Page 1

50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMŰVELŐ-KÖNYVTÁROS KÉPZÉS


50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMŰVELŐKÖNYVTÁROS KÉPZÉS

SAVARIA UNIVERSITY PRESS SZOMBATHELY – 2013


A kötet nyomdai előállítási költségeit prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes fedezte. Köszönet érte.

Szerkesztette: Czövek Zoltán, Katona Attila, Murányi Péter A kötetben található felvételek készítői: Czövek Zoltán, Gaspari Gábor, Szabó Ferenc A kötet borítója a rendezvény Gyárfás Viktória által tervezett meghívójának felhasználásával készült.

© Szerzők Kiadja a 2006-ban Vas megyei Prima-díjra jelölt SAVARIA UNIVERSITY PRESS ▪ sup@bdtf.hu ▪ Borítóterv: ▪ Nyomdai előkészítés: CZÖVEK ZOLTÁN ▪ Nyomdai munkák: BALOGH ÉS TÁRSA, Szombathely, Károli Gáspár tér 4. ▪ ISBN 978-615-5251-19-1


Tartalomjegyzék

Bevezetés ............................................................................................................... 7 PLENÁRIS ÜLÉS ................................................................................................ 11 Fényképek .................................................................................................. 12 GADÁNYI KÁROLY Ünnepi köszöntő, 2012. szeptember 14. 50 éve kezdük meg a népművelő-könyvtáros képzést intézményünkben ......... 19 HORVÁTH MARGIT 50 éve indult Szombathelyen a népművelő-könyvtáros képzés..................... 23 KOVÁCS KATALIN (összeáll.) Horváth Margit publikációinak bibliográfiája .............................................. 83 KATONA ATTILA A Főnix halála? A közművelődési szakemberképzés második negyedszázada az intézményben 1987-2012 ........................................................................ 91 TÓTH GYULA Adalékok és összefüggések az 50, ill. 40 éves szombathelyi könyvtárosképzés első 25 évéhez (1962-1987) .............................................................................................. 100 MURÁNYI PÉTER A könyvtárosképzés közelmúltja és jelene ................................................. 133 KISPÁLNÉ HORVÁTH MÁRIA Az andragógia képzés jelene és jövője Új képzések új szervezeti keretek között: az Andragógia Intézet ................. 140 MEGEMLÉKEZÉSEK ÉS VISSZAEMLÉKEZÉSEK ........................................ 149 Fényképek ................................................................................................ 150 CSIDER SÁNDOR A kultúra élő fájánál .................................................................................. 157 SZÖVÉNYI ZSOLT Tisztelt Jubileumi Emlékülés! ................................................................... 159 BARKI KATALIN Képzéstörténeti mozaikok ......................................................................... 162 5


ZSÁMBOKI ÁRPÁD Öregdiák emlékezése ................................................................................ 165 HORVÁTH LÁSZLÓ Szombathelyi évek .................................................................................... 169 KOCSIS ISTVÁN Visszatekintés ........................................................................................... 174 KUTSZEGI ISTVÁN Szevasz, Tesó! .......................................................................................... 178 PAPP FERENC Mit adott nekem a főiskola? ...................................................................... 184 VUJOVICH ZOLTÁN Savariai anzix (1962-1965) ....................................................................... 187 MURÁNYI PÉTER, ÖRDÖGNÉ KOVÁCS MÓNIKA Beszámoló a szeptember 15-i könyvtárosi találkozóról .............................. 193


Bevezetés

1962-ben indult Szombathelyen a népművelő-könyvtárosok képzése, így 2012 szeptemberében elérkezett annak 50. évfordulója. Nem ez volt az első alkalom az indulás évfordulójáról való megemlékezésre. A 25. évforduló alkalmából került sor 1987. augusztus. 26-29. között A közművelődési és könyvtáros oktatók nemzetközi konferenciájára, melynek anyaga a következő évben meg is jelent Szalay László szerkesztésében. 1 2002-ben, a 40 évfordulón a két szak külön-külön emlékezett, s jelentetett meg kötetet.2 A 2012. szeptember 14-15-i találkozón újra egyesült a két terület, amely a főiskolai képzésben szétvált egymástól, csak másik tanári szakkal voltak párosíthatók, egymással nem. Csak egy rövid időre volt a lehetőség a 2000-es évek elején arra, hogy valaki könyvtár – művelődésszervező, majd informatikus könyvtáros – művelődésszervező szakpáron tanulhasson, a bolognai rendszer bevezetésével ez a lehetőség újra megszűnt. Az újabb közös megemlékezésnek a legfőbb oka az, hogy az új találkozó kezdeményezője és szervezője a Dr. Kiss Gyula Egyesület, név szerint pedig Horváth György és Zsámboki Árpád volt, a legelső népművelés-könyvtáros évfolyam képviselői. Visszahívó címmel hirdették meg a rendezvényt, s sokakat sikerült megszólítani évfolyamtársaik közül. Ez volt a képzés indításának első igazán kerek évfordulója, s egyben az utolsó, amikor a kezdetek szemtanúi is nagy számban lehettek jelen. Sajnos így sokakra már csak emlékezhettünk a találkozó alkalmából. Ez is lehet az oka annak, hogy az egész rendezvény sokkal személyesebb jellegű volt az eddigieknél. A rendezvény adatai: 50 éve indult a Szombathelyen a népművelő-könyvtáros képzés c. szakmai konferencia és találkozó A konferencia helye: A Savaria Egyetemi Központ díszterme A találkozó ideje: 2012. szeptember 14-15. 1

A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája, Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szerk. SZALAY László. Szombathely, 1988. BDTF 2 Negyvenéves a szombathelyi könyvtárosképzés. Tanulmányok az oktatásról és a szakma gyakorlatából. Szerk. CSÁKI Pál. Szombathely, 2002. BDF Könyvtár- és Információtudományi Tanszék és 40 éves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen. Elmélet és praxis. Vál. és szerk.: TÖRÖK Gábor. Szombathely, 2002. BDF

7


A konferencia előkészítő bizottsága a következő személyekből állt: A jubileumi konferencia elnöke:  Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes Tagjai:  Barki Katalin, a Savaria Egyetemi Központ Könyvtárának igazgatója  Gaspari Gábor, a Tanulmányi, Szolgáltató és Informatikai Központ Szolgáltató csoportjának koordinátora  Horváth György, a Megyei Művelődési és Ifjúsági és Központ ny. igazgatója  Horváth Margit, ny. főiskolai tanár, főigazgató-helyettes  Dr. Katona Attila PhD, egyetemi docens, a Történettudományi és Jogi Intézet Igazgatója  Dr. Murányi Péter PhD, egyetemi docens, a Könyvtár- és Információtudományi Intézeti Tanszék koordinátora  Dr. Tóth Gyula, ny. főiskolai tanár, 25 éven keresztül a Könyvtári Tanszék tanszékvezetője  Zsámboki Árpád, a Vas megyei Önkormányzat ny. tanácsosa A kötet ezt a találkozót próbálja visszaadni, elsősorban az elhangzott előadások (sokszor kiegészített) szövegével, kisebb részben képekkel. A plenáris ülésen a bevezetőt prof. dr. Gadányi Károly tartotta, aki az 50 évből 40-et végigkövethetett az intézmény oktatójaként, majd hosszú időn keresztül vezetőjeként, s akinek azt köszönhetjük, hogy egyáltalán ez a kötet napvilágot láthat. Mindig kérdéses, hogy egy ilyen találkozón a kezdetekkel foglalkozunk, vagy a teljes időszakkal. Mindkettő érvényesült most, a kezdetekről volt nagyobb súllyal szó, de nem feledkezhettünk el a folytatásról sem. Bár a legtöbb időt a plenáris ülésen a népművelő- és a könyvtárosképzés két kiemelkedő képviselője, Horváth Margit és Tóth Gyula kapta, ez az idő is csak arra volt elegendő, hogy mondanivalójuk töredékét mondják el. Szerencsére ez a kötet lehetőséget ad teljes anyaguk közlésére. Mindketten évtizedek óta foglalkoznak a témával, így ehhez kapcsolódó publikációiknak is csak egy részére hivatkozhattak tanulmányukban. Tóth Gyula publikációiról készült korábban bibliográfia (első hivatkozásában megtalálhatjuk adatait), Horváth Margit munkáiról nem készült még ilyen

8


összeállítás, ezért fontosnak tartottuk ennek elkészítését és a kötetben való publikálását. Kettőjük előadásához korreferátummal kapcsolódott az első területen Katona Attila és Kispálné Horváth Mária, a másikon Murányi Péter, akik csak vázolhatták tényszerűen és/vagy kritikusan a legújabb tendenciákat. Az emlékezést és a jövőnek szóló tanulságokat szolgálta a koszorúzás az Alma Mater szobornál, a kultúra élő fájának ültetése, a tisztelgés a tanári arcképcsarnok előtt és Szalay László főigazgató emléktáblájának leleplezése, a Képzéstörténeti mozaikok kiállítás megnyitása, ezekhez kapcsolódóan Csider Sándor, Szövényi Zsolt és Barki Katalin beszédeit olvashatjuk a kötetben. Eredetileg a plenáris ülés programjában szerepelt Zsámboki Árpád, de mondhatni szerencsésen került a délutáni, (H)Arcvonalban című, visszaemlékező program elejére. Az ő előadásán kívül bekerülnek a kötetbe további elhangzott visszaemlékezések (sajnos nem mindegyik) s olyanok is, amelyeket szerzőjük írásban juttatott el. Ebben a programban elsősorban a népművelők jutottak szóhoz, de ezt kiegyenlítette, hogy szombat délelőtt a könyvtárosok jelenlegi és volt oktatói és hallgatói külön találkozót tartottak. Ehhez kapcsolódóan is olvashatunk rövid beszámolót, szót nem kapó résztvevők rövid, akkor írt visszaemlékezéseit, s egy írásban elküldött visszaemlékezést. Nem férhet minden egy nyomtatott kötetbe. Az utolsó írás ezt úgy próbálta áthidalni, hogy csak utalt a szombati könyvtárosi találkozóról készült fényképek hálózati elérhetőségére. Hogy minél jobban vissza tudjuk adni a találkozó hangulatát, igyekeztünk képekkel is illusztrálni a kötetet. Természetesen az elkészült képeknek csak töredéke kerülhetett be a kötetbe, ugyanakkor sokkal jobb minőségben sok kerül fel a hálózatra, nem beszélve a videókról. Két forrásra hívjuk fel ehhez kapcsolódóan a figyelmüket. Intézményünk könyvtárának honlapján található összeállítás a rendezvény sajtóvisszhangjáról, a nyomtatott és online sajtó cikkeiről, de képgaléria és videófelvételek elérhetőségét is megkapjuk. URL: http://miniurl.org/visszahivo Nagyon sok érdekes anyagot találhatunk az URL: http:// memoarondolgozo.freewb.hu címen is. Nemcsak ennek a rendezvénynek a képeit, hanem sok régit is, és még sok egyebet. Az oldal anyagát régi népművelőkönyvtárosok frissítik folyamatosan. Ha elmerülünk anyagukban, nehezen szabadulunk belőle. Reméljük, ők is érdekesnek tartják könyvünket. A kötet szerkesztői

9


10


PLENÁRIS ÜLÉS


Fényképek 10. oldal A Vas Megyei Közgyűlés jubileumi emléklapja 13. oldal 1. A plenáris ülés elnöksége (balról): dr. Tóth Gyula, Horváth Margit, Marton Ferenc, prof. dr. Gadányi Károly, dr. Puskás Tivadar, Zsámboki Árpád 2. A plenáris ülés közönsége 14. oldal 1. Benke Éva szavalata a régi időket idézte fel 2. Prof. dr. Gadányi Károly, az NymE SEK elnök-rektorhelyettesének köszöntője 3. Dr. Puskás Tivadar, Szombathely megyei jogú város polgármestere köszöntője 15. oldal 1. Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnökhelyettesének köszöntője 2. Horváth Margit ny. főigazgató-helyettes előadása 16. oldal 1. Dr. Katona Attila, a Történettudományi és Jogi Intézet igazgatója, volt népművelés-történelem szakos hallgató előadása 2. Dr. Tóth Gyula ny. főigazgató-helyettes, 25 éven keresztül (1973-1998) a Könyvtári tanszék vezetője előadása 17. oldal 1. Dr. Murányi Péter, a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék koordinátora korreferátuma 2. Prof. dr. Sebestyén György (ELTE) az informatikus könyvtáros BA és MA szak konzorciuma vezetőjének köszöntője 18. oldal 1. Kispálné Horváth Mária, az Andragógia Intézet Andragógia Elméleti Intézeti Tanszék oktatójának előadása 2. Prof. dr. Gadányi Károly és dr. Puskás Tivadar a plenáris ülés után 22. oldal Prof. dr. Gadányi Károly átveszi Marton Ferenctől a Vas Megyei Közgyűlés jubileumi emléklapját

12


13


14


15


16


17


18


Ünnepi köszöntő, 2012. szeptember 14. 50 éve kezdtük meg a népművelő-könyvtáros képzést intézményünkben GADÁNYI KÁROLY Polgármester úr! Alelnök úr! Egykori és mai vezető és oktatótársaim! Kedves ünnepelt és ünneplő öregdiákjaink! Tisztelt vendégeink! Néhány nappal ezelőtt nyitottuk meg a szombathelyi felsőoktatás, a Nyugatmagyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának 54. tanévét. Együtt volt három karunk, a Bölcsészettudományi, a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi, a Természettudományi Kar 1053 elsőéves hallgatója, egykori és mai oktatóink. Ott voltak a kitüntetéses diplomások képviselői, megjelentek öregdiákjaink, egykori hallgatóink közül is többen. Szép volt az ünnepség. Hallgatva a köszöntőket, a fogadalmat - gondolataim a gyorsan elszállt évtizedekre vezettek vissza. Hogy ma itt vagyunk, annak elismerésre méltó múltja van, és ezt a múltat valóban tisztelni kell, mert aki nem ezt teszi, annak a jelene sivár, a jövője pedig ködös. Szombathely, az egykori Felsőfokú Tanítóképző Intézet, majd Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nem felejtette el fiait, leányait, egykori hallgatóit. (1) Amikor néhány hónappal ezelőtt megkerestek Horváth Margit, dr. Tóth Gyula nyugalmazott főigazgató-helyettesek és az örökifjú öregdiákok, Zsámboki Árpád és Horváth György; hogy múlik az idő és eljött az 50. év, a fél évszázad – csak a szokásos sablonszavakat tudtam mondani: valóban eltelt 50 év, és ti mégis milyen fiatalok és energikusak vagytok, Árpád és Gyuri. Szép tőletek, hogy gondoltok társaitokra, az intézmény múltjára – amit ti alakítottatok az utókor számára. Aztán az események felgyorsultak. És most itt vagyunk. Itt vagyunk, hogy emlékezzünk. Az emlékezés éltet, az emlékek erőt adnak. Itt vagyunk továbbá azért is, hogy megtiszteljük és örüljünk egymásnak. Az öröm ugyancsak felidézi a múltat, lelkünket pedig megfiatalítja. 50 év a világ történetében nem nagy idő. De egy intézmény, egy szak, egy elkötelezett próbálkozás életében meghatározó és döntő korszak. És ti ezt, kedves 19


egykori hallgatóink, vállaltátok. Kiálltátok a próbát, megalapoztátok a mi, az intézmény jövőjét. Ti voltatok az alfa, a kezdet, amire lehetett építeni. (2) Büszke vagyok rátok és arra, hogy az elmúlt 50 évből 40 évvel én is kivehettem részemet, hiszen alig telt el 7 esztendő azóta, hogy az első évfolyam végzett, és már én is itt folytattam pályafutásomat. Érdeklődtem, és nap mint nap hallottam rólatok, az elődökről. Ti voltatok az „új világ” kezdete. A meglepően merészek, akiknek mindig volt önálló véleménye. Történetek egész sorát hallottam a kezdeti hősi korszakról. Köszöntőmben nem kívánok semmiféle tudományos fejtegetésbe belekezdeni – ezt majd megteszik kollégáim. Én csak néhány gondolatomat kívánom megosztani önökkel, veletek. 1959-ben Magyarországon viszonylag sok felsőfokú tanítóképző intézet kezdte meg munkáját. Ez történt Szombathelyen is. Első diplomásaink éppen egy hét múlva veszik át aranyoklevelüket, közösen az egész évfolyam. Az intézmény saját jogú kitüntetettjei ők. 1962-ben pedig már a népművelő-könyvtár szakos hallgatók első évfolyama tette le esküjét. Ez óriási lépés volt abban az időben. Szükség volt az újszerű szakemberekre. Képzésüket a társadalmi igény teremtette meg. (3) Gyakran lehet hallani, olvasni különféle visszaemlékezésekben: „és akkor megindul a népművelő-könyvtár szakos képzés Szombathelyen”. Csak úgy magától? Nem! Kellettek elkötelezett, hozzáértő szakemberek. Azok, akik tudták, hogy tovább kell lépni. Nem elég, ami van. Többre van szükség. Kellett: Horváth Margit, Szalay László, Benke Éva, Kiss Gyula, Horváth János, Kálmán József, Nagy Árpád, Orbán László, Poszler György, Király Zoltán, Gróf Ervin, Káldi János, Kuntár Lajos, Takács Miklós, Tóth Gyula és a többiek. Büszke vagyok, hogy hosszú éveken át kollégájuk lehettem. És kellett egy új, modernebbül gondolkodó fiatalság. És jött: Balassa Judit, Barna Zsuzsanna, Berecz György, Beszinger Erzsébet, Bíró Erzsébet, Csikós József, Dániel Katalin, Derhán János, Fodor Éva, Friesz Magdolna, Hajnal Rezső, Hajnik Lajos, Harmati Erzsébet, Hauck Erzsébet, Hidy Pál, Horváth Attila, Horváth György, Kádár József, Kalmár Mária, Kocsis István, Koszorus Katalin, Kovács Mária, Kovacsics Miklós, Krasztel István, Kriston Szidónia, Laczkovich Margit, Lehel Anikó, Máthé Melinda, Pozsár Júlia, Radó Györgyi, Sallay Anna Julianna, Spilák Margit, Szabó Árpád, Szabó Ferenc, Szále László, Szeidl Rezső, Temesvári Judit, Tiba Gyöngyi, Tornyos Csaba, Varga Mária Borbála, Völgyesi Jenő, Vujovich Zoltán, Zágon Bertalan, Zöldi Hedvig, Zsámboki Árpád. (4) Ők voltak az elsők, a „0” széria, majd jöttek az utódok százai. 20


1962 és 1979 között 815 népművelő-könyvtár szakos hallgató végzett intézményünkben. Legtöbben 1974-ben, százöten vehettek át diplomát. De jó lenne most egy-egy szakon ennyi végzett hallgató. Ez volt a Kozma Gábor féle vagányok korszaka. 1979-ben végzett az utolsó 3 hallgató ezen a szakon: Kissné Duics Györgyi, Kutasi György, Tulok Jánosné. Biztos vagyok benne, hogy mind a 815 hallgatónk megállta helyét az életben. És peregnek tovább a képek. Dr. Kiss Gyula mesél-mesél. Naponta bejött hozzám. Bödey Imre gondolkodik és tervez. Orbán László a törvényekkel bíbelődik, Horváth Margit vitatkozik és nevel. Benke Éva így szól Szalay Lászlóhoz a csapóajtón túl: „Direktorom, ma megint jól szerepeltünk, de az a sok konzultáció.” Gróf Ervin valami számomra ismeretlen ETO-ról beszél. (5) Káldi János idéz a Tavaszt-kiáltó kötetéből: Szombathely „Világgá nyílt utcák, mehetsz, eresztenek, fognak mégis jobban, mint minden kötelek; itt írok egy kőre csillagot, levelet. Nap színű városom, egy vagyok teveled. Álmomban is virít igéző, mély eged; zúg-zúg a szívemben harangszó rengeteg.” 1991-ben pedig utoljára neveztük népművelésnek, hogy 1992-től már a művelődésszervezés kifejezéssel ismerkedjünk. Majd jött az andragógia. Lehet, hogy megkövez valaki, én sajnálom. Sajnálom, hogy már nem népművelés. Vagy talán már nem kell művelni a népet? Vagy talán ez egy elavult szakkifejezés? És sajnálom, hogy már nem könyvtár szak. (6) Talán ez csak egy egyszerű nosztalgia, ami 40 éves szombathelyi felsőoktatási munkám után talán elfogadható?

21


Nem! Ez számomra sokkal több! Ez a szombathelyi felsőoktatás alkotó része. Ez az intézmény egyik sikertörténete. Jól felkészült szakemberek százait adtuk a magyar kultúrának. Többen maradandót alkottak külföldön is. Köszönet mindenkinek. Köszönet az egykori oktatóknak és a munkát folytatóknak. Kedves egykori népművelés-könyvtár szakos hallgatók! Kedves öregdiákok! Köszönöm, hogy eljöttetek. Ez a nap ismét rólatok szól. Gaudeamus igitur! Örüljünk tehát! És mondjuk ki tiszta szívvel, hogy szép volt, hogy jó volt, és, hogy igaz volt. Köszönöm, hogy veletek ünnepelhetek!

22


50 éve indult Szombathelyen a népművelő-könyvtáros képzés HORVÁTH MARGIT 1. Az első 25 év Az ötvenedik évforduló arra kötelez bennünket, hogy a képzést alapozó, de ma már eltávozott kollégáink emléke, munkássága előtt tisztelegjünk ezzel a megemlékezéssel. 1974-ben a Népművelési Intézet anyagi támogatásával vizsgálatot végeztem az addig végzettjeink pályaútjáról. A huszadik évről a Vasi Szemlében tettem közzé írásomat. A huszonötödik évben a Népművelési Intézet anyagi támogatásával több napos rangos nemzetközi tudományos ülésszakot szerveztünk. A negyvenedik évről Mankó Mária tanszékvezető szervezett tudományos ülésszakot, és ennek is kötetben jelentettük meg az anyagát. Tekintsük át a szombathelyi népművelő-könyvtáros képzés előzményeit, a történelmi, társadalmi körülményeket. Magyar sajátosság, hogy a népművelő hivatás mindig összeforrott olyan iskolán kívüli tevékenységek vállalásával, mint a néphagyományok gyűjtése, a népművészeti alkotások inspirálása és megőrzése, a népdalkincs tovább éltetése, a néptánc áthagyományozása a fiatal nemzedékekre, a szellemi és tárgyi népi alkotások, emlékek értékként kezelése. A néptanító úgy töltötte be a „lámpás” szerepét, hogy nemcsak az iskola falain belül munkálkodott, tanítványai szellemi kiművelésén, de a fiatalok és felnőttek körében is ébren tartotta a művelődés igényét, tágította látókörüket, szellemi láthatárukat. A legkiválóbb néptanítók hivatásuknak tekintették az ifjúság és a felnőttek körében is különböző művelődő, művészeti csoportok, körök létrehozását, ott tartalmas együttlétek által, elsősorban a hazai népi alkotások, értékek élővé tétele útján az adott korosztály ösztönzését alkalmazásukra, további alkotásra. A középfokú képzőkben végzettek ilyen útmutatást kaptak tanáraiktól, késztetést és készségeket is a művelésére. Még nem eléggé tártuk fel a néptanítók ilyen irányú ösztönző erejét, de ha közlemények jelennek meg munkásságukról, a legkiválóbbaknál a szerzők alig bírják számba venni az iskolai nevelésük, a tehetségesek felkarolása, a hátrányos helyzetűekkel történő külön foglalkozások mellett az esténként történő fáradozásaikat az ifjúság és a felnőttek körében. 1 1

BEJCZY Károly: A közoktatás és a közművelődés összefüggésének, valamint együttműködésének néhány művelődéspolitikai kérdése. In: HORVÁTH Margit (szerk.): A

23


A második világháború után is minden Tanítóképző Intézet nevelési feladatai között nemes tevékenységnek érezte a kis falvak minden korosztályának művelését, tanítványai felkészítése által. Ezzel a szellemmel találkoztam 1955-ben, amikor is néhány évi pécsi főiskolai tanársegédi munka után a Kőszegi Tanítóképző Intézetbe kinevezést, majd egy év után igazgató-helyettesi megbízást kaptam. Már 1955 nyarán meghívtak a Népművelési Intézet nyári tanácskozására, ahol a felkért tanárok előkészítést kaptak az ország különböző tanítóképző intézeteiben bevezetendő népművelési szemináriumok vezetésére. Legfiatalabbként, nyitott befogadóként hallgattam az idősebb intézeti oktatók tapasztalatait, gyakorlati példáit, módszertani eljárásait. A Népművelési Intézet jól előkészítette a nyári tanácskozásokat, egyre bővítette hatókörüket más felsőoktatási intézmények irányába, majd a Népművelési Oktatók és Kutatók Tanácskozásává fejlesztette azt. Minden nyáron más intézmény volt a helyszín, a terep, mely mindig kiegészült az adott térfélen történő tartalmas, jól előkészített tanulmányúttal. Ez lehetővé tette, hogy bensőséges családi hangulatban ismerjük meg az adott vidék történetét, néprajzi, népművészeti hagyományait. A Népművelési Intézet anyagilag is biztosította e tanácskozások színvonalas megrendezését, tartalmi munkáját. 1955 nyarán részese voltam annak a megbeszélésnek, amikor Bodnár István, az Intézet egyik osztályvezetője, és dr. Novák József, már vidékről felkért tudományos munkatársa megbeszélték dr. Durkó Mátyással, hogy ősszel elindítják Debrecenben, az egyetemen a már felvételt nyert és érdeklődő hallgatók körében a népművelési szemináriumot. A Debreceni Egyetemet szellemiségénél fogva, dr. Durkó Mátyást emberi habitusánál, tág látókörénél, érdeklődésénél fogva – úgy éreztem már előző tárgyalások előzményei alapján is – szilárd letéteményesnek minősítették az egyetemi területen történő további fejlesztésre is. A szervezők már bírták a Népművelési Intézet igazgatójának és a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének, Bíró Verának a hozzájárulását, valamint tárgyaltak a Debreceni Egyetem vezetésével is. A következő években továbbfolytatódott a középfokú Tanítóképző Intézetekben a népművelési szeminárium mint elméleti s gyakorlati stúdium. Kőszegen az Intézet tanulói szívesen fogadták ezt a kurzust. Érdeklődéssel hallgatták az elméleti kérdéseket, de különösen örömmel vettek részt falujuk szellemi néprajza bizonyos területeinek (mondák, hiedelmek, szokások stb.) összegyűjtésében. Különös lendületet adott gyűjtéseiknek, hogy a Néprajzi Múzeum akkori pályázatán első helyezést értek el gyűjtésükkel. Nagyon kedveltek voltak a falujárások, összekapcsolva egy-egy irodalmi összeállításukkal. Jellemző a korra, hogy az irodalmi összeállítást – A magyar falu irodalmunkban, A magyar paraszt irodalmunkban – be kellett küldenem a Megyei Művelődési Osztály Népművelési felnőttkori alapműveltség és önművelés általános és szakközépiskolai megalapozottságának összefüggései, továbbfejlesztésének irányai. Szombathely, 1985. BDTF. 199-210. p.

24


Csoportjához, s csak jóváhagyás után kezdhettük meg a felkészítést a bemutatásra. Aztán a tanulók maguk készítettek tematikus irodalmi összeállítást, főként jó humorú népmondákból, népdalokból. Mindig siker koronázta falujárásukat. A sokszor emlegetett 1958. 26. törvény végrehajtásával a 187/1958. MM. utasítás hozta létre Szombathelyen a felsőfokú tanítóképzést 1959 őszétől. Küldetéséről a leghitelesebb osztályvezetője, dr. Szövényi Zsolt hozzáértésből és lélekből fakadó gondolatokat közölt.2 A tanítói hivatás jelentette a sorközösség vállalását a tanyákon, a falvakban és a városokban. A tanító nem zárkózott be az osztályterembe, az iskola falai közé. Generációjának tanítója volt, időnként az aktuális politika kiszolgálójává vált. Irányító volt, példakép életével, összetartó erő emberi kapcsolataival. 3 A Kőszegről 1958-ban a katonai kórházi funkciók alól felszabadult s a következő évben érettségire épülő felsőfokú tanítóképző intézet létesítése céljából így lefoglalt intézetben is folytattuk az áttelepített középfokú tanítóképzősök népművelési tevékenységre történő felkészítését. Ez a funkciója a felsőfokú tanítóképzőknek 1973-ig megmaradt, ekkor már mindenütt kiépült a népművelés szak. 1987-ben az országban elsőként Esztergomban vezették be a 4 éves tanító-közművelődés szakos képzést. A felsőfokú tanítóképzésben a népművelés tárgy oktatását szívesen vállalták a régi tanítóképzős tanárok. A Népművelési Intézet nyári tanácskozásain a tárgy oktatóiként az intézmények igazgatói és igazgató helyettesei nagy számban voltak jelen éveken át. Elvük az volt, hogy a régi tanítóképzőkből azt a szemléletet és hagyományt át kell származtatni, ami sikerrel járt az előző évtizedekben. Funkcióit megtaláltuk az 1960-as és a következő években is. Engem mindig nagy örömmel töltött el, hogy végzett tanító szakosaimmal – akik részt vettek a népművelési szemináriumon – mint a Népművelési Tanácsadó tiszteletdíjas szakreferense, a megye területén szinte mindenütt találkoztam. Ismeretterjesztő kiscsoportok vezetői, néptánc oktatók, énekkar vezetők, a helytörténet tárgyi-szellemi termékeinek gyűjtői voltak, igen sikeres és lelkes munkát végezve a falu lakosságával együtt. Az 5-10 éves találkozókon elhangzottakból, írásos beszámolókból, személyes kapcsolatok útján tudom, hogy sokan közülük évtizedeken át folytatták ezt a munkát. Többen azt vallották, hogy így teljes a pedagógiai tevékenységük. Tehát Szombathelyen is több tanárnak volt már tapasztalata a népművelési ismeretek oktatásáról és ennek gyakorlati oldaláról. Szombathelyen elsőnek indult az érettségire épülő három éves népművelőkönyvtáros képzés, melyet az Elnöki Tanács 1962. évi 24. kormányszámú rendelete 2

SZÖVÉNYI Zsolt: A tanító- és óvóképzés felsőfokúvá válásának 50. évfordulóján. In: A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve. 1959-2009. Szekszárd, 2009, Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar. 8. p. 3 KATONA Attila: A felsőfokú tanítóképző létrejötte. 1959-1962. In: A szárnyas idő : 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Sopron ; Szombathely, 2010. Nyugat-magyarországi Egyetemi K. 8-81. p.

25


hozott létre. Azt mondtuk: „Új szakma született”. Pedagógusok, vezetők, a város polgárai örömmel üdvözölték az új szakot, mert érezték, hogy a város szellemi életére, fejlődési ütemére, perspektíváira jótékony hatással lesz. Tekintsünk vissza a népművelési tevékenység nemzetközi és hazai előzményeire: Sokan – még az értelmiségiek is – úgy gondolják, hogy a népművelési tevékenység és a művelődés otthoni hálózat 1945 után szerveződött, főleg szovjet mintára. Valójában Európában az angol polgári forradalom idején, mikor a feudális államkeret átalakult, tömegesen jöttek létre clubok, melyek az új polgári nyilvánosság terei lettek. Az alkotmány biztosította jogok kiterjesztése minden állampolgárra, itt is érvényesült. Munkás clubokat, munkás kollégiumokat hoztak létre. Széchenyi is találkozott velük utazásai idején. A 19. század elején tudományos, művészeti, ismeretterjesztő egyesületeket, falusi kollégiumokat felnőtt clubokat, nyitott egyetemeket létesítettek. Hatásuk Franciaországra, Németországra is kiterjedt. Németországban olvasótársaságok, munkásegyletek jöttek létre. A 19. század végén népművelési társaságok, ismeretterjesztő tanfolyamok, népkönyvtárak, munkás-dalos egyletek, néptánc csoportok szerveződtek. Skandináviában az ismert népfőiskolák, 1868-tól esti iskolák, dolgozók tanfolyamai, munkásegyletek népszerűek napjainkig. Az állam finanszírozza őket. Oroszországban népkönyvtárak, felolvasó körök terjedtek, főleg vidéken. Olaszországban különösen a fasizmus bukása után klubok sora jött létre. Színjátszó csoportok, zenei, olvasó és filmklubok, néptáncos csoportok alakultak, mellette politikai tevékenységet fejtettek ki. Ifjúsági és művelődési házak sora alakult. Franciaország a második esélyt teremtette meg általa a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére. Az állam jelentős szerepet vállalt működtetésében. A népművelés, a közművelődés mindenkor a hagyományok, a tradíciók, az időszerű szokások, a helyi kapcsolatok, a társadalmi érdekek érvényesítési lehetősége. Közéleti, politikai érdekérvényesítésnek ad teret. A közösségi élet értékeinek kulturális közvetítője. A közösségalakítás, a közösségfejlesztés lehetőségeit teremti meg. Egyúttal nyitottságot is jelent a lokálisan táguló világra. A közművelődés mindig az értelmiség haladó törekvéseihez kapcsolódott. Informális segítséget kíván nyújtani a helyi hagyományok továbbéléséhez, legalábbis teret kíván ehhez teremteni (épületeket, előfeltételeket, költségvetést stb.). 4 Kérdezhetnénk, mi van napjainkban. Németországban pluralisztikus intézmények jöttek létre, már a 19. században a szakszervezetek, az egyházak útján. Az 1990-es években különösen fellendült a szabadidő kulturális központok építése. Míg 19924

A közművelődés a társadalmi változásokban. Szerk.: SZABÓ Károly Bp., 1993, [Anonymus]

26


ben 311 központ volt, számuk 2000-re 435-re emelkedett. Egy évben ezeket a központokat 24 millió fő látogatta, a lakosság 56 százaléka kapcsolatban van ezekkel az intézményekkel. Már 1919-ben az alkotmány foglalkozik „népművelés” címszó alatt a felnőttképzés, a művészetek, a könyvtárak, a népfőiskolák fejlesztésével. Az Egyesült Királyságban a lakosság 53%-a vesz részt valamilyen művészeti, kézműves tevékenységben. Jellemző: annyi ember zenél, mint amennyi futballozik. Jelentős a művészeti rendezvények látogatottsága. Az USA-ban a felnőttek 55,5%-a vesz részt valamilyen önkéntes tevékenységben, átlag heti 3,5 órában. Japánban az állampolgárok házát a második világháború után hozták létre, azóta meghonosodott. 1990-ben 17 347 ilyen intézmény volt az országban. Tipikusan felnőttnevelési, művelődési feladatokat látnak el a görög kulturális központok. Céljuk: a művelődés iránt kevésbé érdeklődő népcsoportok bevonása a művelődésbe. 1989-ben már 1 486 kulturális központ volt az országban. A hollandok közül több mint 2 millió ember tevékeny valamilyen nem professzionális kulturális ág művelésében. Ausztriában 14 ezer kulturális egyesületet tartanak számon. Jelentősek a burgenlandi művelődési központok. Belgiumban 3 919 klub foglalkozik amatőr művészeti tevékenységgel. Kanadában a 15 év feletti lakosság 78%-a vesz részt valamilyen közösségi kulturális tevékenységben. Franciaországban az 1990-es évek végén a látogatottsági adatok a 80-as évektől stagnálnak, legutóbb 61 ezer kulturális és művészeti központ és társaság működött. Oroszországban 2002-ben a kulturális központok és klubok száma 54 200, jelentős részük falun működik. Svédországban a lakosság 90%-a tevékenykedik valamilyen társaságban, kulturális, művészeti vagy gyerekcsoportban. Dániában 1964 után minden kulturális mutató emelkedett. Finnországban gyarapodott a résztvevők száma a kulturális rendezvényeken, intézményekben, ők járnak a legtöbbet a könyvtárba. Csehszlovákiában a rendszerváltás idején 10-15%-kal csökkent a színházba, a moziba, a könyvtárba és a hangversenyre járók száma. Svájcban a kulturális központok célja a művelődés iránt kevésbé érdeklődő csoportok bevonása a művelődés folyamatába. A klubok és a közösségi központok száma az 1950-es, ’60-as évektől erőteljesen megemelkedett.

27


2. A hazai történet A hazai művelődéspolitika – mely mindig az általános társadalompolitika szerves része – erősen központosított volt. A liberális művelődéspolitika a szerves fejlődésű országokban alakult ki. Elve a piaci modellek által szabályozott szabad kulturális alkotás, elosztás és támogatás. A demokratikus modell központi irányítás nélkül működik, az egyes területek autonóm működésével létrejön a társadalomnak megfelelő struktúra és intézményrendszer. A fő tényező az alkotó értelmiség. A társadalom többsége számára is megteremtődnek az általános és a szakmai műveltség, a rekreációs kultúra alapjai. Hosszú távú értékrendszert kívánt kialakítani. A központosított művelődéspolitika a 19., 20. században a társadalmi fejlődésben visszamaradt, de felzárkózásra törő országokra jellemző. Erősen centralizált, a civil szférát folyamatosan felszámolja. Az uralkodó elit érdekei a meghatározók. A kulturális irányítás diktatórikus. A kultúrát politikai célokra is felhasználják, az uralkodó ideológia népszerűsítésére. 5 1862-ben Budán és Pesten 90 egyesület működött, 1932-ben Budapesten 2 ezer, az országban 14 ezer egyesület volt. A századfordulón kórusok, klubok, iparos, ifjúsági olvasókörök, szakmunkás egyesületek, önképző és művészeti körök alakultak. A Tanácsköztársaság idején a kulturális életben jelentős szerepet vállalt Lukács György, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán. A kormányjelentésekben már korábban, 1908-ban szerepel először a népművelés fogalma. A Horthy-rendszerben különböző irányú körök, vallási egyesületek, a levente mozgalom, a munkásotthonok, a munkás színjátszó körök képviselik a különböző rétegek igényeit. A kisgazdák is köröket, egyesületeket hoznak létre. 1922-ben az Iskolán Kívüli Népművelés Országos Bizottság főként tanácsadó, véleményező szerepével az iskolán kívüli népművelést szorgalmazta. Az ország gazdasági, szellemi támogatásával együttesen szolgálta a magas kultúra és a népművelés újjáépítését. Az alsóbb osztályok művelődését hivatottak emelni az 1938-ig felépített 1580 népház, kulturális vagy művelődési ház. Mind dr. Klebelsberg Kunó, mind Hómann Bálint fontos szerepet szánt a népművelési intézményeknek. Kezdetben a tanyasi iskolákat (mellettük tanítói lakással) a gyerekek és a felnőttek művelődési színvonala emelése egyik tényezőjének tekintették. Klebelsberg vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1931) különösen a népkönyvtárak fejlesztését tartotta fontosnak. A könyvnek el kell jutni minden házba – vallotta. A nemzeti fennmaradás kérdése is ez: a nép kultúrája. A két világháború között a kultúrházak és a népházak voltak a színhelyei a népkönyvtáraknak, dalárdáknak, az ismeretterjesztő előadásoknak, általában a helyi

5

VITÁNYI Iván A magyar kultúra esélyei : kultúra, életmód, társadalom. Bp., 2006, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ. 218-236. p.

28


népművelésnek. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek munkásotthonokat létesítettek. A két világháború között megerősödött a népművészeti mozgalom, Bartók, Kodály hatása következtében is. Kodály vallja: egy nemzet művelődése szempontjából nem az a fontos, hogy ki az operaház igazgatója, hanem az, hogy ki a nép tanítója. Dalos körök, amatőr művészeti csoportok, egyesületek alakulnak. A Bokréta mozgalomban (mely a hivatalos népművelés hatása alatt állt) a hagyományok, szokások ápolása szinte minden falusi tanító feladata lett. 6 1944-48 között a közoktatás átalakítása és államosítása volt az egyik főbb kérdés. Két 1945ben kiadott VKM rendelet a szabadművelődés szervezetének kialakítását fogalmazta meg. A Szabadművelődési Tanács (mely a VKM tanácsadó szerve volt, elnöke Karácsony Sándor) fogta össze az iskolán túli művelődést és a felnőttoktatással foglalkozó szerveket. A szabadművelődés a társadalom öntevékenységén alapul. Kerületi és helyi tanácsok jöttek létre. A szabadművelődés fő célja: eszközöket teremteni a társadalom önművelése, önkifejezése számára. Programjaik főleg a falura irányultak. Létre jöttek az ú.n. szabadiskolák. Erősebb kulturális kapcsolatokat kívántak kialakítani a szomszédos országokkal. Keresztury Dezső különösen szorgalmazta a nemzetközi kulturális kapcsolatok kiépítését. Mint miniszter írásaiban is keresi helyünket a világban. Ortutay Gyula eszméje az olyan fiatalok személyiségének alakítása, akik a felnőtt éveken át függetlenek a politikai átalakításoktól, hosszú távú értékrendszerrel rendelkeznek. Új értelmű, tágabb szociális humanizmusra van szükség, mely az egész nép számára adja meg a művelődés és a felemelkedés lehetőségét.7 A korabeli nyugati kultúrával való kapcsolat kialakítását szorgalmazza. 1945-ben a VKM feladata volt a háborús rombolás következményeinek a kezelése. 1945. augusztus 8-án elrendelte a 8 osztályos általános iskola kötelezővé tételét. Ez tantervi és tartalmi változásokat is kívánt. Az új hagyomány összeomlott – mondja Keresztury Dezső. A parasztság, a munkásság és az értelmiség összefogását kell szorgalmazni, építő szövetséget létesíteni, a nemzet egységét segíteni a demokratizmus erősítésével. A szabadművelődés kereteket és lehetőséget adott a széles tömegek művelődése és önképzése számára. A szabad iskolák körébe tartoztak a népfőiskolák, Munkás Főiskolák, a Népi Együttesek Művészeti Kollégiuma is. Az irányító szervek újjáépítését szorgalmazták. Hangsúlyozták az Európa népeivel való együttműködés szükségességét. Az általános és egységes, hasznos és szükséges műveltség megszerzése minden ember számára nem csak jog, hanem kötelesség is.8

6

Uo. DRABANCZ Róbert, FÓNAI Mihály: A magyar kultúrpolitika története 1920-1990. Debrecen, 2005, Csokonai Kiadó. 111-118. p.. 8 Uo. 7

29


1946-ban létrehozták a Magyar Népművészeti Intézetet. Fő célja: elveket és módszereket alakítsanak ki a társadalmi szervezetek számára a szabadon megválasztható önnevelési eszközökből. Lehetőséget teremteni az önképzés megvalósítására. Eszközöket rendelkezésre bocsátani a művelődés céljaira. Programjaik főleg a falura irányultak. Erősebb kulturális kapcsolatokat kívántak kialakítani a környező országokkal, a nyugati világgal. Főleg hazánk érdeke volt az elszigetelődés csökkentése. A koalíciós kultúrkormányzat 1949-től a szociális kultúrforradalom eszméit tűzi zászlajára. A totális államban az államérdek, az uralkodó elit módszerei a meghatározók. A diktatórikus politikai irányítás hasonlóan alakítja a kulturális irányítást is. Centralizált, hierarchizált szervezeteket hoz létre, s ilyen jellegű az irányítás is. Uniformizálni igyekezett a kultúrát, ellenőrizni minden szeletét. A gondolat- és véleménynyilvánítás szabadsága erősen csorbult. A kommunista párt átpolitizálta a szellemi élet minden területét, elszakította az európai humanista erőktől. 9 A kultúrpolitika irányítása 1948-tól, a fordulat évétől az MKP irányítása alá kerül. 1948-49-től szovjet mintára alakította a kulturális szervezeteket is, s az értékrendszert is e szerint formálta. A művelődési házak tovább épültek, 1950-60 között számuk 433-ról 2 466-ra nőtt. A marxista ideológia kizárólagossága miatt 1948 után a felemás modernizáció jellemzi az országot. Az anyagi-technikai feltételek lassan javultak, de az életminőség egyéb feltételei nem. Kialakul a második gazdaság. Városiasodás, belső vándorlás a város felé, erős lakásépítési tendencia mutatkozik. Erőteljes a háztartások gépesítése. A nemzeti jövedelem is jelentősen nőtt 1949-hez képest. Fokozatosan javultak az életminőség anyagi tényezői. Erőltetett az iparosítás, gépkocsi vásárlás, motorizáció, a fogyasztási szokások átalakulása jellemzi ezeket az évtizedeket. A paraszti kultúrák felbomlása megállíthatatlan. Új értelmezésre, tágabb szociális humanizmusra volna szükség, mely az egész nép számára adja a művelődést és a felemelkedés lehetőségét. A kultúrpolitika állami irányítása 1948-tól az MKP által irányított, diktált mód. A lenini „kulturális forradalom”, a zsdánovi kultúrpolitika megvalósítása a cél. A Rákosi-diktatúrában az államosítás, a centralizálás a kulturális irányítás fő módszere. Erősebben 1950-től a dogmatizmus épült ki és egyre erősödik. A kulturális politikában a szocialista realizmus, a cenzúra, a szakmaiság helyett a Révai-féle „kultúrdiktatúra” érvényesül. A népművelés a politikai propaganda eszköze lett. Felszámolták a szabadművelődést. Erősen átpolitizált a népművelés. Megindul és erősödik a kultúrotthonok építése. Révai kultúrforradalmat hirdet. A minisztérium harcot kezdett a polgári maradványok felszámolásáért. Elengedhetetlen az értelmiség segítése, tehát az értelmiséget meg akarják nyerni. 10 Ők is felismerik, amit Mária Terézia vall: „A nevelés politikum és az is marad.”

9

Magyar művelődéstörténet. Szerk.: KÓSA László. Bp., 1998, Osiris K. 461. p. Uo.

10

30


Lényegesen megnőtt az egyesületek száma, míg 1981-ben 3 539, 1987-ben 5 393 egyesület működött. Az 1940-es és az 1960-as évek közepe között a magyar lakosság 70%-a más foglalkozási csoportba került, mint ahol korábban ő vagy a szülei voltak. Hasonló szintű munkaerő mobilitás Angliában 100 évig, Németországban 80 évig tartott. Magyarországon így lerövidült az ütem. 11 1949-ben a 15 évnél idősebb népesség 4/5-e a 8 osztálynál alacsonyabb végzettséggel rendelkezett, 1994-ben már legalább 4/5-e 8 osztályt végzett. 1980-ban a 16 évnél fiatalabb korosztály 92,8%-a végezte el a 8 osztályt.12

1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990

Általános iskolát nem végzettek száma 9,0 7,2 5,7 9,0 2,4 1,7 2,0

Befejezett 8 osztályt végzettek

Középiskolát végzettek

Felsőfokú tanulmányokat végzettek

7,4 8,8 13,2 21,4 28,2 29,6 32,0

2,5 2,7 3,4 5,3 9,6 14,6 16,2

1,1 1,3 1,3 2,0 3,2 5,1 7,6

Lényegesen megnőtt az iskolázottság aránya. Az intelligens népművelő, ismeretterjesztő előadó, értelmiségi, ha szigorúan a szakmájánál maradt, hallatlan sokféle késztetést tudott kelteni hallgatóságában a továbbtanulás vagy az egyéni művelődés irányába. Még a nagy évfordulók, politikai ünnepek megemlékező előadásait is fel tudta használni arra, hogy hallgatósága történeti látásmódját, irodalomszemléletét, a világra való kitekintését élesítse témája által. Nekem erre a Pécsi Pedagógiai Főiskola nyújtotta az iskolapéldát. A főiskola tantestülete négy tanéven át kötelezően tárgyalta az SZKP történetét. Minden szeptemberben elölről kezdtük tanulmányozni a történetet. Emlékeim szerint a IV.-V. fejezetig jutottunk el. Mi, kezdő tanársegédek nagy érdeklődéssel hallgattuk, ahogy – főleg a tanszékvezetők, s az idősebb tanárok – az adott kor, meg az előzmények teljes spektrumát mutatták be, a kor filozófiai, természettudományos technikai, humán gondolati, művészeti irányzatait nyitották meg előttünk. Mindezt gondolkodva, érvekkel, cáfolatokkal telve, az emberi gondolkodás, valóban a dialektikus összefüggések megrajzolása által, az „egész” egységének feltárása útján. Ortodox módon történő politizálás volt a cél, és példát kaptunk még a politikai témák

11 12

HANKISS Elemér: Kelet-európai alternatívák. Bp., Közg. és Jogi K. 1984. Magyar művelődéstörténet. Szerk.: KÓSA László. Bp., 1998, Osiris K.

31


kapcsán is az elmeélesítő s az önálló ismeretszerzésre, a gondolkodásra való magas szintű késztetésre. Számtalanszor tapasztaltam hasonló koncepciót a legjelesebb Vas megyei TIT előadók szándékaiban, amikor meghatározott témák vagy átpolitizált tematikák kapcsán tisztességgel a maguk meggyőződését közvetítették, s olvasásra, továbbtanulásra inspirálták hallgatóságukat. Hiszen mindig ez az alapvető cél. Csak így lehetett elérni, hogy a kultúrházak nagytermei – mikor a mennyiség, a részvétel volt a fontos – minden presszió nélkül is megteljenek, és egy-egy kiváló előadó mondanivalójára számtalan érdeklődő kíváncsi volt. Persze nem szabad elfelejteni, hogy nem volt még TV, vagy ha már volt, csak a művelődési házakban láthatták. A visszatérő előadót – ha már meg tudta ragadni hallgatósága érdeklődését – ismerősként üdvözölték. Egy-egy előadás, kerekasztal beszélgetés, színházi előadás, könyvismertetés stb. eseményszámba ment a falusi művelődési házban.13 Tapasztalataim, élményeim alapján vitatkoznék azokkal, akik azt mondják – állítólag még Pozsgay is – hogy pazarló volt a művelődési házak erőteljes építése. Valóban, a csak nagyteremből álló intézmények rossz koncepciók alapján terveződtek, a későbbi kiscsoportokra épülő népművelésnek alig adtak helyet. 14 Azonban ezeket az intézményeket a maguk korában kell nézni, hogy abban a történeti időben mit nyújtottak. Nekem eszményem Klebelsberg tanyasi iskolaépítő politikája. Mai szemmel persze már hol vannak a tanyasi iskolák, s a tanya? Mikor Indiába kerültem egy rövid utazásra, sokat olvastam Indiáról, megragadott Nehru mélységes hazaszeretete, meggyőződése. Mikor a Köztársaság miniszterelnökének megválasztották, az újságírók megkérdezték, mit tart elsődleges feladatának, az elmaradott mezőgazdaság vagy a korszerűtlen ipar fejlesztését? Nehru azt mondta, ezek is fontosak, de a legelső: népem nevelése. Aztán kifejtette a nép művelésének szükségességét az ottani viszonyok között. Közben tovább építették ezt a víziót, s hatására hol tart ma India, és hol lesz holnap? Visszatérve a kultúrházakra. Mennyi emberi erőfeszítés, összefogás volt ezek építésében, s a kaláka munka elterjedt a magánházas építkezésekben is. Mennyi erkölcsi, emberi, érzelmi, közösségi összehozó s összetartó erő nyilvánult meg építkezés közben. Ha elavult és megszűnt is, napközi, öregek otthona egészségház alapjait jelenthette a továbbiakban. „Csak kocsma ne legyen belőle.” – mondta dr. Gonda György, Vas megye elnöke. Ez a nagyarányú építkezés tette szükségessé, hogy szakavatott ember irányítsa a művelődési házak belső tartalmi munkáját. Meggyőződésem az is, hogy újra eljön az idő, amikor az emberiség ismét felismeri, hogy a technizált emberi kapcsolatok mellett szükség van a valóságos emberi közösségek létrejöttére, ehhez kisközösségeket befogadó terek, létesítmények építésére. Ez a szinte 13

14

HORVÁTH Margit, SZABÓ Dezsőné (szerk.): Ismeretterjesztés. Szombathely, 1965, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. Népművelési módszertani füzetek 2. HORVÁTH Margit: A kiscsoportokkal való foglalkozás alapvető pszichológiai, pedagógiai módszerei Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 32 p.

32


világméretűként mutatkozó igény a közösségi terek építésére, az abban folyó művelődési-szabadidős tevékenység profi szintű irányítására tette szükségessé hazánkban is a könyvtáros és művelődési otthon vezető új szakember képzésének megindítását. Milyen művelődéspolitikai irányítási háttérrel, milyen filozófia-ideológia alapján, milyen politikai háttérrel működött adott helyen az a felsőoktatási intézmény, mely a népművelők, könyvtárosok képzésére vállalkozott? Előre kell bocsátani, hogy kevés a művelődéspolitikával, mai szemmel értékelő történeti forrásanyag. Igaza van Bourdieu-nek, aki ezt írja: „a kultúraelméletek nem tartoznak az elméletekbe leginkább szerelmes társadalomtörténészek kedvencei közé.„ 15 Mint jeleztük, 1948-49-től a kommunista párt átpolitizálta a szellemi élet minden területét. A gondolat- és véleménynyilvánítás lehetősége, szabadsága erősen beszűkült. Szovjet mintára alakított kulturális irányítás és értékrendszer vált kötelezővé. 16 Az egyéni műhelyek felszámolása, a civil szféra folyamatos felbomlasztása következett be. A lenini kultúrforradalom, a zsdánovi kultúrpolitika meghonosítása volt a cél. A Rákosi-diktatúrában az államosítás erősítése, a vezetésben a teljes centralizálás érvényesül. Révai József az ideológia főkorifeusa. A politikában a cenzúra uralja az ítéleteket. A szocialista realizmus jelszava alatt a sokszínűség helyett az egyvéleményűség az uralkodó. A népművelőt a politikai propaganda eszközévé kívánták tenni. Felszámolták a szabadművelődés eredményeit. Az ellenállókra a börtön várt. Később „a felemás modernizáció” jellemezte az országot. Az anyagi, technikai feltételek lassan javultak, de az életminőség egyéb tényezői nem. Erősen korlátozottak a szabadságjogok. Míg az ’50-es években a hatalom a teljes azonosulást és politikája támogatását követelte a társadalomtól, 1962-től a kádári jelszó „aki nincs ellenünk, az velünk van”, enyhítette a politikai megítélést. 1956-ot dehistorizálta a hatalom. A bizalmatlanság, a kiszolgáltatottság légköre nyomasztotta az embereket. Erősödött az elidegenedés, az erkölcsi és értékválság, de még mindig „vidám barakk volt” hazánk a környező szocialista országokhoz képest mind a gazdaságban, mind a kultúrában. A második gazdaság léte enyhítette, javította az élethelyzetet. A lakosságnak a hatalommal való szembeállását is csillapította. Azonban az erőltetett modernizáció az individualizálást, a társadalom atomizálódását erősítette. A kulturális életben a különböző párthatározatok elítélik az akkor már nyugatról érkező szellemi áramlatokat, s hazai követőiket. A tudományos, a szellemi életben a kritikai megközelítés a jellemző. Hamvas Béla, Bibó István, Lukács György stb. írásai a 7080-as években reális politikai filozófiai alternatívát jelentettek a politikai

15

16

REICHARDT, Sven: Bourdieu történészeknek? Kulturszociológiai ajánlat a társadalomtörténet számára. = Korall, 2001. 3-4. sz. 233-246. p. ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 2005, Osiris K.. 636-639. p.

33


ellenzékiség képviselői számára.17 A nemzeti identitás, a határon túli magyarok helyzete, a népesedés problémái mint nemzeti sorskérdések jelennek meg a kritikai értelmiség gondolkodásában. Írásaik, gondolataik a szamizdat irodalom formájában jutnak el az értelmiség, s főleg a fiatalok közösségeihez. Íróik, terjesztőik a megtorlást, az üldözést is vállalják. Igen jelentős szerepe volt a politikai küzdelmekben az íróknak, az irodalmi nyilvánosságnak. A ’70-es évektől a hivatalos művészeti légkör enyhül. A szocialista realizmus hegemóniája csökken. Távolodás tapasztalható a szocialista realizmustól. Megjelennek az avantgard törekvések, a posztmodern irányzatok. Kapcsolatok jönnek létre a határon túli magyarokkal s az emigrációval. A ’60-as évektől a művészetek területén a fiatalok újító törekvései látnak napvilágot. A tömegkultúrák területén fokozódik a művelődési házak, könyvtárak építése. Hallatlan emelkedés jelentkezik a mozi- és a színházlátogatók körében. Majd némi csökkenés mutatkozik a nézők számában. Ne feledjük, 1955-től a televízió kísérleti adásokkal, majd 1958-tól hétfő kivételével mindennap jelentkezik műsoraival. Széles tömegek ismerik fel – meggyőződésem, hogy a művelődési otthonokban folyó viták, közös beszélgetések, majd egyre inkább a kiscsoportokra ható informálás révén is – a művelődés, a szakmai ismeretszerzés szükségességét, egyéni életükben is az előrehaladás a szakmai karrier építésének eszközrendszerét látják. Meggyőződésem szerint a nagyteremnek a tömegekre ható kiváló előadók útján megvan a maga szerepe (lásd pl.: Mindentudás Egyeteme), ugyanakkor más témákban az intimebb kiscsoportos forma a hatásos. A dolgozók általános iskolái, szakközépiskolái, gimnáziumai, de a felsőoktatás levelező tagozatai is megnövekedett létszámmal dolgoznak. Míg az általános iskolák esti tagozatosainak száma 1948-ban 3-4 ezer fő, 1954-re 25 ezerre nőtt a résztvevők jelenléte. Legkiválóbbjaik középiskolában, majd a felsőoktatási intézményekben folytatták tanulmányaikat. A népművelésben is a centralizált igazgatás érvényesült 1949/50-től. A Kádár-korszak (1956-1989) művelődéspolitikai centrumába a művészetpolitika került. Kezdetben a megtorlás, majd a konszolidációra való törekvés jellemezte a hatalom álláspontját. Ideológiai harcot folytattak a művészetekről. 1957 és 1989 között a kormányzat irányítását a kettősség jellemzi. Megmaradtak a keleti kapcsolatok, de jelentkezett a nyugati individualizáció. Jelentkeztek a nyugati kulturális elméletek, melyek másféle értékrendet tükröztek. Ez a kettősség fedezhető fel a Köpeczi-, Glatz-, Pozsgay-féle kulturális irányításban. Már lényegesen eltér a Révai József diktálta osztályharcos vezetéstől.18 A társadalomtudományok, a filozófia területén a tudományos műhelyek sokféleségét hangsúlyozták. De a 17

18

GERGELY Jenő, IZSÁK Lajos: A huszadik század története. Bp., 2000, Pannonica,. 396446. p. T. KISS Tamás: Fordulatok, folyamatok : fejezetek a magyar kormányok kulturális politikájáról, 1867-2000. Bp., 2002, Új Mandátum. 20-26. p.

34


meghatározó az irányítás részéről a marxizmus-leninizmus vezérfonal jellege. Áthatja a közművelődés irányítását is a sorban megjelenő párthatározatok szelleme. A rendszer egyre tehetetlenebb, azért is kívánnak irányítani a határozatokkal, állásfoglalásokkal. A ’70-es években a megnevezésben is eltérő „közművelődés” már többcsatornás, szélesebb társadalmi azonosulás útját járó irányzat, a reformfolyamatok, a piacosodás hatására, a művelődési otthonokban, a szórakoztatásban is érzékelhető. A kultúra demokratizálása új igények jelentkezését inspirálja. „Az alulról építkező kultúra” mozgalmakat indít el az amatőr művészetekben a klubok területén, az irodalomban, a lapkiadásnál, a sajtóban. Aczél György a kor „kultúrpápája”, a 3T harcosa. A hatalom által kiadott „irányelvek”-et csak dogmatikusan lehetett értelmezni. A művelődéspolitika kettős irányítása érvényesül: az általános célok, elvek a párt előterjesztései által szigorúan meghatározottak, az operatív irányítás pedig az állami szervek, a tanácsok feladatkörébe tartozik. A párthatározatok sorát, az állásfoglalások követelményeit jelenítik meg, kötelezővé teszik azok közös feldolgozását, végrehajtását. A burzsoá ideológia elítélése, az osztályharc szükségessége, a munkásosztály vezető szerepének kizárólagossága, a kispolgári ízlés elleni harc, a szocialista realizmus egyeduralma voltak a meghatározó irányadók. A szocialista realizmus az iránytű a kultúrában, mely „tartalmában szocialista, formájában nemzeti”. A megjelent állásfoglalás, az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei a kulturális forradalmat a szocialista kultúra megteremtéséért kívánja felhasználni. A művelődésügy célja a szocializmus felépítésének szolgálata. Ellentétes akcióként már a hatvanas évektől a művészetek területén folyik a kísérletezés, a fiatalok újító törekvései látnak napvilágot. Előadásra kerülnek az eddig kiszorított kritikus művek. Az ideológiai-politikai nyomás – főként a 70-es évektől – enyhült. A hivatalos művészeti légkör megengedőbb. A szocialista realista hegemónia csökkent. Jelentkeznek a posztmodern irányzatok, az avantgard törekvések. 1970-ben megalakul az Országos Közművelődési Tanács. A kormány tanácsadó testülete lett. Szakmai viták döntik el, hogy az „aufklär” jellegű népművelés meghaladott. A felülről szervezett népművelés helyett az önművelésen, a permanens művelődésen alapuló, a helyi sajátosságokra és részvételre épülő, többcsatornás közművelődés eszménye erősödött. A civil társadalom alakulása a művelődési otthonokat erősítette és az öntevékenységet tágította. A gazdasági verseny kibontakozása a magánkezdeményezéseket serkentette. De a dogmatizmus, a személyi kultúra és hatása továbbra is élteti a rendszert. A művelődés otthoni hálózat teret ad az egyesületeknek, a civil erők találkozásának, a gondolatok, az eszmék cseréjének. Saját tapasztalatból is sokféle példát tudnék hozni, hogy a kulturális intézmények hányféle új irányzattal ismertették meg az embereket, hogyan orientálták gondolkodásukat az új eszmék irányába.

35


Megjelentek az Általános Művelődési Központok. Már 1977-ben a Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium közös irányelveket adott ki működésük tágítására. Az 1980-as állásfoglalás dinamizálta a komplex intézményeket. A kistelepüléseken különösen szorgalmazták a civil erők együttműködését. A művészeti életben a nemzedékváltásnak lehettünk tanúi. A tömegigény a giccset és az álművészetet erősíti, és a fiatalok alkotásai nem mindig találkoznak a lakosság ízlésével és igényeivel. A művészeti műhelyek anyagi helyzete romlott. Az oktatás nem készít fel kellően az új művészeti törekvések befogadására. Megjelenik a magyar demokratikus ellenzék. Felszólítást intéznek az Európai Kulturális Fórumhoz a korlátozások ellen. 1985. október 14-e a felhívás dátuma a sajtó szabadságáért, követelményeket fogalmaznak meg az állami monopolizálás ellen, a cenzúra ellen, a tömegtájékoztatás szabadságáért, a bírálat jogáért, a tudományok területén a szabad gondolkodásért, a szabad kulturális kapcsolatokért, a nemzetiségek jogaiért, a szabad vallásgyakorlásért, a szolidaritásért. 1987. szeptember 27-én a Lakiteleki nyilatkozat (másfél száz résztvevője) a progresszív erők összefogását sürgeti. A válság megoldása párbeszéddel, eszmecserékkel, alkotmányosan működő sajtóorgánumok útján fórumok segítségével, széleskörű összefogással oldható meg. Ezt vallja a jelenlévő Pozsgay Imre is. Ilyen volt a politikai légkör 1959, a Tanítóképző Intézet és 1962, a népművelő-könyvtáros képzés kezdete idején az általam tárgyalt 1987. évig. 19 Világviszonylatban a második világháború idején, az ’50-es évek végétől, másutt a ’60-as évek kezdetétől erőteljes igény mutatkozott a közösségi művelődési intézmények építésére. Több hazai publikáció adatai igazolják ezt. Nemcsak Európában, de az USA-ban, Japánban is újabb funkcióit ismerik fel a közösségi művelődésnek, a társas társadalmi érintkezésnek. Tovább élnek a hagyományos intézmények (népfőiskolák, közösségi klubok, kultúrházak), és újabbakat is létesítenek, erős állami támogatással és a civil szféra erejével. A művelődésben leszakadt rétegek felzárkóztatása, a közösségek fejlesztése, az állampolgárrá érés, a fiatalok szocializációja, az élethosszig tartó tanulás segítése, az önképzésre késztetés, a migránsok felzárkóztatása, az elszigetelődés megszüntetése, a hagyományok, a művészetek ápolása, a „tanuló társadalom” megvalósítása, a népek közötti megértés fokozása, a művelt állampolgárok nevelése, a demokrácia megvédése, az emancipációra való nevelés, az emberi erőforrás fokozása, a különböző korosztályok és társadalmi rétegek művelődési, szabadidő eltöltési igényeinek kielégítése, a munkaerő-piaci követelmények megoldása ad szakszerűséget a művelődési intézmények munkájának világszerte. Az UNESCO, 19

Felnőttoktatásban való részvételek vizsgálata Országos Felnőttoktatási és Képzési Intézet 1999.

36


OECD messzemenően szolidáris e törekvésekkel, elvi és gyakorlati segítséget ad munkájukhoz. Hazánkban a népművelési intézmények számának növekedését mutatja az alábbi táblázat:20 1933. 550

1935. 872

1951. 1 279

1956/57. 2 022

1962. 2 460

1997. 2 779

A könyvtárak számának alakulása 1930. 3 000

1951. 6 800

1956/57. 8 200

1962. 9 500

1997. 4 099

A könyvtárak száma az összevonások miatt csökkent. Az intézmények számának növekedése igényelte a szakszerű vezetést, irányítást. Az még kedvező állapotot eredményezett, ha tanítókkal, tanárokkal tudták betölteni a települések a szaporodó álláshelyeket. Sok képesítés nélküli fiatal, ha volt indítéka a művelődési folyamatok szervezésére, kinevezést nyerhetett, és mint képesítés nélküli töltötte be ezt a tisztséget. A művelődésügyi miniszter 1963-ban a 181. sz. miniszteri utasításban szabályozta a népművelési intézmények munkaköreinek betöltéséhez szükséges képesítést. Ez lendületet adott a munkatársak továbbtanulási indítékainak. Jelentős volt – mint másutt is a fiatalok körében – a fluktuáció, ez is növelte a képesítés nélküliek számát. 3. Az új szakma indítása Az Elnöki Tanács 1962. évi 24. sz. törvényerejű rendelete hívta életre még az év őszén a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben a népművelőkönyvtárosok képzését. Ilyen szak először indult az országban. Nem volt ez a Vas megyéből származott dr. Gosztonyi János államtitkár és az ugyancsak Vas megyei dr. Hadnagy László miniszterhelyettes kivételezett döntése. Előzetesen már az ELTE-n 1949-től megindult a könyvtárosok képzése, melyet 1956-tól dr. Kovács Máté irányított. A debreceni egyetemen a pedagógiai tanszék keretében főleg Durkó Mátyás szakmai irányításával népművelési szeminárium, később „C” szakként való bevezetése kezdődött. 1961-ben pedig az ELTE-n dr. Maróti Andor irányításával indult el a népművelő képzés. A szombathelyi népművelő-könyvtáros képzés elsőként való megindulása után azt vallottuk: „Új szakma született.” Valóban, a 20

Felnőttoktatási és -képzési lexikon Bp., 2002, Magyar Pedagógiai Társaság ; Országos Közoktatási Intézet ; Szaktudás Kiadó Ház. 264 p.

37


következő években a debreceni tanítóképző intézetben, majd az ország minden pedagógusképző intézetében kialakították a feltételeket az új típusú forma bevezetésére. 1962 augusztusában jelent meg a felhívás a Művelődési Közlönyben, hogy augusztus 15-ig azok a hallgatók, akik megfeleltek valamely felsőoktatási intézményben a felvételi követelménynek, de hely hiányában nem nyertek felvételt, beadhatják kérelmüket a szeptemberben Szombathelyen induló népművelőkönyvtáros, érettségire épülő három éves képzésre. Tapasztalatunk szerint azok a hallgatók jelentkeztek, akik a művelődés, különösen az irodalom, a művészetek iránt éreztek fogékonyságot, s hogy következő éveikben ilyen irányú munkát vállalnának az új típusú művelődési intézményekben. A későbbi időszak azt is megmutatta, legtöbbjük szimpátiát érzett, hogy falvakban, városokban „terjeszti” a kultúrát s vállalja a művelődés magasabb szintre emelését a fiatalok és a felnőttek körében. Sok jeles és jó jelentkező közül válogathatott a felvételi bizottság. Elsősorban azt mérte, hogy a középiskolai anyagban, magyar nyelv és irodalomban, történelemben, természettudományokban milyen a jelöltek tájékozottsága, s főleg azt kívánta kimutatni, hogy saját maguk rendszeres tájékozódásán túl képesek-e mások művelődési igényének felkeltésére, a lakosság kulturális szintjének emelésére. Szeptemberben 50 fővel indulhatott a képzés. Köszönhető annak is, hogy Vas Megye Tanácsának elnöke, dr. Gonda György messzemenőleg támogatta e képzés Szombathelyre való telepítését. A megye, a város műveltségbeli fejlődését látta meg a felsőfokú intézmény új szakágának kiépítésében, s ezért a későbbiekben is vállalt anyagi áldozatokat. 1959-ben is a megye szellemi gyarapodását látta, abban, hogy végre Szombathelynek felsőoktatási intézménye lett. A továbbiakban a képzés bővítésével elviekben, de lakások biztosításával is segítette a kvalifikált szakemberek letelepítését. A szeptemberi avató beszédében dr. Hadnagy László úgy fogalmazott, hogy a népművelési intézmények elsősorban a falusi és vidéki, az üzemi művelődési otthonok, a könyvtárak kulturális feladatait ellátó szakemberek képzésének feladata a cél. Politikai, gazdasági, társadalmi életünk összefüggésében jellemezte a kulturális életet, szorosabban a népművelési tevékenységet. A népi-nemzeti egység kialakításának, a népgazdaság termelési feladatainak, a munkásosztály művelődésének segítésére, népünk erkölcsi arculatának formálására hívta a jövő népművelőit. Oldottá kell tenni a jelenlegi oktatási rendszert, meg kell találni a szoros együttműködést az általános és szakmai képzés között – mondotta. Nem sablonokban kell gondolkodni, a felülről kapott utasításokat másolni, hanem a helyi adottságok feltérképezése után bátran kezdeményezni, a népművelés hatókörének szélesítése, a korszerű műveltség megalapozása céljából. A népművelés társadalmi bázisának, mozgalmi vonásainak erősítésére bátorította a leendő népművelőket, könyvtárosokat.

38


Jó fogadtatásra építhetett az újszerű képzés, dr. Palkó István, a felsőfokú tanítóképzés igazgatója részéről is. 21 Pécsett végezte az egyetemet, latin, magyar és görög szakon, Weöres Sándorral itt kötött életre szóló barátságot. Pályakezdőként Munkácson, a főgimnáziumban kapott állást. Majd a szülőfalujához közeli szombathelyi Premontrei Gimnáziumban, azután a Nagy Lajos Gimnáziumban tanít. Ennek igazgatója lett. Később a Kanizsai Dorottya Gimnázium igazgatója. Megbízták a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatásával. Írt novellákat, verseket. Regényei kiadatlanok. Szerkesztői munkája jelentős. Számos német fordítása jelent meg. Szerkesztője a Sorsunk c. lapnak. Később a Vasi Szemle szerkesztője lett. Antológiákat szerkesztett (Őrség, Vasi élet és irodalom, Ez történt). Az Írószövetség Nyugat-dunántúli Igazgatóságának titkára. Vezetője a Vasi Írók és Művészek Munkaközösségének. Jénában pszichológiai képesítést szerzett mint klinikai pszichológus. Egyik alapító tagja Magyar Pszichológiai Társaságnak. Nyelvtörténeti kutatásai a hangtantól a földrajzi nevek kutatásáig terjedtek. 2006ban arany gyűrűt kap a főiskolától. Később Torony község díszpolgára. A tudós tanár típusa. Érdeklődése szerteágazó. 1958-ban ismertem meg őt, amikor áttelepítettük a Kőszegi Tanítóképző Intézet utolsó két évfolyamát Szombathelyre, hogy ezzel lefoglaljuk a magyar, német, majd orosz kórházi funkciók alól felszabaduló Faludy Ferenc Reál Gimnáziumot a következő évben létrejövő felsőfokú Tanítóképző Intézet számára. A Kőszegi Tanítóképző, mint a többi megszüntetett képző, harcolt a megmaradásért, de a város határsáv volta szűkítette a majdani fejlesztés lehetőségeit. A kőszegi intézmény igazgatója elhagyta a várost, így rám, az igazgatóhelyettesre hárult az áttelepítés lebonyolítása 1958. augusztusában. Horváth János tanár, Turcsán Ottmár, a gyakorló iskola igazgatója, Sátori Pál gazdasági igazgató s én kaptunk megbízást az utolsó két kőszegi leányosztály, valamint a kőszegi és zalaegerszegi tanítóképző könyvtárának, zongoráinak, szertárainak áttelepítésére. Hollósy Tibor a pápai tanítóképzőből nyert áthelyezést, de még Pápán is tanított. A szombathelyi intézményben létesítendő lakások nem készültek el a vidékről induló új tanárok számára, így dr. Palkó István megkért, hogy „kartársnő” segítse a kőszegi leányosztályok beilleszkedését, életvitelük kialakulását a szombathelyi, akkor nagyon elhanyagolt városrészben. Igényes vezetőnek ismertem meg, aki rövid idő alatt kialakította az új intézmény oktató gárdájának magját, s a gyakorló iskola tanárgárdáját. Szombathelyen soha nem volt tanítóképzés, így sikerült megnyernem Szendrő János, Surányi Györgyné, Ádár Istvánné gyakorló iskolai nevelőket, Heppes Vilmosné tanítóképző intézeti tanárt, hogy egy évig járjanak át Szombathelyre és segítsék felkészíteni a nevelőket a gyakorló iskolai feladatokra. Szombathely

21

URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Palkó_István. Utolsó megtekintés 2012. március 28.

39


legjobb nevelőiből válogatott dr. Palkó István. Kőszegről, Pápáról tanítóképzős múlttal rendelkező tanárokat kellett egységes tantestületté szerveznie. Inkább csak néhány régi középiskolai kollégával alakított ki közelebbi, baráti kapcsolatot. Eléggé befelé forduló személynek ismertem meg. Erre az időszakra esett családi házának építése, melyben tevőlegesen, fizikailag is részt vett. Elve az volt, hogy amit egy szakember meg tud csinálni, azt egy értelmiségi is el tudja sajátítani. Viszonylag rövid igazgatói ténykedése után a Maribori Egyetemen tanított vendégoktatóként magyar nyelvet és irodalmat. Nagyon megviselte tehetséges fiatal tanár leánya korai halála. Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor a vele később készült portréfilm bemutatója volt. Mélységében értékelte munkásságát Szalay László, az őt követő igazgató. Palkó István teljes szellemi frissességgel, idős kora ellenére kitűnő memóriával nyilatkozott meg. Nem ő mondta, de a felvételből kiderült, hogy eléggé elfeledetten élt feleségével, nagyon szerény körülmények között. A népművelő-könyvtáros képzés megindulása idején fokozatosan alakult ki a szakcsoport oktatói állománya. Dr. Novák József, a Népművelési Intézet munkatársa a kezdetektől segítette a képzést. Vállalta a rendszeres utazásokat Budapestről. Széles művelődéstörténeti ismeretkészletével, szemléletével, klasszikus műveltségével biztosította a művelődéstörténet megalapozását. Hamarosan jegyzetet állított össze a hallgatók munkáját segítendő. A képzés számára a hazai művelődéstörténet elméleti anyagát oktatási tananyaggá fejlesztette. Dr. Karsai Károly, a Népművelési Intézet tudományos munkatársa ideológiai és pedagógia alapokra igyekezett helyezni a most alakuló művelődéselméletet. Rendszeresen látogatta a szombathelyi intézményt, segítette kialakítását. A helyi könyvtáros kollégákon kívül a Népművelési Tanácsadó vezetője, dr. Kuntár Lajos könyvtáros az indulástól részt vállalt a könyvtári tárgyak oktatásából. A Népművelési Intézet vezetői mindenkor maximális erkölcsi és anyagi erővel támogatták intézményünket, konferenciák szervezését, kiadványok megvalósítását, a végzettek összehívását, a mentorok tanácskozását anyagilag is támogatták. 1963. február 16-án kinevezést nyert Szalay László a népművelés-könyvtár szakcsoport vezetőjévé és a szak igazgatóhelyettesévé. 22 A minisztériumi vezetés jól döntött, amikor kinevezte őt, a fiatal vezetőt az induló képzés élére. Lendületes, empatikus, kitűnő szervező, fogékony az új jelenségekre, főleg az új technikákra. Szenvedélye az új technika, amit a gyerekekkel is meg kíván ismertetni az úttörőház szakkörében. Hosszú ideig vezeti a rádióamatőr szakkört. Hamar megtalálta a hangot a hallgatókkal. Kitűnik menedzseri képességeivel. Eddigi jártasságát az 22

Ki kicsoda Szombathelyen? 1998. Szerk. RIKLI Ferenc. Szombathely, 1999, B. Z. Lapkiadó Kft. 126. p.

40


audio-vizuális technika területén (Kőszegen tévé állomást épített) a tanító és a népművelő képzés szolgálatába kívánja állítani. A tanszéken elindítja azt az elméleti és gyakorlati konstrukciót, mely tényekkel igazolja, hogy az audio-vizuális technika alkalmazása hatékonyabbá teszi a tanítói és a népművelési munkát. 23 Jó kapcsolatot épít ki a megye „européer” tanácselnökével, dr. Gonda Györggyel és a pártbizottsággal. Fejlesztési törekvéseit messzemenően segítik, nemcsak erkölcsileg állnak mellé, de építkezési terveit és minőségi szakemberek letelepítését is támogatják. Terveinek megvalósítására a minisztériumi vezetőket is megnyeri. Lendülete, energiája magával ragadja munkatársait is. Új színt, új szellemet hozott az intézmény életébe. A művelődési minisztérium vezetői őt tartották a legalkalmasabbnak a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központ vezetőjének. Majd egy UNESCO program már megkésett teljesítését bízták rá mint miniszteri biztosra. 1973-ban három évre jelölték ki megbízatását, melyet egy évvel meghosszabbítottak. A Magyar Állam ugyanis vállalta, hogy 1,5 millió dollár értékben felépít és működtet egy 200 fős apparátust Budapesten. A projekt megvalósulása szinte leállt a budapesti központban, a Zsil utcában. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter azoknak a szakembereknek és politikusoknak a javaslatára, akik ismerték Szalay László emberi és technikai képességeit, hívta őt a magyar projekt vezetőjének, miniszteri biztosi meghatalmazással. Nem kellett csalódniuk, mert Szalay László a megadott határidőre megvalósította a magyar projektet. Közben hallatlan sok tapasztalatra, diplomáciai áttekintő képességre tett szert. A tanító- és tanárképző főiskolák vezetőit megismertette a külföldi szakemberekkel, létesítményekkel. A vállalt feladatot maximálisan teljesítette, teljes erőbedobással a magyar partner becsületére. Itthon én kaptam meg a miniszterhelyettestől teljes jogkörrel a vezetőhelyettesi megbízást „fizetésének meghagyásával”. Nekem sem volt könnyű feladat, hiszen Szalay László elve volt – az akkori politikai követelményeknek megfelelően, hogy minden közéleti, kulturális, társadalmi bizottságban jelen legyen a főiskola, képviselője által. Így volt olyan időszak, amikor tíz társadalmi, szakmai, kulturális, közéleti megbízatásom volt. Könyvek, jegyzetek, publikációk írására csak éjszaka volt időm. Szalay László mindenkor vállalta a pártfunkciókban – a legmagasabban is – a főiskola képviseletét. Ezeket a kapcsolatokat mindenkor a főiskola fejlesztése érdekében építette és erősítette. Évtizedei nagy részét a főiskola fejlesztésére fordította. Építkezések, átalakítások, szakmai fejlesztések mind-mind átnyúltak szabadidejének időszakába is. A főiskola általa vezetett évtizedei a gyarapodás, a fejlesztés, a magasabb szintre jutás évtizedei is. Sokrétű lekötöttséget jelentett számára a veszprémi Országos Oktatás Technikai Központban végzett munkája, erőit azonban racionálisan osztotta meg Szombathely, Veszprém és Budapest között. 23

SZALAY László, KISS Gyula, KÁLMÁN József: Ismeretterjesztés. A Tanítóképző Intézetek népművelő-könyvtár szakos hallgatói részére. 2. Bp., 1965, Tankönyvkiadó. 72 p.

41


A következő évben, 1963. augusztus 15-én kinevezést nyert Szombathelyre Kálmán József, elsősorban a levelező képzés irányítására. Olyan nagyfokú volt a szakemberhiány, hogy mind többen jelentkeztek a munka melletti továbbtanulásra. Irányítási gyakorlattal rendelkezett Kőszegen, s vállalta az utazás kellemetlenségeit. A hallgatókkal jó légkört, jó tanár-diák viszonyt tudott kialakítani. Később az ismeretterjesztés C tárgy oktatását is ellátta. 1963. szeptember 1-jén nyert kinevezést dr. Kiss Gyula.24 Ő lett a könyvtáros szakcsoport vezetője. Ízig-vérig népművelő, lelkes, a hivatás megszállottja. A szabadművelődés korszak kiváló népművelője. A Veszprém megyei, majd a Vas megyei művelődésügyi osztályon szívét-lelkét beleadva munkájába, irányította a népművelést. 25 Igaz lélekkel lelkesedett a népi alkotásokért, hagyományokért, a magyar nép minden nemzeti kincséért, művészetéért. Fáradhatatlanul járta a magyar vidéket, később hallgatói csoportjait vezette az országjárásokon. Megszállottja volt az Őrség hagyományainak, mélységesen tisztelte az őrségi, egyáltalán a kétkezi teremtő embert. Aztán kiterjesztette felfedezéseinek terepét hallgatói csoportjaival szerte az egész országra, de különösen a szabolcsi, a nyírségi emberek, a néphagyományok és műemlékek megismerésére. A tantervileg előírt egy hetes országjáró csoportjait már baráti szeretettel várták az általunk kevésbé ismert színtereken a műemlékesek, s a lelkes népművelők. Nagy élményt jelentettek a hallgatóknak ezek az országjárások. Nép- és hazaszeretete lelke legmélyéből fakadt. Megérezte, hogy a kor nevelése nem kedvezett a hazafias nevelésnek. Ezt pótolni, bővíteni kívánta, élményekkel, elméleti felkészültségével, szuggesztív hatásával magával ragadó előadásaival. Legendává vált személyiségéről nevezték el tanítványai a vasi népművelők egyesületét. Szellemisége mai is él körünkben. Poszler György rövid mosonmagyaróvári oktatás után a Szombathelyi Tanítóképző Intézetbe nyert kinevezést, már 1960-ban. A népművelő-könyvtáros képzésben az indulástól vállalta az esztétika tárgy megalapozását. Szalay László javaslatára már 1963-ban dr. Kiss Gyula, Eiben Ottó, a debreceni igazgatóhelyettes, Kurucz Albert és Csendes János mellett az országos szakbizottság tagja lett. 1964ben Budapestre távozott. Szalay László igazgatóhelyettesként kitűnő szervező erővel és humán érzékenységgel formálta egységgé ezt a sokféle érdeklődésű, de a fő célokban egyre erősödő oktatói gárdát. 1964-ben a miniszter az intézet igazgatójává nevezte ki, engem pedig a helyettesévé. 26 Előzetesen Pécsett, a Pedagógiai Főiskola PedagógiaPszichológia tanszékén tanársegéd voltam, 1951-55-ig. A tanszékvezető, dr. 24

25

26

KISS Gyula: Népművelés és kulturális forradalom (1945-1960). = Vasi Szemle, 1960. 1. sz. 111-127. p. KISS Gyula, SZALAY László: A falusi népművelés a szocialista mezőgazdaság kibontakozásának időszakában. = Vasi Szemle, 1963. 2. sz. 5-28. p. WHO IS WHO Magyarországon. Zug, 2009, Who is who, 615. p.

42


Kelemen László velünk, a tanársegédekkel rendszeresen látogatta a TIT előadásait. Bennem is kedvet ébresztett az ilyen jellegű felnőttképzés iránt. Később kőszegi tanítóképzős tanári, majd igazgatóhelyettesi munkám mellett szívesen kapcsolódtam be Szombathelyen, lakhelyemen a megyei TIT munkájába. Ott többféle tisztséget töltöttem be.27 1955-től részt vettem a Népművelési Oktatók és Kutatók Nyári Tanácskozásain, melyet a Népművelési Intézet által szervezett. Meggyőződésem, hogy az iskolázottságban, művelődésben sok területen elmaradt falusi, városi rétegek további művelődésre való késztetését, látókörük tágítását, kitekintésüket a világra, szakmájuk fejlődésére az értelmiségnek kell szolgálni. Az értelmiségi léttel vele járó kötelezettségnek tekintettem ezt. Meggyőződésem máig nem kopott el. Igen kritikusan szemléltem (s nézem mai is) a felülről irányított, diktált művelődési irányítást, a szabadság, az önálló gondolkodás csorbítását, a jogtalanságot, a demokratikus törekvések megtorlását. Különösen 1956 után meg kellett tanulnunk a kultúra és a felnőttnevelés területén is „gúzsba kötve táncolni”. Ilyen lelkülettel vállaltam el 1964-ben az igazgatóhelyettesi feladatokat. A szakcsoportok tanárai ismerték a hazai népművelés és könyvtár gyakorlatát, népünk iskolázottsági elmaradottságát, a legújabb nemzetközi tendenciákat, a szabadművelődés korában virágzó önszervező csoportok hagyományait szerették volna újraéleszteni az adott kor változásai közepette. 1964-ben Benke Éva, Nagy Árpádné, Király Zoltán, Orbán László nyert kinevezést a népművelés szakcsoporthoz. Benke Éva a Vas Megyei Művelődési Osztály népművelődési csoportjának munkatársa. Szívügye az irodalmi színpadok szervezése, országos bemutatások támogatása, a fiatalokkal a versmondás megszerettetése, az irodalmi tájékozottság mélyítése, az előadói készségek csiszolása. Nagy Árpádné a kőszegi gimnázium tanára volt, kezdetektől az igényesség, a magas követelmények támasztása önmagával és hallgatóival szemben a főbb jellemzői. Egész életét áthatotta az esztétika, az irodalom szeretete, mélyebb megismerése és megismertetése. Ez a szándéka a szombathelyi évtizedekben kiteljesedett. Király Zoltánt azért hívta Szalay László a szakcsoportba, mert vele erősíteni tudta a legújabb technika, az audio-vizuális technika megszerettetését. A kor igénye a legújabb technikákban is jártas közművelődési szakemberek képzése. Jó felkészültsége mellett kitűnt gyakorlati érzékenységével, kreativitásával. Orbán László pontos, precíz szervező, ebbeni képességeit kitűnően kamatoztatta tanári és főigazgatói hivatalvezető munkájában is. A könyvtáros szakcsoportot dr. Kiss Gyula vezette kitűnő szakemberekkel, erről a könyvtárosok részletesebben beszámolnak. 27

HORVÁTH Margit: A felnőttoktatás lélektani sajátosságai a klubéletben. In: Klubvezetők kézikönyve. Szombathely, 1965, Vas megyei Népművelési Tanácsadó. 36-46. p.

43


Rövid ideig működtem együtt Alpárné Szála Erzsébettel, aki átvette Kiss Gyula örökét. Kitűnő ismerője a hazai és az egyetemes művelődéstörténetnek. 1992ben tanszékvezetői kinevezést nyert, tudományos munkásságát habil fokozattal ismerték el. Később a Soproni Egyetemre távozott. A tantervek változása, az oktatók áthelyezése, új tárgyak bevezetése, a hallgatói létszám növekedése következtében a tanszék oktatói gárdája bővült. Dr. Eiben Ottó, a természettudományos szakcsoport tagja kezdettől tanította a Világnézetünk természettudományos alapjai c. tárgyat a népművelés szakosoknak. Kutatási ambíciói voltak már megelőzően Körmenden és Szombathelyen is. Miután az ELTE-re távozott, a tárgy oktatását dr. Konkoli Alajosné vette át, elvi meggyőződéssel és azzal a hittel, hogy a kor népművelőinek rendelkezniük kell a természettudományok rohamos fejlődést mutató eredményeivel és informatív hatásával. Ugyancsak ő tanította a Vallás és ateizmus c. stúdiumot. Miután ő áthelyezést nyert a marxizmus-leninizmus tanszékre, dr. Pesti József vette át e tárgy szintézist teremtő oktatását 1975-től. Már hozta magával kutatási témáját, mely a méhek és a méhészet biológiai oldaláról, tudományosan megalapozottan kívánta fokozni a hazai méhészet mennyiségi és minőségi produktumait. Munkásságával elnyerte a kandidátusi címet. Korai halála (1984) megszakította életművét. Györkös László tanszéki munkája csak epizód volt életében. Terveinek jobban megfelelt az irodalom tanszék pályázata, s annak elnyerése. Nagy Árpád már kontaktusban volt a hallgatókkal, mint a Megyei Művelődési és Sportház igazgatója, szívesen vállalta a mentori teendőket. Kőszegről hozta magával a néptánc szeretetét. Sikeres néptánccsoport szervező volt. Gimnáziumi tanítványa, Horváth János együttműködésével, dr. Pesovár Ernő tudományos igényű alapozásával később a nemzetközi hírű Ungaresca Táncegyüttes elindítója. 1973-tól nyert kinevezést, a német nyelven kívül kommunikációelméletet tanított és gyakorlatokat vezetett. Bejczy Károly (1975-1995) mint a néprajz művelője, s a művelődéspolitika tanára az igényes, precíz, sokoldalúan előkészített gyakorlati munkára készítette fel hallgatóit. 1969-ben nyert kinevezést Bödey Imre, aki főtitkári tevékenysége mellett, mint docens a Bevezetés a művelődéselméletbe c. tárgyat tanította. Bekapcsolódott a tanszék kutatómunkájába, s a hallgatókat gyakorlatvezetőként gazdag tapasztalataival gyarapította. Végzett hallgatóink közül elsőként 1973-ban Szabó Árpád nyert kinevezést a tanszékre, már művelődési ház igazgatói gyakorlattal a háta mögött. A vezetéselméletnek a legújabb tudományos eredményeivel ismertette meg a fiatalokat, elméletben és gyakorlatban. 1988-ban tanszékvezetői kinevezést nyert. Munkáját a gondosság, a körültekintés, az alapos kidolgozottság jellemezte. Munkásságával doktori címet nyert.

44


Török Gábor mint hallgató már gyakorlati munkatapasztalattal kezdte meg tanulmányait. Kitűnt a diploma megszerzése után művelődésotthoni vezetői munkájával. Tanszékünk 1981-től tagjai sorába fogadta. Jellemző munkájára, hogy különösen a színjátszó csoportban tudott hatni a főiskolán kívüli fiatalokra is. Megalapozta a Ferrum Színpad sajátos útját, törekvéseit. Tekintélyre tett szert a színpad. Konstrukciójából nőtt ki a filmművészetbe beavató Örökmozgó Művész mozi, hatásával a város érdeklődőit is megnyerte. Csider Sándor mint végzett hallgatónk tanári tevékenységével a klub mozgalomban jeleskedett hallgatóival. Hamarosan doktorált. A közösségfejlesztés kérdéskörét gazdagította elméleti és a közösségre nagy hatást tett gyakorlati munkásságával. Ugyancsak nálunk végzett Molnár Anna, először KISZ-titkárként mutatta meg szervező erőit, majd a népművelői munka s az andragógia didaktikai, módszertani kérdései foglalkoztatták. Doktori disszertációját sikeresen megvédte. 1981-ben Budapestre távozott, s mint az ELTE Tanítóképző Intézetének tanára, majd tanszékvezetője folytatta igényes szakmai munkáját. Éliás Zsuzsa mint végzettünk kezdte munkáját 1983-ban, majd az Egészségügyi Főiskolán folytatta. Sándorné Bogáth Margit mint pszichológus ilyen irányú előadásokat vállalt, majd eltávozott a tanszékről. 4. A főiskolai vezetés szervezetei, mechanizmusa 1962-ben a népművelő-könyvtáros képzés megindulásakor még csak néhány szakcsoport működött. 1963-tól a népművelési szakcsoportot Szalay László, a könyvtáros szakcsoportot dr. Kiss Gyula vezette. A vezetés legfőbb szervezete az intézeti tanács, egyszemélyi vezetője az igazgató. Tagjai a szakcsoportvezetők, a gyakorló iskola igazgatója, a párttitkár, a szakszervezeti titkár, a KISZ-titkár. Viszonylag kevés intézeti tanácsülésről maradt fenn jegyzőkönyv a kezdeti években. Az akkori tagok közül már senkit nem tudok megkérdezni rendszeréről, tartalmi oldaláról. Kéthavonta tartottak intézeti tanácsüléseket. Többnyire a pedagógiai szakcsoport vezetője készítette az intézeti tanács jegyzőkönyveit. Hallatlan részletességgel követi nyomon a hozzászólásokat, később jegyzőkönyveket, emlékeztetőket írtak. Amikor olvasom az első 25 év dokumentumait, megelevenednek előttem a lapok, a kollégák, a beterjesztések, a hozzászólások, a légkör, a hangulat. Kezdetben minden megnyilvánulást részletesen jegyeznek, a középiskolából hozott vezetői és összoktatói értekezletek mintájára alakították ezek formáit a felsőfokú tanítóképző intézetben is. 1964-től már úgy osztottuk fel a felügyeleti területeket, hogy a tanító szak igazgatóhelyetteséhez, Hollósy Tiborhoz tartozott az oktatás, a kutatás területe, a tanítói tanszék, a pedagógia, az irodalom, az idegen nyelvek csoportja, a történelem,

45


matematika tanszéki csoport s az oktatási bizottság. A népművelési szakcsoport, a könyvtári szakcsoport majd tanszék, a magyar nyelvi, az ének-zenei, testnevelés tanszék, a bizottságok közül a nevelési, a kollégiumi bizottság, a kulturális bizottság, a művészeti csoportok s a könyvtár mint egység tartozott hozzám. Én kedveltem az összejöveteleknek a tanácsülési formáját, megismerhettem a kollégák gondolkodásmódját, elveit, felfogását a világról, az új képzésről. Tanulságosak voltak számomra ezek az értekezletek. Sok jó gondolattal, tervvel járultak hozzá a tanító és a népművelő-könyvtáros képzés tartalmának, rendjének kidolgozásához. A témák felkért előterjesztői emlékeztetőbe sűrített gondolatsorát olvasva ma is az a véleményem, hogy gondosan készültek a téma elméleti alapjainak tisztázására, a helyi gyakorlat összegyűjtésére, elemzésére s a javaslatok összeállítására. Arra is úgy emlékezem, hogy színvonalas viták alakultak ki a témák tárgyalása kapcsán. A viták soha nem voltak személyeskedők, különösen bántó megjegyzések nem voltak. Mindig érződött, hogy nemcsak a téma előadói, de a hivatalból résztvevők vagy a meghívottak is „készültek” a témából. Igyekeztek a friss szakirodalmat áttanulmányozni, az új felfogásokban tájékozódni, s adaptálni a saját munkájukra. Fokozatosan kialakult egy rendszere ezeknek a tanácskozásoknak intézeti, majd főiskolai szinten. Az irányítás és a demokrácia a legmagasabb fórumai lettek. Minden tanév megkezdése előtt, tehát augusztus végén a vezetés – az előző tanév tapasztalatai alapján – megtervezte és beterjesztette a következő tanév, félév legfontosabb célkitűzéseit, programját, határidős feladatait, kijelölte felelőseit. Ehhez a tanács tagjai, akik előzetesen kézbe vették és tanulmányozták a terveket, megerősítő, bővítő vagy új javaslatokat terjesztettek elő. A szakcsoportok, később a tanszékek sajátosságai jobban kitűntek vezetőik kiegészítései révén. Kijegyzeteltem a jegyzőkönyveket, aztán félretettem, mert köteteket tenne ki ismertetésük. Áttanulmányozásuk után kialakul egy kép, miszerint kezdetben jegyzőkönyvek és a mellékletek hűen adják vissza a tanácskozások tartalmát, légkörét. Ezért igen részletezők. Az intézeti tanács tagjai írták: Poszler György, máskor Petrován Oszkár. Később aztán átvette ezt a szerepet az igazgató titkára, Aczél Zsuzsa. A részletekbe menő ismertetések helyett a kulcsproblémákat emelték ki. A tanácsülések jegyzőkönyveit fel kellett terjeszteni a minisztériumba. Áttekintésem azt igazolta, hogy a kezdeti években különösen direkt volt a minisztériumi irányítás. A tanácsülések jelentős részének témája az aktuálpolitikai határozatok diktálta témák kötelező megvitatása, a helyzetjelentés. Miniszterhelyettes vagy államtitkár tette kötelezővé bizonyos politikai témák megvitatását. A minisztériumot pedig a Politikai Bizottság határozatai kötelezték a politikai témák előírt kötelező megtárgyalására. Később, ahogy a direkt politikai irányítás lazult, úgy egyre több a tanácsüléseken a helyi téma, az oktatás-nevelés adott kérdései. Megelőzően a politikai határozatokból, állásfoglalásokból az intézményre vonatkozó intézkedési tervet kellett készíteni és felterjeszteni. Az ily módon készített tervek időszerű

46


teljesítéséről beszámolót, helyzetjelentést kellett összeállítani és felterjeszteni a művelődésügyi minisztériumnak. 28 5. Az oktatást meghatározó tantervek A felsőoktatásban a tantervek egy-egy szakág képzési célját, tartalmi anyagának kereteit, kulcs-problémáit sorakoztatják fel, tükrözik a szakma távlati elképzeléseit, filozófiai eszmerendszerét, a képzés irányait. A klasszikus szakok gyakran évszázadokon át érlelték mindezeket, míg az új szakmák szinte csak megalakulásuk óta gyarapítják tartalmi anyagukat. A képzés egyik útja, a könyvtáros szakanyag, már jóval korábbi ismeretanyagra, kijegecesedett tantárgyakra építhetett. A népművelő képzésnek - mint jeleztük - a tanítóképzésben voltak hagyományai, s a szabadművelődés korszakában, majd a továbbiakban a tanácsi rendszerben a népművelési osztályok indítottak helyi továbbképzéseket, főként az egyes művészeti területeken. Az 1962. évi 24. sz. Kormányrendelet a következőkben határozza meg a képzés célját: „A népművelés intézménye, elsősorban a falusi és vidéki, az üzemi művelődési otthonok, könyvtárak kulturális feladatait ellátó szakemberek képzését” bízta az intézményre. Dr. Hadnagy László miniszterhelyettes megnyitó beszédében a politikai, gazdasági, társadalmi összefüggésekben értékelte a kulturális életet, ezen belül a népművelő munkát. A népi-nemzeti egység kialakításának, a népgazdaság termelési feladatainak, a munkásosztály művelődésének segítésére, népünk erkölcsi arculatának formálására hívta a jövő népművelőit. Mi Szombathelyen a már népművelési szemináriumként, aztán harmadik szakként, majd fő szakként induló népművelő képzésben jártas Durkó Mátyás összegyűjtött elméleti munkásságára építhettünk. Maga Durkó Mátyás mondta, hogy sokkal többet tartózkodik Szombathelyen tantervi megbeszéléseken, szakmai vitákon vagy vendégelőadóként, mint a közelebbi felsőoktatási intézményekben bárhol. Szívesen jött Szombathelyre, belső indításból erősítette a hasonló gondolkodású tanszék oktatóinak szakmai terveit, elméleti tájékozottságát. 29 A következő esztendőkben a tantervi korszerűsítésben építhettünk továbbá a külföldi szakirodalomban jártas Maróti Andor ELTE tanszékvezető szakmai látókörére, tájékozottságára. A többi főiskola, ahol fokozatosan megindult a népművelő képzés erősen támaszkodott, néha ráhagyatkozott a szombathelyi tantervi előzményekre. Később a szakbizottság tagjaként, majd elnökeként egyre inkább azt tapasztaltam, hogy az új főiskolák tanszékvezetői egyre bátrabban érvényesítették hangjukat, elképzeléseiket a tantervi viták, korszerűsítések során. Később Szombathelyen 28

29

SZALAY László (szerk.): A közművelődés és könyvtáros oktatók nemzetközi konferenciája Szombathely, 1987. aug. 26-29. Szombathely, 1988, BDTF. 389. p. HORVÁTH Margit: Durkó Mátyás műhelyében. In: A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Társadalomtudomány. 7. Szombathely, BDTF, 1990. 115-120. p.

47


átvette a tantervi reformok munkálatait dr. Szabó Árpád, aki 1988-1992-ig a tanszékvezetői kinevezést is elnyerte.30 A többi főiskola tanszékvezetője és tantestülete is önállóbban kezelte a tantervek ügyét. Nem akartuk uniformizálni a tanterveket, a tartalmat. Kezdetben nagyobb szükség volt az egységesítésre, majd amikor a testvér intézmények is egyre inkább önálló arculatot alakítottak ki, akkor a törzsanyagot, s a tantárgyi kereteket határoztuk meg, foglaltuk keretbe, de mindenkor helyet biztosítottunk az önállóságnak, a tanszék földrajzi, társadalmi viszonyaiból következő sajátosságoknak, a szaktanárok egyéni szemléletének, szakmai műveltségének. Majdnem minden intézményben jellemző volt, hogy a tanároknak csak kis része rendelkezett főiskolai oktatói múlttal, de sokkal inkább merített népművelési gyakorlati tapasztalatból. Ezért különösen szükséges volt a népművelés, az andragógia nemzetközi szakmai tudományos eredményeinek megismerése. A külföldi tanulmányutak, a szakirodalomban való jártasság mind ezt segítették. Az első tantervekben a heti 27-30 óra egy-egy harmada a közös tárgyakra, a népművelési ismeretekre és a könyvtári stúdiumokra jutott. Meghatározó volt a művelődéspolitika, a művelődéselmélet, a pszichológiai-pedagógiai ismeretek, a vallás és ateizmus története, a természettudományi, technikai és termelési ismeretek, az ismeretterjesztés, a művelődési otthon szervezete c. tárgyak oktatása. Hallgatóink – mielőtt az óratervbe iktatott területi gyakorlatokat megindítottuk volna – már teljesen önkéntesen vállalták vidéki ifjúsági klubok vezetését, segítését. Önként, belülről fakadó indítékból, s abból az igényből fakadóan, hogy minél előbb megismerjék azt a terepet, melyhez hasonló munkahelyük lesz. A hallgatók részt vehettek valamilyen idegen nyelv tanulásában (német, angol, francia) és művészeti szakkör munkájában. A VI. félévben a 4 hónapos szakmai gyakorlat felét művelődési otthonban töltötték. Jelentős volt a szakképzettek hiánya a művelődési házakban, ezért kérésünkre a minisztérium engedélyezte a levelező képzés indítását 1965-től. Beiskolázási körzetünk a Dunántúl és Budapest volt. A Honvédelmi Minisztériummal történt megegyezés szerint a kulturális területen dolgozó katonatisztek is jelentkezhettek és felvételt nyerhettek a szakra. Házi jegyzetekkel, vagy szöveggyűjtemények összeállításával igyekeztünk segíteni szakirodalommal való ellátásukat. A ’60-as évek elején az MSZMP VIII. kongresszusának, majd annak nyomán a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalásai meghatározták az oktatás célját, befolyásolták a képzés alakulását. Ebben az időben a mezőgazdaság átszervezése nyomán a parasztság műveltségének emelése, műveltségbeli hiányainak pótlása, világnézeti nevelése, a társadalmi, politikai 30

SZABÓ Árpád, SZABÓ Balázs: A kulturális szakemberképzés tantervei a Berzsenyi Dániel Főiskolán. In: TÖRÖK Gábor (vál. és szerk.): 40 éves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen : elmélet és praxis. Szombathely, 2002, BDF. 89-110. p.

48


ismeretek elsajátítása volt a fő feladat. Az életszínvonal emelkedésével az érdeklődés, - főleg a fiatalok igénye - a szabadidő kulturált és újszerű eltöltésére irányult. A politikai irányítás megkülönböztetett figyelmet fordított a parasztság művelésére. Így a művelődési otthonok kerültek a figyelem és képzési gyakorlatunk reflektorfényébe. Az ismeretterjesztés, a nagy létszámú előadások, előadássorozatok voltak a kor jellemzői. Sok mindent mennyiséggel mértünk, növeltük a résztvevők körét, az előadások számát. Hamarosan felismertük a sokkal hatékonyabb, intenzív, az egyéni érdeklődést és gondolkodást kifejtő kiscsoportos foglalkozások szemléletet, gondolkodást alakító hatását.31 Főként a megyében szerzett tapasztalataimat foglaltam össze a kis Főként a megyében szerzett tapasztalataimat foglaltam össze a kis csoportokkal való foglalkozás előnyeinek összegezésével. Azonban a nagyobb létszámú hallgatóság előtt történő előadásoknak is meg van a maguk hivatása. Hiszem azt, hogy a politikától független rengeteg mezőgazdasági szakmai előadás, vita, beszélgetés tágította a TSZ-be gyakorta erőszakkal beszervezett gazdák szemléletét, kitekintésüket a világra, látóhatáruk bővülését. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy értőn olvasták a szakirodalmat, problémákat vetettek fel, egyéni tapasztalataik alapján bátran vitatkoztak a szakemberekkel. Hiszem azt is, hogy a ’60-70-es évek mezőgazdasági eredményeiben a Szabad Föld téli esték, a rendszeres tanfolyamok eredményei is kifejezésre jutottak. Hazánk mezőgazdasága néhány területen, például a nagyüzemi kukoricatermesztésben, a broiler csirketenyésztésben stb., a világ élvonalában volt. De a sertés- és szarvasmarhatenyésztésben s a tejtermelésben is kiemelkedő eredményeink voltak. Természetesen változott a gazdaság szerkezete, iránya, de az azóta elhanyagolt iskolai- és felnőttkori mezőgazdasági szakemberképzés is belejátszik abba, hogy még a régen elmaradott lengyel mezőgazdasági termelés is ma már messze megelőz bennünket. A politika súlypontja is eltolódott a mezőgazdaságról, pedig hazánk természeti viszonyainak itt vannak az erősségei, s az ebből következő mezőgazdasági feldolgozó iparban lehettek volna a továbbiakban is. A maga idejében ezt a sikert a népművelés kitűnően szolgálta. Ezt tapasztaltam Vas megyében is. A tanszék oktatóinak egyetértésével a kis csoportok felé fordultunk. Felismertük, hogy ők lehetnek a terjesztői képzési céljainknak, s ha őket megnyertük a művelődés, önművelés eszméinek, a kulturális szórakozás megvalósítóinak, példájuk korosztályukra is hatással lehet. Igyekeztünk hallgatóink figyelmét a tanterv adta lehetőségeken belül a valóságra, a természetes folyamatokra irányítani, s ezen belül a művelődés oldaláról segíteni a termelési-technikai folyamatok megértését, művelését.

31

HORVÁTH Margit: Gondolatok a Vas megyei felnőttoktatás alakulásáról. = Pedagógiai írások, 1970. 94-104. p.

49


Később figyelmünk jobban ráirányult az ipari munkásság és az ifjúság művelődésének szükségességére. Gyakorlataink egy részét üzemi művelődési otthonokban tartottuk (MÁV művelődési otthon, LATEX szőnyeggyár, kőszegi textilüzemek stb.). Árnyaltabban vizsgáltuk és közelítettük az egyes rétegekre irányuló kulturális hatásokat. Kifejezésre jutott ez a tantervi anyagokban is. 32 Népművelés-könyvtár szak óra- és vizsgaterve, 1962-1965. tanév A tárgy neve Marxizmus-leninizmus II. f. filozófia III. f. Politikai gazd. IV. f. Tudományos szoc. V. f. Tudományos szoc. Természettudományos ismeretek Esztétika, művelődés története Pszichológia

I. félév 2 1

II. félév 3

III. félév 2 1

IV. félév 2 1

3 1 3

3 2 1

3

2 1

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2 2 1 1 1

2 2

2

2

3

V. félév 1 1

gyakorlati félév

Orosz nyelv Német nyelv Testnevelés Könyvismeret Ismeretterjesztés

2

VI. félév

1 2

2

Fotó szakkör 2

2

Művelődéspolitika alapjai

2

Könyvtári feldolgozás Neveléstan Könyvtártan

32

2 3

2 3 2 1

2 2

2 2 1 2 2 2

SZABÓNÉ MOLNÁR Anna: A felnőttek kommunikatív és integratív készségei az andragógiai reflexiókban. In: TÖRÖK Gábor (vál. és szerk.): 40 éves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen : elmélet és praxis. Szombathely, 2002, BDF. 121-157. p.

50


Könyvismeret Műkedvelés 2 1 1

Vallás és ateizmus

1 1 1 1 1

Gépírás Művelődés otthon Technikai gyakorlatok Gyakorlati képzés

2 2 1 1 1 1 2 2 2

A közművelődés szak óra- és vizsgaterve, 1984-85. tanév Tantárgyak Művelődéstörténet Művelődéselmélet, művelődéspolitika Művelődésszociológia Esztétika Kommunikációelmélet A természettudományok főbb kérdései A közművelődés pszichológiai, andragógiai alapjai A közművelődés módszertana Vezetéselmélet és gyakorlat A közművelődés intézményrendszere Közművelődési gyakorlatok Közművelődési technikai ismeretek és gyakorlatok Kötelezően választható kollégiumok Félévi óraszám

I. 45 ai

Félévek, oktatási órák, számonkérési módok II. III. IV. V. VI. VII. 30 k -

VIII. -

45 k

30 ai

30 sz

-

-

-

-

11 ai

-

30 gyj -

45 sz -

30 k

30 gyj

30 gyj

-

-

-

45 k

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

30 gyj

22 k

-

-

-

45 gyj

45 sz

-

-

-

-

-

30 k

30 gyj

30 gyj

-

-

-

-

-

-

-

-

-

30 gyj

33 sz

45 k

-

-

-

-

-

-

-

-

-

30 ai

30 ai

30 gyj

45 gyj

45 gyj

33 gyj

-

-

-

-

-

15 gyj

-

-

-

-

-

-

-

45 gyj

30 k

-

135

135

135

135

135

135

135

99

51


Szigorlat Kollokvium Gyakorlati jegy Aláírás

2 1

2 1 1

1 1 1

1 2 1

1 3 -

4 -

1 3 -

1 1 1 1

Az átmeneti tantervet 1964-ben részletesebb programmal tettük teljesebbé, stabilabbá – a kor igényeinek megfelelően. A képzés célja volt „olyan korszerű ismeretekkel rendelkező, marxista világnézetű, szocialista erkölcsű, hivatást szerető szakemberek képzése, akik képesek a községi, üzemi művelődési otthonok, könyvtárak önálló vezetésére, ill. nagyobb intézményekben önálló munkakörök ellátására”. Korszerű szemléletmód kialakítására igyekeztünk felkészíteni hallgatóinkat a helyi kulturális feladatok tervezésére, szervezésére, irányítására. Fontos szerephez jutottak az esztétika és a szakesztétikák. Új tárgy a népművelést szolgáló technikai gyakorlat a legmodernebb audio-vizuális technikák alkalmazására. A szakbizottság – Szombathely domináns szerepével – a tantervet gyakran korszerűsítette. Törekedett a társadalmi változásokhoz igazítani, ill. azok elébe menni. Az aufklärista felfogás helyett az intenzívebb foglalkozásokra, az önállóságra, az önálló művelődésre, a felülről irányított tervek helyett az adott község, város, réteg sajátos érdeklődésére kívántunk alapozni. Igényeket akartunk megismerni, interjúkkal, kérdőíves módszerrel, hogy a szükségletekre tudjuk alapozni a velük együtt összeállított programok tartalmát. Ekkor a tantervek belső finomítása volt műhelymunkánk célja. S ezt az ország különböző tanszéki adottságainak, sajátosságainak megfelelően hajtottuk végre. 1970-ben a népművelés fogalmát a szakma elavultnak minősítette, s országos konferencián hozott határozatokat, hogy nem a tekintélyelvű attitűdöt tekinti a szakemberek kívánatos személyiségjegyének, de sokkal inkább a közösségi, a folyamatos, az öntevékenységet, az önművelést hangsúlyozó közművelődési tevékenységet minősíti a képzés céljának. Az 1971-es tanterv újabb elvekkel és perspektívával gazdagodott. A cél: „hivatásukat szerető, magas fokú általános- és szakmai műveltséggel rendelkező, művelődéspolitikai irányító munkára és a felnőttnevelés gyakorlati feladatainak végzésére egyaránt alkalmas szakemberek képzése”. Világossá válik már itt, hogy az andragógiai feladatok ellátását is vállalta a felkészítés, a képzés. A tárgy neve és feladata is ez volt, a „Népművelés pszichológiai, andragógiai alapjai”. S jegyzetem is ebben a szellemben íródott. Az 1975-ös helsinki ENSZ konferencia a kulturális információk szabad áramlásáról szóló határozata is hozzájárult, hogy az 1976-os közművelődési törvény erősítette a művelődési házakban folyó tevékenység mellett a kultúra közvetítő folyamatokat – TV, színház, mozi, könyvtár, a múzeum területeit, melyeket a közművelődés körébe sorolt. 52


Tartalmában tovább korszerűsödött a tanterv, sok közös munkánk által. A régebbi művelődéspolitikai alapvetés tárgyból elkülönült és önállóvá vált a művelődéstörténet, a művelődéspolitika, a bevezetés a közművelődés elméletébe. Bátor kezdeményezés volt az új tudomány a művelődésszociológia bevezetése és a népművelés pszichológiai-pedagógiai alapjai keretében a szociálpszichológia alapkérdéseinek megismertetése. Gazdagodott a képzés a művelődésszociológiával, a vezetés-szervezés elméletével. A világnézetünk természettudományos alapjai c. tárgy főként a középiskolából gyakran hézagos természettudományos ismereteket igyekezett kiegészíteni és integrálni a legújabb felfedezésekkel. A képzés megváltozását sürgette a társadalmi fejlődés dinamikája, a tudományos-technikai robbanás hazai megjelenése, az 1970-es Országos Népművelődési Konferencia és a III. Országos Könyvtárügyi Konferencia. A népművelés fogalmának és gyakorlatának revíziója, újszerű értelmezése elodázhatatlanná tette a közművelődés megváltozott koncepciójának megalapozását a képzésben. Igen sok tanszéki vita, elméleti és gyakorlati szakemberekkel folytatott disputa előzte meg az 1971-ben készített előterjesztésünket, melyben javaslatot tettünk a hazai felsőoktatási rendszerben mindeddig csak az „egyéb felsőoktatási intézmények” szintjén folytatott képzésnek tanár szakkal kapcsolt főiskolai meghonosítására, s a képzési idő felemelésére. A következő indokokat terjesztettük elő:

  

Meg kell szüntetni a kultúra közvetítés, művelés, nevelés területeinek izoláltságát. Tartalmilag, szervezetileg és személyileg is szorosabb kapcsolatot kell teremteni a közoktatás és a közművelődés között. A jövő közművelődési szakemberének egységben kell látni az embert, annak fejlődését, fel kell készülni a gyermek, az ifjúság és a felnőttek képzésére egyaránt. A pedagógus- és a közművelődési szakemberképzés összehangolását lehetővé kell tenni, hogy a permanens nevelés az egész életen át tartó művelődés jobban építsen az iskola műveltséganyagára, ugyanakkor a közművelődés az önkontroll lehetőségét teremtse meg a pedagógus és az általános iskola számára. Biztosítani kell a főiskolai végzettséget, nemcsak a szakma presztízsének emelése céljából, hanem azért is, hogy a tanárszak által mind a közművelődési szakember, mind a könyvtáros egy tudományterület specialistájává válhasson a felnőttoktatásban is. A főiskolai képzés megköveteli a színvonal emelését, erősíti a szakmai irányultságot. A közös tárgyak és a tanárszak szintén hozzájárul a jelöltek általános műveltségének emeléséhez, nevelői személyiségük és képességük alakításához.

53


Kidolgoztuk a fenti képzés tantervét, melyet igen széles körben elméleti és gyakorlati szakemberekkel s a végzett hallgatókkal vitattuk meg. Megtárgyalta és gazdagította az oktatók és kutatók nyári tanácskozása is. 1972-ben kísérletképpen a Pécsi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Kihelyezett Tagozatán megkezdődött a magyar nyelv és irodalom s az ének-zene szakhoz kapcsoltan a 4 éves főiskolai képzés. Majd az 974-ben az önállóvá vált főiskolán történelem, később testnevelés szakpárosítással bővült. Ezt követően a természettudományok közül a földrajzhoz kapcsoltuk a képzést. Egyenrangúnak tekintettük a gyerekek, az ifjúság és a felnőttek körében a művelődési intézményekben és a munkahelyeken, a művelődési folyamat szervezésére, vezetésére, végzésére történő felkészítést. Az MSZMP KB 1974. évi határozata, majd az 1976. évi V. Törvény széles értelemben és minden társadalmi rétegre differenciáltan határozza meg a közművelődés feladatait. E dokumentumok határozatait érvényesíteni kellett a tantervekben is. A szaktudományok és segédtudományok kínálták újabb eredményeiket. A legnagyobb gond ekkor már a szelektálás, a társadalomtudományok eredményeinek adaptálása. Az integrálás terve még nem teremtődött meg, de az összefüggések megteremtése már kitapintható volt a tantervi programokban és az államvizsga követelményekben. A tantárgyakat funkciójuk szerint általánosan alapozó, sajátosan szakmai és metodikai tantárgycsoportokba soroltuk. Az elsőbe a művelődéstörténet, a kommunikációelmélet, a szociológia, az esztétika, a második csoportba a bevezetés a művelődéselméletbe, művelődéselmélet, művelődéspolitika, a közművelődés pszichológiai-pedagógiai alapjai, a közművelődés intézményrendszere és a vezetéselmélet tartoztak. A praktikumot szolgálják a tudományokkal és művészetekkel való nevelés módszertana, a közművelődés technikai ismeretei s a közművelődési gyakorlatok. A fakultatív tárgyak, úgy mint a néprajz, a honismeret, az irodalmi színpad rendezői és vezetői, a néptánc speciálkollégium a tanári szaktárgy alapjaira építve, a kis csoportok munkájának szakmai vezetésére tesz alkalmassá. Az ágazati esztétikát szintén szabadon választhatták. Befolyással volt a művelődési folyamatokat indukáló közművelődési szakember tevékenységére, hogy az egyirányú ráhatást a sokkal eredményesebb kétirányú folyamatokat indító, értő szakemberi kölcsönhatásban látja az eredményesnek. A világban is új problémák, új körülmények jelentkeztek. Külföldi tanulmányutak és a szakirodalom tanulmányozása a világra való kitekintést, a szemhatár bővítését szolgálta. Meghatározónak tekintettük, hogy a kerettantervekben a kulcsproblémák, az összefüggések felismerése, és alkalmazni tudása a hallgató számára a továbblépés feltétele legyen. Az oktatók jegyzeteket írtak, szöveggyűjteményeket, oktatási segédanyagokat állítottak össze. A főiskola videótárának jelentős részével

54


gyarapították oktatóink az állományt, rögzített TV felvételekkel és újabb anyagokkal bővítették az eszköztárat. Hatottak a tantervre a „világtendenciák”. A II. világháború óta az UNESCO körülbelül tíz évenként világkonferenciákat rendez a felnőttoktatásról. 1949-ben a dániai Elsinorban, 1960-ban Montrealban vizsgálták „változó világban” a globális összefüggéseket. 1972-ben a harmadik konferenciát Tokióban tartották. A következőt 1985-ben Párizsban rendezték. Elsődleges volt a tanulási jog biztosítása, a nemzetközi együttműködés megszervezése, az élethosszig tartó nevelés eszményének kidolgozása. Tágították a tanárok és a hallgatók látóterét a Római Club elemzése és ajánlásai. (Aurelio Peccei: Kezünkben a jövő) Erőteljes hatással volt a képzésre a Pécsi Egyetemen dr. Koltai Dénes vezetésével megalakult Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Andragógiai Tanszéke. Számtalan hazai és nemzetközi konferenciát rendeztek. A gazdaságban egyre nagyobb szerepe van az információnak, a szellemi tevékenységnek. 33 Nem az anyag, az energia, a munkaidő a fő meghatározó a termékekben, hanem a felhasznált tudás, az általa kialakított szemlélet, az ítélőképesség, az így létrehozott teljesítmény. Rugalmas gondolkodás, kreativitás, az ismeretek közötti kapcsolatok felfedezése, a tapasztalat és az elvont gondolkodás szerves egysége – ezek az értékek. 34 Az 1976-os közművelődési törvény a közművelődésen már nemcsak a kulturális javak közvetítését érti, de a programok helyett az önművelést is fontos feladatának tekinti. Fontosabb az érdeklődésből, az érdekből való kiindulás. Vizsgálataim szerint a felnőtt esetében a szakképzésből kell kiindulni, hogy magasabb szintre jusson műveltségében. A szakmai műveltség út az általános műveltség irányába. 1978-ban a Művelődési Minisztérium javaslatára, a testnevelés tanszék vezetőjének messzemenő egyetértésével hirdettük meg a közművelődés-testnevelés szakpárt. A vezető később a főiskola főigazgatója lett. Számba vette a szakpár eredményeit. Arról vall, hogy az itt végzettek számtalan kiemelkedő teljesítményt értek el, pl. magyar bajnok súlyemelő, NB I-es kosárlabdázó, NB I-es labdarúgó, első osztályú kalapácsvető, világbajnoki 5. helyezett tájfutó, számtalan igen kitűnő edző, egyetemi oktató, kick-box semi-contact világbajnok, válogatott edzők, sikeres művelődésközpont igazgató került ki soraikból. Idősebb korban többükből az üzleti életben elismert vezető, fitness-wellness központ tulajdonos, edző és állásváltoztatással jogász lett. Öregbítik a szakpárosítás hírnevét. A népművelés szakon végzett Antal László javaslatára honosították meg a tanszéken a táncdrámaképzést, melynek tartalmát ő és dr. Pesovár Ernő alapozták meg. 33

34

MARÓTI Andor: Kulturális életünk szerkezete és a közművelődés. In: MARÓTI Andor: Gondolatok a kultúráról, a műveltségről és a közművelődésről. Bp, 2007, Trefort. 124137. p. Műveltségkép az ezredfordulón. Szerk.: RÉT Barna. [Bp.], 1980, Kossuth K.

55


A ’80-as, majd a '90-es évek gyors lendületű gazdasági, politikai, társadalmi változásai a közművelődést is élénkebb mozgásra késztetik. Mindez hatott a képzési koncepciók változására is. Mélyebben tanulmányoztuk a Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban kialakult képzési szisztémát. Hazai tapasztalatokat, véleményeket összegeztünk a hallgatóktól, a mentoroktól, a vezetőktől. Egyre nagyobb szerepet kapott a társadalomban, a tanulásban az ember, mint erőforrás. Ennek felismerése nyugaton már régebben elkezdődött. A fizikai ráfordítás helyett az alkotó tevékenység, a szellemi erő hoz létre újabb, magasabb értékeket. Ezeknek a követelményeknek csak a sokoldalúan képzett, a művelt ember tud megfelelni. Szükségszerűen megteremti ez a társadalmi igény az élethosszig tartó tanulás megvalósítását. 6. Felkészítés a hívatásra Az eltelt 50 év során számottevően hozzájárult a főiskola az ország kulturális szakemberekkel való ellátásához. Főként a Dunántúlon, de Budapesten és az ország legtávolabbi vidékein is gyarapítottuk a szakember gárdát. Végzett hallgatóink egy része már a szakmában dolgozott, és így munka mellett az egyetemek levelező tagozatán folytatta tanulmányait. Főiskolánkon, a létszám alapján is meghatározó volt a közművelődési jelleg. A rendszeres korszerűsítés, a szakmai műveltséganyag állandó kontrollja mellett az érzelmi, erkölcsi összetevők is figyelmünk központjában voltak, mert elsődleges célnak tekintettük a hivatásra történő felkészítést. Arra ösztönöztük hallgatóinkat, hogy önállóan tanulmányozzák a szakirodalmat, a rokon tudományok anyagát, s igyekezzenek szemléletükben is szintézisbe hozni legfrissebb olvasmányaikat s a valóságból szerzett tapasztalataikat. A tanszék alapelve volt: a közművelődés mai problémáiból, valóságos helyzetéből kell kiindulni az oktatásban, annak megértéséhez fel kell sorakoztatni a történeti előzményeket, a mai tudományos eredményeket, a rokontudományok anyagát, a közművelődési folyamat alakulását, törvényszerűségeit, s a gyakorlatban kell alkalmazni az elveket, hogy a felismert problémák megoldásáig jussunk el. Az első évjárat, a „0” széria tanulmányainak megkezdése után a szakmai jegyzék számára össze kellett állítanom a képzés célját, sajátosságait, s hogy mire készítjük föl a hallgatókat. Így jogilag és papírforma szerint is szakmává váltunk. A megjelent képesítési rendelet is megerősítette ezt. Valóban professzió lett szakmánk? Meggyőződésem, hogy igen, és egyre erősödött, differenciálódott. Sajátossága, hogy a munkahelyek már létrejöttek, sőt újabb intézményeket építettek. A munkatevékenység egyre inkább differenciálódott. Hallgatóink több hiányosságát látták képzésüknek, mint a munkaadók. Nem voltak specialisták bizonyos területeken – mondták. A munkahelyi vezetők ennek ellenére elismerték felkészültségüket, tág látókörüket, nyitottságukat, állandó művelődési vágyukat, gyakorlat orientáltságukat. A szakmai alapokon túl olyan személyiségjegyeket

56


kívántunk továbbfejleszteni, mint a tettvágy, hogy másokat is művelődésre késztessenek, s felkeltsék a világ megismerésének igényét. Gyökereit a hazaszeretetben véltük felfedezni. Csoportokat, közösségeket hoztak létre a szakmán belül is. Felelős szerepet kaptak a Magyar Népművelők Országos Egyesületében és a munkahelyi szervezetekben. Fel kívántuk készíteni hallgatóinkat, hogy menedzserré váljanak. Arra is törekedtünk, hogy a társadalom jobban értékelje felkészültségüket, eredményeiket. Ezért is kívántuk a tanár szakkal összekapcsolni a képzést. Azt láttam, hogy önmaguk kiteljesítése mellett megérintette hallgatóinkat a másokért való élés érzése is. Sokszor örömöket éltek át hivatásuk sikereiben. Lelkületüket formálta, nemesítette, hogy nemzetükért tettek valamit, s az ő eredményeik a tanárokat is erősítették hitükben, terveikben. Az a szándék vezetett bennünket, hogy kiaknázzuk a tudományok emberformáló erejét. A hallgatói gondolatok kigyúlásának, az érdeklődés felcsillanásának, a szükségletek megszületésének alkalmait kívántuk megteremteni a fejekben, a műveltséganyagban való állandó tájékozódás, a szakmában való önálló eligazodás igénye által. Totálisan az egész személyiséget alakítani nem frázisokkal, csak értékes ismeretekkel, gondolati tartalmakkal lehet, de nem lehet cél az információ, a lexikális tudás, hanem az emberalakítás. A tudomány, a művészetek csak eszközök, hogy hallgatóink eljussanak az ember megismeréséhez. Távlatokat kívántunk nyújtani fejlődésük elé, s tágítani szemhatárukat. Nem közömbös, hogy a jövő szakembere milyen szellemi táplálékon él, milyen a gondolkodási, cselekvési kultúrája, hogy személyisége készen áll-e az emberalakításra.35 A képzés színvonalnak emelése érdekében a módszereket is fejleszteni kívántuk.36 Több kollégánk a hagyományos mellett az újabb módszereket is a meggyőzés, a megértés szolgálatába állította. A főiskola videó tárának jelentős részét a TV-adásból átvetteken túl a saját készítésű felvételek is gyarapították.37 A bővülő médiatár anyagának rendszeres használata egyre inkább gyakorlattá vált, mind a tanárok, mind a hallgatók által vezetett gyakorlatokon.38 Oldja a hagyományos módszerek merevségét, fokozza az érdeklődést, növeli a kitekintést. Szalay László és Király Zoltán elméletben és gyakorlatban felkészítették hallgatóinkat a videó eszközeinek használatára, s arra, hogy maguk is készítsenek a szemléletesség előnyeit szolgáló modern médiákat.

35

36

37

38

HORVÁTH Margit: 20 éves a népművelőképzés Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1982. 4. sz. 517-531. p. SZALAY László, NÉMETH István: A vezetékes televízió alkalmazása a pedagógusképzésben. = Pedagógiai Írások, Szombathely, I. 96-110. p. SZALAY László: A zártláncú televízió és videomagnó alkalmazásának fontosabb tapasztalatai a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben. In. Zártláncú televízió a felsőoktatásban. Bp. 1972, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont. 81-109. p. SCHUFFENHAUER, Heinz, SZALAY László: Televízió alkalmazása a tanárképzésben. = Vasi Szemle, 1975. 1. sz. 66-84. p.

57


A sokat vitatott levelező tanulmányi formában megnyilvánul az az előny, hogy az elméleti ismeretek szükségessége tudatosabb a hallgatók előtt, hogy jobban tudják a gyakorlathoz kötni az elveket. Szakmai tapasztalataikkal, élményeikkel összefüggésbe tudják hozni az elméletet. Az oktatási formák között legjobban kialakított a tanszék oktatói által a gyakorlatok rendszere. Itt mutatkoznak meg a hallgatók intellektuális erői, az alkalmazásban a kompetenciák, a kreativitás. Nem volt előttünk járt út. A tanítótanárképzés iskolai gyakorlatai s csak kis részben adaptálhatók a közművelődési helyzetekre. 39 Szinte nemes versenyre keltek a gyakorlatvezető tanárok és a külső intézmények mentorai, hogy a változó társadalmi közösségekhez és igényekhez igazítsák a gyakorlatokat. Az óratervben meghatározott rendszeres heti gyakorlatokon kívül kidolgoztuk az összefüggő gyakorlatok rendszerét. Kezdetben féléves volt a gyakorlat, s ez is megoszlott a népművelési és könyvtári gyakorlatok között. A tanárszakkal kapcsolt képzés során sokat változott a gyakorlatok időtartama, s ez is mindig megoszlott az iskolai és a népművelési feladatok között. A megyei művelődési osztály közreműködésével felkértük a legjobban működő művelődési intézmények vezetőit, hogy vállalják a mentor szerepet. Valamennyi művelődési ház igazgató megtiszteltetésnek vette ezt a munkát. Úgy érezték, maguk is részt vállalnak a népművelési, közművelődési tevékenység magasabb szintre emelésében. Szombathelyen az Ady Művelődési Otthon, a MÁV Kultúrház után az MMIK, a sárvári, a celldömölki, a csepregi, a büki, a vasvári, a körmendi, az őriszentpéteri művelődési ház vezetői mind áldozatkészen vállalták a gyakorlatvezetői szerepet. A hallgatók megnyilatkozásai szerint felnőttként, munkatársként fogadták az „inasokat”, teret engedve minden egyéni és önálló megnyilatkozásuknak. Hallgatóink örömmel mentek a heti rendszeres gyakorlati foglalkozásokra, kezdetben a NISA kisbusszal, később a Fiattal. A vidék, a falu megismerését is jelentette a heti „kiszállás”, és főleg az emberekkel, életkörülményeikkel, művelődésükkel való ismerkedést. A hivatásra történő felkészítésnek nemcsak intellektuális, de erkölcsi, érzelmi összetevői is meghatározók. Az a szándék vezetett bennünket, hogy kiaknázzuk a tudományok emberformáló erejét. Totálisan az egész személyiséget csak értékes ismeretekkel, gondolati tartalmakkal lehet alakítani. Ki kell bontani az információ tömegéből az emberformáló tartalmakat, a gondolkodva élés kötelességét. A főiskolai gyakorlatvezetők és a külső mentorok sokat tettek azért, hogy a hallgatók egy-egy település tükrében, az általánosabb összefüggéseket ismerjék fel, s a gazdasági, társadalmi, politikai jelenségek kölcsönhatásában lássák a kulturális, művelődési folyamatokat. A gyakorlatok sokszor a gyengébb motivációjú hallgatókat is képesek intellektuálisan megmozgatni, élményekhez juttatni, a gyenge indítékú hallgatókat 39

SZALAY László: A népművelés-könyvtáros képzés kezdeti tapasztalatai Szombathelyen. In: Vas megyei Népművelési Tanácsadó Évkönyve. 1966. Szombathely, 1966, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 21-24. p.

58


érzelmileg hangolni, hogy felfedezzék a pálya társadalmi értékeit, s jövendő munkájuk értelmét, gondjait, szépségeit. Ezeken a kötetlen tanulmányi alkalmakon másfajta tanár-diák viszony alakulhatott ki, melynek alapja a munkában való együttműködés, szellemi termékek, értékek létrehozása, kezdeményező készségük, kreativitásuk kibontása, a nézetek nyílt megbeszélése. Intézményünket családias légkör jellemezte, Szalay Lászlónak fő elve volt, a közvetlen, kollegiális tanár-hallgató viszony, segítőkészség, az együttes munka, a bátorítás, az eligazítás, az egyéni problémák támogató megoldása. Ezek voltak a fő ideák a tanszék nevelői ráhatásában.40 Bizony ez nem mindig találkozott a régi pedagógiai felfogással. Nem egy esetben kellett a tanító szakos tanárok részéről megmutatkozó hagyományos vagy merevebb tanári attitűdből fakadó ellenérzésekkel vállalni a vitát, a meggyőzést, s hallgatóinknak a konvenciókat negligáló magatartását magyarázni, védeni. Hallgatóink számára természetes volt a vita, nem voltak tabuk, bátran lelkesedtek az új eszmékért, akár a politikában, vagy a kultúra, a művészetek irányában mutatkozott ez meg. A tekintélyelvűség nem volt jellemző rájuk. Az első évesek kezdetben, mikor kikerültek a szülői házból, hallatlanul élvezték megnövekedett szabadságukat (esti kimaradás, kocsmázás stb.). Ez a főleg lányokból összetevődött első éves tanítósokra nem volt jellemző. Aztán úgy láttam egy-két hónap elteltével, ha a tanszékek több feladatot adtak, ez az új magatartás, viselkedés lecsengett, és kialakult egy főiskolai életvitel. Nem tűrték a tekintélyt pl. a felsőoktatási hallgatók számára kötelezően előírt termelési gyakorlatokon. Nyílt ellenállásuk is megmutatkozott, ha szervezési hibákkal, értelmetlen munkabeosztással találkoztak. Néhány tanító szakos kolléga elítélte ilyen irányú magatartásukat. Azonban, ha a feladat kedvükre való volt, ha értelmét, célját látták, ha megmozgatta fantáziájukat, hallatlan energiákat voltak képesek kifejteni. Jellemző volt az újért való lelkesedésük, a széleskörű tájékozódás. Persze más szakosoknak megint másfajta erényeik voltak. Jellemző volt rájuk – ahogy a közéletben is - az önkéntes, társadalmi munka vállalása, az áldozatvállalás készsége. A tanárok is sokféle társadalmi feladatot vállaltak, még a levelező képzés is feladatkörükbe tartozott, díjazás nélkül. Ez ellentmondásokat szült az egyes tanszékek esetében. Ennek adtam hangot az egyik rektori értekezleten. Rögtön csatlakozott hozzám Berend T. Iván. Rövid idő elteltével szerény óradíjat kaptak a levelező képzésben oktatók, és az érintett intézmények a költségvetés kiegészítését nyerték el. A tanszék oktatóival s a szakbizottsági kollégákkal gyakran vitattuk a tantervek kiegészítésének szempontjait, kitekintettünk a hazai és a nemzetközi

40

SZALAY László: Korszerűsítési törekvések a népművelő-könyvtáros Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 1-12. p.

képzésben

59


tapasztalatokra.41 Foglalkoztatott a tanszéki tevékenység összehangolása, ugyanakkor az alkotó személyiségek érdeklődésének, felkészültségének mind erőteljesebb érvényesítése. 42 Minden revíziós vizsgálat, az egyetemi kollégák is azt állapították meg, hogy képzésünk leginkább kimunkált oldala, erénye a gyakorlatias jelleg. A hallgatók maguk ugyanakkor itt is hiányosságaikat ismerték fel. Jó jel volt ez, mert szerénységüket, s az igényességre való törekvésüket is jelezte. 43 A továbbiakban is nyomon kísértük a gyakorlaton való helytállásukat. Kollégáim sokat tettek, hogy a változó körülményekhez igazítsák a személyiségformáló hatásokat. Nem prakticista gyakorlatra gondoltunk, de sokkal inkább olyanra, mely elvi alapokon nyert kidolgozást és termékenyítőleg hat korunk közművelődésére. 44 Ismételten vizsgáltuk, hogyan változott az évek során a tanszék akcióival, a tanárhallgató újításaival, s az élet új feladataival az elmélet és gyakorlat egysége. 45 Szisztematikusan gyűjtöttük a tapasztalatokat, a tanácsülési előterjesztések, ajánlások, a megfogalmazott célok alátámasztására. Kifejezetten a hivatásra történő felkészítés céljából kutattuk a pályán való helytállás tapasztalatait, nemcsak megyénkben, de a távolabbi munkaterületeken is. 46 Alakítottuk az új tantervben a nevelési eszméket, a tárgyi tartalmakat, a hivatásra történő eredményesebb felkészítés lehetőségeit. Kértük a hallgatók tapasztalatait, élményeit. Óralátogatásaim során gondokat tapasztaltam a hallgatók vizsgára való felkészítésében, a tanárok követelményrendszerében, értékelésében, a hallgatók teljesítményében, s bizonyos mértékig a levelező hallgatók produkcióiban. 47 Maguk a hallgatók is felhívták a problémákra a figyelmet. Összevetettem észrevételeiket más tanszékek gyakorlatával. Bizonyos kiegyensúlyozottságra törekedtünk a különböző tárgyak és a tanszékek között. 48 Magam is kidolgoztam és kipróbáltam egy módszert, melyet több lap is átvett publikálásra. A célom a vizsgákon a hallgatói teljesítmény minél objektívebb megítélése volt, a gyakorta fellelhető szubjektív 41

42

43

44 45 46

47

48

HORVÁTH Margit: Korszerűsített tanterv – jobb szakemberek. = Népművelés, 1971. 11. sz. 16-17. p. HORVÁTH Margit: A tanszéki képző-nevelőmunka kérdései. In: SZÉCHY Éva (szerk.): A tanszéki képző-nevelő munka korszerűsítése. 3. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia. Budapest, 1971. október 28-30. Bp. 1972, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont. 117-120. p. HORVÁTH Margit: A közművelődési gyakorlatok problémái. = Felsőoktatási Szemle, 1976. 7-8. sz. 440-444. p. HORVÁTH Margit: A képzés műhelyei. = Népművelés, 1978. 7-8. sz. 3-4. p. HORVÁTH Margit: Az elmélet és gyakorlat egysége. = Népművelés, 1979. 8. sz. 16-17. p. HORVÁTH Margit, SZALAY László: Nevelés a hivatásra. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán folyó népművelőképzésről. = Kultúra és Közösség, 1982. 1-2. sz. 11-21. p. HORVÁTH Margit: Az oktató-nevelő munkáról. = A Szombathelyi Tanárképző Főiskola évkönyve. 1979-1983. Szombathely, 1983, SZTF. 33-36. p. TÖRÖK Gábor: Ellentmondások a közművelődésben a gyakorlati képzés felől közelítve. = Borsodi Szemle, 1986. 4. sz. 43-49. p.

60


szempontok helyett. Azt akartam elérni, hogy a hallgató a legjobb teljesítményét nyújtsa, s a tanár teremtse meg ehhez a feltételeket, s a mérce minél objektívebb legyen. 49 Szívügyünk volt a csoportfelelős tanári tevékenység megszervezése főiskolánkon. Tapasztalatom az volt, hogy az első évesek körében számottevő az, aki magányos, társtalan, problémákkal küzd, s miután elkerült a szülői házból, nehezen tud beilleszkedni az új környezetbe. Ezért alakítottuk ki a csoportfelelős tanári rendszert, ahol a tanár évekig nyomon kísérheti csoportja, benne az egyének fejlődését, buktatóit, sikereit, s ha szükséges, tapintatosan közbeléphet. 50 Utólag is meggyőző érv e munka mellett, hogy a találkozásokon, s később a felmérések során a hallgatók szükségességéről és eredményeiről számoltak be. Sokakat foglalkoztatott a szemináriumok problémája, melyben eluralkodott a prelegálás, a szakirodalom ollózása. Hibái a szakirodalom visszamondása, a problémák megoldása során a logikai útvesztőkbe tévedés. Összoktatói értekezleteken is megvitattuk a logikus gondolkodásra való késztetés és a hatásosabb problémamegoldás lehetőségeit. 51 A hivatásra történő felkészítés próbáját a végzettek gyakorlati helytállásán lehet lemérni. Tudatosan kerestük azokat a népművelő egyéniségeket, akiket példaként állíthatunk a hallgatók elé. A gyakorlatvezetők ebben a munkában nagy segítségünkre voltak. Kidolgoztuk az országjárás, a csoportos terepgyakorlatok, s a nemzetközi cseregyakorlatok programját. Az országjárás szerelmese dr. Kiss Gyula volt. Személyiségén keresztül megszerették az országjárást a hallgatók is. Az Őrségen túl a Nyírségbe, Szabolcsba is elvitte hallgatóit. Megragadta őket a tanár szülőföld szeretete, népszeretete, a népművészeti alkotások megbecsülése, az egyszeri ember alkotásainak értékelése, a népszokások, a népművészet megértése. Mindez átizzott megnyilatkozásain, szuggesztív hatásán, ami a hallgatókat is magával ragadta. Megérezte, hogy adott korban többnyire csak a szólamokban megnyilatkozó hazaszeretetet igaz meggyőződéssel kell kifejezésre juttatni, s ezzel cselekvésre késztetni hallgatóinkat. A közös élmények életre szólóan meghatározták a hallgatók szemléletét, érzésvilágát. Nyugdíjba vonulása, halála után Alpárné Szála Erzsébet vette át a művelődéstörténet tanítását, s az egy hetes országjárás vezetését is. Nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel tervezte és szervezte az országjárást. Folytatta dr. Kiss Gyula munkáját, de sajátos ízt is adott, a területi gyakorlatoknak, különösen a műemlékek értő elemzésével. 49

50

51

HORVÁTH Margit: Vizsga, teljesítmény, értékelés. = Pedagógusképzés 1982. 1. sz. 146157. p. HORVÁTH Margit: A csoportfelelős tanári tevékenység tapasztalatai, feladatai a hallgatói megítélés alapján. = Felsőoktatási Szemle, 1985. 7-8. sz. 470-474. p. HORVÁTH Margit: A problémamegoldó gondolkodás vizsgálatának néhány tanulsága. = A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. 5. köt. Szombathely, 1986, BDTF. 193-206. p.

61


Később hallgatóink körében elterjedt, hogy a nyári szünetben - gyakran csoportosan - eljussanak Erdélybe, majd Lengyelországba, Csehországba és az NDK-ba. Mindannyian szorgalmaztuk a szemhatár szélesítésének eme formáit. A szervezett leningrádi és a Zielona-Gora-i cseregyakorlatok is ezt a célt szolgálták. A Népművelési Intézet anyagi támogatásával már az első alkalommal végzetteket egy év múlva összehívtuk az anyaintézetbe, hogy valljanak pályakezdésük élményeiről. Tapasztalataikat felhasználva kívántuk alakítani az egyes tárgyak anyagát, s a gyakorlatokat. 52 Lelkesek voltak, tele lendülettel, szinte mindegyikük változtatni szerette volna a népművelést, meg az egész világot. 53 Évek múlva aztán már differenciáltabban értékelték a valóságot, a lehetőségeket, s az akadályokat.54 Igyekeztünk mérlegre tenni, mennyire adekvát felkészítésük a társadalmi valóságra, illetve az eszmék megvalósulására. A továbbiakban ez lett kutatómunkánk fő területe. Azt éreztem, hogy ennek az új szakmának, hivatásnak még nincsenek meg itthon a kitaposott útjai, legfeljebb ösvényei, s nekünk kell kitapogatnunk ezeket az utakat, módokat, a pályán történő helytállás érdekében. Kollégáim újabb és újabb helyzetekkel, gondokkal találkoztak. Tapasztalataik kísérleteik nagyon sokat segítettek tanácsülési előterjesztéseim összeállításában.55 Minden kolléga nagy érdeklődéssel figyelte a tanár szakkal kapcsolt közművelődési szakember képzés tapasztalatait, a tanulmányi időben és a pályán. A maximumot kívánták nyújtani, hogy beváltsa a hozzáfűzött reményeket. 56 Fokozódott meggyőződésünk, hogy az ismeretszerzés, a tanulás, a művelődés alapjait az iskola, a pedagógus rakja le, ahogy azt már Eötvös József is megállapította: „Az ügy sikere a pedagógusok kezében van.” 57 Továbbra is foglalkoztatta tanszékünket, hogy képzésünknek még meggyőzőbben kell láttatni az iskolai és a felnőttnevelés szerves összefüggéseit. 58 Igyekeztem fejlődésben láttatni a művelődő személyiséget, a gyermekkortól a felnőttségen át a legidősebb korig. A

52

53

54

55 56

57

58

HORVÁTH Margit: A közművelődés szakos I. éves hallgatók pályaindítékai és aspirációi. = Kultúra és Közösség, 1979. 4. sz. 5-19. p. HORVÁTH Margit: A hallgatók pályaindítékainak vizsgálata. In: BOROS Dezső (szerk.): Személyiségformálás a hivatásra. Debrecen, 1979, KLTE. 260-272. p. HORVÁTH Margit: Kérdések, gondolatok Vas megye közművelődéséről. = Vasi Szemle, 1970. 2. sz. 219-231. p. TÖRÖK Gábor: Gyakorlati képzés Szombathelyen. = Népművelés, 1986. 2. sz. 27-28. p. HORVÁTH Margit: A tanár szakkal kapcsolt népművelő képzés tapasztalatai. = Pedagógusképzés, 1975. 3. sz. 18-27. p. HORVÁTH Margit: Az ügy sikere a pedagógusok kezében van. = Vasi Szemle, 1972. 4. sz. 492-500. p. SZABÓ Árpád: A művelődési otthonok vezetése. = Vezetéstudomány, 1982. 11. sz. 20-25. p.

62


hátrányos helyzetű gyerekek művelődése ugyanúgy szívügyünk volt, mint a tehetséges gyerekkel való foglalkozás pedagógiai kérdése. 59 A hivatásra nevelés fő eszközének az alapos, biztos szakmai felkészítést tekintettük, a tájékozottságot a hazai gazdasági, politikai, társadalmi, művelődési viszonyokban. A tudatosságot a pálya célrendszerében, az érzelmi elkötelezettséget, a kellő nép- és hazaszeretetet, a tenni akarást művelődési céljaink eléréséért, a kitekintést a nagyvilágra, a kreativitást, a helyi erők összefogásának motivációit és képességeit. A hallgatók különösen igényelték, hogy egy-egy területen specialistákká váljanak. Ezért a speciálkollégiumok körét is bővítettük. E témákban konferenciákat rendeztünk. Kértük a mentorok írásbeli és szóbeli összefoglalóit. A társtanszékek is rendszeresen napirendre tűzték a témát, hogy miként tudnánk még hatékonyabban felkészíteni a hallgatókat közművelődési, andragógiai feladataikra. A társtanszékek oktatói közül többen kiváló partnereknek minősültek, főként azok, akik előző tevékenységük során, az iskolán kívüli művelődés területén tapasztalatokat szereztek, s elkötelezettek voltak az ilyen irányú felnőttpedagógiai munka iránt. A tanszék oktatói fáradhatatlanok voltak szakmájuk újabb és újabb anyagainak kutatásában. Inspirálták hallgatóinkat a pályára. Életüket töltötte ki a népművelő/közművelődési tevékenység. A tanszék és a főiskola vezetője szorgalmazta a modern technikai eszközöknek a képzés szolgálatába való állítását.60 A kollégákat is arra késztette, minél több területen biztosítsák, hogy a hallgatók optimális feltételek között készülhessenek a pályára. A társtanszékek oktatóit, hallgatóit is meg tudta győzni a zártláncú TV tanítást segítő hatásáról. Követték kísérleteit a gyakorlóiskola vezetői, a gyakorló intézmények munkatársai, s az ének zene tanszék egyik oktatója tudományos kísérlet-sorozatba kezdett. Szabó Árpád a vezetéselmélet oktatását vizsgálja a kutatások, az új módszerek, új utak keresését javasolja. 61 Szalay László olyan „hátszelet” biztosított – mély meggyőződéséből fakadóan -, hogy nemcsak a tanszék hallgatói, de a más szakosok is értelmiségi létükből következően hivatásuknak tekintsék az iskola falain kívüli művelődést, s ebben az új technika alkalmazását. Országos kitekintéssel vizsgálja – többek között a népművelési szakemberek felkészülését a magyar oktatási rendszerben, a képzés minden szintjén T. Kiss

59

60

61

A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeivel való foglalkozás néhány pszichológiai, pedagógiai, gyakorlati problémája. Szerk. HORVÁTH Margit, NAGYVÁRADI Árpád. Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 47. p. SZALAY László: A pedagógusképzés szombathelyi útja. In: Köznevelésünk Évkönyve 10. Bp., Tankönyv Kiadó, 232-241. p. SZABÓ Árpád: A video felvételek alkalmazása a vezetéselmélet oktatásában. In: Képmagnetofon alkalmazása a pedagógusképzésben és továbbképzésben 4. Veszprém, 1983, OOK. 153-171. p.

63


Tamás kitűnő könyvében.62 Történeti, tartalmi áttekintést ad, a fejlődést rajzolja meg a különböző képzési rendszerekben. 7. Tudományos munka A hallgatói létszám gyarapodásával a tanszék oktatói létszáma is folyamatosan emelkedett. Sajnos szegényebbek is lettünk, dr. Poszler György és dr. Eiben Ottó kollégánk az ELTE-re távozott. Mindketten kiemelkedő tudományos pályát futottak be. Az oktatók erőit a képzés kezdetétől erősen lekötötte a tantervei, tantárgyi programok, a tananyag kimunkálása és azok gyakori korszerűsítése. Jegyzetet írtak, szöveggyűjteményeket, oktatási segédanyagokat, házi jegyzeteket állítottak össze. Mindez azért is értékelhető, mert ez időben a felsőoktatásban az egy oktatóra jutó hallgatók száma 8-12 fő volt, tanszékünk oktatóira 26 nappali és 20 levelező tagozatos hallgató jutott. Ezen túl a TDK munkák, a csoportfelelősi munka, a gyakorlatok legtöbbször vidéken az oktatók nagyon sok munkaóráját felemésztették. A tanszék kollektív kutatási témája volt: az audiovizuális eszközök hatása, kiemelten a televízió alkalmazása a pedagógiai munka effektivitásának növelésében. Eredményeként a kezdetekkor 18 önálló és tévéadásból szerkesztett videó felvétel készült, 102 tévéadást és 17 db filmet dolgoztak fel segédanyagnak. 18 hangosított diasorozatot állítottak össze. A hallgatók is lehetőséget kaptak, hogy saját gyakorlati munkájukat a videó segítségével ellenőrizzék, tanulságait levonják. Az oktatók a szakmai készségek fejlesztésének útját, metodikáját kívánták tetten érni. E témakörben szakdolgozatok is készültek. Munkakapcsolatban voltak a Szalay-féle team tagjai a Magdeburgi Pedagógiai Intézettel, a Graz Eggenbergi Pedagógiai Akadémiával és a Burgaszi Pedagógiai Intézettel. Ezen túl egyéni kutatásokat is folytattak az oktatók. Természettudományos témájú kutatást fejlesztett tovább kandidátusi disszertációvá Pesti József kollégám. 63 1982-ig a tanszék gondozásában jelent meg két könyv, három jegyzet, egy szöveggyűjtemény, hat házi jegyzet, huszonnégy szerkesztett videó-anyag, huszonöt oktatási segédanyag, ötvennyolc tanulmány és harmincegy cikk. Az első évfolyam pályára bocsátása óta foglalkoztatott a fiatal népművelőkönyvtárosok szakmai helytállása. Munkahelyükön látogattam meg sokukat, interjút készítettem munkahelyi vezetőjükkel is. 64 Kibővítve folytattam a vizsgálatokat, 62

63

64

T. KISS Tamás: A népnevelőtől a kulturális menedzserig., Bp., 2000, Új Mandátum Kiadó. 194. p. PESTI József: A fészkes virágzatúak virágának florális nektáriumának ultrastratégiája. A nektár cukor koncentrációjának napi ingadozása s a kiválasztás periodicitása. Kandidátusi disszertáció. 1982. HORVÁTH Margit: A tanítóképző intézeti népművelő-könyvtárszakos hallgatók kapcsolata a társadalommal. = Felsőoktatási Szemle, 1967. 1. sz. 31-33. p.

64


beilleszkedésük tapasztalatairól.65 Különösen érdekelt a művelődési otthonokban dolgozó végzettek helyzete, hiszen elsőrendűen a kultúrházakban működő népművelők képzése volt a fő célunk.66 Nemcsak saját megyénk számára képeztük az új szakma képviselőit, ezért foglalkoztatott, hogy más megyében milyen jellegű a fogadtatásuk, a megbecsülésük. Vas megyében néhányukat lakással fogadták, törődtek letelepedési gondjaikkal, más megyékben azonban anyagi megbecsülésük erőteljesebb volt. 67 Ilyen előzmények után a Népművelési Intézet megbízott, hogy sokoldalúan vizsgáljam 1974 őszétől az addig végzett hallgatók pályaútját. A Vas megyei Ügyvitelszervező Számítástechnikai Központ végezte a számítástechnikai munkákat. A debreceni kolléga nem vállalta a nyert számítástechnikai adatok feldolgozását, mindkét intézmény adatainak elemzése, értékelése rám hárult. Az 1514 megkérdezett hallgató 59,5%-a 901 fő válaszolt kérdéseinkre. 68 A népművelők körében 1972-ben a Népművelődési Intézet munkatársai folytattak vizsgálatot. A 302 népművelőből 99 volt a hivatásos népművelő. Munkájuk fő célja a művelődési otthonok tevékenységének vizsgálata, tehát e mű csak ezen a területen kínálja az összehasonlítást.69 Hallatlan tanulságos volt a sokféle szempont áttekintése. A könyvet a nappali tagozatos hallgatóknak az akkori miniszterhelyettes, Boros Sándor jelenlétében mutattuk be. 70 Sokféle tanulságát tudtuk alkalmazni a képzésben, közvetlen haszna pedig az volt, hogy a Népművelési Intézet tudományos munkatársa, dr. Karsai Károly a könyvből nyert argumentumokkal kereste meg Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, hogy feltétlenül orvosolni kell az új szakma képviselőinek az értelmiség rangsorában utolsó helyezettként legalacsonyabb dotációját. Eredményeként rövid idő múlva a művelődési otthonokban dolgozók fizetését országosan szerény összeggel emelték. A nyert adatok már elavultak, de jól mutatják az akkori művelődési viszonyokat, melyekben hallgatóink dolgoztak, azonban a metodika ma is hasznosítható. Újabban szükségessé vált bizonyos

65

66 67

68

69

70

HORVÁTH Margit: A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben végzett népművelő-könyvtár szakos hallgatók politikai, szakmai, társadalmi beilleszkedése. = Vasi Szemle, 1968. különsz. 102-114. p. HORVÁTH Margit: Az ifjú népművelők helytállása. = Népművelés, 1969. 10. sz. 11-14. p. HORVÁTH Margit: A művelődési otthonokban dolgozó pályakezdő népművelő-könyvtáros szakemberek helyzete. = Kultúra és Közösség, 1976. 3. sz. 660-678. p. HORVÁTH Margit: Egy vizsgálat tanulságai. A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben végzett Vas megyében működő fiatal népművelő-könyvtáros szakemberek élet- és munkakörülményei. = Vasi Szemle, 1976. 3. sz. 376-395. p. KOVALCSIK József, SIPOS Zsuzsa, SZÁSZ János: Művelődés és közösség. Hatvan művelődési otthon. Bp., 1972, Népművelődési Propaganda Iroda. 306 p. HORVÁTH Margit: Népművelő-könyvtárosok a pályán. Bp., 1978, Népművelődési Propaganda Iroda. 306 p.

65


társadalmi rétegek és az egyetemet végzettek karrierjének vizsgálata. E könyv összehasonlításra ad lehetőséget. Folytatta a tanszék megkezdett jegyzetírási tevékenységét Szalay László, az ismeretterjesztéssel foglalkozó jegyzetét szerkesztette új kiadásra.71 Ugyancsak jegyzetet állítottak össze az oktatás technikai eszközeinek használatáról. 72 Szalay László a vezetékes televízióval történő oktatás hazai és nemzetközi tapasztalatait összegezte.73 A zártláncú televízió oktatást segítő hatását követte nyomon. 74 A Tudományszervezési és Informatikai Intézet az állami megbízások keretében pályázatot hirdetett közművelődési kutatási témában. A pályázatot megnyertem: „A felnőttkori alapműveltség és önművelés általános- és szakmunkásképző iskolai megalapozottságának összefüggései, továbbfejlesztésének irányai” c. témában.75 Minden tanszéki oktató vállalta, hogy részt vesz a team munkájában. Abban az időben jelentős összeget, egy millió forintot nyertünk. Mint a team vezetője semmiféle dotációra nem tarthattam igényt, jelentős összeget a főiskola audió-vizuális technikai fejlesztésére fordítottunk. Az eredményekről írásban számoltunk be. Kigazdálkodtam egy tanszéki tanulmányútnak és egy tanulmánykötetnek a megjelentetését is. A kollégák az alábbi témában vizsgálódtak Bödey Imre: Gondolatok és következtetések a serdülők nemzeti-történelmi tudatáról c. tanulmány kidolgozója. Csepeli György hathatós segítséget nyújtott kollégánknak. Hatvan fiatallal mélyinterjút folytattak a történelmi attitűdökről. Következtetéseik szakszerűek, hitelesek, elsősorban a fiatalok történelmi tudatának alakítására vonatkoznak. Jelentős hiányosságot tárt föl, de javaslatai is vannak, hogy a történelem oktatását, anyagát minden iskolafokon tényszerűbben és érzelmileg gazdagabban kell közvetíteni. Ezeket az attitűdöket a közművelődés alapnak tekintheti. Dr. Pesti József: A természettudományos (biológiai) kultúra átalakulása egy felmérés alapján 450 általános iskolai 8. osztályos tanulók körében. Azután 200 felnőtt (gyári munkás között) tudakolta a biológiai ismereteket. Következtetése: az általános iskolák az ismeretek elsajátítását tekintik elsődlegesnek, s nem kap kellő

71 72 73

74

75

SZALAY László, KÁLMÁN József: Ismeretterjesztés. Bp., 1965, Tankönyvkiadó. 72 p. SZALAY László: Az oktatás technikai eszközei. Bp., 1972, Tankönyvkiadó. 270 p. SZALAY László: A vezetékes televízió alkalmazása a pedagógusképzésben. In: A Szombathelyi Tanítóképző Intézet kísérletei és javaslatai. Szombathely, 1972, Szombathelyi Tanítóképző Intézet. 11-42. p. SZALAY László: A zártláncú televízió és a videomagnó alkalmazásának fontosabb tapasztalatai a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben. In: BÍRÓ László (szerk.): Zártláncú televízió a felsőoktatásban. Bp., 1972, Felsőoktatási Kutató Központ. 81-108. p. A felnőttkori alapműveltség és önművelés általános- és szakmunkásképző iskolai megalapozottságának összefüggései. Szerk. HORVÁTH Margit. Szombathely, 1985, BDTF. 247 p.

66


hangsúlyt a képességek fejlesztése, s az iskolán túli biológiai érdeklődés megalapozása. Horváth Margit: Néhány gondolat a humán- és reálműveltség állapotáról. 903 főt kérdeztem meg, 69,9%-uk általános iskolát végzett, 30,1%-uk a kontroll csoport magasabb iskolai végzettséggel. A vizsgálatból különösen az figyelemfelhívó, hogy rosszul sikerültek a logikai sorok alkotását, az ismert fogalmak rendszerezését követelő feladatok, különösen pedig az átlagos szöveg olvasása után annak jellemző, lényeget kiemelő válaszai. Jóval később a nemzetközi PISA-vizsgálat nemcsak megerősítette, de elszomorító képet adott a magyar gyerekek szövegértelmezéséről. E munka erősen figyelem felhívó. Benke Éva: A színházi kultúra hiányainak gyökerei az általános iskolai oktatásban, valamint közművelődési kísérletek, módszerek a hiányok megszüntetésére. A szerző három szombathelyi és egy vidéki szakközépiskola kollégiumában beavató színházi sorozatot indított, mellyel igazolni tudta, hogy kellő előkészítés után a tanulók értő színházlátogatókká válhatnak. Török Gábor: Iskolák, mozik, iskolamozik. Szélesebb körű vizsgálatot folytatott 425 tanuló körében. Megállapítja, hogy kevés a mai 14 éven aluli korosztálynak megfelelő film. Az iskolai oktatásban általánossá kell tenni minden szinten a vizuális nevelést, javasolja. Sellyey Gáborné: A zenei nevelés a közművelődés eszközeivel. Ő ugyan nem tanszékünk tagja, de a közművelődési szakembereket bevonja a zenei nevelés sokféle eljárásába. Különösen a 10-14 éves korosztály számára zenei vetélkedőket szervezett 11 helyszínen, főleg zenei élmény adására törekedtek. Értékes javaslataik megszívlelendők. A videógyártási csoport felvételeket készített a vetélkedőkről. Nagy Árpád: Adalékok az iskola s a néptáncmozgalom viszonyához Vas és Győr-Sopron megyében. E munka előzménye 1980-ra nyúlik vissza, vizsgálták a néptánc csoportok összetartó erejét, különösen a nemzetiségi együttesek sajátosságait. Kimutatja a néptáncegyüttesek nevelő, szocializációs funkcióit és hatását, visszatartó erejét a devianciától. A tánccsoport vezető hatása még évtizedek múltán is kitapintható. Kovács Mária - Tóth Gyula - Rétfalvi Gábor - Pálvölgyi Mihály: Többkönyvű oktatás az általános iskolában. A szerzők kulcskérdésnek tekintik a többkönyvű oktatást. Ez igényli a könyvtárak s a modern információhordozók meglétét. Kísérleti programot dolgoztak ki, feltárták a téma történeti gyökereit, a könyvtárügyi irányítás előzményeit, az iskolai könyvtárak szerepét. Kísérletet folytattak egy gyakorló iskolai osztályban és összevetették az eredményeket egy kontroll osztállyal. Nonverbális Raven-teszt alkalmazásával intelligencia vizsgálatot végeztek, családlátogatásokkal egészítve ki azt. Monitoring módszerrel követték az 1-4. osztályban a tanulók fejlődését a tanórán, a napközis tevékenységben, az osztályban. Hatásukra változott a gyerekek olvasmányszerkezete, nőtt az érdeklődés

67


az ismeretterjesztő olvasmányok iránt. Rendszeres könyvtárlátogatókká váltak. Iskolai médiatár létesítését javasolták. További terveket határoztak meg. Médiatáros speciális kollégiumot indítottak a hallgatók számára. Hatásukra több iskolában folyik kísérlet a többkönyvű oktatás megvalósításáért. Csider Sándor: A szakmunkás tanulók munkahelyi beilleszkedésének segítése a közművelődés eszközeivel. A 31 fős vizsgálatban résztvevő szakmunkás tanulók szociális helyzetét tárták fel, keresték emberi kapcsolataikat. Fórumot szerveztek e témában. Következményeként a szakmunkás tanulókban tudatosodott az üzem célja, igénye a munkásokkal szemben. Összegezhető, hogy a munkahelyi beilleszkedés megkezdődik a munkahelyi belépéssel. A szakmunkás tanulók, az üzemi vezetők, az üzemi népművelő emberi kapcsolatai gazdagodtak programjaik által. Bejczy Károly: A közoktatás és közművelődés összefüggésének, valamint együttműködésének néhány művelődéspolitikai kérdése. A nem kiemelt szereppel rendelkező 2 000 fős kisközségek részleges működési alapellátása csak az integráció útján valósulhat meg. Kutatja az alapellátás funkcióit a kistelepüléseken, a tanyákon. Számba veszi az integráció eddig kialakított típusait, s az aktuális gondokra hívja fel a figyelmet. Dr. Szabó Árpád: Általános művelődési központok Vas megyében. Hallgatóival feltárták a vizsgált települések gazdasági, társadalmi, kulturális életét, hagyományait. Hipotézisük az volt, hogy az apró falvas Vas megyében a széttagolt művelődési intézmények integrációja több szempontból is célszerű és előnyös. Hazai törekvései találkoztak az UNESCO ajánlásaival. Következtetéseket és javaslatokat terjesztettek elő a vizsgált 19 településre vonatkozóan, mely az óvoda, az általános iskola, s a közművelődési intézmények egy igazgatás alá vonását kívánja. A Tudományszervezési és Informatikai Központ újabb pályázatot hirdetett, melyet elnyertem 1985-ben a TS 4/3 témakörben. A tanszék tanárait megnyertem, hogy kutatásaikkal vegyenek részt a teamben. Ennek tanulmánykötetét 1988-ban adtam közre. 76 Bejczy Károly: A kistelepülések problémái Vas megye egyik falucsoportjának vizsgálata során. A településhálózat átalakítását vizsgálja. Az apró falvakból megindult a népesség elvándorlása, ez állandó folyamat. 82 családot látogattak meg. Bemutatja gondolkodásuk jellemzőit, kulturálódásuk igényeit, körülményeit, főbb mutatóit. A megkérdezettek életesélyei szerények. Gyenge az emberek megújítási szándéka és energiája. Sok külső segítségre szorulnak, hogy

76

A közoktatás és közművelődés együttműködése a kistelepüléseken és a lakótelepen. Szerk. HORVÁTH Margit. Szombathely, 1988. BDTF. 157 p.

68


maguk is képesek legyenek változtatni élethelyzetükön. A vizsgálatban résztvevő hallgatók szembesülhettek az aprófalvak gondjaival, megoldandó problémáival. Nagy Árpád: Beszámoló egy befejezetlen kutatásról (Mesteri). A kolléga szintén hallgatói csoportjával egy olyan környezetet vett nagyító alá, ahol 1964-ben feltört termálvíz hasznosítása révén megindult egy társadalmi összefogás. Végigköveti a munka különböző szakaszait. Kezdetben a lendület hallatlan energiákat szabadított fel és mozgósított a jövő irányába. Támogatás hiányában az erők lelohadtak, az emberek kedvét szegték, apátiába fordult a falu lelkesedése. Nyomon követik a ritka lehetőséget a falu fejlődésére, azonban segítség híján a „falu sors” megrekedt, kívül maradt a lehetőségeken. Dr. Szabó Árpád: Együttműködés az általános művelődési központok tagintézményeiben. Megvizsgálták, hogy a nevelési és oktatási terv milyen lehetőségeket kínál a közművelődési intézmények együttműködésére. Kidolgozott szempontrendszerük szerint öt ÁMK-t vizsgáltak. Az esettanulmányokból az derül ki, hogy gyökeres szemléletváltozásra van szükség. A legteljesebb az együttműködés az óvoda és az iskola között. Erre sok példát felhoz a szerző. Tizenöt településen összevetették az iskolai és a közművelődési könyvtárak munkáját. A továbblépés elsősorban az ifjúság és a felnőttek számára biztosítható programok, művelődési alkalmak megteremtése felé vezet. Javaslataik is ezt a célt szolgálják. Horváth Margit: A közművelődés, a közélet és a gazdaság néhány összefüggése. Hét város, tizenegy társközség, öt nagyközség és tizenhat társközsége, tehát 145 település művelődési otthonainak, klubkönyvtárainak dokumentációját tanulmányoztam. A legtöbb helyszínen is jártam is, interjúkat folytattam. Jellegzetesség, hogy a vezetők véleménye arra korlátozódik, hogy mit valósítottak meg az épületek állagának építésében, a felszerelés gyarapításában, a gátló tényezők közül keveset tesznek szóvá. A népművelési szakemberek elsősorban a gondokra összpontosítanak, mindezeket dokumentálják. Szervezett kapcsolatot kellene kialakítani a művelődési házaknak a helyi gazdasági egységekkel. Szorosabb együttműködésre van szükség a jövendő tervek megvalósításában. Számos hiányosságra, a jövő gondjainak megoldására hívtam fel a közművelődési szervezetek vezetőinek figyelmét. Benke Éva: A színházi kultúra megalapozottságának szükségessége az iskolai oktatásban, jelentősen az anyanyelvi képzésben az amatőrszínjátszás segítségével. A szerző a színházi élmény befogadásának feltételeit kutatta különböző csoportokban, különböző életkorokban. Fel kívánta tárni a befogadás, az élmény előfeltételeit, életkori jellemzőit, s hogy az iskola hogyan szolgálhatja a mű élményszerű befogadását. A burgenlandi falvakban a magyar színjátszó egyesületek felkészítését segítették. Részletesen elemzi a burgenlandi gyerekek attitűdjének változását. Az együttműködésről a MAFILM dokumentumfilmet is készített. Alpárné Szála Erzsébet: Gondolatok a nyugat-magyarországi német nemzetiség vizsgálatához. A nemzetiség, a népcsoport, a kisebbség, a nyelvi

69


közösség a szórvány falvak összefüggéseit veszi górcső alá a szerző. Keresi a főbb ismérveket, az etnikai csoportképző jegyeket, mint a nyelv, a vallás, a kulturális hagyományok és szokások. Történetileg tekinti át elsősorban a németajkú népesség ragaszkodását a magyar államisághoz. Rámutat a kitelepítések hatására, emberi problémáira, sorsfordító következményeire. Vizsgálata előzményekre épült, és jelzi, hogy az anyanyelvű kultúra fejlesztésének ügye következő tanulmányának témája lesz. Török Gábor: Tömegkommunikációs médiákkal való ellátottság NyugatDunántúlon. Régebbi kutatási eredményeire épít a szerző, amikor az életkörülmények és a művelődés egymásra hatását vizsgálja az aprófalvakban. Bebizonyosodott, hogy a társadalom vertikális szerkezete mellett a lakosság horizontális tagozódása is meghatározó. Tizenhét településen 454 fő kérdőíves válaszait értékelték. A közepesen és alacsonyan ellátott családok a leginkább elesettek, kommunikációs kapcsolataikban is a legszegényebbek. Egyéni és társadalmi céljaik segítése, decentralizálása, demokratizálása, a periférián élők sorsának nyomon követése a társadalom célja, vallja a szerző. Sándorné Bogáth Margit: A lakótelep és a művelődés összefüggései. Helyszíne a Derkovits lakótelep. 160 lakótelepi családdal működtek együtt, s elemezték tapasztalataikat. Igazolták, hogy a lakás térbeli, fizikai kerete befolyásolja a benne élők igényének, életnívójának fejlődését. Az infrastrukturális ellátás formálja vagy deformálja az emberek tudatát vagy közérzetét. A környezet tere hatással van a csoportok hangulatára, szokásaira, szabadidejük eltöltésére, művelődésére. Fontos tényező volt a család, a család biztonságának megteremtésére kidolgozott módszerük kipróbálása. Csider Sándor: Művelődési hatásokra törekvés a munkahelyen. Elsősorban a művezetőknek a munkahelyen történő szakmai és általános műveltségre tett hatását vizsgálja a szerző. A termelés során hatékony művelődési folyamatok zajlanak. Sikere függ a felső- és középvezetőktől. Szombathelyen és Vasváron 20-20 művezetőt kérdőívekkel keresett meg, vizsgálták a konfliktusok, a közéleti fórumok, a politikai érdeklődés, a nézetek összefüggését, az életkörülményekkel és a munkahelyi tevékenységgel. Feltárták egy-egy üzemi csoport munkahelyi gondjait, az általános és szakmai művelődés fejlesztésének sajátosságait. Olyan foglalkozásokat szerveztek, ahol a munkatársak a szakmától eltérő érdeklődésükről, tevékenységükről számolhattak be, így bemutatva személyiségük másik oldalát. Következtetése: a felnőttek személyiségformálásának fontos színtere a munkahely. Igen sok múlik a művezetőn, az ott működő közművelődési szakembereken. S azon, hogy ezeket a hatásokat a jellem, az egész ember személyisége fejlesztése érdekében tudják-e működtetni. legtöbb

70

Számtalan hazai és nemzetközi konferenciát rendeztünk, melynek anyagát a esetben kötetben is publikáltuk. Szalay László már 1969-ben


együttműködési szerződést kötött a Magdeburgi Pedagógiai Intézettel a zártláncú televízió oktatásának együttes használatában. A tanulmányokat német és orosz nyelven publikálták. Állandó kapcsolatot épített ki a Graz-Eggenbergi Pedagógiai Akadémiával és a Burgaszi Pedagógiai Intézettel. A prágai Károly Egyetem után a szocialista országok közül Szombathely fogadhatta elsőnek a pedagógusképzés korszerűsítésével foglalkozó nemzetközi konferenciát. Jubileumi tudományos ülésszak volt Szombathelyen 1967. november 27-29. között. Szombathely rendezhette a II. Magyar Anyanyelvi Konferenciát 1973-ban. 10 éves a népművelő képzés konferencián Boros Sándor miniszterhelyettes volt jelen, s bemutattuk a „Népművelő-könyvtárosok a pályán” c. kötetet. Szalay László szervezte a „Technika a pedagógus képzés szolgálatában” c. UNESCO konferenciát, 18 ország részvételével, majd 1978-ban a második Nemzetközi Oktatói Konferenciát Budapesten. 1979. május 30-án a Moszkvában rendezett nemzetközi konferencián számoltam be a szombathelyi népművelő-könyvtáros képzésről. Megjelentettük az 1970-es évektől a Tudományos Közleményeket. Három ízben voltunk gazdái a Népművelés Oktatók és Kutató Tanácskozásának, 1967-ben, 1972-ben, 1987-ben. A PJOT-ot Pécs és Szeged után dr. Gosztonyi János javaslatára 1974-ben Szombathelyen rendeztük meg. Ez inkább politikai demonstráció volt, több mint 1500 résztvevővel. Bödey Imre főtitkár volt a szervezés koordinálója. Kitűnően használta fel a népművelő-könyvtáros hallgatók számára, hogy miként kell egy országos jellegű komplex konferenciát előkészíteni. Tartalmilag a három napban tudományos nemzetközi konferencia is volt, a legkülönbözőbb művészeti ágak bemutatókkal szerepeltek, hangversenyek voltak, spartakiád művészeti bemutatók, klubtalálkozók és Tudományos Diákköri Konferenciák. 8. Szakdolgozatok Tokaji Nagy Erzsébet elkészítette a népművelő-könyvtáros szak 889 szakdolgozatának katalógusát 1965-79 között.77 A későbbiek lyukkártyarendszerben és számítógépen találhatók. Sokszínű a szakdolgozatok témaválasztása. Ajánlásokat is közreadtak a tanszékek, de mindenkor lehetősége volt a hallgatónak kedvelt vagy már művelt témája szakdolgozattá fejlesztésére. Szabadon választhatta a konzulens tanárt is. Ez a pedagógiai szituáció magában hordozta a személyes kapcsolatokból adódó nevelői, szakmai ráhatások pozitív erejének fokozását. A közművelődés 77

TOKAJI NAGY Erzsébet (összeáll.): Szakdolgozatok katalógusa : népművelő-könyvtár szak 1965-1979. Szombathely, 1982. Szombathelyi Tanárképző Főiskola. 4, [308] p.

71


szakosok témái, mindazokat a kérdéseket vizsgálják, melyek az adott kor időszerű, fontos témái. Közös vonásuk a humán irányultság. Később, amikor megindítottuk a természettudományos szakokat, akkor már találkoztunk természettudományos ismeretterjesztési és csillagászati témával. A következő negyed században kedveltté vált a természeti környezet védésének kérdése is. A történeti, a művelődéstörténeti, szociográfiai, a szociológiai, a helytörténeti, a művelődésotthoni, a néprajzi, a művészeti témák, az életmód kérdései, a különböző társadalmi csoportok vizsgálata, az ismeretterjesztés, a klubok, az olvasás és annak pszichológiai vizsgálata, az olvasóvá nevelés kérdései, a sajtó vizsgálata, az ízlés kultúrája, a gyermekirodalom, a könyvtáros munka legkülönbözőbb területei, a különböző művészeti ágak kutatása, a szabadidő, szórakozás, a szakoktatás kérdései, a környezet, a sport hatása mind-mind fellelhetők és még számtalan téma a szakdolgozatokban. Mindez a szerteágazó érdeklődést jelzi. Nagyon sok államvizsgát látogattam. Tanúja voltam a szakdolgozatok védésének. A hallgatók többsége tanulmányútját nézve megállapíthattam, hogy régi évjáratok produktumait ismerve, empirikusan is észrevehető az évek során az érés folyamata, az azonos évjáratok fejlődése, az újabb évfolyamok többségének önmagával szemben is emelkedő teljesítménye, magasabb színvonala. A szakdolgozatok e tömege a korabeli tények, adatok kincsestára. 9. Tudományos diákköri munka Kollégáim tapasztalata szerint is a TDK munka az egyik legjobb alkalom, hogy a tanár és hallgató mélyebb munkakapcsolatot tudjon kialakítani. Nagy nevelő erővel hat a hallgatóra a tanár konzulensi tevékenysége, szakmai és általános műveltsége, kommunikációja, támogató hatása. A tanár számára pedig ez a viszony olyan lehetőség, melyben megismeri a hallgató gondolkodását, szakmai elméleti és gyakorlati jártasságát, kompetenciáit, személyiségének a munkával kapcsolatos attitűdjeit. A felsőfokú Tanítóképző Intézetek hallgatói számára szervezett első Diákköri Konferencián a zsűri első kiemelt díját nyerte el Albertini Béla hallgatónk. Konzulense voltam. Kiemelkedő sikerének talán valami része van abban, hogy a továbbiakban a Kilátó című lapunk egyik szerkesztője lett, továbbtanult, elnyerte a kandidátusi címet, majd a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyetteseként folytatta pályáját. A továbbiakban is szinte minden Tudományos Diákköri Konferencián jelen voltam, gyakran konzulensként, vagy zsűritagként. Ügyeltem arra, hogy amely szekcióban részt vettem a zsűriben, ott semmiképpen ne nyerjen bemutatást konzultált hallgatóm. Az évek során tanúja lehettem annak, hogy folyamatos fejlődést mutattak a versenybe bejutott hallgatók, írásaik miként váltak egyre színvonalasabbá, tartalmukban egyre gazdagabbá. Védéseik, előadói készségeik egyre meggyőzőbbek lettek.

72


Kollégáimmal, s hallgatóimmal minden egyes alkalommal elégedetten tértem haza, mert az I. helyezést elért hallgatók száma jó és emelkedő szintet mutatott. Nagyon sok tanári és hallgatói erőfeszítés rejlik ezekben a munkákban, melyek a következő években adják hozadékaikat. A díjat nyert hallgatóim kivétel nélkül a pályán is „helyezést” értek el. Törekvésük, kitartásuk egy-egy téma mélyebb megismerése által haszonnal járt további munkájuk során is. A közös munka pedig a legjobb iskolája az emberi értékek kölcsönös megismerésének, a személyiség megbecsülésének. Átnézve az egyetem levéltárából a tanácsülések anyagát szembetűnő, hogy minden évben foglalkozott a tanácsülés az intézményi tudományos diákköri munkával, a Diákköri Tanács elnökének, hallgatói titkárának beszámolójával, helyzetértékelésével, a felkészítés, ill. később az elért eredmények szintjével. Az 50. évfordulóra kiadott A szárnyas idő – első részét írta dr. Katona Attila -, a Nyugatmagyarországi Egyetem Kiadó 2010-ben hozta nyilvánosságra, és ebben megtalálható, hogy az OTDK nyertesek és a tanszékenkénti megoszlás szerint a Tanítóképző Intézet mellett tanszékünk tud a legtöbb helyezést elért hallgatóról beszámolni. Felkészítő tanáraik erkölcsi-anyagi elismerésben részesültek. A TDK intenzív munkájában a hallgatók alkotó képességei fejlődnek, melyek hatással vannak további szakmai munkájuk termékenységére, a problémák sokoldalú megközelítésére, egész személyiségük kiteljesítésére. 10. A tanár-hallgató viszony a tanszéken A tanár személyiségét emberformáló hatásúnak tekintették már a pedagógia klasszikusai, a modern kor szakemberei pedig a humán erőforrás egyik meghatározó tényezőjének tartják.78 A tanszék erősségei közé tartozik többek között a kiegyensúlyozott tanár-diák viszony. 79 Már az induló 1962-ben meghirdetett kis létszámú évfolyam esetében is jelen voltak azok az erények, melyek alapját képezték a később még inkább kibontakozó harmonikus tanár-hallgató viszony.80 Különösen dr. Kiss Gyula példája volt meghatározó a hallgatók számára, nem középiskolás, de felsőoktatási és népművelői magatartása. Szalay Lászlónak pedagógiai alapelve volt a kiegyensúlyozott tanár-diák s az intézményt vezetők és oktatók egészséges viszonya. Hangsúlyozta, hogy a főiskolán mindenkinek a képzés színvonalát, emelkedését, a hallgatók érdekeit kell szolgálni, de nem csak deklarálta a célokat, 78

79

80

ADELSON, Joseph A tanár mint modell. In: PATAKI Ferenc (szerk.): Pedagógiai szociálpszichológia. Bp., 1976, Gondolat K. 712-726. p. KOVÁCS József - BOKOR József: A főiskolai hallgatók erkölcsi fejlettségi szintje. = Vasi Szemle, 1985. 4. sz. 514-525. p. HORVÁTH Margit: A tanár-diák viszony a Közművelődési Tanszéken. In: TÖRÖK Gábor (vál. és szerk.): 40 éves a közművelődési szakemberképzés. Elmélet és praxis. Szombathely, 2002. BDF Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszéke. 39-53. p.

73


hanem éveken át hallatlan következetességgel érvényesítette is. Az oktatók a hallgatókkal együtt mélyítették a képzés tartalmi anyagát, ez kifejezte érettségük elismerését, egyenrangúságát, fokozta tudatosságukat. A fiatalok fogékonyak voltak a legújabb eszmék, nézetek, esetenként csak átmeneti divatirányzatok befogadására. Kitűntek olvasottságukkal, a szélesen értelmezett kultúra területén mutatott tájékozottságukkal, radikálisabb felfogásukkal, a más szakosokkal való összehasonlításban. Türelmetlenségük néha konfliktusokat gerjesztett. Fokozta kritikus beállítottságukat. A ’60-as, ’70-es évek hazai politikai és pedagógiai gyakorlatának korlátaiból kitörni készülő ifjúsági törekvéseknek ők mertek elsősorban hangot adni. Megnyilvánultak ebben a jövő értelmiségének a szűkebb, tágabb környezetnek alakító reformer vagy radikális követelései. A külső terepes gyakorlatokon egy hétig együtt élt és dolgozott tanár és hallgatói csoport. Őszintén, nyíltan, természetesen nyilvánultak meg a valóságos, kulturális folyamatokban. A tanárt a támogató, segítő magatartás jellemezte, hiszen tanítványai sikereit egy kicsit saját eredményének is tekintette. Erős kritikai beállítottságuk megnyilvánult mind a társadalom, mind az intézmény irányába. Ezzel is kitűntek a más szakosok köréből. Az 1968-as párizsi diáklázadások után kritikus magatartásuk felerősödött. A főigazgató ezekben a napokban Párizsban járt, különböző egyetemeken, én később lengyelországi egyetemeket látogattam. Ezekhez a tapasztalatokhoz képest konszolidáltnak tekintettük megnyilvánulásaikat, követelményeiket. Az ifjúsági parlamenteken mindennek ellenére ők fogalmazták meg a legradikálisabban követelményeiket. Tanszékünk hallgatói mindenkor a magasabb színvonalért, a tanári munka minőségéért emeltek szót. A több napra kiterjeszkedő diáknapok is ezt szolgálták a kezdet kezdetén. A humorba csomagolt, paródiákban előadott, kritikai élű jeleneteik is ezt hivatottak kifejezni. A tanszéki szakestek, a szakmai napok is a kölcsönösségre épültek. A tanszéket is bevonták a különböző programokba, a sportversenyekbe. A későbbiekben is a közművelődés szakos hallgatók voltak többnyire a diáknapok főbb szervezői, spiritusz rektorai. A Leirman által meghatározott nevelési kultúra típusai a tanszék oktatói között is megtalálhatók volt. A profetikus nevelés kultúrája tanártípus célja, hogy az emberi közösség magasabb fokára juttassa el az egyént. Etikai értékeket, igazságosságot, egyenlőséget, szabadságot, szolidaritást, hazafiságot, népszeretetet akar kialakítani tanítványaiban. Életre szóló élményt jelentett hallgatóinknak az e típusú tanárral való találkozás. Emberi gyengeségeit is elnézték, hiszen tanári személyiségéhez, nagyságához képest ezek eltörpültek. A szakértői nevelés kultúrájának képviselői is mindig jelen voltak a tanszéken. Ma a tudásalapú társadalom eszménye különösen kedvez ennek a felfogásnak. Az eltömegesedés miatt azonban gyakran háttérbe szorul a felsőoktatásban a párbeszéd, a közös elemzés, megbeszélés. Voltak oktatóink, akik mesteri szintre emelték ezt a pedagógiai kultúrát. Mondandójuk magával ragadó

74


élményt jelentett órájuk szubjektív hatásán keresztül. További művelődésre, olvasásra tájékozódásra késztetett. A célra irányultság e szakértői tanár jellemzője. A számonkérésben gyakran maximalista, háttérbe szorul a tanuló egyénisége. A mérnöki kultúrán alapuló nevelési eszmének is sok hagyománya van. A technika rohamos fejlődése megköveteli a gyorsan változó világban a sikeres alkalmazkodást, a kreativitást, a piacorientált, modern szemléletű munkát és vezetést. Az ilyen irányú nevelés modellje a tapasztalati tanítás. A cselekvés által hallgatóit az információk alapján a gyakorlati oktatásra, a helyi szintű megoldásokra inspirálja. A kommunikatív nevelési kultúrát képviselő tanár fő célja a párbeszéd által az ember felszabadítása. Az emberi interakciókat olyan fontosnak tekinti, mint a társadalmi termelést. Nemcsak e tárgy oktatója, de mindenki más él a kommunikáció eszközeivel. A legjobb hallgatók igénylik a tanárral a párbeszédet, egyéni vélemények kifejezését, megismerését. A tanuló-centrikus tanár a személyiség alakulását tekinti legfőbb céljának, a tananyagot pedig eszköznek, a szakmai pedagógiai cél elérésében. A vizsgákon két pregnánsan eltérő típust követhettem nyomon az egyik a támogató-segítő attitűddel rendelkező tanár, aki azt akarja megtudni, hogy mit tud tanítványa, hogyan old meg új feladatokat, problémákat. Ehhez ő maga is rávezető kérdésekkel segítséget nyújt, ha szükséges. A másik típus a főleg „kontroll attitűddel” rendelkező tanár. Többször találkoztam ilyen típusú tanárral. Akkor tekinti munkáját színvonalasnak, ha mindent számonkér, s szigorúan ítélkezik, saját munkája hatékonyságát a hallgatók teljesítményén méri. A hallgatók körében is több típust elkülöníthetnénk. A függőségre hajlamos hallgatók, a strukturált oktatást, az előzetesen már bejárt munkafolyamatokat kedvelik. Ebben jól teljesítenek. Az autonóm típusú hallgatók a szabadabb oktatási formákat kedvelik, a tanítás során nagyobb szabadságot, önállóságot igényelnek. A felnőtté fejlődő fiatalra jellemző a teljes szabadság igénye, s az a meggyőződés, hogy ő már önálló, sikeresen cselekvő felnőtt. Nagy tapintatra van szükség, hogy beláttassuk az élet- és szakmai tapasztalat hiányából fakadó téves általánosítása hiányosságait, hirtelen megalkotott ítéleteit, következtetéseit, anélkül, hogy sértenénk autonómiáját. Csak az a tanár tud erőforrás lenni, aki a hallgatóban munkáló érdeklődést, nyitottságot a saját érzelmi hevülettel felizzítja. A tanítvány aktív közreműködése nélkül semmit nem tudunk elérni. 81 Rokonszenvűnkkel találkozott a kanadai szerzőpáros írása, melyet honorárium nélkül átengedtek szöveggyűjteményembe közlésre, és lefordította azt Pálvölgyi Mihály tanszékvezető. A tanulási folyamatban

81

LEIRMAN, Walter: Négyféle nevelési kultúra: mérnöki, szakértő, kommunikatív, profetikus. Bp., 1988. Német Népfőiskolai Szövetség Nk. Együttműködési Int., Magyar Népfőiskolai Szövetség.

75


is igyekeztünk alkalmazni és másokkal megismertetni. 82 Ugyanígy hatott ránk Mary Jane Even írása a kognitív stílus területén folytatott kísérletekről. Szöveggyűjteményemben azt is igyekeztem közkincsé tenni. 83 A hallgató centrikus, szociális, emocionális vezetéssel valósulhat meg a tanár közösséget formáló, kohéziós funkciója: az emocionális figyelem, a támogató attitűd. A sorozatos évfolyam találkozókon tanúi lehetünk hallgatóink közösséget egybeforrasztó, összetartó erejének, a „szombathelyi szellem” sokféle megnyilvánulásának. A tanár meghatározó személyiségjellemzői hatással vannak a tanulók szellemiségére. A kor igényei az évek során más-más célokat preferáltak, de a tömegessé váló oktatás során is erősödött a demokratizmus, a kiegyensúlyozott munkatársi viszony, a pályára való igényes felkészítés, és a maximális helytállás előkészítésének szolgálata. Nemcsak a gyakorlatvezetőkkel, de az óraadó kollégákkal is rendszeres volt a tanszékvezető kapcsolata. A főiskola minden szintjén, tanév végén írásban köszöntük meg az óraadók közreműködését. Ha szükség volt, újra felkérték őket a előadónak. Együtt ünnepeltük a Pedagógus Napot a névadó Berzsenyi Napokat, az utóbbiból hagyományt kívántunk alakítani. Disszonáns volt életemben, amikor az egyik jól tanuló, jó magatartású hallgató megkeresett, hogy el akarja hagyni az intézményt, segédmunkásnak áll, az ország legkeletibb részében. Sírva, meggyötörve adta elő. Hosszú beszélgetés után, nem direkt módon, de megértettem, hogy „beszervezték”, s emiatt kínlódik rettenetesen. Később még egy hallgató keresett meg, hasonlóan vívódva önmagával. Amikor egyik hallgatónk öngyilkos lett, „magánnyomozásba” kezdtem, mert igazságérzetem azt kívánta, hogy bizonyos nyomok alapján tisztázzam a szerintem hasonló okot. Amikor kezdeti lépéseimet elmondtam a főigazgatónak, igen erélyesen leállította a magánnyomozásomat. Ezek az élmények nyomot hagytak bennem, s az a felfogásom, hogy betettem a tanterem ajtaját magam mögött, akkor már csak a lelkiismeretem diktálhatja, mit mondok – bizony megdőlt. Erősebb lett az önkontrollom, s ami sosem érződött bennem, a gyanakvás is.

82

83

BRUNDAGE, Donald H., MACKERACKER, Dorothy: A felnőttek tanulásának alapelvei és összefüggése az oktatástervezéssel. Ford. PÁLVÖLGYI Mihály. In: HORVÁTH Margit (szerk.) Szöveggyűjtemény a felnőttnevelés-felnőttoktatás didaktikai, metodikai szakirodalmából. 90-198. p. Eredetije: Adult learning principles and their application to program planning (Donald H. BRUNDAGE, Dorothy MACKERACHER the Minister of Education, Ontario 1980. 23. p. Kézirat. Részletek. EVEN, Mary Jane: A kognitív stílus-elmélet adaptálása a gyakorlatban. Ford. PÁLVÖLGYI Mihály. In: HORVÁTH Margit (szerk.): Szöveggyűjtemény a felnőttnevelés-felnőttoktatás didaktikai, metodikai szakirodalmából. 232-242. p. Eredetije: Adapting cognitive style theory in praktice. = Lifelong Learning. The Adult Years. 1982. jan. 14-17. p.

76


Tapasztalatokkal szolgáltak a külföldi cseregyakorlatok is a tanár-hallgató viszony elemzésére. Leningrádban inkább az erős tanári ráhatást tapasztaltam. Direkt az irányítás, gyengébb a hallgatói megnyilvánulás. A lengyel Zielona-Gora városban lévő népművelési főiskolán a három hetes gyakorlaton örömmel tapasztaltuk a képzőművészeti kiállítások, bemutatók nagyon modern, útkereső jellegét, a sokféle új tendenciát, nyugati folyóiratok, könyvek, a gondolkodás nyitottságát, de megláttuk a felsőoktatási intézmények gyenge technikai felszereltségét, a tanár-hallgató sokszor túlzottan lezser magatartását is. A főiskolán az Ifjúsági Parlamentek is alakították a tanári attitűdöt. Az ifjúság radikalizmusa mutatkozott meg. Kritikájuk arra irányult, hogy követeléseket fogalmazzanak meg a színvonalasabb oktatásért, a minőségi munkáért. Ezzel csak egyetérteni lehetett. Véleményem szerint sok olyan követelést is a főiskola vezetéséhez címeztek, mely problémák az országos politikából következtek. A parlamentek után elemeztük a követeléseket, a minisztérium vezetésére tartozókat, a helyi vezetésre irányulókat, a tanszékekre tartozókat s a gazdasági vezetés hatáskörébe irányulókat. Végrehajtási utasítást dolgoztunk ki a felelősök megjelölésével. Ezeket a terveket folyamatosan ellenőriztük, tanácsülésen határoztuk meg, hol áll megvalósításuk, s mi a teendő. A KISZ vezetése elérte, hogy minden felsőoktatási intézményben a hallgatók minősítették a tanárok munkáját. Ezt a minősítést minden tanár megkapta, mintegy szembe nézhetett a hallgatói megítéléssel és levonhatta a maga számára a tanulságokat. 11. A tanórán kívüli személyiségformálás 11.1. A kollégium nevelői befolyása A nevelés-önfejlesztés egyik jelentős közege a kollégium. A kollégiumi bizottságban mindig szerepet vállaltak a közművelődés szakos hallgatók. Főként a kulturális programok szervezésében működtek közre. Kezdetben az általános iskolából átalakított kollégiumban a fiúk kaptak elhelyezést. Hamarosan megépült az új kollégium, átvétele után nagyobb létszám juthatott kollégiumi ellátáshoz. A kollégium az egymásra hatásnak, az önfejlesztésnek, a szabadidő kulturált eltöltésének igen gazdag terepe. Az egyik Jelentkezünk számban egy hallgatónk – később főiskolai oktató – saját példáján mutatja be, hogy egész személyiségére milyen hatással volt a fővárosból származó szobatársa állandó tájékozódása a művészeti, irodalmi folyóiratokban. A vezetőség jó programmal megcélozta a kollégiumi, majd a kiváló kollégiumi cím elnyerését. Egyre nagyobb szerepe lett az önigazgatásnak. Az egyik kollégiumigazgató azt fogalmazta meg, hogy a sárospataki, a selmeci kollégiumok szellemét s az Eötvös Kollégium szakmai és általános műveltséget fejlesztő céljait

77


kívánják saját korukhoz igazítva megvalósítani. Többször írnak a helyi lapokban a kollégium életéről. A tanulmányi munkában és a közösségért végzett tevékenységben követelményeket támasztanak, melyek a kollégiumi felvétel feltételei voltak. A kollégiumban gyakoriak, s jelentősek az informális összejövetelek. Elindítottuk a szakkollégiumi rendszert. Főleg az idegen nyelvek szélesebb területén, azután a speciálkollégiumok – néprajz, esztétikai kollégium – egyre bővülő választékának irányába. A nevelési bizottság s a főiskolai tanács gyakorta vizsgálta a neveltségi szintet. Az 1984-es felmérés – dr. Kovács József tanszékvezető irányításával – kimutatta a kívánatosnak tartott normák beépülésének hiányait, beépülésének szintjét a hallgatók tudatába. Az erkölcsi ismeretek skálája szélesebb, mint azok megnyilvánulása a mindennapos cselekedetekben, az életvitelben. Ifjúságunk hajlamosabb meggondolatlanul véleményt formálni és kinyilvánítani, de cselekedeteiben már felelősebb magatartást tanúsít. Egy másik felmérés elemzése szerint a kollégium ifjúsága rendelkezik azzal az egészséges szellemmel, kritikai érzékkel, a közösség alapját képező magatartással, mely a tanulmányi eredmények szinten tartását, további javulását garantálhatja. Programjaik az önképzés, a kulturált szórakozás, az aktív pihenés alapját képezik. Az önkormányzat érettebbé vált sorsát, életét meghatározó felelős döntések meghozatalára a megoldások, a kivezető utak felismerésére. Egy másik vizsgálat – dr. Kovács József vezetésével – a főiskola és a kollégium életébe való beilleszkedést vizsgálta. A kérdőívre adott válaszokból kiderül, hogy az első évesek háromnegyede kezdeti helyzetét jónak, megfelelőnek, egynegyede nehéznek ítélte. Problémáik: időbeosztás, időhiány, tankönyv- és jegyzet hiány, tanulással kapcsolatos problémák, azután anyagi és lakásgondok. A másodévesek szerint a főiskola több közös programmal, nagyobb mozgósító erővel javíthatna a helyzeten. A hallgatók a heti összidő 40-55%-át alvással, pihenéssel töltik, a tanulmányi munkában az első- és másodévesek a legszorgalmasabbak, a harmad- és negyedéveseket ennyire nem köti le a tanulmányi munka. A főiskola hallgatóságának 57,4%-a vett részt a következő felmérésben, mely az életcél és értékorientációra irányul. Elsősorban a humán szociális érték megvalósítást követik. Másodsorban az anyagi javakat értékelik. Fontos szerepe van a belső harmóniára törekvésnek is. Kedvezőtlen az életcélok aktivitás töltése, a mozgósító erő színvonala. Alacsony a munkateljesítmény orientáltság, beállítottság is. Pozitív, hogy a boldog harmonikus családi életre törekvés jelzése erőteljes a hallgatóknál. A nevelési bizottság elnöke leszögezi, hogy az oktatók emberi hitelességével folyamatosan kell alakítani az ifjúság érték-irányultságú és értékalkotó beállítottságát. Ezeket a felméréseket megtárgyaltuk a tanácsülésen és a tanszéki értekezleten. Nevelő munkánkban konkrétumokra s az ezekből következő megalapozott javaslatokra, döntésekre tudtunk építeni.

78


11.2. Közművelődési tevékenység, művészeti élet A főiskola megalakulásától a hallgatók öntevékenyen több amatőr művészeti csoportot szerveztek. Az alkalmi rendezvényeket később szakonként speciális programokká állították össze. A közművelődési bizottság a hallgatói igényekre, javaslatokra alapozva tervezte meg munkáját. Kezdetben a szaktanszékeké volt a vezető szerep. A vegyeskar, a tanítói kórusok, a zenekar munkáját az ének-zene tanszék tanárai irányították. Békefi Antal, Békefi Gábor, Németh István, Horváth Rezső, majd Vinczeffy Adrienne vállalta a főszerepet. Az 1970-es években megindult az ének-zene-népművelés szakos képzés. Szinte minden megmérettetésen, versenyen jelen voltak, s mindig nívós helyezésekkel tértek haza. Hallgatóságuk ízlését, igényét formálták. A magyar zenei élet élvonalába tartozó zenészek előadásait hallgathatták hallgatóink évről-évre, maguk pedig sok országban jártak a fesztiválokon, Rómában II. János Pál pápa audienciáján is énekelhettek. Nagy Árpádné szervezte meg először a filmklubot, igényes válogatásával garantálta a nívót. Később átvette szerepét Török Gábor, a tanszék oktatója, aki országos hírű művész mozivá fejlesztette azt, Örökmozgó néven. Benke Éva Nagy Istvántól vette át az irodalmi színpad vezetését, s profi szintre emelte. A kétszeres Kiváló Együttes Márkus Emília Színpad élményhez juttatta városunkat. Extázis szürkében irodalmi összeállítását Szombathelyen túl, Szegeden, Visegrádon, Nagykanizsán, Gyulán, Székesfehérváron, Bükön, Jánosházán is bemutatták. Ebben az időszakban jeles alkotásuk volt Babits Mihály: Laodameia c. összeállításuk. Csider Sándor tanszéki pályája kezdetén megalakította az Új Tükör klubot, mely a hallgatók önkéntes falujárásának, közösségfejlesztő gyakorlatainak is lehetőséget adott. A hallgatók közművelődési tevékenységét figyelemmel kísérte a főiskola vezetése. Támogatta törekvéseit. Már a kezdet kezdetén meghívta például Keresztury Dezsőt, Pilinszky Jánost, Fábián Pált, Makovecz Imrét, Sallai Istvánt, Kassák Lajosnét, Kósa Ferencet, Vágvölgyi Andrást, Kovács Andrást, hogy csak néhány nevet emeljünk ki a sok közül. Külön említést érdemel a néptánc együttes. Nagy Árpádnak még Kőszegen alapított együttese adja a magját a főiskolai csoportnak. Dr. Pesovár Ernő is bábáskodik létrejöttén, majd fejlesztésén. Élére áll Horváth János, s hosszú évtizedeken át, szakmai és közösségi nevelő erővel országos, sőt nemzetközi hírű néptáncegyüttessé fejleszti az állandóan fiatalodó, utánpótlást is nevelő együttest. Nemcsak a tagok haza- és népszeretetét, de bemutatókon a közönségét s annak ízlését, értékítéletét állandóan emeli itthon és külföldön. A vezető és több tag is koreográfiákkal gazdagította a repertoárt. Többek egész élete benne van az együttes magas szintű tevékenységében, belső életében, sikereiben.

79


11.3. Az ifjúsági klub Kezdetben erősebb volt a tanári kezdeményezés a klub életében. Aztán a népművelés szakos hallgatók kitűnő lehetőséget láttak a klubban programjaik megvalósítására. 1978-tól független közművelődési titkár, Herbert Dénes volt a vezető. 1979-1990-ig Kiss Judit a titkár (később az Egészségtudományi tanszék vezetője), majd 1980-tól még Szokoly Tamás és Molnár Zoltán mint előadók irányították a főiskola közművelődési tevékenységét. A klub a hallgatók egyik gyakorló intézménye lett. Ez volt a klub virágzó minőségi korszaka. A rendezvények a város számára is nyitottak voltak. Jelentős volt a külső érdeklődés. A közéleti társalgó rendezvényein szerepeltek pl. Solt Ottilia, a SZETA képviselői, Konrád György, Eörsi István, Beke Kata, Ágh Attila, Makovecz Imre, Kéri László stb. Állandó vendégek, visszajáró előadók, gyakran itt tesztelték új műsoraikat pl. Cseh Tamás, Sándor György, Bálint András. Itt járt két műsorral Jordán Tamás, ma a helyi színház alapítója és igazgatója, Haumann Péter, Papp János, Csoóri Sándor, Bécsy Tamás. A díszterem jelentős előadások helyszíne volt: a Katona József Színház, Gothár Péter, a Tér színház is bemutatkozott, vendég volt Paál István, Ruszt József, Czine Mihály, az újvidéki Gion Nándor. Itt indult a Művész mozi elődje 1981-ben, a Huszárik Zoltán filmklub. Vendégek: Török Ferenc, Kósa Ferenc, Sára Sándor és sokan mások. Réz András úgy érezte, hazajár. A Kossuth-díjas Nagy Gáspár mint volt hallgatónk a Magyar Parnasszus sorozatban szerepelt. A Magyar Filmszemle előtt itt lehetett látni a vetítésre kerülő filmeket. Konferenciákat tartottak. Kiemelkedik a Bergman Konferencia, melyet Ingmar Bergman levélben üdvözölt. Lányi András szerint a legjobb művész mozi Szombathelyen működött. Zsigmond Dezső, Erdélyi János mint hallgatók itt kezdték filmrendezői pályájukat. A kulturális élet szervezése később a HÖK irányítása alá került. 12. A hallgatói alkotó tevékenység, a Jelentkezünk periodikum A népművelő-könyvtáros képzés megindulása után kezdeményezték a fiatalok egy folyóirat megindítását. Az intézmény vezetői is felkarolták elindítását. Különösen Majthényi Károly szobrászművész, a rajz szakcsoport vezetője bábáskodott létrejöttén. Könnyen meg lehetett szervezni a szerkesztő bizottságot. Vezetője, Csikós József hosszú éveken át gondozta a lapot. A tanító szakosok közül Albertini Béla népművelés speciálkollégiumos hallgató lett a helyettes. Ahogy az első 25 évben megjelent 48 számot lapozgatom, megállapíthatom, hogy akik a lapba írtak, hosszú éveken át kitűntek tanulmányi eredményeikkel és később a pályán alkotó kedvükkel, közlési vágyukkal. És nemcsak tanulmányi idejük során, hanem a pályán is kreatív, az emberek felé forduló személyiségek voltak. Nem akarok senkit

80


kiemelni, csak Nagy Gáspárt, a később Kossuth-díjjal kitüntetett volt hallgatónkat, akiknek társai büszkék arra, hogy megismerhették, versei jelentek meg a főiskolai periodikában. Zala megye tanácsa is segítette anyagilag a kiadvány megjelenését, így sokan Zalából is megjelentették írásaikat, díjnyertes pályamunkáikat a lapban. Ma már azt mondanám, talán inkább csak jellemző részleteket kellett volna közölni e pályamunkákból, hogy hallgatóink friss írásai nagyobb teret kaphassanak. Már 1964-ben foglalkoztatja a hallgatókat a „Lepketanya”, a cigányság problémája, művelődése. Később is közölnek hasonló írásokat. Egy évtized elteltével a főszerkesztő kéri más felsőoktatási intézmények hallgatóinak véleményét. A beérkezett levelekből kitűnik, hogy más város felsőoktatási intézményeinek hallgatói is érdeklődnek a folyóirat iránt. 1967-ben indítják el a Módszertani Mellékletet. Írásaikkal itt is megtalálták ennek szerepét. Az 1969-ben indított Krónika sorozatból rendszeresen tájékoztatást adnak Szombathely kulturális eseményeiről. 1976 májusától átveszi a főszerkesztői feladatokat dr. Szabó Géza tanszékvezető. Ő elsősorban a tudományos diákköri munkáknak ad megjelentetési lehetőséget. A cél a továbbiakban is a tudományos diákköri hallgatók munkáinak és a tanszék oktatói írásainak publikálása. Bizonyos tanszékek különös előnyhöz jutnak. Idők távlatában kirajzolódik a tendencia, hogy inkább a tudományos igényű írásoknak ad helyet a lap. Azután megjelenik a Kilátó. 13. A Kilátó című lap Egészen más benyomás volt annak idején az egyes Kilátó számokat olvasni, mint most együtt látni 1977 márciusától 1988 végéig ezeknek az írásoknak a folyamát. Most kibontakozik egy dicsérendő fejlődési ív. Szinte tapintható, hogy egyre tudatosabb a szerkesztés, bátrabbak írásaik, hangsúlyosabbak a szavak, céltudatosabb, önállóbb a hangvétel, egyre színvonalasabbak a számok. A 10 év során sokat változott a környezet, a politikai közeg, a társadalmi légtér. A Kilátó – melynek nevét a sok beérkezett javaslat alapján Bödey Imre főtitkár javaslatából vettük át – sok lehetőséget ígért azoknak a fiataloknak, akik élményeiket kívánták közreadni, akik felelősséget éreztek hallgatóságuk tájékoztatásáért, akik orientálni kívánták a közvéleményt, akik megosztani akarták gondolataikat társaikkal, akik a közönség elé szándékoztak lépni írásaikkal. Itt is hangadók voltak a népművelés/közművelődés szakos hallgatók, de már nagyobb arányban, kiegyensúlyozottabban publikáltak a más szakos hallgatók, és részt vállaltak a szerkesztés munkájában is. Örvendetes volt, hogy a később alakult természettudományos tanszékek hallgatói is jelentkeztek írásaikkal. Főként a környezeti problémák kapcsán kaptak teret írásaik. Úgy látom a 10 év számait átolvasva, hogy a kezdeti bátortalanság után egyre inkább a forrongó, kutató-kereső ifjúság hangja erőteljesebb. Főszerkesztője

81


nem kívánja ezt kordába szorítani. Írásaik sokszínűek, frissek, fiatalosak. Nehéz kiemelni egy-két számot. Az 1986. 3-4. számban megkeresik az alábbi személyeket, hogy haza és haladás, közerkölcs, nemzettudat, magyarságtudat kérdésében írják le véleményüket: Grendel Lajos, Rába György, Vészi Endre, Száraz György, Csoóri Sándor, Esterházy Péter, Asperján György, Sárándi József, Simonffy András, Csepeli György, Temesi Ferenc, Borsos Miklós, Tóth Csaba, Rangos névsor és rangos válaszok. Ez a szám bármelyik hazai folyóiratunk becsületére válna. A kérdezettek megtisztelik a főiskolai hallgatókat: őszintén válaszolnak, értő partnernek tekintik a fiatalokat. Azt gondolom, milyen tanulságos lenne ezeket a gondolatokat közre adni a mai ifjúságnak is. 1987-ben dr. Szövényi Zsolttal, az MM Pedagógusképző Osztálya vezetőjével beszélgetnek. A jövő összefüggésében gondolkodó osztályvezető taglalta az intézmények önállóságát, a követelményeket, a tanszéki hallgatói képviselet rendszerét, a hallgatói és tanári létszám kérdéseit stb. Őszinte fejtegetéseivel megtisztelte a jövő pedagógusait. Sok-sok számot emelhetnék ki, mely igazolja azt a véleményt, hogy a felsőoktatási intézmények lapjainak rangsorában az elsők között volt a Jelentkezünk. Az első 25 év végén, 1987-ben nyugdíjba mentem. Kapcsolatom a főiskolával nem szűnt meg, óraadóként tovább tanítottam a Közművelődés pszichológiai-andragógiai alapjait. Összeállítottam egy jegyzetet a Tankönyvkiadó megbízásából A népművelés pszichológiai, andragógiai alapjai címen, szöveggyűjteményt a felnőttnevelés didaktikai, metodikai szakirodalmából, főiskolai jegyzetet a neveléspszichológia, majd a szociálpszichológia tanulmányozásához. A pécsi konferencián tartott előadásom egy pécsi kiadványban jelent meg. Felkérésre írtam a Vasi Szemlébe, a Felnőttképzés c. folyóiratba, a Magyar Pedagógiai Társaság andragógiai előzményeket taglaló kötetébe. A legnagyobb öröm számomra, ha a végzett hallgatókkal együtt vehetek részt a TIT munkában, a Felnőttoktatási Lexikon szócikk gyűjteményének összeállításában, az MTA Andragógiai Albizottságában, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület munkálataiban, életében. Kitűnő kollégákkal működhettem együtt, sajnos létszámuk egyre csökkenő. Mi a képzés elindításáért fogtunk össze, a jelen és a jövő szakemberei pedig az új kor új szükségleteinek megfelelően építkezhetnek tovább az alapokon. Az egyetemmé váláshoz vezető ösvényt a tanító- és a népművelőkönyvtáros képzés tanárai kezdték kitaposni, bízom benne, hogy az utánunk jövők a nemzetközi sztrádát építik, hogy az egyetem kiteljesedjék, megerősödjön pátriánk művelődését szolgálva. Külön köszönetet szeretnék mondani dr. Ipkovichné Szakály Ildikónak és Csiszár Andreának önzetlen segítségükért.

82


Horváth Margit publikációinak bibliográfiája Összeállította: KOVÁCS KATALIN 1. Cikkek, tanulmányok A felnőttoktatás lélektani sajátosságai a klubéletben. In: Klubvezetők kézikönyve. Szombathely, 1965, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 36-46. p A fiatal népművelők pályakezdése elé. = Vasi népművelés, 1965. 1. sz. 3-9. p. A szombathelyi felnőttoktatás néhány tapasztalatáról. In: HORVÁTH Margit, SZABÓ Dezsőné (szerk.): Ismeretterjesztés. Szombathely, 1965, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 5-9. p. Bővítsük a hatókört! = Népművelés, 1966. 9. sz. 20-21. p. A meggyőzés pszichológiai sajátosságai. In: SZABÓ Dezsőné, KÁLMÁN József (szerk.): Ismeretterjesztés. Szombathely, 1967, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 9-14. p. A népművelési oktatók és kutatók XIII. tanácskozása (Szombathely, 1967. aug. 1724.) = Vasi szemle, 1967. 4. sz. 616-620. p. A tanítóképző intézeti népművelő-könyvtárszakos hallgatók társadalommal. = Felsőoktatási szemle, 1967. 1. sz. 31-33. p.

kapcsolata

a

A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben végzett népművelés-könyvtár szakos hallgatók politikai, szakmai és társadalmi beilleszkedése. = Vasi szemle, 1968. különsz. 102-114. p. Az ifjú népművelők helytállása. = Népművelés, 1969. 10. sz. 11-13. p. A járási székhelyek művelődési központjainak termelést segítő és a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz kapcsolódó tevékenysége. In: ELEK Tibor, – – (szerk.): A szocialista brigádok művelődési vállalásai... Jelentés. Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 15-31. p.

83


Tíz éves a felsőfokú tanítóképzés. = Jelentkezünk, 1969. 14. sz. 3-7. p. Gondolatok a Vas megyei felnőttoktatás alakulásáról. = Pedagógiai írások, 1970. 94104. p. Kérdések, gondolatok Vas megye közművelődéséről. = Vasi szemle, 1970. 2. sz. 219-231. p. Korszerűsített tanterv – jobb szakemberek. = Népművelés, 1971. 11. sz. 16-17. p. A köznevelés és a közművelődés kapcsolata. = Pedagógiai írások, 1972. 7-14. p. Oktatók és kutatók tanácskozása. = Népművelés, 1972. 10. sz. 16-17. p. A tanszéki képző-nevelőmunka kérdései. In: SZÉCHY Éva (szerk.): A tanszéki képző-nevelő munka korszerűsítése. 3. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia. Budapest, 1971. október 28-30. Bp. 1972, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont. 117-120. p. Az ügy sikere a pedagógusok kezében van. = Vasi szemle, 1972. 4. sz. 492-500. p. A középkorúak a művelődési otthonban. = Népművelés, 1974. 1. sz. 8-9. p. Seregszemle, nemes vetélkedés. Pedagógusjelöltek 3. Országos Találkozója Szombathely, 1974. máj. 4-7. / BÖDEY Imre, – –, HOLLÓSY Tibor. = Pedagógiai írások, 1974. 116-132. p. A tanárszakkal kapcsolt népművelőképzés tapasztalatai. = Pedagógusképzés, 1975, 3. sz. 18-27. p. Pedagógusnap 1975. május 31. – – főigazgatóhelyettes ünnepi beszéde = A Szombathelyi Tanárképző Főiskola évkönyve. 1974/75. Szombathely, 1975, Tanárképző Főiskola. 40-44. p. Egy vizsgálat tanulságai. A szombathelyi Tanítóképző Intézetben végzett, Vas megyében működő fiatal népművelő-könyvtáros szakemberek élet- és munkakörülményei. = Vasi szemle, 1976. 3. sz. 376-395. p. A közművelődési gyakorlatok problémái. = Felsőoktatási szemle, 1976. 7-8. sz. 440444. p.

84


A művelődési otthonokban dolgozó fiatal népművelő-könyvtáros szakemberek helyzete. = Kultúra és közösség, 1976. 3. sz. 60-72. p. Pedagógusok és népművelők műhelye. BENKŐ Attila beszélgetése HORVÁTH Margittal. = Pedagógusok lapja, 1976. 8. sz. 2. p. Kapcsolatok, munkastílus. = Népművelés, 1977. 10. sz. 11-13. p. Egy vizsgálat pedagógiai tanulságai. = A Szombathelyi Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Szombathely, 1978, SZTF. 45-54. p. A képzés műhelyei. = Népművelés, 1978. 7. sz. 3-4. p. Közművelődés szakos hallgatóink pályaútjának néhány tanulsága. = Jelentkezünk, 1978. 32. sz. 27-35. p. Az elmélet és a gyakorlat egysége. = Népművelés, 1979. 8. sz. 16-17. p. Az elsőéves hallgatók igényszintje és teljesítménye. = Felsőoktatási szemle, 1979. 2. sz. 95-100. p. A hallgatók pályaindítékainak vizsgálata. In: BOROS Dezső (szerk.): Személyiségformálás és hivatásra nevelés a pedagógusképzésben. Debrecen, 1979, KLTE. 260-272. p. Közművelődés szakos I. éves hallgatók pályaindítékai és aspirációi. = Kultúra és közösség, 1979. 4. sz. 5-18. p. Mit akar a népművelő? / FÖLDIÁK András, KÓSA Pál, – –. = Népművelés, 1979. 8. sz. 16-19. p. Tájékoztatás a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán folyó közművelődés szakos képzésről. In: NOVÁK József (szerk.): Magyar-francia közművelődési szeminárium. 1977. november 14-19. Bp. 1979, Népművelési Intézet. 161-167. p. A fiatal oktatók helyzete / BÖDEY Imre, – –. = Felsőoktatási szemle, 1980. 7-8. sz. 411-415. p. Nemzetközi tanácskozás. = Népművelés, 1980. 8. sz. 19-20. p.

85


Szükséglet, motiváció, művelődés. In: P APP János (szerk.): A pedagógus- és közművelődési szakemberképzés hazánkban és a szomszédos országokban. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán rendezett tudományos ülésszak keretében elhangzott előadások 1980. április 24-26. Szombathely, 1980, SZTF. 116-121. p. Az első éves hallgatók igényszintje és teljesítménye. In: BALÁZS Mihály, KARLOVITZ János (szerk.): Pedagógiai látókör. 3. Bp. 1981, Tankönyvkiadó. 90-99. p. 20 éves a népművelőképzés Szombathelyen. = Vasi szemle, 1982. 4. sz. 517-531. p. A hallgatók pályaindítékainak vizsgálata. In: BOROS Dezső (szerk.): Személyiségformálás és hivatásra nevelés a pedagógusképzésben. Bp. 1982, MM. 260-272. p. Nevelés a hivatásra. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán folyó népművelőképzésről / – –, SZALAY László. = Kultúra és közösség, 1982. 1-2. sz. 11-21. p. Vizsga, teljesítmény, értékelés. = Pedagógusképzés, 1982. 1. sz. 146-157. p. Békefi Antal a zenepedagógus. = Vasi szemle, 1983. 3. sz. 442-458. p. Az elmélet és a gyakorlat egysége. In: BEKE Pál (vál. és szerk.): Vitázva. Válogatás az utóbbi évek sajtóvitáiból. Bp. 1983, NPI. 23-26. p. Emlékezés Békefi Antalra. = Az ének-zene tanítása, 1983. 2. sz. 61-62. p. Az oktató-nevelő munkáról. = A Szombathelyi Tanárképző Főiskola évkönyve. 1979-1983. Szombathely, 1983, SZTF. 33-36. p. Válaszúton a népművelőképzés / VITÁNYI Iván, DURKÓ Mátyás, UJVÁRI Jenő, ESZIK Zoltán, SOÓS Pál, FÖLDIÁK András, – –, SZEKFŰ András, MARÓTI Andor, Bánlaky Pál, ABA Ilona, KISS Tamás. = Budapesti népművelő, 1983. 2. sz. 7-12. p. A csoportfelelős tanári tevékenység tapasztalatai, feladatai a hallgatók megítélése alapján. = Felsőoktatási szemle, 1985. 7-8. sz. 470-474. p. Néhány gondolat a gyakorlati képzés szerepéről az új tantervben. In: MANKÓ Mária (szerk.): A közművelődési szakemberképzésben dolgozó oktatók és kutatók országos tanácskozásán (1985. május 23-25.) elhangzott előadások. Nyíregyháza, 1985, BGYTF. 97-103. p.

86


Néhány gondolat a humán és reál műveltség állapotáról. In: HORVÁTH Margit (szerk): A felnőttkori alapműveltség és önművelés általános- és szakmunkásképző iskolai megalapozottságának összefüggései, továbbfejlesztésének irányai. Szombathely, 1985, BDTF. 43-61. p. A problémamegoldó gondolkodás vizsgálatának néhány tanulsága. = A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. 5. köt. Szombathely, 1986, BDTF. 193-206. p. Gondolatok a felnőttnevelés és művelődés iskolai alapjairól. = Szakképzési szemle, 1987. 1. sz. 17-24. p. Tudományos ülésszak a népművelő-könyvtáros képzés jubileumán. = Kilátó, 1987. 5-6. sz. 4. p. 25 éves a népművelő és könyvtáros képzés Szombathelyen. = Vasi szemle, 1988. 1. sz. 107-111. p. Baráti találkozó a végzett hallgatókkal. In: SZALAY László (szerk.): A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája. Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szombathely, 1988, BDTF. 224-229. p. Gazdaság, közművelődés, megújulás. In: SZALAY László (szerk.): A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája. Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szombathely, 1988, BDTF. 55-61. p. A közművelődés, a közélet és a gazdaság néhány összefüggése. In: HORVÁTH Margit (szerk.): A közoktatás és a közművelődés együttműködése a kistelepüléseken és a lakótelepen. Szombathely, 1988, BDTF. 56-73. p. Zárszó. In: HORVÁTH Margit (szerk.): A közoktatás és a közművelődés együttműködése a kistelepüléseken és a lakótelepen. Szombathely, 1988, BDTF. 146-149. p. Az általános műveltség hiányairól. In: KESZLER Gábor (szerk.): A kultúra haszna. Közművelődési oktatók-kutatók országos konferenciája. Pécs, 1989. augusztus 2426. Pécs, 1990, JPTE. 77-90. p. Durkó Mátyás műhelyében. = A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Társadalomtudomány. 7/2. köt. Szombathely, 1990, BDTF. 115-120. p.

87


A felnőttoktatás néhány lélektani sajátossága. = Felnőttképzés, 1990. 4. sz. 43-57. p. Igényszint, teljesítményszint a tanulmányi eredmények tükrében. = A Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Társadalomtudomány. 8/3. köt. Szombathely, 1990, BDTF. 17-27. p. Töprengések közművelődésünk gondjairól. = Vasi szemle, 1990. 2. sz. 197-206. p. Néhány lélektani sajátosság tekintetbevétele a felnőttek tanulásában. In: KOLTAI Dénes (szerk.): Felnőttképzés az ezredforduló változó világában. Nemzetközi konferencia. Pécs, 1991. október 3-5. Pécs, 1992, JPTE BTK. 38-47. p. Az andragógia új feladatairól. In: SZÁLA Erzsébet (vál.): Tanulmányok a közművelődés és művelődéstörténet tárgyköréből. Szombathely, 1994, BDTF. 31-39. p. Továbbtanulási motívumok napjainkban. In: LIGETINÉ VEREBÉLYI Anna, MAGYAR Edit, MARÓTI Andor (szerk.): Sok szemmel a felnőttoktatásról, 1997. Pécs, 1998, JPTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Int. 71-76. p. Négy évtizede képez népművelőket a BDF / SZALAY László, – –. = Savaria fórum, 2002. 43. sz. 6. p. Tanár-diák viszony a Közművelődési Tanszéken. In: TÖRÖK Gábor (vál. és szerk.): Negyvenéves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen. Elmélet és praxis. Szombathely, 2002, BDF Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszéke. 39-53. p. Durkó Mátyás műhelyében. In: JUHÁSZ Erika, CHRAPPÁN Magdolna (szerk.): Tanulás és művelődés. Debrecen, 2012, DE TEK BTK Neveléstudományok Int. 268-276. p. Emlékek az 50 éves Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző életéből. In: MOLNÁR Béla (szerk.): A tanítóképzés múltja, jelene I-II. Tanulmánykötet. Szombathely, 2012, Nyugat-magyarországi Egyetemi K. 12-25. p. 2. Tankönyvek, önálló kiadványok A kiscsoportokkal való foglalkozás alapvető pszichológiai, pedagógiai kérdései. Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 32 p.

88


Népművelő-könyvtárosok a pályán. Zétényi Imre munkájának felhasználásával írta – –. Bp. 1978, Népművelési Propaganda Iroda. 306 p. A közművelődési szakemberképzés tartalmi továbbfejlesztése / MARÓTI Andor, DURKÓ Mátyás, – –. Bp. 1981, Népművelési Intézet. 29 p. Szöveggyűjtemény a felnőttnevelés-felnőttoktatás szakirodalmából. Bp. 1987, Tankönyvkiadó. 251 p. 2. kiad. 1991. 3. [!4.] kiad. 1994.

didaktikai,

metodikai

Szöveggyűjtemény a felnőttnevelés szakirodalmából. Bp. 1987, Tankönyvkiadó. 347 p. 2. kiad. 1989. A közművelődés pszichológiai, andragógiai alapjai. Bp. 1989, Tankönyvkiadó. 449 p. 2. kiad. 1991. 3. kiad. 1995. 5. kiad. 1996. 3. Tanulási segédletek Bevezetés a nevelés- és oktatáspszichológiába. Szombathely, 2002, BDF. 116 p. Segédanyag a szociálpszichológiához. Szombathely, 1999, BDTF. 53p. 4. Szerkesztések Ismeretterjesztés / szerk. FÁY József, – –. Szombathely, 1964, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 47 p. Népművelési módszertani füzetek, 1. Ismeretterjesztés / szerk. – –, SZABÓ Dezsőné. Szombathely, 1965, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 46 p. Népművelési módszertani füzetek, 2. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeivel való foglalkozás néhány pszichológiai, pedagógiai és gyakorlati problémája / szerk. – –, NAGYVÁRADI Árpád. Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 47 p.

89


A szocialista brigádok művelődési vállalásai... Jelentés / szerk. ELEK Tibor, – –. Szombathely, 1969, Vas Megyei Népművelési Tanácsadó. 31 p. A felnőttkori alapműveltség és önművelés általános- és szakmunkásképző iskolai megalapozottságának összefüggései, továbbfejlesztésének irányai / szerk. – –. Szombathely, 1985, BDTF. 247 p. A közoktatás és a közművelődés együttműködése a kistelepüléseken és a lakótelepen / szerk. – –. Szombathely, 1988, BDTF. 157 p. 5. Recenziók Kiss Tihamér: Életkorok pszichológiája. = Népművelési értesítő, 1967. 3. sz. 297298. p. Durkó Mátyás: Felnőttkori sajátosságok és a felnőttnevelés. = Pedagógiai írások, 1988. 18. sz. 36-38. p. Komlósi Ákos - Tóthné Dudás Margit - Vastagh Zoltán: Pedagógiai szituációk a tanárképzésben. = Pedagógiai szemle, 1988. 1. sz. 84-85. p.

90


A Főnix halála? A közművelődési szakemberképzés második negyedszázada az intézményben 1987-2012 KATONA ATTILA Mint kívülálló kolléga és kortárs szemlélhettem azt az átalakulás cunamit, ami a közművelődési szakemberképzés terén zajlott a címben feltüntetett időszakban. Nem egy képzési forma, egy többre hivatott szakma elparentálásának szántam textusomat, még akkor sem, ha szerintem ez a helyzet. Az aktuális felvételi létszámok, a kormányzati törekvések, előérzetünk és félelmeink lényegében ezt diktálják. A jelzett időhatáron belül volt már „padlón” ez a képzési forma, de aztán mégiscsak talpra állt, de az elmúlt évek tükrében úgy tűnik; utoljára. Azt természetesnek tartom, hogy a társadalomtudományok a jelenségek, intézmények, képzési formák kimúlásával, „alkonyával” jóval kevésbé szeretnek foglalkozni, mint az intellektuális izgalmakkal teli, lelkes teremtő kezdetekkel. 1 Az általános szakirodalom mellett, elsősorban az intézményi (SEK) levéltári anyagokra épített előadásomban a képzés változásainak epochális pontjaira fókuszáltam. Az alcímben is olvasható időszakasz — 1987-2012 — a tízes számrendszerű időszámítás temporálásának a közvélemény által is elfogadott mitikus, kerek szakasza, ti. negyedszázad, ami nyilván ritkán azonos a politikai, oktatáspolitikai, kultúrpolitikai csomó/fordulópontokkal. A negyedszázad politikai szempontból három világosan elkülönülő szakaszból állt. Az első a rendszerváltás évei, ezt most nagyvonalúan a ’87 és ’90 közti korszakra használnám, azzal a megszorítással, hogy sem a tudományos diskurzusokban, sem a közvéleményben sincs egyértelmű konszenzusa magának a fogalomnak és tartalmának. 2 Ez az időszak egyébiránt egybeesett az intézmény fénykorával, ahol a kiszélesedő politikai nyilvánosság lehetőségei sikeresen ölelkeztek a motivált ifjúság és oktatói kar innovativitásával. A második korszakot a harmadik magyar köztársaság két évtizede jelentette, ahol a parlamentáris demokrácia szabályai alapján hat különböző politikai irányultságú, teljesítményű és összetételű kormány követte egymást. Az időszak nemcsak az ország szuverenitásának visszaszerzését hozta el, hanem annak önkéntes feladását is, csatlakozást a NATO-hoz (1998), valamint az Európa Unióhoz (2004), annak minden lehetőségével, előnyével és kötelezettségével. Ezt a korszakot a mai 1 2

HOBSBAWM, Eric: A forradalom. In: Világtörténet 1981. 2. sz. 105. o. LAKI László: A rendszerváltás, avagy a „nagy átalakulás”. Bp., 2009. 21-27. o.

91


regnáló kurzus parlamentje az „… átmenet két zavaros” 3 évtizedének aposztrofálta a nemzeti összefogásról szóló nyilatkozatában. A dokumentumban az „alkotmányos keretek között harcoló” „fülke forradalmárok” és szabadságharcosok a nemzeti együttműködés nagy — a mi szempontunkból harmadik — korszakát hirdették meg, aminek eredményeként a nemzet sohasem látott megerősödésére, stabilitására, sőt izmosodására kerül sor, legalábbis a hivatásos hazai kommunikációs guruk szerint. Az újra és újra felbukkanó megszakítottság, az elhatárolódás divatos politikája erősen rányomta bélyegét a magyar köz- és felsőoktatás átalakítására. A rendszerváltó értelmiségi elit a honi közoktatás grandiózus tartalmi, szerkezeti megújítását írta zászlajára, de hamar belátta, a szervezeti reformokra pénzügyi fedezet nincs és a belátható jövőben nem is lesz. Maradt a fenntartói rendszer pluralizálása (egyházi, alapítványi, önkormányzati, magániskolák) és a tartalmi reform. Az évekig formált, csiszolt, majd reform-hullámvasútra felültetett Nemzeti Alaptantervet (NAT) azonban — politikai és szakmai konszenzus hiányában — elég korán, 1998-ban nyugdíjazták.4 Sorsa sok tekintetben determinálta, befolyásolta a pedagógusképző intézmények fejlődéstörténetét. A felsőoktatás problémái ismertek voltak az új hatalmi elit számára. A képzési helyek és a szerkezet széttagoltsága, a dezintegráció, a szerény hallgatói létszámok, a munkaerő piaci elvárásoknak való meg nem felelés stb. A gyógyszert azonban pénz hiányában a jogszabálygyártásban, a liberalizációban, valamint a felsőoktatási rendszer korábban sohasem látott expanziójában látták. Minden kormány megteremtette a maga felsőoktatási törvényét, vagy annak újabb értelmezését (1993. évi 80. tc.). A tömegesítésnek nagyobb nyomatékot adott a középfokú intézményrendszert elhagyó második Ratkó-nemzedék beérkezése az egyetemi és főiskolai campusokba. A népesedési hullám levezetése egyszerűbbnek tűnt az iskolarendszer keretei közt, mint farkasszemet nézni a fiatalok munkanélkülihadseregével. A négyévente változó oktatáspolitikai trendek alapjaiban zilálták szét ezt a társadalmi alrendszert is. Mindenféle állítással és vélekedéssel szemben a szféra igazi irányítói a költségvetési számok és a körlevelek révén a fiskális szempontokat érvényesítő pénzügyminiszterek voltak. Ez alapjaiban határozta meg a lokális döntéshozók, a főigazgatók/rektorok lehetőségeit. Hiába fogalmaztak meg értelmes elképzeléseket, víziókat, ha országos pártpolitikai támogatásról nem tudtak gondoskodni, akkor a szándékot nem lehet másnak tartani, mint szépreményűnek, vagy ígéretesnek. A valós teljesítmények a „magyarok cselekedetei”, a személyes kijárások és rejtett lobbyhálózat eredményeként formálódtak. Természetesen a kor jogszabályi elvárásainak megfelelően készültek fejlesztési elképzelések az intézményekben (általában ötéves ciklusokra), de azt mindig

3

A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, az Országgyűlés 1/2010. számú határozata 2010. június 16-án. 4 BÁTHORY Zoltán: Maratoni reform. A magyar közoktatás reformjának története, 19722000. Bp., 2001. 89-178. o.

92


felülírták a napi pénzügyi fordulatok, megszorítások, azaz alig valósult meg belőlük valami. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola vezetői az 1985-ös elképzelések alapján szerény növekedést tűztek maguk elé; 384 elsősre gondolván és a közművelődés szakemberképzés terén is csak kismértékű mennyiségi és minőségi fejlesztést prognosztizáltak.5 1990-től az új főigazgató, prof. dr. Pusztay János a teljes spektrumú tanárképzés kiépítése mellett (idegen nyelvek) az egységes tanárképzés égisze alatti egyetemmé (tanárképző egyetemmé) válást tartotta a kívánatos célnak, amivel párhuzamosan haladt — különböző jogcímeken — tíz egyetemi szak engedélyeztetési eljárása is, és az utólag súlytalannak tűnő egyetemi háló „szövögetése” 1992-től Nyugat-magyarországi Regionális Egyetemi Szövetség (NYERSZ) néven. Mindezt megkoronázta volna a megyeszékhely központi kulturális szerepkörének új instrumentumokkal (Szombathelyi Tudós Társaság) történő körülbástyázása. 1997 után a tanárképzés súlyának csökkentése következtében a stratégia módosult. A fő irány a kormányzati elvárások és az intézmény finanszírozhatósága érdekében jelentős létszámú nem tanár szakos képzés felfuttatása, „részben saját, részben más intézmény jogán, kis költségráfordítással, a meglévő személyi állománnyal”.6 Pár esztendő alatt a nem tanár szakosok arányát 40-50%-ra kívánták feltornászni. A folyamat szimbolikus állomása volt a tanárképző név törlése az intézmény hivatalos nevéből. A stratégia beteljesítéséhez két szak jöhetett számításba, az akkor újonnan beindított gazdálkodási, valamint a komoly hagyományokkal rendelkező művelődésszervező. Azaz nem titkoltan e szakok, különösen azok levelezős tagozatainak felfuttatására épült az intézmény finanszírozhatóságának a biztosítása. (Ennek ellenére folyamatosan romlottak az oktatás feltételei.) Ilyen körülmények között újrapozícionáltatott a Közművelődési Tanszék szerepe és súlya az intézményen belül. Itt és most kiemelt szerepe van szerintem a főnix metaforának. A nappali tagozatos képzéseknél hét szak, illetve az ott dolgozó oktatók cipelhették az intézményi terheket. Ezt az elképzelést, amíg lehetett, fenntartották. Egy példát; 2004-ben a művelődésszervező szak esetében az intézmény a felvehető keretet 800 (sic!) főben jelölte meg, végül 441-en nyertek felvételt. Részben demográfiai, részben oktatási koncepcionális okokból aztán megváltozott a helyzet, különösen a bolognai rendszer bevezetése következtében (2006), amit a kormányzati politika újabb döntései csak tovább nehezítettek. 5

A feladatokat hat pontban fogalmazták meg, az utolsó foglalkozott a közművelődési szakemberképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésével, 384 elsős tanár szakost kívántak felvenni. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola fejlesztési terve 1985-1990-ig tartó időszakra. 1985. június 27. 1-2. o. Nyugat-magyarországi Egyetem SEK Levéltár. 6 BDTF Szakfejlesztési stratégiája 1997. szeptember 15. Nyugat-magyarországi Egyetem SEK Levéltár

93


A nyolcvanas évek közepére a professzionális közművelődési szakemberképzés felsőoktatási intézményrendszere, egyetemi és főiskolai modelljei kijegecesedtek, de a változó közhangulat következtében súlyos gondok és problémák törtek felszínre. Megkezdődött a szakma identitásválsága, ami eltérő hangsúlyokkal lényegében a mai napig is tart. A pantha rei félévtizedében (’87-92) újra felvetődtek azok a kérdések, dilemmák, amelyek végigkísérték a népművelőképzés felsőoktatási történetét.7 Pl. a képzés túlságosan is egy politikai rezsim elvárásainak megfelelően épült ki, ezért és így a továbbiakban erre nincs szükség. A népművelő lényegében rendezvényszervező, kultúrházi/művelődésházi szakember, ezért elég a szakmát szakképzések formájában okítani. (A specializált „szakmák”, művészeti területek pedig úgyis kitermelik a maguk szakembereit.) Gyenge és bizonytalan a képzés elméleti megalapozottsága, ráadásul erősen politika-ideológia függő.8 A praxis a lényeg, amiből keveset adnak a képzés során. A tanárképzéssel történő párosítással megnőtt a pályaelhagyók száma stb. Glatz Ferenc miniszterségének időszakában még a megszüntetés lehetőségét is komolyan mérlegelték. 9 Nyilván ezt a helyzetet sokan arra használták fel, hogy az egyetemeken megszüntessék a képzéseket, az illetékes tanszékekkel együtt (KLTE, ELTE). Sok esetben, így Szombathelyen is a Közművelődési Tanszék újrapozicionálása következett be azáltal, hogy addigi vezetője távozott (Szalay László — 1988). A tanszék tekintélye megrendült, befolyása és részesedése az intézményi erőforrásokból lényegesen csökkent. A képzésből adódó gyengeségeket az akkori országos tanácskozásokon maguk a szakma irányítói, hajóskapitányai is gyakran és sokszínűen konstatálták. 10 Egyben keresték a kitörési pontokat, a megújulási, életben maradási lehetőségeket, bíztak benne, hogy hamar megtalálják a formálódó új társadalom kulturális munkaerő-piaci szükségleteit. Két út is adódott. Az egyik a múltba fordulás, a korábban proskribált korszakok e tárgykörben vágó kezdeményezéseinek, modelljeinek újrafelfedezése, lásd: a népfőiskola rendszer divatját és a civil társadalom meséjét. 11 A másik a nyugatra 7

T. KISS Tamás: Foglalkozás, szakma, hivatás. In: Kultúra és közösség, 2002. 2. sz. 105. o. T. KISS Tamás: A népművelőktől a kulturális menedzserig. Fejezetek a népművelőképzés fejlődéstörténetéből. Bp., 2000. Új mandátum Könyvkiadó. 138. o. 9 T. KISS Tamás: Túlélés, alkalmazkodás vagy/és innováció. In: Kultúra és közösség, 2009. II. szám. 10. o. 10 T. KISS Tamás: A népművelőktől a kulturális menedzserig. 136-137. o. 11 Népfőiskolák tegnap, ma, holnap. Bp., 1991. CSORBA Péter: A magyar református népfőiskolai mozgalom 1936-1948 között 155-159. o. N. SZABÓ József: A népfőiskolák és a II világháború utáni művelődéspolitika 1945-1946. In: A magyar felnőttoktatás története. Konferencia dokumentumai. Szerkesztők: MARÓTI Andor, RUBOVSZKY Kálmán, SÁRI Mihály. Bp., 1998. 179-181. o. Az utóbbihoz lásd Bill Lomax érvelését, álláspontját. MISZLIVETZ Ferenc, Jody JENSEN: A civil társadalom metamorfózisa: 1988-1998. In: Közép-európai változások. Társadalmi folyamatok és stratégiák. Szerkesztette MISZLIVETZ Ferenc. Szombathely, SUP. 141-166. o. 8

94


tekintés — az újabb szellemi importálás —, a kurrens külföldi törekvések adaptálása. Az utóbbin az angolszász világ nagyon is a hétköznapi gyakorlatokból kinövő praktikus és pragmatikus stúdiumait és a német területek nagyobb elvi alátámasztással rendelkező kurrikulumait értem, lásd: felnőttoktatás.12 A mindig meglévő nyitottság az új módszerek/irányzatok felé valóban sikertörténetnek nevezhető, de mint mindenütt, itt is akadtak diszfunkcionális jelenségek. Nyilván azokra a tárgyakra, ismeretanyagokra, amelyeket eddig is tanítottak e szak keretein belül, üdítően hatott az alaposabb szakmaiság, a sokszínűség, különösen a kommunikáció, a médiatudományok és a szakszociológiák terén. A válságból kibontakozó megújulás biztos jelének tűnt a névváltoztatás. 1991 júniusától a népművelés/közművelődés kifejezés helyett a művelődésszervező elnevezését preferálta az akkori kormányzat, amit Szombathelyen is követtek. 13 Nyilván a nyelvváltás mögött tartalmi másságnak is illett lennie. Az addigi rigid központi tanterveket új, helyi dokumentummal váltották fel, a régi személyi állományra építve új szakirányok, vagy ahogy akkor mondták, specializációk bevezetésére került sor. A kétéves alapozásra épülő rendszert kötelezően választható szakirányok követték. A modul szisztéma nemcsak a rendszer újabb variabilitását mutatta, hanem lehetővé tette az útkeresést is. Öt szakirányt biztosítottak az intézményben az 1989/90-es tanévtől: felnőttnevelés−népfőiskola, művészetek−drámapedagógia, kulturális menedzser, szociálpolitika−szociális szervező, tömegkommunikáció−film−videó. 14 A művelődésszervező hallgatók létszámának alakulása 1995 és 1998 között 15 1995 1996 1997 12

13

14

15

jelentkezők száma 105 239 404

felvettek száma 4 152 226

Lásd: HORVÁTHNÉ B. Mária: A sorozatszerkesztő előszava. In: Felnőttoktatás az ezredfordulón. Perspektívák, tapasztalatok, dokumentumok. Szerkesztette: Heribert HINZEN és KOLTAI Dénes. Bp., 2000. 9-10. valamint a magyar szellemi átalakulást bemutató „ősatya” összegzését. DURKÓ Mátyás: Andragógia. A felnőttnevelés és közművelődés új útjai. Bp., 1999. 50-93. o. BISZTERSZKY Elemér államtitkár 40.734/1991./XII. számú körlevele 1991. június 11-én. NYME SEK Levéltár 105. doboz. SZABÓ Árpád, SZABÓ Balázs: A kulturális szakemberképzés tantervei a Berzsenyi Dániel Főiskolán. In: Negyvenéves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen. Elmélet és praxis. Vál. és szerk.: TÖRÖK Gábor. Szombathely, 2002. 94-99. o. Az önállóságra törekvés jegyében aztán eltérő szakképzések alakultak ki a különböző oktatási intézményekben (Nyíregyháza, Szeged, Jászberény,) T. KISS Tamás: A népművelőktől a kulturális menedzserig. 140. o. Berzsenyi Dániel Főiskola Intézményfejlesztési terve I. főfejezet 2000. 133. o. és NYME SEK Levéltár

95


1998 1999 2000

634 n.a. n.a.

313 408 490

A hallgatói létszám - párhuzamosan az országos trenddel - a bizonytalanság miatt a kilencvenes évek elején megcsappant. A szak pedig megindult az aszimmetria felé, ahol lényegesen nagyobb „tömegek” voltak a levelezős, majd távoktatásos rendszerben, mint a nappali tagozaton. Ez annál inkább fontosabb, mert a levelezős képzési forma mindig színvonaltalanabb volt, mint nappalis párja, illetve itt korábban is jobban mellőztetett technikai és anyagi okok miatt a gyakorlati képzés. Ez utóbbi - mármint a praxis - minden téren a leépülés irányába tartott, elsősorban finanszírozási okokból, másrészt a tömegesedés miatt, e folyamatnak terméke az elméleti stúdiumok számának lényegesen megemelkedése lett nemcsak e területen, hanem az egész felsőoktatásban. 16 Az új kihívásokat a képzési helyszínek kihelyezésével oldották meg. (Az egyik ilyen „kísérletnek” tekinthető a hároméves egyszakos képzés a fővárosban 19891996 között.17) A kényszer szülte megoldásokban mindig akadtak kivetnivalók. Az első akkreditációs (1996) megméretésen csak megfeleltre értékelték azt, amit a nappali tagozatnál erősre. Látványos fordulatra a már korábban említett tényezők miatt csak 1997 után került sor.18 A tartalmi változást, elmozdulást a tanszék új neve érzékeltette, amit két évvel később ismét módosítottak, Művelődéstudományi és Felnőttképzésiről (1997-1999) Művelődéstudományi és Kommunikációra (19992006)19. Az új szakindítási kérelmek egy része is sikeresnek bizonyult, beindult a kommunikációs képzés (1999). 20 Az akkori szerény, hat fős oktatói létszámot részben külsős, részben belsős oktatókkal erősítették. Utóbb személyi fejlesztésekre is sor került, 2002-ban már kilencen serénykedtek a tanszéken. 21 A fejlesztés üteme azonban mindig szerényebb volt a szükségesnél, ezért és a sok-sok levelezős óra miatt újabb és újabb tárgyak tanítására kényszerültek a kollégák, ez nem tette lehetővé a szakmai elmélyülést és a további hatékony innovációt. A tanszéki 16

17 18

19

20

21

MANKÓ Mária: 40 éves a művelődésszervező szakosok képzése Szombathelyen. In: 40 éves a közművelődési szakemberképzés 57. o. SZABÓ Árpád, SZABÓ Balázs: A kulturális szakemberképzés 99. o. A Művelődéstudományi és Felnőttképzési Tanszék intézményi stratégiájában megfogalmazott tennivalóinak ütemezése. 1997. október 14. NYME SEK Levéltár. A szárnyas idő. 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Sopron-Szombathely, 2010. 142. o. Szakindítási kérelem a Művelődéstudományi területen: 1997. október 30. Mozgókép és médiapedagógus, Kommunikáció, Humánerőforrás-menedzsment, Felnőttoktatási szakértő, Művelődésszervező, 1998-ban engedélyezett szakindítási kérelem; mozgókép és médiakultúra, illetve egészségfejlesztő mentálhigiénikus. 1997-ben egy oktatóra 35 főnyi nappalis hallgató jutott, emellett még 475 levelezős. A képzést külsős óraadókkal oldották meg, a minőségi mutatókat sajnos nem sikerült javítani. BDTF Szakfejlesztési stratégiája 1997. szeptember 15.

96


értekezletek visszatérő rituális mondata a „nem szabad begyöpösödni”, azaz folyamatosan új stúdiumok oktatását kell ellátni a kollégáknak. 22 A meghirdetett széleskörű specializációkkal, szakirányokkal, új szakokkal növekedett a megújult tanszék népszerűsége; mozgókép és médiatanár szak 1997-2003, ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés 2003, intézményi kommunikátor.23 A tárgyi feltételek is jobban igazodtak a kor elvárásaihoz. 2002-től beindult az intézmény keretein belül a hallgatók által működtetett Berzsenyi Rádió adása, új iskolai lapot adtak ki Albatrosz néven (2003), de új szerepet kapott a gyakorlatok során a jobb napokat látott videostúdió is. Az ezredfordulón élte a mozgókép-kultúra fénykorát az intézményben, az Örökmozgó Művészmozi, — vagy ahogy a diákok nevezték el az irányító kollégáról, a Törökmozgó — vetítései még valóban tömegeket tudtak megmozgatni, vonzani. 24 A hallgatói létszám „felfuttatása” nem helyi — a finanszírozásból származó — sajátosság, hanem országos tendencia volt, különösen a 1/2000. NKÖM rendelet megjelenése után, ami előírta a kulturális szakemberek kötelező továbbképzését. 25 A szerény anyagi kondíciót igénylő szakokra hárult az intézményekben az iszonytatóan magas — különösen levelezős — hallgatói létszámok „levezetése”. Ezt a jelenséget nevezték diplomagyártásnak, ahol a bejövő hallgatók pályamotivációja minimálisnak mutatkozott. A tanszék által készített felmérésen (2002/2003) egy 347 főből álló mintából csak öten kívántak a pályán elhelyezkedni, függetlenül attól, hogy 17-en már ekkor is ezen a területen dolgoztak (sic!). 26 Így nem véletlen, hogy a szakmai elmélyülésre sok esély nem mutatkozott, országos viszonylatban is meg lett e jelenség böjtje a következő nagy akadálynál. A kulturális szféra különben is kiszolgáltatott maradt a lokális és az országot pillanatnyilag uraló politikai erők kultúrpolitikai koncepcióinak (ha volt ilyen 27), és a pénzügyi törekvéseknek. Bár a szféra részesedése növekedett a GDP-ből, de a preferált területek lényegesen megváltoztak (kulturális örökség, digitális kultúra,

22

23 24 25 26 27

A tanszéki értekezlet jegyzőkönyve 2003. október 8-án. 2. o. NYME SEK Levéltár 27/20/2003. sz. 106. doboz. Szárnyas idő 143. o. Berzsenyi Dániel Főiskola Intézményfejlesztési terve I. főfejezet 2000. 116. o. Berzsenyi Dániel Főiskola Intézményfejlesztési terve 178. o. MANKÓ Mária: 40 éves a művelődésszervező szakosok képzése 66. o. TAMÁS Pál: Kultúrpolitika 1990-1994. In: Kormány a mérlegen 1990-1994. Politikai kutatások központja 301-303. o. VITÁNYI Iván: A kulturális fejlődés stratégiája. In: Kultúra és közösség, 1997. 1. sz. 9-23. o. MAGYAR Bálint: A kulturális politikáról. In: Kultúra és közösség 1997. 1. sz. 25-28. o. BOZÓKI András és munkatársai: A szabadság kultúrája. Magyar kulturális stratégia 2006-2020. In: Kultúra és közösség, 2006. II. sz. 529. o. A politika és a közbeszéd középpontjában sem a kultúra közvetítő intézmények helyzete állt, jól mutatja ezt az, hogy a rendszerváltást összegző alapkiadványban nem is szerepelt a kulturális alrendszerről átfogó írás. Lásd: Magyarország évtizedkönyve. A rendszerváltás (1988-1998) I-II. kötet.

97


tömegmédiumok stb.), ennek a folyamatnak az egyik látványos vesztesei a művelődési házak voltak, a hagyományos képzés célpontjai. A kreditrendszer bevezetése következtében újabb tantervi szisztémát kellett kialakítani. A 192/2001. kormányrendelet szerint a művelődésszervező-képzés célja: „Olyan szakemberek képzése, akik alkalmasak közművelődési, közgyűjteményi, művészeti, felnőttképzési és helyi nyilvánosság munkaterületein elemző, tervező, szervező, animátori munkakörök ellátására. A kultúraközvetítés általános ismeretein túl rendelkeznek olyan elméleti ismeretekkel, gyakorlati kompetenciákkal, amelyekkel alkalmassá teszik őket szakirányú feladatok ellátására.” A rendelet olvasása kapcsán az idők változását az új fogalmak megjelenése érzékeltette; a kompetencia. Az új szisztéma túl sok szakirányú modult tartalmazott ahhoz, hogy magas színvonalon lehessen folytatni; andragógia, film- és videókultúra, közösségfejlesztő, nonprofit menedzser, protokoll, public relations, rendezvényszervező és térségfejlesztő. Az 1999 júniusában aláírt Bolognai Nyilatkozat, majd a prágai kommüniké megfogalmazta a szerkezetileg hasonló ― négy elemű ― európai felsőoktatás modelljét, ami új kihívásokat jelentett a művelődésszervezők számára is.28 A nagy rostán azonban a szak fennakadt, nem sikerült a BA alapszakok közé beverekednie magát. Az okokat, a felelősöket természetesen lehet keresni, de ez már a lényegen nem sokat változtat. A helyzet győztese sportnyelven szólva a surranó pályán célba érő andragógia lett.29 A változás biztos jele lett az addigi tanszék kettéválása a Kommunikáció és Médiatudományi Intézeti Tanszékre, amely 2006-től a Bölcsészettudományi Karhoz kapcsolódva folytatta munkáját, részben a BA alapszakos kommunikáció és médiatudományi képzést, illetve a felsőfokú szakképzést. Az Andragógia Intézet (2008) felnőttképzési szakembereket formált részben alapszakon (BA - 2006), majd mesterszakon (MA - 2010).30 A művelődésszervező, a kommunikáció és andragógia szakos hallgatók száma az intézményben 2003/04 és 2011/12 között 31 művelődésszervező

összes összes

2003/04/1 2004/05/1 2005/06/1 2006/07/1 28

29 30 31

6958 7047 6690 5870

nappali

2664 2797 3049 3054

kommunikáció

andragógia

nem nem nem nem nappali nappali nappali nappali nappali nappali nappali

4294 4250 3641 2816

280 274 268 214

1740 1771 1409 876

191 147 286 224

33 22 19 59

43

32

T. KISS Tamás: Túlélés, alkalmazkodás vagy/és innováció. In: Kultúra és közösség, 2009. II. sz. 11. o. Uo. 12-13. o. A szárnyas idő 126-127. o. és 142-143. o. A Tanulmányi Hivatal adatai alapján.

98


2007/08/1 2008/09/1 2009/10/1 2010/11/1 2011/12/1

4941 4459 3976 4000 3968

3024 2941 2547 2431 2349

1917 1518 1429 1569 1619

157 105 41 14 2

412 166 57 33 11

196 202 149 141 126

77 68 98 91 61

82 105 85 77 71

47 66 66 75 59

A népművelő/közművelődési szakember/művelődésszervező-képzés, amellyel Szombathely kiemelkedett a tucatnyi tanítóképző sorából a hatvanas években, és amivel országos tekintélyt vívott ki magának a hetvenes-nyolcvanas évtizedekben, s ami pár évig biztosította a pénzügyi stabilitást az intézmény számára, a 21. század elején bevégeztetett. Az „örökösnek” tekinthető andragógia adhatja most azt a keretet, amiben a több évtizedes képzési hagyomány esszenciája talán még átmenthető, ha az oktatók is így akarják, és ezt manifeszt is vállalják. A hármas kihívásnak kitett közművelődési szakemberképzés utolsó negyedszázada nemcsak abban különbözött a többi felsőoktatásbeli társától, hogy folyamatosan alkalmazkodni kellett a regnáló kormányzatok elvárásaihoz (pl. felvételi keretlétszámok), és a szimulált munkaerőpiac hektikusságához, amit erősen determináltak az önkormányzatok (és az állam) fejlesztési és anyagi lehetőségei és szándékai. 32 A kulturális szféra hátrányos helyzetbe került az elmúlt évtizedekben, kivéve talán a helyi médiumokat, rendezvényszervezéseket/fesztiválokat és a pályázati erőforrásokra épülő területeket. A másságot a szakma identitásválsága jelentette, az elméleti útkeresések vagy újradefiniálások ideje lecsengett, miként az akadémiai rendszerben történő előbbre lépés lehetősége is33, cserébe az eddigi közművelődési szakemberképzés egykori speciális területei önállósodtak, emancipálódtak (média- és múzeumpedagógia, PR, kommunikátor, rendezvényszervező stb.) és élik saját virulens életüket, hol az intézmény adta képzési kereteken belül, hol azon túl. Mindez nagyon is életszerű: valami meghal és valami új, más születik.

32

33

Lásd: BEKE Pál: Az aprófalvak, kistérségek, kistájak közösségi művelődése. In: BEKE Pál: Mindannyiunk művelődési otthona. Pomáz 2005. 113-124. o. TÖRÖK József: A „köz és művelődésének” szakfelügyeletéről!? In: Kultúra és közösség. 2011. II. sz. 77-97. o. DURKÓ Mátyás: Andragógia. A felnőttnevelés és a közművelődés útjai. Bp., 1999. 97-119. o.

99


Adalékok és összefüggések az 50, ill. 40 éves szombathelyi könyvtárosképzés első 25 évéhez (1962-1987) TÓTH GYULA 1. Elöljáróban Különböző időszakokban többször írtam a témáról, tájékoztattam a közvéleményt.1 Szisztematikus történeti összefoglalóra most több okból nem vállalkozom, de ez nem jelenti, hogy 50-40-25 év távlatában nem törekedhetnénk történeti objektivitásra. Részletes, történeti múltfeltáráshoz további kutatásokra lenne szükség, de ennek több feltétele hiányzik. (Forráshiány, a fennmaradtak rendszerezetlenek.) Most csak korábbi munkáimra, illetve mostanában végzett, de más irányú kutatásaimra építve néhány adalékkal szolgálhatok, és bizonyos összefüggésekre igyekszem rámutatni. Az első 25 évről szólok. Ez alapozta meg, hogy az 1990-es évektől a nemzetközi élmezőnyhöz csatlakozhatott a szombathelyi képzés. Az 1950-60-as évek fordulójára a népművelési intézményrendszer, az azokat irányító rendszer nagymértékben megnőtt, nyomasztó társadalmi szükséglet és szakemberhiány lépett fel. Képzésükről mindenképp gondoskodni kellett. 1957től a könyvtárügy országos irányítása az MM Közművelődési Főosztályhoz került. A Főosztály értekezletei rendszeresen napirendre tűzték a (középfokú) könyvtárosés a népművelőképzés ügyét. Az ülések állandó meghívottja volt az a Kovács Máté, aki már 1958-tól heti 2 órában, 3 féléven át népművelési ismereteket oktattatott könyvtár szakosok számára. 1961-ben – több évi szorgalmazása után, vezetése alatt - ebből sarjadt az ELTE-n az első hazai egyetemi népművelőképzés. 2 Kovács Máté, 1

Felsorolásuktól eltekintek idő és hely hiányában. A részletek iránt érdeklődőt kedves kolléganőm, PREJCZER Paula összeállításához kalauzolhatom: Tóth Gyula publikációi. = Könyvtár és társadalom vonzásában. Köszöntőkönyv dr. Tóth Gyula 70. születésnapjára. Szerk. CZÖVEK Zoltán, KOLTAY Tibor, PÁLVÖLGYI Mihály. Szombathely, Savaria University Press, 2008. 23-44. p. 2 Erről bővebben írok a Kovács Máté halálának 40. évfordulójára írt tanulmányban. TÓTH Gyula: Kovács Máté erőfeszítései a könyvtárosképzés megszilárdítása és fejlesztése érdekében. 36 p. Megjelenés alatt. Várhatóan a Könyvtári Figyelő 2013. évi 3. száma közli. Ezt alátámasztja és kiegészíti a megemlékezésen közreműködő MARÓTI Andor: Mit köszönhet az egyetemi népművelés szak Kovács Máténak? 5 p. Elhangzott a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 2012. évi győri vándorgyűlésének szekciójában, olvasható a Kovács Máté Alapítvány honlapján: www.kovacsmatealapitvany.hu

100


az egykor szabadművelődést felügyelő államtitkár, a népműveléssel pályája elejétől kapcsolatot ápolt. Egyetemi népművelőképzés másik helyen Debrecenben indult, pedagógiai szakkollégiumból fejlődött önálló egyetemi szakká. Közbülső formáció lett a népművelő-könyvtárosképzés szombathelyi tanítóképzős változata, melyet 1963-tól a debreceni tanítóképző, később a budapesti SZOT Központi Iskola követett. Ez részben a tanítók számára oktatott népművelési ismereteken és a középfokú könyvtárosképzés szaktanfolyami formáján alapult. Nem követte az 1950-56 között működött pedagógiai főiskolai könyvtárosképzést, 3 mert az egyszakos és sikertelen felsőfokú képzés volt. Nem követte a könyvtáros gimnáziumot, mert az középfokú bizonyítványt adott az érettségivel együtt, és 1956ra szintén megszüntették.4 De nem követte az egyetemet sem, mert az öt éves kétszakos, felsőfokú képzés volt. A sok kiskönyvtárban, és a nagyobbakban beosztottként többségében középfokú végzettségűekre tartottak igényt. A tanítóképző intézeti képzés kiküszöbölte a szaktanfolyamok iskolán kívüli hátrányait. Viszont zavaró volt, hogy bár okleveles, de mégsem felsőfokú volt a minősítése: inkább felsőfokú technikumi végzettségnek számított. A népművelőkönyvtáros szakpárra azért is szükség volt, hogy egymást erősítsék: külön-külön nem álltak volna meg. Olyan munkakör, amelynek mindkét szakra egyaránt szüksége lett volna, csak 1965 után jött létre. Ez volt a klubkönyvtár. Itt meg alig volt, mert az 1500 főnél kisebb településeken nem kellett főfoglalkozású. A hazai népművelés nem követte a bolgár gyakorlatot, az állítólag magyar gyökerű, olvasókörszerű csitalistyéket, a könyvtáralapú és központú népművelést. (Ez lehetett volna a klubkönyvtár, ha nem rontották volna el azonnal.) Varga Edit 1955-ben elvileg tisztázta, hogy a népművelés több mint művelődési otthon, beletartozik sok minden egyéb, mások mellett a (közművelődési) könyvtár, a mozi stb. Azt vizionálta, hogy a sokrétű kulturális feladat a kisebb falvakban is főfoglalkozású szakembert igényel. 5 Hazai gyökerek hiányában és az érdekeltek

3

1954-ben vita zajlott a képzésről, rendszerré szervezését és differenciálódást sürgettek. Ez a vita furcsa, de jellemző módon úgy zárult, hogy 1955-ben előbb a főiskolai, majd 1956-ban a gimnáziumi képzést is megszüntették. Pontosabban elhatározták a főiskolai képzés megszüntetését, s az Szegeden szűnt meg 1956-ban. 4 A 2001/1/1953. (I.28.) MT sz. határozat könyvtáros gimnázium létesítéséről szólt, ennek „nyomán a Népművelési Minisztérium könyvtáros gimnáziumot szervezett Budapesten. Az iskola célja: a ’falusi, termelőszövetkezeti, nagyüzemi és járási könyvtárosok, vagy a könyvtármunka egyéb területén dolgozó középfokú szakemberek képzése’ Ennek az iskolának tanulói – sajnos – nem jutottak el érettségiig, mert 1956-ban az ellenforradalom [?? TGY], sok más intézménnyel együtt, ezt a gimnáziumot is megszüntette.” Írta és idézte VADÁSZ Ferencné: A középfokú könyvtárosképzés története és dokumentumai 1945-1976. Bp. NPI, 1980. 16. p. Megjegyzem, 1961. augusztus végén, Tabon a Járási Könyvtárban találkoztam olyan olvasószolgálatossal, aki ezt végezte, és Kellner Béla dicsérte munkáját. 5 VARGA Edit: Eredmények, hiányok, feladatok. = Népművelés, 1955. 11. sz. 671. p.

101


önfejűsége folytán ebből sem lett semmi, bár a könyvtárosoknak Sallai István szorgalmazta.6 A népművelő-könyvtáros szakpárosítás mostohatestvérek kényszerházassága lett. A közös szülőktől származó könyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok közös képzése senkiben sem merült föl. Pedig kézirattár, régi könyvek gyűjteménye - igaz, kevés helyen - egyházi, egyetemi, akadémiai könyvtárban nem vált szét, máig együtt van. A népművelő-könyvtáros szakismeretek együtthasznosítására kevés helyen kerülhetett sor, a munkahelyek többségében a másik szak túlképzést jelentett. (Ráadásul ezt erőltették levelezőn is.) A könyvtárosok szempontjából a népművelő-könyvtáros képzés csonka volt: az iskolai és szakkönyvtárosok kívül maradtak, belőlük csak keveset képezhettek az egyetemen. 2. Ami 1962-höz vezetett Magyarországon a könyvtárosok képzésének a 19. század végétől számos tanfolyami formája alakult ki. Iskolai keretben aligha megkésetten (egyszerűen a magyar könyvtárügy állapota korábban nem kényszerítette ki!) csak 1949-ben indult az ELTE-n. Középfokon tanfolyami képzés folyt. A közművelődési főosztály értekezletein Kovács Máté ennek a problémáival számos esetben szembesült. 7 6

Erről bővebben írtam: TÓTH Gyula: Sallai István a falusi könyvtárügyről. = Könyvtári Figyelő, 2011. 3. sz. 481-502. p. 7 Kovács Máté nemcsak a Közművelődési Főosztály értekezleteire volt hivatalos, az Országos Népművelési Tanács elnökségének is tagja lett. Emellett igen szoros és jó kapcsolatai voltak a Népművelési Intézettel is. Az OSZK-ban lévő hagyatékában a 210/147-es csomó tele van a Népművelési Intézettel való levelezése dokumentumaival. Számos esetben előadásra kérték fel. Tagja lett 1960-ban „A közművelődés hazai története elméleti és gyakorlati kérdései a szocialista társadalomban c., az Országos Távlati Kutatási Tervben előirányzott kutatási főfeladat tervtanulmányát Előkészítő Bizottságnak. A 210/149/22. sz. levél szerint 1961. január 6-án Kovács Máté előadásában tárgyalta az Előkészítő Bizottság „A közművelődési munka hazai története, elméleti és gyakorlati kérdései a szocialista társadalomban” című tervtanulmányt. Nem kizárt, hogy Kovács Máté érdeklődése, majd tevékenysége a HNF honismereti munkájában onnan eredt, hogy Ács Miklósné, az intézet igazgatója felkérte, hogy az Országos Honismereti Konferencia számára (a mozgalom születésének 10. évfordulójára) írjon fél ív tanulmányt Honismeret és könyvtárak címmel. (210/149/29. sz. dokumentum.) Kovács Máté mint az egyetemi népművelő képzés elindítója foglalkozott népműveléselméleti kérdésekkel is. 1961. április 7-én részt vett a Népművelési Értesítő szerkesztőségében Durkó Mátyás: A népműveléstudományi ismeretek belső logikai rendszere c. vázlatának vitájában. Széljegyzetei arra utalnak, hogy e tudományt inkább kultúrpolitikai diszciplínaként fogta fel, és nem, mint Durkó, aki neveléstudományi alapon közelítette meg. Már itt szűkebb és tágabb megközelítést javasolt. (210/139/ 1-2. sz. dokumentum.) 1964. szeptember 10-16 között tartott népművelési oktatói és kutatói tanácskozáson előadást tartott „A népművelési kutatást és szakképzést meghatározó tudomány rendszertani tényezői címmel. (210/142/5.

102


Érthetően kapva-kapott minden olyan lehetőségen, amely iskolai kereteket kínált. 8 Vadász Ferencné írta utóbb: „A középfokú könyvtárosképzés eszményi szervezeti megoldása az iskolai keret […] Csak egy ilyen szakiskolában valósítható meg a színvonalas képzés (magas képzettségű tanárok, jól felszerelt példatárak, oktatási segédletek, stb.).” 1959-től a KMK számított a hazai középfokú oktatás letéteményesének, ezért szeretett volna magának szakiskolát alapítani. „A KMK éveken át szívósan küzdött egy központi könyvtáros szakiskola létrehozásáért. Minden próbálkozása épülethiány miatt hiúsult meg.” 9 Az 1962-ben kiadott képesítési és munkáltatói jogszabályok10 - néhány héttel (!) a népművelő-könyvtáros képzés megalapítása előtt – még azt tartalmazták, középfokú képesítés érettségi után, szaktanfolyamon szerezhető. 1960-ban, a középfokú képzés nyilvános vitája előtt Kovács Máté levelet írt Szekeres Pálnak, az MM Könyvtárosztálya vezetőjének.11 „Nálunk szervezeti formát nyert a felsőfokú könyvtárosképzés, mind a mai napig azonban űr tátong a középfokú oktatás helyén. A hiányzó középfokú intézményt egyáltalán nem pótolja az eddigi ún. ’levelező’ képzés, mert levelező oktatás is csak egy erős, biztos alapokon álló, tanszemélyzettel ellátott intézet egyik munkaágaként fejlődhetik ki. […] A soron következő feladat kettős: 1) megszervezni a középfokú szakképzés alapintézményét (nappali tagozaton); 2) ehhez kapcsolva megfelelő színvonalra emelni a levelező oktatást […] Mind az első, mind a második képzésforma könyvtárosképző iskola létrehozását kívánja meg.” Kovács Máté – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – könyvtáros iskola létesítését pártfogolta. Az előzményekhez sorolható érdekes dokumentum a Közművelődési Főosztály 1961. december 15-én keltezett, 4 lapnyi stenciles előterjesztése. Az ötletből nem lett semmi, de meglehet, ez volt a népművelő-könyvtáros képzés (egyik?) csírája.12 A „Javaslat könyvtáros és népművelő képző iskola létesítésére” sz. dokumentum.) Meglehet, ez is beépült nagy terjedelmű tanulmányába. KOVÁCS Máté: A népműveléstudomány fontosabb tudományelméleti problémái. = Népművelési Értesítő, 1964. 4. sz. 130-191. p. és klny. Bp. Népművelési Intézet 1965. 8 Kovács Máté hagyaték, OSZK 210/81/10. sz. irat. 9 VADÁSZ Ferencné: A középfokú könyvtárosképzés története és dokumentumai. 19451976.. Bp. NPI, 1980. 128 p. A hivatkozások a 30-31. és 33. lapokon. 10 A 148/1962. (MK. 15) MM. sz. képesítési utasítás, illetve azt egy hónappal megelőző 134/1962. (MK 12) MM. sz. munkabérről szóló utasítások 11 Kovács Máté hagyaték, OSZK 210/73/61, illetve a feljegyzés száma 210/73/62. A levélben annak a benyomásának adott kifejezést, hogy bizonyos erők a középfokú képzést a levelező változat irányában akarják eltolni, holott akkor – ha szerény mértékben, 22 fővel is – működött nappali változat is. Tolmácsolta, hogy az OKT elnöksége az önálló iskolára törekvést támogatja. Erről szeretett volna beszélni Szekeressel és mivel erre valamiért nem volt módja, feljegyzés formájában igyekezett összefoglalni saját véleményét. 12 Javaslat könyvtáros és népművelő képző iskola létesítésére. Bp. 1961. dec. 15. 4 lap. Kovács Máté hagyaték, OSZK 210/82/68. sz. irat.

103


című előterjesztés abból indult ki, hogy az ELTE-n folyó könyvtár és népművelő szakos egyetemi képzés nem oldja meg a járási, községi és üzemi intézmények főhivatású könyvtárosainak, népművelőinek iskolarendszerű képzését. Felvetődött, hogy pedagógusokat kell e posztokra alkalmazni, de a népművelő és könyvtáros foglalkozás sok szempontból más jellegű szakismereteket kívánt. Becslés szerint ez mintegy háromezer embert érintene, ezért érettségire épülő 2 éves könyvtáros és népművelő iskolát javasoltak, a következő tagozatokkal: a) érettségizettek számára kétéves bentlakásos, évfolyamonként 80 fővel, amelynek végén az iskola a nappali tagozatosoknak népművelő és könyvtáros képesítést ad. b) két és féléves levelező tanfolyam könyvtárosok és népművelők számára, évfolyamonként 150 fővel és egyszakos lehetne. A legideálisabb megoldás az lenne, ha önálló iskola épülne, lehetőleg Budapesten, de ez 2-3 év halasztást jelentene. Felmerült az is, hogy miután Kalocsa felajánlotta leánygimnáziuma épületét, kerüljön oda. Kovács Máté széljegyzete szóba hozta - Kalocsa mellett - Gödöllőt (Grassalkovich-kastély) Keszthelyt (Festetich kastély). Szerinte: a cél állandó apparátus, a szakosodás és fontos az elnevezés, a színvonal. Az ötletből nem lett semmi, nem tudni miként váltott át a tanítóképzőre Az 1950-60-as évtized fordulójától az iskolarendszerű középfokú könyvtárosképzés megszervezése különböző fórumokon szerepelt, a gyorsan szaporodó könyvtárak szakemberigénye nyomasztó és kielégítetlen volt. Az 1961. február 13-án tartott tanácskozáson merült fel, 13 hogy „mivel érettségire épül a középfokú képzés, felsőfokú technikumi formában kell megoldani.” Ez célzás is lehetett az ebbe a kategóriába tartozó felsőfokú tanítóképző intézetre. A Kovács Máté hagyatékban találtam a KMK által készített, datálatlan vitaanyagot a középfokú képzésről, s rajta Kovács Máté autográf széljegyzeteit. „1. Égetően szükség van rá [ti. a középfokú képzésre]: a) kiskönyvtárakban: közműv., ifj., szakkvt-ban; b) nagy könyvtárakban könyvtári technikus. 2. Szükséges: a) a nappali, b) a levelező tagozat egyaránt. 3. Kérdés: hol, hogy kell megtervezni: a) az eddigi keretben? b) a tanítóképző intézetek keretében önálló tagozatként? [Sic!! TGY] 4. Meghatározó tényezők: a) az intézeti keret, b) az oktatási-nevelési cél: szakosodás, c) a tanterv: szakosodás, d) a program, e) a módszerek.” Másik lapon: „Kapcsolat a népművelőképzéssel? […] kétszakos képzés, később szakosodás: népművelő és könyvtáros, végül a könyvtáros is specializálódik: közművelődési könyvtáros, ifjúsági könyvtáros, szakkönyvtáros.”14 Amikor széljegyzeteit írta, a népművelőkönyvtáros képzés kérdése még nem dőlhetett el. Kovács Máté elképzelése szerint közös alapozás után szétvált volna a népművelő-könyvtárosképzés, s utóbbi specializálódással fejeződött volna be.

13 14

Lásd az OSZK kézirattár 210/159/6. sz. dokumentum. OSZK kézirattár 210/83/144. sz. dokumentum.

104


A népművelő-könyvtár szak legfőbb indoka, hogy a megyei-járási könyvtári hálózat szervezése 1960-ra befejeződött,15 s ütemesen nőtt az üzemi szakszervezeti könyvtárak száma is. Különösen az egyszemélyes könyvtárak és a beosztott könyvtárosi állások irányából volt nyomasztó az igény erre a képzésre. Másfelől a könyvtárhálózat mintájára 1960-ban az MM Közművelődési Főosztálya javaslatot készített megyei, járási és városi művelődési házak szervezésére. 16 „A Magyar Forr. Munkás-Paraszt Kormány 2003/1960. sz. határozata értelmében 1961 végéig minden megyében, járásban és városban meg kell szervezni, ill. teljessé kell tenni ’a művelődési otthonok munkáját segítő’ hálózatot.” A szakpárt indokolhatta még, hogy akkor mindkét terület a Közművelődési Főosztályhoz tartozott. 3. 1962-ben sebtében indult Szombathelyen a képzés Nem volt előzmények nélküli, mégis úgy tűnik, elég zaklatottan indították útjára 1962-ben a népművelő-könyvtáros képzést Szombathelyen. A szakirodalomban hol elnöki tanácsi törvényerejű rendeletnek, hol kormányhatározatnak nevezik a 24/1962/VII.14. sz. szakalapító jogszabályt. A zavart az MM főosztályvezetője okozta, aki végrehajtására kiadott tájékoztatójában tévesen - törvényerejű rendeletnek nevezte. 17 A kormányrendelet szerint „A népművelési intézmények (művelődési otthonok, könyvtárak) kulturális feladatait ellátó szakemberek képzése céljából a szombathelyi és a szegedi tanítóképző intézetben népművelő-könyvtáros szakot kell létesíteni. A népművelő-könyvtáros szakon a tanulmányi idő három év. A hallgatók a tanulmányok befejezését követő államvizsga sikeres letétele esetén népművelő-könyvtáros oklevelet kapnak, a művelődésügyi miniszter által megállapított munkakörök betöltésére képesít.” Azt a kitételt, hogy a népművelő-könyvtárosképzést Szombathely mellett Szegeden kell indítani, 1963-ban módosították. „Szeged helyett a debreceni tanítóképző intézetben népművelő-könyvtáros szakot kell létesíteni.”18 A SZOT Központi Iskolán a népművelő-könyvtáros képzést levelező tagozaton, a debreceni tanítóképző kihelyezett tagozataként a 128/ 1964. (M.K. 12.) MM. sz. utasítás tette lehetővé. 19 15

16

17

18

19

A megyei-járási könyvtári hálózatok kialakításának történetét az 1960-as évek elejéig feldolgoztam, s a Könyvtári Figyelő 2012. 2-3-4. száma közli. A Közművelődési Főosztály 1960. február 19-i osztályvezetői értekezlete 2. napirendi pontként tárgyalta a Javaslat a megyei, járási és városi művelődési házak szervezetére c. 2 és féllapnyi előterjesztést. Megtalálható a Kovács Máté hagyaték 210/73/47. sz. irataként. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 24/1962. (VII. 14.) sz. rendelete a népművelő-könyvtáros képzésről. Magyar Közlöny, 1962. 54. sz. (július 14 szombat), 465-466. p., ill. Tájékoztató a szombathelyi tanítóképző intézetben 1962-ben induló népművelő-könyvtáros képzésről. = Művelődésügyi Közlöny, 1962. 16. sz. (augusztus 15.) 301-302. p. 10/1963. (V. 11.) Korm. sz. rendelet. = Művelődésügyi Közlöny, 1963. május 11. Közli TAKÁCS József: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása 2. köt. Bp. 1966. 189. p. Lásd TAKÁCS József: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása. 2. köt. Bp. 1966. 200-201. p.

105


A Meisel János főosztályvezető aláírásával közzétett tájékoztatás szerint „A népművelési intézmények, elsősorban a falusi és vidéki üzemi művelődési otthonok, könyvtárak kulturális feladatait ellátó szakemberek képzését a folyó évben a szombathelyi tanítóképző intézetben nappali tagozaton kell beindítani. A népművelőkönyvtáros szakon […] oklevelet kapnak, és mint könyvtárosok, vagy mint gyakorlati népművelési szakemberek (művelődési otthonok előadói, később vezetői; tanácsi és tömegszervezeti népművelési szervek munkatársai stb.) helyezkedhetnek el. Felvételre jelentkezhetnek az érettségizett és harminc évnél nem idősebb személyek. Az Intézet elsősorban dunántúli és Pest megyei fiatalok jelentkezésére számít.” Jellemző a kapkodásra, hogy 10 napot kaptak a jelentkezési okmányok beadására, a frissen végzett érettségizettek iskolája pedig 5 napot a papírok továbbítására. A más szakokra föl nem vett jelentkezetteknek kellett gondoskodniuk arról, hogy augusztus 25-re Szombathelyre érjenek dokumentumaik. A felvételi vizsgákra szeptember 115. között kerülhetett sor, hogy a tanítóképzősökkel együtt számukra is rendben elinduljon a tanév. A képzést létrehozó kormányrendelet előtt két héttel jelent meg a június közepén kiadott, bérmegállapításról szóló művelődési és munkaügyi miniszteri együttes utasítás20 és a közkönyvtári képesítési utasítás után.21 Annyira nem egyeztettek, hogy utóbbi nem számolt a tanítóképző intézeti diplomával. Középfokú könyvtáros szakképesítés eszerint az utasítás szerint a középiskolai végzettséget, valamint középfokú könyvtárosképző szaktanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítvány. A módosításra két évet kellett várni. Eszerint „az utasítás 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltak helyébe a következő rendelkezés lép: »(2) Középfokú könyvtárosi szakképesítés: tanítóképző intézet népművelő-könyvtáros szakán szerzett oklevél […]«22 Miért nem felsőfokú? Azért, mert azt 3 év alatt nem lehetett szerezni 20

21

22

A művelődésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter 134/1962. (M.K.12.) MM sz. együttes utasítása a közkönyvtárak, levéltárak, múzeumok és egyes művelődési intézmények alkalmazottai munkabérének megállapításáról. = Művelődésügyi Közlöny, 1962. 12. sz. (június 15.) 219-229. p. A művelődési miniszter 148/1962. (M.K. 15.) MM sz. utasítása a közkönyvtári munkakörök képesítéshez kötéséről és a könyvtáros szakoktatásról. = Művelődésügyi Közlöny, 1962. 15. sz. (augusztus 1.) 289-291. p. A képesítési rendeletek megújítási procedúrája jóval korábban elkezdődött: 1960. január 9-én az MM Könyvtári Osztálya már tárgyalta a Tervezet …sz. MM rendelet a közkönyvtári munkakörökről és azok képesítéshez kötéséről c. anyagot. (OSZK kézirattár 210/73/64. sz. dokumentum.) Az első képesítési utasítások 1954-től jelentek meg ágazatonként. Az első a 11-2-18/1954. (VIII.3.) Np. M. sz. utasítás a könyvtárosi munkakör képesítéshez kötéséről és a könyvtárosok továbbképzéséről. = Népművelési Közlöny, 1954. augusztus 27. 154. p. (Hatályos könyvtárügyi jogszabályok gyűjteménye. Összeáll. az OSZK. Bp. 1954. 46-48. p.) A művelődésügyi miniszter 129/1964. (M.K. 12.) MM számú utasítása a közkönyvtári munkakörök képesítéshez kötéséről és a könyvtáros szakoktatásról szóló 148/1962/ (M.K. 15.) MM. sz. utasítás módosításáról. = Művelődésügyi Közlöny, 1964. június 15. 292. p.

106


(ál)kétszakosként. Gyors képzésre volt szükség a középfokú képesítést igénylő munkakörökben mutatkozó hiány kiküszöbölésére. A tanítóképzőkben 1976-ban emelték a képzést 4 évre és lettek főiskolák. 4. Szombathelyen helyi feltételekre is építhettek Hogyan került a népművelő-könyvtáros képzés Szombathelyre? Biztos válaszra még nem akadtam. A szájhagyomány megoszlik, milyen érdemei voltak Gonda György megyei tanácselnöknek, Hadnagy László Szombathelyről elszármazott miniszterhelyettesnek, vagy Palkó István igazgatónak. Egy érdekes dokumentumot találtam Kovács Máté hagyatékában.23 Az egyetemi reformtantervet vitató könyvtáros értekezleten, a szakmai tekintélyek körében ott volt két szombathelyi is: Palkó István és Kuntár Lajos (a Megyei Népművelési Tanácsadó akkori vezetője, volt könyvtáros). Mindketten hozzá is szóltak. Palkó István a nyelvtudás fokozása, a történeti tárgyak csökkentése mellett beszélt a káderpolitika tervszerűségéről, arról, hogy a levelező oktatás nem egyenértékű a nappalival. Hogyan kerültek oda és miért? Volt-e ennek bármilyen szerepe abban, hogy Szombathelyre került a képzés? Nem tudni. Az elkallódott első tanterveket, (Horváth Margit jóvoltából) anyakönyvből kimásolt, voltaképp egy-egy hallgató indexéből tudtam rekonstruálni: az első évfolyam egyik hallgatója tanulmányait vittem végig az 1962/63-as tanévtől az 1964/65-ös tanév első félévéig (a VI. félévben a hallgatók 2-2 hónapos gyakorlaton voltak) A másik hallgató az 1965/66-os tanévben kezdte tanulmányait és 1968 tavaszán fejezte be. A két indexből rekonstruált tanterv eltér egymástól, 1964-ben ugyanis új tanterv lépett életbe. Az eltérés nem strukturális, az egyes tantárgyak félévi helyét módosították, néha az óraszámot is, vagy az előadás és szeminárium egymáshoz való viszonyát és néhány tárgyat változtattak. Az első változatban volt 3 félévnyi Műkedvelés, a másodikban (helyette?) két féléves Anyanyelvi ismeretek. Eleinte az orosszal párhuzamosan 4 féléven át németet tanultak a hallgatók, a második változatban 2 félév után a mintául választott hallgató 3 féléven át franciát tanult. Gyakorlat az első tantervben csak az ötödik félévben volt heti 2 órában. Az

23

Közli még TAKÁCS József: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása. 2. köt. Bp. 1966. 188. p. A Kovács Máté hagyatékban lévő dokumentum szerint (OSZK kézirattár 210/73/ 148149. sz. dokumentum) 1963. január 25-én a Közművelődési Főosztályra hívták a Tervezet egyes népművelési munkakörök betöltéséhez szükséges szakképesítésről c. anyag megtárgyalására. Eszerint a népművelés-könyvtár szakot végzettek budapesti kerületi tanács népművelési csoport ügyintéző, járási népművelési felügyelő, járási ás járási jogú városi művelődési ház igazgató és ügyintéző, körzeti és kiemelt községi művelődési otthon igazgató, fővárosi kerületi művelődési otthon vezető és ügyintéző, szakszervezeti művelődési ház ügyintéző, szakszervezeti művelődési otthon igazgató és ügyintéző munkakört tölthetik be. A reformtanterv megvitatása. 1962. januárban készült jegyzőkönyv, OSZK kézirattár 210/83/13. sz. dok.

107


1964-től végigvonult 5 féléven át: I-II.-ban 2-2 óra, a III-IV-V. félévben 4-4 óra volt. (Mindkét szak oktatójának neve szerepelt az anyakönyvben.) A könyvtár szaknak (órakeretét némileg változtatva) 3 tárgya volt: Könyvtártan (előbb 11, később 14 óra), Könyvtári feldolgozó munka (7 és 8 óra) és Könyvismeret (10 és 8 óra). Ezen felül a Művelődéspolitika tartalmazott némi könyv- és könyvtártörténet. A szakmai rész tehát a 20. század eleji „könyvtártudománynak”, illetve a korabeli szocialista népkönyvtári szemléletnek felelt meg. Lényegében a szaktanfolyami tantervből merítették. A könyvtár szak szempontjából is hasznos volt két nyelv tanulása, némi gépírás, pedagógiaipszichológiai tárgyak, Természettudományi ismeretek és Esztétika. Az ideológiai tárgyak egy részét a középfokú könyvtárosi szaktanfolyamokon is oktatták - a kor gyakorlatának megfelelően. Bár kétszakosnak tűnik a szakképzés elnevezése, igazában nem váltak el, hiszen olyan kép lebegett az irányítók szeme előtt, hogy a személy betöltheti majd a népművelési (nemcsak művelődési otthoni, hanem pl. mozigépészi, stb.) és a könyvtárosi feladatokat. Nem könnyű elhatárolni a népművelő és a könyvtár szak tárgyait. Ha rigorózusan csak a 3 tárgyat vesszük, az első ciklusban 2135 órából 450 jutott a könyvtár szaknak (21,2%), a másodikban 2625 órából 705 (26,8%) Nem szokták emlegetni, de ebben az órakeretben az egyetemi képzéshez képest is csak avítt lehetett a képzés. Szakmailag azért is jutott hamarosan zsákutcába, mert e keretek között nem lehetett lépni a modernizálás felé. Pedig nemcsak az olvasásismeret, a dokumentáció, s az informatika dörömbölt, már formálódott az 1968-ban testet öltött, Sallai-féle közművelődési könyvtári modell, a szocialista public library. A szakmai igények tehát az 1960-as évek derekától feszegették a tanítóképzős kereteket 5. A könyvtárszak másodlagos szerepet kapott – több okból A népművelő-könyvtáros képzésnek Szombathelyen a tanítóképzésben oktatott némi népművelési ismeretek révén volt részben előzménye. 24 A pedagógusjelölteket a népművelési munkára felkészítő képzés tanárképző főiskolákon, felsőfokú tanító és óvónőképzőkben folyt, azt egy tervezet 1960-ban középfokú szakképesítésnek tervezte minősíteni. 25 Ilyen előzménye a könyvtárosképzésnek

24

25

„1962-ben indult népművelő-könyvtárosképzés […] Építeni lehetett nem csak a tanítóképzés adaptálható eljárásaira, módszereire, de azokra az intézeti oktatókra is, akik mint gyakorló pedagógusok korábban maguk is tevékenykedtek a felnőttek nevelésében.” (SZALAY László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 2. p. Az OSZK-ban, a Kovács Máté hagyatékban (210/138/1. sz. dokumentum) találtam az MM Közművelődési Főosztály 1960. február 3-i keltezésű, A népművelési oktatás 5 éves terve (javaslat) c. 9 lapnyi + mellékletek anyagát. Az 1. sz. melléklet az MM utasítás-tervezet az egyes népművelési munkakörök képesítéshez kötéséről.

108


helyben nem volt. Igaz, a századelőn a tanítóképzőkben az iskolai könyvtárosi feladatokra is felkészítették a mindenes néptanítót. A könyvtárosok oktatásába 1962 őszén először Káldi János kapcsolódott be. (Talán ezért kezdtek – szakmailag vitathatóan - az ő Könyvismeret tárgyával, sőt a második félévben ő oktatta a feldolgozó munkát is.) A feladatra kéznél volt: 19571960 között olvasószolgálati csoportvezető volt a megyei könyvtárban, 1960-tól a tanítóképző tanulmányi osztályát vezette és megkezdte az egyetemet magyarkönyvtár szakon (diplomája 1964-ben kelt). Gróf Ervin 1963 őszén kapcsolódott be - ő is kéznél volt, 1962-ben az intézmény könyvtárosa lett. Előbb a szombathelyi, majd a veszprémi megyei könyvtárban a vezető helyettese volt és feldolgozó, majd egy évig Várpalotán városi könyvtárvezető, s Veszprémben tanított a szaktanfolyamon. 1956-ban kelt pedagógiai főiskolán levelező úton szerzett diplomája. Elsősorban a könyvtári feldolgozó munkára készítette fel a hallgatókat, de tanított könyvtártant, s vezetett könyvtári gyakorlatokat is. A Könyvtártannak évekig nem volt főfoglalkozású oktatója: 1964 őszén Kuntár Lajos oktatta külsősként a tárgyat, 1965 őszén és 1966 tavaszán Takács Miklós (is). Az 1965/66os tanévben Fülöp István (1957 tavaszáig a Zala megyei Könyvtár vezetője volt, a honismeret jelentős alakja) jegyezte a Könyvtári gyakorlatot (is). Voltaképpen a gyarapítás és feltárás körében Krajevszky Gizella, az olvasószolgálat-propaganda témákban Rózsa Béla, hálózati-módszertani témákban Tóth Gyula, megyei könyvtári csoportvezetők tartották a gyakorlatokat – az intézet tanárai kíséretében. Czimbalmos Andrásné – Fülöp helyett - 1967. június 1-től 1974. június 30-ig volt a szakcsoport harmadik főfoglalkozású könyvtáros oktatója, gyermek- és iskolai könyvtári, könyvtártani témákban. 1969. október 1-től a népművelő és a könyvtáros szakcsoport is kapott a gyakorlat irányítására egy-egy ún. vezető metodikusi státust. Ez a gyakorlati képzés fontosságát jelezte, s ezt követően könyvtár szakon a szemináriumszerű gyakorlatot egyre inkább felváltotta az élő környezetben, könyvtárban való gyakorlás – igazi formájában, tantervileg is csak a főiskolai korszakban terebélyesedett ki. Az 1990-es évektől 8 féléven át tartó folyamattá nőtt. Könyvtári szakcsoport 1963-ban alakult, dr. Kiss Gyula magyar-német szakos, volt Eötvös-collegista, a tárgyi néprajz és népművészet nagy rajongója és a megyei tanács volt (nép)művészeti előadója vezetésével. A könyvtári szakmához annyi köze volt, hogy a művelődéstörténet keretében némi könyv- és könyvtártörténetet is tanított. Kiváló egyéniség, hatalmas tudású, a hallgatókra legnagyobb hatást gyakorló oktató volt, de könyvtári szakmai fórumokon, szakmai közéletben és szaksajtóban nem volt jelen. Nem az volt a baj, hogy nem volt könyvtáros – számos nagyformátumú könyvtáros hasonlóan indult. Egy évtizeden át annyit sem tanult meg belőle, amennyi a szakmai közélettel való kapcsolattartáshoz szükséges lett volna.26 (Bár figyelmeztetése, hogy a járási és városi könyvtár

26

Ebben az értelemben belterjesnek tekinthető, hogy az 1967. január 31-én az OKDT újjáalakult, 20 tagból álló Képzési és Továbbképzési Bizottságának - az egyetemi,

109


igazgatója a gimnázium, a megyeié a főiskola vezetőjének partnere – máig megszívlelendő.) A szakcsoport többi tagja sem érzett késztetést erre. Káldi intézeti tanárként is inkább költő maradt, irodalmi fórumokon volt jelen, Gróf Ervin kapcsolatai elsősorban Vas és Veszprém megyékre terjedtek ki. A középfokú iskolarendszerű képzést a szakma előtt debreceniek képviselték. A szombathelyiek a szakirodalmat, oktatási segédleteket nem gyarapították. A szakma alig ismerte őket.27 A debreceni szakcsoport elismertebb volt: Csendes Jánost bevonták a III. országos könyvtárügyi konferencia és az azt megelőző kötet előkészítésébe, a ’60-as évek közepén ő készített a tanítóképző intézeti képzésről az OKT-nak előterjesztést. Kertész Gyula jeles bibliográfussá, jegyzetíróvá nőtte ki magát. Csendes János előterjesztését az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács képzési és továbbképzési szakbizottsága 1967. május 4-i ülésén tárgyalta.28 Csendes szerint azzal, hogy az eddigi utólagos (levelező) képzés mellé így az előreképzés (nappali) is létrejött, jelentős lépés volt. Ugyanakkor meg is bomlott a középfokú könyvtárosképzés egysége, mert a tanítóképzőkben közművelődési könyvtárosokat képeztek, a szakkönyvtárak számára nem maradt más, mint a szaktanfolyamok fenntartása. Azt hangsúlyozta, hogy „az általános tárgyak elsősorban a népművelőképzést szolgálják, tartalmilag ezek a könyvtárosképzéshez kevéssé járulnak hozzá. A meglévő könyvtári tárgyak tantervi átcsoportosításával, az óraszámok növelésével, a vizsgakötelezettség módosításával és a hiányzó tárgyak beépítésével lehetőség nyílnék a könyvtári elméleti – módszertani – technikai ismeretek elsajátítására. A főfoglalkozású könyvtárosi munkához azonban sokkal nagyobb mértékben lennének szükségesek tartalmi ismeretek: szépirodalom, gyermekirodalom, tudományismeret. Azaz a speciális könyvtári ismeretek mellett sokkal több gondot kellene fordítani a hallgatók általános műveltsége és szakismeretei növelésére, magának az irodalomnak az ismeretére, amelynek közvetítése, terjesztése lesz a feladatuk.” Csendes János kifejtette, hogy a zömében népművelő levelezők, akik már dolgoznak, fölöslegesen tanulnak könyvtári ismereteket, és a jóval kevesebb könyvtárban dolgozók pedig népművelési ismereteket. Vagyis „a levelezők esetében a kétszakos képzést szét kellene választani” További fejtegetéseiből kiderül, a

27

28

debreceni oktatók és gyakorlati szakemberek között találtam a tagok névsorában Gróf Ervint és dr. Kiss Gyulát. (Kovács Máté hagyaték, OSZK 210/165/10. sz. dok.) 1987 augusztusában a szakcsoport és a tanszék közel negyedszázados alakulásáról beszéltem. Ebben további adalékok olvashatók a szakcsoportról (TÓTH Gyula: A könyvtárosképzés műhelyéről – avagy a Könyvtári Tanszék ontogenézisének vázlata. = A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája, Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szerk. SZALAY László. Szombathely, 1988. 233-240. p.) Csendes János előterjesztése „A tanítóképzők népművelő-könyvtáros szakának helyzete, problémái a középfokú könyvtárosképzés szempontjából” címet viselte, 1967. április 15én kelt, 16 lapnyi rota sokszorosítású. (OSZK kézirattár 210/165/31. sz. dokumentum. Az idézet a 10., ill. a 12. lapról való.)

110


túlzottan sokféle ismeret a hallgatók figyelmét megosztotta, a két szak tárgyai egymást alig segítették. A hallgatók hajlamai alapján eldőlt, ki mi akar lenni. Sőt a mozi üzemvezetői képzés már szinte harmadik szakként jelent meg. Mi több, jelentkezett kötelezően előírt szakosodás (pl. színjátszó csoportvezető.) A könyvtár szakon az 1971-ben bevezetett harmadik tanterv tett csak lehetővé némi specializálódást (gyerekkönyvtár, helyismeret). Csendes János azt a következtetést vonta le, hogy „nappali tagozaton is felmerülhet tehát a két szak szétválasztásának szükségessége.” Szerinte két szak együttes használatára legfeljebb a 3 ezer lakos alatti falvak kulturális mindenesének lehet szüksége – ilyen alig volt. 5 év múltán már hangsúlyossá vált a szétválasztás igénye. 29 A könyvtár szak – főleg Szombathelyen – tehát másodlagos szerepet kapott, valójában a népművelési szakcsoport függvénye volt. 6. A tanítóképző nem oldotta meg a középfokú könyvtárosképzést Nem itt van a helye a középfokú képzés megtárgyalásának, nincs is szükség rá, hiszen az feldolgozott.30 Általánosságban elmondható, hogy a tanítóképző intézeti képzés kezdetétől a szaktanfolyamoknak 1976-ban történt bezárásáig az foglalkoztatta az érdekelteket, hogy hogyan lehetne a szakkönyvtárosok képzését is iskolarendszerbe juttatni. Alig egy hónappal a szombathelyi képzés megindulása után, a KMK Oktatási Osztálya vitaanyagot készített a középfokú szakképzésről. 31 Az előterjesztők úgy tudták, „a tanítóképzők – a tervek szerint – 1965-től átveszik a könyvtárosok levelező képzését. Az esti és levelező könyvtárosképzés jelenlegi rendszere akkor lényegében megszűnik. Az átmeneti szükségleteknek megfelelően kell majd továbbra is fenntartani egy-egy esti tanfolyamot Budapesten, mint a tanítóképző kihelyezett osztályát.” Zavarta a tervezet készítőit, hogy nem volt támpontjuk a tudományos és szakkönyvtári igényekről. 32 Ám abban a szellemben 29

30

31

32

Sajnos az előterjesztés mellett nem maradt meg az OKDT ülés jegyzőkönyve, így nem tudni, mi volt a vita résztvevőinek véleménye, az előterjesztésnek mi lett s orsa. VADÁSZ Ferencné: A középfolú könyvtárosképzés története és dokumentumai 1945-1976. Bp. Népművelési Propaganda Iroda, 1980. 128 p. A könyv elsősorban a különböző szaktanfolyamokat tárgyalja. A népművelő-könyvtárosképzésre, a tanítóképző intézeti képzésre 4 lapnyi szöveget szánt és néhány dokumentumot közölt. A középfokú könyvtáros szakképzés tapasztalatai, szervezeti és tartalmi továbbfejlődésének terve. 1962. október 10. 16 gépelt lap. (Kovács Máté hagyaték, OSZK kézirattár 210/120/3. sz. dokumentum.) Az idézetek sorrendben a 3.-4-5. lapokról valók. Ez a középfokú szakképzést 1957-től tartja kiépítettnek, és elődjeként említette az 19521954 között működött újpesti könyvtáros iskolát. 1957-1961 között 2 éves nappali, esti és levelező tagozatok voltak. Az 1961-ben kiadott MM utasítás 2 és félévre emelte a képzési időt. A felmérést az 1966. decemberi állapotoknak megfelelően végezték el. Lásd A könyvtárosok szakképzettsége. 1966. decemberi országos felmérés statisztikai adattára. Bp. 1967. október, 115 p. (Csak 25 példányban készült) + A könyvtárosok

111


készült a terv, hogy „minél sürgősebben rendeletben ki kell mondani, hogy a könyvtári alkalmazás szempontjából azonos elbírálás alá esik mind a tanítóképzős oklevél, mind a középfokú könyvtárosképző szaktanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítvány. [hiszen] a könyvtárosi szaktárgyak tananyaga a kétféle képzési formában lényegében azonos.” A továbbiakban koncepciót fogalmaztak meg: „a könyvtáros gyakorlat sürgeti, hogy a jelenlegi, lényegében egységes tartalmú könyvtárosképzést szakosított irányban fejlesszük tovább; ezzel szoros összefüggésben, az elméleti képzés mellett, a jelenleginél nagyobb teret kapjon a gyakorlatias képzés és csökkentsük a maximalizmust. [A könyvtárosok szerint a közös tárgyak, a népművelés szak túlképzést jelent, hiszen utóbbit az egyetemen egyetlen tárgyban elsajátították a jövendő könyvtárosok. TGY] A könyvtáros szakképzés feladata, hogy a közművelődési, szak- és tudományos könyvtárak számára, középfokú munkakörben könyvtárosokat képezzen. Ennek megfelelően a képzés során egyrészt olyan általános jellegű szakismereteket kell nyújtania, amelyek valamennyi könyvtáros számára szükségesek, bármely könyvtárban működjenek is, másrészt speciális könyvtárosi ismereteket is kell nyújtania a könyvtártípusok szerint szakosítva: közművelődési, szak- és gyermekkönyvtári.” A tanítóképző intézeti képzés során nem, csak a tanárképző főiskolai képzés bevezetésekor kapott hangsúlyt iskolai könyvtárosok képzése – azért, mert akkor az általános iskolában nem lehettek főfoglalkozású könyvtárosok, erre csak az 1970-es évektől nyílt mód. Bár a tanító- és tanárképzők a népművelés mintájára, felkészíthették volna a jövendő tanárokat erre a feladatra is – ha fontosnak tartották volna. 1964-ben is úgy látták, hogy a középfokú képzés hamarosan nyugvópontra 33 jut. Az ismeretlen szerző szerint a debreceni tanítóképzőben és a SZOT Iskolán indítandó képzésről szóló jogszabályokkal „mintegy betetőződni látszik egy folyamat, amelynek hőskora 1957-tel kezdődött, napjainkban pedig egy kialakult iskolarendszerbe nőtt bele.” Azzal folytatta, hogy „az iskolarendszerben nem kaptunk helyet, hanem ’csak’ tanfolyam maradtunk, abba már beletörődtünk, de abba nem törődtünk bele, hogy ez a képzési forma zsákutca legyen.” Abba kapaszkodott a szerző, hogy a 127/1964. (M.K. 11) MM sz. utasítás a pedagógusok továbbképzését egységes rendszerbe foglalta, könnyítette. Úgy gondolta, ha a népművelő-könyvtárosok két év alatt főiskolai végzettséget szerezhetnek, „a

33

szakképzettsége az 1966. decemberi országos felmérés adatai alapján. (A statisztikai adattár elemzése.) Bp. KMK, 1967. december. Megtalálhatók OSZK kézirattár 210/120/6. sz. dokumentumként is. Az eredmények könnyebben hozzáférhetők VADÁSZ Ferencné: A könyvtárosok szakképzettsége. Az 1966. decemberi országos statisztikai adatfelmérés. = Könyvtáros, 1967. 12. sz. 699-703, 1968. 1. sz. 9-12. p. A Kovács Máté-hagyatékban találtam egy datálatlan és szerző nélküli, 4 gépelt lapnyi dokumentumot (OSZK kézirattár 210/142/7. sz. dokumentum) A könyvtárosképző szaktanfolyam és a szervezett továbbképzés lehetőségei címmel. Az 1964-es dossziéban találtam, s ezt a dátumot erősíti az utalás, hogy hetedik ízben indult akkor a szaktanfolyamok új évfolyama.

112


könyvtárosképző szaktanfolyamot végzett hallgatóinknak a továbbképzését is így látnám biztosítottnak.” Hosszú időbe telt, míg a sértettek megértették, hogy a tanítóképző intézetben szerzett oklevél és a szaktanfolyami bizonyítvány a továbbtanulási szempontból nem azonos. Erőfeszítéseiket több mint egy évtized múltán kísérte siker: 1976-ban a miniszter lehetővé tette mindkét képzési forma keretében végzetteknek, hogy szakdolgozat és különbözeti államvizsga (az N-Ksoknak csak államvizsga) révén - kétes értékűen - felsőfokú oklevelet szerezzenek. 34 A tanítóképző intézeti képzés 10 éve alatt, majd egy darabig a főiskolai képzés során is megmaradt a szaktanfolyamok bevitelének igénye az iskolai képzés keretei közé. A SZOT Iskola a debreceninek kihelyezett tagozata analógiájára, a próbálkozások arra irányultak, hogy a KMK irányította szaktanfolyami képzés a szombathelyi tanítóképző tagozata legyen. 7. Az első évtizedről könyvtáros szemmel 1975-ben írtam, „A népművelő-könyvtáros szakos képzés elsődleges jelentősége abban rejlik, hogy egyáltalán létrejött, s legalábbis a közművelődési könyvtárak számára megteremtette az iskolarendszeren belüli nappali és levelezőképzést.” Véleményem nem változott. Fontos, hogy a 3 intézmény – a SZOT Iskolát is ideszámítva – mintegy kétezer ilyen diplomát adott ki, ebből közel 900-at Szombathely, hozzávetőlegesen harmaduk dolgoz(hat)ott könyvtárban. A végzettek közül számosan itteni szakképzettségüket messze túlszárnyaló életpályát jártak be – tehetségük és szorgalmuk révén, újabb diplomá(ka)t szerezve. A főiskola szükségességét alátámasztandó arról is írtam, amiért „a népművelő-könyvtáros képzési formát vitatták. […] A három év alatt szerzett ismeretek bizonyos munkakörök betöltéséhez túl soknak, másokhoz viszont túl kevésnek bizonyultak, illetve az elméleti és a technikai-gyakorlati ismeretek összhangja is gyakran vitatható volt. A szakkönyvtárosok képzése szaktanfolyamokon történt, az iskolai könyvtárosok képzésének azonban nem volt helye. […] bár a képzés pedagógusképző intézményekben folyt, nem adott a pedagógusokéval azonos társadalmi rangot és megbecsülést. Mindinkább bebizonyosodott az is, hogy a népművelés szak más egyéniségjegyeket igényel. Végül pedig arról sem szabad elfeledkezni, hogy a levelező képzésben a népművelő-könyvtáros párosítás fölösleges túlterhelést okozott stb.”35 A képzés 20. évfordulóján méltattam a képzést és a szakcsoport munkáját: 36 „Az indulás óta eltelt húsz év alatt Szombathely a hazai könyvtárosképzés egyik 34

35

36

Az oktatási miniszter 2/1976. (IX.14.) OM. sz. rendelete a hároméves népművelőkönyvtár szakot, illetőleg a könyvtárosképző szaktanfolyamot végzettek részére a főiskolai végzettség megszerzésének feltételeiről. TÓTH Gyula: Főiskolai könyvtárosképzés Szombathelyen. = Könyvtáros, 1975. 4. sz. 191194. p. TÓTH Gyula: A szombathelyi könyvtárosképzés két évtizede. = Könyvtáros, 1983. 1. sz. 34-38. p.

113


bázisa lett. […] a mostani könyvtárosok derékhadának jó része e képzési forma nappali tagozatán végzett, még többen pedig levelező úton sajátították el a szakismeretek alapjait. […] Adataink szerint Szombathely 1965 és 1974 között 411 nappali, 1966 és 1977 között pedig 481 levelező tagozaton végzett diplomással szolgálta a közművelődést. Ma mintegy 300 könyvtáros tevékenykedik, főleg a tanácsi könyvtárakban (de másutt is!), akik alma materükként a szombathelyi tanítóképzőt (később főiskolát) nevezhetik meg. […] azt valljuk: olyan képzési műhely született Szombathelyen – illetve a gyakorló könyvtárakkal együtt Vas megyében – amelyből 1972-ben kinőhetett a főiskolai képzés. A népműveléskönyvtár szak 3-4 oktatóból álló szakcsoportja 11 fős tanszékké terebélyesedett.” A népművelő-könyvtáros képzés hozománya között nem emlegetik, pedig érdemes rögzíteni, hogy a tanítóképzés 1975-ben történt korszerűsítése révén minden harmadik tanítójelölt 420 órás szakkollégiumi könyvtárosi képzéshez juthatott, ez a nem főfoglalkozású iskolai és közművelődési könyvtáros számára jónak kínálkozott – amíg ki nem koptatták. A ’60-70-es évek fordulóján az intézmény vezetői is a szétválasztás mellett voltak. Szalay László fontos helyen megjelent interjújában, 1972 tavaszán szólt a népművelő-könyvtáros képzés érdemeiről és változtatási kényszeréről. 37 Szalay eszménye, mindvégig fő érve a népművelő pedagógus és a pedagógus népművelő volt. A maga szempontjából és az akkori körülmények között teljes mértékben igaza volt, amikor azt az álláspontot képviselte, hogy a permanens művelődési folyamatban a pedagógus és a népművelő munkája szorosan összekapcsolódik. Szerinte a közoktatást és a népművelést szervezeti egymás mellettiség jellemzi. Azok közé tartozott, akik a népművelést (később a közművelődést) a közoktatás folytatásának tekintették. Itt tért el a népművelők és a könyvtárosok képzési „filozófiája”: az utóbbiak szerint a könyvtár szak mellé azért kell másik szaktudománybeli tájékozottság (nem feltétlenül a tanárszak!), mert a könyvtáros az emberi tudással bánik, a tudást tartalmazó dokumentumok összegyűjtésével, feltárásával és közvetítésével foglalkozik. Kovács Máté kezdettől, de különösen a bibliológia középpontba állítása, 1960 óta a könyvtárosképzés tudományos hátterének megteremtése szándékával a könyvtárt a közlési folyamat, rendszer részeként értelmezte. Szalay ekkor talált rá a sokszor használt, ún. transzfer elvre, ami azt jelentette, a diplomás könnyebben boldogul más szakterületeken is, jobban megérti a különböző szaktudományok lényegét, mint akinek nincsenek szaktudományi ismeretei. Ezt vallják a könyvtárosok is. Szalay, mint sokan mások, vallotta, hogy ez a szakképzés a népművelést és a könyvtárügyet szolgálja, a végzettek itt helyezkedjenek el, a másik szak ezt a célt szolgálja. A hallgatói létszámmal úgy számolt a minisztérium is, mindenki népművelő, ill. könyvtáros lesz. (A tanárképzés és a valóság a felére, később ennél többre igényt tartott.) Szalay persze megengedő volt: nem baj, ha az iskolában minél több népművelő dolgozik 37

FÜLEKI József: A művelődési folyamatok egységéért. Interjú SZALAY Lászlóval. = Társadalmi Szemle, 1972. 5. sz. 87-93. p.

114


pedagógusként, jó, ha a főhivatású pedagógus munkája mellett közművelődési feladatokat is ellát. A KB tag nyilatkozata ügyesen alapozta meg, hogy az 1971-ben Szombathelyen indított pécsi tanárképzős főiskolai tagozat keretében 1972-től kísérletképpen (akkor a kísérletek be szoktak válni!?) főiskolai tanár-könyvtáros, tanár-népművelő képzést lehessen indítani. Szalay 1974-ben a Vasi Szemle hasábjain nagyszabású tanulmányban foglalta össze a népművelő-könyvtáros képzés érdemeit, az 1972-ben végrehajtott lépésváltás motivációit, célkitűzéseit. 38 A pozitívumok mellett – a könyvtárosokkal együtt – Szalay is úgy látta, hogy a tanítóképző intézeti népművelőkönyvtárosképzés a fejlődésből fakadó több problémával nem tudott kellően megbirkózni. Így az összekapcsolt két szak (népművelés és könyvtár) az ismeretek közvetítésére készített fel, hiányzott másik tudományág ismeretanyagában való elmélyedés lehetősége; beigazolódott a gyakorlatban is, a népművelői, illetve a könyvtárosi munkakörök nem azonos személyiségjegyekkel rendelkező szakembereket kívánnak meg. 8. Szerencsés körülmények egybejátszása hozta létre a főiskolai képzést 1970. szeptember 8-án az OKDT teljes ülése megvitatta Kovács Máté előadásában „A könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók pályájának, képzésének és továbbképzésének alakulása, mai helyzete és fejlődésének további lehetőségei és feltételei” című nagyszabású konferencia-anyagot, melyet kollektíva készített elő.39 Az OKDT ülés jegyzőkönyvéből derül ki, már megjelent az a kormányrendelet, mely az érettségire épülő felsőfokú technikusképzést beszünteti. Eszerint a tanítóképzők is főiskolai keretbe kerülnek. Bognár Tas az MM részéről arról tájékoztatott, hogy a tanítóképzők nem szűnnek meg, hanem beolvadnak a tanárképző főiskolákba. A pedagógusképző osztály továbbra is gondozni kívánja a könyvtárosképzés ügyét. Szerinte a könyvtárosokat tanítóképzőkben tovább termelni lehetetlen. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár igazgatója sürgette az iskolai könyvtárosok képzésének megoldását. Papp István, a KMK igazgatója a tanítóképző intézeti képzés szétválasztása, önálló könyvtár szak mellett érvelt. Sebestyén Géza (OSZK h. főigazgató): „A középfokú könyvtárosképzésről általános vélemény, hogy a népművelő-könyvtáros szakpárosítás értelmetlen. Javasolta, hogy a könyvtáros konferencia foglaljon állást ebben a kérdésben.” A III. országos könyvtárügyi konferencia előkészítése idején a szakmai közvélekedés tehát a népművelő-könyvtáros szakpár szétválasztását és a

38

39

SZALAY László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 1-12. p. Olvasható változata Könyvtártudományi Tanulmányok 1970. Bp. NPI, 1971. 291-331. p. Az OKDT ülés 20 gépelt lapnyi jegyzőkönyvének indigós másolata fennmaradt, OSZK kézirattár 210/168/14. sz. dokumentum.

115


könyvtárosképzés főiskolai rangra emelését szorgalmazta. 40 1971 márciusában a KMK oktatási osztályvezetője még tervezetet készített 41 „azzal a céllal, hogy a szakkönyvtárosképzést is beépíthessük az iskolarendszerbe” Papp István, Szepesváry Tamás tárgyaltak a szombathelyi Tanítóképző Intézet igazgatójával, aki támogatta az egyszakos könyvtárosképzést, noha bizonnyal folytak már a főiskolai képzés előkészületei. Abból indultak ki, hogy a szakkönyvtárosképzés nappali tagozata Szombathelyen nem oldható meg, ezért az itt létesítendő egyszakos közművelődési könyvtárosképzés nappali és levelező tagozatának legyenek kihelyezett tagozatai a KMK-ban, az OMKDK-ban és az OOKDK-ban működő szakkönyvtárosi esti és levelező tagozatok. A SZOT iskola továbbra is a debreceni Tanítóképző Intézet kihelyezett levelező tagozataként működne, egyszakos közművelődési könyvtárosképzéssel. Számoltak a szakkönyvtárosképzésnek a szombathelyi főiskolába való beépítésével is. A javaslat 1971. március 29-i keltezésű, és már feltételezte, hogy Szombathelyen főiskola lesz. „Ha a szombathelyi Tanítóképző Intézet az ott létesítendő pedagógiai főiskolába épül be, akkor a közművelődési könyvtárosképzéssel együtt, a szakkönyvtárosok képzése a Könyvtártudományi Tanszék feladata legyen.” Nagyvonalú szakpárosítási javaslatot tettek. 42 A tervezet nem valósult meg, de egyes tantervi vonatkozásai felhasználhatók voltak a főiskolai képzés előkészítésében, későbbi fejlesztésében. Szalay László l974-ben leírta a váltás előkészületeit.43 Írásából autentikus kép tűnik elő, miként kerülhetett sor a korszerűsítés névvel illetett képzési és hivatási rangemelésre. Azt itt is rögzíteni kell, hogy - sok más mellett - sikerült kiküszöbölni, hogy ti. a képzés eddig középfokú munkahelyek betöltésére jogosító oklevelet adott ki. Ezzel helyreállíthatóvá vált az ókortól eredendő állapot, miszerint a könyvtárosság diplomás hivatás és foglalkozás. Ezen nem változtat, hogy a 40

41

42

43

A III. országos könyvtárügyi konferencia tézisei között ez olvasható „A tanítóképző intézetekben folyó könyvtárosképzést önálló, külön felvételi keretekkel rendelkező, minden könyvtártípus dolgozóit képző szakként kívánatos kifejleszteni, tananyagát a képzési céloknak megfelelően bővíteni és differenciálni. Megvizsgálandó, hogy a könyvtárak munkaerő-utánpótlási gondjainak enyhítése érdekében nem képezhetnének-e könyvtárosokat a tanárképző főiskolák, illetőleg más főiskolák is.” Tervezet az egyszakos könyvtárosképzés óra- és vizsgatervére. Bp. OSZK-KMK, 1971. 51 p. Kézirat Nappali tagozaton: Társadalomtudományi szakkönyvtárosoknak: magyar-könyvtár, történelem-könyvtár, idegen nyelv-könyvtár, matematika-könyvtár; műszaki és mezőgazdasági szakkönyvtárosoknak: matematika-könyvtár, fizika-könyvtár, kémiakönyvtár, biológia-könyvtár, idegen nyelv-könyvtár; orvostudományi szakkönyvtárosoknak: matematika-könyvtár, biológia-könyvtár, idegen nyelv-könyvtár. Érdekes, a matematika és az idegen nyelv mindhárom esetben szerepelt. Más kérdés, hogy a szakpárok lassú kiépülése miatt ez csak az 1990-es évek elejétől volt teljesíthető, de akkor meg az volt a baj, hogy több szakpárra alig volt jelentkező. SZALAY László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 1-12. p.

116


középfokú tanfolyamok csak 1976-ban szűntek meg, s az őket felváltó asszisztensképzést többször megpróbálták – sikertelenül! – diplomás képzéssé minősíttetni. S az sem változtat ezen, hogy jogilag csak az 1997-ben elfogadott CXL. törvény mondta ki, hogy könyvtáros szakmai diplomával rendelkező lehet. Természetes állapotnak tekinthető az, hogy a kezdetektől napjainkig a könyvtárost segítők (szolga, technikus, asszisztens stb., a 20. század végétől más szakmában kiképzettek) veszik körül – mint más fontos élethivatásokat. (Kovács Máté az ’50-es évek végétől szívósan hangsúlyozta, hogy a könyvtárosság a mérnök, orvos, pedagógushivatásokhoz hasonló, ezért indokolt a közgyűjteményi és népművelési stb. egyetemi képzés.44) A különböző alacsonyabb szintű képzési formák a könyvtárak tömegesedéséből fakadó problémák (átmeneti) megoldására jöttek létre, ezért mondhatjuk, hogy a főiskolai szintre emelés is hozzájárult az ún. tömegkönyvtári korszak lezárásához. Szalay írásából rekonstruálható: folyt a közoktatási párthatározat előkészítése, Szalay és munkatársai érvekkel alátámasztva terjesztették elő elképzeléseiket a képzés korszerűsítésére. Javaslataikat vitára bocsátották az MM Pedagógusképző Osztálya mellett működő Népművelő-könyvtáros Szakbizottságban és más fórumokon. Éltek a lehetőséggel, hogy a művelődésügyi miniszter 36 793/1971. VI. sz. rendeletére Szombathelyen megindult az általános iskolai tanárképzés a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként a nyugatdunántúli általános iskolai szakemberhiány, a képesítés nélküliek magas száma miatt, a főiskolák aránytalan földrajzi elhelyezkedése kiküszöbölésére. Éltek a Szombathelyi Tanítóképző Intézet bővíthetőségével, érveltek azzal, hogy ily módon egyazon intézményben adhatnak képesítést az általános iskola alsó és felső tagozatos nevelői, ill. közművelődési munkaköreire. Felhasználták az akkor divatos érvelést, hogy a kor a tudományos-technikai forradalom, az információrobbanás korszaka, túlhaladottá vált az emberi élet hagyományos felosztása a felkészülés, töltekezés és a munka egymást követő periódusaira. A permanens művelődés kényszere és a műveltséget megalapozó közoktatás, másrészt a közművelődés szerves egymásra épülését tételezi fel. Érvelhettek azzal, hogy ez az egymásra épülés akkor lehet a legoptimistább, ha az érintkező területek szakemberei mindkét szférában járatosak, tehát a felnőttnevelés szakemberei nemcsak népművelési feladatokra készülnek fel, hanem egyidejűleg képesítést szereznek egy szaktárgyból az általános iskolai tanári munka ellátására is. Sok jó érvet találtak a népművelés szak tanárszakkal való összekapcsolása alátámasztására. Ez a könyvtárszak esetén az iskolai könyvtárosság volt, mely az általános iskolai könyvtárak fejlesztési igénye, e könyvtár ismérveinek változtatása miatt vált aktuálissá. „Ez teszi lehetővé olyan magasabb képzettségű népművelő, illetve könyvtáros típusának kialakítását, aki egy tudományágban mély 44

A részleteket lásd az MKE győri vándorgyűlésére, Kovács Máté halálának 40. évfordulójára emlékeztető ülésre készített tanulmányomban: Kovács Máté erőfeszítései a könyvtárosképzés megszilárdítása és fejlesztése érdekében. (Az írást várhatóan a Könyvtári Figyelő 2013. 3. számában közli.)

117


ismeretekkel rendelkezve – a transzfer elv alapján – más diszciplínákban is megbízható tájékozódásra képes, s megfelelő informátor-partner lehet.”45 A tanár szakokkal párosított könyvtárosképzés előnyei közé sorolták, hogy ez által megszüntethető a középfokú közművelődési könyvtárosképzés eddig meglehetősen irodalom- és művészet-centrikussága. A magyar nyelv és irodalom mellett a helyes arányok kialakítása érdekében a leendő szakemberek legalább 50%át természettudományos, illetve idegen nyelvszakosokkal kívánatos biztosítani. „Ez nyújthat alapot a jelenlegi szaktanfolyamon történő szakkönyvtáros képzés rendezéséhez is. A szakkönyvtáros építeni tud műszaki, mezőgazdasági, orvosi szakkönyvtári munkájában a tanár voltából eredő szakismereteire.”46 A társ szakokkal való párosítás kedvező feltételeket kínál az iskolai könyvtárosok képzéséhez, akiknek biztosított lesz az iskolatípusnak megfelelő pedagógusi és könyvtárosi szakismerete. A képzés előnyös üzemi könyvtáraknak is: a könyvtáros természettudományos ismereteivel színvonalasabb információkat nyújt a műszakitechnikai forradalom számára, az idegen nyelvszakos fordítóként is szolgálhatja az üzem érdekeit. 1983-ban azt írhattam: „Az első tíz évtől eltérően a mai képzés elvileg valamennyi könyvtártípust szolgálja, még akkor is, ha elsősorban az elhelyezkedés hibás rendszere [talán inkább gyakorlata! TGY] azt sugallja, hogy a közművelődési könyvtárak mellé mindössze az iskolai könyvtárügy sorakozott fel ’fogyasztóként’. Pedig a matematika-könyvtár szakon végzetteket már régen felfedezhette volna a szakkönyvtárügy is, a történelem szakosokat pedig a társadalomtudományi könyvtárak bármelyike. [A szakma ahhoz szokott, a szakkönyvtárosokat szaktanfolyamokon képezik, időbe telt, míg felfedezték a szakkönyvtárak a főiskolai képzést.] 47 A szombathelyi könyvtárosképzés főiskolai szintre emelése előtt volt Szombathelyen az MKE vándorgyűlése 1971 nyarán, mely szintén a képzés korszerűsítésével foglalkozott, és nyilván hatott az előkészületekre. 48 Ezen túlmenően 1972-ben az MM által felkért tekintélyes bizottság készített korszakos jelentést a könyvtárosképzés helyzetéről, mely a III. országos konferencián kialakult koncepciónak megfelelően az egyetemi képzés visszaállítását, a főiskolai képzés megindítását szorgalmazta, újabb lépéseket tett a könyvtárosképzés tartalmi

45 46 47

48

SZALAY i.m. 6. p. SZALAY i.m. 11-12. p. TÓTH Gyula: A szombathelyi könyvtárosképzés két évtizede. = Könyvtáros, 1983. 1. sz. 34-38. p. Idézet 36. p. Ehhez lásd [KOVÁCS Máté]: Tájékoztatás a könyvtárosok és dokumentálók szakképzésének helyzetéről és főbb problémáiról. Vázlat a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1971. évi vándorgyűlésének résztvevői számára. [1971.] 19 p., 4 lev. + TÓTH Gyula: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének III. vándorgyűlése. = Könyvtári Figyelő, 1971. 4. sz. 318-319. p.

118


továbbfejlesztése érdekében. 49 Ezt az időközben a főiskolai képzésre áttért szombathelyi szakcsoport is véleményezte. 50 Ebből témánk szempontjából a főiskolai képzésre vonatkozó adalékok fontosak. „Mellékelten megküldjük f. évi november 8-án a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Osztályán megvitatott szakbizottsági javaslat-tervünket a könyvtáros szak óra- és vizsgatervére vonatkozóan. E tervezetben úgy látjuk, messzemenően figyelembe tudtuk venni a szakbizottság által kialakított koncepciót.” [A képzést indító döntés most is az utolsó pillanatban történt. A jövendő hallgatókat júniusban népművelőkönyvtárosnak felvételiztették, a jelölteket megkérdezték, ha indul, melyik szakpárt választják. A tanítás ideiglenes programmal indult.] A véleményezés bepillantást enged a tantervkészítés hátterébe. „Az alapozó stúdiumok közül a Művelődés-, kommunikációelmélet, művelődéspolitika c. ismeretkörökben szemléleti alapozást kívánunk adni, s a kommunikáció könyvtári vonatkozásaival bevezetni a szaktárgyak oktatását. [Ez volt az egyetemi, Kovács Máté-féle koncepció. TGY] A logika c. tantárgy a főiskolai tantervekben közös tárgyként szerepel. Az alapozó tárgyaknál felsorolt, és a fentiekben érintett stúdiumoknál: Matematikai alapok, rendszerszervezés és nyelvészeti terminológia tárgyaknál a KMK próbálja körvonalazni a szükséges, illetve lehetséges követelményt, melyet az Osztályozás c. tárgyban kívánunk szerepeltetni. A könyvtári technika c. tantárgynál ugyancsak a KMK nyújt segítséget az egy féléves és 2 órás keret célszerű felhasználására. Várhatóan a reprográfia képezi a tárgy tartalmát. Itt egyébként figyelembe vettük a közös tárgyak között szereplő oktatástechnikai eszközöket ismertető tantárgyat. A könyvtári tájékoztatás [már nem Könyvismeret! TGY] bevezető részében kapott helyet a dokumentumban szereplő informatika c. ismeretág. A további 3-3 órás keretben a tájékoztatás ágazatai: természet- és alkalmazott tudomány, társadalomtudomány, művészetek, nyelvészet és irodalomtudomány kap helyet. A könyvtártani ismeretek tartalmát a címek nagyjából kifejezik. Nem egészen pontos a Könyvtárvezetés, üzemeltetés cím, amely alatt a zárójelentésben körülírt könyvtártant értjük. Könyvtári, órarendszerű gyakorlat az utolsó félévben van, de számítunk egyhónapos nyári, összefüggő könyvtári gyakorlat megszervezésére is. Erre legalkalmasabbnak a VI. félév utáni nyár látszik. A közismerten hiányos könyvtárosi nyelvismeret csökkentése érdekében tantervbe iktattuk a kötelező második idegen nyelvet, melyet a IV. félévtől kezdve négy féléven át tanulnak a hallgatók. A fakultatív speciális kollégiumoknál a Könyvtári propaganda című tárgyban tervezzük szerepeltetni a zárójelentésben szerkesztői ismeretek cím alatt közölteket.” 49

50

A könyvtárosképzés felülvizsgálatára felkért bizottság zárójelentése. H.é. n. 46 p. l. még FUTALA Tibor: Szakmai koncepció a könyvtárosképzés rendszerének továbbfejlesztésére. = Könyvtári Figyelő, 1973. 1. sz. 33-49. p. Észrevételek „A könyvtárosképzés felülvizsgálatára felkért bizottság zárójelentése” c. dokumentumhoz. Szombathely, 1972. november 15. 5 gépelt lapnyi levél, SZALAY László igazgató aláírásával.

119


A szakcsoport igyekezett lépést tartani az előző évek fejleményeivel. Merítettek az egyetem tapasztalataiból, s felhasználták a KMK szakkönyvtáros szaktanfolyami gyakorlatát. Mindezt vegyítették az előző évtized és az intézmény, benne az előző szakpár adottságaival. Igyekeztek felhasználni a tanító- és tanárképzés lehetőségeit. Kiemelésre méltó, hogy a helyi adottságok alapján a magyar mellett matematika szakpárosítást indítottak. A levélből kiderül, hogy 1972 májusában jelent meg a Művelődésügyi Minisztérium 35.800/1972. sz. rendelete, s eszerint Szombathelyen az 1972/73. oktatási évtől főiskolai szinten, tanárszakkal párosítva folyik tovább a könyvtárosés a népművelő képzés. kísérleti jelleggel. 1973/74-es tanévben pedig életbe lépett a pedagógusképzés új tanterve, vele a főiskolai könyvtár szaké is, melyről az idézett levélben beszámoltak. 9. Tanszék szervezése 1973-tól - Kovács Máté szellemében A tanszék 1973 őszétől szerveződött, élére új vezetőt neveztek ki, Tóth Gyulát, aki Kovács Máténak volt tanítványa, miként egy kivételével a többi oktató is az ELTE-n végzett – legalábbis addig, amíg saját tanítványok közül nem lehetett választani. (Akik persze egyetemi diplomát is szereztek.) Nem is lehetett más példa, mint az ott tanultak, látottak. A példát természetesen szerény módon lehetett követni: Kovács Mátéi magasságokba senkinek sem sikerült eljutnia, azóta sem. Mivel a professzor halála után ez a szellem volt tanszékén egyre inkább akadályokba ütközött (14 évig, Fülöp Géza 1986-ban történt megbízásáig), lassanként a szombathelyi lett az említett hagyományok folytatója és az ütemes fejlődés következtében az ország legtöbb hallgatót képező, legnagyobb tanszéke. Kovács Máté helyzetétől eltérően a könyvtárosképzést Szombathelyen semmi nem veszélyeztette, sőt a népművelő képzés oldalvizén, a főiskola vezetőségének támogatásával rendszeres fejlesztést lehetett végrehajtani. Országosan, később nemzetközileg értékelt és elfogadott lett a képzés A tanszékvezető a megyei könyvtárban 1970-1973 között - korábbi hálózatszervezési-módszertani tapasztalatai után – a nagy megyei könyvtárak olvasószolgálatával ismerkedett, a magyarországi viszonylatban nagyvárosi public library (benne a központ és fiókhálózattal) kialakításával, közte gyűjteményszervezéssel is. Kereste és jó kapcsolatai alakultak ki a modern egyetemi könyvtárt építő Csűry Istvánnal, Havasi Zoltánnal, Kováts Zoltánnal, az egyetemről ismerte Zsidai Józsefet. Elmondhatatlanul sok kisebb-nagyobb gondot lehetett megoldani a szerzett ismeretséggel, ma úgy mondják: kapcsolati tőkével. Módszertanosként jó kapcsolatai alakultak ki a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal, az egyetemi tanszékkel pedig soha sem szakadt meg kapcsolata, hiszen kezdettől a megyei könyvtárban nyári gyakorlatukat töltő egyetemi hallgatók mentora, gyakorlatvezetője volt, s a könyvtári szaksajtóban is egyre több írása jelent meg.

120


A szakcsoporti gyakorlat nem volt folytatható. Az egyetemihez közelítő főiskolai képzést - az eddigi egyoldalú közművelődési irányultságot - fokozatosan ki kellett terjeszteni valamennyi könyvtártípusra. Mindenekelőtt az iskolai könyvtárak irányába kellett nyitni, hiszen korábban rájuk a szaktanfolyamok figyelme sohasem terjedt ki. Kovács Máté első, mondhatni kísérleti öt évét megélt tanítványaként nem is volt más választása, mint az egyetemi mintát követni, előszedni hallgatói tapasztalatait.51 Mindenki mestereire támaszkodik: Szabó Ervin volt a másik (virtuális) tanító, akitől angolszász közművelődési, általában az akkori hazaihoz képest modern és az 1970-es években éppen különösen aktuális könyvtári nézeteket, könyvtárpolitikát lehetett megtanulni. Kovács Máté is erre építette modern könyvtárfelfogását, a közlésmódokra épülő bibliológiai és rendszerszemléletét. Sokat lehetett meríteni nevelési elveiből, emberi példájából is. Használni lehetett Kovács Máté két nagyszabású tanulmányát a könyvtárosképzésről, az 1969-ben és 1970-ben írtakat.52 Tanulni lehetett az MKE 1971-es szombathelyi vándorgyűlésen a jövő képzési-továbbképzési feladatairól tartott előadásából (vitaindítóját az MKE előre elküldte a résztvevőknek) 53 és az akkori vitából.54 Akkor nem volt ismert a mostanában előkerült, alaposabban idén tavasszal tanulmányozott, 1961-ben közreadott, gyakorlatilag az első öt év

51

52

53

54

TÓTH Gyula: Kovács Máté 1906-1972. = Könyvtáros, 1981. 8. sz. 489-493. p. majd még inkább csak az eszményképről szóltam Kovács Máté, a pedagógus és példaadó címmel az első róla szóló nagyobb konferencián. Lásd Kovács Máté emlékkönyv. Bp. 1983. 39-50. p. Legfrissebben halálának 40. évfordulójára foglaltam össze a hazai könyvtárosképzés érdekében kifejtett küzdelmeit. Előadásként Győrött az MKE XXX. Vándorgyűlésének szekciójában hangzott el 2012. július 13-án Kovács Máté erőfeszítései a könyvtárosképzés megszilárdítása és fejlesztése érdekében – címmel. Olvasható a Kovács Máté Alapítvány honlapján. A teljes tanulmány ugyanezzel a címmel 36 lap terjedelmű, egyelőre kézirat, várhatóan a Könyvtári Figyelő 2013. 3. száma közli. KOVÁCS Máté: Az egyetemi könyvtárosképzés két évtizedes fejlődése és főbb kérdései. = Könyvtártudományi Tanulmányok (2. köt.) 1969. Bp. 1970. 10-130. p. ill. KOVÁCS Máté: A könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók pályájának, képzésének és továbbképzésének alakulása, mai helyzete és fejlődésének további lehetőségei és feltételei. = Könyvtártudományi Tanulmányok (3. köt.) 1970. Bp. 1971. 291-331. p. A kötetben úgy szerepel, hogy összeállította Kovács Máté, Babiczky Béla, Csendes János, Szelle Béla. Babiczky és Szelle későbbi egybehangzó állítása szerint a végleges formába öntő Kovács Máté volt. Ezért ő a szerző. Magyar Könyvtárosok Egyesülete vándorgyűlés, Szombathely, 1971. Tájékoztatás a könyvtárosok és dokumentálók szakképzésének helyzetéről és főbb problémáiról. Vázlat a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1971. évi vándorgyűlésének résztvevői számára. 19 p., 4 lev. Félő, a kiadvány csak akkor került könyvtárba, ha valamelyik résztvevő erre szánta. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban a Hf. 700 raktári számon elérhető. (T.Gy.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének III. vándorgyűlése. = Könyvtári Figyelő, 1971. 4. sz. 318-319. p.

121


tapasztalatait, képzésfejlesztési elképzeléseit, nevelési programját tartalmazó füzet, amely teljes képzési és nevelési, fejlesztési program. 55 Az eddig csak együtt oktatókkal kellett tanszéket, minden felsőfokú képzés alapját képező műhelyt, tanszéki szemléletet formálni, mégpedig sokáig az örökölt tantervi keretek között, jóllehet éppen az volt az egyik gond, hogy az új tanterv már túllépett azon a kereten, amihez korábban az oktatókat verbuválták. Sűrűn tartott tanszéki értekezletek keretében csiszolódtak össze a nézetek. Oktatócserére is sor került (Czimbalmos Andrásné - Kovács Mária), mivel előbbi nem, utóbbi pedig hajlandó volt gyermek- és iskolai könyvtárosi orientáció mellé olvasáspszichológiaipedagógiai irányban is lépni. Még inkább bővíteni kellett a tanszék létszámát és olyanokat kellett keresni, akik tudták az újat oktatni, vagy hajlandók voltak specializálódni. Pálvölgyi Mihály szakkönyvtárosi, dokumentátori gyakorlattal, Ferenczi Zsuzsanna Káldiénál messze modernebb tájékoztatói gyakorlattal érkezett. Miután Dér Máriát nem sikerült elcsábítani az egyetemről, Csáki Pál szintén tekintélyes tájékoztató könyvtárosi gyakorlat után volt hajlandó szociológiára szakosodni. Mivel felkészült, gyakorlott könyvtárost nem volt könnyű (nem ritkán bérezési, máskor lakásgondok miatt is) a tanszékre hívni, amint lehetett, konkrétan 1980-tól többnyire volt tanítványokkal erősített a tanszék. Utólag visszagondolva: máskor és másutt nem lehetett volna olyan tempóban bővíteni a tanszéket: 1974-1983 között 11 fősre növekedett. Az 1973/74es tanévet még 4 fős tanszék fejezte be. 1974 őszén két új státussal bővült a létszám (Ferenczi, Pálvölgyi), 1975 őszén szintén kettő (Csáki és Rétfalvi Gábor, utóbbi friss diplomával) érkezett. 1978-ban Laki Miklós, majd halála után 1980-tól a helyén Nagy László (majd helyette 1983-ban Tokaji Nagy Erzsébet), 1981-től Murányi Péter, 1982-től Prejczer Paula, 1983-tól informatikai végzettségű, tanulmányait Szombathelyen kezdő, és innen a prágai egyetemre került Tóth Györgyivel lett meg a 11 fős, máshol soha nem volt létszámú tanszék. 56 Hogyan? A főiskolai képzés révén megszűnt a szak alárendeltsége, a heti 30 óra harmadolásával heti 10 óra ellátásához és négy évfolyamhoz eleve nagyobb létszám kellett. Fontos: a hallgatói létszám és a szakpárok bővítésére erős társadalmi igény volt akkor. Erre hivatkozva az induló 36 fős hallgatói létszám és a két szakpár (magyar és matematika) 1976-tól történelemmel, 1982-től orosszal, 1983-tól technika szakkal megkétszereződött. A nappali hallgatói létszám egyes években elérte az évfolyamonkénti 70 főt is. A szokásos és szintén 4 éves levelező tagozat 55

56

Az egyetemi könyvtárosképzés továbbfejlesztése. (Tervezet.) ELTE Könyvtártudományi Tanszék. Bp. 1961. (KMK soksz.) 71 p. Kovács Máté kiadóként szerepel, de nyilván ő öntötte végleges formába munkatársai rész anyagait is. Joggal szerepel művei között bibliográfiájában is. A tanszéképítésről bővebben volt szó a képzés 25. évfordulóján tartott nagyszabású konferencián. TÓTH Gyula: A könyvtárosképzés műhelyéről avagy a Könyvtári Tanszék ontogenézisének vázlata. = A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája: Szombathely 1987. augusztus 26-29. Szerk. SZALAY László. Szombathely, 1988. 233-240. p.

122


mellett kiegészítő tagozat is működött. 1984-től nemcsak tartalmilag sikerült a tantervet korszerűsíteni, sikerült az ún. készségtárgyak szemináriumain a hallgatói létszámot is csökkenteni. Egyáltalán: az előadások mérséklése mellett, a kiscsoportos foglalkozások és a gyakorlatok arányának növelése a képzés gyakorlatiasságának fokozását célozta. Az óraszám növekedése indok volt az oktatói létszám növelésére. Az oktatói kar növekedése lehetővé tette a nagyobb fokú oktatói specializációt, sőt amennyire lehetett, egy-egy tantárgyhoz két-két oktató célkitűzése érdekében is növelni kellett a tanszék létszámát. (Az 1990-es évek mutatták meg, hogy csak Magyarországon tűnt ez nagy tanszéknek, Stuttgartban háromszor, Koppenhágában hatszor akkora volt a tanerő koncentráció: Dániában annyiféle tanszék volt, ahány tárgyat oktattak. 57) A tanszék szinte az indulásával egyidőben több újszerű kutatási témába fogott. Csak említeni lehet őket. Ilyen volt például a gyakorló iskolai lehetőség kihasználásával az olvasás, a(z iskolai) könyvtárhasználatnak az első osztálytól kezdve az oktatási-nevelési folyamatba való integrálása (s ezzel az iskolai könyvtár új értelmezése alapjainak lerakása). A másik témát a főigazgató vezetésével országos méretekben folyó oktatástechnikai kísérlet kínálta. A tanszék ennek révén elsők között érzékelte a(z iskolai, de más) könyvtárak multimédiássá válását. Ezzel nemcsak a képzés, de a könyvtári gyakorlat, s mellette az elmélet fejlesztését is szolgálta. Részben az előbbiekhez kapcsolódva, a műhely szakmai, tudományos eredményei közé tartozik, hogy előbb öten doktoráltak (Tóth Gyula, Rétfalvi Gábor, Kovács Mária, Csáki Pál és Murányi Péter, 1987-ben még további kettő (Pálvölgyi Mihály és Tokaji Nagy Erzsébet) tette le szigorlatát. Az 1980-as évekre egyértelművé vált, hogy - miként az egyetemeken - az oktatók saját kutatási eredményeiket oktatták, közvetítették az önmaguk által fejlesztett programok keretében. 1975. február 17-én alakult meg a hallgatók tudományos diákköre – tagjai a különböző tudományos diákköri konferenciákon (OTDK) számos szép sikert értek el. 10. Mit jelentett Kovács Máté példáját követni a nevelésben? Mindenekelőtt azt, hogy a könyvtári tanszéket a hallgatók tekintsék otthonuknak. (Több tanszéket magában foglaló nagy szakokon ez nem volt 57

A tanszék helyzetéről számos írást közöltem. Talán az alábbiak tartalmaznak még adalékokat. TÓTH Gyula: Főiskolai könyvtárosképzés Szombathelyen. = Könyvtáros, 1975. 4. sz. 191-194. p., Uő: A szombathelyi könyvtárosképzés két évtizede. = Könyvtáros, 1983. 1. sz. 34-38. p., Uő: Egy tanszék tíz éve. = Pedagógusképzés, 1986. 2. sz. 81-102. p., Uő: 25 éves a könyvtáros és népművelő-közművelő képzés Szombathelyen. = Vasi Honismereti Közlemények, 1987. 2. sz. 4-8. p., Uő: A szombathelyi könyvtárosképzés új fejleményei, tervei. = Könyvtáros, 1991. 3. sz. 131-136. p., Uő: A szombathelyi könyvtárosképzés 30 éves: múlt, jelen, jövő. = Vasi Szemle, 1992. 4. sz. 525-535. p.

123


jellemző.) Kovács Máté „otthont tudott teremteni a tanszéken is, ahova a hallgatók hazamehettek; gondja volt a végzősök megfelelő (az egyénnek és a szakmának megfelelő) elhelyezkedésére, búcsúztatására; aki közvetlen ember és professzor volt egy személyben és akihez reszkető lábak nélkül lehetett bemenni bármely ügyben, aki értette és szerette a humort, aki benne volt a játékban is vidám tanszéki esteken.”58 Hasonlót szeretett volna a szombathelyi tanszék, szerény lehetőségei és képességei szerint. A tanszék nem elsősorban tudományt oktatott, hanem tudományosan megalapozottan a való életre, a gyakorlatra akarta hallgatóit felkészíteni. „A gyakorlatiasság a korszerű szakképzésben nem járulékos kiegészítő, hanem alapvető, az oktatás-nevelés egészét meghatározó követelmény […] ez az a központi rendező alapelv, amelynek az oktatás-nevelés egész folyamatát át kell hatnia, amelynek a szakképzés elméleti, történeti és gyakorlati összetevőit szükségképpen egységes egésszé kell összefognia.” – írta Kovács Máté 1961-ben, a képzés fejlesztését előkészítő, vitaindító füzetben. 59 Ezt a gyakorlatokon, valamint a gyakorlati szaktárgyak keretein belül, valamint a közbülső helyet elfoglaló tanulmányutakon, helyszíni tanulmányozás keretében lehetett megoldani. Kovács Máté idején bevált önkéntes gyakorlatok nevelő hatását – 15 évvel később – már csak kivételesen lehetett követni. Pedig a felvettek nagyobb részével tanulás közben kellett megszerettetni a könyvtárosságot. „A könyvtári gyakorlatok idejének kibővítése az I-II. évben önkéntesen vállalt, a III-IV. évben kötelezően rendszeresített heti 4 órás gyakorlat formájában (a természettudományi kari laboratóriumokhoz hasonlóan” kell szervezni – írta Kovács Máté. A gyakorlatok kiterjesztése Szombathelyen is központi kérdéssé vált, az 1990-es évek elejére 8 féléves programmá lett. A képzés nevelő funkcióját Kovács Máté korán felismerte és hangsúlyozta. Egy 1958-as kéziratban, s aztán 1961-ben kidolgozta a (felsőfokú) könyvtárosképzés módszertanát. A képzés tudományos alapjai megteremtésével egyenértékűen foglalkozott vele és a sokoldalúan képzett könyvtáros személyiségjegyei kialakításával. Ezt is 1961-ben írt vitairatában fejtette ki.60 Ezekre itt persze csak címszavakban lehet utalni. Kovács Máté – aki alaposan tanulmányozta a szóbeli és írásbeli közlés múltját és elméletét – tisztában volt azzal, hogy a tanárnak és könyvtárosnak jól kell fogalmaznia, nagy súlyt helyezett az írásbeli közlés fejlesztésére – minden módon, 58

59 60

TÓTH Gyula: Kovács Máté, a pedagógus és példaadó. = Kovács Máté emlékkönyv. Bp. 1983. 47. p. Lásd az alább következő lábjegyzetet. Az egyetemi könyvtárosképzés továbbfejlesztése. (Tervezet.) (Kiad. az) ELTE Könyvtártudományi Tanszék.) [Bp.] 1961. KMK soksz. 71 p. A kiadványon Kovács Máté neve kiadóként szerepel, de bizonnyal az oktatók által készített nyersanyagokat végső formába ő öntötte, fogalmazta meg. Kovács Máté bibliográfiája, de a rá vonatkozó hivatkozások is szerzőként kezelik.

124


néha iskolás (vagy annak látszó módszerektől) sem riadva vissza. „A tudományos módszerek elsajátításához, valamint az írásbeli kifejezőkészség fejlesztésének támogatására kötelező szemináriumi dolgozatok rendjének megállapítása - a műegyetemi kötelező rajzfeladatokhoz hasonlóan - szemináriumok munkarendje” kidolgozására van szükség. A szemináriumi referátumokat írásban is el kellett készíteni, a könyvtári látogatásokról, gyakorlatokról munkanaplót kellett vezetni, csakúgy, mint olvasmányokról és azokat be kellett mutatni. A főiskolai tanszék ebben is igyekezett követni – az olvasónapló kivételével. Kovács Máté tanítványai megtanulták tőle, az írásbeli közlés során fegyelmezettebben és feszesebben, pontosabban lehet fogalmazni, a források elemzése, az adatok-nézetek ütköztetése is jobban elvégezhető írásban. Kovács Máté és nyomában a főiskolai képzés keretében mindvégig viaskodni kellett azzal, hogy különösen nappali tagozaton, miként oldható fel az ellentmondást, hogy az általános képzés keretében, amikor még senki nem tudhatja, hol lesz munkahelye - a képzés miként készíthet fel valamely könyvtártípusra/munkakörre. Magyarország könyvtárügye túl kicsi ahhoz, hogy könyvtártípusokra képezzenek (mint tették az akkori Szovjetunióban). A korábbi szakkönyvtári és népkönyvtári megkülönböztetés a könyvtárügy megosztottságát tükrözte. A munkáltatók viszont konkrét munkahelyre keresnek végzettet, lehetőleg olyant vagy jobban felkészültet, sőt hasonló gyakorlattal, készséggel rendelkezőt, mint akinek helyére kerül a friss diplomás. Kovács Máté ezt felismerve, már 1958ban leírta, hogy „A specializálódás elősegítésére a szakelőadások (speciális kollégiumok) rendjének és programjának kidolgozása és legalább 2 szakkollégium elvégzésének kötelezővé tétele” szükséges. A tanterv korszerűsítésének egyik fő gondja lett az általános alapok lerakása mellett a specializáció elindítása. Ezt vallotta és lehetőségei szerint próbálta a szombathelyi tanszék is megvalósítani, tudván azt is, hogy a specializáció az alapképzés során csak elindítható, igazában a gyakorlatban és az arra épülő továbbképzés keretében végezhető el. 11. Tantervfejlesztés – szintén Kovács Máté módra Szisztematikusan ez sem tárgyalható meg itt, külön tanulmányt érdemelne. Csak egyes és kisebb megjegyzések fűzhetők hozzá. Az 1972/73-as átmeneti tanév után, az 1973/74. tanévben hivatalosan is bevezetett tanterv volt használatos. 61 Ez nem adott képzési célt, csak tantervi hálót és az egyes tárgyak feladatát és tananyagát írta le. Úgy jellemezhető, hogy a tanítóképzős tanterv és az egyetemi között helyezkedett el, az előbbit kibővítve közelített az utóbbihoz. Korábbi tárgyaiból megtartotta a könyvtártant (állomány, katalogizálás, osztályozás, olvasószolgálat, könyvtári technika, magyar könyvtári rendszer) és könyvtári tájékoztatást lett a könyvismeretből. Közösnek tervezte a 61

Az általános iskolai és az óvodai pedagógusképzés tantervei az 1973/74. tanévtől. Kiad. a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógusképző Osztálya. Bp. 1973.

125


népművelés szakosokkal a Művelődés- könyv- és könyvtártörténetet, továbbá a Művelődéselmélet, művelődéspolitikát. Megjelent a Művelődés (és nem olvasás!) szociológiai gyakorlatok és az Olvasáspszichológia, -pedagógia. S maradt természetesen a könyvtári gyakorlat. A tárgyak tartalma jelezte, hogy a népművelőkönyvtáros szakkal szemben a közművelődési (tanácsi és szakszervezeti) irányultságot – az egy-két éve megkezdett kiterjesztést folytatva – megtoldotta az iskolai könyvtárival. Utólag kellett beépíteni szakkönyvtári szempontokat. Ennek kapcsán arra kell felhívni a figyelmet, hogy a tantervet fejleszteni, módosítani nem csak látványosan, új tantervek formájában lehet. Lehetett változtatni akkor is, amikor még központi tantervek voltak. Intézményen belül meg lehetett oldani az előadás és szemináriumi arányok változtatását, vagy más félévekre való áthelyezését. Ennél is fontosabb, hogy az oktató legjobb belátása szerint, saját kutatásai alapján, vagy szakirodalomra támaszkodva – a tanári szabadság keretein belül – megváltoztathatta egy-egy tantárgy belső arányait és tartalmát, szemléletét. Talán fölösleges említeni, ezt csinálta Kovács Máté is 1956-1961 között. Ide sorolható például, hogy Ferenczi Zsuzsa alapjaiban változtatta meg Káldi János könyvismereti korszakából való szemléletet és gyakorlatot: új módon oktatott tájékoztatást, hozott tájékoztatás módszertani ismereteket a tantárgyba. Nem szükséges az egybevetést tantárgyanként elvégezni, ezt ki-ki megteheti. Saját tárgyaira mindenki jobban emlékszik. Alapjaiban alakult át – a gazdaságossági szempontból főiskolai keretbe is átmentett és közösen oktatni tervezett Kiss Gyula-féle Művelődéstörténet, ill. Művelődéselmélet, -politika. Nem kétséges, más arányokat igényelt a népművelő-könyvtár szak, mást az önállóvá lett könyvtár szak. A történeti tárgyban nagyobb helyet igényelt az írás-könyv-sajtókönyvtártörténet. A művelődéstörténet egyre inkább keretül szolgált a „könyvestörténetek” számára, sőt azok is bibliológiai alapra kerültek. A könyvtártörténet szempontjából meghatározó vonásai voltak fontosak az írásnyomdászat- könyvkiadás és könyvkereskedelem fejlődéstörténetének is, ideértve a bibliográfia- és dokumentációtörténeti, később olvasástörténeti vonatkozásokat. Idei kutatások során került elő az 1960-as években keletkezett Kovács Máté vélemény, ami fokozatosan és ösztönösen érvényesült a szombathelyi gyakorlatban, hogy tudniillik az utolsó két évszázadot, a polgári korszaktól fontos részletesebben oktatni, hiszen bármennyire imponáló eredményt tudnak felmutatni a korábbi évezredek, a ma szempontjából az időben közelebb álló korok meghatározóak. Az oktatónak is revelációszerű felismeréseket hozott az olvasástörténeti kutatások eredményeinek beemelése a tantárgyba.62 62

TÓTH Gyula: Könyvtártörténet, avagy az információkezelés történeti vonatkozásai: töprengés az új tanterv bevezetésekor. = Fülöp Géza emlékkönyv. Bp. 1999. 195-200. p., Uő: Az „olvasásbeliség” történetének üzenetei: az olvasástörténet törvényszerűségei, mint egy lehetséges olvasástudomány építőkövei: hipotézisek. = Negyvenéves a szombathelyi könyvtárosképzés. Szombathely, 2002. 27-46. p., Uő: Olvasástörténet és könyvtártörténet.

126


Hasonlóan jelentős átalakításra került sor a Művelődéselmélet, művelődéspolitika c. tantárgyban – anélkül, hogy ez formálisan tantervi átalakítást jelentett volna. A tantárgyból könyvtárelmélet, könyvtárpolitika lett, mielőtt neve megváltozott volna. A könyvtárelmélet is bibliológián, a Kovács Mátétól tanultakon alapult. Kiderült, könyvtárpolitikát a tanulmányok végén lehet jobban oktatni. Közben a könyvtárelmélet Könyvtár és társadalommá változott, 63 a Kovács Mátéféle bibliológia azt is jelentette, amit Szabó Ervin számára, hogy a könyvtári tevékenység társadalmi megrendelésből fakadt, s annak kell megfelelnie. Társadalmi (persze kulturális és technikai) fejlődés eredménye volt a könyvtártípusok megjelenése, rendszerbe szerveződése. Horváth Tibor megírta, mit jelentett nekik, amikor a korábban tanultak helyébe náluk is Kovács Máté rendszerszemlélete lépett, azé a Kovács Mátéé, aki az 1956-os tvr-rel a magyar könyvtárakat rendszerbe foglalta! Horváth szerint Kovács Máté vitt rendszerelméleti elemeket a könyvtártan oktatásába: „nála szerepelt először a könyvtárak környezete, az egész társadalom úgy, mint a könyvtárak célját és feladatait meghatározó tényező.” A tanulmányait korábban kezdő számára szembetűnt, „a könyvtárügy nem mozaikokra bomlott töredékhalmaz volt nála, hanem kibontotta egészének és a tágabb környezetnek a kontúrjait.”64 Kovács Mátétól új iránti érdeklődést lehetett tanulni, de az óvatosságot is: csak amikor a feltételeket sikerült megteremteni hozzá, akkor lehet újítani, új tantárgyakat bevezetni. Miként Kovács Máté, a tanszék Szombathelyen is gondot fordított a kontinuitás és diszkontinuitás egységére, a régi és új megfelelő vegyítésére. Azt is tőle lehetett megtanulni, hogy figyelni, amennyire lehet, együtt kell élni a szakmával, intézményekkel, szakmai szervezetekkel: azt teljesíteni, amit a könyvtári gyakorlat kíván, vagy belátható időn belül igényelni fog. Szombathelyen is gyakorlattá vált kikérni az intézményvezetők véleményét, megkérdezni az itt végzetteket (1958-tól Kovács Máté is ezt tette), miként tudják a tanultakat hasznosítani, miben éreztek hiányt munkába lépésük után. 1981-től minisztertanácsi rendeletre sor került a felsőoktatás korszerűsítésére. Ennek része volt a tantervek korszerűsítése. Ebben építeni lehetett az Országos Könyvtárügyi Tanács 1980. júniusi állásfoglalására, az azt megelőző szaksajtóbeli vitára.65 Az MM egyetemi és főiskolai főosztálya a főiskolai

63

64

65

= „Mert a szívnek teljességéből szól a száj”. Könyvtártörténeti tanulmányok Hajdu Géza 80. születésnapjára. Szeged, 2007. 61-77. p., Uő: Az olvasástörténet üzenetei. = Könyvtári Figyelő, 2008. 4. sz. 595-603. p. Az újszerű felfogás tanításához írtam jegyzetet is. TÓTH Gyula: Könyvtár és társadalom. (Bevezetés a könyvtári ismeretekbe.) Egységes jegyzet. Bp. Tankönyvkiadó, 1987. 138 p. (Később számos új lenyomatban is.) HORVÁTH Tibor: Egy gondolat viszontagságai. = Kovács Máté emlékkönyv. Bp. MKE, 1983. 165. p. A Könyvtári Figyelő 1980. 2. száma képzési tematikus szám volt. Írásai közül az alábbiakra hívjuk elsősorban fel a figyelmet: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének állásfoglalása 131-132. p. + VAJDA Erik: Tudós könyvtáros? Könyvtártudós?

127


könyvtárosképzés tartalmi gondozását a szombathelyi tanszékre bízta. A régi tantervben a folyamatos gondozás keretei kimerültek. Új kellett. Előbb pótolni kellett, ami 1972-ben elmaradt: az egyetemi és főiskolai képzés viszonyának tisztázását.66 A szakmérnök-üzemmérnök kettősségével lehetett példálózni. Eszerint „az egyetemi képzésnek nagyobb léptékben gondolkodó, elméletileg és történetileg jobban megalapozott ismereteket kell nyújtania; ezzel szemben a főiskolai képzésnek jobban kell ügyelnie a jártasságok és készségek kialakítására.” Továbbá az egyetemi képzésnek „az elméletibb, önálló gondolkodást igénylő, tervezést elősegítő, szervezeteket és rendszereket irányító munkához szükséges ismereteket nyújtó képzésre, ill. a főiskolai képzésnél a gyakorlat (napi manuális) feladatok ellátására előkészítő tartalmú oktatásra” kell ügyelnie. Ennek megfelelően vannak tárgyak, melyeket mind az egyetemen, mind a főiskolán oktatni kell, aztán olyanok, amelyeket csak egyetemen vagy főiskolán, s vannak olyanok, amelyeket az egyetemen elméletibb, a főiskolán gyakorlatibb megközelítésben kell oktatni. Az új tanterv fő szempontja volt, hogy az itt végzett a kor és a jövő követelményeinek jobban megfeleljen. A hagyományos történeti, könyvtártani, olvasásismereti és tájékoztatási tárgyakat frissíteni kellett újabb ismeretekkel, módszerekkel, szembetűnő hangsúlyváltásokra is sor került. Például alaposabb dokumentumismeretre, a feltárásban nagyobb figyelem jutott katalógusépítésre és – használatra, a tájékoztatásban a módszertan jobb megalapozására. Új lett az információ- és kommunikációelméleti, számítás- és könyvtártechnikai ismeretek megalapozása, alaposabb a tájékoztatási rendszerek, szolgáltatásaik megismertetése. Az volt a kiindulási pont, hogy a főiskolán végzettek legfőbb feladata a könyvtári és szakirodalmi információs szolgáltatások fogadása, illetve közvetítése a felhasználókhoz. Azok létrehozása, a rendszerek tervezéseszervezése viszont egyetemet végzett, számítógépes, rendszerszervező, profilszerkesztő stb. szakemberek feladata. A végzetteket az olvasóval/használóval való „párbeszédre” törekedtek az oktatók felkészíteni. A harmadik „törekvésbokor” speciális kollégiumok és szemináriumok számának, oktatási időtartamának, választékának és irányultságának növelése volt. Végül a negyedik, de szintén hangsúlyos törekvés a képzés gyakorlatiasabbá tétele és a gyakorlati képzés javítása volt. Nem a gyakorlatot kellett szimulálni a főiskola falain belül, hanem a hallgatókat kivinni a gyakorlatba. Az 1980-as évek közepétől pl. az ún. online számítógépes információkeresésbe bevezető speciális kollégiumot

66

Tudományosan képzett könyvtáros – avagy egy fejlődő képzés igényei. 148-152. p. + HORVÁTH Tibor: Informatikai alapozású könyvtárosképzés 159-170. p. + KATSÁNYI Sándor: Információhasználat – társadalmi környezet – könyvtárosképzés. Szempontok a könyvtárosképzés koncepciójához. 171-175. p. Említhető még GYŐRI Erzsébet: A könyvtárosok továbbképzéséről. = Könyvtári Figyelő, 1981. 1. sz. 15-21. p. Ezt korábban már elemeztem. TÓTH Gyula: A könyvtárosképzés néhány kérdéséről, az egyetemi és főiskolai képzés viszonyáról. = Könyvtári Figyelő, 1980. 2. sz. 178-184. p.

128


az élenjáró Veszprémi Vegyipari Egyetem Központi Könyvtárában a két vezető tartotta. A képzési célt akkor kellett pótolni, amikor a könyvtár szak központilag kiadott tantervét a szombathelyi tanszék készítette – konzultálva természetesen a nyíregyháziakkal, a KMK-val és másokkal.67 Ehhez is a Kovács Máté-modellt lehetett használni. Így: „A tanár-könyvtáros képzés célja a könyvtárosi és tudományos információs ismeretek általános, történeti és elméleti alapjainak elsajátítása, ennek önálló alkalmazásához szükséges készségek nyújtása, a tevékenység gyakorlatához szükséges képességek kialakítása, amelynek alapján a hallgatók képesek 

 

bármely típusú könyvtárban az egyes részfeladatok ellátására, a központi könyvtári és információs szolgáltatásának fogadására és közvetítésére, az olvasó-felhasználó és a dokumentumok közötti kapcsolatok létrehozására; kisebb intézményekben a szabványok és normatív előírások alkalmazásával a könyvtárosi és információs tevékenység, a szakmai munka végzésére, megszervezésére és irányítására; differenciált szervezetű intézményekben a részfeladatokat végző szervezeti egységek irányítására.”

Vagyis a célmegjelölés először hangsúlyozta, hogy a főiskola is minden könyvtártípus és információs intézmény számára képez. Kovács Máté szellemében hangsúlyossá vált az alkalmazáshoz szükséges ismeretek nyújtása, a képességek és készségek fejlesztése. Kifejező a tantárgyak elnevezésének változása is: Könyvtártörténet (ez van a központban, művelődés-, írás-, könyvtörténeti keretbe ágyazva); Könyvtár és társadalom (szociológiai, közlési- bibliológiai keretben); Informatikai alapok; Dokumentumismeret, gyűjteményszervezés; Bibliográfiai leírás, katalogizálás; Osztályozás-információkereső nyelvek; Olvasásismeret (benne a szociológia, pszichológia és pedagógia); Könyvtárpolitika és könyvtárszervezés. A fentieken túl, a főiskolához képest is kis/ebb, tehát 10-12-15 fős csoportokat írt elő. Az új tantervi törekvéseket megismerhette a szakmai közvélemény. 68 Tulajdonképpen ettől datálható az az időszak, amikortól már a tantervek készítése szinte permanens folyamattá vált, annál is inkább, mivel a ’80-as évek végétől a

67

68

A tanárképző főiskolák tanterve az 1984/85. tanévtől. Kiad. az MM Bp. 1984. A könyvtár szak a 256-269. p. TÓTH Gyula: A főiskolai könyvtárosképzés korszerűsítése. = Felsőoktatási Szemle, 1984. 7-8. sz. 463-469. p., ill. ennek „könyvtáros változata”: A könyvtárosképzés megújítása. = Könyvtári Figyelő, 1984. 5. sz. 464-476. p.

129


főiskoláknak is lehetővé tették intézményi tantervek készítését. A tanszék 1989-ben, 1992-ben, majd a TEMPUS program keretében 1997-ben készített új tantervet. 69 Kései vélemény: „a népművelőtlenítés” túl jól sikerült. Nem vitás, önállóvá kellett a könyvtár szakot tenni. De a főiskolai képzés formálói elfeledkeztek arról, hogy az egyetemen a könyvtár szakosok 3 féléven át tanultak népművelési ismereteket. Nem vált kárukra. Valamennyit meg kellett volna őrizni belőle, mert ezt már a társszak nem tette meg. Kovács Máté 1958-ban még úgy vetette papírra, „Az egyetemi hallgatóság számára rendszeresen kötelező előadás tartása a tudományos munka módszereinek és technikájának, valamint a tudományos segédeszközök használatának megismertetésére.” Valójában ezt nem külön tantárgy szolgálta, hanem a szemináriumok során, éveken át készítették elő, majd a szakdolgozati témaválasztás, a szakdolgozó munkájának figyelemmel kísérése (néha szakdolgozati szeminárium formájában) szolgálta a tudományos munkára való felkészítést. Kovács Máté megelőzve korát, legalább is egyéb szakok gyakorlatát - kutatásmódszertant tanított és taníttatott hallgatóinak. a képzési folyamatba beépítette a tudományos munka alapjainak elsajátíttatását. A szombathelyi tanszék ebben is követte mestere gyakorlatát – amennyire lehetőségeink engedték, s amit sikerült kiharcolni, azt megvalósították. A tanszék oktatói fontosnak tartották, hogy a szakmai közéletben, a szaksajtóban jelen legyenek. Prejczer Paula 1987-re összeállított bibliográfiája szerint, a tanszék oktatói, ebbéli minőségükben, 132 írást tettek közzé. 70 12. Az 1970-es évtized végétől a szombathelyi tanszéké lett a vezető szerep 1976-1991 között 1297 fő szerzett főiskolai könyvtáros oklevelet Szombathelyen. E képzési forma nemcsak Szombathelyen indult, de a számok tanúsága szerint itt képezték a legtöbb könyvtár szakost, itt működött az 1970-80-as években Magyarországon a legnagyobb könyvtárosképzési bázis. 1979-1984 között a szombathelyi tanszék vezetője képviselte a könyvtárosképzést az Országos Könyvtárügyi Tanácsban, készítette 1980-ban a képzés és továbbképzés helyzetéről szóló előterjesztést a Tanács számára.71 Ennek nyomán az 1981. évi IV. országos 69

70

71

TÓTH Gyula: Innováció és képzés – képzés és innováció. = Könyvtáros, 1989. 4. sz. 205211. p., Uő: A könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási igények, főiskolai könyvtárosképzés. = Könyvtáros, 1989. 12. sz. 724-729. p., Uő: A szombathelyi könyvtárosképzés új fejleményei, tervei. = Könyvtáros, 1991. 3. sz. 131-136. p. PREJCZER Paula: Bibliográfia. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtári tanszéke oktatóinak írásaiból. (Válogatás.) = A közművelődési és könyvtáros oktatók nemzetközi konferenciája. Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szerk. SZALAY László. Szombathely, 1988. 354-367. p. Az előterjesztést, a vita és az elfogadott javaslatokkal egybeszerkesztve közölte TÓTH Gyula: A könyvtárak káderhelyzete, könyvtárosképzés és -továbbképzés. = Könyvtári Figyelő, 1981. 2. sz. 85-93. p.

130


könyvtárügyi konferencia anyagaiban fogalmazta az ez irányú részeket, végül a főiskolai tanterv gondozásának feladatát is a szombathelyi tanszékre bízta a minisztérium A tanszéknek sikerült ráhangolódni a szakma egyre erőteljesebb elvárásaira és együttdolgozni a megújítást szorgalmazókkal. (Vajda Erik, Horváth Tibor, Szepesváry Tamás, Katsányi Sándor, Zsidai József és mások.) 1981-ben és 1984-ben a Könyvtári Figyelőben, a Felsőoktatási Szemlében közölt írások révén a közvélemény, a szakma és felsőoktatás más dolgozói is tájékozódhattak a törekvésekről. Pálvölgyi Mihály USA-beli ösztöndíját felhasználva, a tanszék a tantervfejlesztés, vele együtt a képzés módszertanának és oktatástechnológiájának műhelyévé vált. A szombathelyi képzés 25 éves évfordulóján tartott nemzetközi konferencia könyvtáros szekcióját tantárgyfejlesztési, tartalmi és módszertani témák előadására sikerült felhasználni. 72 Itt volt Paul Kaegbein kölni professzort, az IFLA képzési bizottságának vezetője, pozsonyi és wroclawi kollégák. A módszertani kísérletek a szemináriumok aktivitását célzó próbálkozásokra irányultak, jegyzetfeldolgozó órák, esettanulmányok és helyzetgyakorlatok, élő könyvtárban megtartott órák éppúgy benne voltak, mint a rendszeres évközi munkára késztető, házi feladatokkal operáló módszerek vagy a szakma új igényeire való lehető gyors reagálások. 1979/80-tól a szakdolgozatoknál kontrollbírálatok készültek – ismét Kovács Máté nyomdokain járva. A tanítási hét zsugorodása [a szabad szombat bevezetésével] részben zsúfoltságot, részben pedig a hétvégeken üresjáratokat eredményezett. Keresni kellett a tanév közbeni rendszeres munkára, a szakirodalom folyamatos olvasására, a szakmai sajtónak érdeklődésből történő figyelemmel kísérésére késztető módszereket és eszközöket. Az is a szombathelyi képzés elismertségét jelentette, hogy a Tanárképző Főiskolák Főigazgatói Kollégiuma 1986. június 6-i szombathelyi ülésén az itteni példán tanulmányozta a főiskolai könyvtárosképzés helyzetét és problémáit. 73 Az előterjesztés alapján a Kollégium úgy foglalt állást, hogy nem a képzőhelyek számát kell növelni, hanem a meglévőket kell erősíteni, legalább 10-12 fős tanszékeket létrehozni és felszereltségüket javítani. (Ez a szombathelyi példát jelentette volna. Kár, hogy nem sokkal később pont az ellenkezője történt.) Kimondta a Kollégium azt is, hogy akkori állapotukban nem, csak külső segítséggel tudják a főiskolák továbbképző funkcióikat ellátni. Sajnos a főigazgatók sem voltak készek a könyvtárosképzés sajátosságait (gyakorlatok, tanulmányutak stb.) méltányolni, tehát itt is meg kellett küzdeni a tanárképzés erőfölényével, a könyvtárosképzés 72

73

Lásd A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciája, Szombathely, 1987. augusztus 26-29. Szerk. SZALAY László. Szombathely, 1988. A főiskolai könyvtárosképzés helyzete és fejlesztése. Szombathely, 1983. május 20. 11 p.+ 2+2 p. melléklet. Lásd még Szűcs Lászlónak, a Kollégium elnökének emlékeztetőjét. Eszerint az ülésen részt vett az MM Könyvtári Osztály, valamint az OKDT elnöke és az egri főiskola kihelyezett tagozataként működő SZOT Iskola képviselője. Nyíregyházát főigazgatója képviselte. Az erről szóló dokumentumok a Könyvtár- és Információtudományi Tanszéken találhatók

131


sajátosságainak lehető érvényesítéséért. Egy főiskolai tanácsülés számára készített előterjesztés74 nyomán lehetőség nyílt, hogy a tanszéket bemutassuk. 75 Mivel a képzés az előbbiek jegyében folytatódott, a témát csak mesterségesen lehet megszakítani a negyedszázad kapcsán. A második 25 évet Murányi Péter vázolja.

74

75

A Könyvtári Tanszék munkája. Szombathely, 1986. április 25. 10+11 p. stencilezett melléklet. 10 évvel korábban már tárgyalta a Főiskolai Tanács a könyvtárosképzés helyzetét: Az oktató-nevelőmunka helyzete, eredményei és feladatai a könyvtárosképzésben – a képzés első ciklusának tapasztalatai alapján. 13+1 p. stencil. TÓTH Gyula: Egy tanszék tíz éve. = Pedagógusképzés, 1986. 2. sz. 81-102. p.

132


A könyvtárosképzés közelmúltja és jelene MURÁNYI PÉTER A cím nem árulja el egyértelműen, hogy a szombathelyi könyvtárosképzésről lesz-e szó, vagy a magyarországiról, esetleg az egész világéról. Természetesen elsősorban a szombathelyiről, de ezt mindenképp szélesebb kontextusba kell helyezni. Mit jelent a közelmúlt? 2002-ben, a képzés 40 éves évfordulója alkalmából Pálvölgyi Mihály kollégám adott alapos, részletes áttekintést. 1 Ezért elsősorban az azóta eltelt időszakkal foglalkozom a rendelkezésemre álló 15 percben. 1. A képzés keretei Ebből a szempontból 2002 lehetne egy véletlenszerűen kiválasztott év, de nem az, mert éppen akkor következtek be jelentős változások, ezek előkészítése természetesen már a korábbi időszakban elkezdődött. 2002-ben került sor a kreditrendszer bevezetésére, ehhez kapcsolódóan új tantervet kellett készíteni. Ezzel egy időben változott meg a szak elnevezése, s lett informatikus könyvtáros, de még megmaradt a főiskolai és az egyetemi képzés, nálunk a főiskolai. A főiskolai képzés nappali tagozaton kétszakos maradt, de amíg a megelőző időszakban egy szakon is lehetett végezni, a kreditszám miatt ez nem volt lehetséges. Két nem tanári szak párosítása esetén a kredithiányt kellett megoldani (tanári szakkal párosítva a pedagógiai tárgyakkal együtt jött ki a szükséges kreditszám). Levelező tagozaton viszont hároméves, egyszakos képzést kellett bevezetni, ott azt a feladványt kellett megoldani, egy 95 kreditet érő szakon hogyan lehet 180 kredittel végezni. 2 Ezek azonban csak néhány évre szóltak, mert hamarosan újabb változás következett be, 2006-tól bevezették a bolognai rendszert, előbb az alapszakos, majd 2009-től a mesterszakos képzést. A képző intézmények konzorciumában partnerként sokat dolgoztunk azon , hogy egyáltalán megmaradjon az önálló szak, elfogadják a szak létesítését, utána a szakindítási engedélyek megszerzésekor már vetélytársak is lettünk. Az alapképzés 1

PÁLVÖLGYI Mihály: A könyvtárosképzés 40 éve Szombathelyen (1962-2002). In: Negyvenéves a szombathelyi könyvtárosképzés. Tanulmányok az oktatásról és a szakma gyakorlatából. Szerk. CSÁKI Pál. Szombathely : BDF Könyvtár- és Információtudományi Tanszék, 2002. p. 5-23. 2 MURÁNYI Péter: A bölcsész képesítési rendeletről könyvtárosi szemmel. = Könyvtári Figyelő, 2001. 3. sz. 481-494 p.

133


informatikus könyvtáros szakon 11 helyen indult el az országban, a mesterképzést 6 helyen akkreditálták, elsősorban ott, ahol már korábban volt egyetemi képzés. Szombathelyen régebben voltak törekvések erre, most ebben a formában valósult meg. Az alapképzésben a levelező tagozathoz hasonlóan a nappali is 3 éves, egyszakos lett, 180 kredites. Amikor az alapképzés elindult, még nem is lehetett tudni, milyen lesz a mesterképzés, az valamivel azelőtt alakult ki, amikor végeztek az első BA évfolyamok. Ez különösen a volt tanárszakok esetében volt gond, ahol kérdés volt, mire használható az alapszakos végzettség (… szakos bölcsész, referens). A mi szakunkon ez kevésbé jelentett gondot, mert az alapszakos végzettség megfeleltethető volt a korábbi főiskolainak, sőt magasabb óra- és kreditszámmal. Kérdéses, milyen hatása van a másik szakon szerzett ismeretek hiányának. 2009-ben egyszerre végzett az utolsó 4 éves főiskolai évfolyam és az első 3 éves alapképzéses. Ez gond lehetett az elhelyezkedés szempontjából, miközben jó volt az induló mesterszakot tekintve. További kérdések: Kiből lehet ebben a rendszerben iskolai könyvtáros? A tanárképzés 2009ben indult, bolognai mesterszak keretében megindult a könyvtárpedagógia-tanár szak. Apró gond: szinte akárki lehet könyvtárpedagógia tanár, kivéve azt, aki informatikus könyvtáros szakot végez. De nem nagy gond, mert 2013-tól újra más rendszerben folytatódik a tanárképzés, az osztatlan tanárképzés, s ezen belül a könyvtárostanár tanári szak visszatérést jelenthet a korábbi kétszakos képzéshez. A szak és a végzettség elnevezése magyarul és angolul, kísérletek az angol nyelv megreformálására a minisztérium részéről: computer librarian, librarian and information scientist. Szombathelyen az alapszakon a nagyobb kreditszámnak megfelelően 2 szakirány 2-2 korábbi szakirány összevonásával: nyilvános és iskolai könyvtári, információbróker és -menedzsment, mesterszakon információés tudásmenedzsment. 2. A tanszék személyi állománya 2002-ben 10 főállású oktató volt, most 6 (5 plusz két fél), a 2002-es tanulmány a legfőbb feladatként azt jelölte meg, hogy 4 kolléga fejezze be PhD tanulmányait. Mi történt azóta? A 2000-es évek első felében 4 oktató megszerezte a a PhD fokozatot: Rétfalvi Gábor, Frank Róza, Pálvölgyi Mihály, Murányi Péter. Ez nagyon fontos volt az alapképzés akkreditációja szempontjából

134


2002-ben a tanszék tagjai közül négyen dolgoztak a tanszéken 1973-19741975 óta (Tóth Gyula, Kovács Mária, Pálvölgyi Mihály, Rétfalvi Gábor, (s még Ferenczi Zsuzsa is (1974-től, bár hamarabb lett nyugdíjas, tehát majdnem harminc éve), még ketten 1981-1982 óta, tehát legalább 20 éve. Csáki Pál is 20 évet dolgozott itt (1975-1995), tehát a tanszék gerince évtizedeken át állandó volt. A megelőző két évtizedben összesen hárman mentek nyugdíjba (Káldi János 1982, Gróf Ervin 1985, Csáki Pál 1995), most néhány év alatt ennél többen: 2004ben Tóth Gyula, Kovács Mária, majd pár év múlva Prejczer Paula, Rétfalvi Gábor, Frank Róza, 2012-ben Pálvölgyi Mihály professor emeritus lett. Ő fél munkaidőben dolgozik (elvileg, de ha valamibe belekezd, nem tudja korlátozni magát). A 2002-ben is a tanszéken dolgozók közül még Murányi Péter (1981-), Ördögné Kovács Mónika (1991-), Czövek Zoltán (2001-) még a tanszék dolgozója. Új oktató Pogányné dr. Rózsa Gabriella, Bognárné Lovász Katalin, Nagyváradi Enikő. Annyiban hasonló a helyzet a 2002-eshez, hogy most ez utóbbi két oktató fogja rövid időn belül megszerezni a PhD fokozatot, nagyban dolgoznak disszertációjukon. A 2002-es oktatók közül Sütheő Péter 2003-tól több éven át fizetés nélküli szabadságon volt, az ő helye, helyettesítése tette lehetővé az új oktatók kipróbálását, miközben egy ideig párhuzamosan dolgoztak azokkal, akiket hosszabb távon felváltottak. Az elmúlt tanévben még a tanszéken dolgozott Koltay Tibor és Dudás Anikó (nem első helyen elkötelezve magukat, ezért nem folytathatták munkájukat, de helyükre nem került más). Fontos (lenne) külső oktatók bevonása, ez anyagi okok miatt nem túl nagy mértékben lehetséges, kiemelendő a két helyi könyvtár igazgatójának szerepvállalása (Pallósiné Toldi Márta, Barki Katalin), ebben a tanévben a tájékoztatásban Szabó Sándor. Egyszakos képzés, BA és MA, több tantárgy, magasabb óraszám, az egyszakosság miatt is kevesebb hallgató egy évfolyamon. Következmények: korábban néhány tantárgy oktatásával meg lehetett az óraszáma egy oktatónak, ha azokat több csoportban oktatta, most kevés kivétellel a legtöbb tárgyra egy csoportban kerül sor, sokkal többfélét kell tanítani, s nem gond a kötelező óraszám elérése, sőt... Mennyire marad idő és energia kutatásra és publikálásra, tananyagok készítésére? Másik: 1978-ban Tóth Gyula és Csáki Pál volt 40 éves, náluk idősebb csak Káldi János és Gróf Ervin, a többiek fiatalabbak (Ferenczi Zsuzsa, Kovács Mária 37, Pálvölgyi Mihály 31 Rétfalvi Gábor 30), s már mind legalább 3 éve voltak a tanszéken. Tehát 1975-ben két fő kivételével mindenki 27 és 37 között volt. Ma a legfiatalabb oktató is hamarosan 40 lesz, a többség 40-es, kellenének fiatalok, különösen most, amikor úgy változik a szakma, de létszámstop van.

135


3. A tanszék oktatóinak elismerései Tóth Gyula 2006-ban Széchényi Ferenc-díjat kapott (a közgyűjteményi szakterületen dolgozó szakemberek legmagasabb állami kitüntetése). Pálvölgyi Mihály 2007-ben MKE Emlékéremben, 2011-ben Szinnyei József-díjban részesült (a könyvtárosoknak adományozható magas állami kitüntetés), időközben intézményünk Alma Mater díját is megkapta. Kicsit kitágítva a kört óraadóinkra is: a Szinnyei József-díjat megkapta Pallósiné Toldi Márta is 2004-ben, Barki Katalin pedig 2008-ban. 4. A tanszék elhelyezése A tanszék 2002-ben a B épület 3. emeletén volt található (előtte ugyanott a földszinten, még korábban az A épületben), azután a kari és intézeti hovatartozás miatt előbb a Természettudományi Karon belül a C épületbe költözött, majd a Bölcsészettudományi Karra kerülve 2008 szeptemberétől a D épületbe, egy intézetbe került a többi társadalomtudományi szakkal, de távol a könyvtártól (amely 2006-ban kapott új épületet, 2007-ben pedig elnyerte Az év könyvtára címet). 5. Technikai felszereltség 1995-ben jött létre az első laborunk a Tempus pályázat segítségével. Szerencsére már nem azokat a gépeket használjuk, de az utolsó olyan akció, amelynek a keretében a képző intézmények új számítógépekhez juthattak, az EISZhez kapcsolódóan 2002-2004-ben volt... Nem jó dolog, ha egy laborban azok a jobb gépek, amelyeket a könyvtár kiselejtezett 2006-ban. Egy laborban a nyitott laborból átkerülve vannak jobb gépek. A tanszéki gépek hasonlóak. A könyvtárakban a TÁMOP és TIOP pályázatoknak köszönhetően sokkal jobb eszközpark van, nekünk pedig az ott végzendő munkára kellene felkészíteni. 6. A gyakorlatok szerepe A gyakorlatok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az alapszakon a korábbi főiskolai képzéshez hasonlóan 6 gyakorlat van összesen 10 hét időtartamban (4 egyhetes, egy kéthetes, egy 4 hetes szintetizáló. összesen 15 kredit). Mesterszakon 2 gyakorlat van, összesen 5 hét időtartamban, 10 kredit, a legtöbb levelezős munkaköre miatt felmentést kaphat. Köszönet illeti a könyvtárosokat, hogy az utóbbi időben sincs gond a gyakorlat megszervezésével, pedig a korábbiakkal ellentétben nem tudunk gyakorlatvezetői díjat fizetni (a levelezőkért korábban sem).

136


A gyakorlat szerepe a hallgatók elhelyezkedésében: ma is szívesen felvennék a gyakorlaton megismert hallgatóinkat, de sokkal kevesebb lehetőség van erre, mint korábban Gyakorlatokra nemcsak könyvtárban kerülhet sor, ezt elnevezésük is mutatja: könyvtári-információs gyakorlatok. Ha számíthatunk arra, hogy nemcsak könyvtárakban fognak elhelyezkedni, akkor a gyakorlatok keretében is lehetőséget kell erre biztosítani. 7. Hallgatói eredmények Az OTDK-n hagyományosan jól szerepelnek hallgatóink, a 2002-es tanulmány az akkor legfrissebb eredményeket sorolta fel, az intézmény 50 éves évfordulója alkalmából megjelentetett kötetbe terjedelmi okokból nem is fért bele mind. 2009-ben újra a mi hallgatónk szerezte meg az egyetlen első díjat (Móricz Péter), 2011-ben különdíjat kapott egy hallgatónk (Asbóth László). Az MKE és az IKSZ által 2000-ben alapított, 2001-től, tehát idáig 12 alkalommal kiosztott Az év fiatal könyvtárosa címet 4 alkalommal kapta olyan valaki, aki első diplomáját nálunk szerezte: 2001 Lukácsné Varga Judit 2004 Várhelyi Eszter 2005 Gerencsér Judit 2011 Bedekovity Zóra A Kovács Máté Alapítvány ehhez kapcsolódó különdíját első alkalommal, 2011-ben szintén volt hallgatónk, Tóth Renáta érdemelte ki. Hallgatói projektek címszavakban: Öböl-könyvtár, Olvasótárs, hallgatói részvétel a szakkollégiumi munkában, SzoKHE (Szombathelyi Könyvtárosok Egyesülete. Negatívumok: nyelvvizsga hiánya sokaknál, tanulmányok megnyújtása 8. Nemzetközi kapcsolatok Először az európai könyvtárosképzők éves szimpóziumát, a BOBCATSSSet érdemes kiemelni. Ebbe kezdetektől bekapcsolódott a tanszék, Szombathely a névhez is hozzájárult egy S-sel. Korábban is volt példa rá, de az utóbbi időben nagyobb mértékben sikerült a hallgatók bevonása is ebbe (2010 Parma, tapasztalatok beszerzése, de már a rendezésbe való bekapcsolódás, 2011-ben Szombathelyen a XIX. BOBCATSSS szimpózium megrendezése 3 250 (többségében külföldi) 3

Finding New Ways : Proceedings of the 19th BOBCATSSS Symposium. 31 January-2 February 2011 Szombathely, Hungary. Ed.: Katalin BOGNÁR LOVÁSZ, Zoltán CZÖVEK, Péter MURÁNYI. Sopron : University of West Hungary Press, 2011. 556 p.

137


résztvevővel, a norvég és osztrák partnerintézménnyel, nagyon jó nemzetközi visszhanggal, majd 2012 Amszterdamban, 5 hallgatóval. Anyagi okokból kétséges, milyen mértékű lesz a folytatás. Korábbi partnerintézményeink: Stuttgart, Koppenhága, pl. az 1994-1997-es LISTEN TEMPUS JEP-ben. A 2000-es évekből az eMapps projekt emelhető ki (összegzése külön kötetben is megjelent). 4 Már majdnem 20 éve bekapcsolódtunk a világ legnagyobb adatbázisszolgáltatója, a Dialog oktatási programjába (most Proquest Dialog). 9. Jelentkezők és felvettek Az informatikus könyvtáros BA és MA szakra jelentkezők és felvettek száma 2006-tól, illetve 2009-től Minden olyan pozitív lenne? Mi a magyarázata a következő számadatoknak, amelyek a www.felvi.hu statisztikai adataiból nyerhetőek? Az adatok közvetlenül táblázataikból származnak, kivéve az Ö-N (Összes mínusz Nappali), ami nagyrészt a levelezőket jelenti, alapszakon részben esti és távoktatásos. Informatikus könyvtáros BA: Jelentkezők és felvettek, 2006-20125 Jelentkezők

Felvettek

Össz.

Első

N

Állami

Ö-N

Össz.

N

Állami

Ö-N

2006/Á

2146

953

1529

1924

617

702

362

438

340

2007/Á

1736

588

1252

523

484

548

328

309

220

2008/Á

1371

435

963

208

408

481

291

329

190

2009/Á

1610

481

244

492

366

423

315

307

108

2010/Á

1746

548

1450

1603

296

432

326

290

106

2011/Á

1597

493

1228

1436

369

380

248

241

132

2012/Á

977

302

774

881

203

195

147

115

48

4

Játékok és mobil technológia a tanulásban : Az eMapps.com EU 6. keretprogramos IST projekt (2005-2008) tapasztalatai. Szerk.: CZÖVEK Zoltán, MURÁNYI Péter és PÁLVÖLGYI Mihály. Szombathely : Savaria University Press, 2008. 108 p. (Tanulmányok a Könyvtárés Információtudományi Tanszék műhelyéből, 2.) 5 Az adatok forrása itt és a továbbiakban az URL: http://www.felvi.hu/felveteli/ ponthatarok_rangsorok címen található adatok alapján készült saját összeállítás.

138


Informatikus könyvtáros MA: Jelentkezők és felvettek, 2009-2012 Jelentkezők

Felvettek

Össz.

Első

N

Állami

Ö-N

Össz.

N

Állami

Ö-N

2009/Á

243

209

115

233

128

145

64

143

81

2010/Á

212

172

118

205

94

117

60

116

57

2011/Á

182

148

79

170

103

93

39

84

54

2012/Á

121

95

80

115

41

64

39

62

25

Azt hiszem, az összesített adatok magukért beszélnek, s mivel a kötet már a 2013/2014-es tanévre való jelentkezés számadatainak közzététele után készül el, el kell mondani, hogy az itt megfigyelhető csökkenés tovább folytatódott. A szeptemberi konferencia óta viharos gyorsasággal sor került a kétszakos, osztatlan tanárképzés bevezetésére, ezért nem érdemes az akkori aktualitásokkal foglalkozni. A bolognai rendszerű könyvtárpedagógia-tanár szak helyett induló osztatlan könyvtárostanár szak is választható második tanári szakként (ez már csak azért is örvendetes, mert sok korábbi második tanári szakból szakirányú továbbképzés lett). A könyvtárostanárok lehetnek az új iskolai könyvtárosok, ha a név ellenére könyvtárosokká is képezik őket, s talán még más könyvtárakban is hasznosíthatják szaktudásukat és egy másik szakterület ismeretét. Az első jelentkezési számokból nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, mert azok azzal vannak összefüggésben minden szakon, hogy csak napokkal a jelentkezési határidő előtt derültek ki sok részlet a tanárképzéssel kapcsolatban. 10. Befejezés Volt hallgatóink megtalálhatók Szombathelyen, Vas megyében, a régióban (a környező megyékben), távolabb az országban, a világban (ahogy távolodunk, úgy egyre kisebb arányban. Előnyt jelenthet, ha valaki Szombathelyen végzett – reméljük, hogy így lesz a jövőben is (de ez nem előadásom tárgya).

139


Az andragógia képzés jelene és jövője Új képzések új szervezeti keretek között: az Andragógia Intézet KISPÁLNÉ HORVÁTH MÁRIA A szombathelyi Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszék tanárai és ügyintézői jelentős szervezeti átalakulás részeseivé váltak 2006-tól kezdődően. A főként kommunikáció szakokon oktatók ettől az évtől a Bölcsészettudományi Karon folytatták munkájukat, jelenleg a kar Társadalomtudományok, Nemzetközi és Európa-tanulmányok Intézetének Kommunikáció és Médiatudományi Intézeti Tanszékén gondozzák a kommunikáció és médiatudomány alapszakot és a kommunikátor felsőfokú szakképzést. A jogelőd tanszék többi oktatója a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Karon dolgozott tovább, 2006-tól 2008-ig az újonnan létrejött Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet Andragógia Tanszékén, majd 2008-tól az önálló Andragógia Intézetben. 2008-ban megalapították az intézet két tanszékét, az Andragógia Elméleti Intézeti Tanszéket és a Humánszervezési és Közösségfejlesztési Intézeti Tanszéket, és napjainkban is ezen szervezeti keretek között folyik a munka. A jelenlegi kis létszámú oktatói gárda fiatalnak tekinthető; ha egyik kiemelt céljuk – melynek lényege, hogy néhány éven belül mindenki tudományos fokozattal rendelkezzen – teljesül, akkor az oktatók tudományos minősítettsége vonatkozásában a folyamatosság biztosított lesz. A 2012/13-as tanévben az intézetben hat főállású oktató dolgozik, közülük a szakmai vezető, Mátrai Zsuzsa az MTA doktora, Vincze Szilvia PhD fokozattal, Kispálné Horváth Mária és Eszterág Ildikó PhD abszolutóriummal rendelkeznek, míg Bakó Béla és Csiszár Zsófia doktori tanulmányaikat folytatják. Természetesen a főállású oktatók mellett – főként a gyakorlati életben tevékenykedő – óraadó oktatók is tanítanak a képzéseken, valamint az intézmény más intézeteiből is több kolléga oktatja az intézet hallgatóit. Az intézet ügyintézői feladatait Cseh Miklósné látja el. 1. Tananyagfejlesztés az Andragógia Intézetben Az intézet tanárai kiemelt területként kezelik a tananyagfejlesztést, ez irányú munkájuk eredményeként jelenleg az Andragógia Intézet a képzési programok tekintetében a doktori iskola kivételével lefedi a teljes vertikumot, hat képzést gondoz, melyek közül négy 2006-ban illetve később került akkreditálásra. Az intézet a hat szakkal szerteágazó képzési feladatokat lát el, hiszen itt olyan szakemberek képzése folyik, akik a felnőttek tanításával és tanulásuk szervezésével, az emberi erőforrás fejlesztésével, az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatával, munkavállalási, pályaválasztási és ifjúsági tanácsadással, kultúraközvetítéssel és 140


közösségfejlesztéssel foglalkoznak. A tanárok az akkreditációs anyagok kidolgozásakor szoros együttműködést alakítottak ki az egyetem más karain dolgozó minősített oktatókkal, akik közül többen tantárgyfelelősi feladatokat vállaltak az új szakokon. A hat képzés közül négy tekinthető aktívnak, melyeken nappali és/vagy levelező tagozaton vannak hallgatók. Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzésen 2005től, az andragógia alapszakon 2006-tól, az andragógia mesterszakon 2010-től, az andragógus tanár mesterszakon 2011-től folyik a képzés. A két másik szakon még, illetve már nincsenek hallgatók, a közösségi-civil szervező felsőfokú szakképzést még nem sikerült elindítani megfelelő létszámú jelentkező hiányában, míg a kifutó művelődésszervező főiskolai szakon már csak olyan hallgatók vannak, akik a szakdolgozatvédésükre és a záróvizsgájukra készülnek. A művelődésszervező szakos hallgatók az utóbbi években is jelentős feladatot jelentettek az Andragógia Tanszék, illetve az Andragógia Intézet munkatársai számára, hiszen 2006-tól 2012ig is sokan, a SEK Tanulmányi Hivatalának tájékoztatása szerint 1042-en szereztek diplomát ezen a szakon. Az új szakok akkreditálása mellett fontos és állandó feladat a már meglévő szakok fejlesztése, illetve a külső körülményekhez és jogszabályi változásokhoz való igazításuk. Ezen folyamat része volt a szombathelyi Andragógia Intézetben és a győri Apáczai Csere János Kar Bölcsészet- és Társadalomtudományi Intézetében működő andragógia alapszak tantervi hálójának harmonizációja az egyetemi integráció után 2009-ben. Szintén ebben az évben megtörtént az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés tantervének átdolgozása modulrendszerűvé. Napjaink fő tananyag-fejlesztési feladata az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés átdolgozása szociális és ifjúsági munka felsőoktatási szakképzéssé, míg a közeljövőben az ifjúságsegítő alapszak és a közösségi művelődés tanár szak akkreditációs anyagainak elkészítései lesznek a legfontosabb teendők ezen a területen. 2. Oktatás az Andragógia Intézetben: az andragógia alapszak Az Andragógia Intézetben az egyik legfontosabb és hallgatói létszámát tekintve a legnagyobb – bár a szakon tanulók száma nem közelíti meg a korábbi művelődésszervező szakos hallgatók létszámát – jelenlegi képzés az andragógia alapszak, amely többek között a művelődésszervező szak továbbélésének tekinthető a bolognai rendszerben. Az új andragógia alapszak a művelődésszervező főiskolai szak mellett több olyan korábbi főiskolai, egyetemi és szakirányú továbbképzési szakot foglal magába (például személyügyi szervező és munkavállalási tanácsadó főiskolai szakok, művelődési és felnőttképzési menedzser és humán szervező egyetemi szakok, felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzési szak), melyek a felsőoktatás átalakulási folyamatában nem maradhattak önállóak. A megszüntetett szakok közös jellemzője volt, hogy megjelentek bennük andragógiai témák, problémák is, ezért sikerült megalapítani ezt az új alapszakot. (Cserné, 2010) A szak létrejötte egy 16 felsőoktatási intézményből álló országos konzorcium munkájának eredménye volt, melyről Koltai Dénes a következőképpen nyilatkozott:

141


„… ennek a szakmai összefogásnak nemcsak Közép-, hanem Nyugat-Európában is híre ment.” (Mayer, 2006:87) Szombathelyen már 2006-ban sikerült elindítani a képzést, melynek általános célja olyan szakemberek képzése, akik – a szakon belüli szakirányuknak megfelelően – képesek a felnőttképzés, a munkavállalási tanácsadás, a közművelődés és az emberi erőforrás menedzsment különböző színterein tervező, szervező, értékelő, tanácsadói és animátori munkakörök ellátására. A hat féléves képzés első két féléve alapozó modulokból áll, melyek a következők: Pedagógia, Pszichológia, Filozófia, Informatika, Társadalomismeret és EU tanulmányok modul. A második év a szakmai törzsanyag időszaka, amikor már andragógiai tanegységeket tanulnak a hallgatók: Művelődéstörténet, Az andragógia elméleti és történeti alapjai, Felnőttképzés és emberi erőforrás fejlesztés, A felnőttképzés gazdasági és jogi környezete, Munkaerő-piaci ismeretek és képzések, Minőségbiztosítási rendszerek a felnőttképzésben és Szakmai gyakorlat című modulokban. A harmadik évben differenciált szakmai ismeretekkel, azaz szakirányokkal ismerkednek a tanulók. Az andragógia alapszak négy lehetséges szakiránya közül három működhetne az intézetben az akkreditáció alapján, azonban a hallgatói létszámok (évfolyamonként és tagozatonként átlagban 20 fő) miatt eddig minden évfolyamon és tagozaton kettőt – a felnőttképzési szervező és a munkavállalási tanácsadó szakirányokat – sikerült elindítani. A harmadik akkreditált, de a mindennapokban nem működő szakirány a Szombathelyen nagy múlttal rendelkező művelődésszervező szakirány. Ugyan a művelődésszervezés a szakirányok között nem jelenik meg a képzésben, de a korábbi főiskolai szak több módon is továbbél benne. Egyrészt az első évben az alapozó képzés során hasonló tárgyakat tanulnak az andragógia alapszakos hallgatók, mint a korábbi művelődésszervező szakos hallgatók, például a Filozófia modulban Filozófiatörténetet, Művelődésfilozófiát és Esztétikát, a Társadalomismeret modulban Szociológiát, Kommunikációelméletet, Vezetéselméletet, Kultúraelméletet és Közösségfejlesztést. Másrészt a szabadon választható tanegységek között is – ahol nagyobb az intézet mozgástere a tárgyak nevét és tematikáját illetően – előfordulnak régi művelődésszervező szakos tárgyak, például Rendezvényszervezés, Kulturális animáció és Kommunikációs készségfejlesztés. Harmadrészt a gyakorlatorientáltságra – ami egyik erőssége volt a szombathelyi népművelő, majd művelődésszervező képzésnek – nagy hangsúlyt fektetnek az andragógia alapszakosok képzésében a kötelező szakmai és szakirányú szakmai gyakorlatokon túl is, például a hallgatók intézeti kutatásokba és konferenciák szervezésébe történő bevonásával, valamint a legjobb hallgatók képzésszervezésbe történő meghívásával. A két működő szakirány közül a felnőttképzési szervező szakirányon az intézményi specifikumok mellett hét modulban (Oktatásmarketing, piackutatás,A felnőttképzés tervezése, A felnőttképzés jogi szabályozása, A felnőttképzés módszertana és eszközrendszere, Távoktatás és e-learning, Szakirányú szakmai gyakorlat és Szakdolgozat modul) folyik a munka az utolsó két félévben. A szakirányon végzettek olyan intézményekben, szervezetekben tudnak elhelyezkedni

142


a végzés után, ahol formális vagy nem formális felnőttoktatás, felnőttképzés, felnőttnevelés folyik, például iskolarendszerben vagy iskolarendszeren kívül profitorientált cégeknél, felnőttképzési vállalkozásoknál, szakmai képzést szervező intézményeknél, nyelviskoláknál, autósiskoláknál, nonprofit szervezeteknél, művelődési intézményeknél, nagyobb vállalatok HR osztályán. A munkavállalási tanácsadó szakirányt választók – szintén a szakirányhoz kapcsolódó speciális intézményi tanegységek mellett – öt komplexebb modul tárgyait hallgatják az utolsó, harmadik évben, melyek a következők: Munkaerő-piaci ismeretek, Pályaismeret, A tanácsadás elmélete és módszertana, Szakirányú szakmai gyakorlat és Szakdolgozat modul. A munkavállalási tanácsadóként végzők a foglalkoztatáspolitika állami intézményrendszerében, például munkaügyi központoknál, kirendeltségeknél, foglalkozási információs pontoknál, pályaválasztási tanácsadóknál, valamint egyéb szervezeteknél, például fejvadász cégeknél, munkaközvetítőknél, karrier irodáknál és nagyobb cégek HR osztályán vállalhatnak állást a szakképzettségükkel. Ezt a szakirányt választók előnyben lehetnek a más szakirányokat választókkal szemben a munkaerőpiacon, hiszen innen kevesebb végzett hallgató kerül ki, mert az országban a munkavállalási tanácsadó szakirány 4 intézmény kínálatában jelenik meg, míg a művelődésszervező 16, a felnőttképzési szervező 13, a személyügyi szervező – ami Szombathelyen nincs akkreditálva – 6 képzőhelyen választható. (T. Kiss, 2010b) Az andragógia alapszakon 2009-től 2012-ig Szombathelyen végzettek adatait mutatja az 1. táblázat, melyből kiolvasható, hogy a szakon négy év alatt összesen 169 hallgató szerzett abszolutóriumot és 110 fő kapott diplomát. 1. táblázat: Az andragógia alapszakon 2009 és 2012 között végzettek adatai

2009 2010 2011 2012

andragógia alapszak nappali tagozat levelező tagozat abszolutóriumot diplomát abszolutóriumot diplomát szerzett kapott szerzett kapott 38 28 16 4 24 16 15 10 22 14 21 10 19 12 14 16 103 70 66 40

Saját szerkesztés a SEK Tanulmányi Hivataltól kapott adatok alapján

3. Oktatás az Andragógia Intézetben: az andragógia és az andragógus tanár mesterszak Az andragógia alapszakon végzettek különböző mesterszakokon folytathatják tanulmányaikat, többek között az intézetben is andragógia és

143


andragógus tanár mesterszakokon. A négy féléves andragógia mesterszak célja olyan szakemberek képzése, akik alkalmasak a felnőttképzésben gazdasági, társadalmi és politikai döntések előkészítésére és megvalósítására, önálló tudományos munkák létrehozására, a felnőttképzés és a képző intézmények menedzselésére, andragógiai folyamatok megtervezésére és kivitelezésére, teljesítményértékelési és minőségbiztosítási rendszerek működtetésére. A szakra való belépéshez feltétel nélkül elfogadott szakok az andragógia alapszak mellett annak – korábban már részben felsorolt – elődei is. A képzésre feltételekkel lehet bejutni bármely főiskolai, egyetemi vagy alapszakos diplomával, ha a leendő hallgató rendelkezik bizonyos mennyiségű kredittel bölcsész és pedagógiaipszichológiai tárgyakból, vagy ezek hiányában vállalja, hogy azokat két félév alatt teljesíti párhuzamosan az új andragógiai tárgyaival. A szakon végzők elhelyezkedhetnek iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli felnőttképzést folytató intézményekben, ahol nemcsak tervezői, szervezői, értékelői, tanácsadói és animátori feladatokat tudnak ellátni – mint az andragógia alapszakon végzettek –, hanem vezetői és kutatói munkaköröket is be tudnak tölteni. Az első hallgatók 2010ben kezdték meg tanulmányaikat a szakon, akik közül 2012-ben öten kaptak diplomát. 2011 óta tanárszakot is gondoz az intézet. Az andragógus tanár mesterszak célja a képzési és kimeneti követelmények szerint „… olyan, a felnőttképzés elméletében jártas, gyakorlati megoldásokra felkészült, innovációra fogékony tanárok képzése, akik a képzéshez kapcsolódó önfejlesztés révén az élethosszig való tanulás segítésében a közoktatás, a szakképzés és a felnőttoktatás bármely területen részt tudnak venni.” A szakot csak második vagy további tanári szakképzettségként lehet felvenni, a képzés a belépő hallgatók diplomájától függően két, három vagy öt féléves. A szakon végzők elhelyezkedhetnek iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli felnőttképzést folytató intézményekben oktatói és egyéb andragógusi munkakörökben. Az első évfolyam hallgatói 2013-ban fognak oklevelet kapni. 4. Kutatás az Andragógia Intézetben A tananyagfejlesztés és az oktatás mellett a kutatás is fontos szerepet játszik az oktatók szakmai életében. Jelenlegi fő kutatási témáik a következők: A túlélés pedagógiája (Mátrai Zsuzsa), A felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolata (Vincze Szilvia), A formális és nem formális felnőttképzés hatásai a komfortérzésre (Kispálné Horváth Mária), A kompetencia alapú felsőoktatás módszertani kérdései (Eszterág Ildikó), Örökség és történelem: az értelmezés lehetőségei (Bakó Béla), A pedagógusképzés nemzetközi összehasonlító vizsgálata (Csiszár Zsófia). Az oktatók jó szakmai kapcsolatok ápolására törekednek a más felsőoktatási intézményekben működő társintézetekkel, társtanszékekkel. Az intézet Mátrai Zsuzsa révén országos szintű szakmai kapcsolatrendszerrel is rendelkezik, hiszen az elmúlt években az MTA Pedagógiai Bizottságának titkára, elnöke, majd alelnöke volt, jelenleg a Magyar Pedagógiai Társaság Felsőoktatási Szakosztályának elnöki tisztét tölti be.

144


Újító tanítási tevékenységével és kutatás-módszertani szemléletével pozitív hatást gyakorol mind a hallgatók, mind az oktatók munkájára. Egyes intézeti kutatásokba az andragógia alapszakos hallgatók is bevonásra kerülnek. 2006-ban és 2007-ben az akkori tanszékvezető, Mankó Mária irányításával a Felnőttképzés a határrégióban című kutatásba kapcsolódtak be hallgatók. A kutatásban a szombathelyi Andragógia Tanszék mellett a Burgenlandi Kutatótársaság és a pozsonyi Comenius Egyetem Andragógia Tanszéke is részt vett. A munka eredményeként egy önálló háromnyelvű (német, szlovák és magyar) kézikönyv született, amely Ausztria, Szlovákia és Magyarország határmenti régióinak felnőttképzéssel foglalkozó intézményeit, szervezeteit térképezi fel. (Jakowitsch, Cseresznyák, Mankó, Matulcik, 2007) 2008-tól folyamatosan, immár ötödik éve kerül lebonyolításra Vincze Szilvia és Kispálné Horváth Mária vezetésével – szintén hallgatók bevonásával – A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ bázis középiskoláiban végzős tanulók felsőoktatási továbbtanulási tervei és az azokat befolyásoló tényezők című kutatás. A Vas, GyőrMoson-Sopron, Zala és Veszprém megyék 21 városának 50 középiskolájában zajló kutatás eredményei – amellett, hogy több publikáció formájában megjelentek – bekerültek az egyetem fejlesztési tervébe, valamint segítséget nyújtanak a SEK toborzási stratégiájának kialakításához is. A hallgatók konferenciák szervezésében is részt vesznek, például a 2010 októberében lezajlott Felnőttképzési Road Show, valamint a 2011 májusában rendezett Új paradigmák – Friss gondolatok a humán tudományok fejlődésében és a 2012 májusában tartott Új paradigmák II. – Kultúra és kritika a humántudományokban című nemzetközi konferenciák szervezésében is. Mindhárom szakmai rendezvény fő szervezője Bakó Béla volt, aki 2011-ben oktatói és kutatói tevékenységéért Magyar oktatás és köznevelés kategóriában Junior Prima Díjban részesült. 5. Az andragógia képzés jövője Az andragógia képzés jövőjét illetően a lehetőségeket és a veszélyeket is érdemes számba venni. A lehetőségek között általános és a szombathelyi képzésre vonatkozók is megemlíthetők. A legnagyobb általános lehetőség, hogy az utóbbi évtizedekben a gazdasági, munkaerő-piaci, társadalmi változások miatt az emberi erőforrás fejlesztés, és azon belül a felnőttképzés Magyarországon is felértékelődött. „ … a felnőttképzés, szakképzés nem csupán oktatásügyi kérdés, hanem gazdasági, szociálpolitikai (népjóléti) és területfejlesztési kérdés is.” (Cserné, 2006: 8) Az egész életen át tartó tanulás – kényszerként vagy lehetőségként – a mindennapjaink részévé vált. Napjainkban a felnőttoktatás, felnőttképzés potenciális használóinak száma jelentősen meghaladja a közoktatásban tanuló gyerekek és fiatalok számát. (Kocsis, Koltai, 2006) Mindez szükségessé teszi azon szakemberek képzését a felsőoktatásban is, akik ezt a folyamatot több oldalról is támogatni tudják. Ezt az igényt a magyar kormány által 2005-ben elfogadott Stratégia az egész életen áttartó

145


tanulásról című dokumentum is rögzíti: „Elengedhetetlen a felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek és az ad hoc jelleggel képzők folyamatos fejlesztése is. Mára a felnőttképzés a globális oktatásipar rendkívül differenciált (e-learning, hátrányos helyzetűek, alternatív tanulási technikák stb.) és fejlett szakterületévé vált, ahol Magyarországnak – minden hazai erőfeszítés ellenére – komoly lemaradást kell behoznia.”(Magyar Kormány, 2005: 5.7.1. fejezet) A szombathelyi andragógia képzéshez kötődő lehetőségek közül a legfontosabb, hogy a képzés ötvenéves múltra tekint vissza. Már a népművelő szakos hallgatók is tanultak felnőttképzéssel kapcsolatos tárgyakat, Szabó Árpád – aki 1988 és 1992 között volt tanszékvezető – az 1972-es tanár szakpárosítású képzés tantervével kapcsolatban a következőt írja: „Az így képzett szakemberek egységesebb rendszerben szemlélik a gyermekek, az ifjak és a felnőttek nevelését.” (Szabó Á., Szabó B., 2002: 90) A későbbiekben a művelődésszervező szakon a mindenki által tanult andragógiai tanegységek mellett megjelent az andragógia szakirány is a nyolc választható szakirány egyikeként. További pozitívuma a szombathelyi képzésnek, hogy az innovatív oktatói gárdának köszönhetően az intézet széles kínálati palettával rendelkezik, az itt végzettek helyben is tudják folytatni tanulmányaikat. Minden tanévben van arra példa, hogy a hallgatók közül néhányan az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés elvégzése után andragógia alapszakon tanulnak tovább, vagy az alapszakos diploma megszerzése után andragógia vagy andragógus tanár mesterszakon folytatják a tanulást. Továbbá előnyt jelenthet az is, hogy a mesterszakok kevés felsőoktatási intézményben vannak jelen, az andragógia mesterszakon hat, míg az andragógus tanár szakon mindössze három intézmény (az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem a szombathelyi Andragógia Intézet mellett) folytat képzést.(www.felvi.hu) A veszélyek főként általánosak, melyeket helyben nehezen lehet befolyásolni, illetve elhárítani. Közülük az egyik legjelentősebb, hogy az andragógia rangja Magyarországon még viszonylag alacsony. Hazánkban maga a kifejezés sincs benn a köztudatban, pedig az már lassan kétszáz éves lesz, 1833-ban használták először (Zrinszky, 1995); Európa nagyobb részén és Észak-Amerikában már az 1950-es, 1960-as években elterjedt. (Cserné, 2010) A magyar felsőoktatási gyakorlat is jelentős lemaradásban van ezen a téren a nyugat-európai országokhoz képest, hiszen például Hollandiában már 1966-ban doktori címet adó andragógusképzés indult (Zrinszky, 1995), de egyes közép-európai országokban, például Szlovéniában és Ausztriában is évtizedek óta folyik ilyen jellegű képzés. (Kraiciné, 2004) További komoly nehézséget jelent, hogy az andragógia alap- és mesterszak a bölcsészettudományi képzési területhez tartoznak, ahol az államilag finanszírozott keretszámok nagymértékben csökkentek az utóbbi években. Továbbá az andragógia alapszak sok helyen, tizenhárom felsőoktatási intézmény tizenhét karán van jelen (www.felvi.hu), ami szintén megnehezíti, hogy Szombathelyen minden tanévben mindkét tagozaton elinduljon a képzés megfelelő létszámú jelentkezővel, illetve hallgatóval. A tanárképzés jelenlegi átalakítása az andragógus tanár mesterszakot is

146


érinti, helyette várhatóan új tanárszak, a közösségi művelődés tanár szak indítását lesz érdemes és szükséges elérni az Andragógia Intézetben. Ezek a veszélyek mindenképpen jelentősek, azonban, amennyiben sikerül a lehetőségekkel élni, remélhetőleg a szombathelyi andragógia képzés jövője – hasonlóan az itteni népművelő és művelődésszervező képzés múltjához – több évtizedes és sikeres lesz. 6. Felhasznált irodalom: Az andragógia alapképzési szak képzési és kimeneti követelményei. In: Alapképzési és hitéleti szakok képzési és kimeneti követelményei az angol nyelvű szak és szakképzettségek megjelöléseivel. 61-66. URL: http:// www.nefmi.gov.hu/felsooktatas/kepzesi-rendszer Az andragógia mesterképzési szak képzési és kimeneti követelményei. In: Mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei. 449-451. URL: http://www.nefmi.gov.hu/felsooktatas/kepzesi-rendszer Az andragógus tanár mesterszak képzési és kimeneti követelményei. In: A tanári szakképzettségek képzési és kimeneti követelményei az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményéről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet 2010. május 14-i módosításai után. 135. URL: http://www.nefmi.gov.hu/felsooktatas/kepzesi-rendszer CSERNÉ ADERMANN Gizella (2006): Új szak a képzési palettán: andragógia. In: Tudásmenedzsment, 2006. 3. szám, 5-13. CSERNÉ ADERMANN Gizella (2010): Felnőttoktató, andragógus, andragógus tanár? In: Felnőttképzési Szemle, 2010. december, 59-70. GÁTI Imre (2006): Az andragógia szak 2006. évi felvételi tapasztalatai. In: Tudásmenedzsment, 2006. 3. szám, 76-90. JAKOWITSCH, Judith, CSERESZNYÁK Mónika, MANKÓ Mária, MATULCIK, Július (2007): Felnőttképzés a határrégióban. Ausztria – Magyarország – Szlovákia. Burgenlandi Kutatótársaság, Eisenstadt. JUHÁSZ Erika (2009): Az andragógus-képzés megújítása a hazai felsőoktatásban. In: Felnőttképzési Szemle, 2009. november, 107-113. KOCSIS Mihály, KOLTAI Dénes (2006): Az andragógia szak a felsőoktatás átalakuló rendszerében. In: KOLTAI Dénes, LADA László (szerk.) (2006): Az andragógia korszerű eszközeiről és módszereiről. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest. 187-200. KRAICINÉ SZOKOLY Mária (2004): Bologna előtt és Bologna után. Helyzetkép a művelődésszervező szakos főiskolai és egyetemi képzésről. In: Színjel, 2004. 5-6. szám, online megjelenés. URL: http://epa.oszk.hu/01300/ 01306/00028/ Magyar Kormány (2005): A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról. MAYER József (2006): „Létrehoztuk az andragógusszakmát.” Beszélgetés KOLTAI Dénessel. In: Új Pedagógiai Szemle, 2006. április, 84-89.

147


NEMESKÉRI Zsolt, SCHMIDT Attila (2006): Az emberi erőforrás-ismeretek oktatása a bolognai formációban. In: Tudásmenedzsment, 2006. 3. szám, 63-75. SZABÓ Árpád, SZABÓ Balázs (2002): A kulturális szakemberképzés tantervei a Berzsenyi Dániel Főiskolán. In: TÖRÖK Gábor (szerk.): 40 éves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen. Elmélet és praxis. BDF, Szombathely. 89-111. Szakkereső. URL: http://www.felvi.hu T. KISS Tamás (2010a): Egy szak életben maradásának curriculum vitae-je. Ellentmondások, kényszerek és lehetőségek a felsőoktatási szakemberképzésben. In: Szín, 2010. 1. szám, 4-15. T. KISS Tamás (2010b): Értékelés az andragógia szak általános helyzetéről. In: Felnőttképzés, 2010. 8/1. szám, 57-59. ZRINSZKY László (1995): A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába. Okker Kiadó, Budapest.

148


MEGEMLÉKEZÉSEK ÉS VISSZAEMLÉKEZÉSEK

149


Fényképek 151. oldal 1. Zsámboki Árpád köszöntője az Alma Mater szobornál Mellette: Gadányi Károly, Szövényi Zsolt, Horváth György 2. Gadányi Károly köszöntője az Alma Mater szobornál 152. oldal 1. A rendezvény közönségének egy része, háttérben az épület főbejárata 2. Csider Sándor beszéde a kultúra élő fájánál 153. oldal 1. A kultúra élő fájának elültetése balról: Horváth Margit, Szövényi Zsolt, Gadányi Károly 2. Dr. Szövényi Zsolt beszéde Szalay László emléktáblájánál 154. oldal 1. Szalay László emléktáblája, aki Palkó István után 1965-1998 között volt a többször nevet változtatott intézmény (fő)igazgatója 2. Barki Katalin megnyitja a Képzési mozaikok című kiállítást 155. oldal 1. A kiállítás egy részlete 2. A kiállítás egyik tárlója. Az intézmény folyóiratai, köztük a népművelőkönyvtárosok által indított Jelentkezünk 156. oldal 1-2. A szombati kulturális séta résztvevői 177. oldal Kocsis István a könyvtárosok szombati fórumán (a kép baloldalán) 183. oldal Kutszegi István a plenáris ülésen (a második sor szélén) 186. oldal A kiállítás egyik tárlója: A diákélet I. 192. oldal 1. A szombati könyvtárosi fórum közönségének egy része 2. A Könyvtári - most Könyvtár- és Információtudományi - Tanszék volt s jelenlegi oktatói (a képen látható személyek felsorolása a 194. oldalon)

150


151


152


153


154


155


156


A kultúra élő fájánál Beszéd, 2012. szeptember 14. CSIDER SÁNDOR Az itt megjelent egykori népművelő-könyvtár szakos diákok, tanáraik, a lélekben jelen lévők és minden velünk érző vendégünk nevében köszöntöm a KULTÚRA ÉLŐ FÁJÁT, Szombathely városának ajándékát! Nem állítunk ma bronzból, kőből készült szobrot. Élő alkotásra esett a választásunk, olyanra, ami (bocsánat) aki napról napra újraalkotja önmagát. Támadja vihar, jég, aszály, táplálja föld, frissíti eső, fénysugarak játszanak levelein. Formálja jó és rossz, éri öröm és bánat, ugyanúgy, mint bennünket. Kedves Kiválasztott! Sorstársak lettünk, ideje, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Engedd meg, hogy tegeződjünk! Tudjuk, hogy te magyar tölgy vagy, az erdők királya, világfa, a legkeményebbek közül való, tiszteletet parancsoló, szemet gyönyörködtető, hosszú életű, szinte örök. Tudod, mi itt tanultunk a szomszéd épületben. Boldogok és szabad szelleműek voltunk. Itt nyílt meg előttünk a világ. Barátokra, szövetségesekre leltünk, voltunk szerelmesek, színjátszottunk, népdalokat énekeltünk, filmklubba jártunk. Rendezvényeinkkel bejártuk a megye falvait, gyalogosan, mikrobuszokban, vonatfülkékben kovácsolódtunk közösséggé. Később mások szolgálatára áldoztuk az életünket. A hagyományokat őrző, de minden új iránt fogékony, a települések arculatát formáló, együttműködést kereső, de a vélt jóért, az egyetemes értékekért harcolni képes fajta a miénk. Adj erőt a munkánkhoz! Sarkallj arra, hogy hozzád hasonlóan az elért eredményekkel soha meg ne elégedjünk, mindig a többre, a szinte elérhetetlen magasságok felé törekedjünk. Légy példaképünk! Hamvas Bélával együtt szemlélünk: Gyökered „belefúródik a földbe, hogy kaphasson, a föld magába húzza, hogy adhasson. Minden ami van, csak az adásban, az odaadásban, az elajándékozásban nyer jelentőséget.” Léteddel bizonyítsd Exupéry „felfedezését”: „A különböző füvek gyűlölik és felfalják egymást, de nem így az egyet alkotó fa, amelynek minden ága a többi jólétéből gyarapszik.” Éled tovább a tölgyfák életét, de ezentúl, mint a kultúra élő fájának, más fontos dolgaid is akadnak:

157


Ágaid az égbe nyúlnak, gyökereid a földbe kapaszkodnak. Összekötöd az eget a földdel. Hozd közénk a megvalósulatlan világból a legszentebb gondolatokat, a legmagasztosabb eszméket, az igazat, a jót és a szépet! Ősszel lehullajtod a leveleidet, látszatra meghalsz, tavasszal újraéledsz. Az örök folytonosságot hirdeted. Összekötöd a múltat, a jelent és a jövőt. Merítkezz a múltból, hozd a jelenbe a fejlődést, haladást szolgáló értékeket, a boldogulásunkat segítőket! Mindent, ami humánus, semmit, ami nem. A szakadékokba vagy tespedő mocsárba vezető utak felé ne fordulj vissza. Bátoríts abban, hogy minden egyén és az „okos gyülekezetek” felelősen, bölcsen, ötletek, megoldások sokaságát a világra szülve gondolkodjon a jövőről, majd panaszkodás, téblábolás helyett: cselekedjen, tetteivel formálja sorsát! Művelni annyi, mint gazdaggá, virágzóvá, széppé, örömtelivé tenni országot, világot. Élő fa vagy és éltető. Örök fejlődésre, növekedésre, folytonos megújulásra kész. Állandó vagy és mégis változó. Alkalmazkodjunk hát a világméretű változásokhoz. Ne kullogjunk utánuk, hanem álljunk az élre! A káoszból faragjunk rendet! A bizonytalanságba hozzunk biztonságot! Tegyünk azért, hogy félelem nélkül élhessünk! Dolgunk „a lehullottat visszaemelni, az elveszettet megtalálni, a szenvedőt megvigasztalni, a kiszolgáltatottat szabaddá tenni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni.” (Hamvas Béla) Látod, mennyi munka szakadt a ma még vékony törzsedre, zsenge ágaidra? Hozzád szólunk, tőled kérünk segítséget, miközben magunkhoz fohászkodunk. Te egyszerűen csak légy! Maradj egészséges és erős! Mi rendre eljövünk Hozzád, hogy veled s magunkkal szembesüljünk. Vallunk majd tetteinkről, beszámolunk arról, hogy másokkal együttműködve miként váltottuk valóra sugallataidat. Sipos Gyula írja: „Ősz van,……………tudom, elmúlik minden, Elmúlik ez a perc is, hogy az új megszülessen.” Eljött az időd! Indulnod kell! Kultúra Élő Fája! Szerencsés utat!

158


Tisztelt Jubileumi Emlékülés! Kedves Emlékezők! SZÖVÉNYI ZSOLT A jubileumi ünnep, emlékező alkalom, amely többféle dimenzióban, több szólamban, de mégis harmóniában szólítja meg az emlékezőt, s mint az őszi domboldalon az emlékezésben benne rejlik a megtartó erő, a föld fűzöldje, a beérett termés, érett alma mindig lobogó pirossága, a mulandóság jele, a sárgán világító és a barnára pöndörödő, lehulló, a földet és az elmúlt nyarat betakaró levél. Ezért szép és megrendítő az ősz, ezért van mélysége és távlata a mai, őszi ünnepnek, a népművelő-könyvtár szakos képzés ötven éves jubileumának, amely a helyet, a szellemiséget és a személyiségeket idézi. Szól az emlékezés a helynek, a táj egy szegletének, Szombathely egy épületének, a bölcsőnek, ahol a szakot megálmodták, ahol a képzés indult, és ahonnan a sok száz diplomás az értelmiségi hivatás felé indult. Ahogy Hamvas Béla szent helynek tekintette a görög templomot, ilyen spirituális tartalmat hordoznak e falak, az intézet, a főiskolát, az egyetemet befogadó épület, mely az évtizedek során a megye szellemi, a képzés országos központjává nemesült. Az emlékezés el is szakad a földi valóságtól, és a szellem, az értelem megtartó világát idézi: a képzés történetét a társadalmi összefüggéseiben vizsgálja, keresi a tágabb filozófiai, ideológiai, politikai összefüggéseket, amelyek a népművelő-könyvtár szakos képzést életre hívták. A művelődéstörténet és a neveléstörténet távlataiban vizsgálja a képzés tartalmi változásait, helyét a pedagógusképzés rendszerében. Milyen egyívű és tiszta a képzési rendszerünkben a magyar vagy fizika tanári szakok helye. Lényegét századok óta nevének, megnevezésének változatlanságában is megőrizte. A népművelő szakból pedig a fél évszázad alatt hol közművelő, hol művelődésszervező, menedzser vagy andragógia szak lett. Ideológiák, társadalompolitikák, kultúrpolitikák és oktatáspolitikák határozták meg az elnevezést, a tartalmi hangsúlyokat, de a szak mindvégig a pedagógusképzés aurájában, vonzásában maradt. Miért? Mert bármilyen köntöst, megnevezést kapott e képzés, a lényege az emberre irányult, az embert, az emberi közösséget szólította meg, és a társadalmat, a nemzetet szolgálja. Ez a segítő, az embert szolgáló szakma alapjában embert növelő, embert nevelő: pedagógushivatás. Tudom, hogy a pedagógusság gyűjtőfogalom, és ebbe az óvó, a tanító és a tanári szakma és mesterség, professzió tartozik. A mélyén mindegyik kötődik a 159


„néptanító” hivatáshoz, amely – hitem szerint – az ötven évvel ezelőtt elindult népművelő szak XX. századi reinkarnációjának is tekinthető. Felfogásom szerint, e szakban, minden tartalmi és névváltozás ellenére is fél évszázada, a József Attila-i eszmeiség állt: „egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani.” A népművelő szak mai napig - a szakalapítás negyvenedik évfordulón általam idézett, Németh László-i értelmiségi lét lényegét, hordozza és őrzi. Az értelmiségi hivatást, amely a környezetében nemcsak néz és lát, hanem meglát és észrevesz, amely ha látja a gondot, akkor hív, mozgósít, cselekvésre ösztönöz, változtatni akarja és változtatja az embert, a közösséget, a világot: népben, nemzetben gondolkodik és érte vállal felelősséget. S van-e ilyen példa? A 2010 júniusi a felsőzsolcai árvizet idézem, amikor a nyári melegben a fővárosban megmozdultak az emberek, gyűjtést szerveztek, segély-koncerteket rendeztek. A Károlyi Kertben a Kaláka, a Vujicsics, és a Söndörgő együttesek váltották egymást, és két nóta között hívták színpadra Papp Ferencet, és megismerhettük az előadás történetét. Az árvízi hírek hallatán őt hívták fel az együttesek vezetői, tőle érdeklődtek, tőle kérdezték: mit tudunk segíteni? A bajban a „Népművelőt”, a ház, az ÁMK vezetőjét keresték, akinél koncerteztek, akinél örömmel voltak vendégek, akihez nemcsak közönsége és közössége kötődik, akitől valamit kaphattak, hogy Őt, és nem a polgármestert vagy a katasztrófa elhárítás felelősét keresték. Mert tudták, hogy ez az ember valami többet tud, többet adott és többet tud adni az embereknek: a jó ügy érdekében tudja megmozdítani a környezetét, az együtteseket, a fővárosiakat. S erre az értelmiségi attitűdre, erre a népművelői jelenlétre a XXI. század előre rohanó, globalizálódó világában is égető a szükség. S hogy a múltidéző szellemi összefüggések világából a jövőt is megidézhessük, hadd hivatkozzam a kultúráért felelős államtitkár minapi levelére. A tanárképzés új rendszeréről szóló szakmai műhelymunkában, a nyár folyamán a kultúráért, a művelődésért felelős államtitkár javasolja a közösségi művelődés(tanári) mester szakos képzés rendszerbe illesztését. A „kulturális vidékfejlesztés”, az értékőrző közösségi művelődés, a formális és informális képzés, a mesterszak indításának - az államtitkár által megfogalmazott - igénye, a társadalompolitika méltó köszöntése a jubileumi alkalomra. S talán a legnagyobb tisztelgés az alapító mesterek előtt, hogy mindezt itt idézhetem az egykori intézményvezető, Szalay László emléktáblája előtt. Mert az emlékezés a hely, szellem mellett kell, hogy értéket hordozó, az értéket teremtő emberről, a képzést meghatározó tanár egyéniségekről, személyiségekről is szóljon. Tudom értékeit, mert évtizedeken át együtt dolgozhattam Szalay tanár úrral, aki pedagógus végzettségével, ha a sors úgy hozta, az oktatás ügyét irányította, ha kellett, a képzést vezette, ha a lehetőség ott volt, a főiskolát szervezte, építette, igazgatta. Országos szakmai és politikai fórumokon, testületekben a várost, a megyét, a felsőoktatást képviselte, annak érdekeit szolgálta.

160


Megtapasztalhattam, nála csak „fontosabb ügy” létezett akkor is, amikor a képzőt szervezte, amikor a népművelő-könyvtáros képzést megindította, amikor az oktatástechnológiát meghonosította, amikor a szlovén nemzetiségi képzést Szombathelyen védte, amikor a magyar nyelv és kultúra ügyét Mariborban vagy a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesülettel és a szombathelyi kollégákkal vállvetve szolgálta. Akkor is, mikor a ma már professor emeritusokat itt Szombathelyen a képzéshez kötötte, amikor helyi és országos vezetőkkel, szívóssággal tárgyalt a beruházásokról, kilincselt, hogy meglegyen a pénz a fejlesztésekhez. Bizalmat adott környezetének, mert tudta, hogy a személyéhez kötődő eredményeket akkor érheti el, az intézményen, a városon kívüli napi csatákat csak úgy vívhatja meg, ha a hátország biztonságban van. Nyugodt lehetett, mert Horváth Margitok, Bödey Imrék, Iker Jánosok vagy Gadányi Károlyok otthon, vele és körötte voltak, és egy csapatban dolgoztak. S mint mindnyájunknak, neki is voltak elbizonytalanodásai, tévedései, de egyben rendíthetetlen volt: az ügyszeretetben, a vasiságában, a város, a megye és a főiskola szeretetében, és az érte vállalt munkában. Ha valamint befejezett, már elképzelése, terve volt a következő feladatra, és a „no, mit szólt hozzá…?” kérdésére, sokszor a választ sem kivárva mondta elképzelését és nekiindult. Eredményei mögött egy örökmozgó élet volt, és Róla is mintázhatta volna Márai a munkára szegődött emberpéldázatát, és sorait idézve tisztelgünk emléke és emléktáblája előtt: „Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és fél megoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal, jellemeddel. Ebben a szerződésben nincs alku. Az élet egy jellemtől kegyetlenebb vámot szed, mint az uzsorások. Mindenért fizetned kell, a függetlenségért, az örömért, a testi egészségért is, de legfélelmetesebben a jellemeddel és munkáddal kötött szerződést kell fizetned. Ennek a rabtartónak nem mondhatod soha: „Fáj a fejem.” Vagy: „Máshoz van kedvem.” A gályarabnak is könnyebb, mint annak, aki munkára szerződött jellemével.” Köszönjük ezt a szerződésed, őrizzük emlékedet, tisztelettel tekintünk eredményeidre! Budapest, 2012. szeptember 10.

161


Képzéstörténeti mozaikok BARKI KATALIN Tisztelt Ünneplő Közösség! A délelőtti konferencián elhangzott előadások megmutatták azt az utat, amelyet intézményünk megtett a középfokú népművelő-könyvtáros képzéstől napjainkig. A Képzéstörténeti mozaikok című kiállítás ezt szeretné kiegészíteni vizuális emlékekkel úgy, ahogy a cím is jelzi azt, egy-egy pillanat felvillantásával, koncentrálva a népművelő-könyvtáros képzés kezdeti időszakára. A kiállítás összeállításáért szeretnék köszönetet mondani azoknak az öregdiákoknak, akik részt vettek a dokumentumok kiválogatásában, illetve Rasperger Józsefnek, aki a kiállítási anyagot összeszerkesztette és megjelenítette. Kiállításunkkal emlékezünk intézményünkre, rövid bepillantást nyújtva annak fejlődésére, felvillantva az intézményvezetőket. Korabeli dokumentumokkal emlékezünk a képzésre, hogy nosztalgiázhassunk a tárgyakhoz kötődő emlékeinkről. Kiadványokon keresztül emlékezünk oktatóinkra, akik bevezettek minket a tudás megszerzésének gyönyörűen rögös útjaiba. Emlékezünk Szalay Lászlóra, aki 25 éves vezetői munkája során mindig arra törekedett, hogy a fejlesztésben elsők legyünk, újat hozzunk, kialakítsuk és követhetővé tegyük a szombathelyi modellt. Az intézménybővítés mellett elkötelezett volt az oktatás módszertanának megújításáért a képmagnó, a zártláncú televízió, az oktatástechnikai központ létrehozásával, külföldi kapcsolataival. Tevékenységének eredményeként vált működőképessé a nagyszabású Országos Oktatástechnikai Központ. Az UNESCO-ban végzett tevékenységével nagyban hozzájárult a hazai szakemberek külföldi tanulmányútjaihoz. Fejlesztő, oktató tevékenységéért számos kitüntetést kapott, melyek közül is kiemelkedik a 2008-ban átvett MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTI KERESZTJE. Emlékezünk a kétszeres Kiváló együttes címmel és számos más díjjal kitüntetett Márkus Emília Irodalmi Színpadra, amelyet Benke Éva Radnóti-díjjal kitüntetett rendező vitt sikerre. Sikeres előadásaik népszerűek voltak nemcsak a megyében, hanem országosan is számos meghívást kaptak. Hogy csak néhányat említsek:

162


Euripidész: Iphigeneia a tauruszok földjén, A trójai nők, vagy a saját összeállítású, talán a legnagyobb sikert aratott Extázis szürkében c. előadásuk, vagy említhetném számos költői estjüket, ünnepi rendezvényüket. Emlékezünk a Jelentkezünk c. folyóiratra, amely a képzéssel egy időben indult, s amelynek hosszú időn át Csikós József volt a főszerkesztője. A Jelentkezünk számait olvasgatva nagyon sokoldalú, energikus, tenni akaró hallgatókat és fiatal népművelőket, könyvtárosokat ismerhettem meg a lapok hasábjain keresztül, nem feledkezve meg a tanítókról sem. Nagy értékévé vált a folyóiratnak a Krónika rovat, amelyet Kutszegi István kezdett el szerkeszteni, és mindmáig segít a régmúlt eseményeinek felidézésben. Olyan hallgatók kezdték itt el szárnypróbálgatásaikat mint Berecz György, Hajnik Lajos, Csikós József, Bánki Szilárd, Friesz Magdolna, Völgyesi Jenő, Nagy Károly, Szokoly Tamás, Patka László, Nagy Gáspár, Falussy Béla, Beke Pál; Botár Attila, Lipp Tamás, Zsebényi József, Balla Zsolt, Merő Béla, Morvai Gyula, Pásztory Domokos, Polnauer György, Starkbauer László, Zsebényi József, Balla Zsolt, Devecseri Zoltán, Devecsery László, Fésü József, Végh Péter, Papp Miklós és a sort folytathatnák. Közülük többeknek kötetei láthatók a kiállításon. Mind közül a legnagyobb elismerést a vasi szülött, a fiatalon elhunyt, Kossuth-díjas Nagy Gáspár kapta. Innen indult útjára Szále László publicista vagy a szakírók: Beke Pál, Újfalussy Béla, Horváth László, Hidy Pál, Őrszigethy Erzsébet, és ez a néhány név csak egy hosszú sor kezdete. Itt kezdte filmes pályafutását Bánki Szilárd vagy a TVs személyiség Pörös Géza. A táncról publikált az Ungaresca nagyhírű vezetője, Horváth János és a Bábszínház vezetője, Nagy Katalin. A publikáló Szabó Árpád, Török Gábor, Csider Sándor pedig oktatóként tért vissza az anyaintézménybe. Számos grafika jelent meg a Szombathelyi szellem illusztrációról elhíresült Zágon Bertalantól, Kalmár Máriától, Hatos Csabától, Hadnagy Gábortól, Szelényi Lajostól, Hidy Páltól, Szokolszky Miklóstól, Pörös Gézától, és a sort itt is folytathatnám, de nem feledhetjük Kálovits Attila fotóit sem. Ma ismert kiváló művészek lettek Hajnal Rudy vagy Szelényi Lajos, és minden bizonnyal a sor itt is folytatódik. A Jelentkezünk mellett 1977-ben megjelent a Kilátó, amely szintén elismerést vívott ki a diáklapok között. A fentiekre egy-egy kiadvány bemutatásával is emlékezünk.

163


A sok-sok más esemény felvillantása helyett a kiállításon megjelentettünk számos fotót, hogy előtte megállva felelevenedjenek az emlékek, felidézzünk néhány pedagógust, csoporttársat. A kiállítás nagyon kis bepillantást enged a múlt távolabbi időszakába, s mivel csak kevesekhez juthat el, elindítottunk egy emlékező weblapot a neten, amely a Savaria Egyetemi Központ oldaláról nyitható meg (http://sek.nyme.hu – A szombathelyi felsőoktatás története – ikonra kattintva) Elérhető itt a népművelő-könyvtáros képzés teljes hallgatói névsora csakúgy, mint az évfolyam névsorok. Rá lehet kattintani a képzés egy-egy évfolyamára is, csoport-névsorként használva azt. Ahol találtunk elektronikus elérést weblapra, munkásságra, fotóra, esetlegesen egy nekrológra, az most megjeleníthető. (pl. Nagy Gáspár, Szále László, Horváth László, Beke Pál, Zágon Bertalan stb.) Megtalálható itt a két tanszékcsoport, illetve tanszék oktatóinak névsora. Bárki számára hozzáférhető válik a kiállításon vitrinben elhelyezett Márkus Emília Irodalmi Színpad naplója 1970-től, vagy a Klubnaplók, amelyek hűen őrzik a szabadidő tartalmas eltöltésének emlékét. A weblap folyamatosan fejlődik, építését a volt hallgatók saját maguk is segíthetik információk hozzánk való eljuttatásával. Igény szerint a weblap bármely szak megjelenítésével folytatható. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében az erre az alkalomra készült és a hónap végéig megtekinthető kiállítást megnyitom.

164


Öregdiák emlékezése ZSÁMBOKI ÁRPÁD Nagy megtiszteltetés számomra, hogy e jeles évfordulón emlékezhetek a hajdani diák- és pályatársaim nevében is a szombathelyi évekre, az útra bocsátó intézményre és tanárainkra. Nehéz feladatra vállalkoztam, hisz a rendelkezésemre álló idő korlátozottsága miatt csak mozaikokat eleveníthetek fel emlékezetemben. Sajnos fogyóban és sárgulóban vannak azok a dokumentumok, fényképek és relikviák, amelyek a diákévek történéseit idézik, s marad még a csalóka emlékezet,, mely ugyan kopik, néha talán szebbé varázsolja a hajdani valóságot. Fontosabb emlékeimet adom inkább közre, kissé vidám hangvételben és iróniával, de a valóságot idézve, tükröt tartva magam és magunk elé is. Becsülendő hagyomány, hogy a hajdani alma máter, a „fészek” melegét azóta is őrizzük, amióta kirepültünk e falak közül a hétköznapok sodrába, a kultúra (h)arcvonalaiba, a végekre, a nagy álmok és tettek színhelyeire. Ki hűséggel vállalta, vállalja szakmáját és hivatását, ki csalódottan félreállt (vagy félreállították), kit a sors megbecsültebb pályával ajándékozott meg, ki feladta… ezek mind-mind mi vagyunk, akik itt szereztünk diplomát. A korábbi találkozásaink arról győztek meg, hogy megfáradásaink, csalódottságaink ellenére is még őrizzük magunkban azt a hitet, jókedvet, barátságot, emberi nyitottságot, ami összetartott bennünket diákéveinkben, és ösztökélte azt a természetes emberi igényt, hogy most újra együtt legyünk. Ma is szép számmal összegyűltünk, hajdani csinos lányok és bohém ifjak, lázban égők és tettre készek, pályatévesztettek, hogy visszatekintsünk a képzés sajnos rövidre szabott történetére, változásaira és társadalmi hasznára. A személyes életutak példáján és tanulságain okulva mérlegre tesszük egy kicsit múltunkat, vállalt céljainkat is. 50 éve, hogy mi, a „0” szériások összesereglettünk az ország minden zegzugából Szombathelyre egy új értelmiségi hivatás, a népművelő-könyvtáros szakma tanulására, szépségeinek és nehézségeinek élethivatáskénti vállalására. S három év után hittel, egyéni küldetéstudattal ugyanúgy rebbentünk szét a magyar kulturális élet sarjadó, tarka mezejére, szolgálatot vállalva. Jöttünk a nagyvárosokból és kicsi falvakból, Pestről, Hajdúból, Hevesből, Szabolcsból, Baranyából, Zalából és Vasból és még számtalan helyről. Hoztuk a magyar nyelv sokféle ízét, velünk született hagyományainkat és szokásainkat. Jöttünk nagyvárosi vagányok, hosszú hajú bozontos ifjak és halk szavú falusi lányok, legények, többgenerációs értelmiségiek sarjai és a kétkezi munkások gyermekei, hogy összecsiszolódjunk a diákévek alatt. Jöttünk elutasított egyetemi és főiskolai felvételeink rossz hírével a lelkünkben, hiszen mi más élethivatásra szántuk ifjú éveinket. Jöttünk a hangosan csilingelő, döcögő villamossal – megköszönve az új jövevényeknek járó kalauzi üdvözletet – a nagyvárosiak szerint egy szürke, elzárt

165


határmenti városba, a falusiaknak szinte „metropolisznak” tűnő Szombathelyre. Ide a Perintpartra, a nevezetes tanintézetbe. A düledező házú, szegényes Karicsa „sugárútja” vezetett ide, s az út végén nevezetes kocsma – az általunk később elkeresztelt Marika tanszék – hívta fel magára a figyelmet. (Csak később tudtuk meg városismerkedő sétánkon, hogy a Karicsán működött Derkovits Gyula festőművész szüleinek asztalosműhelye is.) Jöttünk pontosan 50-en, fele fiú és fele lány. Az 1962. szeptember 15-i tanévnyitón elszánt iskolavezetés, tanárok és szelíd diákok találkoztak szerény külsőségekkel kísérve. A szónokok a jövőbe vetett bizalommal, optimistán, erős ideológiai töltéssel, az új képzés történelmi fontosságának hangsúlyozásával indították útjára az országban elsőként a népművelő-könyvtáros szakot. Bennünk érthetően több volt a tanácstalanság. Milyen képzést kapunk? Milyen perspektívát jelent majd az értelmiségi pályán? Mi is ez a szakma valójában? Lesz-e társadalmi rangja? .. Belül tudták, érezhették oktatóink is, hogy előzmények nélküli képzési formát karoltak fel, hisz nem volt kipróbált, kiforrott szakmai modell, letisztult elméleti megalapozottsággal, de volt hit és elszántság a közös próba vállalásához. Elhivatott vezérkar várt bennünket, a tanítóképzésben és a felnőttoktatásban járatos tanárok, s ez megkönnyítette indulásunkat is. Mi, a „0” szériások lettünk a képzés „prototípusai”, a kísérleti szalagról mi „futottunk” le először. Hamar sátrat vertünk a 12-14 személyes kollégiumi szobákban, mely ősközösségi együttlétet jelentett számunkra. Az összecsiszolódás viszonylag nagyobb konfliktusok nélkül megtörtént, alkalmazkodási nehézséget azoknak okozott, akik a szülői ház steril miliőjéből érkeztek. Rövid idő alatt mindenki felfedte igazi lényét, szokásait, érdemeit, s a próbatételek alakították ki a belső csoportosulásokat is. A hálótermekben jól megfért a nyílt diskurzus az egzisztencializmusról, a napi történésekről, művészeti élményekről, politikáról, szerelmi kapcsolatokról. Sajátos világ alakult ki: kezdettől nem vezetékvagy keresztnevén szólítottuk egymást, hanem új neveket adtunk egymásnak. Így lettünk: Pacák, Tapló, Zsüzsü, Smúz, Szatkó, Matykó, Lapaj, Rokkó, Gubó, Laja, Dönci, Dodi, Lezser, Cilike… Büszkeséggel kell szólnom az 1962-ben útjára indított Jelentkezünk című diáklapról, ami először adott lehetőséget hallgatóknak és tanároknak szellemi megnyilatkozásra. A lap tartalmát elsősorban a népművelő-könyvtár szakosok adták: friss líra termését itt adta közre Csikós József, Berecz Gyuri, Hajnik Lajos, míves grafikáit Zágon Berci. A szellemi elmélkedésnek nagyszerű fórumává vált, a „fineszes eszű” Majthényi Károly tanár úr vezetésével. Talán kevesebben tudják, hogy az első évfolyamnak saját diákhimnusza is volt, amely összejöveteleinken sokszor felcsendült. Csikós József (Dodi) tollából született a „Népművelők álljunk a sorba” című induló, mely így hangzott: „Népművelők álljunk a sorba! Éles érvekkel és ne csorba, sápadt kedvvel kezdjük a napot! Mert miénk a harc s a holnapok! Aki mellettünk, az nem ellenünk,

166


Mondja az éneket velünk: A butaságnál nincs nagyobb verés, ha nehezebb a fejnél a fenék!” Ma is megborzongva emlékezem a karibi válság válságos pillanataira, féltve fiatalságunkat, tiltakoztunk kiszolgáltatottságunk ellen. Frissen élnek emlékezetemben a falusi népművelési gyakorlataink, amikor szinte a falu aprajanagyja volt kíváncsi szakmai bemutatkozásainkra, amelyeken élesben találkozhattunk a falvak művelődési viszonyaival és igényeivel. Felejthetetlenek a megyei és országjárásaink napjai és órái, melyek számunkra Magyarország igazi felfedezését jelentették, ezekből ismerhettük meg az Őrség, Szatmár, Vizsoly, Eger, Pannonhalma európai értékű kincseit. Diákklubunk izgalmas programjai is újra felelevenednek bennem, a magyar szellemi élet nevezetes embereivel való kötetlen és tanulságos beszélgetések és a tétre menő kártyacsaták. Szellemi kitekintést adott az Ady kultúrház drámaest sorozata Udvaros Bélával. Jól emlékszem a tanító szakosokkal vívott kosárcsaták izgalmaira, a szalmonellás intézeti bál megpróbáltatásaira, kopottas ruháink egymás között cserélésének komikus epizódjaira. Felsejlik bennem a Béke és Savaria presszó fülledt atmoszférája, ahol a városi lányokkal ismerkedtünk, az albérletben illetve a városban lakó osztálytársaink házibulijainak különös hangulata, a beatmuzsika mámorító dalai, s miként az oldott hangvételű, tanárainkkal közös Savaria szállós olcsó szalmakrumplis vacsoráké is. Ki ne emlékezne a „Marika tanszék” kocsmahangulatára, a diadalittas Haladás szurkolók fröccspartijaira. Ma is szemem előtt látom a régies AV eszközök arzenálját, a félmázsás Calipso magnókat, a kattogó filmvetítő gépeket, a zörgő írógépeket. Emlékszem a fülsiketítő stencilezőgép zajára, amit az alagsorban a nagyhatalmú Lisztes József kezelt. Kötelességem, hogy a tanári példaképekről is megemlékezzek, akik mindmind hozzájárultak pályaképünk formálásához, hivatástudatunk erősödéséhez. Elsőként említem dr. Kiss Gyulát – Gyuszi bácsit – aki népi elkötelezettségével, népdal szeretetével, országjárásaival, magyarsággondolataival tette emlékezetessé diákéveinket, aki körül sokszor alakult ki szellemi sistergés is. Jó volt hallgatni a fiatalos, nagy tudású, a magyar népdalkincs avatott tudós tanárát, a mindig derűs arcú Békefi Antalt. Maradandó élményként őrizzük a költészet, a szép szó eredendő szépségeit lelkünkbe plántáló Benke Éva tanárnő műsorait, gyakorlatvezetéseit, miként a magas intellektusú, több nyelvet beszélő Kocsis Gyula tanár úr ismeretterjesztő beszélgetéseit. Már akkor lenyűgöztek bennünket a tudós esztéta, dr. Poszler György előadásai és magyarázatai. Ki ne emlékezne a fiatalos lendületű „mágusra”, Szalay László főigazgatóra, elkápráztató műszaki ismereteire és találmányaira, a népművelő képzésbe vetett elszánt vezetői hitére és cselekvéseire. Ma is hálával szólhatunk dr. Novák József és dr. Kuntár Lajos halk szavú előadásairól, Káldi János költői hangvételű óráiról..

167


Diplomával a kezünkben, az évfolyamtársunk, Zágon Berci által tervezett évfolyamgyűrűvel az ujjunkon, saját indulónk szövegét talán mormolva is emlékszem az útrabocsátó intelmekre is. „Ti lesztek a képzés eredményességének első hírvivői!” … „Mutassátok meg felkészültségeteket és elszántságotokat!” … „Várnak titeket a városok és falvak művelődni vágyói, váljatok tudatformálókká, felvilágosítókká, segítőkké!” … S 3 év után ki-ki számára megkezdődött a nagy erőpróba, emberileg és szakmailag is. Hamar megtapasztaltuk a végeken, hogy a politikai hatalom által és államilag is feszesen szabályozott és ellenőrzött munkaterületekre kerültünk, s csak a kijelölt határokon belül lehetett újítanunk, mozgásba lendülnünk. Ne felejtsük, hogy alig 10 évvel 1956 után még erős az ideológiai irányultság a kultúra területén, s ez mindenre kiható szabályozó erő és követelmény volt. Feszesen tartották még hadállásaikat az 1958-as Művelődéspolitikai irányelvek, pályánk elején sokszor éreztük úgy, hogy a kultúra könnyen kényszeríthető még korlátok közé. Az újító elveknek és gyakorlatnak csak később jött el az ideje, amikor a politikai szorítás egyre lazább lett, s a rendszerváltással nagyobb mozgásteret nyertünk. Igyekeztünk a sokféle feladattal megbirkózni, bizonyítani önmagunk és a fogadó települések közösségei előtt is. Akik a pályán maradtunk, elmondhatjuk, hogy erőt próbáló vállalás volt a miénk, küzdelmes, társadalmilag alulbecsült, ugyanakkor szellemi nyitottságot adó, cselekvési bátorságot is lehetővé tevő, jó szervezési képességeket, áldozatkészséget, kontaktust teremtő képességeket követelő, kreativitást igénylő munka és hivatás volt. Feltehető a kérdés: Megkaptuk-e mindezekre a felkészítést tanulmányaink alatt? Válaszom: részben igen. Nyitottak, fogékonyak voltunk és maradtunk a kulturális és társadalmi kérdésekre, elhivatottak küldetésünkben, jószándékúan kritikusak és szakmailag újítók is. Embert és közösséget gazdagító segítők voltunk ott, ahová az élet sodort bennünket. Mivel tartozunk az Alma Máternek? Többek között azzal, hogy őrzői vagyunk a szombathelyi szellemnek, a képzés kiteljesítésében nagy erőfeszítéseket vállalóknak megbecsülést adunk és emléket állítunk. Ezt teszi a legendás tanár szellemiségét továbbvivő Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület is, amely a vasi népművelők emberi és szakmai összetartozását szolgálja. Ismert, hogy könyvet jelentetett meg a negyedszázados működésről és az alapító és intézményfejlesztő főigazgató tevékenységéről, akinek a tanári pantheonban is ma emléktáblát állítunk. Köszönjük az útra bocsátó szakmai muníciót, a diákélményeket és a szolgálatunk vállalásához adott erőt, hitet. Köszönjük prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes úrnak, hogy emberileg és szakmailag is méltón pártolta „visszahívó” találkozásunkat, felelősségteljes vezetői hozzáállásával lehetővé tette számadásunkat és emlékezésünket. Néhány nappal ezelőtt a Szombathelyi Televízióban úgy aposztrofáltam az intézményt, hogy „Perintparti Sorbonne”. Tudom, hogy túlzásba esve, viccelődve, de szeretetteljesen szóltam így róla, hiszen a 70-es évek közepén fiatalos, diákközpontú, tudásunkat és hivatásunkat megalapozó, szellemi nyitottságra ösztökélő iskola volt.

168


Szombathelyi évek HORVÁTH LÁSZLÓ1 Szombathely város valamikor az ötvenes évek végén, egy kellemes augusztus végi napon lépett be az életembe. Anyám engedelmével a nyári keresetemből egy valódi bőr focilabdát vettem, ami akkor ritka kincsnek számított a magamfajta falusi gyerekek körében. A vásárlás a nagynéném asszisztálásával esett meg, aki évente néhány alkalommal, főként szezonvégi vásárok idején beutazott a megyeszékhelyre. Jól emlékszem a főtéri áruház színes csarnokára, ahol a játékszert vettük, a sárga villamosra, a járókelőktől zsúfolt járdára, az utcák kövére, amerre mentünk. Szorítottam magamhoz új szerzeményemet, hogy el ne ejtsem a kirakatok bámulása közben. Sajnáltam volna karcolásokkal elcsúfítani a szép sárga, szelepes, ötös méretű lasztit. Később, körmendi gimnazistaként gyakran jártam a városban. Színházi előadásokat látogattunk az iskola szervezésében, a fővárosi és vidéki színházak tájelőadásait néztük meg az akkoriban épült Művelődési és Sportházban. A gimnáziumban a futball helyét átvette nálam a sakk és a kosárlabda. Mindkét sportágban megyei bajnokságot nyertünk, nagy csatákat vívtunk a megyeszékhely legjobb csapataival. Ezek az élmények csökkentették bennem a falum és Szombathely közötti távolságot, de ennek nem sok köze volt ahhoz, hogy érettségi után a Szombathelyi Tanítóképző népművelő-könyvtáros szakára jelentkeztem. Más irányba készültem, magyar irodalmat és történelmet szerettem volna egyetemen tanulni, de az 1966-os esztendőben csak Szegeden indult ilyen szakpárosítás, mindössze tíz fővel, ami áthúzta a számításomat. Maradt Szombathely, ahol szintúgy irodalomból és történelemből kellett felvételizni, és a Perint sokkal közelebb esett hozzánk, mint a Tisza. Így kerültem Szombathelyre, de csak egy évvel később, mert az évfolyamból negyedmagammal előfelvételivel kaptam lehetőséget a továbbtanuláshoz. Érettségivel és sikeres felvételivel a zsebemben nem várt rám irodai munka vagy más szellemi elfoglaltság, ami közelebb vitt volna a tanulmányaimhoz, a választott pályához. A felnőttkor határán állva viszont már tele voltam tapasztalattal a fizikai munka világából. Csináltam én addig már mindent, arattam, szénát gyűjtöttem, lent nyűttem a termelőszövetkezet földjein, dolgoztam cséplőgépnél, kőművesek mellett, ültettem csemetét, saraboltam füvet és vágtam fát az erdészetnél. Kaszálnom nem kellett csak, mert azt apám sem szerette. Abból a megfontolásból adták ki részemet a mezei szorgalomból, hogy ha megismerem a kétkezi munka kínjait, talán több késztetésem lesz a tanuláshoz. Kétség ugyanis 1

Népművelő-könyvtáros, 1967-1970.

169


ahhoz nem férhetett, hogy tanulni kell, ez szent meggyőződése volt apámnak, aki nagyapám parasztgazdaságából vergődött ki, lett munkás, iparos ember. Azon a nyáron, mikor az előfelvételiről az értesítést megkaptam, apám Inotán fúrt artézi kutat a brigádjával. Vele mentem, így lettem segédmunkás a fúrósoknál, egy olyan vállalatnál, amely nevében az elegánsabb vízkutatás elnevezést használta. Az első hétvégén mindjárt ott maradtam őrségben, vigyázni a berendezésre. A kollégámtól megtanultam pörköltet főzni, és a nevezetes hőerőmű lakótelepén, egy vendéglői kuglipályán elnyertük a helyi legények pénzét. A brigádban oldódott a tartózkodás irányomban, látták, hogy nem kényeztetett el a diákélet, számíthatnak rám. Apám is megnyugodott, hogy befogadtak, de azért mindig először engem ugrasztott, ha meg kellett fogni a cső végét vagy fel kellett menni a fúrótoronyba. Érdekes társaság alakult ki akkoriban az Aquadril 4-es munkacsapatnál, apám Amerikában született, a helyettese Horthy idején katonatiszt volt, az egyik munkatársam apja ’56-ban ment ki nyugatra, a másik sváb származású volt. Mikor Hegyeshalomban a határátkelőnél fúrtunk kutat, a rendvédelmi szervek igen megbízhatatlan elemeknek tartottak bennünket. Amiatt is, hogy a csapatból két fiú vőlegény volt, engem nem hívtak be katonának, gondolták, lehet okunk a disszidálásra. A túloldalon is valami hasonló járhatott a fejekben, mert alkonyatkor az osztrák fináncok, mielőtt hazamentek, fölmutatták az őrbódé kulcsát, hogy tudjuk, hol keressük, ha meggondoljuk magunkat. Könnyen telt az idő a fúrósoknál, egyszer színházban is voltunk, megörökítettem a brigádnaplóban, sokat olvastunk, beszélgettünk, az egykori katonatiszt a felvidéki és az erdélyi bevonulásokról mesélt, amikor napokig mulattak a visszatérés örömére. Könyvtárból jövet az egyik faluban elveszítettem a kölcsönzött filozófiai könyveket, ami felkeltette irántunk az érdeklődést. Addig is gyanúsak voltunk, mert a napi sárdagasztás után este mindig öltönyben és nyakkendőben jelentünk meg a helyi klubban és a kocsmában. Azt hitték, talán büntetésből dolgozunk, esetleg titkos megbízással olajat keresünk vagy más ásványkincseket. Csak akkor nyugodtak meg, mikor kompresszorozni kezdtük a feltárt friss vizet, amit mi igen ajánlottunk babfőzéshez, cserébe egy kis borért. Egy év elteltével, szinte közvetlenül a fúrótorony alól mentem a tanítóképzőbe. Szobatársam a kollégiumban H. Gy. lett az ábécé jóvoltából, neki a bányában sikerült eltölteni az előfelvételi idejét. Zsebünkben még ott lapult az utolsó fizetés, az esti kimaradások után másnap nehezen vettük tudomásul a diákélet reguláit. Néhányan, akik belekóstoltunk a nagybetűs életbe, kezdetben különböztünk kissé azoktól a társainktól, akik a középiskolából közvetlen járattal érkeztek a főiskolára, és nem az élet pereméről, hanem egy másik városból kerültek Szombathelyre. Úgy emlékszem, a tanintézet értékelte a mi munkás tapasztalatainkat, de nem nagyon tudott mit kezdeni a valódi világból hozott szemléletünkkel, amely nem illett bele az intézeti sémákba. Ebből kialakult némi konfliktus, de az iskola tette a dolgát, felülírta az életet, én pedig némi háborgás után elfogadtam az adott kereteket. Nem igyekeztem fókuszba kerülni, de nem akartam különc módjára szembehelyezkedni a tanítóképzős diákélet normáival sem. Némi

170


nehézségek árán visszaváltoztam saját lábon álló felnőttből egy olyan figurává, aki különösebb erőfeszítések nélkül mozgatható a pedagógia terepasztalán. A tananyag adott volt, úgy emlékszem, kevés beleszólásunk volt abba, hogy mit, hogyan, kitől tanuljunk. Kevés választási szabadságot adott a tanrend, egyes tantárgyak keretei között lehetett önállóan szemináriumi kiselőadások vagy gyakorlati feladatok témái közül választani. Egyénileg a döntést motiválta, hogy valaki népművelő vagy könyvtáros kívánt-e inkább lenni. Én a két szakirány közül nem tudtam választani, mondhatom szebben úgy is, hogy nyitott maradtam mindkét irányba. Sajátos helyzetet teremtett, hogy az egész képzés értékrendjében az esztétika került az első helyre. Az esztétikai kérdésekben való jártasság, előmenetel alakította a tanuló ifjúságon belüli rangsort, különösen, ha a szorgalom és a tanulmányi előmenetel némi poétikai, alkotói munkássággal párosult. Ennek tulajdonítható, hogy az urbánus környezetből jött diákok látszottak legfelkészültebbeknek a falusi népművelő munkára. Hiszen az otthoni környezetükben többet jártak színházba, kiállításokra, néztek művészfilmeket és szereztek némi tapasztalatot a kulturális élet belső világáról. Irodalmi téren nem éreztem magamat hátrányban, de más tekintetben látnom kellett a hiányosságaimat. Utólag nem kárhoztatom az esztétika túlsúlyát a képzésben, a fővárosba kerülve pótoltam, amit a falusi környezet nem adhatott meg, de a képzés ilyen jellegű irányultságában vélem megtalálni a népművelő szakma „meddőségének” magyarázatát. Szombathelyen megszületett valami, ami termőkorba érve nem volt képes utódról gondoskodni, a népművelő szakma nem hordozta önmagában a folytonosság, az életképesség ígéretét. A tanítóképzőben kaptunk egy speciális képzést, de pályára lépve nem tekintettek bennünket magukkal egyenrangúnak a pedagógusok, az alkotó művészek, az igazgatási szakemberek vagy a szociális munkások. Lettünk mindenfélék a kor és a divat kívánalmai szerint: klubvezetők, közösségszervezők, ismeretterjesztők, szerkesztők, rendezők, ifjúsági vezetők, érdekvédők, elemzők, különféle intézmények és hivatalok alkalmazottai. Szombathely után szinte az első gondolata az volt sokunknak, hogy kellene szerezni egy rendes szakmát, megnevezhető végzettséget is. Derűvel emlékszem vissza arra az esetre, amikor a falumban egy idős ember megkérdezte, hogy mondanám meg, minek is tanultam? Azt nem akartam válaszolni, hogy népművelőnek, mert ilyen szakmát nálunk nem ismert senki, azt mondtam tehát, hogy könyvtáros vagyok, mert arról mégis lehetett valami fogalma a kérdezőnek. Végigmért és megjegyezte, hogy nem vagyok rokkant, nem hiányzik kezem-lábam, választhattam volna egy férfiembernek való foglalkozást. Pedig okkal mondhattam magamat könyvtárosnak, mivel pályakezdőként egy közlekedési nagyvállalatnál helyezkedtem el könyvtáros-népművelőnek. Kis idő után azonban csábítottak egy másik helyre. Akkor a főnököm azzal marasztalt segítőkészen, hogy könnyedén elvégezhetem a felsőfokú technikumot, és gépkocsi-diszpécserként igen jó keresetem lehet. Tanult szakmám helyértékéről ilyen formában a környezetemből pontos visszajelzést kaptam, pedig kedveltek, mert senki előttem nem tudott annyi vetélkedőt és újság-előfizetőt szervezni, mint én. Hozzáteszem: ezzel a vállalati

171


állással a társaim körében mindjárt a pályám kezdetén kilógtam a sorból. Annak ellenére, hogy akkor és később is, én a pályán akartam maradni, aztán mégis egyre távolabb kerültem tőle, mindinkább csak a szó átvitt értelmében tekinthettem magamat népművelőnek. Azt vettem észre, hogy egyre távolodom a szombathelyi „nullás” kilométerkőtől, időnként megújuló kísérleteket tettem, hogy visszatérjek az eredetileg választott útra. 1979-1991 között, tizenkét évig tagja voltam a Magyar Népművelők Egyesülete elnökségének, és egy cikluson át a szervezet elnöke is. Közéleti pályákon mozogva néha kérkedtem vele és hitegettem magamat is, hogy van nekem rendes kenyérkereső szakmám. Akkoriban már elvégeztem az egyetemi kiegészítőt, egy posztgraduális képzést és tanítottam is az egyetemen. Mégis, mikor eljött az ideje, hogy helyet keressek magamnak a szakmában, kiderült, hogy több az eszkimó, mint a fóka. A rendszerváltással beindult leépítési hullám illuzórikussá tette számomra a népművelő diploma hasznosíthatóságát. Akkoriban szélesedett ki a média területe, váltottam, éppen a pályám félidejében. Ha a szombathelyi éveket beillesztem a pályám történetébe, a viszonylag kellemes átmenetet jelentették nekem. Közbülső állomást a falum és a főváros között, összekötő kapcsot a fiatalkori és a felnőttkori tanulmányaim ívén. Pedagógiailag szervezetten adagolt ismeretanyag, szerteágazó képzési célok, vigyázó tekintetek, emberséges intézményi közeg jellemezte az alma matert akkoriban. Néhány apróságtól eltekintve pozitív emlékeim vannak ezekről az évekről. Tetszett a hagyományteremtés erős szándéka, hasznosak voltak a város kulturális életéből érkező inspirációk, jók voltak az ország megismerését szolgáló kezdeményezések. Azt hiszem, a tanintézet a korabeli viszonyok között nyitott volt, egyszer még grazi diákok is jöttek vendégségbe. A kollégiumban jó volt a közösségi élet, barátságok és házasságok születtek. Tanultunk mindenfélét, tanulmányi keretekben és azon kívül. Mintha csak ezermesternek készültünk volna. Ennek később többször hasznát vettem. Újságíróként jól jött, hogy gépírást tanultunk, szerkesztőként és kiadóként a könyvészeti ismereteimet hasznosítottam. Tanácsadóként sokszor működtem közre munkaügyi konfliktusoknál, szervezeti szabályozásnál, amikor elővehettem az emberi kapcsolatokban szerzett jártasságomat. A pályám vége felé kormánytanácsadóként a fogyasztóvédelem és a humán biztonság kérdéseivel foglalkoztam, ahol a címleírási és katalogizálási ismereteimnek köszönhetően igen hamar fölfogtam az egyedi azonosító rendszerek működését és jelentőségét. Jó emlékeim vannak Szalay László igazgató úr technika szakköréről. Nem vagyok műszaki zseni, eleve balkezes, de abban a körben az ügyesebbek közé tartoztam. Máig nevetek, ha eszembe jut, hogy egyszer az egyik társunk fordítva építette be a foglalatot az asztali lámpába, de mindannyian örültünk, mikor megszólalt az általunk készített detektoros rádió. Köszöntük az élményt a „dirinek”, aki nagy barátsággal bánt velünk, az igazgatói irodában tartotta a foglalkozásokat. Kedveltem Káldi János tanár úr csendes emberségét, aki ugyan csak jóra értékelte az újságolvasási szokásokról komoly igyekezettel készített szakdolgozatomat – ma érdekes helytörténeti dokumentum -, de évek múltán nagyon örült nekem, amikor

172


Tatabányáról elutaztam Dunaalmásra egy ottani – Lillára emlékező - irodalmi estjére. Hasonló élményeket őrzök Takács Miklósról, aki külsősként a profi könyvtáros szakembert jelenítette meg számomra. Horváth Margitnál a problémamegoldó gondolkodás pszichológiájáról tartottam kiselőadást, hatására később sokat foglalkoztam csoportlélektani kutatásokkal. Jókat zengedeztünk Benke Éva szavalókórusában, aminek évek múltával a retorikai képzésben vettem hasznát. Kiss Gyula jegyzetét becsülettel megtanultam, a gyakorlati foglalkozásain azonban bennem furcsa érzéseket keltett, hogy az adott falura mint kísérleti terepre tekintettünk, miközben nekem az életem része volt. Úgy éreztem, hogy egyszerre vagyok a terepszemle alanya és tárgya. Nagyon rühelltem, mikor az egyik társunk az udvarban lévő köcsögfáról használatban lévő edényeket kéregetett, mert azt hitte, hogy skanzenben járunk. Egy közösség életét minősíti az utóélete is. Egyesületi elnökként módom volt megtapasztalni, hogy a kollégák erősen kötődnek az alma materhoz. Ennek tulajdonítom, hogy a rendszerváltás izgalmában felmerült javaslatot, a népművelő diploma negligálását, a nagy többség elutasította. A népművelő-könyvtáros képzés megindításának ötvenedik évfordulóján bátran állítható, hogy Szombathely egyik fókuszpont lett a magyar művelődés térképén. Az idő múlásával egyre inkább kitapintható, hogy a hetvenes-nyolcvanas években végbement modernizáció és polgárosodás nem történhetett volna meg a társadalom szellemi gyarapodása nélkül. Bár a történelem ezeket az erőfeszítéseket relativizálta, hatásával még jó ideig számolhatunk a kultúra intézményes terjesztésében. Mindig szívesen találkozom régi diáktársaimmal, az évek múlásával mind gyakrabban visszatérek Szombathelyre is, hol a levéltárban a Batthyányakról írott könyvem miatt akad dolgom, hol csak ismerkedem a város új arcával. Régi illatok, ízek, ifjonti lelkesedések és szorongások emléke hajt, szorítom magamhoz azt a régi focilabdát, a képzeletbeli sakktáblán tologatom a bábukat, a pályán dobom a kosarakat és a nagyszálló portálja előtt megigazítom a nyakkendőmet. Időnként betérek a tanintézet épületébe, ahol természetesen már semmi sem a régi. Mi lettünk a múlt, öregdiákok! Hála a sorsnak, megértük ezt is. Budapest, 2012. július 14.

173


Visszatekintés KOCSIS ISTVÁN1 A szombathelyi éveket megelőzően nem nagyon utazgattam nagyobb távolságokra Hatvanból. Egy meglehetősen önállótlan ifjú embernek nagy kaland volt az otthontól 300 km-re hozzászokni az önálló élethez. Kezdetben, ha a kollégiumból kimentem a városba, csak a villamossínek mentén gyalogoltam, mert így biztos lehettem benne, hogy visszatalálok. A feloldódás és az új otthonra találás viszonylag gyorsan ment, köszönhetően az egymásra utaltságunknak, hiszen itt kezdődött számomra a tágabb közösségben élés élménye is. Először riasztónak tűnt, hogy a hálótermünkben egyszerre 18-an keltünk és feküdtünk. Mégis csupán néhány hétnek kellett ahhoz eltelnie, hogy megszokjuk egymást, és a ragaszkodás vagy az ellenszenv különféle fokozatait érezzük a másikkal szemben. Mivel a korábbi életemből nem hoztam magammal közösségi tapasztalatokat, természetesnek tartottam a körülöttem és velem történteket. Észre sem vettem, vettük, egyszer csak fontossá váltunk egymás számára, arra is volt példa, hogy kimentünk az állomásra a hazautazásból visszatérő évfolyamtársunk fogadására. Hidy Palival ketten érkeztünk Heves megyéből, igenigen messziről, így az éjszakai Szombathelyre való visszautazások mindig kalandosak voltak. Egerből és Hatvanból már este 9-kor Pesten voltunk, és a szombathelyi gyors csak 0 óra 20 perckor indult. Vékony zsebünk ellenére így is mindig megengedtünk magunknak a Déli pályaudvar restijében egy szalontüdőt 9,60 Ft-ért. Ez szertartásosan és hagyományszerűen mindig megtörtént. Utólag visszatekintve igen gyorsan telt el a 3 esztendő, noha akkor úgy éreztük, kínos lassúsággal múlik felettünk az idő. Kedves színfoltokként maradtak meg a hálóbéli esti vitáink, a velemi, őrségi és országjáró kirándulásaink Kiss Gyulával, az esti sörözgetések az akkor még meglevő Marika kocsmában, a szimpla sült krumplis vacsorák a Kovács-szálló éttermében. Örökös ellenfelünk volt a pénzhiány. Ennek enyhítésére fedezték fel a fiúk szerény díjazás ellenében az önkéntes véradást. Én – emlékszem – az egyik félévben tanítani jártam a Vakok intézetébe, és nagyon büszke voltam rá, hogy az egyenlőszárú háromszöget 3 db – a kályha előtt heverő – tűzifa darabbal tudtam kitapintással érzékeltetni. Nyikorogtak az emeletes vaságyaink, riasztóak voltak a kora reggeli ágynemű cserék, jó étvággyal megettünk mindent a menzán és a hálóban, ha valaki csomagot kapott. Idillikus ősközösségben éltünk együtt. Tennessee Williamst, Ionescot olvastunk, örültünk Veres Péter látogatásának, beültünk a Szombathelyi Szimfonikusok koncertjeire, készültünk Keszthelyre, a 1

„0. szériás” hallgató.

174


Helikonra, a falvakban tartott gyakorló előadásainkra. Közben természetesen nagyon rosszak is voltunk. Pl. Kun Béla emléktáblája alól elloptuk a koszorút (a sült krumplis vacsorából hazatérve), és a Berzsenyi Dániel szobor fejére tettük. Újságcikk is született a Vas Népében, elítélve a vandalizmust. Vizsgadrukkokkal, gyöngyvirág bálokkal, izgalmas szigorlatokkal egyszer csak ott álltunk az államvizsga, azaz „a felszálló pálya”előtt. Véget ért a lombik korszak, és ettől kezdve számíthatjuk sorsközösségünk megszűnését, az önálló életpályák kezdetét. Első munkahelyem Szolnokon volt, a Megyei Művelődési Házban. ½ év eltelte után már Hidy Pali is ott dolgozott, és egy olyan albérletben laktunk, ahol reggelre a lavórban befagyott a víz. Egy esztendő múltán Ecséden – Hatvantól 14 km-re – kaptam művelődési ház igazgatói állást. Akkor még „gyöngy volt bennem az elrendelés”, hogy könyvtárban nem, csakis művelődési házban akarok dolgozni. A gyötrelmes egyszemélyes művelődési ház mellett nagy csáberőt jelentett a felkínált szolgálati lakás. Feleségem a szombathelyi Malom utcai polgári lakásból és az ELTE kémia-biológia szakáról jött velem az ecsédi szolgálati lakásba, ahol kilátásba helyezték, hogy a következő évben majd bevezetik a vizet. A viszonyokat tökéletesen jellemezte, hogy ugyan ő is kapott tanári állást a falu általános iskolájában, de képesítés nélkül számtant kellett tanítania, mert a képesítés nélküli kémiatanártól nem akarták elvenni az órákat, „hiszen már úgy belejött.” Emellett ő volt a tiszteletdíjas községi könyvtáros. (Havi tiszteletdíja 463 Ft volt.) Két esztendő eltelte után meghívást kaptam Hatvanba. A Városi Tanács művelődésügyi osztályán dolgoztam népművelési felügyelőként. Hamarosan a feleségem is kapott végzettségének megfelelő állást a hatvani Bajza József Gimnáziumban. Így a vízvezeték beszerelését nem vártuk meg, sikerült Hatvanba költözni. 1972/73-ban elvégeztem az ELTE népművelés kiegészítő szakát. Napi munkám során sokszor megfordultam a városi könyvtárban. A kedves emlékű Békés György elődöm által sikerült mélyebb betekintést szereznem az intézmény életébe. Átértékelve korábbi véleményemet, az élet úgy hozta, hogy 1975-től az Ady Endre Városi Könyvtár igazgatója voltam Hatvanban, 2004-ig, nyugdíjazásomig. E feladatkörben kezdtem úgy érezni, hogy szerencsés ember vagyok, mert azt tehettem, amit szerettem. Az örökölt és kitűnő összetételű gyűjteményt nem volt nehéz feladat tovább fejleszteni. A belső szakmai munkára adottak voltak a munkatársi garanciák. Energiáim jelentős részét az intézmény fejlesztésére, bővítésére, színvonalas könyvtári események rendezésére, olvasótáborok szervezésére fordítottam. Bekapcsolódtam a Magyar Könyvtárosok Egyesületének munkájába, voltam a MKE-ben az Olvasószolgálati szekció elnöke, az MKE alelnöke, a Magyar Garabonciás Szövetség az Olvasó táborokért elnöke, miniszteri megbízott az MKE Könyvtári Kollégiumában. Hatvanban barátaimmal Közművelődési Egyesületet alapítottunk, amely a mai napig is működik. Középiskolás olvasótáborainkkal végigjártuk az Illyés Gyula-i értelemben vett 5 ágú síp országait. 20 éve rendszeresek a közös olvasótáborok Kézdivásárhely és Hatvan között. 1995-ben kiadtuk a helytörténet számára ma is alapműnek tekinthető Hatvani

175


Lexikont, tizenhárom éven át megjelent a könyvtár kiadásában a Hatvani Kalendárium. 1990-ben a könyvtár beköltözött az egykori MSZMP székházba, amelynek 2002-ben sikerült befejezni a könyvtárrá történő átalakítását, egyben vállaltuk a közösségi ház funkciót is. 2004-ben az akkori városi képviselőtestület összevonta a könyvtárat a művelődési házzal, és 2004-ben, 2 esztendővel az igazgatói ciklusom lejárta előtt nyugdíjba küldtek, mint az összevonás ellenzőjét. Azóta is hatvani polgárként látogatója és használója vagyok az intézménynek. Ennyi telt a szombathelyi útravalóból, s lassan eltelt az életnek nevezett szolgálat is. Fogy a „dohány” és „sárgul a passzus”, de bízom benne, hogy a végérvényes behívó előtt még lesz alkalmunk örülni egymásnak. Visszatekintve a munkámra, annak örülök, hogy az Ady Endre Könyvtár helyzetét és szerepét módomban volt nem csak Hatvanból néznem. Mindig is szükségét éreztem, hogy szakmai kételyeimet és gondjaimat megbeszélhessem országosan is elismert kiváló szakemberekkel. A napi munkámban arra törekedtem, hogy látogatóink hagyományos értelemben vett olvasói igényeinek kielégítése mellett a könyvtár több legyen annál, mint amit a falak mellett húzódó polcok dokumentumkínálata jelenthetett. A dolgozószoba, az információs központ funkció mellett értelmezésemben külön jelentőséget kapott az „agora” feladat, a közösségépítés. Azt vallottam mindig is, a könyvtár legyen az a hely, ahol a könyvkölcsönzés mellett elmélyülten lehet felkészülni minden szellemi erőpróbára, ahol lehet az újságokból, folyóiratokból, a telematikai eszközökből tájékozódni, utánanézni tényeknek, adatoknak. Ugyanakkor - ahol lehet - „velem hasonszőrű” emberekkel leülni, beszélgetni. Lehet írókkal, költőkkel, az egyes tudományágak képviselőivel, a közélet közszereplőivel találkozni, előadást hallgatni, vitatkozni, vagy csak egy kávé mellett átolvasni a napilapokat, belenézni az internetes szolgáltatásokba. Egyre inkább tapasztaltuk mi is – az országos jelenséggel összhangban – az olvasói szokások és igények átalakulását. Az örömszerzés forrását, a kikapcsolódás, az értelmes időtöltés lehetőségét kereső olvasóval szemben megjelentek az ún. kényszerhasználó látogatók, akik munkájuk, tanulmányaik miatt valaminek utánanéznek. A könyvtár, mint a közjó része, arra hivatott, hogy a látogató jól érezze magát a falai között, a könyvtáros pedig ezt a sok hagyományos értelemben vett munka melletti kiegészítő funkcióját végezze könnyedén, mosolyogva, mert csak így tudja elhitetni a kedves látogatóval, hogy otthon érezheti magát. Mindehhez kell a jó épület, a jó gyűjtemény és a szolgálatra, szolgáltatásra kész könyvtárosi szemlélet. Tudjuk jól, a könyvtár sohasem csak a mához szól, ugyan a jelenben dolgozik, de a jövő intézménye is. És a technikai fejlődés, a számítógépes szolgáltatások ellenére a filosz könyvtárosokra mindig szükség lesz a jövőben is. Epilógusként elmondhatom, hogy szerencsém volt a munkámban, mert mindig azt tehettem, amihez kedvem volt. Hogy mihez legyen kedvem, azt viszont jelentősen meghatározták a szombathelyi évek. Sikerült magammal hoznom afféle belső iránytűként a közösségben való gondolkodás és munkálkodás igényét. Az élet

176


megajándékozott kitűnő emberek közelségével, a velük együtt gondolkodás és dolgozás lehetőségével. Ők voltak azok, akik a könyvtár mellett felsorakoztak, mint külső „szellemi szegődményesek”, akik egy-egy ügyhöz, feladathoz adták a tudásukat, személyiségüket, emberségüket. Visszatérve az eltelt évtizedekre: nem azon bánkódom, milyen gyorsan elrohantak az évek, sokkal inkább annak örvendek, milyen tartalmasak voltak. Páskándi Géza mondta: „A tisztes túlélés a boldogság maga.” Nem csak túlélhettem, de megélhettem és átélhettem, és ez a mai napig tartó folyamat az alma materrel kezdődött. Köszönet érte mindazoknak, akiket illet, elsősorban régen eltávozott édesanyámnak, akinek sikerült a sorstól kicsikarni özvegyen is taníttatásomat. Hatvan, 2012. augusztus

177


Szevasz, Tesó! KUTSZEGI ISTVÁN Szevasz, Tesó! Hányas vagy? Szevasz! Te 46-os vagy? Akkor én nem sokkal fiatalabb vagyok. Mi vagyunk a „nulladik széria”, Mi vagyunk az utána jövők is! Már alig vagyunk néhányan. Mi félszavakból is értjük egymást! Én azt mondom: Képző, Te azt mondod: Szombathely. Én azt mondom: Gyula, Te NEM a békési várost mondod. Mi tudjuk, hogy Ő a dr. Kiss Gyula! Hányas vagy? Én ötvenes, Te pár évvel öregebb. Nekünk voltak élményeink. Mi fél szavakból is értjük egymást! Nekünk emlékeink vannak! Mi tudjuk: ha Kőszeg, - akkor ott Filmszemle volt! Mi együtt hallgattuk a Kósát, meg a Sára Sándort. Nekünk nem pusztán kőzet a „Feldobott kő”! Te azt mondod: ország, Én azt mondom: Kárpát-medence! Mi tudjuk, hogy a térképen hol van a HAZA! Emlékszel? Mi tudjuk a kontinuitást: Én azt mondom: Szombathely, Te azt válaszolod: Tanítóképző, Én azt mondom: Berzsenyi Tanárképző Főiskola, Te úgy folytatod, hogy: Savaria Egyetemi Központ. Nekünk is közünk van ehhez az ÚTHOZ! Velünk is kezdődött minden!

178


Szevasz, Tesó! Emlékszel? Mi érezzük orrunkban az alagsori menza ételszagát. Emlékszel, Tesó? Mi még tudjuk a dalokat, mert együtt tanultuk, együtt énekeltük! Nekünk akkor majdnem minden új volt! Te azt mondod: Karácsony, Én azt mondom: didaktika vizsga Imre bácsinál. Te azt mondod: Slapi, meg Rizsa, Én azt mondom: ez NEM szleng, hanem művészettörténeti vizsga. Mi együtt tanultuk a Világegyetemet. Nekünk az ETO NEM a focicsapat, Nekünk a Cutter szám NEM hajóméret! Mi könyvtártant is tanultunk, Meg a „Nyájas Olvasók” tiszteletét. Szevasz, Tesó! Hányas vagy? Te is közülünk való vagy! Mi még ismerjük a dialektika alaptörvényét. Mi még tudjuk a megye történelmi emlékeit. Mi az Árpádok korában éltünk, Fel tudjuk sorolni őket: Nagy Árpád, Szabó Árpád, Zsámboki Árpád. Emlékszel, Tesó? Én azt mondom: Éva, Te NEM azt mondod, hogy Ádám, Hanem azt mondod: Benke. Mi tudjuk, hogy az „Elveszett paradicsom”-ot Milton írta. Nekünk egy srófra jár az agyunk! – ugye, Tesó? Én azt mondom: mimézis, Te azt mondod: drámatörténet. Én azt mondom: Gróf, Te NEM azt mondod, hogy herceg, hanem azt mondod: Ervin. Minket rendesen felkészítettek, Nekünk még volt gyakorlati képzésünk! Mi együtt írtunk a „Jelentkezünk”-be. Nekünk majdnem csoda volt a video!

179


Tudjuk ugye, Tesó: a T.T.F. NEM rovarirtó! Mi a technikát Király Zolinál tanultuk! Te azt mondod: ismeretterjesztés, Én azt mondom: Kálmán Jóska Te azt kérded: mi az abszolút eszme? Én azt válaszolom: Balogh Emma tudta. Mi fél szavakból is értjük egymást! Nekünk „a Szalay” volt az igazgatónk! Mi tudjuk mi a pszichológia: mert nekünk azt egy szusszal a Horváth Margit okította. Mi együtt fociztunk a tanítószakosokkal, Mi együtt énekeltünk Békefi Tóni bácsi kórusában. Emlékszel, Tesó? Mi a lányokkal egy kollégiumban laktunk a Perint parton! Te azt mondod: diákszerelem Én azt mondom: szép volt! Te azt kérdezed: hány volt? Én azt felelem: már nem számít, elmúlt! Nekünk már családunk van, Mi tudjuk őrizni emlékeinket! Te is tudod, Tesó: Nekünk van múltunk, Mi készültünk a Jövőre! Mi közösen formáltuk az IDŐT! Mi együtt már Nemzedék vagyunk! Hányas vagy, Tesó? 44-es? 50-es? 68-as? Rajtunk átfújtak a „fényes szelek”! Mi még tudunk lobogni, Mi még ismerjük a szöveget is, Nem csak a dallamot! Figyelj, Tesó! Én azt mondom: V.I.T. Te azt mondod: „Moszkva parti esték” Én azt mondom: Viola Te azt mondod: „Megkötöm lovamat”

180


Én azt mondom: „Örök nyár” Te azt mondod: Nagy Gáspár. Mi fél szavakból értjük egymást! Nekünk az „Elektra” NEM egy multinacionális cég! Mi tudjuk, „Hogy szaladnak a fák” Nekünk Illyés albigensei a „Tiszták”, Mi együtt láttuk a „Fáklyaláng” fényét. Mi Nagy Lászlótól tanultuk „átvinni a szerelmet a túlsó partra” Mi közösen éltük át a katarzist. Figyelj, Tesó! Te azt mondod: „ÉS” meg „Magyar Hírlap”, Én azt mondom: Szále meg Starkbauer. Én azt mondom: Duna TV meg Mai Manó Foto-ház, Te azt válaszolod: Pörös Géza meg Kincses Karcsi. Mi sokan olvassuk, amit a Wehner Tibor ír, Nekünk fontosak Zsigmond Dezső filmjei. Emlékszel, Tesó? Nekünk még kollokválni meg szigorlatozni kellett! Mi államvizsgát tettünk! A mi Diplománk ÉRTÉK! Mi NEM ismertük a munkanélküliséget! Nekünk életcéljaink voltak, Nekünk életcéljaink vannak ma is! Hányas vagy, Tesó? Negyvenes? Ötvenes? Mi félszavakból is értjük egymást! Nekünk emlékeink vannak! Te azt mondod: Velem Én azt mondom: KOPJAFA! Te azt mondod: még sokan vagyunk, Én azt mondom: már sokan elmentek! Nekünk halottaink vannak! Mi nem szégyelljük a könnyeinket, Mi tudunk sírni. Mi ismerjük egymást! Nekünk közös emlékeink vannak! Ugye, Tesó?

181


Mi tudjuk, mi a „negyven csöpp”! Te azt mondod: 1 forint a zsíros kenyér, Én azt mondom: Kuthi Márta, Ha azt mondod: nyúlpörkölt Én azt mondom: Gerecs Laci. Ha azt énekled: „A szentgyörgyi hegyek alatt…” Én azt mondom: Balassa Jutka, Antal Laci. Mi félszavakból értjük egymást. Nekünk a Stirling villa NEM osztrák eszcájg, Velünk ott történtek dolgok! Szevasz, Tesó! Mi egy nemzedék vagyunk! Szerinted összetartozunk? Mondd, Tesó! – Hányas vagy? Negyvenes? Ötvenes? Vagy talán már hetvenes? Mi még értjük egymást – ugye? Nekünk még van mit mondanunk. Mondjam még? Én azt mondom: népművelés, Te azt mondod: közművelődés, Te mondod tovább: művelődésszervezés, Én folytatom: kulturális menedzser, Mi tudjuk, hogy van még: kommunikáció szak, Mi azt is tudjuk: mi az andragógia! Mi már ismerjük a nagybetűs ÉLETET! Mi tudjuk, hogy „élni, élni, mily édes, mi szép”. Ha te azt mondod: - elég! Én azt mondom: „Még nem elég!” Nekünk még terveink vannak, Mi nem tudunk kibújni a bőrünkből, Mi ilyenek vagyunk! Mi arra születtünk, hogy „a Föld sebeit begyógyítsuk”! Hej, Tesó! Akkor, induljunk tovább! Jössz Te is Velünk?

182


Mert Mi ezután is együtt leszünk, Oké, Tesó!? Nem számít hányas vagy, Mert Mi fél szavakból is értjük egymást! Maradj hát Velünk! Gyere, Tesó! Sárvár, 2010. május – 2012. augusztus között

183


Mit adott nekem a főiskola? PAPP FERENC Zsámboki Árpád szavaival élve én is „afféle falusi legényként” kerültem a szombathelyi képzőbe. Falusi környezetből, nagyközségi gimnáziumból és kollégiumból, annak hátrányaival és kevés előnyével. Az első évem tipikus felzárkóztatás volt. Nagyvárosi középiskolákból érkezett, jelentős családi könyvtárral rendelkező társaimhoz képest nekem gondot jelentett több tantárgy, pl. az esztétika, dialektikus materializmus nyelvezete is, majd az anyag megtanulása. Polák István, Nagy Gáspár, Pörös Géza segítettek ebben az időszakban. Másodévben már felzárkóztam a többiekhez. Mit is adott nekem a főiskola? A szakmai professzió mellett egy sajátos szemléletet, gondolkodásmódot, a tevékenység iránti alázatot, hitet az emberekben, az önképzés, az önművelődés folyamatos igényét. A megszerzett tudás önbizalmat is adott, ami különösen a pályám elején volt fontos. A tanulás mellett ezek az évek egy szocializációs időszakot is jelentettek számomra (pl. kollégiumi összkomfort). Tanárainktól sok praktikus, a mindennapi munkához szükséges tudást kaptunk. Egész népművelő/közművelődési pályafutásom során jól tudtam hasznosítani a Horváth Margittól kapott pszichológiai ismereteket. Megkülönböztető érdeklődését, figyelmét mindig magamon éreztem, bárhol is dolgoztam. Orbán László órái, népművelési gyakorlatai a különféle rendezvények megszervezésének mintapéldái voltak. Tevel község művelődési házába kerülve egyik első feladatom nőnapi köszöntés szervezése volt. Sikeres rendezvényem, amely a faluban először történt ilyen módon, nagyon jó visszhangot váltott ki a közönség és a helyi vezetők körében. Ezt követően a vöröskereszttel közösen narancsbált tartottunk, amely jelentős bevételt hozott a szervezőknek. Mindkét program esetén jól éltem a népművelési gyakorlatok során szerzett ismeretekkel, tapasztalatokkal. Mindezek hozzájárultak, hogy a helyi közösség hamar elfogadott művelődési ház igazgatóként, és egyre több látogatója, támogatója lett az általam szervezett kezdeményezéseknek. A mai napig büszke vagyok arra, hogy bő 1 éves teveli tevékenységem nyomán 4 fiatal is a népművelő pályát választotta. Kálmán József az ismeretterjesztést szerettette meg velem: nem felejtettem el a szemléltetés és a szemléletesség fontosságát. Mindezt főiskolás előadóként is

184


gyakorolhattam Vas megye kis falvaiban. Némi szerepe tanár úrnak is volt abban, hogy évekig egy város TIT szervezetének elnöke lehettem. Anyanyelvi ismeretek címszó alatt Benke Éva végtelen türelemmel formálta beszédkészségemet, hangképzésemet. Fontos volt számomra, és gyakran látogattam a gazdag állományú intézeti könyvtárat. Tóth Gyuláné könyvtárvezető nagy empátiával, szeretettel foglalkozott velem (is). Értékes könyveket, folyóiratokat ajánlott a figyelmembe. Dr. Kiss Gyula külön intézmény volt. Nemcsak tantárgyain keresztül, de kirándulásokon, egyéb összejöveteleken is rengeteget tanultam tőle. Gondolkodásmódomra is hatással volt. Amikor 26 évesen egy megye közművelődésének irányítója lettem, több atyai levélben, néha ironikusan, felhívta figyelmemet bizonyos dolgokra, veszélyekre. Évekig leveleztünk, sok meglepő és tanulságos információt megírt a főiskoláról, eseményekről. Személyesen is gyakran találkoztunk, mert tanítványaival szívesen jött Tolna megyébe, ahol kalauzoltam őket a Sárközbe és több székely településre. Mi hallgatók egymástól is sokat tanultunk. Láttuk a felsőbb évesek jó (és kevésbé jó) példáit. Évfolyamtársaimnak is sokat köszönhetek. Szemináriumokon, az ifjúsági klubban, a hétfői filmvetítéseken, a népművelési gyakorlatokon, esténként a kollégiumban, a kőszegi filmvitákon egymástól is tanultunk. A képzőben ismertem meg a team-munkát. Itt erősödött meg a szolidaritás is bennem: az alsóbb évesek szakmai gyámolítása, „nehezebb” tárgyakból segítése, érdekeik képviselete. A kis hallgatói létszám miatt emberléptékű volt a képző. Szinte mindenki ismert mindenkit. Utólag már jobban látom, hogy több hiányosság is volt a képzésben. Nem kaptunk megfelelő közigazgatási ismereteket. Ennek hiányát éreztem, amikor a Tolna Megyei Tanács VB Művelődési Osztályára kerültem népművelési csoportvezetőnek. Nagy erőfeszítésembe került megtanulni a magyar közigazgatás bürokráciáját. Gyenge színvonalú volt az orosz nyelv oktatása. Több ismeretet kellett volna kapnunk a konfliktuskezelésről. Hiányzott egy szociológiai tantárgy, ezt később az ELTE kiegészítő szak nekem és másoknak pótolta. Népművelői érdeklődésem miatt számomra egyes könyvtári tárgyak tanítása végtelenül száraz, unalmas volt. Túlzónak tartottam a kollégiumi szigort. Úgy éreztem, nem mindig tekintettek felnőttnek bennünket. Szombathely város kulturális programajánlatából társaimmal együtt mindig ki tudtuk választani a nekünk leginkább tetsző rendezvényeket. Gyakori látogatója voltam a művelődési és sportház színházi és egyéb műsorainak, a megyei múzeum kiállításainak, a Savaria Filmszínház filmvetítéseinek, és Nagy Gáspár barátomat néha elkísértem egy-egy Haladás meccsre.

185


A főiskola mellett a várost és környékét is megszerettem, mindig jó szívvel gondolok vissza az itt töltött évekre, mert egész emberi és szakmai fejlődésem, életem szempontjából meghatározó időszak volt. Az elmúlt évtizedekben bármilyen népművelői/közművelődési tanácskozáson, fórumon jártam, mindig meg tudtam állapítani, hogy a jelenlévők közül kik voltak alma máterem diákjai. A szombathelyi szellemiség és szakmaiság mindig is jó ajánlólevél volt az itt diplomázott hallgatóknak, bárhova is pályáztak. Nagykanizsa

186


Savariai anzix (1962-1965) VUJOVICH ZOLTÁN Ötven évvel ezelőtt, valamikor nyáron volt a felvételi elbeszélgetés Szombathelyen, három évvel az érettségim után. Csak zárójelben jegyzem meg, az érettségim előtt tudtam meg, hogy X-es, azaz osztályidegen vagyok, amely jelentősen visszavetett a tanulásban. Ez az akkor még érvényben lévő származási kategorizálás az értelmiségi származást így bélyegezte meg. Azért, mert édesanyám pedagógus volt, édesapám jogász. Hogy mennyire ostoba és bornírt volt ez a negatív megkülönböztetés, maga a családom cáfolja meg, hiszen a nagyapám kétkezi munkás volt, egyszerű lakatos, aztán hajógépész, majd gőzmalmot épített Kecskeméten. No, a családom igazi bűne ez volt, hiszen a felszabadulás után a malom még működött, aztán ezt gyorsan államosították, így lettünk „malmos család”. Édesapámnak volt ereje kitörni a „burzsuj” családból, jogot tanult, de vesztére, mert ő meg a régi kapitalista uralkodó osztály tagja lett a szocialista vezetés megítélése szerint. Jött is párszor a lefüggönyözött autó, bevitték az „ávósok” apámat, vallatták nemlétező vétkekért. (Lásd még Bacsó Béla filmjét, A tanút.) Ilyen előzmények után a gimnázium szankciókat alkalmazott velem szemben, továbbtanulásra nem javasoltak, termelő munkára igen. Így lettem vasesztergályos. Kitanultam a szakmát, de többre hivatottnak éreztem magam, a színjátszás, irodalom, művészet jobban érdekelt, így jelentkeztem a népművelőkönyvtáros szakra. A „pedigrém” most már rendben volt a munkás évekkel a hátam mögött, ekkorra azonban a származási kategorizálást eltörölték. Fellélegezhettem, és a szombathelyi nyugatias szelek egy egészségesebb, felszabadultabb légkört éreztettek velem. Főleg akkor éltem át ezt, mikor felvételt nyertem a főiskolára. A felvételire utazásom igen kalandos volt, akkor még volt belföldi repülőközlekedés, gondoltam kipróbálom, - bár ne tettem volna. Egy, a háborúból kimustrált Dakota géppel utaztunk menetrend szerint, azonban a gép Zalaegerszegen kényszerleszállást hajtott végre. Ijesztően ugrált a füves leszállóhelyen, az utasok egymás hegyén-hátán landoltak. Nagyobb baj nem történt, de a gép felmondta a szolgálatot, stoppal kellett továbbmenni. Útközben még a milíciára is bevittek, faggattak, mert határsáv igazolás is kellett azokban az időkben. A felvételi papírral igazoltam magam, így aztán nagy üggyel-bajjal késő este megérkeztem Szombathelyre. Még szerencse, hogy egy nappal történt a „nagy utazásom” a felvételim előtt, - kicsit körül akartam nézni abban a városban, ahol még életemben nem jártam. Ebből aznap nem lett semmi, sőt még a szállodában sem kaptam helyet végül áthidaló megoldásként egy fürdőkádban ágyaztak meg, ott húztam meg

187


magam. Rosszul indult, de jó vége lett. A felvételim jól sikerült, boldog voltam, hogy felvettek. 1962. szeptember elején, egy hétfői napon volt az ünnepélyes megnyitó, amikor a népművelés akkori miniszterhelyettese mondott beszédet és egyúttal köszöntött bennünket, az ország első népművelő–könyvtáros főiskolai hallgatóit. Kedden már előadás volt, tájékoztattak bennünket a tantárgyakról, voltak gyakorlati tárgyak és a főtárgyak, amelyekből kollokválni és szigorlatozni kell. Kollégisták lettünk, kollégiumi díjat is kellett fizetni a szociális helyzettől függően. A kollégiumi díjban napi háromszori étkezés és a fehérnemű mosás is benne van. (A kollégiumi díj 200.-Ft volt havonta.) A tankönyvekért is fizetni kellett, de sok belőlük egészen a három évig elkísért bennünket. Folyamatosan leveleztem szüleimmel, édesapám is nagyon örült, és mindig arra biztatott, hogy kitartóan, szívvel-lélekkel fogjam meg egyetlen kötelességemet, a dolog végét, a tanulást. Persze én is mindent megígértem, és jó érzéssel töltött el, hogy van miért tanulnom, hiszen ez a népművelés – szemben az eddigi homályos sodródásommal, határozott vágyam és célkitűzésem lesz, és három év elteltével hivatásommá válik. A város nagyon megtetszett, beleszoktam a környezetbe, barátokat szereztem, társaságom lett, jól éreztem magam a közösségben, a főiskolán, a kollégiumban, a Perint partján, Tóth Géza olimpiai bajnok súlyemelő néhány edzésén, az edzőteremben, Gerecs Laci művelődési házában. A kollégiumban eleinte viszolyogtam a „tömegnyomortól”, emeletes ágyakon, 12-en voltunk elhelyezve az intézet második emeletének termében. Nyomasztó volt a rendtartás, este 10 órától „kijárási tilalom”. Késő este bejönni lehetett, csak kapupénz járt a portásnak. Egészen új volt nekem ez a kollégiumi élet, de hamar megtaláltam az alkalmazkodás módját. Az jól esett, hogy a tanárok felnőttként kezeltek, kollégának szólították az embert, kezdtem megérteni, mit jelent az egyetemi polgári szabad élet. Az élelemellátás elfogadható volt, bár sokan mindig éhesek voltunk, ha másra nem, a kultúrára kifejezetten. Rövidesen bevezették a 10 órai tejet kiflivel, de reggelire, vacsorára tea is volt bármely mennyiségben. Nem mondhatnám, hogy az étkezéstől összeszűkült a gyomrom, azt viszont igen, hogy a fejtágítástól agysejtjeim kezdtek kiszélesedni. Akkoriban sok nevezetességet megnéztem. Új városomban a római kori emlékek közül megismertem a Romkertet, az Isis-szentélyt. A Kálváriát. Az óriási római utak, mozaik paloták, római templom maradványok a régi korok levegőjét, a kor magas szintű művészetét tükrözve ámulattal töltöttek el. Az is látható volt, hogy a város vezetése nagy súlyt fektet a régi római emlékek feltárására, mellette a modern építkezések, sportkombinát, fedett uszoda akkori beruházásaival, fejlesztéseivel. Sokat jártam a megyei könyvtárba, voltak kötelező irodalmak, olvasmányok, amelyeket helyben olvasással vagy kölcsönzéssel lehetett elsajátítani. Emlékszem, volt egy ismerkedési est a főiskolán, a pedagógiai és a népművelő-könyvtárosi főiskolai kar hallgatói számára. Ez afféle bemutatkozás, Ki

188


mit tud volt, ahol én elszavaltam Petőfi Sándor versét, a Csámpás legényt, majd Tömörkény István novelláját mondtam el, Az öreg embör napáldozatját. Főleg a novella nagyon tetszett mindenkinek,, ettől kezdve én lettem a „Matykó”, rám ragasztották a novellában szereplő félszemű varjú neve után ezt a becenevet. Azóta is Matykó vagyok sokaknak. Örülök, ha becézgetnek. Ahogy belelendültem a főiskolai tanulmányokba, megszerettem a kedvenc tanárok előadásait, egy-egy pedagógus ugyanis képes megszerettetni azt az ismeretanyagot, amelyet előad. Sajnos, ezek az igazán kiemelkedő pedagógus egyéniségek már nincsenek közöttünk, de nevük fényesen csillog emlékezetemben. Azt is megállapítottam, hogy a filozófiának olyan tolvajnyelve van, amitől kétfelé áll a fejem, főleg amikor azt próbálták belemagyarázni az alapkérdésbe, hogy a lét határozza meg a tudatot. Azóta már megdőlt az a történelemhamisítás is, amit az 1956-os forradalomról tanítottak akkoriban. Persze még senki sem gondolta akkor, hogy lesz egyszer egy rendszerváltás. Utólag bölcselkedem én is, akkor nem éreztem az agymosást. Mindamellett érdekes és izgalmas volt minden tantárgy, az akkori viszonyokat tükrözve. Pl. Vanszlov esztétikája jó töltött káposzta, kissé nehézkes, de érthető. Zolnay: Miért szép a szép könyve könnyen megemészthető, élvezetesen meséli el a művészeteket. Majdnem minden tantárgy az újdonság erejével hatott, amikor kezdtük megismerni ezeket az új ismereteket, akkor döbbentem rá, hogy tudásom egy gyűszűbe fér. De már benne voltunk nyakig a programokban, mehettünk színházba, darabokat néztünk, Jancsó Adrienne szavalóestre, hangversenyekre jártunk, TIT rendezvényekre, Regélő városok előadássorozatra stb. Kedves emlékű nagy tudású tanárom, Kocsis Gyula Észak fényei előadására felkért a finn nemzeti himnusz előadására. Szemléltettem az előadását. Ezek a módszerek fontosak voltak, amelyek később is kamatoztak a rendezvényeim tervezésében, széleskörű kulturális szemléletmódot eredményezett, Kocsis tanár úrnak volt még egy igazán emlékezetes műsora, a „Tánc a költészetben”. Ebben a műsorban a főiskola nagytermének színpadán bécsi keringőt és tangót táncoltam egy pedagógus hallgató lány partneremmel. A táncunk olyan jól sikerült, hogy a szűk színpadon egy ízben elcsúsztunk, én pedig a partneremre estem, félreérthető pozícióban. A közönség, a főiskola hallgatósága és a tanári kar krémje, a meghívott vendégek visítottak és fuldoklottak a kacagástól, a partnerem barátja pedig hónapokig üzengette, hogy belapítja a számat. De nagy siker volt Weöres Sándor Ráthához szól barátnője c. verse is, szintén előadásomban, amely elsősorban a szombathelyi születésű zseniális költő ritmikus, csodálatos versének szólt, akit később alkalmam volt személyesen is megismerni. Ezt Benke Éva tanárnőnek köszönhetem, aki Keszthelyre vitt Irodalmi Színpadával többek közt engem is Weöres S. szerkesztett műsorával, a Dunántúl főiskolásainak és egyetemeinek Helikon ünnepségére. Nagy megtiszteltetés volt

189


számunkra, hogy Weöres Sándor személyesen tekintette meg műsorunk próbáját Keszthelyen. Benke Éva Irodalmi Színpadával nagy élmények sorozatát éltem át. A mai orosz lírával szinte „turnéztunk”, többször előadtuk Szombathelyen, Zalaegerszegen, voltunk Szegeden is, de legemlékezetesebb műsorunk az 1965-ös Ki mit tud döntője a Magyar Televízióban, ahol az előkelő II. helyezést értük el. Azon a felejthetetlen döntőn 3 napot töltöttünk Budapesten, az első napon a Római-parton volt a szálláshelyünk, másnap, harmadnap a Citadellán, a Gellért-hegyen sétálgattunk Szále Lacival, aki szintén oszlopos tagja volt az Irodalmi Színpadnak. Rengeteget próbáltunk a TV-ben, egész Szombathely értünk drukkolt egy emberként a főiskola hallgatóságával. De időben előre szaladtam, rendkívül gazdag felkészítő munka folytatódott a második, harmadik évünkben. Bedobtak bennünket a gyakorlati munka mély vizébe, mentünk falura, a Déryné Színház tájelőadását nézni, művelődési házakba, tanulmányoztuk a klubok munkáját, az ismeretterjesztést, a könyvtári munkát, állandó határsáv igazolványunk volt, bejártuk szinte egész Vas megyét. Dolgoztunk, értékeltünk, vitatkoztunk, szinte repült számunkra az idő. Arra hajazott a szombathelyi népművelés koncepciója, hogy az elmélet próbája a gyakorlat, a népművelés pedig az a hivatás, amelyet megállás nélkül csinálni kell. Azt akarták tanáraink, hogy sokoldalúan képzett szakemberek legyünk, és korszerű alapműveltséget tudjunk majd szolgáltatni az embereknek. Érdekes, izgalmas feladat volt ez, és én ezzel ma is egyetértek. De ez nagyon sok energiát igényel. És úgy éreztem, hogy akkor még nem voltak didaktikailag, pedagógiailag, andragógiailag járt utak, csak útmutató szempontok, sötétben tapogatóztunk. Tudtuk, láttuk, hogy főleg községekben, faluhelyen mutatkoznak az akadályok a népművelés előtt, de hogyan lehet az elmaradottságot felszámolni, a tudatot formálni? Ez itt a nagy kérdés a mai napig! Mi a korszerű világkép, amikor ma megtudjuk, hogy mi történt tegnap New Yorkban? Ezekre a nagy kérdésekre a mai hallgatóságnak, a mai oktatóknak, pedagógusoknak, andragógusoknak kell megadni a feleletet. A főiskolai oktatásról még annyit, a nyelvoktatás csak tessék-lássék módon történt, helyesebb lett volna, ha nyelvvizsgához kapcsolódik az államvizsga. Sok dolgozatot, tanulmányt, könyvismertetést, ismeretterjesztő előadást kellett írásban beadnunk, némelyeknek nem sok köze volt a tényleges népművelési feladatokhoz. A néptánc és színjátszó köri foglalkozásoknak örültem, nagyra becsültem a néhai Pesovár Ernő néptáncvezető munkáját, természetesen Benke Éva kiváló munkáját is. A gépírás oktatás fontos lett volna, de súlytalanná vált, mert nem követelték meg szigorúan a vakírás elsajátítását. A kollégiumban később, ahogy egyre jobban összeszoktunk, kialakult az a kedvező légkör, amely fontos volt a közös munkához. Sok barátság alakult. Az intézeti kollégiumi helyzet a második évtől megváltozott. Talán azért történt, hogy a fiú kollégiumot kipaterolták az intézetből, mert helyszűkében volt a főiskola. De rossz nyelvek szerint más oka volt. Bennfentesek az intézetet „tisztes úriháznak”

190


hívták, mert a fiúk, lányok közösen lakják, és csak egy folyosó választja el őket egymástól. Egyesek nem bírnak a vérükkel, örökké párosan mocorognak esténként a sötét folyosókon. Szóval volt itt romantika is, de a kollégiumi rendtartás soha nem avatkozott bele az intim, magánéleti kérdésekbe. Intézeti szerelmek természetesen szövődtek akkor is, ami csak megszépítette a főiskolai éveket. Sok egyéb felejthetetlen élményben volt részem a főiskolai évek során; szerepeltem Hajnal Rezső barátom modern egyfelvonásos rendezésében, A padban, magam is rendeztem egy kis félórás zenés–énekes krimit, a Giccs parádét. Ebben nagyot alkottunk Lehel Anikó, Bánki Szilárd, Szále László, Tóth István tehetséges évfolyamtársaimmal és Zacher Sándor pedagógus hallgatóval. Rendeztem a II. évben a gólyabál műsorát is. Közreműködtem Bornemisza László festőművész szombathelyi kiállításának megszervezésében, méghozzá olyan módon, hogy előzetesen a Jelentkezünk folyóiratunkban kecskeméti kiállításáról írtam kritikát. Udvaros Dorottya színművésznő édesapjával, Udvaros Bélával régi ismeretségünk révén drámatörténeti sorozatot szerveztem az „Adyban”, amelyben Hajnal Rezsővel, Szále Lacival közreműködtünk az irodalmi szemelvények tolmácsolásával. Végezetül, de nem utolsó sorban megemlékezhetnék Nagy Árpád csodálatos diavetítéses művészettörténeti előadásairól, aki majdnem két méter magas volt, és olyan vékony, mint a léc. Ezért is „Lécnek” hívtuk. A Kiss Gyuszi „pótapánk”, aki országjárásra vitt bennünket, Magyarország kultúrhistóriai nevezetességeit érintve bemutatta kis hazánk nevezetességeit. Aki a magyarság néprajzi, népzenei és népdalkincseit folyamatosan megismertette velünk, aki maga volt a két lábon járó nótafa, az ősnépművelő, aki megtanított bennünket a nemzeti kultúrkincseink és igazi, hiteles művelődési értékeink szeretetére és megbecsülésére. Egyvalaki maradt, akinek mindent köszönhetünk, a nagy intézményszervező, kétségkívül Szalay László! Nyugodjon békében, ő mindent a főiskola érdekében tett és teremtett egész életében.

191


192


Beszámoló a szeptember 15-i könyvtárosi találkozóról MURÁNYI PÉTER – ÖRDÖGNÉ KOVÁCS MÓNIKA A pénteki (H)arcvonalban programhoz kapcsolódóan több előadás anyagát is közli a kötet, ezek közül kettő nem hangzott el, ezek anyagát írásban küldte el a szerzője, míg mások írásos anyagához nem jutottunk hozzá, így nem kerülhetett be a kötetbe. Ugyanígy nem rendelkezünk fotókkal erről a programról, remélhető viszont, hogy a néhány elkészült videó felkerül majd intézményünk honlapjára. A Könyvtár- és Információtudományi Tanszék szombati találkozója fényképekkel lett legjobban dokumentálva Czövek Zoltán kollégánknak köszönhetően. Ezek közül kettő kerülhetett be a kötet képanyagába is, szerencsére azonban mind a 94 elérhető az URL: http://goo.gl/nYJRC címen. Ezek segítenek felidézni a kb. délelőtt 10-től délután 3-ig tartó időt. A képek időrendben vannak, majdnem minden betervezett programpontot megörökítettek. Többen nem juthattak szóhoz az eltelt 5 óra alatt sem, ugyanakkor mégis szerencsésnek mondhatják magukat, mert hangfelvétel híján a hozzászólásokat nem tudjuk pontosan felidézni, ők közben leírhatták gondolataikat, így az összegzés után ezeket is közölni tudjuk. Először Tóth Gyula könyvtártörténet előadásának egy részletét játszotta be Murányi Péter (1, 6), a mostani tanszéki koordinátor. Bár a felvétel 2003 őszéről származik, a hallgatóságban többen lehettek, akik vagy 30 évvel ezelőtt épp szombat délelőttönként hallgathatták tőle ezt a tárgyat. Mivel személyesen is jelen volt, ezért nem volt arra szükség, hogy magnókazettáról hallgassuk. A moderátor szerepét Ördögné Kovács Mónika töltötte be (2,3,7). A Bölcsészettudományi Kar vezetése nevében Antonio Sciacovelli dékánhelyettes (5) köszöntötte a rendezvényt, tolmácsolva Horváthné Molnár Katalin dékán üdvözletét, s felidézve a maga olaszországi könyvtárosi tapasztalatait. Balogh János, a Weöres Sándor Színház színésze (8) Szokoly Tamás egy versét adta elő, majd Ferenczi Zsuzsának az I. éves könyvtár szakosokhoz írt levelét, mindkettő a Jelentkezünkben, a fiatal tanítók, népművelők, könyvtárosok lapjában jelent meg, az első még az 1960-as években, a másikkal kapcsolatban érdekes volt a közönség találgatása, mikor is íródhatott. E bevezetők után a tanszék nyugdíjas és volt oktatóinak emlékezéseire került sor. a nyugdíjas oktatók közül sajnos erre az alkalomra Prejczer Paula és Rétfalvi Gábor nem tudott eljönni. Itt volt azonban a régiek közül Tóth Gyula (14, 15, 21, 24, 30), Ferenczi Zsuzsa (31, 32, 80), Kovács Mária (34, 35), Tokaji Nagy

193


Erzsébet (36, 39, 40), Téglási Ágnes (44, 47), Frank Róza (48, 27) és Koltay Tibor (12., balról az első). Jó lett volna, ha Koltay Tibor bemutatójáról is bekerült volna egy kép, aki két évtized után újra visszatért a Kenti Állami Egyetemre (Kent State University). Ez azért volt különösen érdekes, mert a tanszék volt és jelenlegi oktatói közül négyen voltak Gombocz-ösztöndíjjal kenti diákok, időrendben Pálvölgyi Mihály, Téglási Ágnes, Murányi Péter és Koltay Tibor. (Csak Szombathelyen oktattak volt kentiek, egy időben maximum hárman, de most mind a négyen itt voltak.) Egy képpel az 50. évfordulót ünneplő torta lehetett volna az 50. a képek sorában, így eggyel kisebb sorszámmal kell keresni, de úgyis ezt ismeri fel mindenki a legkönnyebben. A szünet előtt megemlékeztünk még azokról, akik már nem lehetnek köztünk, a tanszék oktatói, Laki Miklós, Káldi János, Gróf Ervin, Csáki Pál mellett sajnos már több volt hallgatóra is. A torta felvágására látszólag a három eddigi tanszékvezető (ma koordinátor) készült (Tóth Gyula 1973-1998, Pálvölgyi Mihály 1998-2003, Murányi Péter 2003- , 52, de a háttérben már készülődött Kovács Mária, aki ténylegesen magára vállalta ezt a feladatot, 53). Előtte azonban a tanszéki tagok felsorakoztak a torta előtt, s bár a létszám egyik képen sem teljes, több képen tizenketten vagyunk, miközben a tanszék életében a csúcs 11 fő volt. Az 55., a kötetbe is bekerült kép névsora: Czövek Zoltán, Nagyváradi Enikő, Murányi Péter, Tóth Gyula, Téglási Ágnes, Tokaji Nagy Erzsébet, Ferenczi Zsuzsa, Pálvölgyi Mihály, Bognárné Lovász Katalin, Ördögné Kovács Mónika, Kovács Mária, Pogányné Rózsa Gabriella, a következő kettőn Koltay Tibor látható, Ferenczi Zsuzsa már nem. A rendezvényt Bánkeszi Katalin, a Könyvtári Intézet igazgatója is köszöntötte (61), majd Szandi Ágnes a Könyvtárostanárok Egyesülete üdvözletét tolmácsolta (62). Hozzászólt dr. Tóth Gyuláné (67, 71), aki 1962-től 2002-ig volt az intézmény könyvtárának vezetője, majd utódja, Barki Katalin (75, 76), aki egyben a főiskolánk hallgatója is volt. A megyei könyvtárak igazgatói között is vannak volt tanítványok, közülük Veszprémből, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárból Pálmann Judit (hallgatóként még Dancsecs Judit) (77, 80), Szombathelyről, a Berzsenyi Dániel Könyvtárból Pallósiné Toldi Márta (79) volt jelen és szólt hozzá. A városi könyvtárak képviselői is megszólaltak, így Körmendről Mecsériné Doktor Rozália (a 4. kép előterében látható), valamint Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgató-helyettese (68, 81). Még több városi könyvtár igazgatója (s egyben volt hallgató) is szólhatott volna, de már ekkor is csúszásban voltunk. Mielőtt a hallgatói projektek bemutatója következett volna, még Gerencsér Judit (84, 66) került sorra. Hallgatóink közül többen is értek el első helyet OTDK-n az elmúlt évtizedek során, a 2001-től kiadott Az év fiatal könyvtárosa 12 díjazottja közül négyen szerezték első diplomájukat nálunk, közülük Gerencsér Judit az, aki mindkét csoportnak tagja.

194


A hallgatói projektek közül először az Olvasó-társ programban való részvételt mutatta be Apostagi Dorottya és Takács Eszter (86, a képen mentoruk, Nagyváradi Enikő is látható), az Öböl-könyvtárat Márczi Renáta (89) mellett Takács Eszter (az 59. képen láthatók együtt). Az egyik legjelentősebb esemény a tanszék életében a 2011-es BOBCATSSS szimpózium megrendezése volt, amelynek különlegessége, hogy hallgatók szervezik. Szejli Adrienn (91) és Briga Péter (együtt 69) az előzményekről és a folytatásról is beszélt, így a 2011 mellett 2010-ről és 2012-ről (Parma, Amsterdam). Persze a hallgatói rendezvények mögött kell lenni oktatónak is, nem véletlen, hogy Bognárné Lovász Katalin (89, 90) is látható itt. Mivel a program a múlt, jelen, jövendő jegyében alakult ki, talán nem véletlen, s szerencsés, hogy utoljára Pálvölgyi Mihály tanár úr (92, 93, 94) került sorra, aki ezeket leginkább jelképezheti, 1974 óta dolgozik a tanszéken, de első 5 éves professor emeritusi megbízatását csak 2012 elején kezdte meg, így még sokáig számíthatunk rá. Számos volt hallgatónk írásban idézte fel emlékeit. Ezeket közöljük alább. Jó csoportba kerültem, ez szerencse volt. Néhány tanár tudása nagyon lenyűgöző volt. Családias hangulat, és emberség jellemezte a tanszéket. Ezek pozitívumok. A gyakorlati helyekről nem mindig pozitív az emlékem. Hiányzott a tankönyv, nekem talán egyszerűbb lett volna, ha akkor ez is rendelkezésre áll. Mindent egybevetve az érződött, hogy az oktatók valami szépre és jóra (nagy szóval: hivatásra) szeretnének orientálni bennünket. Aradi Ilona, könyvtár-történelem, 1977-1981 Kevés időt töltöttem aktív könyvtárosként, de azt a 3 évet kedvvel-lelkesedéssel, hivatástudattal munkálkodtam. Köszönöm Tóth Gyula tanár úrnak a hatalmas tudást, Ferenczi Zsuzsa tanárnőnek a tájékoztatás rejtelmeit. Megnyitottak nekem egy csodavilágot, és ez a világ a pedagóguspályámon is irányított. Próbálom ezt tanítványaimnak is átadni. Köszönöm a csoportomnak – könyvtár-történelem szak. A ’70-es és ’80-as évek főiskolája számomra második családot és műhelyt jelentett. Zanati Margit, 1977-1981

195


Életem meghatározó négy éve volt az az időszak, amit a főiskolán töltöttem. Egész életre szóló szakmai alapismereteket kaptunk, minden könyvtártípusban. Életre szóló kapcsolatok, barátságok születtek itt a négy év alatt, amelyek tartanak most is, 31 év után. Mindennek legfőbb gyakorlati bizonyítéka, hogy 31 éve könyvtárosként tevékenykedem a saját és remélem, hogy az olvasók és kollégáim legnagyobb örömére. Kissné Ráczkevi Irén, könyvtár-történelem, 1977-1981 Hogy mit is köszönhetek a szombathelyi könyvtárosképzésnek? Mint tudatlan könyvtárhasználó és könyvtárt szerető ember érkeztem ide, magát a szakmát kicsit segédtudományi minőségben választottam. A tanszék tanáraitól megtanultam e pálya szépségeit, a pálya csínját-bínját. Bárhová kerültem, mindig éreztem, hogy rangot jelent a szombathelyi könyvtár tanszék tanítványának lenni. Hogy e „műhely” terméke vagyok köszönhetem, hogy 50 évesen is el tudtam helyezkedni a könyvtáros pályán és a tudásomat nem érzem megkopottnak. A nyitottság és önfejlesztés tudományát valóban útravalóul kaptam itt. Köszönet érte! Amúgy pályaelhagyó voltam, 25 évig az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségében dolgoztam szerkesztőként, 2009-ben tértem vissza. Mód Zsuzsanna, ELTE Egyetemi Könyvtár Szívesen emlékszem a Szombathelyen eltöltött évekre. „Egy nagy családban” élhettünk, tanulhattunk. Olyan biztos, határozott alapokat kaptunk, kaptam a könyvtáros szakmához, hivatáshoz, amelyből, amelyre építhetek még 30 év múlva, napjainkban is. A könyvtárunkba érkező gyakornokoknak, fiatal kollégáknak ezt lehetőség szerint igyekszem továbbadni. A mostani és jövőbeli „kollégáknak”, hallgatóknak olyan tanárokat kívánok, amilyenek akkor bennünket oktattak és olyan kollektívát, csoportot, amilyen a miénk volt annak idején. Szőnyegi Hajnalka, Székesfehérvár, Megyei Könyvtár Hogy miért is szerettem/szeretek idejárni? Mert kiváló és elhivatott tanárok és oktatók tanítottak/tanítanak a könyvtár tanszéken. Nem mellesleg a gyakorlati helyek sokfélesége is jelen van a városban. Az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés egyensúlyban van, s reméljük, így marad a jövőben is. Horváthné Simon Katalin, Egyházmegyei Könyvtár, Szombathely

196


Köszönöm az indíttatást, a hivatást, és hálás vagyok azért, hogy én még Tóth Gyulánál vizsgázhattam és élőben hallhattam Tanár Úrtól „Micimackó csapdájáról.” Németh Tiborné, Takács Hajnalka Egykori és jelenlegi hallgatóként örökké hálás leszek azért, hogy elindítottak azon az úton, amely meghatározza életemet munkaidőben és munkaidőn kívül is. Tanulmányaim alatt kezdtem el a „Magyar Életrajzi Kalauz” reprezentatív nemzeti névkataszter építését, és ez talán nem véletlen, hiszen olyan impulzusokkal gazdagodtam, amelyek három évtizede beépülnek mindennapjaimba. Alázattal és kitartással fejlesztem a biográfiai projektet, amely támogatás nélkül is működik. Külön is ki szeretném emelni Ferenczi Zsuzsa és dr. Murányi Péter induláshoz nyújtott ösztönzését. Első generációs értelmiségiként ismereteim és tapasztalataim alapján különösen fontosnak tartom, hogy a könyvtár a társadalom egyik legdemokratikusabb kulturális helyszíne és ennek jelentősége napjainkban egyre fontosabb. Németh Tibor A szombathelyi évek alatt számos, jó élményem mellett megtanultam rendszerben élni, szervezni a feladatokat és beosztani az időt. Jó képzést kaptunk, alapos, használható tudást. Köszönet az akkori és a mostani oktatóknak, hogy él Szombathelyen a könyvtárosképzés immár 50 éve. Pálmann (Dancsecs) Judit, Veszprém Máig (31 éven át) tartó barátságok születtek a könyvtártörténelem és a népművelés-történelem szakos hallgatók között. Olyan közösségbe kerültem, ahol leginkább az egymást segítése, az összetartás volt a jellemző. A képzés során óriási „muníciót” kaptam későbbi munkámhoz: kezdetben gyermekkönyvtárosként, ma már könyvtárigazgatóként is sokszor ad erőt a folytatáshoz, a minőségi munka folytatásához, a kollégákkal szembeni elvárásokat mindit az itt kapott tudáshoz mérem. Életem talán legszebb, legértékesebb 4 évét töltöttem itt – köszönöm!!! Sárköziné Sárovits Hajnalka, 1981-ben végzett, Balatonfüred Én eredetileg a könyvtár szak miatt jöttem ide és nem is bántam meg. Nagyon jól éreztem itt magamat. Igazi szellemi műhely volt a könyvtár tanszék. Nagy tudású, emberséges, ránk figyelő oktatókkal. Köszönettel. Varga Istvánné, Holé Melinda 1985. Ceglédről

197


Hogy könyvtár szakra jelentkeztem, abban nagy szerepe volt a gimnáziumom könyvtárának, így kifejezetten könyvtárosnak készültem. Ez a határozott célkitűzés nagy segítségemre volt a képzés 4 éve alatt. Utóbb visszanézve kifejezetten szerencsés fordulatnak érzem, hogy nem vettek fel az ELTE könyvtár szakára, és a Szombathely/Nyíregyháza opcióból Szombathelyet választottam. Életem meghatározó 4 évét töltöttem itt. Meghatározó volt nemcsak szakmai szempontból, hanem megtapasztalhattam a hallgatókat partnernek tekintő, inspiráló, személyre szabott feladatokkal segítő oktatói hozzáállást, ami a szakmaszeretetünkhöz nagymértékben hozzájárult. Azóta is páratlan tapasztalatom az oktatók „pótszülői” szemlélete, amivel figyelemmel kísérték körülményeinket, gondjainkat, elhelyezkedésünket a végzés után. Szakmai életem minden napját ezek az emlékek hatják át, így lehet, hogy 17 évnyi pályaelhagyó vargabetűm után visszatértem a szakmához – azzal a jóleső érzéssel, hogy hazaérkeztem. Köszönöm ezt Gyula bácsinak és az általa vezetett tanszék minden oktatójának. Kaposváriné Dányi Éva, 1981-1985 Lehet, fehér hollóként, már 15 éves koromban tudtam, könyvtáros szeretnék lenni. Az inspirációt gimnáziumunk Szombathelyen frissen végzett könyvtárosától, Mézes Verától kaptam. Könyvtárszakkört szervezett, az első foglalkozás közepén már éreztem, megtaláltam az utamat. Sok döntésem helyességét megkérdőjeleztem azóta, de ezt sohasem. Szerettem a főiskolára járni, hálásan gondolok a mai napig vissza a tanszék oktatóitól kapott, „atyai” gondolkodásra. Biztos szakmai tudást, emberséget, nyitottságot, kitartást a megoldások keresésében, ezeket és még sok minden jót, amit hirtelen nem is sikerül megfogalmaznom, kaptam itt Szombathelyen. Ádám Éva, 1985. Budakeszi, Nagy Gáspár Városi Könyvtár könyvtárosa 1981-85 között lehettem a főiskola – nekem már csak így marad a neve – hallgatója. Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor megkaptam a felvételről szóló értesítést. Én mindig könyvtáros szerettem volna lenni, nagyon jó választásnak bizonyult. Nagyon boldog négy évet töltöttem itt, az ország különböző részéről – és családias háttérrel rendelkező 22 huszonéves lányokból felnőtt, felelősségteljes embert neveltek, közösséget teremtettek.

198


Itt családias, szeretetteljes, odafigyelő szellem volt, mindenkire odafigyeltek. Az itt szerzett szakmai tudás biztonsága, magas szintje jó ajánlólevél volt a 30 éves könyvtárosi pályafutásom alatt. Nagyon féltünk a vizsgáktól, meg akartunk felelni, tartást, igényességet tanultunk. Az ELTE kiegészítő szakán is előny volt, könnyebb volt jelesen végezni. Közel 30 éve végeztünk, azóta is tudunk egymásról, tartjuk a kapcsolatot a csoporttársak többségével. További eredményes fennállást kívánok a Tanszéknek és Gyula bácsinak további jó egészséget kívánunk. Nagyon büszke voltam és vagyok, hogy itt lehettem. Boldog órák. A Tanszéken kapott szakmai tudásról, hivatástudatról, emberi nagyságról sokat lehetne írni. Köszönöm. Máténé Horgos Éva 1985-ben végzett – magyar-könyvtár Igen, jó volt a főiskola hallgatójának lenni, mert szerettek bennünket a tanáraink, magas szintű követelményeket állítottak elénk, de sokat is kaptunk Tőlük. Példát mutattak szakmai felkészültségből, tudásból, igényességből, korrektségből. Minden területen a segítségünkre voltak. Tiszteltek Bennünket és sohasem aláztak meg. A főiskoláról kikerülve RANG volt szombathelyi diplomával rendelkezni. Köszönet érte! Román Éva volt könyvtár-magyar szakos, 1974-1978 Szorongva, lámpalázasan kezdtem a főiskolát, tele félelemmel. Munka, család mellett nem könnyű a tanulás (amit ráadásul már sok éve befejezettnek tekintettem). GPS kellett ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő tantermet, sok új tanár és a rengeteg „házi feladat”. És persze az angol szaknyelv! Kötelező óraként ez volt a rémálmom, de túléltem, köszönet Bognárné tanárnőnek és Pálvölgyi tanár úrnak! A legjobb mégis az volt a sok nehéz dolog mellett, hogy tanáraim elismerték az addig megszerzett gyakorlati tapasztalataimat. Talán nem hangzik túlzásként, ha azt mondom, hogy sikerült „összehozni” az elméletet és a gyakorlatot. Levelezős hallgatóként partnerként kezeltek oktatóink, jó volt beszélgetni a problémákról és az örömteli dolgokról az órák közti szünetekben. Remélem, hogy mindig lesznek könyvtárosok, akik átélhetik a képzés kellemes oldalát (a másikat meg kibírják!) Azért így a végén bevallom, hogy kellett ez a 4 év, hogy kellő távolságból tekintsek vissza a főiskolára. Mert már tudom, hogy tényleg jó volt! Baksa Melinda, 2005-2008

199


Három éves korom óta járok könyvtárba, kb. azóta szerettem volna könyvtáros lenni. Kisiskolásként otthon a könyveimet igyekeztem – a magam kezdetleges módján – sorba rendezni. 7-8. osztályosként már dolgoztam az általános iskolám könyvtárában. Középiskolásként kicsit eltávolodtam a szakmától, de aztán hamar visszatértem, hiszen informatikus könyvtárosszámítástechnika szakpárra adtam be a jelentkezésemet. Nem bántam meg a dolgot, nagyon sok kellemes emlékkel, tudással lettem gazdagabb. 2 éve a Halis István Városi könyvtárban dolgozom, s mivel főiskolásként sok dologban részt vettem a tanszéken, ezért nem is kellett munkát keresnem, hanem a könyvtár keresett meg engem. Mindig nagyon szívesen látogatok vissza az iskolába, örülök, ha találkozhatok régi oktatóimmal. Bármikor visszajönnék tanítani magam is. W. Kovács Ágnes, wildgica Nagyon szépen köszönöm, hogy nem fojtott meg az egyetem, sőt kibontakoztatta a bennem élő/lévő „gonoszt”. Öröm volt órákra járni, mert nem a bemagolandó száraz anyagokról szóltak az órák, a tanár tanította a diákot, és tanult is tőle, illetve a diák a diáktól. (Dropbox, twitter, blogok, felhők, sosem látott fényképek, közösen összeállított jegyzetek.) Az órák időpontjait rugalmasan tudtuk alakítani, így a tanulás mellett munkára is volt lehetőségem. „Morgen, morgen nur nicht heite, sagen alle faulen leute”! Langhy Véletlenül alakult úgy, hogy a könyvtáros szakot választottam, De már kiskoromat meghatározta a könyvek, az olvasás szeretete. A sors akarta úgy, hogy megismerjem és megszeressem ezt a szép hivatást. ez az 5 év nagyon gyorsan, vidáman eltelt. Nagyon sok és hasznos dolgot tanultam. A kis létszám, a családias hangulat a tanszék egyik nagy előnye. Sok szoros és remélem, hosszantartó barátságot kötöttem. Erre az 5 évre egész életemben emlékezni fogok, és örömmel gondolok vissza rá! Gedeon Erika Érettségi utáni bizonytalanságomban nem is álmodtam róla, hogy eljön az a nap, amikor hivatásként tekintek majd a könyvtárosságra. Éppen csak a szépirodalomhoz való vonzódás

200


billentette erre a mérleg nyelvét. Messziről is jöttem, féltem is, de ahogy elkezdődtek az órák, olyan emberek behatását tapasztalhattam bontakozó személyiségemen, mint Rétfalvi tanár úr, Pálvölgyi tanár úr, Frank tanárnő, Bognárné tanárnő, és még folytathatnám a sort. Egyéniségükkel magával ragadtak és kis családot teremtettem belőlük a lelkemben. Szépen lassan megszerettették velem ezt a szakmát. Olyan emberek tanítottak itt, akikre érdemes felnézni. Noha eddigi életem nem számlál sok évet, de mégis az itt töltött hét esztendő, meghatározó szerepet töltött be, és mindig is így lesz. Kondor Zóra „Messziről jött ember… DE IGAZAT MOND, vagy legalábbis emlékezik! 450 km-re az „igazi” otthontól egy „másik” otthon fogadott. Embernek neveltek és a szakma becsületére. Biztos tudást kaptunk, egy SZEMLÉLETET, amellyel azóta is dolgozni tudok/lehet. Alap, munka és eszköz, amelyre építve azóta is élvezem mindazt, amit csinálok. Püspökladányból: Szabó Eszter gyermekkönyvtáros Egyik gimnáziumi tanárom hatására választottam a könyvtár szakot – magyar fakultáción kellett bibliográfiát készítettünk, céduláztunk stb. Később, itt a főiskolán pl. Tóth Gyula tanár úr szemináriumán „kamatoztathattam” apróbb ismeretmorzsáim. Nagyon pozitív szemléletű, nagyon szerethető és szerető tanszék volt mindig a könyvtár tanszék. A tanárainkkal közös találkozásokat szerveztünk. Így voltunk Kovács Máriánál (a lakásán az egész csoport!), kiskocsmáztunk Rétfalvi Gábor tanár úrral, stb… A csoport elkezdte végigjárni a tagok lakhelyén lévő könyvtárakat, önszorgalomból. (Pl. Stenger Hajninál Devecserben). Mindent nem tudok leírni… Örülök, hogy idejártam, örülök, hogy könyvtáros lettem. A könyvtárosok mindig nyitott, érdeklődő, kíváncsi stb. emberek voltak. És most is azok…! Sok-sok 50 évet még! Vass Marianna, 1990-1994 Sokan voltak olyanok, akik szerettek volna eljönni, de nem tudtak. Közülük többen küldtek üdvözletet, köztük Kenyéri Kornélia, a Magyar Néprajzi Múzeum Könyvtárának nyugalmazott igazgatója. Fájdalmas aktualitást ad ennek, hogy Kenyéri Kornélia 2013. május 22-én elhunyt.

201


Úgy gondoljuk, hogy ez a szöveg alkalmas arra, hogy méltóképpen búcsúzzunk tőle, s egyben a kötet végén emlékezzünk a népművelés-könyvtár szak kezdeteire, tanárokra, diákokra, akik már nem lehetnek köztünk. Kedves tanszéki oktatók és az ünnepen résztvevő volt hallgatók! Szeretettel és szép emlékekkel üdvözlöm a könyvtár-népművelés szak félévszázados ünnepségén résztvevőket. 1974-ben szereztem meg első diplomámat Szombathelyen a népművelés-könyvtár szak levelező tagozatán. A "szocialista népművelés" ismereteiből bizony nem sokat hasznosíthattam életem során, talán csak a művelődéstörténet és az akkor már bevezetett szociológia tantárgy volt az, ami későbbi okosodásomhoz indíttatást adott. Nagy-nagy szeretettel emlékszem vissza legendás tanárunkra, Kiss Gyulára, akihez diplomamunkámat is írtam. Neki köszönhetem, tőle kaptam az első indíttatást sajtótörténeti kutatásra, amely későbbi ELTÉ-s diplomamunkám témája is volt. Egész életemet meghatározta ez az akkori sajtótörténeti indíttatás, néhány eredménye egy város sajtótörténeti monográfiája és jó néhány cikk-publikáció lett. A könyvtáros szakon - emlékezetem szerint - sokkal praktikusabb tárgyakat tanultunk. Olyan szintű volt a képzés, hogy bárki nyugodtan elvállalhatott nagy könyvtárban szűk szakmai részterületet, avagy falusi könyvtárban egyedül is ragyogóan elboldogulhatott. Szombathelyen a könyvtári tárgyakból nem az elméletet (azt is), hanem a legfontosabb gyakorlatot tanultuk. Félálomban is, a mai napig is össze tudnék rakni párezer katalóguscédulát akár hierarchikus sorrendben, akár könyvtári ABC szerint. (Gróf Ervin tantárgya volt). Azt azért nem állítanám, hogy érdemes volt százasával bemagolni a könyvtári tájékoztatás akkor érvényes könyveit ... Káldi János költő és tanár a vizsgán már csak akkor állított valakit le, ha a "Vidám rajzos szarvasmarha-, ló-, és sertéstenyésztés" után még a vidám rajzos birkatenyésztést is felsorolta, merhogy ez utóbbi nem lévén tagja a sorozatnak! De szombathelyi indíttatású az a megvető érzésem is, amit olyan volt könyvtárosok iránt érzek, akik nem átallottak tulajdonbélyegzőt nyomni pl. egy barokk könyvcímlap közepére ... mivelhogy első könyvtártan vizsgámon elém raktak egy össze-vissza stemplizett könyvet. Ilyenkor sok emlék tolul elő. Még egyszer üdvözöm a konferencia résztvevőit. Kenyéri Kornélia

202


50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMÛVELÕ- KÖNYVTÁROS KÉPZÉS

50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMÛVELÕKÖNYVTÁROS KÉPZÉS

SAVARIA UNIVERSITY PRESS SZOMBATHELY, 2013


A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Vas Megyei Szervezete tisztelettel meghívja Önt 2012. szeptember 14–15-én rendezendõ „50 éve indult Szombathelyen a népmûvelõ-könyvtáros képzés” szakmai konferenciára és múltidézõ találkozóra. A találkozó színhelye: Savaria Egyetemi Központ díszterme (volt Fõiskola) Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. SZEPTEMBER 14. (PÉNTEK) 10.30 Köszöntõt mond Prof. Dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnökrektorhelyettese

14.45 Koszorúzás az Alma Mater szobornál Emlékezõt mond: Prof. Dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes és Zsámboki Árpád A „Kultúra élõ fájának” elültetése (Gondolatait tolmácsolja: Dr. Csider Sándor ny. egyetemi docens) Tisztelgés a „Tanári arcképcsarnok” elõtt és Szalay László, a Tanárképzõ Fõiskola alapító fõigazgatója emléktáblájának leleplezése (Szövényi Zsolt fõosztályvezetõ) A „Képzéstörténeti mozaikok” kiállítás megnyitása (Barki Katalin, a SEK könyvtára igazgatója) 16.00–18.30 „Öregdiák” emlékezése Múltidézõt mond: Zsámboki Árpád, a „0.” széria hallgatója „(H)Arcvonalban”… hallgatói fórum, emlékezések (vezeti: Dr. Bokor Béla PhD, igazgató, Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem)

Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyûlés elnökhelyettese Dr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere A népmûvelõ-könyvtáros képzés elsõ 25 éve Elõadó: Horváth Margit, a Tanárképzõ Fõiskola ny. fõigazgatóhelyettese A képzés második negyedszázada Elõadó: Dr. Katona Attila egyetemi docens, a Történettudományi és Jogi Intézet igazgatója

SZEPTEMBER 15. (SZOMBAT) 9.00–13.00 Fakultatív programok I. Kulturális séta

Adalékok és összefüggések

Ismerkedés Szombathely kulturális értékeivel, intézményeivel (Weöres Sándor Színház, Berzsenyi Dániel Könyvtár, Egyházmegyei Könyvtár, Történelmi Témapark, Képtár, Iseum Savariense)

Elõadó: Dr. Tóth Gyula, a Tanárképzõ Fõiskola ny. fõigazgatóhelyettese

II. Múlt és jelen könyvtárosok szakmai fóruma

A könyvtárosképzés közelmúltja és jelene

Oktatók és hallgatók emlékezései, az informatikus könyvtárosképzés jelene és perspektívái, jövõbeni tervek stb., látogatás a Berzsenyi Dániel Könyvtárban)

Elõadó: Dr. Murányi Péter egyetemi docens, a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék koordinátora Az andragógiai képzés jelene és jövõje Elõadó: Kispálné Horváth Mária egyetemi tanársegéd

Profile for Konyvtar Nymesek

50 éve indult Szombathelyen a népművelő-könyvtáros képzés  

50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMŰVELŐ-KÖNYVTÁROS KÉPZÉS Szerkesztette: Czövek Zoltán, Katona Attila, Murányi Péter SAVARIA UNIVERSITY PRES...

50 éve indult Szombathelyen a népművelő-könyvtáros képzés  

50 ÉVE INDULT SZOMBATHELYEN A NÉPMŰVELŐ-KÖNYVTÁROS KÉPZÉS Szerkesztette: Czövek Zoltán, Katona Attila, Murányi Péter SAVARIA UNIVERSITY PRES...

Profile for sekkvt
Advertisement