Page 1

IV. ÉVFOLYAM 5-6 SZÁM. 2019. MÁJUS-JÚNIUS. *****************************************************

SENIORI KÖSZÖNTŐ „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” ApCsel 2,1-41 Írta: Marton Krisztián senior A pünkösd a változásról szól. Ahol Isten Lelke megjelenik, akire kitöltetik, az az ember megváltozik. Olyan csodálatosan változott meg az apostolok szíve és a gondolkodása, mint amilyen csodálatos módon Jerikó falai is leomlottak. Az apostolokból eltűnt a félelem, az aggodalom és a rettegés. Megváltozott a gondolkodásuk, a világlátásuk, mert Isten kitöltötte rájuk a Lelkét. Megkapták azt a megígért Pártfogót, akit Krisztus elküldött nekik: a Lelkét. Megszabadultak a megkötözöttségeik alól, hiszen ahol Isten Lelke jelen van, ott szabaddá válnak az emberek. Szabaddá arra, hogy megtegyék azt, amire Jézus elhívta őket. S nemcsak szabadságot kaptak erre, hanem erőt is. Pünkösd ünnepe éppen erről szól: a Lélek általi változásról, a megszabadulásról a megkötözöttségek alól. A fénybe való kilépésről, Krisztus rettegés nélküli hirdetéséről. Ez lett nyilvánvaló az első pünkösdön, és ez az, amit mi magunk is megtapasztalunk minden egyes nap. Szabadok vagyunk az evangélium hirdetésére, mert munkálkodik bennünk a Lélek. Kérjük az Urat, aki megteremtett és megformált bennünket arra, hogy töltse ki a Lelkét a gyülekezeteinkre: hogy ne csak hallgatói legyenek az evangéliumnak, hanem szószólói is. Hogy olyan bátorsággal és erővel tudják hirdetni Krisztust, ahogyan Péter, a halász merte az első pünkösdön. Imádkozzunk ma is Istenünk Lelkéért! A Szerző V. évfolyamos teológushallgató, a Teológiai Akadémia seniora. *****************************************************

1


AZ EGYHÁZRÓL Írta: Steinbach József püspök Textus: „(1) Örülni fog a puszta és a szomjú föld, / vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. (2) Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. / Része lesz a Libánon pompájában, / a Karmel és Sárón díszében. / Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.  (3) Erősítsétek a lankadt kezeket, / tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! (4) Mondjátok a remegő szívűeknek: / Legyetek erősek, ne féljetek! / Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, / jön Isten, és megfizet, / megszabadít benneteket!  (5) Akkor kinyílnak a vakok szemei, / és megnyílnak a süketek fülei.  (6) Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, / és ujjong a néma nyelve. / Mert víz fakad a pusztaságban, / és patakok erednek a pusztában.  (7) Tóvá lesz a délibáb, / és víz fakad a szomjú földön. / Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, / nád és káka terem.  (8) Jól megépített útja lesz, / amelyet szent útnak hívnak. / Nem jár azon tisztátalan, / csak az ÚR népe járhat rajta, / bolondok nem tévednek rá.  (9) Nem lesz ott oroszlán, / nem megy rá ragadozó vad, / ilyen nem lesz található, / hanem a megváltottak járnak rajta.  (10) Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, / ujjongva vonulnak a Sionra. / Öröm koszorúzza fejüket örökre, / boldog örömben lesz részük, / a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 35,1–10)

Ez az Ige a reménység mellett az egyházról is tanítást ad: az egyház valóságáról, lényegéről, titkáról. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy ott van jelen Jézus Krisztus egyháza, ahol Isten Igéjét hirdetik, Isten Igéjének hatalmát kézzel fogható módon megtapasztalják, valamint Isten Igéjét cselekszik. Jézus Krisztus egyházának jelenléte kizárólag ezektől függ, nem pedig számoktól, statisztikai adatoktól, nem módszerektől, technikáktól, okos szervezet-fejlesztésektől; Jézus Krisztus egyháza nem emberi erőlködés függvénye.

2


1. Jézus Krisztus egyháza ott van jelen, ahol ISTEN IGÉJÉT TISZTÁN HIRDETIK. Ézsaiás próféta könyvében, ahogy más prófétáknál is, minden prófécia így kezdődik: „Így szól az Úr!” Ha előrébb lapozunk, ez a prófécia is így kezdődik: „Így szól az Úr!” (Ézsaiás 30,15; 31,9) Isten Igéjének tartalma a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, valamint az Ő evangéliuma. Jézus Krisztus nekünk nemcsak földi életünk kiteljesedését ajándékozta, hanem az örök életet is; – a kettő együtt pedig az üdvösség. Isten Igéjének szíve a megváltás örömhíre, miszerint Isten megoldotta azokat a helyzeteket, ahol mi emberek tehetetlenül állnánk, illetve halálosan elbuknánk. Ezért az egyház minden élettevékenysége csak azt szolgálhatja, hogy Isten Igéje megszólaljon, ezért könyörög, valamint ezért ad hálát. Isten Igéje pedig élő és ható (Zsidókhoz írt levél 4,12), és a Szentlélek által elvégzi munkáját, Isten akarata szerint (Ézsaiás 55,11). Hadd idézzem fel azt a sokat emlegetett „negyven évet”, amikor az egyházat a templom falai közé akarták szorítani. Ekkor nyilvánosan nem lehetett sem gyermekmunkát, sem ifjúsági munkát, sem egyéb egyházi tevékenységet folytatni. Mégsem volt hiábavaló ez a „negyven éves fogság”, mert az egyház kénytelen volt rátalálni igazi küldetésére, az Ige hirdetésére. Egy akkori neves budapesti lelkipásztor, visszaemlékezéseiben hangsúlyozta, hogy: Abban az időben egyetlen „fegyverük” volt, az igehirdetés; és virágzó gyülekezeti élet bontakozott ki, az Ige szolgálata nyomán. Akkor nem lehetett látványosan szolgálni, és mégis sok gyülekezet virágzott. Ma ezernyi módszert alkalmazva szolgálhatunk, és mégis sorvad az egyház? Nem tévesztettük szem elől a lehetőségek tömegében éppen a lényeget, amiért vagyunk? 2. Jézus Krisztus egyháza ott van jelen, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik, és ISTEN IGÉJÉNEK HATALMÁT KÉZZEL FOGHATÓ MÓDON MEGTAPASZTALJÁK. Szemléletesen tárja ezt elénk Ézsaiás próféta könyvének 35. fejezete, ahol végig arról olvasunk, hogy jön az Isten, és kivirágzik az a pusztaság (1–2; 6–7), amit az emberi önzés sivataggá tett. Nem kevesebbről, pontosan erről van szó. Isten Igéjének hatalmát valóságosan, kézzel fogható módon megtapasztalja az Úr népe. Teológiai értelemben itt a sákramentumokról van szó, azokról a szentségekről, amelyekben Isten látható, kézzel fogható módon megjeleníti Igéjének üzenetét, és részesít annak üdvözítő gazdagságában. A keresztségben a tiszta víz azt jelenti, hogy amiként a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg bennünket Jézus Krisztus vére minden bűntől. Az úrvacsora sákramentumában azt „láttatja”, hogy amilyen valóságosan megfogjuk a kenyeret, megrágjuk, lenyeljük; amilyen

3


valóságosan megisszuk a bort; ugyanilyen valóságosak Isten üdvözítő ígéretei, amelyeket Ő beteljesített a Jézus Krisztusban. Tapasztalati értelemben pedig arról van szó, hogy ez a két sákramentum jelen van mindenütt, ahol kézzelfoghatóvá lesz Isten Igéjének hatalma, és láthatóvá lesz Isten megváltó szeretete. Ézsaiás próféta ezt részletezi, miszerint: kivirágzik a pusztaság, utat találunk a kietlen sivatagban, betegek és bolondok gyógyulnak, azaz testi és lelki betegségből gyógyulnak meg emberek, miközben Isten népe megtisztul, és a sakáltermészetű ember megszelídül, újjászületik. Isten Igéjének hatalma ilyen kézzel fogható módon tapasztalható meg. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ebben a világban mindezeket hitben, hit által tapasztalhatjuk csak meg. Hiszen, ha a körülmények nem is változnak azonnal, vagy testi szemekkel nézve minden maradt a régiben; a hívő embernek mindezek ellenére is bizonyossága az, hogy a pusztaság kivirágzása elkezdődött. Hit által mindezeket már megtapasztalhatjuk itt is. Odaát pedig, a maga teljességében, zavartalanul részesülhetünk Isten Igéjének hatalmából és áldásaiból. 3. Jézus Krisztus egyháza tehát ott van jelen, ahol Isten Igéjét hirdetik; Isten Igéjének hatalmát megtapasztalják, valamint ISTEN IGÉJÉT CSELEKSZIK. Erre is utal Ézsaiás próféta: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket, mondjátok a remegő szívűeknek, legyetek erősek, ne féljetek” (3-4). Itt valójában az egyház szeretetszolgálatáról van szó, amelynek megkülönböztetjük az intézményes, a gyülekezeti és a személyes formáját. Mindezekben Jézus Krisztus parancsának engedünk, aki így szólt: „… ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (János 13,34) Egészen egyszerűen szeretnék most szólni erről a nehéz, összetett szolgálatról. Minden nap legyen legalább egy ember a közvetlen közeledben, akiről jót gondolsz, jót szólsz, és akivel krisztusi szeretettel jót teszel. Ha pedig erre nincs erőd, mert elég neked a maga baja, akkor legalább minden nap legyen legalább egy ember a közeledben, akiről nem gondolsz rosszat, nem szólsz rosszat, és akivel szándékosan nem teszel rosszat. Legalább egy ilyen ember legyen minden nap az életedben; – az nem baj, ha több van, de legalább egy legyen. Gyermekkori meghatározó emlékem jut eszembe. A barátaimmal gyakran figyeltünk meg egy bogarat, amelyet a falunkban ganéjtúró bogárnak neveztek. Ez a bogár „a rendelkezésére álló anyagból” ékes gömböt formált, testtömegének többszörösét, és azt roppant erőlködések közepette görgette a távoli ürege felé. Csodálkozva néztük a bogár akrobata mutatványait, ahogy megküzdött a ganéjból formált ékes gömbbel. Ekkor azonban váratlan dolog történt, mert az egyik barátom egy mozdulattal összetaposta a szorgos bogarat. Nem egyszer fordult elő hasonló. Ez eleven élmény számomra azóta is. Már akkor, gyerekként is feltettem magamnak a kérdést: „Nem lehetne ezt 4


másként?” Egyedül kipróbáltam: amikor is egy papírdarabra segítettem a szorgos bogarat, terhével együtt, és közelebb vittem a fészkéhez. Még ezután is sokat erőlködött, mire hazaért; – de hazaért. Valójában ez az evangélium: Isten, a Jézus Krisztusban lehajolt érettünk, és hazavitt bennünket. Illetve, életünk erőlködései közepette, az Úr lehajol, és közelebb visz a célhoz. Kell még ugyan erőlködni, de bizonnyal hazaérünk már. Tehát mi a saját ganéjdombunkon, Isten kegyelme által, „ékes golyókat” formálunk az alkalmatlannak tűnő anyagból és lehetőségekből, miközben megtapasztaljuk azt, hogy Isten ereje megáldja a mi erőlködésünket; sőt, lehajol érettünk, és közelebb visz a célhoz; illetve Jézus Krisztusban már eleve garantálta a célt. Ha mi ezt a krisztusi kegyelmet megtapasztaltuk, akkor mi sem tehetjük meg azt egymással, hogy bármiféle módon eltapossuk a másikat, hanem inkább segítenünk kell egymást. Isten népéhez mindenképpen ez a méltó: Isten Igéjének cselekvése, egymás között, aztán a világban. Ez tesz hitelessé bennünket. * Most már Kálvin szavaival foglalom össze az egyház valóságát és titkát. Jézus Krisztus egyháza ott van, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik; Isten Igéjének hatalmát a sákramentumokban megtapasztalják; és Isten Igéjét krisztusi szeretettel cselekszik. Ézsaiás próféta könyvének 35. fejezete is erről beszélt, a teljes Írás ugyancsak erről tesz bizonyságot. Isten cselekszik az Ő Igéjében, általunk, vagy éppen ellenünkre is. A mi cselekvésünk csak Isten Igéjének hatalmára épülhet. Az eredmény pedig csakis az Úrtól érkezhet. Isten Igéjének hatalma nélkül minden módszer, technika, szervezés, építés hiábavaló (Zsoltárok 127,1–2). A lényeget csakis az Úr cselekedheti meg. Ez a lényeg pedig az üdvösség. Egyszer a „Három egyház püspökeinek találkozóján” egy protestáns püspök barátilag megszólította az egyik katolikus érseket: „Mondj valami jót, Érsek uram!”. Az érsek így felelt: „Üdvösség”. Nyilván a protestáns püspök valami e-világi jót várt válaszként: hogy halad az építkezés, mi a helyzet az egyházmegyében, mi az eredménye emberi erőfeszítéseinknek. A válasz azonban teológiai telitalálat lett. Ugyanolyan telitalálat, mint amit az egyik püspökünk felelt arra a kérdésre, hogy miért nem történik már valami látványosabb dolog az egyházunkban. A válasz ugyanis így hangzott: „Ma is sok minden történt, főként pedig az, hogy egy nappal még közelebb kerültünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez”.

5


Ne legyünk tehát olyan önhittek és beképzeltek, mintha az egyház jövője kizárólag rajtunk múlna, hiszen Isten Fia a világ kezdetétől fogva, annak végéig megtartja az Ő népét (Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelet). Természetesen tenni kell a dolgunkat, de vannak olyan helyzetek, amikor veszteg kell maradnunk (2Mózes 14,14), és imádkozva kell kifejeznünk azt, hogy valójában mindent az Úrtól várunk. Jővel, Szentlélek Úr Isten!

A Szerző a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Teológiai Akadémia tanára. *****************************************************

PÜNKÖSD JELENTŐSÉGE KÁLVIN TANÍTÁSA SZERINT Írta: Dr. Németh Tamás rektor Kálvin a „Szentlélek teológusa” volt. Az egyház életében, úgy az igehirdetés ajándékában, mint a sákramentumokban, a lelki ajándékok hatékonyságában, a hit növekedésében és a közösség örömében a Szentlélek munkáját látta. Szentlélek vezet el bennünket hit által az evangélium világosságába, mert Ő a doctor internus, a belső tanítómester. A Lélek munkája által bizonyosodunk meg belsőleg az üdvösségünkről. Nélküle vakok volnánk, de Ő éles lelki látást ad nekünk (mentis nostrae acies). Kálvin hangsúlyozza, hogy teremtmények lettünk az Atya szeretetéből, de újjászületettek egyedük Krisztusban és a Szentlélek munkája által vagyunk. A keresztyén élet realitása a Szentlélek munkájának függvénye. Mert a Szentlélek munkája alapján tapasztaljuk az Atya és a Fiú tetteit. A Szentháromságot is a Lélek által látjuk egynek. De a Szentlélek nyitja meg a kapukat a másik ember felé, nyitja meg az evangélium útját, tehát a Szentlélek jelenléte által mondhatjuk, hogy Isten jelenvaló közöttünk. A Lélek Isten jelenléte számunkra, ezért valljuk, hogy a Lélek maga a jelenvaló Isten. A gondviselés is pneumatikusan hat, mert a Szentlélek effector providentiae, a gondviselés megvalósítója, aki mint virtus generalis, általánosan ható isteni erő, az egész teremtettséget egybefogja, s már azelőtt, hogy elindult volna az élet a földön, jelen volt. Azonban Kálvin nem személytelen, hanem személyes erőről, s a gondviselés személyes tapasztalásáról is beszél, amelyben az Atya szeretetét a Lélek által átéljük. Arra a kérdésre is felelnünk kell, hogy Kálvin szerint a mi lelkünknek és a Szentléleknek milyen kapcsolata van. A teremtéskor Isten Lelke (ruah) cselekszik és adja az élet leheletét az embernek. Láthatjuk tehát, hogy Kálvin Lutherhez hasonlóan „kettős lélekről” beszél (duplex spiritus, quem Deus donat hominibus: animans et sanctificans), amit Isten ad az embereknek. Az első a spiritus animans, amely élőlénnyé, halandó teremtménnyé teszi az embert, míg a keresztyén ember a 6


megszentelő lélek ajándékának birtokosa is (habent spiritum sanctificantem). Kálvin számára a Szentlélek nem jelent mást mint a cselekvő Istent, aki vagy rejtetten vagy nyíltan, de mindig munkálkodik. Az Atya a principium agendi, a cselekvés eredője, minden dolog forrása és kútfője (fons et scaturigo). A Fiúnak tulajdonítjuk a bölcsességet és a dolgok végrehajtásában való sáfárkodást (dispensatio in rebus agendis), a Szentléleknek pedig a cselekvés erejét és hatékonyságát (virtus et efficacia assignatur actionis). Tehát a Szentlélek azt teszi, amit az Atya és a Fiú tesz, nem hoz sajátosan újat. Kálvin abban látja a Szentlélek sajátosságát, mondja Werner Krusche, hogy nem a sajátjából vesz, hanem „megvalósítja az Atya és a Fiú tetteit”. Azzal ugyanis, hogy a Lélek Isten jelenléte számunkra, bizonysága annak, hogy a Szentlélek maga a jelenvaló Isten, aki „célba juttatja az Atyának és a Fiúnak munkáját”. A pünkösdi történet magyarázatában Kálvin kiemeli azt is, hogy „az ajándéknak láthatónak kellett lenni, hogy a tanítványokat a testi érzékelés inkább feltüzelje. Mert amilyen lusták vagyunk az Isten ajándékainak megítélésére, – hacsak minden érzékszervünket fel nem ébreszti – annak ereje észrevétlen marad és elenyészik”. Az újjászületett ember pneumatikus ember, a keresztyén közösség pneumatikus közösség, mert benne Isten Szentlelke munkálkodik, „mert a „mi üdvösségünk szerzése az Atya Isten szeretetén, anyaga a Fiúnak engedelmességén, eszköze a Szentlélek megvilágosításán, azaz a hiten alapszik, célja pedig az Isten véghetetlen jóságának dicsősége”. Ennek természetesen az ellentéte is megvan, ahol megszomorítják, megtagadják Isten Szentlelkét, onnan nemcsak a lelki ajándékok vonulnak vissza, hanem minden, ami az Atyától és a Fiútól származik. Ott élet helyett az elvettetés jelei mutatkoznak, halál illata halálra. Kálvin Isten Szentlelkét látja munkálkodni a teremtésben, az általános kegyelem (gratia universalis) által létrejövő teremtésbeli és társadalmi rendben, nála a szent és profán azért nem válik el élesen, mert minden igazság, szépség és jó megjelenését donis Dei-nek, Isten ajándékának tekinti, amelynek forrása a Lélek (unicum veritas fontem). Abban van más rendje a pneumatikus közösségnek, a keresztyén gyülekezetnek, hogy ott tudatosul a Szentlélek állandó jelenléte, a tagok elszántak arra, hogy ajándékaikat a közösség javára fordítsák, vele Isten nevét magasztalják. Ezért a lelki ajándékokkal, kegyelmi ajándékokkal megáldott ember Kálvin szemében nem különleges, hanem feladattal megbízott ember, akin az Úr számon is kéri azt, amit rábízott (lásd a Talentumok példázatát), akire többet bízott, azon többet is fog számon kérni. Itt emeli ki Kálvin a Szentlélek szabadságát. Ott és olyan ajándékokat ad, ahol és amikor Ő jónak látja, s ezt mi csak kérhetjük, de nem várhatjuk el (a szél fú, ahová akar). Az imádságaink, kéréseink nem jók akkor, ha csak önmagunktól vannak. A Szentlélek segítségül van abban, hogy jót és jól kérjünk, kéréseinkkel igazodjunk Isten akaratához. Kálvin a sákramentumokról szólva is kiemeli a Szentlélek szabad jelenlétét. A sákramentumok, nemhogy a cselekményben nem hatnak maguktól, de a Szentlélek bizonyságtevő jelenléte (testimonium Spiritus sancti) nélkül üresek és értéktelenek, de „hatalmas erővel töltött, ha a Lélek belső munkája és ereje megnyilvánul benne”. Kálvin ezzel leleplezi azt a mágikus félreértését a sákramentumoknak, amit a középkori egyház annyira komolyan vett, másrészt teret engedve a hit által munkálkodó Szentléleknek, tagadja a sákramentumok megüresítését is, helyette egy nagy titokról, misztériumról tesz bizonyságot, a Krisztussal való titokzatos egységről (unio mystica cum Christo), amely a Szentlélek által lehetséges. 7


Összefoglalva Kálvin tanítását a Szentlélekről azt kell mondanunk, hogy krisztológiai és szoteriológiai koncentráció jellemzi. Arra a kérdésre válaszol, mondja Michael Beintker, hogyan lehet és van közel hozzánk Krisztus, hogyan jutunk el a teremtő Lélek (creator Spitirus) által Isten megváltó, megigazító kegyelmének ismeretére. A Lélek továbbá az, aki a teremtett világot megőrzi attól, hogy a gonosz kaotikus zűrzavarába hulljon. Végül Kálvin pneumatológiája pünkösdi gyökerű. Pünkösd után a gonosztól elvakult és elerőtlenedett világot a Szentlélek világosságában szemléljük. Isten nagyon közel van hozzánk, sokkal közelebb, mint sokszor gondoljuk, velünk és bennünk van az Ő Lelke által, s akarata szerint adja ajándékait, amint akarja, s amint szükségünk van rá. A keresztyén egyház a kezdetektől napjainkig egy akarattal, imádságban és boldog várakozásban hívja segítségül Isten Szentlelkét, nyitott szívvel elfogadja ajándékait, és magasztalja a Szentháromságot. Ha ezt teszi, akkor a gyülekezetben helye van az Igének, helye a szeretet cselekedeteinek, helye van az örömnek és helye a dicsőítésnek. A Szerző református lelkipásztor, egyetemi tanár, a Teológiai Akadémia rektora. *****************************************************

PÜNKÖSDI IGEHIRDETÉS Írta: Dr. Szabó Előd Textus: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (…) Halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” (ApCsel 2,1-8.11b) Kedves Testvéreim! Pünkösd ünnepét az öröm, a boldogság, a felszabadultság ünnepeként szoktuk értelmezni. Alapvetően pedig ez így is van. Isten ugyanis látta a tanítványok szorongását, félelmét, mindazt, ami bennük zavart okozott, és odaajándékozta nekik a saját Lelkét, hogy elmúljon mindaz, ami nem teljesen jó és kerek.

8


Az első pünkösd eseményeit azonban nem csak a tanítványok szemszögéből nézhetjük. Itt van a sokaság is, amelyik sokszor jobban hasonlít hozzánk, akiknek a lelkében az első pillanatok alatt még nyoma sincsen semmi szépnek. Mikkel találkozunk? Zavarral, döbbenettel és csodálkozással. Nyugodtan mondhatom azt, hogy amikor Istennel találkozunk, akkor az első helyes reakciónknak ennek kell lennie. Zavart kell éreznünk. Vagyis egy pillanatra nem szabad értenünk, hogy mi is történik körülöttünk. A kérdés ugyanis ott van bennünk. Én emberként találkozhatom a mindenek felett álló Istennel? Az én életemben jelen lehet az Ő ereje? Igazából minden egyes alkalommal, amikor ez eszembe jut, akkor nem tudom felfogni. Miként lehetséges, hogy közöttem és Isten között bármilyen kapcsolat lehet? Pedig a kapcsolat ott van, csak én nem látom. A zavart pedig az okozza, hogy nem értik miként lehetséges, a zavar pedig akkor múlik el, amikor végre megláttam, és észrevettem, hogy él és működik a kapcsolat. Hadd hozzak egy olyan képet a gyülekezet elé, amelyik segít megérteni, hogy miről is van szó. Több olyan filmmel is találkoztam, amiben egy banda elhatározza, hogy ellopnak egy értékes tárgyat, gyémántot, ékszert, vagy valami hasonlót. Amikor odaérnek a helyszínre, akkor valami porral, füsttel befújják a teret, hogy láthatóvá váljanak azok a riasztóberendezést beindító lézersugarak, amelyek egyébként nem vehetők észre, hogy így ne érjenek hozzájuk és ne okozzanak zavart a munkájuk közben. Amíg ezt nem teszik meg, addig ott van a láthatatlan összeköttetés zavaró tényezőként. Kedves Testvéreim! Pünkösd ünnepén Isten adja az Ő Szentlelkét nekünk, hogy meglássuk a saját kapcsolatunkat Istennel, ami él és létezik. A zavar csupán addig a pillanatig áll fenn, amíg azt gondoljuk, hogy az életünk csak ott lóg valahol a semmiben, amíg azt látjuk, hogy semmilyen különleges kapcsolattal nem rendelkezünk. A mai napon mi is észlelhetjük a Lélek segítségével, hogy Isten mellettünk áll, hogy segít, hogy erőt ad nekünk. A zavart aztán követte a döbbenet. Annak a döbbenete, hogy meglátták, mennyire különleges az, amire Isten képes. Olyan emberek, akik egyébként nem valószínű, hogy bármilyen idegen nyelven beszéltek, egyszer csak a saját anyanyelvükön kívül, másként is megszólaltak. Ez pedig döbbenetes. Mint ahogyan az is az lehetett, amikor valaki bénán feküdt, de aztán talpra állt, amikor a vak ismét látott, amikor a néma megszólalt. Döbbenetes az, amikor mi is meglátjuk, hogy Isten milyen dolgokat visz végbe az életünkben. Ez a döbbenet pedig amiatt is van, hogy nem áll össze a kép. Ennek nem szabadna így lennie, de mégis így van. Ismét csak egy hasonlattal érzékeltetem ezt a döbbenetet. Mindenki ismeri a teknős és a nyúl meséjét. Amikor a hencegő nyúl kiáll a lassú teknőssel futóversenyre, de elalszik, és amikor az alvásból felébred, akkor már csak azt látja döbbenten, hogy a lassú teknőst nem fogja tudni utolérni. Döbbenetes látvány lehetett a célnál várakozók számára is, hogy nem a nyúl jelent meg elsőként, hanem a teknős. Kedves Testvéreim! A pünkösd megrendülése nem rossz, hanem jó értelemben vett döbbenet. Nem értem, de nagyon örülök neki. Nem tudom, hogy pontosan honnan érkezett, ezért azonnal tudom, hogy Istentől kaptam. A pünkösdi ünnepünk annak a felismerése is, hogy mindaz a 9


jó, ami nem illik bele a rendszerbe, az addig megélt életünkbe, az nem véletlenül történt, hanem a Mindenható Isten ajándékaként lehet a mienk. Végül pedig a zavar és döbbenet mellett ott van a csodálkozás. Amikor az emberek hallják a saját anyanyelvükön mindazt, amit Istenről beszélnek. A csodálkozás itt annak szólt, hogy nem érthetnénk, amit Istenről beszélnek, de mégis megértettük. Nem csodálatos, hogy Isten szava érthetően jut el hozzánk? Nem csodálatos, hogy annak ellenére, amilyen távolság a Mindenható Isten és a parányi ember között van, mégis megismerhetjük Őt? A Szentlélek a zavar és a döbbenet eloszlatása mellett a csodálkozásunkat is elveszi. Megmutatja nekünk, hogy mi valóban nem érthetnénk meg mindazt, amit Istennel kapcsolatban hallunk, de értjük, de érezzük, de tudjuk, hogy az fontos nekünk. Az egyik evangéliumi történetben van egy vak ember, akit Bartimeusnak hívtak. Ott üldögélt az út szélén, és koldult. Az élete nagyon egyhangú volt. Kivezették az úthoz, majd leült, és addig ott volt, amíg érte nem jöttek a vezetői. Ebbe az egyhangúságba érkezett egy hír. Él valahol egy Jézus nevű tanító, aki csodákat tesz. Aki olyan dolgokat művel, amit senki nem ért, és senki nem tud megtenni. Bartimeus pedig érezte és tudta, hogy neki erre az emberre van szüksége, mert Ő a Dávid Fia, vagyis az, aki Istentől érkezett. Amikor pedig arra ment Jézus, akkor Bartimeus az egyetlen, akinek természetes, hogy Jézus után kiált, természetes, hogy segítséget kér, mert az ő csodálkozása már elmúlt. Nem tudom, hogy amikor úgy igazán látjuk a Mindenható tanítását és jelenlétét, akkor mennyire van bennünk zavar, döbbenet és csodálkozás. A mai napon, pünkösd ünnepén azt érthetjük meg, hogy a mi életünkben ezeknek már nem kell megjelennie, hiszen mi már érthetjük mindazt, amit itt a sokaság csak a végén mond ki: „halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól”. A legnagyobb csoda ugyanis az, hogy mindannak ellenére, ami bennem van, a félelmeim, az aggodalmaim, a kétségeim vagy éppen az érdektelenségem ellenére is Isten üzen nekem, hogy megértsem, Ő nincsen távol az életemtől, hanem bennem van, hogy belülről vezessen, irányítson, erősítsen. Úgy élhetjük ezt meg, ahogyan egy pünkösdi versben Füle Lajos írta: „ISTENT senki nem láthatja, | de mert LELKÉT nekünk adja, | minden napon, minden órán | bennünk válik láthatóvá.” Ámen!

A Szerző a Tatai Református Egyházközség lelkipásztora, docens, a PRTA Szisztematikus-történeti Intézetének intézetvezetője. *****************************************************

„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3,1)

10


SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPRA Írta: Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea Textus: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Hogyan lehet meghallani Isten szavát? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy létezik? Hogyan lehet, hogy egy az Isten, mégis háromféleképpen jelentette ki magát az embernek? Ha az Isten egy, akkor hogyan lehet három? Ha pedig három, akkor miért lehet egy? Sokszor halljuk, és sokszor mi magunk is feltesszük ezeket a kérdéseket. Hitünk szerint Isten megismerhető a természetben, a történelemben, a lelkiismeretben, és az Ő Igéjében, mely írott formában a Bibliában, testet öltött alakban, pedig az Ő szent Fiában, Jézus Krisztusban adatott nekünk. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Istent nem láthatjuk szemeinkkel, de tudhatunk tetteiről, érezhetjük szeretetét, tapasztalhatjuk közelségét. Hitünk abban segít, hogy kapcsolatban legyünk vele. A hit tartalma az ismeret, a bizalom és az engedelmesség. Ismerjük Istent, azaz tudjuk, mit tanít a Biblia Róla. Bízunk Istenben, mert tudjuk, hogy számíthatunk rá. Tudjuk, hogy gondot visel rólunk. Ezért engedelmeskedünk Neki. Hallgatunk Rá, igyekszünk azt tenni, amit kér tőlünk. Amikor az Istenben vetett hitünket tetteinkkel és szavainkkal megvalljuk, akkor hitvallást teszünk. Mit vallunk? Kiben hiszünk? A Szentírás tanítása alapján hisszük, hogy Isten Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten. Isten maga a szeretet. Lényegét tekintve egy. Ő háromféleképpen jelentette ki magát az embernek. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek egységét Szentháromságnak nevezzük. Maga a Szentháromság szó, ilyen formában nem fordul elő a Bibliában, de a lényeg annál inkább. A Szentháromság Isten velünk van, értünk küzd, és bennünk munkálkodik. Az Apostoli Hitvallás segít nekünk abban, hogy röviden összefoglaljuk, mit vallunk és kiben hiszünk. „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.” Az Atya Isten teremtette a világot, és gondot visel róla. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1,1). „Én alkottalak, és viszlek, én hordozlak, én mentelek meg” (Ézs 46,4). A világ nem véletlenül jött létre. Isten akaratából született. Isten ezt az egész világot a semmiből, szavával teremtette. Mindent szépnek és jónak alkotott, mégpedig az ember számára. Isten gondot visel az egész teremtett világra. Az embert megbízta, hogy vigyázzon a világra, magára és a másik emberre.

11


„És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban…” Jézus Krisztus a Megváltónk. „Abban nyilvánult meg az Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala” (1Jn 4,9). Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Olyan tanító, aki a legvilágosabban és legérthetőbben mondta el, és mutatta meg, mennyire szeret az Isten. Ártatlan halálával értünk hozott áldozatot. Feltámadása által nekünk is új életet ad, és minket is feltámaszt a halálból. „Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, eltemették és feltámadt a harmadik napon” (1Kor 15, 3-4). Visszatért a mennybe, és ma is a világ Ura. Ha hiszünk benne, a mi életünknek is Ő lesz az alapja. Jézus feltámadása után negyven nappal visszatért a mennybe. Számunkra láthatatlan, de Lelke által most is velünk van. „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28, 20). Az Atya jobbján ül, ami azt jelenti, hogy Övé minden hatalom. Jézus megígérte azt, hogy visszajön. Visszajövetelének napját és az óráját nem tudjuk. Amit biztosan tudunk visszajövetelével kapcsolatban, hogy mindannyiunknak számot kell adni hitünkről. Ha Benne hiszünk, megbocsátja bűneinket, és ránk is a feltámadás és az örök élet vár. Várjuk örömmel visszajövetelét! „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe”(ApCsel 1,11). „Hiszek Szentlélekben.” A Szentlélek a Szentháromság Isten harmadik személye. Pártfogó, aki mindig velünk van, és a javunkat akarja. Jézus Krisztus a búcsúbeszédében így szólt tanítványaihoz: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26). A Szentlelket nem látjuk, de tetteiből érezzünk, hogy velünk van. Segít, hogy megértsük Isten Igéjét és engedelmeskedjünk akaratának. Hitet ébreszt bennünk. Reménységet és szeretetet ad szívünkbe. Bűnbánatra és megtérésre indít. A Szentháromság Isten lénye az emberi elme számára megfoghatatlan és kikutathatatlan. Titok. Isten az Ő lényének mérhetetlen gazdagságát mutatja meg azáltal, hogy számunkra Atya, Fiú, Szentélekként mutatkozik be és van jelen életünkben. Éppen ez által mutatja meg számunkra, hogy Ő nem birtokolható, nem állhatunk felette. Mi a Szentháromság Isten titka? Az, hogy ugyanaz az Isten van fölöttünk, értünk és bennünk. Magasságban, de a mélységben is, távol, de mégis egészen közel, elérhetetlenül, de mégis bennünk. Magasságban, távol és elérhetetlenül, hiszen az ég az ő lakóhelye. Azonban mélységben, közel és bennünk is, hiszen Jézus Krisztusban lehajolt a kárhozott világért, Lelke által pedig bennünk munkálkodik. A Szentháromság Isten lénye az emberi ész számára felfoghatatlan, megközelíthetetlen, de a szív számára megtapasztalható és befogadható valóság. Adja Isten, hogy életünkben mindannyian megtapasztaljuk az Ő munkáját! Magasztaljuk Istent a 167. dicséretünk 3. versével: „Az Atyát és Fiút, És a Szentlelket áldom, A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három, Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik az Ő, És az lesz, aki volt.” Ámen.

A Szerző református lelkipásztor, a PRTA Rektori Hivatalának hivatalvezetője. ***************************************************** 12


HATODÉVES BESZÁMOLÓ Írta: Szabó Beatrix Márta „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik!” (Zsolt 37,5) 2018 szeptemberében kezdtem meg hatodéves gyakorlatomat a Tatai Református Egyházközségben. Korábban jártam már Tatán a Csillagponton, illetve egyszer teológus kiszálláson is részt vettem a gyülekezetben, így nem teljesen ismeretlen helyre érkeztem. Megkönnyítette a beilleszkedést az is, hogy az itt szolgáló lelkészek közül többeket ismertem már a teológiáról. Első benyomásom a helyről az volt, hogy egy élő, pezsgő gyülekezetbe csöppentem. Számos kiskör (női kör, férfi kör, ifjúsági csoport, baba-mama klub, Nőszövetség, imacsoport, házi csoportok, kórus) és program tarkítja a gyülekezet életét. Szinte minden nap van valamilyen alkalom, ahol a gyülekezeti tagok találkozhatnak Isten Igéje körül. Vasárnap délelőtt kettő, este egy istentisztelet van, havonta egyszer pedig egy zenés istentisztelet is várja a híveket. Az egyházközségnek kiterjedt intézményrendszere is van, így volt lehetőségem betekinteni a bölcsődétől kezdve, az óvodán át, egészen a gimnáziumi református nevelési-oktatási munkába. A gimnazistáknak egyedülálló módon minden reggel van egy kötelező, tízperces áhítat a templomban, lelkipásztorok, tanárok, illetve diákok vezetésével. Feladataim közé tartozott óvodai és iskolai hittanórák, istentiszteleti alkalmak és bibliaórák tartása, valamint hivatali munka. Bőven volt alkalmam a város rendezvényein, eseményein is részt venni. Nagy örömömre szolgált, hogy a gyülekezeti kórusba is bekapcsolódhattam, együtt szolgálhattunk, és így jobban megismerhettem a gyülekezeti tagokat. Ezenkívül lehetőségem nyílt a Dunaalmási Szeretetház fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonába is többször ellátogatni, ott szolgálni. Az ott tapasztaltak is mély benyomást tettek rám. Nagy hatást tett rám ezenkívül az a négynapos evangelizációs sorozat is, amelyet Végh Tamás nyugalmazott fasori lelkipásztor tartott a gyülekezetben. A lelkipásztori munka minden területébe bepillanthattam, és megtapasztalhattam, milyen egy lelkészi munkaközösség tagjának lenni. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal, ismerettel gazdagodtam itt Tatán, sok értékes embert ismerhettem meg, amiért végtelenül hálás vagyok az Úristennek. Hálás vagyok a gyülekezetnek a befogadó szeretetért, amivel körbevettek. A leendő hatodéveseknek azt tanácsolnám, amit Rektor úr mondott nekünk tavaly nagyböjt idején az egyik előadáson: Imádkozzatok és böjtöljetek a hatodéves helyetekért, hogy a megfelelő helyre kerüljetek! Én úgy érzem, jobb helyre nem is kerülhettem volna. Isten áldása legyen minden hatodévre készülő hallgatón, életükön, szolgálataikon, és minden befogadó gyülekezeten! A Szerző VI. éves teológushallgató. *****************************************************

13


KATECHÉTA-LELKIPÁSZTORI MUNKATÁRS SZAK Írta: Kacsora Szabolcs István Kacsora Szabolcs István vagyok a Magyaratádi Református Missziói Körzet segédlelkésze és egyben végzős katechéta-lelkipásztori munkatárs szakos hallgató. Szeretettel köszöntöm az Olvasót. A katechéta szakkal való találkozásom nem egy „mindennapos” történet. Tudniillik én nem szerettem volna élni az Akadémia nyújtotta lehetőséggel, úgy gondoltam elég lesz nekem majd a lelkipásztori diploma is, annak minden nehézségével együtt. Csakhogy engem is, mint sok társamat a nyelvvizsga hiánya „kényszerített” a másoddiploma irányába. Dönthettem, vagy hazaköltözöm egy évre és otthon keresek egy nyelvtanárt, aki felkészít engem a nyelvvizsgára, vagy egy jól működő, kiváló angol tanár mellett maradok, aki biztosan felkészít engem erre az igen nagy akadályra. A kollégiumban sem maradhattam, ha nem vagyok az Akadémia hallgatója. Így beiratkoztam a katechéta-lelkipásztori munkatárs szakra. Bátran kijelenthetem nem bántam meg. A pedagógiai módszerek, az órák, valamint tanáraink felkészültsége rengeteg segítséget nyújtott nekem az órákra való felkészülésben. Nem szerettem soha senkit kiemelni, de szeretettel köszönöm meg Baráth Julianna tanárnő segítségét, akinek, mondhatom ezt nyugodtan, sok mindent köszönhetek, ill. köszönhetünk. Speciális terület, amit magaménak tudhatok. A Missziói Körzetben, ahol szolgálok a bölcsődés korú gyermektől (2,5 éves) az általános iskola 8. évfolyamos tanulókig tanítok gyermekeket. Itt jegyezném meg, hogy a hitoktatás keretein belül lesz jövő évben egy konfirmandusom (!), igen ez egy hatalmas siker, önállóan kérdezte, otthon megbeszélte és kért meg arra, hogy jövőre készítsem fel, mert konfirmálni szeretne. Ezt a lányt sohasem értem volna el, ha nincs a hitoktatás lehetősége. Büssüben, Igalban óvodai fakultatív hittanórákat tartok heti egy alkalommal 2, ill. 3 csoportban. Igalban a Batthyány Károly Általános Iskolában, 8. évfolyamon református hit- és erkölcstan órát tartok heti rendszerességgel. Külön öröm számomra (ahogyan ez a 2019/2020-as tanévben is így alakul), hogy, akiket református hittanra tanítottam óvodában, azokat végigvezethetem az általános iskolában is. Büssüben cigánymissziót irányítok. Itt már a hitoktatás, valamint az igehirdetés szolgálata, és a mindennapos, emberek között való forgolódásomnak köszönhetően megkeresztelhettem egy cigány kislányt, akinek egyben én és feleségem vagyunk a keresztszülei. Tanodaprogramot koordinálok. A Tanodaprogramban két nyugdíjas pedagógus is segítségemre van. Rengeteget tanulok Tőlük is. Sokat kellett gondolkodnom mostanában, mert hatalmas áldások, de, sajnos, súlyos veszteségek is értek, hogy miként tudnám megfogalmazni mi is életem vezérigéje. Gondolkodásomban arra

14


jutottam, hogy minden szolgálati területen, ahol megpróbál engem Isten, valahogy mindig a tenyerén is hordoz. Azt gondolom, hatalmas lehetőség és egyben felelőssége is egy lelkipásztornak, egy hitoktatónak miként és hogyan viszonyul a gyerekekhez, hiszen Ők a jövő generációja. „...vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” 1Kor 10, 31b Soli Deo Gloria! A Szerző végzős katechéta-lelkipásztori munkatárs szakos hallgató, a Magyaratádi Református Missziói Egyházközség segédlelkésze. *****************************************************

A JÓ RÉSZT VÁLASZTOTTAM Írta: Haukiné Szabó Rózsa Bemutatkozom, Haukiné Szabó Rózsának hívnak. A Pápai Református Teológiai Akadémia katechéta-lelkipásztori munkatárs BA szak végzős hallgatója vagyok. Gyerekkorom óta a Dunamellék egy kis városában élek. Két kiskorú gyermekem van: Máté 16 éves és Nikoletta 10 éves. Férjem gépjármű szakoktató. Első diplomámat a budapesti PSZF pénzügyi szak vállalkozási szakirányán közgazdászként szereztem meg. Református családban nőttem fel. A rendszerváltás idején kisiskolásként vasárnapi gyermek istentiszteletekre, gyermek evangelizációs alkalmakra jártam. Akkori lelkipásztorunk, Szénási László és felesége, Magdi néni sok szép és élményekben gazdag programot szerveztek nekünk. Fontos volt a játék, az ének és az együtt eltöltött idő. A régi parókia udvarán rakott tábortüzek és a szalonnasütések is igazi közösséggé kovácsoltak minket. A közös tanulás, közös étkezések mellett a közös munka is helyet kapott: tavasszal és ősszel a templomunk hatalmas udvarát Laci bácsi és Magdi néni irányításával tettük rendbe. 7. osztályos koromban konfirmáltam, 8. osztályosként még aktív gyülekezeti életet éltem. Szakközépiskolásként szinte már csak a nagy ünnepek, a karácsony és a húsvét alkalmával jártam templomba. Magdi néni szavait idézve „kikonfirmáltam”. Így teltek az évek, egészen 2010. húsvét hétfőig. Szokásos módon elmentem az ünnepi istentiszteletre, ahol Isten az Ő igéje által Lk 10,42 verse szerint megszólított: „Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” A megtérésem óta gyülekezetünk aktív tagjaként végzem szolgálataimat: nőszövetség tagja vagyok, 2011 tavasza és 2016 ősze között a vasárnapi iskola egyik vezető tagja voltam, templomunk takarítását néhány testvérrel együtt önkéntesen végzem, 5 éve az általános iskolai hitoktatásban és 2 éve az óvodai hitoktatásban is szolgálok.

15


Vasárnapi iskola egyik vezetőjeként is fontosnak tartottam, hogy az igaz ismeretet, a bibliai alapokra épülő tudást adjam tovább, ezért is jelentkeztem egy, a gyermekmunkát segítő képzésre, ahol az ötleteken túl megerősítést is kaptam. 2014-ben felvételt nyertem az Akadémiára, tanulmányaimat azonban családi okból kifolyólag 2015 szeptemberében kezdhettem el. Jelenleg szakdolgozatomat készítem és jó reménység szerint júniusban sikeres szakzáró vizsgát teszek. Már a felvételi alkalmával is éreztem az Akadémia szeretetteljes, családias légkörét, ahol a tanárok és diákok „egymás terhét hordozzák”. A diákléttel járó próbatételek és a személyes megpróbáltatások idején is mindig volt valaki, akitől segítséget kaptam. Néha elég volt az is, ha meghallgattak és beszélgetés közben tanácsot, biztató szót kaptam. Felnőtt fejjel is köttettek igaz barátságok, melyekért köszönettel tartozom. Hálás szívvel gondolok vissza a konzultációs alkalmakra, a vizsgákra való felkészülésre és a megannyi vizsgára, melyeket megélni néha örökkévalóságnak tűnt, de az Úrtól jött az erő és a kitartás. Azért jöttem az Akadémiára, hogy ismeretekre tegyek szert, mindezt maradéktalanul megkaptam, köszönet és hála tanáraimnak. Az ismereteken túl az Úr megpróbált, és meg is erősített a hitben. Az Akadémián megszerzett ismereteket az általános iskolai majd az óvodai hitoktatásban is azonnal hasznosítani tudom, mert egyidőben tanulok és tanítok. Számomra minden hittanórai alkalom a tanulásról szól, ahol a legfőbb tanító az Úr Jézus. A bibliai történet, aranymondás mellett a játék, az ének és a személyes élmények megosztása mindig jelen van a hittanfoglalkozásokon, úgy ahogy azt gyermekként jómagam is megéltem. A fegyelmezés kérdése fontos, hiszen azért vannak elevenebb gyermekek is a hittancsoportban. Hiszem, hogy jó szóval és nagy türelemmel, odafigyeléssel kezelhetők ezek a problémák, csak legyünk kitartóak és következetesek. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek (SNI és BTM) hitoktatása is izgalmas kérdés számomra, ezért is választottam szakdolgozatom kutatási témájának ezt a területet. Különösen szívet melengető érzés egy-egy szívből felfakadó gyermeki ima, egy-egy gyermeki módon megfogalmazott teológiai felismerés. Ezek a pillanatok mindent felülírnak. A mai rohanó világban a gyermekek is rohannak, egymáshoz türelmetlenek. Szükség van a csendes percekre, és minél több közös élményre. A közösségépítés céljából az idei évben immár negyedik alkalommal utazunk el gyülekezetünk kicsiny gyermekcsapatával Balatonkilitire táborozni. Fontosnak tartom a gyermekek gyülekezeti életbe való bevonását, ezért karácsonykor, anyák napján és a tanévzáró alkalmával a gyermekek nem csupán hallgatói, hanem résztvevői is az istentiszteleti liturgiának. Előfordul az is, hogy a templom takarításakor gyermekeket is segítségül hívom. Gyermekeimet presbiter férjemmel együtt hitben hitre neveljük. Eddigi szolgálataimban alázattal és szeretettel igyekszem a gyermekek felé fordulni. Hiszem, hogy minden elvetett mag az Úr által rendelt időben termőre fordul. Hitoktatóként a feladat tehát a magvetés, az útmutatás a jó részhez, az Úr Jézushoz. SDG! A Szerző végzős katechéta-lelkipásztori munkatárs szakos hallgató. ***************************************************** 16


PEREGRINÁCIÓ AVAGY: MAGYAR TEOLÓGUS DIÁKOK KÜLFÖLD JÁRÁSA Írta: Dr. Márkus Mihály Nem a letűnt évszázadok nagyszerű példái következnek (bár néha az is ránk férne). Pusztán villanásokra gondoltam. Gondolkozni is, tűnődni is szabad. Legációs emlék A legáció nagyszerű intézmény volt. Mi dunántúliak „akkor” (1961-1966) kevesen voltunk: a három nagyünnepen 3x3 alkalmunk is jutott. Karácsony: + advent utolsó vasárnap, + óév-újév. Húsvét: + virágvasárnap, + nagypéntek. Pünkösd: + áldozócsütörtök, + Szentháromság vasárnapja. A lelkészek is, a gyülekezetek is fogadtak bennünket. A parókiákon töltött estéken éjszakába nyúló beszélgetések… Nem általános, de nem is egyedi példa Itt hallottam egy köztiszteletben álló lelkipásztor diákkori „kalandozásairól”. A képzési idő a két világháború közötti időben Pápán is 4 tanév, 8 félév volt. Az illető beiratkozott Pápára, kitűnő eredménnyel végezte az első négy félévet. Utána alapvizsgázott. Az 5-6 félévre ösztöndíjat kapott Bázelba (többek között Barth Károlyt, és Oscar Culmannt hallgatta, és vizsgázott is náluk). A tanév végén hazajött, konzultált a tanáraival, és a 7. félévet teljes vizsgarenddel Bécsben végezte. A nyolcadik félévben pótolt néhány szükséges vizsgát, megírta kápláni dolgozatát, majd két év múlva sikeres papi vizsgát tett. Gyülekezeti szolgálat mellett három év múlva teológiai magántanári vizsgát tett Pápán, újabb három év múltával Debrecenben teológiai doktorátust szerzett. Abban az időben nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki ne jött volna haza ösztöndíjas útjáról. Az még ritkábban, hogy feleséget külföldről hozott volna kis hazánkba. Nem mondtam hangosan, csak magamban sóhajtoztam: mi abban az időben nemhogy a kolozsvári teológiára nem mehettünk, de Debrecenbe két hétre cserediáknak sem. Rendszerváltás, vagy – mégsem? 1992-ben (már nem legátusként) – élt bennem ennek a beszélgetésnek az emléke. A Zsinat határozatot készített elő a Teológiai Akadémiákról. Magam is benne voltam a szövegező csapatban. Az időszerűséget az adta, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) megkeresett bennünket: hány tanszéknek kellene lenni egy-egy teológián? A határozat elkészült, egyhangúan elfogadta a 17


Zsinat, és megjelent a Református Egyház c. hivatalos lapban (1992, XLIV. évf, 7-8. szám – júliusaugusztus – 192. lap). A Zsinat itt szerette volna általánosan rendezni a „peregrináció” kérdését is. Az öt tanszék elrendelését követő szövegből idézek: „A tanulmányi idő egységesen tíz szemeszter. Az oktatási,- és vizsgarendet úgy kell egyeztetni, hogy a 3-4 szemeszteren legalább „jó” eredményt elérő hallgatók bármely más hazai, vagy magyar tannyelvű külföldi lelkészképző intézményben is folytathassák tanulmányaikat, elmaradt, vagy be nem számítható vizsgáikat az 5-6. szemeszterben pótolva. A 7-8 szemesztert valamely magyar, vagy megfelelő nyelvtudás birtokában idegen nyelvű főiskolán vagy egyetemen hallgathassák, elmaradt, illetve be nem számítható vizsgáikat a 9-10. szemeszterben pótolva”. Határozat született. Változás nem. Pápán akkor még nem volt teológiai oktatás (de már reméltük, hogy lesz). Pár hónap múlva kérdeztem az egyik meglévő Akadémia dékánját: - Be fogjátok vezetni az új rendet? - Milyen új rendet? – Elmondtam. A válasz: - Én ezt a határozatot még nem kaptam meg. - A „Magyar Közlönyt” is névre küldik a címedre? A Református Egyház c. hivatalos lap nem jár az intézménynek? - Az jár, de én azt nem olvasom. – A kérdéseim elfogytak. A helyzet azóta sem változott. Tizenöt évig tanítottam a pápai teológián. Ha össze akarnám számolni, hogy hányan mentek át és jöttek vissza valamelyik határon belüli, vagy a komáromi, illetve a kolozsvári teológiákra: az egy kezem öt ujja sok lenne hozzá. (Aki véglegesen elment, mert „kipontozódott”, az más lapra tartozik). Nem vagyok türelmetlen. Még csak tíz éve jött létre az „egységes magyar református egyház”. És amikor már én fogadtam legátust Hol Pápáról, hol Budapestről (ritkábban máshonnan) jöttek-jönnek legátusok Tatára. Arra is volt/van példa, hogy valaki – megfelelő nyelvvizsga birtokában – a hazai tanulmányait megszakítva ment német vagy angol nyelvű intézménybe egy teljes tanévre. Hozott haza hat-nyolc szabályosan igazolt vizsgát. Néhol elfogadták („kreditátvétel”). Az általam ismert esetek többségében nem. Talán a legkirívóbb eset: a diák (több más tárgy mellett) sikeresen vizsgázott „református dogmatika a reformációtól napjainkig” tárgyból német nyelven. Dolgozatot írt „Az eleve elrendelés Luther, Kálvin és Barth teológiájában – összehasonlító elemzés” címen, németül. De biztos, ami biztos: a vizsgáit meg kellett ismételnie itthon is. Tudom a régi „szabályt”: – „mindenkinek igaza van”. Bár ebben azért nem vagyok egészen biztos. A Szerző református lelkipásztor, a Dunántúli Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, a Teológiai Akadémia emeritus professzora. ***************************************************** 18


ERASMUS+ FÉLÉV A KÁROLY EGYETEM PROTESTÁNS TEOLÓGIA KARÁN PRÁGÁBAN Írta: Kovács Csaba Az angol nyelv már régóta fontos szerepet játszott az életemben, viszont keresztyén környezetben akadémikus szinten még nem kellett komolyabban alkalmaznom. Mint határon túli magyar – aki sem az anyanyelvét se az országa nyelvét soha nem beszélte ideálisan – mindig is élt bennem az a kíváncsiság, hogy vajon angol nyelven könnyebben tudnám-e végezni tanulmányaimat, mint az anyanyelvemen. Legfőképpen erre kerestem a választ az Erasmus tanulmányaimban és arra, hogy egy sok mindenben más, de mégis keresztyén környezetben, vajon hogyan készítik fel a jövő lelkipásztorait a szolgálatra. Az Erasmus programban amellett, hogy az ember külföldön folytat tanulmányokat 1-4 féléven keresztül, az is nagyon vonzó, hogy elvileg minden kint megszerzett kreditet az otthoni, küldő intézménye beszámít. Relatíve könnyű volt a választás, pályázás és az itthon végzett intézkedés folyamata. Sok hasznos tanácsot kaptunk az itthoni Erasmus koordinátorunktól és a Prágai Erasmus iroda is segítőkész volt. Pár jelentkezési ív kitöltése, online angol nyelvvizsga, majd élőben egy angol nyelvű szándékfelmérés és már szinte úton is voltunk Prágába. Prágában már az első napon jött az első csalódás. Mivel valamikor késő délután érkeztünk, rögtön a szállásra mentünk (volna), csak a több épületes kollégiumban senki nem volt hajlandó angolul szólni hozzánk. Szerencsére a szerb és cseh nyelveknek van némi közük egymáshoz, úgyhogy nagy örömünkre kaptunk egy szobát, amely ugyan nem teljesen olyan volt mint vártuk, de így is nagyon örültünk neki. Ha már a kollégiumnál tartunk, akkor még summázva hozzátenném, hogy végül akadt angolul beszélő személyzet, méghozzá azok akik a pénzügyeket intézték. A kollégium ára a nyugatiak számára olcsó volt, a keletiek számára igen drága. Fizetni kellett a szobáért természetesen, majd a wifiért, majd a vezetékes internetért, ha normális sebességet szeretne az ember. Fizetni kellett a hűtőért, a mosásért, a vasalóért, a seprűért a felmosóért. A levegőt ingyen fogyaszthattuk. A mosógépek is természetesen cseh nyelvűek voltak, de az egyik nagyon kedves portásnő lerajozta nekünk hogy melyik program a leggyorsabb, hogy kevesebbet fizessünk. Az egyetemen már teljesen más volt a helyzet. Mindenki nagyon szépen beszélt angolul és nagyon segítőkészek voltak. Az Erasmus munkatársak megmutatták a várost. Megmagyarázták az egészségügyi és más irodák, rendelők, stb. működését. Nagyon érdekes volt a tantárgyak ajánlata is. Exegetikai, régészeti, kultikus és egészen modern filmvilágot kutató tantárgyak is voltak. Lassacskán sejtettük is, hogy az ajánlatnak nincs sok köze a mi mintatantervünkhöz, de ha már ott voltunk valamilyen tantárgyakat csak fel kellett venni. Annyi volt csak a gond, hogy az otthoni egyetemen is fel kellett venni némi tantárgyat, hogy ne maradjunk le nagyon a mintatantervtől. Mi 19


voltunk az egyetlenek, akik jegyeket is szerettek volna szerezni. A német, angol, holland, svéd és más hallgatók, vagy csak krediteket gyűjtöttek jegyek nélkül, vagy csak hosszú kirándulásként jöttek az Erasmusra és nem tervezték beszámíttatni az itt szerzett krediteket. Az utóbbi talán a legjobb megoldás, mivel a legkevesebb aggodalommal jár és a legtöbb szabadságot adja az új rendszer és akadémikus világ megismerésére. Egy rendkívüli gazdag élmény volt egyszerre lutheránusokkal, anglikánokkal, és ateistákkal órákra járni. Sokat tanultunk egymás hitéről vagy a hittől való távolmaradásáról, egymás hátteréről és azokról az egyetemekről ahonnan jöttünk. A tanárok is nagyon különböző háttereket képviseltek. Volt, aki strukturált és akadémikus módon közölte velünk keresztyén hitét. Volt, aki azt hozta fel sokszor hogy túlzottan elítélő a keresztyénség és így nem csoda, hogy fogyunk. Egy tanárnő pedig, amikor csak lehetett az erosról beszélt. Az alváson és tanuláson kívül az étkezést is meg kellett oldani. Az óriási Károly Egyetemnek több menzája volt a városban, ahol a hallgatói kártyánkon keresztül tudtunk vásárolni a nagy választékból. Levesek, főételek, saláták, desszertek, üdítők, sőt még sör is kapható a menzákon. Persze itt se beszéltek angolul, de meg lehetett oldani. Volt időnk megismerni a gyönyörű várost is a csodás, tág parkokkal, dombokkal és völgyekkel. A metrók és a villamosok is nagyon megbízható és gyors módjai voltak a közlekedésnek. A 20-30 perc az egyetem és a kollégium között pedig rendkívüli alkalom volt arra hogy felkészüljünk lelkileg az órákra, vagy egy kissé átgondoljuk amit aznap tanultunk. Kikapcsolódásként nem nehéz Prágában rábukkanni a sörözőkre se, habár az igazán kitűnő sörözőket inkább a import sörök miatt érdemes meglátogatni. Habár, ha valaki erre járna, akkor a nagy sörözők helyett, inkább pár monostor, kolostor felkeresését ajánlom, mivel ott találhatók az igazi specialitások. Persze négy hónap alatt az ember haja is megnő. Egyszer sikerült nagy nehezen angolul megegyezni a fodrásszal, máskor sajnos én szerbül, a fodrász pedig oroszul beszéltük meg a kívánt mozzanatokat és millimétereket. Az Erasmusból haza a vizsgaidőszak közepette tudtunk megérkezni, és a sok vizsga, majd kreditelismerés után, nagy hálával tartozunk a megértő és támogató tanároknak, a fantasztikus kreditátviteli bizottságnak és legfőképpen Urunknak a sok áldásáért amelyekkel lehetővé tette és szorgos gondviselésével egy pozitív élménnyé formálta ezt a rendkívüli lehetőséget, amit mindenkinek melegen ajánlok, alapos megfontolás után. A Szerző I. évfolyamos teológushallgató. *****************************************************

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ezékiel 36,26) 20


PRÁGA – AHOL TALÁN ENYHÉBB A HONVÁGYAD Írta: Sántha Péter Botond A 9. századig bizonyíthatóan visszatekintő város, ami ma Csehország fővárosa. Azon belül otthona megannyi nevezetességnek, szépségnek. Ezek között bújik meg egy épület, ami a Károly Egyetem egyik fakultásának ad otthont. Egészen pontosan az Univerzita Karlova Evangelická Teologická Fakulta-nak. Azaz az evangélikus (egyébként inkább protestáns) teológiának. Az újváros központi negyedében, a fekete utcában (Černá), pár tucat méterre Hrabal kedvenc kocsmájától, és néhány percre a gyönyörű belvárostól. Itt tölthettem el fél éves Erasmus+ ösztöndíjamat, hallgatva olyan szemináriumokat, amikkel addig nemigen találkozhattam. Ez alatt az idő alatt megismerhettem a teodícea fogalmát, tanulhattam a Japánban végzett keresztyén misszióról (Susaku Endo – Silence című könyvét dolgoztuk fel, azóta megjelent magyarra fordítva is. Csak ajánlani tudom.), egy picit a cseh nyelvről, és némi 20. századi cseh egyháztörténelmet. Felsorolva a teljesség igénye nélkül. Ugyanakkor tudni kell, hogy egy ösztöndíj, főleg ha egy idegen nép városában garázdálkodhat a teológus – bizony nem csak a tanteremben telik. Sőt, érdemes lehetőségként tekinteni egy ilyen alkalomra, és megismerni az adott nép kultúráját, legalább a város látnivalóit. Ennek is természetesen igyekeztem megfelelni. Így jártam be Prága belvárosát, meglátogatva az Orlojtól a Mucha kiállításig, A Károly hídtól a Szent Miklós templomig, a kis Eiffel toronytól (Petríny torony, avagy Petřínská rozhledna), megannyi parkon át Vysehradig amit csak tudtam. Megtudtam hol adják Prága legjobb fagyiját, hogy hol lehet olcsón megebédelni, hogy hogy kell sört rendelni csehül (és hol!), hogy milyen rövidítők, „egérutak” vannak a városban, és még nagyon sok mindent. Gyakorlatilag megismertem egy európai várost, megéreztem a szellemiségét, „láttam” az arcát. Az utódoknak készítettem egy térképet is, akit érdekel, keressen fel bátran. Megismerhettük a helyi magyar református közösséget is, akiknek vezetője Éles György nagytiszteletű úr. Persze be is fogtak minket egy-két szolgálatra. Kedves, befogadó közösség. Azt írtam minket, mert nem egyedüli magyarként látogattam akkor a Károly egyetem Teológiáját. voltak még magyar reformátusok Debrecenből, Sárospatakról is. Együtt tanultunk német, brit, francia, sőt kazah diákokkal. Utóbbiakkal igaz csak a cseh nyelvi kurzuson. Voltak is vitáink bőven, hiszen a nyugat európai (neo?)liberális teológia a mi nyakas kálvinizmusunkkal sok helyen különbözött. De legalább megismertük az ő gondolkodásukat is. A teológiai képzés szellemisége viszonylag közel áll a miénkhez. A tanáraink, hivatalvezetőink rendkívül barátságosak voltak. Az emberek általában segítőkészek, és ugyan nem mindenki beszéli az angolt, igyekeznek. Az utcák tiszták, az emberek dolgoznak, mégis ebédidőben mindenki elmegy a legközelebbi kantinba, hogy jóllakottan folytassák a munkát. Kiegyensúlyozottak, és pontosak. Komoly hagyományokkal, rejtett kincsekkel teli ékszerdoboz ez a

21


város. Amióta eljöttem – azóta vágyom vissza. Ha a kedves olvasónak alkalma nyílik – akár diákként, akár turistaként – mindenképp látogasson el ide. A Szerző a Kaposvári Református Egyházközség segédlelkésze, a PRTA öregdiákja. *****************************************************

ZSINATI ÖSZTÖNDÍJAS BESZÁMOLÓ – KÁLVIN VÁROSÁBÓL Írta: Tóth Cseperke Zsinati ösztöndíj elnyerésével a 2015/2016-os tanévben a genfi Bethlen-Claparède Alapítvány ösztöndíjasaként tanultam Genfben. Kettős feladatom volt: hűségesen ellátni a lelkipásztori feladatokat a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetben, valamint a Genfi Egyetem Protestáns Teológiai Fakultásának hallgatójaként az órák látogatása, az egyetemi életben való részvétel. A genfi egyetem kurzusait (alap- és mesterképzésen egyaránt vettem fel tárgyakat) francia nyelven követtem, miután sikeresen letettem az egyetem által megkövetelt nyelvvizsgát. A 2015/2016-os tanévben nagyjából 15 tanegységből szereztem kreditet és további 4-5 órára bejártam hallgatóként. Részt vettem az egyetem által kínált teológiai tanulmányi napokon (ősszel az LXX, tavasszal Isten attribútumai volt a téma), valamint egy egy hetes nemzetközi konferencián („Game over” – Jó vagy rossz hír?” : Középpontban az eszkatológia). Háromnapos tanulmányi kiránduláson vettünk részt Rómában, Daniele Garrone ószövetséges professzor meghívására 2016. február 19-21 között. Tanulmányaim mellett az őszi félévben egy vietnámi, nyugdíjas, első évfolyamos hallgatót korrepetáltam magyarként, francia nyelven keresztül héber nyelvből. Havonta körülbelül egy közös teológus-istentiszteletet szerveztünk a mesterképzéses hallgatókkal és egy gyakorlati teológiai docenssel, melyen általában a kántori szolgálatot láttam el. A Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetben havonta két istentiszteletet (ebből egy úrvacsorás), valamint ugyanennyi bibliaórát tartottunk. Évente kétszer, nemzeti ünnepek alkalmával közös szentmisét és ökumenikus liturgiát tart a protestáns és római katolikus közösség, melyen Stipitz Árpád, esztergomi ferences szerzetessel szolgáltunk közösen. Májusban közös, három nyelvű (német, magyar, francia) istentiszteletet tartottunk a Genfi Németsvájci Református Gyülekezettel. Ez alkalommal az úrvacsorai liturgia a Ravasz László-féle 1927-es Ágenda szerint, francia nyelven hangzott el (saját fordításban). Egy keresztelés történt az év során, március 27-én, a húsvéti ünnepi istentiszteleten. Egy alkalommal helyettesítettem az egyik magyar lelkipásztort a Lausanne-i Protestáns Gyülekezetben, a március 20-i, virágvasárnapi istentiszteleten. A tanév során hetente tartottam konfirmációs órákat, melyek a Tízparancsolat, Apostoli Hitvallás, Miatyánk, sákramentumaink és a konfirmáció magyarázatát, valamint a Heidelbergi Káté néhány ezekhez kapcsolódó kérdését ölelték fel. A gyülekezeti szolgálat része volt idős vagy beteg gyülekezeti tagok rendszeres látogatása. A genfi gyülekezet képviseletében részt vettem ősszel a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének éves közgyűlésén, Beatenbergben. 22


Összességében úgy éreztem, hogy komoly feladat, de egyben óriási lehetőség is volt a genfi zsinati ösztöndíj ideje. A zsinati ösztöndíjhoz szükség volt középfokú nyelvvizsgára, de az igazán használható nyelvtudást a kint töltött idő alatt szereztem meg. Az önálló gyülekezeti forgolódás, valamint az egyetemi idő nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagított, melyeket remélem (és részben már látom, hogy) tudok kamatoztatni itthoni szolgálatom során. A Szerző az Édenkert Pápai Református Óvoda óvodalelkésze, a PRTA öregdiákja. *****************************************************

„ÁLDJAD, ÉN LELKEM, AZ URAT, ÉS NE FELEDKEZZÉL EL SEMMI JÓTÉTEMÉNYÉRŐL!” (ZSOLT 103,2) Írta: Vadkerti Bálint A zsoltáríró szavai ebben az esetben az enyémek is. 2017 szeptemberében az Erasmus+ Hallgatói Mobilitás program keretein belül Pápán kezdtem meg a félévet. Izgalommal vegyes bizakodással érkeztem az Akadémiára, hiszen egy ismeretlen környezet, egy ismeretlen társaság megszokott életébe kívántam belecsöppenni. Nem tartott sokáig az izgatottság. Alig pár órán belül már-már pápai teológusnak éreztem én is magam. Hatalmas szeretettel és barátsággal fogadtak a testvérek az Akadémián. Hamar belerázódtam a hallgatók mindennapjaiba. Segítettek és tanácsokkal láttak el. Fantasztikus emberek társaságában tölthettem el ezt a másfél évet. Nem tudom szavakba önteni a hálámat tutorom, Dr. Balla Ibolya és lelkigondozóm, Balla Attila felé. Hálás vagyok a sok-sok beszélgetésért és mosolyért, amit tőlük kaptam az eltelt idő alatt. Ugyancsak hálás vagyok Dr. Németh Tamás rektor úrnak, és pápai tanáraimnak, akik egy jottányival sem kezeltek máshogy, mint egy „igazi” pápai teológust. Hallgatói mobilitásról lévén szó, órákat is kellett látogatnom. Fantasztikus élmény volt Szabóné Dr. László Lillától elsajátítani a lelkigondozás és az ifjúsági munka elméleti és gyakorlati tudását. Szeretettel emlékszem vissza Maya néni énekóráira, aki megmutatta nekem, hogyan is kell tiszta szívvel, lélekből, énekelve imádkozni. Fantasztikus emberek, csodálatos élmények, elkápráztató környezet. Ha összegeznem kéne a Pápán töltött időt, talán így tudnám a legpontosabban. Minden hála mellett természetesen a legnagyobb hála az Úré, aki ide vezetett engem, aki itt tartott, és aki vágyódást ébreszt bennem, hogy amikor csak időm engedi vissza látogassak Pápára. Valóban áldja én lelkem az Urat, és bizonyosan nem fog tudni elfeledkezni semmi jótéteményéről. Isten áldja a Pápai Református Teológiai Akadémia vezetőit, oktatóit és hallgatóit. SDG! A Szerző a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának IV. évfolyamos teológushallgatója, seniora. ***************************************************** 23


KÁRPÁT-MEDENCEI PROTESTÁNS TEOLÓGUS TALÁLKOZÓ 2019. ÁPRILIS 26-28., PÁPA Alább a találkozóval kapcsolatos beszámolókat találnak a kedves Olvasók. Fontosnak tartottuk, hogy az alkalom megszervezéséről, valamint a résztvevők élményeiről is olvashassanak. Készül egy bővebb összefoglaló is, mely nemsokára a Teológiai Akadémia honlapján (www.prta.hu) válik elérhetővé. (a Szerk) ***

PÁPAI TEOLÓGUSTALÁLKOZÓ ELŐKÉSZÍTÉSE Írta: Marton Krisztián A teológustalálkozó előkészítése és megszervezése volt az egyik fő feladata a PRTA hallgatóságának a 2018/2019-es tanévben, természetesen a tanulás mellett. Azzal kezdtük az évünket, hogy eldöntöttük, mikor lenne a legalkalmasabb a találkozót megtartani, majd ezután a témákról kezdtünk el beszélgetni. Központi jelentősége volt ugyanis ez annak, hogy milyen programokat szervezzünk a téma köré. A találkozónak megvannak a maga hagyományai: ilyen például a foci kupa is, amit évek óta „Teolimpiának” hívunk, így ez alapvetően része volt a programnak, illetve a hallgatói önkormányzatok vezetőségének fóruma is. De ezen túl még sok programot szerettünk volna rendezni, így ennek érdekében a témát és a találkozó jeligéjét is hamar kiválasztottuk. Eközben azon is munkálkodtunk, hogy az anyagi fedezetét megteremtsük a találkozónak, így Rektor úrral megkerestünk levélben több olyan szervezetet, intézményt, akikről úgy gondoltuk, támogatnának bennünket. Az Úr kegyelmének hála, sokan szívügyüknek tekintették ezt a programot: a püspöki hivatal, több egyházmegye, illetve Pápa város önkormányzata is támogatott bennünket. Emellett a teológia is jelentős részt vállalt a találkozó anyagi hátterének a biztosításában. Ezúton is szeretnénk mindenkinek hálás és boldog szívvel megköszönni a támogatást és az imádságot! A találkozó logóját Lőrincz Veron készítette el, aki diplomamunkája mellett készítette el a letisztult, üzenetben és szimbólumban gazdag logót. A programok tervének összeállítása után kezdődtek meg a tárgyi kivitelezések is: szóróanyagok, programfüzetek, pólók és a molino megtervezése, majd elkészíttetése. A szervezés sok időt és energiát vett igénybe, előfordultak több órás megbeszélések is. Mégis, a legtöbb munkát természetesen maga a találkozó jelentette, ahol a hallgatóink éjt nappallá téve szolgáltak. De ennek a fáradozásnak meg lett az eredménye, hiszen a 24


találkozás a testvérekkel megért minden fáradságot. A programok közül a legjobbak a borkóstoló, az előadások, a fórumbeszélgetés és a koncert voltak, ezeket többen is kiemelték. Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki segített és támogatott bennünket! Legfőképpen azonban az Úrnak vagyunk hálásak, mert Ő adott áldást a találkozónkra. Isten hatalmát és kegyelmét kívánjuk Komárom számára is a szervezésben, hiszen 2020-ban ők szervezik meg a találkozót. Az Úr áldjon Benneteket is! A Szerző V. évfolyamos teológushallgató, a Teológiai Akadémia seniora. *****************************************************

A KOMÁROMI TEOLÓGUSOK PÁPÁN AVAGY

KÁRPÁT-MEDENCEI TEOLÓGUS TALÁLKOZÓ

Írta: Somogyi Máté Április 26-án, pénteken Pápára indultunk Komáromból. Tulajdonképpen az út jó volt, felismertük azt, hogy nem csak nekünk vannak rossz autóútjaink. Amennyi negatív érzés ért minket az autóúttal kapcsolatban, annyi pozitív is ért minket (még több is), amikor megérkeztünk Pápára. Látva azt, hogy mennyire nagy szeretettel üdvözöltek minket a pápai kollégák, minden kétséget kizárólag tudtuk, hogy itt semmi gondunk, bajunk nem lesz. Délután 5 felé elfoglaltuk a szállásunkat, leraktuk a dolgainkat a gimnázium kollégiumában és kezdődtek a programok. Az első a teológus találkozó megnyitója volt, amit Dr. Németh Tamás az egyetem rektora nyitott meg egy áhítattal. Miután köszöntött mindenkit, Steinbach József püspök úr beszéde következett, ami személy szerint lelket gyönyörködtető volt. Azt követően egy közös kis vacsorát fogyaszthattunk el a Kárpát-medence teológusaival. Ekkor még mindenki a saját intézményének diákjaival beszélgetett, de ez az este folyamán változott. Miután megvacsoráztunk kollektívan átmentünk a Pápai Református Teológiai Akadémia belső udvarára, ahol borkóstolót tartottak nekünk házigazdáink. Öt különböző bort kóstolhattunk meg a Pannonia Reformata Kávézó és Vinotéka válogatott borai közül. A borkóstoló végeztével kötetlen programokon lehetett részt venni, egy társasjáték esten és egy, a pincében megrendezett zenehallgatós, táncolós visszafogott, szolid discoesten. A programok végeztével mindenki ment a neki kirendelt szállására. Hirtelen reggel lett – mivel keveset aludtunk –, de a kedvünk nem változott. Reggeliztünk, majd előadások hallgattunk és egy kerekasztal beszélgetésen vehettünk részt. Tetszettek ezek a programok is, de engem már nagyon hajtott a sport, hisz tudtam: délután sporttevékenység lesz. Komáromi diákok közül én voltam az, aki beszerződött a pápai focicsapatba és míg én a labdát rúgtam, addig a társaim egy koncerten vehettek részt. Erről azt az információt kaptam, hogy a koncert egy „fület- és szemet gyönyörködtető” előadás volt. Aztán újra vacsora, amit már bántunk, de nem azért, mintha rossz lett volna, hanem inkább azért, mert pörgött a fejünk felett az óra, és mi meg akartuk állítani, hisz 25


nagyon jó társaságban voltunk. A vacsora további részében a sporttevékenység dobogósainak díjkiosztója volt. A pápai csapat és én voltunk a foci 2. helyezettjei, minket megelőzve a debreceniek, de magunk mögött tudva a kolozsvári testvéreinket. A vacsora végeztével sok programon lehetett részt venni, de mi inkább a pápai kollégákkal való beszélgetést részesítettük előnyben, ami véleményem szerint egy felejthetetlen este, éjszaka volt mindenki számára. A nap végeztével nyugovóra hajtottuk fejünket és megint hamar reggel lett. Megreggeliztünk, letusoltunk és szép ruhába felöltöztünk úrvacsorai istentisztelethez méltóan, ami a pápai Ótemplomban tartottak meg. Az igét Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője hirdette. Az istentisztelet úrvacsorai részét pedig a pápai teológia rektora, Dr. Németh Tamás bonyolította le. A további programok az ebéd, és – sajnos – a hazautazás. Azért mondom, hogy sajnos, mivel nagyon nagy szeretetet kaptunk diáktársainktól, akik ott voltak, és még több szeretetet a pápai honfitársainktól. Köszönjük szépen az egész hétvégét, egy felejthetetlen élmény volt számunkra, hiszen nem csak barátságok köttettek, de lelki épülésben is részünk volt, amiért hála legyen az Úrnak. A Szerző a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának első éves teológushallgatója. *****************************************************

PÁPAI ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Írta: Nagy Gergely Lassan már 10 esztendeje annak, hogy a REND keretében először Pápán jártam. A település arculata azóta maradandó emlékként élt tovább bennem, a grandiózus platánokkal teli parkjával, az festői Tókertvárossal, kéttornyú templomaival és magával ragadó belvárosával számomra az egyik legkedvesebb hely lett szerte a Dunántúlon. Most április végén a Kárpát-medencei Protestáns Teológus Találkozó keretén belül látogathattam el újra ide a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának vallástanár szakos hallgatójaként. A januári kollégiumi tűzeset miatt a mi költségeinket átvállalta a Pápai Református Teológiai Akadémia, ami nekünk hatalmas segítség volt, ezért a gesztusért az egész Karunk nevében mondhatom, hogy rendkívül hálásak vagyunk. A programok melyeken részt vehettünk rendkívül változatosak voltak, lehetőségünk adódott Dr. Németh Tamás rektor úr és Dr. Balla Ibolya rektorhelyettes asszony áhítatán, valamint Köntös László főjegyző úr záró istentiszteletén keresztül lelki épülésre, érdekes előadások által szellemi fejlődésre, különböző sportprogramokon kikapcsolódásra, a város megcsodálására, kulináris élvezetként borkóstolóra, valamint művelődésként Flauto Dolce kolozsvári régizene együttes rendkívül színvonalas és hatalmas sikert arató koncertjét hallgathattuk meg. Mindezek az élmények már önmagukban is roppant értékesek és érdekesek voltak a számunkra, ám ebben a gyorsan elillanó röpke hétvégében mégis az volt a legfontosabb, hogy találkozhattunk a többi teológia 26


hallgatóival és megismerhettük őket mint akik testvéreink az Úrban és munkatársaink a szolgálatban. Az a tudat, hogy hiába vannak köztünk kilométerek százai és hazánkat megszabdalt országhatárok, valójában ezek nem tudnak elválasztani minket egymástól, mint ahogy semmi sem tud elválasztani minket Krisztus szeretetétől. A Szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának vallástanár szakos hallgatója. *****************************************************

A LELKIPÁSZTOR KÖNYVESPOLCÁRA A Pápai Református Teológiai Akadémia tanári kara fontosnak tartja a lelkipásztorok tájékoztatását a legújabb szakirodalom tekintetében, ezért jelen lapszámunkban is egy könyvajánlóval jelentkezünk. Biblikum: Alter, Robert: A Biblia versművészete, Kolozsvár, 2013. Püsök Sarolta: Vallások, mítoszok, vallásfilozófiai irányzatok, Kolozsvár, 2012. Zsengellér József: A Kánon többszólamúsága, Budapest, 2014. Rendszeres teológia: Bonhoeffer, Dietrich: Az egyház lényege, Kolozsvár, 2013. Klein, Christoph: Bosszú helyett megbocsátás. A megbékélés kultúrájának teológiai alapvetése, Budapest, 2003. Szűcs Ferenc (szerk): Egyetemes és református. A Második Helvét Hitvallás mai üzenetei, Budapest, 2017. Welker, Michael: Teremtés és valóság, Budapest, 2007. Egyháztörténet: Bokodi Blanka: Tatai mozaikok. Tóvárosi imaház (1948-2018), Tata, 2018.

27


Dr. Huszár Pál: Nagy Károly, a frankok királyából lett római császár és az európaiság, Pápa, 2018. Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II. 1761-1849. (1-2. kötet), Pápa, 2018. *****************************************************

HIVATALI HÍREK Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea rektori hivatalvezetőtől 2019. 05. 10. tavaszi szorgalmi időszak vége; exegetikai dolgozatok leadása; szakdolgozatok végső leadása; záróvizsgára jelentkezés 2019. 05. 13-17. gyakorlati jegyek lezárása 2019. 05. 13. tavaszi vizsgaidőszak kezdete; leckekönyvek felvétele 2019. 05. 14. szenátusi ülés 2019. 05. 29. szakbírálatok átadása hallgatóknak 2019. 06. 04-05. záróvizsgák mindkét szakon 2019. 06. 26. tavaszi vizsgaidőszak vége; leckekönyvek leadása, deáklakoma 2019. 06. 26. köztársasági ösztöndíj pályáztatás határideje 2019. 06. 27. minősítő vizsga 2019. 06. 28. felvételi, alkalmassági vizsga + szenátusi ülés 2019. 06. 29. diplomaosztás; tanévzáró; kiköltözés (jubileumi diplomák átadása) *****************************************************

KÖVETKEZŐ LAPZÁRTA: 2019. SZEPTEMBER 15. A Pápai Kollégiumi Lapok a Pápai Református Teológiai Akadémia diákújsága. Nyomatott a Teológiai Akadémián. Írásaikat, észrevételeiket a Szerkesztők az alábbi elérhetőségre várják: pklujsag@gmail.com.

28

Profile for Dunántúli Református  Egyházkerület

Pápai Kollégiumi Lapok - 2019 pünkösd  

A Pápai Református Teológiai Akadémia Diákújsága

Pápai Kollégiumi Lapok - 2019 pünkösd  

A Pápai Református Teológiai Akadémia Diákújsága

Advertisement