Page 1

Utcasarki találkozás a nagy színésznővel Néhány napja a Pozsonyi út és Katona József utca sarkán összefutottam egy nagy magyar színésznővel. Színpadon persze gyakran láttam, de személyesen nem beszéltem vele jó régen. Egészen pontosan a Katona József legelső premierje utáni, felszabadult parti óta. Ekkor derült ki, hogy a Nemzeti Színházból kivált all-star társulat működőképes lehet. Az első produkció, Csehov A manó című korai darabja, nagyon nagy siker volt a főpróbán és a premieren. Én akkor ott dolgoztam, a hierarchia legalján, mint propagandista, műsorfüzetek küllemének gondozója, plakátok tervezője és kiviteleztetője. Már megjelent az első könyvem, és továbbra is hiába reménykedtem abban, hogy elolvastatnak, vagy lefordíttatnak velem egy darabot. Hanem az első premier feledhetetlen volt, éreztem, hogy színháztörténeti esemény részese és (egészen kicsiny, szinte mikroszkopikus részben) kovácsa is vagyok. Két pohár pezsgőt ittam, az önbizalmam már az egekben járt. Nem gondoltam széteső házasságomra, bűbájos óvodás kislányomra, és halált megvető bátorsággal odaléptem az este egyik hőséhez, és felkértem táncolni. Úgy éreztem, hogy ebben az újfajta társulatban, amelyben az emberek egymást választották, nem létezik az a hagyományos határvonal, amely más színházakban a színészek és a segédszemélyzet között húzódik, és ez amúgy sem munka… Megpróbáltam az illetőt lenyűgözni, közepesnél kicsit gyengébb tánctudásomat lelkesedéssel kipótolni. Igyekeztem a „megfelelő intenzitású nyomulás” művészetében való meglehetős jártasságomat kamatoztatni. Úgy éreztem, hogy sínen vagyok, cseppet sem zavart, hogy mindenki minket néz. (Vagy csak én képzeltem?) Befejeződött az első, gyors szám, és én viszonzásban reménykedve rámosolyogtam. Akkor ő felnézett rám, megsimogatta a fejemet és azt mondta végtelenül kedvesen, szeretettel:


„Hagyjuk ezt, András…” Minden rosszban van valami jó: tudta a nevemet! De ez engem akkor nem vigasztalt. Most kedvesen elcsevegtünk. „Mit csinálsz most, írsz dolgokat?” – kérdezte, vagyis valamennyire követte, mivel töltöm a napjaimat. Másnap feladtam egy névjegyet postán a színházba, hogy szeretnék valamit e-mailen küldeni, szeretném a címét. Hátha érdekli ez a Hírlevél. (Alább a társulat 1982-es tablóképe, Makky György felvétele, részlet.)

Utcasarki találkozás a nagy színésznővel 657  
Utcasarki találkozás a nagy színésznővel 657  
Advertisement