Issuu on Google+

2016. július, XXXVI. évfolyam 7. szám ára: 980 Ft, éves előfizetőknek: 728 Ft

IPM Rejtvénymagazin IPM Rejtvénymagazin IPM Rejtvénymagazin kapható az újságárusoknál! kapható az kapható azújságárusoknál! újságárusoknál!

ki írta a

shakespeare drámákat?

az információ története – kegyetlen kincsvadászat – zsenik magánélete – vérengző vérvonalak – szving párizsból

kötelező kötelező kötelező

395. szám

nyaRaláshoz nyaRaláshoz nyaRaláshoz

Interpress magazin

Interpress magazin ❱ A gondolko­­­dó ember lapja

Kórházi fertőzések és járványok

a gödöllői szupernyúl a biológiai csodafegyver

Az információ története

teszt

Művelt vag yok?


Minden amit az IT-ről tudni kell Nem csak profiknak

www.fotomagazin.hu

DVD

CSak MoSt: aJáNdék IPM MaGaZINNaL!

»

64

980 Ft helyett ingyen. Kiváló minőségű, kereshető PDF-ben

2016

Minden PC-s gond megoldva! >> Új csúcsmobilok >> Windows helyett Linux >> Digitális adattárolás >> Nagy felbontású televíziók >> Sportkarkötők tesztje >> Lehallgatásbiztos készülékek >> Linuxos minicsomag >> Egy új gazdaság hajnalán?

mindent a fotóról

Ingyenes eset, Kasperky, G data vírusírtó minden hónapban!

2016/06 chiponline.hu

    

Elemzés Friss driverek Programeltávolító Turbó hálózat BIOS-ellenőrzés

Exkluzív teljes verzió! Több hely a HDD/SSD-n! Különleges tömörítő!

Minden PC-probléma megoldva

Nincs több lassú bootolás

Hálózati fékek kioldása

Összeomlás okainak felfedése

Hardverhibák javítása

Bármit lehallgatnak

+ tippek a levelek, az internet és a dokumentumok titkosításához

Így lesz feltörhetetlen a PC-nk, a mobilunk és a többi készülékünk 66

Jobb a Windowsnál

Tökéletes fotók egy kattintással

Belépés a Linux világába: Ubuntu-telepítés, a legjobb beállítások, azonnali start + a 15 leghasznosabb program

1995 Ft, előfizetéssel 1395 Ft XXVII. évfolyam, 6. szám, 2016. június Kiadja a MediaCity Magyarország Kft.

9 770864 942839

16006

58

LG G5, Galaxy S7, Nagyobb sebesség Z5, iPhone SE költségek nélkül A legjobb okostelefonok tesztje – meglepő végeredménnyel 36

Az alaplapgyártók trükkjei. Leteszteltük, mennyire hatékonyak 82

Keresse az újságárusoknál! chiponline.hu


köszöntő

Illusztris társaságban

Varga Miklós főszerkesztő

Bauer Éva felelős szerkesztő

Vannak olyan nagy nevek, ikonok, akiket nem lehet kikerülni, vagy azért, mert az alapműveltség, vagy azért, mert a popkultúra részei, olyanok, akik alakították, alakítják a világot, a tudományos életet és a társadalmat is, amelyben élünk. Közülük jó néhánnyal találkozhatnak a júliusi IPM hasábjain. Egészen biztosan nem kell senkinek bemutatni például William Shakespeare-t, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ legismertebb drámaírója. Tóth Tibor cikkében azonban a britek legendás írója ezúttal a találgatások középpontjába kerül. Vajon valóban ő írta mindazokat a kiemelkedő műveket, amelyeket neki tulajdonítunk, vagy más bujkált az ismert név mögött? John D. Rockefellerrel, a manapság már jótékonyságáról ismert, ám a századelő hétköznapi embere által gyűlölt milliárdossal is megismerkedhetnek olvasóink, aki hatalmas olajvállalatának felépítése közben bárkin átgázolt. A színfalak mögött azonban – mint oly sokszor – ezúttal is más rejtőzött, hiszen Rockefeller puritán életmódot folytató, családjáért rajongó filantróp volt, aki rengeteg energiát fektetett abba, hogy kifejlessze az adakozás működő rendszerét. Hubai Gergely sorozatának új részében pedig két igazi zseni magánéletébe is bepillantást nyerhetünk, akik sajnos sokkal kevésbé tudományos sikereik, mint a róluk készült filmek miatt kerültek a köztudatba. Igaz történet alapján című sorozatunkban ezúttal John Nash Nobel-díjas matematikus és Stephen Hawking elméleti fizikus életéről olvashatnak, és bár valós történetük nem minden esetben egyezik meg a híres filmek tartalmával, legalább annyi izgalmas fordulatot rejt. Kellemes olvasást kívánunk! Orcifalvi Anna Nóra

IPM 2016. július

3


Interpress magazin ❱ A gondolko­­­dó ember lapja

rovat

Főszerkesztő: Varga Miklós mail@holovm.hu Felelős szerkesztő: Bauer Éva eva.bauer@interpressmagazin.hu Szerkesztő: Orcifalvi Anna Nóra anna.orcifalvi@interpressmagazin.hu Képszerkesztő: Somogyi Nóra ­­­Rovatvezetők: Tudomány-, technikatörténet › Dr. Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója Megoldatlan rejtélyek › Massimo Polidoro író, újságíró, a CICAP elnöke Építészet › Ráday Mihály városvédő Bioszféra › Dr. Bálint György kertészmérnök Hírek, Tudta-e? › Szita Péter Amatőr tudomány, könyv- és webajánló › Sümegi András ­­­Művészeti vezető: Takács Adrienne­­­­ Tördelés: Kiss Ilona, Sinka Andrea Asszisztens: Nagyfi Renáta Korrektúra: Kerekes Andrea Fordítás: Goszták Anna­­, Janke Dénes, Nagy Mónika Rejtvények: honfi györgy, károlyi Zsuzsanna, Sárdi Tibor, Szetei Zsolt A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Csányi Vilmos etológus, az MTA rendes tagja Dr. Juhász Árpád geológus­­­­­ Dr. Benda László külpolitikai szakújságíró Brückner Gergely újságíró, a Figyelő rovatvezetője Csíki Sándor gasztronómiai szakértő, food stylist Dózsa György újságíró, a Figyelő rovatvezetője Fáy Miklós film-, színház-, zenekritikus Dr. Hahner Péter történész, egyetemi docens, a PTE Újkortörténeti Tanszékének vezetője Hegedüs Péter történész Hubai Gergely filmes szakíró, megbízott egyetemi előadó Jakabffy Éva pszichológus, filozófus, tudományos újságíró Mosóczi András matematikus, a mateking.hu oldal alkotója Paulovkin András járványügyi szakember, a Magyar Rovartani Társaság tagja, a Semmelweis Egyetem Fertőtlenítő Állomásának vezetője Slachta Krisztina, PhD történész, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Szirmai S. Péter, a Figyelő újságírója Szöllőskei Gábor filmkritikus Tóth Tibor egykori rendőrtiszt, okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő, blogger Winkler Nóra újságíró

Következő számunk 2016. júLius 29-én­­­jelenik meg.

58

Fotó: Olivier Valsecchi

Borítókép: Sciencephoto Library ­A szerzôk írásai nem feltétlenül tükrözik az IPM véleményét, állásfoglalását. Vitára mindig nyitottak vagyunk. Kiadó: MediaCity Kft, f. a. Felelôs kiadó: Börcsök Sándor Szerkesztôségünk címe: 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. félemelet. Telefon: 225-2390, fax: 225-2399 Értékesítés e-mail: ertekesites@me­diacity.hu › Reklámszerkesztô: Kósa Nikoletta, e-mail: nikoletta.kosa@ mediacity.hu › Marketing e-mail: marketing@mediacity.hu › Konferen­ciák e-mail: konferenciak@mediacity.hu › Terjesztés: Kukucska Ferenc – terjesztési vezetô, e-mail: terjesztes@mediacity.hu, telefon: (1) 445-1071 Nyomás: Ipress Center CE Zrt, 2600 Vác, Nádas u. 8., Felelôs vezetô: Lakatos Viktor › Terjeszti a Lapker Zrt. › Elôfizethetô a kiadónál telefo­­non: (1) 235-1077, helyi tarifával hívható kékszámunkon (H–P: 9–17 óráig): 06-40-201-055, faxon: (1) 225-2399, e-mailben: elofi­ze­tes@mediacity.hu, levélben vagy személyesen, a kiadó címén: 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. Elôfizethetô közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfél­szolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (1008 Bp., Orczy tér 1., tel.: (1) 767-8262 e-mail: hirlap­ elo­fi­ze­tes@­posta.hu). Külföldre: Helir Elôfizetési Csoport Bp. VIII., Orczy tér 1. Levélcím: Helir, Bp. 1900, e-mail: hir­lap­­elofize­tes@posta. hu › Elôfizetési díjak: 1 évre: 8740 Ft, fél évre: 4600 Ft, negyedévre: 2400 Ft. Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza! Az Interpress Magazinban megjelent minden szerzôi mû (cikk, fotó, táblázat, grafika) csak a kiadó elôzetes írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével tehetô hozzáférhetôvé, illetve többszörözhetô a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzôi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minôsül. Az Interpress Magazinban közölt hirdetések tartalmáért a szerkesztôség nem vállal felelôsséget. A szerkesztôségi anyagok vírusellenôrzését az ESET NOD32 Antivirus programmal végezzük, amelyet a szoftver ma­gyar­országi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra. ISSN 01331639


tartalom július

66

42

Köszöntő levelezés ténykép

52 3 6 8

Hírek

10

Tudomány és technológia Gödöllői szupernyúl – A biotechnológia új csodafegyvere Az információ története 1. rész

Rejtvény

12 20

Gazdaság Az adakozó, de gyűlölt milliárdos

Szving Párizsból

72 94

Gasztronómia Ősfagylaltok, jégkrémek

Ronald Reagan, az Egyesült Államok 40. elnöke 26 Kegyetlen kincsvadászat – Palmürától Timbuktuig 80 Igaz történet alapján – Zsenik magánélete 88

Pótvizsgateszt

Régmúlt

Tudta-e? 34

100

42

55–57–59. a Kiss János altábornagy utcában

108 114

Amatőr tudomány 118

Ajánlók

Kritika

122 123 124 125 126

Megfejtések

130

Könyv

Közelmúlt

Web

Az ifjúság problémája – A keletnémet állambiztonság története 4. rész

Program

52

106

Építészet

A böszmeség ára

Bioszféra Tüskék, fogak, fullánkok – A világ legrettegettebb mérgező állatai

66

Teszt

Ember és társadalom Fotók: Scienceohoto Library, Puzzlepix/Ullstein, Getty Images Hungary

Egészség és orvoslás Kórházi fertőzések és járványok 1. rész

Zene

19, 25, 41, 128

Ki írta a Shakespeare-drámákat?

100

Műsor

Értelem és érzelem Vérengző vérvonalak IPM 2016. július

60

5


postaláda

Tisztelt Szerkesztőség!

Hétköznapi informatika Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos, csak most, május végén olvastam ki az áprilisi számukat, ebben is az „Epres keksz és hurrikán. A  világ a big data korában” című cikküket. A  cikkel nincs gondom, mindössze egy be­kezdéssel kapcsolatban szeretném kérni a szerkesztőséget, hogy pontosítsák az ott megjelenteket. Azért írok erről, mert számomra, hobbiinformatikus számára ezek a fogalmak maguktól értetődőek, azonban laikus olvasó számára értelmezhetetlen, össze nem hasonlítható értékeket közölnek. Az Apolló–11 holdra szállásával kapcsolatban írnak az akkori számítógépek teljesítményéről, összehasonlítva egy mai okostelefon képességeivel. A cikkben említik a „szó” fogalmát. Nos, a „szó” – angolul word – az informatikában nem betűk hosszabb-rövidebb halmazát jelenti, hanem … nos, itt először egy kitérőt kell tennem. Az informatikában az adatokat úgy tárolják, továbbítják, hogy az elektromos vezetékeken vagy van feszültség, vagy nincs. Ha egy drótpárt nézünk, az egyiken vagy van feszültség, vagy nincs: ez két adat. Ha három drótot nézünk (az egyik a „közös”), a következő esetek lehetségesek: egyiken sincs feszültség, az egyi­ ken van, a másikon nincs, a másikon van, az egyiken nincs, vagy mindkettőn van feszültség. (Egyiken, másikon: ugyebár nem mindegy, ha azt mondom, az egyik számjegy 2, a másik 3, akkor nem ugyanaz a 23 és a 32). A 2 dróton a közöshöz képest így 4 adat továbbítható. (Ha a „van feszültség” esetét „1”-gyel, a „nincs”-et „0”-val írom, akkor 00, 01, 10, 11 a tárolható, továbbítható adatok lehetséges variációi. Nos, közelítve fölvetésem gyökeréhez, 8 drót az informatikában azt jelent, hogy egy byte. A „szó”, azaz a „word” pedig azt, hogy 16 dróton tárolt, továbbított adatról beszélek. Tehát a „2048 szavas” memória nem azt jelenti, hogy – mondjuk a keresztnevemet – 2048-szor írhatjuk be a memóriába, hanem azt, hogy (2 ^ 16)= 65 536 lehetséges értékből álló adatból fér el 2048 darab. Pontosítani kell még a nagy mértékegységek, a „kilo” „mega”, „giga” szavak jelentését. A „kilo” a görög „ezer” szóból eredeztethető. A „mega” a „magalo”, görögül „hatalmas”; míg a „giga” a szintén görög eredetű „gigantikus” szóból ered. Az informatika egy picit másképpen használja, éppen a 2-es számrendszerből fakadóan: a kilo itt nem 1000, hanem 1024-szeres jelentésű, a mega és a giga szintén a 2 valamelyik többszörösét jelöli.

6

pf@interpressmagazin.hu

Így a 2 MHz-es processzorhoz képest (ami azt jelenti, hogy a processzor másodpercenként 2 millió műveletet végez – itt az 1000-es váltás érvényesül, időegység lévén) az említett okos­te– le­fon az 1,3 GHz-ével 650-szer több műveletre képes másodpercenként. A memóriára meg tessék kiszámolni, hogy a 2048 szó a 2 gigabyte ramhoz és a 36 kiloszó a 16 gigabyte tárhelyhez hogyan viszonyul. Még egy kitérőt engedjenek meg. Az információ mennyiségét jól bemutatja a cikk, de nem tesz említést az információ hasznosságáról. Nem is csodálom, erről a témáról még nem találkoztam használható, tudományosan megalapozott kutatások eredményeivel. Nézzük például a fényképeket. Az Apolló-űrutazások idején (a fényképészeti és az informatikai technika kezdetlegessége miatt) egy fénykép maximum néhány száz kilobyte-nyi terjedelmű lehetett. Ma egy okostelefon 1-10 megabyte méretű fényképet készít. Vessük össze a két fényképet információtartalmuk alapján. Egy bugyuta példával élve, készítsünk képet a szomszédunkról. Mind a néhány száz kilobyte-os, mind a 10 megabyte-os képen a szomszédot kifogástalanul felismerhetjük, arcvonásait elemezhetjük, látjuk rajta, ha éppen boldog vagy szomorú. Ha ezt a közlést egy fotósnak elmondjuk, valami olyasmit fog válaszolni, hogy: „De mennyivel részletgazdagabb az utóbbi! Nagyítsd ki mindkét képet, és nézd meg például a szemét”. Mire én azt fogom válaszolni, hogy „átkozottul nem érdekel, hogy mennyire véreres a szomszéd szeme”. (Persze, vannak helyzetek, amikor a nagy részletgazdagság alapvető szükségszerűség.) Akkor mi is az információ hasznossága ebben a példában? Átlagos felhasználó számára a szomszéd felismerhetősége hasznos információ, a szemének erezettsége haszontalan. A mai óriási adattömeg szerintem elsöprően nagy többsége, mondjuk 90%-a haszontalan információ. Azt persze, hogy melyik az értékes 10%, ma még nem lehet tudni, releváns kutatások hiányában. Tisztelettel: Ferenczi Gábor

Gauss vagy nem Gauss? Tisztelt Szerkesztőség! Gondoltam, megint megtámadom Önöket egy olvasói levéllel (azóta már előfizető vagyok!), ezúttal egy olyan kérdés kapcsán, amely némileg szakmámba vág. Nagy érdeklődéssel olvastam a májusi számban a „Mágikus valószínűségek” című írást, érthető IPM 2016. július


rejtvény

0.020

0.015

0.010

0.005

0.000

50

100

150

200

Testtömeg [kg]

módon, lévén, hogy én is statisztikus vagyok. Nagyon örültem is neki, egyetlen rész kivételével, de az rövidsége ellenére is elég fájó pont volt, ezért gondoltam, megírom Önöknek. A szöveg a vége felé azt írja, hogy „Ha például Európa teljes felnőtt lakosságát felsorakoztatnánk egy hatalmas téren úgy, hogy magasságuk szerint oszlopokba rendezzük őket, akkor az így kirajzolódó alakzat jó közelítéssel egy Gauss-görbe lenne. Ha ezek után megkérnénk őket, hogy most testsúly szerint álljanak fel oszlopokba, akkor az átrendeződéssel járó zűrzavar elmúltával ismét ugyanaz a harang alakú görbe rajzolódna ki.” Nos, a helyzet az, hogy ez a két állítás nem egyszerűen nem igaz, hanem konkrétan az ellenkezőjük igaz. Ha ugyanis a teljes felnőtt lakosságot felsorakoztatjuk, akkor abban lesznek nők és férfiak egyaránt, márpedig az előbbi csoport átlagos testmagassága 15-20 cm-rel kisebb, ezért, még ha el is fogadjuk, hogy a csoportok külön-külön normálisak, az együttes eloszlásuk akkor sem lesz az. Ez egy tipikus példa arra, hogy valami mikor NEM követ Gauss-görbét. A testsúllyal az a baj, hogy a szóródása nem szimmetrikus: az átlagos 70 kg körüli értéktől lejjebb nem mehet egy 20-30 kg-nál többet, felfelé viszont, hajaj, még 50, sőt 100 kg-mal magasabb érték sem csak a filmekben fordul elő. Ezért aztán a testtömeg eloszlása megint csak nem lesz normális. Ironikus módon ez a másik tankönyvi alappélda arra, hogy mi NEM Gauss-görbe szerinti eloszlású. Hogy ez nemcsak elméletben van így, hanem a gyakorlatban is, azt sem nehéz megvizsgálni. Európa teljes lakosságáról ugyan nincs adatom, de Amerikáéról van, úgy hívják, hogy NHANES. Ez egy kétévente megismételt, elképesztő méretű vizsgálat, mely a teljes amerikai lakosságra reprezentatív, tízezer főt is meghaladó mintán gyűjt be egész hihetetlen mennyiségű egészségügyi adatot, melyek nyilvánosan elérhetőek (www.cdc.gov/nchs/ nhanes/). Gyorsan összedobtam egy R-szkriptet, mely a szóban forgó kérdést vizsgálja meg. Az első ábra a testtömeg eloszlása (jól látszik az előbbi aszimmetria, szép statisztikus szóval élve: hogy balra ferde az eloszlás), a második ábra a testmagasság (itt a szélek viselkedése rendben van, de középen érzékelhető a gond: hogy egy második „hupli” is megjelent, a szám szerint kisebb létszámú, de nagyobb magasságú férfiaknál), a harmadik ábra ez IPM 2016. július

utóbbit mutatja jobban, külön ábrázolva a férfiakat és a nőket. Összefoglalva: a szerző két példája arra, hogy mi normális eloszlású, valójában a két alapvető példa arra, hogy mi NEM normális eloszlású! Üdvözlettel, Ferenci Tamás Kedves Ferenci Tamás! A valószínűségekről szóló cikkben felhozott példák egyfajta intuí­ ciót, egy benyomást próbáltak meg vázlatosan fölfesteni arról, hogyan is képzeljük el a normális eloszlást és a családjába tartozó többi eloszlást. Természetesen a könnyed stílus nem összetévesztendő a megtévesztéssel, így valóban helyesebb lett volna az így kialakuló eloszlásokról nem azt állítani, hogy lényegében Gausseloszlások, csupán annyit, hogy ezek jellegzetes harang alakjukkal mind a Gauss-görbére emlékeztetnek. Esetleg azt állítani róluk, hogy adott szignifikanciaszinten normálisnak tekinthető eloszlások. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok a valószínűségi változók, melyek valamilyen biológiai jellemzőket írnak le, sosem lehetnek valódi értelemben normális eloszlásúak. Jellemzően csak pozitív értékeket vehetnek fel, így ha a várható érték nem túl magas, és hozzá képest a szórás viszonylag nagy, akkor az eloszlás óhatatlanul aszimmetrikussá, a pozitív irányban hos�szan elnyúlóvá válik. Az ilyen típusú eloszlások a lognormális típusú eloszlások. Ha tehát a cikkbeli példánk a férfilakosság testmagasságára korlátozódott volna, az ugyanúgy nem adott volna tökéletes normális eloszlást, sőt ugyanez a helyzet a testtömeggel, de még az IQ-val is, ezek ugyanis mind nemnegatív értékeket fölvevő valószínűségi változók, tehát legjobb esetben is lognormális eloszlást követhetnek. Természetesen izgalmas lett volna, ha ezekre a kérdésekre is részletesen kitértünk volna, de a cikkek terjedelme és mélysége erre sokszor nem ad lehetőséget. Ugyanakkor köszönjük a nagyon alapos és szakmai hozzászólást a cikkhez, amely remek lehetőséget teremtett arra, hogy azon olvasók, akik szeretnének esetleg kicsit részletesebben elmélyedni a témában, ezen hasábokon egy picit többet megtudjanak a normális eloszlás családjába tartozó eloszlásokról, és akár ezen felbuzdulva utánaolvassanak. Üdvözlettel: Mosóczi András

7


ténykép

Északi-sark

Idén vagy jövőre több mint 100 ezer év után először tűnhet el teljesen a jég az Északi-sark területéről, ezt jósolja a téma egyik híres kutatója, Peter Wadhams. A US National Snow & Ice Data Centre ada­tai alap­ján látszik, hogy június elsejére 11,1 millió négyzet-kilométernyi jég maradt a tengerben, mi­közben az elmúlt harminc évben 12,7 millió volt az átlag. A 1,5 milliós különbség nagyjából az Egyesült Királyság te­rületének hatszorosát jelenti. A tudósok az Északi-sarkot akkor tekintik jégmentesnek, ha a terület köz­ ponti részén is elolvad a jég. A kutató fenntartja a négy évvel ezelőtt nagy vitákat kiváltó állítását, hogy az Északi-sarkról eltűnik a jég, vagyis idén szeptemberre kisebb lesz egymillió négyzetkilométernél.

? 8

Kié az Északi-sark? IPM 2016. július


IPM 2016. július

9

Fotó: Getty Images Hungary


hírek

Japán űrkudarc Már a felbocsátás után problémák adódtak a japán fejlesztésű Hitomi űrszondával, mostanra biztossá vált, hogy darabjaira hullott. A röntgentartományú sugárzások vizsgálatára épített szerkezet a felbocsátása után nem a megfelelő pályára állt, a pályakorrekciós manőver során a szonda azonban kontrollálatlan pörgésbe kezdett. Az egyre gyorsabban forgó és a földi irányítás parancsaira egyálta­ lán nem reagáló eszközről alkatrészek szakadtak le, majd biztossá vált, hogy darabjaira hullva végérvényesen tönkrement. A korábbi kudarcokból tanulva azonban olyan programot terveztek az űrszon­ da számára, amely minden más művelet előtt néhány kutatási célú mérés elvégzését írta elő, így háromnapnyi mérési eredmény mégis­ csak eljutott a Földre, a több tízévesre ter­vezett tudományos prog­ ramból azonban nem lett semmi. A ku­darc okait vizsgálva progra­ mozási és szoftverhiba merült fel. www.space.com

Áttörés jöhet a rák gyógyításában Az eddigieknél hatékonyabb, ráadásul bármilyen rákfajta ellen működő eljárást dolgoztak ki. Már korábban is folytak olyan kísérletek, amelyekben úgy módosítottak genetikailag immunsejteket, hogy azok felismerjék a rákot, és megfelelő immunválaszt váltsanak ki, most azonban a gyakorlatban is bebizonyoso­ dott a módszer működőképessége. Az eljárás lényege az, hogy a beteg rákos sejtjeiből vett minta segítségével átprogramozzák és a szervezetbe jut­tat­ják az immunsejteket, amelyek észreveszik és foglyul ejtik a rákos sejteket, le­he­­ tővé téve, hogy a szervezet T-sejtjei semlegesítsék őket. A kutatás már olyan fázisban van, hogy végrehajtották az első emberi kísérleteket is: mind­ három kísérleti alany bőrrákos volt, és mindhármuk esetében működött a terápia. A kutatók szerint az eljárás olcsó, ráadásul bármilyen rákos sejt genetikai mintázata bekódolható az immunsejtekbe. www.nature.com

Érdekes napelem­fejlesztés az MIT-n A napelemek egyik legnagyobb problémájára találtak megoldást a patinás amerikai műszaki egyetemen: immár a napsugárzás hőjét is hasznosítják. A mai napelemek egyik legnagyobb problémája, hogy a napsugárzásnak csak a fénykomponensét képesek hasznosítani, a tetemes hősu­ gárzást nem. A  megoldást számos csoport kutatja, az MIT-n most olyan módszert dolgoztak ki, amely ugyan magát a napelemet nem teszi érzékennyé a hőre, de egy olyan réteget helyez elé, amely a hő­ su­gárzást fénnyé alakítja. Ezt ráadásul a napelem számára ideális hul­ lámhosszon teszi, így a kutatók szerint akár a duplájára is növelhető a ma ismert elméleti hatásfok. A megoldás egyelőre csak a laboratórium falai között működik. news.mit.edu

10

IPM 2016. július


Bazaltban kötik meg a szén-dioxidot Nem várt sikerrel zárult egy izlandi kísérlet, amelyben a bazalt szén-dioxid-megkötő képességét vizsgálták.

Sikeresen felfújták a Bigelow-modult

A CarbFix kutatásban azt vizsgálták, hogyan tudja megköt­ni a ba­ zalt a szén-dioxidot. Egy geo­termikus erőműből pumpálták a föld alat­ti kő­zetrétegbe a gázt, s azt várták, hogy 8-12 évre lesz szükség ah­hoz, hogy a bazalt megkösse azt. Összesen 250 tonnányit pum­ páltak a föld alá, és meglepetésre azt tapasztalták, hogy a szén-dio­­ xid 95-98%-a két év alatt karbonáttá, azaz szén-dioxidot tar­tal­ma­zó kőzetté alakult. Következő lépcsőfokként eggyel na­gyobb mé­ret­ ben is ki­próbálják az eljárást, amely úgy tűnik, ha­­tékony és olcsó megoldásnak bizonyulhat a globális felmelege­désért leg­inkább fe­ lelős gáz megnyugtató megkötésére. www.sciencedirect.com

Bár az első kísérlet sikertelenül zárult, másodikra probléma nélkül fújták fel a nemzetközi űrállomás kísérleti modulját. A Bigelow cég által gyártott modul különlegessége, hogy le­ eresztve szállítható, az űrben pedig felfújható, így so­kat lehet spórolni a felbocsátási költséggel. Bár az első kí­sérletre nem indult meg a megfelelő ütemű tágulás, miközben a modulban a légnyomás meghaladta a megengedett értéket, a megismételt folyamat során a terveknek megfelelő méretűre fújódott a he­ lyiség. A modul elvben ugyanolyan jó védelmet nyújt, mint a merev falú változatok, rendkívül ellenálló, dupla falszerkezettel rendelkezik, a kétéves tesztelési időszak alatt azonban mind­ erről a gyakorlatban is megbizonyosodnak. www.nasa.gov

Ismét a levegőben a Solar Impulse 2 Tíz hónapos kényszerszünet után sikeres óceánrepüléssel folytatta útját a napelemes repülő. Még tavaly márciusban indult útnak a svájci Bertrand Piccard és André Borschberg, hogy a világon elsőként repüljék körbe a földet egy napelemes repülőgéppel. 2015. március 9-én indul­ tak Abu-Dzabiból, majd június 28-án a nyolcadik, az addigi leg­ hosszabb repülési szakasz során (Japánból Hawaiira) a sikeres leszállás után vették észre, hogy a gép akkumulátorai végzetes ká­ro­sodást szenvedtek. A tíz hónapos műszaki kényszerszünet után 2016 áprilisában tudták csak folytatni az útjukat Kalifornia IPM 2016. július

felé, ahova 62 órás és 29 perces repülőút után problémamente­ sen meg is érkeztek. A  javítás sikeres volt, ugyanis lapzártánk pillanatában a páros már túl van a repülés 14. szakaszán, és New Yorkban tartózkodik. Innen további két hosszú szakaszban foly­ tatják majd az útjukat, hogy egy dél-európai megálló után vissza­ térjenek kiindulási pontjukra. A kétszemélyes Solar Impulse 2 érdekessége, hogy szárnyainak fesztávolsága nagyobb, mint egy Boeing 747-8 Jumbo Jet repü­ lőgépé, tömege azonban mindössze a 160-ad része annak. www.wired.com

11


Tudomány és technológia

Sosem látott szuper élőlényeket, de akár mamutot is képes újra létrehozni – ráadásul utólag kimutathatatlanul – a spontán mutációra Szirmai S. Péter építő új, ultrahatékony génmódosítási „csodafegyver”. A magyarul genomeditálásnak elkeresztelt módszeren alapuló génsebészeti eljárással évtizedek helyett alig pár hónap alatt alkothatnak új élőlényeket a kutatók.

12

IPM 2016. július


Gödöllői szupernyúl

láthatatlan génmódosítással A biotechnológia új csodafegyvere A csúcstechnológiás eljárás nemcsak forradalmat indít a biotechnológiában, az így születő új – növényi, állati – szervezetek esetében már értelmetlenné válhat a nálunk alaptörvénybe foglalt „génmódosítás”-mentesség fenntartása is. A besorolásról, hogy GMO-nak, vagy „csak” új nemesítési technikának minősítik az unióban a forradalmi módszert, azonban lóhalálban, még az EU–USA transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás megkötése előtt állást kell foglalni a döntéshozóknak, mert a mezőgazdaságunk, gyógyszeriparunk globális versenyképessége múlhat rajta. Jó húsban lévő, de külsőre amúgy egyáltalán nem különleges tapsifülesek ropogtatják a takarmányt az egyik gödöllői tudományos műhely ketreceiben. Az izmos nyulak mégis a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) világszenzációnak számító büszkeségei, amelyeket e fajnál szokatlan biotechnológiai eljárással hoztak létre. A kutatók olyan – főleg húsmarhafajták, kutyák, sőt ember esetében is ismert – speciális spontán mutációt, genetikai változást akartak génsebészeti módszerekkel, de nem transzgenikus technikát alkalmazva létrehozni egy másik fajban, amelyhez még nem találtak hasonlót.

IPM 2016. július

Csodafegyver csőre töltve Ez a Gödöllőn is alkalmazott új biotechnológiai eljárás a CRISPR-módszer, amely a – nem szakemberek számára talán riasztóan csengő – „genomeditálási” technikák közül napjainkban a legelterjedtebb, és várhatóan uralkodóvá is válik. Varga Máté, az ELTE alapkutatással foglalkozó adjunktusa, a Critical Biomass blog alapító-szerzője szerint az eljárás a baktériumok fágvírusok elleni immunrendszerét használja fel. A módszer a sejtek belső hibajavító rendszerére épít. Arra, hogy a baktérium a beléhatolt fágvírus miatt sérült DNS-ét igyekszik befoltozni (lásd keretes írásunk). Ezt a célt leggyakrabban gyors, de általában hibákat is bevivő „összeragasztással” éri el. A DNS-változást okozó foltozással tehát olyan új, mutáns élőlények jönnek létre, amelyek nem is tartalmaznak idegen DNS-t, csak sajátot. Ez a sajátosság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a módszernek szinte minden, élőlényekhez kapcsolódó kutatási területen máris egyre nagyobb a szerepe. „Az izomnövekedés egyik fontos szabályozó génjében, az MSTN génben hoztunk létre mutációt” – részletezi a gödöllői kísérletet Hiripi László, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK) Állat-biotechnológiai Főosztályának vezetője. Mint az a már spontán a természetben létrejött Myostatin- (MSTN-) mutációknál bekövetkezett, a gödöllői nyúlvonaltól is azt várták a kutatók, hogy fokozott lesz

13


Tudomány és technológia

A nagyon izmos kecske esete a betolakodókkaL A baktériumok fágvírusok elleni immunrendszerét használja fel a Clustered Regularly Interspaced Short Palindromic Repeats (CRISPR) genomeditálási eljárás. Varga Máté, az ELTE kutatója, a Critical Biomass blog alapító-szerzője szerint a baktériumsejtben a fertőző fág DNS-ét úgy ismeri fel a sejt, hogy ha az vagy valamelyik őse már korábban találkozott a betolakodóval, akkor annak a genomjának egy rövid darabja belekerült a baktérium kromoszómájának egy jellegzetes helyére. Erről a fágeredetű szekvenciáról több lépésben egy rövid RNS-molekula képződik, amely – mivel szekvenciája azonos a fág DNS-ével – később felismeri azt, és odavezet egy olyan fehérjét, amely DNShasításra szakosodott. A biotechnológiában egy ilyen DNS-felismerő és -vágó fehérjét használunk, amelyet immár egy állati vagy növényi sejtben fejlesztenek ki, és olyan rövid RNS-t adunk mellé, amely immár nem egy fág, hanem az állati vagy növényi genom valamely szekvenciájával azonos. Ekkor a fehérje a genom megfelelő pozícióját ismeri fel és vágja el. A sérült DNS-t a sejtek belső hibajavító rendszere egy gyors, de általában hibákat bevivő összeragasztással igyekszik befoltozni. A módszer nagy előnye a gyorsaság, amit jól szemléltet a búza – még mindig nagy károkat okozó – lisztharmat elleni rezisztenciáját kialakító genomeditálás. A rezisztencia kialakításhoz három nagyon hasonló gén elrontására van szükség, de ez hagyományos eljárással nagyon-nagyon nehéz és hosszadalmas, az új eljárással viszont csak pár hét, hónap. Állatoknál sok természetes mutációt ismerünk, például az izomfejlődés szabályozásáért felelős MSTN (Myostatin) gén esetében. Ez a mutáció gazdaságilag szintén hasznos, mivel nagyobb izomtömeget, több húst adó állatok jöttek létre: Belgian Blue tehenek, illetve Texel birkák. A CRISPR segítségével azonban bármilyen haszonállatban „elrontható” az ominózus MSTN gén, így már létrehoztak nagyon izmos mutáns kecskéket, malacokat és nyulakat. ettől az állataik izomnövekedése, de nem csak erre voltak kíváncsiak. A mutációval ugyanis az izomnövekedés borítékolható volt, pontosan körülírt folyamat. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a mutáció hoz-e még nagyobb tömeget, ad-e további növekedési potenciált a húsgyarapodásban olyan genetikai bázisú állatfajtánál, amelyet már évtizedek óta nemesítettek az izomnövekedésre. Nos, a kutatási eredmények alapján – úgy tűnik – igen, ami élteti a reményt, hogy a hagyományos tenyésztési eljárásokkal még tovább lehet majd javítani a növekedési erélyt, bár ennek várhatóan ára lesz. Az előrejelzések azt mutatják, hogy ez a változás komoly szaporodásbiológiai problémákhoz vezethet, ami viszont a gazdasági előnyöket radikálisan csökkentheti. Azaz, amit nyerünk a réven, elveszíthetjük a vámon. Hogy valóban így lesz-e, erre a gödöllői mutációk esetében a munkacsoport tagjai még nem kaptak egyértelmű választ, pedig jó lenne mielőbb, mert nem csak ők dolgoznak izomnyúlprojekten.

14

A cél az ember Konkurens kínai kutatók a tavaly decemberi lyoni konferencián már be is mutattak hasonló mutánsokat a robbanásszerűen bővülő kínai élelmiszerpiacra apellálva. Sietni kell tehát Gödöllőn, pedig itthon még an�nyira friss a módszer, hogy – lapzártánkkor – még meg sem jelentek az ezekről szóló tudományos publikációk. Mindössze egy szakmai előadáson jelentették be a világraszóló innovációt. A gödöllői genomeditálási projekt azóta is gőzerővel folytatódik. A NAIK a Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel (SOTE) együttműködve ugyanis – a humán gyógyászat érdekében – már olyan mutáns nyulakat szeretne létrehozni, amelyek modellállatok lehetnek bizonyos emberi betegségekkel kapcsolatos kutatásokban. Több mint ezer olyan emberi gén van ugyanis, amely egérben és patkányban nem, csak nyúlban található meg, így az ezekkel kapcsolatos genetikai betegségeket is csak a tapsifülesekben vizsgálhatják. Így bizonyos esetekben a nyúl vagy éppen a IPM 2016. július


sertés sokkal jobb modellállatnak bizonyul a kísérletekben, de utóbbinak amúgy is felértékelődött a biotechnológiai kísérletekben a szerepe. Már évtizedek óta dolgoznak kutatók azon is, hogy olyan humanizált sertésszerveket hozzanak létre, amelyek beültethetők a donorra váró emberekbe. Olyan sertésszívet, egyéb állati szerveket akarnak a kutatók géntechnikai módszerekkel kialakítani, amelyek legalább addig lehetővé teszik a betegek túlélését, amíg megfelelő emberi donort nem találnak, de így is akadnak nehézségek. Évek óta vannak már olyan genetikailag módosított sertéspopulációk, amelyekkel ez a szervpótlás megoldható lenne, de van egy bökkenő, amire megoldást kínál a genomeditálás. Minden emlősállat hordoz ugyanis speciális, úgynevezett endogén retrovírusokat, amelyek elbújnak és beépülnek a genetikai állományukba. A kutatók attól féltek, hogy a sertés endogén retrovírusaival olyan potenciális veszélyforrást visznek be a humán populációba, amelynek beláthatatlanok a következményei. Ezért is korszakos jelentőségű, hogy egy nemzetIPM 2016. július

közi csoport – genomeditálással – a sertés összes endogén retrovírusát ki tudta pucolni, és ezzel megnyílt az út a sertésből emberbe történő szervátültetés, a xenotranszplantáció előtt. Jóstehetség sem kell hozzá, hogy elképzeljük, mekkora lökést adnak a modern genomeditálási módszerek a humán génterápiának, az orvostudománynak, a gyógyszeriparnak, de nem csak a gyógyításban indított forradalmat a módszer. A genomeditálással komoly előrelépés várható a mezőgazdaság szinte minden ágában is. Például azzal, hogy a húsmarhatenyésztésben géntechnikai módszerekkel szarvatlan bikákat állítanának elő, mert így a számítások szerint 10-15 százalékkal növekedne a haszon. Nem utópisztikus elképzelés, hiszen szarvatlan marhafajták már léteznek, csak nem a hús-, hanem a tejhasznúak között, genomeditálással pedig ez gyorsan elérhető. De az új géntechnológiai módszerrel nem csak a velünk élő haszonállatfajtákat tökéletesíthetik a tudósok. A genomeditálással az evolúció során korábban élt, de akár évmilliókkal ezelőtt ki-

Már évtizedek óta dolgoznak kutatók azon is, hogy olyan humanizált sertésszerveket hozzanak létre, amelyek beültethetők a donorra váró emberekbe.

15


Tudomány és technológia

pusztult állatokat vagy azokhoz nagyon hasonlító lényeket is újra létre lehet hozni. Az Egyesült Államokban lévő Harvard Medical Schoolban már azon dolgoznak, hogy elefántsejtekből kiindulva újra mamutsejteket alkossanak. Már több, fontos tulajdonságot kódoló gént ki is alakítottak e célból, mint a mamut jellegzetes fülformájáért, gyapjasságáért vagy a szélsőséges hideghez alkalmazkodott vörösvérsejtjeiért felelős géneket. Mivel a tudósok már ismerik a mamut és az elefánt genomját is, a különbségekre koncentrálva, az új génsebészeti technikákkal gyorsan haladhatnak az ősállat újraalkotásával. Már nincs messze a végső cél, hogy a mamutra nagyon hasonlító lényt hozzanak létre genomeditálással és sejtmag-átültetéses klónozással. Hasonló programot indítottak szintén amerikai kutatók a vándorgalamb létrehozására is, amely a szakemberek szerint már valóság és nem sci-fi. A biotechnológiai lehetőség tehát már adott, a kérdés csak az, hogy a genomeditálásnak hol szab majd határt a szabályozás. Égető a kérdés, mert valóságos genomeditálási boom kezdődött világszerte, a vezető hazai kutatóintézetekben is. Ez ugyan a társadalom széles rétegei számá-

16

ra egyelőre nem érezhető, talán ezért még nem fogékonyak a már dübörgő biotechnológia forradalom és az új technológiát mederbe terelni hivatott leendő szabályozás változásaira. Legalábbis, amint az várható volt, az üzleti körök és a széles vásárlói tömegek helyett csak a szűk szakmai elitet hozta lázba Piet van der Meer belga professzor idén év eleji, budapesti előadása a modern génsebészeti eljárások megítéléséről és jogi besorolásáról, hiába túlzás nélkül sorsfordító téma. A Genti Egyetem tanára ugyanis egyebek között arra kereste a választ, hogy a genomeditálással létrehozott új növények és állatok jogilag génmódosított szervezetnek (GMO) minősülnek-e vagy sem. A megkérdezett piaci szereplők szerint főleg ettől a GMO vagy nem GMO vita kimenetelétől, a brüsszeli és tagországi állásfoglalástól függ, mikor kezdődik a genomeditálással létrehozott fajták széles körű elterjedése a mezőgazdaságban. Eurómilliárdokban mérhető a tét az EUban, főleg itthon, ahol a génmódosított élelmiszereknek zsigerből hadat üzent a kormány. Ha ugyanis a magyar döntéshozók a géneditálással létrehozott új – növényi és állati – szervezeteket „legéemózzák” – az alaptörvényre hivatkozva –, IPM 2016. július


itthon egyszersmind halálra ítélik. Ezzel pedig kitiltják a köztermesztésből, ami a gazdáknak és a felhasználóknak azt jelenti, hogy a csúcstechnológiával létrehozott új fajtáknak is befellegzett. A kitiltással pedig nemcsak a hazai agrárgazdaság versenyképessége kerül végveszélybe, még a globális felmelegedéshez és például a dél-alföldi gabonaövezetben az elsivatagosodáshoz való gyors alkalmazkodás egyik legfontosabb eszközére is nemet mondanak.

Boszorkányüldözés Piet van der Meer professzor a genomeditálási ügyben még meg sem született kormányzati politikai állásfoglalás előtt informálisan maga is azt igyekezett kipuhatolni, miként vélekedik a szakma erről a szektor jövőjét hamarosan meghatározó új technológiáról. Ez azért sem mellékes, mert nemcsak itthon szitokszó a GMO, hanem az EU több államában is probléma. A GMO-tagadó államok szintén elzárkóznak a génmódosított mezőgazdasági célú állat- és növényfajták és az ezekből készített élelmiszerek forgalmazásától is. Pedig ahogyan azt az egyik biotechnológiai területen dolgozó magyar professzor epésen megjegyezte, a „tudományos bizonyítékok súlyos ellentmondásban vannak a köztudatban a génmódosítással kapcsolatos képzetekkel”. Szerinte a GMO-vitában ezért nem tud a két oldal dűlőre jutni. Megvan a veszélye, hogy ezt a felek között áthidalhatatlannak tűnő szakadékot ismeretlenségével még tovább mélyíti az ultrahatékony új eljárás, amihez képest az eddigi génmanipuláló módszerek kőbaltás technikának tűnnek. Szerencsés esetben persze, ha a CRISPR-t és általában a genomeditálást sem az EU-ban, sem itthon nem tekintik génmódosításnak, borítékolhatóan egy-két év alatt gyökeresen át fogja alakítani a nemesítői munkát. Az új módszer tömeges elterjedésével létrehozott fajták pedig gyorsan ki fogják szorítani a hagyományos GMO-kat a piacról, mint például az EU-ban is engedélyezett MON 810-es kukoricamoly-rezisztens Monsanto fajtát. Ha viszont génmódosításként skatulyázza be Brüsszel – vagy az EU-től függetlenül Budapest – a CRISPR-t és a genomeditálással létrehozott termékeket vagy azok nagy részét, akkor félő, hogy „lábon lövi” magát. Olyat korlátoz, tilt ugyanis, ami nem érhető tetten. IPM 2016. július

A kutatók szerint CRISPR-es növényekről, állatokról sok esetben ki sem lehet deríteni, hogy génsebészettel, és nem hagyományos nemesítéssel jöttek létre. Megkülönböztethetetlen, hogy „természetes” vagy – ahogyan a szakmában mondják – „indukált mutánsok”. Azért nem, mert mint írtuk, a CRISPRmódszerrel létrehozott mutáns élőlények nem tartalmaznak idegen DNS-t. A genomeditálás abban is túltesz a korábbi géntechnológián, hogy bővül a kör, amit e módszerrel létre lehet hozni. Azt a szakember is elismeri, hogy nagyon széles lehet ez a spektrum. Nemcsak olyan élőlényeket állíthatnak elő a tudósok, amelyek már vannak, vagy maguktól, spontán mutáció után lehetnének. A másik véglet szinte beláthatatlan. A géneditálással ugyanis olyan egészen új gént is világra lehet hozni, amely addig soha, semmilyen állatban, növényben, emberben nem volt jelen. „Leülök a sarokba, kigondolok egy új, még nem is létező gént, és létrehozom” – álmodja meg a jövőt Györgyey János, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szegedi Biológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, és nem túloz. Annak ellenére, hogy a rosszabb találati arányt garantáló generációs géntechnológiai módszerekhez képest, amelyekben nehéz volt előre tudni, hogy pontosan mi születik, hihetetlenül precízen, sebészkésszerűen lehet a változtatásokat végrehajtani, így is rejt még magában kockázatokat. Más érintettek is abban reménykednek, hogy a leendő szabályok megengedőek lesznek. Például ha csak egyetlen olyan pontmutációt tartalmaz a létrehozott új lény, amely a természetben ismert más növényfajokban is előfordul, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárást megspórolva egyszerűen egy új fajtának számít majd. Ez ügyben egyelőre még a Magyar Tudományos Akadémia sem vallott színt. Balázs Ervintől, az MTA martonvásári Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének professzorától, a gödöllői Környezet-biotechnológiai Biztonsági Kutatóintézet igazgatójától csak azt tudtuk meg, hogy az Akadémia még nem foglalt állást a kérdésben. Személyes álláspontja szerint azonban az említett módszer a jelenlegi nemzetközi jogszabályok szerint nem felel meg a köztudatban elterjedt GMO fogalmának. Jó, hogy a tudomány művelői egy-egy ilyen horderejű innováció bevezetésével kapcsolatosan elmondják a véleményüket, de hogy bevezetik-e – mint esetünkben a CRISPR-et például a mezőgazdaságba –, az nem rajtuk, hanem majd a döntéshozókon múlik.

A GMO-tagadó államok elzárkóznak a génmódosított mezőgazdasági célú állatés növény-fajták és az ezekből készített élelmiszerek forgalmazásától.

17


Tudomány és technológia

A géneditálással olyan egészen új gént is világra lehet hozni, amely addig soha, semmilyen állatban, növényben, emberben nem volt jelen.

Nekik viszont sietni kellene az állásfoglalással és a jogszabályok megváltoztatásával, mert a dugót már kihúzták, bár a szellem még nincs kinn teljesen a palackból. A tudományos világ megkérdezett szaktekintélyei szerint még egy-két évbe is beletelik, amíg az új módszerrel létrehozott fajták megkapják az engedélyt a köztermesztésre, és piacra léphetnek. A nagy nemzetközi vetőmag- és szaporítóanyag-előállító csoportok, mint a Pioneer, Syngenta, Monsanto, jószerivel csak tavaly kezdték az első céges eredményeiket publikálni.

Fogalomzavar A helyes döntéshez azonban Piet van der Meer professzor szerint maga a génmódosítás fogalma is módosításra szorul. De a hazai kutatók nem mindegyike ért egyet ezzel az óvatos állásponttal. „Alapvetően át kell fogalmazni a meghatározást, és át kell alakítani a GMO jogi kategóriákat, mert most arról vitatkozunk, hogy benzines vagy dízel ez az autó, miközben elektromos hajtású” – festi le a nézetkülönbséget Györgyey János. Remek példa, de talán a „gőzgép-drón” hasonlat beszédesebb lett volna. Csatlakozva Györgyey János véleményéhez, az a meggyőződésünk, hogy nem a definíció, nem is a módszer, hanem a végeredmény a lényeg, de ehhez nemcsak a technológián, a szemléleten is változtatni kell. Ne az előállítás módszere alapján ítéljék meg a modern biotechnológiai eljárásokkal létrehozott

18

szervezeteket, új növényeket, állatokat, hanem a végeredmény: azok képességei, teljesítménye, hozama, ökológiai kockázata, egyéb tulajdonságai szerint. Ezt indítványozza Györgyey János is. „Nem az alapján kellene besorolni, hogy „kalapácsot vagy csavarhúzót használtak a szereléshez, hanem hogy varrógépet vagy géppuskát készítettek” – érzékelteti a szakember. Brüsszelben vakarhatják tehát a fejüket a jogalkotók, de reméljük, megfogadják a bölcs tanácsot. Ha másért nem, hát a formálódó amerikai–európai transzatlanti megállapodás (TTIP) miatt, amely kinyitja majd a kaput a genomeditálással létrehozott növényi és állatfajták tömeges elterjedése előtt. Talán túl optimisták, mert a TTIP jelenlegi szövegtervezetének GMO-kal kapcsolatos rövidke fejezete inkább csak a GMOengedélyeztetési gyakorlatot egyszerűsítené, és egységes mederbe terelné a tagországok számára a jogorvoslati mechanizmust. A GMO-ellenesség ugyanakkor olyan erős politikai tőke Magyarországon és az EU-ban, hogy akik a TTIP-t meg akarják fúrni, azok éppen a génmódosított termékek fenyegető dömpingjével riogatva próbálnak ellenséges hangulatot kelteni. Az emberiség számára húsba vágó genomeditálás szabályozásához a szakmában őszre várják a brüsszeli állásfoglalást. A végeredményre azonban a már napvilágot látott konkrét esetekben megengedőbb svéd és német álláspont alapján még korai lenne következtetni. n IPM 2016. július


rejtvény

Szamuráj SUdoku A szamuráj sudoku öt darab, egymást át­fe­dő klasszikus sudoku feladványt tartalmaz. Oldja meg a feladványokat úgy, hogy vala­mennyi sorban, oszlopban, vastag vo­nallal határolt négyzetben az egyes számjegyek csak egyszer szerepelhetnek! A megfejtést a 130. oldalon találja. IPM 2016. július

19


Tudomány és technológia

Nap mint nap beszélünk róla, az egész világunkat behálózza, egyre nagyobb hatással van az életünkre, mégis, ha megkérdezné tőlünk valaki, hogy mit is jelent az a fogalom, hogy információ, nos, bajban lennénk a válasszal. Mosóczi András

20

IPM 2016. július

Fotó: Sciencephoto Library

Az információ 1. rész története


Most útnak induló cikksorozatunkban megnézzük, mi is maga az információ, és azt, hogy hogyan törekedett az emberiség már a kezdetek óta az információ gyors és hatékony továbbítására, tárolására néha elképesztően bonyolult, máskor pedig lenyűgözően egyszerű megoldásokkal. Utazásunkat kezdjük azzal, hogy megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az információ tulajdonképpen. Egy képzeletbeli szigetre befut egy üzenet: holnap repülővel érkezem. Információ-e vajon ez az állítás? Nos, ha képzeletbeli szigetünket semmi mással nem lehet megközelíteni, kizárólag repülővel, akkor ez az állítás nem mond az égvilágon semmit, hiszen mindenki repülővel érkezik. Abban az esetben viszont, ha a sziget repülővel és hajóval is megközelíthető, akkor már igen. Ha mindennap pontosan egy repülő és pontosan egy hajó érkezik a szigetre, akkor ez az állítás, hogy holnap repülővel érkezem, egyértelműen megmondja, hogy pontosan mikor és pontosan hol keressenek. Nyilván a repülőtéren és nyilván akkor, amikor a gépnek érkeznie kell. Most nézzük, mi a helyzet akkor, ha naponta két repülő és egy hajó érkezik. Ebben az esetben annak az állításnak, hogy holnap hajóval érkezem, valahogy több információtartalma van, mint annak, hogy repülővel. Hajóval érkezni ugyanis csak egyféleképpen lehet, így ez az állítás pontosan megmondja, hogy hova és mikor fogok érkezni, míg a holnap repülővel érkezem esetében fölmerül egy újabb kérdés: melyikkel? Egy állítás információtartalmának mérésére kifejleszthetünk tehát egy olyan módszert, amely azon alapszik, hogy hány igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést kell föltennünk ahhoz, hogy biztos adatokhoz jussunk. Példánkban a holnap hajóval érkezem egy egykérdéses információ. Elég annyit kérdezni, hogy hajóval jössz? Ezzel szemben a holnap repülővel érkezem egy kétkérdéses információ, mert meg kell kérdezni, hogy hajóval jössz? És amikor a válasz az, hogy nem, repülővel, akkor föl kel tenni egy újabb kérdést, hogy melyikkel. Megtehetnénk persze, hogy egyből rákérdezünk arra, hogy ugye a délelőtti géppel jössz?, ám ebben az esetben, ha épp nincs szerencsénk, és a válasz az, hogy nem, akkor újabb kérdést kell föltennünk, amely azt a körülményt tisztázza, hogy akkor vajon a másik géppel vagy pedig hajóval. Tehát hacsak nincs éppen szerencsénk, ebben az esetben is két kérdésre van szükség. Ez a példa két dologra világít rá, melyek mind igen jelentős állítások az információelméletben. Az egyik ilyen fontos dolog, hogy egy információ hány kérdéses – ezt a témát mindjárt kicsit precízebben is körbejárjuk –, a másik pedig az, hogy ha előre tudjuk, hogy IPM 2016. július

bizonyos eshetőségek kisebb bizonytalansággal rendelkeznek másoknál, akkor azokkal érdemes kezdenünk a kérdezősködést.

Minél ritkább, annál értékesebb A kérdések számánál maradva, nézzük meg, hogy ha egy eseménynek van 7 különböző kimenetele, akkor hány igennel vagy nemmel megválaszolható kérdéssel tudjuk eldönteni azt, hogy melyik valósul meg közülük. Szeretnénk, mondjuk, kideríteni, hogy a hét melyik napján érkezik egy látogató a szigetre. Természetesen feltehetjük neki azt a kérdést is, hogy ugyan melyik nap érkezel?, és akkor egyetlen kérdés elegendő, ám ez nem vezetne el bennünket az információ fogalmának megértéséhez. Maradjunk tehát az igen/nem típusú kérdéseknél. Ezek a kérdések szegülnek ugyanis mellénk segítőként azon az úton, amely elvezet az információ mennyiségének mérhetőségéhez. Szóval nézzük, hány kérdés szükséges annak biztos eldöntéséhez, hogy az utazó melyik napon érkezik. Ha egyesével elkezdünk rákérdezni a napokra, hogy hétfőn érkezel-e?; kedden érkezel-e? és így tovább, akkor legrosszabb esetben is 6 kérdés elegendő. Nevezetesen, amikor a szombatra is nemmel válaszol, a vasárnapot már kár megkérdezni. Másként fogalmazva, ha van m lehetséges kimenetel, akkor m–1 kérdéssel egészen biztosan képesek vagyunk kideríteni, hogy melyik valósul meg közülük. A helyzet azonban az, hogy ennél jóval kevesebb is elegendő. A trükk a következő. A hét egymást követő napjai közül kiválasztjuk a középsőt, vagyis a csütörtököt és az első kérdésünk az, hogy csütörtök előtt érkezel-e? Ha a válasz igen, akkor játékban marad a hétfő, kedd, szerda, és most ezek közül választjuk ki a középsőt, ami a kedd, majd föltesszük a kérdést, hogy kedd előtt érkezel-e? Ha a válasz megint igen, akkor meg is vagyunk, hiszen a kedd előtt már csak a hétfő van. Ha a válasz nem, akkor már csak egy kérdésre van szükség, amely tisztázza, hogy kedd vagy szerda-e az a bizonyos nap. Most nézzük, mi van abban az esetben, ha a legelső kérdésre nemmel felelt. Ez azt jelenti, hogy nem csütörtök előtt érkezik, vagyis marad még a csütörtök, péntek, szombat és vasárnap. Ekkor ezek közül a napok közül ves�-

Nyitó kép: Claude Chappe a francia forradalmat követő években fejlesztette ki szemaforrendszerét, mely pár év leforgása alatt behálózta egész Franciaországot

Claude Chappe francia feltaláló

21


A szemafor működés elve a karjait lengető ember mintája volt. Egy magaslaton kőből épült tornyot emeltek, a toronyra pedig két, egyenként 4-10 méterre kinyúló karral rendelkező szerkezetet szereltek

22

szük a középsőt – ami ugye nincs, ezért a képzeletbeli felezővonal utáni napot – a szombatot, és föltesszük azt a kérdést, hogy szombat előtt érkezel-e? Ha a válasz igen, akkor már megint csak egy kérdés kell, ami kideríti, hogy a szóban forgó nap csütörtök-e vagy péntek. Ha a válasz nem, akkor maradt a szombat és a vasárnap, ahol szintén egy kérdéssel eldönthető, hogy mi is a helyzet. Legrosszabb esetben tehát akárhogy is, de 3 kérdés már elegendő annak kiderítésére, hogy melyik nap érkezik az utazó. Valójában arról van szó, hogy a 7-et hányszor lehet úgy elfelezni, hogy a kapott eredmény már egyértelműen egyetlen napot jelentsen. 7/2=3,5, ami ugye nem egyetlen nap. Ezt tovább felezve 3,5/2=1,75, ami még mindig nem egy nap, de 1,75/2=0,875, ez már igen. Három felezésre van tehát szükség. Arra a kérdésre, hogy egy számot hány felezéssel tudunk egynél nem nagyobb részekre darabolni, a hatványozás segítségével kaphatunk választ. A 16 például 24, és 16/2/2/2/2=1, vagyis éppen 4 felezésre van szükség. A 32 pedig 25, és itt éppen öt felezés kell.

Ha egy szám 16 és 32 közé esik, akkor a szükséges felezések száma 4 és 5 közötti. Mivel azonban, mondjuk, 4,3 darab felezést fizikailag képtelenség elvégezni, 4 darab felezés pedig még nem elég, így minden 16 és 32 közötti szám esetében 5 felezésre van szükség. Megmaradva viszont egy pillanatra a nem egész számú felezések gondolatánál, egészen érdekes dolgokra bukkanhatunk. Azt a számot, amely megmondja, hogy a 2-t hányadik hatványra kell emelni ahhoz, hogy például 16-ot kapjunk, log216-nak nevezzük. Lássuk csak, mennyi ez a bizonyos log216. Nos, 24=16, vagyis a 2-t 4-re kell emelni, hogy 16-ot kapjunk, így aztán log216=4. Hasonlóképpen log232=5, mivel 25=32. Hogyha van 7 lehetséges kimenetelünk – ahogyan az előző példánkban láttuk –, akkor a szükséges felezések száma éppen annyi, amennyire a 2-t emelni kell, hogy 7-et kapjunk, vagyis log27=2,81. Ez azt jelenti, hogy 2,81 darab kérdés feltevésével tudjuk meg, hogy pontosan melyik nap érkezik az utazó. Na persze 2,81 darab kérdést nem tudunk föltenni, de ez a szám egyfajta mércéje annak, hogy IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

Tudomány és technológia


milyen típusú információval van dolgunk. Ha a lehetséges kimenetelek száma kettő, például, hogy fejet vagy írást dobtunk-e egy érmével, akkor log22=1 kérdés feltevésére van szükség. Ez tehát egy amolyan egyszerűbb féle információ, aminek a mérőszáma 1. Ha viszont azt kérdezzük meg, hogy a Jupiternek melyik holdjára gondoltam éppen, akkor ez egy bonyolultabb típusú ügy, mivel a Jupiternek 67 holdja van, és így log267=6,1 darab kérdés kell az ügy tisztázásához. Még hasznosabbá tehetnénk azonban ezt a fura mérőszámot azzal, ha valahogyan értékelni tudnánk az egyes válaszokat is az alapján, hogy azok mennyire értékesek számunkra. Nos, ahogyan a drágaköveknél is érvényesül a minél ritkább, annál értékesebb elv, úgy az információelméletben is azok az információk az értékesebbek, amelyek ritkábban előforduló dolgokról szólnak. Visszatérve kiinduló példánkhoz, ha képzeletbeli szigetünkre 3 módon tudunk eljutni, hajóval vagy a két repülőjárat valamelyikével, akkor az alapsokaság m=3, és bármelyik eshetőség p=1/3 valószínűségű. Ezen belül a hajó esélye 1/3, míg a repülők esélye összesen 2/3, vagyis a hajó – ahogyan ezt már korábban is megállapítottuk – értékesebb információ, mint a repülő. A következő képlet lehetővé teszi számunkra az információk értékének összehasonlítását, és közben – előző gondolatmenetünk alapján – azt is elárulja, hogy hány kérdéses az adott információ. Íme, itt is van: I=log2(1/p). Nézzük meg, hogy pontosan hogyan is működik ez. Ha a hajóval való érkezés 1/3 valószínűségét helyettesítjük be, akkor I=log2(1/(1/3))=log23=1,59. Ha a repülővel érkezés 2/3 valószínűségét, akkor I=log2(1/(2/3))=log2(3/2)=0,59. Azt kaptuk tehát, hogy a hajóval érkezés mint információ 1,59-ot ér, a repülővel érkezés pedig 0,59-ot. Ezzel kifejlesztettük az információ értékének mérésére vonatkozó képességünket. Lássuk, hogyan használhatnánk ezt a hét napjairól szóló példánkban. Itt összesen 7 eshetőség van, és mindegyik p=1/7 valószínűséggel fordulhat elő. Így minden egyes nap információértéke I=log2(1/(1/7))=log27=2,8. Egyrészt látszik, hogy ezek értékesebb információk, mint az, hogy hajóval vagy repülővel érkezünk-e, mert nagyobb munka kideríteni – többet kell ugyanis kérdezni hozzá. Másrészt megvizsgálhatjuk, hogy mekkora a hétvége vagy éppen a hétköznapok értéke. A hétvége 2 napból áll, így valószínűsége 2/7 és értéke I=log2(1/(2/7))=log2(7/2)=1,8, míg a hétköznapok valószínűsége 5/7, és így értéke IPM 2016. július

I=log2(1/(5/7))=log2(7/5)=0,49. A hétvége tehát jóval értékesebb információ. Ez nem meglepő, hiszen ha tudjuk, hogy hétvége van, akkor már egyetlen további kérdéssel eldönthető, milyen nap van, míg ha csak annyit tudunk, hogy hétköznap, akkor az ügy még igényel némi fáradozást. Abban az esetben, ha 26 különböző eshetőség is kínálkozik, és mindegyik azonos eséllyel fordulhat elő, akkor egy eshetőség információértéke I=log2(1/(1/26)=log2(26)=4,7. És hogy miért olyan roppant fontos ez? Nos, a válasz az, hogy az emberiség történetében nagyon sokan voltak, akik nagyon nagy hasznát vették volna ezen tudásnak. Az angol ábécé ugyanis éppen 26 betűből áll, és ez alapján minden betű 4,7es információértékű, másként fogalmazva 4,7 igen/nem típusú jellel a teljes ábécé leírható. Természetesen, ha a dolgot nem pusztán elméleti szempontból nézzük, hanem fizikailag is meg akarjuk valósítani, akkor ezt a számot fölfelé kell kerekítenünk 5-re. Vagyis 5 egymás utáni fényjellel, esetleg 5 egymás utáni dobbantással vagy 5 egymás utáni füstjellel, netán 5 jegyű 0-ból és 1-ből álló sorozattal az angol ábécé bármelyik betűje egyértelműen megadható. Ennek persze mindaddig nincs nagy jelentősége, amíg a betűket egy lapra írjuk, vagy éppen beszéd közben kimondjuk őket, de ha a szöveget nagy távolságokra szeretnénk eljuttatni, amilyen messzeségből az írott szöveg már nem látszik, a kimondott szó már nem hallatszik, akkor hirtelen hatalmas jelentősége lesz. Ez a tudás adja meg ugyanis a kulcsot ahhoz, hogy képesek legyünk az információt a lehető leghatékonyabban továb-

Nos, ahogyan a drágaköveknél is érvényesül a minél ritkább, annál értékesebb elv, úgy az információelméletben is azok az információk az értékesebbek, amelyek ritkábban elõforduló dolgokról szólnak. bítani. Sőt, ez a tudás vezetett el ahhoz is, hogy képesek legyünk az információt tárolni oly módon, hogy az emberi értelem kiiktatásával is bármikor reprodukálható legyen mesterségesen. De nézzük szépen sorban, hogyan is jutottunk el több száz év alatt ezekig a kulcsfontosságú felismerésekig. Ahogyan a tudomány minden területén, úgy itt is rengeteg tévúton, számos hibás elképzelésen, soksok kísérletezésen és néhány zseniális felismerésen át vezetett az út. Ezt az izgalmas utat fogjuk bejárni sorozatunkban, és az út végén eljutunk a mai információalapú társadalmunkig, sőt egy ki-

23


Tudomány és technológia

A kezdetek

A Samuel Sömmering által felfedezett telegráf

24

Az emberiség története során minden jelentős felfedezéshez két dolog kellett. Egy kísérletező kedvű tudós, aki csak úgy saját maga szórakoztatására kitalált fura dolgokat, és egy erős társadalmi vagy uralkodói igény valamilyen fontos probléma megoldására. Azok a pillanatok jelentették a fejlődés nagy lépcsőfokait, amikor ez a két dolog találkozott. Nem volt ez másként az információelmélet világában sem. Az emberiség hosszú évszázadokat élt le úgy, hogy tulajdonképpen nem volt fontos számára tudni azt, hogy mi történik tágabb környezetében, vagy ha éppen fontos lett volna tudni, beletörődött abba, hogy ezekkel az információkkal lehetetlen rendelkeznie. Hogyan is lehetne előre látni, hogy lecsap-e egy vihar másnap, vagy éppen honnan is lehetne értesülni arról, hogy ellenséges törzsek közelednek a hegyeken túl. Voltak persze kezdetleges megoldások bizonyos információk nagyobb távolságokra történő eljuttatására, mint a füstjelek vagy a jódli, ami az alpesi népek kommunikációja volt a járhatatlanul mély völgyek által szabdalt hegyes vidékeken. De az első komolyabb találmány egy francia feltaláló, Claude Chappe ötlete volt, aki a francia forradalmat követő években fejlesztette ki szemaforrendszerét, mely pár év leforgása alatt behálózta egész Franciaországot. Az alapötlet nagyon egyszerű volt, és már az ókorban is felmerült, ám Chappe volt az első, akinek mindezt sikerült úgy megvalósítania, hogy a rendszer ne csak tesztként, hanem éles üzemmódban valódi üzenetekkel is működjön. A működés elve a karjait lengető ember mintájára az volt, hogy egy magaslaton kőből épült tornyot emeltek, a toronyra pedig két, egyenként 4-10 méterre

kinyúló karral rendelkező szerkezetet szereltek. A karokat a torony aljából fogantyúkkal lehetett állítani, és a karok különböző állása betűket vagy éppen számokat jelentett. Az üzenet továbbítása úgy történt, hogy a toronytól 20-25 kilométerre egy másik magaslaton, ahol szintén állt egy hasonló szerkezet távcsővel figyelték a karjait lengető szemafort, majd az így kapott üzenetet ugyanezen az elven továbbították egy harmadik szemafornak. A szemaforok láncolata pedig néhány perc leforgása alatt akár több száz kilométeres távolságba is képes volt eljuttatni az információkat. A francia hadsereg elég hamar fel is figyelt az ebben rejlő lehetőségekre, így a rendszert elsősorban titkosított katonai üzenetek továbbítására használták. Amikor 1809-ben a franciák szövetségesét, I. Miksa bajor királyt megtámadták az osztrákok, Napóleon az akkor már egészen a bajor határig kiépített szemaforhálózaton keresztül értesült az eseményekről, és így késlekedés nélkül csapatokat küldhetett Miksa megsegítésére. A rendszer tehát stratégiai fontosságúnak bizonyult, nem meglepő hát, hogy az 1800-as évek elején már több mint 2000 kilométeres szemaforhálózat épült ki Franciaországban, de Európa számos országában, sőt az Egyesült Államok keleti partvidékén is. Akkoriban úgy tűnt, ez a módszer a gyors és biztonságos hírközlés leghatékonyabb és legolcsóbb módja, így aztán nem túl nagy érdeklődéssel fogadták egy bizonyos Samuel Sömmering ötletét, aki a nemrég felfedezett elektromosságot próbálta felhasználni az információ nagy távolságokba történő továbbításához. Amikor pedig az ábécé 25 különböző betűje számára különkülön 25 huzalt feszített ki a kísérlethez egymástól 100 méterre felállított jeladók között, és még plusz 10-et a számok továbbításához, nos, akkor mindenki kétkedve figyelte, hogy ez a 35 párhuzamos huzalból álló szerkezet valaha is képes lenne leváltani a szemaforok egyre terjedő olcsó és megbízható rendszerét. Azóta kiderült, hogy ha nem is éppen ebben a formában, de képes, ám hosszú, nehéz és egyben rendkívül izgalmas út vezetett el idáig. Folytassuk hát együtt ezen az úton. n A folytatásban: Hogyan lehet 7 évről egyetlen hónapra csökkenteni egy népszámlálás adatainak összesítését? Megjelenik a lyukkártya, mint az információ digitális tárolóeszköze. A Waterloo-legenda és a távközlés új korszaka, amit egy festőnek köszönhetünk. IPM 2016. július

Fotó: Sciencephoto Library

csit bepillantunk majd abba is, hogy mit hoz a jövő.


rejtvény

IQ-MIX 1) Melyik két betű illik a bal alsó virágsziromba?

2) A bal oldali lépcsőforma három jobb oldali alakzatból építhető össze. Melyik marad ki?

3) Melyik szám illik a kérdőjel helyére?

4) Ha helyes sorrendbe állítja a kerítés oszlopait, a feliraton az idei nyár egyik népszerű filmjének és regényének címét olvashatja össze. Mi ez a cím?

5) Melyik rajzolat lesz látható, ha a bal oldali ábrán látható áttetsző korongokat középre, egymásra forgatjuk?

IPM 2016. július

6) Melyik szám illik a kérdőjel helyére?

(A megfejtéseket megtalálja a 130. oldalon)

25


ember és társadalom

Hogyan lett nagyhatalom az Egyesült Államok

Ronnie

Ronald Reagan, az Egyesült Államok 40. elnöke

Hahner Péter

26

Az illinoisi Tampicóban született 1911. feb­­­ ruár 6-án. Apja alkoholista ci­pő­­ke­reskedő volt. Reagan Krisztus tanítvá­nyai­­nak kicsi és szegény illinoisi iskoláját végezte el, majd sportriporter lett az iowai Davenport egyik rádióállomásánál. 1937-ben rávették, hogy vállalja el egy rádióbe­mondó szerepét a Love Is on the Air (Szerelem adásban) című film­ ben. Ezután 1964-ig több mint 50 filmben szerepelt. Általában a főszereplők legjobb ba­ rátait alakította, és Errol Flynn után ő kapta a legtöbb levelet rajongóitól. A világháborúban rövidlátása miatt csak katonai oktatófilmek készítésében vett részt, majd a filmszínészek

szakszervezetének elnökévé választották. Első felesége az Oscar-díjas Jane Wyman (1917–2007) színésznő volt, aki 1948-ban elvált tőle. Két gyermekük közül az egyik a születéskor meghalt, s egy gyermeket örökbe fogadtak. Második felesége, Nancy Davis (1921–2016) két gyermeket szült. Reagan 1954-től show-műsorokban lépett fel, televíziós mű­sorvezetést vállalt, majd a Ge­neral Electric nagyvállalat mű­sorainak há­­­zi­gazdája lett. Ko­rábban a de­mokraták tá­­­mogatója volt, de 1962-ben a szabad vál­ lal­­kozás konzervatív szószólójaként és a kor­­ mány­zat gaz­­dasági be­­avatkozásának el­len­­sé­ IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

Reagan volt az Egyesült Államok egyik legöregebb elnöke, csaknem hetven­nyolc éves lett, mire elhagyta a Fehér Házat. Öregségén maga is elviccelődött, egyszer Jeffersont idézte, aki szerint nem kell törődni az életkorral, s beszédét így fejezte be: „És amióta ezt mondta nekem, én sem aggódom annyit!”


geként csat­lakozott a Re­publikánus Párthoz. 1964-ben egy televíziós beszéddel támogat­ ta Barry Goldwater szenátor elnökválasztási kampányát, és sikere miatt rávették, hogy in­ duljon a kaliforniai kormányzóválasztáson. Jack Warner, a Warner Bros. stúdió elnöke állítólag így vélekedett erről: „Rossz a sze­ reposztás! James Stewart legyen a kormány­ zó és Reagan a legjobb barátja!” Kormányzóként (1967–75) csökkentette a kormányzat kiadásait és deficitjét, növelte az állami jövedelemadót, korlátozta a szociá­lis támogatásban részesülők körét, a támogatás összegét viszont felemelte. Fellépett a diák­ IPM 2016. július

tüntetők ellen, és amikor ki akarták von­ni a büntetendő cselekmények közül a kis men�­ nyiségű marihuána birtoklását, megvétózta a javaslatot. Liberalizálta az állami abortusz­ törvényt, környezetszennye­zés elleni ügy­ nökségeket hozott létre, eng­e­­délyezte, hogy a rabokat házastársaik meg­látogassák, és segí­ tett zátonyra futtatni egy ja­vaslatot, amellyel a homoszexuális taná­rokat kitiltották volna az állami iskolákból. Amikor egyszer a szemére hányták, hogy kormányzása idején riasztóan sok tizenéves lány szült gyermeket, így vá­ laszolt: „Köszönöm! Még sohasem éreztem ilyen fiatalnak és férfiasnak magam!”

27


ember és társadalom

Az elpusztíthatatlan Neve mind az 1968-as, mind az 1976-os el­ nökválasztáson felmerült. Carter győzelme után azonban akciócsoportot alakított, hívei több mint hatszázezer dollárt gyűjtöttek ös�­ sze a pártnak, országos hálózatot hoztak lét­ re, és az előválasztásokon aratott győzelmei után pártja 1980-ban őt jelölte országos el­ nökjelölő konvencióján. „Üzenetünk lénye­ ge öt egyszerű, közismert szóval összefog­ lalható! – hirdette Reagan. – Nem kellenek a nagy gazdasági teóriák. Nem kellenek az elmélkedések a politikai filozófiáról. Csak öt

28

Reagan 1937-ben forgatta első filmjét Love Is On The Air címmel, amelyet további 50 követett, köztük az 1941-ben készült klasszikus amerikai western, a The Bad Man

rövid szó: család, munka, szomszédság, sza­ badság, béke.” A túlzott költekezésről így vé­ lekedett: „A kormányzat egy csecsemőhöz ha­sonlít: nem más, mint egy emésztőcsa­ torna, hatalmas étvággyal az egyik végén és teljes felelőtlenséggel a másikon.” A konzervatív jobboldal győzelmét sok té­ nyező segítette. Az amerikaiak átlagéletkora ebben az évtizedben jóval magasabb volt, mint a hatvanas években. Egyre többen so­ kallták a hátrányos helyzetű társadalmi cso­ portok költséges támogatását, a gazdasági és külpolitikai kudarcok miatt pedig erőskezű vezetést kívántak. Reagannek hat kivétellel sikerült megszereznie valamennyi állam elek­tori szavazatait. Beiktatása oly ünnepé­ lyes volt, hogy a kortársak szerint kormánya nem is be­iktatással, hanem premierrel kezd­ te meg mű­ködését. Így beszélt: „Itt az ideje, fel kell ismernünk, túl nagy nemzet vagyunk ah­hoz, hogy kis álmokra korlátozzuk ma­ gunkat! Egyáltalán nem igaz, amit egyesek el akarnak hitetni velünk, hogy a végzet elkerülhetetlenül hanyatlásra kárhoztatott bennünket. Nem hiszek az olyan végzetben, amely bekövetkezik, bármit is teszünk! De hiszek abban a végzetben, amely beteljese­ dik, ha semmit sem teszünk!” A film és televízió nyilvánosságához szokott elnök elbűvölte az amerikai társadalmat sze­ retetreméltóságával, céltudatosságával és jó fellépésével. Azt sugallta, hogy az 1970-es évek válságkorszakának vége szakadt, az or­ szágnak újra határozott vezetője van. Képes volt élvezni az életet a Fehér Házban, ahol más elnökök beleőszültek a gondokba, s így beszélt: „Amikor sporthírek bemondója voltam a rádióban, boldog voltam, és azt hit­ tem, csak ennyit akarok az élettől. Aztán jött a lehetőség Hollywoodban, és az még jobb volt. Most pedig olyasmit csinálok, amihez képest minden korábbi munkám olyan unal­ masnak tűnik, mint az edénymosogatás!” Későn kelt, korán lefeküdt, nagyokat aludt délutánonként, és nyolcéves elnöksége alatt összesen csaknem egy egész évet töltött ka­li­ forniai nyaralójában. Egyszer még egy pápai fogadás alatt is elbóbiskolt. „A kormányzat ügyei miatt már számtalan álmatlan délutá­ nom volt!” – közölte az újságírókkal. „Tudom, hogy a kemény munkába még senki sem halt bele – jelentette ki máskor –, de azért jobb nem kockáztatni!” 1981. március 30-án a zavaros fejű, huszon­ öt éves John W. Hinckley belelőtt a tüdejé­ IPM 2016. július


be, és a golyó három centiméterre állt meg a szívétől. A  merénylőt, aki állítólag Jodie Foster színésznőre akart hatást gyakorolni, azóta elmegyógyintézetben őrzik. Reagan a műtőasztalon fekve odaszólt orvosainak: „Remélem, valamennyien republikánusok!” Amikor pedig megnyugtatták, hogy a kor­ mány az ő távollétében is működött, meg­ kérdezte: „Miből gondolják, hogy én ennek örülök?” Bal tüdeje egy részét eltávolítot­ ták, s ezért rendszeres tornára kötelezték. Ezt viszont úgy élvezte, hogy megerősödött a mellkasa, és kétszeresére nőtt a bicepsze. Egy év múlva, amikor megjelent a merénylet helyszínén, az újságírók megkérdezték, nem fél-e. Így felelt: „Nem, de azért a legrosszabb öltönyömet vettem fel.”

„Reaganomics” Az elnök csökkenteni kívánta a szövetségi kor­ mányzat költekezését és az adókat. A  had­ ügyi kiadásokat viszont meg akarta növelni, mert az enyhülés politikájának kudarcából azt a következtetést vonta le, hogy a Szovjet­ IPM 2016. július

A merénylő, Hinckley anti­dep­resszánsokat és nyugtatókat szedett, és az évek során egyre súlyosabb elme­ kórtani tüneteket mutatott

unióval az erő pozíciójából kell tárgyalni. De távolról sem volt olyan konzervatív, ahogy ellenfelei állították: ő nevezett ki először nőt a Legfelsőbb Bíróság tagjává (1981), az abortuszellenes jobboldal elégedetlen volt a támogatásával, majd politikai és válasz­ tási megfontolásokból egyre több szociális programot mentesített a költségvetési meg­ szorítások alól. A jobboldal bajnokából foko­

Liberalizálta az abortusztörvényt, engedélyezte, hogy a rabokat házastársaik meglátogassák, és segített zátonyra futtatni egy javaslatot, amellyel a homoszexuális tanárokat kitiltották volna az állami iskolákból. zatosan pragmatikus politikus lett. 1984-re negyvenöt kormányzati munkatársa okozott kisebb-nagyobb botrányokat. Reagan szemé­ lyes népszerűsége azonban mit sem csökkent, ezért egy képviselő teflonelnökségnek nevez­ te el a kormányzatát: minden lepereg róla! Reagan gazdaságpolitikáját a sajtó reaga­

29


ember és társadalom

no­micsnak keresztelte el. Az elnök Milton Friedman neokonzervatív közgazdász ta­ nácsait követve a gazdaság kínálati oldalát akarta támogatni, adócsökkentéssel akart kedvezni az üzleti életnek, fellendíteni a gazdaságot és munkahelyeket teremteni. Bár ezt sokan ellenezték, a merénylet utáni álta­ lános együttérzés hatására a Kongresszus el­ fogadta az elnök terveit: harmincötmilliárd dollárral csökkentette a szövetségi költség­ vetést, és 25%-kal az egyéni jövedelemadó­ kat. A kormány mérsékelte a nyereségadót,

Milton Friedman Richard Nixont és Ronald Reagant is gazdasági tanácsadóként segítette (balra) Reagan elnök a második beiktatásán feleségével, Nancyval

A fellendülő gazdaságnak és erőteljes külpolitikai akcióinak köszönhetően Reagan az 1984-es választáson minden idők egyik legnagyobb arányú győzelmét aratta. megkönnyítette a vállalatok adóterheit is. Csakhogy Reagan már 1982 őszén kényte­ len volt csökkenteni az adókedvezménye­ ket, majd óvatos adóemeléshez folyamodni. Az 1982-ben kiteljesedő gazdasági válságot 1984-re mégis sikerült leküzdeni, s ez ép­ pen kapóra jött az elnök újraválasztásához. A  10,6%-os munkanélküliséget 1988-ra 5,5%-osra mérsékelték, a 13,5%-os inflációt pedig 4-6%-osra. A  prosperitás azonban rend­kívül egyenlőtlenül oszlott el, a leggaz­ dagabbak jövedelme nagymértékben nőtt,

30

míg a lakosság legszegényebb 30%-ának jö­ vedelme csökkent. A nyomorban élők aránya valamelyest mégiscsak kisebbedett, 14-ről 12,8%-ra. Az államadósság azonban 914 milliárd dollárról 2,7 billióra emelkedett, az éves deficit pedig 155 milliárdra. Életrajz­ írói szerint ez az óriási államadósság tekint­ hető Reagan legnagyobb kudarcának.

A hidegháború győztese Reagan nem katonai és diplomáciai küzde­ lemnek tekintette a hidegháborút, hanem eszmék és gazdasági rendszerek harcának. Nem kordában tartani kívánta a Szovjetuni­ ót (amelyet „a Gonosz birodalmának” ne­ ve­zett 1983-ban), és nem üzletelni akart vele, hanem megváltoztatni a természetét. Azt hirdette, hogy a nyugati szövetség erős marad, „a szabadság és demokrácia előre­ törése pedig a történelem szemétdombjára juttatja a marxizmus-leninizmust”. A tudós történészek és közgazdászok kigúnyolták az elnököt, s csak megvetéssel beszéltek lázál­ mairól. Kormánya támogatta a kommunistaellenes fegyveres erőket Nicaraguában, Salvador­ ban, Guatemalában, Afganisztánban, Kam­ bodzsában, Mozambikban és Angolában. Békefenntartó csapatokat küldtek Libanon­ ba (1983) is, de egy 241 áldozatot követelő terrortámadás után a katonákat visszavonták. IPM 2016. július


1983 októberében a helyi kommunistabarát erők megdöntötték Grenada kormányát, majd az is kiderült, hogy a kubaiak hatalmas leszállópályát építenek az egyik szigeten. Reagan nem akarta eltűrni, hogy a szovjetek és a kubaiak egy újabb amerikai államra ter­ jesszék ki a befolyásukat, s ötezer amerikai katona október 25-én megszállta Grenadát. A  szomszédos országok és a grenadaiak örültek az amerikai beavatkozásnak, a kom­ munista világ természetesen fel volt hábo­ rodva. Decemberre az amerikai egységeket vissza is vonták. Az elnök felháborítónak tartotta, hogy hazá­ ja milliárdokat költ támadó fegyverzetre, de nincs védelmi rendszere a területére kilőhe­ tő rakéták ellen. Ezért támogatta a stratégiai védelmi kezdeményezés (közkeletű ne­vén: csillagháború) programját (1983). Eszerint a nukleáris energiával működő lé­zer­­ágyúk az űrből semmisítenék meg az Egyesült Ál­la­ mok felé kilőtt rakétákat. Reagan ezzel olyan fegyverkezési versenyre kényszerítette a

IPM 2016. július

Az elnök és a kabinet tagjai 1983. október 25-én, Grenada megszállásának napján

31


ember és társadalom

szovjet vezetőket, amelyben ők csak veresé­ get szenvedhettek. A fellendülő gazdaságnak és erőteljes kül­ politikai akcióinak köszönhetően Reagan az 1984-es választáson minden idők egyik leg­ nagyobb arányú győ­zelmét aratta. Második el­nö­ki időszakában főleg külpoliti­kai prob­ lémákkal fog­lalkozott. A terrorizmusra adott válaszként 1986. áp­ rilis 15-én amerikai repülőgépek légitáma­ dást intéztek Tripoli és Bengázi el­len, 1987

32

nyarától pedig amerikai hadiha­ jók kezdték kísérni az iráni–ira­ ki háború által veszélyeztetett Perzsa-öbölben közlekedő ku­ vaiti tankhajókat. A szovjet–amerikai kapcsolatok rohamosan megváltoztak. Rea­ gan négy alkalommal találkozott Mihail Gorbacsov szovjet első titkárral. 1985 no­vemberében Genfben hat egyezményt írtak alá a tudományos és kulturális kapcsolatokról, hangsúlyozták békés szándékaikat, megegyez­ tek az atomfegyverekről folyta­ tott tárgyalások gyorsításáról. 1986 októberében a reykjavíki csúcs­találkozó már nem volt ennyire sikeres. 1987-ben Peter Robinson vá­ zolta fel Rea­gan elnök be­szé­ dét, me­lyet a berlini Bran­den­ bur­gi ka­­­punál tar­tott gyű­­lésen ké­szült el­­mondani. Az el­­nök ha­tá­ro­zottan kö­zölte vele, hogy mi­ről ír­jon: „An­nak a falnak le kell omlania! Ezt szeretném el­mon­dani.” És meg is tartotta Kelet-Európa számára legem­ lékezetesebb szónoklatát: „A kommunista világban csak ku­dar­cokat, technológiai el­ma­­ ra­dottságot és csökkenő élet­szín­­ vonalat látunk. A  Szovjet­unió még ma sem képes táp­lál­ni ön­ magát. A  szovjetek csak egyet te­hetnek, amivel drámai módon előmozdíthatják a szabadság és béke ügyét. Gorbacsov főtitkár! Ha békét akar, ha azt akarja, hogy fellendüljön a Szovjetunió és Kelet-Európa, ha szabadsá­ got kíván, jöjjön ide e kapuhoz! Gorbacsov úr, nyissa meg e ka­ put! Gorbacsov úr! Döntse le e falat!” Reagan és a szovjet főtitkár Gorbacsov Gorbacsov és Reagan harmadik, washing­ 1987-ben aláírták toni csúcstalálkozója 1987 decemberében a közepes és rövid korszakalkotó eseménnyel zárult: aláírták a hatótávolságú rakéták közepes és rövid hatótávolságú rakéták le­ le­szereléséről szóló szereléséről szóló egyezményt. Ezzel jelen­ egyezményt (fent) tős lépést tettek a hidegháború korszaká­nak lezárása felé. Gorbacsov rávette Vietna­mot és Kubát, hogy vonják ki csapataikat Kam­ Az USA 40. elnöke bodzsából, illetve Angolából, majd a szov­je­tek beszédet mond a Brandenburgi-kapunál is visszavonultak Afganisztánból. A negyedik, IPM 2016. július


Fotó: Getty Images Hungary

moszkvai találkozón (1988. má­jus–június) abban is megegyeztek, hogy huszonnégy órá­val előre jelzik minden tengeri vagy szá­ razföldi ballisztikus rakéta kilövését. Reagan 1988. július 27-én Grósz Károly magyar miniszterelnökkel is tárgyalt, majd 30-án üzenetet intézett a magyar néphez, amelyben az amerikai–magyar kapcsolatok fejlesztését sürgette. 1986 végén kiderült, hogy a kormány egyes tisztviselői fegyvereket adtak el Iránnak, ab­ban reménykedve, hogy ennek fejében az Iránnal kapcsolatban álló libanoni terroris­ ták szabadon bocsátják az amerikai tú­szokat, a kapott pénzből pedig a nicaraguai „kontrá­ kat” támogatták. Nem lehetett megállapíta­ ni, hogy Reagan mit tudott az ügyről, ám népszerűsége továbbra is töretlen maradt. Elnöksége alatt az Egyesült Államok jelen­ tős sikereket könyvelhetett el. A  történé­ szeknek még nem sikerült pontosan feltárni, mennyiben köszönhette az elnök ezt a politi­ kájának, és mennyiben volt puszta haszonél­ vezője egy kedvezőbbre forduló gazdasági és nemzetközi helyzetnek. Sokan úgy véleked­ nek, hogy intézkedéseivel hozzájárult mind az amerikai gazdasági fellendüléshez, mind IPM 2016. július

Grósz Károly magyar miniszterelnök és Reagan találkozója 1988-ban

a hidegháború befejezésének és a Szovjet­ unió bukásának meggyorsításához – pedig ezeket a fordulatokat senki sem jósolta meg az 1980-as választás idején. Utódja beiktatása után Reagan a kaliforniai birtokára, Rancho del Cielóba, majd a Los Angeles-i Bel Airbe vonult vissza. Megnyi­ totta a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárat,

Reagan nem katonai és diplomáciai küzdelemnek tekintette a hidegháborút, hanem eszmék és gazdasági rendszerek harcának. Nem kordában tartani kívánta a Szovjetuniót és nem üzletelni akart vele, hanem megváltoztatni a természetét. és közzétette emlékiratait. De 1994. novem­ ber 5-én kénytelen volt levélben elbúcsúzni az amerikai társadalomtól, mert egyre nyil­ vánvalóbbá vált, hogy Alzheimer-kór hatal­ masodott el rajta. „Én most megkezdem az utazást, amely életem naplementéje felé ve­ zet – írta. – De tudom, hogy Amerikára min­ dig a fényes hajnal ragyog. Köszönöm, bará­ taim! Isten áldása kísérjen benneteket!” Los Angelesben végzett vele a betegség 2004. június 5-én. n

33


Fotó: Getty Images Hungary

Régmúlt

34

IPM 2016. július


Ki írta

a Shakespearedrámákat? Tóth Tibor

Eldöntendő kérdés, hogy az IPM-olvasók között borsótermesztőből vagy drámakritikusból akad-e több. Akárhogyan is van, mindkét csoport örülhet, hiszen a 2016-os esztendő nemcsak a hüvelyes zöldségek nemzetközi éve, hanem egyúttal nemzetközi Shakespeare-év is. Az pedig, hogy júliusi cikkünk főszereplője az általunk ismert világegyetem drámairodalmának legnépszerűbb, legtöbbet idézett és legtitokzatosabb alakja, nem pedig Johann Mendel, kizárólag annak tulajdonítható, hogy az Ágoston-rendi szerzeteshez nem fűződik annyi összeesküvés-elmélet, mint az Avoni Hattyúhoz.

Vilmos 1564 áprilisában született a közép-angliai Stratford-upon-Avonban egy bőrdíszműves család harmadik gyermekeként. Alapiskoláit a településen végezte, majd apja manufaktúrájában ténykedett. Úgy tűnik, hogy a kesztyűkészítés, ami az öreg John Shakespeare specialitása volt, nem kötötte le minden energiáját, mert alig múlt tizenhét, amikor megismerkedett egy Anne Hathaway nevű, nála nyolc évvel idősebb leányzóval, akivel minden bizonnyal más témájuk is akadt, mint az időjárás. 1582 novemberében a tizennyolc éves Vilmos oltár elé vezeti Anne-t, aki az esküvő után hat hónappal egészséges leánygyermeknek ad életet, majd két év múlva ikreik születnek. Az 1584 és 1592 közötti időszakot a Shakespeare-kutatók nem véletlenül nevezik elveszett éveknek: ebből a periódusból semmiféle hiteles információnk nincs a későbbi íróról, csak találgatások. Holmi orvvadászat miatti feljelentésről rebesgetnek, ami annak idején a súlyos bűnök közé tartozott, s Vilmosunk a várható büntetés miatt hagy hátra csapot-papot (és családot), s IPM 2016. július

valamikor a nyolcvanas évek második felében a főváros felé veszi útját. Londonban eleinte a színházi közönség lovait őrizte az előadások alatt, majd statisztaként alkalmazzák. 1592-ben már ismert szerzőnek és színésznek számít, s nem kisebb társulat tagja, mint a királynő minisztere, Henry Carey által menedzselt színházé. Ez a trupp 1599-től a híres Globe színházban monopóliumjoggal adta elő a gyors egymásutánban megszülető Shakespeare-drámákat. Hősünkből a századfordulóra London első számú szerzőcelebje lett, minek következtében dől a lé, s egyre híresebb lesz. Anyagi gyarapodásával egy időben, 1600 körül megszólal a lelkiismerete: innen kezdve rendszeresen leutazik szülővárosába, és meglátogatja továbbra is ott élő családját. Házat vesz nekik, és megpróbálja bepótolni mindazt, amit a hosszú évek alatt férjként és apaként elmulasztott. 1603 és 1608 között a bubópestis végigvágtat Londonon, s a járványveszély miatt többször több hónapra bezárják a színházakat. Barátunk tartósan vidékre költözik, majd 1612-ben ismét állandó fővárosi lakos lesz.

35


Régmúlt

1616 márciusában megírja végrendeletét, majd alig egy hónappal később váratlanul meghal. Elhunytának pontos oka a mai napig nem ismert.

A végrendelet furcsaságai Az előző bekezdésben pontatlanul állítottam, hogy „megírja” testamentumát: a kor talán legnagyobb írója nem saját kézzel írja végrendeletét, hanem valakinek lediktálja azt. A háromoldalas dokumentum minden oldalát szignálja ugyan, de mindhárom alkalommal kicsit másként: az első oldalon mint William Shakspere, a másodikon mint Willm Shakspere, az utolsón pedig mint William Shakspeare. Ami azonban még az aláírások következetlenségénél is elgondolkodtatóbb: a 37 színművet és mintegy 150 további irodalmi alkotást jegyző szerző egyetlen hanggal sem utal arra, hogy az ezekből származó jövedelem vagy az esetleges kéziratok, ne adj’ isten a tulajdonában levő könyvek kit illetnének. Hogy ez utóbbinak az volt-e az oka, hogy (miként azt számos kutató állítja) a teljes Shakespeare család analfabéta volt, és nem tudtak volna mit kezdeni a könyvekkel, nem tudni. Az mindenesetre további szokatlan részlet lenne ebben a sztoriban, ha Vilmosnak tényleg nem lett volna egyetlen könyve sem, amiről végrendelkezik. Egy színpadi szerzőről beszélünk, korának egyik legműveltebb, legjobb tollú, prímán fogalmazó drámaírójáról, aki szó szerint abból él, hogy ír és olvas. Ennek az embernek ne lett volna egy könyvtára történelmi, filozófiai, politikai és természettudományos művekkel, amelyekről végrendelkezik? Ez az ember megengedte volna magának, hogy gyermekeit ne tanítsa meg olvasni?

36

Ehhez a témához kapcsolódik még egy érdekesség: 1772-ben egy környékbeli nyugdíjas pap elhatározza, hogy kerül, amibe kerül, be fog szerezni magának legalább egy olyan könyvet, amely valaha a nagy drámaíróé volt. Stratford környékén több tucat településre látogat el, átböngész sok egyházi, világi és magánkönyvtárat, beszélgetésbe elegyedik több mint száz helybélivel, de egyetlen könyvet sem talál, amely egykoron Shakespeare-é lett volna, és egyetlen olyan emberrel sem találkozik, aki akár csak hallott volna ilyen könyvről. Lássuk, mitől vált gyanússá ez a történet, miért jöttek létre a Shakespeare-konteók, miért állítják sokan, hogy a nevéhez fűződő drámákat és más költői alkotásokat nem ő írta.

A hiányos dokumentáció Tény, hogy Vilmos kora négyszáz éve elmúlt, de nehogy azt higgyük, hogy a korszakra vonatkozó általános dokumentációval híján lennének a kutatók. A már akkor is jól működő angol állami és egyházi közigazgatás meglepően sok feljegyzést hagyott hátra. Mindezek fényében furcsa, hogy hősünkről nagyon kevés információ maradt fenn, pláne az ugyancsak híres kor- és céhtársaival ös�szehasonlítva. Ami biztosnak tűnik, az a családi háttér és az általános iskolai végzettség. Noha sok helyen olvasható, hogy középiskolába is járt, erről semmiféle írott anyag nem tanúskodik, pedig a profi és amatőr kutatók a környék valamennyi irattárát feltúrták. Megalapozottnak tűnik a gyanú, hogy barátunk semmiféle képzésben nem részesült az alapiskola hat osztályának elvégzése után. Összefoglalva: egy képzetlen, írni és olvasni csak alapszinten tudó, húszéves vidéki ipari tanuló hirtelen hátrahagyja feleségét és három IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

Shakespeare szülőháza az angliai Stratford-upon-Avon városkában


gyermekét, felköltözik a 160 kilométerre fekvő Londonba, ahol nyolc év múlva a leghíresebb színitársulat oszlopos tagja, s olyan remekművek ünnepelt szerzője, mint a III. Richárd vagy a Tévedések vígjátéka. Roppant életszerű. Azt talán sokan tudják, hogy Vilmos egyetlen kézirata sem maradt fenn, úgyhogy grafológusokra és írásszakértőkre se támaszkodhatunk. Saját kezű kézírása csak aláírásban létezik, az is mindössze hat; ezek közül három az imént említett végrendeletben. Ráérő nyelvészek beleásták magukat az életműbe, és mindenféle kimutatást készítettek róla. Tudom, hogy nem mindenki szereti a számokat, de a következő adatsor roppant tanulságos: – összegyűjtött munkái 885 ezer szóból állnak; – műveiben 32 ezer különböző szót használt; – beszélt szókincse 60 ezer szóból állhatott; – nyelvújítónak sem volt utolsó: mintegy ezer új kifejezéssel gazdagította az angol nyelvet.

John Milton, az angol barokk irodalom talán legnagyobb képviselője, aki Cambridge-ben végzett és három nyelven írt verseket, akinél hatásosabb szónoklatokat kevesen tartottak a cromwelli időkben, nos, ez az ékesszóló John Milton összesen kilencezer különböző szót használt a műveiben, s általános szókincse nem haladta meg a húszezret.

IPM 2016. július

Londonban hemzsegtek az arisztokraták, a politikai, gazdasági, kulturális és polgári elit tagjai, akik közül sokan naplót vezettek, illetve leveleztek egymással, s ezekben az irományokban rendszeresen beszámoltak hétköznapjaikról. Ugyanezek az emberek színházba is jártak, s egészen biztosan sokan közülük találkoztak Vilmossal. Nos, egyetlen korabeli naplótöredékben vagy magánlevélben sincs említés ilyen személyes találkozóról, amely a drámaíró Shakespearere vonatkozott volna, ezzel szemben a színész Shakespeare-t néhány kortárs megemlíti. Szerzőként Shakespeare nagyon visszahúzódó alak volt, ami jellemét, valamint színészi foglalkozását figyelembe véve minimum meglepő. Nyilvánosan sohasem hencegett a műveivel, következetesen elzárkózott attól, hogy azok keletkezéséről beszéljen. Soha nem fejtette ki nézeteit az irodalomról, nem írt és nem kapott személyes leveleket, és az se nagyon érdekelte, amikor beleegyezése és jóváhagyása nélkül zugnyomdák is kiadták sikeres darabjait, pénzért árulva ezeket. Valljuk be, tényleg úgy viselkedett, mint aki magas ívben tesz az egészre. Vagy mint aki nem törődik a szövegekkel, mert nem ő írta őket. Nem kell Shakespeare-ből doktorálnunk ahhoz, hogy belássuk: színpadi műveiben és szonettjeiben olyan komoly lélektani, történelmi, filozófiai, teológiai és más ismeretekről tesz tanúbizonyságot, amelyeket nagyon nehéz elképzelni egy vidéki suttyóról, aki londoni évei elején még

Szerzőként Shakespeare nagyon visszahúzódó alak volt, ami jellemét, valamint színészi foglalkozását figyelembe véve minimum meglepő.

Jelenet a Lear király című drámából

37


a színházba látogatók lovainak abrakolásával és hintóik parkoltatásával volt elfoglalva. Nyelvészek és irodalomtörténészek esküsznek arra, hogy az imént felsoroltakon kívül egészen biztosan tanulmányoznia kellett a klasszikus latin és ógörög szerzőket, az angolon kívül beszélnie kellett legalább franciául, sokat kellett utaznia külföldre, s képben kellett lennie a kortárs drámairodalom legújabb fejleményeivel. Azt pedig történészek állítják, hogy az udvari szokásokkal, a felső arisztokrácia viselkedési kódexével is képben kellett lennie, és valószínűleg állandóan frissülő belső információkkal is rendelkezett a legfelsőbb körökből. Arról nem is beszélve, hogy orvostörténészek felhívják a figyelmet kora általános egészségügyi és orvostudományi ismereteit messze meghaladó tudására is.

zőjéről. Három évvel volt idősebb Williamnél, s a legtöbb olyan feltételnek megfelelt, amelyről korábban említést tettünk. 1886-ban még egy tudományos társaság is létrejött (a Francis Bacon Society), melynek tagjai 130 éve azon dolgoznak, hogy olyan bizonyítékokat gyűjtsenek, amelyek Sir Francist hozzák ki befutónak. Azt már régóta hangoztatják, hogy az Erzsébet-kor írói mindig törekedtek arra, hogy szűkebb pátriájukat valahogy megörökítsék műveikben. Ehhez képest Stratford egyszer sem szerepel a Shakespeare-féle 885 ezer szóban, St. Albans, Bacon kolléga lakhelye viszont tizenötször. Sir Francis hátrahagyott magánfeljegyzéseiben több olyan célzást is találtak, amelyek szerint önmagára mint „leplezett költőre és íróra” utal, és sajnálkozik, hogy irodalmi tehetségét nyíltan sohasem fogja tudni megcsillogtatni.

John Mitchell Shakespeare-kutató nemes egyszerűséggel csak úgy nevezte: az író, aki mindent tudott. Emlékeztetőül: amennyire tudjuk, hősünk nem volt egy túlzottan iskolázott és művelt fazon, nem beszélt és nem olvasott sem latinul, sem görögül, sem franciául, soha nem hagyta el London száz mérföldes sugarú körzetét, s az udvarba sem volt bejáratos. Ha elfogadjuk, hogy William kora egyik übersztárja volt, akinek színdarabjait rendszeresen telt ház előtt játszották, meglehetősen értetlenkedve fogadjuk a haláláról és temetéséről szóló információkat. Míg a kor többi drámaíró- és színészóriását (például John Fletchert vagy Ben Jonsont) hatalmas pompával, sok száz fős gyászmenettel temették valamelyik londoni székesegyházban, Shakespeare végső, stratfordi búcsúztatásán a szűk családon és néhány baráton kívül senki sem volt, egyetlen korabeli londoni újság vagy még élő író kolléga sem emlékezett meg róla. Ennyire hálátlanok lennének az emberek? Vagy valami más van a háttérben?

A konteók Az elmúlt évszázadokban számos név felmerült a valódi szerzőséggel kapcsolatban. Vannak források, amelyek húsz, s vannak, amelyek egyenesen hatvan lehetséges elkövetővel számolnak. Most csak a legvalószínűbb jelöltekről ejtünk néhány szót. 1.) Francis Bacon A híres filozófus, természettudományos szakíró, költő és diplomata neve az elsők között volt, amikor elkezdődtek a találgatások az életmű valódi szer-

38

IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

Régmúlt


2.) Christopher Marlowe Ez a fickó is elképesztően színes egyéniség volt, akinek pályafutása olyan izgalmas és fordulatos, hogy bármelyik kalandregényíró megirigyelhetné. Christopher ugyanis (túl azon, hogy olyan színműveket is írt, amelyekből későbbi Shakespeare-remekművek is inspirálódtak) a brit titkosszolgálatnak dolgozott. 29 éves korában bekövetkezett állítólagos halálának gyanús körülményei arra engednek következtetni, hogy munkaadójának, az angol hírszerzésnek vált kényelmetlenné. Látszólag gyengíti az esélyeit, hogy 1593-ban egy kocsmai szóváltást követően leszúrták, de ha visszaolvasunk, akkor feltűnhet, hogy nagyjából ez az az időszak, amikor Shakespeare munkái elkezdenek megjelenni. Mi van, ha Marlowe nem is halt meg abban az

IPM 2016. július

ominózus csetepatéban, csak megrendezte a saját halálát, s innen kezdve műveit Vilmos barátunk nevén kezdi megjelentetni? Hogy valóban így volt-e, nem tudhatjuk biztosan, de említést érdemel, hogy a kortársak közül senki nem emlékszik Marlowe temetésére, sírjának pontos helye a mai napig ismeretlen, pedig korának igazi celebje volt ő is. 3.) Edward de Vere, Oxford 17. grófja Az utóbbi száz évben ez a főnemes kapja a legtöbb szavazatot a „Ha nem Shakespeare, akkor ki?”-versenyen. Ha elolvassuk Edward élettörténetét, nem fogunk ezen csodálkozni. Francis Baconről azt mondtuk, hogy „a legtöbb” feltételnek megfelel, amelyet a kételkedők a valódi Shakespeare-rel szemben támasztottak. Nos,

Színpadi műveiben és szonettjeiben olyan komoly lélektani, történelmi, filozófiai, teológiai és más ismeretekről tesz tanúbizonyságot, amelyeket nagyon nehéz elképzelni egy vidéki suttyóról.

39


Régmúlt

Hárman a feltételezett szerzők közül: Francis Bacon Christopher Marlowe Anne Hathaway

Sir Edwardról azt kell tudnunk, hogy minden feltételnek megfelelt: előélete, iskolázottsága, műveltsége, érdeklődési köre, utazási szokásai és Itália-imádata, a beszélt idegen nyelvek, a művészetekkel szembeni elkötelezettség, a jó fogalmazási készség. De nem is folytatom: Oxford grófja ideális Shakespeare-nek tűnik. Igaz, 1604 nyarán elhalálozik, de a hívőknek erre is megvan a magyarázatuk: az általa előre megírt remekműveket Vilmos bespejzolta, és a gróffal előre megbeszélt időzítéssel vette elő az íróasztalfiókból. 4.) A csoportos elkövetés A „Ki is volt a valódi Shakespeare?”-játék külön műfaját jelentik azok a vélekedések, amelyek szerint a világirodalom eme gyöngyszemei olyan tökéletesek, hogy kizárt, hogy egyetlen ember meg tudta volna őket írni; erre kizárólag együttműködő egyénekből álló, munkamegosztáson alapuló csoportok lehettek képesek. Eme teória zászlóvivői arra az irodalomtörténeti tényre alapoznak, mely szerint a 16–17. században nem volt szokatlan, hogy két vagy három szerző dobott össze egy-egy színpadi művet, amely aztán csak egyikük nevén futott. Shakespeare-től sem áll távol a hasonló ügyködés, írt ő drámát közösen John Fletcherrel és Thomas Middletonnal is. Vannak alteóriák, amelyek szerint szabadkőművesek, rózsakeresztesek vagy egy titkos jezsuita közösség tagjai hozták össze a műveket, egyrészt szórakozásból, másrészt pedig rejtett spirituális üzenetek továbbítása és a közvélemény befolyásolása érdekében. 5.) Futottak még Ahogyan azt említettem, számtalan név és személy felbukkant a Shakespeare-művek valódi írójaként. Gyakorlatilag egyetlen olyan kortársa sem úszta meg, aki nem volt analfabéta. Mivel ez itt egy IPM-cikk, és nem az Irodalomtörténe-

40

ti Közlemények, már csak egy rövid felsorolás következik a legizgalmasabb jelöltekkel: – Miguel de Cervantes (spanyol dráma- és regényíró, költő); – I. Erzsébet (angol királynő); – Sir Francis Drake (kalóz, kalandor, hajóskapitány); – Sir Walter Raleigh (nemes, költő, politikus, felfedező, kém); – Anne Hathaway (Shakespeare felesége). Logikus kérdéssel folytatom, biztosan sokaknak eszé­be ju­tott már: mi­ért kel­lett volna Oxford gróf­­jának vagy akár Fran­cis Ba­connak el­tit­ kolnia szer­zőségét, és Vilmos neve mögé búj­va, őt strómannak felhasználva megjelentet­ni a vita nélkül remekműveknek tekintendő darabokat? Először is: a színdarabok írása nem számított nemesekhez, pláne főrendekhez méltó foglalatosságnak. Az arisztokrácia rendszeres színházjáró volt ugyan, sokan támogatták a művészeteket, de nyílt közösséget vállalni a csepűrágókkal, na ez nem nagyon volt illendő. Aztán meg a korabeli színművek számos politikai és közéleti aktualitást tartalmaztak, botrányokra reflektáltak, kipellengérezték a politikai elit viselt dolgait. Ha egy vígjáték vagy tragédia helyszíne mondjuk Olaszország vagy még távolibb vidék volt is, vagy ha a múltban játszódott is le, az aktuálpolitikai áthallások sokszor annyira nyilvánvalóak voltak, hogy egy kormánytag, esetleg az udvar valamelyik tisztségviselője nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy nevét adja az ilyenekhez. Ha jelen cikk elolvasása után ön is kételkedne abban, hogy az a személy írta volna a híres színdarabokat, valamint szonetteket, akit mi Wil­ liam Shakespeare-ként ismerünk, nem kell szégyenkeznie: többek között Mark Twain, Walt Whitman, Henry James és Freud Zsigmond is ugyanezen a véleményen volt, jelen cikk szerzőjéről nem is beszélve. n IPM 2016. július


rejtvény

Olasz módra

Töltse ki az ábrát a soronként, oszloponként közölt meghatározások alapján. Az egyes szavakat hol fekete négyzetek, hol egy egybefüggő vastagított vonal választja el egymástól. A fekete négyzetek száma: 23.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Vízszintes: 1. Mosdószer – tányérnyaló. 2. Sajtféleség – a cukrászatban használt zsiradék – mezei, falusi. 3. Békebíró, felügyelő – undorodik, reszket – ... Akka; Nils Holgersson barátja Selma Lagerlöf meséjében 4. Latin költő (Publius Papinius; 40-96) – monopólium kezdetleges formája – a szél felőli oldal – lebilincsel, megragad. 5. Lé, mártás – tengeri virágállat – ... Tikva; város Izraelben – tintával töltött íróeszköz. 6. Egy ír, elsősorban katonai jellegű, baloldali, nacionalista republikánus szervezet – Tomei, Oscar-díjas amerikai színésznő – szilícium vegyülete – utótagként valamely állatcsoportot jelöl. 7. Magyar Tudomány – fűszerez – szétesik, megszűnik – vízgazdálkodás, röviden. 8. Rezesítő vagy rézércesítő – ...-Tin-Tin; filmsztár kutya – osztrák zeneszerző (Gottfried von; 1918–1996). 9. Hispániai – matematikai-stratégiai játék – a Nagy-Antillák szigetvilágának legkeletebbre fekvő tagja. 10. Bodrogközi község – rovátkás, bordás – kábítószer – lyukat vág. 11. Trombitahang – feldíszít – Somogy megyei város – nagyobb díszes terület. 12. Ivásra használatos folyadék – hideg évszakok átvészel – intézkedik – micsoda, oroszul. 13. ...-kum; sivatag Közép-Ázsiában – ...-1; az első teljesen magyar építésű műhold – kis dísztárgy – ounce, röviden. 14. Világot jár, vándorol – ribonukleinsav – kedvelt mesefigura. 15. Cipő része lehet – fejforma. Függőleges: 1. Reménytelen, bizalmatlan. 2.

Közeledik, felénk jön – szvit. 3. Üveg dugójának anyaga – trópusi fertőző betegség 4. Ezen a helyen – játék alapjául befizetett pénz – előtagként a sejtek oldódásával való kapcsolatot jelöl. 5. Ismert felkelés volt – a lepkék osztálya – lyuk, tájszóval. 6. Takarékoskodik – kávé! 7. Sarkkör – kockát vet – dimenzió jele 8. A perjefélék egyik nemzetsége – szaggatottan kiált – a szervezetből lassan kiürülő gyógyszer 9. Eugéne Ionesco abszurd drámája. 10. Kézfogás – … Sarkozy, francia politikus. 11. Megjátssza magát – kerület – nagyságbeli viszony – szolmizációs hang. 12. Váltókezesség (vállalása) – puhatestű, nyolckarú tengeri állat – a nyak védésére használatos kendő – dzsessz-stílus. 13. Ústí ... Labem; cseh kikötőváros – elhagyja a pályát – speciális préselt műanyag rövid neve. 14. Község Somogy megyében – Bartolomé ... Murillo; a barokk festészet spanyol képviselője. 15. Község Baranya megyében, a Siklósi járásban. 16. Tás végzete – üledékes kőzet az evaporitok gyűjtőcsoportjábó – német eredetű női név. 17. Az egyik írás – len hatású műszál – áll alatti zsírpárna. 18. Fentről nézheti – bicikli része – szovjet (lett) sakkozó világbajnok (Mihail Nyehemjevics). 19. Kenőfolyadékot tesz rá – író, II. Rákóczi Ferenc apródja (Kelemen) – Calvin Klein. 20. Sztefan ... Sztambolov; bolgár politikus, miniszterelnök volt – olasz karthauzi kolostor. 21. A gótikus építészetben jellegzetes boltozati forma.

IPM 2016. július

(A megfejtést megtalálja a 130. oldalon)

41


Bioszféra

Fotó: Europress/Getty

Hegedüs Péter

A közismert fóbiák jelentős része olyan mérges állatokhoz köthető, mint a pókok, a kígyók, vagy éppen a skorpiók. Ezeknek a félelmeknek a gyökere egészen evolúciós fejlődésünk kezdetéig vezethető vissza. Abban az időben ugyanis, amikor életterünkön jórészt még osztoznunk kellett velük, életben maradásunk egyik alapvető feltétele volt, hogy messze elkerüljük őket.

A térképes kúpcsiga a trópusi óceánok sekély vizeiben portyázik

42

IPM 2016. július


TÜSKÉK,

FOGAK,

FULLÁNKOK

A világ legrettegettebb mérgező állatai A méreg (toxin) szót Dioszkoridész görög katonaorvosnak köszönhetjük, aki azt a toxon (nyíl) szóból alkotta – utalva ezzel a mérgezett nyilak igen korai alkalmazására a történelemben. Biológiai értelemben az élő szervezetet károsító anyagokat tekintjük méregnek, a mérgezés súlyosságát pedig a bevitt mennyiség és koncentrátum aránya (dózis) határozza meg. Egyes állati toxinok csak enyhe, helyi elváltozást okoznak (bőrpír, viszketés), mások azonban sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak. Az orvostudomány a toxinokat két fő csoportra osztja: kémiai és biológiai mérgekre. Utóbbit aszerint különböztetik meg, hogy növényekben vagy állatokban (zootoxin) termelődnek-e.

Halálos koktélok

De mitől is jelentenek akkora veszélyt ezek az anyagok az élő szervezetre? A legtöbb állat mérge (színük többnyire zöld, sárga vagy átlátszó) bioaktív vegyületek összetett koktélja. Alkotóelemei jórészt fehérjealapú enzimek, peptidek, ásványi sók, illóolajok, alkaloidok és olyan szerves komponensek, mint a hisztamin, a szerotonin vagy a dopamin. Aszerint, hogy melyik szervre hatnak, a mérgeket öt nagyobb csoportra oszthatjuk. A neurotoxinok az idegrendszert támadják. Az idegsejtek közötti ingerületátvitelt akadályozzák, ami gyakran izomgörcsökkel, bénulással, akár légzésleállással jár. Lefolyása általában rendkívül gyors, ezért gyakran végzetes lehet, ha nincs a közelben ellenanyag. A keringési rendszert megbénító hemotoxinok főleg a vörösvérsejteket károsítják, és megakadályozzák a véralvadást. A tünetek lassabban alakulnak ki, mint az előző esetben, de a roncsolódás következtében sokkal fájdalmasabbak. A cardiotoxinok annyira lelassítják a vérkeringést, hogy megáll a szívműködés, emellett a szívizmot is megtámadhatják. A  cytotoxinok és necrotoxinok a sejtfalakat rombolják, a myotoxinok pedig az izmokat bontják le. IPM 2016. július

43


Bioszféra

Kevesen tudják, de a madarak között is találunk mérgező fajokat, amelyek így próbálják megvédeni magukat a raga-dozóktól.

A csalánozók törzsébe tartozó medúzák legtöbbje csípős csalánsejtjeivel szerzi zsákmányát

Sokan feltették már azt a kérdést, hogy vajon melyek a világ legveszélyesebb mérgező állatai. Erre azonban nem könnyű választ adni, hiszen ahhoz, hogy reális képet kapjunk, több tényezőt is figyelembe kell venni. Az első és talán legfontosabb szempont, hogy melyik faj marásába hal bele a legtöbb ember. Ebben a tekintetben két kígyó, az efa és a Russel-vipera az abszolút csúcstartó. A két faj számlájára évente mintegy 150 000 haláleset írható, csaknem annyi, mint a többi mérgező állatéra összesen. Ennek oka nem feltétlen a méreg toxikusságában keresendő. Sokkal meghatározóbb, hogy az adott faj életterén mekkora a humán populáció, és milyen színvonalú az orvosi ellátás. A másik meghatározó tényező az adott faj agresszivitása. A rejtőző, menekülő, nyugodt állatok sokkal kevesebb problémát okoznak, mint idegesebb társaik. Ráadásul a mérgező állatok túlnyomó többsége maga is képes szabályozni a bejuttatott méreg mennyiségét. Mindemellett azt is figyelembe kell venni, hogy mely fajok esetében sikerült már előállítani az ellenmérget. A halálozási ráta terén objektív eredményekhez leginkább a méreganyagok toxikusságának mérése nyomán juthatunk. Erre a problémára dolgozták ki az úgynevezett LD50-tesztet (medián halálos adag), amely azt mutatja, hogy egy adott méreganyagból mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok (általában patkányok) 50%-ának pusztulását 24 órán belül. Az értékét többnyire mg/testtömegkilogramm mértékegységben adják meg.

Megeszel? Meghalsz! A toxikus állatok egy része kizárólag védekezésre használja a mérgét. Ezek közül talán a legveszélyesebbek a gömbhalak (fugu) és a nyílméregbékák. Előbbi ráadásul ínyenc csemegének számít Japánban. A legtöbb halálos baleset éppen abból az óvatlanságból adódik, hogy nem szakszerűen távolítják el az állat mérgező részeit. Ma már évente szerencsére csak néhány végzetes eset történik. A  gömbhal neurotoxinjának alkotórészei közül a tetrodotoxin a legveszélyesebb, amely blokkolja a nátriumionok mozgását az idegsejtek között, ami az izmok lebénulásához vezet. Márpedig ha a rekeszizom és a bordaközi izmok működése csak rövid időre is leáll, könnyen beállhat a fulladásos halál. A ragyogó színekben pompázó nyílméregbékák az Amazonas környéki őserdők lakói, amelyek-

44

IPM 2016. július


nek azonban még az érintése is életveszélyes lehet, amennyiben valakinek nyílt seb van a kezén. Félszáz fajuk közül a legmérgezőbb a rettenetes nyílméregbéka, amely rikító sárga színével jelzi, hogy batrachotoxinból álló mérge olyan erős, hogy 2 mikrogrammja is megölhet egy felnőtt embert. A  halál rendszerint szívroham vagy kamrafibrilláció miatt következik be. Nem csoda, hogy a dél-amerikai indiánok a mai napig a bőrének váladékával kenik be a nyílhegyeiket, hogy azokkal vadásszanak kisemlősökre. A béka azonban nem maga termeli a mérget, hanem az általa megevett mérgező rovarokból nyeri ki azt. Kevesen tudják, de a madarak között is találunk mérgező fajokat, amelyek így próbálják megvédeni magukat a ragadozóktól. A  legtöbbjük ugyan csak enyhe tünetet okoz, az 1992-ben Új-Guineán felfedezett dolmányos gyümölcsIPM 2016. július

rigó karmolása azonban akár életveszélyes is lehet. A mérget nem a madár állítja elő, hanem a Choresine nemzetségbe tartozó mérgező bogarak, amelyeket elfogyaszt.

Érintésvédelem Nem ennyire veszélyes, ugyanakkor rettentő fájdalommal jár néhány különleges hernyó megérintése. Közülük is minden bizonnyal a legördögibb az óriás selyemhernyó lárvája. A Dél-Amerikában őshonos állatka már tüskés bőrével is figyelmeztet, és aki véletlenül hozzáér, hamar rádöbben, hogy nagy hibát követett el. A bőrbe fúródó hegyes szőrszálakból kiáramló méreganyag eleinte csak fejfájást és hányingert okoz, a benne lévő véralvadásgátló miatt később azonban súlyos belső vérzés alakulhat ki. Az utóbbi száz évben minimum 500 haláleset írható a számlájára.

45


Bioszféra

A csontos halak közül a skorpióhal-alakúak rendjébe tartozó tengeri állatok a legmérgezőbbek. Közülük is a találó nevű kőhalaktól tartanak a legjobban. Az Ausztrália partjai mentén élő, a korallzátonyba láthatatlanul belesimuló hal ugyanis mozdulatlanul vár áldozataira, a kisebb halakra. A  balesetek többsége éppen így következik be,

A viperafajták mérge nagyrészt hemotoxikus, így a vérsejteket és az érfalat támadja

46

hiszen a gyanútlan fürdőző könnyen ráléphet. A kőhal védekezésül felmereszti tizenhárom, méreggel teli háti tüskéjét, amely könnyedén felsérti a bőrt. Ez az izom- és idegméreg azonnali fájdalmat, duzzanatot, lázat, hányást és végzetes esetben fulladást vagy szívrohamot okozhat. A kőhalhoz hasonlóan a tüskés rája is csupán védekezésül használja farka végén található mérgező tüskéjét. Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő jellegzetes alakú hal nem habozik szúrni, ha veszélyben érzi magát. A leggyakoribb tünet a gyengeség, hányinger és izgatottság. Mérge, amely erősen érszűkítő hatású, ugyan kevésbé veszélyes, mint a kőhalé, de ha a döfés a szívtájékon éri a fürdőzőt, akkor akár végzetes is lehet. Jól példázza ezt a híres ausztrál természettudós, Steve Irwin esete is, akit tíz évvel ezelőtt ért halálos baleset Low Isles partjainál. Az emlősök közül az emberre veszélytelen cickányok mellett meg kell említeni az Ausztráliában élő kacsacsőrű emlős hímjét, amely a hátsó lába alatt található mérgezett sarkantyúival szúrja meg azt, aki óvatlanul nyúl hozzá. Az átmeneti bénulást okozó platypus toxin nagy fájdalommal jár, de csak ritkán végzetes kimenetelű.

Puha test, kemény méreg A csalánozók törzsébe tartozó mintegy 11  000 faj túlnyomó többsége a nevéhez híven csípős csalánsejtjeivel szerez zsákmányt magának. Az emberre veszélyes medúzák közül a leghírhedtebbek az Ausztrália partjai közelében portyázó kockamedúzák. Az átlátszó, harang alakú testből kinyúló, több méter hosszú csápok rejtik az igazi veszélyt. Minden tapogatókarján több millió csalánsejt sorakozik, amelyek érintésre szigonyként fúródnak a bőr alá. Mérgük fehérjék, polipeptidek, aminok, enzimek, szterolok, hisztamin, szerotonin keverékéből áll. Az egyik leghírhedtebb faj a tengeri darázs. Mérge olyan erős fájdalmat okoz, amelyet még a morfium sem enyhít. A toxin elzárja a káliumcsatornákat, szív- és légzőrendszeri bénulást okoz, a keringés összeomlik, és segítség nélkül akár néhány perc alatt beáll a halál. Az utóbbi 60 évben bizonyítottan legalább 5500 ember halálát okozta kockamedúzák csípése. Még a tengeri darázsnál is hírhedtebb az alig körömnyi dobozmedúzafaj, az irukandzsi, amely jórészt a Nagy-korallzátony közelében szedi áldozatait. Veszélyessége éppen apró méretében rejlik, hiszen alig lehet észrevenni, és nem tartja vissza a védőháló sem. Ráadásul a kockamedúzáétól eltérően az irukandzsi mérge az áldozat szöveteiben lappang, emiatt késleltetett hatás jön létre. Amikor azonban a méreg eléri a nyirokmirigyeket, erős gyomorgörcs és tűszúrásra emlékeztető fájdalom jelentkezik az ízületekben és a hát nagy részén. Emellett erős verejtékezéssel, gyakori hányással, vérnyomás-növekedéssel jár a csípése (irukandzsi-szindróma). Az elviselhetetlennek tűnő fájdalom két hétig is eltarthat, és amennyiben lezárja a nátriumcsatornát, akár halálhoz is vezethet. A puhatestűek között a kúpcsigák családjába, valamint a polipok rendjébe tartozó néhány színpompás faj okozhat kellemetlen meglepetést, ha valaki úgy gondolná, hogy jól mutatnának az akváriumban. Előbbiek között a trópusi óceánok sekély vizeiben portyázó textilmintás és a -térképes kúpcsigák a leghírhedtebbek. Ahogy a nevük is mutatja, változatos rajzolatú, élénk színű házuk kúp alakú. Zsákmányállataikat, a kisméretű halakat óvatosan becserkészik, majd hosszú, ormányszerű reszelőnyelvükből egy másfél centiméteres mérgezett szigonyt lőnek ki rájuk, amely azonnal megbénítja az áldozatot. Mérgük, a conotoxin, IPM 2016. július


egy rendkívül összetett vegyület, amely megbénítva a neurális kalciumcsatornák működését, idegés izombénító hatással bír. Az ember kezdetben alig érez fájdalmat, mert a toxin fájdalomcsillapítót is tartalmaz. Később zsibbadás, émelygés, homályos látás, nyelési nehézség jelentkezik. Sokan „cigarettacsigának” is hívják, mert annyi idő sem kell a halál beálltához, ameddig egy cigaretta leég. Ennek ellenére az összes leírt végzetes eset száma nem haladja meg a harmincat. Az alig teniszlabda méretű kékgyűrűs polip pulzáló azúrkék karikáival még csábítóbb lehet, de senkit se tévesszen meg a „cukisága”! Ausztrália part menti vizeinek színpompás lakója ugyan csak akkor harap, ha provokálják, de egyetlen egyed akár 26 felnőtt emberrel is végezhetne. A  méreg a test mélyén elhelyezkedő méregmirigyekből jut a borotvaéles csőrhöz, amellyel jó esetben kedvenc zsákmányállataik, a rákok páncélját töri össze. Amennyiben egy óvatlan embert mar meg, az áldozat kezdetben észre sem veszi azt, mert olyan jelentéktelen fájdalommal jár. A tetrodotoxin, hisztamin, triptamin, oktopamin, taurin, acetilkolin és dopamin keveréke azonban rövid időn belül kifejti hatását. A kezdeti hányinIPM 2016. július

ger után az igazi veszélyt a nátriumcsatorna blokkolása jelenti. Anélkül, hogy a megmart egyén elveszítené az eszméletét, rövid időn belül képtelen lesz lélegezni, így csak mesterséges lélegeztetéssel lehet életben tartani addig, amíg a méreganyag ki nem ürül a szervezetéből.

Behálózva Az ízeltlábúak közül a legnépesebb „mérges tábort” minden bizonnyal a pókok rendje alkotja a maga 40 000 fajával, amelyek közül azonban alig harmincnak a csípése veszélyes az emberre nézve. Ráadásul sokuk csáprágója arra sem alkalmas, hogy átszúrja a bőrünket. Többségük hálót sző, és abban ejti el a zsákmányát, de vannak olyanok is, amelyek lesből támadnak. Ezek közül is az emberre legveszélyesebb fajnak a brazil vándorpókot tartják, amely a nevéhez híven a Dél-Amerika középső részén elterülő dzsungelekben honos. Testhossza a lábaival együtt eléri a 15 cm-t is, ami meglehetősen félelmetes külsőt kölcsönöz neki. Ráadásul nem félénk állat, ha sarokba szorítják, azonnal mar. Phoneutriatoxinja kalciumcsatorna-blokkoló hatású, ami gátolja a glutamát felszabadulását. Mindez légzési problémákhoz, végső

A brazil vándorpók nem félénk állat, ha sarokba szorítják, azonnal mar

A legismertebb, emberre is veszélyes pókok minden bizonnyal a fekete özvegyek, amelyek harmincegy faja Észak-Amerikától Ausztráliáig szinte az egész világon megtalálható.

47


Bioszféra

Balra: Az alig teniszlabda méretű kékgyűrűs polip mérge akár 26 felnőtt emberrel is végezhetne Jobbra : A kockamedúza tapogatókarjain több millió csalánsejt sorakozik

48

esetben pedig fulladáshoz is vezethet. Ezen túlmenően a méreg erős fájdalommal, makacs izomrángással és akut gyulladással jár. Az egyik legkellemetlenebb tünet pedig a priapizmus, ami a pénisz állandó merevedésének állapotát jelenti. Hasonlóan agresszív fajok az Ausztráliában élő tölcsérhálós pókok, amelyek ha fenyegetve érzik magukat, felágaskodva mutogatják hatalmas csáprágóikat, és egymás után többször is lecsapnak. Atracotoxint és agatoxint tartalmazó mérgük lebontja és elfolyósítja a szöveteket, ami erős fájdalommal jár. A megmart áldozat perceken belül remegni, izzadni és nyáladzani kezd, pupillája kitágul, kontrollálatlan izomrángás lép fel nála, pulzusa és vérnyomása vészesen megemelkedik, és akár hallucinálhat is. Bár egyetlen póknak an�nyi mérge van, amely akár 200 emberrel is végezhetne, a halálos esetek száma (többségében agyi ödéma következtében) az ellenméreg felfedezése után egyre csökken. Az elmúlt száz évben csupán 27 esetet regisztráltak, többségük gyermek, idős vagy beteg ember volt. A dél-afrikai sivatagokban élő, hosszú életű hatszemű homoki pókról rejtőzködő életmódja miatt csak keveset tudunk. Mérge, amely szfingomielinázt tartalmaz, szövetpusztító hatású, és a véredények szivárgását okozhatja. Ennek ellenére kevés halálos esetet regisztráltak. Szintén a remetepókok családjába tartozik a kisebb termetű barna remetepók, vagy ahogy a hátán látható mintáról sokan hívják: hegedűpók. Az USA déli államaiban és KözépAmerikában honos ízeltlábú mérge hemotoxikus, azaz a vörösvérsejteket támadja meg, de a legtöbb eset „száraz harapás”, ezért nagyon ritka a halálos áldozat. A  néhány órán belül jelentkező tünetek

között előfordul hányás, láz, kiütések, izom- és ízületi fájdalom. Ráadásul a seb körül ödéma alakul ki, amely elfekélyesedhet, és a megmart testrész súlyos esetben elüszkösödik. A méreg ugyanis gyakorlatilag felemészti a megmart területet. A legismertebb, emberre is veszélyes pókok minden bizonnyal a fekete özvegyek, amelyek harmincegy faja Észak-Amerikától Ausztráliáig szinte az egész világon megtalálható. Közös jellemzőjük, hogy fekete testük potrohán különböző rajzolatú piros mintázat látható. Jól ismert viselkedésük, hogy a párzás után a nőstények elfogyasztják a hímeket. Innen kapták a nevüket is. A legtöbb balesetet ezek a kis szörnyek okozzák, hiszen remekül érzik magukat a lakásban és a ház körül, ahol bőséges az élelemforrás. A  csípést követően fejfájás, hányás, szédülés, kontrollálatlan izomrángás, hasi görcsök lépnek fel, majd bénulásos tünetek jelentkeznek. A szemhéj lecsukódik, és mozdíthatatlanná válik. Az áldozat végül a légzőszervi izmok lebénulása miatt hal meg. Évente világszerte mintegy 500 ember esik áldozatul a fekete özvegyeknek.

Még néhány pár ízelt láb A pókok közeli rokonai a szintén a pókszabásúak osztályába tartozó skorpiók, amelyek azonban nem a csápráIPM 2016. július


góikban, hanem a farkuk végén található méregtöviseikben hordják legfontosabb fegyverüket. Ezerötszáz fajuk közül mindössze 25 veszélyes az emberre, amelyek összesen mintegy 6-8000 ember halálát okozzák évente. Köztudott, hogy a skorpióméreg erőssége éppen fordított arányban áll ollójuk méretével, hiszen ezzel kompenzálják egyéb hiányosságaikat. A legtöbb skorpió mérgében megtalálható a klorotoxin, amely képes meggátolni a nátriumcsatornák vezetőképességét, így akár teljes bénuláshoz vagy tüdőödémához vezet. Az alig 5-6 cm hosszú izraeli skorpió Észak-Afrikától egészen a Közel-Keletig megtalálható a sivatagos és cserjés élőhelyeken. Mérge neurotoxinok (charybdotoxin, LQ2, scyllatoxin) veszélyes elegyéből áll, amelyek blokkolják a káliumcsatornákat. Ugyanitt él a vastagfarkú skorpió, amely kétszer akkora, mint rokona, de mérge ugyanolyan

IPM 2016. július

veszélyes az emberekre. Indiában és Pakisztánban a legtöbb halálesetért az indiai vörös skorpió tehető felelőssé. Szúrása után azonnal jelentkezik a hányinger, erős verejtékezés, eszméletvesztés, légszomj, habos köpet, zuhanó vérnyomás és akut szívizomgyulladás. A halál oka legtöbb esetben a tüdőödéma. Az ízeltlábúak közül sokan a szintén ragadozó életmódot folytató százlábúaktól undorodnak a legjobban. Számos fajuk a sarkvidékek kivételével az egész világot meghódította, ám valójában csak a szubtrópusi scolopendrák veszélyesek az emberre. Közülük is talán a 20 cm hosszúságú kínai vörösfejű százlábú érdemelheti ki az első helyet, amely Kelet-Ázsiában és Ausztráliában fordul elő nedves környezetben. Zsákmányai között akár kisebb egerek, gyíkok is szerepelhetnek, amelyeket a méregkarommá módosult első pár lábaival ejt el.

A viperafélék 280 képviselője a leg­ rettegettebb hüllők közé tartozik, ugyan­ is általában sokkal agresszívabbak, mint a többi faj egyedei, és a legösszetettebb fegyverzettel is ők rendelkeznek. Az agresszív Russel-vipera mérge mind közül a legtoxikusabb

49


Bioszféra

Bár mérge különösen veszélyes, a tajpán békés fajta

Klórból, jódból, hidrogén-cianidból álló mérge inkább csak a kisgyermekekre veszélyes. A tünetek között szerepel a szorongás, hányás, szabálytalan pulzus, szédülés.

Viperák és viperagyíkok

A fekete földrész legrettegettebb kígyója a fekete mamba, amely bátran szembeszáll bármilyen támadóval, ráadásul ez a leggyorsabb kígyó a világon.

50

A hüllők közül a mérges kígyók és két gyíkfaj rendelkezik méregmiriggyel. Az Arizona Államban élő gila és a mexikói viperagyík alig különbözik egymástól. Zömök testüket sárga vagy rozsdabarna, gyöngyszerű pikkelyek fedik, és mindketten sivatagos környezetben vadásznak rovarokra, madárfiókákra és tojásokra. Mérgük legfontosabb összetevője a HLTx elnevezésű vegyület, amely levertséget, fülcsengést, fokozott nyáladzást, könnyezést, gyakori vizeletürítést, részleges bénultságot és szélsőséges esetben hipotermiát okoz. Méregmirigyeik az alsó álkapcsukban találhatóak, melyekből a toxint folyamatos rágással juttatják az áldozatukba. Akit egy viperagyík harap meg, annak kemény erőfeszítésbe kerül lefejteni magáról a hüllő álkapcsát. A  marás ugyan nagy fájdalommal jár, de csak a legritkább esetben halálos.

Ezek a magányos gyíkok sokkal veszélyesebb rokonaiktól, a viperáktól kapták a nevüket. Ma mintegy 2700 kígyófajt ismerünk, amelyből nagyjából 600 faj rendelkezik méregmiriggyel. A kígyómérgeket főleg különböző fehérjék és enzimek alkotják, amelyek az előemésztésben játszanak fontos szerepet. A  viperafélék 280 képviselője a legrettegettebb hüllők közé tartozik, ugyanis általában sokkal agresszívabbak, mint a többi faj egyedei, és a legösszetettebb fegyverzettel (csöves méregfog, hőlátó szerv) is ők rendelkeznek. Mérgük nagyrészt hemotoxikus, így a vérsejteket és az érfalat támadja meg. Éppen ezért a legfájdalmasabb sérüléseket is jórészt ezek a fajták okozzák, bár kevésbé halálosak, mint idegméreggel rendelkező társaik. A viperamarás általános tünetei: a harapás helyén keletkező és egyre jobban terjedő duzzanat, elszíneződés, hányás, hideg verejtékezés, gyenge pulzus. Súlyos esetben az áldozat kómába esik, és ellenméreg hiányában akár meg is halhat. A viperák közül a legtoxikusabb méreggel az Indiában élő agresszív Russel-vipera rendelkezik, ugyanis marása nemcsak veseelégtelenséget, hanem heIPM 2016. július


ves belső vérzést is okoz. Az afrikai gaboni vipera mérge kevésbé veszélyes ugyan, de ő rendelkezik a leghosszabb méregfoggal, és kitűnő álcája miatt sok balesetet okoz. A legismertebb viperák azonban az Amerikában élő csörgőkígyók, amelyek a farkuk végén található elszarusodott pikkelyekről kapták a nevüket. Az északi féltekén a mohave csörgőkígyó mérge a legtoxikusabb, míg DélAmerikában a dzsungelben élő lándzsakígyóktól tartanak a legjobban.

Kobrák, mambák, tengeri kígyók A mérges kígyók második legnépesebb csoportját (259 faj) a mérgessiklófélék alkotják. Mérgük többségében neurotoxinokat tartalmaz, amelyek az idegrendszert támadják. Marásuk kevésbé fájdalmas, de a tünetek sokkal gyorsabban jelentkeznek, és ellenméreg hiányában gyakori következmény a fulladásos halál. A legtoxikusabb mérgessiklófélék (tajpánok, tigriskígyók, barnakígyók, halálkígyók) Ausztráliában fordulnak elő, de ma már általában közel a segítség, ezért ritka a halálesetek száma. A száIPM 2016. július

razföldi kígyók közül a kispikkelyű tajpánnak a legerősebb a mérge (LD50: 0,0253 mg/kg). Egyetlen harapással ráadásul annyit juttat belőle az áldozatába, amennyi elegendő lenne száz ember vagy 250 000 egér megöléséhez. A halál oka rendszerint a légzőizmok lebénulása. Szerencsére nagyon békés fajta, csak akkor mar, ha sarokba szorítják. A  szívbénulást okozó barnakígyó sokkal több balesetért felelős, mert az emberek közelében él, és azonnal támad, ha fenyegetve érzi magát. A  halálkígyó pedig azért veszélyes, mert jól beleolvad a környezetébe, és nem menekül el. Ezért a legtöbb marás akkor következik be, amikor véletlenül rálépnek. A mérgessiklófélék legnépesebb csoportját a közismert kobrák alkotják. Legtöbbjük arról ismerhető fel, hogy ha fenyegetve érzik magukat, felegyenesednek, és kifeszítik nyaki bordájukat, hogy nagyobbnak látszódjanak. Közülük kerül ki a föld leghosszabb mérgeskígyója, a DélkeletÁzsiában élő királykobra és a gyakori pápaszemes kobra is. A  legerősebb kobraméreggel azonban a Fülöp-szigeteki köpködő kobra rendelkezik, amely fenyegetés esetén igyekszik szemen spriccelni a támadóját. A kobrák mérge az idegmérgen (dendrotoxin) túl cardiotoxint is tartalmaz, ezért a halálesetek oka többnyire a szívmegállás és légzésbénulás. Az egyetlen hátsófogas mérgessiklóféle az Afrikában élő boomslang, amelynek a mérge azonban hemotoxint tartalmaz, így a véredényeket támadja, és a halál oka sokszor agyvérzés. A fekete földrész legrettegettebb kígyója a fekete mamba, amely bátran szembeszáll bármilyen támadóval, ráadásul ez a leggyorsabb kígyó a világon. Harapása alig észrevehető, de perceken belül ajakzsibbadás, verejtékezés lép fel. A méreg blokkolja az izomidegi kapcsolódásokat, így az áldozat a légzőizmok bénulása miatt, fulladástól hal meg. A veszélyes mérgű mérgessiklók között feltétlenül meg kell említeni még a Délkelet-Ázsiában élő kék kraitot és az észak-amerikai földrészen honos, színpompás korallkígyókat is. Kevesen gondolnák, hogy a világ legmérgezőbb kígyói nem az ausztrál sivatagokban, afrikai sztyeppéken vagy a dél-amerikai dzsungelekben élnek, hanem a trópusi óceánokban. Szerencsére ezeknek a fajoknak a méregfoga rendkívül kicsi, és a legtoxikusabb mérgűek egyben a legbékésebb kígyók is. Amennyiben nem bántják őket, soha nem marnak. A ma ismert legerősebb méreg a Belcher-tengerikígyóé, amely myotoxikus, azaz elsősorban az izmokat bontja le. A  mérgező állatokra tehát fokozottan is igaz a mondás: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek (vagy gyomornak)!” n

51


Közelmúlt

Az ifjúsági probléma

A keletnémet állambiztonság története 4. rész

52

IPM 2016. július


A Stasi, az NDK állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve több évtizedes működése során jóformán megvalósította a keletnémet társadalom teljes megfigyelését. Négyrészes sorozatunkban megismerkedhetünk a rendkívül kiterjedt szervezet történetével és módszereivel.

Fotó: Puzzlepix/Ullstein

Dr. Slachta Krisztina Az 1960-as évek közepétől erőszakos fellépéssel válaszolt a keletnémet hatalom az ifjúsági lázadásra, mint pl. zenekarok és rádióadók betiltása, szórakozóhelyek bezáratása, a renitens fiatalkorúakat pedig többéves átnevelő táborokban való elzárással büntették. A nyugatnémet életszínvonal és szakmai lehetőségek általánosan jobb szintje, a nyugati életmód csábítása mellett az 1968-as év eseményeiben kicsúcsosodó „ifjúsági probléma”, vagyis a zenei és kulturális életben lezajlott ifjúsági forradalom, egy sokkal szabadabb világ léte jelentős vonzerőként hatott. A hivatalos ifjúságpolitika azonban nem terjedt túl a kom­munista „utánpótlás-nevelésen”, az FDJ, a Freie Deutsche Jugend, ami a KISZ meg­felelője az NDK-ban, és az úttörő szerveze­ tek nem nyújtottak a fiataloknak alternatívát. Ezt az űrt nem volt nehéz kitöltenie az amúgy is mindent elsöprő rock and rollnak, ami a berlini fal felépítéséig meglehetősen könnyen juthatott el az NDK-ban élő fiatalokhoz. Az állam azért tar­totta különösen veszélyesnek a szubkultú­ rák­­hoz tar­tozó fia­talokat, mert a nyu­gati rádiókat hall­gatva, a „szenny­irodalmat” olvasva, és a nyu­­gati divatot „majmolva” fogékonnyá váltak az „imperialista propagandára”, és azt egyrészt a töb­bi fiatal körében tovább terjeszthették, más­­részt csempészek, munkakerülők, majd vé­­gül disszidálók válhattak belőlük. A hatalom sze­­mében a beatzenét hallgató hosszú hajú fiatal azo­­nos volt a huligán munkakerülővel. A politikai vezetés, felismerve az ifjúságpolitika területén felmerülő hiányosságokat, a hatvanas évek elején egyszerre két oldalról indított támadást a „Rowdy”-knak, „garázdáknak” nevezett fiatalok ellen: igyekeztek megteremteni egyfajta szocialista ifjúsági kultúrát, hogy ezzel kiszorítsák a „nyugati szennyet”, másrészt az állambiztonság célzottan fellépett a „huligán” bandákhoz tartozók ellen. Rendszeres volt a járőrözés, a fiatalok igazoltatása, előállítása, elkergetése, illetve kihallgatások, házkutatások, a rajongóklubok levelezéseinek figyelése, valamint egy Lipcsében kifejlesztett módszer, az ún. „Rowdy”IPM 2016. július

kartoték, melyben nyilvántartottak minden, bandákhoz tartozó fiatalt, a bandavezéreket, törzshelyeiket, sőt, a folyamatosan változó tagságot is. Az ún. „Rowdy”-kartoték módszerét aztán az egész NDK-ban bevezették, mivel hatékonynak bizonyult a bandák felszámolásában.

Lipcse, az ellenzéki város A szigorodó intézkedések ellenére Lipcsében továbbra is virágozott a beatkultúra, működhettek legálisan zenekarok, amelyek több száz fő előtt rendszeresen játszottak. Legendás kultikus hellyé vált az „Örökzöld” nevű külvárosi vendéglő, ahol a tulajdonos szimpatizált a fiatalokkal. A bandák tagjaiból belső testőrség szerveződött, aminek köszönhetően nem voltak verekedések a bulikon, így a rendőrségnek nem volt rá oka, hogy beavatkozhasson. A Stasi ugyan eleve jelen volt, de nem tudott „ellenséges tevékenységre utaló” információkat szerezni. A Lipcsei Vásár az NDK-t Nyugat felé reprezentáló nagy esemény volt minden évben, így nem engedhették meg, hogy bármilyen rendbontás megzavarja az eseményt. A rendőrség és az állambiztonság is meg akarta előzni a bajt, ennek érdekében a vásár területén ellenőrző pontokat állítottak fel, ahol minden gyanús, hosszú hajú fiatalt igazoltattak, és többségüket egy ún. gyűjtőteremben tartották a megnyitó és a nagyobb ünnepségek ideje alatt. Lipcse később nemcsak az ifjúsági szubkultúrák és az alternatív kulturális élet bölcsője volt, hanem az ellenzéki mozgalmak legerősebb bázisa lett. Itt kezdődtek 1988-ban a Szt. Miklós-templomban azok a hétfő esti istentiszteletek, ahol a Stasi állandó jelenléte ellenére hónapról hónapra többen vettek részt, míg végül már a város utcáin vonult a több tízezres tömeg, 1989 októberében pedig már 70 000 ember.

A Stasi azonban a lakásokon tartott összejöveteleken is megjelent, sikerült egyre több besúgót beépíteniük, így minden lépésről tudtak. Az állampárt, a SED vezetése 1965-ben elfogadott egy keményvonalas kultúrpolitikai határozatot, amely a beatkultúra sorsát is megpecsételte az egész NDK-ban, a legtöbb zenekart egyszerűen betiltották. Válaszul sor került Lipcsében az ún. beatdemonstrációra: gyereknyomdával készített

53


Közelmúlt

Az 1968-as év eseményeiben kicsúcsosodó „ifjúsági probléma”, vagyis a zenei és kulturális életben lezajlott ifjúsági forradalom, egy sokkal szabadabb világ léte jelentős vonzerőként hatott. Stasi ellenes demonstráció Berlinben

54

röplapok jelentek meg a városban, amelyek ter­mé­ szetesen a rendőrséghez is eljutottak. A legtöbb fiatal viszont éppen az iskolákba kimenő és a tün­­teté­sen való rész­vételről le­beszélő Stasi-tisz­ tektől ér­tesült a tün­tetés szervezéséről. A meg­­hirdetett demonstráció idejére a rendőrség nagy erőkkel készült, a helyszínen megjelenő fiatalokat azonnal szétkergették vagy elfogták. A többségüket két nap után elengedték, vagy két-három hét „nevelő munkára” ítélték egy közeli barnaszénbányában. Az események ürügyként szolgáltak a hatóságoknak arra, hogy megelőző lépéseket tegyenek a hasonló tüntetések megakadályozására. Az intézkedések célja volt többek között az is, hogy bizonyítsák, a nyugati beat- és rockzene nem tud rossz hatást kiváltani a szocialista nevelésben részesülő ifjúság köré-

ben. A politikai-ideológiai harc folytatódott: a nyugati zene és a nyugati ifjúsági kultúra ellen az NDK minisztertanácsa szolgálati utasítást adott ki „a fiatalok közötti illegális politikaiideo­lógiai tevékenység operatív felszámolására” cím­mel. E mögött a radikális hozzáállás mögött az a feltételezés állt, miszerint „a kapitalista el­ len­ség a titkos háború előkészítése érdekében tá­maszpontokat keres a fiatalok körében”. A Stasi egyik leginkább elítélendő módszere a kiskorú­ ak, fiatalkorúak beszervezése volt, akiket család­ tagjaik, osztálytársaik, barátaik, tanáraik el­le­ni kémkedésre kényszerítettek.

A Stasi és az ellenzék Először a helsinki folyamat, majd a szovjet enyhülés nyomán egyre nagyobb nyomás neheze-

IPM 2016. július


Az állampolgárság megvonása

Fotó: Europress/Getty

Wolf Biermann keletnémet dalszerző és énekes, előadóművész egyre élesebben kritizálta az NDK politikai berendezkedését. Megfigyelték, 1965-től betiltották a fellépéseit, majd nemzetközi nyomás hatására végül 1976-ban megengedték, hogy részt vegyen egy nyugatnémet előadókörúton. Az NSZK-ban értesült ő maga is arról a döbbenetes hírről, hogy távollétében megfosztották állampolgárságától, így nem térhet vissza többé az otthonába. Az intézkedés nagy felháborodást keltett mindkét Németországban, keletnémet írók és a kulturális élet személyiségei tiltakozó levelet írtak, az aláírók viszont további retorziókra számíthattak. A rendszerváltás után kutathatóvá vált Stasi-iratok alapján rekonstruálja az eseményeket Stefan Heym Der Winter unseres Mißvergnügens – Rosszkedvünk tele – című regénye. Biermann életútja azonban még a keletnémet állam támogatásával, a szocialista eszmékkel való szimpatizálással indult, 1953-ban költözött át az NDK-ba, ahol aztán egyre inkább a rendszerkritikus és ellenzéki körökhöz csatlakozott. Szókimondó dalaival nyíltan támadta az egypártrendszert, az állambiztonság tevékenységét, az emberi jogok sárba tiprását. Az NSZK-ban élve folyamatosan életben tartotta az NDK-val kapcsolatos kritikát, a német megosztottság, a demokratikus jogokért való küzdelem emblematikus alakjává vált. 1989. december 1-jén lépett fel újra az akkor még jogilag létező NDK-ban, mégpedig Lipcsében. dett a keletnémet vezetésre, hogy teret adjon a demokratizálódási követeléseknek. A helsinki záróokmány aláírásával a keletnémet államnak is be kellett volna tartania az alapvető emberi jogokat, a szólás- és véleményszabadsághoz való jogot és az utazás szabadságát. A pártvezetés a nemzetközi közvélemény felé azt próbálta kommunikálni, hogy támogatja az enyhülést, hogy az NDK-ban minden rendben van, valójában azonban az állambiztonság segítségével elnyomni igyekezett minden kezdeményezést. A Stasinál külön főosztály, a XX. foglalkozott az ún. belső ellenzékkel, az egyház, a kulturális élet és az underground ellenőrzéséért volt felelős. A keletnémet állambiztonsági szóhasználatban a PUT rövidítés, vagyis „politikai underground tevékenység” fedett le minden rendszerkritikus megnyilvánulást. A totális ideIPM 2016. július

Balról: Wolf Biermann , Eva-Marie Hagen színésznő és Nina Hagen rock énekesnő egy rendezvényen Hamburgban , 1988.

ológiai diktatúrára törekvő államban minden, a hivatalos irányzatoktól eltérő jelenség azonnal ellenségesként lett megbélyegezve: megfigyeltek és üldöztek mindenkit, a Jehova tanúitól a punkokon és homoszexuális közösségeken át a gördeszkás fiatalokig. Az 1980-as évek közepétől meginduló szovjet átalakulások újabb reményeket ébresztettek, ám az NDK ebben még a „nagy testvért” sem követte, sőt, a változásokról hírt adó német nyelvű szovjet lapot, a Szputnyikot is betiltották. Az 1970-es években még csak lassan formálódó, szinte néhány fős ellenzék egyre erősödött, a másképp gondolkodókat elnyomni akaró állam pedig egyre nehezebben tudta elhallgattatni őket. Az ellenzékiek főként konkrét ügyek mellett álltak ki, egy-egy betiltott mű, foglalkozási tilalommal sújtott művész mellett vagy a fegyverkezés, a gyerekek militáns

55


Először a helsinki folyamat, majd a szovjet enyhülés nyomán egyre nagyobb nyomás nehezedett a keletnémet vezetésre, hogy teret adjon a demokratizálódási követeléseknek.

56

nevelése, a környezeti problémák, történelmi városrészek lebontása ellen tiltakoztak. A keletnémet ellenzék legfőbb bázisa az egyház volt, mégpedig az NDK-ban abszolút többségben lévő evangélikus felekezet, amelyre a központosított egyházszervezet hiánya és a presbiteri rendszer következtében az állam nem tudott olyan mértékben nyomást gyakorolni, mint a katolikus egyházra más kommunista országokban. A korszak egészében természetesen az NDKban is folyamatosan csökkent a hívők száma, ám mivel az egyházi épületek területe mindvégig szabad és független maradt, a hatóságok pedig nem ellenőrizhették a helyiségeiket, így egyre több kezdeményezésnek adtak otthont a templomok. Az ellenzéki mozgalmak egyik ága az ország környezeti problémáinak felderítésével, közvélemény elé tárásával foglalkozott, aminek szintén az evangélikus egyház adott otthont, az ún. Umwelt-Bibliothek, a környezetvédelmi könyvtárak hálózata nyomtatta és terjesztette a szamizdat kiadványokat. A lakosság életminőségét a barnakőszén-alapú, világháború előtti technológiát alkalmazó ipar tevékenysége rontotta leginkább, de a mezőgazdasági kombinátok kontrollálatlan műtrágya- és vegyszerhasználatára, az állattartó telepek szennyvízkibocsátására, a kezeletlen hulladékok szennyezésére is igyekeztek felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét. A rendszerkritikus irodalmak terjesz-

tésében óriási szerepük volt a nyugatnémeteknek, hiszen az NDK-ban nem publikálható, de az NSZK-ban kiadott műveket megpróbálták visszacsempészni és terjeszteni. A nyugati rádió és televízió is megtette a hatását, hiszen olyan hírekről is beszámoltak, amelyeket az NDK-ban igyekeztek volna elhallgatni. Hivatalosan büntetendő volt a nyugati tévéadások követése, ám idővel mindenki azt nézte, teljesen általános volt átkapcsolni egyik híradásról a másikra. A fegyverkezés elleni békemozgalom is az evangélikus egyházhoz kötődött: 1980-ban a „kardból ekét” bibliai idézet lett a mozgalom jelszava, az 1983-as egyházi héten pedig valóban ekét kovácsoltak egy fegyverből, jelképüket még a nyugatnémet békemozgalmak is átvették. Folyamatosan nőtt azok aránya is, akik megtagadták a kötelező sorkatonai szolgálatot, őket munkaszolgálatosként építkezésekben vetették be, viszont ez a döntésük nagyon hátrányosan hatott tanulmányi és munkahelyi lehetőségeikre, gyakorlatilag csak teológiai főiskolán tudtak továbbtanulni. A Stasi megpróbált beférkőzni az egyház soraiba is, mégis sikerült megőrizniük a függetlenségüket és a hitelességüket, a lelkészek bátor kiállásá­ nak köszönhető sok ellenzéki kezdeményezés, til­takozó demonstráció sikere. A nyolcvanas évek második felében már punkkoncerteket, fesz­­tiválokat is tartottak, rendszeresek voltak a ki­ál­lítások, a vi­taestek, az egyházi épületek IPM 2016. július

Fotók: Getty Images Hungary

Közelmúlt


pincéiben pedig szamizdat kiadványokat nyomtattak és gyűjtöttek, amit még a Stasi sem tudott megakadályozni. 1989-ben sok templomban tar­tottak virrasztást, tiltakozva a májusi válasz­ tási csalások és általában a szabadságjogok elnyomása ellen, az ellenzéki fórumok a kelet-berlini Gecsemáne-templomban ültek össze először.

A Stasi végnapjai A Stasi szempontjából az 1980as évek második felében egyre fontosabb volt, hogy a látszat fennmaradjon: ha már a saját embereik is a nyugatiakkal barátkoztak egy-egy nyaralás idején, információkat fecsegtek ki, netalán megpróbáltak volna ők is átjutni az NSZK-ba, akkor már igazán nehezen lehetett volna takargatni a valódi helyzetet, hogy a gazdasági és politikai nehézségek mellett az országban már a belső rothadás is elindult a hatalom köreiben, az állam vezető szerveiben. Az 1980-as években a Stasihoz csatlakozó fiatal tisztek esetében sokszor kényszerpálya volt a Stasinál való munka: ők már a második generációt képviselték, nagyon gyakori volt ugyanis, IPM 2016. július

hogy praktikus és konspirációs okokból az egész család a Stasinál dolgozott – így nem kellett kellemetlen kérdésekre és családi konfliktusokra vagy dekonspirációra számítani. Több család azonban kettészakadt: egy-egy lázadó fiatalabb testvér és a család állambiztonságnál dolgozó tagjai akár szó szerint is egymással szemben állhattak 1989 őszén a barikád két oldalán.

Lipcsei kerékpárosok tüntetnek a Nyugat-Németországba történő utazás korlátozása ellen

Mások élete – a film A Stasi működési mechanizmusait igen összetetten mutatja be a nagy sikerű Mások élete című film (Das Leben der Anderen, 2006), melyben ugyan a keletnémet állambiztonság belső működésének bemutatása történetileg sok helyen nem pontos, viszont hitelesen ábrázolja azokat az emberi konfliktusokat, melyekkel az NDK-ban gyakorlatilag mindenkinek, és nem csak a művészeknek, szembesülnie kellett élete során. Az NDK-témájú filmek sorában elsőként helyezte középpontjába a Stasit ez az alkotás, egyik főszereplőjeként pedig egy főállású tisztet ábrázolt. Számos – elsősorban a Stasi történetét kutató történészek tollából származó – kritika vádolta a film forgatókönyvét extrém történelmi kreativitással és az állambiztonság torz ábrázolásával. A történelmi kulissza újraértelmezése még a megengedhető művészi szabadság határain belül marad, azonban a láthatatlanul is hőssé váló Stasi-tiszt szürke élete sivárságának, belső küzdelmeinek ábrázolását a keletnémet állambiztonság emberközelivé tételeként is értelmezték, hősies cselekedete pedig felmenteni látszik őt korábbi tetteinek súlya alól. A film nagy érdeme azonban, hogy nemzetközi szinten is ráirányította a figyelmet a témára, s nem a korábban jellemző Ossie-vígjátékok hangnemében, hanem thrillerszerűen izgalmas politikai krimiként nem csak a művészmozik látogatóit érte el, és széles körű szakmai vitákat generált.

57


A levélbontó készülék 1988-ban kezdődtek meg az egyeztetések egy „Celofan – C-87-N” nevű technikai eszköz magyarországi utángyártásáról, illetve szállításáról az NDK-ba, amire 1989 augusztusában egészen 1993-ig leadta a rendelést a Stasi. A magyar válaszlevelekből derül csak ki, hogy valójában egy asztallal egybeépített, titkos levélbontásra alkalmas készülékről van szó, amelyet már hosszú éveken át használt a keletnémet állambiztonság, és amelynek továbbfejlesztett változatából további 108 darabot rendeltek. A még 1989 novemberében is zavartalan együttműködést azonban mégis megingatták a biztonságosnak tűnő állambiztonsági épületek falain kívül zajló események. November 23-án a keletnémet szerv lemondta a megrendelést „megváltozott feladatkörére” hivatkozva. A már korábban megrendelt higanygőzlámpák, illetve azok alkatrészeire vonatkozó rendelést azonban még megerősítették. Az átalakulások közepette a legtovább és legzavartalanabbul az operatív technikai osztályok együttműködése zajlott, egészen 1989 decemberéig, amikor a határok megnyitása miatt okafogyottá vált technikai eszközök megrendeléseit végül lemondták. 58

Az NDK végnapjai felé közeledve azonban egyre jellemzőbb volt a Stasi köreiben eluralkodó, ún. „tájékozódásvesztés” állapota: rengeteg apró információ birtokában voltak, ám azok nem álltak össze, hiszen nem is volt valójában egy csoport vagy néhány központi személyiség, aki irányította volna az eseményeket. A tüntetések elértek egy olyan kritikus tömeget, amelyet a többi kelet-európai országban bekövetkezett változások közepette már képtelenség volt kordában tartani, az utazási szabadság és a változások iránti vágy elsöpörte a keletnémet hatalmat. Ahogyan korábban a berlini fal felhúzása, majd pedig az 1971-es nemzetközi közeledés, a két Né­met­ország kap­csolatában be­­következett vál­ to­zá­sok is je­­lentős át­szervezést ge­neráltak a ke­ letnémet ál­lambiztonsági mi­nisz­tériumon be­ lül, úgy az 1989-es év nem­zetközi eseményei, a szo­cialista blokk or­szágain belül egyre na­g yobb len­dülettel zajló politikai át­alakulások, a vasIPM 2016. július

Fotó: Puzzlepix/Ullstein

Közelmúlt


Stasi-viccek

függöny lebontásáról szóló hírek, a keletnémetek egyre fokozódó kiutazási hulláma, az országot végleg elhagyni szándékozók elleni fellépés is újabb átszervezést idézett elő. A tervek megvalósítása azonban elkésett, ’89. november 9-én megnyílt a berlini fal, mindennaposak voltak a tömegtüntetések, az emberek már nemcsak a diktatórikus vezetők leváltását, az állam teljes átalakítását, hanem már a német egységet követelték. A Stasi reagálva a gyors változásokra, névváltoztatáson esett át, Amt für Nationale Sicherheitsnak, azaz nemzetbiztonsági hivatalnak nevezték, az állambiztonsági tisztek pedig abban reménykedtek, hogy a demokratikus átalakulások közben így sikerül fennmaradni­ uk. A tüntetések hátterében zaj­ lott a tömeges iratmegsemmi­sí­tés, amikor a kis kapacitású iro­dai gé­pek már nem bírták, a ka­zá­ nok­­ban tüzelték el az iratokat. A megsemmisítésre előkészített papírokat végül már kézzel tépték darabokra, összesen 15 000 zsáknyi iratdarabka maradt fenn, amit ma már egy speciálisan erre a célra kifejlesztett puzzle-szoft­ verrel illesztenek össze a Stasilevéltárban, vagyis a BStU-ban. A széttépett iratok egy részét azonban vízzel leöntötték, az így keletkezett pép viszont már semmilyen módszerrel sem rekonstruálható. Az állambiztonság vidéki kirendeltségeit 1989 decembere folyamán elfoglaló, az irodákat lepecsételő ellenzékieknek sikerült részben megállítani a pusztítást, ám így is hónapokon át zajlott az iratmegsemmisítés. Az őszi forradalmi időszak mintegy záró ak­ kord­jaként a vidéki állambiztonsági vezetőségek blokádja után a tüntetők a minisztérium épü­letkomplexumát is megszállták 1990. január 15-én, ami a Stasi működésének vége mellett egyben az iratok nyilvánosságának születésnapjává vált. Nem volt veszélytelen a Stasi rettegett központjába lépni, hiszen az állampolgárok nem tudhatták, hogy nincsenek-e felfegyverzett őrök vagy fegyveres tisztek az épületben, de végül nem ütköztek ellenállásba. Feldúlták az irodákat, ren­geteg iratot szétszórtak, leginkább pedig a ritkán kapható élelmiszereket rejtő rakIPM 2016. július

Erich Honecker pártfőtitkár, az NDK vezetője, látogatást tesz egy kelet-berlini óvodában. A látogatás minden perce meg van tervezve, mégis elérkezik egyszer csak a pillanat, amikor az államfő egyedül marad a gyerekekkel. Egy percig tanácstalanul nézi őket, majd megszólal: – Szóval ti vagytok a gyerekek! Egy Stasi-tiszt megkérdez egy járókelőt az utcán: – Hogyan ítéli meg a politikai helyzetet? – Azt gondolom… – Elég! Le van tartóztatva! A Stasi kihallgat egy templomba járó embert: – Bevallod, hogy templomba jársz? – Igen. – Bevallod, hogy megcsókoltad a keresztre feszített Jézus Krisztus lábát? – Igen. – Megcsókolnád Honecker elvtárs lábát is? – Igen, ha ő is fel lenne feszítve. Játékszabályok értelmiségieknek: Ha valamit gondolsz, ne mondd el. Ha valamit elmondasz, ne írd le. Ha valamit leírsz, ne publikáld. Ha valamit publikálsz, ne csodálkozz.

tárak miatt háborodtak fel, miközben az NDKban egyre nagyobb volt a hiány mindenből. A feszült helyzet ellenére azonban az állambiztonsági szervek közötti együttműködések szinte zavartalanul folytak tovább: 1989. november végéről származnak az utolsó olyan iratok, melyek még a Stasi magyarországi operatív csoport­ jának aktív budapesti jelenlétére utalnak, az utolsó Stasi-delegáció pedig 1989. november utolsó napjaiban érkezett Budapestre, míg az együttműködés más területeihez kapcsolódó levelezés egészen 1990. január 10-ig, vagyis szó szerint az utolsó pillanatig nyomon követhető. 1989 szeptemberében pedig még a magyar fél kezdeményezte, hogy a Belügyminisztérium két beosztott munkatársa utazzon egy kétnapos ta­nulmányútra Kelet-Berlinbe, hogy tanulmányozhassa a keletnémet állambiztonság, illetve az átnevezett nemzetbiztonsági hivatal propagandatevékenységét és a nyilvánossággal folytatott kommunikációs stratégiáját – vagyis PR-jét. A keletnémet testvérszerv pozitívan állt a kérdéshez – miközben vitathatatlanul ők maguk is rászorultak volna ilyen jellegű tapasztalatokra – ám a belpolitikai helyzetre hivatkozva november 27-én végül azt kérték, hogy a tanulmányutat halasszák el 1990 első negyedévére. n

A tüntetések hátterében zajlott a tömeges iratmegsemmisítés, amikor a kis kapacitású irodai gépek már nem bírták, a kazánokban tüzelték el az iratokat.

59


Értelem és érzelem

60

IPM 2016. július


Vérengző

vérvonalak

Szöveg: Jakabffy Éva Képek: Olivier Valsecchi

A leginkább elismert emberi célok között szerepel a fájdalom és a szenvedés csökkentése, s ezáltal a minél hosszabb és minőségibb élet. Mégsem ezen fáradozunk minden pillanatunkban. Vagy éppen úgy törünk a jóra, hogy rosszat művelünk. Esetleg meggyőződésünkké válik, hogy a legnagyobb jó eléréséhez áldozatokra van szükség. És a végső mérleg sokszor még több szenvedés.

Lehet, hogy a magasztos ideológiák csak alibiként szolgálnak a nevükben végrehajtható gaztettekhez? A haza, a haladás, a hit eszméi például ezért olyan vonzók? A vallások elleni kritikák egyik alappillére, hogy fanatikus híveik kezéhez mennyi vér tapad. A vád elsőre jogosnak tűnik. Míg a hazáért elkövetett gyilkosságok emberi kötelességként állíthatók be, a hitért való emberölések egyenesen Istentől való kötelességként. Persze egyiket sem olyanok hajtják végre, akik amúgy irtóznának az élet kioltásától. Hanem azok, akikben a harcias gének eleve ott várakoztak az őket kioldó parancssorra. Akik arra vágytak, hogy mások fejét vegyék, de lehetőleg úgy, hogy az a saját fejükre még dicsőséget is hozzon. Mindez elméletileg belátható. Mégsem lehet igazolni, hogy egy vallás nélküli világban kevesebb lett volna a vérontás, mint a mienkben. Így aztán ez is hit kérdése marad. A  harcos ateisták azonban nemcsak a harcias hívőket veszik célkeresztbe, hanem magát a kereszt jelképét is, amelybe szerintük különös kegyetlenség sűrűsödik. E Richard Dawkins által szadomazochistának mondott szimbólum idézi meg az Atya végtelenül nagylelkű IPM 2016. július

áldozatát az emberiségért – vagyis ártatlan Fiának kivégzését, annak beleegyezésével. Akár hisszük a feltámadást, akár nem, a kereszten elszenvedett kínok, a megalázottság, a tanítványok, sőt az Atya általi elhagyatottság, majd az anya elviselhetetlen fájdalma visszavonhatatlan. Maga a szimbólum is jóval közvetlenebbül emlékeztet ezekre, mint a feltámadásra. Bár e hitvilág sok modern elmében is megfogan, ezek az elmék már nemigen tudnák azt megalkotni. Már nem arra a rugóra járnak, mint eleik, akik számára az áldozati rítusok kézenfekvő módjai voltak az istenek, avagy Isten kiengesztelésének. A  humanista kultúra által csiszolt modern elmék már nemhogy borzadnak a szakrális ember-, illetve gyermekáldozattól, hanem fel sem merül bennük ilyesmi. Illetve fel sem merülne, ha a kereszthalál szimbóluma, művészi megjelenítése és a húsvéti ünnepkör nem őrizné oly állhatatosan a kollektív emlékezetben. Mindezt teljesen más beállításban láttatja René Girard, a nemrég elhunyt francia filozófus. Azzal, hogy az evangéliumok Jézus bűntelenségét állítják, egyben rávilágítanak arra, hogy

61


Értelem és érzelem

Elfajzott látványosságok A kegyetlenség mint kidolgozott, államilag támogatott szórakoztatás a csúcspontját a késői római köztársaságban és a korai császárságban érte el. A részletesen kimunkált és színpadiasan kifinomult arénai ceremóniáknak kettős társadalmi céljuk volt. A kiképzés alatt álló katonáknak azért kellett nézniük a küzdelmeket, hogy azok harcra eddzék őket. Az arénai látványosságok ugyanakkor a császári hatalom meghosszabbításai is voltak. Suetonius római történész írja, hogy Caesar i. e. 46-os afrikai diadala után ötnapos vadászatot tartott az arénában, és megrendeztette az első naumachiákat, vagyis eljátszott tengeri csatákat. Ezek során egy hatalmas medencében, az eredetivel megegyező hajómodellekkel elevenítettek fel híres ütközeteket, például a szalamiszi csatát, vagy a korinthoszi flotta megsemmisítését. A játékok rendkívül költségesek és halálosak voltak: hadifoglyok, halálraítéltek, hivatásos bajvívók, sőt önként jelentkező kalandvágyó ifjak ezrei tépték szét egymást egyetlen extravagáns látványban.

Girard szerint az áldozatokat többnyire nem a valós vétkeik miatt üldözik, kínozzák és végzik ki, hanem azért, mert áldozati jegyeket viselnek magukon.

a mindenkori áldozat ártatlan is lehet. Girard szerint az áldozatokat többnyire nem a valós vétkeik miatt üldözik, kínozzák és végzik ki, hanem azért, mert áldozati jegyeket viselnek magukon. Lehetnek torz külsejűek vagy éppen túl szépek; gyengeelméjűek vagy különleges képességekkel rendelkezők. Például borrá változtatják a vizet, lábra állítják a bénákat, feltámasztják a halottakat. A morálisan is emberfeletti ember magára vonja a tömeg gyanakvását, mert nem értik a mozgatórugóit. Az istenáldozat nem egyedi a kereszténységben, a mitológiák számos hasonlót beszélnek el. Mégis, a bűntelen istenáldozat jelképe, állítja a filozófus, szembesíti az embert saját hajlamával arra, hogy koholt vádak alapján állítson bűnbakokat. Szerinte ennek köszönhető, hogy mára az emberáldozatot nemhogy elvetjük, de még a gondolatától is irtózunk. Jobbak lettünk tehát? Lehet, hogy csak felvilágosultabbak. Hiszen a bűnbakrítusok általában az istenek kiengesztelését szolgálták; az istenekét, akik haragjukban természeti csapásokkal, járványokkal gyötörték a halandókat. Ahogy az emberek kezdték felfedezni, mi okozza valójában a bajaikat, a szadista istenek képzetei elhalványultak vagy eloszlottak. Így az sem tűnt már olyan logikusnak, hogy az istenek haragját szintén szadisztikusan, véres áldozattal lehetne a leghatékonyabban csillapítani.

Perverz verziók De hogy ott szunnyad-e a múlt az elmék mélyén? A  pszichoanalitikusok úgy vélték, tudattalanul mindannyian hordozzuk örökségünket.

62

A  legbékésebb emberben is ott lapulhatnak az ödipuszi apagyilkos vagy a káini testvérgyilkos ösztönök, melyekről talán maga sem tud, mert már kisgyerekként, első megnyilvánulásait súlyos helytelenítés, büntetés fogadta a szülők részéről. Így az eredeti agresszív késztetés helyét a miatta érzett szorongás és bűntudat foglalta el. Benedek István pszichiáter, író egyenesen azt állítja, minden ember potenciális kannibál: „a civilizáció nagy erőbevetéssel nyomta el a bennünk élő emberevőt, hogy azonban a tudatunk mélyén még mindig él, és úgyszólván ugrásra kész, azt Freudtól tanultuk meg. És hogy a szabadjára engedett Caliban veszélyes lehet, azt már Shakespeare is tudta”. Akkor viszont talán jobb lenne, következtet Benedek, ha nem akarnánk feltétlenül meg­ szabadítani az embereket mindenfajta neurotikus, azaz szorongásos, kényszeres tüneteiktől. Ki tudja, nem ezek tartják-e féken a palackba zárt gonosz szellemeket. „A pszichoneurotikusoknál, az embereknek egy népes és az egészségesektől nem távol eső csoportjánál minden perverzió iránti hajlam föllelhető tudattalan hatalom formájában, tünetképzőként lepleződik le, így a neurózis mintegy negatívja a perverziónak” – írta Freud a 20. század elején. Amire Benedek a század vége felé így felelt: „azóta nyolcvan esztendő telt el világháborúkkal, forradalmakkal, szakadatlan erőszak-megnyilvánulásokkal. Jól tudom, hogy a háborús helyzet Freud nélkül is agressziót vált ki. Csakhogy a tudattalan gátlások tudatos feloldása igen kényelmes módszernek bizonyult arra, hogy vaddá tegye az embereket, vademberekké, akik szabadon kiélik ösztöneiket, erkölcsi gátlás nélkül. A  gátlások felszabadulása nem szo­rítkozik a terrorcselekményekre, repülőeltérítésekre, nyílt utcai merényletekre, hanem benyomul a kultúra legváltozatosabb területeire, és hihetetlenül rafinált módszerekkel befonja a művelődést; a könyvekből, színpadokról, filmvászonról, televízióból pedig visszahat a tömegre és egyénre, eksztázisig és eszeveszettségig fokozva az erőszakot”. Nyilvánvaló, hogy ma egyetlen pszichoanalitikus sem azonosulna egy olyan terápiás gyakorlattal, amely felszínre hozná az elfojtott ösztönöket, majd hagyná, hogy azok gátlás nélkül tomboljanak. Ilyen terápiás cél nem létezik. Ettől még előfordulhatott, hogy egy-egy nem túl felkészült analitikus díványán a páciens felett addig uralkodó félelem csupán helyet cserélt a dühvel. IPM 2016. július


Néha ez magától is megtörténik: emberek, különösen fiatalkorban, egyszer csak mintha másvalakivé válnának. Félszeg kisfiú, jóképű, magabiztos fiatalember, majd különösen kegyetlen, szadista perverz férfi: ezt az utat járta be a hírhedt sorozatgyilkos Ted Bundy. A  kevésbé szélsőséges esetek persze gyakoribbak. Henry Rollins, a punk lázadás ikonikus figurája ma is fellép, de csak azért, hogy magáról, a dühéről beszéljen. Az erőszak génje című filmben láthatjuk őt egykori iskolájának udvarán, ahogy visszaemlékszik a gyerekkorára. „Állandóan tele voltam szorongással, nagyon ideges gyerek voltam. Az iskola tovább erősítette az elidegenedés érzését. Sarokba szorítottak, fenyegettek, és várták, hogy elsírom magam, vagy bevizelek a félelemtől. Ez meg is történt, és mindenki röhögött. Nagyon gyakran kellett ilyesmit kiállnom. Aztán a félelem dühvé, majd erőszakká változott. Péppé akartam verni azt a gyereket. Attól kezdve békén hagytak. Végül azzá váltam, amitől rettegtem. Miközben úrrá lettem a félelmen, magam is a probléma részévé váltam.”

tud semmit a sejtjeiben rejtőző titokzatos kódokról. Ahogy túlnyomó többségünk sem. Amikor ügyesen elnevezett génváltozatokról olvasunk, mint a nagylelkűség, a hűség vagy a boldogság génje, könnyen azt hisszük, hogy

A gének tükrében Hogy az effajta, túl jól sikerült öngyógyítás eseteiben a félelem dühbe fordul át, az a közös agyi eredetnek is köszönhető. Az erős szorongás helyét hasonlóan intenzív düh foglalhatja el. A korral sokan lehiggadnak, de Rollins ma, közel az 50-hez is úgy érzi, bármikor robbanhat. Arra kí­váncsi, hogy miért. Talán a természet alkotta ilyennek, s hordozza azt a bizonyos gént, amelyre újabban mindenféle erőszakot rákennek? Rollins önismereti körútja során találkozik igazi keményfiúkkal és elvonultan élő buddhista szerzetesekkel. Mindegyiküktől nyálkahártyamintát vetet, aztán 10 napig várják a genetikai teszt eredményeit. Egyikük sem IPM 2016. július

rendelkezünk velük. De nemigen jut eszünkbe, hogy utána is járjunk. Ma még többen ismerik részletes horoszkópjukat, mint DNSüket. A film a jövőt vetíti előre, amelyben ez véglegesen megfordul. Vajon kiben van meg a harcos gén? A  vegyes küzdősportot űzők Rollinsszal együtt úgy vélik, bennük aztán biztosan (de tévednek; a három buddhista szerzetesben viszont megtalálják a gént). A  harcos mindmáig vonzó archetípus,

Az erőszakos genetika, amely persze jócskán túlmutat a harcos génen, nehéz körülményekkel találkozva válhat igazán végzetessé. 63


Értelem és érzelem

és ezzel az elnevezéssel egy gén könnyen sikeres mémmé válhat. Kérdés, hogy a szóban forgó MAO-A génváltozat tényleg rászolgált-e erre. A MAO-A gént véletlenül fedezte fel egy holland kutató, méghozzá egy olyan család

kapcsán, amelynek több férfi tagjában ez egyáltalán nem működött. Ők mind különlegesen erőszakosak voltak. A génnek ez a fajta teljes működésképtelensége igen ritka. Viszont kiderült, hogy a nyugati férfiak egyharmada a génnek egy kevésbé hatékony változatát hordozza. A MAO-A enzim olyan közismert agyi hírvivők lebontására szolgál, mint a szerotonin vagy a dopamin. Akiknél a MAO-A gén szabályozó régiója rövidebb, azoknál az enzim jóval

64

gyengébben teljesíti feladatát. A  szerotonin, dopamin nem bomlik le, így folyamatosan, nagy mennyiségben bombázzák célpontjaikat, a jelfogó molekulákat. Ezek válaszul egyre érzéketlenebbekké válnak rájuk. Hogyan lesz ebből erőszak? A legtöbb magyarázat a szero­ to­nint teszi felelőssé, amely töb­bek között agressziót csillapító anyag. A  túl sok szerotonin hiába viszi azonban nyugtató üzeneteit, azok nem jutnak el a fogadó sejtekhez. E fontos belső agressziógátlás hiánya vezethet oda, hogy az illető könnyen belevág az erőszakos cselekvésbe, viszont igen nehezen hagy fel azzal. Egyes emberek, sőt népek szinte megállíthatatlanok. Az új-zélandi maorik híresek a kegyetlenségükről: vándorlásaik során a meghódított szigetek teljes bennszülött lakosságát lemészárolták. S náluk a férfiak közül majd kétszer annyian hordozzák a harcos génváltozatot, mint nyugaton! Békésebb országokban a har­ cos génnel rendelkezők elő­sze­ re­tet­tel csatlakoznak ag­res­szív bandákhoz – de csak akkor, ha nehéz körülmények között nevelkedtek. Kevin Beaver kri­ minológus (Floridai Állami Egye­tem) eredményei szerint a sze­retetteljes családokból jövő fiataloknál a bűnözői hajlamok egyáltalán nem jönnek elő. Az erőszakos genetika, amely persze jócskán túlmutat a harcos génen, nehéz körülményekkel találkozva válhat igazán végzetessé. Ez lehet a kulcsa annak, amit egyes tudósok állítanak: hogy ma összességében jóval kevesebb az agresszió, mint a régebbi korokban volt – méghozzá a javuló körülmények miatt. A  józan optimista Matt Ridley vagy Steven Pinker pszichológus (Harvard Egyetem) aligha mondhatna ennél provokatívabbat. Még ha statisztikusan igazuk is van, az erőszak jelenbeli elszenvedőit és a velük együttérzőket ez aligha vigasztalja. IPM 2016. július


A kegyetlenség eredete De vajon az emberi faj úgy általában mennyire számít agresszívnek? Tömeggyilkos és szadista emlős egyetlenegy van csak: az ember, írja Erich Fromm A rombolás anatómiájában. Ezt nehéz vitatni. Kortárs biológusaink azonban ütős bizonyítékokat hoznak fel amellett, hogy mégsem vagyunk kifejezetten agresszívek. Acsády László neurobiológus (MTA KOKI) a rövid szemfogainkra hivatkozik. „Nézzük meg a Kongó folyó két oldalán élő csimpánzokat: kétmillió év eltelt azóta, hogy különváltak, az északi felén élő csimpánzok a nagy szemfogúak, akik ölik egymást, a déliek, a bonobók már nem.” Csányi Vilmos etológus pedig arra kéri olvasóit, gondolkodjanak el azon, hogy egész eddigi életükben hányszor láttak személyesen is agresszióból eredő gyilkosságot, nagyobb verekedést vagy akár csak egy pofon csattanását: „valószínűleg nagyon kicsi szám fog kijönni, pedig iszonyúan zsúfolt társadalomban élünk. Ha mondjuk egy városi autóbuszt 150 felnőtt, egymást nem ismerő csimpánzzal töltenénk meg, a végállomásra valószínűleg már egyik sem érkezne meg élve. Ilyen mértékű zsúfoltságot nem lennének képesek agresszió nélkül elviselni, és ekkora tömegben agressziójuk tömegverekedéssé és gyilkossággá fajulna. Sokan úgy érzik, éppen a média hatására, hogy állandóan agresszív fenyegetettségben élnek, és mindennapi életünk tele van agresszióval. Ez azonban csak a látszat, a média csalása.” A média azonban nem az embertől független entitás. Amikor konfliktusokról, katasztrófákról vagy szenvedésről szóló tartalmakat ad közre, emberi igényekre felel. Az ember fejlett empátiával rendelkező lény, amit az agyában lévő számos tüköridegsejt is mutat. Létezik azonban, ahogy Victor Nell dél-afrikai neuropszichológus írja, az ún. szenvedésvér-halál komplexum, amely zsákmányszerző, vadászó és törzsi háborúkat vívó evolúciós múltunkból ered. Az öldöklés alapvetően nehéz, kockázatos és borzalmas tevékenység, de azok a férfiak, akik sikeresen űzték, elismerésnek örvendtek, és sok nőt megtermékenyíthettek. A rivális vagy az elejtett nagyvad vére és vergődése az egyéni dicsőség és a genetikai túlélés ígéretét hordozta, így fokozatosan jutalmazóvá vált. A hatás aztán kiterjedt az erőszak végrehajtásáról annak nézésére is. Ha pedig valami beizzítja az agy jutalmazó áramköreit, az emberek nemhogy a másik élőlényről, hanem önmagukról is teljesen megfeledkezhetnek. IPM 2016. július

A kegyetlenkedés élvezete minden korban eléggé erős volt ahhoz, hogy hatalmas társadalmi erőforrásokat fordítsanak kegyetlen rítusokra és látványosságokra, és ez az élvezet továbbra is a modern szórakoztatóipar egyik fő mozgatója. Vérgőz az arénában Mint annak idején Szent Ágoston ifjú barátja és tanítványa, a keresztény Alypius, aki azért érkezett Rómába, hogy jogot tanuljon. Egy alkalommal barátai elvonszolták egy gladiátormérkőzésre. A  közönségen ragályként futott végig az őrjöngés: egyesek összeestek, az egész tömeg ordított. Alypius is, „mikor a vért meglátta, avval együtt vad kegyetlenség civakodott a lelkébe, s nem fordult el, hanem mereven odafigyelt; az őrjöngés szinte öntudatlanul beléje szállt. Gyönyörködött a gyalázatos mérkőzésben s a kegyetlen élvezet elkábította”. Az amfiteátrum gladiátormutatványai „a legfőbb, legnépszerűbb látnivalók” voltak, írja Tertullianus. Nem lehetett úgy járni az arénába, hogy az embernek „ne éledjen fel elméje, ne kavarja fel a lelkét valami kimondatlan nyugtalanság. Senki nem közelít az effajta örömhöz szenvedély és a lélek heves izgalma nélkül”. Még a józan polgárok is megkövetelték, hogy „akit leszúrtak, azt visszavonszolják, hogy szemeiket legeltessék rajta, élvezetet találva abban, hogy halálát közvetlen közelről figyelhetik meg.” Előfordult, hogy az eszelőssé vált nézők maguk is aktív ölésbe kezdtek, mint a keleti szerzetes Telemachus esetében, aki 404-ben Rómában a lelátóról ugrott le az aréna homokjába, kérve, hogy legyen vége a vérontásnak. A feldühödött nézők halálra kövezték, más változatok szerint szétszaggatták. A keresztény Honorius császár élt az alkalommal, és betiltotta a gladiátorjátékokat. A  tilalom azonban nem terjedt ki a birodalom egész területére, és még Rómában sem volt állandó.  A kegyetlenkedés élvezete minden korban eléggé erős volt ahhoz, hogy hatalmas társadalmi erőforrásokat fordítsanak kegyetlen rítusokra és látványosságokra, és ez az élvezet továbbra is a modern szórakoztatóipar egyik fő mozgatója. Be kell látnunk: az erőszaktevők, az állat- és emberkínzók által átélt jutalom érzése, bármilyen visszataszító, közös múltunkban gyökerezik. Az evolúciós eredet azonban senkit nem ment fel a morális felelősség alól. n

65


egészség és orvoslás

Kórházi fertőzések és járványok 1. rész 66

IPM 2016. július


Ugyan ki szeretne olyan nehezen kezelhető fer­ tőzésekkel szembenézni, mint amelyektől a mé­ dia hangos? De van-e alapja az egyre növek­vő bizalmatlanságnak és félelemnek, vagy csupán a bulvársajtó túlzásáról van szó? Az igaz­ság, mint oly sokszor, most is valahol félúton ke­resendő, és a médiában megjelenő hírek több­sége nem­ csak nem segíti a probléma jobb megértését, de egyenesen káros hatása van. Egy ember az élete folyamán viszonylag ritkán kerül kórházba. Többnyire igyekszik mindenki elkerülni, de van úgy, hogy mégsem sikerül. Elő­fordul ugyanis, hogy olyan súlyos problémá­ val kerülünk szembe, amelyet csak kórházi ke­ zeléssel lehet orvosolni. A rémhírek következ­ tében azonban az egészségügyi ellátórendszer­ rel szembeni bizalomvesztés egyik nem kívánt kö­vetkezménye éppen a szükséges kezelések kés­lekedése vagy elmaradása lehet, ami több ve­ szélyt hordozhat magában, mint amivel a média riogatja az embert. Nem csupán a betegek és a hozzátartozóik korrekt tájékoztatása lenne fon­tos, hanem az egészségügyi dolgozóké is, de egye­lőre úgy tűnik, nincs egységes szakmai ál­lásfoglalás a témával kapcsolatban. Tovább rontja a helyzetet, hogy az egészségügyi ellátás­ sal összefüggő, úgynevezett nozokomiális fer­ tőzések egy rendkívül kényes téma benyomását keltik, amiről vagy nem szeret beszélni vagy nem tud tárgyilagos maradni az érintettek többsége. Márpedig a struccpolitika éppúgy nem vezet eredményre, mint a bulvársajtó túlzó hírveré­ sei. Beszélnünk kell tehát, nyíltan és őszintén, hogy mindenki megértse a felszín alatt húzódó okokat, hiszen változtatni is csak ezek objektív megismerésével lehet.

Miért kell beszélnünk a kórházi fertőzésekről?

Napjainkban egyre több szó esik a kór­ házakban megjelenő fertőzésekről és járványokról. Kialakulásukért egyesek a gyógyító munka szakmai színvonalát, mások az egészségügyi intézmények­ ben uralkodó körülményeket okolják. Paulovkin András Időről időre találkozhatunk rémhírek­ kel, amelyek alapján többen érzik úgy, kórházba kerülve sem ők, sem szeretteik nincsenek biztonságban. IPM 2016. július

Számos oka lehet annak, ha valakit kórházban kezelnek, de akár baleset, akár valamilyen más betegség következtében kerül erre sor, egyvala­ mi mindenképpen közös az itt ápoltakban. Az alapbetegségük okán valamennyien legyengült im­mun­rendszerrel érkeznek a kórházi osz­tá­ lyok­ra, és emiatt nagyobb fogékonyságot mu­ tatnak a fer­tőzésekkel szemben, mint az egész­ séges személyek. Ép­pen emi­att az egészség­ügyi in­tézményekben ki­emelt je­lentősége van az itt ápoltak környezetének és a fertőzésekkel szem­ beni védelmének, amit egy külön szakmacso­ port, a kór­ház­hi­gié­nés szak­emberek in­fek­ció­ kontrollal foglalkozó munkatársai hivatottak elő­segíteni, felügyelni. Jogosan merül fel azon­ ban bárkiben a kérdés, hogy amennyiben tény­

67


egészség és orvoslás

leg komoly szakmai háttere van a kórházi fertő­ zések megelőzésének, ugyan mi az oka annak, hogy a fejlett egészségügyi ellátással rendelke­ ző országokban a kórházi fertőzések jelentik az egyik leggyakoribb halálokot? Nem olyan régen, 2013 nyarán néhány nap alatt kilenc koraszülött halt meg egy magyarországi kórház újszülöttosztályán. Az eset óriási port ka­ vart, a miniszterelnök rendkívüli vizsgálatot ren­ delt el, a Nemzeti Nyomozó Iroda pedig büntető­ eljárást indított. Az illetékes népegészségügyi ha­ tóság vizsgálata szerint az intézményben Klebsiella pneumoniae baktérium által okozott jár­vány zaj­lott le, amit végül sikeresen megfékeztek a szakembe­ rek. A történet mégsem lett sikersztori, ugyanis a járványban megfertőződő csecsemők közül nem mindenkit sikerült megmenteni. Óriási tragédia ez a családoknak és az ott dolgozóknak egyaránt. Az ügy kapcsán elrendelt vizsgálat végül lezárult, és nem állapítottak meg olyan mulasztást, amely alapján bárkit felelősségre lehetett volna vonni. De legyünk őszinték! A  felelősségre vonás nem teszi meg nem történtté a múltat. A vizsgálat ered­ ményétől függetlenül elmondható, hogy egy ilyen veszteségért senkit sem lehet kárpótolni. A  leg­ több, amit utólag tehetünk, hogy megismerve az ügy hátterét, tanulunk az esetből, és a jövőben igyekszünk mindent elkövetni azért, hogy hason­ ló tragédiák ne következhessenek be. Ez az eset azonban nem egyedülálló, és még csak nem is kizárólag hazánkban követelnek ha­

68

lálos áldozatokat a kórházi fertőzések. Jelenleg a fejlett egészségügyi ellátással rendelkező orszá­ gokban az egyik leg­gyakoribb ha­lál­okot ép­pen a no­zo­komiális fertőzések adják: egyes becslések szerint egymillió lakosra évente 70 haláleset jut. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) adatai szerint csupán Euró­ pában évente megközelítőleg 37 ezren halnak meg a kórházi ellátás során kialakuló fertőzések kö­vetkeztében. Ez rendkívül elkeserítő adat, fő­leg annak figyelembevételével, hogy a vé­dő­ oltásoknak és az antibiotikumoknak köszön­ he­­tően az elmúlt közel fél évszázad során a jár­ vány­ügyi szakma je­lentős ered­ményeket ért el az olyan fer­tőző betegségek vissza­szorításában, amelyek az elmaradottabb egészségügyi ellátó­ rendszerrel rendelkező országokban tömegek éle­tét követelik jelenleg is. A  Semmelweis Ala­ pítvány legutóbbi konferenciáján egyenesen arról beszéltek a szakemberek, hogy 2020-ra a kórházi fertőzések száma megelőzheti a dagana­ tos megbetegedésekét, és az egészségügyi intéz­ ményekben vezető halálokká válhatnak. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül a problémát! Sajnos azonban a kórházi fertőzések megítélését alapvetően meghatározzák azok a jellegzetes­sé­ gek, amelyek egyben megkülönböztetik ezeket minden más fertőzéstől. Ennek következtében eltérő az adatok feldolgozhatósága, kutathatósá­ ga, és ami talán még ennél is fontosabb, az egyes betegek és a hozzátartozók emlékezetében, a IPM 2016. július

Fotók: Sciencephoto Library

Semmelweis Ignác fedezte fel, hogy a gyermekágyi láz kórházi fertőzés következménye. Megelőzésképpen bevezetette a fertőtenítőszerekkel való kézmosást az orvosok körében


A Klebsiella pneumoniae baktérium csecsemőket fertőzött meg köz­beszédben elfoglalt helye is. Nehéz elfogadni, hogy azok a betegek, akik a kórházi fer­tő­zések ál­ dozataivá váltak, illetve azok, aki­ket ugyan köz­ vetlenül nem érintettek ezek a fer­­tőzések, de a hoz­zátartozóikon ke­resz­tül sze­mélyes tra­gédiák érték, a jár­­ványügyi ku­tatás szá­mára gya­kor­la­ti­ lag sta­tisztikai té­nyezők ma­­radnak. Ugyanakkor a szakma kép­viselőit mé­lyen meg­érintik ezek a tra­gédiák, ezért mindent el­követnek, hogy meg­­ oldást találjanak a prob­lémára.

Hogyan alakulhatnak ki a kórházi fertőzések?

vala­mennyi fer­tőzés megelőzéséhez, ami­nek az okai rész­ben a fer­tő­zé­sek általános jel­leg­ze­tes­ sé­gei­ben keresendőek. A fertőzések ugyanis nem mindig és nem min­ denkinél jelentkeznek ugyanúgy, illetve a jól ismert tü­ne­tek sem min­den esetben utal­nak va­ la­milyen fer­tőzésre. A fer­tő­ző be­tegségek több­ ségére jel­lem­ző egy rö­videbb-hosszabb tü­­net­ men­tes idő­szak, amikor a meg­fer­­tőzött sze­mély már hordoz­za a kór­okozót, és ese­tenként gya­ nútlanul fertőzi a környezetét és a környezeté­ ben élőket. Például egy bárányhimlős gyerek a kórhá­zi osztályon már 2-3 nappal a ki­­ütések megjelenése előtt fer­tőz­­heti a többieket. Bizo­ nyos fertő­ző betegségek esetében ugyanakkor a gyógyulást követő he­tek vagy akár évek múl­ va is üríthet bárki kórokozókat anélkül, hogy ennek bármi jelét mutatná. Az ilyen módon behurcolt betegsé­gek viszont semmiképp sem írhatók az egész­ség­ügyi ellátás, illetve a kórházi körülmények számlájára. Sokszor nehéz meg­ ítélni, hogy egy lappangó folyamat lobbant-e fel, vagy friss fer­tőzés jött létre, éppen emiatt a kór­ házban megjelenő fertőzések közül csak azokat tekinti a szakma kórházi eredetűeknek (azaz no­zo­ko­miá­lisaknak), amelyeknek a kórokozó­ jára vonatkozóan nincs egyértelmű bizonyíték, hogy akár lappangó állapotban jelen lett volna a kórházba való felvétel idején. Ennek megfele­ lően, ha a felvételt követő 48 órán túl alakul ki egy fertőzés, akkor az nagy valószínűséggel az egészségügyi ellátás következménye. A kórházban ápolt betegek és az itt dolgozók fertőzéséhez ugyanakkor több tényező egyide­ jű megléte szükséges, nem elegendő csupán egy fer­tőző beteg, illetve az általa ürített kórokozók

A Clostridium difficile bactérium

Történeti leírásokból tudjuk, hogy ami­óta léteznek a kórházak, vannak kórházi fertőzések is, hiszen már az első ispotályokban a kezelt betegek gyógyulását számos esetben éppen az itt kialakuló fertőzések nehezí­ tet­ték vagy akadályozták meg. Mi­­vel sokáig nem tudták, mi áll a ki­ala­ ku­lásuk hátterében, hatékony vé­ de­kezésről szó sem lehetett. Sem­ melweis Ignác 1846-ban bejelentett fel­­fedezése óta óriá­si fejődésen ment ke­­­resztül az or­vostudomány is. Ma már olyan tu­­dás és technológia van a bir­tokunkban, amelynek segítségé­ vel egyes fer­­tő­­zé­sek, il­letve jár­­ványok hát­terét könnyebben tisz­­tázhatjuk. Az így nyert is­meretek mégsem ele­gendőek IPM 2016. július

69


A kórházak rémeként ismert methicillin-rezisztens Staphylo­coccus aureus baktérium

70

jelenléte. Az olyan légúti megbetegedések, mint például az influenza, cseppfertőzéssel ter­­jednek, jellemzően olyankor, amikor a fertő­ző beteg elég közel van fogékony társaihoz. A több­ágyas kór­ termek ebből a szempontból ideális feltételeket teremtenek a levegőn keresztül terjedő fertőző megbetegedéseknek, így egy influenzajárvány kórházi körülmények között is gyorsan kialakul­ hat. A gyakorlat ennek ellenére azt mutatja, hogy ez a fajta terjedés nem igazán jelentős a kórházi körülmények között. A  leggyakoribb kórházi fertőzések ugyanis közvetlen érintkezéssel, vala­ mint fertőzött tárgyak közvetítésével terjednek. Ahhoz, hogy megértsük ennek hátterét, tud­ nunk kell, hogy minden ember teste és a kör­ nye­zete tele van a legkülönfélébb mikroorganiz­ musokkal. A testünknek, az otthonunknak vagy éppen a munkahelyünknek egyaránt megvan­ nak a maga jellemző mikroorganizmusai, és nincs ez másképpen a kórházak esetében sem. A kórhá­zi mikrobák egy része ártalmatlan, míg mások különféle fertőző megbetegedések oko­ zói lehetnek. A kór­házi sze­mélyzet és az osztá­ lyokon ápolt betegek gyakran szennyeződnek (ko­lo­ni­zálódnak) ezekkel a sajátos kórházi mik­­ro­bákkal anél­kül, hogy meg­betegednének, és így észrevétlenül szennyezik, fertőzik a kör­ nyezetüket és a környezetükben élőket. Például a korábban említett kórházi járvány kórokozója a környezetben széles körben elterjedt bakté­ rium, amely megfertőzve az embert, számos betegséget alakíthat ki. Ma már kideríthetetlen,

hogy az első fertőzés hogyan következett be, hiszen a baktériummal szennyeződő kórházi személyzetnek éppúgy szerepe lehetett ebben, mint a látogatóba érkező családtagoknak, de az is előfordulhat, hogy az első újszülött még a szülőcsatornában vagy a születés folyamán fer­ tőződött a saját édesanyjától. Ráadásul az áldo­ zatok kivétel nélkül koraszülöttek voltak, akik fejletlen szervrendszerük és immunrendszerük miatt jóval fogékonyabbak, és nehezebben küz­ dik le az esetleges fertőzéseket, mint az érett újszülöttek. Egyes statisztikák szerint a kora­ szülöttek túlélési esélye még a legmodernebb orvosi segítség mellett is csupán 75 százalékos. Elkeserítő, hogy ez részben a szükségessé váló eszközös beavatkozások számlájára írható. Az egészségügyi ellátás során alkalmazott esz­ közös beavatkozások – a legmagasabb szin­tű higiénés elvárások teljesülése esetén is – ma­ gukban hordozzák a fertőződés kockázatát. Egyes felmérések szerint a kórházi fertőzések 80%-a az eszközhasználattal hozható összefüg­ gésbe. Nem véletlen, hogy az intenzívterápiás osztályokon alakulnak ki a leggyakrabban fer­tő­ zések, ami részben az ápoltak fo­­gé­kony­ságának, részben a gyakrabban alkalma­zott esz­közös be­ avatkozásoknak tulajdonítható. A kór­házi fertő­ zések kialakulásában tehát többnyire a betegek saját baktériumai, valamint a személyzet és az adott kórház jellemző flórája játssza a főszerepet, aminek – az orvostudomány jelenlegi fejlettsége mellett – csak egy részét tudjuk kivédeni. IPM 2016. július

Fotó: Sciencephoto Library

egészség és orvoslás


Egy hírhedt kórházi kór­ okozó, a MACI

Miért olyan veszélyesek a kórházi kórokozók? A kórházi fertőzések 70-80 százalékáért mind­ össze tucatnyi mikroorganizmus tehető felelős­ sé, amelyek világviszonylatban évente 1,4 mil­ lió személyt fertőznek meg. Többségük mégsem a hétköznapokban gyakori fertőző betegségek jól ismert kórokozói, hanem olyan mikrobák, amelyek egyébként általánosan elterjedtek a minket körülvevő környezetben. Igazi túlélők, hiszen minimális tápanyagmennyiség mellett is képesek életben maradni és nagymértékben elszaporodni. A kórházakban előforduló mikrobák többsége a nedves környezetet kedveli, és a műanyag felü­ leteken könnyen megtapadó telepeik védőréte­ get (úgynevezett biofilmet) képezve önmaguk körül meglehetősen nagy ellenállást mutatnak a legkülönfélébb külső hatásokkal, például az alkalmazott fertőtlenítőszerekkel szemben is. A  kórházi fertőzések kórokozói között ugyan­ akkor találunk olyanokat is, amelyek képesek észrevétlenül elrejtőzni az emberben, és csak egy-egy antibiotikumos kezelés hatására szapo­ rodnak el olyan mértékben, hogy ezáltal megbe­ tegedést okozzanak. Például az Enterococcusok alapvetően az egészséges bélflóra tagjai, így a be­leinkben teljesen ártalmatlanok, viszont a húgy­utakba átjutva számos kellemetlenséget okoz­­hatnak. A beleink egyik leggyakoribb társ­­­­ bérlője a kó­li­ba­ktérium, amely­nek normál vál­ to­zatai különféle hasznos és nél­külözhetetlen IPM 2016. július

anyag (pl. a K-vitamin) termelésével járulnak hozzá egészségünk megőrzéséhez, de vannak méregtermelő változatai is, amelyek jellemző­ en hasmenéses megbetegedéseket okoznak. A Clostridium difficile szintén egy mé­­reg­­termelő bélbaktérium, amellyel többen fer­­tőződhetnek gyanútlanul, és hosszabb ideig hor­­dozhatják tü­ netmentesen. A kórházi kezelések során al­kal­ mazott antibiotikumok viszont olyan pusz­títást végezhetnek a bélflórában, amely végül kedve­ ző feltételeket teremthet az ellenálló változatok elszaporodásához, végeredményben nehezen kezelhető, életveszélyes állapotot kialakítva. Ma már számos mikroba termel olyan anyago­ kat, amelyekkel képesek az ellenük fejlesztett antibiotikumokat hatástalanítani. Ráadásul ezt a tulajdonságukat viszonylag könnyen át tudják adni egymásnak, így a rezisztencia a rokonsági foktól függetlenül járványszerűen terjedhet kö­ zöttük. Így tett szert az eredetileg a bőrünkön és a beleinkben élő baktériumok egy része is erre a tulajdonságra. Például a kórházak réme­ ként ismert MRSA (methicillin-rezisztens Sta­­phy­­lo­­coccus aure­us) an­ti­bio­ti­kumérzékeny tör­­­zseit (MSSA) az em­berek na­g yobbik része alap­ból hordozza. Egy má­sik, kö­zeli rokon faj, a normál bőr­flóra tagjaként ismert S. epidermidis szin­tén egyre több gondot okoz a kórházakban, amiben jelentős szerepet játszik, hogy 70-80%uk ellenáll az antibiotikumoknak, emiatt rend­ kívül költséges, nehezen kezelhető fertőzéseket okoznak. A legsúlyosabb problémát azok a változatok je­ lentik, amelyek idővel többféle antibiotikummal szemben is ellenállókká válnak. Közéjük tar­ tozik egy hírhedt kórházi kórokozó, a MACI, azaz a multirezisztens Acinetobacter baumanii. Mivel az ellenálló változatok nagyon megnehe­ zítik a fertőzések hatékony kezelését, az orvo­ sok egyre gyakrabban nyúlnak szinte azonnal a széles hatásspektrumú antibiotikumokhoz, ami csak fokozza az alkalmazott szerekkel szembeni ellenálló képesség kialakulását. Ebben az ördö­ gi körben sajnos folyamatosan fogy a bevethető antibiotikumok száma, a rezisztens törzsek által kiváltott fertőzések miatt megnyúlik a kórház­ ban töltött idő, aminek következtében viszont emelkedik a további fertőzések kockázata és a betegellátás egyébként sem alacsony költségei.

A folytatásban: a kórházi fertőzések megelőzésének lehetőségeiről, a megelőzés eszközeiről, a szakszerű fertőtlenítésről és a sterilizálásról, a helyes antibiotikumhasználat fontosságáról és az izoláció nehézségeiről olvashatnak majd.

71


Gazdaság

Az adakozó, de gyűlölt milliárdos

Brückner Gergely

72

John D. Rockefeller, a neves amerikai üzleti dinasztia alapítója kettős életet élt. Kíméletlen, a szabályokat kijátszó kapitalista volt. De amennyi energiát ölt a pénz hajszolásába, ugyanannyit annak szétosztására is, mert puritán, mélyen vallásos, nagylelkű filantróp is volt. Ha jól meggondoljuk, szinte minden tőle ered, ami ma az amerikai gazdaságot meghatározza. IPM 2016. július


Az Egyesült Államok egyik fele meg akarta lincselni, a másik fele kölcsön akart kérni tőle. A 98 évet megélt John D. Rockefeller milliárdos üzletemberről mondták ezt kortársai. Azt sokan tudják, hogy a Rockefeller családé volt a világ egykoron legnagyobb vállalata, a Standard Oil. Állítólag minden idők leggazdagabb embere volt az olajmágnás, de vajon milyen ember volt a cégalapító? Milyen örökölt terhek magyarázták hihetetlen nagyravágyását, és mi volt az oka mérhetetlen nagylelkűségének? IPM 2016. július

Rockefellert szokás a világ első iparból meggazdagodott milliárdosának is nevezni, addig inkább uralkodók, földdel rendelkező kiskirá­lyok voltak a leggazdagabb emberek. Gazdagnak lenni biztosan jó, de feltűnően gazdagnak, főleg mindenkinél gazdagabbnak lenni már nem feltétlenül – ez derül ki a krőzus életéből. John D. Rockefellert, a Standard Oil alapítóját ugyanis olyan ritkán tapasztalható gyűlölet övezte az Egyesült Államokban, hogy az párját ritkítja. Folyamatosan fenyegették, egy egész generá-

Rockefellert olyan ritkán tapasztalható gyűlölet övezte az egyesült államokban, hogy az párját ritkítja. 73


Gazdaság

Négy generáció óta a Rockefeller családé a 3000 hektáros birtok (Pocantico Hills, New York)

1872. John D. Rockefeller nem sokkal a Standard Oil alapítása után

74

ció benne látta a megtestesült gonoszt. A munkások, a szakszervezetek, sőt az egész korabeli sajtó, de még a politikusok is gyűlölt céltáblának tekintették. Részben joggal. John D. ugyanis az állami szabályokat kijátszó, erőfölényével gyakran visszaélő, olykor kegyetlen üzletember volt. Ám, ha jobban megismerjük az életét, kiderül, hogy a vallásos (baptista) amerikai iparmágnásnak rengeteg erénye is volt. Saját erejéből, nagyon mélyről kapaszkodott fel, rengeteg embernek segített élete során, és alapvetően jó célokra használta fel vagyonát és hatalmát.

A MAI AMERIKAI GAZDASÁG Ha megnézzük a ma amerikai milliárdosait, szinte mindenkiben felfedezhetjük az egykori Rockefellert. Az amerikai gazdaság egyik fő mozgatója máig a sok céges tranzakció, az M&A- (merger and acquisitions) aktivitás. Ezt Rockefellertől eredeztethetjük, aki a Standard Oil olajcéget úgy tette naggyá, hogy saját erőből vagy hitelből, de az egész olajszektorban folyamatosan társaságokat vásárolt. Magyarországról némileg irigykedve szoktuk figyelni, hogy a leggazdagabb amerikaiak milyen hatalmas összegeket fordítanak jótékonykodásra, szinte minden topmilliárdosnak megvan a maga alapítványa, valamilyen nemes célja, amelyet támogathat. Rockefeller fejlesztette ki ennek a rendszerét is, aki egész életében – még kezdő munkavállalóként is – folyamatosan áldozott keresetéből az arra rászorulóknak. De miatta vagy inkább ellene alakultak ki az amerikai tröszt- és kartellellenes szabályok is. Ő alapozta meg az amerikai gazdaság mindenen felüli hatékonyságjavításának és folyamatos növekedési kényszerének az alapjait. Sokat, sőt egyre többet keresett, de mindig puritán maradt, ez is nagyon sok amerikai üzletember sajátja. Egész életében egyfajta isteni küldetésnek gondolta a gyarapodást, hazája mégis ördögnek tartotta. Álljon itt hát a Rockefeller család egykori fejének története!

SÁRMOS, DE SZÉLHÁMOS ÉDESAPA A dinasztiaalapító 1839-ben született egy különös családban. Édesanyja „rendes” asszony IPM 2016. július


Fotó: Getty Images Hungary

volt, Eliza Davison mélyen vallásos, a családi leírások szerint kissé mosolytalan, konzervatív lány volt, aki egyszer életében azonban – tőle szokatlan módon – lazán viselkedett, első látásra beleszeretett egy rendkívül megbízhatatlan, kalandor természetű emberbe. Ez a leírás még kicsit hízelgő is William Avery Rockefellerre, vagy ahogy később nevezték, „Ördögi Billre”, aki valójában egy sima bűnöző volt, egy csaló, de legalábbis nem több, mint egy közönséges szélhámos. Feleségével is úgy ismerkedett meg, hogy némi adomány reményében süketnémának tetette magát, és bekopogott Davisonékhoz ( John D. Rockefeller nevében a D. egyébként az anyai családnévre utal). Az ajtót nyitó Davison lányok voltak annyira naivak, hogy Eliza a „siketnéma” fiú jelenlétében kijelentette, hogy ehhez a sármos fiúhoz ő akár hozzá is menne. Így is történt. Rockefeller apuka amolyan vándorkufárként élt, általában úton volt, de néha rengeteg pénzzel tért haza, és a gyerekek (hamarosan hat gyermek is született a családban, John volt a legkisebb és az egyetlen fiú) boldogan és büszkén nézték apjukat, aki kötegnyi papírpénzt tett ki a családi asztalra. Azt már nem tudták, hogy Ördögi Bill sarlatánságból szedte meg magát, távoli vidékeken adta elő híres rákgyógyító tudományát, és nagybetegeknek árulta a valójában semmire sem jó, de legalább nem

ártalmas „rákgyógyszereit”. Amikor John 14 éves lett, az eredetileg egy kis New York állambeli településen élő család Clevelandbe (Ohio) költözött, ám Ördögi Bill szinte azonnal el is hagyta őket. Ez sem volt egyszerű történet, mert az édesapát egy cseléd megerőszakolásával vádolták, és John borzalmas szégyent érzett, amikor apja nem tisztázta magát, hanem a vádak elől elmenekült. A kis John D. talán éppen emiatt elég rosszkedvű fiatal volt, amolyan savanyú pofa, akit korábban édesapja próbált ugyan némi dörzsöltségre, üzletre tanítani, de ő magának való, csak magában bízó, befelé forduló fiúvá vált. A  kisfiú agyába nagyon hamar bevésődött a pénz, a pénzkeresés szeretete, de az örökösen távol levő édesapa miatt a szükséget is megismerte. Hát még, amikor már nem is volt otthon férfiember. Az édesanya a baptista egyház segítségével nevelte fel gyermekeit, de John D. is hamar kimaradt az iskolából, hogy munkával segítse a többieket. Komoly trauma volt számára, hogy Ördögi Billről hamarosan kiderült, hogy megváltoztatta személyazonosságát, és újra megnősült. A  bigámiát a kisfiú sohasem árulta el édesanyjának, aki évekkel később úgy halt meg, hogy soha többé nem találkozott a férfival, és nem is hallott róla. John D. azért még sokáig tartotta a kapcsolatot az édesapjával. Az alulról érkezés Rockefeller esetében kétszere-

Mindössze két évvel a new yorkba költözés után a standard oil már a világ legnagyobb nyereségű vállalata lett, Rockefellerék lettek a világ leggazdagabb családja.

New York, kb. 1930 John D. Rockefeller karácsonyi ajándékokat oszt IPM 2016. július

75


Gazdaság

Folyamatosan fenyegették, egy egész generáció benne látta a megtestesült gonoszt. sen is igazolta a későbbi nagyravágyását. A nélkülözés miatt soha nem múlt el terjeszkedési, gazdagodási szomja (érdemes megfigyelni, hogy az igazán sikeres hazai politikusok és üzletemberek is általában kisebb településekről, szegényebb környezetből származnak), és a kínos apai háttér miatt nagyon vágyott a megbecsültségre, a kortársak elismerésére is.

GYORS MUNKASIKEREK

1925. John D. Rockefeller és fia egy esküvőn

John D. első munkahelyén egy könyvelő mellett lett segéd. 16 éves volt. Nagyon rendszeretően dolgozott, és már egészen fiatal kora óta minden kiadását és bevételét centenként elkönyvelte. A később megtalált könyvek alapján már egészen szegényen is szeretett adakozni, mindig beírta a füzetbe, hogy éppen mire adott és kinek pár centes támogatásokat. Két év után az alapvetően gyűlölt édesapától kért kölcsön pénzt (ezer dollárt), és 18 évesen kereskedni kezdett. Társai is voltak, mindenfélét adtak-

vettek, és igen ügyesen sáfárkodtak, így jó üzleti érzéküknek köszönhetően gyorsan nőtt a bevételük. Ezekben az években indult világot megváltoztató útjára az olaj. Pennsylvaniában kutatók kifúrták az Egyesült Államok első olajkútjait. Az olajban sokan meglátták az üzletet, bár ekkor még nem benzin, hanem kerozin készült a nyersolajból, főleg a petróleumlámpák részére, de az olaj a gyorsan fejlődő amerikai iparnak is az egyik legfontosabb nyersanyaga lett. Pennsylvaniában rengetegen keresték a fekete aranyat, gyakorlatilag ugyanolyan láz indult, mintha aranyat találtak volna a környéken. John D. azonban nem olajat termelt, a kezdetleges kutakkal túl sokan csinálták ezt, ő a finomításban hitt. Társaival némi kölcsön segítségével vettek is egy kisebb finomítót, a legeltökéltebb Rockefeller volt, aki hamarosan ki is vásárolta partnereit.

BOMBAÜZLET Pár évvel később, még csak 25 évesen, már ő lett az egész ország egyik legfontosabb finomítójának a tulajdonosa, igaz, ehhez eléggé el kellett adósodnia. Egy pillanatra térjünk el a folyamatosan felfelé ívelő üzleti történet ismertetésétől, és nézzük meg a fiatal vállalkozó magánéletét. Érdekes, hogy Rockefeller fiatalon és vállalatvezetőként is mélyen vallásos maradt, szeretett adakozni a legkülönlegesebb célokra, és a helyi közösségben hittant is tanított. 1864 szeptemberében megházasodott, feleségül vette egykori gimnáziumi évfolyamtársát, a korszellemhez képest rendkívül modern, feminista mozgalmár Laura Spelmant, akit az üzlet is érdekelt, ebben is társa lett férjének, akinek hamarosan gyermekeket is szült, négy lányt és egy fiút. Utóbbi később John D. junior néven a cégbirodalomban is az utódja lett. Igen ám, de ekkor még sehol nem volt cégbirodalom, sőt, miközben évekig egyre sikeresebb lett a finomítója, a nagy nyereségességű iparágban kezdett megerősödni a konkurencia. Az olajiparban túltermelési válság alakult ki, az iparág bajba jutott. Innen indult a nagy dobás, Rockefeller mert nagyot álmodni, nem abban látta a megoldást, hogy limitált üzletével vagy annak eladásával boldogan él, amíg meg nem hal, hanem elindult a nagy hadjárata, megpróbálta összevásárolni magának a világ olajiparát.

A STANDARD OIL Erre a nagy menetelésre alapította 1870-ben, még mindig Ohióban, a Standard Oilt, amely-

76

IPM 2016. július


hez rengeteg bankkölcsönre volt szüksége. A  nagy vásárlásokhoz Rockefeller minden eszközt bevetett, amit ma üldöznek az egyes nemzetállamok gazdasági hatóságai. Kartellek, monopóliumra törekvés, dömpingár, a versenytársak szabálytalan kiszorítása – minden játszott, csakhogy az egyre nagyobb (olajos) hal megegye a kisebbeket. Rockefeller az iparág folyamatait remekül átlátta, és folyamatosan mindent annak rendelt alá, hogy bővítse üzletét, piaci részesedését. Clevelandben fokozatosan szinte mindent megvett, amit lehetett, főleg a kisebb versenytárs finomítókat. Üzleti ellenfelei megpróbáltak ellene összefogni, de ez nem sikerült. Mint a maffiafilmekben, kedvesen kezdett, de aki ellenszegült, az nagyon pórul járt. „Ma fizetek érte tízezer dollárt, ha holnap is vissza kell jönnöm, akkor már csak ötezret.” Ebben a stílusban tárgyalt, de azért alapvetően szerette meggyőzni az embereket. Eleinte kifejezetten hízelgett, közös sikereket ígért, de később valahogy mégis minden partnere kiszorult a közös cégekből, mindig ő járt jól az egyesülésekkel, a cégfelvásárlásokkal. Ha bárki ellenállt a Standard Oilnak, bevadult. Ellehetetlenítette a versenytársak üzleti tevékenységét, ha kellett, hiányt teremtett. Mindenből, amiből csak lehetett, olajos hordóból, vasúti kapacitásból, vegyszerből. Valahogyan mindig megnehezítette a IPM 2016. július

többiek üzletét, és méretes piaci pozíciójával ez sikerült is neki. A versenytársakból egy idő után már mindenki a birodalom részévé vált. Egyre ismertebb lett, Clevelandben hamarosan a finomítók 90 százaléka az övé lett.

KETTŐS TERMÉSZET

1930. Bár már 1897-ben visszavonult az üzleti életből – életének utolsó 30 évében a jótékonykodás volt fő tevékenysége –, minden pénzmozgást precízen könyvelt

Sok legenda maradt fenn furcsa szokásairól. Titokzatos volt, sötét terveket szőtt, és közben kódszavakkal beszélt a kollégáival (ezt a mai napig használják a tanácsadók, amikor felvásárlásokat készítenek elő). Nagyon sikeres volt. Nemsokára a világ legfontosabb árujának, a nyersanyagok nyersanyagának, vagyis az olajnak a piacán döntő részesedést szerzett. Egyetlen generáció alatt, a csaló szélhámos fia hihetetlen fontos üzletember lett. A  gyorsan felemelkedett család azonban óvatos maradt, nem szállt el, puritánul éltek, kifejezetten szerényen nevelték a gyerekeket. A fennmaradt családi anekdoták szerint Rockefellerék már a legvagyonosabb amerikai családok közé nőttek fel, de a gyerekek még mindig egymástól örökölték a ruhákat, és nagy szigorban nőttek fel. Ekkor még élt Rockefeller édesanyja is, aki egyre többet betegeskedett, ezért fontos lépésre szánta el magát a család. Vettek egy hatalmas birtokot, de továbbra is Cleveland mellett éltek, így hiába volt a neveltetés, az étkezés, az öltözködés szerény, a hatalmas birtok mégis mesés gazdagságról árulkodott. Vagy

77


Gazdaság

letlen üzletember szőtte az újabb és újabb vállalatfelvásárlási terveit, délután pedig az apukából a gyermek bújt elő, rengeteget játszott a gyerekeivel, minden csínyben benne volt. A  család 1883-ban költözött New Yorkba, és John D. Rockefellernek még mindig óriási tervei voltak, a világ legnagyobb vállalatát kívánta felépíteni. A Standard Oil a tőzsde épülete mellé költözött, és a következő húsz év a profitról és a cégvásárlásokról szólt, a társaságból egy a törvényeket kijátszó, azok felett álló szörnyű monopólium lett, egy olyan cég, amelyet mindenki, de főleg a kisvállalkozások szörnyen utáltak. Az Egyesült Államokra ebben az időszakban még nem volt igaz az ország elnevezése, mert egyáltalán nem voltak „egyesültek” azok a bizonyos államok. Sőt, az eltérően szabályozott különböző államok cégeit szinte lehetetlen volt közösen irányítani vagy összevonni, de Rockefeller egy jogi trükkel teljes titokban, egy tröszt jellegű, közös irányítás alá vont, mintegy 50 társaságból álló hálózatot hozott létre. Mindössze két évvel a New Yorkba költözés után a Standard Oil már a világ legnagyobb nyereségű vállalata lett, Rockefellerék lettek a világ leggazdagabb családja. Mint már említettük a bevezetőben, Rockefeller ekkor már állandó céltábla volt, egy gonosz és szívtelen szörnyeteg nézett vissza a karikatúrákról, de mégis, akárhol megjelent, kéregetők, sebesültek, betegek követték és kértek tőle alamizsnát. Ez volt a közvetlen kunyerálók tömege, de emellett elolvashatatlan mennyiségű levelet is kapott az üzletember, kérésekkel, történetekkel, emberi sorsokkal. legalábbis árulkodott volna, ha bárkit is odaengedtek volna, mert a család nem hívott vendégeket, nem szomszédolt, nem voltak barátaik, nem elegyedtek. Spártai önmegtartóztató életet éltek. A jó levegő ellenére Rockefeller édesanyja hamarosan meghalt, és Ördögi Bill – fia hívása ellenére – még a temetésre sem jött el. John D. Rockefeller ezen annyira megbántódott, hogy ezen a ponton végképp megutálta apját, már a temetési misét celebráló lelkészek is özvegyas�szonyként említették Eliza Davisont, és John D. onnantól fogva mindenkivel úgy beszélt, és maga is úgy viselkedett, mintha apja már régen nem létezne.

IRÁNY NEW YORK! Egy rövid ideig a család még Clevelandben maradt, John D. Rockefeller imádta a tanyáját. Otthon a felesége volt a szigorú, neki a jóságos és vidám apuka szerepe jutott. Délelőtt a kímé-

78

TÁMADÁSOK Rockefeller már ekkor is sokat adakozott, de az üzlettel egyáltalán nem állt le. John D. vagyona nagyon meggyarapodott, szívesen adott, örömmel jótékonykodott, miközben sem magára, sem a családjára, sem a cégére soha nem pazarolt látványosan, még mindig puritán maradt. Elkezdte foglalkoztatni, hogy miképpen lehetne jól megszervezni az adakozás menetét, ezért egy baptista lelkésszel filantróp eszközrendszert hozott létre. Voltak kedvenc nünükéi, például a faji egyenlőség, erre nagyon sokat költött, és általában is az volt a koncepciója, hogy mindig a társadalom átalakítása és nem a bajok enyhítése a jó eszköz. Nem ingyenkonyhákat szervezett, hanem mezőgazdaságihatékonyság-növelő fej­ lesz­téseket finanszírozott, nem kórházakat épített, hanem egészségügyi alapkutatásokat támogatott. Ösztöndíjakat alapított a tehetséges gyerekeknek, létrehozta a Chicagói Egyetemet, IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

Rockefeller dédunokáival a családi birtokon


és megdöbbentően sok célra folyósított összegeket. Ám ekkor még fáradhatatlanul dolgozott, kereste a felvásárolandó cégeket, amelyekkel mindig együttműködésről beszélt, de a multinacionális cég valójában egy nagyon méretgazdaságos monopólium volt. Már akkora hatalma volt, hogy amennyiben kellett, az egész világpiacon megváltoztatta az árakat, ha harcolt valakivel, dömpingárakkal kiszorította a piacról, ha nyugodtabb időszak volt, akkor megemelte a kerozin árát, és pénzt keresett. Hihetetlen kettősség jellemezte, titok, erőszak, jóság, adakozás. Ám ahogy mondani szokás, egy kicsit túltolta. A Standard Oil már mindenkinek szúrta a szemét, és megtöréséhez egyre inkább megvolt a politikai akarat. Végül az ellene szervezkedő politikusok dolgát az is megkönnyítette, hogy Rockefeller egészsége hirtelen megromlott. Ekkor már nemcsak a hatóságok, de a nép körében jó pontokat kereső politikusok is nagyon felfigyeltek rá. Rengeteg per indult ellene, sok különböző testület előtt kellett válaszolnia a kérdésekre, de állta a sarat.

GAME OVER Még csak az ötvenes éveiben járt, amikor hirtelen feladta, nem dolgozott tovább, nem érdekel-

IPM 2016. július

Soha nem pazarolt látványosan, mindig puritán maradt. Elkezdte foglalkoztatni, hogy miképpen lehetne jól megszervezni az adakozás menetét, ezért egy baptista lelkésszel filantróp eszközrendszert hozott létre. te. Gyomorbajos lett, visszavonult, sokat volt a szabad levegőn, nagyon egyszerűen étkezett. Valójában 1897-ben vonult vissza, de mindezt nem nagyon propagálták a cégnél, mert egy névleges pozíciót fenntartott magának. Mindenki úgy tudta, hogy még aktív, ugyanúgy utálták, ugyanúgy támadták, mert azt hitték, hogy még ő vezeti a céget. Valójában teljesen megváltozott az élete, miközben korábban a kimerülésig hajszolta a profitot, most hasonló elánnal a vagyona szétosztásába kezdett, mindene az emberbarátság lett, 1904-ben Theodore Roosevelt elnök bejelentette, hogy egyik célja a Standard Oil feldarabolása (ez meg is történt, minden komoly amerikai olajcég e társaság valamelyik utódja). A folyamat azért elhúzódott, de a bomlás már megállíthatatlan volt, a Standard Oil rengeteg bírósági tárgyalás után 1911-ben kényszerült eladni a leányvállalatait. Rockefeller így is a világ leggazdagabb embere volt, de élete utolsó harminc évében már csak visszaadott abból, amit összeharácsolt. Sok oktatási intézményt hozott létre, segítette a hátrányos helyzetűeket, például az afroamerikaiakat. A  cégbirodalmat már a fia vezette, akinek kicsit nagy volt a kabát, többször is idegösszeomlást kapott, de ami John D.-nek sohasem sikerült (bármennyit is adakozott), az a fiának igen, a társadalom előtt kezdett javulni a Rockefellerek megítélése. Például azért, mert a hatalmas vagyonból az 1929-ben kezdődő nagy világválság idején olyan hatalmas ingatlanépítésekbe kezdett, amelyek több tízezer embernek adtak munkát. John D. Rockefeller száz évig szeretett volna élni, ez azonban nem sikerült neki, 1937-ben, 98 évesen hunyt el. Ekkor már rengeteg ember dolgozott neki, mindenütt orvosok és nővérek vették körül, nagyon pontos és szabályozott, szigorú napirend szerint élt. Amikor utolsó napja előtt nyugovóra tért, orvosai megvizsgálták. Remekül volt, így amikor váratlanul meghalt, éppen senki nem volt mellette. Ez a szomorú epizód egész életét jól jellemezte, hiába költött sokat, hiába adakozott, szűk családján kívül igazán senki nem szerette. n

79


Ember és társadalom

Kegyetlen kincsvadászat

Palmürától Timbuktuig

80

IPM 2016. július


Benda László

IPM 2016. július

Palmüra jelképpé vált. A  modern kori képrombolás, a „kulturális ellenforradalom” radikális ámokfutóinak legújabb áldozatát szimbolizálja. Azok pusztítását, akik egy középkori ideálhoz visszakanyarodva megsemmisítik mindazt, ami a legújabb korra adaptált bigott dogmáiknak nem felel meg, pláne más vallások emlékhelye, temploma. Vagy „csak” embert ábrázol, netán a próféta előtti hitvilág kultikus zarándokhelye.

81


Ember és társadalom

Kegyetlen keserűség önt el, ha visszalapozok az emlékeimben. A szíriai sivatag dűnéi után végre elénk kanyarogtak az itt felejtett egykori selyemút megdöbbentően egyenletes grádicsai. Ilyenek voltak, meg is maradtak ilyeneknek. Legföljebb a stratégiai vonalakon bővültek, betonbiztossá újultak. Befutunk Palmürába. Egykor tevekaravánok szálltak itt meg, ma turistacsalogató tevehajcsárok próbálnak némi baksisra szert tenni. Hőskorában a várost a „sivatag mátkájának” hívták. Itt nyújtottak kezet

egymásnak (tényleg megkérték volna egymás kezét?) a régi római és az új perzsa birodalom kérői. Kereskedelmi gócpont volt, ahol összeért a hírneves tömjénút végpontja a selyemúttal. A pálmák városát a krónikák már a Krisztus előtti 19. században emlegették. Az időszámításunk előtti első évszázadban – az akkori Tadmor, a találkozások városa, ma Palmüra, neve szerint a pálmák városa – óriási hasznot húzott földrajzi fekvéséből. Fölvirágzása a római hódítással vett nagyobb lendületet. A keleti fűszerek, selymek és illatszerek kereskedelme valóságos luxusközponttá léptette elő. A kalmárok itt szerezhették be a föníciai szobrokat és üvegárukat. Hadrianus császár „szabad várossá” nyilváníttatta. A kereszténység elterjedése előtt születtek itt a babiloni Baál (másképp Bél) istennek és a föníciai Baál-Saminnak szentelt templomok. Rómaiak után perzselték perzsák, dúlták arameusok és arabok, szaszanidák és mamelukok, megtaposták beduinok, majd az oszmán török időkben romlásnak indult, feledésbe és porba

A Damaszkusztól jó 200 kilométerre keletre büszkélkedő Palmüra 2015 májusában hullott az akkor sikeresen előretörő Iszlám Állam ölébe.

merült. Az óvárost többször romba döntötték, de mindannyiszor föltámadt. A „sivatag gyöngyszeme” ezután hosszú időre fakulni kezdett – vesztett jelentőségéből. Vagy mégsem? A világ csodája. Föltárása a 20. század elején kezdődött, és talán sohasem ér

A szélsőséges iszlám fanatikusai – az Iszlám Állam vagy korábban az afganisztáni tálibok martalócai – vandál tombolásuk célpontjává tettek megannyi remekművet. A világ tétlenségében is fölháborodással fogadta a borzasztó rombolások tanúságtételeit. Anélkül, hogy közömbösek lennénk, e helyütt a háborús pusztítás emberáldozatairól, a kényszerűen menekülők milliós tömegeiről csak zárójelben szólunk.

Palmüra – kísértet(ies) város

82

IPM 2016. július


Fotó: Somogyi Nóra

véget. Az ezer oszlop városa a sivatagban megkapaszkodott egykori luxust idézi. Diadalív, pompa, piactér, színház, agora, kereskedősor és büszke tiszteletoszlopsor, áldozati lakomák csarnoka, nagytemplom, nagy élet – mind a múlté. Ma turistákra vár. Megint. Csakhogy maga az alig 30 (szerintük olykor 100) ezres város még alig kész a fogadásukra. Mondhatnám, még mindig, vagy már megint. Szomjazza a vizet, karcsú az infrastruktúra, kevés a hotel. A közeli nyersanyag-kitermelés sem tudta igazán megolajozni az idegenforgalmi gépezetet. A Damaszkusztól jó 200 kilométerre keletre büszkélkedő Palmüra 2015 májusában hullott az akkor sikeresen előretörő Iszlám Állam ölébe. Miután a radikális dzsihadisták betörtek a városba, egy hónapon keresztül vallatták a 82 éves Háled Aszaádot, aki majd fél évszázadon át felügyelte, majd részben rejtegette a kincses leleteket. A vezető régész mindhalálig megőrizte titkait. A hoppon maradt hódítók ezért nyilvánosan lefejezték. A bigott barbárok dogmái szerint a nagyjából egy kilométer átmérőjű körben elhelyezett ódon templomok a bálványimádás színterei. A mauzóleumokban törtek-zúztak, némelyek a fosztogatástól sem riadtak vissza. Az itteni aranykincsekre vadásztak, ám azokat a szakemberek idejében Damaszkuszba menekítették. Egy múzeumot börtönné alakítottak át. (A fölszabadulása után a közelben tömegsírokra bukkantak.) Végül két mintegy kétezer éves templomot, a daliás diadalívet és néhány toronysírt semmisítettek meg. A pompás színházépület arénáját a nyilvános kivégzések díszletévé satnyították. Ami a lényeg: néhány kincset érő műemlék megsemmisült, de a legendás ókori romváros java része túlélte az Iszlám Állam martalócainak tíz hónapos rémuralmát.

Palmüra romvárosába. Visszatérhettek, miután a főbb „ösvényeket” aknamentesítették. Némi megkönnyebbüléssel megállapíthatták, hogy a sivatagi csodát kisebb kár érte, mint amitől a dzsihadisták pusztító propagandája alapján rettegtek. „A  legeslegrosszabbra számítottunk – mondja a szíriai műemlékvédelem főigazgatója, Mámún AbdulKarim –, ehhez képest a muzeális részt nagyjából és egészében jó állapotban találtuk. Pár napja én voltam a világ legelkeseredettebb archeológusa. Ma meg talán a legboldogabb.” Öröm az ürömben: már ez a „kevés pusztítás” is föltámasztja a nemes ember lelkesedését. De vajon újjáéledhet-e a világörökség részét képező antik város? Megközelítheti-e valaha is nemrég még ámulattal csodált egykori szépségét? A szíriai polgárháborúban az Aszad-rezsim mellett keményen kiálló Moszkva azonnal bejelentette: egyik ott állomásozó kontingense részt vesz az aknamentesítésben. (Putyin erről azonmód büszkén beszámolt az UNESCO bolgár vezérigazgatójának, aki – nem mellesleg – legfőbb

Egy boldog boldogtalan Volt nagy meglepetés, amikor a barbár iszlamisták kiverését követően a hozzáértők visszatértek IPM 2016. július

83


Ember és társadalom

Barbár bűnözők Bamiántól Babilonig Fegyveres fanatikusok persze máskor, más frontokon sem válogattak-válogatnak a célpontokban. Íme, egy felületes válogatás, keserű terepszemle. A 21. század hajnalán Közép-Afganisztán hírneves emlékhelyét, a sziklákba vájt két óriás bamiáni Buddha-szobrot robbantották semmivé. Ezeket a legendás selyemút mentén löszfalba vájt, 53 és 35 méter magas monumentális, a világon legnagyobb álló Buddha-szobrokat még Dzsingisz kán hordái is megkímélték. Utóbb majd tizenöt évszázadon át tűrték a hódító moszlim bajnokok. Végül legszélsőségesebb híveik, az 1996-tól 2001-ig országló tálibok (és al-kaidás társaik) – tiltott emberábrázolás vagy bálványállítás címén – előbb céllövöldévé tették, majd dacolva a világméretű tiltakozással, 2001-ben dinamittal adták át a „világörökségnek”. Időközben nemzetközi elkötelezettséggel, kivált japán kormányzati közreműködéssel gyűjtik a pénzt és a merszet a szobrok helyreállításához. Ám a romló afganisztáni biztonsági helyzet azt sugallja: itt egyhamar nemigen kezdődhetnek érdemi munkálatok. A vakhitű tombolás a nyugat-afrikai Timbuktuban is kegyetlen károkat okozott az UNESCO világörökségi listáján büszkélkedő észak-mali mauzóleumokban. Amikor az al-Kaidával együttműködő radikális moszlim erők, az „Igazhit Védelmezői” 2012-ben, északról benyomulva, a Szahara peremén elfoglalták a „sivatag gyöngyét”, Timbuktu oázisvárosát, kellő kegyetlenséggel tették le a saját történelmi névjegyüket és kéznyomukat. A városban valaha 333 szentnek állítottak örök(?) emléket. Szidi Mahmúd sírhelyét például azzal a jelszóval pusztították el a dzsihadista „szent harcosok”, hogy „igazhitűek nem csodálhatnak szenteket”. Két további mauzóleum is áldozatául esett a barbár pusztításoknak. A fundamentalista főnök fellengzősen így nyilatkozott: „Mi igazhitűek vagyunk. Az UNESCO az meg micsoda?” A várost később visszahódító erőknek rá kellett döbbenniük, hogy a talán csak átmenetileg kiszorított fanatikus fölkelők számos további emlékhelyet is megszentségtelenítettek. A főkolompost idén március elején állították a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé. A fékevesztett pusztítás megsemmisített csodáinak helyreállítására a legtöbb szakértő szerint jelenleg annyi az esély, mint hogy az errefelé is hódító Szaharában megálljt parancsoljanak a homokviharoknak. Irakban azelőtt szinte minden külhonról beengedett látogatónak büszkén megmutatták a rendszer eredetét igazoló, ezért 1983-tól utólag újjá- (vagy újólag át-) épített babiloni emlékműegyüttest. Számos vadonatúj téglán ott incselkedett a fölirat: „Építtette Szaddám Huszein, Nabukodonozor fia, Irak dicsőségére”. A  háborúban az amerikaiak egy helikopterkikötőt rendeztek itt be. Ez már a múlté. (Sok te-

84

kintetben az ősi Babilon is.) És a diktátor rezsimje is. Irakban Szaddámon – és 2003 áprilisában lerombolt fő szobrán – viszonylag könnyen túltették magukat, ám az országban mindmáig nincs béke. Amúgy Babilon torzó töredékei 2009 óta látogathatóak. Bátraké a szerencse. Elvégre a véres konfliktusok azóta is tartanak. Irakban is. Az északi Moszul nagyváros környékén (az egykori bibliai Ninivében) legalább 38 műemléket semmisítettek meg. Talán a leghíresebb és legrégebbi közülük az időszámítás szerint 595 körül asszír szerzetesek által alapított Szent Illés-monostor volt. Múlt időben. A keresztény szentélyt pörölyökkel, bulldózerekkel, majd robbantásokkal tették a földdel egyenlővé. Mindörökre. S aligha ez az utolsó áldozat. Az egykori Szent Illés-monostor

Alig fél esztendeje az UNESCO és a világ vezető muzeológusai figyelmeztettek arra, hogy a Líbiában pusztító polgárháború és a szélsőséges iszlám nyomulás is komoly kulturális kincseket veszélyeztet. Fölhívták a figyelmet az egykori görög gyarmat, Küréné szobraira, az ottani mauzóleum fametszeteire. Ez a vidék egykoron a hellenisztikus kultúra egyik kulcspontjává nőtte ki magát. Vagy éppen az ősi Szabrátha városára, amely valaha a Szaharát átszelő karavánutak kiinduló- és végpontja volt. De a vég őket is utolérte. A darabjaira hullott Líbiában jó ideje minden sarkon más kormány dirigál. Az Iszlám Állam itt is megvetette a lábát. Márpedig a senki földjén senki sem tudja ellenőrizni, mi történik a műkincsekkel. Úgy hírlik, a dzsihadista szervezet nem csupán abból jut pénzhez, hogy a nemzetközi feketepiacon túlad a zsákmányolt értékeken, hanem abból is, hogy megadóztatja az elfoglalt területeken zabráló zavarkeltőket. Elvégre nekik is fontos, hogy a kincsesládákat zavartalanul fosztogathassák. A nagyvilág kultúrája pedig napról napra szegényebb lesz ércnél nem maradandóbb emlékhelyekkel. IPM 2016. július


Fotó: Somogyi Nóra

patronáltjuk 2017-től az ENSZ-főtitkári tisztségre.) Az orosz kulturális tárca, majd a világhírű szentpétervári Ermitázs is beszáll a helyreállításba, vagy akár az elhurcolt régiségek visszaszerzésébe. Egyes sajtójelentések szerint ugyanis az Iszlám Állam a rabolt kincsek értékesítéséből igyekezett apadó kincstárát gyarapítani. A szakértők egyetértenek abban, hogy a helyreállításhoz nemzetközi összefogásra és legalább öt évre lesz szükség. Nagy kérdés, mikor lehet hozzálátni a munkálatokhoz. Mikor lesz biztonságos az itt lakók számára, és fogadhatja ismét vendégeit. Valaha, a szíriai polgárháború kitörése előtt évente több mint másfél százezer turista járt a romváros csodájára. Az iszlamisták kiverése után az antik csodákhoz nőtt korszerű település kísértetvárossá satnyult. A  kellő biztonsági intézkedések után csak lassan, ellenőrzött mederben csordogálhattak vissza a lakói. Már aki egyáltalán elég bátor és derűlátó volt ehhez. A hírneves Baál- és Baál-Samin-templom, vagy az elemeire hullott, 15 tonnás oroszlánszobor darabjai megvannak, elvben és vaskos anyagi mankók révén visszavarázsolhatók. Akadnak persze visszacsinálhatatlan pusztítások. Sajátos gesztusként – régészek kutakodása és korábbi felvételek alapján április derekán a londoni Trafalgar téren fölállították a diadalív másolatát. 3D-s nyomtatótechnológia segítségével egyiptomi márványból, Olaszországban teremtették újjá a csoda hű mását, majd hajóval szállították a brit fővárosba. A népes ünnepségnek egyszerűségében is nagyszerű jelszót adtak: az emberiség diadala az erőszak fölött. A 11 tonnás, hat méter magas remekmű avatásán a szíriai Abdul-Karim IPM 2016. július

is ott volt, köszöntőt és köszönetet mondott. A  főigazgató egyben ünnepélyesen bejelentette: amikor a mű-műremek hazaérkezik, azon a helyen fogják fölállítani, ahol a brutális mészárosok lefejezték kedvenc kollégáját, az értékmentő Aszaád archeológust.

A damaszkuszi Dzsobár-zsinagóga: isa por és homu Az évek óta pusztító szíriai polgárháború persze már korábban is szedte kulturális áldozatait. A világ zsidósága éppen a pészahot ünnepelte, amikor Szíria fővárosában drámai ünneprontásra vetemedtek. 2014 májusában Damaszkusz északkeleti negyedében kifosztották és földig égették a Dzsobár-zsinagógát. Az Éliás próféta emlékére szintúgy vagy kétezer éve emelt templom a közel-keleti ország legszentebb zsi-

A szíriai polgárháború „átmenetileg” 2011 óta pusztít – nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül. 85


Ember és társadalom

dó helye, zarándokok hírneves célpontja volt, még ha korábban palesztin menekültek iskolájává lényegítették is át. A barbár cselekedetről persze ellentétes nyilatkozatot tettek a szemben álló felek. A rendszerellenes lázadók „természetesen” a rezsim számlájára írták a pusztítást. Videofelvételek szerint a kormány légiereje már korábban bombatámadásokkal tett kárt a világ egyik legrégebbi zsinagógájában. Erre kormánykörökből meg azt dobolták ki, hogy a zendülők voltak a tettesek,

86

és az értékes vallási ereklyéket már korábban cionista ügynökök hordták el. Maradt a hordalék, a reménybeli újjáépítés (majd egyszer), és maradt az egykor virágzó diaszpóra helyén alig kéttucatnyi zsidó lakos. De a pusztítás nemigen ismer vallási határokat. Az északi Aleppóban, a fedett bazár tőszomszédságában az 1300 éves Omajjád-nagymecset vált a „tűzkeresztség” részleges áldozatává. A legendák szerint itt nyugszik Keresztelő Szent János atyja, Zakariás. Egy szál, 45 méter magas IPM 2016. július


Az északi Aleppóban, a fedett bazár tőszomszédságában az 1300 éves Omajjád-nagymecset vált a „tűzkeresztség” részleges áldozatává.

minaretje már 2012 októberében végképp vis�szaadta lelkét teremtőjének: szétlőtték. És mint mindig, mindkét érintett fél a másikra mutogatott. Korábban a mecset árnyékában és a szomszédos háztetőkön kormányhű éleslövészek sáncolták el magukat. Jó ideig innen uralták a környéket. A XII. században épült mecset és a szomszédos fedett szuk (nagypiac) nemcsak a kulturális világörökség része volt, hanem központi hely. Stratégiai útkereszteződés. Ez lett a veszte. IPM 2016. július

A falakon ott a belövések megannyi sebhelye és feketés füstnyomok. Az ódon szent könyvek papírdobozokban porosodnak. Nem lehetett biztonságba helyezni őket, a front innen pár méternyire északra húzódott. A  belső udvar mozaikköveiből lőállásokat emeltek. Talán csak átmenetileg. Aleppo mindmáig élet-halál harcát vívja. De vajon megúszhatta-e a felekezeti félszeket Homsz óvárosa? A „forradalom fővárosában”, ahol az Aszad-rezsim elleni legelső tüntetések végül is az indulatok végletes elszabadulásához vezettek, szintúgy beköszöntött a vég. Az Iszlám Állam szélsőségesei a Palmürától 100 kilométerre nyugatra fekvő el-Karjatejnben a 4. századból származó keresztény templomot is eltörölték a föld színéről. De még a vasbeton főhadiszállásuk szomszédságában büszkélkedő mecsetet sem kímélték. Kétfrontos harc? Egy frászt! Útban volt. „Miféle moszlimok azok, akik kezet emelnek Allah házára?” – méltatlankodott kissé szelektív fölháborodásában az egyik igazhitű. A szíriai polgárháború „átmenetileg” 2011 óta pusztít – nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül. Hadfiak, majdnem mindenki majdnem mindenki ellen, netán ilyen-olyan külső támogatással – hivatalosan kivált az Iszlám Államnak szépített dzsihadista terroristákkal szemben. A  mindennapos borzalmak elől kényszerűen menekülő emberek milliói váltak földönfutóvá. Az áldozatok becsült száma meghaladja a 270 ezret (köztük jó 80 ezer polgári lakos) – az egyetemes kultúra vesztesége fölbecsülhetetlen. A háborúknak nincs vége. A kusza szíriai frontoktól Irakon át Afganisztán zegzugos vidékéig, az afrikai Timbuktutól Tripoliig. Ki tudja, hol állnak meg? A  terrorizmus okán hadszíntérré fajulhat a világ bármely vége. A  fanatikusok vandalizmusa is végtelen. Félve várjuk a kulturális leltárok elkészítését a béke eljövetele után. Bárcsak a palmüraihoz hasonlóan viszonylag „kellemes csalódások” várnának ránk. Nincsenek illúzióim. Pedig milyen csoda világ volt, amikor autónk az unalmasabb sivatagból rákanyarodott Palmüra fenséges vidékére! n

87


Ember és társadalom

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Zsenik magánélete Igaz történet alapján. Ez a kifejezés Hollywood egyik kedvenc hívószava, mely szinte minden filmet érdekesebbé tesz. De vajon mi az igazság? Lehet a valóság izgalmasabb, mint a film? Hubai Gergely sorozatának legújabb darabja két olyan zsenit mutat be, kiknek betegségektől sújtott életét erősen kiszínezve mutatták be a filmesek. Az őrület és a zsenialitás közötti vékony határ mindig is izgalmas téma volt Hollywoodban. Sorozatunk első részében már említést tettünk az underdog történetekről, ahol eleve esélytelen sportolók küzdenek le hihetetlen akadályokat, hogy a végén győzedelmeskedjenek – ha nem is feltétlenül sporteredmények tekintetében. Természetesen ez a formátum nemcsak sportversenyek, hanem szellemi teljesítmények esetében is működik – különösen, ha a világot átalakító zsenik szintén legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal szembesülnek. Ron Howard 2001-ben készült Egy csodálatos elme című filmje John Nash, a közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett matematikus életét mutatja be, történetében a drámai elem a kutató paranoid skizofréniája volt. Az emberek nagy része csak a film miatt ismeri Nash történetét, Russell Crowe alakításán keresztül a kutató az egyik legismertebb matematikus lett. Hasonló problémát dolgoz fel a 2014-ben készült A mindenség elmélete, melyben Eddie Redmayne alakítja Stephen Hawkingot, aki súlyos idegsorvadása ellenére formálja ma is a tudományos közbeszédet. A  két filmben közös, hogy a tudományos munkásságuk helyett inkább a kutatók magánéletére fókuszálnak – valamint az, hogy a túlságosan is kellemetlen valóságot igyekeztek cukormázzal édesíteni.

Russel Crowe játszotta John Nash-t az Egy csodálatos elme című Oscardíjas filmben

színűleg teljesen a feledés homályába merült volna, ha Ron Howard rendező 2001-ben nem forgatta volna le az Egy csodálatos elme című filmet erről a szokatlan életútról. A  filmet az azonos című, 1998-ban publikált életrajz szolgáltatta, melyben Sylvia Nasar újságíró dolgozta fel a tudós hihetetlen életét egy olvasmányos bestsellerben. Az alapvető adatokban a könyv és a film természetesen megegyezik. John Forbes Nash Jr. tehetséges fiatal kutató, aki a Princeton Egyetemen tanult matematikát, 1950-ben publikált PhD-disszertációjában pedig alapvetően új megállapításokat tett a játékelmélet területén. Mivel a matematikai és közgazdasági fogalmakat nehéz pontosan elmagyarázni, Ron Howard a filmben egy picit szexista anekdotával illusztrálja az elmélet lényegét. Egy bárban férfiak és nők ülnek, a férfiak pedig versenyezni kezdenek, hogy ki szerzi meg a legcsinosabb szőkét a bandából. A versenynek természetesen csak egy nyertese lehet, egy férfi kísérheti haza a hölgyet az este végén, a többi férfi hoppon marad, a többi

John Nash: Egy csodálatos (zavart) elme Az 1994-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett matematikus, John Nash története való-

88

IPM 2016. július


nő pedig megsértődik, mert velük senki sem törődött. Nash példájában teljesen más lenne a játszma végkimenetele, ha a férfiak előre elosztanák a nőket, mindenki egy nőnek csapná a szelet, így a végén mindenki boldogan térhetne haza. Majdnem 45 évvel később ezért az ötletért ítélték oda 1994 egyik közgazdasági Nobel-díját. Nash történetében mégsem a megkésett elismerés az igazán érdekes elem, hanem az élete nagy részét kísérő különös esetek. A filmben a matematikust még karrierje elején felkeresi a titokzatos Parcher (Ed Harris), aki kapcsolatba hozza a Pentagonnal, és különleges megbízásokat ad neki. Nash kódfejtő lesz, a legkülönfélébb helyeken lát kulcsadatokat és üzeneteket, a film leghíresebb jelenetében újságcikkek és könyvek betűi villannak fel, titkos tudást adnak át a megfejtőjének. Nash egyre inkább a szenvedélyének él, az őrült hajszában még a feleségét is teljesen elhanyagolja, egy alkalommal gyermeke a szétszórtsága miatt majdnem megfullad. Végül egy egyetemi előadás során letartóztatják, a film azonban ekkor felfedi a legnagyobb csavarját: Nash paranoid skizofréniában szenved, titkosszolgálati kapcsolata és legjobb barátja is a képzelet szüleménye. A matematikus valójában semmilyen titkos kódfejIPM 2016. július

tésben nem vesz részt, titkos jelentései ugyanott vannak, ahol hagyta őket. Habár a film egy rövid ideig próbálja kétségek között tartani a nézőt – mi van, ha a skizofrénia is csak egy fedőtörténet Nash zsenialitásának kordában tartására –, azonban hamarosan kiderül, hogy a betegség nem a képzelet szüleménye. Ron Howard filmjében Nash egy olyan megszállott, aki betegsége során is kreatívan dolgozik, segíteni akar a hazájának. A valóságban a matematikus skizofréniája teljesen más módon mutatkozott meg, és a kórképe sem túl pontos. A filmben Nash már Princetonban töltött diákévei alatt is találkozik kitalált emberekkel, a történet ezen verziójában a 21 éves kutató úgy írja meg Nobel-díjat érő doktori értekezését, hogy már jelentkeznek rajta a skizofrénia tünetei. A matematikus valójában sokkal később kezdett el furcsán viselkedni, betegsége mellett pedig gyakorlatilag semmilyen érdemi kutatómunkát nem tudott végezni. A  forgatókönyvben a skizofrénia dramaturgiai csavarként jelenik meg, a valódi Nash szerencsére nem volt ilyen sokáig diagnosztizálatlan, kollégái viszonylag hamar

A két filmben közös, hogy a tudományos munkásságuk helyett inkább a kutatók magánéletére fókuszálnak – valamint az, hogy a túlságosan is kellemetlen valóságot igyekeztek cukormázzal édesíteni. 89


Ember és társadalom

John F. Nash átveszi őfelsége V. Harald norvég királytól az Abel-díjat. A ceremóniára feleségével értkezett. Sajnos ez lett Nash utolsó kitüntetése

értesültek az állapotáról. Szakmai előmenetele szempontjából túlzás, hogy az MIT-re történő kinevezése fontos lépés lett volna – a matematikusi szakmán belül ez az amúgy kiváló intézmény ekkoriban egyfajta elfekvőnek számított. Amikor lehetősége lett volna a Chicagói Egye-

John Nash beszéde Az Egy csodálatos elme legmeghatóbb jelenetében az idős Nash köszönetet mond a Nobel-díj átadásán, munkája helyett azonban a szerelem és a logika kapcsolatáról beszél, miközben Alice-re tekint. A valóságban Nasht nem merték a mikrofon közelébe engedni, mivel senki sem merte megkockáztatni, hogy pont az átadón vezessen elő egy sokkoló antiszemita összeesküvés-elméletet. A  szervezők ehelyett egy alternatív szemináriumot szerveztek neki, ahol Nash munkáját az érintetten kívül hat másik tudós tárgyalta ki, méltatta történelmi jelentőségét. A matematikusnak emellett egy rövid önéletrajzot is be kellett nyújtania, ez lehetett volna a beszéde, ha előadhatta volna – a filmmel ellentétben azonban sem ebben az írásában, sem a szemináriumon nem méltatták Alice kitartását. 90

temen tanítani, a matematikus azzal utasította vissza az ajánlatot, hogy már meghívták az Antarktisz császárának, ő pedig nem tud egyszerre két ilyen fontos feladatot betölteni (egy ilyen nyilvánvalóan őrült részlet természetesen nem jelenhetett meg a filmben). Ron Howard verziójából szintén kimaradt Nash paranoiájának legizgalmasabb része – a filmben a matematikus szobatudósként leplez le titkos üzeneteket, a valóságban azonban a világot átszövő összeesküvések és a numerológia megszállottjává vált. A  filmből hiányoznak Nash legszélsőségesebb antiszemita elméletei, utazgatásai a nagyvilágban, illetve a genfi epizód, amikor Svájctól kér menedékjogot, mivel „valakik üldözik”. Nash magánélete sem volt olyan ideális, mint azt a filmben láthatjuk. John és Alice (Jennifer Connelly) románcában a rendező egy olyan eleve elrendelt szerelmet mutat be, mely képes legyőzni a legnagyobb akadályokat is – a kapcsolat kezdetén a legnagyobb problémát az jelenti, hogy egy tanár a saját diákjával kezd kapcsolatot. A  valóságban Nash már apa volt, IPM 2016. július


amikor Alice-szel találkozott. Első kapcsolatát egy nála idősebb bostoni nővérrel, Eleanor Stierrel folytatta, az alkalmi légyottokból pedig egy fiúgyermek is született. Habár Nash a maga módján kedvelte a nőt, sokszor bánt vele megalázóan – ritkán mutatta be tanár kollégáinak, és olyan is előfordult, hogy elnézést kért a nő „alacsonyabb szellemi képességei” miatt. Fiához, John Davidhez hasonló módon közelített: habár szeretett vele játszani, és kezdetben gyakran szerveztek apa-fiú programokat, az anyagi támogatás és a felelősségvállalás nem tartozott a tudós erősségei közé. Eleanor esetében a házasság kérdése fel sem merült, a filmből pedig az első barátnő karakterét teljesen eltávolították. Nash házasságából is kihagyták a legdrámaiabb részletet: Alice, aki a filmben hűséges és szerető társ, valójában három év után megelégelte Nash hangulatingadozásait, és 1962-ben elvált tőle. A  kapcsolat megromlása ellenére a volt feleség megengedte, hogy Nash a házában lakjon, a románc pedig újra fellángolt, amikor pár évtizeddel később a skizofrénia tünetei megszűntek. Alice és John újra összeházasodtak, és egészen halálukig együtt maradtak.

Stephen Hawking: Egy ember két élete John Nash esetében Ron Howard munkáját megkönnyítette, hogy Sylvia Nasar könyve révén már a rendelkezésére állt egy remek életrajz, amelyre építhetett – habár ez a kötet is szépített pár részleten a valósághoz képest, IPM 2016. július

a főbb momentumok mind szerepeltek benne. Amikor azonban Anthony McCarten forgatókönyvíró nekiállt, hogy filmre alkalmazza Stephen Hawking életét, különös problémával kellett szembenéznie. A  mindenség elmélete című film esetében az alapkönyvet a tudós felesége, Jane Hawking írta, címe Travelling to Infinity: My Life with Stephen. (A kötet itthon Utazás a végtelenbe – A  mindenség elmélete címen kapható, a magyar fordítás a film címét használta alcímnek). A  2007-ben megjelent könyv elsősorban nem a kutató tudományos munkásságáról szólt, hanem a közös utazásról, ahogy Stephen és Jane együtt küzdött meg a tudós betegségével. Az olvasók azonban nem feltétlenül kapnak inspiráló szerelmi történetet – a szép kezdetek ellenére Stephen és Jane házassága nem élte túl a megpróbáltatásokat, 1990-ben szétköltöztek, 1995-ben pedig elváltak. Bár a pár később kibékült, és A mindenség elmélete premierjének idején már csak a szépre emlékeztek egymással kapcsolatban, a helyzet nem volt mindig ideális. Erre a legfőbb bizonyíték Jane korábbi életrajzi könyve; az 1999-ben megjelent Music to Move the Stars: A Life with Stephen teljesen más, sokkal sötétebb képet fest a tudósról, mint a később megjelent Utazás a végtelenbe. Ezek a részletek természetesen a filmből is kimaradtak. Stephen Hawking életének legfontosabb motívuma mindkét könyvben és a filmben is a betegségének története, illetve a gyógyíthatatlan kórral való küzdelem bemutatása. A tudós

Bár 1969-ben már tolókocsiba kényszerült, Hawking igazán a halál árnyékában kezdett el termékenyen alkotni, mivel még abban sem lehetett biztos, hogy fokozatot tud szerezni ilyen állapotban.

91


Ember és társadalom

Egy másik Hawking Bár Eddie Redmayne Oscar-díjas Hawking-alakítása a legismertebb, a tudósról készült egy másik, kevésbé ismert tévéfilm, melyben Benedict Cumberbatch alakította a szerepet. Ez a film még Jane Hawking első könyve alapján készült, tehát sokkal viharosabban ábrázolja a házasságot, ugyanakkor több figyelmet fordít a tudós munkásságára. A  film egy teljes mellékszálban foglalkozik két amerikai tudóssal, Arno Allan Penzias és Robert Woodrow Wilson ugyanis 1978-ban Hawking elméleti munkásságára alapozva kapott fizikai Nobel-díjat a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséért. Érdekesség, hogy bár az elméleti háttér kialakításában fontos szerepet játszott, Hawking nem kapott díjat, mert a harmadik elismerést egy szovjet kutató, Pjotr Kapica kapta egy teljesen más kutatásért.

egyetemi karrierjét viszonylag szépen követi a film: megjelenik benne például Stephen szerepe az Oxford evezős csapatában (nyilván ő volt a kormányos), illetve a Cambridge-i Egyetemen töltött doktori évek is viszonylag hűen kerülnek ábrázolásra. 1963 több szempontból is vízválasztó volt a fiatal kutató életében. Ekkor ismerte meg az irodalmat hallgató Jane Wildeot, aki a nővére baráti körébe tartozott. Ahogy a filmben, ez a valóságban is egy újévi bulin történt. Szintén 1963-ra datálható Hawking betegségének első fontos jele – A mindenség

92

Stephen Hawking találkozása Eddie Redmaynenel

elmélete kulcsjelenetében az egyetemen esik össze, társai pedig a segítségére sietnek. A diagnózis a filmben két percen belül elhangzik. A valóságban Hawking korántsem volt ennyire figyelmes, az egyetem campusán történt botlása előtt sokkal nagyobb eséseket is túlélt, azonban ezekkel sem törődött különösebben. Egy alkalommal Németországban a fogai is kitörtek egy összecsuklás következtében, egy másik alkalommal pedig olyan súlyosan beverte a fejét egy lépcsőn, hogy utána rövid ideig azt sem tudta, kicsoda. Az orvosi vizsgálatokat végül a

IPM 2016. július


család erőszakolta ki, miután egy karácsonyi szünet alkalmával az egyre súlyosabb rángásait és a beszédproblémáit már nem tudta tovább titkolni. A  diagnózist egy londoni specialista állította fel, miután Stephen apja és nővére elrángatták a fővárosba. A mindenség elmélete igazi tragikus fordulata, hogy Stephen és Jane még egészségesen ismerkedik meg, így a nőnek döntenie kell, hogy a valószínűleg pár éven át tartó leépülés és gyors özvegység ellenére is felvállalja-e szerelmét. Habár tényleg korábban találkoztak, a valóságban a pár kapcsolata a betegség diagnosztizálása után kezdődött. A  filmben egy közös barát értesíti Jane-t, a valóságban ezzel szemben a nő egy baráti körben hallott először a betegségről, amikor Hawkinggal még nem alkottak egy párt. Mivel az első prognózis alapján Stephennek összesen két évet adtak az orvosok, a pár már 1965-ben összeházasodott, a betegségnek azonban voltak pozitív hatásai is. Bár 1969-ben már tolókocsiba kényszerült, Hawking igazán a halál árnyékában kezdett el termékenyen alkotni, mivel még abban sem lehetett biztos, hogy fokozatot tud szerezni ilyen állapotban. A folyamatos kutatómunka mellett Jane váratlan segítséget is kapott, például ingyen szállást biztosított olyan hallgatóknak, akik segítettek férje gondozásában – a filmben ebből annyit látunk, hogy Stephent néhány diák operába viszi. Sajnos nem volt mindenki ilyen körültekintő, a tudós családja például egy olyan házat vett, melyet nem tettek akadálymentessé, így a látogatások során komoly feszültségek merültek fel anyós és meny között. (Az excentrikus Hawking családról lásd keretes írásunkat.) A filmben ugyan szó esik a fizikai intimitás hiányáról, a pár elhidegüléséről és az új kapcsolatokról, az igazán problémás 90-es éveket a filmesek nem is próbálták meg vászonra vinni. Szétköltözésük után Hawking kapcsolata megromlott a gyerekeivel, exneje is csak úgy találkozhatott vele, ha előtte időpontot foglalt az irodájában. Jane első életrajzában kendőzetlenül írt a problémákról, különösen, ami Stephen második feleségét illette. A tudós 1995-ben újraházasodott, új felesége korábbi ápolónője, Elaine Mason lett. A házasság nem volt mentes a botrányoktól, a helyi rendőrséget többször riasztották a férfi testén talált sérülések miatt (állítólag kiesett a tolószékéből), illetve a házban dolgozók panaszt tettek az új asszonyra, aki állítólag káromkodva kergette őket és férjét is. A  helyzet 2005-ben lett elviselhetetlen, ekkor a tudóst orvoshoz kelIPM 2016. július

Stephen Hawking életének legfontosabb motívuma mindkét könyvben és a filmben is a betegségének története, illetve a gyógyíthatatlan kórral való küzdelem bemutatása. lett vinni, mert napszúrást kapott, amikor egy meleg júliusi napon egyszerűen kinn felejtették. A  következő évben Hawking ismét elvált, ezután pedig normalizálódott a kapcsolata előző feleségével és gyermekeivel is. Talán nem véletlen, hogy ezután született meg az Utazás a végtelenbe, mely sokkal pozitívabb képet festett az együtt töltött évekről, így már alkalmasabb volt egy filmforgatókönyv alapjául. Akárcsak az Egy csodálatos elme esetében, a cél itt is minél több Oscar-jelölés volt, bár a film végül nem nyerte meg a díjat.

Zárókép Néha egy-egy ember életének legmegrázóbb pillanatát azért nem sikerül filmre vinni, mert a feldolgozás túl hamar készül el. Ez különösen igaz John Nash esetében, Ron Howard ugyanis még a matematikus életében leforgatta a filmet, pedig a valóságnál tökéletesebb záróképet nem is találhatott volna ki. 2015-ben Nash újabb díjat vehetett át Norvégiában, ezúttal egy Abel-díjat adtak át neki, a ceremóniára Alice is elkísérte. A  pár a Newark Repülőtéren szállt le Amerikában, majd úton hazafelé, a taxisofőr elvesztette uralmát a jármű felett, és korlátnak ütközött. Nash és a felesége is kizuhant a kocsiból, azonnal meghaltak – a sofőr azonban kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Stephen Hawking és Jane Wilde története ezzel szemben még mindig nem ért véget, a valóságként is ismert legjobb forgatókönyvírót pedig nem kell félteni, ha újabb csavarok kitalálására kerülne sor. Ami a két történetben közös, hogy a filmek a tudományos életben kiemelkedő embereket esendőnek mutatták be, nagy tudásukhoz még nagyobb tragédiák társultak – karakterük igazán sötét oldalát azonban egyik filmadaptáció sem próbálta megmutatni. Az Egy csodálatos elmében nincs eltitkolt zabigyerek, őrülettől fűtött utazgatás Európában, és nem látjuk John Nasht a pingvinek császáraként. A mindenség elmélete valamivel közelebb áll a valósághoz, de Hawking életének legdrámaibb része, második házassága és válása, illetve az első feleségével való kibékülése így sem fért bele a filmbe. Néha tényleg szerencsésebb, ha csak a szépre emlékszünk. n

93


Fotó: Getty Images Hungary

zene

94

IPM 2016. július


Szving Párizsból Hogy kerül egy francia–belga cigány a Carnegie Hall színpadára? És hogy lesz belőle a világ legjobb gitárosa? Woody Allennek A  világ második legjobb gitárosa című filmjében Sean Penn játssza a címszerepet, egy dzsesszzenészt a 30-as években, Amerikában, a szvingkorszak tomboló éveiben. Hősünk laza, vagány, imádja a nőket, és furcsa Dózsa György szokásai vannak, például szereti nézegetni a mozdonyokat, és éjszakánként patkányokra lövöldöz. Van egy másik furcsa szokása is: amikor meghallja Django Reinhardt, a világ legjobb gitárosa játékát, elájul. Sokan voltak ezzel így akkoriban. Duke Ellingtonnal turnézni meglehetősen nagypályás dolog volt. Mintha ma szólnának a Rolling Stonesból, hogy hé, öreg, ugorj már be hozzánk néhány koncertre. De hogy jutott el egy francia–belga cigány oda, hogy a dzsessz hazájában is leboruljanak előtte?

azonban nem volt könnyű, a francia társadalom nem volt toleráns, a bárokban, zenés helyeken elsősorban franciákat vagy fekete amerikaiakat alkalmaztak. A tulajdonosok féltek, hogy a cigányok ellopják az ezüstöt. Fiatalon megházasodott, saját lakókocsija is lett. 1928 telén, 18 éves korában szokás szerint késő éjjel ment haza a munkából. Felesége, Bella a lakókocsiban karácsonyi díszeket készített, hogy eladja őket a vásárban. Django talán részeg volt, talán nem, ezt már nem fogjuk soha megtudni. A lényeg, hogy valaki leverte a gyer-

A 30-as évek elején ismerkedett meg a dzsesszel. Louis Armstrong volt a legnagyobb hatással rá, korai szólóiban lehet is érezni, hogy olyan, mintha Armstrongot játszana gitáron.

Az ébredés Django azt jelenti a szinti cigányok nyelvjárásában, hogy „felébredtem”. Volt neki rendes, polgári neve is, Jean Reinhardt. Az 1900-as évek elején járunk. Cigánykaravánok szelik át Európát, ló vontatta lakókocsikkal vándorolnak. A jobb a békesség alapon kaptak rendes polgári nevet is a gyerekek, hogy ne vegzálják őket a hatóságok, de mindenki megkapta a saját rendes, cigány nevét is. Az egyes szám első személy miatt Django neve még népe körében is különösnek számított. 1909 különösen hideg telén Belgium nagy síkságain vándoroltak. Itt született meg a kis Django. Reinhardt úgy lett belőle, hogy apja, akit amúgy Jean-Eugene Weissnek hívtak, ezt az álnevet használta, így akarta elkerülni a katonai sorozást. Valami különlegeset láttak meg a kisfiúban, így különleges nevet kapott. Jean-Eugene Weiss – aki később elhagyta családját – kiváló zenész volt, és fiát is annak akarta nevelni. Django először hegedülni kezdett, majd bendzsózott és gitározott. Fiatal éveiben Párizs környékén táboroztak, 15 évesen már bejárt a nagyvárosba zenélni, pénzt keresni. Ez IPM 2016. július

tyát, a karácsonyi girlandok tüzet fogtak, és egy pillanat alatt lángba borult a lakókocsi. Ahogy mentették a menthetőt, egy izzó gerenda ráesett. A fél oldala lebénult, és súlyosan megsérült a bal keze is, az orvosok le akarták vágni az egyik lábát, ám ő nem engedte. A felépülés sokáig tartott, egy év múlva tudott csak járni, bal kezének gyűrűs- és kisujja azonban lebénult. Egy zenész számára nehéz ennél nagyobb csapást elképzelni. Hihetetlen akaraterővel és kitartással elkezdett újra gyakorolni, a felvételeken hallható szólókat középső és mutatóujjával játssza. Ehhez egy teljesen új technikát kellett kifejlesztenie. Másik két béna ujját is megtanulta használni: az akkordjátékban. Ne gondolja azonban senki, hogy ez valami személyre szabott, utánozhatatlan dolog lenne. Az általa kifejlesztett

95


zene

játékmód hihetetlenül egyszerű, gazdaságos, ugyanakkor nagyon gyors gitározást tesz lehetővé. Csak sok gyakorlás kell hozzá.

Küzdelem a sikerért Van egy régi zenészvicc. Üldögél az öreg fekete szaxofonos Harlemben a ház lépcsőjén. Le van robbanva eléggé, elnyűtt, kopott a zakója. A zsebéből kilátszik a papírzacskóba tekert olcsó whiskysüveg. Nyekergeti a szaxofont. Hirtelen fékcsikordulás hallatszik, megáll egy csillogó fekete autó, fiatal srácok ugrálnak ki belőle, kezükben hangszertok. „Hé, fater, hogy jutunk el a Carnegie Hallba?” – kérdezik harsányan. „Csak a gyakorlás, gyerekek, csak a gyakorlás…” – válaszol csendben az öreg. Djangónak ez az óceán túlsó partjáról jött össze. Gyakorlás és Carnegie Hall. A 30-as évek elején ismerkedett meg a dzsesszel. Louis Armstrong volt a legnagyobb hatással rá, korai szólóiban lehet is érezni, hogy olyan, mintha Armstrongot játszana gitáron. Stéphane Grappelli hegedűssel megalakították a Quintette du Hot Club de France-t. A  Grappellivel való

96

A német megszállás évei alatt, Sonia Dimitivich énekesnővel. A nácik gyűlölték a dzsesszt, de kénytelenek voltak eltűrni Jobbra fent: Django és zenekara az 1940-es évek elején A Nuages himnusz volt, amikor betiltották a Marseilles-t

megismerkedés a véletlen műve volt, együtt játszottak egy 14 tagú zenekarban, a ChampsÉlysées-n lévő Hotel Claridge-ban. Teadélutánokhoz szolgáltattak tánczenét, ami azért elég távol állt a dzsessztől. Egyszer elszakadt Grappelli valamelyik húrja, kiállt a zenekarból, hátrament a színpad mögé, húrt cserélt, behangolta a hegedűt, és közben dzsesszes kis futamokat játszott. Django meg egyből ráharapott erre, elkezdtek együtt zenélni, majd zenekart is alapítottak. Egyes beszámolók szerint ekkor kezdett megtanulni írni és olvasni is, Grappelli tanítgatta. A szving, a francia musette és a szinti cigányzene keverékét játszó zenekar megküzdött a sikerért. Abban az időben a gitár és a hegedű egyáltalán nem számított elfogadottnak dzsesszkörökben, egy rendes dzsesszzenész valamilyen fúvós hangszeren, zongorán vagy dobon játszott. Louis Armstrong idegenül hangzott húros hangszereken. A franciák azonban akkor is nacionalisták és piacvédők voltak, csakúgy, mint napjainkban. 1936-ban hoztak egy törvényt, amely 30 százalékban limitálta a külföldiek számát egy zenekarban. Probléma volt a hangerő is, akkoriban ugyanis még nem létezett zenekari erősítés. A hangszerek akusztikusan szóltak, és ez jócskán behatárolta egy gitáros lehetőségeit is. Hiába szólt szépen egy nylon- vagy bélhúros gitár, egy fúvósszekció vagy egy hegedű simán elnyomta a hangját. Egy nagyobb teremben, főleg ha az úri IPM 2016. július


közönség is hangoskodott, semmit nem lehetett hallani belőle. Igény viszont volt a hangosabb gitárra. A megoldást végül egy Mario Maccaferri nevű olasz hangszerész szállította. A  neves, ma már inkább szaxofonjairól ismert francia Selmer céggel közösen fejlesztettek ki egy új típusú gitárt. Fémhúrok, hosszabb nyak, ovális, kicsi hanglyuk. Az eredmény gyors hangindítás, pattogós, néha a cimbalomra emlékeztető, középdús hangtartomány lett. És jó nagy hangerő. A Selmer 503-as sorozatszámú darabja lett Django legendás gitárja. Összesen nagyjából ezer maradt fent ebből a szériából, ezek ma rettenetesen drágák, már ha egyáltalán felbukkannak néha a piacon. Akkoriban persze még nem tartották olyan nagy becsben ezeket a hangszereket. Django például legendásan nem foglalkozott vele. Újságpapírba csomagolva hordta még a legnagyobb hidegben is. Gyufaszálakkal támasztotta ki a húrlábat. A húrcsere sem volt az erőssége, ha elszakadt egy, megkérte a ritmusgitárosát, hogy vegyen le a sajátjáról egyet, azt használta utána a következő szakadásig. Djangóék sikeréhez az is hozzájárult, hogy ekkoriban Párizs volt a világ fővárosa. Az irodalom, a zene, a képzőművészet itt robbant, itt jött létre a modern művészet, Picasso, Modigliani, James Joyce, Hemingway élt és alkotott itt akkoriban. A Montmartre, a Pigalle, a Montparnasse kávézói és éjszakai mulatói mágnesként vonzották a külföldieket. Itt vetkőzött először nyilvánoIPM 2016. július

Djangóék sikeréhez az is hozzájárult, hogy ekkoriban Párizs volt a világ fővárosa. Az irodalom, a zene, a képzőművészet itt robbant, itt jött létre a modern művészet. san Josephine Baker. Hihetetlenül változatos, mozgalmas és izgalmas világ volt ez, mindenki kísérletezett, mindenki valami újat, modernet akart létrehozni. Végül is Picasso kockáihoz képest nem olyan nagy ügy húros hangszereken dzsesszt játszani. A tengerentúlon ugyanebben az időben még az alkoholtilalom utolsó éveit szomjazták a klubok, tartott a nagy gazdasági válság, a hiperinfláció, az elszegényedés. Párizsról szólt a világ.

Felhők A második világháborút sikeresen átvészelte, elkerülte a haláltáborokat. Ebben segítségére volt néhány dzsesszrajongó német is, így például Dietrich Schulz-Köhn, a Luftwaffe egyik tisztje, akit Doktor Jazznek is neveztek korábban. A hozzá hasonlók szenvedélyüknek csak titokban hódolhattak, hiszen a náci ideológia üldözte a feketék mint alsóbbrendű faj zenéjét. Göbbels, Hitler propagandaminisztere pontosan tisztában volt a zene hatalmával, gyűlölte a dzsesszt, a kulturális bolsevizmus, a modernitás, a dekadencia egyik termékének te-

97


kintette. A Gestapóban az a mondás járta, hogy „bármi, ami Ellingtonnal kezdődik, egy Führer elleni merényletkísérlettel ér véget”. A dzsessz megtáncoltatja, megénekelteti az embereket, felszabadítja őket. Márpedig aki önfeledten énekel, az nem fogja azt kiáltani, hogy Heil Hitler. A  fekete zene ideológiai kihívás volt, egyenes antitézise a náci ideológiának. Göbbels betiltotta az amerikai lemezeket, de a dzsesszel ezt nem tehette meg, hiszen akkoriban a tánczene túlnyomó részben dzsessz volt. Népszerű volt nemcsak az átlag németek, de a katonák és a felső vezetés köreiben is. Ha betiltani nem lehetett, megpróbálta kontrollálni. Így jöttek létre a hatóságilag engedélyezett zenekarok és dalok. Djangóék is közéjük tartoztak. Nem tiltották, de nem is támogatták őket. Megtűrtek lettek. Viszont népszerűek. A  dzsessz a szabadságot jelentette a legsötétebb években.

98

Testvérével, Joseph-fel 1945-ben. Nem tudott meglenni az út és a sajátjai nélkül

Könnyű párhuzamokat találni a dzsessz francia elterjedése és a rock and roll 20 évvel későbbi amerikai térhódítása között. Mind a kettő arról szólt, hogy az idősebb generáció megpróbálta elfojtani a fiatalok lázadását. A  megszálló németek és a Vichy-kormány bürokratái elborzadva nézték, ahogy a lármás fiatalok haja eléri a gallérjukat, még fel is van turbózva egy kis zselével, bő nadrágokat hordanak élénk színű, hosszú zakóval. A náci kollaboránsok gyakran elkapták ezeket a zazou-nak nevezett ifjakat, és nyilvánosan leborotválták a hajukat. Tisztára, mint 20 évvel később Amerikában. Django próbált valamennyire alkalmazkodni a lehetőségekhez, ebben az időben írt egy misét és egy szimfóniát is. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk egy Beethoven-darabot. Ő játszotta, ami a fejében volt, egy as�szisztens meg írta le egyből a kottafüzetbe. IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

zene


Könnyű párhuzamokat találni a dzsessz francia elterjedése és a rock and roll 20 évvel későbbi amerikai térhódítása között. Mind a kettő arról szólt, hogy az idősebb generáció megpróbálta elfojtani a fiatalok lázadását. CHOPIN ZONGORÁJA

Közben megszületett a Nuages (Felhők) című Django-szám. Ennek jelentőségét aligha lehet túlértékelni, hiszen a franciák himnusza volt a háborús években. A  nemzeti himnusz, a Marseillaise be volt tiltva, jött viszont a Nuages, ami a totális ellentéte egy himnusznak. Melankolikus, keserédes, tele nosztalgiával a békebeli Párizs iránt. Django 1940-ben adta elő először. Amikor befejezte, a zenekar elkezdett egy új számot. A közönség meg követelte, hogy újra és újra játsszák el. A dal hihetetlenül népszerű lett, a Marseillaise helyett ezt dúdolták az utcán. A háború alatt az amerikai katonák elkezdték a beboplemezeket bevinni Franciaországba. Dizzy Gillespie-t, a nagyon fiatal Miles Davist és Charlie Parkert, minden szaxofonosok egyik legnagyobbikát. Amikor Djangóék először hallották Parkert, azt hitték, hogy cigány. Fehér embert így még nem hallottak muzsikálni. IPM 2016. július

A második világháború után nyílt lehetősége arra, hogy végre elutazzon az Egyesült Államokba. Turnéra indult Duke Ellingtonnal és annak nagyzenekarával. Vasúton utaztak, akkoriban az volt a leggyorsabb. Történt egyszer, hogy egyik éjjel Django lefekvés előtt még elment volna a hálókocsivagon végén található mellékhelyiségbe. Bekukkantott a nyitott hálófülkék ajtaján, és megdöbbenve látta, hogy a zenészek alsógatyában, ráadásul nagy, színes, virágmintás bokszeralsókban üldögélnek az ágyon! El is felejtette, hogy hová indult, feldúlva ment vissza a saját kupéjába, amelyet Ellingtonnal osztott meg, hogy beszámoljon a főnöknek erről a felháborító viseletről. Benyitott, és Duke ott üldögélt az ágya szélén egy még csiricsárébb alsógatyában. A francia prüdérián azért mégiscsak fogott az amerikai lazaság, mert a turné végén maga is beruházott egy ilyen darabra. Igaz, szégyellte maga megvenni, így egy francia barátját kérte meg rá. A turné fogadtatása vegyes volt. A zenészek általában beájultak Djangótól – mint ahogy Sean Penn Woody Allen filmjében is –, a kritikai hangokban azonban voltak fanyalgók is. „Az összes viharvert, elnyűtt klisét elővette” – írta róla egy zenei szaklap. A szerző csak azt felejtette el megemlíteni, hogy ezeket a kliséket maga Django játszotta először. Keserédes szájízzel ment haza a 3 hónapig tartó amerikai útról. Ugyan koncertezett Ellingtonnal, viszont nem rögzített lemezeket a többi legendás zenésszel, és nem is lett híres filmsztár – mint ahogy erre gyermeki naivitással az utazás előtt számított. Idősebb korában, 1951-ben Samois-sur-Seineben vásárolt egy házat, Párizstól pár kilométerre délre, a kastélyáról híres Fontainebleau mellett. Csaknem 40 éve rendeznek ott minden évben egy fesztivált a tiszteletére. Ha arra jár valaki június 22. és 26. között, érdemes benézni. A szinti cigányoknál az volt a szokás, hogy a halott lakókocsiját, tárgyait elégetik. Djan­ góé­val is ez történt. 43 évet élt. A felesége csak a gitárját tartotta meg, majd odaajándékozta a párizsi zenei múzeumnak. Azóta is ott őrzik Chopin zongorája mellett. n

99


Gasztronómia

Csíki Sándor

A fagyasztott tejszín kemény, mint a kő. A  fagylaltot a cukor teszi lágyabbá, ám a cukor a folyadék fagyás­ pontját is csökkenti, mivel az oldott cukormolekulák út­ ban vannak, ami­kor a víz kristályokba rendeződne. Az édesített tejszín fagyáspontja tehát a víz fagyáspontja alatt van, ami miatt nem is volt olyan könnyű fagylaltot készíteni. A probléma megoldására, a só és jég keve­ré­ kének használatára, végül a 13. században, az arab világ­ ban jöt­tek rá, ahon­nan az új módszer Itáliába is elterjedt.

Ősfagylaltok, jégkrémek A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szerint: „A fagylalt cukrászati technológiával, speciális fagyasztással, jellemzően a fogyasztás helyszínén készülő vendéglátóipari termék. A jég­­­krém üze­mi kö­rülmények kö­zött, megha­ tá­­­­ro­­zott össze­tevőkből (zsi­radék, fe­hérjék, gyü­­­­ mölcsök, íze­­­­sítő anya­gok, zse­latin) hő­­ke­ze­­lés­­­ sel, zárt tech­­­nológiával, rendszerint ho­mo­gé­­ne­ zéssel, szükség szerint ér­leléssel és hűtött álla­ potban vég­zett ha­bosítással, majd fagyasztás­sal készül.” Ez a pre­­cíznek kevéssé ne­vezhető meghatározás va­lójában csak annyit árul el, hogy a jégkrém üzem­ben készül, a fagylalt pedig nem.

Az első receptek A legkorábbinak tartott kéziratos, és az első nyom­­tatott fagylaltreceptek is az 1600-as évek­ ben bukkannak fel. Lady Ann Fanshawe, II. Károly angol király madridi nagykövete felesé­ gének az 1660-as években íródott kéziratos „icy cream”- (jégkrém) re­ceptjében a tej­színt sze­ re­­­csendió-vi­­­rág­gal, na­rancsvirágvíz­zel vagy az ámbrás­­ce­­tek beleiben kép­­ző­dő ámbrá­val íze­­­­­­síti. A fagy­­lalt és jég­krém ki­­­fejezés kü­­lö­n­vá­­­­­lasz­tá­sával

100

csep­pet sem bí­­­­be­­lő­­dő an­­gol­szász „ice cream” el­­­ ne­ve­­­zés is II. Ká­roly ud­­va­­­rában, egy 1672-ben kelt dokumentumban olvasható először. A narancsvirág a legelső nyomtatott jégkrém­ re­­­ceptben, La Varenne 1682-ben megjelent Nouveau confiturier (Új cukrász) című művében is felbukkan. A na­rancs­virághó (Neige de fleurs d’orange) elkészítése házilagosan ma is kivitelezhető: „Végy édes tejszínt, s tégy belé két­maroknyi porcukrot, aztán végy narancsvi­ rág­szirmokat, és vagdald őket kicsire, s tedd őket a tejszínbe, ám ha nincs friss narancsvirág, kan­ dírozottat végy, cseppnyi narancsvirágvízzel, s valamennyit tedd edénybe, és az edényed tedd borhűtőbe. Végy jeget, törd jól össze, s tedd a hűtő aljára egymaréknyi sóval, mielőtt az edényt beletennéd, és folytatnod kell, egy réteg jégre egymaréknyi sót téve, amíg a hűtő tele nem lesz, s az edény be nem lesz fedve, majd mindezt a leghidegebb hely­re kell tenni, amit csak találsz, s az attól való félelemből, hogy tömött IPM 2016. július


IPM 2016. július

101

Fotó: Getty Images Hungary


A magyarországi fagylalttörténet a lekvárok, gyümölcsízek, gyümölcskocsonyák megjelenésével veszi kezdetét. ők fejlesztették ki azokat a gazdagabb jég­krém­­ változatokat, amelyekben 1 pint (4,7 dl) tej­ szín­hez akár 20 tojássárgáját is adtak. Ez volt a „glace au beurre”, azaz a jégvaj.

Liktáriumok és ősfagylaltok A magyarországi fagylalttörténet a lekvárok, gyümölcsízek, gyümölcskocsonyák megjelené­ sével veszi kezdetét. A főúri házakban készített első hazai protofagylaltok még alig többek hi-

102

deg gyü­mölcskészítményeknél. A  korai gyümölcsfagylaltok alap­jául szolgáló liktáriumok (lekvárok, gyümölcsízek) készítése a legelső magyar nyel­vű nyomtatott szakácskönyv, a „Sza­­­­káts mes­­terségnek köny­­vetskéje” (1695) tol­­­dalékában is helyet kapott. A  ko­­lozsvári Misz­­­tót­falusi Kis Miklós köny­vében din�nye-, szőlő-, málna-, eper-, számos bir­salma- és meggy-, rózsa-, körte-, barack-, som-, csip­ke­bo­ gyó-, zölddió-lik­tá­riumok készítési módjával is ta­lálkozhatunk. Erdély szerepe a magyar fagylalttörténet korai korszakában mindvégig kiemelkedő maradt. Az asztali örömök az étkezés „kevély, cifra” változásain dohogó altorjai báró Apor Péter leányát sem hagyták hidegen. A fiatalon elhunyt báró Apor Zsuzsanna gróf Haller Jánosné kéziratos liktáriumos könyve 1727ben íródott. A  kézirat leginkább tartósításról, befőzött édességekről ír, s főként azért becses, mert a legelső magyar írás, melyben egy valódi fagylaltős, a gyümölcskocsonya készítésével is találkozhatunk. IPM 2016. július

Fotó: Getty Images Hungary

csomóvá fagy össze, időről időre fel kell rázni. Ez körülbelül kétórányi időt vesz igénybe.” A keverés fontosságára a 18. szá­zad második fe­­lé­ben a franciák jöt­tek rá, akik ezzel sok­­kal fi­no­mabb, kevésbé durva kristályos jég­krém­ szer­kezetet voltak képesek elérni. Ugyancsak


A részben elveszett múlt A 17–18. századi hazai szakácskönyv-iroda­ lomban alig van recept, melyet tiszta lel­ki­ ismerettel fagylaltnak gondolhatunk. Akad azon­ban egy ismeretlen szerzőjű kézirat, amely valamikor a negyvenes években még Gundel Károly tulajdonában lehetett, ám mára sajnos nyoma veszett. Az 1753–58 között keletkezett sárospataki mű rövidített címe: „Ételek nemeiről”. A  receptek között tíz olyan is akadt, amelyet Gundel a „gyümölcsös levek, fagylaltok” csoportba sorolt. A  kézirat szerzői a cse­megék iránt különösen fo­gékonyak lehettek, s mint dr. Draveczky Balázs írja, „fagylaltkészítési mód­szerül a sózott jéggel történővel foglalkozik akkor, amikor az ún. Tótfalusi Kiss féle 1763-as kassai, az 1785-ös nagyszombati, és az 1793-as kolozsvári szakácskönyvekben még alig egy-két fagylaltot említenek”. Pedig akadt már „jeges”, „fagyos” akkoriban is sokfelé, a módos udvartartásokban Európa-szerte, mi több, XIV. Lajos szakácsa, a palermói Franceso Procopio dei Coltelli már 1686-ban kínált fagylaltot a Café Procope nevű, a párizsi latin negyedben ma is működő kávéházban. A  Café Procope fagylaltot nyalogató vendégei között a francia felvilágosodás szellemi elitje is gyakorta megfordult.

Czirperből”. E korai 18. századi receptekkel a következő évtizedek szakácskönyveiben is rendszeresen találkozhatunk majd.

Az első fagylaldák A 18. században a fagylalt a kávéházakban már mindenfelé elterjedt, és az utcákon is megjelent. Az első fagylaltozó Párizsban, az alapító nápolyi cukrász választotta Boulevard des Italiens zajos forgatagában nyílt meg. Az első ameri­kai fagylaltozó New Yorkban, 1770-ben kez­dett működni. A  fagylalt amerikai elterjedésében az első amerikai elnök, George Washington is szerepet játszott azzal, hogy a nemzetnek dicső példát mutatva, 1780-ban egy fagylaltkészítő gépet vásárolt a feleségének. Tíz esztendőre rá, hogy Washington a boltokat járta, egy óvilági gróf, bizonyos Gva­dá­nyi József az „Egy falusi nótáriusnak budai utazása” című szatirikus elbeszélő költeményében számolt be a fagylaltról. Mint írta, Pest-Budán „Elmentem, s megálltam a híd túl­só végén, / Ahol egy szép sátor állott a bal felén; / Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén, / Eggyik lémonádét, másik fagyost kérvén”. A 19. század első felében nyílt első igazi hazai fagylaltozó a kor legjelentősebb pesti cukrásza,

Az első magyar fagylaltreceptek A fagylalt története Magyarországon is messzebbre nyúlik – még ha nem is addig, mint Kí­nában –, mint azt az eddigiek alapján gondolhatnánk. A nyoma veszett „Ételek ne­mei­ről”-kézirat is nem csekély mértékben támaszkodott egy tíz évvel még korábbi, ugyancsak kéziratos, szintén édességeket tartalmazó cuk­rász- és befőzési könyvre, melynek szerző­ je a titokzatos „M Ts”. A „Szakáts Könyv” (1743) igazi érdekessége és jelentősége, hogy ebben találunk rá a legelső két magyar nyelvű, feltehetőleg német közvetítésű fagylaltreceptre, az eper-, a pisztárczi- [pisztácia] és czirper- [fenyőmag] ízű fagylaltokra. Az elnevezésük: „Eper Víz, vagy ama jeges hó forma” és „Ez a jeges eszköz Pisztárczibol, IPM 2016. július

Peter Fischer „bürgerlicher Zucker-Bäcker” (cukros süteményes) nevéhez kötődik. 1823 no­­vemberében alapított, a belvárosban többször is költöző cukrászdájába különösen a fagylalt vonzotta a közönséget, ezért „Hébének ki­­oszkja” néven a cukrászdák közelében külön fagylaldát is működtetett. A  kioszk tucatnyi fagylaltja közül a huszonéves Deák Ferenc kü-

103


Gasztronómia

lönösen a gránátalmaízűt szerette, s bár rend­sze­ resen megfordult a fagylaldában, a haza sorsán töprengve aligha jutott eszébe, hogy – Thomas Jeffersonhoz hasonlóan – fagylaltot is készítsen.

Osztrigajégkrém Az első amerikai regionális szakácskönyv, a Virginiai háziasszony (The Virginia Housewife, 1824) egyben az első olyan amerikai szakácskönyv is, amelyben a jégkrémek külön fejezetet kaptak. A nevezetes könyvet Thomas Jefferson elnök rokona, a csinos Mary Randolph írta. A jégkrémreceptek között a vanília-, málna-, eper-, kakaóbab-, csokoládé-, őszibarack-, ká­vé-, birs­ alma-, cit­rom-, mandula- és limo­ná­­déíz mel­lett két meglepő különlegesség, a bor­­júlábból főzött, pohárban szervírozott fa­g yasztott kocsonya, és Jefferson kedvence, az osztrigajégkrém is felbukkan. Ez utóbbi receptje szerint: „Készíts gazdag levest (a készítését lásd az osztrigalevesnél), az osztrigát szűrd le, és fagyaszd meg.” S hogy miért keveredhetett az osztrigaleves a jégkrémek közé? Leginkább azért, mert jeges, emellett a hozzávalói között nem csupán osztrigát, sonkát, sót, borsot, hagymát és lisztet találunk, hanem a tejsodót idéző és a korabeli jégkrémekre is jellemző zsíros tejszínt és tojássárgáját is.

A jégkrémek többsége két fő stílusban készül. Az egyik az amerikai, úgynevezett standard vagy Philadelphiastílus, a másik a francia, más néven tejsodóstílus, amelyhez az olasz gelatostílus is tartozik. Thomas Jefferson elnöknek szerencséje volt, mert a virginiai Rivanna folyóból telente mintegy hatvanvagonnyi jeget tudott begyűjteni, amely aztán a Monticello jégházban tárolva kitartott akár a következő októberig is. Ezzel hű­tötték a húst, vajat, fagylaltot. A fagylalt oly­­­ annyira ked­vence volt Jeffersonnak, hogy az első írott amerikai fagylaltrecept is tőle származik. A Kongresszusi Könyvtárban őrzött becses kézirat szerint az elnök kedvenc vaníliafagylaltjának hozzávalói: 2 palack jófajta tejszín, 6 tojássárgája, ½ font cukor. A 6 tojássárgáját habosra verjük, amíg citromszínű nem lesz. Részletekben hozzáadunk 230 g cukrot, s egy csipetnyi sót. Felteszünk a tűzre 940 ml tejszínt, s lassan hozzákeverjük a tojáskeveréket. Gőz fölött főzzük, s ha besűrűsödött, szitán át­szűrjük. Ha lehűlt, hozzáadunk 2 teáskanálnyi vaníliát. 1 rész só és 3 rész jég keverékében fagyasztjuk.

104

A Sült Alaszka 1804-ben, az akkor Párizsban élő angol–amerikai fizikus, Sir Benjamin Thompson, Rumford grófja felfedezi a tojáshab, pontosabban, a tojáshabban lévő levegő hőszigetelő képességét. A  gróf gyakorlatias ember volt, így a felismerést követően hasznosította is a tudását, és „feltalálta” a Baked Alaska ősét, amelyet ő norvég omlettnek (omelette a’la norvégienne) nevezett. A  világsikerhez még egy elem hiányzott, ám 1866-ban Kínából az is Párizsba érkezett. Ek­kor történt, hogy egy kínai séf megtanította pá­rizsi kollégáját arra, hogy miképpen lehet a kor kedvenc vanília- és gyömbérfagylaltját kínai módra, sütőben sütni. A következő epizód már Amerikában, a Delmonico’s Restaurant (New York) konyháján játszódik, ahol Charles Ranhofer séf elkészíti az első Baked Alaskát, amely a nevét onnan kapta, hogy Alaszkát az amerikaiak éppen 1867-ben, a desszert megal­kotásának évében vásárolták meg az orosz cártól.

A tömegtermelés kezdetei A fagylaltot Amerika tette mindenki számára elérhető tömegtermékké. A készítés gyöt­ relmes és kis mennyiségben megvalósított eljárás volt egészen 1843-ig, amikor a philadelphiai Nancy M. Johnson újfajta fagylaltkészítő gépet szabadalmaztatott, tágas hellyel a jégből és sóból álló hűtőkeveréknek, amelyben a tejszínes folyadék­nak helyt adó zárt henger állt. Öt évvel később, 1848-ban, William G. Young már úgy módosította Johnson gépét, hogy a keverőtartály a jeges-sós hűtőkeverékben forogjon, amivel még hatékonyabb hűtést ért el. Johnson és Young szabadalmai lehetővé tették, hogy nagy mennyiségű, finomabb szerkezetű jégkrémek készüljenek, amivel a tömegtermelés technikai feltételei is megteremtődtek. A nagyüzemi termelés az 1850-es évek elején, Baltimore-ban kez­dődött. Jacob Fussell tejnagykereskedő a jég­krémben találta meg a megoldást a szezoná­ lis tejtöbblet feldolgozására. A különlegessége­ ket áruló boltok drága fagylaltjaihoz képest Fussell fél áron adta a jégkrémjét, amivel első nagyüzemi gyártóként óriási sikert ért el. Az amerikaiak, mint azt egy 1900-ban az Egyesült Államokba látogató angol turista már akkor is megjegyezte, „hatalmas mennyiségű” jégkrémet fogyasztottak. Új-Zéland után ma az Egyesült Államok lakói fogyasztják a legtöbb (21 liter/fő/év) fagy­laltot, és a jégkrémipar az USA éves tejtermelésének 10 százalékát dolgozza fel. Magyarország fagylaltfogyasztása alig 3-4 liter/fő/év. IPM 2016. július


A jégkrém újradefiniálása Amint a fagylalt ipari termék lett, az ipar hama­ rosan újrafogalmazta a termékkel szemben támasztott követelményeket. Az ipari fagylaltokat (jégkrémeket) gyorsabban és alacsonyabb hő­ mér­sékleten hűtötték, mint a házi készítésűe­ ket, amitől a nagyüzemi termék selymesebb, fi­­nomabb lett. A  II. világháborút követően a ha­diipari termelés egy részét fogyasztási termékek, így hűtőszekrények gyártására állították át. Meg­nyílt az út a jégkrémek otthoni tárolása előtt, azonban a megbízhatatlan működésű hűtők miatt a jégkrémek nagy mennyiségű stabilizátorral készültek, hogy megőrizzék selymes simaságukat. Az éles árverseny további mesterséges összetevőkkel, íz- és színezőanyagokkal „gaz­dagította” a jégkrémeket, aminek eredményeként a minőség különféle szintjei alakultak ki. A  csúcson ma is a hagyományos, ám drágább, míg a piramis alján az alacsony minőségű, de stabilabb és megfizethetőbb termékek állnak. A prémiumtermékek több tejszínnel és tojássárgájával, kevesebb levegővel készülnek.

Fotó: Fortepan

Jégkrémstílusok A jégkrémek többsége két fő stílusban készül. Az egyik az amerikai, úgynevezett standard vagy Phila­del­phia-stílus, a másik a francia, más néven tej­sodóstílus, amelyhez az olasz gelatostílus is tartozik. A  Philadelpia-stílusú jégkrémek tejből illetve tejszínből, cukorból, valamint néhány kisebb mennyiség­ben hozzáadott összetevőből állnak. Vonzere­jüket a tejszín gazdag ízvilága adja, amit vaníliával, különböző gyüIPM 2016. július

mölcsökkel vagy éppen diófélékkel egé­szítenek ki. A francia stílusú jégkrémek megkülönböztető je­gye, hogy a tej­hez/te­j­­színhez to­jássárgáját is ad­­nak. A  to­­jás­­sárgája fe­­­­hérjéi és emul­­geáló össze­­­­tevői (le­­citin) se­­­gítenek ab­ban, hogy a jég­­­­­­ kristályok ap­rók ma­­­radjanak, és a termék szer­­­­­ ke­zete még vi­­szonylag ala­­­csony tej­zsír- és ma­­­gas víz­­­tar­talom mel­­lett is si­­ma le­g yen. A  to­­­jás­­­sár­­ gáját is tar­­talmazó jég­­kré­me­­ket fő­­­zik, ami­­től a ter­mék tel­tebb, tej­sodós ízű, jól fel­­ismerhető karaktert nyer. Az olasz gelato a tojássárgáját és tej­zsírtartalmát tekintve is gaz­dag, kevéssé levegősített, sűrűbb krém. A zsírszegény jégkrémek 10% alatti zsír­­tartalmúak. A  jégkristályok mé­ retének csökkentését adalékokkal, kukorica­ sziruppal, tej­porral, növényi gu­mikkal érik el.

A jó jégkrém (fagylalt) titka A jó jégkrém (fagylalt) titka a szilárd jégkristá­ lyok, a folyékony tejszín és a légbuborékok egyen­ súlyában rejlik. A kiegyensúlyozott, jó jégkrém krémes, selymes, kemény, majdnem rágós. A kisebb víz­­­­tar­ta­lommal a szerkezet simább, a túl sok cu­­kor­tól és tej­­szárazanyagtól a jég­krém ne­héz, vi­zenyős, szi­rupos lesz, míg a sok tej­ zsírtól a ke­verés során va­jassá válhat. Ameri­ kában a leg­több jó jégkrém víztartalma 60%, cukortartal­ma pedig 15% körül van. A  tej­zsír­ tartalom min. 10%. A Magyar Élelmiszer­könyv ide vonatkozó fejezete meglehetősen szűk­ sza­vú. A  jégkrémeket 7 csoportba sorolja, ám közü­lük még a leginkább minőséginek számító „tej­jégkrém” kategóriában is megengedi, hogy a tej­zsírtartalom csupán min. 5% legyen. n

105


teszt

Olvasóink többsége nyugodtan él abban a tudatban, hogy utolsó vizsgáit már a háta mögött hagyta. De azért az ilyesmit sosem lehet biztosra venni: mindenkire várhatnak még új próbatételek. Vajon mi történne. ha meg kellene ismételni, mondjuk, az érettségit?

Pótvizsgateszt kérdések

legendás expedíció; d) a kompromisszummal rokon római jogi fogalom. 2. Hogy hívják a Szigeti veszedelemben szereplő két elválaszthatatlan barátot? a) Nyáry és Pekry; b) Zrínyi és Frangepán; c) Simon és Mikhál; d) Juranics és Radivoj. 3. Párosítsa a következő idegen szavakat magyar nyelvű megfelelőikkel! a) rádiusz 1. lényeg b) paralel 2. főverőér c) aorta 3. titokban d) periódus 4. időszak e) sub rosa 5. sugár f) taktus 6. fejezet g) esszencia 7. ütem h) passzus 8. párhuzamos

104

4. Milyen építészeti stílust képvisel a kölni dóm? a) gótikus; b) barokk; c) román; d) reneszánsz. IPM 2016. július

Illusztráció: 123Rf

1. Mi az aurea mediocritas? a) a keresztény mitológiában a szenteknél egy fokozattal alacsonyabb rangú „boldogok” glóriája; b) Horatius egyik versének alapján a dolgok bölcs mértéke. az „arany középút”; c) az aranygyapjú megszerzésére indított


a) Isaac Newton 1. gőzmozdony b) Albert Einstein 2. drót nélküli távíró c) Graham Bell 3. rádium d) Guglielmo Marconi 4. telefon e) Marie Curie 5. relativitás f) George Stephenson 6. tömegvonzás 9. Assisi Szent Ferencre melyik jelző illik? a) esztéta; b) aszkéta; c) ateista

5. Swift Gulliverje milyen műfajhoz tartozik? a) paródia; b) gúnyirat; c) travesztia; d) szatíra. 6. Mikor éltek a dinoszauruszok? a) a földtörténeti ókorban; b) a jégkorszakban; c) a földtörténeti újkorban; d) a földtörténeti középkorban. 7. Melyik zenedarab melyik szerző műve? a) Verdi 1. Parasztkantáta b) Bach 2. Egy faun délutánja c) Debussy 3. Tannhäuser d) Beethoven 4. Kis éji zene e) Wagner 5. Fidelio f) Mozart 6. Rigoletto 8. Melyik névhez melyik találmány vagy felfedezés tartozik?

10. A 2/3x = 40 összefüggésben mennyi az x értéke? a) 60; b) 36; c) 20 d) 54. 11. Melyik ókori görög hírességnek mi volt a foglalkozása? a) Periklész 1. költő b) Anakreón 2. szobrász c) Euripidész 3. filozófus d) Hérakleitosz 4. matematikus e) Mürón 5. drámaíró f) Thalész 6. államférfi

h) az angol polgári forradalom; i) A Dreyfus-per; j) Amerika fölfedezése. 13. Melyik színpadi mű nem Shakespeare-é? a) A velencei kalmár; b) Tévedések vígjátéka; c) A máltai zsidó; d) Troilus és Cressida. 14. Mikor volt a catalaunumi ütközet? a) 489; b) 451; c) 432; d) 410. 15. Párosítsa az egyes festőkhöz a nekik megfelelő művészeti irányzatot! a) Boccioni 1. szürrealizmus b) Seurat 2. expresszionizmus c) Braque 3. kubizmus d) Monet 4. futurizmus e) Magritte 5. pointilizmus f) Munch 6. impresszionizmus

12. Állítsuk kronológiai sorrendbe a következő történelmi eseményeket! a) magyar honfoglalás; b) a waterlooi csata; c) a trójai háború; d) Robespierre kivégzése; e) a római birodalom bukása; f) a keresztes hadjáratok; g) az NSZK megalakulása;

Pontozás Minden helyes válaszért egy pont jár. 1: b; 2: d; 3: a5, b8, c2, d4, e3, f7, g1, h6; 4: a; 5: d; 6: d; 7: a6, b1, c2, d5, e3, f4; 8: a6, b5, c4, d2, e3, f1; 9: b; 10: a; 11: a6, b1, c5, d3, e2, f4; 12: c, e, a, f, j, h, d, b, i, g; 13: c (Marlowe); 14: b; 15: a4, b5, c3, d6, e1, f2.

Értékelés

46–51 pont: 40–45 pont: 35–39 pont: 26–34 pont: 11–25 pont: 10 pont vagy kevesebb: IPM 2016. július

Gratulálunk! Büszke lehet rá, hogy bebizonyította: a tanulást nem tartotta szükséges rossznak, így máig is sokirányú az érdeklődési köre, és műveltségét szüntelenül gyarapítja. Igen szép eredmény: általános műveltsége átlagon felüli. Az átlag fölött jár: bizonyára jó tanuló volt valaha, de már mutatkoznak a rozsdásodás jelei. Műveltsége átlagosnak mondható. Nem ártana fölfrissíteni: bizonyára nem kerülne nagy fáradságába. Nos, ez még épp csak hogy megjárja. Vagy nem figyelt oda igazán az iskolában, vagy lassan felejtgeti, amit tudott. Az a gyanúnk, hogy eleve rossz tanuló volt, de az is lehet, hogy pocsék memóriával rendelkezik. Az ilyesmit persze nem muszáj erőltetni, de ha nem akarja, hogy műveletlennek tartsák, sürgősen pótolja a hiányosságait!

105


építészet

házak nyilvános titkai

55-57-59.

a Kiss János altábornagy utcában Városi Házak – így, nagy kezdőbetűkkel írják ott a XII. kerületben. A háromháznyi tömb megépítésének 75. évfordulójától, 2003-tól kezdve évről évre megrendezik a lakók a Ház Napja elnevezésű eseményt „síppal-dobbal-nádi hegedűvel”, előadásokkal, s olyan beszámolók meghallgatásával, amelyek a megújulás elmúlt esztendei eseményeiről adnak tájékoztatást. 108

IPM 2016. július


Bárczy István polgármesterségének idején, 1909– 1912 között indultak meg Budapesten a legnagyobb szabású lakás- és iskolaépítkezések. 25 bérházat, 19 kis lakótelepet építettek, bennük vagy 6000 Képek és szöveg: lakással, s hozzá 55 iskoRáday Mihály lát (bennük 24 óvodával) négy év alatt. Aztán jött az I. világháború. Tíz év telt el a háború után, mire a folytatásra sor kerülhetett, amikorra a szociális lakások nagy hiánya miatt újra megindultak az építkezések, ami a tervezőknek, az építtetőknek hasznot hozott, a kisebb jövedelmű embereknek, családoknak pedig fedelet a fejük fölé. Az akkoriIPM 2016. július

ban megépült új házak legtöbbje U alakú, előudvaros vagy előkertes társasház, több építész tulajdonképpen egymáshoz hasonlító munkája. Több ilyet láthat az, aki a Feneketlen-tó, vagyis a Bartók Béla út környezetében figyelmesen jár. A Fadrusz utca 12., vagyis Eszék utca 17–19. nyitja a sort Lágymányoson, s a hasonló házakkal folytatódik az Eszék utcán majdnem végig. Ugyanolyan jellegű épületeket találunk a szomszédos Szabolcska Mihály utcában is többek között. Külön érdekesség, hogy a lakóházak legtöbbjének neve is van, mint Pannónia-udvar, Napudvar, Árpád-udvar, Turán-udvar, s a homlokzatokat színes képekkel is díszítették. A Fadrusz utca–Eszék utca sarokházát Medgyaszay István tervezte, s a színes falképek Márton Ferenc munkái. Együtt dolgoztak az akkor még nem létező BAH-csomópontban, vagyis a

109


építészet

Két-két erkélykorlát és vakolat variáció

Budaörsi út 2–18. alatt megépült lakótelep létrehozásánál, akárcsak a Kiss János altábornagy (korábban Mozdony, akkor Fery Oszkár) utcában. A Budaörsi út elején álló házsor nyugodtabban, jobban

Medgyaszay stílusa, eszköztára, s persze a falképek rendszeres használata elég könnyen felismerhetővé, azonosíthatóvá teszi a munkáit. megszemlélhető a vele párhuzamos kis Schweidel utca felől. Ott az egyik épületen és egy kapualjban még megvannak az eredeti festmények a falon, a többi sajnos nem maradt ránk.

Stílusos betonelemek

Jobbra lennt: Az 59-es ház Kiss János altábornagy utcai bejárata Márton Ferenc falképeivel

110

Medgyaszay stílusa, jellegzetes vakolási módszere, faltextúrája korszerű betonból készült s mégis díszes elemek felhasználásának eszköztára, s persze a falképek rendszeres használata elég könnyen felismerhetővé, beazonosíthatóvá teszi a munkáit. Tervezett templomokat, középületeket is, épített és átépített színházakat, tervezett iskolát. Nyilván sokan ismerik a soproni és a veszprémi színházat vagy a sokáig moziként használt nagykanizsait, látták Ógyalla, Balatonalmádi vagy a reformátusok kelenföldi templomát, jártak is talán a református líceum

és internátus céljára épített (az én gyerekkoromban Lórántffy Zsuzsanna utcai Általános Iskola néven ismert, majd a rendszerváltás után visszakeresztelt) Baár-Madas iskolában Budán. A felsorolás nem lehet teljes, de azért megemlítem a legendás gödöllői művésztelep két lakóházát is, Nagy Sándor és Belmonte Leó majdnem jó állapotban ránk maradt otthonát. Medgyaszay jó kapcsolatokat tartott fenn a Körösfői-Kriesch Aladár vezette gödöllői csapattal, s tulajdonképpen ugyanazt az utat járta be a magyar művészet forrásainak kutatása, megismerése során, mint számos kortársa Bartók és Kodály párosától Malonyay Dezsőig. Az ő „A magyar nép művészete” című ötkötetes alapművében számos illusztrációt éppen Medgyaszay készített. A néprajzi kutatások során látottakhallottak azután természetesen hatottak a zeneköltők munkásságára, akárcsak az építészekére. Medgyaszay (az IPM ez év januári számában bemutatott Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga tervezője) a bécsi Otto Wagner mesteriskolájában képezte magát – akkor még Benkó Istvánként. Anyai nagyanyja nevét csak 1906-ban vette fel hivatalosan, s lett Medgyaszay. IPM 2016. július


Apja, Benkó Károly alapította az első cementgyárat Magyarországon – olvasom „Az építészet mesterei”-sorozat Medgyaszay-kötetében. Ezt a fontos és laikusok számára is érdekes könyvsorozatot a fiatalon elhunyt építészépítészettörténész, Gerle János szerkesztette, aki a Kiss János altábornagy utcai házban lakott. Benkó Károly kőművesből lett építész, majd az Ipariskola tanára, kísérleti betonkonstrukcióival világkiállításon is szerepelt az 1970-es években. Nem véletlen tehát, hogy Medgyaszay megismerte és használta is a korszerű anyag lehetőségeit. A leginkább észrevehető, az utcáról legfeltűnőbb talán az előre gyártott, de mégis házanként eltérő betonelemekből készült erkélykorlátokon, melyek ugyanakkor felidézik az Erdélyben gyűjtött népimotívum-kincset, az ott látott deszkakerítéseket. Különleges a három ház egymástól eltérő cementes vakolatának mintázata is.

IPM 2016. július

Egy-egy utcai és lépcsőházi rácsrészlet

111


építészet

Használhatóság és művészi igény egy helyen A kertekkel elválasztott, de összetartozó Kiss János altábornagy utcai három házról így írt a Magyar Építőművészet: „A házak használhatósága a kényesebb polgári igényeket, kiképzése pedig a legmagasabb művészi igényeket is kielégíti.” Idézi is ezt a mondatot a Varga Péter szerkesztette füzet, amely a Budapest Bank Budapestért pályázatán elnyert támogatás segítségével jelent meg 2003ban. A ház tatarozása is fővárosi és banki pályázati pénzek segítségével halad, lépésről lépésre.

Egy építészre semmi sem emlékeztethet jobban, mint jó karban fenntartott, illetve felújított, jól hasznosított épületei.

A három egymástól eltérő udvari bejárat felett két Márton Ferenc falkép, középen Nagy Sándoré

112

1927-ben írták ki a tervezői pályázatot a Fővárosban, s az első díjat elnyert Medgyaszay tervei szerint 1928-ban meg is indult az építkezés, 1929ben pedig át is adták mind a hármat, elsőként a Németvölgyi úthoz legközelebb állót, amelyben 50 lakás épült meg. Az összesen 180 lakásból 68 van a középsőben, s a harmadikban 62. A lakások között egyaránt vannak egy-, két- és háromszobásak is, a jobbakhoz – már természetesen – tartozott fürdőszoba és cselédszoba is. Mindegyik házban

volt mosókonyha és mángorló, tartozott pincerész minden lakáshoz, és az 59-ben üzlethelyiségeket is kialakítottak. Az élelmiszerbolt és a patika helye immár közel 100 éve változatlan. A mai Makk Hetes helyén is vendéglő volt mindig, csak eredetileg „Fekete Sándor Vendéglős Németvölgyi Sörözője” néven működött. A három házat a II. világháborús ostrom idején sok sérülés érte, csak az 55-ös tetőszerkezete eredeti. A Főváros születésének 125. évfordulójára készült „Jelenetek a pesti utcán” című könyvemben jól látható, mennyi kijavítatlan golyónyom, belövések okozta sérülés volt még a háború vége után 53 évvel is a falakon és a falfestményeken. Így volt ez az U alakú díszudvarok felőli, vagyis a Margaréta utcai oldalon is. Wehner Tibor művészettörténész szerint – stíluskritikai alapon – az 55-ös ház Margaréta utca felőli kapuja feletti és az 57-es ház mindkét oldali falképei valószínűleg Nagy Sándor munkái, míg a többi a csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferenc alkotása, akárcsak a Baár-Madas iskola nemrégiben restaurált homlokzati díszítése. A képek nem egészen sgraffitók, bár kétségkívül helyet kap rajtuk a több rétegben felhordott festék visszakaparásának módszere is, az alakok

IPM 2016. július


kontúrjaiban is megfigyelhető a többrétegűség. Igaz, hogy az újabb és újabb javítások, átfestések megnehezítik a pontos leírást itt is és a korábban felsorolt más helyszíneken készült alkotásokon is. A Kiss János utcai homlokzaton házanként 6-6 képben a csodaszarvas-történet és a falusi élet, a párválasztás jeleneteit ábrázolták a festők. Mint Wehner írta, „az összefüggő történeteket jelenetekben elbeszélő kompozíciók a XX. század második harmadának kezdetén újraéledt, hangsúlyozottan a festészetben és az építészetben teret nyerő magyaros-népi törekvések jegyében készültek.” A falképegyüttes „a XX. század húszas-harmincas évtizedfordulójának fontos, korszakjelző

IPM 2016. július

műveként, s egyben egy különleges művészeti technika mesteri megvalósulásaként született meg és hagyományozódott az utókorra.”

Részletek Nagy Sándor falképeiből

Egy életmű védelmében Az 55-ös és az 57-es házban négy, az 59-esben öt lépcsőház van. Ez utóbbit az indokolja, hogy míg az előzőek kapui csak az udvarok felől biztosítanak bejutást, az utóbbi ház Margaréta utca és Kiss János altábornagy utca felőli kapui egyben átjárást is lehetővé tesznek a két határoló útvonal között. A főkapuk fölött oroszlános-griffes, koronás kő Budapestcímerek díszítik a bejáratot. Medgyaszay István a II. világháborút megelőző évek Magyarországának elismert építőművészeként még 1947-ben Tildy Zoltántól, a Magyar Köztársaság elnökétől kegydíjat kapott, de a fordulat éve után, 1948-tól „kegyvesztett” lett – ha lehet így mondani. Állami tervezőintézetekben kapott kisebb-nagyobb feladatokat, s csak 1956-ban folyamodott nyugdíjért 79 évesen, három évvel halála előtt. Veje, Bartha Zoltán őrizte meg a hagyatékát, s követett el mindent annak érdekében, hogy az építész emléke, öröksége fennmaradjon. Egy építészre semmi sem emlékeztethet jobban, mint jó karban fenntartott, illetve felújított, jól hasznosított épületei. Ezzel pedig itt a XII. kerületben nincs gond ma már. Kivéve persze – s ezt szomorúan figyelem, s figyelheti meg bárki és bárhol ebben az országban – a védett épületeket sem kímélő, az itt is megvalósuló újabb és újabb műanyag rolós ablakcseréket. Vargáné Szilágyi Erzsébet közös képviselő pályázatokat nyújt be mindenhol, ahol csak lehet, minden lehetőséget megragad, hogy a három házat felújíttassa a lakóközösség, örüljön annak, hogy ott lakik, tisztán és jó karban tartsa, a Ház Napján pedig büszkén mutassa meg mindenkinek, aki betér, ismerkedik és kíváncsi, mit értek el együtt a házak tulajdonosi szemlélettel is bíró lakói. n

113


tudta-e?

Melyek a világ legnagyobb hullámvasútjai? Ha nem elég félelmetes a világrekorder 139 méteres csúcsmagasság és 127 méteres zuhanás, akkor próbálja ki a 117 km/órás sebességet és a fejjel lefelé átfordulást egy faszerkezetű hullámvasúton. Jelenleg a magassági és zuhanási csúcstartó az amerikai Six Flags Great Adventure vidámparkban található Kingda Ka hullámvasút, amely 139 méterre viszi fel az utasokat, hogy onnan 127 méteres, csaknem függőleges zuhanással érjenek újra az indulási szintre. A 2005-ben megnyitott nevezetesség egészen 2010-ig a sebességi rekordot is tartotta 206 km/ órával, az Egyesült Arab Emirátusokban megnyitott Formula Rossa hullámvasút azonban 240 km/órára emelte a csúcsot, de nem csak a sebesség tekintetében. A Ferrari Worldben található pályán a kocsik ugyanis két másodperc alatt gyorsulnak nulláról 100 km/órára, amely nagyjából a Formula–1-es autók hasonló adatával mérhető össze. Ha valaki a világ leghosszabb hullámvasútját keresi, annak Japánba kell utaznia, a Nagashima Spa Landban található Steel Dragon 2000 ugyanis közel 2,5 kilométeres. A fejjel lefelé átfordulások számában egy brit pálya a rekorder, az Alton Towersben található, nemes egyszerűséggel csak The Smiler névre keresztelt hullámvasút nem kevesebb mint 14-szer fordul át a hossztengelye körül. Aki azonban igazán különleges dolgokra vágyna, vagy a fa hullámvasutak nagy rajongója, az fából készült pályán is átélhet 55 méteres zuhanást (Goliath, USA), 117 km/órás sebességet (Lightning Rod, USA) vagy igazi élményként három átfordulást (Outlaw Run, USA). Aki egy helyen szeretne a lehető legtöbb hullámvasútra felülni, az Ohio államban működő Cedar Point vidámparkban összesen 71 hullámvasutat találhat, 18 kilométeres összhosszúsággal.

Miért visznek 3D-nyomtatót az űrállomásra? Miért küldenénk fel olyan szerszámokat és alkatrészeket az űrbe, amelyeket ott is elő lehet állítani? – kérdezték a NASA-nál, és felküldtek egy 3D-nyomtatót az űrállomásra. Először két éve küldtek az űrbe olyan 3D-nyomtatót, amely a mikrogravitációs körülmények között is biztosan működik, a tapasztalatok alapján 2016 tavaszán egy fejlettebb műszert vehettek használatba az asztronauták. Ez már nem prototípus, hanem a gyártó cégtől bárki számára megvásárolható készülék, amely tartós, kemény műanyagból is el tudja készíteni a szükséges eszközöket. A tervrajzokat a Földről küldik az űrállomásra, a 3D-nyomtató elkészíti a szükséges szerszámot vagy alkatrészt, majd a folyamat végén jelez az űrhajósoknak.

114

IPM 2016. július


Meddig tartott a legrövidebb űrutazás? 1961-ben Alan Shepard az első amerikai volt az űrben, de egy másik rekord is fűződik a nevéhez: mind ez idáig az övé volt a legrövidebb űrutazás. Az első amerikai űrutazások során nem kerülték meg a Földet, az űrkapszula mindössze egy rövid ideig érintette a világűrt. 1961. május 5-én Alan Shepard a Freedom 7 fedélzetén 185 kilométerre távolodott el a Földtől, és 15 perces repülése során néhány percet töltött a világűrben, majd kapszulája épségben leereszkedett az Atlanti-óceán vízére. Shepardot persze egy kicsit sem bántotta, hogy ilyen rövid időt tölthetett az űrben, különösen, hogy 1971-ben az Apollo-14 küldetésében a Hold felszínére is léphetett.

Hol található a legnagyobb elhagyatott épület? A nagyvárosi felfedezők kedvenc helyszínei az elhagyatott épületek, ezek többsége azonban sokéves használat után lép a lassú pusztulás útjára. Az észak-koreai Phenjanban azonban egy monumentális befejezetlen felhőkarcoló várja a sorsát. Még 1987-ben kezdték építeni a 105 emeletes, 330 méter magas Rjugjong Hotelt. A tervek szerint az 1989-es Világifjúsági Találkozóra kellett volna elkészülnie, a rengeteg csúszás és műszaki, valamint gazdasági nehézség miatt azonban 1992-ben felfüggesztették az építkezést. A hotelben kaszinó és éjszakai klub is helyet kapott volna, persze nem a helyi lakosok számára, hanem az országba érkező külföldi befektetők kiszolgálására. 2008-ban aztán egy egyiptomi befektetőcsoport újraindította az építkezést, 2012-re, Kim Ir Szen születésének 100. évfordulójára ígérve az átadást, a határidőre azonban csak az épület külsejét sikerült befejezni, a belső részek azóta is üresen állnak. A 105 emeletes, 630 000 négyzetméter alapterületű épület azonban még ma is belefér a világ legmagasabb épületeinek 30-as toplistájába, úgy tűnik azonban, hogy a kommunista ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé egyhamar a befejezését. IPM 2016. július

115


tudta-e?

Milyen gyors lehet egy sugárhajtású vonat? Talán az 1960-as években születtek a legfurcsább közlekedési eszközök. A mérnökök gyorsabb autókra, motorokra, repülőkre, hajókra és persze vonatokra vágytak, és nem riadtak vissza a hajmeresztő megoldásoktól. A vonatok sebességének növelése a hagyományos motorokkal csak egy bizonyos szintig volt lehetséges, így jött az ötlet, hogy használjanak repülőgép-hajtóműveket, amelyek teljesítményükhöz képest viszonylag kicsik és könnyűek, cserébe hihetetlenül hangosak, és nagy a fogyasztásuk. 1966-ban az amerikai New York Central Railroad egy sorozatgyártású dízelmozdonyból épített egy kísérleti példányt, amelyre két darab, egyébként a Convair B-36 bombázóknál alkalmazott gázturbinás sugárhajtóművet szereltek. A mozdonnyal 295,6 km/órás sebességet értek el, ami a kategóriában mind a mai napig rekordnak számít, de a megoldás a gyakorlatban használhatatlannak bizonyult. Könnyen lehet, hogy az amerikai kísérlet hatására, de a szovjetek is létrehoztak egy nagyon hasonló eszközt. 1970-ben egy meglévő ER22 motorkocsira építettek két darab, a Jak-40 utasszállítókban alkalmazott hajtóművet, a kocsi 250 km/órás sebességet ért el a tesztek alatt. Végül azonban ugyanoda jutottak, mint az amerikaiak, a sugárhajtású vonat rengeteget fogyasztott, nagyon hangos volt, és olyan mértékben vette igénybe a vasúti pályákat, hogy gazdaságtalan lett volna üzemeltetni. Az amerikai prototípust 1984-ben szétbontották, a szovjet modellből azonban nemrég fedeztek fel egy rozsdásodó példányt egy elhagyatott gyártelepen.

Melyik a legnagyobb önellátó épület? A kínai Dezhou városában építették fel a legnagyobb olyan épületet, amely csaknem a teljes energiaigényét a napsugárzásból nyeri. A helyválasztás nem a véletlen műve volt, ugyanis Dezhou váro­ sában találhatók Kína és talán a világ legnagyobb napelemgyárai is. A 2009-ben felépített 75 000 négyzetméteres irodaépület a teljes működési energiaigényének 95%-át megújuló energiaforrásokból nyeri. Nagyjából 5000 négyzetméternyi napelemet szereltek fel rá, és természetesen az egészet úgy tervezték, hogy tájolásával a lehető legtöbb energiát hasznosíthassa a napsugárzásból. Napkollektoros rendszerek gondoskodnak a vízmelegítésről és a tiszta víz előállításáról is. Az épület bekerült a rekordok könyvébe is.

116

IPM 2016. július


tengerek és óceánok 1. Honnan és hova tart a Golf-áramlat? a) A Mexikói-öböltől délre tart, az Antarktisz irányába. b) A Mexikói-öböltől északra tart, Európa irányába. c) A Korall-tengertől északra tart, a Bering-szoros irányába.

4. A világ legkisebb tengere mindössze 11 000 négyzetkilométeres, nagyjából akkora, mint Pest és Fejér megye együttes területe. Melyik ez? a) A Márvány-tenger. b) Az Adriai-tenger. c) A Fehér-tenger.

2. Az alábbiak közül melyik az, amely a nemzetközi oceanográfiai besorolás szerint valójában óceán? a) Jeges-tenger. b) Korall-tenger. c) Barents-tenger.

5. Melyik az egyetlen tenger a földön, amelynek nincs partja? a) A Földközi-tenger. b) A Barents-tenger. c) A Sargasso-tenger.

3. Melyik állítás igaz? a) Az Atlanti-óceán területe a duplája a Csendes-óceánénak. b) A Csendes-óceán területe nagyjából akkora, mint az Atlanti-óceáné. c) A Csendes-óceán kb. akkora területű, mint az Atlanti- és az Indiai-óceán együtt.

IPM 2016. július

6. Az alábbiak közül melyik ország nem a Földközi-tenger partján fekszik? a) Görögország. b) Bulgária. c) Líbia. 7. A földrajztudósok és a politikusok is mind a mai napig vitatkoznak arról, hogy tenger-e vagy tó. Melyik ez?

MINIKVÍZ

a) A Kaszpi-tenger. b) Az Adriai-tenger. c) A Balti-tenger. 8. A világ legsósabb tengerének olyan nagy a sűrűsége, hogy képes a felszínén tartani az emberi testet is. Melyik ez? a) A Japán-tenger. b) Az Égei-tenger. c) A Holt-tenger.

Értékelés 1–2: Vegye elő többször a térképet! 3–5: Olvasson még több IPM-et! 6–8: Gratulálunk, szép eredmény!

117

Megfejtések: 1b, 2a, 3c, 4a, 5c, 6b, 7a, 8c


amatőr tudomány

A böszmeség ára A dunántúli tájnyelvben „böszme” alatt olyan embert értenek, akiben az ostobaság és az erőszakosság párosul. Ha a Harmadik Birodalom vezetését egy szóval kellene jellemezni, akkor alighanem ez a legtalálóbb. Az Enigma kódjának feltöréséhez nemcsak a lengyel matematikusok és Alan Turing csapatának elszántságára és zsenialitására volt szükség, hanem erre a böszmeségre is.

Sorozatunk előző részében a német Enigma gépről esett szó, amely voltaképpen a svájci Arthur Scherbius találmánya. Amióta a 70-es évektől a kódtörésről szóló anyagok titkosságát fokozatosan feloldották, és a történet ismertté vált, az Enigma lett a legismertebb rejtjelező Sümegi András gép. Olyan népszerű, hogy a kínaiak gyártják is, egy működő replika ára 1000 dollár körül van az eBay-en. Akinek van rá pénze, eredeti gépet is vásárolhat, egy-egy háromtárcsás ára 190–260 ezer dollár körül mozog. A feltörés történetét most nem részletezem, helyette inkább azokra a hibákra szeretnék rámutatni, amelyek a kódtörőket segítették, mert e hibák többsége nemcsak az Enigma, hanem a mai modern számítógépes rejtjelezés feltörésekor is kapóra jön.

Riválisok A II. világháború alatt már minden harcoló fél használt valamilyen rejtjelező gépet. Az angoloknak is megvolt a saját „enigmájuk”, a TypeX, és az amerikaiaknak is volt hasonló tárcsás gépük, a SIGABA (más néven Converter M-134). Mindkettőt 1937-ben állították hadrendbe, és

118

Amerikai SIGABA rejtjelezõ gép

az 1950-es évekig használták. Legjobb tudomásunk szerint egyiket sem törték fel soha. Míg az első Enigmák háromtárcsás gépek voltak, addig a TypeX kezdettől öttárcsás volt, és egy géphez tíz tárcsából álló készlet tartozott. A tárcsák nagyon hasonlítottak az Enigmáéra, de van egy különbség, amiről rögtön fel lehet ismerni őket: az érintkezők két sorban vannak. A tárcsák számának növelésekor az érintkezési hibák szaporodása okozta a legnagyobb fejfájást a németeknek. A britek ezt úgy küszöbölték ki, hogy minden érintkezőt megkettőztek. Az amerikaiak a SIGABA esetében más megoldást találtak ki. Ők megkettőzték az egész tárcsarendszert. Egy ötös tárcsacsoport szolgált a rejtjelezésre, egy második ötös csoport pedig azt ellenőrizte, hogy az első megfelelően működik-e. Ezen a tíz tárcsán kívül további öt kisebb tárcsát is építettek a gépbe, amelyek azonban nem forogtak. Ezek az úgynevezett indextárcsák a kezdeti beállítások variációit növelték, hasonlóIPM 2016. július


an az Enigmánál és a TypeX-nél használt dugasztáblához. Az amerikai innovációt dicséri, hogy a SIGABA egy meglehetősen kompakt gép volt, míg a TypeX meglehetősen böhönc és energiaigényes szerkezetre sikeredett. Mindazonáltal az Enigma egy dologban verte mindkettőt: akkumulátorról is működött.

Hibát hibára Scherbius találmánya minden bizonnyal ugyanúgy megfejthetetlen lett volna a maga idejében, ha a németek nem követnek el egy sor hibát. Az első mindjárt az volt, hogy eleinte csak három tárcsát használtak, és egyes alakulatoknál a háború végéig megtartották a háromtárcsás gépeket. A lengyelek már az 1930-as években tisztában voltak a német területi követelésekkel, és a Biuro Szyfrów (vezérkari titkosírás-elemző hivatal) elsődleges feladatának tekintette a német kódok feltörését. A Franciaországgal kötött szövetség révén a franciák megosztották az Enigmával kapcsolatos hírszerzési anyagaikat a lengyelekkel. A lengyeleknek ezeken kívül birtokukban volt a gép háború előtt árusított kereskedelmi változata. A katonai Enigma ugyan eltért ettől, de az elveket jól lehetett tanulmányozni a kereskedelmi változaton is. Ez önmagában még nem lett volna baj! Jegyezzük meg alaposan: egy rendszer biztonságát nem arra kell alapozni, hogy a támadó nem ismeri a rendszer működését, hanem arra, hogy akkor is reménytelen a támadás, ha tökéletesen ismeri a rendszer működését. A lengyelek hamar felismerték, hogy a törés nem nyelvészeti, hanem elsősorban matematikai feladat, de ez még kevés volt a sikerhez. Lengyelország németek által megszállt területeiről számos zseniális és németül tökéletesen beszélő matematikus származott. Róluk manapság kevesebbet hallunk, ezért említsük meg őket! A legjelentősebb közülük Marian Rejewski, aki az első rést megtalálta az Enigma páncélján. Két kollégájával, Jerzy Witold Róz˙yckival és Henryk Zygalskival a franciák által elfogott, háromtárcsás géppel kódolt üzeneteket elemezte, és ezekben fedezte fel a IPM 2016. július

németek egyik baklövését, az indikátoreljárás használatát. Amint már írtam, a németek minden üzenethez más kezdő tárcsabeállítást használtak. Ez elméletileg nehezíti a feltörést, de felvet egy problémát: ha azt akarjuk, hogy a címzett meg tudja fejteni az üzenetet, akkor tudomására kell hozni a beállítást. A németek kezdetben ezt úgy oldották meg, hogy magában az üzenetben elküldték a beállítást is. A kezelő egy kódkönyvből kibogarászta az adott napra vonatkozó általános beállítást és kezdőkulcsot, ami mondjuk ULM volt. A gép tárcsáit ULM állásba tekerte. Ezután saját feje után kitalált egy másik beállítást, mondjuk azt, hogy AUB. Az AUB-ot az ULM beállítással kódolta. A megbízhatatlan kommunikáció miatt a biztonság kedvéért a kódoló kulcsot kétszer egymás után tették az üzenetbe. Aztán a gépet AUB-ra állította, és elkezdte kódolni az üzenet szöve-

gét. AUB AUB kódolva YTE DQF, tehát ha mondjuk az IPM 15:10-kor azt üzente HVMnek, hogy INTERPRESS MAGAZIN, akkor a távírász ezt adta le:

A németek úgy vélték, hogy növeli a biztonságot, ha mindennap más kezdő tárcsabeállítást használnak, és minden üzenethez másik kulcsot választanak. A valósában ennek éppen az ellenkezője igaz.

TypeX 23, a sorozat legutolsó modellje

HVM DE IPM 1510 = 17 = YTE SQF = HPKHA KZNQZ YIFRE NI=== A címzett, vagyis HVM is rendelkezett a kódkönyvvel, ő is kikereste belőle az aznapi beállítást, az ULM-et (meg a Wehrmacht háromtárcsás gépe többi aznapra érvényes beállítását: I, II, III tárcsa, 01-01-01 gyűrűpozíció, dugasz-

119


Felső kép: Turing „bombája” – működőképes replika, amely a filmben is szerepelt A rekonstruált Colossus a Bletchley Parkban

120

tábla: semmi), és megfejtette az YTE SQF indikátort. Megkapta az AUB AUB-ot, ami alapján a gépét AUB-ra állította, és elkezdte fejteni az üzenet hátralévő 17 betűjét. Ha a nap folyamán újabb üzenetre került sor, a feladó operátor egy másik beállítást talált ki, például azt, hogy AUE, és ezt is az ULM beállítással kódolva biggyesztette az üzenet elejére: YTB DQL. Rejewski zseniális felismerése az volt, hogy a gép működési elve miatt a hatbetűs indikátorokban négyes ciklusok jelentkeznek: az Y és a D mindkét példában megjelenik. Soksok üzenet elemzése alapján Rejewski rekonstruálni tudta az Enigma katonai változatánál

használt tárcsák belső huzalozását. A németek később leszoktak az indikátoreljárásról, de a tárcsák huzalozásán a háború végéig nem változtattak – ez volt a harmadik baklövésük. A negyedik baklövés az emberi tényező volt: az operátorok néha lustaságból nem generáltak új kulcsot a következő üzenethez, hanem az előzőt használták. Vagy olyan hárombetűs kulcsot generáltak, amely a gép billentyűzetén átlósan egymás mellett lévő betűkből állt, mint például a QAY. Aztán másodjára a következő hármast használták: WSX. (Halkan kérdezem: a kedves olvasó mobiljának pinkódja micsoda? 2580? 1379? 2046?) A lehallgatóknak érdemes volt odafigyelni egy-egy operátor napi üzeneteire, mert trehány kulcsgenerálás miatt gyorsabban tudták megfejteni az üzeneteket. A németek úgy vélték, hogy növeli a biztonságot, ha mindennap más kezdő tárcsabeállítást használnak, és minden üzenethez másik kulcsot választanak. A valósában ennek éppen az ellenkezője igaz, mert ha egy beállítást a kódfejtőknek sikerült azonosítani, akkor ezt a következő üzeneteknél már kizárhatták, így a lehetséges variációk száma csökkent. Ennél is nagyobb baklövés volt, hogy az üzenetek spoilereket tartalmaztak! A végtelenül sablonos német katonai nyelvhasználat, a jelentések és parancsok szigorúan betartott formalizmusa előre látható szófordulatokkal járt. Például az időjárás-jelentésekben mindig ugyanott szerepelt a Wetter szó, a parancsok végén pedig mindig ott éktelenkedett egy Oberstleutnant, egy Sturmbannführer vagy hasonló. Ezek jó szolgálatot tettek fejtésnél, hiszen ha valamelyik kijött, akkor megvolt a beállítás. Rejewskiék munkája lehetővé tette a lengyelek számára, hogy már az 1930as években olvassák a német Enigmaüzeneteket. Kissé visszavetette őket, hogy a németek 1938-ban megjelentek az öttárcsás géppel. Ezt már nem tudták kézzel fejteni, de Rejewski kitalált egy elektromechnikus kalkulátort, a „bombát”, amellyel automatizálni lehetett a beállítások azonosítását. Két hónappal Lengyelország német lerohanása előtt, 1939 augusztusában a lengyelek átadták Rejewski anyagait, két általuk készített, működő Enigma-másolatot és a „bombák” terveit a briteknek. IPM 2016. július


A vidéki udvarház Angliában, Buckinghamshire-ben van egy csöndes udvarház, amelyet ma már az egész világ ismer: Bletchley Park. A háború alatt fura figurák töltötték meg: kriptográfusok, matematikusok, történészek, nyelvészek meg különböző „szakik”, akik őket segítették, híradótisztek, hivatalnokok, műszerészek és titkárnők népes sereglete. 1939-től ez volt a központja a Government Code and Cypher Schoolnak (Kormányzati Kód és Rejtjel Iskolának). Valójában teljesen szürreális ötlet volt a helyszínválasztás, hiszen mi sem volt feltűnőbb, mint amikor ez a bizarr sereglet elözönlötte a vidéki Angliát. Megjelenésüket nem lehetett titokban tartani, valahogy el kellett szállásolni őket a környéken. Ráadásul a szabadidejükben sem maradtak békén, zömmel fiatalok lévén, a csapatépítés korai példájaként fergeteges gardenpartikat rendeztek. Mindazonáltal voltak alapvető biztonsági előírások, amelyeket betartottak. Az alkalmazottak csak annyit tudtak, amennyi a munkájukhoz feltétlenül szükséges volt. A vezetők közül is csak páran tudták, hogy min dolgoznak, még a kormány tagjait sem informálták. Az ULTRA megjelölésű információk forrásául kitaláltak egy nem létező ügynököt, akit „Boniface” néven emlegettek. Boniface annyira megtetszett Churchillnek, hogy a háború végéig ezt használta az ULTRA-információkra. A GC&CS legfőbb titkainak tudója azonban nem Churchill volt, hanem egy bizonyos Mr. „C”. Hogy ki volt Mr. C, azt kevesen tudták. Ma már nem titok, hogy 1939-ben John Henry Godfrey admirális töltötte be ezt a tisztséget. Állítólag Ian Fleming róla mintázta James Bond főnökét, „M”-et. Churchill úgy beszélt Mr. C csapatáról, mint „a libák, melyek aranytojást tojnak, de soha nem gágognak”. Tény, hogy ő sem tudott mindent, Mr. C eleinte az admiralitás első lordjának sem adott engedélyt az ULTRA-hoz való hozzáférésre. Bletchleyben nem csak az Enigma feltörésén dolgoztak. Foglalkoztak még a Kriegsmarine kódjainak feltörésével, olasz és japán üzenetekkel, valamint a Hitler környezete által használt 12 tárcsás Lorenz SZ40/42 gépek feltörésével is. Alan Turing, Gordon Welchman és Harold Keen továbbfejlesztette a lengyel „bombákat”, és megoldotta az öttárcsás gép folyamatos fejtését. A Bombe egy elektromechanikus célgép volt, közel kétméteres, és nagyjából egy tonnát nyomott. Gyakran összekeverik az első félig programozható elektroncsöves számítógéppel, a Colossusszal, amelyet a Brit Posta KutatóintéIPM 2016. július

zetben (Post Office Research Station) Tommy Flowers mérnök tervezett Max Newman matematikussal, a Lorenz-gépek fejtéséhez. Az első Colossus szintén Bletchley-ben épült meg 1943-ban. A háború alatt a britek 210 Turing-bombát és 10 Colossust építettek. Fénykorában a GC&CS naponta négyezer üzenetet dolgozott fel velük. Számolva azzal, hogy a németek esetleg lebombázzák a telepet, öt tartalék központot létesítettek Adstockban, Gayhurstben, Wenvedonban, Standmore-ban és Eastcote-ban. A háború után mindet felszámolták, a gépeket és a tervek nagy részét is megsemmisítették. Létezésük is titok volt 1974-ig. A Bletchley Park Múzeumban mostanság megépített replikák láthatók. Érthetetlennek tűnhet, hogy a német hírszerzés miért nem fogott gyanút azonnal az angol tájban feltűnően megélénkült tenisz-, méta- és gardenparti-mozgalom láttán. Valójában tudtak a dologról, csak nem hitték el. Saját beképzeltségük áldozatai lettek, méghozzá kétszeresen! Egyfelől az Enigmát tökéletesen feltörhetetlennek tartották, és álmukban sem fordult meg, hogy egy ilyen szedett-vedett, léha társaság meg tud birkózni a feltörésével. Másfelől ők is tudtak a TypeX és SIGABA gépekről, azt is tudták, hogy azok hasonlítanak az Enigmára. Emiatt úgy okoskodtak, hogy ha az Enigma feltörhetetlen, akkor nyilván azok is azok, tehát meg sem próbálkoztak a feltörésükkel. Mivel a brit és amerikai gép valamivel erősebb volt, nem lett volna egyszerű dolguk, talán nem is sikerült volna, de a próbálkozások során legalább a saját Enigmájuk és a módszereik gyengeségeire rájöhettek volna. Akkor talán másként alakul a történelem, de – mint mondani szoktam – a dolgok magukban hordozzák a végzetüket. n

A szovjet M-125 „Fialka” gép már a háború után született, de az elv hasonló

Angliában, Buckinghamshire-ben van egy csöndes udvarház, amelyet ma már az egész világ ismer: Bletchley Park.

121


könyv

ajánló

Timothy Snyder:

Fekete Föld

21. Század Kiadó, 2016. 479 oldal, 4990 Ft A szerző amerikai történész, holokausztkutató, a Yale Egyetem professzora. Fő kutatási területe Kelet-Európa legújabb kori tör­té­ nelme. Új könyvét világszerte lelkes kritikák és heves viták fo­gad­ták. A felületes olvasó legyintve átfuthat ezeken, mondván, „me­gint egy újabb holokausztkönyv”. Sny­der azonban új nézőpontból közelíti meg a kérdést. Amellett érvel, hogy le kell vonni a tanulságokat az államok szerepe és a környezeti kérdések tekintetében is. Hitler egy gondola­tával kezdi az okfejtést, miszerint „semmit nem tudhatunk a jövőről, kivéve, hogy bolygónk lehetőségei korlátozottak, hiszen a Földünk felszíne adott terület”. Innét indulva építi fel a hitleri szociál-darwinista világkép bemutatását, amelynek alapvetése az emberi rasszok közötti állandó és kíméletlen harc. A jog, az állam, a kereszténység, a humanizmus, az erkölcs és általában minden, ami a „természetes harcot” elfedi, csak zsidó ármány. Hitler szerint, ha sikerül a világot megszabadítani a zsidóságtól, mint kezdettől fogva kártékony „öko­lógiai hibától”, akkor láthatóvá válik a természet rendje, az ál­landó harc. Rémisztő, de Hitlernek ezek a beteges nézetei nagyjából koherensek és konzisztensek voltak. Snyder szerint Hitler nem volt nacionalista. Bár sokat beszélt a népről, a német nép sorsa sem különösebben érdekelte, nem akart nagy Németországot létrehozni. A  nép csak egy eszköz volt számára. Snyder másik fontos megállapítása, hogy a zsidók tömeges lemészárlása azokon a területeken zajlott leghatékonyabban, ahol sikerült szétverni az államot: Lengyelországban, a balti államokban és Ukrajnában. Ezeket korábban a szovjetek szállták meg, és a szovjet rezsim politikai céljai ér­dekében szétverte az intézményeket, felszámolta az értelmisé­get és a politikai elitet, így az állam intézményének nem ma­­radtak őr­zői. Nem az ál­lam gé­pezete, ha­nem ép­p az ál­lam hiá­nya segítette a nácikat a ge­no­cídium ki­ vitelezésében. Sny­der har­madik lényeges megállapítása egy paradoxon: azoknak a zsidóknak, akiket a nácik Auschwitzba szántak, lényegesen nagyobb volt a túlélési esélyük, mint azoknak, akiket nem. Tudniillik míg a kettős megszálláson átesett területek zsidó lakosságát gond nélkül le lehetett mészárolni a helyszínen, Auschwitzban olyan zsidókat akartak meggyilkolni, akik a náci Németország által elismert államok polgárai voltak. Az ál­lam­polgárság, a bü­rokrácia és a kül­politika Sny­der szerint olyan té­nyezők voltak, amelyek miatt a végső megoldás kivitelezése aka­dozott. Ön­álló fejezetet szentel a kollaboráció kérdésének, és hosszasan foglalkozik a lengyel embermentőkkel is. Aztán az utolsó fe­­jezetben rátér arra, miért ismétlődhet meg a holokauszt. Szerinte Hitlert ökológiai pánik vezette a háborúhoz, és ökológiai okai voltak a ruandai népirtásnak is. Míg az afrikaiak egymást ölik a termőföldért, Ázsia, amely nem képes saját szükségleteit biztosítani, egyre nagyobb érdeklődést mutat Afrika iránt. Előfordulhat, hogy egy krízishelyzetben, a 2030-as években a pekingi vezetés ugyanolyan konklúziókra jut, mint a berlini az 1930-as években. Eközben Orosz­ország arra példa, hogy az 1930-as évek eszméi hogyan válhatnak ismét követendő példává.

122

Richard Dawkins:

Gyertyaláng a sötétben Libri Könyvkiadó, 2016. 468 oldal, 4999 Ft, e-könyv: 3290 Ft Richard Dawkinst nem kell bemutatni az olvasónak. A brit etoló­ gus, evolúcióbiológus, tudományos író hírnevét az 1976-ban meg­jelent Az önző gén című könyvével alapozta meg, amelyben egy teljesen új, géncentrikus nézőpontból tárgyalta az evolúciót, s ezzel értelmezést adott olyan jelenségeknek, mint az altruiz­mus. Mellesleg megalkotta a gén mintájára a mém fogalmát. 2008-ban vonult nyugdíjba oxfordi Charles Simonyi Intézetben betöltött professzori állásából, de továbbra is tagja maradt az oxfordi New College-nak. Aktív ateista, neve egyet jelent a szigorú kételkedéssel és a briliáns, szenvedélyes, nem köntörfalazó vitával. Hetvenkét éves korában, 2013-ban jelent meg a Csoda bűvöletében című önéletrajzi könyve, amely életének első harmincöt évét beszéli el. A mű tavaly kerülhetett magyarul az olvasók kezébe a Libri Kiadó jóvoltából. Most itt a második harmincöt évet elbeszélő kötet, a Gyertyaláng a sötétben. Címét Carl Sagan Korok és dé­mo­nok című könyvének eredeti alcíme ihlette, amely szerint a tu­­do­mány olyan, mint a gyertya a sötétben. A történetet a 70-es évek­­ben kezdi, amikor az oxfordi zoológiai intézetben tanított, egye­­bek mellett számítástechnika-kurzust tartott. Ekkor találkozott először egy diáklán�nyal, akit ma prof. dr. Kate Lassellsként is­­merünk. Közben mentori feladatokat is ellátott a New College-ban, ahová viszont csak 1979-től vettek fel lányokat. A koedukáció egyik kezdeményezője Dawkins volt. Az intézmény az „Új Egye­tem” nevét 1379-ben kapta, akkor még tényleg új volt, ma egyike a leg­ré­gebbieknek. A szerző semmilyen tisztséget nem töltött be az egyetemen – mert, mint írja, mindenre reménytelenül alkalmatlan volt –, egy kivétellel: a dékánhelyettesi hivatalt látta el egy évig, de azt is nagyon utálta. Aztán mesél a Smithsonian Tro­pical Research Institute Barro Colorado-szigeti (Panama) ku­tatóállomásán, a dzsun­gelben töl­tött időkről. Egy kicsit rátér a ku­tatómunkára is, az ásó­darazsak vi­selkedésére kidolgozott játékelméleti modell apropóján. Megint csak színes sztorikat mesél, és bemutat­ ja dr. Jane Brockmannt, akivel ezt a ku­ ta­tást végezték. Brockmann ma a Wis­ consini Egyetem professor emeritusa. Dawkins ekkoriban írta A hódító gént, amelyhez számos érvet adtak a darazsak. És csak mesél és mesél, az olvasó pe­dig nem képes letenni. Megosztja ve­­lünk a természet iránti csodálatát, be­ avat könyvei születésébe, kedvesen kor­ holja a tudományos világ hiányossá­gait, és elbeszéli azokat az eseményeket, amelyek figyelmét a kultúra, a vallás és a tudomány határterületeire irányították. Közben olyan személyek tűnnek fel, mint Carl Sagan, David Attenborough, Richard Attenborough vagy Jared Diamond, és Dawkins olyan oldalukról mutatja be őket, ahogy egyetlen hivatalos életrajz sem. Az eközben kifejtett gondolatai nemcsak az olvasóra gyakorolnak mély benyomást, hanem az egyetemes kultúrára is. IPM 2016. július


app

web

7 perc edzés

Kézi szkenner mobilból

http://goo.gl/kK9KGp

http://www.camscanner.com/

Manapság sok ember akarva-akaratlanul számítógép előtt tölti ideje nagy részét. A munkába vagy szórakozásba beletemetkezve észre sem vesszük, hogy órákat töltünk egy székben, rossz testtartással, s aztán elzsibbadt lábakkal, fájós vállal, háttal és nyakkal, rosszkedvűen, kimerülten tápászkodunk fel. Hosszabb távon a hatás súlyosabb: a rossz testtartás miatt a törzs elülső izmai megrövidülnek, a hátizmok elgyengülnek, romlik a gerinc statikája, a rossz keringés visszeresedést, ritkábban trombózist okozhat, csontritkulás is kialakulhat. A szív- és érrendszeri panaszok mellett az elhízás már-már közhelynek számít. Mindenki tudja, hogy az ilyesmit rendszeres mozgással lehet megelőzni, a kocogás, futás, kerékpározás és úszás hatása felülmúlhatatlan. Munka közben is lehet és kell mozogni, néha szünetet kell tartani, és megmozgatni az izmainkat. Az interneten szép számmal keringenek okos tanácsok, miképpen végezhetünk egyszerű torna­ gya­korlatokat az irodában, munkaidőben anél­kül, hogy ezzel másokat zavarnánk, vagy leizzadnánk. Csakhogy ezeket a tanácsokat meg is kellene tartani, ám legtöbbször az ilyen igyekezet némi fellángolás után feledésbe merül. Az ürügy pedig mindig készen van: „most erre nincs időm, majd később” A  „7 perc edzés” egy Androidon futó igen egyszerű fitneszapplikáció. Míg más szoftverek komoly edzésprogramokra összpontosítanak, addig ez mindössze tizenhárom egyszerű gyakorlatot vár el a felhasználótól, amelyeket szünetekkel együtt hét perc alatt meg lehet csinálni. Az a hét perc azonban intenzív mozgás! Minden gyakorlat 10 másodperc szünettel indul, majd 30 másodpercig tart. Közben az app beszél, szóban utasít, sípol, mint egy tornatanár, igaz, ha a telefon nyelve különben magyar, akkor kissé fura angol–magyar keveréknyelven. Amennyiben nem világos, hogy valamelyik gyakorlatot hogyan kell helyesen és szépen csinálni, úgy videókkal is szolgál, amelyeken profi tornászok mutatják be a gyakorlatot. Edzés után egy naplóban rögzíti a történteket, itt nyomon követhetjük saját fejlődésünket. 7 perc nem nagy idő, mindenkinek belefér, de utána célszerű lezuhanyozni, úgyhogy azért nem teljesen igaz, amit a fejlesztők állítanak, hogy bárhol, bármikor, de reggel, felkelés után mindenképpen.

A stencilgépre ma már alig emlékszik valaki, pedig feltalálója a magyar származású Gestetner Dávid. A  géphez speciális pa­pír tartozott, erre írógéppel lehetett írni, majd a papírt a stencilgépbe rakva kisebb számban, néhány száz vagy ezer pél­dányban lehetett a gépelt dokumentumot sokszorosítani. A stencilgépeket az 1800-as évek végén kezdték gyártani, és az 1980-as évek elejéig használatban voltak hazánkban is. Mivel a géppel röpiratokat is lehetett készíteni, a népköztársaság állambiztonsága engedélyhez kötötte, és szigorúan ellenőrizte az ilyen gépek tartását. Aztán az 1970-es években megjelentek a fénymásolók, és a nyolcvanas években ezek elterjedtek ná­lunk is. Bár a törvény még hatályban volt, a rendszerváltás kö­zeli években az engedélyezés kérdésével már nem foglalkozott senki. Az okostelefonok és a Facebook korában már csak mosolygunk az ilyesmin. Manapság teljesen természetes, hogy ha az ember kezébe kerül egy dokumentum, amelyet fontosnak vagy érdekesnek talál, akkor a telefonjával lefényképezi. És ha késztetést érez arra, hogy azt mások számára is hozzáférhetővé tegye, akkor egyszerűen megosztja a képet a neten. Apró szép­ ség­hibája a dolognak, hogy az ilyen fotózott dokumentumok sokszor torzak, ferdék, árnyékosak, és a kép szélein mindenféle oda nem való dolog is látszik, szóval az egész nem olyan össze­ szedett, mint egy fénymásolt vagy szkennelt irat. Ezen se­g í­te­ nek a szkennerapplikációk, amelyek lényegében lapszken­nert varázsolnak a telefon kamerájából. Az egyik legjobb a Cam­ Scanner, amely nemcsak Android-, hanem Windows- és iOSrendszeren is mű­kö­d ik. Alighanem ez a vi­lág­ szer­te legtöbbször letöl­ tött ilyen alkalma­zás, több mint 60 millióan használják. A  lefényképezett dokumentumokat PDF-fájllá alakítja, amelyet aztán nemcsak a telefonon lehet tárolni, hanem el lehet küldeni e-mailben, vagy feltölthetjük a Google Docs, Dropbox, Evernote tárhelyünkre. Ki lehet nyomtatni az interneten keresztül, vagy faxként el lehet küldeni több mint 30 országba. A  CamScanner tisztességesen körbevágja a dokumentumot, és a szükséges képkorrekciókat is elvégzi automatikusan, de manuális módosításra is lehetőség van. Többoldalas dokumentumokat is kezel, sőt képes több PDF összefésülésére is. A dokumentumhoz kereshető jegyzet fűzhető, és címkékkel lehet ellátni. A bizalmas dokumentumok jelszóval védhetők. Az ingyenes változatban reklámok vannak, vízjelet tesz a PDF-re, és időkorlátos a feltöltés. A teljes változatban nincsenek ilyen korlátozások, és van szövegfelismerő (OCR) funkció is. Nem utolsó szempont, hogy az applikáció – más hasonló szoftverekhez képes – igen kevés memóriát foglal el a telefonban.

IPM 2016. július

123


program hazai

Modigliani

2016. június 29. – október 2. A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást – köztük aktokat, portrékat és szobrokat – felvonultató tárlatra a világ több nagy múzeuma és magángyűjteménye kölcsönzött műveket. A nagyszabású kiállítás szobrokon, festményeken és rajzokon mutatja be Amedeo Modigliani (1884–1920) életművének főbb korszakait és stílusfordulatait, valamint a kortársakhoz fűződő kapcsolatát. A Modigliani életét övező mítoszok, az árveréseken elért rekordárak gyakran elterelik a figyelmet az alkotó valódi művészi teljesítményéről. Modigliani ugyanis úgy vált az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé, hogy valójában soha nem tért el a klasszikus műfajoktól. Magyar Nemzeti Galéria, 1014 Budapest, Szent György tér 2. • www.mng.hu • Belépőjegy: 2800 forinttól.

Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene Október 2-ig Ki az, aki sosem vásárolt még lemezt csupán azért, mert megtetszett a borítója? Az Abbey Road albumon található kép legalább annyira beleégett az elmúlt fél évszázad köztudatába, mint maga a Beatles zenéje. Kis formátum, komoly következmények. A zene története összekapcsolódik a fotográfiával: annak minden fejezete, az absztrakttól a portrékig, ott hagyta lenyomatát a lemezborítókon. Ezek a kis négyzet alakú felületek teljes fotótörténeti áttekintést nyújtanak, egyfajta időkapszulaként zárva magukba a zenét és a képet. Több mint 400 ikonikus lemezborító látható a Capa Központ tárlatán, amely a fotó- és képzőművészet nagyágyúit sorakoztatja fel Andy Warholtól Yoko Onón, David Bowie-n és Damien Hirstön keresztül egészen olyan fotográfiai nagymesterekig, mint Annie Leibovitz, Helmut Newton vagy a botrányairól méltán híres Larry Clark, akinek a munkáit Magyarországon még nem láthatta a közönség. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 1065 Budapest, Nagymező utca 8. www.capacenter.hu • Belépőjegy: 1500 forint. 124

Nők Chanelben

2016. július 8 – szeptember 11. A szekszárdi születésű Peter Farago és a svéd Ingela Klemetz-Farago vizionárius kettősét a jelenkori divatfotózás legkreatívabb csapatai között tartják számon. A CHANEL divatcéggel való egyedi együttműködés keretében a két fotós komplex divatban elmesélt sztorikat kreált, amelyekben Közép-Európa és Lengyelország legkeresettebb szupermodelljei szerepelnek. Az eredmény egy messzemenően személyes és látványos divattörténet, ahol Faragóék esztétikája az érzékenységen és a tökéletes időzítésen keresztül talál kifejezést. Munkájukban lényegi elem a művészi komponálás és a modell, illetve a fotós teljes mértékű egymásra hagyatkozása. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Müpa, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. www.ludwigmuseum.hu • Belépőjegy: 2400 forint.


külföldi

Zsolnay Fényfesztivál Július 1–3.

Pécs városa 2016 nyarán indítja útjára legújabb, szemkápráztató kezdeményezését, a Zsolnay Fényfesztivált. Július első hétvégéjén a kikapcsolódni vágyókat tematikus, összművészeti fesztivál várja, amely a város majd 2000 éves múltjának lenyűgöző hagyatékát a fantázia világával szövi össze. Napközben a belváros a múlt históriáinak, hangulatainak életre keltéséhez ad hátteret, kulturális kalandok kavalkádja várja az érdeklődőket a nevezetes történelmi helyszíneken, köztereken és eldugott utcácskákban egyaránt. Ahogy az éj leszáll, fényárba borul a belváros, az álló és

Beyoncé-koncert Július 21. 20:00

mozgó fényfestészeti remekek, fényépítmények és fényinstallációk között újra érdemes felfedezőútra indulni. A mediterrán hangulatú utcákon felépülő új cirkuszi és utcaszínházi produkciók, a városlakók bevonásával létrehozott közösségi fényalkotások életre szóló élményt varázsolnak. www.zsolnayfenyfesztival.hu A programok Pécsen, több helyszínen zajlanak.

Az amerikai R&B-énekesnő, dalszerző neve kikerülhetetlen mindazok számára, akik követik az aktuális zenei trendeket és slágerlistákat. Beyoncé a Grammy-díj történetének legtöbbször jelölt női előadója, aki mára már 20 díjjal és 53 jelöléssel büszkélkedhet. Eddig több mint 120 millió szólóalbumot adott el, és 2016-os meglepetésalbuma, a Lemonade is nagy sikernek ígérkezik. Idén nyáron az énekesnő szerencsére nemcsak az Egyesült Államokban turnézik, hanem európai rajongóit is megörvendezteti néhány helyszínen a Formation World Tour keretében. Stade de France, Párizs, 93200 Saint-Denis www.stadefrance.com Belépőjegy: 16 000 forinttól.

TV-MŰSOR

Út Normandiáig Július 5. 21.00 Milyen katonapolitikai események, folyamatok előzték meg a normandiai partraszállást? A kétrészes minisorozat erre a kérdésre keres választ, 1941 nyaráig visszatekerve az idő kerekét – addig a pillanatig, amikor Churchill és Roosevelt először vetette fel a hadművelet lehetőségét. A műsor ezenfelül azt is bemutatja, hogy Hitler milyen stratégiával igyekezett megakadályozni a szövetségesek partraszállását, valamint hogy miféle geopolitikai és gazdasági jelentősége volt a történelem egyik legnagyobb tengeri inváziójának. IPM 2016. június

Hogyan készül? Megmutatjuk! Július 31. 14.00 A csatorna műsorának új részében az Audi győri üzemébe viszi el nézőit, ahol amellett, hogy a legmodernebb technológiával folyik az autógyártás, az emberi kezeknek is kulcsszerep jut. Segítségükkel részletesen górcső alá vehetjük a karosszériaüzemet, a motorgyárat, a lakkozót és a szereldét, de még a gyár tesztpályáján is „mehetünk” egy kört. 125


kritika ÉTTEREM

film

BAALBEK LIBANONI ÉTTEREM

Emlékezz!

1052, Budapest, Váci utca 34. (bejárat a Kígyó utca felől)

(Remember)

A levantei konyha a Levanténak nevezett délkelet-mediterráneumi térség, földrajzilag Libanon, Izrael, Palesztina és Jordánia konyhája. Tágabb ér­te­ lem­ben a szír és az egyiptomi konyha is ide tartozik. Sokak szerint az arab vi­­lágban itt, s azon belül is a pénzt feltaláló ókori Fö­nícia területén, Li­ba­ nonban főz­nek a legjobban. A libanoni konyha számos fogása a római kor­ba ve­zethető vissza, de a megszálló Ottomán török és francia hatás is erő­teljes. A levantei konyha kihagyhatatlan lényege, lelke, amiben a konyha szépsége legteljesebben megmutatkozik, a sok kis előétel (mezze), ami után az ünnepeken az ottomán konyha hagyatékaként báránysült következhet, esetleg a legújabban divatba jött csirke. Egy tipikusnak tekinthető mezze akár harminc hideg és meleg ételből is állhat, melyeknek olyan egzotikus hangzású nevük van, mint a tabbouleh, moutabel, fattoush, baba ganoush vagy a mifelénk is népszerű humusz. A Buddha Bar Budapest Baalbek étter­me az első autentikusnak tekinthető libanoni étterem a fővárosban. Nevét a borairól is ismert, Szíriával határos Bekaa völgyben fekvő ősi libanoni város­ról, a Csontváry Kosztka Tivadar monumentális festményének is nevet adó Baalbekről kapta. A Kígyó utcai étterem séfje a Damaszkuszból érkezett Mohammad Kutaini. A téliesíthető, utcára kikönyöklős teraszon foglalunk helyet. A hely kényelmes, a felszolgálás kedves, barátságos és gyors. Üdvözlőfalatnak kétféle olívabogyó, retek és savanyított répa érkezik. Amíg csipegetünk, megrendeljük a kihagyhatatlan mezzeválogatást. Kettőnknek egyet. A lapon hat kerámiatányérka, bennük hatféle gusztusos zöldséges, zöldfűszeres előétel. Csupa olyasmi, amiről már messziről látszik, hogy egészséges és ízletes. Humusz, moutabel, tabbouleh, raheb, makanek és falafel, melyekhez egy kosár libanoni–szír lepénykenyér is érkezik. A moutabel krémes arab padlizsánkrém, finom szezámpasztával (tahini) ízesítve. A „raheb” a padlizsánételek grillezett változata, paradicsommal s más zöldségekkel. Az étel neve, a „batenjan el-raheb” (szerzetessaláta) arra a folyton böjtölő, névtelen szerzetesre utal, aki a libanoni hegyekben élve az ott és a kolostorkertben fellelhető zöldségek sokféleségét egyetlen ízletes salátává komponálta. A „makanek” sokféle, akár tucatnyi vagy több fűszerrel, konyakkal, fehérborral, ecettel s a nálunk szokásosnál magasabb zsírtartalommal készül. Ízletes, krémes, felettébb szerethető báránykolbász. A csicseriborsókrém (humusz) tahinis zamatai különösen kedvesek. Az olívaolaj jó minőségű, fűszeres, és a fokhagyma is visszafogott. Kiváló fogás! Az ízesíteni jelentésű „tabbouleh” egy petrezselyemsaláta bulgurral, paradicsommal, mentával. Mi ugyan több bulgurral, olívaolajjal, gazdagabbra „butítva” kedveljük, de így is finom. Már a mezzeválogatással is kellemesen jóllakunk, így aztán akár egy vízipipát is elszívhatnánk levezetésképpen, ha kedvünk lenne hozzá, mert az is akad a Baalbekben, de a desszertnél maradunk. A desszert tejjel, cukorral, liszttel, narancs- és rózsavízzel készülő egzotikus, törökös, keleti zamatú libanoni tejpuding (mouhalabieh), amelyet zúzott pisztáciával díszítettek. Finom!

Rendezte: Atom Egoyan Szereplők: Christopher Plummer, Martin Landau, Dean Norris, Bruno Ganz, Henry Czerny Forgalmazó: ADS Service Kft. Magyarországi bemutató: 2016. július 14.

Atom Egoyan az egyik legnevesebb kanadai filmrendező James Cameron, Norman Jewison, David Cronenberg és Denis Villeneuve mellett, bár ő inkább kisebb lélegzetvételű, szerzőibb, fesztiválkedvenc műveiről ismert. Az 56 éves filmes a 90es években volt karrierjének csúcsán olyan műveivel, mint A kárbecslő (1991), az Szöllőskei Gábor Exotica (1994), vagy eddigi pályájának legjobbja, az 1997-es Eljövendő szép napok, melyért kapásból két Oscar-jelöléssel (rendezőként és forgatókönyvíróként is) jutalmazta őt az Amerikai Filmakadémia. Ezt a sikerét azóta sem tudta megismételni, az elmúlt közel húsz évben néhány jobb (Felícia utazása, Az igazság fogságában), de többnyire középszerű mozgóképekkel (pl. Imádat, Chloe – A kísértés iskolája, A fogoly) jelentkezett. Épp ezért üde színfolt Egoyan filmográfiájában az Emlékezz!, mely ugyan továbbra is nélkülözi a direktor korábbi egyedi stílusjegyeit, mégis emlékeztet minket arra a konvenciókra fit�tyet hányó, ám szakmájának minden csínját-bínját ismerő fenegyerekre, akire anno felfigyelt a világ. A legújabb és végre emlékezetesnek is mondható darab egy feszült és drámai road movie, melynek „hőse” a kilencvenhez közelítő Zev (Christopher Plummer), aki egy idősek otthonában tengeti élete hátralevő napjait. A demenciában szenvedő zsidó férfit barátja, a kerekesszékes Max (Martin Landau) megbízza, hogy keresse fel azt a háborús bűnös férfit, bizonyos Rudy Kurlandert, aki a háború alatt hithű náciként felelős volt mindkettejük családjának kivégzéséért. A film tehát egy egészségügyi problémákkal küszködő, valamint elmezavaros idős embert tett meg a bosszú angyalának, és Egoyanéknak igazából már itt nyert ügyük van. Christopher Plummer remek alakítása ugyanis akkor is élvezhetővé tenné a látottakat, ha nem volna más erénye a filmnek. Szerencsére azonban van még sorolnivaló. Bár az Emlékezz! cselekménye kifejezetten lasssan hömpölyög, egy pillanatig nem unatÖsszegzés: A Baalbek jó helyen fekvő, jó hangulatú és kozunk, a nyugtalanító taktusokkal megspékelt szokatkedvező ár-érték arányú hely, színvonalas felszolgálással. lan zenehasználat ugyanis még a kevésbé eseménydús Az egzotikus és egészséges mediterrán ételeket felvonulszcénákat is kimondottan izgalmassá teszi. Egoyan setató konyha hazai híveinek és az IPM újra nyitott olvasóinak bészi pontossággal fokozza a suspense-t, ott és akkor, is meleg szívvel ajánlott, autentikus libanoni étterem. amikor kell, a náci rendőr házában játszódó negyedóra például az utóbbi évek egyik legfeszültebb jelenete. Zev egyfajta nyugdíjas Terminátorként próbálja megta★★★★★★★★✩✩ lálni a négy Rudy Kurlander közül azt, amelyik tönkreAsterix & Obelix Az ebéd két főre 11 100 Ft volt. tette egykor az életét, mi, nézők azonban egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, hogy küldetése sikerrel 10–9 pont: Csúcsgasztronómia, nemzetközi színvonalú, kimagasló kulináris élményekkel jár-e, vagy bukás vár rá. A forgatókönyv szerencsére van 8–7 pont: Kiemelkedően jó konyha, kreatív megoldásokkal, egyenletes teljesítménnyel olyan okos, hogy e talányról valóban csak az utolsó per 6–5 pont: Jó konyha, megbízható teljesítménnyel cek történései rántsák le a leplet. 4–3 pont: Átlagos konyha, időnként jó teljesítménnyel 2–0 pont: Konyha, erények nélkül, a gasztronómia megcsúfolása

126

IPM 2016. július


színház

Véres lábujjak a dobozban Martin McDonagh: A párnaember • Rendezte: Szikszai Rémusz • Radnóti Színház Gótikus templomból átalakított vizsgálati helyiségben két rendőr vallat egy fehér inges ártatlant. Fáy Miklós Ahogy szokás, az egyik fenyegeti és üti, a másik be­szél és be­széltet, megért és segíteni akar. Oké, is­merjük már ezt a világot, majd nekünk a kom­munizmus gyermekeinek és unokáinak fogja elmagyarázni egy ír szerző, hogy milyen is a vallatás. Jól kiabálnak a színészek, Schneider Zoltán olyan, mint akiből mindjárt Csuja Imre lesz, csak még artikulálni nem tud. Köles Ferencnek régi rajongója vagyok, még a pécsi időkből, ott is Pál Andrással játszott együtt. Itt is Pál András az ártatlan író, akit azért szednek kívül-belül darabokra, mert a meg nem jelent novellái sokszor valósággá válnak, gyermekeket ölnek meg a leírt szövegnek megfelelően. Ordibálnak, nyomasztanak, ahogy szokás, az ember most is arra gondol, ő vajon hogyan viselkedne ebben a helyzetben, különösen úgy, hogy a szomszéd szobában meg az enyhén retardált bátyjával kegyetlenked-

nek. Értek mindent, csak azt nem látom, ho­gyan lehet ebből a színpadi helyzetből kikecmeregni. Leleplezzük a diktatúrát, nagyon helyes, de hát már a Toscában is megtették mindezt. Van azért valami furcsaság. Martin McDo­ nagh a drámaírók gyöngye, most ezt tényleg irónia nélkül mondom, de amit látunk, az mintha antidráma lenne, az igazán érdekes dolgokat felolvassák, elmesélik. Mert az igazán érdekes dolog nem a vallatás, hanem a közben elhangzó novellák, a szörnyűséges történetek, amelyekben gyermekeket kínoznak és gyilkolnak, egy változat a hamelni patkányfogóra, aki viszi magával a gyermekeket. Közben a horror költészete kezdi átvenni az uralmat a színpadon, papírmadárka röpköd, aztán meggyullad, de a szépséget nem a párbeszédek hozzák el, mint egy rendes színdarabban, hanem a monológok. Telik az idő, a vallatott írót letolt gatyával kötik rá a forró radiátorra, együtt sziszegünk vele, és várjuk a megváltó függönyt, amelynek ilyenkor illik megérkeznie. Most nem jön. A történet vesz egy lendüle-

tes kanyart, és a két testvér marad a színen. Elhagyjuk a diktatúrát, vagy inkább abba a kellemetlen helyzetbe kerülünk, hogy lassan igazat kell adni a pecsétgyűrűs rendőröknek: ezek tényleg szörnyetegek. Az egyik megírja, a másik végrehajtja, mert bolond szegény, nem tudja, hogy nem szabad levágni a kisfiúk lábujjait. A testvérek nem csak testvérek, de ikrek, és szép lassan szárnyalni kezd a képzelet. Ha ikrek, akkor talán minden különbözőségük ellenére is ugyanazok, talán a történetek azért válnak valóvá, mert történetek, mert a szavak éppen an�nyira igazak, mint a tettek. Hiszen már nem is vágyik másra a főhős, mint a kivégzésre, hogy a műveit bizonyítékként őrizzék meg, ne haljon meg egészen, hanem ércnél maradóbb emlékműve ott pihenjen a bizonyítékok között a rendőrségi raktárban. Ahogy Bulgakovnál nem égnek el a kéziratok, talán a raktár is biztos hely, ahonnét egyszer majd kikerül a mű, és élni kezdi életét. Ha nem raktár, akkor színház, mondja Martin McDonagh, végül is mindegy. Csak esély legyen a megmaradásra.

kiállítás

Elő a takarásból Színekre hangolva – Iparművészeti Múzeum • Nyitva: 2016. szeptember 4-ig Mit várunk legjobban, ha egy iparművészeti múzeumba lépünk? Manapság szerintem érzékiséget. Leg­ Winkler Nóra alábbis én azt. Klasszikus, festményalapú kiállításoknál is erős tud lenni a rácsodálkozás élménye, de az a transzformá­ ció, hogy végre vadonatúj szerepében ismerünk meg valamit, elmarad. Egy festmény so­ sem volt más, mint műtárgy, eleve annak készült, nem töltött be funkciókat, amióta lé­te­zik, a falon lóg, és díszítő jelleggel bír. Viszont egy tárgyakkal, tervezéssel foglalkozó intézményben rengeteg olyasmi élményünk van, mint Higgins professzornak volt Eliza Doolittle-lel, amikor egyszer csak teljes pompájában, csiszolva látta viszont a gyémántot. Mint minden múzeum esetében, itt is az van, hogy a gyűjtemény zöme tá­ro­­lókban, dobozok­ ban, mappákban és pol­co­­kon pihen, és amit az állandó kiállításon lá­tunk, csak töredéke IPM 2016. július

a tel­jes anyagnak. Ez az új kiállítás, a Színekre hangolva, il­letve a kurátori csapat viszont so­kukat hozta most elő a ta­karásból, hogy há­rom szín, a piros, a zöld és a kék mentén cso­portosítva mutassa be őket. Eltekintenek a történetiségtől, nem kronológiát vagy korszakokat vesznek, csakis a tárgyakat figyelik és domináns színüket. Sok olyan van a kiállított négyszáz között, amely moz­galmas élethelyzetekben teljesí­tett szol­gálatot év­tizedeken át. Vég­telen szá­mú va­­cso­­rán tá­laltak ben­nük, ültek rajtuk min­den­féle sza­lo­nok­ban, virá­go­ kat cserél­get­tek ben­­­nük, asz­­talra te­rítették őket, cse­­léd­lá­nyok hú­­zo­gatták fű­ző­szalagjukat nagy­ságos asszo­­nyai­kon. Min­den ki­állított da­­ rabbal jönnek a tör­téne­tek is, saját kaland­jaik, tervezői újítások, kivi­telezői bravúrok. És amit menet közben nem értékelünk, mert használati elvárásaink vannak inkább, arra most frissen és ráérősen tudunk figyelni. Ebben a válogatásban nyitottabb lesz az ember olyan műfajok

iránt is, amelyek amúgy nem lieblingjei, de va­­ lahogy olyan élénkek, szépek, gusztusosak a cso­portok, hogy arra is több türelem ma­rad, ami mellett máskor átvonulnánk egy kö­vet­kező terembe. A Moholy-Nagy Művésze­ti Egyetem­ mel együttműködésben interaktív elem is van, azt hiszem, mára ez elengedhetetlen egy né­­­ ző­­barát vagy né­zőváró kiállításon, szóval van itt egy Színtükör nevű fejlesztés. Meg­áll előtte az ember, és hamarosan megkapja saját szín­ elemzett k��pét, amely alap­ján kap egy sze­mé­­ lyes ajánlást, melyik tárgy illik leginkább hozzá. A maradék sok százat is jó lesz látni, drá­maiak a fények, főszerepbe hozzák a lát­vá­nyos ruhákat, kézzel varrott textilcipőket, állatmintás gyümölcstálat, étkészleteket, szőnyeget, bútort, vázákat és kárpitot. Bónusz, de érdemes kiemelni, hogy ha a kezdőkérdést kiegészítem azzal, hogy „nyáron” akkor a válaszba belevennénk a hőmérsékletet, és itt az is pont jól hűvös, úgyhogy minden szempontból ajánlom.

127


rejtvény

Nevessen és nyerjen! Fejtse meg a skandináv rejtvény fő sorait, és nyerjen egy féléves IPM-előfizetést. A megfejtést nyílt le­ve­le­ző­lapon vagy e-mailben küldje el szer­kesz­tő­sé­günk címére (IPM 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5., pf@inter­pressma­gazin.hu). Beküldési határidő: 2016. július 18.

Az IPM 2016. májusi számában megjelent keresztrejtvény megfejtése:

Fáraó úr piramis helyett nincs kedve inkább piramis­ játékba befektetni? Nyertesek: Griecs Péter, 2040 Budaörs Horváth Norbert, 2600 Vác Kakuk Anna Magdaléna 2040 Budaörs, Peterdi Gabriella, 1119 Budapest


IPM + IPM Rejtvény 27% t) (3400 F

ny

é kedvezm

együtt csak 9340 Ft. (12 740 Ft helyett) 12 lapszám + 1 rejtvénymagazin

+ Újra megjelent a 2015-ben is népszerû IPM Rejtvénymagazin. Számos, az IPM-tôl megszokott különleges logikai kihívásokat jelentô és különbözô nehézségi fokozatú feladvánnyal találkozhat. Kellemes és hasznos kikapcsolódás a nyári pihenésre. A tartalomból: 100 000 forint és egyéb nyeremények, Skandináv rejtvények, Sudokuk, Önismereti teszt, Scrabble-feladványok, Idegen nyelvû rejtvény, Sakkfeladvány, Logikai IQ tesztek, Teszt nôknek, Logikai rejtvények óvodásoknak, iskolásoknak, Rövid ismeretterjesztô cikkek. Speciális rejtvények: 3D, Különbségkeresô, Labirintus, Képrejt­vény, Körrejtvény és más újdonságok.

Interneten: www.mediacity.hu/elofizetes • Telefonon: +36-40-201-055 E-mailben: elofizetes@mediacity.hu • Postai úton vagy személyesen: 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. Adatvédelmi tájékoztatónkat és az Elôfizetési Szerzôdési Feltételeket megtekintheti a www.mediacity.hu/aszf weboldalunkon.


megfejtések rejtvény

ténykép

8. oldal

szamuráj sudoku

19. oldal

Az Északi-sarknak nincs birtokosa. Mivel nemzetközi vizeken fekszik, a Föld semelyik országának sem része. Miután 2007-ben egy orosz tengeralattjáró zászlót tűzött ki a tengerfenékre – így követelve az olajat és egyéb természeti kincseket –, a Greenpeace tiltakozása jeléül egy 2,7 millió sarkvidékvédő aláírását rejtő időkapszulát, a „Jövő zászlaját” helyezte el négyszáz méterrel az Északi-sark jege alatt.

iq-mix

25. oldal

Megoldások: 1) K, Ó (A szomszédos betűpárokat az óramutató járásával megegyező irányban, belülről kifelé összeolvasva értelmes négybetűs szavakat kapunk.) 2) D 3) 4 (Mindegyik sorban az első két számjegy szorzata adja a második két számjegyet.) 4) Mielőtt megismertelek 5) C 6) 6 (Az adott síkidom csúcsainak száma és a benne lévő szám szorzata a dominók alsó és felső mezőiben egyenlő.)

olasz módra P

I

P

E

R

E

D

A

M

I

S

E

R

I

F

F

S

T

A

T

I

U

S

T

Z

A

F

I

R

A

M

T

I S

P

E

S K

41. oldal Z

A

P

P

A

N A

J

R

U

R

Á

L

I

A

D

K

Á

K

A

L

A

K

I

P

O

O

L

L

U

V

B

Á

J

O

L

T

O

L

L

Z

O

A

V

G

C

O L

K

O

R

A

L

L

P

E

T

A

H

M

A

R

I

S

A

K

O

V

A

S

A

S

S

O

Z

F

E

L

O

G

É

N

R

I

N

A

N

Y

O

L

N

I

M

P

U

K

O

D

R

E

C

É

S

K

I

D

E

K

O

R

Á

K

I

T

E

L

E

L

A

L

K

I

Z

I

L

U

T

A

Z

I

K

S

A

R

O

K

V

M

É

S

V

Z

O

T

C

Ó

K

I

N

A

R

L

O

R

L

A

R

K

O

A

A

O

A

R

V

A

B

Z

D

B

K

T

U

V

Z

L

I

K

E

I

N

E

M

E

R

T

O

R

I

L

S

D

É

K

E

L

T

A

B

K

E

R

T

L

E

H

A

T

S

T

O

L

B

A

S

A

T

B

I

B

E

L

O

T

O

Z

R

N

S

D

O

N

A

L

D

K

A

C

S

A

D

Ő

K

O

P

O

N

Y

A

A

L

K

A

T

Kövesse az interpress magazint online és a facebookon is!

www.interpressmagazin.hu www.facebook.com/interpressmagazin 130

IPM 2016. július


Minden amit az IT-ről tudni kell Nem csak profiknak

www.fotomagazin.hu

DVD

CSak MoSt: aJáNdék IPM MaGaZINNaL!

»

64

980 Ft helyett ingyen. Kiváló minőségű, kereshető PDF-ben

2016

Minden PC-s gond megoldva! >> Új csúcsmobilok >> Windows helyett Linux >> Digitális adattárolás >> Nagy felbontású televíziók >> Sportkarkötők tesztje >> Lehallgatásbiztos készülékek >> Linuxos minicsomag >> Egy új gazdaság hajnalán?

mindent a fotóról

Ingyenes eset, Kasperky, G data vírusírtó minden hónapban!

2016/06 chiponline.hu

    

Elemzés Friss driverek Programeltávolító Turbó hálózat BIOS-ellenőrzés

Exkluzív teljes verzió! Több hely a HDD/SSD-n! Különleges tömörítő!

Minden PC-probléma megoldva

Nincs több lassú bootolás

Hálózati fékek kioldása

Összeomlás okainak felfedése

Hardverhibák javítása

Bármit lehallgatnak

+ tippek a levelek, az internet és a dokumentumok titkosításához

Így lesz feltörhetetlen a PC-nk, a mobilunk és a többi készülékünk 66

Jobb a Windowsnál

Tökéletes fotók egy kattintással

Belépés a Linux világába: Ubuntu-telepítés, a legjobb beállítások, azonnali start + a 15 leghasznosabb program

1995 Ft, előfizetéssel 1395 Ft XXVII. évfolyam, 6. szám, 2016. június Kiadja a MediaCity Magyarország Kft.

9 770864 942839

16006

58

LG G5, Galaxy S7, Nagyobb sebesség Z5, iPhone SE költségek nélkül A legjobb okostelefonok tesztje – meglepő végeredménnyel 36

Az alaplapgyártók trükkjei. Leteszteltük, mennyire hatékonyak 82

Keresse az újságárusoknál! chiponline.hu


2016. július, XXXVI. évfolyam 7. szám ára: 980 Ft, éves előfizetőknek: 728 Ft

IPM Rejtvénymagazin IPM Rejtvénymagazin IPM Rejtvénymagazin kapható az újságárusoknál! kapható az kapható azújságárusoknál! újságárusoknál!

ki írta a

shakespeare drámákat?

az információ története – kegyetlen kincsvadászat – zsenik magánélete – vérengző vérvonalak – szving párizsból

kötelező kötelező kötelező

395. szám

nyaRaláshoz nyaRaláshoz nyaRaláshoz

Interpress magazin

Interpress magazin ❱ A gondolko­­­dó ember lapja

Kórházi fertőzések és járványok

a gödöllői szupernyúl a biológiai csodafegyver

Az információ története

teszt

Művelt vag yok?


IPM 2016 07