Page 1

Cikk ajánló:  Minden magyar számit!  Szines hirkavalkád.  Fókuszban az RMDSZ  A hónap témája: közösségépitők, otthonteremtők.  Humor a politikában.  Kulináris világ

Bors község időszakosan megjelenő lapja:

II. évfolyam 3 szám - 2012 május

Minden magyar számít! A történelem során sokszor össze kellet fognia a magyar nemzetnek. Vannak, akik úgy érzik nekik nincs szükségük semmilyen segítségre, ők mindent megoldanak a közösség segítsége nélkül. Rá kellett jönniük, hogy ez nem lehetséges: a közösség olyan, mint a család, amely nélkül nehéz, célvesztett és kilátástalan az élet. Fontos a közösséghez, a nemzethez való tartozás mely évszázadokon át megtartott, erőt adott számunkra. Nem mindegy azt a bizonyos képzeletbeli szekeret, - mely lehet a család vagy a közösségünk, ahol élünk, vagy akár az egész nemzet, - hányan tolják: de ami a lényeg, hogy valamennyien azonos irányba kell toljuk, hogy mindanyunknak könnyebb legyen. Számos csalóka ígéret hangzott el az évszázadok során, békés úton magyar nemzetnek lett osztrák uralkodója, de mikor a magyar nemzet érdekeit kellet volna képviselnie csak a saját érdekeiket védték: lásd 1848-at amikor a nemzet érdekeit vérbe fojtották. De nem volt ez másképp Trianonban sem, amikor az országot feldarabolták, a nemzetrészek különböző országokhoz kerültek, a nagyhatalmak kénye kedve szerint. Igaz ma már nem állnak fegyverrel a hátunk mögött, de ma is megvannak azok az erők, akik megsemmisülésünket vagy beolvadásunkat látnák legszívesebben. Ma már úgy gondolhatnánk, hogy minden közösséget, nemzetett érintő probléma meg van oldva, semmilyen veszély nem fenyeget bennünket, a mindenkori kormányok lesik gondolatainkat és érdekeinket képviselik. Sajnos rá kell jönnünk, hogy ez nem így van. Nem olyan régen, mindös�sze három éve, nem voltunk bent a kormányban, valamennyi kinevezett magyar tisztviselőt leváltottak, már az sem volt ki meghúzza a vészharangot, ha bezárnak egy újabb magyar iskolát, mely létfontosságú nemzetünk fennmaradása szempontjából.

Ki kellett menni az utcára tüntetni, hogy valami nekünk is jusson azokból a jogokból, amit még a múlt rendszer is biztosított. Ahhoz, hogy nemzeti érdekeinket, értékeinket meg tudjuk őrizni, ma is mindennapi küzdelmet kell folytatnunk. Nem olyan rég újra kikerültünk a kormányból. Az új kormány első intézkedése az volt, hogy a pár nappal azelőtt, a volt kormánypárti településekre leosztott pénzeket visszavegye, így vettek el községünktől is 330 ezer lejt. Az ellenzékben került magyar képviselet és “önkormányzatok” a jövőben kevés kormánypénzre számíthat, maradnak a pályázatok és a megyei tanács által leosztott pénzek és a saját jövedelem. Ilyen körülmények között felértékelődnek az önkormányzatok és a megyei tanács szerepe, csak erős képviselettel rendelkező helyi tanácsok és megyei tanácsok képesek átvészelni a következő időszakot. Fontos számunkra, hogy erős képviselettel rendelkezzünk, érdekeinket senki sem védi jobban, mint a saját képviselőink és tanácsosaink. A helyhatósági választások, melyet 2012 június 10-én tartanak, kulcsfontosságú számunkra, meghatározhatja közösségeink jövőét. Településünkön az RMDSZ –en kívül még másik két román párt kíván beleszólást követelni a közösségünk életébe, a tét óriási: nem lehetünk közömbösök közösségünk sorsával kapcsolatban, de az sem mindegy, hogy megyei szinten hány tanácsost juttatunk be, milyen beleszólásunk van a megyei érdekeltségű ügyekbe, mennyi pénzt kaphatunk megyei alapból, hogy tovább fejleszthessük településünket. Beleszólásunk egyenes arányban van a részvételi aránnyal, minél többen megyünk el szavazni június 10-én, annál kedvezőbb helyzetbe kerülhetünk helyi és megyei szinten. Emlékszem arra az esetre, amikor az egyik román párt képviselőjének a bejutása a helyi tanácsba mindössze egy

szavazaton múlott. Vagy Nagyváradon, ahol csak egy tanácsosi szavazaton múlott, hogy váradnak legyen magyar polgármestere. Június 10-én, valamennyien menjünk el szavazni, álljuk ki érdekeinkért, mert csak egy erős magyar képviselet képes érdekeinket képviselni helyi és megyei szinten. Minden magyar számít! Bátori Géza, Bors község polgármestere Hogyan szavazzunk? Minden 18-ik életévét betöltött állampolgár szavazati joggal rendelkezik. A helyhatósági választásokon, melyet június 10-én szerveznek, a helyi lakcímmel rendelkező állampolgárok szavazhatnak. Helyi szinten szavazhatunk a polgármestere, valamint a tanácsosokra. Bors esetében a törvény 13 tanácsost határoz meg. Megyei szinten a megyei tanács elnökére, valamint a megyei tanácsosokra. Mind a helyi, mint a megyei tanácsosok esetében listára szavazunk. Vagyis a szavazóházba való belépés után mindenki köteles a személyigazolványát bemutatni, miután a választási listán azonosítják az illető személyt, aki a neve mellett köteles aláírni. Miután megkapta a pecsétet (VOTAT), amellyel szavaz, négy szavazócédulát kap, kettő a helyi választásra vonatkozik, vagyis egy a polgármestere és egy a tanácsosokra, a másik kettőből az egyik a megyei tanács elnökére, a másik a megyei tanácsosokra. Miután a szavazófülkében az ön által preferált politikai alakulatot kiválasztotta, a kereten belül bepecsételjen. Egy szavazólap esetében csak egy pecsétet tegyen, különben érvénytelen! Vagyis a négy szavazócédula (füzetecske) esetében négy pecsétet kell tenni. A lepecsételt szavazócédulákat helyezze az urnába. A pecsétet minden esetben adja vissza a szavazóbizottság tagjainak.


Bors Községi Figyelő

Színes hírkavalkád

Jótékonysági iskolabál harmadjára. Biharszentjánoson már hagyománynak számító, de továbbra is nagy népszerűségnek örvendő iskolabált szervezte meg április második felében a helyi iskola lelkes pedagóguscsapata Gagyi Annamária vezetésével. A szentjánosi Iskola Alapítvány javára gyűjtött összeget teljes egészében a diákok kirándulására fordítják, ezért nem csoda, hogy a hozzátartozók is örömmel vesznek részt ezen az eseményen. A műsorban is a helyi iskolások (mazsorett és néptánccsoport) szerepelnek, illetve olyan, a helyi iskolából már „kinőtt”, de máshol is hírnevet szerzett fiatalok, mint

2. oldal

Anyák napja A hagyományokhoz híven május első vasárnapján a községben is köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat. Megható ünnepi műsorral köszönték meg a templomban kisebbek és nagyobbak az áldozatkész szülői gondoskodást, amit minden édesanya felvállal, amikor életet hoz a világra. Isten éltessen minden szülőt, nagyszülőt, akik gyerekeik, unokáik életét naponta szebbé, könnyebbé próbálják tenni!

például Retek Orsolya és Barta Bernadett. Az idei eseményen, a Bihar megyei RMDSZ támogatásával az M. M Pódium színészei is megörvendeztették az egybegyűlteket egy rövid előadással.

Konfirmáció községünkben Május a konfirmáció, a felnőtt kereszténnyé váló ifjak fogadalomtételének időszaka is volt a református templo-

mainkban. Ez az ünnep évente zsúfolásig megtölti a templomot, a fiatalok, pedig hol izgulva, hol meghatódva adtak számot hitbeli tudásukról a gyülekezet színe előtt. Biharszentjánoson megkonfirmált 11 fiatal (Görög Nikoletta, Csató Kinga, Máté Renáta, Mester Ingrid, Kiss Beatrix, Bede Melinda, Máté Eduárd, Cser Csaba, Podasca László, Szűcs Róbert, Rozs Dávid). Kisszántón 8 fiatal tett vallást hitéről (Pásztor Krisztina, Hegyesi Szilvia,

A képen a biharszszentjánosi gyerekek szerepelnek. Dézsi Kriszta, Szilágyi Claudia, Tóth Attila, Ferencz Márk, Ötvös Sándor, Kiss Ádám), Nagyszántón pedig 7 lány és 1 fiú (Magyar Bianka, Tóth Antónia, Gulyás Kinga, Varga Elizabet, Iancu Valentina, Ákos Tünde, Tyepák Tamás). Nagyszántón hivatásos fényképészük is volt a fiataloknak, Zétényi Attila személyében

Bors község időszakosan megjelenő lapja - kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal Szerkesztőség címe: Bors Nr. 200. Szerkesztőség emailje: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond Lapszámunk digitáli-san is letölthető a Borsi Polgármesteri Hivatal honlapjáról pdf formátumban: http://primariabors.ro


3. oldal

Bors Községi Figyelő

Színes hírkavalkád

Majális a nagyváradi várban Május 12-én a borsi RMDSZ kis csapata is részt vett a nagyváradi várban szervezett majálison. Nem csak az ízlésesen megterített asztal, ínycsiklandozó illatok keltették fel a figyelmet községünk sátra iránt (mint

egyébként minden évben), de a babgulyások királya is ez a lelkes csapat lett, a megye több tucatnyi szakácsai közül. Nem meglepő, hogy a borsiak húsban is igencsak gazdag gulyása rövid idő alatt elfogyott.

Mozgásban a borsiak: a kalákától a zumbáig Az elmúlt hetekben két közösségi esemény is megmozgatta a községbelieket. Az egyik, az RMDSZ kaláka egy hasznos, közösségformáló hagyományt elevenít fel azokból az időkből, amikor az emberek szívesen dolgoztak a közösségért is. Bors községben egy csapat férfi fákat ültetett a sportcsarnok mellett. Szentjánoson a volt állatorvosi rendelőt, egykori egyházi épületet tatarozták ugyancsak szorgos férfikezek a faluból, június elején, pedig a temetőt, ravatalozót teszik tisztábbá.

Nagy szó ez manapság, mikor az emberek már mindent az államtól, önkormányzattól várnak, és kevesen tesznek bármit is kapujukon kívül

A másik esemény inkább a nőket mozgatta meg, akik tavasszal meg akarván újulni testiekben is, nem csak lelkiekben zumba - fitnesz csoportot szerveztek, Oláh Katalin táncoktató szervezésében. A pár éve divatossá vált táncelemekből is álló, alakformáló torna egyelőre nagy népszerűségnek örvend Borson és Szentjánoson is

Biharszentjánosi bográcsozás majális után, falunapok előtt Június első szombatján kellemes időben zajlott az a bográcsfőző verseny, amit a Bors községi RMDSZ szervezett a biharszentjánosi futballpályán. A község összes falva képviseltette magát, nem csak RMDSZ csapatok, de a nőszövetségek, a két nagyobb falú iskolái, a fociszurkolók és a szentjánosi vállalkozók is versenyeztek, ez utóbbiak meg is nyerték az első díjat. Az esemény hangulatát emelte a helyi néptánc, mazsorett és Tini Dance csapatok változatos produkciója, a fergeteges táncok szá-

mos szülőt és gyereket vonzottak a színpad elé.

A második díjat nyert nagyszántóiak ropogós fánkkal is készültek a gulyás mellé, el is fogyott egy szempillantás alatt. Mivel kampányidőszak volt, az eseményen megjelent Bátori Géza, borsi polgármester mellett Pásztor Sándor, megyei tanácselnök-jelölt. Mind a ketten felhívták a magyar szavazópolgárok figyelmét arra, hogy szavazatunkkal dönthetünk közösségünk jövőjéről. A díjkiosztás után, a versenyzők mindenkit megvendégeltek ízletes gulyásaikkal. összeállította: SZ.G.K.


Bors Községi Figyelő

Fókuszban az RMDSZ

4. oldal

Fókuszban az RMDSZ! Lőrincz Lajos alpolgármestert, Bors község RMDSZ elnökét kérdeztem

„Van néhány olyan funkcióm, amely nem javadalmazással járó állás, de annál felelősségteljesebb kötelesség.” – szögezi le humorosan találkozásunkkor Lőrincz Lajos alpolgármester, akit 4 éve megválasztottak Bors község RMDSZ-elnökének, de ugyanakkor, Biharszentjános képviselője, és az egyházában is tevékeny szerepe van presbiterként. Az alpolgármester már a családban is láthatta a modellt, hogy milyen, amikor valaki a „közért” dolgozik, talán ezért nem tartja magát politikusnak, hanem érdekképviselőnek. Választások előtt a román és magyar politikában még a kisebb eredményeket is felnagyítják, az alpolgármester úrból, viszont számos rákérdezéssel tudtam csak informálódni a megvalósításokról. Szerényen mondja, az ő munkája inkább az aprólékos háttérmunka, hiszen egy alpolgármester feladata községünkben a tanácsi határozatok kivitelezése, beruházások munkálatainak követése, de a községi tanács alkalmazottainak munkáját is ő felügyeli. Egy alpolgármester feladata, tehát, nem csupán a panaszok meghallgatása a kényelmes irodaszékből, hanem olyan részletkérdések megoldása is, mint egy útlezárás elintézése, munkások elszállásolásának kérdése, anyagbeszerzés, de ha valami elromlik a községben, annak megjavításában is gyakran intézkedik. Ha rákérdeznék, valószínű, hogy nem tartaná érdemének azt a tényt, hogy a szentjánosi RMDSZ tagok száma kiugróan magas (267) a község többi településéhez képest (Borson 71, Kisszántón 17, Nagyszántón 12 fizető tag van).

L.L.: Ahhoz képest, hogy például 15 éve, még 600 tagot is számlált a szentjánosi RMDSZ, az emberek érdeklődése ott is, máshol is megcsappant. Mintha nem tartanák már lehetőségnek azt, hogy beleszólhatnak egy község életébe, közösen gondolkozhatnának egy–egy probléma megoldásán. A közügyek iránti érdeklődés érdekes módon, csak akkor erősödik fel, ha valakik szándékosan, vagy irányítottan botrányt akarnak kavarni. RMDSZ gyűlésre is néhányan csak akkor jönnek el, ha baj van, de ha valami hasznosat kell tenni, csinálja valaki más. Talán az érdektelenségnek az is az oka, hogy Bors mindig mintaközség volt, ahol megvoltak az anyagi lehetőségek a fejlesztésre, infrastruktúrára (például, kevés olyan oktatási intézmény van, amelynek nem kell pályáznia javításokra, mert a helyi tanács még ezeken felül is áll minden költséget). L.L.: Ezzel egyetértek, mert az emberek nem úgy tekintenek az RMDSZre, mint egy olyan szervezetre, amely hathatósan segít a problémák megoldásában, mivel az önkormányzattól kapják a segítséget. Az emberek, ha készen kapják a jót, természetesnek veszik, hogy van, és nem a helyi önkormányzat, vagy az érdekképviseleti szervezet érdemének. Én még visszaemlékszem azokra az időkre, mikor az iparvidéknek számító Bors község vize nem volt iható, nem lehetett közlekedni a sártól az utcákon, a szüreti bálozók, például akkora port vertek fel a táncukkal, hogy nem látszott a sor eleje. Ma is vannak települések, akik nem ilyen szerencsések, - látni kellene, tehát, hogy egy-egy eredmény valóban tükrözi a helyi vezetők ambícióját, de az RMDSZ hathatós segítségét is. A megyei RMDSZ szervezettel jó kapcsolatot ápolunk, meg vannak elégedve a mi munkánkkal, eredményeinkkel. De ők sem utasítottak vissza, ha valamire szükségünk volt, pedig nem simulunk a hatalomhoz, mint ahogyan sokan azt hiszik, hogy csak így lehet eredményt elérni. Korrekt kapcsolatra törekszünk, meg is kaptuk eddig a megfelelő támogatást: például, a helyi RMDSZ szervezet

sem működne abból a kevés pénzből, ami a tagsági díjból befolyik. Meg van elégedve a helyi RMDSZ –es tanácstagok munkájával, mennyire állnak elő ötletekkel, mennyire együttműködőek? L.L.: Sajnos, az előválasztásokon éppen, hogy megvolt a szükséges 17 jelentkező a tanácsosi tisztségre. Ez vagy azt jelzi, hogy egyre érdektelenebbek az emberek a közügyek iránt, vagy azt, hogy jól mennek a dolgok, és nem érzik szükségét a változtatásnak. A 13 befutónak számító helyre is azok az emberek kerültek, akik eddig is tanácsosok voltak. Úgy látszik, a község lakosai is meg vannak elégedve a munkájukkal, mert nálunk a választás demokratikus volt, nem a helyi vezetők állapították meg a rangsort, hanem az emberek. A tanácsi gyűléseken a tanácsosok el is merik mondani a problémákat, véleményüket egy üggyel kapcsolatosan, nem csak megszavazzák, amit a vezetők elhatároztak. Mindig elmondom, először helyi szinten kell megoldani a problémát, ha ezzel nem boldogul a tanácsos, akkor értesítsen minket a körzetében felmerülő gondokról, és mi segítünk. Persze, sok féle ember van a tanácsosok között is, van, aki dolgozik, van, aki a szervezésben kiváló, persze akadtak az évek során érdektelenebbek is, de a község lakosai a választások által elmondhatják véleményüket a munkájukról. Magánérdekből viszont, a mostani tanácstagok nem tettek soha keresztbe. Ön nem csak alpolgármester, hanem biharszentjánosi lakos is, aki a szülőfalúja érdekeit is képviseli. El is hangzik gyakran a lakosok szájából, hogy „Ha nem Lőrincz Lajos lesz az alpolgármester, itt sok minden megszűnik.” Lokálpatriótaként ennyire ügyel arra, hogy a község legnépesebb falva ne maradjon le a községközponttól? L.L.: Én úgy látom, hogy nem csak én törekszem arra, hogy községünk egyik falva se maradjon el a másiktól. Szentjános valóban le volt maradva Borstól 20 évvel ezelőtt, a községközpontok mindenhol fejlettebbek. De az utóbbi időben Szentjános behozta ezt a hátrányt, és a falu lakosai igénylik is, hogy náluk is létrejöjjön az, ami Borson is megvan. A két falu közötti, nagyszüleink ko-


Bors Községi Figyelő

Fókuszban az RMDSZ

5. oldal

rából meglévő rivalizálás is, úgy látom, megszűnt, hiszen nagyon sok a borsi és szentjánosi fiatalok között létrejövő házasság. Szentjánoson is működtetünk egy szociális irodát, de van most már gyógyszertárunk is. A középületeket mind a 4 faluban rendbetettük, parkosítunk, van minőségi oktatás, napközi rendszer, ahol támogatjuk a gyerekek étkeztetését. Tervezzük a bölcsőde beindítását Szentjánoson, hátha ez által is vonzóbbá tehetjük községünket a fiatal szülők számára. Mert amíg a városi óvodások, iskolások örömmel jönnek Szentjánosra, vágynak a zöldövezetre, tartalmas programokon vehetnek részt, addig sokan csak lakóhelyüknek tekintik községüket, de az életében már nem kívánnak résztvenni. A kultúrházunk ritkán üres, annyiféle tevékenység folyik, tanulhatnak a fiatalok táncolni, hangszeren játszani, kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. De ki is hozunk számtalan rendezvényt Nagyváradról, sokat kirándulnak gyerekeink: tehát nem érzem, hogy hátrányba lennénk a városhoz, vagy akár Borshoz képest. Az „élhető otthon szülőföldemen” nekem is mottóm lehetne, mint RMDSZ-elnöknek és lokálpatriótának. A népességi statisztikákból kiderül, hogy amíg eddig községi szinten a magyar lakosság aránya jóval 90% fö-

lött volt, most már a más nemzetiségűek aránya meghaladja a 10%-ot. Nem a gyerekvállalási kedv csappant drasztikusan, hanem ez annak köszönhető, hogy a házak többségét nem magyar nemzetiségű családok vásárolták meg. Hogyan értékeli ezt a statisztikát? L.L.: Az utóbbi évtizedben a házak 80-90%-át valóban nem a magyar nemzetiségűek vették meg, de ez a tendencia a válság óta leállt. Probléma az is, hogy sokan nem tekintik otthonuknak a községet, csak lakóhelyüknek, és úgy is viszonyulnak hozzá, - a kölcsönös alkalmazkodás, környezetünkre való odafigyelés nem ártana. Eddig szerencsés helyzetben volt Bors község, mert megvolt a 13 magyar tanácsosunk, most viszont a számok arra figyelmeztetnek, hogy minden magyar embernek el kell mennie szavazni! Utolsó gondolatként: mit üzen Bors község lakosainak, mint alpolgármester, és mint RMDSZ elnök? L.L.: Többéves munkánk ellenére is vannak néha, elégedetlenkedő hangok,

mint mindenhol. De 2000 óta azért vagyok itt, mert megbíznak bennem, és 10-20 ember miatt nem rúghatjuk fel 3000 embernek a bizalmát. A ’89-es változások előtt az elöljárók nem voltak helybeliek, mostanra már azok: ezért érdekükben is áll, hogy valamit tegyenek a közért, mivel az „övék”. Én magam is jobban örülök, ha olyasmit tudunk megvalósítani községi szinten, ami nem csak személyes érdek, hanem minél több embernek örömet szerez. Sz.G.K.

Az RMDSZ tanácsos-jelöltjeinek sorrendje, az előválasztások szerint 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Paul János-Tivadar, Biharszentjános. Bihari István-Zsolt, Bors. Hegyesi László-József, Kisszántó. Lukács Ibolya, Nagyszántó. Retek Emília, Biharszentjános. Bondár Gyula, Bors. Kakócz Lajos-Sándor, Biharszentjános. Rácz-Gál Szabolcs, Bors. Lőrincz Lajos, Biharszentjános.

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

Ambrus Zsuzsa, Bors. Szátán György, Biharszentjános. Bőr Levente, Bors. Curpas Mihai, Biharszentjános. Laczikó Péter, Bors. Dunsoara Zsolt, Biharszentjános. Molnár Edit, Kisszántó. Szabó Erika, Biharszentjános.

Népességi statisztika Bors községben Bors: 1289 lakos Nemzetiség: Román: 161, Magyar: 1106, Egyéb (szlov., ném., ol.): 22. Vallás: Ortodox: 137, Református: 966, Római katolikus: 137, Egyéb: 49.

Szentjános: 1717 lakos Nemzetiség: Román: 177, Magyar: 1528, Egyéb: 12. Vallás: Ortodox: 126, Református: 1174, Római katolikus: 302, Baptista: 50, Egyéb: 65.

Kisszántó: 526 lakos Nemzetiség: Román: 49, Magyar: 464, Egyéb (cigány): 13. Vallás: Ortodox: 41, Református: 387, Római katolikus: 51, Egyéb: 47.

Nagyszántó: 359 lakos Nemzetiség: Román: 58, Magyar: 291, Egyéb: 10. Vallás: Ortodox: 51, Református: 245, Római katolikus: 50, Egyéb: 13.


Bors Községi Figyelő

A hónap témája: Közösségépítők – Otthonteremtők

6. oldal

Közösségépítők – Otthonteremtők A május, június ünnepei, rendezvényei többnyire a közösségről, családról szólnak. Anyák napja, gyereknap, majálisok, családi hétvégék, - mind azt erősítik, hogy nem jó egyedül lenni, jó egy kisebb és nagyobb közösséghez tartozni. A jó közösség, család, viszont, csak ott van, ahol értékelik, el-

Akinek hivatása az élete… Bihari Irma, május 12-én, Nagyváradon, az orvosi asszisztensek világnapján, dr. Mózes Károly díj emlékplakettjében részesült. Az életműdíjat és a három emlékplakettet egy-egy olyan nyugdíjas asszisztens kapja, aki egész életét a betegápolásnak szentelte és pályája során szakmaiságból, önfeláldozásból, empátiából mindig jelesre vizsgázott, akiknek munkáját nemcsak a szakma, hanem a helyi közösség is elismeri. A Cseke Attila szenátor által alapított díj annak a híres nagyváradi orvosnak a nevét viseli, aki megszervezte a nővérképzés oktatását, az 1948-ban általa létrehozott tanintézetben. Interjú helyett, most szerepeljen Bátori Géza polgármester ajánlólevele, amely mindennél beszédesebben mondja el, mit jelent évtizedek óta mindenki „Ibi nénijének” áldozatos munkája egy közösség számára. „Tisztelettel ajánlom Bihari Irma ápolónőt (egészségügyi dolgozót). Bihari Irma községünk tagjaként immár 45 éve szorgalmasan és lelkiismeretesen tevékenykedik, ami meg-

látszik munkáján és az emberekhez, betegekhez fűződő viszonyán. Bors községben született 1947 szeptember 9-én. Tanulmányait Borson valamint Nagyváradon végezte, 1965 –ben érettségizett, egészségügyi asszisztensi diplomát, majd 1976-ban főasszisztensi diplomát szerzett. Az asszisztensi diploma megszerzésétől kezdve a Nagyváradi Fertőző Betegségek Korházában dolgozott egészen 1985-ig amikor hazatért szülőfalujába, hogy közösségét szolgálhassa legjobb tudása szerint. Embersége és tudása révén nagy hatással van a környezetére. Nem csak a testi problémákra, hanem a lelkiekre is mindig igyekszik megoldást találni. Kedves biztató tekintete és szavai a súlyos betegségben szenvedők számára reményét jelentenek és hozzájárulnak a beteg testi és lelki felépüléséhez. Nincs olyan család községünkben, ahol nem segített vagy ahol nem számíthatnak segítségére. A nap bármely időszakában, ün-

fogadják, támogatják, erősítik az embert. Így válik, egy hely, ahol élünk igazi otthonná. Most 3 olyan személyt mutatok be, akik nem menekültek el nyugatabbra egy jobb világ reményében, hanem itthon próbálnak helyt állni, tevékenykedni,mások számára is a közösséget otthonossá, élhetővé varázsolni.

nepnapokon is lehet számítani szakmai tudására, segítségére. Éjszaka nincs szolgálatos háziorvos településünkön, az egyedüli reményt a beteg bajbajutott személy számára Bihari Irma jelenti, a mindenki Ibi nénije.

Számos esetben éjjel szólal meg a telefon vagy megverik az ablakot, segítséget kérnek és kapnak. Személyi válogatás nélkül mindenkit önzetlen és maximális egészségügyi ellátásban részesít, nem nézve annak hovatartozását vagy anyagi helyzetét. Községünk nagyon sok polgára köszönheti neki egészségét és felépülését. Mindenkihez van egy biztató kedves szava, amely reménnyel tölti el az embereket. Idős betegek számára személyesen viszi el a szükséges gyógyszereket legtöbb esetben, ha csak teheti ingyen. Élettapasztalata biztató szavai mindenki számára reményt jelentenek. Örömmel, lelkiismerettel és teljes odaadással végzi munkáját. Személye, családja, szakmai tudása és lelkiismeretesen végzett munkája közösségünk valamennyi polgára számára példaértékű. Kívánunk neki erőt, egészséget és kitartást az elkövetkező években, hogy sokáig szolgálhassa még közösségünket.”

Aki otthont teremtett tucatnyi gyereknek… Én hiszem, hogy számtalan szép borsi családról készíthetnék riportot, de most olyan családot mutatok be, ahol nem született saját gyerek, mégis, a gyermekzsivaj állandó. Ugyanis, a Nagyszántón lakó Kerekes Margit és István már közel két évtizede hivatásos nevelőszülők, akiknek a nevelésében tucatnyi gyerek részesedhetett. Különösen aktuális most őket bemutatni, mivel Kerekesné júniustól nyugdíjba vonul, a most nála lévő gyerekek, pedig az élesdi gyermekotthonba kerülnek. Igazi otthont teremteni még saját család számára is nagy feladat, a mai modern világban, pedig sokan kényelemből, már gyereket sem vállalnak. Ön pedig más gyerekét neveli úgy, hogy tudta, hogy ez az egész életét ki fogja tölteni. Kerekes Margit: Ez valóban 24 órás munkaidő, aki ezzel nincs tisztában, az ne is vállalja.

Nem csak egy szakma, fizetett tevékenység, egy emberért felelősséget vállalni, még ha egy ideig is, szívvel-lélekkel kell. Nekünk nem született gyerekünk, ezért a férjemmel közösen elhatároztuk, hogy vállaljuk ezt a szép, és felelősségteljes feladatot, szerencsére ő mindenben támogatott. Mennyi volt a leghosszabb idő, amit egy gyerekkel eltöltött? Nem gondoltak arra, hogy örökbe is fogadhatnának? K. M.: Tíz évet neveltem egy ikerpárt, a kislánnyal mai napig tartom a kapcsolatot, egy kisfiút, pedig négy évig neveltem, őt Franciaországban fogadták örökbe. Az ikrekről nem mondtak le, így ők nem voltak örökbe adhatóak, azután, pedig hozzánk került egy kisfiú, akit nagyon megszerettünk, csak sajnos, a bíró már idősnek tartott minket az örökbefogadáshoz. Az állam milyen mértékben támogatja a hivatásos nevelőszülőket és a gyerekeket? A gazdasági válság, úgy tudom önöket is érintette, sokszor késve kapták meg a támogatást: ezek szerint a gyerekek nem kellett volna, hogy egyenek…

K.M.: A gyerekek ezt nem szabad megérezzék… A munkaszerződésben van egy alapfizetésem, erre kapjuk a százalékokat a gyerekek után: például a második gyerekre csak 15%ot. Az élelem napi 5 lej volt, a zsebpénz, ruhára, mosószerre, pelenkára, 3 hónapra még a 100 lejt sem érte el. A válság miatt nálunk is levágták a 25%-ot, tehát, nem lehet meggazdagodni ebből a hivatásból… Romániában először a 217/1998-as határozat foglalkozott először a hivatásos nevelőszülőség kérdésével, azóta nagyon sokan könnyű pénzszerzési lehetőségnek látták: hiszen gyereket nevelni mindenki tud… Azután egyre több riasztó riport készült megvert, elhanyagolt gyerekekről. Hogyan kerülhet erre sor, mikor a gyámügy erősen ellenőrzi a nevelőszülőket? K.M.: A gyámügy sokszor nem azt ellenőrzi, amit kellene: volt, hogy hozzánk is kijöttek, minden apróságba beleakadtak, de a gyereket meg sem nézték. Persze, vannak nevelő-


7. oldal

A hónap témája: Közösségépítők – Otthonteremtők

szülők, akik nem hivatásnak látják a gyereknevelést, csak pénzszerzési lehetőségnek. Ezért, ha problémák, feszültségek vannak, mint minden családban, a gyerek rosszalkodik, rosszul reagálják le, hiszen nem szívből, szeretettel végzik a feladatukat. Milyen érzés elválni a gyerektől? Évek alatt, azért beépül az ember életébe… K.M.: Olyan, mintha meghalt volna valakink… sírunk hetekig… Minden gyerek más egyéniség, másképp kell vele foglalkozni, de szeretni ugyanúgy kell. Szerencsére egy pár gyerekkel a mai napig kapcsolatban állunk, követjük életük alakulását. Levelezünk a Franciaországba került kisfiúval, Amerikából is egy nagyon szép levelet kaptam, a kisfiú, miután megtudta, hogy örökbe fogadták, megköszönte, hogy évekig gondoskodtam róla. Így valamivel könnyebben elviselhető a hiányuk.

Aki a közösségi életet eseménydúsabbá teszi… Mi a feladata egy közösségszervezőnek? – kérdeztem Kupás Tibort, aki a község kulturális, közösségi életének másfél évtizede meghatározó alakítója. Nevetve mondta, hogy ez egy olyan mozgalmas munka, amely a háttérben zajlik, mint általában a szervezéssel járó tevékenységek, nem is látványos, még nem is egy stabil helyhez, irodához kötött. Az emberek, csak az eredményt látják, hogy vannak fellépők, történik valami a kultúrházban, de azt már nem, hogy mindehhez szükséges az infrastruktúra, a technika biztosítása, a fellépések megszervezése, utánajárások. Tulajdonképpen ez nem is egy 8 órás munka, hiszen, egész nap készen kell állni. Ebben a televízió- és számítógépfüggő, de ugyanakkor egyre közömbösebbé váló világban, hogyan próbálja bevonni a különböző korosztályokat a község kulturális életébe, közösségépítő tevékenységeibe? K.T.: Valóban érezhető az, hogy az emberek nehezebben vesznek részt közösségi eseményeken, hiszen kényelmesebb úgy szórakozni, információkat beszerezni, hogy ki sem mozdulunk a házból. Ezért felmérjük a helyi igényeket, és az szerint alakítjuk a rendezvényeket. Például, egy színház, zenés kabaré megtöltötte a borsi és szentjánosi kultúrotthont közép-és időskorúakkal, még Kis-és Nagyszántóról is eljöttek. De a fiatalságot nem ez a műfaj érdekli, hanem a modernebb: a község napi koncertek, vagy olyan előadások, ahol társaik is fellépnek. Ezért nem könnyű mindenki igényeinek megfelelni. Ezért igyekszünk, minél több helyi fiatal tehetségnek, csoportnak lehetőséget adni a szereplésre, mert ezekre az előadásokra eljönnek a szülők, rokonok, de a kortársaik is. Melyek az állandó, sikeresnek mondható rendezvények, közösségépítő tevékenységek? K.T.: A gyerekek számára a bábszínház mellett nagyon sok csoportos-mozgásos tevékenység folyik: néptánc-, moderntánc– és mazsorett oktatás, ezek, mind nagy népszerűségnek örvendenek. Hét helyi gyerek hangszeren tanul játszani, a decemberi Mozart-napon az előadásukra, több mint 150 –

en voltak kíváncsiak, - ez azért is sikerélmény, mert korábban megtörtént, hogy egy operaénekesnő fellépésére nem volt igény. A fiatalokkal már nehezebb dolgozni, például már nem tudtunk társastánc-tanfolyamot beindítani, mivel alig akadt jelentkező (a ’90es évek elején, még hatvanan gyűltek össze). Ugyanilyen érdektelenség övezi a filmvetítést is, amely 15 éve még összehozta az embereket. Ezért mi is próbálkozunk az új divatirányzatokkal: például a most divatos zumba-fitneszen megtelik a kedden a szentjánosi, és csütörtökön a borsi kultúrház. Örvendetes a helybeliek érdeklődése a jótékonysági rendezvények iránt is, hiszen a nemrég lezajlott biharszentjánosi iskola támogatásáért megrendezett jótékonysági bálra is sokan eljöttek, nagyon szép összeg is gyűlt össze (32 millió), amelyet a gyerekek kirándulására fordítanak. Milyen eseményeken vehetnek részt a községben, a közeljövőben az érdeklődők? K.T.: Az iskolarendezvényeken, évzárókon kí-

vül készülünk a július végén megrendezésre kerülő Bors Községi Napokra, amely azért is különleges, mert a 15. lesz. A szombati sztárvendégünk a Kozmix lesz, a vasárnapi, pedig a Republic együttes, amely csak nálunk élő megakoncertet ad. De várjuk a helyi fiatal, vagy kevésbé fiatal fellépők jelentkezését is, akik meg szeretnék mutatni tehetségüket. Régebben 80%-ban idegen fellépők voltak, és csak kevesebb arányban helyiek, most ez a tendencia megfordult. Észrevettük, ugyanis, hogy nagyobb az érdeklődés a helyi, ismert csoportok iránt, de például egy meghívott tánccsoport egyáltalán nem nyújtott színvonalasabb műsort nem kevés összegért, mint a helyiek. A zumba rajongóknak tervezünk vasárnap délután egy bemutatót, Oláh Katalin oktató vezetésével, amelybe mindenki bekapcsolódhat. Terveink közt szerepel, még a Biharországvetélkedő megszervezése, amelyen eddig is több település csoportjai mutatták be a helyi sajátosságokat. Ha van rá igény és jelentkező, ez kibővülhet más megyéből ideköltözött emberek régiójának bemutatásával is. Szívügyemnek tekintem egy disznótoros vacsorával egybekötött nótaest, vagy vetélkedő megszervezését, jó ötlet lenne egy vőfélytalálkozó, vagy bármilyen más, népi hagyományokat felelevenítő rendezvény megszervezése is. De remélhetőleg, bővíteni tudunk olyan rendezvényeket is, melyek a családoknak szólnak, vagy amelyek a község falvainak kapcsolatait erősítik.

Bors Községi Figyelő Humor a politikában

A történelem során, a politika és a közéleti események mindig megosztották az embereket. Néha szidták az emberek, néha fellázadtak, és egymást ölték meggyőződésükért, néha reménykedtek és tele voltak egy új, jobb világba vetett reménnyel. Ezért nem csoda, ha a világpolitika gyakorlói mindig az érdeklődés központjában álltak. Maradtak is fent bőven anekdoták, humoros történetek a történelem nagy alakítóiról, ezért, most láthatjuk, hogy a történelem során máshol sem volt egyszerű a politikai élet, és sok, ugyancsak érdekes ember próbálta irányítgatni a világ dolgait.  A politikus portréja… Igaz, hogy Márai Sándor is megírta, hogy az emberiség nagy hőseit és eseményeit nem tanácsos közelről nézni, - valószínű, hogy azért, mert lehet kiábrándulhatunk belőlük, de volt, mikor a politikus mondta el, milyennek kell lenni ebben a szakmában. Theodore Roosevelt, az USA Nobel békedíjas elnöke bölcs megállapításából ma is tanulhatnának politikusaink: „Aki meg akar felelni vezető pozíciójának, annak elég értelmesnek kell lennie, hogy a feladatokat a megfelelő emberekre bízza és elég önfegyelemmel kell rendelkeznie, hogy ne kontárkodjon bele a dolgukba!” Benjamin Franklin elnök, már nem volt túl jó véleménnyel kollégáiról: „Ahhoz, hogy egy férfi elnök legyen, csak egy olyan arcra van szüksége, ami jól mutat egy bélyegen.” – mondta, de lehet, csak csípős volt a humora. Még ennél is gonoszkodóbb volt Napóleon, aki kijelentette: „A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet!” Még szerencse, hogy mikor még egymásban sem hisznek sokszor vezetőink, mégis kitermel a történelmi helyzet eredményesen dolgozó politikusokat is. Érdemes figyelni rájuk!  Szavak, szavak, szavak… Választások előtt minden politikai párt próbálja felmutatni eredményeit, akinek, pedig nincs, az a másikét szapulja. Ma is sokan sokfelé próbálnak irányítani minket, jó lenne az elért eredményekre is figyelnénk, ha egy pártra szavazunk! Tettek és szavak régen sem voltak mindenkinél összhangban. Sir Winston Churchill (Anglia miniszterelnöke a II. Világháború alatt) nem csak politikusként lett világhírű, de csípős nyelvéről is. Önmagán is nevetni tudott, tőle származik a híres mondás: „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam.” Amikor arról kérdeznek, mire van legnagyobb szüksége valakinek, hogy politikussá váljon, azt felelte: “Arra a képességre, hogy megjósolja, mi fog történni másnap, a következő hónapban, a következő évben - és utána képes legyen megmagyarázni, miért nem az következett be”. A tettek nélküli szép szavakról már Széchenyi is véleményt mondott, közel 200 évvel ezelőtt: „Az újabb időkben mindegyre nő Magyarországban a szólási viszketegség, mintha egyedül a nyelv működése által akarna kibuzogni a magyarnak minden energiája, tettre nem maradván semmi.” És voltak olyanok is, akik nagyon szép szavakat mondtak, de az emberiség szégyeneivé váltak. „Nemzetünk akkor lesz boldog, nagy, ellenálló-


Bors Községi Figyelő Humor a politikában képes, ha a gyermeklármától nem halljuk meg a bölcs politikusok dörgő, honmentő szónoklatait.” – mondta a Nyilaskeresztes párt vezetője, Szálasi a második világháborúban. De ilyen bölcsességek is elhangzottak a szájából, mint: „Egy nép csak úgy semmisül meg, ha önmagát semmisíti meg: ha múltját már nem látja, jelenében csavarog, jövőjében nem hisz.” Hihetetlen, de igaz: ez az okosakat nyilatkozó ember vezette be a fasiszta rémuralmat Magyarországon.  Politikai versengések… Ugyancsak Winston Churchilltől származik a mondás: „Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.” Mert a politika is egy versenypálya, ahol kötelező a versengés, ha győzni akar az ember. Versenyhelyzetben pedig, nem mindenki tartja be a játékszabályokat. F. D. Roosevelt, amerikai elnök is elszólta egyszer magát: „A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.” Gore Vidal, amerikai politikus, pedig még ennél is őszintébben mondta ki: „Nem elég győzni! Valakinek el is kell buknia!” Vagy el kell buktatni az ellenfelet. Napóleonnak bölcs tanácsa is volt erre: „Sose szakítsd félbe ellenfeled, ha az éppen egy hibát követ el.” Benjamin Disraeli, 19. századi angol miniszterelnök, viszont nagyon is fontosnak tartotta a politikai ellenfelet, szerinte: „Egyetlen kormányzás sem lehet biztonságban egy erős ellenzék nélkül.” Mert Disraeli még tudta az ősi bölcsességet: minden szövetség azután emésztette fel önmagát és omlott szét, miután megszűnt az erős ellenzéke, aki miatt bizonyítania kellett. – Persze a politikusok egy része sosem bocsátana meg ellenfelének. A második világháború során Sztálin és Churchill találkozásakor zajlott le a következő jelenet. „Tudja, nagyon ellenségesen viselkedtem magukkal. Én irányítottam az első világháború utáni intervenciós háborút önök ellen. Remélem már megbocsátott ezért.”kezdte gyors támadással Churchill a beszélgetést. Sztálin, aki történetesen papi nevelésben részesült, nagyon jellegzetes felelettel reagált: „A megbocsátás Istené.”  Azok a csodálatos nők… Kevés nő vágyik politikai szerepre, pedig számos nagyon bölcs asszony színesítette a történelem során a politikai palettát. Az okos politikusnő tudta, hogy vannak problémák, amivel kár a politikát vádolni, mikor egy kis összefogással az emberek is megoldhatnák. Margaret Thatcher, Anglia „Vaslady”- je egy 1987-es interjújában nyilatkozott így: „A problémáikat a társadalomra hárítják. És, tudja, társadalom, mint olyan nem létezik. Csak egyes férfiak és nők léteznek és családok. És egyetlen kormányzat sem tud bármit is elérni másképp, mint az embereken keresztül, és az embereknek magukról kell gondoskodniuk elsősorban, majd gondoskodni a felebarátainkról is.” Indira Gandhi, India híres miniszterelnöke, tudta alkalmazni az őseitől tanultakat politikai munkásságában is. „A nagyapám azt mondta: kétféle ember van. Az egyik, aki dogozik, a másik, aki ebből hasznot húz. Azt tanácsolta nekem, próbál-

8. oldal jak az első csoporthoz tartozni, ott sokkal kisebb a versengés.” – mondta egyszer humorosan. A politikusnők büszkék voltak származásukra is, a következő anekdota, például Golda Meir izraeli miniszterelnöknőről maradt fent, akiről egy politikustársa egyszer elismerően azt mondta: „Golda, maga az egyetlen férfi az izraeli kormányban.” Egyszer Henry Kissingerrel, a zsidó származású, amerikai külügyminiszterrel találkozott, és bizakodóan mondta neki: „Bizonyos vagyok benne, hogy megegyezésünk könnyű lesz, hiszen mindketten egy vallás hívei vagyunk.” Kissinger kioktatta: „Én születésem szerint német vagyok, most amerikai, azon kívül külügyminiszter, és csak utolsó sorban vagyok zsidó.” Golda Meir zavartalan mosollyal válaszolt: „Milyen jó, hogy mi zsidók visszafelé olvasunk!” – Persze, ennyire okos nők férjének nem volt könnyű lenni! Margaret Thatcher férjét megkérdezték: Ki viseli otthon a nadrágot? A férj szerényen válaszolt: „Természetesen én, - de én is vasalom!”  Politikusok ma is aktuális bölcsességei… Széchenyi még szent feladatnak tartotta a politikusi hivatást, így irt erről: „Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.” Woodrow Wilson, amerikai elnök a megbékélés híve volt: „Ha ököllel támadsz rám, mondta- biztos lehetsz benne, hogy az én öklöm kétszer olyan gyors lesz, mint a tiéd. De ha azt mondod, üljünk le, és beszéljük meg a dolgokat, tisztázzuk a nézeteltéréseket, és ezek okát: rögtön kiderül, hogy tulajdonképpen nem is különbözik olyan nagyon a véleményünk, csak néhány pontban kell megegyeznünk, mert sokban máris egyetértünk. Ha tehát megvan bennünk az együttműködéshez szükséges türelem és őszinteség, semmi akadálya az együttműködésnek.” Napóleon jóslatának igazságát, pedig 200 év múlva érzékeljük: „Hagyjuk Kínát aludni. Ugyanis, ha felébresztjük, azt megbánja a világ.” Az ókorban élt Cornelius Tacitus, mintha a jelenkori zavaros politikai helyzetről beszélt volna, mikor ezt mondta: „Minél korruptabb az állam, annál több a törvény!” Georges Clemenceau, Franciaország „Tigris”- ének becézett miniszterelnöke, pedig így vágott oda egy hízelgő nagyiparosnak, aki anyagilag támogatta pártját, de cserébe becsületrendre áhítozott: „Uram! Óhajtotta ezt a kitüntetést: hát íme, tessék, itt van. Most már csak ki kell érdemelnie.”  A választópolgárnak is volt véleménye a politikusokról… Winston Churchill egy nap belépett a parlament mosdójába, és látta, hogy egy öregember ronggyal fényesíti a csempéket. Megkérdezte mennyi ideje csinálja. Az öreg azt felelte, hogy negyven éve. Churchill megcsóválta a fejét: „Igen hosszú idő, nem unta meg?” – „Nem, felelte az öreg - mert szeretem ezt a munkát, olyan jól el lehet közben gondolkodni.” A válasz tetszett Churchillnek, és tovább faggatózott: „És mi volt a legfontosabb gondolat, amely itt eszébe jutott?” Az öreg még mindig nem tette le a rongyot, úgy mondta: „Az, hogy ez az egyetlen hely ebben a házban, ahol a képviselők tudják, mit akarnak!”

Kulináris világ A kampányok és majálisok időszaka van, - ezért nem véletlen, hogy egy kis „politikai menüvel” készültem a kulináris rovatban. Igaz, a politikához csak an�nyi köze van, hogy a nagyváradi várban helyet kapó RMDSZ-majálison készült,

de a kondér szerencsére nem volt üres, mint az államkassza. A babgulyás a borsi RMDSZ lelkes csapatának remekműve, meg is nyerték vele az első díjat. Az omlós, rendkívül finom kiflikkel a Nagyvárad-Olasziak sátrában kínálgattak, de ezt a süteményt is községünk szakácsnője, a nagyszántói Krecz Ilona sütötte (a Krecz család gulyása sem vallott szégyent: második díjat nyert). Borsi babgulyás RMDSZ-es módra. A titkos recept: hozzávalók egy díjnyertes babgulyáshoz! Húsok: füstölt csülök, 1 kis marhalábszár, sertés oldalas, sertéscomb, füstölt kolbász. Zöldségek, fűszerek: hagyma, sárgarépa, fehérbab, csípős paprika („erős pista”), piros- és zöldpaprika, só, bors. Tészta: házi csipetke.

Hájas kifli: 50 dkg lisztet, 30 dkg hájat, 5 tojás sárgát, pici sót, tejfölt (annyit, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk) ös�szegyúrunk, kis golyókat formálunk belőle, ezeket kinyújtjuk. Az 5 tojásfehérjét felverjük 20 dkg cukorral, 40 dkg darált diót keverünk hozzá, ezzel megtöltjük a kinyújtott tésztagolyókat, kifli alakura formáljuk. Megsütjük, porcukorral meghintjük.

BKF_05  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you