Page 1

III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM. 2018. MÁJUS. *****************************************************

SZÉLVIHAR ÉS LÁNGNYELVEK Írta: Dr. Márkus Mihály Lectio: Jóel 3, 1-5. Textus: ApCsel 2, 4a „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” *** „Isten, aki tűzben jött Mózest elbocsátani, Szélben ment Illés előtt őtet bátorítani, Most kettős erőben: szent Tűzben s szélben megjelent”. (375. dicséret, 3. versszak) Keresztelő János a Jordán partján már évekkel korábban, már Jézus nyilvános fellépése előtt hirdette: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket” (Mt 3,11) Ezt a mondatot idézte Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt a tanítványoknak az Olajfák hegyén: „Várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottatok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg” (ApCsel 1,4-5). Valami új, valami ismeretlen következik. Isten Lelkéről sokat tanított az Ószövetség is. Mindjárt a teremtés hajnalán: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Mózes 1,2). A Lélek tanítást ad. Üzenetet hordoz. Belőle erő, élet, feltámadás és új élet árad.

1


Egy alig ismert próféta évszázadokkal korábban már hirdette a pünkösd ajándékát: Kitöltöm majd Lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak (Jóel 3,1). De az ígérettől függetlenül az új és ismeretlen – új és ismeretlen marad. Megpróbáljuk elképzelni. Igyekszünk valahogyan értelmezni. Amikor megtörténik majd az új, magunk is látjuk: most sem sikerült előre eltalálnunk. Jézus tanítványai is ismerték ezt az ígéretet. Péter apostol a legendás első pünkösdi beszédét éppen ezzel az idézettel kezdte. De hogy ez a jövendölés úgy történik majd meg, ahogyan átélték, azt előre sem ő, sem a tanítványtársai nem gondolták. Mert – mi is történt? Jézus szavának engedve, maradtak Jeruzsálemben. „Egy szívvel, egy lélekkel, kitartóan imádkoztak” (ApCsel 1,14). Úgy gondolom, hogy ez a hat szócska fontos üzenetet hordoz: egy szívvel, egy lélekkel, kitartóan imádkoztak. Ekkor „hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt, majd lángnyelvek jelentek, meg, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre” (ApCsel 2,2-3). Nem, nem volt valódi szélvihar. Nem hajladoztak a fák. Nem kavargott porfelhő az utcán. Csak a zúgás, a zúgás: amit mindenki hallott künn az utcán is. A szobában mintha izzott volna a levegő. Ha lett volna bent hőmérő: nyilván egy fél fokkal sem emelkedett volna. Nem „tűz” égett. Mintha lángnyelvek lettek volna a levegőben. Talán szabad úgy elképzelnünk, amikor kint az udvaron szabad tűz mellett ülünk, és nézzük a lángot. Az égő fadarab tetején, oldalán hajladozó lángnyelvek: ég a tűz. De ezek a lángnyelvecskék időnként „fölreppennek” a levegőbe. Már nem „érnek hozzá” a fához. Aztán egy villanás: a lángnyelvecske eltűnik, hogy majd egy másik röppenjen a magasba. De jól értsük meg, nem „ez” történt. Csak valami „ilyen” Ehhez hasonló. Ezt már nem látták az utcán. A kis lángnyelvecskékhez hasonló titokzatos valamik önálló életre keltek: „szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre”. (ApCsel 2,3). A tanítványok viselkedéséről egy sort sem ír, szót sem ejt a Szentírás. Az új, a soha nem látott, a soha nem tapasztalt, a korábban soha át nem élt jelenségre alig lett volna idejük bármit tenni. Az életük következő napjai, évei, évtizedei adták majd meg a méltó választ. Mert mi történt: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,4). Mi történt? Hogyan történt? Van-e rá magyarázat? Hogyan lehetne mindenki számára közérthetően elmagyarázni? Van-e valamiféle megfejtése a titoknak? – Ezek a kérdések maradnak a „költői kérdés” műfajában. 2


Szavakba öntött, mondatokba formált választ aligha remélhetünk. A válasz máshogyan született meg. Húsvét óta, Jézus feltámadása óta (ötven napja) vagy mennybemenetele óta (tíz napja) sem Jeruzsálem utcáin, sem a jeruzsálemi templomban szó sem esett a Mesterről. Mintha soha ott sem lett volna. Mintha soha nem tanított volna. Mintha senkit meg nem gyógyított volna. Mintha egyetlen halottat sem támasztott volna fel. Most, „amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság” (ApCsel 2,6), az apostolok Jeruzsálem utcáin, majd azt követően a templomban, aztán a környező falvakban és tovább teljesítették, amit a feltámadott Krisztus rájuk bízott: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A tanítványoknak tehát volt egy „pünkösd előtti”, és egy „pünkösd utáni” életszakasza. A kettő között annyi volt a különbség, hogy pünkösd előtt nem beszéltek sem ismerősöknek, sem ismeretleneknek „Isten felséges dolgairól” (ApCsel 2,11). Pünkösd után pedig beszéltek. Érthetően, mindenki által érthetően. Hitelesen és meggyőző erővel. Az első nap csatlakozott hozzájuk háromezer ember.

A mai napig csatlakozott a

tanítványokhoz a mai a Földön élők közül 2,2 milliárd ember. (Vajon azóta összesen mennyi?) De még mielőtt úgy gondolnánk, hogy ez már biztosan elég, ne felejtsük: ez még mindig csak szűk egyharmada az emberiségnek. „Naptár szerint” utána vagyunk már, jócskán utána az első pünkösdnek. Lelki, hitbeli tekintetben vajon „utána” vagyunk-e már? A pünkösd előtt tanítványok senkinek sem beszéltek Istenről. A pünkösd utáni tanítványok beszéltek – hitelesen, érthetően és meggyőző erővel. Lehet, hogy Isten megbízatása messzi földrészekre, ismeretlen népekhez küld, hogy tanúskodjam Isten szeretetéről, a feltámadott és élő Jézus Krisztusról. Lehet, hogy csak a szomszéd utcába küld – ugyanezzel a feladattal. Még az is lehet, hogy a saját családom tagjaihoz küldene. Ahogyan az elején idézett ének mondja: „Add nekünk is, Istenünk a te áldott Lelkedet, Szent tűz adja érzenünk éltető kegyelmedet. Adj hitet, szeretetet, Lelki, boldog életet!” (375. dicséret, 7. versszak). Hadd legyünk végre (újra) mindnyájan pünkösd „utáni” tanítványok! A Szerző református lelkipásztor, a Teológiai Akadémia emeritus professzora. 3


*****************************************************

„AZ ISTEN LÉLEK” (JN 4,24) REKTORI KÖSZÖNTŐ Írta: Dr. Németh Tamás rektor

A Pápai Református Teológiai Akadémia minden hallgatóját, oktatóját és dolgozóját, az egyházkerületünk minden gyülekezetét, az alábbi sorok minden olvasóját szeretettel köszöntöm 2018 pünkösdjén, abban a meggyőződésben, hogy Isten Szentlelke hatalmasan munkálkodik és termi gyümölcsét mindnyájatok életében. A lélek megfoghatatlan, nem tudunk róla semmit – mondja a mai ember – és mégis minden eszközt megragad, hogy lelki jelenségeket, lelki hatásokat kutasson, lelki élményeket átéljen. Néhány hete fiatalokat kérdeztek, hogy volt-e már Isten-élményük. Mindenki azt válaszolta, hogy igen volt. Az elbeszélésekből pedig az is kiderült, hogy ezek az Isten-élmények mind lelki tapasztalások, lelki gazdagodások voltak. Az Isten Lélek – mondja Jézus. Eljön az idő, és az most van, „amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn 4,24). A szavak, amelyeket Jézus nekünk mond, Lélek és élet. A Lélek gondolata – ahogyan Pál apostol bizonyságot tesz róla – élet és békesség (Róm 8,6). Ha Lélek szerint élünk, akkor Lélek szerint is járjunk (Gal 5,25). Szükséges tehát újonnan születni, Lélek szerint megszületni, mert ami testtől született, az csak test, mulandóság alá vetett, ami Lélektől született az lélek, az örökkévalóság része. „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (Jn 3,5). Ha valaki Krisztusban van, az már új teremtés, „a régiek elmúltak, íme újjá lett minden”. A Szentlélek áldásával értjük meg Isten igéjét, lesz élő beszéd és életnek beszéde, mert a Szentlélek által megszólal az Isten szava, a teremtő és újjáteremtő ige. „A Szentlélek alkotó erő, csodás hatalom. Ahol az Isten az Ő Lelkével belép egy életbe, ott mindig csodálatos dolgok történnek. Mindig mássá lesz valami, mint amilyen addig volt” (E. Brunner). A Szentlélek az egyház lelke, az egyház formálója, A hitben járók a Lélek egységében tesznek vallást az Úrról, a Lélek egységében végeznek igehirdetési szolgálatot, szolgáltatják ki a sákramentumokat, végeznek lelkigondozást, családgondozást, hittanoktatást, diakóniai szolgálatot. A Lélek ezekhez a szolgálatokhoz ajándékot ad, s vele felhatalmazást is, hogy az ajándékot egymás 4


építésére, épülésére, Isten dicsőségére használjuk. „Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak, a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban, akár tanító a tanításban; Akár intő az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal mívelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól és ragaszkodjatok a jóhoz” (Róm 12,6-9). A Lélek gyümölcse a szeretet. Ezáltal lesz világossá a feladatunk, örömmel és békességgel telivé az életünk 2018 pünkösdjén is.

A Szerző egyetemi tanár, a Teológiai Akadémia rektora. *****************************************************

HIVATALI HÍREK Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea rektori hivatalvezetőtől 2018. 05. 09. pünkösdi kibocsátó istentisztelet (szerdai otthonórán) 2018. 05. 11. tavaszi szorgalmi időszak vége; exegetikai dolgozatok leadása; szakdolgozatok végső leadása; záróvizsgára jelentkezés 2018. 05. 14-18. gyakorlati hét 2018. 05. 14. tavaszi vizsgaidőszak kezdete; leckekönyvek felvétele 2018. 05. 15. 14 óra szenátus 2018. 05. 23. szakbírálatok átadása hallgatóknak 2018. 06. 05-06. záróvizsgák mindkét szakon *****************************************************

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” János 14, 26

5


*****************************************************

HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK? Írta: Dr. Balla Ibolya Lekció: Zsolt 44 Textus: Róm 8,31-39 Kedves Testvéreim! A Rómaiakhoz írt levélen belül annak a fejezetnek az utolsó néhány versét olvashattuk, amelyik teológiai mondanivalóját és stílusát tekintve is az egyik legszebb fejezet. Maga az ige az egész résznek, de a levél eddigi részeinek is egyfajta megkoronázása. Magával ragadja azt, akinek ezt Rómában felolvasták, és akinek ezt ma felolvassák. Senkit sem hagy hidegen, hiszen Pál tanításainak, érveinek retorikailag is rendkívül érett, átgondolt summáját tartalmazza. Az emberiség, a teremtett világ, a zsidók, a pogányok sorsa, Krisztus áldozata és a Lélek szerepe, mind-mind előkerül a 8. fejezetben. Az az érzésünk lehet, mintha mindennek e fejezet lenne a központja, a tengelye, és minden, ami páli, valamilyen módon ehhez kapcsolódna. A levél 15. fejezetéből arra következtethetünk, hogy Pál nem sokkal jeruzsálemi útja előtt írt a rómaiaknak (Róm 15,25). A levél megírásának apropója valószínűleg az volt, hogy az apostol keleten végzett missziója véget ért, és azt tervezte, nyugaton hirdeti az evangéliumot. Útban Spanyolország felé akart megállni Rómában, abban a gyülekezetben, amit nem ő alapított. Ezt megelőzően azonban azért készült Jeruzsálembe, hogy az általa alapított pogány gyülekezetekben gyűjtött adományokat elvigye (15,25; vö. 1Kor 16,1), hogy ezzel is kinyilvánítsa a zsidókeresztyén anyagyülekezet és a pogánykeresztyén gyülekezetek közötti szolidaritást. Azért írt a római gyülekezetnek, hogy bejelentse látogatását, és nyilvánvalóvá tegye azt, ahogyan ő az evangéliumot értelmezi. A levélből kitűnik, hogy a keresztyének különböző csoportokban éltek, vagyis nem voltak egységesek fontos etikai kérdések vagy a kegyelmi ajándékok terén. Ráadásul ekkorra már többen – zsidók és keresztyének egyaránt – átélték Klaudiusz ediktuma miatt a Rómából való kiűzetést és az oda való visszatérést, a bérházakban, szinte nyomornegyedekhez hasonló helyeken való összegyűlés megpróbáltatásait. Pál szavaiból azt láthatjuk, hogy az üldöztetések, nehézségek, a különböző 6


csoportok közötti nézetkülönbségek nem szűntek meg, továbbra is jellemezték a keresztyéneket, akik között voltak mind zsidó-, mind pogánykeresztyének. Ezért fontos az, hogy az apostol olyan alapot keres mondandójához, ami nem széthúz, hanem egyesít, amiben megmutatkozik, miben egységesek a hívők, és hogyan emelkedhetnek felül nemcsak azokon a szorongattatásokon, amiket át kell élniük, hanem a különbségeiken, a konfliktusaikon is. Már a levél bevezetése, a címzés is ebből a szempontból érthető meg jobban, de az is, hogy magáról ezt mondja: „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok” (1,14), az evangéliumról pedig ezt: „Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére” (1,16). Azoknak ír tehát, akikről tudja, hogy szenvednek, próbatételek között élnek. Már erre utal a megelőző szakasz is (8,18-30), ahol a Rómában élő hívek jelenben elszenvedett megpróbáltatásait úgy mutatja be, mint ami az egész teremtett világ sóvárgásának, sóhajtozásának része. Ebben a vágyakozásban, a bűn terhe alól való szabadulásra várásban segít a Lélek, aki esedezik a hívőkért: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (8,26) A fejezet zárásában pedig már maga Krisztus az, aki közbenjár értük. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – ezekkel a szavakkal érkezik el az apostol mondanivalójának tetőpontjához. Ezzel azonban nem azt akarja mondani, hogy nincsenek ellenségek, hiszen éppen ezek miatt is gyötrődnek a rómabeliek. Minden korban vannak szorongatók, van ellenség, van gonosz, és annak vannak tervei, néha egészen szép köntösbe bújtatva, néha leplezetlenül. Arra utal itt az apostol, hogy már nincs hatalmuk, amikkel a hívőket elválaszthatnák az evangéliumtól; Isten már elvette a hatalmukat. Azzal, hogy nem kímélte egyszülött Fiát, hanem átadta földi hatalmaknak, megmutatta, hogy azok legyőzhetők. Ha pedig értünk feláldozta, értünk adta a legnagyobb ajándékot, akkor minden mást is nekünk adhat. Akkor nincs okunk aggódni, hiszen minden más ajándék csakis kisebb lehet, mint szeretett Fiának áldozata. Isten szeretete azt is jelenti, hogy nincs, aki vádolhat, aki kárhoztathat. Egyedül Isten lehetne az, aki a mi bűneinket a szemünkre vethetné, felsorolhatná. De mivel ő ebben a képzeletbeli perben a mi oldalunkon áll, nem vádló, hanem véd, senki nincs, aki kárhoztatna. Az apostol még ennél is tovább megy. Nemcsak azt vallja meg, hogy Isten kegyelméből, irántunk való szeretetéből Krisztus meghalt és feltámadt, hanem azt is, hogy az Atya jobbján ül, és esedezik érettünk. Olyan antropomorf nyelvezetet használ itt a szerző, ami minden korban, mindenhol beszédes, a híres római jogrendszer keretein belül, de az ószövetségi keretekben gondolkodó zsidókeresztyének számára is. Hiszen az Ószövetségben olvasunk emberi hatalmakról, királyokról, akiknek a hatalma ideig-óráig tart, és mindvégig Istennek tartoznak számadással. Olvasunk emberi közbenjárókról, de 7


ők is csak Isten szolgái. Krisztust azonban Isten azzal koronázta meg, hogy teljhatalma van a világon. Ebből jön a következő biztatás: Nincs, aki elválaszthat Krisztus szeretetétől. A választottak abban a hitben élhetnek, hogy semmilyen hatalom nem nagyobb, mint ez a szeretet, és ez a védelem. Senki sem vádolhat, senki sem bánthat. Ebbe nemcsak külső hatalmak, erők, tényezők – mint a nélkülözés, az idő, a tér – tartoznak bele, amiket Pál felsorol a szakaszban. Még mi magunk sem árthatunk magunknak. Isten tudja, hogy néha mi vagyunk a legnagyobb akadályai annak, hogy elfogadjuk Krisztus érettünk vállalt áldozatát, hogy megtaláljuk az üdvösségre vezető utat, meghalljuk az üdvösséget szerző igét. Azzal, hogy túl megfoghatatlannak tartjuk azt, túl elvontnak, hihetetlennek. Vagy azzal, hogy az életünkben lévő tragédiákat, nehézségeket úgy értelmezzük, hogy elhagyott minket Isten, hiszen ha mi is választottak vagyunk, akkor hogyan engedheti meg a szenvedéseinket. Akkor miért nem kímél meg a kísértésektől, a bántásoktól, a betegségektől, a haláltól? De Pál sehol sem tanítja, hogy Isten ezektől megkíméli a hívőt, hogy a hívő kivétel lehet, vagy a hívőnek mindig erősnek kell lennie. Sőt, éppen azt hirdeti itt is, és a korinthusiakhoz írt második levelében is, amikor szenvedéseivel, erőtlenségével dicsekszik, hogy a hívők sokszor szenvednek, erőtlenek (2Kor 11,16-33). De azt is hangsúlyozza, hogy Istenért, Krisztusért, az evangéliumért szenvednek. Ezzel kapcsolatban idézi a 44. zsoltárt (Zsolt 44,23) azt a közösségi panaszéneket, amiben Izráel keresi a büntetés okát, és nem érti, miért szenved. Nem érti, Isten hogyan fordulhatott el tőle, miért engedi, hogy mások pusztítsák, szidalmazzák, fosztogassák. Nem érti, Isten hogyan fordulhat el szenvedésüktől, és hogyan adhatja át szövetséges népét mások hatalmának. De sem itt, sem a keresztyének gyülekezetében nem arról van szó, hogy Isten szenvtelenül átadná a hívőt, nem törődne szenvedésével. Nem értelmetlen a szenvedés, és lehet abban kitartani, mégpedig a Lélek segítségével, akinek nemcsak azt köszönhetjük, hogy megértjük az evangélium lényegét, hogy be tudjuk azt fogadni, hogy közösségben tudjuk megélni a hitünket, hanem azt is, hogy meg tudunk állni a megpróbáltatások közepette; hogy kitartunk betegségben, magányban, nélkülözésben, vagy akkor, amikor mások támadnak, alaptalanul rágalmaznak minket. Pál erre felhívja a figyelmet, és azt is kimondja, hogy a megpróbáltatások ellenére senki nem veheti el az evangéliumot a hívőktől, és Isten terve mindig beteljesül. Kikre vonatkozik mindez? Azt mondja Pál, hogy a választottakra. Mindenki számára nyitva áll, hogy közéjük tartozzon. De itt nem egy személytelen, univerzálisan értelmezett „mindenki”-re kell gondolnunk. Az evangélium mindenkinek szól, de nem személytelen tömegeknek, hanem a közösségen belül az egyéneknek, figyelembe véve azok szükségeit, élethelyzetét, nehézségeit. Milyen jó tudni, hogy Isten nem tömegben gondolkodik. Veszélyes az, amikor csak tömeget látunk magunk előtt, amikor általánosítunk, amikor nem látjuk az egyént. Van, aki szerint nem történt meg 8


a következő történet, ami az emberségre hívja fel a figyelmet, arra, hogy nem propagandában, nem tömegekben kell gondolkodnunk. Nem is az a fontos, megtörtént-e, hanem az, hogy megtörténhetett. 1914-ben, a nagy háború első évében, a nyugati fronton karácsony közeledett. Az egymással szembenálló ellenséges katonák külön-külön kezdtek el karácsonyi énekeket énekelni. Egymást meghallva előbb félénken, majd egyre bátrabban közeledtek egymáshoz, és legalább egy időre letették a fegyvert. Békét tudtak kötni, még ha ideiglenesen is, és egymásnak apró ajándékokat adtak. Tudták az egyént, az embert látni a másikban, aki ugyanúgy szenved, fél, és másra nem vágyik, csak hogy épségben hazajusson, hogy újra lássa szeretteit és szülőhelyét. A gyarmatok térképének újra felrajzolására már felkészült politikusokat, a legújabb haditechnikai eszközöket kipróbálni akaró hatalmakat azonban már nem lehetett megállítani az itt-ott megtapasztalt fegyverszünetekkel, emberséggel, és még éveken át folytatódott az értelmetlen vérengzés. Az egyén, a hívő azonban mégis tud győzedelmeskedni, de csakis az által a szeretet által, ami Krisztusban jelent meg. Az a görög szó, amit a 37. vers használ a diadal leírására, nem egyszerűen azt jelenti, diadalmaskodni, hanem azt, teljes, elsöprő győzelmet aratni. Ilyen győzelmet aratnak azok, akik hittel, és a Lélek által kérik és fogadják el a legnagyobb ajándékot, amit Isten nekünk adott. Ezzel a lelkülettel és a választottak örömével fogadjuk be ma Pál apostol szavait. Ámen. A Szerző docens, a Teológiai Akadémia rektorhelyettese. *****************************************************

SZOLGÁLTATÁS ÉS SZOLGÁLAT Írta: Hanula-Csordás Dóra A Szentírás sokszor hallott, jól ismert szavai egészen újszerűen képesek hatni élethelyzetünk megváltozása, tudásunk és tapasztalataink élethosszig tartó bővülése során. Az írott igék ugyanazok, azonban időről-időre más értelmük áll össze fejünkben, vagy éppen megtörténik, hogy korábban elmellőzött mondatok lényeghordozó összegzésekké válnak. Így történt ez velem, a teológiát végzett és korábban a Teológián dolgozó bibliaolvasóval is, miután a Rektori Hivatal munkatársi állását a pápai Család- és Gyermekjóléti Központ családsegítői pozíciójával váltottam föl. Az Isten fiainak megjelenését sóvárogva váró, vajúdó és nyögő teremtett világ (Róm 8) arcot és hangot kapott: azoknak a kortársaimnak a sokszor elgyötört arcát és 9


sóhajtozó hangját (vagy „csak” végtelen fásultságát), akik nap mint nap átlépik a szociális alapszolgálat küszöbét. A jelentős mértékű ágazati fluktuációval és tartós szakemberhiánnyal szembesülve makacs tényként mutatkozik, hogy a munkás kevés, de a tennivaló igen sok (Mt 9) Az emberileg reménytelennek tűnő helyzetekre (transzgenerációs hatások, tanult tehetetlenség stb.) az Isten által elkészített megszabadításba vetett reménység, valamint a „Mit tudok én magam ezen a napon mégis megtenni?”– kérdés sürgetésével próbálok tekinteni. Mi a gyermekvédelmi rendszer, benne a gyermekjóléti alapszolgáltatás feladata? Elősegíteni a

gyermek

legfőbb

érdekének

megvalósulását.

Személyre

szabottan

és

személyesen

(családlátogatás, segítő beszélgetés keretében) megvalósított szociális munkáról van szó. Sokszor „csak” annyira van szükség, hogy klienseinket tájékoztassuk a már készen álló segítségről: a gyermeki jogokról és a gyermek fejlődését biztosító támogatásokról, az azokhoz való hozzáférés módjáról. Szükség lehet arra, hogy az írni-olvasni nem tudó, de legalábbis az olvasott szöveget meg nem értő szülő számára tolmácsoljuk egy irat tartalmát, vagy töltsük ki együtt a nyomtatványt. Máskor a család helyzetét megismerve, vele együtt gondolkodva nevelési, egészségügyi, jogi, prevenciót célzó tanácsokat, javaslatokat fogalmazunk meg, és megszervezzük, de legalábbis előkészítjük a szükséges külső segítséghez való hozzáférést. A családsegítő részéről széles körű elméleti és gyakorlati ismeretekre van szükség, továbbá tenni akarásra, empátiára, kreativitásra, türelemre, a család autonómiájának lehető legmesszebb menőkig való tiszteletben tartására. Valamint sok-sok időre, ami még ebben az erőforráshiányos világban is a legnagyobb kincs… Mi a családsegítő munkája? A sok fontos teendő között egyik legfontosabb feladata a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszerben betöltött szerepe. Együttműködési rendszerről van szó, amelyben feladatot kapnak az egyészségügyi ellátórendszer tagjai (háziorvos, védőnő), a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók (bölcsőde, családsegítő szolgálat), a köznevelési intézmények, a bíróság, a rendőrség, a gyermekjogi képviselő, a közigazgatási hivatalok, az alapítványok, az egyházak, az állampolgárok. A jelzőrendszeri tagok kötelesek a területileg illetékes családsegítő szolgálat felé jelzéssel élni, ha gyermek veszélyeztetett helyzetéről szereznek tudomást. Néhány jellegzetes helyzet: a tanköteles korú gyermek (3-16) igazolatlanul hiányzik az intézményből. Rosszul ellátott, azaz visszatérően éhes, mosdatlan, felszerelése tartósan hiányos, szülei nem tartanak kapcsolatot az intézménnyel. A gyermek nehezen tud beilleszkedni a közösségbe; hangulata, magaviselete hirtelen megváltozik: szorongani vagy verekedni kezd, magával vagy másokkal szemben agresszívvé válik. A gyermeket lopáson kapja az élelmiszerbolt, s rendőrségi feljelentést tesz. A gyermeket nem hordják szülei védőoltásokra, vagy az orvosi vizsgálat során – mintegy mellékleletként – kiderül, hogy a gyermek testén bántalmazás nyomai láthatók. Névtelen állampolgári bejelentés érkezik arról, hogy kiskorú gyermekeket a lakásban hagyva a 10


szülők dolgozni, vagy éppen szórakozni járnak. A sor folytatható. Az alapszolgálat a bejelentést minden esetben föltárja, és protokoll szerint kezdi meg a szociális segítő tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy a családot nyilvántartásba veszi és (önkéntes együttműködésen alapuló) gondozásba vonja, illetve, szükség esetén azonnali intézkedést kezdeményez. A családsegítő szolgálat a jelzést adó védelmében bizonyos esetekben zártan kezeli az adatokat. Lényeges megemlíteni, hogy az egyházi jogi személyek adatközlési és jelzési kötelezettségére speciális előírások vonatkoznak: amennyiben az egyházi személy konkrét hitéleti szolgálata során szerez tudomást a jelzés alapjául szolgáló helyzetről, a lelkészi szolgálati titok, gyónási titok kiszolgáltatása még hatósági eljárás során sem kötelező. Közhely, mert napi tapasztalat: a veszélyeztető körülmények (pl. anyagi, lakhatási, családszerkezeti, szülői elhanyagolás, gyermekbántalmazás, szülői vagy gyermeki devianciák) gyakran halmozottan és halmozódóan vannak jelen a családokban. A gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI.) kimondja, hogy „a gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez.” Ha a veszélyeztetettség a családsegítő szolgálat által nyújtott alapellátások igénybevételével nem megszüntethető, de a gyermek családban nevelkedése – hatósági kontroll mellett – biztosítható, a gyermeket a járási gyámhivatal védelembe veszi. Ha ez sem bizonyul elégségesnek, a gyermek családjából kiemelhető. Fontos, de nehezen alkalmazható tétel, hogy a szegénység önmagában nem lehet ok a gyermek családból való kiemelésére. A gyermek családból való kiemelése csak végső eszközként alkalmazható – ebben az esetben a szociális segítő munka legfőbb célja a gyermek családba való visszagondozása. A gyermekvédelmi rendszer országosan egységes módon működik, köszönhetően a vonatkozó törvényeknek (pl. gyermekvédelmi, szociális ellátásokról szóló, köznevelésről szóló), módszertanoknak, szakmai protokolloknak. A jelzőrendszer 2016-tól négyszintűvé alakult: helyi, járási, megyei és országos szintűvé. A rendszer hatóköre az egyes helyi jelzések fogadásától és feltárásától a segítőmunka központilag koordinált, módszertani, szakmai támogatásáig terjed ki. Fontos tudni, hogy a nap 24 órájában ingyenesen érhető el az országos gyermekvédelmi hívószám (06-80-630155), amelyen azonnal jelenthető a gyermek veszélyeztetettsége. A gyermekvédelem lényegében közügy, mindannyiónk közös ügye, amelyben a feladatnak dedikált családsegítő szolgálat nem önmagában, hanem csak a közösséggel és más szakemberekkel, állampolgárokkal együttműködve tud sikert elérni. Ahhoz, hogy a kisebb-nagyobb közösségek összefogva, empatikusan és hatékonyan tudjanak fellépni a gyermekek és családok védelmében, alapvető információkra és tudatos odafigyelésre van szükség. Szociális és Gyermekvédelmi

11


Főigazgatóság honlapján (https://szgyf.gov.hu/hu/) elérhető „Vigyázunk rájuk?” című, 8 jelenetből összefűzött gyermekvédelmi minisorozat szavak nélkül is sokat elmond arról, hogy miféle tipikus veszélyhelyzetek fenyegetik gyermekeinket, fiataljainkat. A közoktatási intézmények honlapjának prevenciós felületén konkrét ajánlásokat tesznek közzé egyebek között bűnmegelőzéssel, drogkérdéssel, családon belüli erőszakkal kapcsolatosan – tanulóknak, szülőknek, pedagógusoknak kínálva föl gondolatébresztő alapinformációkat. „Kívánjuk, amint kívánnunk is kell, hogy a mi szolgálatunk a világnak hasznos legyen” – írta le 1543-ban Kálvin, s javaslata igen aktuális napjainkban. A konfliktusok sosem a semmiből robbannak ki és sosem érnek véget elvágólagosan – a kríziseknek kiterjedt előtörténetük és utóéletük van. Segítsük klienseinket (gyülekezeti tagjainkat) érzékeny és okos odafigyeléssel, bátor kiállással, hűséges utánkövetéssel – szükség esetén pedig azzal, hogy a megfelelő „professzionális” ellátáshoz elsegítjük a ránk bízottakat. A Szerző református lelkipásztor. *****************************************************

A PÜNKÖSD MEGÉLÉSE Írta: Deák László Olivér Ahhoz, hogy néhány gondolattal közelebb kerüljünk pünkösd ünnepéhez, először foglalkoznunk kell az ünnepkör rövid történeti áttekintésével. Pünkösd ünnepe mindig is kilógott karácsony és húsvét mellett. Nem véletlenül, mert a pünkösd sokáig mint egy lezáró akkord a húsvéti ünnepkörhöz tartozott. Maga az ünnep elnevezése is ezt őrzi, a görög pentekosth,, magyarul ötvenedik szóból származik. A húsvétot követő 50 nap még mindig a húsvéthoz tartozott, amelynek az utolsó napja az 50. nap (pünkösd) volt az ünnepkör csúcsa, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Ezt nevezték a húsvét megkoronázásának is. Az idő múlásával azonban ez a hosszú ünnep elkezdett feldarabolódni. Először a 40. nap emelkedett ki, Jézus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök), majd végül az 50. nap is külön ünneppé vált, amelynek fókuszába a Szentlélek került. Ez már a 4. századi Szentháromság vitába vezet be bennünket, melynek során Keleten nem akarták elismerni, hogy a Szentlélek nem csak az Atyától, hanem a Fiútól is származik. Hiszen pünkösd és húsvét kapcsolata nagyban függ attól, hogy ki küldte el a Szentlelket: az Atya, vagy a 12


Fiú? Ha a Fiú, akkor pünkösd a húsvét folytatása és ekkor valóban nevezhetjük húsvét koronájának. Ha azonban az Atya küldte a Szentlelket, akkor az már nem a húsvéthoz tartozik, hanem az Atyához, így joggal vált független ünneppé pünkösd. Ez a logika mentén haladva pedig a húsvétot záró ünnep, a mennybemenetel lett, amely 40. napon lezárta a húsvéti ünnepkört. A vita kelet és nyugat között egészen a 11. századig szinte eredmény nélkül elhúzódott, mégis azt kell látnunk, hogy felfogástól függetlenül a mennybemenetel és pünkösd ünnepe is önállóvá emelkedett Nyugaton és Keleten is. Miután Pünkösd önálló ünneppé vált, csakhamar egy teljes ünnepkör rajzolódott köré, amely egy 10 napos felkészítővel kezdődött, melyet virrasztással töltöttek. Ez a 10 napos csend a mennybemenetel és a Szentlélek kitöltése közti időt ölelte fel. Pünkösd napjához is kötődtek keresztelések, amelyeket mindig hitvallástétellel kötöttek egybe, s itt akár a konfirmáció elődjére is gondolhatunk. Ez azt jelenti, hogy húsvét mellett ilyenkor is lehetőség nyílt csatlakozásra a keresztyén közösségekhez. Pünkösd ünnepe kezdetben egy hétig tartott, amelyet a 8. nappal zártak le, mintegy a Szentháromság Istenért való hálaadásként. A pünkösd utáni vasárnapot ma is a Szentháromság vasárnapjának tartjuk számon. Milyen más szokások kapcsolódnak pünkösd ünnepéhez? Először is a zsidó hetek ünnepe (Savout). Röviden az ünnepről: Aratási hálaadó és zarándok ünnep volt. A gazdag termés a Noéval kötött szövetségre utalt, amelyet Isten minden évben megújított. Azt, hogy a föld terem és van aratás azt jelzi, hogy Isten megemlékezik Noéval kötött szövetségére. Pogány, népi ünnepek is kötődtek pünkösdhöz. Évszakváltó szokások voltak ezek, ahol a tavasz végét búcsúztatták. Ez azonban mára már eltűnt. A májusfa állítása és döntése ismert népi szokásunk, amely tájanként eltérő hagyományokkal kapcsolódott pünkösdhöz. Sok helyen pünkösdfának nevezték és az ünnepen állították fel, másutt azonban ezzel ellentétben május elején állították fel, de pünkösd ünnepén döntötték le ünnepélyes keretek között. Manapság, ahol még él a hagyomány, ott a májusfa állítása és döntése is egyaránt eltávolodott pünkösd ünnepétől, ma sincs regionális egység a népi szokásban. Végül ejtsünk szót az ünnep mai megélésének lehetőségeiről: egyházi ünnepköreink közül úgy látom, sokak számára – nem csupán az egyház perifériáján lévőknek, hanem sok esetben a gyülekezet magjának is – idegen és megfoghatatlan az ünnep lényege. Mit kapcsolhatunk ma pünkösdhöz? Ma már nincs hangsúlya annak, hogy a húsvét lezárása lenne. A Szentlélek kitöltése ünnepének megélését négy fogalom köré gyűjtöttem: (1) Az utóbbi időben az egyház születésnapjaként van emlegetve. Péter pünkösdi prédikációjára megtért 3 000 lélek megalkotta az első Krisztus-követő gyülekezetet. A Szentlélek munkáját valóban köthetjük az egyházhoz, azonban ennél többről szól a Szentlélek kitöltetése. 13


(2) Ma pünkösd lényegét a legtöbben a konfirmáció ünnepével vagy a konfirmandusok első úrvacsoravételével kötik össze. Hiszen a legtöbb helyen a konfirmáció nem Pünkösd napján van, hanem az azt megelőző héten. Mégis a konfirmációval való összekapcsolás helyes folyamat, hiszen a Szentlélek kitöltetésének következménye, hogy vannak megtérők, és vannak, akik hitvallást tesznek ma is Jézus Krisztus nevéről, hiszen ez mind a Lélek munkája. (3) Azonban kevésbé éljük meg pünkösdöt úgy, mint a vigasztalás ünnepét. Van vigasztalónk, van pártfogónk, a Szentlélek. E világ minden szörnyűsége és gyötrelme, minden támadás ellenére az egyháznak van élő vigasztalója – Isten Lelke elérkezett, ma is bátorít és erőt ad. Nagy szükség van ezt megélni és pünkösd ünnepén különösen is nagy hangsúlyt fektetni rá, hogy ezáltal a mi hitünk és közösségeink is megerősödjenek. (4)Végül a Szentlélekhez mindig is társult egy fajta misztérium, amely talán okot adhat pünkösd sejtelmes voltára is. Nehéz leírni a Szentlélek-Isten jelenlétét, inkább csak munkálkodásában látjuk és tapasztaljuk őt. A Szentlélek titok számunkra és kiváltság ha az embert betölti. Mi azonban nem rendelkezünk vele. Olyan mint a szél. Tudjuk: A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy (Jn3,18). A mai világ szereti kizárni a misztériumot az életéből, azonban Pünkösd ünnepén ennek is adhatunk teret. Hiszen egy olyan csoda történt, amelynek máig tanúi vagyunk. Nem utolsó sorban véleményem szerint azért kell külön figyelmet szentelni és nagy jelentőséget tulajdonítani pünkösd ünnepének, mivel az egyház legtisztábban megélhető ünnepévé vált azáltal, hogy nem kapcsolódik hozzá egyetlen egy elvilágiasodott ünnep sem.

Források: KRUPA ANDRÁS (2000): A májusfa állításának és döntésének táji tagoltsága a magyarországi szlovákoknál. In: VERES LÁSZLÓ, VIGA GYULA (2000,

SZERK):

A Herman Ottó Múzeum évkönyve

XXXIX. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. MARIUS VAN LEEUWEN (2009): Ünnepről ünnepre. Exit kiadó, Kolozsvár. A Szerző IV. évfolyamos teológushallgató. *****************************************************

14


*****************************************************

HOGYAN ÉS MIRŐL BESZÉLJÜNK PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE KÉSZÜLVE HITTANOS GYERMEKEINKNEK? Írta: Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea Pünkösd csodájáról nem könnyű beszélni. Az ünnep különlegessége, hogy Isten Lelkének munkájáról, életformáló hatásáról tanítunk. A karácsonyi ünnepkörben Jézus születéséről, Isten hatalmas szeretetéről szólunk, a húsvéti ünnepkörben az értünk halálba ment és feltámadt Jézus Krisztusról teszünk bizonyságot. Ez a két ünnep közelebb áll a gyermekek hitvilágához. Pünkösd a Szentháromság Isten harmadik személyének, a Szentléleknek ünnepe. Amíg karácsony és húsvét ünnepét családjuk körében is megélik hittanosaink, a pünkösd jelentőségét kevesebben értik, élik meg és ünneplik otthon. A tapasztalat azt mutatja, hogy a harmadik nagy ünnepünk inkább kikapcsolódást jelent sokak számára, mint ünnepet. Hittanórán, a következő kérdésekre adjunk választ a gyermekeknek:

Mit ünnepelünk pünkösdkor?

Kicsoda a Szentlélek?

Hogyan lehet ünnepelni pünkösd ünnepét? Az Atya és a Fiú Isten személyéről sokkal könnyebb beszélni, és többet is beszélünk, mint a

Szentlélek Istenről. Hiszen a Szentlélek nehezen körülírható és megfogható személy. A Szentírás alapján, inkább a Lélek munkájáról és annak hatásáról tanítunk. Az első pünkösd története rávilágít arra, hogy a Szentlélek teszi képessé az embert arra, hogy elvégezze Isten által kijelölt feladatát, a hozzá kapott erővel. A Szentlélek az, aki bűnbánatra indít, hitre sarkall, újjászül, elindít az Isten iránti engedelmesség útján, közösséget teremt. A Szentlélek ajándék számunkra, amelyet Jézus Krisztus szerzett meg nekünk. Ha Jézus Krisztus felől közelítjük meg pünkösd titkát, akkor válik befogadhatóvá és átélhetővé hittanosaink számára az ünnep jelentősége. A Szentírás tanítása alapján hisszük és valljuk, Jézus azért jött a világba, hogy feltámadjunk a halálból az életre, azaz életünk legyen őáltala. Élővé pedig csakis Isten Lelke által válhatunk.

15


„Ó, jöjj élő Lélek, hadd támadjon élet! Sok holt elevenen álljon: az Úr seregei ők. Már sorakozik is a tábor a Seregek Ura előtt!” (www.reformatusenekek.com). Jézus Krisztus azért jött közénk, azért halt meg és támadt fel, hogy újra Isten gyermekei lehessünk, hogy Lélek által szabadok legyünk az Isten szerinti jó cselekvésére. Karácsonykor láthatóvá lett mindenki számára, hogy megjelent az Ige testben. „Az Ige testté lett” (Jn1,14). Húsvétkor mindenkiért feltámadt, de nem jelent meg mindenkinek. „Krisztus meghalt, a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek…” (1Kor 15,1-8). De húsvéttal nem zárul le az Isten és az ember kapcsolata. Mindaz, amit karácsony és húsvét jelent, annak terméseit, gyümölcseit pünkösd ünnepén látjuk beérni. Hiszen, aki elfogadja Isten szeretetét Jézus Krisztusban, aki megbánja bűneit, és részesül Isten bűnbocsátó kegyelmében, azt a Lélek vezeti egész életében. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Rm 8,14). Pünkösd ünnepe elmondja számunkra, hogy Isten a bűnös embert magához vonzza Szentlelkének ereje és munkája által.

Karácsony azt üzeni: Velünk az Isten.

Húsvét üzenete: Értünk az Isten.

Pünkösd megérteti velünk: Bennünk az Isten. Ez az ünnep felnőttet és gyermeket egyaránt figyelmeztet, és egyben bátorít is: merjük a

Krisztust követő életünket hittel, reménységgel és szeretettel járni, Lélekből lelkesen élni! Mit tanítsunk a Szentlélekről? –

A Szentlélek a Szentháromság Isten harmadik személye.

Nem látjuk, de hatását érezzük.

Segít, hogy megértsük Isten igéjét és Istennek engedelmes életet éljünk.

Bűnbánatra és megtérésre indít.

Ő a Pártfogó, aki mindig velünk van. Ő az igazság Lelke.

Hitet ébreszt bennünk, reménységet és szeretetet ad szívünkbe.

16


Pünkösd ünnepére készülve tanítsuk gyermekeinket úgy, hogy vágyakozzanak az Isten Lelke vezetése alatt élni! Mondjuk el nekik, és éljük eléjük, hogy az életünk nem működik helyesen a Szentlélek jelenléte, vezetése, ereje nélkül. „A Lélek az, aki életre kelt” (Jn 6,63). A Lélek megszabadít megkötözöttségeinkből, segít a mi erőtlenségeinkben, eloszlatja félelmeinket, bátorságot ad szívünkbe, hogy hitünkről vallást tegyünk. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). Jézus tanítványai is akkor tudtak bátran bizonyságot tenni feltámadott Urukról, amikor megkapták a Lélek erejét. Pünkösd ünnepéről szóljunk bátran, tanítsunk lelkesen, hogy a ránk bízott gyermekek is Lélekből lelkesen haladjanak előre a hit útján. „Jöjj, Szentlélek, szállj le rám, Reményt hozó fénysugár! Vezesd életem, a szűk ösvényen, Segítsd levetni, régi ruhám!” (www.keresztenydalok.hu). A Szerző református lelkipásztor, rektori hivatalvezető. *****************************************************

ÉRZÉSEK ÉS GONDOLATOK AZ ELMÚLT HÁROM ÉV MARGÓJÁRA Írta: Gálné Jankó Eszter Noémi 18 évesen csak magamra és a saját gondolataimra hagyatkozva hoztam egy rossz döntést. Bár már akkor is éreztem, hogy nem ez az én utam; mégis emberi félelmek miatt világi pályára léptem. Eltelt húsz év úgy, hogy bármerre is tevékenykedtem mindig megálltam a helyem, de valami hiányzott. Emellett a gyülekezetben ahol élek mindig vállaltam feladatokat, azonban ezt is kevésnek éreztem. Egyre a fülemben csengett: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népeket.” Ez nekem így nem megy – volt a válasz – ehhez tanulnom kell. A harmadik visszatérő mozzanat az évek alatt az volt, amikor a hittanosaink a templomban szolgáltak; figyeltem őket és egyre nőtt bennem az érzés, hogy velük szeretnék foglalkozni, közöttük szeretnék lenni. Az érzéssel együtt nőttek a gyerekeim is, és elérkezett az az idő, amiről úgy gondoltam, ezt azért kaptam, hogy rálépjek az én utamra. A felnőttként való tanulás nem egyszemélyes küzdelem a tananyaggal; egyedül lehetetlen megcsinálni. Isten azonban csodálatosan vezetett az elmúlt három esztendőben. Már az elején olyan 17


csoporttársakat adott mellém, akikkel egy szívvel és lélekkel tudtunk lenni nemcsak az órákon, hanem az éjszakába nyúló sétákban, beszélgetésekben, egymás támogatásában. Sokat tanultam tőlük elfogadásról, megbecsülésről, feltétlen szeretetről és hitben való életről. Családom támogatása nélkül sem ment volna, hiszen nekik kellett elviselni az anya nélkül való hétvégéket, a felgyülemlett vasalnivalót, a könyvekkel és tételekkel beterített szobát, az anya ideges és izgul, „ne szólj hozzá” érzéseket. Talán ez a legnehezebb része az ilyen fajta tanulásnak; a környezetünk s mi magunk is megszokunk egy életritmust, amely jól működik, és ez az egyik napról a másikra felborul. Az ember elkezd harcolni az idővel, amelybe mindennek bele kellene férnie. Ez általában nem sikerül és jön a lelkiismeret furdalás. Egyik oldalon a család, mely joggal várja, hogy életünket odaszánjuk, másik oldalon a vállalt tanulmányi kötelezettségek. Ennek súlyát valahogy jobban éreztem, mint huszonévesen. Ha már elkezdtem, akkor szerettem volna rendesen végigcsinálni. Egyrészt örülök ennek, mert így a végéhez közeledve látom, hogy így sokkal gyümölcsözőbb lesz a befektetett idő és energia, másrészt önmagamnak okoztam komoly gondokat azzal, hogy mindent maximálisan szerettem volna teljesíteni. Visszatekintve ezekre a szorongató körülményekre azonban mindinkább megtapasztalja az ember az ige valóságát: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR.” (1Sám 7,12) Eközben áldott alkalmak voltak azok a hittanórák, ahol a gyerekek kérdéseire a Szentlélek segítségével „magától jöttek” a válaszok, vagy éppen általuk értettem meg vagy éltem át felemelő dolgokat. Emlékszem a felvételi alkalomra, ahol nagy tudású tanárok között oly kicsinek éreztem magam, valamint a teológia berkein belül keringő anekdotákra: melyikük mennyire szigorú. Ha rájuk gondolok, ma már más érzések vannak bennem. Lehet, hogy kellő szigorral voltak irányunkban, azonban a meghatározó számomra az emberségük. Az a támogató szeretet, amellyel minden egyes óra, kérdés vagy akár vizsga alkalmával felénk fordultak. Éreztem, ha én megteszem a magamét, akkor ők kipótolják, vagy legalábbis megértően fordulnak hiányosságaim felé. Egy megmosolyogtató, ám annál szeretetreméltóbb történet jut erről az eszembe. Rektor urunk nagy kerek asztala sok Heidelbergi kátét író szenvedő diákot látott már. Én is ott ültem többször is, mire a 129 kérdés-felelet tudásáról számot adtam. Egy ilyen alkalommal nagyon megakadtam. Hiányzott az isteni szikra, ahogy mondani szokták. Gyötrődve ültem, kerestem a szavakat. Ekkor jött tanár úr egy pohár vízzel, melybe egy pezsgőtablettát pottyantott. Ezt igya meg – sürgetett – a teológusok erre esküsznek! Pár perc múltán fejemhez kaptam, és folytattam az írást. – Ugye mondtam, hogy hat – reagált a szája sarkában bujkáló mosollyal. Ugyanennél az asztalnál éltem át a Szentlélek valós jelenlétét és segítségét is. Azóta egyre többször tapasztalom, hogy csak rá kell hagyatkoznom, merni kell rábízni az életemet és abból 18


fakad a legnagyobb áldás. Egy hónap múlva záróvizsga. Elmúlik ez a küzdelmekkel teli időszak. Vele együtt azonban kapcsolatok, élmények is a múlté lesznek. A jövőbe tekintve „egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) A Szerző végzős (harmadéves) katechéta szakos hallgató. *****************************************************

A PÁPAI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM KISLEGÁTUSAINAK HAJDANI PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐJE Piros pünkösd napján, kegyes keresztyének, Szálljon le reátok az áldott Szent Lélek! Bús magyar szívekben gyújtson égi lángot! Adjon szívetekbe hitet, reménységet! Árasszon reátok áldást, békességet! Ámen

Forrás: CSIZMADIA KÁROLY (1989): Pápai Kollégiumi történetek. Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa. 54. *****************************************************

19


*****************************************************

HÍREINK Ravasz László vándorkiállítás nyílt a Pápai Református Teológiai Akadémián. A megnyitó ünnepséget 2018. április 14-én, szombaton 15 órakor tartották a Teológia földszinti áhítatos termében. A megjelenteket dr. Németh Tamás, az intézmény rektora köszöntötte. Ezt követően megnyitó beszédet mondott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A család részértől dr. Szacsvay Éva néprajzkutató emlékezett meg a 135 éve született püspökről. A kiállítást 2018. május 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (sga)

*** Akadémiánk teológusai kiszálláson vettek részt 2018. április 22-én a noszlopi református gyülekezetben. Az istentiszteleten hallgatóink műsort adtak, melyben az isteni szeretet témáját dolgozták fel bibliai igék, ének és orgonazene segítségével. Igét hirdetett dr. Németh Tamás rektor. Igehirdetésének alapja a szeretethimnusz volt (1Kor 13). Az istentisztelet után a gyülekezet szeretetvendégségre hívta intézményünk küldöttségét. A parókia udvarán lehetőség adódott a gyülekezeti tagokkal beszélgetésre, személyes találkozásra. Köszönjük a noszlopi gyülekezet vendégszeretetét, Isten áldását kérjük a gyülekezetben folyó lelki munkára! (Forrás: http://www.prta.hu/prta/news/display_news/noszlopi-kiszallas) *****************************************************

Következő lapzárta: 2018. JÚNIUS 6. ***

A Pápai Kollégiumi Lapok a Pápai Református Teológiai Akadémia diákújsága. Nyomatott a Teológiai Akadémián. Írásaikat, észrevételeiket a Szerkesztők az alábbi elérhetőségre várják: pklujsag@gmail.com .

20

Pápai kollégiumi Lapok - május  

Pápai Református Teológiai Akadémia Diákújsága

Pápai kollégiumi Lapok - május  

Pápai Református Teológiai Akadémia Diákújsága

Advertisement