A my fair lady a centrál színházban, puskás tamás rendezésében 581

A My Fair Lady a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében A premieren szokatlan dolog történt: mielőtt elkezdődött a darab, Puskás Tamás direktor kijött a közönség elé (nem a színpadon, hanem a nézőtéren, az első sor előtt) és röviden, jókedvűen elnézést kért a nézőktől, hogy a színház előtérének átépítése nem készült el a nyári szünet végére. A szünet rövidségét, a bonyolult versenyeztetési szabályokat okolta. Tetszett az a gesztus is, hogy szerényen bemutatkozott: pedig nemigen volt a nézőtéren ember, aki ne ismerte volna fel.

A rendező egy interjúban elmondta, hogy régi terve volt a darab megrendezése, csak ki akarta várni, amíg Alföldi Róbert Higginskorba ér. Kivárta, megérte. Az este igazi hőse mégse a szépen öregedő színész volt, hanem az Elizát játszó Tompos Kátya, aki ezzel a szerepével egyértelműen olyan csúcsra jutott, amely keveseknek adatott meg. A Honthy Hannák, Tolnay Klárik, Udvaros Dorottyák szintjére. Talán, szerencséjére, náluk kevésbé babaszépség – az utcán kevésbé ismerik fel, és ezért van esély arra, hogy pályája – nyilván diadalmas második részében – ne skatulyázódjon be.

Az egész produkció jókedvű, egészen enyhén idézőjeles. Noha több annál, semmint hogy csak foglalata legyen Tompos Kátya bravúralakításának, fél szemmel mintha mindig arra sandítana.

Pörgős, stílusos minden, élőzene van, nem zavar a látható mikroportmikrofon és az se, hogy a közönség operai módra honorálta az énekszámokat: szó szerint véresre tapsolta mindenki a kezét, Hírlevélírót és Hírlevélírónét is beleértve. Utána nem akartam elhinni, hogy másfél óráig tartott az első rész.

Igen jól használható Bagossy Levente hagyományos, korhű díszlete, amely úgy modern, hogy a függöny leeresztése nélkül húzzák-vonják: előttünk változik pályaudvarból nappalivá, nappaliból utcává, utcából (hatalmas, leereszkedő drapériák segítségével) elegáns

lóversenypályává és így tovább. Az előadásnak vannak – a színészeket tekintve – oszlopai és kockázatai. Az előbbi körbe tartozik a tüneményesen méltóságteljes és vicces Borbás Gabi, Higgins professzor anyjának szerepében, az utóbbi halmaz egyetlen eleme Magyar Attila, a honi színháztörténet egyik legnagyobb ripacsa, akiről a premieren az a kifejezés jutott eszembe, amit évtizedekkel ezelőtt hallottam Jessye Norman operaénekesnőről: „az atomenergia békés felhasználása”. Magyar Attila Alfred Doolittle-t, Liza szemetes papáját alakítja, közel zseniálisan. De megvan benne az a potenciál, hogy szétdúlja az egész előadást. Megzabolázására sok türelmet és energiát kívánunk a rendezőnek.

Ugye, tetszettek tudni, hogy a főszereplő anyakönyvezett neve Katalin, csak orosz nagymamája hívta Kátyának, és azért vette fel művésznévnek? Én csak most tudtam meg, mint azt is, hogy a musical eredeti változata 1956-tól kezdve 2717 alkalommal került színre a Broadway-n. Ekkora sorozatot kívánunk a Centrál Színháznak.

(2016. szeptember 30. További szereplők: Cserna Antal, Rada Bálint, Pálfi Kata, Mészáros András, Endrédy Gábor, Verebély Iván.

Jelmeztervező: Szakács Györgyi, világítástervező: Tim Mascall.

Dramaturg: Baráthy György, koreográfus: Jaross-Giorgi Viktória, zenei vezető: Dinyés Dániel. A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Kft. közreműködésével került színre.