Page 1

Miért (nem) szeretjük Putyint? Merengések háborús filmekről Ópium I. – irodalmi verseny Egy futballfüggő válaszai Oroszlánia

SÁRGA SZAMÁR A Kazinczy Ferenc Diákklub lapja

2015. május


KEZDÜNK… 2 Kezdünk…

TARTALOM MIÉRT (NEM) SZERETJÜK PUTYINT?  4 HÁBORÚS HAZUGSÁGOK SZÉLESVÁSZNON 6 CSIKI KONTRÁZIK 8 HIDEGBŐL KONYHÁBA, KONYHÁBÓL MERRE?  11 SZÉK, ASZTAL, SZÉK 12 KAZINCZY – 2/2 14 ZÖ INTERNETVÖRK 16 EGY FUTBALLFÜGGŐ VÁLASZAI 18 HŐSÖK III. – VR46 20 AZ ELIT ALAKULAT 21 OROSZLÁNIA 22 GULYÁSOKK 24 LEBUJ A LIDICKÁN, 26 MI LESZ 27 EGRI IFJÚSÁGI CSERE 27

IMPRESSZUM SZERKESZTŐ: HAVRAN KATI  SZERZŐK: BODNÁR ESZTER • CSIKI • DEMJÉN GERGŐ • EDISON • GULYÁS ZSÓFI • HAVRAN KATI • HÁJÉ • JASON • VICA  TÖRDELÉS: DEMJÉN GERGŐ • TÓTH PÉTER NYOMDA: TISKÁRNA JOSEF ZEZULA, BOSKOVICE  PÉLDÁNYSZÁM: 400 RADNICKÁ 8, 602 00 BRÜNN • SARGASZAMAR@GMAIL.COM • SARGASZAMAR.BLOGSPOT.COM TELE AZ ÍRÓASZTALFIÓK AZ ÍRÁSAIDDAL? VAGY MÉG NINCS, DE FŰT A KREATIVITÁS? ÍRD TE IS A SZAMARAT! VÁRUNK!


Kezdünk…

PENGEÉLEN TÁNCOLNI ÍRTA: HAVRAN KATI

Szédületes, milyen hirtelen lesz békéből háború. Olykor nem is kell hozzá egy háborodott elme, elég hozzá egy el nem mosolygott mosoly. Az idei Jeden svět filmfesztivál legeslegutolsó filmjének vetítését, melyet egy annyira zsúfolt teremben néztünk végig, hogy levegőt sem mertem venni, nehogy lenyomjam a szomszédomat a keskeny fapadról, egy rövid beszélgetés követett egy szerb származású Balkán-szakértővel. A fickó, aki egyébként docens a Masaryk Egyetemen, egy kollégájáról mesélt, aki néhány éve egy nemzetközi konferencián elejtette azt a megjegyzést, hogy esélyt lát arra, hogy öt éven belül háború robbanjon ki Európában. A konferencia résztvevői elnéző mosollyal summázták a baljós próféciót, és megállapodtak abban, hogy jelen politikai állás szerint hál’ Istennek semmi ilyen nem fenyegeti a térséget. Nem egész három évvel később, az orosz tankok már Ukrajnában ropogtatnak. Élénken élnek bennünk elmúlt idők háborúi is. Annak ellenére, hogy a sokadik generáció vagyunk a huszadik század első felének borzalmaitól, azok - könyvek és filmek formájában - jelentős teret foglalnak kollektív kultúrtudatunkban. Roppant fontosak ezek az alkotások, hiszen nem csupán a szerző személyes véleményét tükrözik, hanem óriási hatással bírnak arra, mi hogyan értelmezzük egyes történelmi tényeket. A Filmsarok a hitelesség kérdését boncolgatja - azt, hogy lehet-e propagandától mentes egy háborús film, illetve szükségünk van-e nekünk, nézőknek arra, hogy önvédelmező reflexszel rendelkezzünk. Kevésbé fontosak-e azok a háborúk, amelyeket egyéni életünkben vívunk? Frissen indított irodalmi versenyünk első fordulójában a háború címszóra kértünk alkotásokat. A beküldött munkák szerzői metaforikus síkra vetítették a szó jelentését, hogy emberi kapcsolatok és magányos emberi lét-drámák háborúit mutassák be. Azt, hogy milyen kevés kell egy emberi katasztrófa és káosz kirobbantásához. Vajon tudatosítjuk-e, hogy a mindennapokban is pengeélen táncolunk?

3


VILÁGNAK VALÓ 4 Világnak való

MIÉRT (NEM) SZERETJÜK PUTYINT? ÍRTA: HÁJÉ

— Te orosz vagy, vagy ukrán? — Krími vagyok. Apám orosz, anyám félig ukrán, félig tatár. — Hogyan szavaztál a Krím Oroszországhoz csatolásáról szóló referendumon? — Itt mindenki igennel szavazott. — Miért? — Nézd, hetekkel a népszavazás előtt az oroszok megszüntették az összes ukran tévéadót, és az orosz tévében azt mondták, száz euróval magasabb bérünk lesz Oroszországban, ha igennel szavazunk. Ha viszont nemmel, akkor jönnek az ukrán fasiszták.

nem csak az internetes fórumokon találkozhatunk ruszofil trollokkal, hanem már a főtereken is. Március 13-án a pozsonyi Hviezdoslav téren például szépszámú tömeg gyűlt össze egy „Békemozgalom”-nak csúfolt összejövetelen. Ez a mozgalom saját állítása szerint az oroszukrán konfliktus békés rendezéséért száll síkra. Hogy hogyan? „Yankee go home” feliratú transzparensekkel, és sarló-kalapácsos vörös zaszlókkal. A szónok – a hajdanán jobb szellemi kondícióban levő Ján Čarnogurský – egy gyenge pillanatában a megmozdulást a bársonyos forradalomhoz hasonlította.

(Idézet egy beszélgetésből – 2014. március, szevasztopoli kiskocsma, Krím-félsziget)

De hogy is áll ma az orosz-ukrán konfliktus? Nézzük sorban a legfontosabb tényeket: Oroszország minden létező nemzetkozi jogi norma szerint megsértette Ukrajna területi szuverenitását azzal, hogy elfoglalta az ukrán Krím-félszigetet. Komoly katonai támogatast nyújtott a szakadár oroszbarát lázadóknak délkelet Ukrajnában Donyeck, Luhanszk és Debalcevo elfoglalásánál. Jelenleg a minszki tűzszüneti megállapodás ellenére Mariupol környékén újultak ki a harcok az ukrán hadsereg és a szakadár lázadók között. Az oroszbarát lázadók bizonyítottan olyan fegyvereket vetnek be, melyeket csak az orosz hadsereg használ. Többek között ilyen volt az a BUK típusú rakétavédelmi rendszer, amel�lyel a malajziai személyszállító repülőt lőtték le.

Amikor tavaly egy pozsonyi fotókiállításon Andrej Bán fotóriportertől – aki az oroszok krími bevonulása után első szlovákként készített helyszíni riportot – hallottam ezt a sztorit, tudatosult bennem, mekkora hatást gyakorol az orosz állami propaganda az egyszerű emberekre. Akkoriban még azt hittem, az európai közvélemény immunis a moszkvai információhadjárattal szemben. Különösképpen mi, közép-európaiak rendelkezhetnénk remek rálátással a dolgokra, hiszen szüleink generációja például még saját bőrén tapasztalta a szovjet információs gépezet működését. Az orosz információs propaganda azóta is csúcson pörög és mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy annak hatása megdöbbentően erős tájainkon is. Aki csak végigpörgeti az online média témába vágó tartalmát, az különösebb meglepetés nélkül szembesül a ténnyel, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin politikájának szépszámú támogatója akad kis hazánkban. És messze

A tények tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy Putyin agresszorként viselkedik. Miért gondolja hát sok polgártársunk, hogy ebben a hidegháború 2.0-ás helyzetben a nagy orosz testvér oldalára kell állni? Az orosz propagandagépezet ügyesen a szőnyeg alá söpri a tényeket. Hogyan? Amellett,


Világnak való hogy sok mindent elhallgat, illetve kiforgat, a moszkvai információháború fontos pillére az erkölcsileg romlott nyugat kritizálása. A hangsúly az erkölcsi romlottságon van: Moszkva a tradicionális értékrend utolsó bástyája, amely önfeláldozó küzdelmet folytat Kelet-Ukrajnában a gaz nyugati kultúra betolakodása ellen. Az orosz vezetés ezzel igyekszik a konzervatívabb gondolkodású európaiak tetszését elnyerni. Érdekes, hogy ezzel a narratívával pont nálunk, Mitteleurópában van nagy sikere. Erkölcsi romlottsággal vádolni a nyugati kultúrát nem újkeletű dolog. Eltekintve attól, hogy már a bizánciak és a görögök is a kereszteshadjáratok latin katonáiban látták a kor romlott paleohipsztereit (Michal Havran, Sme: Prečo (nie) je Západ skazený a Východ duchovný, 18.2.2015), a romlott nyugat koncepcióját a szovjet propagandisták fejlesztették tökélyre a hidegháború éveiben. Akik emlékeznek arra a korszakra, azok nyilván könnyen párhuzamot tudnak vonni a szovjet idők propagandája és a mai orosz propaganda között. Persze azóta felnőtt egy új generáció, amely nem emlékszik már a 89 előtti korszakra. De nem csak az emlékezet hiánya miatt szaporodnak a Putyin-párti aktivisták. Térségünkben mindmáig jelen van az erős vezérkultusz. Szlovákiában ennek kiváló példája a 90-es években regnáló Vladimír Mečiar, aki igazi diktátorként a sötét bűntényektől sem riadt vissza. A gazdasági nehézségekkel küzdő Magyarországon pedig a választók másodjára is az erőskezű Orbán Viktorban látták a megoldást. A két autokrata vezér persze nem említhető egy lapon, közös vonásuk mégis akad bőven: a demokratikus intézmények jogköreinek szűkítése és a független civil szervezetek elleni állandó hadviselés. Ma Oroszországban az ilyen tulajdonságokkal rendelkező vezér tökéletes megtestesítője a Kreml teljhatalmú ura, Vlagyimir Putyin. Putyin egy személyben testesíti meg a kollektív képzeletünkben élő nagy vezér összes tulajdonságát: lovagol, búvárkodik, tigrist szelidít és ha kell, haborúban védi meg népét. Mindig hatá-

5

rozott. Nem keresi a megegyezés lehetőségét, mint a bizonytalan brüsszeli demokraták. Ő győzni akar, és nem konszenzusokat keresni. Politikai vetélytársainak nem kegyelmez, sajnos Borisz Nyemcov – az orosz ellenzék frissen meggyilkolt vezetője – erről már nem tud mesélni. Szilárd és határozott konzervatív világképe van. Igazi hazafi, nem szereti a buzikat és törvénnyel védi népét a homoszexuálisok inváziója előtt. Szlovákiában a Putyin-imádat gyökereit sok történész a romantika korában divatos pánszlávizmusban látja. Eszerint a szláv nemzetek egy nagy családot alkotnak, melyben a vezető szerepet a nagy Oroszország foglalja el. A 19. században ezt a ruszofil vonalat elsősorban Milan Hodža képviselte, de maga Štúr is felvállalta ezeket a gondolatokat. Ma szép számmal akadnak aktív ruszofil közéleti személyiségek Szlovákiában, elég a már említett Ján Čarnogurskýra gondolni, de valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy titokban Robert Fico kormányfő is szívesebben járna Moszkvába vizitelni, mint Brüs�szelbe, ha tehetné. Vlagyimir Putyin imádata mögött viszont a legnagyobb mértékben – általában kimondatlanul – a szabadság és a nyugati demokratikus értékek elutasítása áll. Érdekes, hogy pont tájainkon, ahol a szabadság hiányát 1989-ig igencsak megéreztük, hajlamosak vagyunk ezekről az értékekről megfeledkezni és az agresszív orosz politikával flörtölni.


FILMSAROK 6 Filmsarok

HÁBORÚS HAZUGSÁGOK SZÉLESVÁSZNON ÍRTA: DEMJÉN GERGŐ

Jancsó Miklóst már idős korában egy interjúban faggatták a negyvenes évekről. — Felesleges elmondani, nem lehet elképzelni, hogy milyen volt a régi világ. — De én szeretném megérteni! — Nem tudod megérteni! — Miért? Nem tudok veled menni gondolatban a korban? — Ezt az embernek tapasztalnia kell. És hála a jó Istennek, most már ez az új nemzedék nem fogja ezt megtapasztalni, amin mi keresztül mentünk. Egészen megragadt bennem ez a gondolat, mert valahogy én is így képzelem, aki pedig ennek az új nemzedéknek, vagyishát a háború utáni utáni sokadik új nemzedéknek a tagja vagyok. Ez is lehet az oka, hogy nagyon kevés háborús filmet szeretek. Szerintem nem valóságosak, nem is lehetnek valóságosak. Pont amiatt, amiről Jancsó is beszél. Talán intellektuálisan felfogható, hogy mi az a létbizonytalanság, a szó szellemi és fizikai értelmében, de nem lehet megélni egy film által, még a legjobbak esetében sem. De a legtöbb esetben erre esély sincs, mert egy szemenszedett hazugság a filmek nagy része. Miről szól például a Ryan közlegény megmentése? Tom Hanksnek egy kis csapat élén be kell hatolnia az ellenséges hátországba, hogy felkutasson egy amerikai katonát, James Ryan közlegényt. A főparancsnokság utasítására ugyanis azonnal le kell szerelni, mivel három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét, s a hadsereg ezzel adózik a család tragédiájának. Hát persze!

Spielberget sosem tartottam egy jó ízléssel megáldott figurának. Hogy ez az ötlet felmerült egyáltalán, önmagában gyomorforgató egy 73 millió áldozatot produkáló háború tükrében, a film első fél órájával egyetemben. A híres partraszállós jelenetre gondolok, arra a kivitelezésében és látványában is perfekcionista gyöngyszemre, aminek a naturalizmusa új minőséget teremtett. Első film volt, amit moziban láttam, beégett a retinámba, azzal a kognitív disszonanciával együtt, hogy mit keresek én itt a vödör popcornom fölött öklendezve, amit szórakoztatás címen adtak el nekem. Azóta tudom: mimóza vagyok, nem való nekem. De ha nem lennék az, sem kellene. De millióegy-féleképpen lehet hazug egy háborús film. A leggyűlöletesebbek azok, ami után azt érzed, hogy na, akkor irány a hadsereg! Ezeket általában a hadsereg finanszírozza is. Szerecsenmosdatás, manipuláció, történelemhamisítás, agymosás, fanatizálás, undorral szórakoztatás, vásári mutatvánnyá züllesztése generációk szenvedésének. Persze mindezt úgy, hogy azért mi a világ azon kedves felén vagyunk, ahol múlt időben beszélünk a háborúról, holott nem is kell messzire menni térben - időben meg egyáltalán nem - ahol ez az emberek mindennapját jelenti. Olyan alkotások, ahol a háború illetve a háborús tematika csak érintőlegesen jelenik meg, már könnyebben találunk jó példákat. Szellemi, spirituális síkon kapcsolódik a második világháborúhoz például a Mumin sorozat szerzője, Tove Jansson, a finnországi svéd írónő és illusztrátor munkássága. A képzeletbeli kedves trollocskák kreált világa arra az irracionalitásra


Filmsarok reakció, amiről Jancsó is beszél. A humánum keresése egy ezt nélkülőző korban. Ugyanilyen vészkijáratkeresés volt Radnóti fordulása az eklógákhoz, az egyik legkötöttebb és legracionálisabb versformához, amiben megörökítette széteső világát. Ezek a borzongatóak! Jöjjön az ajánló: egy orosz filmdráma, amiben számomra leginkább tetten volt érhető ez a bevezetőben hosszasan részletezett széthullás és ennek a ki nem mondható életállapotnak egy életen keresztül végigcipelt drámája. Pavel Lungin Sziget (Millió-egyféleképpen, 2006) című filmjéről van szó. Egy átlagember, Anatolij drámáját mutatja be, aki a második világháborúban egy egyszerű munkás volt egy teherszállító hajón valahol a Barents tengeren a sarkkör közelében. Egy náci őrnaszád elfogja a hajójukat és arra kényszerül, hogy lelője a saját parancsnokát. A kis sziget, ahol az ominózus éjszakán az uszályuk megfe-

7

neklett, otthont ad egy szerzetesi kolóninának. Anatolij atya megváltástörténetének ez lesz a helyszíne, ahová laikus testvérként fogadják be, hogy itt vezekeljen bűneiért. A kazánház lesz a lakhelye, s legendás aszkézise miatt őrült, szent bölcsként kezdenek tekinteni rá, az örökké kormos atyára. Ez a rendtársakban megütközést, az környéken lakó emberekben kíváncsiságot kelt, így egyre gyakrabban - s egyre messzebbről - hajóznak ide, hogy kikérjék tanácsát az élet dolgaiban. Miközben a szerzetesek közül ő ér el legkönnyebben az emberek szívéig és hitükben meg tudja erősíteni őket, a bűntudat nem engedi hogy önmagának megbocsásson és elhiggye, elnyerheti Isten kegyelmét. A megváltástörténet szó talán sejtetni engedi, hogy ez megváltozik, a hogyant viszont fedje most homály. Egyszer megnézhetnénk közösen is akár, és akkor kiderül.


FILMSAROK 8 Filmsarok

CSIKI KONTRÁZIK ÍRTA: CSIKI

Ellenpontként jegyzem, kevés az olyan háborús film, amit ne kedvelnék. Próbálom vis�szaidézni vajon melyik volt az első, amit láttam. Sajnos Gergővel ellentétben, nekem még nem volt „szerencsém” mozivásznon látni egyet sem, de a már említett Ryan közlegény megmentését szívesen megnézném IMAX teremben. A film történetesen a Niland testvérek igaz történetén alapul, szóval ez a „hazugság” ihlette Spielberg zseniális filmjét. Négyen voltak, s négy különböző alakulatban szolgáltak, s mivel úgy tudták, hogy hárman gyors egymásutánban meghaltak, a legfiatalabb fivért, Fritzet kivonták a frontvonalból, és hazaküldték. Bár később kiderült, hogy Edward nevű bátyja nem halt meg, ez a film valóságalapján mit sem változtat.

Érdekes, hogy ha valaki megemlíti nekem a második világháborút, akkor nem a Ryan közlegény megmentése vagy az Ellenség a kapuknál az első, ami beugrik, hanem a Kelly Hősei, vagy a A piszkos tizenkettő… Egyik sem a realisztikus oldaláról híres, s ha jobban belegondolok, ezek bármelyikét át lehetne ültetni későbbi korokba is, ugyannyira hatásosak lennének. Hisz a Kelly hősei egy egyszerű bankrablás története, a A piszkos tizenkettő pedig csak egy mezei akciófilm - elvisznek egy csapatot felrobbantani egy német kastélyt. Mégis kultikusak lettek. Ha valakinek azt mondom „Túl sok a negatív kisugárzásod!” vagy „Hallgattasátok már el azt a rinyáló kurvát!”, akkor szinte mindenki tudja mely filmekből idézek.

Partraszállás jelenet. Épp a napokban olvastam egy érdekességet a filmhez készített német szinkronról. Ebben az állt, hogy az egyik szinkronszínészt, aki maga is veterán volt, menet közben le kellett cserélni, ugyanis nem tudta elviselni, hogy ennyire realisztikus a film. Úgy érzem, ez mindenképp jó, hisz ha már megtapasztalni első kézből nem is tudjuk a helyzetet, jó, ha emlékeztetjük magunkat, micsoda borzalmakra voltak képesek az emberek alig pár évtizeddel korábban is.

Azt viszont nem hallgathatom el, hogy készülnek propaganda filmek is. Ilyen például a 2008-ban agyondíjazott (többek között a legjobb filmnek járó Oscar díjat is elnyert) - A bombák földjén. Na, arról a filmről aztán tényleg süt, hogy egyetlen céllal készült: aki megnézi, az rohanjon a toborzóirodába és irány osztani egy kis Demokráciát… Hasonló érzések kavarogtak bennem, miután a napokban megnéztem a Harag című amerikai


Filmsarok tankistákról szóló filmet. A történet szerint adott egy amerikai Sherman tank, amiben egy újonc felveszi a szolgálatot az egyik meghalt legénységi tag helyett. A film szisztematikusan mutatja be, mennyire rosszak a németek, meg hogy a háború mennyire megviseli az egész csapatot. Eddig nem is lenne gond, de úgy a film háromnegyedénél nevetséges túlzásba esnek a filmkészítők. Összességében persze élveztem amit kaptam, de a hőseink párbaja az ellenséges Tigris tankkal hiteltelen volt. Csak az izgalmas dramaturgiához kellett az az akciójelenet, ami inkább a mozivarázshoz volt szükséges, mint egy valóságos harctéri manőver bemutatásához. Viszont ami tetszett benne, hogy a végén azért megmutatták, hogy jó emberek mégiscsak vannak mindkét oldalon.

9

Végülis bárhogy keresgélek az emlékezetemben a tömérdek háborús film között, nem nagyon találok olyan alkotást, a fentebb említett A bombák földjén kivételével, amelyre egyértelműen ki tudnám jelenteni, hogy borzalmas élmény volt. Sőt, a már említetteken kívül is egy rakás olyan filmet tudnék kiemelni amiket érdemesnek tartanék megtekintésre (Híd a Kwai folyón, Apokalipszis most). Egy szó, mint száz, a spektrum igencsak széles, könnyed akciótól a mélyebb karakterdrámákig szinte mindent felvonultat, így mindenki megtalálhatja a saját attitűdjének legmegfelelőbb darabokat.


IRODALMI VERSENY 10 Irodalmi verseny

ÓPIUM #1

Minden erős szenvedélynek az a természete: minél tovább tart, annál inkább erősödik. részlet Thomas de Quincy Egy angol ópiumevő vallomásai című művéből.

A verseny formája: egy előre meghirdetett központi témára várjuk írásaitokat. A legjobb írásokat megjelentetjük az újságban, majd a blogon szavazás indul a nyertes kiválasztásáért. Az első forduló témája: HÁBORÚ. A verseny első kiadásában három művet hoztunk – stílusosan egy drámát, egy verset és egy elbeszélést. A művek szerzői a megadott témára építettek. Hogy a három közül melyik a legjobb és melyik nyeri meg az irodalmi verseny első fordulóját? A döntés a ti kezetekben van: az egyes művekre április 30-tól adhatjátok le szavazaitokat a sargaszamar.blogspot.com címen. Kellemes, füstös hangulatú olvasást.


Irodalmi verseny

11

HIDEGBŐL KONYHÁBA, KONYHÁBÓL MERRE? ÍRTA: PIROSMADÁR

Szerette volna megszaporázni vacogását, de nem tudta, hogy kell. Azt azonban tudta, hogy legnagyobb jóindulatával sem tagadhatja, fázik. Hat emelet múlva mondókája vége az aranyfeliratos kulcsra esett, s kinyílt az ajtó. Míg lekínozta magáról cipőjét, jókora szitokhegyek nőttek előtte, s ahogy a konyhába vette irányát, szanaszét rúgta azt. Esze ágában sem volt megkímélni szomszédjait, tán kissé indokolatlan, dühétől. Ez a konyha nem rejtette mindazokat az apróságokat, melyektől szívesen tölti ott idejét az ember. Csak az elengedhetetlenül szükségessel rendezték be. Nevezetesen a sparhelttel, egy hozzáeszkábált asztallal, néhány, a falra száműzött polccal, s nem utolsó sorban, egy vályúnagyságú pofa ásított a falból. Ez a ,,nagyratátott,, fő állásban mosdóként szolgált, míg máskor a hiányzó berendezések feladatát látta el. Ha rádobtak egy vágódeszkát, jól helyt állt asztalként, ha virágot állítottak mellé, akkor a Niagara- vízesés illúzióját keltette, itt, a hatodik emeleten. A konyhába érve megállt. Megállt. Majd megállt újra, hogy észrevegye, sétájával a polcok közé szorult. Az egyiken a darakásához valók szorongtak, míg a másikon instant levesek sikították szavatossági idejük végét. Szopránban szólt az év, s altban a hónap. A pontos napot elhallgatták, így nehezítve meg dolgát az egyre nagyobb zavarba kerülő hazaérkezőnek. Még, hogy a központi figurának volt annyi esze, s egy másik cselekvéssel kön�nyített zavarán. Átbalanszolt hát a hálószobába, fekete zokniját szürkére cserélte; s bolyhosodó pulcsiját, a benti klímához igazítva, egy pólóra váltotta. Ezután tejet mért a háromdecis pohárba, s tizenöt perc elteltével már a kása maradék felével üzletelt. Az üzlet tétje nem más, mint a szóban forgó kása élete volt. Csöppet sem sovány képzelőereje több módját is kínálta a kivégzésnek. Az első variáns szerint a kezében lévő kanállal végzi ki, de rögvest. Ám, egy másik szerint az étel feje csak délután vétetik. Helyzetét gondosan kiértékelte, majd egy ezüsttel mintázott tányért vett elő, hogy határozott mozdulata után a kását belepje a porcelán. Mi csak remélhetjük, hogy maradt ott lélegezni való, miközben csend és sötét nőtt köréjük. Mindenesetre így majd nem szállja őket a légy, s nagyra nőtt figuránk is nyugodt lélekkel hajthatja rövid álmára fejét. Épp oly hosszúra csak, hogy csontjának velője is felmelegedjen végre, ugyanis buszról-buszra szállva épp ezt rágta körbe a hideg. Idén is igaz, hogy hidegünk szemfoga tán csak jövőre kopik tovább, s ha addig elkoptatná valaki helyettünk, mi azt sem bánnánk.


12

Irodalmi verseny

SZÉK, ASZTAL, SZÉK ÍRTA: PIROSMADÁR SZEREPLŐK: A – a kávézó egyik vendége

B – a kávézó másik vendége, A barátja PINCÉR FŐPINCÉR

A beszélgetés egy zsúfolásig telt kávézó kétszemélyes asztalánál zajlik. A:  Harmincas éveiben járó férfi, hétköznapi viseletben, kissé nyugtalan.  Mondtam már, hogy ez a tapéta ronda? B:  Idősebb A-nél, megjelenése hasonló, ám nyugodt.  Többször is. A:  Még mindig az! B:  Kissé gunyorosan, erőltetve az emlékezést.  Sőt, azt is kifejtetted… miért nem tetszik.  Ujján számolja a felsoroltakat, s közben fokozza élcelődő hangvételét.  Kifogásoltad a színét, a mintáját, de leges leginkább azt, amit maga után hagy. Vagy legalábbis valahogy így fogalmaztál.  Ráhajol az asztalra. Igaz? A:  Nem, csal az emléked… kedves B.  Tagoltan ejti a mondatot, így nyomatékosít…  Azt kifogásoltam, amit önnön maga köré teremt! B:  lazít stílusán, ezzel elismeri tévedését.  Áh, így mondtad… amit maga koré teremt… Azt a bizonyos… édeskés ízt… igaz? A:  Igen… azt! B:  „Mintha cukrozott mandulát pirítanának!” – ezt is említetted! A:  Keserűen.  Még pár percig nézem és a mandula savanyú lábbá változik a számban. B:  Fintorogva, s kérdőn.  Savanyú lábbá? A:  Mint mikor a ronggyá áporodott zoknit a szennyesbe hajítod, de a lábad a szobában marad! B:  Bólogat.  Azt hiszem, tudom, mire gondolsz. Negyven fokos hőség, zárt cipő, s egyszeriben hazaér az ember. A:  Megbátorodva.  A cipőt meg ugye, le kell venni. Mégsem lehet vele rátrappolni a szőnyegre! Akkor most már Te is érzed? B:  Inkább csak el tudom képzelni, te mit érzel. A:  Csalódottan int. B:  Úgy értem… nekem még csak a képzeletembe zabálta bele magát a kép, semmiképp sem érzem a számban. A:  Kissé bizakodóbb lett.  Legalább a fejedbe hagytad beköltözni. Van, akinek tele van vele az egész szája, s nem is tud róla. Nézd meg!  A fal felé bök.  Nézd csak meg! Akkorák rajta ezek a virágok, hogy szinte szemtelenség. Nagyobbak, mint a dioptriám. S akkor már van mit mondani! B:  Meghiszem azt… A:  Ahogy folytatja, mind mélyebben éli meg saját szavait. Nézd a leveleket! Még csak nem is zöldek, hanem lilák! Árnyakat vetnek maguk köré… de nem ám szürkéket! Bíborvöröseket!  Egyre kritikusabban, cinikusan.  Szélei pedig lágy mályvában tovatűnnek, hogy elolvadjanak a tapéta narancsában. De az a narancsszín sem élénk ám. Csak ilyen tompított. Kissé andalító, de semmi jelleme. Egyre csak bele akar veszni a minták sűrűjébe.


Irodalmi verseny

13

B:  Ráköt barátja hangulatára, hogy ő is kifejezze a tapéta giccsének méltatlanságát.  S a madarak… A:  Megszakítja. Puha szárnyukkal… tollpihék lepik el az egész szobát…  Szájához nyúl, s zilálásig izgatja magát.  Vakarnám a nyelvemet, hogy mind kiköpjem, mert még lélegezni sem lehet tőlük! B:  Felmérged a túlzáson.  Ugyan, a tapétáról mégsem tudod őket az orrodba szívni! A:  Köhögve. Nem látod, fulladok tőlük, majd megfulladok! B:  Elég legyen! Ez lehetetlen! A:  Csalódva, s megvetően a másik meg nem értése felett.  Lehetetlen, hát azt mondod? Pedig én, igenis, nehéznek érzem a levegőt. B:  Próbálja megszüntetni a káoszt.   Hanyagoljuk őket kicsit… kinyitom az ablakot, majd secc- pecc jobb lesz, meglásd! A:  Töprengve. Tudod, mi fér nehezen a fejembe? B:  Több is lesz abból… A:  Szigorúan. Most csak egyről beszélek! S figyelmeztetlek… ne akard élére fordítani a beszélgetést! B:  Már biztatva. Mondjad! A:  Lassan, csak félve fejezi ki gondolatát, tán attól tart, hogy mások meghallják. Hogy, hogy… B:  Szavába vág.  …hogy, hogyan választhatták épp ezt a színt? A:  Épp ezeket a mintákat!? B:  Ezeket… A:  Kétségbeesve a dühtől. Hiszen hideg van! Ezt mindenki tudja! Csak ez a fal kelti a folytonos virágzás érzetét. A csicsergés is csak körülötte hallatszik, sehol távolabb? S csak akkor hallom, ha mereven ránézek, ha kicsit oldalabbra tekintek; értem… a falon kívülre, mondjuk a lábamra, nadrágodra, vagy erre az asztalra itt, akkor… akkor megszűnik a csicsergés! Hallod? Egyszerre nincs! Nincs már cinege, és a vörösbegyek is alább hagyták… egyszerre csak… most! Most már mind hallgat. Csak ne nézd, ne nézd azokat a színeket. Emlékszek. Anyámnak akartam szólni, hogy Morzsa sántít mostanában… hogy csak rövid sétákra járjon vele. B:  Kaparni kezdi a falat. A:  Rémülten.  Minek érsz hozzá… hm? B:  Izgatottan.  Talán alatta, talán alatta csak festék van, mondjuk egyetlen szín, nem ez a tompított pasztell, mondjuk madarak nélkül. Talán csönd van, csönd van ott! A:  Csodálkozva.  Te is hallod már? Hát, hallod? B:  Bár, lenne halkabb… nehéz figyelnem tőle! Téged is alig értelek. Még a saját lélegzetemre is nehéz figyelnem. A:  Ezt mondtam! B:  Rémülten.  Még egy virág… alatta is! A:  Ez alatt a tapéta alatt egy újabb van? B:  Ugyanolyan puha, éppolyan… A:  szava lassan elakad… madarakkal teli… PINCÉR:  Szigorúan.  Mit tetszik csinálni? Miért piszkálja azt a falat?  Int. FŐPINCÉR:  Megfordul, s közelebb lép.  Uram, ha nem hagyja abba, távoznia kell. A:  Védekezve. Mégis hová? Nincs itt több kávézó. FŐPINCÉR:  Az már speciel nem az én problémám… uram! Vége.


KAZINCZY 14

Kazinczy

2/2

ÍRTA: VICA

Vonatban ülök éppen, és lapozgatom Kazinczy Pályám emlékezetét. Sztorit keresek benne, melyet elmesélhetnék, kedveset, személyeset, frappánsat. Olyasmit, ami még egy árnyalattal gazdagítaná a festményekről ismert arcot, mesél a korról, vagy szórakoztat. Durván 45 év, ennyinek számolom a korszakot, melyet a műben összefoglal. Az egyes könyvek tartalmát az 1759-es és 1804-es évek közé helyezi. Felvillannak a Fogságom naplója évei, azt megelőző események, gyermekkor… Hoppá, gyermekkor. Páran majd mosolyogva szakmai ártalommal vádoltok, de nem freudi elfolytásokat vagy gyermekkori traumákat keresek. Csak egy árnyalatot, egy izgi, gyerekkori történetet. „Bossányi Ferencnek (Kazinczy nagyapja) ifjabb, sőt még férfi-éveiben is igen csinos kézírása volt, s a sorok egyenest folytak, mintha ólmozás után voltak volna írva. Most keze reszkete (bort soha nem ivott) s nagy fáradság nélkűl nem írhata többé. Ez miatt oly inast tarta mindég, aki írni tudott, s diktálgatá leveleit. Hozzászokván kevélység nélkűl bizonyos felsőséghez, melyet a kor különbözése menthet előttünk, egyenes derékkal jára fel és alá szobájában, s egyik hüvelykét forgatá a másika körűl. Bárkit ültete papirosához, soha el nem mulasztá jegyet nyomni körmével az író elébe, hogy az tőle tudja, amit magától igen jól tudott, hol kezdje a megszólítást, hol kezdje az első sort, hol álljon a nap, holnap és esztendő, hol álljon a név. - Nehéz dolgok!” „A diktálások mindennap folytak, s én, ki a diktálónak és írónak egyenlően kínos munkát minden nap látám folyni, s a nagyatyám módja-

it s mennydörgéseit derekasan eltanúlám. (…) Akkor már írtam ugyan ólom nélkűl is, de azt lassú munkának néztem, s nemcsak írni akarék, hanem diktálni azonfelűl. Az anyám gráciaalakú s ritka szépségű egyetlen testvére, Klári, elúná diktálásimat, s tanácslá, hogy gyakorolgassam magam, s nem lesz szükségem idegen segédre. Soha tanács sikeresebb okokkal támogatva nem volt. Ezentúl tinta és plajbász leve minden múlatságom, s rajzolgatám, amit bőrös székeink hátára nyomtatva láttam, s azt a gyönyörű kétfejű sast, melyet az asztalos a templom mennyezetére mázola.” „Ezen indúlgatásim nemigen látszának ös�szecsapni az atyám óhajtásival, ki nagyon szeretett volna mint generálist látni valaha. Még bírom egy 1764. december 3-án írt levelemet (akár hogy is számolom, Kazinczy ezen a napon kicsivel múlott 5 éves és egy hónapos), melyben nevem alatt áll a generális titulus, de hihetőleg keserves sírás alatt írva oda; mert a tinta színe különbözik. Még bírom egy olajban festett képemet, melyben a három esztendős gyermek az akkori Károly főherceg sárga gallérú fehér kabátjában, setétkék lajblival és topánkás nadrággal s parókás fejjel jelentgeti, hogy hősnek indúlt. S atyám e csuda burkolásban szerete járatni is. De csakhamar látá, hogy az én meghivattatásom engem nem a dicsőség mezeje felé vonsz, s bennem megcsalatkozott reményeit László, negyedik gyermekére rakta által, s nem szerencsétlen jósolatok alatt.” „Semlyénben (nagyszüleinek lakhelye, ahol egy ideig Kazinczy nevelkedett) volt iskolamester, s én ennek oktatásai alatt kezdém el tanúlásimat. Azalatt, míg nagyatyám a diétán (országgyűlés) múlata, nekem jött egy gonosz


Kazinczy himlő, s elakasztá a tanúlást. Kigyógyulván abból, Makódy nevű prédikátorunkhoz hordatám el magamat, s fő gyönyörűségemet abban lelém, hogy a vén pap könyveit összedúlhattam. Kivált a bazileai kiadásokat szerettem, igen fejér papírosáért, s szép metszésű betűiért. Midőn vissz’emlékezem e szenvedelmimre, nem tudom elhitetni magammal, hogy ezek megmagyarázhatatlanúl embriókként nem fekszenek lelkeinkben. Az idő nem fogyasztotta őket, sőt naponként neveli.” „Atyám 1767-ben visszakívánt Regmecre, hogy esztendőt töltvén egy Kézsmárkról lehozott deák gondjai alatt, s a német nyelv tanúlásába belé kapván, a szepesi németek közé vitethessem. Nehány hetekig Dienes öcsémmel együtt 1766-ban a debreceni kollégiumban is tanúltam.” „Atyám a legreligiózusabb ember vala, akit képzelhetni; meleg tisztelettel vonattatott mindaz felé, ami szent, ami jó, ami nagy. Nem hasonlítva a maga korabeliekhez, kiknek örömök közönségesen a vígadás, ital, tánc és kártya volt, idilli életet éle házi körében, mint igen lelkes, jó és ritka szépségű hitvesének hű férje, gyermekeinek szerető atyja. Egy tisztelt öreg asszonyság nekem, már felvonakodott ifjúnak, azt beszélé, hogy a maga korában az ifjúság dísze Zemplény, Abaúj, Sáros vármegyékben az atyám volt, érett lelke, nemes módjai s tiszta erkölcsei által, kit a nem jó példák meg nem szédíthetének. Termete nem szálas, arca igen kedves, színe tiszta, hajai feketék, szemei kékek. Nyelve magyar, deák, német, tót. Legkedvesb olvasása Thuanus és némely teológusok: akkor még ők voltak becsben. Reggel velünk, estve mindig cselédjeivel, ha felekezetéhez tartoztak, együtt végzé el imádságát, estve zsoltárt is énekelve hozzá, mint atyja s nagyatyja, András, ungvári viceispán s főkapitánya a zemplényi felkölteknek.” „A kézsmárki tót deák bennünket a német nyelv tanúlásába egy képekkel gazdag biblia olvastatása által vezete, s én történetből Esaiásnak valamely részét olvastam meg a kép mellé. Elragadtatva érzém magamat a próféta munkájának poetai szépségei által, és mivel a nyelvet nem értém, ahogyan illett, kivittem az

15

atyám magyar bibliáját, s most éjjel-nappal a prófétákkal mulattam magamat, míg az az Apokalipszis eliszonyíta. Atyám örűlve látá, hogy nyomdokait járom, s a Pál leveleit adá kezembe; de Pált én olvasni soha nem tudtam. Eltolt az az iskolás hidegség. Ellenben az Ujtestamentum históriai könyvei, és még inkább amit az Óban találtam, még a Hübner gyilkol ó előadása mellett is, kedves olvasásaim maradtak, szinte öreg napjaimig.” „Atyám nagy beszélő vala, s szeretett sokáig űlni asztalnál, s mondogatá amit láta, halla, olvasa; ami nevezetes szüléivel s ezeknek barátjaikkal történt; ami csintalankodásokat az elmésségeiről még ma is emlegetett András testvéröccse gyermek- és ifjúkorában űze. S míg Dienes és Szirmay András tányéraikra hajolva elszunnyadtak, a vir doctissimus pedig pipájához ásítgatott, én az efféléket olthatatlan szomjjal hallgatám.” „Még most is toll levén minden múlatságom, mint Dienesnek a lapta, teleírék a hallott történetecskékkel egy-két ívet, de őrizkedve, hogy préceptorom, az a rosszkedvű ember, meg ne sejtse. Hiába rejtegetém azt mátrácim közt, ráakadt, s vitte atyámhoz, panaszt tőn, hogy ily haszontalankodásim miatt nem megy a dic, duc, fac, fer. Atyám meghagyá, tegye vissza papirosimat, ahol lelte, s titokban, de maga nagy örvendezéssel szalada anyámhoz, hogy fiok generális ugyan nem lesz többé, de igen könyvcsináló. Anyám megsúgá nekem, mi történt, s az auktorságnak egyszerre vége lőn, mint a generálisságnak.” Ennek a történetnek itt vége van, Kazinczy a kézsmárki és pataki tanulás körülményeit kezdi ecsetelni a következő részekben. De hogy „auktorsága” állítása dacára mégiscsak folytatódott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy éppen ő maga veti papírra ezt a kis történetet.

Az idézetek a Kazinczy Ferenc művei I., Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok (a válogatás és a szöveggondozás Szauder Mária munkája) c. kötetéből származnak


TECH

16

Tech

ZÖ INTERNETVÖRK ÍRTA: JASON

Sok találmány hozott nagy változásokat az emberek viselkedésében. Igazából nem is tudom egy talánynak sem azt mondani, hogy pont ő volt, aki ezt a kis lépést megugrasztotta. Talán úgy lehetne a legjobban fogalmazni, sok-sok ügyes emberke találmányának interakciója, találkozása adott esélyt arra, hogy belőlük megint egy újabb valami jöjjön létre. Ezek a valamik pedig tovább szaporodtak… Lehet ezt ép ésszel követni? Szerintem nehéz. A Sárga Szamár 2014 áprilisi számában bemutattam a GéeSeM hálózatot dióhéjban. Persze ez az eszköz is sokat segített, például abban, hogy az Anyuka megtudja kedves Lyánya pontos hollétét. Ma viszont egy sokkalta izgalmasabb dologba vágjuk a fejünket – az ös�szekötött számítógépes hálózatok hálózatával, vagyis az internetwork-ök. Valójában az internet is internetwork. Eme hálózat teljesen más alapon nyugszik, mint a GSM, mivel itt nincsenek kapcsolt körök, amik biztosítanák a folytonos, garantált vonalat a kettő kommunikáló partner között. Miért is van ez így? Elsősorban manapság azt emelnék a mai emberkék – az erőforrások hatékony kihasználása, viszont szerintem az ARPANET tervezése idején inkább a hidegháborús félelem játszott szerepet abban, hogy a hálózat olyan szinten legyen megbízható mely lehetővé teszi az esetleges háború esetén atomapokalipszis áldozatául esett csomópont helyettesítését, így esélyt adni Houstonnak megosztani fajszkönyvön az aznapi nagyon izgalmas koelhopaoloo idézetet… na jó, akkor még más világ volt, tudom. Mindenesetre tényleg egy fantasztikus ötlet az, hogy egy csatornán több fél is kommunikálhat számukra egy időben. Ezt úgy érjük el, hogy a küldeni kívánt üzenetet apró darabokra vágjuk, majd megcímkézzük, és ahogy lehetőségünk van rá, küldjük is. Persze általában a gépek nem közvetlen vannak összekötve, sőt ez

értelmetlen feltételezés is, hisz ki szeretne otthonában egy napi 24 órát zúgó szerver-állatot, amit csak ő látogathat, ezért, hogy a sok-sok gép társalogni tudjon egymással egyéb műszaki eszközök segítségét kell igénybe venni. Nézzük is milyen tortúrán megy keresztül akár csak egy ártatlannak tűnő cicás videó a zsutubén amíg gépünkhöz ér. Először is itt le szeretném szögezni, hogy a problematika nagyon szerteágazó, mondhatni több rétegű. Ezt itt tessék szó szerint érteni, ugyanis a nemzetközi szabványokat kiadó ISO intézet fejlesztette ki az OSI (Open Systems Interconnection) fedőnevet viselő referencia modellt mely hét rétegre tagolja a számítógépes hálózatot. A rétegeknek hasonló sorsuk van, mint a BME-re vetődött diákoknak – elvesztik nevüket, és is csak egy sorszám lesznek az iszonyat rendszerben. Neptún azonosító helyet csak szimplán 1. réteg, 2. réteg… 7. rétegnek hívjuk őket. Valójában az adat vánszorgását lehet felfedezni a rétegeken. Olyan, mint amikor a lekvár jön a polcokról. Ugye ő ott fent van. Hasonlóképpen adatunk is „fent” helyezkedik el, s hét polcot kell megmásznia, mire rákerül a sztrádát jelentő kábelre, rádióhullámra, de akár fénnyé is alakulhat. Tehát a hetedik réteg az alkalmazásokat veszi kezelésbe, s még egy pár réteg következik, melyek igazából nem annyira hálózathoz köthetőek. Kedves Olvasó, ugye láttál már Ethernet hálózati kábelt? És falon pókot? Bokorban nyulat? Nah, azért ügyi vagy. Manapság ezt sokan keksszel díjazzák, de én nem. Tehát a kábel, még ha nem is láttad, akkor hasonlítsd egy kígyóhoz, mert hosszabb mint magasabb, szóval, a kábel képviseli modellünk legalacsonyabb rétegét. Fizikai rétegnek is becézgetik. Ez már igazi hálózat. Lehet taperolni. Most nézzük meg az első három réteget. A harmadik réteg az úgynevezett hálózati réteg


Tech

(network layer). Lényegében feladata abban merül ki, hogy a címzettekhez eljuttassa a már szegmentált adatcsomagokat. Mindegyik adatcsomag egy fejlécet. Itt egy csomó hasznos információt közlünk már ami a küldő, illetve fogadó fél adatait illeti. Az egyik legismertebb protokoll, öhm pardon, protokoll, még be sem mutattam, pedig a protokoll előírja… Olvasó, Protokoll. Protokoll, Olvasó. Akkor már ismeritek egymást. A számítógépes hálózatok működése bizonyos szabályok keretein belül zajlik. Na gyerekek, ezeket hívják úgy, hogy protokoll. Az egyik legismertebb protokoll az IP, vagyis Internet Protocol. Két változata használatos manapság, a négyes (IPv4), illetve a hatos (IPv6). Talán már hallottatok arról a fogalomról, hogy IP cím. Nem probléma amennyiben válaszod nemleges, elmagyarázom. Tegyük fel, hogy van egy hálózatod. Továbbá tegyük fel, a hálózaton egynél több gép helyezkedik el, s kommunikációt szeretnél indítani a kettő között. Szükséged kerekedik a gépek valamiféle megkülönböztetésére. Eme célt szolgálja az IP cím. Minden gép az adott hálózat keretein belül egyedi címmel rendelkezik. Szövegünkben csak a négyes változatot mutatom be, tehát nem is fogom emlegetni folyton, hogy a négyes változat így, vagy úgy. Az IP cím négy nyolcjegyű bináris számból áll, azaz értékük emberi nyelven 0-tól 255-ig tejed. Összesen 4294967296 cím létezhet. Nem kevés a négy milliárd, de sajnos már elfogyott. Mind. Több oka is van annak, miért fogyott el eme tengernyi cím. Párat fel is sorolok. Sok jogi személy kapott az igényüknél több IP címet, így ezek blokkolva vannak. Több cím kísérleti célokat szolgál. Nem utolsó sorban az is hozzá járul, hogy az emberek lassan székletüket is csatlakoztatják az internetre. Ez a jövő. Meg kell szokni. Egy nap eljön a mindenség internetje IoT – Internet of Things. Eggyel lentebb a kapcsolati réteg helyezke-

17

dik el (Data link layer). Itt már azzal foglalatoskodunk, hogy az adatunk hibátlanul érjen el a címzettünkhöz. Továbbá azzal is foglalkozik, hogy az adategység, amelyet kereteknek hívunk (frame), használható formában kerüljön az első réteghez. Leggyakrabban használt típusa az Ethernet. Csomagunkat a harmadik rétegből ellátjuk megint csak pár adattal az elején, és a végére meg egy ellenőrző összeg kerül (CRC). Fontos feladat a médiumhoz, ahhoz a közeghez, ahol adatunk terjedni fog, való hozzáférés kontrollálása. Ugyanis, gondolom evidens mindenkinek, ahol kettő ember beszél egyszerre, ott szinte lehetetlen megérteni mindkettőt egyszerre, s a gépek is hasonlóképen viselkednek, amikor valaki belepofázik a mondókájukba. Úgyhogy befe téma*. Mondta a kompjúter, és vígan adatátvitt tovább. A legalacsonyabb réteg már csak a hálózat fizikai mivoltjával foglalkozik. Milyen kábel, mekkora jelszintek, milyen frekvencia, satöbbi kérdéseket tettek fel maguknak a mérnökök. Például az Ethernet specifikációit az IEEE 802.3 szabvány írja elő. Legelterjedtebb típusa a 100BASE-TX. Nominális átviteli sebessége 100 Mbit/s. Mindezt árnyékolatlan csavart érpáron (UTP – Unshielded Twisted Pair) keresztül nyomja. A kábelben 4 érpár helyezkedik el, amiből egy irányba csak egyet használ. Duplex, azaz kétirányú kommunikáció esetén is csak kettőt, s ami megmaradt, azt akár a berendezés táplálásara is fel lehet használni. Sokat lehetne még itt regélni a számítógépes hálózatokról. Olvassátok a netet, hisz ott fent van minden. Így létrejön az adatátvitel az adatátvitelről. A cikkünk ma véget ért. Lapozzatok tovább békével. Adatátvitel! Ámen! *  https://youtu.be/-98XSKwVzHw?t=54s


SPORT ÉS KÖNYVES 18 Sport és könyves

EGY FUTBALLFÜGGŐ VÁLASZAI KÉRDEZ: HAVRAN KATI VÁLASZOL: GAZDAG JÓZSEF

Hogy mit érez egy futballfüggő egy El Clásico nézése közben? Ugyanazt, mint a Nagypaka-Egyházgelle meccs nézése közben - mondja Gazdag József. A futballfüggő nem válogatós. Emellett író és újságíró. 2004-ben jelent meg a Kilátás az ezüstfenyékre című elbeszélés-kötete, jól ismert figurája a Komáromi Szalon rendezvényeinek, és több mint egy évtizeden át írta és szerkesztette az egyetlen szlovákiai magyar napilap focikalauzát. Idén, miután távozott a szerkesztőségből, megjelent írásai közül összeválogatott egy kötetre valót. Villámbeszélgetésünk legyen kedvcsináló a brünni könyvbemutatóhoz.

Az Egy futballfüggő naplójából című könyved az Új Szó Focitipp mellékletének szerkesztőjeként írt cikkek besztofja. Miért hagytad ott a Focitipp szerkesztését? Tíz évig szerkesztettem a Focitippet, ez 434 mellékletet jelentett, vb-kalauzokkal stb. együtt. Vele keltem, vele feküdtem. Miért hagytam ott mégis a lapot? Nevezzük úgy, hogy szakmai kérdésekben „tartós véleménykülönbség”esete állt fenn a lap vezetése és köztem. Pár hónapja már nem írsz heti rendszerességgel napilap olvasóközönségének. Írsz-e még focinaplót? Meccsekre továbbra is járok, ezt-azt jegyzetelek is, de csak magamnak. Az utóbbi másfél hónapom főleg a futballfüggős könyv szerkesztésével és nyomdába küldésével telt. Korlátozva látod-e a szlovákiai magyar sajtószabadságot azzal, hogy az egyetlen napilap kiadója kétes hírű tulajdonos kezébe került? Szerintem jó ideje nem létezik független és

objektív szlovákiai magyar sajtó. Az a vérlázító, hogy ebbe látszólag már mindenki beletörődött. Mintha igény sem lenne a független újságírásra. Ki a kedvenc… …játékosod? Steven Gerrard és Andrea Pirlo. Ha régieket is lehet mondani, akkor Alessandro Altobelli, Diego Maradona, Gary Lineker és Matt Le Tissier. …sportkommentátorod? Az idősebb Knézy Jenő, nyugodjék békében. Néha talán túl makacsul ragaszkodott a prekoncepcióihoz, de a legfelkészültebb és legalaposabb magyar sportriporter volt, megfellebbezhetetlen nyelvi kompetenciával. A szakkommentátorok közül az angol Jamie Carragher a kedvencem a Sky Sportsról, gyors reagálás és szarkasztikus humor jellemzi, és tűpontos meglátásai vannak. …focibíród? Kedvenc bíróm nincs, partjelzőm van: Erős Gábor. A 2010-es világbajnokságon ő volt a


Sport és könyves német-spanyol elődöntő partjelzője, néhány hónappal később már vesedaganattal műtötték, eléggé maga alatt volt, de nem adta fel a harcot, és 2011-ben már a Barca-ManUtd BL-döntőn közreműködött partjelzőként. Többször beszélgettem vele hosszan, szurkolok neki. …íród? Franz Kafka, Virginia Woolf, Kosztolányi Dezső és Mészöly Miklós. Legizgalmasabb meccs amit láttál? Hollandia-Magyarország 5-3, Amszterdamban. Amikor Gera góljával egyenlítettünk 3-3ra, akkor szabadjára engedtem az érzelmeimet (meg a hangomat) a sajtótribünön. A decens holland újságírók szerintem azon gondolkoztak, hogy hívjanak-e orvost, csillapító injekcióval. Aztán persze kikaptunk, mint mindig, de az a pillanat, amikor 3-3-ra visszajöttünk idegenben a hollandok ellen, maga volt a csoda.

Tárcáival, a Focitipp vezércikkeivel a szerző új műfajt teremtett: írásai a rövidpróza, az egyperces novella, a filozófiai kisesszé, a lírai önvallomás és a napló határán mozgó sajátos szövegek, amelyek a futball jelenségét originális világszemléletté tágították. Gazdag József egy-egy hétköznapi eseményt is olyan kontextusba ágyaz, amely leleplezi 21. századi világunk hatalmi játszmáit, s rávilágít az egyenlőtlenség döbbenetes élményeire. A futballpálya négyszögében létünk finom szabályrendszerének hálója mutatkozik meg a maga pőre elevenségében. Katartikus szövegek, szépirodalom a javából! Futballszurkolóknak pedig kötelező olvasmány Németh Zoltán költő, irodalomtörténész

19

Ha valóra válhatna egy álmod most azonnal… …Javíthatatlan álmodozó vagyok, de nincs „ha”, sosincs „ha”, ezt már megtanultam. A futballfüggővel és könyvével május 15-én, pénteken este hattól találkozhattok a Rusty Nail-ben.


SPORT

20

Sport

HŐSÖK III. – VR46 ÍRTA: EDISON

Elkezdődött a gyorsasági motoros vb 2015-ös szezonja, és meglepetésemre Valentino Rossi, a sportág nagy öregje és rekordhalmozója, nyerte a királykategória nyitófutamát Katarban. Hogy miért meglepő, hogy egy kilencszeres világbajnok bezsebel egy futamgyőzelmet? Azért, mert 109 futamgyőzelméből mindössze ötöt szerzett az elmúlt öt szezonban, és nem igazán hittem benne, hogy még képes lehet felvenni a kesztyűt Jorge Lorenzo és Marc Márquez, a sportág spanyol bikái ellen. De nem hiába ő a MotoGP elmúlt 20 évének legextravagánsabb, legformabontóbb és természetesen legsikeresebb pilótája. Emlékszem, amikor 9 éves koromban beszereltük az első parabola antennánkat otthon, és elkezdtem követni a sportközvetítéseket, a MotoGP épp az ő személye miatt fogott meg. Amellett, hogy pokolian gyors volt már 18 évesen is (amikor először világbajnok lett a 125 cm3-es kategóriában), nagyon látványosan is motorozott. És ahogyan újabb és újabb koreográfiákat kitalálva ünnepelt a versenyek levezető körén a futamok után, az mindennél szimpatikusabbá tette számomra ezt a kölyköt. Így aztán 1997-től kezdődően szívesen igazítottam a MotoGP közvetítésekhez a vasárnapi programomat. Amikor aztán évről évre feljebb került, és a legmagasabb kategória legnagyobb ászaival kellett felvennie a kesztyűt, akkor sem vallott szégyent. Első szezonjában, 2000-ben, az 500 cm3-es motorok mezőnyében mindjárt két futamgyőzelmet szerzett. Második királykategóriás évében aztán a klasszikus éra (500-as motorokkal) utolsó vb aranyát ő kaparintotta meg. Az ezt követő négy évadban sem talált legyőzőre (a már MotoGP-re keresztelt legmagasabb géposztályban), bár sokszor éles vitákba, és komoly utálatba torkolló csatákba keveredett honfitársával, Max Biaggival. Imádtam hallgatni a parázs szócsatáikat a futamok utáni sajtótá-

jékoztatókon, amelyen erős olasz akcentussal tudatták egymással és a közvéleménnyel, hogy mennyire sportszerűtlenül viselkedett a másik. Ahogy teltek az évek, Rossinak újabb és újabb trónkövetelői akadtak, akik a 2000-es évek első évtizedének második felében olykor-olykor sikerrel is jártak. A Doktor becenévre hallgató menő olasz csapatával, a Yamahával karöltve évről évre fejlesztett a motoron, hogy méltó ellenfele legyen ifjú és vakmerő kihívóinak. Ennek köszönhetően 2008-ban és 2009-ben sikeresen bezsebelt két újabb vb-aranyat, és vált kilencszeres világbajnokká. Rossi 2008-ban Laguna Secában egy thrillerbe való csatában őrölte fel a vb-címvédő Casey Stonert, és nyerte meg a futamot. Keress rá Youtube-on! 2010-ben aztán már nem volt pardon. Csapattársa, Jorge Lorenzo egyértelműen jobb volt nála. Rossi azt feltételezte, hogy Jorge az ő beállításait és telemetriai adatait „ellopva” győzi őt le, ezért egy falat emeltetett a garázsaik közé a versenyhétvégékre, hogy ezt elkerülhesse. Valentino a szezon végén aztán jobbnak látta, ha veszi a sisakját, és tovább áll a Ducatihoz, ahol két sikertelen szezon várt rá (2011-ben és 2012-ben) egy olyan motoron, amit soha nem sikerült a saját ízléséhez igazítania. 2013-ban visszatért a Yamahához, ahol azóta Lorenzóval fair csapattársi viszonyban küzd a Yamaha sikeréért. Valentino a téli tesztek előtt az nyilatkozta, hogy annyira jó motort sikerül összerakniuk az idei évre, hogy 6 éves szünet után, egy újabb világbajnoki címre is esélyesnek tartja magát – 36 évesen, és annak ellenére, hogy annyiszor elpáholták őt az ifjoncok az elmúlt években. Vale az idei idénynyitó levezető körén pedig ismét ugyanúgy úszott a boldogságban, mint 1997-ben még gyerekként, valamelyik 125-ös futamgyőzelme után. CHE SPETTACOLO, VALE!


KÖNYVES könyves

21

STEPHEN E. AMBROSE AZ ELIT ALAKULAT

ÍRTA: CSIKI

Amikor szeptember tájékan ledaráltam az Az éhezők viadala trilógiát, akkor valahogy túltelítődtem. Ezt az érzést azt hiszem nem kell egyetlen bibliofilnak sem bemutatni. Valahogy egyetlen könyv se tudott igazán lekötni. S közel fél évig tartott, míg ismét beszippantott egy alkotás. Tudni kell azt is, hogy ezt a könyvet először minisorozat formájában volt szerencsém megismerni. Ugyanis, miután Tom Hanks és Stephen Spielberg elkészítették a zseniális Ryan közlegény megmentését, úgy érezték, nem állhatnak meg, s az HBO szárnyai alatt megcsinálták az Easy század tetteiről szóló 10 részes minisorozatot. Emlékszem, annyiszor hallottam, hogy „Stephen E. Ambrose regénye alapján” a főcím után, hogy úgy éreztem, muszáj lesz elolvasnom ezt a könyvet. Szinte már bűntudattal nézegettem a könyvtáram, hogy mit is olvashatnék. S ekkor úgy éreztem, eljött az idő. S hogy milyen igazam lett.

mutatja be a katonákat. Jó példa erre ahogy a tábornokaikról vélekedtek. Sink ezredesről olvashatunk egy helyen, hogy sokkal jobban szerették, mert ő tudta, hogy jó katonák és megteszik, amit megkövetel a haza, de ha nem lenne muszáj nem mennének harcba… S hogy kinek ajánlanám igazán? Elsősorban azoknak, aki nem látták az azonos címen futó minisorozatot, de szeretnék megismerni háború egy kis szeletének történetét. Viszont azoknak is ajánlom, akik már látták, hisz szép számmal vannak a könyvben olyan elrejtett apróságok szösszenetek - melyeket jó lehet olvasni. Ami most így hirtelen eszembe ötlik, az a Niland fivérek története, ami, ha emlékeim nem csalnak, nem kaptak említést a TV sorozatban.

Ez a könyv szinte olvastatja magát. Ambrose tizennyolc fejezetben írja meg az amerikai hadsereg 101-es légiszállítású hadosztályának 506-os ezredéhez tartozó E század történetét a kiképzésük kezdetétől egészen a háború végéig. S bár én eleinte attól tartottam, hogy egy száraz, csupán leírásokat tartalmazó történelemkönyvet fogok majd a kezemben tartani, kellemes meglepetésben volt részem. Ambrose zseniálisan egyensúlyozik az élvezhetőség és a történelmi tények határán. Amikor esetleg az olvasó elkezdené elveszteni érdeklődését, akkor nyomban bedob pár idézetet az Easy század tagjaitól, s a lelkesedés ismét az egekbe szökik. S bár be kell vallanom, hogy még csak a könyv felénél vagyok, érzésem szerint végig ugyanilyen olvasmányos marad majd, s nem hiszem, hogy túl sokáig tartana befejeznem. A leginkább az tetszik benne, hogy emberközelien

„Nagypapa, te hős voltál a háborúban?” „Nem… de hősök közt szolgáltam.” Richard Winters


VOYAGE 22

Voyage

OROSZLÁNIA ÍRTA: BODNÁR ESZTER

Sydney ámulatos! Miután kialudtam az időutazást, belevágtam a sűrűjébe. A Circular Quay nevű kikötőnél (ide érkeztek meg az első telepesek 1788-ban) kezdtem a nézelődést. A kikötő jobb oldalán található a híres-neves Operaház, a bal oldalán pedig a Sydney északi és déli részét összekötő Kikötő híd (Harbor Bridge). Mikor kiszálltam a villamosból és megpillantottam a felhőkarcolókat, az egyik legmagasabb mellett ott fehérlett egy repülőgéppel rajzolt szív… Így köszöntött Sydney. Mivel angol gyarmatról beszélünk, bal oldalon kell közlekedni, amit gyalogosan is nehéz megszokni. Ami az időjárást illeti, tavasz volt, de ez az otthoni nyárnak felel meg. Mindenfelé különleges virágok, bokrok, fák nyíltak… Paradicsomi táj. Amit szintén meg kellett szokni, az a sok rikácsoló madár volt és az, hogy kakas helyett minden reggel egy kakaduféle papagáj hangjára ébredtem. A nap hátralévő részében elsétáltam a hatalmas Királyi Botanikus Kertbe (Sidneyben minden botanikus kert ingyenes). Végigcikkcakkoztam minden lehetséges utacskáját, körbefényképeztem az Operaházat minden szögből, majd leheveredtem a fűbe könyvet olvasni (Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak… Egy ausztrál bennszülött törzs életmódjáról és kultúrájáról szól. Sajnos, mint később kiderült, fikció az egész és az aboridzsinálok be is rágtak miatta az írónőre), zenét hallgatni (természetesen egy ausztrál zenekar, a The Cat Empires albumait körbe-körbe), és bámulni az elém tárulkozó látványt. Másnap Sydney Open volt, ami azt jelentette, hogy egy fix összegért cserébe 50 épületbe besétálhattam. Kaptam térképet, karszalagot, aztán ’davaj’. Hét órám volt az épületekre, de fizikai képtelenség lett volna mindegyiket megnézni, ezért csipegettem. A napomba belezsúfoltam többek között a Városházát, a Nagy Zsinagógát, az Operaházat, 2 darab múzeumot, 2 templomot és egy felhőkarcolót a kikötőre néző kilátással (17-et az 50-ből). Este pedig ausztrál sört kóstoltam egy brit barátom, Tom társaságában (kicsi a világ).

Másnap, búcsúzóul a várostól, meglestem Sydney legfelkapottabb partját, a Bondi Beacht. Egy darabig csak ücsörögtem a forró homokban, hogy rácsodálkozhassak a hatalmas hullámokra. A víz sajnos még hideg volt így kora tavasszal, a helyiek is csak fotoszintetizáltak. Majd végigsétáltam a partot szegélyező ösvényen, amelyet kisebb nagyobb szobrok és szoborcsoportok szegélyeztek. Elég jól időzítettem a kirándulásomat, mivel minden évben, ezen a partszakaszon állítják ki a Sculpture by the Sea műveit, amelyeket aztán tíz napig lehet megtekinteni. Este egy Sydneyben élő magyar párral találkoztam (kiutazásom előtt az ő blogjukat olvasgattam: azausztralia. blog.hu), akik megmutatták két kedvenc helyüket a városban: egy templomot a felhőkarcolók erdeje között (ez most már étterem-kocsmaként működik, és alatta egy pláza van) valamint az egyik elit övezetben található kis partot. Közben meséltek a kinti életről, emberekről, szokásokról, rendszerről… Másnap pedig már repültem is Adeleidebe, ahol Keresztanyukám várt a reptéren. Adelaide Dél-Ausztrália fővárosa, mely a St. Vincent-öböl és a Lofty hegység ölelésében található. Fiatalsága miatt nem vetekedhet ugyan egy történelemmel teli olasz várossal, mégis megvan a maga bája. Kulturális rendezvényeiről, fesztiváljairól, gasztronómiájáról és


Voyage borairól ismert. Én is ezt az oldalát fedeztem fel, ottlétem alatt jó pár galériát, múzeumot, kiállítást meglestem, sétáltam a csodálatos parkjaiban és utcáin. Voltunk vadasparkban, ahol simogattunk pihe-puha kólamacit, láttunk jó pár kenguru fajtát (etettük is őket, elég vicces csacsifejük van közelebbről nézve), emukat, alvó tazmán ördögöt, hangyászsünt, lustálkodó vombatokat… (Egyik este - nem hagyhattam ki - megkóstoltunk pár ausztrál állatot, krokodilt, kengurut, tevét és emut… a krokodil messze a legfinomabb.) Trevor, keresztanyukám férje történelemtanár, így sokat mesélt a múlt időkről. Legdrasztikusabb számomra a „fehér ausztrál politika” volt. Az ausztrálok ugyanis megválogatták, hogy ki teheti be a lábát a szigetükre (a rabokat leszámítva), és a jogosultak csakis szép, európai fehér emberek voltak. Aki nem tetszett nekik, annak tollbamondást kellett írnia angolul. Ha az sikerült, akkor bonyolultabb nyelveken, mindaddig, míg azt nem mondhatták, hogy sajnálom, nem tudtad leírni, nem jöhetsz a földünkre. Pár napot Ausztrália szívében, Alice Springs-ben töltöttük. A város egy olyan nőről kapta a nevét, aki sosem járt ott, és egy forrásról, ami sosem létezett. Első nap, hosszú buszozás után megcsodáltuk az Uluru (Ayers Rock) és a Kata Tjuta (The Olga’s) vörösen izzó domborulatait, ami két elbűvölő monstrum a síkság közepén. Az Uluru-t körbebuszoztuk, a fontosabb helyeken megálltunk. Voltak részek, ahol nem szabad fényképezni, mivel szent helyről van szó. Két nagyon jópofa buszsofőrt fogtunk ki, folyamatosan poénkodtak, és történeteket meséltek a tájról, az őslakosokról és a két hegyről. Mesés földön jártunk a tikkasztó hőségben, körülöttünk a száraz fűcsomók, bokrok és fák csodálatos összhangot teremtettek. Az ember nem is gondolná, hogy ilyen melegben (mi 39-44-et tapasztaltunk meg) ilyen sok minden megél… okosak,

23

tudják, hogy a vizet a föld alatt kell keresni. Majd ismét előre leszervezett lustaturistáskodtunk… buszból ki, fotó, buszba be. A rövid megállók egy és fél óra között mozogtak, a meleg miatt mégis jóval többnek tűntek. Megcsodáltunk pár szurdokot, szent helyet és egy tevefarmot. Ez a nap, bár melegebb volt, mégis frissebbé tette a nap végi csobbanás egy krokodilmentes vízgödörben. Míg a nagyvárosokban nem sokkal lehet találkozni, Alice Springs-ben rengeteg őslakos, azaz aboriginal él. Sajnos a társadalom peremén tengődnek, nagyon nehezen illeszkednek be a modern életbe. Itt viszont sok őslakos kószált a városban, henyélt a füvön. Találkoztam egy hölggyel, aki ranger, azaz vadőr az egyik rezervátumban, aki sokat mesélt az aboriginalokkal való együttélésről. Érdekes dolgokat tudtam meg róluk, például azt, hogy nem tudnak nemet mondani: ha pénzt kérnek egymástól, adni kell… már ha van. Ha autót vesznek, és az lerobban, kiszállnak és ott hagyják az út szélén. Az állami támogatások ellenére nem tudnak jól gazdálkodni a pénzzel, nem tudják beosztani mivel nem érzik a súlyát. Nagyon kevesen dolgoznak, néhányuk az őslakos művészetből próbál megélni, galériákban kiállítva, vagy a busz mellett pihenő turistacsoportoknak kínálva a képeket és faragványokat. A hónap utolsó kirándulása a Kenguru sziget volt. Lementünk a partra, ahol tíz méter távolból figyeltünk egy rakás henyélő fókát, többségük aludt, néha fel-feltápászkodott egy, fejét az ég felé emelte, aztán szétnézett, és újra hanyatt vágódtak, vagy pedig szaladt egyet a parton, aztán ráordított egy társára, aki riadtan ébredt álmából, szétnézett majd visszaordított. Megnéztük a Flinders Chase Nemzeti Park érdekes szikláit, végigtapogattuk őket, meglestük minden szemszögből. Csodaszépek, ahogyan a tengert őrzik. Voltak helyek, ahol figyelni kellett a fákat, hátha szundít rajta egy-két koalamackó. Egy hónap elteltével, mikor hazatértem, az lepett meg, hogy mindenki az ellenkező irányban közlekedik. Majd két éves unokahúgomat próbára téve megkérdeztük, hogy hol volt Eszter? Erre a világ legnagyobb természetességével érkezett a válasz: „Oroszlániában…”


HARAPJ RÁ! 24 Harapj rá!

GULYÁSOKK ÍRTA: JASON

Gondolom, ez az az étel, melyet senkinek sem kell bemutatni, akit valamiféle kötelék vonz a magyarsághoz. Látom a bólogató cseh, morva kollégákat… Az nem gulyás! Oks? Oks. Akkor vissza a témához. Mostani témánk tárgya egy ősmagyar étel. Ősmagyar paradicsomból, ősmagyar paprikából, és ősmagyar krumpliból kell elkészíteni. Jah, hogy ezeket mind az Újvilágból hozták be jóval a magyarok bejövetele után? Hát igen, de akkor is, ez egy igazi hungarikum, egy nemzeti jelkép. Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy mégis honnan származik, hiszen ha az etelközi paradicsomot sem ették a kumisz mellé… A helyes megoldást a pompázatos XIX. században kell keresni. Akkortájt az egyik kérdés nemzetünk fiainál az volt, milyen étel tudná képviselni a magyarságot. Gondolkodtak, gondolkodtak, majd végül arra jutottak, hogy a marha pásztorok által készített étek lesz a kiválasztott. Mivel a marha pásztorokat gulyásoknak nevezték, így az étket is csak nemes egyszerűséggel gulyáshúsnak kezdték becézni, ami valahogy csak a gulyás megnevezésre kopott. Mondhatjuk azt is, a gulyás készítésével

harcoltak atyáink az agresszívnak is mondható németesítés ellen. Ez tényleg egy nagyon jó formája a harcnak, mert nem elég, hogy finom, de még a hasunk is jól jár vele, ha megtömjük vele. Ahogy már említettem, elkészítéséhez egy csomó újdonságot használtak. Vessünk egy röpke pillantást a fűszerezésre. Az étel markáns színezetét az őrölt fűszerpaprika adja. Természetesen nagyon sok étkünk egyik alappillére eme pirosló arany, melyet elődeink a törökbors névvel illettek. Feltételezem, begyűrűzése a török hódoltság idejére datálható, hasonlóképpen a kukoriczával, azaz a tengerivel, melyet törökbúzaként is szólíthatunk. Maga a törökbors, vagyis a fűszerpaprika lett a magyaros ételek alapköve, amelyről már a XVIII. század végéről lelünk írásos megemlítést. Gróf Johann Centurius Hoffmannsegg* így számolt be: „ein ungarisches National-Gerichte von Fleisch mit türkischen Pfeffer”, melyet magyarra így fordíthatunk: húsból törökborssal készült magyar nemzeti étel. Eleinte a paprikát a szegények fűszereként tartották számon. Legelső írásos feljegyzés a Gujás-hús névalakot használva Mátyus Istvántól származik 1787-ből. Írásából úgy tűnik, már szép kis karriert futott be ez az étel. Pár évre rá már katonák csemegéje lett a rajnai fronton. Itt még le kell szögezni, ekkor a gulyás még a szegényebb rétegek étkeként volt számon tartva. Magasabb társadalmi rangban lévő emberekhez a különböző vendéglátóipari egységeken keresztül jutott. Fő fűszere a gulyásnak is amolyan parasztinak számított. Olcsóbb volt mint a bors, így a parasztok is könnyebben hozzá tudtak jutni. *  http://www.mindmegette.hu/a-guly aslegendaja-46634


Harapj rá!

Meg kell említeni, az őrölt fűszerpaprika is hungarikum. A XIX. században annyira el voltak bűvülve az emberek az őrölt paprikától, hogy maga gróf Széchényi István eképpen vélekedik Hitel című művében: „… mint sokan azt tartják igazán mesterszakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, s csak azt ugyancsak magyar embernek, ki azt szereti is.” Igen, a paprikás utolérte a főnemesi családokat is. Aki nem paprikáz, az csúnya labanc… Félre a viccel, a gulyás ekkor már nem csak Magyarorság területén, de a monarchia többi részén is nagy közkedvelésnek örvendezett. Német területeket mint Goulasch, cseh területeken guláš-ként vált ismerté. Még ha árnyalatnyi különbségek felfedezhetőek a külföldi gulyásoknál, távolról azért hasonlítanak a mi gulyásunkra. Most viszont nézzük, hogyan is lehet egy finom gulyást összerittyenteni. Végy 60 dkg marhalábszár húst, ugyanen�nyi krumplit, három vereshagymát, paradicsomot, paprikát. Fűszernek paprikaőrleményt, köményt, őrölt fekete borsot. Továbbá szükségünk lesz pár gerezd fokhagymára, szalonnára, zsírra. A hagymát megpucoljuk, felkockázzuk. A szalonnát felszeleteljük, majd kisütjük a zsírját. Amennyiben nem csak szalonnazsíron akarjuk elkészíteni a gulyást, adunk hozzá egy kis disznózsírt. Amikor megpirítottuk hagymát, hozzáadjuk a körülbelül egy evőkanálnyi fűszerpaprika őrleményt. Persze, amíg a hagymánkat hőkezeltük, szépen felkockáztuk a húst. Most ezt az előnyt kihasználva egy laza mozdulattal beleöntjük a paprikás hagymát tartalmazó edénybe. Nem sütjük sokáig, hiszen nem pörkölt lesz. Éppen annyi ideg tartjuk hőkezelés alatt, amíg enyhén színt vált. Ez ezért fontos, hogy a mostan következő lépésben hozzáadott vízbe azért ki tudjon főni a hús esszenciális íze. Fűszerezzük, beletesszük a megpucolt fokhagyma gerezdeket. A zöldségeket felszeleteljük, beletesszük. A paradicsomnak én lehúzom a héját. A paradicsom megműtése előtt egy adag forró vízzel ajánlatos leönteni. Továbbá célszerűnek tartom a magokat kiszedni. Fűszerezésnél pedig érdemes a csípős paprikát az utolsó szakaszra hagyni. Amikor a hús már

25

egy kicsit megfőtt, egy óra elteltével beletes�szük a meghámozott, felkockázott krumplit. Egy kis trükk a sűrítéshez: egy krumplit kockázzunk nagyon apróra, hogy szétfőljön és fincsire sűrítse étkünket. Igazából addig főzzük, amíg meg nem fő. Szeretem figyelni azt, mikor kezdenek a krumpliszemek kerekedni, persze nem utolsó cél a finom puhára főtt hús. A marha húsra több időt kell szánni mint a sertésre, de a baromfi még kevesebb időt igényel. Általában lehet mondani, nem feltétlenül fiatal állat húsát ajánlják a gulyáshoz. Ezt főleg az indokolja, hogy a fiatal állat húsa puhább, kevesebb ideig kell főzi, de a gulyásnál nem baj ha tovább fő, hiszen így ki tudjuk nyerni a hús ízét. Bevallom, jómagam sűrűbben szeretem, de semmi rosszat nem látok abban sem, ha valaki hosszabb lével készíti. Ilyenkor lehetőségünk nyúlik a kenyeret ízletesen tunkolni a gulyás-húslevében. Nyami. Legjobban bográcsban szeretem készíteni. Úgy készül az igazán autentikus étel. Remélem, írásom kedved nem vitte el a gulyás készítésétől, sőt ellenkezőleg, azt meghozta. A cikk végére engedjetek meg egy kicsi érdekességet. A gulyás nyerte volna meg az első világháborút Ferencjóskának? Igen, az első világháborúban jelentek meg a gulyás ágyúk, de nem az ellenséget célozták meg ételbombáikkal, hanem hős honvédjeinket.


KOCSMABLUES 26 Kocsmablues

LEBUJ A LIDICKÁN, FEJBEKÓLINTÓ SÖRÖKKEL ÍRTA: DEMJÉN GERGŐ

Közeledik az éjfél, de még egy sört rendelünk. A pultoslány is elég spicces, lehuppan mellénk egy üres székre, úgy interjúvol minket. Addig csicsereg velünk, míg a rendelés mellé kap egy ízelítőt az aktuális szerelmi bánat-eposzból is. Ismer már minket, egy ideje itt esz a penész szabad estéinken. „Ne lógasd mindig az orrod, olyan komoly vagy! Te meg nem beszélsz csehül, de azért kedvellek” Hmm, még egy ok, amiért meg kell hogy tanuljak… A hölgy vérbeli vendéglátósként egyszerre tud birkatürelemmel felvilágosítást adni a napi szortimentről és fergetegként a semmibe tűnni/ megjelenni sörökkel felrakodva, mosolygósan, egész este cirkálva a tömött kocsmában. Itt elég nagy nyüzsgés van állandóan, ugyanis kézműves söröket tartanak csapon. Jó bornak sörnek nem kell cégér. A hely valójában semmi különös kívülről, másfél évig eljártam úgy mellette, hogy fel sem tűnt a létezése. Egy köpésnyire van a Morva tértől a Lidickán. Jelenlétére egy szerény felirat, a kocsma körül parkoló összetagelt kisfurgon és a tömör barna faajtó kilincsét egymásnak adó cigarettázó emberek utalnak. Bévülről sem kifejezetten megkapó, bár érdekesen tagolt tere van. Belépsz, és máris a pult előtt találod magad. De nem ez lesz a te helyed, ahol meg fogsz állni. Itt a környékbeli öregek támasztják a pultot, a kutyasétáltatásban megfáradtak, meg azok a szakadtabb rockerarcok, akiknek az egyébként hallható módon csak itt élvezhető lakossági metálzene hozzáadott érték az esti sör mellé. Haladjunk tovább. Az első teremben nem lesz hely. Ehhez egész egyszerűen korábban kellett volna jönni. Meg lehet próbálkozni odakéreckedni valamelyik asztal végéhez, és székről-székre elfoglalni a

helyet, mint tettük ezt egy filmklub után, de a realitás inkább az, hogy hátulra fészkelődünk be, akár talponálló üzemmódban is. De mint mondottam volt, a lényeg nem is a külcsíny, hanem a belbecs: a frissen csapolt sör és a kerámia alátéten csengve koppanó korsó hangja, a köménymaggal meghintett tvarůžky kenyérrel, és a jó beszélgetések. Nyolcféle sört tartanak csapon, az első kettő permanensen a Primátoré, a maradék hat napi szinten változik. Különlegesek, gyümölcsös zamatúak, vagy épp kesernyések, búzásak, sötétek, füstösek. Szívemnek különösen kedves lett az indian pale aleek világa, mivel ezekben harapni lehet a komlót és itt-ott a bodzás virágillatot. Gondosan karbantartott honlapjuk szerint jelen sorok írásáig 754-féle sört lehetett kapni. Főleg cseh sörfőzdék kínálatából, de bajor, belga, olasz, lengyel, szlovák, skót, dán, holland, amerikai sörfőzdék portékái is feltűnnek néhanapján. Egészségünkre váljék!

OCHUTNÁVKOVÁ PIVNICE Lidická 1860/10 Brno - střed 602 00 tel.: 777 828 928 http://ochutnavkovapivnice.cz info@ochutnavkovapivnice.cz H – P 1500 – 2400 Sz – V 1600 – 2400 szünnap 1600 – 2400


42 42

27

MI LESZ?

…arról, hogy mi mindent ajánl még a Kafedik a szemeszter befejezéséhez és a vizsgaidőszak kezdetéhez: Április 28. Elvarázsolódás Weöres Sándor vers- Rrégi városháza kedd, 18:00 világában: előadás és interaktív irodalmi Radnická 8 műhely Dr. H. Tóth István váci egyetemi docenssel (a CSMMSZ rendezésében) Április 29. TógaParty szerda, 18:00

Mersey klub Minská 15

Május 4. Padláspróba a Borvirággal hétfő, 18:00

Místogalerie – Skleněná Louka Kounicova 23

Május 5. Vavreczky Gábor és Balázs Moncsi kedd, 19:00 geocaching élménybeszámolója Május 6. Csiki Filmklubja bemutatja: Bárányok főhadiszállás a Radnickán szerda, 19:00 hallgatnak, Hannibal, Vörös sárkány Radnická 8 Május 15. Gazdag József könyvbemutatója: Egy Skleněná Louka péntek, 18:00 futballfüggő naplójából. Beszélgetést az Kounicova 23 íróval a 16. oldalon olvashattok Május 16. Focibajnokság és gulyásfőzés szombat, egész nap Május 18. Padláspróba a Borvirággal hétfő, 18:00

Purkinye és Palacsák Místogalerie – Skleněná Louka Kounicova 23

EGRI IFJÚSÁGI CSERE ÍRTA: GULYÁS ZSÓFI Diákklubunknak szerencsés lehetősége nyílt részt venni egy ErasmusPlus Program által támogatott „Vállalkozz Okosan“ című pályázaton, amelyet a magyarországi Sarud településen rendeztek ősszel, pontosabban november 7. és 17. között. Elindítottuk a közös tájékoztató e-mailt, és már gyülekeztek is a  jelentkezők. A  pályázaton részt vettek az egri Terragora Vidékfejlesztési Közösség tagjai, a komáromi JóMóD és mi, a Kafedik önkéntesei. A közösen töltött idő során barátságok ápolásán és kialakításán kívül sok tapasztalatot cseréltünk: különböző for- és nonprofit vállalkozások témaköreiből szerezhettünk tudást. A  teoretikus részt alátámasztotta a helyi vállalkozók személyes előadása, akikkel megbeszéltük, hogyan vezet az út az ötlettől a cselekvésig. Továbbá, a program keretén belül műhely és vitafoglalkozások, interaktív prezentációk, csoportos

…avagy vállalkozásra fel! feladatmegoldás és projektmódszerű feladatok megoldása várt a résztvevőkre, miután közvetlen betekintésre kaptunk lehetőséget a már működő helyi munkákba. A finom egri borból sem szenvedtünk hiányt, csak úgy szikrázott a teambuilding! Az egyébként nagyon inspiráló találkozásunkat egy értékelő találkozóval fejeltük meg, amelyre 2015. február 21-én került sor Egerben. Szó esett a megszerzett tapasztalatok jövőbeni kamatoztatásáról, kapcsolattartásról, további együttműködésről. Diáktársaimmal együtt nagyon kellemes és barátságos környezet fogadott, ahová bármikor szívesen visszatérnék. Ne feledkezzünk meg viszont Brünnről sem, hiszen én már alig várom, hogy felfedezzük a várost egy újabb csapatépítő program keretén belül, és még erősebbé szőjük a  már összefűzött barátság-szálakat.


S a r g a S z a m a r. b l o g s p o t . c o m

Sárga Szamár, 2015. május  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you