Issuu on Google+

A kimenetet írta és szerkesztette: Szabó Imre HÖOK elnökségi tag

„Átalakulóban a munka világa”

Konferencia a munka világának megváltozott jogszabályi környezetéről és az oktatásügy – munkaerőpiac összefüggéseiről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. A rendezvény szervezésénél az egyik legfontosabb szempontként kezeltük, hogy a megváltozott jogszabályi környezetet és a foglalkoztatáspolitikai helyzetet a lehető legszélesebb nézőpontból ismerhesse meg a hallgatóság. Egy szakmai egyeztető fórum létrehozását kezdeményeztük, amelynek célja, hogy áttekintse az oktatásügy és a munkaerőpiac kapcsolatát, összefüggéseit és a jövőben bekövetkező változásokat az elfogadott új felsőoktatási törvény és az új Munka Törvénykönyve kapcsán. Az első „blokkban” a felszólalók a munka világának jogszabályi változásait elemezték, elsősorban az új Munka Törvénykönyvének várható hatásait: - Fokozza-e az új Mt. a versenyképességet, segíti-e a hazai foglalkoztatás bővülését? - Mik a „régi” és az „új” Mt. közötti lényegi különbségek az egyéni és a kollektív munkavállalói jogok szempontjából? - Mit vár a hazai munkaerőpiac az oktatásügytől, elsősorban a felsőoktatástól? A második „blokkot” két előadás (egy kutatási eredmény ismertetése és az iskolaszövetkezetek bemutatkozása), valamint egy plenáris beszélgetés képezte, amely már kifejezetten az oktatásügy szempontjából közelítette meg a kérdéseket. Az előadásokon elhangzottak megvitatásán túl, téma volt a meglévő szabályozás áttekintése a fiatalok munkavállalási lehetőségeinek szempontjából (iskolaszövetkezeti munka, karrier irodák szerepe, atipikus foglalkoztatási formák), illetve a bekövetkezett törvényi, rendeleti változások várható következményei. A rendezvény a II. János Pál teremben, az Egyetem díszelőadójában került megtartásra, dr. Schanda Balázs dékán köszöntő szavai és Nagy Dávid HÖOK elnök megnyitóját követően. I.

Előadások.

A munkavállalók álláspontja. Palkovics Imre – a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke Palkovics Imre előadásának bevezetőjében a törvény megalkotásának körülményeit elemezte. A munkavállalói oldal egyértelmű és megkövetelt elvárása volt, hogy az új törvény megalkotása az Európai Unióban elfogadott szociális párbeszéd szellemében történjen. A Munka Törvénykönyve tervezetének ismételt nyilvánosságra kerülésével azonban csalódniuk kellett. Egy 2006-ban már


megismert (és elvetett) tanulmány köszönt vissza, szinte szó szerint, amit keresztény-szociális tömörülésként a keresztény társadalmi tanítás helyét elfoglaló ideológia megjelenésének értékeltek, amely azt hirdeti, hogy nincs közösségi érdek, csak az egyéni érdekek aggregációja létezik; az egyéni érdekeket pedig legjobban a szabályozatlan piacok fejezik ki. A tervezetet tehát részletes kritikai, szakmai elemzésekre alapozva a lehető leghatározottabban elutasították. A fő kérdés Palkovics Imre szerint nem az, hogy mi a hatása az Mt. módosításának a munkavállalókra nézve, mert ez egyértelmű: a hatályos szabályozáshoz képest rosszabb pozícióba kerülnek. A kérdés úgy vetődik fel, hogy „szükséges-e ezt tenni a munkavállalókkal”? Az új Munka Törvénykönyve vitathatatlanul a „rugalmasság” jegyében született. A flexicurity (flexibility + security) szóösszetételből az előbbi érvényesült, amiből értelemszerűen következik a munkavállalói jogok csökkenése és a dolgozók munkaterheinek növekedése. Véleménye szerint azonban egyértelműen kimutatható, hogy a rugalmasság és a versenyképesség nem áll egymással szoros és kizárólagos kapcsolatban. A júniusban megjelent tervezetet egy lobbista csoport munkájának tudták csak értékelni, ehelyett valódi és tartalmas egyeztetéseket követeltek. Időközben azonban az országos érdekegyeztetés rendszere is radikálisan átalakult. Megszűnt az OÉT és helyébe a kvázi konzultatív NGTT lépett. A döntéshozóktól ismételten azt kérték, hogy üljenek le az érintettekkel, és vegyék sorra, mely pontokon kell megváltoztatni az Mt.-t az ország versenyképességének érdekében. Véleménye szerint az nem megengedhető, hogy a szabályok korszerűsítése alatt a Kádár-rendszer, vagy a feudális viszonyok visszahozását értsék. A tárgyalások szeptemberben indultak meg az érintett felek képviselőivel, államtitkári szintről. Alapelvként mindhárom fél egyetértett abban, hogy semmilyen változtatás nem eredményezheti a bérek csökkenését, gondolva például a műszakpótlékok csökkentésére és megszüntetésére. A munkáltatókkal azt is sikerült tisztázni, hogy a tervezettel ellentétben nem lehet korlátlanul növelni a munkavállalók kártérítési felelősségét, vagy, hogy a nyugdíjkorhatár emelése mellett nem lehet eltolni a szabadság mértékének növelését akár csak egy évvel sem. A túlóra kifizetése helyett, annak szabadidővel való megváltása kapcsán felmerült, hogy ez kizárólag a munkavállaló egyértelmű és egyoldalú kérésére történhessen, ahogyan a rendes szabadság egy részének adott évet követő kivételének a lehetősége is. A munkáltatói rendes felmondás esetén továbbra is valós és egyértelmű indokolást kell adnia a munkáltatónak, és egy esetleges munkaügyi per esetén megmarad a bizonyítási kényszer a munkáltató oldalán. A maximális túlóra mértéke is előkerült, a tervezet ezt száz órával emelte volna. A kollektív jogosítványokról (magyarul: működhet-e a jövőben szakszervezet) egyelőre nem esett szó, arra a decemberi egyeztetéseken került sor, amikor megállapodás született, hogy „a Munka Törvénykönyve kollektív jogokat tartalmazó részébe bekerül a szakszervezetek helyiséghasználati joga, a szakszervezet méretétől függetlenül járó munkajogi védettség, valamint az eredeti elképzeléshez képest nő a védett tisztségviselők létszáma és az igénybe vehető munkaidőkedvezmény”. A tervezetet a részvételük tehát javította, de továbbra is úgy tartja, hogy az új Mt. fő célja a munkaerő árának, azaz a munkajövedelmeknek a leszorítása a munkavállalói érdekképviseletek meggyengítése útján, amely folyamat a nemzetközi trendbe illeszkedik. Példaként hozta fel az amerikai neokonzervatív politikát, mely szintén ezt az utat követte, amivel párhuzamosan egyre koncentráltabbá vált a vagyon és a jövedelmek képződése és megoszlása. Céljaik eléréséért az érdekképviseletek számos tiltakozó akciót szerveztek és nemzetközi fórumokhoz (pl. ILO) fordultak. A tárgyalások befejezésével a kompromisszum volt az egyetlen lehetősége a szakszervezeteknek, hogy ne a legrosszabb (az előzőekben felsoroltaktól eltérő) tervezetet fogadja el az Országgyűlés, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyet is értenének az elfogadott törvénnyel.


Az oktatásügy és munkaerőpiac összefüggései kapcsán Palkovics Imre röviden ismertette a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottságok munkáját, amelyekben az iskolafenntartókkal, oktatási szférával, illetve a gazdasági partnerekkel közösen vettek részt. (Magyarországon 2008 óta a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottságok (RFKB-k) döntenek a magyar szakképzés szakképző évfolyamainak diáklétszámáról, a teljes iskolarendszerű szakképzés szerkezetéről, továbbá a forráselosztásról.) A legnagyobb probléma az oktatási reformok kapcsán, hogy a szakképzetlen (foglalkoztathatatlan) munkaerő fogadására a hazai munkaerőpiac nincsen felkészülve, egyetlen lehetőségként a feketefoglalkoztatás marad számukra. Égető szükség lenne valós megoldási javaslatokkal előállnia a döntéshozóknak. Megközelítés a jogtudomány szempontjából. Kun Attila, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docense Kun Attila előadásának bevezetőjében az új Munka Törvényönyvének szakmai fogadtatásáról beszélt. A tavaly év végén elfogadott törvény megítélése továbbra is igen ambivalens. Véleménye szerint az, hogy új törvény született, önmagában pozitív, a ’92-es Mt. több tekintetben elavult, korszerűtlen jogszabály volt. Az új törvény jobban közelít a valósághoz, realistább képet tükröz és vitathatlanul illik a közelmúltbéli nemzetközi munkajogi „trendbe” – (a flexibilitás, rugalmasság képe), az Európai Uniós munkajogi modernizációról szóló Zöld Könyv irányvonalainak is megfelel (noha az EU időközben némileg már „túllendült” a flexicurity bűvkörén). Pozitívum, hogy jogtechnikai szempontból az új joganyag sokkal koherensebb és áttekinthetőbb, szemben a ’92-es, számtalan alkalommal módosított, sok ponton áttekinthetetlen, fogalmaiban korszerűtlen Munka Törvénykönyvével, ezért a napi jogászi munkát minden bizonnyal egyszerűsíteni fogja. A Polgári Törvénykönyvvel való viszony számos helyen rendeződik. A törvény a bírói gyakorlatnak a korábbiaknál talán még nagyobb teret enged, több olyan fogalmat is használ, amelynek pontos értelmezését és jelentését most még nem láthatjuk (pl. méltányos mérlegelés, a kártérítési jognál az előre láthatóság, bizalom stb.), amit a bírói gyakorlat tölt majd fel tartalommal. Az új törvény megítélése kapcsán a legnagyobb vitát az Mt. célrendszere váltja ki. Vitatható, hogy lesz-e szerepe a versenyképesség fokozásában és a foglalkoztatás bővítésében. A munkajog „eszközként” önmagában erre nem alkalmas, ezért az ezzel kapcsolatos elvárások elhibázottnak tűnnek a tudomány szemüvegén át. Kétségtelen, hogy a Munka Törvénykönyvének a gazdaság fejlődését is kell szolgálnia, de nem csak materiális (növekedési) értelemben, hanem az emberi „önkiteljesedés” is lényegi szemponttá kell, hogy váljon (ld. Amartya Sen: a fejlődés, mint szabadság). Megalkotásában látszik a munkáltatói szféra kiemelt szerepe, de a szabályozás túl rugalmassá válása a kívánt célok elérése ellen is hathat. Az új törvény több ponton visszavesz a munkavállalók védelméből, ami túl nagy áldozatnak tűnhet, felesleges társadalmi feszültségeket kelt. Igaz, hogy a foglalkoztatás olcsóbbá is válhat, de ez nem jelenti automatikusan a foglalkoztatási igények növekedését, ami munkahelyeket eredményezne. Az előadó OECD- és EU-s adatokkal támasztotta alá, hogy a magyar munkajog már eddig is kellően rugalmas volt, és hogy a további rugalmasítás nem eredményez automatikusan új munkahelyeket. Az előadó kiemelte, hogy az új Mt. nem igazán „felhasználóbarát”, az sokkal inkább egy kifinomult jogászi munka, így gyakorlati alkalmazásában a munkajogászi professzionalizmusra mind nagyobb szükség lesz.


Szintén utalt arra az előadó, hogy munkajogi kódexet nem célszerű „válságmenedzsment” jelleggel, „kapkodva” alkotni, hiszen a munka világának „alkotmányáról” van szó valójában. A törvény általi kötelező szabályozás helyett nagyobb tere lesz a felek megállapodásainak és a kollektív szerződéseknek (illetve ezt pótlólag – bizonyos feltételekkel – az üzemi megállapodásoknak, amely szabályozás számos problematikus kérdést vet fel mind dogmatikai, mind gyakorlati szempontból). Ennek az – egyébként támogatandó, a kollektív szerződések szerepét növelő – elképzelésnek több ponton mond ellent a szakszervezeti jogosítványok csökkentése, amely az érdekharcot kiegyenlítetlenné teszi, különösen ott, ahol nincs munkavállalói szervezettség. A nyári tervezet igaz több szempontból „puhult”, de így is szűkül a tisztségviselőknek járó munkajogi védelem és a kollektív jogosítványok köre. Negatívum, hogy a törvény több bizonytalan elemet, fogalmat is tartalmaz. Ilyen pl. az elszámolási időszak, amely igen nehezen értelmezhető, és így visszaélésekre is alapot teremthet. A részletek elemzése nélkül megemlíthető, hogy szintén aggályos elem, hogy végső soron „olcsóbb lehet” a munkaviszony jogellenes megszüntetése a munkáltatóknak, ami az egész munkajogi szabályozás értékét kérdőjelezi meg, neutralizálja annak jelentőségét. Új elemként jelenik meg a munkavállalói biztosíték intézménye, amely a kártérítési igény kielégítésére használható fel. Bizonyos elemek kimaradása sajnálatos. Ilyen a (tervezetekben még szereplő) független munkaügyi vizsgálat intézménye, amely – megtámogatva a munkavállalói panasz jogintézményével − alternatív jogérvényesítési eszközzé fejlődhetett volna. Szintén sajnálatos, hogy az eredeti tervezethez képest kimaradt a törvényből a munkavállalóhoz hasonló jogállású − az ún. „szürke zónában” foglalkoztatott − személyek jogállásnak rendezése. Látható tehát, hogy az új szabályozás számos lényegi változást hordoz, a munkajogot egyértelműen a polgári joghoz közelíti. Teljes és világos képet azonban a bírói gyakorlat „kifejlődése” után kaphatunk, ami még hosszú évekbe tellhet.

II. Fiatalok és a munkavállalás

A fiatalkori munkavégzési kutatás ismertetése Takács Gábor, a Magyar Munkajogi Tudományos Diák Egyesület elnökhelyettese, a kutatási zárótanulmány egyik szerzője. Takács Gábor munkajogász egy nemrég lezajlott kutatás céljait és publikus eredményeit ismertette a hallgatósággal. A Magyar Munkajogi Tudományos Diák Egyesület keretén belül működő kutatócsoport vizsgálatának célja volt felmérni, hogy a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeti munka mennyiben segíti a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítását. Azt kívánták vizsgálni egy országos felmérésben, hogy a tanulóévek alatt egy kölcsönbeadó, vagy iskolaszövetkezet szervezésében végzett munka hogyan segíti a fiatalok későbbi munkavállalását, illetve a magyar szabályozás kiaknázza-e az ebben


rejlő lehetőségeket. A kutatás a Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány támogatásával valósult meg. A kérdőív a 16-35 év közötti fiatalok munkavállalási, munkaerő-piaci tapasztalatait vizsgálta. Az adatfelvétel egyaránt kiterjed a tanulmányok alatti munkavégzésre, illetve a végzettség megszerzését követő első munkahelyre, illetve a további karrierútra is. Ezért határoztuk meg a célcsoportot viszonylag tágan, a 35. életévig. Céljuk volt, hogy a 120-150.000 iskolaszövetkezeti tag és mintegy 30-40.000 35 év alatti kölcsönzött munkavállalóként dolgozó fiatal közül legalább 0,5-1%-os mintát kapjanak a kutatás során. A közel 1500 fős kitöltés megfelel elvárásaiknak, reprezentatívnak is tekinthető. Az adatfelvételt – kontroll csoportként – azokra a fiatalokra is ki kívánták terjeszteni, akik nem munkaerő-kölcsönzés, vagy iskolaszövetkezeti munka, hanem más keretek között szerzetek munkatapasztalatot. A kutatásnál az alábbi hipotézisek merültek fel: A tanulmányok alatti munkavégzés hasznos a fiatalok munkaszocializációja szempontjából, az segíti a fiatalok munkába állását a végzést követően. Legnépszerűbb formája az iskolaszövetkezeti munka, ellenben a munkaerő-kölcsönzés a tanulmányi évek alatt nem jelentős. Akik tanulmányaik alatt iskolaszövetkezeten, vagy munkaerő-kölcsönzésen keresztül dolgoztak, sok esetben elsőként egy volt megrendelőnél, kölcsönbeadónál helyezkednek el a végzés után. Az iskolaszövetkezeti munka csak a magasabb évfolyamokban tanulók számára jelent a tanult szakmában való elhelyezkedési lehetőséget, azok, akik tanulmányaik alatt dolgoztak iskolaszövetkezeten, vagy munkaerő-kölcsönzésen keresztül, nagyobb eséllyel találnak munkát a saját szakmájukban a végzést követően. Megelőző kutatási tapasztalatok A munkaerő-kölcsönzés segíti az álláshoz jutást, de első sorban azok esetében, akik maguk is eredménnyel pályázhatnának a nem munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra. A „kezdő” munkanélkülieknek valamivel kedvezőbb a tartós munkaviszonyhoz jutási lehetősége, mint azoknak, akik „kezdő” munkanélküliként, vagy rövid ideig tartó munkanélküliséget követően munkaerő-kölcsönzésben elhelyezkedve próbálnak tartós munkaviszonyban elhelyezkedni. A munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók (gazdasági, megélhetési) „kényszerként” választják ezt a foglalkoztatási formát; e mellett folyamatosan keresik a lehetőséget a tartós foglalkoztatásra. A munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók jobb helyzetbe kerülnek a munkaerő-piacon azoknál, akik tartósan egyáltalán nem, vagy más formában végeznek munkát, ugyanakkor továbbra is rosszabb helyzetben vannak azoknál, akik tartós munkaviszonyban dolgoznak. A munkaerő-piaci helyzet alapján a kölcsönzött munkavállalónak nagyobb esélye van új munkaerő-kölcsönzéses munkaviszonyt létrehozni, mint tartós munkaviszonyt. Saját kutatási tapasztalatok: Általában elmondható, hogy a tanulmányok mellett végzett munka segíti a fiatalok munkába állását, illetve munkaszocializációját – ugyanakkor az általunk kifejezetten vizsgált iskolaszövetkezeti formában, illetve munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munkákhoz képest a szakmai gyakorlat, és az egyéb foglalkoztatási forma sokkal hangsúlyosabb volt, értékesebbnek tekintették. A szakmai


gyakorlat keretében, illetve az egyéb formában munkát végzők összességében kedvezőbb helyzetben vannak a tanulmányok befejezését követően a munkaszocializáció és a munkához jutás tekintetében, mint azok, akik iskolaszövetkezeten keresztül, vagy munkaerő-kölcsönzés formájában végeztek munkát tanulmányaik alatt. Azok, akik szakmai gyakorlat keretében, vagy egyéb foglalkoztatási formában végeztek munkát tanulmányaik alatt, tehát általában nagyobb eséllyel helyezkednek el, mint azok, akik munkaerőkölcsönzés útján, vagy iskolaszövetkezeti munkavégzés keretében dolgoztak tanulmányaik alatt. A munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeten keresztüli munkavégzés „ugródeszka” szerepe nem igazolódott, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a végzés utáni álláskeresésben számottevő tényező, vagy alternatíva lenne a kölcsönzésen keresztüli elhelyezkedés. Nem állítható ezen belül az sem, hogy a tanulmányok alatt végzett kölcsön-, de különösen a diákmunka, jellemzően „belépőt” jelentene a volt foglalkoztatóhoz egy tartós állásba a tanulmányok befejezését követően. A szakmai gyakorlat és a tanulói-, hallgatói szerződés alapján, illetve az egyéb formában megvalósult foglalkoztatás a tanulmányok folytatása alatt is jóval nagyobb arányban biztosít munkalehetőséget a saját szakterületen, mint a munkaerő-kölcsönzés, vagy (e mögött) az iskolaszövetkezeti munka. A tanulmányok befejezését követően is nagyobb eséllyel tudnak tanult szakmájában elhelyezkedni azok, akik szakmai gyakorlat keretében, vagy egyéb foglalkoztatási formában végzett munkát tanulmányaik alatt, mint azok, akik munkaerő-kölcsönzés útján, vagy iskolaszövetkezeti munkavégzés keretében dolgoztak tanulmányaik alatt. Szabályozási javaslatok Indokolatlan az iskolaszövetkezeti munkavégzés különös jogi (közterhi) szabályainak fenntartása annak indokával, hogy milyen előnyök fűződnek a tanulók/hallgatók részéről ehhez a foglalkoztatási formához. Olyan szabályozás kialakítása szükséges, amely nagy hangsúlyt fektet az iskolaszövetkezettel kapcsolatos elvárások esetében a tanuló/hallgató tanult szakmájában történő foglalkoztatására, és részére a tanulói/hallgatói jogviszony megszűnését követően is munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására. A munkaerő-kölcsönzés jelenleg nem kifejezetten minősül a tanulmányok alatti munkavégzés egyik kiemelt eszközének. A járulékfizetési szabályok felülvizsgálata valószínűleg a munkaerő-kölcsönzés szélesebb körben történő elterjedését hozná maga után, ami az ehhez kapcsolódó kedvezőbb foglalkoztatási mutatók miatt indokolt lenne. Ahhoz, hogy a munkaerő-kölcsönzés érdemben segítse a tartós foglalkoztatásban történő elhelyezkedést, a kölcsönbeadók (és a kölcsönvevők) számára is ennek kifejezett elősegítésére vonatkozó kötelezettségeket kellene előírni, a tartós foglalkoztatásban történő elhelyezkedést gátló rendelkezések megtiltása mellett/helyett. Diák. Munka. Lehetőség – a hazai iskolaszövetkezeti rendszer bemutatás Kücsön Gyula, az Iskolaszövetkezetek Országos Szövetségének (ISZOSZ) elnöke Kücsön Gyula előadásának bevezetőjében bemutatta a hazai iskolaszövetkezeti rendszer felépítését. Az ISZOSZ, az iskolaszövetkezeti szektorban tevékenykedő vállalkozások érdekvédelmi szervezete, a szakmai szövetségbe tömörült 26 vállalkozás közül 14 iskolaszövetkezetet tömörít és 5 milliárd forintot meghaladó árbevétellel rendelkezik (a teljes piac becsült mérete kb. 20 milliárd forint). Feladataik között szerepel az önszabályozás, üzleti etikai normák felállítása, legális működés


feltételeinek megteremtése, szakmai párbeszéd folytatása a kormányzattal, hatóságokkal, társszervezetekkel, az új tagok bevonása és a diákmunka népszerűsítése országos szinten. Magyarországon, – az ebben a szektorban – tevékenykedő érdekvédelmi szervezetek vállalkozásainál dolgozó diákok száma 130.000 fő körül mozog, az átlagosan ledolgozott munkanapok száma tagonként 20-25 nap/év. (A KSH adatai szerint a nappali tagozaton tanulók kb. 20%-a vesz részt valamilyen diákmunkában.) Előadásában kitért a hallgatók előtt rendelkezésére álló lehetőségekre és kvázi megélhetési „forrásokra” (ösztöndíjak, diákhitel, diákmunka, és a tanulmányi szerződés). Az oktatásügyben zajló jogszabályi (és financiális) reform kapcsán megjegyezte: „a változások következtében kiemelt szerepet kap a jövőben az öngondoskodás, amiben az iskolaszövetkezeteknek fontos szerepe kell, hogy legyen”, hivatkozott a 2010. évi Diplomás Pályakövetési Kutatásra, kiemelte: „a diplomás hallgatók 40%-a már a diákévek alatt is szerez munkatapasztalatot”. Az iskolaszövetkezeti munka előnyeit a következőképp foglalta össze: „a tagoknak biztonságos munkafeltételeket és tapasztalatszerzést, a partnereknek garanciát, az államnak legális, áttekinthető foglalkoztatást, a költségvetésnek adóbevételt, a megrendelőnek pedig a legkedvezőbb árú munkaerőpiaci megoldást biztosítják”. 2011-ben az érdekvédelmi szervezetek hatékony fellépésnek eredményeképp a Kormány rendezte a diákmunka jogi környezetét, megszűnt az érdekellentét a munkaerő-kölcsönzők és az iskolaszövetkezetek között. Konkrét intézkedések között szerepel a Munka Törvénykönyvének nyári módosítása (2011. augusztus 1.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény (Met.), a diákmunka munkaerő-kölcsönzéssé való átminősítésének lehetetlenülése, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben (Art.) a bejelentési kötelezettség előírása. Kücsön Gyula kihangsúlyozta: „a Kormány továbbra is támogatja az iskolaszövetkezetek belüli munkavégzést”, példaként említette a szociális hozzájárulási adómentesség szükségességét a diákmunka versenyképességéért, valamint, hogy ez a foglalkoztatási forma a legolcsóbb legális munkaerő-piaci megoldás, amely a versenyszférának, a cégeknek is előnyöket biztosít, hiszen költségként elszámolható, minimális adminisztrációval jár (a részfeladatokat átvállalják az iskolaszövetkezetek) és szakember-utánpótlást biztosít. Hosszabb távú célként fontosnak tartja, hogy a gyakorlati képzés mindenki számára termeljen hasznot, az iskolaszövetkezetek részvételével pedig a piaci igényeknek megfelelő képzések kerüljenek kidolgozása. Az ország érdeke, hogy a diákfoglalkoztatás, mint a munka világába történő bevezetés legfontosabb „eszköze” meghonosodjon, ehhez elengedhetetlen az a stabil, kiszámítható jogszabályi környezetet, amiben az állam megfelelően támogatja a diákok öngondoskodását. Az ISZOSZ mindezek eléréséért a jövőbeni együttműködés megerősítését kezdeményezi a hallgatókkal, az oktatási intézményekkel, a gazdasági szereplőkkel és a kormányzattal, hogy a meglévő szabályozás (felül)vizsgálata és esetleges korrekciója a lehető legtöbb véleményt bevonva történhessen meg a jövőben. III. Kerekasztal-beszélgetés Résztvevők: Balázs Ervin, akadémikus, a Magyar Felsőoktatási és Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke, Varga Ferenc, a Schönherz iskolaszövetkezet elnöke, Filep Bálint, egyetemi adjunktus (SZE), Karrier Irodák Országos Kerekasztala, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, dr. Takács Gábor, munkajogász.


A kerekasztal beszélgetés fő témája az oktatásügyi és a munkaügyi változások kapcsolata és összefüggésrendszere volt. Első körben az előadásokon elhangzottak közötti kapcsolódási pontok merültek fel. Balázs Ervin, frissen megválasztott MAB elnök a hallgatók felkészültségét és a munkaerőpiaci elvárásokat emelte ki. Véleménye szerint felkészült szakemberekre a munkaerőpiacnak mindig szüksége lesz, a hallgató elsődleges feladata és kötelessége, hogy tudásához mérten és elhivatottan készüljön, a munkatapasztalat megszerzése nem szabad, hogy az eredményesség rovására menjen. Az oktatásügyi reformokkal kapcsolatban kiemelte azt a demográfiai változást, amelyre szükségképpen reagálnia kellett a döntéshozóknak. Látszik, hogy ebben a gazdasági helyzetben az állam sok tekintetben kénytelen a közszolgáltatásaiból visszavenni, de fontos, hogy ez kellően arányos legyen és figyelemmel legyen a foglalkoztatáspolitikai elvárásokra. A képzett munkaerőre mindig szükség lesz, a probléma a „képzetlen” munkaerőnél jelentkezik, az ő foglalkoztathatóságuk és (át)képzésük a legkevésbé megoldott ma Magyarországon. Palkovics Imre a foglalkoztatási szerkezet torzulását emelte ki: az elmúlt évtizedekben a magyar ipar – szinte – teljesen leépült. Új munkahelyekre van szükség, de az előadásában is említett folyamat erre nem lesz alkalmas. A nagyüzemi igényekre épülő szakmák leépültek, miközben nőtt a szolgáltató jellegű szakmák aránya. Emiatt megváltozott az egyes szakmák iránti kereslet is, amihez azonban az oktatási rendszer nem alkalmazkodott kellőképpen. Filep Bálint hozzászólásában egy pozitív példát hozott fel: Győrben kiváló az együttműködés az Audi és a Széchenyi István Egyetem között, amely mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatot jelent. A munkaerőpiaci igényeket regionális szinten lehet a legjobban felmérni, fontos e források és lehetőségek bevonása a felsőoktatásban. A karrier irodák szerepéről szólva megemlítette, hogy mára a felsőoktatási intézmények nagy részében megtalálhatóak. Alapvető céljuk, hogy segítsenek az intézményben tanuló hallgatóknak a munkaerőpiac világába való sikeres belépésben és beilleszkedésben, életpályájuk és karrierjük tervezésében, megfelelő munkahely megtalálásában. A karrier irodák folyamatos kapcsolatban állnak a gazdasági szféra szereplőivel, ezért hasznos információval tudnak szolgálni a gyakorlati hely vagy állás keresésében, állás- és gyakorlati helyeikkel célzottan az adott intézmények hallgatóit várják. A visszajelzések a munkaerőpiacra történő kilépést követően rendkívül fontosak, ezért a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) szerepe és folyamatos javítása minden felsőoktatási intézmény kiemelt feladatai közé kell, hogy tartozzon. A munkaerőpiaci tapasztalatszerzéssel kapcsolatban kérdésként merült fel a kötelező szakmai gyakorlat megítélése, amely – a hivatkozott kutatási eredmények alapján – jó eszköznek bizonyul a szakmában történő első tapasztalat megszerzéséhez, de ez képzési területenként eltérő eredményeket hozhat – emelte ki Takács Gábor. A jogi szabályozás az új felsőoktatási törvényben némileg módosult, a hathetes időszak bérezésével kapcsolatos ösztönző hatás egyelőre nem került mérés és vizsgálat alá. A szociális partnetek szerepéről is érkezett kérdés: látható és világos, hogy szükség van arra, hogy különösen a munkavállalók szervezettek legyenek. Ahol van szakszervezet, ott a bérek is jobban emelkednek, a munkavállalók védettebbek és jogosítványaikon keresztül érdemben vehetnek részt az őket érintő döntések meghozatalánál – közölte Palkovics Imre. A fiatalabb korosztály szervezettsége Magyarországon messze elmarad az EU-s átlagtól (7-8% a 29 év alatti korosztálynál). A beszélgetés összegzésénél a résztvevők egyetértettek abban, hogy a megrendezésre került konferencia és műhelybeszélgetések hiánypótlóak, a megkezdett párbeszédet folytatni kell a jövőben. Az oktatásügy és a munkaerőpiac szereplőinek folyamatos együttgondolkodása elengedhetetlen ahhoz, hogy a bekövetkező – és számos ponton kritizált – változások eredményesek legyenek. Korrekcióra és felülvizsgálatra mindig szükség van.



Átalakulóban a munka világa