1. szo8Máté 11,1–6 BörtönBen
A szöveg szinte mellékesen jegyzi meg, hogy János börtönben van, amikor hall Jézus cselekedeteiről. A személyes rossz körülményeid, a barátaidtól való elszigeteltség, a rossz hangulat mind olyan tényező, ami alkalmas arra, hogy hitedet megrongálja, és az kártyavárként omoljon össze.
Vajon téged mi győzne meg Jézus Istenfiúságáról? Érdemes most, „békeidőben” végiggondolnod ezt, hogy amikor nehezebb élethelyzetben jönnek majd a gyötrő gondolatok, legyen néhány olyan személyes páncélod, amik felfogják a támadást. (vö.: Ef 6,10–17)
Imádkozz ma is üldözött keresztyén testvéreinkért, és azokért, akik lelki vagy testi nehézségek között vannak, hogy ne fogyjon el hitük, hanem boldogok lehessenek itt, és az eljövendő újjáteremtett világban!
2. v8Zsoltárok 77 kihez, mihez menekülsz?
A mai zsoltár mintha a tegnapi szakaszban olvasott Keresztelő János helyzetének jó megoldási javaslata lenne. „Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom”. Bár így olvasva nagyon észszerűen, szinte magától értetődőnek tűnik ez a reakció, de egyáltalán nem az.
Gondold csak végig, te hogyan szoktál reagálni, mit teszel, mit nézel, kit keresel fel, ha nyomorultul érzed magad valami miatt. Mondjuk , amikor megbántanak , amikor azt éled meg, hogy nem értékelnek , egy közösségben nem fogadnak el. Istennél oltalmat keresni a legjobb döntés, mégsem jutunk el idáig sokszor, azt hiszem. Jól föl van építve körülöttünk sok minden, hogy az imát hanyagolva, hogyan ne gondoljunk arra, ami zavar.
Zenehallgatás, internet rendkívül fontos böngészése, játék , evés, pakolás, nem sorolom. Érzed, hogy nem ezekkel a tevékenységekkel van alapvetően a probléma, hanem hogy a kapcsolatápolás helyett tesszük ezeket. Ma, az Úr napján törekedj Atyáddal való mély beszélgetésre!
3. h8Máté 11,7–15 A legfontosABB kérdés
Volt töri témazáró dolgozatokban egy nagy, sok pontot érő kifejtős kérdés. Igazából azon múlt, hogy hányas lesz a tz-nk. (Elnézést azoktól, akikben így hétfőn ez negatív érzéseket vált ki!) Nem ismerek Keresztelő Jánosnál keményebb prédikátort, és emberként se volt egy puha alak. De a döntő pillanatban, a legfontosabb kérdésben elbizonytalanodott. Talán keménynek tűnnek Jézus szavai ebben a szakaszban – bár ez a sokaságnak szól, nem Jánosnak . Mégis egy dologra felhívják a figyelmedet: a legfontosabb kérdésben kell szilárdan állnod. „Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől…” (Kol 1,23) A jó hír az, hogy nem tudásunk vagy tetteink azok, amik végsősoron meghatározzák Istenhez tartozásunkat, hanem a hitünk. Az evangéliumban, Krisztusról szóló jó hírben való bizalmunk , amiben szilárdan kell megállnunk. Ez a legfontosabb kérdés.
4. k8Máté 11,16–24 emBeri elvárások és isten vezetése
Az emberi ítélkezés sajnos igen sokoldalú. Bár ma sokfelől hallod, hogy milyen nagy érték egymás elfogadása, valójában az emberi szív nem változik, ma is épp olyan könnyen elítéljük egymást, mint Jézus korában. Hangos zenét hallgat, különc ruhában jár? Bekerül egy skatulyába. Szigorúan veszi a szabályokat, nagyon konzervatívan öltözködik? Ott a másik skatulya a számára. Mindegy, hogy túl laza, vagy túl kemény valaki, nem azért ítéled el, mert nem jól tesz valamit, hanem mert másmilyen, mint te. Talán még csábító is az, amiben eltér tőled, mert van bátorsága valamihez, vagy épp kitartása, ereje, hogy megvalósítson valamit. Nekünk keresztyéneknek feladatunk, hogy egységre törekedjünk . Sőt Mesterünk ezért imádkozott! Bátran légy önmagad, feleslegesen ne akarj megfelelni mások elvárásainak , viszont légy alázatos Istennel szemben, és amit Ő munkál benned Lelke, Igéje, vagy mások által, abban állj készen a változásra! Imádkozhatsz, hogy a kettő között különbséget tudj tenni!
5. sz8Máté 11,25–30 egyszerű emBerek
Légy különleges! Tűnj ki a tömegből! Bizonyos értelemben mindenki különleges, hiszen Isten egyedi alkotása, nincs más ilyen az egész világon. De hogy tűnhetne ki mindenki, hogy emelkedhetne ki minden ember? Ha úgy érzed, hogy átlagos lány, vagy átlagos fiú vagy, Jézusnak van egy jó híre: az egyszerű emberek számára nyitotta meg Atyánk az evangélium megértését, mégpedig azért, mert így még inkább nyilvánvalóvá válik dicsősége.
6. cs8Máté 12,1–8 tiltjA A törvény?
A farizeusok nem haboztak kérdőre vonni Jézust amiatt, hogy a tanítványok látszólag törvényt szegtek. Érdekes, hogy a problémájuk nem azzal volt, hogy más mezejéről szedegettek – a vándoroknak meg volt engedve egy kisebb adag –hanem, hogy a kalászokat szombaton tépték le és ették meg, a nyugalom napján.
7. p8Máté 12,9–14 stop!
A farizeusok különösen vigyáztak a szombat megtartására, míg napjainkban a 21. századi Európa átesett a ló másik oldalára – elfelejtve és mellőzve a nyugalomnapot. Hát nem különös, hogy a modern nyugati keresztyénség a tíz parancsolat közül ezt az egyet választhatónak tekinti?
8. szo8Máté 12,15–21 A nem várt messiás
„Isten egy öreg apó, fehér hajjal és hosszú szakállal, aki egy felhőn ül.” Eme karikatúra szerint látja sok világi ember Istent.
Sokan gondolják, hogy majd elégedettséget és békességet hoz életükbe, ha sikeresek lesznek valamiben. De a siker önmagában nem tesz elégedetté, sem megnyugvást nem ad. Túl sok sikeres, kiemelkedő tehetségű embernek volt már baja a kábítószerekkel, alkohollal, bomlott fel a házassága. A siker nem cél, amin keresztül boldog lehetsz. Az eredmények fontosak életünk sok területén, kell, hogy motiváltak legyünk, és jó, ha sikereket érünk el. De boldoggá akkor leszünk, ha Krisztus „bolondjaiként ” élünk –egyszerű vagy kiemelkedő emberként.
Miért védte meg Jézus a tanítványait? Azért, mert nem Isten törvényét hágták át, hanem a farizeusok által alkotott törvény kiegészítéseket. Annyira törvénykezővé váltak a parancsok megtartására törekedve, hogy még további törvényeket is hozzáadtak.
Emlékszem, ahogy felnőttem, a vasárnap volt az a nap, mikor bizonyos dolgok nem voltak megengedettek, amikor sabbatot tartottunk. A Sabbat nem arra rendeltetett, hogy teher vagy tilalom legyen, hanem életadó gyakorlat, hatalmas közösségépítő elemmel. Elvégre, nem elég hat fárasztó munkanap, nem lenne -e jó szünetet tartani a teljesítésből meg a felhalmozásból?
A legtöbb zsidó helyénvalónak látta egy állat megmentését szombaton, de embertársuknak segíteni vagy gyógyszert adni már megbotránkozást okozott. Nagyobb hangsúlyt fektettek saját tulajdonaikra, mint a mással való törődésre, de bizonyos dolgok fontosabbak kellett volna legyenek a törvényeik megtartásánál: valódi emberi szükségletek, magasztalás, jó cselekedetek. Nézd meg, hogyan reagáltak a farizeusok a csodára – nem ámulattal, hanem kitervelve Jézus letartóztatását.
Jézus, gyógyításai által betölti a szombat rendeltetését, ami szerint megpihenünk önös haszonkeresésünkből és időt szánunk arra, hogy dicsőítsük Istent a többi hívővel együtt. Te gyakorlod a szombatot (vasárnapot)? Ha még nem, milyen változásokat tehetsz annak érdekében, hogy legyen egy napod, mikor megállsz, megpihensz, gyönyörködsz és dicsőítesz?
Jézus nem felelt meg a Messiásról alkotott elvárásoknak – sok zsidó egy erős, hatalommal rendelkező vezetőt várt, aki megszabadítja őket a római hatalomtól. Máté az ószövetségi Ézsaiás próféta próféciáját úgy azonosítja, hogy annak kijelentése Jézusban teljesedik be. Jézus harcolt a hatalmasságok ellen – nem a rómaiak, hanem a sátán, a halál és a gonoszság ellen, amelyek Jézus halála és feltámadása által legyőzettek.
Néha Isten nem várt módon cselekszik. Sosem fogjuk Istent teljesen megérteni, és hogyan is érthetnénk?
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézs 54,8)
Jézus nem lázadt fel és nem használt testi erőszakot. Helyette törődött a gyengével, a kitaszítottal, és ezt teszi ma is. Legyen ez példa számunkra és emlékezzünk rá, miközben megosztjuk a jó hírt Jézus Krisztusról ismerőseinkkel.
Adj hálát, hogy Jézus a világmindenség reménysége, minden emberé, a tiéd is!
10. h8Máté 12,22–32
odAvinni hozzá
Rendkívül fontos az első mondat; akár emlékeztetés is lehetne ezzel az előtaggal: Inkább a te „szeretetedről és törvényedről énekelek…”
Ezt követően Dávid mégis inkább a saját elkötelezettségéről, nemes törekvéseiről, igazságos tetteiről beszél. Az elhatárolódásnak számunkra talán szokatlanul éles kifejezéseit használja („távol áll tőlem”; „elnémítom”; „nem állhat meg szemem előtt”). Vegyük figyelembe, hogy egy a törvényhez igazodó ószövetségi zsidó uralkodóról van szó, akit mi a kegyelemből való megigazulás újszövetségi nézőpontjából látunk.
Az viszont minden szempontból nézve követendő példa, hogy Dávid a neki adatott felelősséggel és lehetőséggel élve igyekezett megtenni minden tőle telhetőt, hogy igazságos körülményeket teremtsen az általa vezetett országban.
Mindnyájan kaptunk lehetőséget, mindnyájunknak van felelőssége valamilyen körben. A kérdés az, hogy ott megtesszük-e azt, amit Isten tőlünk vár, hogy az ő igazsága – értsd elsősorban a nagybetűs Igazság, Jézus – érvényre juthasson, kiteljesedhessen? (vö.: Jn 14,6)
A kulcs: odavinni hozzá. Mikor szokott eszünkbe jutni ez a lehetőség?
Elsőre, vagy csak akkor, amikor már mindent megpróbáltunk? Bárcsak
Jézushoz fordulás lenne az első gondolatunk (akár saját kihívásainkról, akár mások problémáiról van szó). Az nem biztos, hogy minden olyan egy csapásra és általunk várt módon fog megoldódni, ahogy ennek a megszállott embernek az életében érkezett el a szabadulás. Mint ahogy az se biztos, hogy nekünk éppen erre van szükségünk ahhoz, hogy Isten elérje bennünk üdvös célját. Ugyanis az, hogy az Őt szeretőknek minden összedolgozik az üdvösségükre (Róm 8,28), nem azonos azzal, hogy mindig kellemesen is érzik magukat. Fontos, hogy bízzunk Benne – mit, mikor és hogyan cselekszünk – feltételek szabása nélkül.
Intő példa, hogy éppen e szakaszban olyan szélsőséges ellenpéldát is olvashatunk bizonyos lehetőségek merev kizárására, amely kimeríti a megbocsáthatatlan bűn fogalmát.
Vagy okoskodsz és magadra maradsz (akár örökre), vagy feltételek nélkül bízol Benne, és meglátod nemcsak az adott probléma megoldását, hanem Őt magát!
11. k8Máté 12,33–37 tükrök
E szakasz a beszédet, mint a szívünk állapotának tükrét mutatja be.
(Emberek előtt persze még a beszédünk is leplezheti valódi voltunkat, de nem Isten előtt. Ő mindig minden szavunk mögé odalátja szívünk legrejtettebb gondolatait is.)
No de maradjunk az eredeti megközelítésnél. Például sokat elárul valakiről, hogy milyen módon szól egy jelen nem lévő harmadik személyről. Beszédes, hogy mennyit
12,38–45 veszélyes terület
Sokan kívántak már jelt, de amikor megkapták, a legtöbben egy szemernyivel sem kerültek közelebb a hithez! A jelkérés gyakran a személyes elköteleződés alóli kibújni akarásban gyökerezik. Bibliai személyek elhívásakor is megfigyelhető ez a jelenség (pl. Gedeon), akik végül meghajoltak Isten akarata előtt. Az elköteleződni végképp nem akaró embernél viszont a jelek se érnek semmit. A legnagyobb jelet, Jézus feltámadását két évezred óta „magyarázza” az emberiség, csak
panaszkodik valaki a körülményeiről. Visszatérő beszédtémáink alapján nagyon jól leszűrhető, hogy mi foglalkoztat bennünket leginkább. Ezeket és ehhez hasonló dolgokat másokban észrevenni nem nagy kihívás, és ez a kevésbé fontos. Sokkal inkább magunkban kellene meglátni ezeket. Na, itt nehezedik a feladat, mert magunkkal legtöbbször elfogultak vagyunk, vagy éppen fehér foltjaink egyikéről van szó. Célszerű igénybe venni egy őszinte barát segítségét is azon túl, hogy Isten igéjének rendszeres tanulmányozása (a tükörbe nézés) jó alapot ad mindehhez. A cél az, hogy szívünk valódi állapotával szembesüljünk. Csak ezt követően indulhat el a gyógyulás.
ne kelljen elköteleznie magát mellette. Jézus két ószövetségi esetet említ, amelyben a pogányokat állítja példaként hallgatósága elé. Anno Ninivében Jézusnál kisebb fajsúlyú Jónás igehirdetésére is megtértek a pogányok. Sába királynője Jézusénál kevesebb bölcsességért is képes volt felkerekedni, hogy személyesen tapasztalhassa azt. A Jézus korabeli zsidók a próféciák pontos beteljesedése láttán sem voltak készek fel- és elismerni Jézusban a Messiást.
Aki rendre kibújik az Isten melletti elköteleződés alól, az – ha akarja, ha nem – gonosz erők kiszolgáltatottjává lesz.
Ha nem tudod, hogyan fejtsd meg, segítséget itt találsz: Jó szórakozást!
