Esszé a hűségről és az érdemről

Másképpen fogalmazva: az isteni erő felismerése után az isteni hűség is nyilvánvalóvá lesz. Kiindulási pont, az isteni teremtő-, és gondviselő erő melyhez nem fér kétség - a hit dimenziójából szemlélve mindkettőt.

Elvonatkoztatva a hit dimenziójától, csupán logikai következetésként is megállapithatjuk, hogy erőt feltételez az élet megteremtése és az erről való gondoskodás. Az ehhez való következetesség, vagyis hűség nélkül megszűnne az erő erőnek lenni és megszűnne az élet és a róla való gondoskodás. Az élet nem egy statikus állapot, hanem inkább állandó mozgásban van, ezért ennek folytonosságához újabb erőre van szükség, ami már maga az élethez való hűség is egyben.

A hit szemszögéből az isteni erő és hűség, már több mint feltételezés, ez maga a bizonyosság. Ebből az is megtanulható, hogy ahol erő van ott hűségnek is lennie kell és forditva. A kettő kölcsönösen nemcsak feltételezi, de ki is egésziti egymást. Ha az emberi élet felől vizsgáljuk ez előbbi kijelentést, akkor is helyes marad az előbbi kijelentés. Akár úgy is foglamazhatnánk, hogy hasznos dolog a hűségnél erőt feltétezni és forditva: aki erős az hűséges, és aki hűséges az erős.

A hűség önmagában semmit sem jelent, ennek iránya nélkül.. Az isteni hűség az isteni szubtanciához, lényegéhez való kötődést jelöli ez esetben. Istennek saját létéhez való hűsége jelenti a teremtő és a gondviselő erőt. Isten nem a világtól és élettől, az emberektől és az emberek közötti kapcsolattól elszigetelt lét és lényeg de erő és hűség is egyben, máskülönben megszűnne Istennek lennie. Mindezek lehetnek csupán teológiai és hit felvetések is, de mindenképpen a hűséget és az az érdemet kereső ember kérdése is ugyanakkor.

Hűséget veszitett ember nincs - csak valami irányába veszitheti el az ember a hűségét.

Hasonlóképpen nem állapithatjuk meg azt sem, hogy Isten ne lenne hűséges, önmagához, mert különben megszűnne saját istensége. Az ember elveszitheti hűségét olyan irányba ahonnan érdemeket várna el, de nem kap. Az érdemek elismerése visszasegitheti a korábbi hűségéhez. Ha ez elmaradna akkor a hűségének iránya változhat és máshol keresi a mindenkori ember az érdemeket, az elismerést, ami életének értelmet és célt és szépséget, örömöt, szabadságot és felelősséget és gazdagságot ad. Az emberi élet értékei adta feladatok elvégzése után, a hiteles elismerője, az érdemek egyedül adója csupán Isten, aki teremtette , teremti és gondviseli az életet. Hasonlóképpen, az élet értékeihez való hűség forrása az emberek számára szintén egyedül Isten.

Az isteni hűséget meglátó szemre, az ezt meghalló fülre és az ezt megszerető szivre, e hűséget megérintő-, és megtartó-, ezért munkálkodó kézre van szükségünk ahhoz, hogy bizó lelkülettel, létünk értelmének a fényénél a homályban is lássunk, e csend és némaság visszhangjában is halljunk, a csalódások és fájdalmak után is szeretni és reménykedni tudjunk, képesek legyünk az értelmes türelem gyakorlatára. Az isteni teremtő és gondviselő erőnek a felismerése, a hitben megélhető életnek, a reménységnek és szeretetnek csodája és gyönyörűsége is egyben.