Page 1


2.


4.


6.


8.


10.


12.


A szegény ember szőlője Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia.     Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, és strázsálták éjjel-nappal. Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:      – Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem.      – Majd holnapután vaskedden – mondotta a legény, s elkergette a békát.      A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek. Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény:      – Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm.     


Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő egy béka, kenyeret kér tőle is.     – Adok én jó szívvel, hogyne adnék.      Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette.      – Egyél, szegény béka, nesze.      – No, te fiú – mondotta a béka –, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben.      Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe. De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány.      – Ne bánts minket – mondották a paripák. – Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk.

14.


Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt, sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni.     No, telt-múlt az idő, egyszer a király, mint gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán. Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:      – Jobban láttam én azt, mint ti.      – Ugyan honnét láttad volna jobban? – kérdezték a bátyjai.      – Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam.


A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották.     Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mire a szegény ember, s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban.      Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni!      – Ó, én jobban láttam, mint ti – mondotta a legény. –Ugyan honnét láttad?      – Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam.

16.


A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg, hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát.     Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak.      – Jobban láttam azt én – mondotta a legény.      – Ugyan honnét láttad?      – Honnét? A ház tetejéről.      Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát, az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. No, csakhogy megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát.      Még ma is élnek, ha meg nem haltak.


strázsálták = őrizték elaludott = elaludt zsémbelni = zsörtölődni, elégedetlenkedni jótétel = jó tett, jó cselekedet Sorold fel vagy írd a vonalra, hogy miből volt ebben a népmesében három! …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………................................................... Észrevetted, mennyi arany van ebben a mesébe? Keresd ki a meséből, és írd le ide a nevüket! …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………................................................... Milyennek képzeled el ezeket a tárgyakat? Rajzolj!

18.


Mese az őszről (székely népmese) Valamikor régen, még a világ kezdetén nem voltak ám ilyen színesek a falevelek  ősszel, mint most. Egyhangú volt minden fa. Ha elmúlt a nyár, megsárgultak és lehullottak. Őszapó már nem akart változtatni régi szokásán, megelégedett a sárgával is.  Ősz úrfi, a fia, egyszer különös ötlettel állt elő.  - Hadd fessem be én a fákat, csak egyszer! Már láttam Édesapám, hogy csinálja.  Az öreg Ősz ráállt, de titokban azért figyelte fia tevékenykedését. Először Ősz úrfi a szorgos kis méheket bízta meg, hogy nyáron gyűjtsenek neki sok-sok festéket a virágokból. Azok el is vállalták, hiszen mi sem kedvesebb munka számukra, mint virágról, virágra szálldosni, nektárt gyűjtögetni. Külön kis kosarat kaptak, amibe a színeket gyűjtötték.  Hétfőn a sárga, kedden a piros, szerdán a kék, csütörtökön a zöld, pénteken a bordó színeket gyűjtötték. A többi két napon azt csináltak, amit akartak. Így ment ez egész nyáron. Gyűltek a színek. Hatalmas halmokat halmoztak fel a szorgos kis méhek, és munkájuk gyümölcsét minden nap megcsodálták.  Telt, múlt az idő. A reggelek hűvösödtek, a nap egyre gyengébben ontotta fényét, melegét, a virágok elkezdtek száradni. Az emberek megkezdték a betakarítást a kertekben,  a mezőkön.  Ősz úrfi elérkezettnek látta az időt, hogy munkához lásson. Felvette a mellényét, és elindult.


Ahogy közeledett a festékgyűjtő helyhez, egyre nagyobb lármára lett figyelmes. Hallja, hogy a színek veszekednek, melyikük a legszebb. Olyannyira belemerültek a vitába, hogy összekeveredtek a nagy civakodás közben. Mire az úrfi odaért, már nem volt csak minden színből egy kevéske, ami tiszta maradt. De volt, narancs, rozsdabarna, zöldes barna, bordópiros, és azok számtalan árnyalata. Nagyon dühös és elkeseredett volt egyszerre. Most mi lesz? Ám nem volt mit tenni. A mezőről már elfogytak a színek, újakat gyűjteni nem volt honnan, így hát ezekkel pakolta tele zsebét az Úrfi, és hintette, hintette nem is nézte hová. Szomorú volt, mert attól tartott, az apja nem bízza többé rá a munkát.  Mire mindent átvarázsolt, Őszapó is előjött, hogy gyönyörködjön fia munkájában, de nem látta sehol.  Egy hatalmas tölgyfa tetején pillantotta meg.  - Mi a baj fiam? - kérdezte. - Bocsásson meg Édesapám, de nem tudtam elvégezni tisztességesen a munkát, amit annyira szerettem volna - és elmesélt mindent mi is történt. 

20.


Az öreg Ősz a keblére vonta, és így szólt. - Hallgasd csak fiam! A saját panaszodtól nem hallod az embereket, a gyerekeket. Ősz úrfi elhallgatott, és arra lett figyelmes, hogy az emberek így kiáltottak.  - Soha nem volt még ilyen szép, színes őszünk!  Az öreg Ősz büszke volt a fiára, az meg örömmel ölelte át apját, hogy mégis sikerült, elégedettek az emberek. Így történt, bizony, azóta színesek a falevelek a fákon, a cserjéken, a bokrokon. Hol több, hol kevesebb  festék hullik egy-egy fára, de a legpompázatosabb színekben tündökölnek az erdők, és örül neki minden madár, minden állat, minden gyerek, ember, de még a felnőtt is.

Karikázd be a helyes válasz betűjelét! Fentről lefelé összeolvasva a betűket egy őszi tevékenységet kapsz megfejtésül.


a. Melyik színnel volt megelégedve Őszapó? R: rózsaszínnel S: sárgával T: rozsdabarnával b. Kik gyűjtötték nyáron a színeket Ősz úrfinak? X: pillangók Y: katicabogarak Z: méhek c. Miért keveredtek össze a színek? Ü: mert összevesztek, hogy melyikük a legszebb V: mert összevesztek, hogy nagy lármát csaphassanak W: mert összevesztek, hogy Ősz úrfi dühös és elkeseredett legyen d. Melyik a „tisztességes” szó rokon értelmű párja? P: megmosdott Q: hivatalos R: becsületes e. Miért kiabáltak az emberek? D: ámulatukban E: örömükben F: mérgükben f. Mit jelent a „cserje” szó? T: bokor U: kert Ü: fa 22.


Az ördög meg a kanász Egyszer a kanász kint legeltetett a gyepen. Odament az ördög, megszólította. - Tied ez a csürhe? - Nem. Én csak kanász vagyok mellette. - Na, akkor fogjunk össze, menjünk el kereskedni, mert te jobban értesz a disznókhoz, mint én. Itt egy zsák pénz, induljunk a vásárba. Rengeteg disznót vett az ördög, de a szegény kanásznak csak hét sovány, beteges malacra futotta. Amit összevásároltak, közös ólba eresztették. Másnap vakarta a fejét az ördög. - Most hogy válogatjuk szét, hogy így egybecsuktuk őket. Én nem jegyeztem meg egyet sem. - Én mindegyik farkán csavartam egyet - válaszolt a szegény kanász. - Amelyiknek kunkori a farka, az mind az enyém. A kanász értette a mesterségét, tudta, hogy a kunkori farkú disznó egészséges. Így aztán gazdaggá lett, övé lett a sok disznó, az ördög pedig elszegényedett. Aztán az ördög bevetett egy hatalmas táblát búzával. Amikor már érett a vetés, kérdezte a kanásztól: - Válassz, melyik kell, a fölseje vagy az alja a gabonának? - Nekem csak annyi kell, amit két kézzel a tetejéről összemarékolok. Örült az ördög, hogy most neki marad a nagyobb rész. De csak később jött rá, hogy megint veszített. A következő évben hagymát vetettek.


Most az ördög választott. Gondolta, megáll, szegény kanász, túljárok az eszeden, mert én választom a fölső részt. Úgy is tett. A hagyma szára lett az övé, a föld alatti gumó pedig a kanászé. Az ördög tovább szegényedett, a kanásznak meg már volt egy teli zsák pénze. Haragudott nagyon az ördög. - Ha már a pénzemet elveszítettem, gyere, verekedjünk meg! Aki győz, azé legyen a pénz! A kanász beleegyezett. Másnap reggel az ördög a kanász viskója elé vitetett egy hatalmas vasdorongot, hogy azzal agyoncsapja, s az övé lesz a zsák pénz. Bezörgetett. - Kelj föl, verekedjünk! A kanásznak volt egy megvasalt végű botja. Azzal állt az ördög elé. Amíg az ördög a vasdorongot emelgette, a kanász gyorsan beverte az ördög fejét, hogy az jajgatva menekült. A kanász gazdag maradt, s még most is él, ha meg nem halt.

24.


Kösd össze a szavakat a jelentésükkel! csürhe viskó dorong megvasalt bot tábla kanász

A dorong egyik végén hegyes vagy lapos vas van. Kunyhó, szegényes házikó. Együtt őrzött disznók csoportja. Nagyobb összefüggő földterület. Vastagabb faág. Pásztorember, aki disznókat őriz.

Rajzold le a kedvenc jelenetedet a meséből!


A róka és a szőlő - Ezopusz meséje A róka aranyló napsütésben szaladt keresztül a mezőn. Hegyes füleivel feszülten figyelt. Beleszimatolt a levegőbe, hogy érezhető-e valamilyen veszély. Mivel róka volt, minden embert ellen ségnek tekintett. A szőlőtőkék végénél megállt. Több ezer összevissza tekeredő szőlővessző fonta be a magas karókat, a vesszőkről pedig hatalmas, zamatos szőlőfürtök lógtak. – Lopok egy kicsit, mielőtt a gazda ideér – hatá- rozta el magát. Felágaskodott és megpróbálta elérni a legközelebbi fürtöt, de az túl magasan volt. Fogát vicsorgatva hátrált, és a levegőbe ugrott, de elvétette. Dühében morogva ismét nekiveselkedett. Több mint egy órán keresztül rohangált és ugrált, de egyetlen szőlőfürtöt sem tudott elérni. Végül feladta és elsompolygott. – Tulajdonképpen nem is akartam azokat a fürtöket – mormogta. – Úgyis savanyúak és íztelenek. Válaszd ki és húzd alá a szólás-párok közül azt, amelyik a rókára illik! a. Megakad a szeme valamin.

Csukott szemmel is odatalál.

b. Nem ejtették a feje lágyára.

Kimutatja a foga fehérjét.

c. Fáj a foga valamire.

Fél fogára sem elég. 26.


Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak a királynak volt három igen szép leánya. Elindult egyszer országot járni, tudni akarta, elégedettek-e a népek. Álruhát öltött magára, de mielőtt elindult volna, azt mondja a lányainak: - Na, lányaim, mit hozzak nektek ilyen hosszú útról? Szép öltözéket kért a legidősebb. Gyöngyöt, fülbevalót, nyakláncot, karperecet, mindenféle ékszert kívánt a középső. - Hát neked mit hozzak, legkisebb leányom? - Hozza el nekem, édesapám, a megszólaló szőlőt, a mosolygó almát meg a csengő barackot! Elindult a király, bejárt országot-világot. Összevásárolt a legidősebb lányának különbnél különb öltözéket, selymet, bíbort, bársonyt. A középsőnek csillogó drágaköveket, ékszereket vásárolt. De a legkisebbiknek nem talált se megszólaló szőlőt, se mosolygó almát, se csengő barackot. Hát, ahogy jött hazafelé, úgy belerekedt a hintója a sárba, hogy meg sem lehetett mozdítani. Mérgelődött a király a kocsisával, miközben mérgelődnek, egy hatalmas fehér disznó ugrik ki az erdőségből, s azt mondja a királynak: - Mit adsz nekem, felséges királyom, ha kihúzom a hintódat a sárból? - Mit adjak én neked, te disznó? - A legkisebb lányodat! Úgysem mondja komolyan, gondolta a király. - Isten neki! Itt a kezem, nem disznóláb!


Erre a disznó odament a hintóhoz, és az orrával kiemelte a sárból. Hazaért a király, odaadta az ajándékot a nagyobbik meg a középső lánynak, s azt mondja a legkisebbnek: - Látod, édes szép leányom, miért kívántál olyat, amit nem tudtam teljesíteni! De ahogy ezt mondja, egyszer csak röf-röfröf, jön a disznó. És még egy taligát is hozott magával. Kinéz a király, s elszörnyülködik. - Mi baja van, édesapám? Miért borult úgy el az arca? - kérdezi a legkisebbik királykisasszony. - Jaj, édes-kedves leányom, nézd, hogy jártam! Jön érted a disznó, de nem engedem, hogy elvigyen feleségül. Hamar felöltöztettek egy szolgálót, s odavitték a disznónak. De az kiborította a talicskából, s tovább röfögött az ajtónál. Sírt a királykisasszony, még földhöz is verte magát bánatában. - Öltözz szegényes gúnyába, akkor biztos, nem tetszel neki - mondta a király. Feladtak rá mindenféle rongyot, s leküldték az udvarra, erre megörvendett a disznó, röfögött örömében, hamar felültette a taligára, gyorsan tolta, vitte az erdőbe. Nemsokára egy fából épült disznóólhoz értek. Letette a lányt a piszkos szalmára, szénára. Sírt a királykisasszony. Addig sírt, amíg el nem aludt.

28.


Mikor felébredt, hát uramteremtőm, olyan gyönyörű szép palotában találta magát, hogy azt elmondani nem lehet. Gyémánt volt annak minden szeglete, még a lépcsője is drágakövekkel volt kirakva. A disznó meg eltűnt. Hanem helyette egy szépséges királyfi sétált föl, s le. Odament a királykisasszonyhoz, megfogta a kezét, s azt mondta: - Tudd meg, engem egy tündér elvarázsolt, hogy addig disznó képében legyek, míg egy királylány nem lesz a feleségem. Karon fogta, elvezette a palota kertjébe, tele volt az mindenféle gyümölccsel. Odamentek a szőlőhöz, amelyik megszólalt, mentek tovább, ahol mosolygott az alma, csengett a barack. - Erre vágytál - mondta a királyfi. - És azt is mondta a tündér, hogy addig legyek disznó képében, amíg egy királylány ezekre nem vágyik. Te vágytál rá, s most mondd meg tiszta szívedből, akarsz-e a feleségem lenni? Nyakába ugrott a királykisasszony, összecsókolta. Aztán hintóba ültek, elmentek a királyhoz, nagy lakodalmat csaptak. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. taliga = kis anyagszállító kocsi, melynek elől egy kereke és hátul 2 nyele van, elsősorban tolni szokták


Melyik mondatot melyik szereplő mondta? - Na, lányaim, mit hozzak nektek ilyen hosszú útról? - Hozza el nekem, édesapám, a megszólaló szőlőt, a mosolygó almát meg a csengő barackot! - Mit adsz nekem, felséges királyom, ha kihúzom a hintódat a sárból? - Isten neki! Itt a kezem, nem disznóláb! - Mi baja van, édesapám? Miért borult úgy el az arca? - Tudd meg, engem egy tündér elvarázsolt, hogy addig disznó képében legyek, míg egy királylány nem lesz a feleségem.

30.


Mondókák Itt a köcsög! Mi van benne? Aranyalma, aranykörte. Add tovább, add tovább, Te meg fizesd az árát!

Keresd meg az összetett szavakat a mondókában, és írd le szótagolva!

...................................................................................................................

..................................................................................................................


Melyik szรณ rejlik a kรถcsรถgben?

...................................................................................................................

32.


Mondókák Hol tanyázol kisnyúl? A nyárfa tövében. Nem fázik a füled ebben az esőben? Bizony a nyúl fázik, ha a füle ázik.


Dombon törik a diót, a diót, rajta, vissza mogyorót, mogyorót. Tessék kérem megbecsülni, és a földre lecsücsülni! Csüccs! Alacsonyan száll a varjú, már nem károg, berekedt. Irigyli a cserép alatt melegedő verebet.

Kakuktojás! Melyik nem illik a többi közé?

34.


Mondókák Október, ber, ber, ber fázik benne az ember. Szőlőt csipked a dere, édes legyen szüretre. Kemény dió, mogyoró kis mókusnak ez való. Odújába elrakja, Télen elropogtatja. Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér. Eresz alatt kopogtat, ne hajolj ki, megfoghat! Esik eső, csepereg, sárga levél lepereg. Feri, Teri felszedi, kosárkába begyűjti.


Állíts össze szavakat a táblázatban lévő szótagokból a megadott kódok segítségével! Írd le őket! A B C D E F 1 VE DE SZŐ DI FECS HOR 2 DINY HAJ DÓ KOT Ó PÁSZ 3 TOR VÁ TÉS KE MÉ SÁR 4 RŰS NYE CSES NAL LŐ LÓS A1C3 F1C2

B1A4

E1D3

A2B4

C1E4

B2D4

D2F4

F2A3

E3C4

B3F3

D1E2

.................................................................................................................. .................................................................................................................. .................................................................................................................. ..................................................................................................................

36.


Mondókák Piros alma, de kerek kóstoljuk meg , gyerekek! Ugye édes, ugye jó? Nekünk hozta Ősz-anyó. Elmúlt a nyár, itt az ősz, Szőlőt őriz már a csősz. Kipattant a búza szeme vajon a babám szeret-e? Ha nem szeret megbánja, leszek a más babája.

Milyen mondatfajták szerepelnek a mondókában? Húzd alá pirossal a kijelentő, kékkel a kérdő, zölddel a felszólító mondatokat! Melyik két mondatfajta maradt ki? ................................................................................................................... ...................................................................................................................


Piros alma csüng a fán, Szakítsd le te barna lány. Leszakítom, megeszem, Mert az almát szeretem. Alma, alma, piros alma, Gurul, mint a pöttyös labda.

Milyen? Keresd meg azokat a szavakat, amik erre a kérdésre válaszolnak! Húzd alá, aztán írd le szótagolva! ................................................................................................................... ...................................................................................................................

38.


Milyen lehet az időjárás ősszel? Keresd a szavakat a rejtvényben →, ↓, irányba! ↓ ködös, szeles, esős, hűvös, latyakos, felhős, csapadékos

H L A T Y A K O S S Ű A B C D K E F G Z V E S Ö S H Ö J K E Ö L M N O P R D S L S F E L H Ő S T Ö E C S A P A D É K O S


Találós kérdések Esik eső, csepereg, sárga levél lepereg. A nap is már rövidebb, melyik évszak lehetek? Sok-sok gyöngyszem együtt lakik, levelekkel takarózik. Lehet lila, kék, vagy sárga, ha megérett hordó várja. Mi az? Sünilabda, zöld a színe, ősszel pottyan le a fűbe. Benne barna golyó lapul, nagyot pattan, hogyha gurul. Mi az? Nincsen kezem, nincsen fejem, csak palástom, s hosszú nyelem. Napsütésben itthon hálok, de ha esik utcán járok. Mi az? Varázsbotja nincsen neki, de a tájat eltünteti. Mikor leszáll azt sem tudod, merre van a pisze orrod. Mi az? Megfejtés a 42. oldalon.

40.


Keresztrejtvény Egy őszi munka a megfejtés. Nevezd meg!


1. Hajít 2. Kicsi 3. A 10. hónap 4. Őrző 5. Púpos állat 6. Mutatókkal ellátott eszköz 7.A hideg évszak 8. A nyár után következő évszak MEGFEJTÉS: ..............................................................................................................................

Találós kérdések megfejtése: ősz, szólő, gesztenye, esernyő, köd

42.


Egy őszi termés a megfejtés. Ha sikerül kitalálnod, akkor rajzold le!


Vízszintes: 1.Kör alakú virágfüzér 4. Sertés lakás 6. Személyes névmás 8. Eladni és venni jött emberek gyülekezete „r” nélkül 11.MEGFEJTÉS 12. Fizetés 13. Árnyék szó rövidebb formája 14. …. család, kedvelt magyar rajzfilmsorozat 15. Vörös színű vadállat 16. K kiejtve Függőleges: 1. Őszi csapadékforma 2. Saját haza, amelyben egy nép él 3. Közlekedhetünk rajta 5.Folyékony melegétel 7. Nyáron a naptól, ősszel az esőtől véd 8. Kis termetű madár, télen etetni kell 9. Kerti munkát végez 10. Valamit arrébb helyez 11. Gázlómadár

44.


Dóczi Ilona vagyok, egy magyar anyuka, aki 1988-ban kezdte tanítónői pályáját, emellett a Magyarra hangolva www.magyarrahangolva.com alapítója, házigazdája, szakértője. A magyar nyelv felfedezésében és megőrzésében segítek a külföldön élőknek ötletekkel, tippekkel, tanácsokkal, hogy a magyarul tanulás is élmény, játék és szórakozás legyen - ne nyűg. Kiknek szól a füzet? Azoknak a gyerekeknek, akik külföldön élnek, és már elsajátították az olvasás technikáját, hosszabb szövegeket és meséket is tudnak értelmezni, külföldön élnek, és szeretnének megismerkedni a magyar néphagyományokkal, az ezekhez kapcsolódó szavakkal, Magyarországon élnek, és szeretnének a nyári jeles napokkal játékos formában megismerkedni. Javul a gyermek hangos olvasása. Fejlődik a szövegértési képessége. Bővül, vagy aktívvá válik passzív szókincse. Magabiztosabbá válik szóbeli kommunikációja. A te gyermeked még nem tud olvasni? Akkor sem kell nélkülöznöd ezt a szórakoztató kiadványt. Nagyszerű kelléke lesz a családi meséléseknek, közös hétvégi programoknak. Jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánok az egész családnak! Legyetek ti is magyarra hangolva!

Jeles napok osszel 2  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you