Fortepan Iowa! Iowa az amerikai átlagember számára mindig a zsíros, fekete földjéről és traktorairól volt híres, nem annyira három egyeteméről, amelyek közül a legkisebb, a Cedar Falls-ban (így mondták: „szídör fólz”) működő, UNI néven rövidített University of Northern Iowa is 14 ezer diákot okít. Ennek a média tanszéke vette a fejébe azt a különös dolgot, hogy egy az egyben lemásolják a Fortepan-projektet, persze nem magyar vagy monarchiabeli, hanem iowai képeket akarnak gyűjteni. Ennek a nyilvános elindítására került most sor, itt kellett képviselnem a Fortepan csapatot. Az eseményre a Könyvtár előcsarnokában került sor, összesen 160-an jöttek el, közülük sok volt az adományozó, a képernyőn áhítattal nézegették az általuk adott képeket. A kis színpadra aztán kiült a hat szónok. Beszélt az egyetem egyik vezetője, a projekt gazdája, a programozó (a hasonló felszín alatt teljesen eltérő kód húzódik meg!), egy helytörténet-professzornő és a magyar vendég is. Szájtátva hallgatták, hogy mindez a lomtalanításokból indult ki. Megköszöntem a dolgot a néhai Fulbright szenátornak, aki lehetőséget adott, hogy az általa kezdeményezett ösztöndíjban részesült tanár, Bettina Fabos felfedezze a magyar projektet. Megköszöntem a magyar tűzoltóságnak, amely bevezette a lomtalanítást, a két alapítónak (akiknek a képét nagy méretben kivetítettem), George Eastmannek, aki a váci üzemet alapította, és megemlítettem, hogy ha a magyar kommunisták nem államosítják a gyárát, biztosan nem így hívnák az Iowa Fortepan fotóportált… Elmondtam, hogy készüljenek fel rá, ez egy soha véget nem érő projekt. Várható, hogy lelkes emberek csatlakoznak majd, hogy előbb-utóbb ők is az ingyenesség harcosai lesznek. Azt is megemlítettem, hogy azt ne reméljék, hogy náluk is egész verseskötetet ihlet majd a portál, mint Magyarországon…