Jhumpalahiri

Jhumpa Lahiri: Namesake Ezt a könyvet egy New York-i kávézás közben ajánlotta figyelmembe egy indiai utolsó éves egyetemista lány. Másnap megkaptam ajándékba, és a hátsó borítóról kiderült: a Jhumpa férfinév. A szerző pedig egy sugárzóan szép, hatalmas szemekkel a világra tekintő, fiatal nő.

Ha egyszer kiadják magyarul, a cím fordítása nem jelenthet problémát: „A névrokon”.

Egy Calcuttából bevándorolt bengáli család két nemzedékéről szól.

Meg az „elrendezett házasságokról”. Meg az amerikai életformáról.

Meg a gazdag keleti parti elitről, az „amerikai nemességről”.

Mindezek a témabolygók szabályosan keringenek egy központi téma körül: ez pedig a hagyomány és az elszakadás kérdése, általános szinten vizsgálva, nem leszűkítve a vallás-, a nyelv- vagy az országváltásra.

Lahiri a hagyományos, egyenes vonalú elbeszélés híve, ám van egy érdekes narratíva-trükkje. Mintha az éberségünket akarná elaltatni, valamely szereplő életét egy-két fejezeten át szándékosan úgy mutatja be, mintha az nyugodtan, kiszámítható mederben csörgedezne, aztán puff, hirtelen valami nagyon vad fordulat következik be.

Az apa gyerekkorában sokat olvas, kedvenc szerzője Gogol. Egyszer, amikor a nagyapjához utazik vonaton, éjjel fennmarad a kabinban, mert annyira érdekes a sokadszor újraolvasott Gogol-kötet. Kisiklik a szerelvény, a kupéban mindenki, aki aludt, meghal. Ő életben marad – szerinte Gogol mentette meg.

A hosszú lábadozás alatt határozza el, hogy kimenekül a szegénységből. Mérnöknek tanul, végzés után egy bostoni egyetemre kap tanársegédi meghívást, előtte hetek alatt megnősül, elveszi azt a lányt, akire a szülei ráböknek.

Ez a házasság végül is működik – de főleg a közös nyelv, a közös kultúra és a bengáli barátok abroncsozzák össze. Amikor fiuk születik,

szokás szerint az egyik nagymamától várják, hogy elnevezze a jövevényt. Ám ez a levél elvész a postán. Így a fiúgyermeknek a Gogol keresztnevet adják. Aki utál miatta magyarázkodni. A születésnapjára kapott Gogol-kötetet soha ki sem nyitja. Érettségi után meg is változtatja a nevét. Az új név – nem fogják kitalálni – Nikhil lesz.

Nikhil építész lesz, és két nagy kapcsolatát követjük végig: az egyik ízig-vérig amerikai lány, dúsgazdag családból, a másik gyerekkori ismerős lány. Utóbbi kapcsolatot az anyák hozzák össze. Végül is egyik sem működik. Lahiri a párkapcsolati örömök és bajok nagy és izgalmas ábrázolója. Nikhil végül elválik szépséges, nyughatatlan, PhD fokozattal rendelkező, feminizmustörténész bengáli feleségétől, egyúttal kisebb építészirodába megy dolgozni, ahol már a saját feje után mehet. Amikor elbúcsúzunk tőle, éppen kinyitja az apjától gyerekkorában kapott Gogol-kötetet. Talán csak én éreztem bele az üzenetet: „Látod, fiacskám, ha akkor elolvasod, ma nem itt tartanál az életben!”

A könyv borítóján nagy címke: „Most filmen is”. El sem tudom képzelni, hogy lehet ezt a történetet megfilmesíteni. Tévésorozatban annál inkább.

(The Namesake, Houghton Mifflin, 2003, 291 o. $ 14.95 A hátoldalon kis címke: „Figyelem olvasó csoportok: a könyvhöz Reader’s Guide kapható. A szerző itt mesél a könyvéről: www.marinerreadersguide.com.”

Utóirat. lapzártakor derült ki, a könyvet igenis kiadták magyarul. Ha a könyvtárakban nincs is meg, de az interneten találtunk borítót. Ld. lentebb. Kiadta az Illia & Co. könyvkiadó, 2007. Fordította Ráköcza Richárd, 258 o.,