LEMEZTÁSKA – COYOTE
19
Jesse Rose – Love The Feeling High /Play it Down/ A jelenleg Los Angeles-ben élő, de lakhelykét az utóbbi években Londont és Berlint is megjárt dj igazi old school bombával nyitotta a 2013-as évet. Ez az első darabja az idei évben minden hónapban megjelenő, vagyis mindöszesen 12 kislemeznek. A vocal inkább szövegelés vagy rap, ez azonban egyáltalán nem meglepő. Jesse Rose saját bevallása szerint is: amit hallgat az hip-hop, amit játszik pedig House. Nem egy korszakalkotó darab az tény, hallottunk már ilyen feka osztó szövegű chichago house-t nem egyet, amiknek sablonja egytől egyig a „Martin Luter King – I have a dream” opusz. Mégis meghatározó darabja lesz a house dj-k táskájának az elkövetkező hónapokban. Minden olyan magától értetődő, gördülékeny, egyszerű, mégis változatos benne. Nehogy azt gondoljuk, könnyű dolog ám ennyire sallangmentes zenét alkotni. Attól, hogy nem színpompás tollakban díszelgő paradicsommadárhoz hasonlítom, ez egy remek darab! Ugyan a ghetto-house minden stílusjegyét magán viseli, mégis valami megfoghatatlan dologban más, mint az eddig hallot versenyzők. A remixek nélküli kislemez tagolása is egyszerű mint a faék! Van egy vocal-os verzió, van egy amin nincs vocal, és egy accapella verzió ami meg csak vocal, zene nélkül. Minek bonyolítani a dolgokat kérem szépen?
Anthony Rother – Traumzeitreise /Datapunk/
A kis Kraftwerk-ként emlegetett Anthony Rother úgy tűnik felébredt több éven át tartó téli álmából. A Kanzleramt-nál és a Psi49net-nél az ezredforduló környékén napvilágot látott munkái a vegytiszta electro alapköveinek számítanak. Igazán széles körben ismert előadó azonban a Datapunk nevű kiadójánál 2004ben megjelent Popkiller albumával lett. Ennek segítségével az analog electro hangzást végérvényesen meghonosította a táncparketteken. 2012-ben úgy tűnik ismét nagyon magára és közönségére talált. Erről először a nyáron megjelent Ape Machine tett tanúbizonyságot, most pedig itt az újabb EP két újabb Rother bombával. Mostani stílusára nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy electro, vagy hogy techno. Anthony megtartott néhány jellegzetességet régi munkáiból, azonban létrehozott valamit, amit jelenleg nem tudok semmi máshoz hasonlítani. Analóg hangszerek szanaszét torzítva. Szinte trance-es szőnyegek, de mégsem trance a végeredmény. Mégcsak nem is electronica. Abszotút tánparkettre termett, de csak hallgatni is élvezetes, mivel rendkívül dallamos mindkét nóta. Kiváncsi vagyok, mikor érik be az újabb album, amivel egy világkörüli turné alkalmával ismét szinti tornyaival körülvéve a színpadon köszönthetjük Rother mestert.
Jamie Jones – Change /Hot Trax/
Új címkét hozott létre Jamie Jones a Hot Creations égisze alatt, Hot Trax néven. Ez a label elmondása szerint leginkább a táncparkett orientált underground zenék lakhelyéül fog szolgálni. Jamie be is költöztette az első lakókat, év elején rögtön egy 3 számos EP-vel nyitott. Az első track a Change igazi hipnotikus oszcillátor funk, ami elsodor minket a buli misztikus bugyraiba. Elhangzik benne egy eléggé megkérdőjelezhetetlen megállapítás: „The truth is we are all going through changes!”. Ezzel a kijelentéssel nehéz lenne vitaestet indítani, de mint tudjuk, a táncparkett nem is arra van kitalálva! Második track: „Road To The Studio”, ami tipikus Jamie Jones hangzás: testes basszus, funk alap, loop-olt vocal. Az egész track szinte egy nagy loop, néha szolidan kifilterezve a mély, vagy kiszedve pár sáv és újra vissza minden. Felbukkan még egy egy visszafogot delay is, hogy a dj-nek effectezéssel se kelljen bajlódnia. Nyugodtan integethet a dj pultból, a kitűnően eltalált groove viszi a lábakat ahogy kell. Ezzel a nótával garantált a tánc. A harmadik track a No Rush, meglehetősen oldschool garage-osra sikeredett. Ennél többet erről a számról azonban képtelen vagyok elmondani, hiába hallgatom újra és újra, nem igazán érzem…