Page 1

THING

Tamási Hírek

ifjúságunk Nagy gondolatai www.tamasi.sulinet.hu

2016. December

MAZSOLA NAP 2016 Küzdelem a mazsolanapon 9.n-es szemmel A mazsolanapon egymásnak feszült a 9.n és a 9.ny osztály, mely a gimnázium előkészítő évfolyamának két osztálya. A nagy küzdelemre október 15-én került sor, ugyanakkor az előkészületek már több héttel ezelőtt kezdetüket vették. Dallal, egy lip dub-bal (zenei videó) és tánccal kellett előre készülni. A dalnak az előadóját, a táncnak pedig a zenéjét szabták meg. Az öltözéket is előírták, mely nem volt épp a legbarátibb. Ezen a reggelen nem a suliban, hanem a 9.n osztálynak a BAHcsomópontnál, a 9.ny osztálynak pedig az Apor Vilmos téren már beöltözve kellett megjelennie, plusz pontért sütit is lehetett vinni. Már az elején voltak kihívások, például idegeneknek kellett köszönnünk és édességgel megkínálni őket. Sőt a busznak is szalutálnunk kellett. A 9.a osztály és a körülöttünk lévő emberek is jól szórakoztak rajtunk. Busszal mentünk fel az iskolába, majd a tornateremben lejátszották a két lip dub videót. Mind a két osztály jól teljesítette a feladatot, viszont a pontot mi, a 9.n kaptuk. Ezután jött a reggeli. A zsűri tagjainak és a két 9. osztálynak kellett reggelit biztosítanunk. Üdítővel, péksüteménnyel és házi süteménnyel készültünk. A házi süti plusz pontot ért, és a terítésre is oda kellett figyelni. Mint az igazi pincérek, úgy viselkedtünk: felvettük a rendeléseket, és ki is szolgáltuk a őket. Ezt a versenyt a másik csapat nyerte meg. Miután mindenki jóllakott, az irány újra a tornaterem volt, ahol öt versenyfeladat várt minket. Az első a kötélhúzás volt. Nem az egész osztály vett benne részt, csak öt lány és öt fiú. Ezt követte az építőkockás játék. Három emberre kellett rápakolni építőkockákat úgy, hogy azok egy percig ne essenek le. Ezt a váltófutás követte, itt is osztályonként öt lány és öt fiú futott. Nem egyszerű váltófutás volt, hiszen csak a fiúk futottak - a lányokkal a hátukon. Ezek után még mindig nem pihenhettünk meg, mert jött a lufis feladat. Egy osztályból tíz gyerek játszhatott. Minden játékos bokájára egy lufit kötöttek, majd az ellenfél lufijait ki kellett pukkasztani. Ez egy kifejezetten vicces feladat volt, nagyon sokat nevettünk egymáson. Ezt egy kevésbe vidám feladat követte. Fel kellett sorakozni az egész osztálynak, majd mindenki kapott a kezébe egy műanyag poharat. A sor első embere egy nagy tál víz mellett állt, a sor végén pedig egy üres edény volt. A feladat pedig az volt, hogy a legelső embertől a legutolsóig minél több vizet juttassunk el. Mindenki nagyon koncentrált, hogy ne öntse ki a vizet, mégis gyors legyen. A verseny ezen a ponton nagyon szoros volt, de a következő feladatokban nagy nehezen, de eldőlt, hogy ebben az évben melyik osztály nyeri meg a versenyt és kapja a tortát. Így végül kimentünk a nagy tornapályára, ahol elénekeltük a dalt és bemutattuk a táncot. A dalt a 9.ny kezdte. Három részre bomlott az osztály, mivel három dalt énekeltek három különböző nyelven. Mi egy dalt énekeltünk németül. A választásunk egy szomorú dalra esett, ezért mindenki talpig feketébe öltözött. A táncot viszont ugyanarra a dalra kellett előadni mindkét osztálynak. Ebben is jól teljesített mindkét csapat. A verseny végig szoros volt, de a németes osztály nyerte meg végül. Nagy volt az öröm, mikor kimondták a nyertes osztály nevét. Ezek után felállt egy hosszú sorba a két osztály, és a két osztályfőnök után elmondtuk az esküt. Kapott mindenki egy szem mazsolát és egy kitűzőt. A nyertes osztály ezután elment ünnepelni és felvágni a tortát. Isteni finom tortát kaptunk! Rövid, de eseménydús nap volt: olykor nagyon boldogok, máskor idegesek, vagy akár csalódottak voltunk. A végén pedig idén is ismért a németes osztály nyerte el a kupát.

FOTÓPÁLYÁZAT! Érdekel a fotózás, vagy csak van egy jó képed? Ne tétovázz, küldd be nekünk! Részletek a hátoldalon!

1


SZALAGAVATÓ 2016 Így látta egy 12.B osztályos... A gimi utolsó évében a legszebb dolog a szalagavató. Hogy a legfontosabb-e, az nem biztos. Itt van ugyanis az érettségi is, ami cseppet sem ilyen örömteli, ahogy azt a már leérettségizett társaink vagy a tanáraink által mesélt rémtörténetekből tudhatjuk. De azt mindenképpen kijelenthetem, hogy az utolsó év félelmeit, kilátástalanságait, a reménytelennek tűnő pályaválasztás ijesztő közelségét, a szülői és tanári nyomásnak való megfelelni akarást és a gyerekkorhoz való görcsös ragaszkodást-mely azonnal véget ér az érettségi bizonyítvány kézbevételével- a szalagavató bál, és a több hónapos készülődés teljesen elfeledteti. Ez nálunk sem történt másként. Az utolsó évre eléggé megfogyatkozott és széttartó osztályközösség ellenére a 12.B munkája mindenkinek kiemelkedően pozitív csalódást okozott. Bár nehezen rázódtunk bele a közös munkába, és eleinte páran passzívan álltak a készülődésekhez, végül szerintem mindenki elégedett lett az eredménnyel és jól érezte magát. A próbák jó hangulatban teltek, leszámítva persze a feszültség miatti izgulást ami néha okozott konfliktusokat, a hülyéskedések meg csak növelték a jókedvet. Daninak, a koreográfusunk profizmusának és türelmének köszönhetően hihetetlenül összehangolt és gyönyörű keringőt táncolhattunk el. Ami az osztálytáncot illeti, arra is nagyon sokat készültünk és talán ez a munka volt a legnehezebb, hiszen többféle táncot mutattunk be egy 60-as évekbeli házibuli, és egy mai buli kontrasztos történetébe burkolva. Páran palotást is táncoltunk ami talán az egyik legviccesebb eleme volt a szalagavatónak, már ami a próbákat illeti. Én személy szerint nagyon szép hagyománynak tartom a tanár-diák táncot, jól oldja a feszültséget, sokat lehet nevetni és nekünk diákoknak is megmutatja tanáraink iskolán kívüli énjét. Természetesen a szalagavató napja egy pillanatnak tűnt. Amire több hónapot készültünk, pár óra alatt elillant, de ez persze így szép és így van jól. 26-án mindenki izgatottan, szépen kicicomázva, megfésülködve és megfodrászolva érkezett, egy bőröndnyi ruhával, óriási lelkesedéssel és izgalommal láttunk neki a próbáknak majd a műsornak. A kulisszák mögött volt mindig a legjobb a hangulat mindenki poénkodott, nevetgéltünk, de amikor felment a függöny szinte profi előadókká válva de ugyanakkor lazán tudtuk előadni hiba nélkül azt amit gyakoroltunk. Szerintem minden végzős nagyon jól érezte magát és a közönség sem unatkozott. Minden úgy sikerült ahogy szerettük volna. A másik nagy öröm az volt, amikor láttuk meghatódni osztályfőnökünket a meglepetésműsor után. Talán furcsán hangzik amit most mondani fogok , de ez a pár hónap úgy összekovácsolta az osztályt így az utolsó évben mint semmi az elmúlt négy év alatt. Hihetetlen felszabadító esemény volt ez mindannyiunk életében. Lehet, hogy most azt mondjuk, hogy ez volt az utolsó alkalom arra hogy így együtt jól érezzük magunkat, biztos vagyok benne, hogy találunk rá módot, hogy ezt megcáfoljuk! Hamarits Juli 12.B

2


Végzős szemmel... És így egy 12. A osztályos... Szinte nincs olyan pozitív jelző, amit ne hallottam volna valamelyikünktől, mikor a szalagavatónk került szóba. Az eseményt megelőző napokban folyamatosan fokozódott rajtunk a drukk és a feszültség, ám mi ezek helyett inkább a feladatainkra koncentráltunk, hogy a nagy napon minden tökéletes legyen. És úgy érezzük, hogy az is lett! A szalagtűzés legnagyobb kihívásait olyan formális apróságok jelentették, hogy a nagy rivaldafény általi izgalomban el ne felejtsünk meghajolni, miután megkaptuk a szalagunkat; vagy hogy a lányok nehogy meginogjanak a csodaszép ruhájukhoz megfelelően passzoló magassarkú cipőkben. Ezek után a meglepetés produkciókra került sor. Szerintem mi a legnagyobb meglepetést önmagunknak okoztuk, amikor a koreográfiánk belefért az időbe... A produkciónk pedig olyan színes és vidám lett a (99 helyett) 35 luftballontól, hogy öröm volt az osztályfőnökünkre pillantani, aki korábban valószínűleg még sosem tartott egy 35 lufiból álló óriási csokrot a kezében. Az osztálytáncunk szinte pillanatok alatt elment - mindenki nagyon koncentrált, és mire elkezdődött, szinte már vége is volt.... Viszont amilyen gyorsan elment, olyan jól éreztük magunkat közben. Egy nagy buli volt a koncepció, és tényleg olyan lett, mint egy óriási party! Bár ugyanez a tanár-diák táncról is elmondható. Korbeli bajor zene modern köntösben, hozzá illő fiatalos tánclépésekkel, ahol a tanárok és a diákok is egyenrangúnak érezhették magukat. Ezek után következett a keringő: sokkal felszabadultabban táncolt mindenki, mint a korábbi próbákon. Helyükre kerültek az elrontott lépések, összeállt a tánc, és a remek térformákból egy hihetetlenül elegáns, jól kinéző produkció kerekedett! A többi programpontból nem sokat láttunk, viszont közben a színpad mögött jobbnál jobb fotók készültek rólunk, mindeközben pedig végig ment egymás heccelése és biztatása, így a jó hangulat és a siker szinte már előre garantálható volt! Összességében nagyon jól sült el minden egyes ötletünk, amire csak gondoltunk, és az osztályunk szuper produkciókkal járult hozzá egy olyan szalagavatóhoz, amin mindenki kikapcsolódhatott és élvezhette a produkciókat, egyszóval jól érezhette magát! Nagyistók Máté 12.A

3


Karácsonyi Színező

4


Sablonok

5


A menza zsíros titkai, avagy megéri-e? Hol is kezdjük... Haladjunk szépen apránként. Kezdjük a magával a koszttal. Nos, a koszt lehetne rosszabb is, hiszen számtalanszor hallhattuk már, hogy több iskolában is elégedetlenek mind a szülők, mind a gyerekek. Nálunk szerencsére egy fokkal jobb helyzet, mert a gyerekek két menü közül is választhatnak kedvük szerint. A személyzet: A személyzetre úgy gondoljuk, semmi panasz nem, lehet. A konyhás nénik nagyon kedvesek és bájosak. A tisztaságra nem lehet panasz. Na de jöjjön a fekete leves... Az ár! Ha valaki azt meri állítani, hogy ez az árazás megfelelő, akkor ott valami nagy gond lehet. A havi díj 10.000 forint körül mozog, amihez képest viszont a minőség nem hozza az elvárt szintet. Összegzésül elmondhatjuk, hogy az iskolai menza teljesen rendben van, azonban az árazáson lenne még mit csiszolni. Nálunk a menza 10/8-ra vizsgázott. Következő alkalommal az automatákat vesszük célba.

DAAD-ösztöndíj 2017. kiírás végzős DSD-diákjainknak Megjelent a DAAD tanulmányi ösztöndíj 2017. évi kiírása végzős DSD-diákjainknak. Beküldési határidő: 2017. január 12. Részletek a weboldalon. (tamasi.sulinet.hu)

Interjú egy igazi Oscar-díjas rendezővel. Kovács Marci interjúja. Hatalmas megtiszteltetés érte az iskolaújság csapatát. Alkalmunk nyílt interjút készíteni a nemrégiben több nagy díjat, köztük az Oscar-díjat is elnyert magyar rendezővel Nemes-Jeles Lászlóval. Mikor és mi indította el a filmek iránti szenvedélyét? Én forgatásokon nőttem fel, apám filmrendező, Jeles András, nagyon sok időt töltöttem filmforgatásokon a 80-as években. Nekem egyrészt, itt kezdődött a mágia, a másik dolog, hogy sokat jártam moziba gyerekkoromban és nagy amerikai filmeket vagy nagy külföldi filmeket néztem, nagyon szerettem őket, pl. Ben Hur, Indiana Jones, és más fekete-fehér filmek, nem emlékszem, csak annyira hogy nagyon tetszettek, csak képek maradtak meg bennem. Kalandfilmek, vagy krimik, de mindig valami nagy megmaradt bennem az atmoszférából. Szerintem ez az atmoszféra,ami megmaradt bennem, ez indította el, és ez nekem mindig nagyon furcsa volt, hogy a filmkészítés egy mágia, hogy a varázslók csinálnak ilyesmit. És az is, hogy sok mindenhez kell érteni, vagy meg kell próbálni érteni: az emberekhez, a kommunikációhoz, a technikához, hogy képekkel hogyan mesélünk el valamit. Mely filmek és filmrendezők hatottak leginkább magára? Ez folyamatosan alakul az élet folyamán, nem mindig ugyanazok a filmek voltak az életemben. Most úgy gondolom, hogy Antonioni: The Passenger, és hasonló filmek voltak, amelyek leginkább hatottak rám. Orosz filmek, Tarkovszkij: Andrej Rubljov, Solaris, a francia Robert Bresson: Zsebtolvaj filmje, Fellini: Casanova, Bogdanovichtól a Papírhold. Tehát nagyon sok oldalról érkezett inspiráció és sok típusú film érdekelt, vagy érdekel. Lehet, hogy régebben inkább a kontemplatívabb filmek, és ahogy telik az idő, egyre inkább értékelem a kicsit zsáneresebb filmeket is. Vagy a thrillereket a Chinatown-t Polanski által. Szóval ilyenek.

Hogyan sikerült eljutnia oda ahol most tart, mit tanácsolna a mai középiskolásoknak, hogyan készüljenek a filmrendezői karrierre ? Hát kitartással. Az, hogy nyelveket tudok, éltem külföldön, hogy más oldalról tudok megközelíteni dolgokat, az segített a legjobban. És az olvasás azt hiszem, mindenféle könyveknek az olvasása. Nem feltétlenül olvastam sokat, de amiket olvastam, azokra odafigyeltem és megpróbáltam megtalálni azt ami a legjobban érdekel. Tehát igazából az a tanácsom, hogy arról kell filmet csinálni, ami tényleg érdekli az embert. És az, hogy másoljuk a nagyokat az benne van a pakliban, nincs azzal semmi baj, sőt. És jó csapatot kell találni, nem feltétlenül kell egyedül filmet csinálni, hanem az jó, hogy csapatban csináljuk. Honnan jött az ötlet, hogy a Saul fián keresztül mementót állítson a Holokausztnak? Nagyon régen akartam filmet készíteni a zsidóság 20.századi tragédiájáról és a családom is érintett volt. Azt hiszem ez bennem volt, bennem is van, mindig is és úgy éreztem, hogy az emberek soha nem érezték igazából, hogy mit jelent benne lenni ebben a folyamatban. A fájdalmat, amit a zsidóság ebben a megsemmisítésben érzett azt igazából soha sem tudták elmondani vagy továbbadni , hogy igazából mindig volt egy fal és ezen próbáltam segíteni azzal, hogy ezt a filmet megcsináltam, mert a film képes olyan dolgokra, amire más kifejezés mód nem . Úgy éreztem, hogy tartozom a halottaknak ezzel.

6

Miért pont Röhrig Gézára esett a választás a szereposztáskor? Géza egy nagy kérdés volt, egy nagy rizikó, de nagyon meggyőzött minket mikor elkezdtünk castingolni, és azt éreztem, hogy egy olyan ember kell, aki tényleg egy ember és hordozza magában a 20.század sebeit. Hogy ne kelljen megtanulnia semmit erről, hanem tudja, tudjon csak létezni és a létezésén keresztül valamit éreztetni , ez volt a legfontosabb.

Mi miatt lett az operatőri munka ilyen formabontó? Azért mert ez egy rendezői koncepció, és mi Erdélyi Mátyással együtt csináltuk ezt a filmet kéz a kézben. A rendezői koncepció egy operatőri koncepció is és az operatőr belelát és bele is szól a forgatókönyvébe, én is beleszólók az operatőri munkába. Ez egy olyan film volt, ahol tudtuk, hogy egy portrét akarunk csinálni, egy emberről beszélni, csak egy emberről, mert azt gondoltuk, hogy csak ennyit reprezentálhatunk, mutathatunk meg, és hogy használjuk, megbízunk a nézőben, a néző képzeletereje fogja felépíteni az egészet, ami a főhős körül van.


A fiú ténylegesen Saul fia volt, vagy csak saját lelkét akarja eltemetni Saul, mert ez volt az utolsó dolog, amibe kapaszkodhatott?

Tehát itt a nagy kérdés az, hogy mennyire tudom kontrollálni az anyagot és mennyire szólnak bele olyanok, akiknek nem kéne beleszólniuk. Szóval ez a következő néhány évnek a kérdése. A következő filmemet Magyarországon forgatom.

Ez egy értelmezés és én nagyon szeretem ha a nézők értelmezik a filmet, nem fogok válaszolni rá, mert nem szeretek kézikönyvet adni egy filmhez. Hanem azt gondolom, hogy egy filmnek magában elégnek kell lennie ahhoz, hogy mindenkiben elindítson egy folyamatot, hogy az emberek érthessék vagy értelmezhessék ezt a filmet. Ellenben az biztos, hogy ez Saul története a saját szabályai szerint. Próbálja véghez vinni ezt a küldetést, és hogy ez a sajátja, de mégis van valami egyetemes ebben,kapcsolódik a régi archaikus történetekhez.

A hazai filmeket előre megítéli a magyar nézőközönség, csak mert itthon készültek. Mit gondol, a Saul fia sikere változtathat ezen? Hát nagyon remélem, és ezért is csináltuk ezt a filmet, hogy ne legyen ez a gettóba zárás, hogy minél inkább nézzenek magyarok is magyar filmeket is és ne az legyen a fő szempont, hogy mennyi popcornt fogyasztanak el, és hogy közben menjen valami a háttérben.

Ha van ilyen, melyik jelenetet tartja a leginkább megdöbbentőnek, esetleg kedvencének? Lehet, hogy van ilyen. A találkozás az ún. renegáttal, a görög rabbival. Ezt az utolsó jelenetként forgattuk és azt hiszem ott voltam a legszabadabb, bátrabb. És azt gondolom, hogy ezt volt a legnehezebb leforgatni, három vagy négy schnittből állt, mindegyik nagy kihívás, de mégis valahogyan iszonyatosan egyszerű és közben nagyon hatásos. Azért mert tartjuk magunkat ahhoz, hogy közel maradunk a főhőshöz még akkor is, ha vízbe kerülünk vagy kijövünk a vízből. És itt megjelennek a történet mesélés közben a forgatókönyvnek olyan pillanatai, amelyek jól el tudják mesélni ezt a helyzetet.A nyelvi konfúzió, az, hogy itt Saul valakit igazából nagyon rossz helyzetbe hoz és kvázi feláldozza azt az embert,ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Tehát morálisan is egy nagy kérdés, a nézőnek tényleg ott kell lennie Saullal, még akkor is, ha problematikus.

Mit gondol, minek köszönheti a Saul fia a sok figyelmet és elismerést? Azt gondolom, hogy egy elég bátor film. El tudott szakadni a szokványos reprezentációtól, tudott újat mondani. Tudott emberről beszélni az embernek úgy, hogy visszatalált a film esszenciájához, a filmművészet esszenciájához, legalábbis ezt remélem, meg kell kicsit bízni a nézőben. A modern filmek úgymond, az utolsó években nagyon elszakadtak szerintem a filmkészítéstől és sokkal inkább computer orgiákból állnak. Nagyon sok computer programozónak ad állást és megélhetési lehetőséget. De szerintem nem ez a filmkészítés. A filmkészítés egy kapcsolat, egy élmény, a nézőnek egy utazás és ezt egy nézőponton keresztül tudjuk megmutatni. Szerintem fontos, hogy ezt a nézőpontot ne veszítsük el azzal, hogy nagyon hasonlítanak a filmek egymásra és egyre inkább standard szaguk és ízük van. És azt gondolom, hogyha van egy film, ami más, aminek más a koncepciója, akkor annak nagy visszhangja lehet. Szerintem ez a siker titka ebben az esetben.

Osztja e Röhrig Géza véleményét, miszerint a Saul fia nem jó vagy rossz emberekről, hanem a mindannyiunkban ott rejlő jóról és rosszról szól? Igen, abszolút. A kérdés az az, hogy mi van az emberben. Egy filmben sokszor ez kell, hogy legyen kérdés, engem azok a filmek érdekelnek, ahol tényleg az emberről beszélünk és nem feltétlenül a körülményekről

Milyen érzés hogy a film és a stáb több mint 20 díjat nyert el, olyanok között, mint a Cannes-i filmfesztivál nagydíja, a legjobb idegen nyelvű filmért járó díj a Golden Globe díjkiosztó gálán valamint az Oscar díjkiosztó gála a legjobb idegen nyelvű filmért járó díja? Hát erre nehéz válaszolni, vagy egyszerű: jó érzés. De hát ez egy csapatnak az eredménye, egy nagy csapatnak, ezen belül egy kisebb csapatnak a kreatív stábnak. És azt gondolom, hogy nekem a legnagyobb büszkeség és öröm, hogy ezeket az embereket össze tudtam hozni, és egy olyan helyzetbe kerültünk, amibe valami olyat csinálhattunk aminek van értelme és eljut az emberekhez. Tehát ezért fontosak a díjak. Rengeteg nagy díjat hozott a film, ez nyilván hatalmas elismerés és ugródeszka mindenki számára aki részt vett a film készítésében. Elképzelhetőnek tartja, hogy Antal Nimródhoz hasonlóan az elkövetkezendő években külföldön forgasson, nagyobb költségvetés mellett ámde nem művészfilmeket? Nekem a művészfilm és a közönségfilm nincs ennyire elválasztva, mármint, hogy ideálisan. Azt gondolom, hogy a jó művészet szórakoztató és a szórakoztatás művészet. Azt értem, hogy ez már nagyon elment egymástól, sajnos, de én hiszek abban, hogy ez áthidalható és emiatt igen az a tervem, hogy Amerikában csináljak filmeket, de nem akármilyen körülmények között...

7

Gimis karácsonyi koncert Iskolánkban idén is megrendezésre kerül a hagyományos karácsonyi koncert, melyet idén is december 21-én a tornacsarnokban tartunk. A részletekért keressétek osztályfőnökeiteket.

Tudtad-e? A macskáknak nincsenek ízreceptoraik, ezért egyáltalán nem éreznek semmi édeset.


A nagy toscanai utazás… (okt. 10-15.) Idén ősszel sikeresen megvalósult egy olaszországi tanulmányút a csodaszép Toscana-ban. Mivel az utat egy utazási iroda szervezte és hirdette, a 21 fős iskolai csoport mellett egy 18 fős felnőtt társasággal utaztunk, mely csakis az előnyünkre szolgált, valamint élveztük a velük együtt eltöltött időt is. Kora reggel indultunk és este nyolc körül már elfoglaltuk a szállást a tengerparti városkában, Castiglioncelloban. A kirándulás során számos városba látogattunk el, többek között Firenzébe is. Pezsgő élet, turisták, aprólékosan megmunkált épületek. Ilyen a firenzei dóm is, ahova be is mehettünk. Mivel az olaszok mélyen római katolikus vallásúak-mely már évezredek óta elmondható róluk-, különös hangsúlyt fektetnek a templomok, bazilikák, székesegyházak, dómok építésére. A templomok, dómok mindegyikéről elmondható, hogy ugyanolyan aprólékossággal vannak megépítve, a belső részek falait festmények borítják és bárhova tekintve a cirádás díszítettséggel még jobban hangsúlyozzák az emelkedettséget. Ezek a tulajdonságok mindegyik templomra vonatkoznak, melyeket megnéztünk. Következő napirendi pont Pisa volt, mely számomra egy életre szóló élmény marad, hogy a ferdetornyot még teljes egészében megtekinthettem, amit szerencsére még 200 éven keresztül bármikor megtehetem, mivel nem jelent veszélyt még a közeljövőben. Ezen kívül még Lucca, San Gimignano, Siena és Portovenere városát látogattuk meg. Természetesen minden állomásnál az idegenvezető precíz és érdekes dolgokról mesélt nekünk, ellenben mindig maradt szabadidőnk körbenézni, sétálgatni, enni, kávézni fakultatívan. Az esős idő ellenére, ami időnként megviccelt minket és egyszer egy jó kis záportól jó páran rendesen is megáztunk, kalandosan és élménydúsan telt el ez a szűk egy hét. A kevésbé meleg idő ellenére, egy pár diák még a tengerben is fürdött egy enyhébb napon, mivel a szállás közvetlen a parton volt, így ez nem okozott gondot. Nem találtam semmi kifogásolnivalót a hotelben. A svédasztalos reggeli és vacsora is pazar volt bőséges adagokkal. Egyáltalán nem bántam meg, hogy befizettem erre az útra, csak gazdagodtam vele, valamint így már saját bőrömön is tapasztalhattam, hogy az olaszok nagyon kedvesek, segítőkészek. Személyes kedvenceim közé tartozik San Gimignano, mely egy varázslatos, csendes kis város egy domb tetején, keskeny, kanyargó utcákkal, akárcsak egy mesében. Másik kedvenc élményem, mikor módunkban állt meglátogatni egy hátrányos helyzetű családot egy szervezet által, Scuola della Pace. Beszélgettünk, játszottunk a gyerekekkel, és jó érzés volt nekünk, hogy nagyon szívesen fogadtak és vártak minket. Remélem, még lesz lehetőségem egy ilyen útra elmenni, hogy még többet lássak és gyakorolhassam a nyelvet.

Castiglioncello

Duomo di firenze

Ponte vecchio

Torre di Pisa

Toscana-i látkép

Bójás Kata, 11.b

8


„Tanár, író, filozófus, és apa. Nincs sorrend, ezek közül mindegyik én vagyok.” „Szeretek utazni és élni, de nem turista, hanem utazó vagyok.” Intejú Martin Denis O’Regan-nel, az iskola egykori angol lektorával... Honnan érkeztél hozzánk? Egy Cork nevű városból származom, Írország déli partjánál. (Martin felrajzol egy térképet.) Tudjuk, hogy nagy utazó vagy. Melyik országokban jártál eddig? Oké, sorolom azokat az országokat, ahol tanítottam is. Tanítottam Párizsban és Marseilleben Franciaországban, valamint Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Ecuadorban és Írországban. Dolgoztam Hollandiában egy étteremben mint mosogató, Párizsban mint pincér, és voltam báros Budapesten. Melyik volt a kedvenced? Ez egy jó kérdés. Voltak kellemetlen emlékeim bizonyos helyekről, és soha nem is akartam túl sokáig maradni ugyanazon a helyen, de mindenhol szerettem élni. Talán Görögország. Amikor ott éltem rengeteg időm volt gondolkozni, jó barátokat szerezni. Találkoztam rendes emberekkel, és jó barátságokat kötöttem. Fontos időszak volt az életemben. Véletlenül történt az egész, mert két meghívást kaptam, az egyiket Görögországba, a másikat egy másik országba, és csak úgy, miért ne: Oké, próbáljuk ki Görögországot. Milyen nyelveket beszélsz? Természetesen angolul, írül. A magyar tudásom fejlődik. És még franciául, spanyolul és görögül. Mikor érkeztél Magyarországra? Először 2006-ban. A bátyámnak volt itt egy lakása, és beleszerettem a városba, amikor meglátogattam. Az első lményem az volt hogy éppen sétáltam az Alkotás utcán (az ír bár mellett, ahol dolgoztam), és a pesti utcák telve voltak rendőrségi könnygázzal, az emberek épp sztájkoltak kormány ellen, és emlékszem, ahogy könnyeztem a gáz miatt ami. Tanítottam egy lányt Írországban, és amikor megérkeztem Budapestre ő vezetett körbe a városban. Gyönyörű volt. Legfeljebb két évet akartam itt tölteni, de aztán megismertem a barátnőmet, Andit, és minden megváltozott. Amikor elmondta, hogy várandós, tudtam, hogy vége az utazásoknak. Mielőtt megszületett a lányom szerettem volna Olaszországban élni, és talán egy napon fogok is, ha felnőttek a gyerekek. ISmét egy nagy döntés előtt álltam, mint amikor arról kellett döntenem, hogy melyik országban fogok dolgozni, és most arról kellett döntenem, hogy család vagy utazás. Mennyi ideje tanítasz a Tamásiban? Két évig dolgoztam itt részmunkaidőben, és ez a második évem mint főállású tanár. Egy vállalatnak dolgoztam, és iskolákat hirdettem mindenfelé az országban. Perjés tanárnő kért fel arra, hogy tanítsak itt. Jó döntésnek bizonyult az emberek miatt, szóval nem bántam meg. Tanítottam egy osztályt, ami most érettségizett, és amikor megláttam a tablójukat az a furcsa érzésem támadt, hogy nem akarok a falon lógni életem végéig. Nem szeretek túl sokáig egy helyben maradni, szóval, amikor van egy kis időm , szeretek sétálni az iskola környékén. Mi a kedvenc helyed Budapesten? Nehéz kérdés. Először a 6. kerületben éltem, nagyon szerettem. Nem igazán bírom a budai oldalt, kivéve a hegyeket,jobban szeretem a Belváros energiáját. Igazság szerint több is van:Móricz Zsigmond körtér, az Andrássy út, az Erzsébet tér, a Deák tér és a Budapest Jazz Bár. Vannak gyerekeid? Két lányom van, 5 és 2 évesek. Az idősebb szeret harapdálni, ezért a beceneve Beast. Briliánsak és bolondok, imádom őket.

Até á vista,Lisboa! (Viszontlátásra, Lisszabon!) Tizenketten indultunk neki Lisszabonnak izgatott kíváncsisággal a kézipoggyászunkban. A hetet természetesen szigorú tanulással és nyelvgyakorlással töltöttük, de olyan tapasztalatokkal gazdagodtunk ami megért bármilyen fáradozást. Délelöttönként az iskolában órákat látogattunk, délutánonként jártuk a város macskaköves, keskeny utcácskáit. Portugália más. A hangulat, az illatok, az életfelfogás. Az emberek nyugodtabbak, nem stresszelnek, mint mi magyarok, így túlteng bennük az életenergia. Sokszor mondják: Amanhã! Ami annyit jelent,hogy "majd holnap"! Mindannyiunknak volt egy családja, akihez hazavonszolhattuk magunkat a fárasztó napok után. A nagy lelkesedésben, ami elkapta öket, késö estig kávézókba és éttermekbe vittek minket, ahol a fények kavalkádjában kérdezgettek minket kis hazánkról. Nekik egy nap 3-4 órájuk van, viszont azok 60-90 percesek, ami személyes véleményem szerint sokkal emberibb mint 7x45 percet végigülni. Felvett szakjaik vannak, turisztika, müvészetek, reál, humán, akármi, így nem kell minden tantárgyat mélyen tanulniuk. A tanítás is késöbb kezdödik, bár a diákok csöngetés után is vígan ápolják kapcsolataikat a folyosókon, vagy az iskola elött. Eleinte nagyon furcsa volt belecsöppenni a nyelvbe, a kultúrába, és ebbe a nagy lazaságba, de a végén elválni sokkal nehezebb volt töle, mert nagyon megszerettük. Mindannyian olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyeket sosem fogunk elfelejteni. Mi a kedvenc magyar ételed? Nem is kell megválaszolnom ( Martin felnevet). Gulyás nyami... rántott hús nyami.... pörkölt nyami.... töltött paprika nyami.... Dehát a lángos a legjobb! Hmmmm! Sokféle munkád volt. Úgy tudjuk dolgoztál halászhajón is. Igen.Tudod az az egyik előnye, ha különböző munkáid vannak különböző helyeken, hogy lehetőséged van utazgatni a világban. Az első napom a halászhajón felejthetetlen élmény volt, mert a nap sugarai csillogtak a víz felszínén és a delfinek mellettünk úsztak.Aznap épp nem volt nálam fényképezőgép. Másnapra szereztem egyet, de akkor egész nap esett az eső. Mindig tanár akartál lenni? 14 vagy 15 éves korom óta. Imádtam az irodalmat. Az inspirációt egy sorozattól kaptam, amiben egy tanár szerepelt. Eleinte irodalmat és filozófiát tanultam. Amszterdamban laktam és találkoztam valakivel, beszélgetni kezdtünk, és valahogy a tanításra terelődött a beszélgetés. Elmondtam neki, hogy mindig tanár akartam lenni,de nem tudtam hogyan. Mert szeretem az utazgatást, és azt se akarom feladni. Ő rám nézett és így szólt "Miért nem utazol és tanítasz ?”.

Kis Hanna Kovács Marci

9


A tanév elkövetkező eseményei: Dec. 22- jan. 2. Téli szünet (Szünet előtti utolsó tanítási nap dec. 21. Szünet utáni első tanítási nap: jan. 3. kedd) Jan. 16-17. Féléves osztályozó vizsgák Jan. 20. Félévi osztályozó értekezletek Jan. 21. 1000 Központi írásbeli felvételi vizsgák Jan. 23-28. Sítábor Jan. 27. 1. tanóra Félévi értesítők kiosztása Jan. 31. 1700 Alsós szülői értekezlet Febr. 1. 1730 Felsős szülői értekezlet

Febr. 2. 1730 Gimnáziumi szülői értekezlet Febr. 2. 1700 Szülői értekezlet az érettségiről Febr. 10. Farsang /alsó tagozat/ Febr. 10. 1700-2000 Farsang /felső tagozat/ Febr. 15. Nyolcadikos jelentkezési határidő Febr. 15. Érettségi jelentkezési határidő Febr. 18. Alapítványi bál Febr. 28 – Márc. 2. Gimnáziumi szóbeli felvételik Márc. 6. 1700-1830 Fogadó óra

Márc. 9-17. Schulbrücke Program Márc. 14. Ünnepély Ápr. 13-ápr. 18. Tavaszi szünet (Szünet előtti utolsó tanítási nap: ápr. 12. szünet utáni első: ápr. 19.) Ápr. 24. 1700-1830 Fogadó óra Máj. 4. 1600 Ballagás Máj. 5-12 Német csereprogram (10.a) Máj. 5-26. Írásbeli érettségi vizsgák Máj. 18/25. 1700-2000 Tamási est Jún. 1. Német nyelvi alapvizsga (írásbelik)

Neolatin nyelvi alapvizsgák (írásbeli) Jún. 6 - 7. Német nyelvi alapvizsga (szóbelik) Jún. 7. Neolatin nyelvi alapvizsga (szóbelik) Jún. 6-10. Felsősök erdei iskolája Jún. 7-10. Alsósok erdei iskolája Jún. 12. Gimnáziumban: tanítás nélküli munkanap Jún.14-15. Tanítás nélküli munkanap Jún. 16. 1700 Tanévzáró ünnepély Jún. 19-30. Szóbeli érettségi vizsgák

Így írtak a felsősök… a Minden Áron napon a megadott szavakkal, kifejezésekkel: 8.a A kutya hideg A gyertya meleg Az eső vizes A toboz hegyes Az osztály vegyes Ezért a képet megfestem És a kenyeret szeretem Fogkefét nem veszek Helyette számítgépezek A villamossal elmegyek És forognak a kerekek Az ég az kék A körte szép A csat csattogva csattok A tanulók tanulnak habozva Radírom hasztalan Szivacsom szívtelen A mobilom modortalan.

6.a Ég a radír, ég, Ég a gyertya, ég, Ég a fogkefe, ég A háztűzben minden elég, Erről tanulunk még.

5.a Elmegyünk a Normafára, Kenyeret ettünk uzsonnára, Barátkoztunk Normafával, Nem tanultunk az osztállyal, Radíroztunk ülve, állva, Fogkefével megsikálva.

6.b Volt egyszer egy fogkefe, Ki sétálni ment a hegyekbe, Nem volt ki négy kereke, Mert körte volt az agya helyett, Kiradírozta egy tanuló kecske.

7.a Tanulunk, tanulunk, Mégis kettesek vagyunk. Szivaccsal fogatmosunk, Fogkefével mosogatunk. Jajj, de sokat radírozunk, Még a végén elfáradunk. Nem forognak az agykerekek, Ezért buták a gyerekek.

10


Készítette: Schumacher-K. Ákos Kovacs Márton Szebeniné Orsányi Bea Felelős kiadó: Hajnal Gabriella

11


12

THING 2016. December  

A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium hivatalos iskolaújsága (2016-17) THING 2016. December 1. évfoly...

THING 2016. December  

A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium hivatalos iskolaújsága (2016-17) THING 2016. December 1. évfoly...

Advertisement