Page 1

Sebestyén Ágnes Anna: Magyar Bau, magyar Haus (Ingatlanfejlesztés Budapesten a két világháború között) A magyarnál is nagyobb kultúrnépeknél szoktak lenni olyan könyvsorozatok, amelyekben röviden, tömören, megbízhatóan összefoglalnak egy-egy témát. Talán minden ilyen sorozat egy közös ősre, az 1941-ben indult francia Que sais-je? (ejtsd „köszezs”, Mit tudok?) kiadványra megy vissza. Hihetetlen, de ez már több mint 3900 (!) kötetet számlál. Ehhez persze erős kiadói háttérre van szükség, sok darab bizonyára ráfizetéses, és csak remélni lehet, hogy a népszerűbb címek eltartják a sorozatot. Bizonyára vannak gyűjtői is, akik válogatás nélkül mindegyiket megveszik. Az a néhány kötetet számláló, évente egyetlen címmel gyarapodó sorozat, amelyiknek novemberben jelent meg az új darabja, nem egy hivatásos kiadó, hanem az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal nevű egyesület kiadványa. Minden évben november 20. körül tartanak konferenciát, díszvacsorát, mert akkor nyílt meg a Lánchíd, minden idők legsikeresebb magyar ingatlanfejlesztése. Büszke vagyok arra, hogy a legelső kötet írását rám bízták („A Lánchíd, mai fénytörésben”). A megrendelő óhaja szerint a kiadványok mindegyike ingyenesen terjeszthető. A legújabb kiadvány a Bauhaus német és magyar történetének legfontosabb tényeit foglalja össze. Mindössze 14 évig állt fenn ez a Weimarban, majd Dessauban és Berlinben működő iskola, amelynek mindhárom igazgatója építész volt, noha nem az építészet-oktatás volt a legfontosabb tevékenységük. Magát a szót, mint most megtudtam, Walter Gropius, az első igazgató találta ki. A kötet mottója a következő:


A nagyon tartalmas bevezető után ismerteti a Bauhausban tanító és ott tanult művészek sorsát, ismerteket és ismeretleneket egyaránt. (Például Berger Otti textilművész, Fodor-Mittag Etel és Kárász Judit fotográfusok – róluk eddig nem hallottam.) Aztán a szerző minden más érvelésnél szelídebben elmondja, hogy miért ne használjuk a Bauhaus terminust nyakra-főre, minden modern építészeti vagy design jelenségre. („Bauhaus stílus” kontra „modern építészet” című rész.) A gazdagon, részben soha nem látott fotókkal illusztrált kötet zöme a magyar hatásokkal foglalkozik, az INGATLANFEJLESZTÉS A MODERN ÉLETÉRT című részben, három fejezetre tagolva: A modern élet keretei / Élet a zöldövezetben / Élet városias környezetben. Jelentőségének megfelelő részletességgel taglalja a szerző a csőbútorok hamar szimbolikussá váló fogalmát. A modern építészet elleni nyárspolgári düh benne találta meg az utálat kézzel fogható tárgyát. (A célszerűség, a gondos benapozás, a sok fény ugyebár nehezebben támadható dolgok.) Még egy olyan modern polgár, mint Márai Sándor is gúnyosan vette a szájára a jelenséget, amikor 1934-ban a Budapestre érkező Walter Gropiust „üdvözölte”:


„Az Ön mozgalma, felfogása és stílusa elhatolt hozzánk is, néhány fiatal és feltétlenül tehetséges építész kisebb városrészeket épített már Budán a Bauhaus stílusában. Ezekhez a házakhoz csak azért merek hozzászólni, mert élnem kell falaik között, én vagyok a kortárs, a partáj, akinek Ön kitalál. S ha meghívnak az ön szellemében épített házakba, bele kell ülnöm a csőbútorokba, meg kell bámulnom a kaktuszokat a bonyolult étazsérek polcain, Ön hat reám, nem térhetek ki többé a Bauhaus felfogása elől. Ezért merek csak szólni Önhöz. Higyje el, nem vagyok frivol, s ha nem is értek hozzá, nagyjából sejtem szándékait, nem tartozom a makacson reakciós lelkek közé, s nem vagyok a múlt megrögzött szerelmese. Én csak kortárs vagyok, aki szenved. Többek között az Ön stílusától is.” (Újság, 1934. február 6., 5.) A kötet zöme a Napraforgó utcai villatelep és Újlipótváros építésének történetével foglalkozik. Kitér a keretes beépítésű bérházak társadalmi jelentőségére is, azaz hogy nincs lényeges különbség az épületben található lakások között (szemben a gangos házakkal). Érdekes, számomra új adalék volt, hogy a kor vezető építészeti ideológusának, Bierbauer Virgilnek, a Tér és Forma szerkesztőjének a keretes beépítés is csak kompromisszum volt, ő a sávos beépítésre esküdött… A szerző, egy fiatal művészettörténész, ragyogó stílusban (még lábjegyzetekkel is ellátva szövegét) ismerteti a közelmúlt Bauhaussal kapcsolatos kutatásait. Nagyszerű kiindulópont minden komolyabb érdeklődőnek. Az egész könyvecske letölthető innét. (Ifk Egyesület, 2019, 100 o.)


Profile for Summa Artium

Sebestyén Ágnes Anna Magyar Bau, magyar Haus_734  

Sebestyén Ágnes Anna Magyar Bau, magyar Haus_734  

Advertisement