Asundisznoeleganciaja

A sündisznó eleganciája — Muriel Barbery regénye A Casablancában született filozófia-tanárnő második regénye frivolan vidám, letehetetlenül szórakoztató olvasmány, abból a cseppet sem közhelyes fajtából, ami annyira érdekessé teszi a mai francia irodalmat. Ennek a regénynek a főszereplője Renée, egy „társadalmi/intellektuális kém”, ötvenes éveiben járó, csúnya, kövérkés özvegy házmesternő, aki alacsony sorból származik, és ehhez tartja magát — szántszándékkal sztereotip módon viselkedik.

Imád olvasni, különösen Tolsztojt szereti, macskáját is Leónak nevezte el. Ám Renée nem csak regényeket olvas, hanem minden mást is: mindennek utánajár, utána olvas, így aztán az olvasó nem csak a párizsi enteriőrökbe, hanem a szellem nagy teljesítményeibe is bevezetést nyer egy-két oldal terjedelemben. Mintha varázsütésre mi is megértenénk Husserl fejtegetéseit a fenomenológiáról… A másik főszereplő az egyik gazdag család magányos, koravén, lázadó kisleánya, aki kétfajta naplót ír. A házmesternő monológját ezek szakítják meg. Voltaképpen ugyanarról szólnak – olvasmányélményekről, emberi konfliktusokról, az élet értelméről. De míg az egyik nagyon hétköznapi nyelven szól, a másik röhejesen nagyot akaró, de különlegesen csillogó prózában. A Párizs belvárosában található nagypolgári épületből 27 év alatt nem költözött el senki. Egy nap aztán meghal valaki, és megindul a változások lavinája. A harmadik főszereplő az új lakó lesz, aki egyáltalán nem illik a nagypolgári miliőbe, ahol addig csak miniszter, államtanács-tag, sztár étteremkritikus lakott, ahol csak úgy repkednek a nem mindennapi, sznob keresztnevek: Colombe, Paloma, Tibère. Ez az ember ugyanis japán… Az olvasóban egy idő után felmerül, vajon miként lehet ezt az emberi sorsokból font mókás és izgalmas mesét befejezni? Az írónőnek ez is parádésan sikerült. A giccsgyanú fel sem merülhet. (Geopen Kiadó, 2009, fordította Tótfalusi Ágnes, 367 o., ára 3290 Ft.)