Holdfény királyság – Wes Anderson legújabb filmje Ki ne emlékezne a tízéves kori kínzó, elvileg beteljesíthetetlen szerelemre? Nos, az 1969-es születésű amerikai rendező új, minden eddiginél sikeresebb filmje éppen egy ilyen típusú vonzódásról szól – és az ő varázspálcája azt mutatja be, mi van, ha a kapcsolat (rengeteg vicces fordulat után) mégis beteljesül? Andersonnak mára olyan rajongótábora van, mint egykor Fellininek és Bergmannak volt. Olyan különleges filmnyelvet kísérletezett ki, amely nagyon szórakoztató is. Sok jelenetet fanyar humor itat át, az embert a nevetés fojtogatja, de nem tudni pontosan, miért. Filmről filmre kísérik kedvenc színészei, elsősorban Bill Murray, aki mellé most olyan nagyágyúk sorakoznak fel, mint Bruce Willis (eltompult falusi átlagrendőr), Edward Norton (matektanár és cserkésztiszt) és Tilda Swinton (gyámügyes hisztérika). Ez a film, amely már kifutott a mozikból, és épp most jelent meg DVD-n, mindennapi emberek nem mindennapi története: egy kis szigeten játszódik, néhány nap alatt. Egy helybeli, négygyerekes család és egy cserkésztábor eseményeit követjük – és először egyáltalán nem értjük az összefüggést. A táborból aztán megszökik egy gyerek, a családból meg eltűnik a depresszióra hajló, látcsövével állandóan a messzeséget kutató lány. Együtt szöktek el. Aztán a szökés előtörténetét látjuk, egy poénos, rendkívül szórakoztató jelenetsorban. Mindeközben trópusi vihar közeleg – mire végül megérkezik, annak is megvan a pontos dramaturgiai szerepe. Aztán persze többször is elkapják a gyerekeket, de ők újra megszöknek, végül azonban a felnőtt világ győzedelmeskedik: egy Holdfény királyság nevű öbölben találják meg a párocskát, ott ér véget a nagy kaland. Ezután a felnőttek problémahalmazára közelít a cselekmény: vajon mit kezdenek a lázadás mesébe (sem) illő formáját választó gyerekekkel? A megoldás pofonegyszerű, úgy kézenfekvő, hogy mégsem közhelyes.