Page 1

Egy piaci nap – Mohácsi János rendezése a Radnóti Színházban Závada Pál 2016-ban megjelent regénye, amelyet a Vademecumban is méltattunk, az a fajta könyv, amellyel kapcsolatban könnyedén letettük volna a nagyesküt, hogy nem érdemes, nem is lehet színpadra vinni. A Radnótiban elhangzó szöveget az író együtt jegyzi Mohácsi Jánossal és Mohácsi Istvánnal. Anélkül, hogy fellapoztam volna a regényt, úgy érzem, minden szálat bele tudtak venni a két óra öt percig tartó, egy részben játszott előadásba. Talán csak egy vécéfülkéből kihallgatott – amúgy sem túl szerencsés – epizód maradt ki. Legalább is ez az érzete támadhatott az igényes nézőnek. Mint az ismeretes, a könyv az 1946-ban, Kunmadarason lejátszódott, több halálos áldozattal járó pogromról szól. (A darabban a település neve Kunvadas.) A könyv egészen közel megy a korabeli eseményekhez, mindenféle motivációt megkeres, felmutat. Tárgya hármas: a csőcselék pszichológiája, a kommunista párt sötét árnyéka, valamint egy házaspár drámája. Meglepő a színpadkép: a színpad szélén, három oldalon, a mennyezetről földig érő, gyalulatlan deszkadarabok lógnak – ezeket hangszerként használja a négy professzionális zenész, vagy éppen valamelyik színész. Mindegyik szereplő a színpadon ül, a székeken kívül csak néhány lóca látható, ezeket néha felállítják, akkor ajtóként szolgálnak. Kulcsra is lehet zárni őket. Mindegyik színész sokféle szerepet játszik. A modern és a sült realista színjátszás kísérleti keresztezése zajlik a színpadon, meglehetősen feszes módon. Ezúttal szó sincs rétestészta hosszúságúra nyújtott előadásról. Itt mindenki fegyelmezett és megilletődött, bár ha kell, kieresztik a hangjukat. (Erre elég sokszor kerül sor, nem csak a piacon, de a többfajta bírósági tárgyaláson és az utcai jelenetek során is.)


A két főszereplő egy végtelen beszélgetést folytató két fiatalasszony. Egyikük a háborús tettek miatt, később a pogromszításáért ártatlanul perbe fogott tanító felesége, másikuk a helyi kommunista párttitkár felesége. Beszélgetésük közben megelevenedik egy-egy jelenet. Mindvégig bujkál közöttük valami feszültség, a végén ennek az oka is kiderül. A díszletnek minimális a szerepe, a jelmezeknek annál nagyobb. A két főhős végtelenül elegáns ruhája a régi, háború előtti világ visszfényét sugározza – még Karády Katalin neve is elhangzik egy frizura ürügyén. Az egész darab egy emberi-társadalmi bújócska, ami egyszer a szó szoros értelmében a színpadon is megjelenik, egy jelmezbál formájában. Ez a jelmeztervező jutalomjátéka. Nem nehéz kitalálni, miért most játsszák ezt a darabot. Igen behatóan ábrázolja a rémhírek terjedését, tárgya általában a csőcselék pszichológiája. Ez a cselekmény minden aktualizálása nélkül is nagyot szólna. A rendező azonban az ilyesmit nem szokta a véletlenre bízni. A kevesebb (ebből) talán több lett volna… (Dramaturg: Mohácsi István, Jelmez: Remete Kriszta, Díszlet: Khell Zsolt, Világítás: Baumgartner Sándor, Zene: Kovács Márton, a főbb szerepekben Martinovics Dorina, Radnay Csilla, Pál András, Porogi Ádám, Schneider Zoltán, Lovas Rozi, Sodró Eliza, Gazsó György, László Zsolt, Kelemen József.)


Egy piaci nap – mohácsi jános rendezése a radnóti színházban 658  
Egy piaci nap – mohácsi jános rendezése a radnóti színházban 658  
Advertisement