közöss é g i
té r
•
1 0
Vöröskereszt-nap volt Salgótarjánban
Simon Bálint nyugalmazott mentőtiszt, a Magyar Vöröskereszt Országos Szervezete Etikai bizottságának tagja, valamint Nógrád Megyei Szervezetének vezetőségi tagja – aki tagjaink körében már ismerősnek számít – tartott előadást az elsősegélynyújtásról a SINOSZ Nógrád Megyei Szervezeténél. Elmondta, hogy a vezető halálok Magyarországon a szív- és keringési betegségekből adódik. Amennyiben az illetőnek beavatkozásra van szüksége, összesen 4 perc áll rendelkezésre, hogy ellátáshoz jusson, állapota stabilizálódjon, illetve a halálból is visszahozható a beteg az esetek 85%-ában, amen�nyiben gyors és szakszerű segítségben részesül. A fennmaradó 15%-nál valamilyen szervi betegség állhat fenn, amikor a szakszerű ellátás ellenére is nehezebb az életmentés. A 4 perc, ami rendelkezésre áll, nagyon kevésnek számít, ugyanis ennyi idő alatt gondoskodni kell a biztonságos környezetről, a beteg állapotának felméréséről, a megfelelő elhelyezéséről, illetve megállapítani, hogy az illetőnél van-e légzés, ha nem, akkor minél hamarabb meg kell kez-
deni az életmentést. Továbbá mentőt kell hívni, ugyanis az életmentés során az a személy is kifárad és pánikba esik, aki segíteni szeretne. Ha a betegnek nyílt hasi sérülése, gerinctörése, combtörése, keresztcsonttörése van, vagy a mellkasa súlyosan sérült, úgy mozgatni nem szabad, valamint az újraélesztés nehezebben végezhető el, hiszen más szervekben is kárt lehet tenni, illetve a már meglévő sérüléseket súlyosbítani. Az ellátásra szorulót először érdemes a vállánál óvatosan megmozgatni, hátha csak alszik, vagy kisebb baleset történt vele, netán alkoholos állapotban van. Egy ájult sérült többnyire az agy vérellátási zavara miatt esett ös�sze, viszont a megrázásra, megszólításra többnyire valamilyen válaszreakciót ad – kinyitja szemét, valamilyen hangot ad ki, megszólal. Ezzel szemben az eszméletlen sérült a megrázásra, megszólításra nem reagál, továbbá a reflexei sem működnek. Az eszméletlen sérültnek tehát nincsenek reflexei, ezért potenciális életveszélyben van. Hiányzik a nyelv-garat reflexe, amely fulladáshoz vezethet, ezért gondoskodni kell a mielőbbi
légútbiztosításról. A légútbiztosítás előtt azonban teljes betegvizsgálatot kell végezni. Meg kell nézni, hogy nincs-e idegen anyag az orrban, a szájban, és szükség esetén eltávolítani az elzáródást okozó anyagot. Fontos, hogy a sérült személy fejtartása az egyenesnél picit hátrébb húzva legyen, azaz a légutak szabadak legyenek, valamint a sérültet szilárd alapra fektessük, amennyiben nincs kizáró ok a mozgatásra. A légzés megfigyelése elsődleges. Amennyiben a beteg lélegzik, úgy valószínűleg eszméletlen, ha nem, akkor halott. A légzés hármas észlelése: 1. kiáramló levegő érzékelése a fülünkkel. A hallássérülteknél ez probléma lehet, így ajánlatos a 2. lépéssel folytatni: az arcunkat a beteg fejéhez közel tenni, és ha a levegőt nem érezzük, akkor a mellkas emelkedését kell figyelni. Ha szeles idő van, akkor nem érdemes az arcunkkal próbálkozni. Ez mindösszesen maximum 10 másodpercet vegyen igénybe! Fontos, hogy a légzés biztosítása érdekében a sérült személy fejtartása is szabályos legyen, azaz a légutak szabadak legyenek, valamint a sérültet szilárd alapra fektetjük, amennyiben nincs kizáró ok a mozgatásra.