A sófogyasztás és a hipertónia

ESC javaslat

Salt and hypertension: current views I Vol. 22, N° 3 - 16 Feb 2022 I E-Journal clinical Practice

Anátriumfogyasztás és a magas vérnyomás közötti összefüggés jól ismert, mivel a magas nátriumbevitel negatívan befolyásolhatja a magas vérnyomás kontrollját. A legtöbb irányelv 2 g-nál kisebb napi nátriumadagot javasol, de azt találták, hogy a legtöbb egyén az ajánlott napi adag majdnem kétszeresét fogyasztja. Magas nátriumtartalom található a savanyúságban, a sós halban, a szénsavas italokban, valamint a feldolgozott és konzerv élelmiszerekben. Úgy gondolják, hogy a só korlátozása költséghatékony intézkedés a lakosság megbetegedésének és mortalitásának csökkentésére. A WHO felhívja a figyelmet a só korlátozására, hogy 2025-ig 30%-kal csökkentsék a globális nátriumbevitelt. A só a cukor mellett köztudottan a hírhedt fehér gyilkos. Míg a magas vércukorszint szív- és érrendszeri hatásait az évek során jól megalapozták, a magas sóbevitel kockázata a szív- és érrendszeri megbetegedések és mortalitás tekintetében még mindig vitatott. A sóbevitel és a rossz kardiovaszkuláris prognózis közötti kapcsolat nem konzisztens lineáris összefüggés, hanem inkább egy J-alakú görbe [1]. Ez megmagyarázza, hogy a jelentősen magas és a jelentősen alacsony sóbevitelt fogyasztók miért tapasztalnak káros kardiovaszkuláris eseményeket. A legtöbb iránymutatás alacsony sóbevitelt javasol, napi <2-2,3 g nátriumban (ami <5-5,75 g nátrium-kloridnak felel meg) a magas vérnyomás csökkentése és a szív- és érrendszeri eredmények javítása érdekében [2, 3]. Azok a mechanizmusok, amelyek révén a magas sóbevitel befolyásolja a vérnyomást, a vízvisszatartás, az érrendszeri átépülés és az endothel diszfunkció [1]. Másrészt az alacsony sóbevitel és a magas mortalitás közötti összefüggések mechanizmusa még nem teljesen ismert, bár ez magában foglalhatja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) és a szimpatikus idegrendszer aktiválódását, valamint az inzulinrezisztencia növekedését. 1].

magas mortalitás közötti összefüggések mechanizmusa még nem teljesen ismert, bár valamint az inzu-

A MAGAS SÓBEVITEL

A sófogyasztás a világ különböző országaiban eltérő, a legmagasabb szintet Észak-Kínában [4] és Japánban (ahol a napi sóbevitel meghaladja a 10 g-ot), a legalacsonyabbat pedig a trópusi egyenlítői térségben élő elszigetelt törzsben (Yanomami indiánok) találták. Észak-Brazília és Dél-Venezuela esőerdeje (akár napi 0,2 g sót fogyaszt) [5]. Globálisan a szokásos nátriumbevitel 3,5–5,5 g/nap (ez 9–12 g napi sónak felel meg) [2]. A 12. század óta a nyugat- és dél-afrikai országok sót bányásznak, és használják fel az Észak-Afrikával és Európával folytatott kereskedelemre. Meleg éghajlaton az emberek hajlamosak több étkezési sót fogyasztani, mint hideg éghajlaton, valószínűleg a magas hőmérsékleten történő túlzott izzadás miatti megnövekedett nátriumveszteség eredményeként. Az afrikai étrendben magas a sótartalom, ami talán az egyik oka annak, hogy a magas vérnyomás nagyon elterjedt a kontinensen [6]. A római korban a sót „fehér aranynak” hívták, mivel hús- és hal tartósítására használták. Napjainkban az európai országokban a legtöbb felnőtt napi étkezési sóbevitele 7-13 g, ami jóval meghaladja a nátriumsók ajánlott napi adagját [5]. Sok nyugati országban a magas étkezési sótartalom a feldolgozott élelmiszerekből származik, míg az afrikai országokban főként kenyérből, sózott halból, főzés közben hozzáadott sóból, valamint az ételek ízesítéséből és fűszerezéséből származik [6]. A National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) adatai azt mutatták, hogy az amerikaiak átlagosan 3,4 g nátriumot fogyasztanak naponta, ami magasabb az ajánlott napi adagnál [8].

MAGAS SÓTARTALMÚ ÉLELMISZEREK

A nátrium és a só szavak nem szinonimák; a só (amelyet általában asztali sónak neveznek) egy nátriumból és kloridból álló kémiai vegyület. Az emberek gyakran felcserélhetően használják ezt a két szót, mégis fontos tudni a különbséget, mert a nátrium és a só ajánlott napi adagja nem azonos. A só fontos összetevője mindennapi élelmiszereinknek. Ízletessé teszi az ételeket, tartósítószerként használják különféle feldolgozott és konzerv ételekhez. A feldolgozott élelmiszerek közé tartozik minden olyan élelmiszer, amely természetes állapotában bármilyen változáson megy keresztül, mint például a kenyér, a sajt és más tej- és hústermékek [7].

Egyes élelmiszerek magas sótartalmúak, mégsem sós ízűek, például péksütemények, gabonafélék, kenyér, gyorsételek, konzervek és feldolgozott élelmiszerek. Ennek megfelelően az íz önmagában nem használható az élelmiszerek sótartalmának meghatározására. Fontos tudni, hogyan kell elolvasni a tápértékre vonatkozó címkéket a csomagolt élelmiszer nátriumtartalmának azonosításához. A tápértékre vonatkozó címkét általában az élelmiszer csomagolásának hátoldalára nyomtatják, és felsorolja a kalóriák számát, valamint a termék különböző összetevőit. Alapvető fontosságú annak megértése, hogy a tápanyag-összetétellel kapcsolatos információk listája általában egy bizonyos mennyiségű élelmiszeren (egy adag vagy 100 g) alapul, nem feltétlenül a csomagban található teljes menynyiségen. Általában az alacsony nátriumtartalom <140 mg nátrium adagonként, míg a magas nátriumtartalom >400 mg adagonként [9].

Azok az emberek, akik magas sótartalmú ételeket fogyasztanak, általában elhízottak, mint azok, akik kevesebb sót fogyasztanak étrendjükben. Azt találták, hogy a magas étkezési sóbevitel valamilyen módon összefüggésben áll a megnövekedett súlygyarapodással, részben a sós ételek magas energia- és zsírtartalma miatt, részben pedig azért, mert a sós ételek jobb ízűek, és ez növeli a nagyobb mennyiségű étel iránti vágyat [7].

A nátrium a fő kation (pozitív töltésű ion) az extracelluláris folyadékban, míg a klorid a fő anion (negatív töltésű ion). A nátrium számos sejtfunkcióhoz fontos, és a kloriddal együtt felelősek az extracelluláris folyadék ozmolaritásáért. Emellett a nátrium nélkülözhetetlen az ideg- és izomsejtek gerjesztéséhez, a sav-bázis egyensúly fenntartásához és egyes emésztőenzimek kiválasztásához. Az alacsony nátriumtartalmú étrend aktiválhatja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS), ami ennek következtében sóviszszatartáshoz és a folyadékegyensúly helyreállításához vezet [5]. A túlzott nátriumbevitel (az Egészségügyi Világszervezet [WHO] meghatározása szerint több mint 2 g nátrium vagy több mint 5 g nátrium-klorid) [3] közvetlenül összefügg a magas vérnyomással, és azt találták, hogy minél magasabb a a napi sóbevitel, annál magasabb a szisztolés vérnyomás [1]. Ezenkívül azt találták, hogy a magas sóbevitel tompítja a fiziológiás éjszakai vérnyomásesést, és növeli a nappali pulzusszámot az ambuláns vérnyomásmérés során [10]. Ezzel szemben az étrendi nátrium/ sóbevitel csökkentése nemcsak a vérnyomás csökkenéséhez vezethet, hanem a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkenéséhez is [11].

• Számos mechanizmus köti öszsze a magas sóbevitelt és a magas vérnyomást, ilyen a vízvisszatartás – a magas sóbevitel több vízvisszatartáshoz vezet, • A szisztémás perifériás rezisztencia növekedése, mivel a magas nátrium kiváltja a kis rezisztens artériák remodellingjét – • Endothel diszfunkció - a magas sóbevitel az endothel nitrogén-monoxid (NO) jelentős csökkenését okozhatja, amely az endothel-függő vaszkuláris dilatációért felelős. • Változások a nagy elasztikus artériák szerkezetében és működésében – a magas sóbevitel befolyásolhatja a nagy elasztikus artériák tulajdonságait, ami a vaszkuláris merevség növekedéséhez vezet.

A sóérzékenységet úgy definiálják, mint az egyén vérnyomás-érzékenységét az étkezési sóbevitelre, ahol a vérnyomás változásai párhuzamosak a sófogyasztás változásaival [16]. Sóérzékeny egyénekben a fiziológiás nyomás-natriurézis mechanizmus károsodik, és a vese nem képes elegendő mennyiségű nátriumot kiválasztani a magas nátriumbevitel hatására [1]. Ennek megfelelően az embereket sóérzékeny és sóérzékeny egyénekre osztják, és a becslések szerint a hipertóniás betegek körülbelül 50-60%a sóérzékeny. A sóérzékenység gyakrabban fordul elő idős embereknél, nőknél, elhízott személyeknél és krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél [5]. Az etnikai specifikus sóérzékenységet is felismerték, mivel a sóérzékenység gyakoribb az afrikai származásúak és a kelet-ázsiai régiókból származó emberek körében [17]. A sóérzékenység mögött meghúzódó mechanizmusok sokrétűek. Ezek közé tartozik a nátrium-visszatartás, amelyet a magas vizelet nátriumra adott abnormális vese kiválasztási válasz okoz, a RAAS tompa szuppressziója, a szimpatikus idegrendszer stimulálása, inzulinrezisztencia, genetikai polimorfizmus és gyulladásos folyamatok [1, 5]. A sóérzékenység és a hipertónia patofiziológiai mechanizmusai közötti egyértelmű összefüggés ellenére az orvosok nem tudják ezt a tényt nem alkalmazni a mindennapi klinikai gyakorlatban, pusztán azért, mert nincs gyakorlati sóérzékenységi diagnosztikai teszt [16].

sókorlátozás és vérnyomás csökkentés

Kimutatták, hogy a só korlátozása csökkentheti a vérnyomást, ahol a napi körülbelül 1,75 g nátrium (4,4 g nátrium-klorid/nap) csökkenés a szisztolés/ diasztolés vérnyomás átlagosan 4,2/2,1 Hgmm-es csökkenésével járt. Kifejezettebb hatást (5,4/2,8 Hgmm csökkenés) tapasztaltak a hypertoniás betegekben [18]. Számos vizsgálat azt sugallja, hogy a sóbevitel mérsékelt mennyiségre való csökkentése a szív- és érrendszeri események alacsonyabb kockázatával jár, de a prospektív randomizált, kontrollos vizsgálatok nem szolgáltattak végleges bizonyítékot a szív- és érrendszeri események és mortalitás csökkentésére szolgáló optimális nátriumbevitelről [2].

Általánosságban elmondható, hogy a só mérsékelt mennyiségre történő csökkentését (napi nátrium 2,3-4,6 g, ami 5,75-11,5 g nátrium-kloridnak felel meg) költséghatékony módszernek tekintik a magas vérnyomás csökkentésére és ennek megfelelően a szív- és érrendszeri szövődmények csökkentésére [6, 15].

ALACSONY SÓBEVITEL: VALÓBAN VESZÉLYES?

Prospektív kohorsz tanulmányok arról számoltak be, hogy az étrendi nátriumbevitel csökkentése (2 g nátrium alatt naponta) csökkentheti a vérnyomást, de összefüggésbe hozható a nemkívánatos események (minden okból kifolyólag és a kardiovaszkuláris mortalitás) kockázatával mind a normotóniás, mind a hipertóniás betegeknél, ami arra utal, hogy J-alakú görbe jelensége [2, 20]. Éppen ellenkezőleg, az epidemiológiai vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen káros hatást az alacsony sótartalmú étrendben. Jelenleg nincs meggyőző bizonyíték a randomizált, kontrollos vizsgálatokból, amelyek az alacsony nátriumbevitelt (<2 g/nap) előnyben részesítik a mérsékelt bevitellel szemben (2,3-4,6 g/nap) a kardiovaszkuláris kockázatok és a káros kimenetelek csökkentése szempontjából [15].

A 2020. International Society of Hypertension Global Hypertension Practice Guidelines azt javasolja, hogy csökkentsék a főzéskor és az asztalnál hozzáadott só mennyiségét, és kerüljék vagy korlátozzák a magas sótartalmú ételek, például gyorsételek, szójaszósz és feldolgozott ételek (beleértve a kenyereket) fogyasztását. és gabonafélék). Azt is javasolják, hogy a lakosság alapú erőfeszítéseket tegyen a sóbevitel csökkentésére, valamint a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának ösztönzésére [17]. A 2018-as European Society of Cardiology Hypertension Guidelines [2] és a WHO 2020-as javaslata szerint (3) a nátriumbevitelt napi 2 g-ra kell korlátozni (ez a napi 5 g sónak felel meg) az általános populációban, valamint hipertóniás betegek.

CSELEKVÉSI TERV

A sófogyasztás csökkentését közegészségügyi prioritásként kell kezelni, amely a kormányok, az élelmiszergyártók és a lakosság együttműködését igényli [2]. A WHO cselekvési tervet javasolt a globális sóbevitel relatív 30%-os csökkentésére 2025-ig. E cél elérése érdekében olyan szabályozás bevezetését javasolják az élelmiszergyártók számára, amelyek egészségesebb és alacsonyabb sótartalmú élelmiszereket állíthatnak elő, valamint azt is javasolják, hogy növeljék a fogyasztók figyelmét a sófogyasztással kapcsolatban. a magas sófogyasztás kockázatai és az egészségesebb alternatívák [3].

1.Grillo A, Salvi L, Coruzzi P, Salvi P, Parati G. Sodium Intake and Hypertension. Nutrients. 2019;11:1970. 2.Williams B, Mancia G, Spiering W, Agabiti Rosei E, Azizi M, Burnier M, Clement DL, Coca A, de Simone G, Dominiczak A, Kahan T, Mahfoud F, Redon J, Ruilope L, Zanchetti A, Kerins M, Kjeldsen SE, Kreutz R, Laurent S, Lip GYH, McManus R, Narkiewicz K, Ruschitzka F, Schmieder RE, Shlyakhto E, sioufis , boyans , esormais uthors ask orce embers uidelines for the management of arterial hypertension: The Task Force for the management of arterial hypertension of the European Society of Cardiology and the European Society of Hypertension: The Task Force for the management of arterial hypertension of the European Society of Cardiology and the European Society of Hypertension. J Hypertens. 2018;36:1953-2041. 3.World Health Organization. Salt reduction 2020 4.Tan M, He FJ, Wang C, MacGregor GA. Twenty-Four-Hour Urinary Sodium and Potassium Excretion in China: A Systematic Review and Meta-Analysis. J Am Heart Assoc. 2019;8:e012923. 5.Rust P, Ekmekcioglu C. Impact of Salt Intake on the Pathogenesis and Treatment of Hypertension. Advances in experimental medicine and biology. 2017;956:61-84. 6.Menyanu E, Charlton KE, Ware LJ, Russell J, Biritwum R, Kowal P. Salt Use Behaviours of Ghanaians and South Africans: A Comparative Study of Knowledge, Attitudes and Practices. Nutrients. 2017;9;939. . asenegger , ust , önig , urtscher AE, Erler J, Ekmekcioglu C. Main Sources, Socio-Demographic and Anthropometric Correlates of Salt Intake in Austria. Nutrients. 2018;10:311. 8.US Department Of Agriculture. Nutrient intakes from food: mean amounts consumed per individual, by gender and age, what we eat in America. NHANES 2007–2008, 2010, 2019 [Available from: USDA Agricultural Reasearch Service.] 9.UCSF, Health. Patient Education: Guidelines for a low sodium diet. 2021 10.Castiglioni P, Parati G, Brambilla L, Brambilla , ualerzi , i ienzo , oruzzi Detecting sodium-sensitivity in hypertensive patients: information from 24-hour ambulatory blood pressure monitoring. Hypertension. 2011;57:180-5. 11.Whelton PK, He J. Health effects of sodium and potassium in humans. Curr Opin Lipidol. 2014;25:75-9. 12.Guyton AC. Blood pressure control--special role of the kidneys and body fluids cience 1991;252:1813-6. 13.Laffer CL, Scott RC 3rd, Titze JM, Luft FC, Elijovich F. Hemodynamics and Salt-and-Water alance ink odium torage and ascular Dysfunction in Salt-Sensitive Subjects. Hypertension. 2016;68:195-203. 14.Boegehold MA. The effect of high salt intake on endothelial function: reduced vascular nitric o ide in the absence of hypertension asc Res. 2013;50:458-67. 15. O'Donnell M, Mente A, Alderman MH, Brady AJB, Diaz R, Gupta R, López-Jaramillo P, Luft FC, Lüscher TF, Mancia G, Mann JFE, McCarron D, McKee M, Messerli FH, Moore LL, Narula J, Oparil S, Packer M, Prabhakaran D, Schutte A, Sliwa K, Staessen JA, Yancy C, Yusuf S. Salt and cardiovascular disease insufficient evidence to recommend low sodium intake. Eur Heart J. 2020;41:336373. 16.Balafa O, Kalaitzidis RG. Salt sensitivity and hypertension. J Hum Hypertens. 2021;35:18492. 17.Unger T, Borghi C, Charchar F, Khan NA, Poulter NR, Prabhakaran D, Ramirez A, Schlaich M, Stergiou GS, Tomaszewski M, Wainford RD, Williams B, Schutte AE. 2020 International Society of Hypertension Global Hypertension Practice Guidelines. Hypertension. 2020;75:1334-57. 18.He FJ, Li J, Macgregor GA. Effect of longer-term modest salt reduction on blood pressure. Cochrane Database Syst Rev. 2013;(4):Cd004937. 19.Qi H, Liu Z, Cao H, Sun WP, Peng WJ, Liu B, Dong SJ, Xiang YT, Zhang L. Comparative fficacy of ntihypertensive gents in Salt-Sensitive Hypertensive Patients: A Network Meta-Analysis. Am J Hypertens. 2018;31:835-46. 20.Garg R, Williams GH, Hurwitz S, Brown NJ, Hopkins PN, Adler GK. Low-salt diet increases insulin resistance in healthy subjects. Metabolism. 2011;60:965-8. 21. Ellison DH, Welling P. Insights into Salt Handling and Blood Pressure. N Engl J Med. 2021;385):1981-93.