Forgachandraselokotetnemmarad

Forgách András: Élő kötet nem marad Különös könyvtárgy Fogách András hetedik prózai munkája. Kis alakú, napszítta, foltos borítójú könyv, a papírborító széthajtogatható, semmi sem figyelmeztet arra a számos képre, ami a hátsó oldalán rejtőzik. Műfaját tekintve igazi doku-kémhistória Forgách András könyve, aki hatvan éves kora körül kapta kezébe azt a vastag iratköteget, ami arról szólt, hogy rég elvesztett, szeretett anyja, aki mindenben támasza volt neki is, három testvérének is, III/I-es ügynök volt, azaz kém. Izraeli magyarokra kémkedett, és mint az egyik tragikomikus fejezetből megtudjuk, tudtán kívül abban is segédkezett, hogy saját fiánál lehallgató készüléket helyezzenek el (elsősorban az ott lakó Petri Györgyöt akarták megfigyelni, nem FA-t.)

Forgács Marcellné Avi Shaul Bruria (1922-1985, kódnevén „Pápainé”) Palesztinában született, egy híres író és békeharcos lányaként. A héber fordítást és a kémfeladatokat férjétől vette át, aki üldözési mániája miatt alkalmatlan lett a feladatra. (Forgács Marcell minden kémtevékenységére vonatkozó irata - érthetetlen módon elveszett.) „Pápainé” voltaképpen hazafias kommunista buzgalomból vállalta a feladatot. Gyűlölte a cionizmust, minden eszközzel harcolni akart ellene, de imádott apját időről időre látni akarta, és erre csak a kémfeladatok elvégzése révén nyílt mód. Egyébként az a napnál világosabb, hogy csapnivaló kém volt, jelentéseit semmire sem lehetett használni…

A szerző változatos narrációs eszközöket vet be. A jegyzőkönyvrészleteket írógépet utánzó betűtípussal foglalta a főszövegbe. A fennmaradt dokumentumokat egy igazi drámaíró tehetségével kelti életre. Nem hiányoznak a saját személyes emlékek sem. Megrázó a Cipruson át való együtt utazásuk. A szerző egyszerre védelmezi és vádolja anyját. Keresi a mentségeket – de nem találja. Egészen sajátos személyiség rajzolódik ki a lapokon. Egy valaha szépséges, életteli, körülrajongott nő, aki beleragad túl hirtelen kötött házasságába,

jönnek egymás után a gyerekek, a feladattal egy idő után egyedül marad, egy veteránszálló kis szobáját kell megosztania őrült férjével, miközben próbál segíteni időközben felnőtt gyerekeinek, akik mind a hárman az ellenzéki mozgalomba keveredtek.

Sem héberül, sem magyarul nem tudott igazán rendesen (legalább is írni biztosan nem). Szomjazta az elismerést – az elvtársaiét is. Állandóan rohant, pénzzel és energiáival nem tudott bánni, minden ajándékot tovább ajándékozott… Amikor Rapcsányi László nevezetes Jeruzsálem-könyve megjelent, azt ultrabalról, anticionistaként támadta, hosszú, az újságoknak, a Kádár-titkárságnak szóló leveléről alig lehetett lebeszélni. (Fő vádpontja az, hogy Rapcsányi – akit következetesen „Rapcsány” néven emleget – nem beszél a palesztin nép szenvedéseiről és jogosnak tekinti, hogy Jeruzsálem egésze Izraelhez tartozzon…)

Változatos, szépen megírt, izgalmas könyv, a lökött főhősnő mint furcsa, szeretetreméltó csodabogár marad meg az ember emlékezetében. És milyen kár, hogy 63 éves korában tüdőrákban meghalt, gyermekei művészeti sikereit nem élhette meg. Arra viszont jobb nem is gondolni, hogy az iratok nyilvánosságát is megérhette volna.

Az önleleplezéshez a legidősebb testvér, Forgács Péter filmes és médiaművész a könyv bemutatójával egy napon, a Capa Központban nyílt kiállítása is hozzá tartozik. Erre még visszatérünk.

Különös vonatkozása a történetnek, hogy a harmadik testvér, Forgács Zsuzsa írónő és feminista aktivista (aki anyja iránti rajongásból a Bruria nevet is használni kezdte az utóbbi időben) a könyv bemutatása és a kiállítás megnyitása után a Facebook oldalán egy szokatlan, sikolyszerű nyilatkozatot tett közzé, amiből az derül ki, hogy előtte titkolták a dokumentumokat, a könyvet és a kiállítást.

(Jelenkor, 2015, 246 oldal, a borítót Forgács Péter fotóinak felhasználásával Kiss Dezső készítette. Ára 3490 Ft.)