Mihály tudós piarista szerzetes-tanárra. A Piarista Rend Magyar Tartományának  részéről Görbe László piarista szerzetes-tanár, Kovács Mihály monográfusa üdvözölte a jelenlévőket. „1617-ben, közel 400 éve alapították a Piarista Rendet. Már húsz évvel korábban, 1597-ben egy spanyol pap, Kalazanci Szent József írni,olvasni, számolni tanította az utcagyerekeket – így született meg az az oktatórend, amelynek Jámborság és tudomány a jelszava. A rend munkájában arra törekszik, hogy mindig a korszerű pedagógiai módszereket találja meg és alkalmazza azokat. Kovács Mihály ebben is kiemelkedő egyéniség volt, s a rend megadta a lehetőséget számára, hogy kibontakoztathassa ezt a tevékenységét.”

A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 2016-ban, Kovács Mihály centenáriumi évében együttműködött az első magyar középiskolai informatikatanár emlékének ápolásában. A „Jövőbelátó piaristák” címet viselő, október 20-ig látható közös kiállítást követően, záróakkordként Kovács Mihály emlékkonferenciát tartottak a felek Kovács Mihály tanár úr szülővárosában, Szegeden. Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója köszöntőjét követően hangsúlyozta, hogy Kovács Mihály a Társaság életében mindig is fontos szerepet kapott, amelyet többek között az is bizonyít, hogy a díj alapításának évében, 1987ben ő kapta meg elsőként az oktatók számára adományozott  Tarján-emlékérmet. Kovács Mihály életműve és az NJSZT mai tevékenysége között világos ív látszik: Kovács Mihály volt az első magyar középiskolai informatikatanár, aki más tanórákon, például a fizika oktatásában is használta a kibernetika módszereit, a tantermet is gépesítette – az NJSZT pedig most vezeti be IKT Pedagógusoknak képzési modulját, amely nem informatika szakos tanároknak segít, hogy az infokommunikációs technológiákat használják az óráikon. 38

PIARISTÁK

A konferencia első előadója, Károlyi Attila történész, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese Kovács Mihály szegedi ifjúkorából mutatott be érdekes, a kor oktatási és vallási életét is felvillantó adalékokat. Előadásából megismerhettük a ’20-as és ’30-as évek diák­életét. Kovács Mihály 1919-ben elvesztette asztalosmesterként dolgozó édesapját, aki a spanyolnátha járvány áldozata lett. Tőle örökölhette a fizikai munkák és a mesterségek iránti vonzalmát, amely pályáját is végigkísérte. Jó tanuló volt, amely mást jelentett, mint napjainkban: évfolyama 149 diákjából harmincketten érettségiztek, saját osztályából mindössze hárman, ő jelesre. A lendületesen fejlődő Szegeden 1930-ban megalakult az Aero Klub a repülés számára is életre szóló szerelem lett. 1941-ben pappá szentelték, majd tábori lelkészképzésen is részt vett, ezt követően osztályfőnök is volt Szegeden. Ezeket az éveket már a háború árnyékolta be. Ugyanakkor vízicserkész vezetőként és repülési előadóként már elkezdte szervezni diákjai szabadidős tevékenységeit. Ezt követően  Görbe László SP előadása következett, aki a fizikatanár és piarista szerzetes pályaképét vázolta fel, amelynek egyik kezdeti


eseménye a háborúban betöltött vöröskeresztes szolgálat volt, majd az a hősies cselekedet, hogy utánament a nyugatra hurcolt leventéknek, hogy lelki gondozásukat, tanításukat megszervezze, a hadifogságból hazahozza őket. Innen eredtek a nyugati segélyszervezetekkel kialakult kapcsolatai, amelyeket később új állomáshelye, a budapesti Piarista Gimnázium érdekében is kamatoztatott. Az ’50-es és ’60-as évek Magyarországán kihasználta azt a rendeletet, amely oktatási célra vámmentesen tette lehetővé eszközök beszerzését. Az egyházi iskola tanulóit sok tekintetben diszkriminálták, viszont az iskola szertára, a Fizikum színvonalában sok egyetemi laboratóriumot is meghaladott. Ez ideális környezetet biztosított Kovács Mihály szakköreihez, az atomfizikától a kibernetikáig. Görbe László előadásából az analóg számológépeket, relés logikai gépeket is megismerhettük, amelyeket a Kovács-tanítványok építettek. A konferencia záró előadását Kovács Mihály tanítvá-

nya, Woynarovich Ferenc fizikus tartotta. Beszédéből megismerhettük a kibernetika szakkör mindennapjait, a Mikromat kibernetikai építőkészlet születését – és azt, hogy egy tanár kisugárzása, egyénisége miként határozza meg diákjai pályáját. A jövőbelátó piarista 1968-ban leírta: „eljöhet az idő, hogy telefonhívásra számológépközpontok állnak szinte mindenki rendelkezésére”. Végül a világ legnagyobb informatikai gyűjteményei közé tartozó, átfogó tárlat egészét megtekintették a látogatók; azon tárgyakat a szervezők külön kiemelték, amelyek valamilyen módon Kovács Mihály pályájához is kapcsolódtak, az M-3-tól a HT-1080/Z-ig. A tárlat megtekintése során Woynarovich Ferenc rögtönzött bemutatót is tartott a Mikromat működéséről. NJSZT, PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA

A PIARISTA MÚZEUM ÚJ, IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSA

KOROK, KÉPEK, KAMERÁK

2016. november 25-én, a pesti gimnázium Patrocíniuma alkalmából nyílt meg a Piarista Múzeum új, fénykép- és fényképezőgép-történeti kiállítása, amely Dömötör Zoltán hasonló című könyve alapján kapta a nevét. Ez nem véletlen, hiszen a tárlat legjelentősebb részét a jeles magángyűjtő 40 éven át gyűjtögetett kincsei alkotják. A látogatók roll-upokon tájékozódhatnak a képalkotás, a fényképezés előfutárairól, majd a fotográfia úttörőiről, a különböző képrögzítési technikák feltalálásáról. Az 1840-50-es évek varázslatos világa azonban nem csak nyomtatott formában jelenik meg, a kiállításon ugyanis látható eredeti dagerrotípia, ferrotípia és cianotípia is. A tárlatról természetesen a legkorábbi, 19. sz. második felében, nedves kollódiumos eljárással készült pia­ rista portrék, illetve a budapesti Piarista Gimnáziumról készült majd’ 100 éves felvételek üvegnegatívjai sem hiá­ nyozhatnak. A fényképek mellett a vitrinekben azonban egyértelműen a gépek dominálnak. Kiállításunk hetvenöt, különböző korú és technikájú fényképezőt sorakoztat fel, sőt még egy camera obscura is megcsodálható. Az igazi hőskort jeleníti meg egy 1860-70-es évekbeli favázas utazógép, aminek tökélyre fejlesztett változatával, az 1900-ban készült, R. Lechner-féle David-Apparattal is találkozhatunk. A Kodak, Zeiss Ikon, Ica, Goerz, Orion, Voigtländer

és egyéb gyártók által kifejlesztett, síklemezes, síkfilmes zsebfényképezők, rollfilmes kihuzatos, illetve rollfilmes boxgépek és az első tüköraknás gépek igen szép számban képviseltetik magukat. (Még James Bond is megirigyelné a kiállított miniatűr fényképezőgépeket.) A tárlat során külön hangsúlyt kapnak a magyar vonatkozású technikai találmányok, illetve magyar gyártmányú fényképezők. Mai világunk egyik új csodája a VR-szemüveg, illetve annak egyszerűbb változata: a VR-box, amely egy 3D-s, virtuális valóságba repíti viselőjét. Maga a VRbox, illetve a 3D-s fényképezés, képnézegetés azonban már az 1840-50-es években megjelent a sztereo fényképezőkkel és sztereoszkópokkal. Egy külön vitrinrészt csak ezeknek a gépeknek, illetve képnézegetőknek szentelünk, és meg egy páratlan, 1896-os, favázas, Victoria márkájú sztereo fényképezőt is szemügyre vehetünk. A kiállítás 2017. március 15-ig tekinthető meg a muzeum@piarista.hu email-címen történő előzetes bejelentkezést követően. A cameramuseum. hu oldalon pedig Dömötör Zoltán szenzációs magánygyűjteményéről kaphatnak az érdeklődők bővebb információkat. BORBÁS PÉTER

PIARISTÁK

39


PIARISTA

Gasztronómia

Újonnan induló gasztro rovatunk nem titkolt célkitűzése, hogy a sütés-főzés örömét közelebb vigye az iskoláinkba járó diákokhoz. Az a tapasztalatom, hogy a főzésben sok értéket és örömet találhat az ember: kikapcsolódásnak, közös baráti tevékenységnek vagy kreativitásunk megélésének is kiváló alkalma lehet. Ezt pedig csak tetézi, hogy családunk, osztálytársaink, barátaink sem veszik rossz néven, ha örömet szerzünk nekik valamilyen finomsággal. Persze tudom, hogy nem is olyan egyszerű belevágni ebbe a sütés-főzés projektbe. Azért a szíve mélyén mindenki tart attól, hogy mi lesz, ha elront valamit, esetleg nem jól sikerül. Ezt a rovatot pont ezért úgy szerkesztettük meg, hogy azok is belevághassanak, akiknek még nagyon kevés tapasztalatuk van a konyhában. A rovat fotóin megjelenő ételek kinézetüket tekintve nem akarnak tökéletesek lenni. A bemutatott recepteket igyekszünk valós programokon, diákokkal együtt elkészíteni. Ebben a számban egy jellegzetes amerikai sütivel ismerkedünk meg: cookie-t sütünk, amely nem más, mint egy hihetetlenül finom csokis keksz. A receptet a streetkitchen.hu oldalról lestük el, ahol videóval kísérve látható. A sütés apropója az volt, hogy a Budapesti Piarista Gimnázium hetedikesei meglátogatták a piarista növendékházat Patrociniumkor. A rendház étkezőjében a diákok hármas csoportokban készítették el a keksz tésztáját, majd egyénileg dekorálták, végül pedig közösen sütöttük ki azokat.

AMERIKAI COOKIE HOZZÁVALÓK:

• • • • • • • • • •

ELKÉSZÍTÉS: 1. Fogj egy tálat, és mérj ki bele 240 g lisztet, majd adj hozzá egy kávéskanálnyi sütőport és ugyanennyi szódabikarbónát. Adj még hozzá egy csipet sót, és jól keverd össze, majd tedd félre a tálat egy kis időre. 2. Egy másik tálba tegyél bele 150 g vajat (ez praktikusan egy egész 100 grammos teavaj és egy ugyanilyen feléből fog összeállni). Fontos, hogy szobahőmérsékletű legyen a vaj. Ezt úgy tudod elérni, hogy kb. 1 órával korábban kiveszed a hűtőből, vagy esetleg óvatosan, például radiátorra fektetett kendőn melegítheted, de ilyenkor azért kísérd figyelemmel az állagát. A mikrohullámú sütőt nem igazán ajánlanám, mert nagyon gyorsan folyósra fog olvadni a vaj, és az már nem lesz megfelelő. 40

PIARISTÁK

240 g liszt 1 kávéskanál sütőpor 1 kávéskanál szódabikarbóna 1 csipet só 150 g vaj 125 g barna cukor 1 csomag vaníliás cukor 1 tojás kb. 300 g csoki 1 csomag M&M’s


3. A vajhoz add hozzá a barna cukrot és keverd össze jó alaposan úgy, hogy kicsit habos legyen. Ezt a műveletet fakanállal könnyedén elvégezheted, de persze lehet robotgépet is használni hozzá. Adj még hozzá egy csomag vaníliás cukrot és egy egész tojást, majd ezekkel is dolgozd össze a masszát. 4. Ezt követően a lisztes keveréket kezd el evőkanalanként hozzáadagolni a vajas masszához folyamatos keverés mellett. Figyelj, hogy akkor add hozzá a következő kanál lisztet, amikor az előző már teljesen elkeveredett. 5. Végül add hozzá a keverékhez a csokidarabokat, és szép óvatosan forgasd bele a masszába. A csokit megveheted pasztillaként csokiboltokban, vagy vásárolhatsz táblás étcsokit is, amelyet magad vághatsz kisebb darabokra. A lényeg, hogy tényleg valódi csokiból legyen . 6. Készíts elő egy sütőpapírral kibélelt tepsit. (Ha előtte jól összegyűröd a sütőpapírt galacsinná, és utána simítod bele a tepsibe, kicsit könnyebb dolgod lesz.) Majd a sütőt állítsd alsó-felső sütésre (persze csak ha van ilyen lehetőséged) és melegítsd fel 180 fokra. (Sok sütő jelzi egy lámpa kialvásával, hogy elérte a kívánt hőmérsékletet.) 7. A keverékből végy egy kisebb maroknyi adagot, és formálj a két tenyered között belőle gombócot, majd lapítsd ki a sütőpapíron, hogy keksz alakja legyen. Ezután még dekorálhatod is őket; mi például M&M’s segítségével tettük ezt meg. Fontos, hogy hagyj elegendő szabad helyet a tepsibe tett kekszpogácsák között, mert alaposan meg fognak nőni sütés közben. A receptben megadott mennyiségekből 12-14 db keksz jön majd ki, amit két adagban lehet kényelmesen kisütni. 8. Végül tedd az előmelegített sütőbe a tepsit, és kb. 15 perc alatt süsd készre a cookie-t. Miután kivetted, még várj nagyjából 20 percet; ezalatt a puha sütikből igazi keksz lesz, és a megolvadt csoki sem fogja megégetni a szádat. Egy kis tejjel fogyasztva vagy akár magában is nagyon finom tud lenni.

A következő lapszámokban igyekszünk olyan autentikus házi recepteket bemutatni, amelyeket nem bonyolult elkészíteni. Ezért, ha van a nagymamátoknak vagy anyukátoknak egy igazán jó házisütemény-receptje, küldjétek be a következő e-mailcímre: szabo.daniel@piarista.hu. Szabó Dániel SP

PIARISTÁK

41


Öregdiák oldalak HÚSZ ÉVE JÁRJUK A BARÁTOK ÚTJÁT

Reneszánszát élik a zarándokutak. Az elmúlt években egyre több zarándoklat indul az országban, illetve mind többen és többen kelnek útra akár egyedül, akár csoportosan. Az Erzsébet Út a Zemplénben, a Magyar Zarándokút Esztergom és Siklós között, a Magyar Camino Budapest és Lébény között, a Mária Út pedig Csíksomlyó és Mariazell között várja a zarándokokat. A zarándokutak legújabb kori reneszánszának azonban van egy előhírnöke, a Barátok Útja, amelyet pont húsz évvel ezelőtt hívtak életre bencés és piarista atyák illetve iskolanővérek. A történet 1996-ban kezdődött, amikor Szent II. János Pál pápa az akkor ezeréves Pannonhalmi Bencés Apátságba látogatott. Ez a látogatás adta az ötletet Halmos Ábel bencés atyának, hogy diákokkal szervezzen egy ifjúsági zarándoklatot a bencés diákoknak Tihanytól Pannonhalmáig. Az ötlet értő fülekre talált más iskolákban is, így az első zarándoklatot már közösen szervezték a fent említett három rend szerzetesei. Az első zarándoklat annyira jól sikerült, hogy a rákövetkező évben újra megszervezték, majd azóta még tizenkilenc alkalommal. Idén ünnepeltük a 20 éves jubileumot, illetve a 21. Barátok Útját. A Barátok Útja (röviden BÚ) különlegessége, hogy nem egy földrajzilag meghatározott utat jelöl. A szervezők minden évben a karácsonyi találkozón beszélik meg, hogy a következő évben merre zarándokoljanak. Így bebarangoltuk már az elmúlt években az egész országot, de jártunk többször Erdélyben, a Felvidéken, egyszer Kárpátalján, de még Szlovéniában, Ausztriában és Lengyelországban is. Idén a jubileum okán az eredeti utat jártuk be Tihany és Pannonhalma között mintegy 150-en, ebből 120 diák és 30 szervező. A diákok többsége még ma is egyházi gimnáziumokból érkezik, de a nagy múltú szerzetesi iskolák mellett az egyik legtöbb diákot adó iskola a Tatai Református Gimnázium, ahonnan a katolikus diákok mellett református gyerekek is jönnek, ezzel is színesítve a zarándoklatot. A BÚ idei mottója a következő volt: “Honnan jöttél? Hová tartasz?”. A hét legfontosabb kérdési ezek voltak: melyek azok az értékek, hagyományok, amelyeket magunkkal hozunk, amelyeket készen kapunk, mit kezdünk ezekkel az értékekkel, hogyan látjuk magunkat és hogyan látnak mások, milyen céljaink vannak, és mit teszünk ezekért a célokért. Ezekre a fő kérdésekre fűztük fel a napok témáit, kiscsoportos beszélgetéseket, és a napi misék prédikációit. A jubileumi huszadik zarándoklatunkat a bencés szerzetesekkel való találkozások kísérték végig. Így indító szentmisénket a tihanyi bencés apátságban tartottuk, amelyen Richárd atya, tihanyi perjel is részt

PIARISTÁK

vett. Bakonybélben bepillantást nyertünk a szerzetesek életébe, együtt imádkoztunk velük, illetve innen kaptuk az idei zarándok-keresztünket is, egy középkori bencés medál hiteles másolatát. Végül Pannonhalmára beérkezvén Asztrik főapát úr fogadott minket, és részesített bennünket zarándokáldásban. A zarándoklat első tíz évében a szervezés nagy részét főként szerzetesek végezték, a második tíz évben pedig olyan fiatalok szervezik a BÚ-t, akik gyerekként maguk is részt vettek benne. Azonban civilek mindent nem láthatnak el egy zarándoklaton, így a lelki vezetői szerepet Szabó László (Husi) atya, piarista szerzetes vállalja évek óta, és idén Kecelről velünk tartott Botos Tamás, alias Spagi atya is, de örömmel fogadunk további szerzeteseket is a következő évben. A szervezők egyik alapelve, hogy egyetlen diák se maradjon otthon anyagi okok miatt; különböző pályázatokból sikerült támogatást adunk a rászoruló diákoknak. Ezzel a lehetőséggel több, mint 40 résztvevő élt, ami visszaigazolta azt, hogy sokaknak, többnyire a nagycsaládosoknak komoly nehézséget jelent a részvételi díj kifizetése. A szervezés hátterét a Piarista Diákszövetség adja; a Barátok Útja évek óta a Diákszövetség munkacsoportjaként működik, amiért ezúton is nagyon hálásak vagyunk. Illetve fontos megemlíteni, hogy a szervezők között is számos piarista öregdiák található a szegedi, budapesti és gödi iskolákból. A Barátok Útja egy nyitott közösség, így nagy szeretettel várunk minden zarándokolni vágyót jövőre is. További információk a honlapunkon találhatók: baratokutja.hu. Zárógondolatként a Szentírás szavait idézzük: “ Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.” (Zsolt, 84,6) PETÉNYI MIRKÓ, A BARÁTOK ÚTJA VEZETŐJE

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Erdősné Benke Éva, Farkas Ferenc,Károlyi Attila, Nagy Attila SP, Sárközi Sándor SP, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, Piarista intézmények ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.


Köszöntő

40

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

70

SZABÓ LÁSZLÓ

1977. JANUÁR 27.

HOLCZER JÓZSEF

1947. FEBRUÁR 9.

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

p ia r is tá istá yar piar a mag

K

s által a neVelé nK elizálu eVang

| 2015. tél am iii. szám | V. évfoly K lapja

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank)

S HIVATÁ rOlanD márKus

SEK SZERZETE KÖréBen

ATÓ: ÉSZETKUT A TERM jánOs HanáK

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!


Áldott és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!

Piaristak MA - 3/2016 (Winter)  

A 40/44-page-long colourful quarterly magazine of the Hungarian Province of the Piarist Order. This edition is mainly dedicated to the doubl...

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you