Page 1

Offenbach: Kékszakáll – Székely Kriszta rendezése a Budapesti Operettszínházban Az Operettszínházban az elmúlt években sok változás történt, ebből kevés látszott a színpadán. Először egy olyan új igazgató érkezett, aki már régóta dolgozott a csapattal, ezzel párhuzamosan a régi direktorból művészeti igazgató lett. Ezt követően a fővárostól az állam vette át a teátrum fenntartást (ez a hírek szerint stabilabb pénzügyeket, de nagyobb ellenőrzést hozott az addig is vérprofi menedzsment nyakába), s mindezek után robbant a Weinstein-bomba Amerikában, jött a #meetoo mozgalom, annak nyomán távoznia kellett a művészeti vezetőnek. Senki nem akarta levenni a műsorról nagy sikerű rendezéseit, de nyilvánvaló lett, hogy újítani, frissíteni kell. Bár mindenki azt gondolta, hogy a Katona József Színház üdvöskéjének érkezése ennek az első jele, erről szó sincs. A rendezésre másfél évvel ezelőtt, még a vihar előtt kérték fel. Vagyis a kényszer nélküli megújítás jegyében – ez minden jó menedzsment állandó házi feladata. A Vademecum olvasói tudják, hogy e hírlevélben nem túl gyakran ajánlunk operett előadásokat. Most is csak azért vetődtem el a Nagymező utcai színházba, mert az előadásról jókat hallottam. Mivel ritkán látok operettet, hiányos az ismeretanyagom és a fogalomkészletem is arra, hogy leírjam, miért tetszett az előadás. Már a nyitány hangütése frissnek hatott, és amikor a függöny felment, végképp mást láttam, mint amit vártam. Nem III. Napóleon Párizsának súlyos, arany-brokát világát, hanem egy 1950-es évekbeli, elegáns irodaház előcsarnokát padlókefélő gépekkel, Cola-automatával. Az emberi interakciókat akrobatikus mozdulatokkal (többek között egy létra tetején előadott mutatvánnyal) ábrázolták. Nem kedélyes és mulattató volt a dolog, hanem friss és őszintén vicces.


És ez így volt végig az első részben. Ámuldozva kászálódtunk fel a szünetben. (Az elegáns páholyokhoz a szemközti intim, protokoll büfében zártkörű eszem-iszom is tartozott.) A második felvonást a kelleténél hosszabbnak éreztem, talán gyakorlatlanságom miatt is. Érzésem szerint jobb lett volna, ha három felvonásban játsszák a darabot. Kellemes meglepetés volt, hogy csaknem minden énekes az első osztályú hangkvalitások mellett érthetően mondta a szöveget, sőt, az embernek ember általi ábrázolásában (a színészmesterségben) is járatos volt… Nagy élmény volt Szacsvay Lászlót látni a szenátor szerepében, neki nem sok énekhangja van, de az a jelenlét! Az mindennél többet ért. Mint azt László Ferenc, a neves operakritikus a revizoronline-on, a produkció erényeit elismerő, alapos kritikájából megtudtam, a zenei vezető, Dinyés Dániel más Offenbach darabokból is kölcsönzött ide dallamokat – azaz zeneileg feldúsította az előadást. Ami nekem még feltűnt, az a kórus tagjainak dramaturgiai bevonása. A fináléban még a brünhildai termetű, középkorú kórustag hölgy is felszabadultan kánkánozott a maga módján. Ami még érdekesebb, hogy az előadás képes részben a mához szólni. Ez László Ferencnek is feltűnt: „És ezzel el is érkeztünk a produkció másik fontos újdonságához: az előadásnak van jelenidejű üzenete, amihez ugyancsak remek választás volt a politikus Offenbach. A díszlet és a jelmez, s legfőként a tapsrendben színpadra lépő főigazgató ugyan hangsúlyosan és ismételten az ötvenes évek Amerikájára hivatkozik, ám Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta és Lőrinczy Attila közös szövegváltozata ezúttal nem éri be a senkinek sem fájó, nagyjából trafikengedély-szintű kikacsintásokkal. »A kultúrára áldozni kell« - mondja büszkén Bobèche szenátor, amikor a lovasszobra költségére figyelmeztetik, a bürokraták büszke sürgése is mai, s valamiért a választási pénzforrások emlegetése sem


Eisenhower és Adlai Stevenson elnökjelölti párharcait juttatja az eszünkbe.” (2018. május 12. A szövegkönyvet Henri Meilhac és Ludovic Halévy eredeti librettója alapján írta: Lőrinczy Attila, Székely Kriszta és Szabó-Székely Ármin. Dalszöveg: Máthé Zsolt – igen, az Örkény Színház színésze, díszlet: Balázs Juli, Jelmez: Pattantyús Dóra, zenei vezető: Dinyés Dániel, koreográfus: Kulcsár Noémi. A főbb szerepekben: Boncsér Gergely, Bordás Barbara, Peller Károly, Szacsvay László, Kállay Bori, Kendi Ludovik, Dolhai Attila, Kardffy Aisha.)


Offenbach kékszakáll – székely kriszta rendezése a budapesti operettszínházban 658  
Offenbach kékszakáll – székely kriszta rendezése a budapesti operettszínházban 658  
Advertisement