Page 1

11. Adatgyűjtés és adatelemzés megtervezése Az információgyűjtés és –elemzés tervezésekor sem lehet megfeledkezni arról, hogy a kutató döntéseit tudatosan vagy kevésbé tudatosan, de befolyásolja, hogy milyen kutatási paradigma híve. Az adatgyűjtés a kutatási egység természetes közegében zajlik. A leggyakrabban dokumentumokat kell elemezni, megfigyelni, kikérdezni, tárgyakat elemezni, statisztikákat gyűjteni. Tehát metodikai sokféleség jellemzi az esettanulmányt. A tervezés során arra kell törekednie a kutatónak, hogy meghatározza, mit fog csinálni, hol, hogyan, mikor és milyen feltételek mellett. Az adatgyűjtés tervezésénél két, szinte egymásnak ellentmondó jelenségre, illetve elvre feltétlenül figyelnünk kell. Az eset helyszíni tanulmányozásakor gyakran nagyon komplex formában jelennek meg az információk, ezért nehézséget okozhat elkülönítésük. Az adatok elemzése elsősorban az adatok értelmezését jelenti. Előfordulhat az is, hogy többen készítik az esettanulmányt (kollektív vagy több helyszínű), ekkor az adatgyűjtés és – elemzés tervezésének szerves része a közös gondolkodás, a közös szakmai nyelv. Ez nemcsak közös szakirodalom olvasását igényli, hanem szakmai beszélgetéseket, vitákat, közös megfigyeléseket, stb. 12. Készülés a terepmunkára Az esettanulmány mindegyik típusánál hasznos lehet a vizsgálandó problémával, témával foglalkozó szakirodalom áttanulmányozása, a kutató eddigi tudásának kiegészítése. A terepmunkára készülve felmerül az a dilemma, hogy előzetesen vagy utólagosan kell engedélyt kérni a kutatásra az esetben érdekeltektől. A kutatónak, ha külső személy, mielőtt az intézménybe,pl. az iskolába megy, engedélyt kell szereznie a kutatásra, beszélnie kell az intézmény vezetőjével, mielőtt az intézmény személyzetéhez fordul. Rendkívül fontos, hogy a kutató a szükséges formális engedélyeken túl megfelelő kapcsolatot építsen ki az informális hatást gyakorlókkal is. Pl. igazgatónő titkárnőjével. A lista folytatható, de csak akkor, ha a kutató azonosítani tudja a „házőrzőket”. Az esettanulmány készítésének helyére belépve érdemes információkat szerezni a következő dolgokról:  a szervezet vagy a közösség hierarchiája,  mit, hogyan, miért csinálnak a szervezet tagjai,  a formális működés lényeges jegyei,  a kulcsemberek neve,  az emberekkel való kommunikáció legmegfelelőbb módja. Ezeket az információkat megszerezheti a kutató a szervezet alapdokumentumainak tanulmányozásával és előzetes tájékozódó beszélgetések lefolytatásával. Ha belépett egy vizsgálandó szervezetbe, vagy egy egyénnel kapcsolatba került, akkor el kell nyernie az emberek


megbecsülését, hogy készek legyenek az interjúkra, engedjék a megfigyeléseket, a különböző dokumentumok megtekintését, stb. Speciális, ha az esettanulmány során résztvevő megfigyelésre kerül sor, fel kell készülni a szituációban részt vevő emberekkel valamiféle azonosulásra. Pl. iskola az eset, s ha a kutató rendelkezik megfelelő képzettséggel, akkor vállalhat pedagógusi feladatokat az iskolában. 13. Az adatgyűjtés Az esettanulmány során az adatgyűjtés a kiválasztott esetre koncentrál. Lényeges, hogy a kutató az esethez kapcsolódó minden lényeges eseményen jelen legyen, az összes kulcsszeméllyel kapcsolatba lépjen, mert csak így tudja rekonstruálni a történetet, értelmezni az eset részleteit. 14. Az adatok forrása Az esettanulmányokban a bizonyítékok legtipikusabb, leggyakoribb forrásai a következők: dokumentumok, interjúk, megfigyelések, tárgyak. A dokumentumoknak sokféle formáját lehet alkalmazni információforrásként az esettanulmányokban. Az egyik megközelítésben a dokumentumok csoportosíthatók aszerint, hogy ki és mikor készítette őket. Ezen az alapon megkülönböztethetjük azokat a dokumentumokat, amelyeket az esettanulmány előtt születtek, de érintkeznek az esettel, azokat, amelyek az események idején és azokat amelyek az események után keletkeztek, tehát visszatekintő dokumentumok. Elég gyakori a címzettek szerinti csoportosítás:  nyilvános dokumentumok:tantervek, programok, órarendek.  Archivált dokumentumok:jegyzőkönyvek, emlékeztetők.  Személyes dokumentumok: naplók, önéletrajzok. A fenti forrásoknak nem csak szöveges változata létezik, ma már számos dolgot hang és képformában is rögzítenek. Lényeges elem az eset tanulmányozásának, hogy a kutató azonosítsa az eset szempontjából fontos dokumentumokat. Az esetek túlnyomó többségénél dokumentumokból és más forrásokból kombinálva jön létre az adatbázis, ritkán, de előfordul az is, hogy kizárólag dokumentumokból származnak a bizonyítékok. Az interjú elsődleges forrása lehet az esettanulmány adatainak. A vizsgálatot végző kutató alapvetően azt kívánja elérni az interjúkkal, hogy jobban megértse az esethez kapcsolódó témát. Az interjúalanyok gyakran belső információkkal rendelkeznek. Az interjúk többféle változatát lehet alkalmazni. A kutató strukturált, és nem strukturált interjút készíthet, de gyakoriak a részben strukturált interjúk is, amelyekben vannak előre kötött, szabályozott részek, de nagyobb jelentősége van az improvizációra épülő részeknek. A strukturált interjúk előre meghatározott kérdések alapján történnek. A strukturálatlan interjúban a kérdező tudja, hogy kb. mit szeretne tudni, de az interjúra készülve nem rögzíti előre a kérdéseket és azok sorrendjét. A beszélgetés során bár megszabja a beszélgetés fő irányát, de figyel az interjúalanyra, s megpróbálja követni az általa


felvetett témát is. Gyakori, hogy a kutató résztvevő megfigyelője az esetnek, s ebben a szerepben a megfigyeléshez kapcsolódóan készít rövid interjúkat. Ezeket azonban nehéz rögzíteni, így gyakran utólagos feljegyzések készülnek. A kérdező, és kikérdezett partnerszerepben jelenik meg, ez teszi lehetővé a szabadabb információáramlást. Az interjú lehet egyéni és csoportos is. Nehéz dolog interjút készíteni, sokféle veszély leselkedik a kutatóra. Pl. rossz kérdést tesz fel, kérdéseivel erőteljesen befolyásolja a válaszolót. Leglényegesebb, hogy az interjúkészítő megtanuljon figyelni, jó hallgató legyen. Az interjúkat az elemzés érdekében rögzíteni kell. Erre sokféle technika áll rendelkezésre: magnetofonfelvétel, videofelvétel, jegyzetelés az interjú alatt, feljegyzések készítése utólag. Az esettanulmányokban ugyancsak fontos adatforrásként kezelhetők a megfigyelések. Ez természetes, hiszen az eset tanulmányozása általában a helyszínen történik. Ha a kutató valódi résztvevője a vizsgálandó esetnek, akkor résztvevő megfigyelő lehet. Nem résztvevő megfigyelés is alkalmazható, ez esetben minimális a megfigyelő és a megfigyelt közötti interakció. A megfigyeltek vagy tudnak, vagy nem tudnak arról, hogy megfigyelik őket. Ha nem tudnak a megfigyeltek a megfigyelésről, természetesebben viselkednek, ellenben jogos az a kérdés, megengedhető-e a tudomány érdekében, hogy a megfigyelést végző személy eltitkolja szándékait, megtévessze az embereket. A résztvevő megfigyelésnél, amikor a kutató huzamosabb ideig részt vesz egy csoport, egy szervezet életében, leggyakrabban az események utólagos feljegyzése a megoldás. Teljes jegyzőkönyvre akkor kerülhet sor, ha nem tudja előre a kutató, hogy mely események lesznek lényegesek, s ez az esettanulmánynál gyakran előfordul. A módszer rendkívül munkaigényes, ezért ritkán alkalmazzák. 15. az adatok feldolgozása A kutatónak szembe kell nézni azzal a problémával, hogy miként lehet az összegyűjtött információkat elraktározni. Az egész esettanulmányra vonatkozóan alapkövetelmény az utólagos rekonstruálás biztosítása, amelyhez tudni kell, hogy mi történt az eset tanulmányozásának egyes szakaszain. Ezt a szakirodalomban a bizonyítéklánc megteremtésével látják elérhetőnek. Leggyakrabban a naplóvezetés technikáját alkalmazzák. A kutató által készített naplóba kronologikus rendben bekerülnek az előre tervezett és előre nem tervezett események, valamint a szubjektív észrevételek, megállapítások, de egymástól világosan megkülönböztetve. FELJEGYZÉSEK RENDSZEREZÉSE A rendelkezésre álló dokumentumok, saját vagy mások feljegyzései megfigyelésekről, interjúszövegek, statisztikák, stb. több ezer oldalt is jelenthetnek, s ezt a nyersanyagot kell elemezni. Mielőtt ez megtörténik, rendszerezni kell az összegyűjtött információkat. A rendszerezés előfeltétele, hogy információgyűjtéskor a kutató vagy asszisztensei mindig rögzítsék az adatforrás keletkezésének időpontját és helyét. Ma már a


szövegek bekerülhetnek a számítógépekbe, rögzíthetők lemezeken, s ez nagymértékben megkönnyíti az adatok kezelését. Az ilyen jellegű rögzítésnél mindig figyelni kell arra, hogy legalább egy példányban megmaradjanak az eredeti adatok. Az adatokat dossziékba érdemes rendezni. Készülhetnek dossziék az adatok forrásaihoz igazodva, így pl. létrehozhat a kutató az eset szereplőiről háttér-, szakirodalmi, életrajzi, megfigyelési adatokat tartalmazó, interjú-és fényképdossziékat. A dossziék kialakítása sohasem fejeződik be, a kutatónak fel kell készülnie arra, hogy technikailag és tartalmilag is mindig változtathatóak, folyamatosan bővíthetők, átrendezhetők legyenek. 16. az adatok elemzése Az adatok elemzését többen úgy értelmezik, mint egy útvesztőn keresztüli barangolást. Alapvetően az adatelemzésnek négy eleme lehet:  A terepen talált „leletek” értelmezése;  Az adatok témákba, konstrukciókba szervezése(kódolás)  A bizonyítékok, a témák cáfolatának keresése  Az adatok alternatív értelmezésének ellenőrzése Számos eljárást javasolnak a szakkönyvekben az esettanulmányban gyűjtött adatok elemzésére. Leginkább elterjedtebbek:  Minták összeillesztése: a terepen tapasztalt konkrét példát a vizsgált jelenséggel kapcsolatban összehasonlítják a kutatás kezdetén előre megjósolt, feltételezett példával.  Magyarázatépítő technika: a tanulmány tárgyáról a kutató kijelent valamit, majd ezt összehasonlítja az eredményekkel, és ha eltérések vannak, akkor felülvizsgálja, átértékeli az állításait, majd ezt újra összehasonlítja a bizonyítékokkal, az eredményekkel.  Idősorozat-elemzés: egyszerűen szólva ebben a technikában egy bizonyos időtartam trendjeit hasonlítják össze azzal az elméleti javaslattal vagy rivális magyarázatokkal, amit kutatás kezdetén állítottak fel.  Ismételt megfigyelések: különböző időszakokban, különböző helyeken megismétlik a kutatás egységeinek a megfigyelését, s ezeket hasonlítják össze. 17. Az esettanulmány eredményeinek bemutatása A pedagógiában nincs elegendő tapasztalat az esettanulmányok készítésében. Sokan a teljes történetet szeretnék elmondani, de ez nem lehetséges, ez meghaladja bárkinek a tudását és bárkinek a történetmondó készségét. Nagyon komoly, nehéz döntés előtt áll a kutató, amikor meghatározza, hogy mi kerüljön és mi ne kerüljön az esettanulmányba. A kutató szerepe alapján gyakran megkülönböztetik az objektivitásra törekvő és az ún. reflektív jelentéstípust. Az előbbit több szakember analitikusnak nevezi, amelynek fő jellegzetessége, hogy a kutató megfékezi saját hangját és tényszerűen számol be az esetről. Reflektív jelentés, amelyikben a kutató hangját is


lehet hallani. A prezentáció műfaja szerint elkülönített jelentésformák: narratív-a közvetlenség és az érzékenység jellemzi, életszerű-ezekben a jelentésekben a kutató megpróbálja megőrizni az elbeszélés minőségét, főként olyan esetleírásokban, amikor a történések természetes kornológiája hiányzik. A tanulmányíró, mint egy dokumentumfilmben egymás mellé rendeli a szereplőket, eseményeket, h életszerű képet kapjanak az olvasók, illusztráció-rövid leírás, vázlatnak tekinthető a teljesen kimunkált képhez viszonyítva. Célja, hogy az eset néhány fontos aspektusa kikristályosodjon, elemző esettanulmányok-analitikus leírás, tisztább, egyértelműbb a meghatározásaiban. Előnyben részesíti a pontosságot. 18.A kutató szerepe A kutatók bármelyik paradigmában kutatnak, hasonló dolgokat végeznek el: meghatározzák a problémát, kialakítják a kutatási tervet, kifejlesztik, adaptálják az alkalmazott módszereket, technikákat, adatokat gyűjtenek, elemeznek, értelmeznek és megírják a jelentést. A kutatói szerep kapcsán leginkább két típussal foglalkoznak a szakirodalomban. Az egyik a távolságtartó, a másik az esettel interakcióba kerülő kutató. A szerep tisztázásánál érdemes figyelembe venni, hogy a vizsgált jelenséget(az esetet) belső (emic) és külső(etic) aspektusból is értelmezni kell. A belső perspektíva azt igényli, hogy a kutató az esetet tanulmányozva mindig azt kérdezze, hogy mit jelent az esemény, az interakció az egyén, a csoport, a szervezet számára. A cél az, hogy megpróbálja megérteni a résztvevők nézeteit, hiteit saját világukkal kapcsolatban, tehát az ő szemükön keresztül látni a világukat. Ezzel párhuzamosan tudatosítania kell a saját perspektíváját, vagyis a résztvevők társadalmi valóságának megértésére szolgáló saját fogalmi, elméleti hátterét. 19.etikai kérdések A társadalomtudományokban egyre növekvő tudatosság érvényesül etikai kérdésekben. A tudatosság főként a témaválasztásban és a választott kutatási módszerekben jelenik meg. Az egyik komoly probléma, hogy a kutatás ne sértse meg a vizsgálatban részt vevők jogait, valamint ne okozzon károkat nekik. Önmagában problémát jelenthet a téma(pl. kisebbségi oktatás), az eset, az adatgyűjtés(pl. résztvevő megfigyelés), maga a kutatás(pl. feszültség az alanyok körében), a résztvevők sajátosságai (pl. sérült gyerekek), az adatok elemzése, értelmezése, felhasználása. Minden kutatás különböző, mindegyikben sajátos etikai problémák merülnek fel. a kutatásban való részvétel önkéntes- így szól az egyik alapelv. Az eset tanulmányozásakor a kutató olyan dolgokat kérdezhet meg, figyelhet meg és tehet nyilvánossá, amivel kényelmetlen helyzetbe hozhatja az esettanulmányban részt vevőket. Senkit sem lehet kényszeríteni, senkire sem lehet nyomást gyakorolni, hogy részt vegyen a kutatásban. Ez a norma komoly dilemmát jelent, hiszen az esettanulmányok egy részénél a kutató még azt sem fedheti fel, hogy kutatást végez, mert veszélyezteti a


tanulmányozandó folyamatot. Ilyenkor az önkéntesség alapelve nem tartható be, de a vizsgálatot végzőnek ügyelnie kell, hogy ne maradjon el az utólagos engedélykérés. A résztvevők védelme ugyancsak fontos alapelv. A kutatás nem okozhat lelki ártalmakat, sérüléseket kérdésekkel. Nem kerülhetnek kényelmetlen helyzetbe az emberek az összegyűjtött adatok nyilvánosságra hozásával. A személyazonosság védelme sem megkerülhető etikai elv. A titkosság elve azt igényli, hogy bár a kutató tudja azonosítani a megfigyelteket, a válaszolókat, de ezt nem teszi nyilvánossá. A gyakorlatban azonban az egyedi esetek sokszor jól körülhatárolhatóak, így eléggé könnyen felismerhetők a személyek, ezért a kutatónak rendkívül körültekintően kell leírnia az esetet, elkészítenie az esettanulmányt. A résztvevők megtévesztése: eltitkolhatja-e a kutató, hogy kutatást végez, hogy kinek végzi azt, hogy mi a kutatás célja? Összegezve megállapíthatjuk, hogy semmilyen kutatási cél érdekében nem sérülhetnek a személyiségi jogok. Ezen a területen nem állnak rendelkezésre egyértelmű, minden szituációban érvényes szabályok, de a problémák megoldhatók a kutatók és a kutatandók közötti tárgyalásokkal. 20. az esettanulmány előnyei és hátrányai Tapasztalt kutatók számára is gondot okoz a megfelelő eset kiválasztása, az eset komplexitásának bemutatása, a kezdő kutatók számára pedig különösen nagy problémát jelent. Sokféle céllal, szándékkal készülhet esettanulmány, a neveléstudományban különösen a felderítő, a leíró és az értékelő esetleírások tölthetnek be fontos szerepet. A neveléstudomány folyamatossága és fejlődése szempontjából jó lehetőség rejlik az esettanulmányokban, mert a kutatás folyamata(maga az eset) mint produktum megmarad, s ezzel archívumként is funkcionálhat, lehetőséget teremtve az újraértelmezésekre. Az esettanulmányok egyaránt szolgálhatják a tudomány fejlődését és a szakemberek képzését is. Nagyobb nyilvánosság számára is elérhetőek az esettanulmányok, mert nyelvezetük kevésbé speciális, mint más kutatási beszámolóké.

Termék jellemzők  

Termékek, jellemzők, leírások