Page 1

R E G Ő S

B E N E D E K

G E N I U S

L O C I


2


Regős Benedek: GENIUS LOCI

Dokumentarizmus III. Konzulens: Pecsics Mária

Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, Fotográfia tanszék 2012, Kaposvár

© Regős Benedek, 2012 3


4

T A

R

T

A

L

O

M


Bevezető

6

I. Genius loci fogalma

8

II. Fotótörténeti előkép: Roger Fenton

10

III. Kortárs inspirációk Sophie Riestelhueber Paul Seawright Ori Gersht Krzysztof Pijarski Rosângela Rennó Képjegyzék

12 13 14 15 16 17 18

V. Genius loci: a sorozat

20

Forrásjegyzék

38

5


Ő T E Z E V E B

„...a Fotográfiát nézve soha nem tagadhatom le, hogy a dolog ott volt. Benne a valóság és a múlt együtt van jelen. Minthogy ez a „kényszerhelyzet” csak a Fotográfiára jellemző, kizárásos alapon ezt kell a Fotográfia lényegének, noémájának tartanunk.” Roland Barthes: Világoskamra, 88.o. 6


A múltbéli, történelmi cselekmények iránti érdeklődésem nem új keletű, ám az általuk kitüntetett, figyelemre méltó helyek fotografikus megjelenítése mostanában kezdett foglalkoztatni, számos élmény hatására. Az egyik kiindulópontom egy szépirodalmi mű, W. G. Sebald: Austerlitz című regénye volt. A történet egy dokumentumok alapján történő kutatásról szól, amelyben a címadó főhős elfeledett gyermekkorának helyszínei alapján keresi múltját. A könyv különlegességét az adja, hogy az elbeszélésfolyamot rengeteg fotó egészíti ki, az író asszociációjaként, vagy eredeti dokumentumként. Ez a fajta kettős, verbális és képi kifejezésmód erősen nosztalgikus és személyes hangnemet kölcsönöz a műnek, amely az európai történelemhez kritikusan, de tisztelettel viszonyuló attitűdjével inspirálóan hatott a munkámra. Ekkortájt találtam rá a századfordulós Budapestről készült fotóalbumokra (Budapest Anno, Klösz György) , az egykori városképpel foglalkozó internetes blogokra (Fővárosi blog) , fotóarchívumokra, amelyek az utcákon tett sétáimmal kiegészülve együttesen keltették fel kíváncsiságomat és vezettek ahhoz a felismeréshez, hogy bár 100 év telt el azóta, mégis fellelhetem azokat a részleteket, amelyeken a vérzivataros 20. század nyoma a legkevésbé sem észlelhető. Az épített tér állandóságában és változatlanságában magába zárta azt – akár egy fénykép, időkapszulaként, - amit mi a hely lelkének, szellemének szoktunk nevezni. Ebből indultam ki kutatásom és fotósorozatom kezdetén, utánajárva a genius

„A Fotográfia nem arról beszél, ami nincs többé, hanem csak arról, ami egészen biztosan volt.” Roland Barthes: Világoskamra, 96.o.

loci valódi jelentésének és megjelenési formáinak a kortárs fotóművészetben. 7


8

F O

A G

A

G

L

E

M

N

U A

I

S L

O

C

I


genius, ii, m. (gigno) 1. védőszellem (államé, emberé, foglalkozásé, helyé); 2. transl. pártoló, jóakaró locus, i, m. 1. hely, tér állás; (könyvben) pont, szakasz; 2. lakóhely, szállás, helyiség; plur. vidék; 3. rang, tekintély, állás, születés; 4. körülmény, helyzet, állapot; 5. idő(pont), alkalom1 A latin eredetű genius és loci szavak jelentéstartalma sokrétű. Ebből kifolyólag a genius loci fogalmát is számos helyen, sok esetben közhelyesen alkalmazzuk, anélkül, hogy tisztában lennénk valódi értelmével. Manapság legtöbbször a genius-t egyszerűen léleknek, szellemnek szokták fordítani, ám a római gondolkodásban jóval összetettebb fogalmat, egyfajta védőszellemet, őrangyalt jelentett, olyasvalakit, aki az újszülötteket oltalmazza, ráadásul csak a férfi lelket jelölte. A női lelket iuno-nak nevezték. Később a római kultúra hellenizálódásával a genius jelentéstartalma kiszélesedett: már különválasztottak jó és rossz geniust ill. jelölhetett társaságot és helyet is. Pompei és Herculaneum ásatásai során olyan freskók kerültek elő, melyeken a genius huius loci felirat állt, ami csak annyit jelent: e hely Szelleme2. Többek között ezeken is tetten érhető, hogy már az antikvitás embere is valamilyen láthatatlan identitást, személyes kötődést és atmoszférát kapcsolt élettereihez, azonban a jelenség megértéséhez tisztáznunk kell a hely, mint specifikum fogalmát. Ennek érdekében Christian Norberg Schulz: Genius loci című írásához fordulok. Ez alapvetően egy, az építészet filozófiájával foglalkozó tanulmány, de pontosan megválaszolja a hely szellemével kapcsolatos kérdésfelvetéseket. Ő a helyet, mint létünk kulcsfontosságú részét, mindennapi jelenséget vizsgálja, hiszen minden cselekvésünkhöz, történéshez hozzákapcsolódik egy helyszín is. A hely tehát nem csak egy elvonatkoztatott térrész, hanem konkrét, anyagisággal, alakkal, felszínnel és színnel bíró dolgokból felépülő teljesség3, mely – Schulz meghatározása szerint - „nem redukálható egy-egy tulajdonságára, például térbeli viszonyaira anélkül, hogy elvesztené konkrét természetét.”

1

Györkösy Alajos: Latin-Magyar szótár. Akadémiai kiadó, Budapest, 1970

2

Hyperion lexikon (www.szepmuveszeti.hu/hyperion), Forisek Péter, 2004

3

Christian Norberg-Schulz: Genius Loci. Ökotáj, 33-34. sz. 2004. 65-75. o.

9


10

E L

F Ő

O

K

T

É

Ó

P

T

Ö

R

T

É

N

E

T

I


Roger Fenton (1819-1869) Roger Fenton angol fényképész 1855 májusában Albert herceg ajánlólevelével és Thomas Agnew manchesteri kiadó támogatásával1 a Krími háborúba ment, hogy dokumentálja az angolok körében amúgy sem népszerű esemény mozzanatait. A technikai korlátok (nedves eljárás, üvegnegatívok kezelése, tárolása) és az extrém időjárási körülmények azonban megnehezítették Fenton munkáját. Csak olyan életképeket, katonaportékat, nyugodt tájképeket tudott készíteni, amelyeken a harcok és a vérontás direkt módon nem jelennek meg, csak bizonyos részletek utalnak a lappangó veszélyre, ahogyan ez a legszuggesztívebb, orosz ágyúgolyókkal tarkított útról készült Valley of the shadow of death (A halál árnyékának völgye) című tájképén is érződik. A kép eredetiségéhez akkoriban nem fért kétség, később azonban előkerült a helyszínen készült második verzió (kép), amelyen az úton alig láthatóak ágyúgolyók. Bár a témával foglalkozó Errol Morris kutatásai mára bebizonyították, az ismert fotó megrendezett, a kép üzenete és vizuális nyelvezete nagy hatással volt bizonyos kortárs alkotók munkásságára.

1

Papp Júlia: Roger Fenton fényképei az Egyetemi Könyvtárban. Fotóművészet, 2008/3, 51. évf., 3. szám

11


12

F O

A T

E

Ó

K

L

R

K

É

P

M TÁ EK Ű R V S É S Z

O

Ő

E

T

B

Ő

L


Sophie Riestelhueber (1949-) A párizsi születésű Sophie Riestelhueber újságíróként kezdte pályafutását. Bár az írást hamar felcserélte a fotográfiával, a dolgok valódi és a világsajtóban megjelenő képének kettőssége egész életművében foglalkoztatja. Nagyformátumú tájképei inkább tájtöredékek, a történelem és a konfliktusokból fakadó erőszak okozta sérülések hordozói1. 1982-ben a polgárháború szünetében Beirutba utazott ahonnan számos fekete-fehér felvétellel tért vissza. A képeken nem magát az eseményt látjuk, hanem annak pusztításait: üres, szétrobbantott épületek torzóit és romjait, az emberek és az élet teljes hiányát. 1991-ben egy repülőből fényképezte az Öböl-háború nyomait Kuwait sivatagaiban, amelyek inkább bőrön ejtett sebekre, vagy az ősi rúnaírás karaktereire emlékeztetnek (Fait, 1992). Erről így nyilatkozott: „Engem leginkább az érdekel, hogy elutazzak világ meggyötört helyeire és felfedjem a földön ejtett hegeket és nyomokat.” 2006-os Eleven Blowups c. sorozatában már digitális montázstechnikát is alkalmazott. Mivel nem kapott engedélyt, hogy Irakba utazzon, a Reuters hírügynökségtől vásárolt egy képet, amely alapján a robbanások okozta krátereket digitálisan rekonstruálni tudta. Ezeket vágta össze korábban készült szíriai, türkmenisztáni felvételeivel.

1

Ann Hindry: Sophie Riestelhueber. Hazan, Párizs, 1998

13


Paul Seawright (1965-) Az észak-ír származású fotográfus korai munkásságában (Sectarian

Murder, 1988) belfasti szekták által elkövetett gyilkosságok helyszíneit fényképezte, amelyekhez korabeli újságcikkek leírásait párosította. A Margins (1999), The Forest, The Map, valamint a Belfast című sorozatokban városok peremterületeit, aluljárók részleteit, hidak alatti senki földjét, éjszakai lámpák sárgás fényével megvilágított erdőszéleket látunk, olyan helyeket, ahol bizonyos dolgok már megtörténtek vagy még megtörténhetnek1. A képeken a felszín alatt lappangó, látens agresszió és pusztítás jelenik meg. Erre utal 2002es Hidden albumának címe is, amelyet az afganisztáni aknamezőkről, az Imperial War Museum felkérésére készített. Ennek egyik darabja a Roger Fenton: Valley of the shadow of death című képét megidéző híres fotója, a Valley. Bár ezeken a látszólag nyugodt tájképeken nem látjuk a halálos fenyegetést, jelenlétét mégis érezzük2.

1

Paul Seawright : The forest. Hasselblad, Göteborg, 2001

2

http://www.paulseawright.info

14


Ori Gersht (1967-) Az izraeli származású Ori Gersht képei és videói múltat és jelent összekötő csatornák. Életében számos háborút, politikai és társadalmi konfliktust élt át, emiatt érthető, hogy munkáiban olyan történelmi jelentőségű helyeket (Júdeai-sivatag, Szarajevó, Auschwitz, Galícia) keres fel, amelyek egyszerre hordozzák magukon a természet szépségét és a századok brutalitását1. Első komolyabb sorozatát (AfterWars: Sarajevo, 1998) a Bosnyák háború utáni Szarajevóban készítette. Itt nem csak a pusztítások érdekelték, hanem a romokon új életet kezdő lakosság erőfeszítése is. Egy évvel később hasonló tematikával a bemozduló, téli, lengyel tájat fotózta Krakkótól Auschwitzig tartó vonatútja során (White Noise: Poland, 1999-2000). Erről az élményéről így nyilatkozik: „Az ilyen helyeken a fotográfus mindig küszködik, hiszen a fénykép nagyon jól adja vissza a részleteket, ám az itteni élmények és történések mélységéről semmit sem tud mondani. Érdekelt a kihívás, hogy mi történik egy olyan helyen, amivel a kamera sem tud mit kezdeni.”2 Hide

and Seek (2009) c. munkájában olyan helyek szerepelnek, amelyeket politikai konfliktusok esetén menedékként használtak. Így jutott el, az egykor egész európát borító őserdők, mocsarak és lápok egyik utolsó lengyelországi maradványába. Itt készült képei legalább annyira valóságosak, mint amennyire nem azok; térképen nem létező, identitás nélküli ősi helyekről mesélnek. 1

Hilarie M. Sheets: Beauty, Tender and Fleeting, Amid History’s Ire. www.nytimes.com, látogatás időpopontja: 2012.12. 07.

2

www.mummeryschnelle.com/pages/gersht.htm. 2012.12.07.

15


Krzysztof Pijarski (1980-) A lengyel fotóteoretikus, fordító és művészettörténész a Lódzi Filmiskola (PWSFTviT) tanára1. Fotográfiai munkáiban fényképek és tárgyak utóéletét vizsgálja a posztmodern világban. Sorozatai a múzeumi terek, hagyatékok, fotóarchívumok, kiállítások jelenségét analizálják, különböző megközelítésben. Ebben az aspektusban dolgozta föl a Fundacja Archeologia Fotografii felkérésére Zbigniew Dłubak, a háború utáni lengyel fotográfia híres alakjának hagyatékát, ahol a fotóműterem részletei, a személyes tárgyak, az eredeti negatívok és kéziratok egy rendszer darabjait képezik, egymással interakcióban vannak. Pijarski apró darabokra szedi az egységes életművet, hogy az élettelen, avítt tárgyaknak újfajta értelmezhetőséget és ezáltal „életet” adjon.

1

16

http://pijarski.art.pl , látogatva: 2012.12.08


Rosângela Rennó (1962-) A brazíliai fotográfus, Rosângela Rennó az általa talált, felfedezett, gyűjtött, vásárolt, majd analizált fényképek gondozója1. Privát fotóarchívumokból, a médiából, a reklámiparból vagy a popkultúrából táplákozó munkáiban az elfeledett emlékek felelevenítésével kísérletezik. 2003-ban az 50. Velencei Biennálén képviselte országát a Série Vermelha (Militares) című sorozatával, amelyben brazil, német, orosz, francia, amerikai családi albumokból megszerzett felvételeket dolgoz fel2. A katonai egyenruhába öltözött gyerekeket és felnőtteket ábrázoló fotókat a digitális technika segítségével szinte láthatatlanná tette, majd vörös színű réteggel látta el, utalva a harcokkal járó vérontásra. Leginkább témába vágó projektje a 2006-os A Última Foto (Az utolsó fotó). Negyvenhárom fotográfus ismerősét kérte fel arra, hogy az általa az útóbbi 15 évben gyűjtött 43 különböző típusú fényképezőgéppel készítsenek egy utolsó fotót; örökítsék meg a Rio de Janeiro felett álló Jézus szobrot. Az elkészült képeket alkotóikkal is dedikáltatta, és a plexilap mögé zárt fényképezőgéppel együtt állította ki.

1

Grosenick, Uta - Seelig, Thomas: Photo Art.Thames & Hudson, London, 2008

2

www.rosangelarenno.com , látogatva: 2012.12.08.

17


18

K É

P

J

E

G

Y

Z

É

K


11 Roger Fenton: Valley of the shadow of death , 1855 - forrás: Library of Congress, Prints and Photographs Division, Roger Fenton CrimeanWar photograph collection: LC-USZC4-9217 13 Sophie Riestelhueber:WW 14 Paul Seawright: Untitled (Forest, Night) (a Margins sorozatból) - forrás: www.source.ie Paul Seawright: Tree, Underpass (a Margins sorozatból) - forrás: www.source.ie 15 Ori Gersht: Untitled (az AfterWars: Sarajevo sorozatból) ,1998 - forrás: www.mummeryschnelle.com 16 Krzysztof Pijarski: studio #1 (a Dłubak – Sources sorozatból), 2009 - forrás: http://pijarski.art.pl Krzysztof Pijarski: studio #2 (a Dłubak – Sources sorozatból), 2009 - forrás: http://pijarski.art.pl 17 Rosângela Rennó: Sem Título (red boy) (a Red Series (Militares) sorozatból), 1996 - forrás: www.rosangelarenno.com Rosângela Rennó: Pedro Vasquez, Fed 2 (A Última Foto sorozatból), 2006 - forrás: www.rosangelarenno.com

19


T N I O U T S Ó S LO O R CI O : Z A F

E

A

G

„Az ember a helyet lényének azzal a mélységével érti meg, hol már nincs változás, ami határtalanul messze van és a közvetlen közelben, egyszerre benne van a csillagászati távlat és a meghittség, amikor látja azt, hogy a dolgok élnek és ahol az értelmetlen világ nehéz és zajos terhe ellobban és minden titkok súlya él.” Hamvas Béla: Az öt géniusz, Életünk, 1989 20


Sorozatom kiindulópontjai történelmi pillanatok, amelyeknek meghatározó tulajdonságait: az időpontot (mikor?), de leginkább a helyet (hol?) és a személyt (ki?) emelem ki. Ezekre az eseményekre, az azokat dokumentáló fotográfiák, vagy leírások alapján hivatkozok. Teszem ezt azért, hogy a pontos helyszínt, ahol az ismert személy állt, és amely máig változatlan formában létezik – felkutassam, majd lefényképezzem. Bár ezek a elfeledett helyek bizonyos kontextusban lényegesek és kiemelkedőek, mégsem tulajdonítunk nekik kitüntetett fontosságot. Akár minden nap többször is elhaladunk ezen lépcsőaljak, járdaszélek, eldugott belső udvarok, és különböző nagyvárosi részletek mellett, amelyek a történelem tanúiként, az idő tényezőjét kizárva hordozzák magukon kitüntetett mivoltukat. Munkám több lépcsőből álló folyamat volt. Első helyszínem kilóg a sorból, hiszen nem fotográfia, hanem egy korabeli rajz és egy történelmi tény az alapja, bár igazságát ma sokan megkérdőjelezik. Ez a Nemzeti Múzeum lépcsőjének északi ún. pofafalának teteje, ahonnan 1848. március 15-én Petőfi a Nemzeti dalt szavalhatta. A többi helyszínhez azonban fotográfiákat kellett keresnem a következő kritériumokkal: derüljön ki a közismert alkotó, vagy az ábrázolt személy pontos helye (leginkább maga a „tárgy”, az „anyag”, amin állt) a kép elkészítésekor, valamint a pontos helyszín legyen beazonosítható és felkutatható, lehetőleg Budapest területén belül. 21


A képekre, művészi kvalitásuk helyett inkább dokumentumként tekintettem, amelyek egy kvasi intertextuális referenciaháló1 részei. Bár időbeosztásom nem engedte meg levéltárak és fotóarchívumok részletes átböngészését, a fotóalbumokban és az interneten fellelhető online archívumokban (MTI, Fortepan) vagy a böngésző program segítségével - különböző, a témával foglalkozó weboldalakon számos képet, forrást találtam. Ennek ellenére a szelektálásra nem volt nagy szükség, mivel a fenti kritériumoknak viszonylag kevés fotó felelt meg. Így válogattam ki a sorozat 6+1 helyszínét, amely bármikor kibővíthető, folytatható. Kutatásom másik mozgatórugója az volt, hogy egyfajta találkozás és jelenlét megélésével kecsegtetett. Hiszen ha sikerült eljutnom a talált fényképen szereplő helyre, egy kis imaginációval beleélhettem magam a történelmi szituációba a tér és a helyszín szinte változatlan adottságainak köszönhetően. Fiatalabb koromban többször eszembe jutott, mi történne akkor, ha egyszer az utcán összetalálkoznék egy olyan (leginkább történelmi) személlyel, akit valóban nagyra tartok. Mit kérdezhetnék tőle, miről beszélgetnénk? Most ez a lehetőség a dokumentumok alapján feltérképezett helyek révén, bár képletesen de megadatott. Ráadásul ami leginkább időtlenül hatott, és amiről a képeket is készítettem, az a legtöbb helyen fennmaradt eredeti burkolat, kő, beton, jelenléte volt, amelyen a kép „főszereplője” az expozíció pillanatában állt. 1

Nyikos Júlia: A fotografikus és a történelmi tapasztalat az irodalomban. Lettre, 2008 nyári, 69. szám

23


he ly e r nd o Sá Pe tő fi 6” K .8 43 3’ ° 19 8” É .5 28 9’ °2 47

Petőfi a Múzeum lépcsőjén a “Nemzeti dalt” szavalja Egykorú röplap részlete, nagy valószínűséggel Szerelmey Miklós rajza

24


25


he ly e At til a zs ef Jó 2” K .4 19 3’ ° 19 8” É .6 14 9’ °2 47

Ismeretlen fotográfus: József Attila a pesti Duna-parton, (1935 körül) PIM Művészeti Tár. Ltsz. 1735.

26


27


he ly e a Ca p t er Ro b 5” K .6 20 2’ ° 19 0” É .1 46 9’ °2 47

Robert Capa: A romos Mátyás-kút nézői a budai Várban, Budapest, (1948) Magyar Fotográfiai Múzeum. Ltsz. 2002.76

28


29


he ly e r-B re ss on tie Ca r en ri H 3” K .8 35 3’ ° 19 8” É .7 12 0’ °3 47

Benkő Imre: Henri Cartier-Bresson a Mai Manó Ház Napfényműtermében, (2002)

30


31


he ly e Ta m ás Cs eh ”K 06 9. 4’ ° 19 9” É .2 48 9’ °2 47

Ismeretlen fotográfus: Cseh Tamás és Bereményi Géza a Blaha Lujza téren

32


33


he ly e z té s Ke r An dr é 6” K .4 34 4’ ° 19 1” É .3 28 9’ °2 47

Martsa Balázs: André Kertész fényképez a Műterem udvarán, (1984)

34


35


he ly e is W ill Br uc e ”K 16 6. 3’ ° 19 5” É .7 29 9’ °2 47

Bruce Willis a Die Hard ötödik részének budapesti forgatásán, (2012) fotó: Pályi Zsófia (origo.hu)

36


37


38

F O

R

R

Á

S

J

E

G

Y

Z

É

K


felhasznált irodalom: Forisek Péter: Hyperion lexikon. www.szepmuveszeti.hu/hyperion, 2004 Norberg-Schulz, Christian: Genius loci. Ökotáj, 33-34. sz. 2004. 65-75. o. Barthes, Roland: Világoskamra. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989 Flusser, Vilém: A fotográfia filozófiája. www.artpool.hu Papp Júlia: Roger Fenton fényképei az Egyetemi Könyvtárban. Fotóművészet, 2008/3, 51. évf., 3. szám Hindry, Ann: Sophie Riestelhueber. Hazan, Párizs, 1998 Seawright, Paul : The forest. Hasselblad, Göteborg, 2001 Grosenick, Uta - Seelig, Thomas (ed): Photo Art, Thames & Hudson, London, 2008 Hamvas Béla: Az öt géniusz, Életünk, 1989 Nyikos Júlia: A fotografikus és a történelmi tapasztalat az irodalomban (nyelvi és képi paradigma). Lettre, 2008 nyári, 69. szám

felhasznált képek forrása:

24. oldal: Petőfi album. Pesti Napló, 1908 26. oldal: PIM Művészeti Tár. Ltsz. 1735. (

http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/jozsef_attila/jozsef_attila_tanulmanyok/uj_anyagok/pim_anyaga/fotok_2.htm )

28. oldal: Kincses Károly - Kolta Magdolna: Robert Capa képei a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005, 96. o. 30. oldal: http://maimanohaz.blog.hu/2011/12/27/amikor_a_fotost_fenykepezik_15 - utoljára látogatva: 2012.12.13.. 32. oldal: www.mediawavearchivum.hu - utoljára látogatva: 2012.12.08. 34. oldal: M. Szűcs Ilona - Kaposi Endre - Kincses Károly: Martsa Alajos és művészbarátai. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001, 107. o. 36. oldal: http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1205/Bruce2012519113530/gallery.xml&rovat=filmklub - utoljára látogatva: 2012.12.08.

39


40

Regős Benedek: Genius loci  

Dokumentarizmus III. / Konzulens: Pecsics Mária / Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, Fotográfia Tanszék 2012

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you